AZ ÉSZAK-NYUGATI GERECSE BARLANGJAI KUBASSEK JÁNOS MÓGA JANOS A hegység részletes, s a barlangokat központba állító kataszteri feldolgozása még nem készült el. E nagy munka els ő lépcsőfokaként írtuk le és térképeztük fel az ÉNY-i Gerecse, Nagy-Somlyó és Hosszúvontató csoportjának barl angjait (1. ábra). A könyvtárakban végzett munka során igyekeztünk a fellelhet ő szakirodalom alapján egységes keretbe foglalni az el őttünk dolgozó kutatók eredményeit. A terepbejárásokon az eddig publikált adatokat eleln őriztük, kiegészítettük, i lletve új adalékokat gyűjtöttünk, melyek kés őbbi kutatások kiinduló forrásaivá válhatnak. A mezozoós őskarszt formabélyegeit magán visel ő, aprólékosan feldarabolódott röghegység töréses szerkezetét a kréta- és óharmadkori tektonikus mozgások idején kapta. Hajdani egységes tönkfelszíne az oligocén miocén idején trópusi areális letarolódáson ment keresztül, majd a fels ő pliocénben és a pleisztocénben az újra megélénkülő tektonikai mozgások a miocén tönkfelszínt feldarabolták, s az egyes rögöket különböző magasságokba emelték. A triász dolomit, de különösen a triász dachetein mészkő és a júra mészkő egyrészt a miocén tönkfelszínt konzerválta, másrészt viszonylag gazdag karsztos formák kialakulásit tette lehet ővé. A hegység általunk vizsgált területe felszíni és felszín alatti karsztjelenségekben egyaránt bővelkedik. A karsztosodás viszonylag nagy mérték ű (Asszony-hegy) és sokhelyütt található nagy meredekség ű, élesen elkülönül ő, sziklás, bordázott, karrosodott rögperem (Bikol-patak völgye, Nagy-Somlyó-hegy, Gorba-tet ő). A dolinaképződés kismértékű és ritka, mert a rögök többsége nem plató jellegű, hanem csúcs formájú. A Gorba 505 m magasságú ponttól DNY-ra, a nyereg ben figyelhet ő meg dolina. A víznyel ő is ritka. A Hosszúvontató alatt található két, ma már csak időszakosan működő, részben eltömődött ponor. A legklasszikusabb föld alatti karsztjelenségek, a barlangok azonban nagyobb számban fordulnak el ő. Valamennyi nehezen megközelíthet ő, eldugott helyen van. Hosszúságuk változó, a legrövidebb 3 m, a leghosszabb 50 m. A barlangok ma már NME Közleményei, Miskolc, 1980.1. So rozat, Bányászat, 28(3-4) Azet, 231-239. 231
AZ ÉNY-1 GERECSE, NAGY - SOh1LYÓ ÉS NDSSZÚWNTATO HEGYCSOPORTJÁNAK VÁZLATOS HELYSZÍNRAJZA (464 0 KATESZTERI EGYSÉG) I. Gorbotyuk Szúnyogos - bg.!i. Nogy-SonNybi-bg. csoport III. Kis- Somlyói - bg. BARLANGOK V Hosszúvontotói -viznyeló VI. Dunaotmósi k Stela* úregei M 1 60 000 IV. Teke-hegyi - bg. 1 2 3 4 km L ábra 232
TARDOS! GORBALYUK Gerecse - hg. E laprajz F^ hosszmetszet Felmerte Kubassek J. Móga J. Vósórhelyi G. Sziklafal esésvonola KitQltéS Kdtő rmelék Feltöltd ött járotr^sek Törésvonal M. 1 c 100 0 1 2 3 4m 2. ábra 233
inaktívak, a pusztulás stádiumában vannak. Kitöltés-anyaguk felszínér ől holocén-kori, recens csontmaradványok kerültek el ő. A Nagy-Somlyói-barlang kitöltésének régészeti ásatása megítélésünk szerint indokoltnak látszik. A legrégibb szakirodalmi említés a Teke-hegyi barlangra vonatkozik. Fényes Elek 1858-ban megjelent munkájában ír a barlangról. Munkánk során tizenkét barl angot kerestünk fel, s ezeknek az üregeknek elkészítettük a térképét és leírását, valamint alkalmi meteorológiai méréseket végeztünk bennük. Az általunk felkutatott barlangok: 1 Tardosi Gorba-lyuk 2. Szunyogos-barlang 3. Teke-hegyi-barlang 4. Kis-Somlyói-barlang" 5. Hosszúvontatói-víznyel őbarlang 6. Nagy-Somlyói -barlang 7. Nagy-Somlyói 2. sz. barlang 8. Nagy-Somlyói 3. sz. barlang 9. Nagy-Somlyói 4. sz. barlang 10. Nagy-Somlyói 5. sz. barlang vagy Kétbejáratú-barlang 11. Nagy-Somlyói 6. sz. barlang vagy Árkádos-barlang 12. Nagy-Somlyói 7. sz. barlang 13. Nagy-Somlyói 8. sz. barlang 14. Dunaalmási barlangszer ű üreg 15. Dunaalmási sziklahasadék J lefejtették A megjelölt üregek közt több tudományos, va gy történeti szempontból érdemel figyelmet. Ezek kutatásával kapcsolatos eredményeket az alábbiakban adjuk közre: Tardosi Gorba-lyuk A Btkol-patak völgyében, Tardosbányától 2 km-re, a Gorba-tet ő É-i oldalában, kb. 300 m t. sz. f. magasságban, a völgytalptól kb. 25 m relatív magasságban nyílik a pados dachsteini mészkőben, réteglapok mentén keletkezett barl ang. A ma már inaktív üreg el őtere a főbejáratra mer őleges törésvonal mentén alakult ki. A bejáratot hatalmas, leszakadt sziklatömb torlaszolja el, s csak ablaknyi résen engedi beszűrődni a napfényt. Rövid sz űkület után teremmé tágul a járat, melynek oldalán több helyen cseppk őbekérgez ődések találhatók. A réteglapok mentén beszivárgó víz nyomai ma is láthatóak a falon. A terem hátsó részét szálk ő alkotja, és a járószint felett kb. 1 m-rel tipikus, üstszer ű oldásnyommal végző dik. A járatok összhosszúsága 13 m (2. ábra). 1976. július 3-án,de 11 órakor 22 C külső hőmérséklet mellett a bejáratnál 11 C-ot, a végponton 8 C-ot mértünk. A páratartalom a felszínen 51%, a bejáratnál 86%, a végponton 84% volt. * Csak szakirodalmi utalás alapján ismert 234
TEKE HEGYI - BARLA NG GERECSE - HG. N?-1-1)" Sziklaletörés Barlangi tó Szifon (metszetek ben) viz Kitöltés Felmérte = Kubossek J. -- Törésvonal Mógo J. ^'^ ^Sz^ klafal esésvonolo M - 1: 100 0 1 2 J m 3. ábra 235
Teke-hegyi-barlang Nevét a hegyről kapta, amelyben nyílik. Helyi elnevezése Ar any-lyuk. Bejárata a Teke-hegy ÉNY-i oldalában, globigerinás, vastagpados dachsteini mészk őben, 95 csapású törés mentén alakult ki. --275 A járatok jellege nyomás alatt áramló víz oldó munkájára enged következtetni. A DY-i oldalágban egymás alatt oldott, üstszer ű fülkék sorakoznak, amelyeket sz ű- kebb átjárók kötnek Össze. A barl ang végpontján kb. 2 m2 felületű tavacska van. Elfolyását vastag vízzáró agyagréteg akadályozza meg. Valószín űleg a réteglapok mentén szivárgó víz táplálja a tavat. Az erdész elmondása szerint régen vadorzók hús elrejtésére használták a nehezen fellelhető barlangot. A járatok összhosszúsága kb. 20 m, legnagyobb mélysége kb. 7 m. (3. ábra). Nagy-Somlyói-barlang A barlang a Nagy-Somlyó rögének ÉNY-i oldalában, kb. 300 m t. sz. f. magasságban rétegződött, ÉNY DK-i csapásirányú, 5-8 dőlésű dachsteini mészk őben alakult ki. Először Liffa Aurél említi 1907-ben, s értesülése szerint a barlangból több szekérre menő guanót szállítottak el". 1927-ben Vigh Gyula és H. Colb német vegyész tanulmányozta és kutatta a barl angot. Vigh Gyula az üreg fejlődésében két periódust különböztet meg. Szerinte a sima, egyenes falak, a körkörösen kioldott csőrészek, valamint a tet ő gyenge gömbfülkéi azt mutatják, hogy a barlang kezdetben egy nyomás alatti vízvezet ő járat volt. Ebben az első szakaszban az akkori talp a barlang magasabb részén húzódott, s a mennyezet üstszer ű mélyedései is ekkor keletkeztek. Kősőbb azonban a második szakaszban a kifelé folyó víz a járatot kiszélesítette, s szabad kifolyást nyert a napvilágra. Ezáltal a kivezet ő járat eróziós vízvezetővé vált. A legmagasabban fekvő folyosórészeken megmaradtak a víz által kialakított eredeti formák. Ugyanakkor a barl ang mélyebb részein folyó víz gravitációs, eróziós formákat hozott létre. A küls ő folyosó kürtőszerű mélyedései is nyomás alatti vízáramlással kialakított üstök lehettek eredetileg, de felületük az intenzív korrózió és erózió hatására átalakult. A falakat fantasztikus alakú csapok tarkítják. Létüket a korróziónak köszönhetik. Láng Sándor a barlang kioldódását eddig még nem bizonyítottan a fels ő pliocénre teszi és azzal a hévforrás-tevékenységgel hozza összefüggésbe, ami már viszonylag magas szinten az idős mésztufa foltokat is lerakta. Szerinte a barlang nyílása közelében is kellett mészfura foltoknak keletkezni. A tektonikus mozgások és a fiatalon bevágódó patakvölgyek miatt azonb an összezsugorodtak, elszakadtak egymástól meg a barlangtól. A mészfuta foltok maradványai ma is megtalálhatók Dunaszentmiklós és Vadácspuszta határában 360 m t. sz. f. magasságban. Láng Gábor a barlangot hidegvizes eredet űnek tartja. Álláspontját az ásványkiválások teljes hiányára és a falfelszínek jellegére alapozza. Véleményünk szerint ez utóbbi érv nem elég meggy őző bizonyíték a barl ang eredetét illet ően. Megfigyeléseink 236
Nagysomlyói - barlang (óerecarhg DunarahtmIk164 sr`..ra: Map J. 147C V0.1. n.mt (*Nn twm.a ^ *OW., em A mw a 1965a.ww.W..+owl. mossi!cad hisasvaladini AMISS- A ObAh IsgllaM1a.wpassul avw.d469. Alaprajz /7-}'}00 0 I 2 J a S ^n 4. ábra 237
s egy új, Láng Gábor által ismeretlen járat felfedezése Vigh Gyula elképzelését támasztják alá, s a felmért gömbfülkék és az oldásnyomok pedig hévforrás működésére utalnak, amit a Láng Sándor által említett mészfuta foltok léte is meger ősít. (Tipikusan hidegvizes barl angban is találhatók gömbüstök, és hideg vízből is van jelenleg is mésztufa kiválás! A szerk.) 1951-ben a MÁFI megbízásából Venkovits István vizsgálta a barl ang foszfátos kitöltésanyagát. Az üledékek foszfor és káliumtartalmát Tolnay Vera mutatta ki. A barlang első térképét Vigh Gyula és munkatársai készítették el 1926-b an. Ismeretes egy Láng Gábor által szerkesztett térkép is. A két térkép közt jelent ő s különbség keltette fől a figyelmünket. Vigh Gyula az ÉK-i járatot úgy tüntette fel, mintha szálkőben elvégződne, míg Láng Gábor térképén a járat nyitott, de továbbvezet ő utat nem jelöl. Alapos helyszíni vizsgálódás után megtaláltuk a folytatást, egy zsombolyszerű, omladékos, felszínre nyíló felszakadást, mely most a barl ang második bejáratát képezi (4. ábra). Az új járatrész hossza kb. 20 m, vertikális kiterjedése 10 m. A Nagy-Somlyóibarlang összhosszúsága mintegy 50 m. Kitöltésanyaga részben a falakról lehu llott kőtörmelék, részben agyag, denevérguanó és humusz. Régészeti szempontból még nem kutatták, bár kedvez ő térszíni adottságai miatt az ősembernek is lakóhelyül szolgálhatott. A barlang alatt fakadó források jó ivóvizet biztosítottak, s nem elhanyagolható körülmény a gazdag lelet anyagot nyújtó egykori tatai ősembertelep, a Bajóti- Jankovich-barlang és a Szeleta-barlang közelsége sem. A barlang szádájából, a felszínr ől és a külső folyosó párkányszerű rétegfelületéről begyűjtött állatfajok csontjait dr. Kordos László vizsgálta meg. Meghatározása szerint a csontok a következ ő állatoktól származnak: Cricetus Cricetus (Linné) (hörcsög) 1 juv. tibiófibula Arvicolidae indet. (pocokféle) 2 femur Canis sp. (kutya) 1 nyakcsigolya Cervus elaphus (Linné) (szarvas) juv. hím 2 humerus, 1 femut fr. Apodemus s. (egér) 1 inc. sup. 1 femur fr. Arvicola terrestris (Linné) (vízi pocok) 1 koponya fr. 1976. július 4-én 24 C felszíni hőmérséklet mellett a barlang bejárati szelvényében 12,5 C-ot, a belső teremben 12 C-ot, a végponton ugy ancsak 12 C-ot mértünk. A páratartalom a felszínen 50%, a bejáratnál 72%, a bels ő teremben 74% volt. IRODALOM [1] BULLA B.:Magyarország természeti földrajza 1964. Bp. Tankönyvkiadó. [2] CRAMER-COBL VIGH: Beobachtungen im Gerecse-Gebi ge Mitteilungen über Höhlen- und Karsztforschung. Wien, 1931. [3] CZAJLIK I.: A VM Barlangkutató Szakosztály.Karszt- és barlangkutatási Táf. 1961. 1. [4] DÉNES GY.: A VM Barlangkutató Szakosztály. Karszt és bg. Kut. Táj. 5. 1961. p. 14. 238
[5] FÉNYES E.: Magyarország 1859-ben. I. köt. 1859. [6] FOLDVÁRY M.: Fels ő-dunántúli természeti értékek. Erdészeti Lapok. 74. évf. 1935. 3. füzet. p. 273. [7] HOLÉNYI L.: Gerecse útikalauz. Bp. 1959; 1967. [8] JAKUCS L. KESSLER H.: Barlangok világa. Bp. 1962. Sport. [9] KADIC O.: Csonka Magyarország barlangjai. Kézirat (MAFI). [10] LANG G.: A Gerecse Nagy-Somlyó-hegy barlangjai. Karszt- és Bg. Kut. Táj. 1957. jan.-júl. 45-48. [11] LANG S.: A Gerecse peremhegységei részeinek geomorfológiája. Földr. Ért. IV. évf. 1955. 2. sz. 157-194. [12] LÁNG S.: A Központi Gerecse geomorfológiája. Földr. Ért. 1956. [13] UFFA A.: Geológiai jegyzetek Nyergesújfalu ésneszmély környékérol. Földtanilntézet évi Jelentése 1907-r ől. 148-171. [14] POLGARDY G.: Gerecse és Gete kalauza. Bp. 1940. [15] VENKOVITS I.: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. Kézirat (MAFI). A szerzők címe: KUBASSEK JÁNOS egyetemi hallgató Kossuth Lajos Tudományegyetem Debrecen MÓGA JÁNOS egyetemi hallgató Eötvös Lóránt Tudományegyetem Budapest 239