Hajdu István Tudományos fokozata: --- BME Elektronikai Technológia Tanszék (szerződéses) ny. tudományos munkatárs Születési hely, idő: Ózd, 1945. október 21. Diploma megszerzésének éve: 1969. 1969-től a Híradás és Műszeripari Technológia Tanszéken tanársegéd, majd jogutódján az Elektronikai Technológia Tanszéken tudományos munkatárs. Egyetemi munkaviszonyban 42 évet töltött, ebből 17 évet másodállásban. Volt a BME Tudományos Osztályának vezetője és a Műegyetemi Kiadó ügyvezetője, két ciklusban a Magyar Rádió elnöke. 16 külföldi szakmai úton vett részt, ebből 4 hetes USA (USIA) és 6 hetes német (DAAD) tanulmányutakon. Szakirodalmi tevékenysége: 2 könyv ( egyik idegen nyelven) társszerzője, 7 könyvben önálló fejezet(ek) szerzője, 51 szakcikk (ebből 40 idegen nyelven) szerzője, társszerzője, 4 oktatási segédlet társszerzője, 14 kutatási jelentés szerzője. Önállóan dolgozta ki a Minőség és megbízhatóság valamint a Környeztevédelem az elektronikai technológiában tárgyak tematikáit, résztvett a Konstrukció és technológia, az Elektronikai technológia, a Berendezések és mérések, a Minőségbiztosítás a mikroelektronikában valamint az Elektronikai gyártórendszerek tárgyak tematikáinak kidolgozásában. Több mint 60 diplomaterv és TDK munka témavezetője, elnökölt kari TDK szekciót, tagja volt a 2009-es OTDK zsűrijének. Rendszeres előadója az ipari felnőttképzési kurzusoknak. Az utóbbi 5 év ipari projektjei közül 3 témavezetője volt, ezek elektronikai gyártósorok minőségbiztosítási és környezetvédelmi kérdéseinek kutatásával foglalkoztak. Szakmai közéleti tevékenysége: IMAPS, OPAKFI, Szakújságírók Egyesületének tagja, az Elektronet folyóirat rovatvezetője, a Magyar Elektronikai Társaság (MELT) egyetemi képviselője.
BUDAPESTI MÚSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Név : Dr. Hermann Imre Tudományos fokozata: Műszaki doktor BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék Adjunktus (nyugdíjas) Születési hely, év, hó, nap: Bakonyszombathely, 1945. november 3. Diploma megszerzésének éve: 1970. Hermann Imre 1970. óta dolgozik az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéken. Szakirodalmi munkásságának részeként társszerzője az Elektrotechnikai Kislexikon (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973), Teljesítményelektronika példatár, (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975 és 1988), Power Electronics Problems Manual (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979) és Szilovaja Elektronyika, Primeri i Raszcseti (Enyergoizdat, Moszkva, 1982) szakkönyveknek. Társszerzője ezenkívül 6 nyomtatott formában megjelent és egy elektronikus formában elérhető egyetemi jegyzetnek. Önálló vagy társszerzője különböző folyóiratokban és konferencia-kiadványokban megjelent több mint 30 szakcikknek. A Műszaki Könyvkiadó 1975-ben "Szerzői Nívódíj" elismerésben részesítette a Teljesítményelektronika Példatár című szakkönyv társszerzőjeként. Fejlesztőként, illetve társfeltalálóként nevéhez köthető szolgálati szabadalomnak minősített 18 magyar szabadalom, amelyek közül egyet Németországban, egy másikat pedig az USA-ban is bejegyeztek, továbbá egy a német Moeller cég által társfeltalálóként bejegyeztetett és az EU 11 országában elfogadott szolgálati szabadalom. E szabadalmak túlnyomó része ipari alkalmazást nyert. Fejlesztői munkáját az alkalmazásokon felül a négy alkalommal elnyert "Kiváló Feltaláló kitüntetés" arany fokozata, az Ipari Minisztérium által alapított "Alkotói Díj", valamint "Innovációs Nagydíj" fémjelzik. A Tanszéken 1973 óta folyamatosan előadója az Elektronika, Teljesítményelektronika, Elektronikus átalakítók, Elektronikus tápegységek, Kapcsolóüzemű tápegységek és az Orvosi képfeldolgozás tantárgyaknak. Folyamatosan részt vett ezen tárgyak tematikájának kialakításában és korszerűsítésében, valamint a Kar elektronikai tárgyú oktatásának összehangolásában. Mérnökgenerációkat szolgáló oktatói munkáját közismerten mindenkor nagy odaadással, kiemelkedő pedagógiai érzékkel és kimagasló szakmai hozzáértéssel látta el. Az oktatómunka elismeréseként 1976-ban az elektronika csoport tagjaként egyetemi nívódíjban részesült a Teljesítményelektronika tárgy korszerűsítésében kifejtett eredményes munkájáért. 1980-ban rektori dicséretet kapott "Az egyetemen végzett színvonalas munkája elismeréseként". A tanszéken részben a teljesítményelektronika csoportban, részben önállóan végzett kutatói-fejlesztői munkájának eredményei ipari problémák megoldásaiként váltak ismertté. 1982-ben műszaki doktori címet szerzett. 1970 óta tagja az Elektrotechnikai Egyesületnek. A tanszéket 1990 és 2006 között képviselte a Kari Tanácsban. Munkásságának jelentős befolyása volt a tanszék fejlődésére, arculatának kialakítására, saját hozzájárulásának és hallgatóinak munkáján keresztül a tanszék ipari lenyomatának megteremtésében.
Dr. Németh Pál Tudományos fokozata: egyetemi doktor BME Elektronikai Technológia Tanszék (szerződéses) ny. egyetemi adjunktus Születési hely, idő: Budapest, 1946. január 10. Diploma megszerzésének éve: 1970. 1972-től 1974-ig az Elektronikai Technológia Tanszéken tudományos ösztöndíjas, majd 1987-ig tanársegéd. 1987-től főállású adjunktusként dolgozott 2011-ig. Azóta megbízásos jogviszonyban vesz részt az egyetemi oktatásban. 1987-ben Summa Cum Laude minősítéssel műszaki doktori oklevelet szerzett. Angolból középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Szakirodalmi tevékenysége: 10 tanulmány és kutatási jelentés, 38 szakcikk (ebből 29 idegen nyelven), 30 alkalommal vett részt hivatalos külföldi szakmai utazáson. Oktatói, kutatói tevékenysége: Nyolc tantárgy előadás és gyakorlat anyagát dolgozta ki önállóan és adta elő, további hét tantárgy társszerzője. A tantermi és laboratóriumi gyakorlatokhoz, mérésekhez számos mérési útmutatót készített. Részt vett a kari egységes Laboratórium című tantárgyak szervezeti és tematikai kidolgozásában. Hallgatói diplomaterveket rendszeresen konzultál. Munkája során 3 tanszéki laboratórium megalapítása és vezetése fűződik nevéhez. Tagja az IMAPS Hungary szervezetnek, amelynek 2004-2006. között elnöke volt. Az IMAPS Europe Technical Programm Committee magyar tagja. 1995-2006. között a Kari Tanács tagja. 2007. óta a Kari Oktatási Bizottság tagja. A Kar szakmai gyakorlat felelőse volt 2011-ig. Az ETT oktatási felelőse 1995. óta. Munkássága során mintegy 30 szerződéses munkában, projektben vett részt, ezek közül tíznek volt témavezetője. A Magyar Szakújságírók Egyesületének tagja. Az Elektronikai technológia, mikrotechnika folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1992-2000-ig tördelő szerkesztője. A Kar szakszervezeti bizottság tagja.
BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁTUDOMÁNYI EGYETEM A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának címzetes egyetemi docense cím Dr. Petri Kornél Tudományos fokozata: egyetemi doktor Protecta Elektronikai Kft. fejlesztő mérnök, tudományos főmunkatárs Születési hely, idő: Baja, 1948. december 22. Diploma megszerzésének éve: 1973. Szakmai tudományos munkássága: Az IEC magyar nemzeti bizottság küldötteként részvétel a TC94 (Measuring Relays and Protection Equipment) MT4 (Functional Standards) szabványalkotó tevékenységében. Publikációk a numerikus zárlatvédelmek témakörben. Szakmai előadások a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szervezésében. Mérnöktovábbképző tanfolyamok szervezése, tarása a numerikus zárlatvédelmek témakörben. A BME-n 1973. óta oktatói és kutatói tevékenység alapvetően két témakörben: 1) Hálózati tranziensek és túlfeszültség védelem Gyakorlatok, mérések, demonstrációs programok kidolgozása 2) Numerikus védelmek és zárlatvédelem Magyarországon az első numerikus védelem kidolgozása (dr. Kisvölcsey Jenővel) Az alapvető mérési és döntési algoritmusok kidolgozása a jelenleg is forgalomban levő, Protecta gyártmányú numerikus védelmekben Társoktató a VIVEM266 Védelmek és automatikák tantárgyban VIVEJV54 VER Mikroprocesszoros védelmek és alállomási irányítástechnika választható tantárgy kidolgozója és előadója Demonstrációs programok kidolgozása Hallgatói mérések kidolgozása Mérnöktovábbképző tanfolyamok szervezése és előadásai
Dr. Török Sándor Tudományos fokozata: egyetemi doktor BME Elektronikus Eszközök Tanszéke nyugdíjas egyetemi adjunktus Születési hely, idő: Kassa, 1941. július 6. Lakhely: Diploma megszerzésének éve: 1964. Korábban szerzett gyakorlati ismereteinek, jó konstrukciós képességének köszönhetően elsősorban a Tanszék ipari megbízások keretében folyó kutató fejlesztő munkáiba kapcsolódott be résztvevőként, majd témavezetőként. Jelentősebb eredményei: 1. Vákuumtechnika: maradékgázanalízis, rádiófrekvenciás tömegspektrométer(farvitron) fejlesztése (1966. Adócsőgyár). 1970-1978-ig a Vákuumfizikai Társaság tagja. 2. Célberendezések fejlesztése a magyar félvezetőipar számára: tranzisztor paramétermérők, kapacitásmérők, karakterisztikarajzoló, termikus ellenállásmérő, termikus koefficiensmérő. E két utolsó mérőberendezés adta 1980-ban megvédett Félvezetőeszközök termikus jellemzőinek mérési módszerei c. doktori disszertációjának alapját. Integrált áramkörök egyedi és automatikus mérőberendezéseinek fejlesztése: sztereó dekóderek, TV színdekóder IC-k célmérői, analóg IC mérőautomata programozható PAL generátora, láb-(pin)elektronika fejlesztése IC mérőautomatához. 3. Ipari melléktevékenység: Ganz Danubius Hajógyár: Úszódaruk mérőrendszereinek fejlesztése (1980-1989). T3STER termikus tranziensmérő és kiegészítő egységeinek fejlesztése a MicReD Kft-nél, majd jelenlegi munkahelyén a Mentor Graphics Hungary Kft.-nél. Vákuum és elektroncsőtechnika után a Vákuumtecnika c. tárgy labor, tantermi gyakorlatai, majd előadása 1964-1970-ig. Elektronikus Eszközök c. tárgy labor és tantermi gyakorlatainak vezetése. Önállóan kidolgozott és előadott tárgyak: Az elektronika alkalmazásai II. c tárgy kidolgozása, előadásai (1989-től). Integrált áramkörök a közfogyasztású elektronikában (1972-1995). Analóg integrált áramkörök II (1996). Méréstechnika (1994-1996) előadás, laborgyakorlatok. Laboratórium I, II. c tárgy gyakorlatainak kidolgozása (1994), laborgyakorlatok vezetése. A képtechnika alapjai c. tárgy részbeni kidolgozása, előadásainak tartása 1994-től. A multimédia integrált áramkörei c. tárgy kidolgozása, előadása 1997-től. Alaplabor méréseinek kidolgozása (2003), mérésvezetés. Tesztelés c. tárgyban mérésvezetés. Egyéb oktatási tevékenységek: osztályfőnöki megbízatás rendszeresen 1970-1990-ig, a Tanszék oktatói elektronikus, valamint mechanikai műhelyének vezetése. Oktatói munkája elismeréseként 1985-ben Miniszteri dicséretben részesült. Ipari szakértői tevékenység: Félvezetőeszközök, mikroelektronikai áramkörök és méréstechnikájuk témakörben 1988-tól.