- BEFEKTETETT ESZKÖZÖK SZAKFELADATREND - ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI SZABÁLYOK TÁMOGATÁSOK KEZELÉSE AZ ÁFÁBAN 2013/09
TARTALOM KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK SZAKLAPJA 1. évfolyam 9. szám 2013. október Kiadja a Wolters Kluwer Kft. 1117 Budapest, Prielle K. u. 21 35. Telefon: (40) 464-565, +36 (1) 464-5656 Fax: +36 (1) 464-5657 E-mail: info@wolterskluwer.hu Internet: www.wolterskluwer.hu Felelős vezető: a Wolters Kluwer Kft. igazgatója A kiadásért felelős: Tóth Gábor A kiadványok szerkesztéséért felelős: Kézdi Katalin Felelős szerkesztő: Orbán-Radóci Anikó Főszerkesztő: Szamkó Józsefné Lektor: dr. Aradi Zsolt Műszaki kiemelt főmunkatárs: Schuller Krisztina Műszaki szerkesztők: Kerek Imréné, Szász Zoltán Nyomdai előkészítés: Wolters Kluwer Kft. DTP-csoport Nyomdai munkálatok: Kaposvári Nyomda Kft. 130811 Felelős vezető: Pogány László SZÁMVITEL Befektetett eszközökkel kapcsolatos új számviteli elszámolási szabályok I............... 1 GAZDÁLKODÁS PÉNZÜGY A funkcionális/feladatalapú osztályozások és használatuk az államháztartási gazdálkodásban................................................. 9 MUNKAÜGY Összeférhetetlenségi szabályok a közalkalmazotti, valamint a kormányzati szolgálati, és közszolgálati jogviszonyban................................................... 12 ADÓZÁS A támogatások kezelése az áfában................................................ 16 A lapot megrendelheti honlapunkon (www.complex.hu), e-mailben, levélben, faxon vagy bemutatótermünkben személyesen: Telefon: (40) 464-565, +36 (1) 464-5656 Fax: +36 (1) 464-5657 Postacím: 1518 Budapest, Pf. 101 E-mail: info@wolterskluwer.hu Kiadó és bemutatóterem: Wolters Kluwer Kft. 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21 35. A bemutatóterem nyitva tartása: H Sz: 9:00 16:30, Cs: 9:00 18:00, P: 9:00 16:00 (ebédidő: 12:00 12:30) Hirdetési információ: Szőcs Károly Tel.: +36 (40) 464-565, +36 (1) 464-5544 E-mail: hirdetes@wolterskluwer.hu A KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS LAP MÁR DIGITÁLISAN IS ELÉRHETŐ! A Digitalstandon megvásárolt lapjait PC-n, táblagépen és ipad-en egyszerűen és gyorsan, már a megjelenés pillanatától bárhol elérheti és saját polcán olvashatja, itthon vagy akár külföldön is. A digitális lap tartalmilag megegyezik a nyomtatottal, az áttekinthetőséget keresési funkció se gíti. A Költségvetési gazdálkodás lap digitális változatára az alábbi linken fizethet elő: https://digitalstand.hu/koltsegvetesigazdalkodas KEDVES OLVASÓINK! ISSN 2063-9449 Termékkód: YOV1358-201309 Előfizetési díj egy évre 19 990 Ft + áfa Minden jog fenntartva, beleértve a sokszoro sítás és a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogát is. A Kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak bármely része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható. Ebben a lapszámunkban folytatjuk a 2014. évtől bevezetésre kerülő új államháztartási számviteli rendszer bemutatását. A mostani témakör az egyik legfrekventáltabb területet öleli fel, ez a befektetett eszközök területe. A téma nagy volumene miatt a bemutatása folytatódni fog a következő számunkban is. Szintén nagyon régen várt téma került be a gazdálkodási rovatunkban a várhatóan változó új szakfeladatrend egyes elemeiről Várhatóan ezt a témakört is a következő évben folytatnunk kell. A költségvetési szerveknél a gyakorlatban komoly problémákat jelent a támogatások áfájának értelmezése és ennek megfelelő szabályos elszámolása. Az adózási rovatunk ezt a problémát szeretné oldani. A munkaügyi rovatunk szintén napjainkban a közszférában nagyon aktuális összeférhetetlenségi kérdésekkel foglalkozik. Az e havi kiadványunkban szintén találhatnak felhívásokat új konferenciáinkon való részvételre. Remélhetőleg ezek a szakmai anyagaink ebben a hónapban is elnyerik tetszésüket. Szamkó Józsefné
SZÁMVITEL Befektetett eszközökkel kapcsolatos új számviteli elszámolási szabályok I. 2014. január 1-jén lép hatályba az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: új Áhsz.), amely az államháztartás egészére egységes számviteli szabályozást vezet be. Jelenleg az alábbi jogszabályok rendelkeznek az államháztartáson belüli különböző elszámolásokról: 1. Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet; 2. A kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet; 3. A Magyar Állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek rábízott állami vagyonnal kapcsolatos évesbeszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 347/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet, és 4. A nemzeti Földalapba tartozó rábízott földvagyonnal kapcsolatos évesbeszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségről szóló 34/2011. (III. 17.) Korm. rendelet. A fenti, részben pénzforgalmi szemléletű [249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet; 240/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet], részben eredményszemléletű [347/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet; 34/2011. (III. 17.) Korm. rendelet] jogszabályok helyett az új Áhsz. lehetővé teszi az egységes tartalmú és konszolidálható kimutatások elkészítését az államháztartás teljes vagyonára nézve. Az új államháztartási számvitelre történő áttéréshez kapcsolódóan további két NGM rendelet is megjelent szeptemberben: Az államháztartás számvitelének 2014. évi megváltozásával kapcsolatos feladatokról szóló 36/2013. (IX. 13.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendező mérleg rendelete); Az államháztartásban felmerülő egyes gyakoribb gazdasági események kötelező elszámolási módjáról szóló 38/2013. (IX. 19.) NGM rendelet (továbbiakban: Kontírozási tételek rendelete) Cikkünkben az új Áhsz. és a két új NGM rendelet befektetett eszközökkel kapcsolatos főbb újdonságait, szabályait foglaljuk össze, reményeink szerint ezzel hasznos segítséget adva a jogalkalmazók számára a felkészüléshez. Az első részben a befektetett eszközökkel kapcsolatos új fogalmak, elnevezések és a bekerülési érték meghatározására vonatkozó új előírások kerülnek bemutatásra. A következő részben a befektetett eszközökkel kapcsolatos lényegesebb gazdasági események számviteli elszámolását, az értékcsökkenés, értékvesztés és értékhelyesbítés szabályait és elszámolásait, a vagyonelemek mérlegben történő értékelését és a leltározásra vonatkozó előírásokat ismertetjük. A befektetett eszközökkel kapcsolatos új fogalmak, elnevezések és tartalmi meghatározások Az új Áhsz. a számviteli alapelvekhez a jelenleginél jobban közelít. A számviteli alapelveken felül viszont a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.) konkrét rendelkezéseit csak akkor engedi alkalmazni, ha a rendelet azt kifejezetten elrendeli (pl. fogalmak, eszközök bekerülési értéke, értékcsökkenése, értékvesztése). Az új szabályozás az Szt.-nél sok esetben lényegesen szigorúbb, a költségvetési szerveknek sokkal kevesebb a választási lehetősége (pl. az új Áhsz. rögzíti, hogy mit tekint jelentősnek, nem jelentősnek, milyen árfolyam használható). Az új Áhsz.-ben több mérlegcsoport elnevezése és tartalma jelentősen megváltozik. A változások közé tartoznak a jelenlegi fogalmak szerinti befektetett eszközök tartalma és besorolási kategóriái is: ezek új, Szt.-től eltérő elnevezése Nemzeti vagyonba tartozó befektetett eszközök. Az új Áhsz. 11. határozza meg a Nemzeti vagyonba tartozó eszközök csoportjait, azok tartalmi meghatározásait, míg a mérleg felépítését az 5. melléklet tartalmazza. Ez utóbbi alapján a mérlegben az alábbi bontásban kell bemutatni az A) Nemzeti vagyonba tartozó befektetett eszközöket: I. Immateriális javak 1. Vagyoni értékű jogok 2. Szellemi termékek 3. Immateriális javak értékhelyesbítése II. Tárgyi eszközök 1. Ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok 2. Gépek, berendezések, felszerelések, járművek 3. Tenyészállatok 4. Beruházások, felújítások 5. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése III. Befektetett pénzügyi eszközök 1. Tartós részesedések ebből: tartós részesedések jegybankban ebből: tartós részesedések társulásban 2. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 3. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése I. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. OKTÓBER 1
GAZDÁLKODÁS PÉNZÜGY A funkcionális/feladatalapú osztályozások és használatuk az államháztartási gazdálkodásban Nehéz helyzetben van e cikk írója, mikor a szakfeladatok használatáról, a költségvetési kiadások és bevételek feladatalapú elszámolásáról kell írnia, hiszen a 2009 2010-es nagy átalakítás után az államháztartási számvitel rendszerének megújítását követve, ahhoz alkalmazkodva, lehetőségeit kihasználva újra teljes átformálás előtt áll a terület. Az államháztartás kiadásait, teljesítményét a közfeladatok ellátása és más társadalmi célok megvalósításának bemutatása során két irányból vizsgálhatjuk: Egyrészt számba vehetjük, hogy mennyit költ az államháztartás az egyes közfeladataira és céljaira, azaz funkcióira ez a szemléletmód az elérendő célra, ellátandó állami funkcióra fókuszál. Ennek a szemléletmódnak a megtestesülése az államháztartás kiadásainak és bevételeinek nemzetközileg egységes alapokról induló funkcionális osztályozása. Másrészt vizsgálhatjuk azt is, hogy az állami szereplők, költségvetési szervek milyen feladatokat látnak el, milyen tevékenységeket végeznek az állami célok, közfeladatok megvalósítása érdekében, s azt milyen hatékonyan teszik. Ezt a szemléletmódot tükrözi a magyar államháztartási szabályozásban az Európai Unióban egységes tevékenységosztályozásból (TEÁOR 08) kiinduló államháztartási szakfeladatok rendje. Természetesen számos területen különösen a klasszikus közfeladatok (mint például az igazgatási feladatok, az oktatás, az egészségügy) esetében a két szemléletmódból eredő osztályozás egybe is eshet, más területeken ugyanakkor csak a funkcionális (például az egyes civil társadalmi célok megvalósítását segítő támogatások), vagy csak a tevékenységalapú (például a költségvetési szervek által végzett vállalkozási tevékenységek) szemléletmód értelmezhető. Magyarországnak az Európai Unió és az ENSZ szakosított szervei felé irányuló, az államháztartás kiadásait bemutató beszámolóit mindkét szemléletmód szerint el kell készítenie, ugyanakkor a tisztán pénzforgalmi szemléletű költségvetési számviteli rendszer az utóbbi évtizedekben csak egy csatornán tette lehetővé a kiadások és bevételek feladatokra/ tevékenységekre bontását, így a 2009-ben megújított szakfeladatos rendszert kellett úgy kialakítani, hogy az kielégítse legalább részben az egyre fontosabbá váló funkcionális szemléletű statisztika adatigényeit is. Az államháztartás gazdálkodásának, a költségvetés tervezésének hatékonyabbá tételéhez is elengedhetetlen hosszú távon a kiadások/költségek szerkezetének e két szemléletmód szerinti gyűjtése, illetve mutatószámok segítségével a teljesítmények mérése, s ehhez jó lehetőséget, alapot ad a 2014-ben hatályba lépő új számviteli rendszer. 1. A szakfeladatrend használatának célja az államháztartásban A szakfeladatok rendje az államháztartás szereplőinek tevékenységein keresztül igyekszik felmérni azok közfeladatait és céljait (tevékenységekké konvertálva azokat), valamint egyéb (szabad kapacitás terhére végzett, vállalkozási) tevékenységeit. A szakfeladatos elszámolás célja a költségvetési rendszerben elsősorban a kiadások és bevételek ellátott (köz)feladatokhoz, tevékenységekhez kötése, valamint a megfelelő mutatószámok alkalmazásával a feladatellátás hatékonyságának, a teljesítmények mérése. (Természetesen tisztán pénzforgalmi szemléletű számvitel alkalmazásával ez a cél csak korlátozottan valósítható meg, valódi hatékonyság- és teljesítményméréshez szükség van az eredményszemléletű számbavételre is.) Mivel az államháztartás rendszere még intézményfinanszírozás esetében is valamilyen módon az ellátott közfeladatokat, teljesítményeket finanszírozza, azok lehető legpontosabb mérése, feltérképezése elengedhetetlen egy ésszerű és gazdaságos tervezési és finanszírozási rendszer működtetéséhez, az egyes közfeladatok bekerülési értékének megállapításához. Még jobban felértékelődik az ellátott közfeladatok különkülön mérése akkor, amikor a gazdaságossági és irányítási szempontokat figyelembe véve egyre több intézmény-öszszevonásra kerül sor, s ezen keresztül vegyes profilú költségvetési szerv kialakítása történik. Egy jól felépített, kellően részletezett szakfeladatos beszámoló nagyon jól hasznosítható a vezetői információs rendszer részeként is, mind intézményvezetői, mind irányító szervi, mind pedig szakpolitikai (kormányzati irányítói) szinten. A nagyobb részletezettségen túl a legjelentősebb változás a 2009-ben átalakított rendszerben, hogy a korábbinál jóval szigorúbban követi azt az elvet, mely szerint a kiadásokat és bevételeket minden esetben azon a szakfeladaton kell elszámolni, amelynek érdekében felmerültek, függetlenül a felmerülés helyétől és a teljesítő szerv alapító okiratban deklarált feladataitól. (Azaz például ha az általános iskola költségvetésébe kerül betervezésre az óvoda valamely üzemeltetési kiadása, azt az iskolának az óvodai el- I. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2013. OKTÓBER 9
MUNKAÜGY Összeférhetetlenségi szabályok a közalkalmazotti, valamint a kormányzati szolgálati, és közszolgálati jogviszonyban A független és nem kívánatos befolyásoktól mentes közhatalom-gyakorlás garantálása, és ezáltal az állampolgárok jó közigazgatásba vetett bizalmának kialakítása, továbbá a közszolgálat tisztasága, a közfeladatok ellátása során a pártatlan, részrehajlás nélküli eljárás biztosítása érdekében A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), valamint A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) is megállapítanak összeférhetetlenségi szabályokat és együttalkalmazási tilalmat. Ezek az előírások egyes pozíciók, tisztségek, tagságok és foglalkozások közalkalmazotti, valamint kormányzati szolgálati és közszolgálati jogviszonnyal való egyidejű betöltését, gyakorlását tiltják, annak érdekében, hogy a közszféra alkalmazottai munkájukat a köz érdekében, a köz szolgálatának elsődlegessége alapján pártatlanul és semlegesen végezhessék, valamint a további jogviszony teljesítése a munkáltató tevékenységét ne veszélyeztethesse. Jelen tanulmányban a Kttv. alkalmazásában a kormánytisztviselő elnevezésen köztisztviselőt, ügykezelőt és szakmai vezetőt is, továbbá kormányzati szolgálati jogviszonyon közszolgálati jogviszonyt is értünk. Ahol az eltérő szabályok miatt szükséges a különbségtétel, azt minden esetben jelöljük. I. Összeférhetetlenségi szabályok a közalkalmazotti jogviszonyban A Kjt. általános szabályként, általános előírásként tartalmazza, hogy A közalkalmazott nem létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, ha az a közalkalmazotti jogviszonya alapján betöltött munkakörével összeférhetetlen. 1 Munkavégzésre irányuló további jogviszonynak minősül például a vállalkozási, megbízási szerződés alapján vagy egyéni vállalkozóként végzett tevékenység. Ezen általános követelményt követően a Kjt. az egyes pozíciókra, valamint ágazatokra vonatkozóan különös szabályokat állapít meg, hogy milyen tényállás valósítja meg az összeférhetetlenséget. A magasabb vezető, a vezető, valamint a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult közalkalmazott nem lehet más olyan jogviszony alanya, amelynek révén hozzátartozójával 2 irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. 3 Ez a szabály tehát a személyi összefüggések 1 Kjt. 41. (1) bek. 2 A hozzátartozók körét a Kjt. az Mt. 294. (1) bek. b) pontjára utalással határozza meg, amely szerint b) hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs. 3 Kjt. 41. (2) bek. a) miatt zárja ki a további jogviszonyt. Ugyanezen közalkalmazotti kör nem lehet olyan gazdasági társaságban vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag, amely a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végez, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban áll. Így pl. egy tanár nem lehet annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, amelyik az iskolának rendszeresen taneszközöket szállít be. Az azonos vagy hasonló tevékenység, illetve rendszeres gazdasági kapcsolat miatt fennálló összeférhetetlenségből fakadó tilalom alól azonban kivételt tesz a Kjt. az egészségügyi szolgáltatónál, a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó egészségügyi közszolgáltatások ellátására létesített, továbbá az egészségügyért felelős miniszter ágazati irányítási jogkörébe tartozó, egészségügyi szolgáltatást nem nyújtó költségvetési szervnél létesített közalkalmazotti jogviszonyhoz kapcsolódó munkakör, magasabb vezetői, vezetői megbízás tekintetében. 4 Így pl. egy kórházban dolgozó vezető közalkalmazott esetében az említett összeférhetetlenségi ok nem vizsgálható. Kivételes szabályként határozza meg a Kjt., hogy a felsőoktatási intézményben a magasabb vezető és a vezető megbízásával nem összeférhetetlen a gazdasági társaságban betöl tött igazgatósági, felügyelőbizottsági tagság, azzal a kivétellel, hogy a magasabb vezetői és vezetői megbízással rendelkezők nem láthatnak el olyan intézményi társaságban vezető tisztségviselői, illetőleg könyvvizsgálói feladatokat, továbbá nem lehetnek tagjai a felügyelőbizottságának, amelyet a felsőoktatási intézmény hozott létre, illetve amelyben részesedéssel rendelkezik. 5 4 Kjt. 41. (3) bek. 5 Kjt. 41. (4) bek. 12 KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS
ADÓZÁS A támogatások kezelése az áfában A költségvetési és egyéb támogatások kezelése az áfában rengeteg problémát vet fel, tekintettel arra, hogy a támogatások olyan sajátos módon juttatott pénzeszközök, amelyeknél jellemzően nincs viszontszolgáltatás, illetve ha van, akkor nehezen kimutatható. Az áfa pedig szolgáltatás ellenszolgáltatás viszonyában gondolkodik, amely a támogatásoknál jellegükből adódóan nehezebben fedezhető fel. A költségvetési és egyéb támogatások körébe leginkább az Áht. 1. (2)bek. n) pontja és az Ávr. 2. b) pontjában megjelölt kiemelt előirányzatokba tartozó, eltérő természetű, eltérő szabályok szerint működő jogcímek, valamint az irányító/felügyeleti szerv által juttatott finanszírozási támogatás azzal, hogy a felsoroltakon kívül ezeket részletező más jogcímek is nevesíthetők. Mindazonáltal hangsúlyozzuk, hogy az áfa éppen az adósemlegesség elvéből kiindulva nem minősíti eltérően a költségvetési forrásból utalt támogatásokat az egyéb támogatásokkal, ezért ennek az elkülönítésnek nincs igazán relevanciája az áfa vonatkozásában. Arra a tényre is rá szeretnénk mutatni már itt az elején, hogy e körben a tényleges szolgáltatást jellemzően harmadik fél igénybe vevőnek nyújtják (amely fél ehhez jellemzően ingyenesen, vagy a legkülönfélébb térítésért jut). Ez a közszféra működésének általában is jellemzője, nemcsak a központi költségvetési szervek tevékenységének. Az általános forgalmi adóval összefüggésben két szempontból kérdéses a támogatások minősítése: egyrészt, hogy a támogatás folyósítása mikor keletkeztet adókötelezettséget, másrészt, hogy a levonható áfa bevételalapú arányosítással történő kiszámítása során bevételként figyelembe kell-e venni. Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a kétféle minősítés nem ugyanaz: az arányosítás során nemcsak azokat a támogatásokat kell figyelembe venni, amelyek után áfát kell fizetni (tehát ellenértéknek minősülnek), hanem bizonyos feltételek mellett az ellenértéknek (és bevételnek) nem tekintendő támogatásokat is. Főszabály szerint a támogatás is akkor képez adóalapot, ha ellenérték, vagyis valamely magatartásért, teljesítésért, kötelezettségvállalásért járó tartozás. A lényeg, hogy valamely konkrét szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítésével kapcsolatba legyen hozható. Tekintsük át az egyes támogatástípusok áfabeli következményeit vázlatosan a fizetés szempontjából, majd a későbbiekben ezeket részletesen tárgyaljuk. 1. Amennyiben az utalt támogatásért nem történik konkrét kötelezettségvállalás valamely tevékenység végzésére, hanem az általában a működést, a tevékenységet finanszírozza, 16 úgy az nem adóalap a támogatottnál, tekintet nélkül arra, hogy mi a támogatás forrása (magánszemély, gazdasági társaság, önkormányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, elkülönített állami pénzalap, az irányító szerv által az éves költségvetésben megállapított meghatározó arányú, vagy év közben juttatott támogatás stb.). Ilyen esetben tehát nem kell kiszámlázni és áfát fizetni a támogatásra. Az is közömbös továbbá, hogy milyen jellegű tevékenységhez utalják (Ez a klasszikus értelemben vett intézményfinanszírozás.) Amennyiben az abból finanszírozott tevékenység nem értékesül más felé, és máshonnan sem jut ellenértéknek minősülő támogatáshoz az adóalany, a támogatásból eszközölt beszerzések áfája nem vonható le. (Az ugyanis alapelv, hogy az áfaköteles bevétel felmutatása legalizálja csak a beszerzéseket terhelő áfa levonásának jogát!) Ugyanakkor nincs olyan levonástiltás, hogy önmagában azon tény miatt, hogy egy adott beszerzést támogatás finanszírozza, ne lehetne a beszerzés, igénybe vett szolgáltatás áfáját levonni. Az adólevonást ugyanis nem az dönti el, hogy a beszerzést milyen forrásból finanszírozzák, hanem az, hogy milyen tevékenységet (adóköteles, tárgyi mentes, közhatalmi) tevékenységet fi nanszíroz. 2. Ha a támogatás konkrét teljesítéssel közvetlen kapcsolatba hozható, úgy a következő esetek merülhetnek fel. 2.a. Ha konkrét tevékenységhez utalják ugyan a támogatást, de meghatározott megrendelés nélkül, az csupán a feladatot finanszírozza, s így a támogatás nem szolgáltatásnyújtás ellenértéke, így nem áfás. A támogató pusztán a célra történő pénzfelhasználással számoltatja el a költségvetési szervet. Áfabeli megítélése ennek a támogatásnak a klasszikus intézményfinanszírozással egyezik meg. 2.b. Ha a támogatásért cserébe van viszontszolgáltatás, vagyis valamely magatartás végzésére vállal kötelezettséget a támogatott, úgy a támogatás áfaköteles és a szolgáltatásnyújtás ellenértékeként az azért vállalt kötelezettség, végzett tevékenység adómértékével adózik. (Ez az ún. megrendelés ellenértékének minősülő támogatás.) 2.c. Ha a támogatás ugyan konkrét szolgáltatás, értékesítés teljesítéséhez kapcsolódik, de annak végzésére nem a támogató felé vállal kötelezettséget a támo- KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS