Helyzetkép 2015. december 2016. január

Helyzetkép 2015. december 2016. január Gazdasági növekedés A világgazdaság tavalyi helyzetére a regionális konfliktusok éleződése elkerülhetetlenül hatással volt, főképp ezért, és egyéb gazdasági tényezők okán is a korábbi prognózisok némileg alulteljesültek. Az összevont bruttó hazai termék a világ egészében a múlt évben 3%-kal emelkedett; az előző évi 3,4%-os bővüléshez képest ez némi lassulást jelent. Az ütemcsökkenés különösen a kínai gazdaság mérséklődő ütemű bővülésére vezethető vissza: Kína bruttó hazai terméke a 2013. évi 7,3%-ot követően tavaly 6,9%-kal nőtt, eközben Indiáé ugyanebben a periódusban a kínaival azonos 7,3%-ról gyakorlatilag változatlan maradt, 7,2%-ra mérséklődött. Az Amerikai Egyesült Államoknak, a világgazdaság vezető hatalmának teljesítménye továbbra is jelentős és növekszik: a tavalyelőtti 2,4%-ot a múlt évben 2,5%-os GDP emelkedés követte. A globális gazdaság negyedik meghatározó országa, Japán bruttó hazai terméke 2013-ban stagnált, 0,1%-kal mérséklődött, míg a múlt évben 0,7%-kal, tehát szerény mértékben emelkedett. Az Európai Unió hosszú ideje nem küzdött egyidejűleg ennyi konfliktussal, mint napjainkban. A 2008. évi válság felszínre hozott több olyan ellentmondást, amelyek megoldása még várat magára, sőt némelyek esetében még az elképzelések sem világosak. A növekedési lehetőségeket több tagországban is komolyan fékezi a költségvetési kiigazítás kényszere; ennek ellenére a válság óta a tavalyi volt az első olyan év, amelyben egyetlen tagországnak sem csökkent érdemben a gazdasági teljesítménye. Az Európai Unió egészében a bruttó hazai termék a negyedik negyedévben 0,4%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,8%-kal a megelőző év azonos időszakához képest. A múlt évben összességében 1,9%-kal nőtt a GDP. Az eurózónában a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,6%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva. A múlt év egészében az eurózóna bruttó hazai terméke 1,6%-kal haladta meg a tavalyelőttit. Az Európai Unió növekedése számára kulcsfontosságú német gazdaság teljesítménye a belpolitikai konfliktusok és az exportban meghatározó kínai gazdaság lassulása ellenére az előző évhez hasonlóan alakult: a negyedik negyedévben 0,3%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,3%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A múlt évben 1,7%-kal bővült a német gazdaság. A

2 korábbi kritikus időszak után valamelyest gyorsult a francia gazdaság teljesítmény-növekedése: a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,4%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva; az év egészében 1,2%-os volt a bővülés. A korábbi időszakban regisztráltnál valamivel kisebb ütemben, de így is az uniós átlagot meghaladó dinamikával növekedett a brit gazdaság: a bruttó hazai termék 0,5%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,9%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva, míg a múlt év egészében 2,2%-kal nőtt a GDP volumene. A nyugat-európai országok gazdaságára eltérően hat a költségvetési konszolidáció kényszere. Írország gazdasága ismét kiemelkedő dinamikával bővül: a 2008. évi válság mélyen érintette az ír gazdaságot, de ebből kilábalt, sőt a helyreállítási perióduson is túllépett a gazdasági teljesítmény. A GDP az eddig ismert adatok szerint a harmadik negyedévben 1,4%-kal haladta meg az egy negyedévvel, és 6,8%-kal az egy évvel korábbit. A múlt évben az ír gazdaság feltehetően az unió leggyorsabb növekedését, 7%-ot mutatta. Kiemelkedő dinamikával bővült a luxemburgi gazdaság is: a rendelkezésre álló információk szerint a bruttó hazai termék 0,9%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 5,4%-kal az előző év azonos időszakához képest, míg az előzetesen közzétett adatok szerint a múlt évben 4,8%-kal nőtt. Az eurózóna átlagát meghaladó ütemben bővült a stabil államháztartási mutatókkal rendelkező holland gazdaság: a negyedik negyedévben 0,3%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest, míg az egész évi emelkedés 1,9% volt. Az átlagot megközelítő dinamikával nőtt a belga bruttó hazai termék: a negyedik negyedévben 0,3%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 1,4%-kal az előző év azonos időszakához képest; ugyancsak 1,4%-kal emelkedett a GDP a múlt év egészében. Az eurózóna átlagát nem éri el az osztrák gazdaság növekedése: a negyedik negyedévben 0,2%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt év egészében csupán 0,9%- kal bővült az osztrák bruttó hazai termék. Az Európai Unióhoz nem tartozó Svájc gazdasága igen szerény ütemben nőtt: a GDP 0,4%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 0,3%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az észak-európai országok közül kiemelkedő dinamikával bővült a svéd gazdaság: a bruttó hazai termék 1,3%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 4,5%-kal az előző év azonos időszakához képest; a múlt év egészében 4,1%-kal nőtt a svédországi GDP. A múlt év második felében lassult a dán gazdaság fejlődése: a negyedik negyedévben 0,2%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 0,6%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva; az év egészében 1,2%-os volt a dinamika. Strukturális gondokkal küzd a finn gazdaság: a bruttó hazai termék 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,7%-kal a megelőző év azonos időszakához képest, míg a múlt év egészében 0,5% volt a növekedés. Az Európai Unión kívüli Norvégia korábbi markáns fejlődése az év utolsó időszakában megtorpant: a GDP a negyedik negyedévben 1,2%- kal zsugorodott az előző negyedévhez, és 0,3%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 1,6%-kal emelkedett. Az izlandi gazdaság kilábalt a korábbi recesszióból: a rendelkezésre álló adatok szerint a múlt évben a 3%-ot is meghaladta a bruttó hazai termék bővülése. A dél-európai országok gazdasága vegyes képet mutat. A spanyol gazdaság növekvő dinamikával bővül: a negyedik negyedévben 0,8%-kal emelkedett a GDP az előző

3 negyedévhez, és 3,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt évben 3,2%-kal nőtt a bruttó hazai termék volumene. A máltai gazdaság is dinamikusan bővül: az eddig ismert adatok szerint a múlt évben 5%-ot meghaladó mértékben nőtt a bruttó hazai termék volumene. Ciprus gazdasága kilábalt a recesszióból: a GDP 0,4%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 2,7%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A portugál gazdaság teljesítményének emelkedése közelít az eurózóna átlagához: a bruttó hazai termék 0,2%-kal nőtt negyedéves, és 1,3%-kal éves összehasonlításban; az egész éves növekedés 1,5% volt. Olaszország gazdasága szerény ütemben bővül: a bruttó hazai termék 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 1%-kal a megelőző év azonos időszakához képest, míg tavaly összességében 0,8%-os volt a növekedés. A görög gazdaság még mindig a recesszió szélén táncol: a GDP 0,1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,8%-kal mérséklődött az egy évvel korábbihoz képest. 2015 egészében 0,2% volt a zsugorodás mértéke. A visegrádi országok a múlt évben látványosan fejlődtek. Csehországban a korábbi évek recesszióját követően kiemelkedő ütemben, az előző negyedévi magas értékhez képest stagnált, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 4%-kal emelkedett a bruttó hazai termék. Dinamikusan bővült a lengyel gazdaság: a GDP 1,1%-kal haladta meg az előző negyedévit, és 3,7%-kal az egy évvel azelőttit. Kiemelkedő ütemben nőtt a szlovák gazdaság teljesítménye: a két vizsgált volumenindex 1%-kal, illetve 4%-kal nőtt. A térséghez tartozó Szlovénia gazdasága a visegrádi országokénál valamivel lassabban, de az Európai Unió átlagát lényegesen meghaladó ütemben bővült: a bruttó hazai termék 0,6%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 2,6%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A balti országokban a korábbi évekénél szerényebb ütemben nőtt a gazdaság. Lettországban volt a legdinamikusabb a bővülés az év egészében: a GDP ugyan 0,3%-kal visszaesett az előző negyedévhez, de 2,3%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, és a múlt év egészében is jelentősen, 2,7%-kal emelkedett. Litvániában az eurózónáét meghaladta a növekedés mértéke: a bruttó hazai termék 0,5%-kal, illetve 1,9%-kal emelkedett. Észtországban megtorpant a fejlődés: a GDP 1,2%-kal elmaradt az előző negyedévitől, és 0,9%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A két kelet-balkáni országban dinamikusan bővült a gazdaság. Romániában kiemelkedő volt a növekedés mértéke: a bruttó hazai termék 1,1%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 3,8%-kal a múlt év azonos időszakához képest. A bolgár GDP 0,7%-kal, illetve 3%-kal bővült a két relációban. A legújabb tagországban, Horvátországban a korábbi recessziót meghaladva nőtt a gazdaság teljesítménye: a bruttó hazai termék 0,5%-kal csökkent ugyan negyedéves, de 2%-kal emelkedett éves összehasonlításban. A magyar gazdaság a 2012. évi jelentős, 1,7%-os visszaesést követően 2013-ban 2%-kal, míg tavalyelőtt kiemelkedőnek számító ütemben, 3,6%-kal bővült. A múlt évben mérséklődött a dinamika: az előző negyedévhez viszonyított indexek a négy negyedévben rendre: 0,8%, 0,5%, 0,6%, míg a záró negyedévben 1%, míg az előző év azonos negyedévéhez viszonyított mutatók: 3,3%, 2,7%, 2,6%, illetve a negyedik negyedévben 3% voltak. A múlt év egészében 2,9%-kal nőtt a GDP volumene. Ha részleteiben megvizsgáljuk a négyéves idősort, látható, hogy az élénkülés 2013 közepén kezdődött, és a tavalyi évben már lassult a növekedés, míg a negyedik

4 negyedévben az uniós források elszámolásának lezárási kényszere ismét átmeneti felívelést hozott. A legutóbbi két és fél év sajátossága, az átmeneti tényezők együtthatása alapján elért dinamika nem fenntartható. A gazdaság állapotának fontos jellemzője, hogy a beáramló uniós források elérték a magyar bruttó hazai termék 6%-át. Ez természetesen kilendítette a dinamikát a korábbi szintről, de szükségszerű a visszatérés a potenciális növekedési ütemhez, amely 2% körüli, azt legfeljebb néhány tizedponttal haladja meg. A térségbeli országok gazdaságfejlődési mértékének megközelítését legfőképp a hiteltelen gazdaságpolitika gátolja. A konfrontatív, kiszámíthatatlan kormányzati politika hatására menekül az országból a működő- és a humán tőke. A beruházási tevékenység szinte csak az uniós forrásokból megvalósuló nagyprojektekre és a kormányzati presztízs építkezésekre korlátozódik, a magántőke nem lát perspektívát az országban. A magyar gazdaság ez évben tehát lassuló pályára kerül. Már a múlt évben visszatért az az állapot, amely szerint a magyar gazdaság a legszerényebb ütemben bővül a környező országok között. Sajnos a többi visegrádi országnál gyorsabb növekedés csupán egyetlen évig tartott, és a tavalyi évben már nem csak a visegrádiak haladták meg a magyar gazdaság növekedési ütemét, hanem Románia és Bulgária is. Ez annál is súlyosabb probléma, mert amíg a magyar gazdaság teljesítménye csak a múlt évben érte el a 2008. évi szintet, addig Lengyelországé azt több mint egynegyedével, 27%-kal, Szlovákiáé 17%-kal meghaladta. A magyar gazdaság ezzel ismét arra az útra kerül, amely a lecsúszást jelenti a térségbeli országoktól. Az idei évben a gazdasági növekedés mértéke 2,2% és 2,4% között lehet, amelyben még mindig szerepet játszanak átmeneti tényezők, így az utóbbi két év magasabb jövedelemkiáramlásának hatására ez évben a lakossági fogyasztás viszonylag magasabb szintje még fennmarad. A további évek növekedési dinamikája erősen függ attól, hogy miként sikerül lehívni a jelenlegi középtávú ciklus uniós forrásait. Noha már a 7 éves periódus 3. évében járunk, ez eddig még kevéssé sikerült, igaz a kormány erősen koncentrál arra, hogy bármi áron minél nagyobb összeg felhasználására kerüljön sor. E tekintetben sajnálatos módon a gazdaságpolitikai irányítás a forrásokhoz való mielőbbi teljes hozzáférést tekinti célnak, és másodlagosnak tartja, hogy ez a magyar gazdaság tényleges fejlődését szolgálja-e. A magyar gazdaság lecsúszásának folyamata együtt jár a magyar régiók többségének fokozódó elmaradásával. Az Eurostat nyilvánosságra hozta az Európai Unió 276 régiójának gazdasági teljesítményét tükröző 2014. évi adatokat. A most közölt statisztikai információk vásárlóerő paritáson mutatják be az egyes régiók egy főre eső bruttó hazai termékének volumenét, és felállítják a régiók rangsorát is. 21 régióban az egy főre jutó GDP meghaladta az Európai Unió átlagának a másfélszeresét. A 2014. évi adatok alapján Belső-London - Nyugat régió egy főre eső bruttó hazai terméke meghaladta az uniós átlag ötszörösét, annak 539%-a volt. /Megjegyzendő, hogy Nagy-Britanniában két évvel ezelőtt átalakították London nagyrégiót: azon belül a korábbi 2 régió helyett 5-öt alakítottak ki; korábban a fővárost is magába foglaló Belső-London régióban az egy főre jutó GDP az uniós átlag háromszorosát haladta meg, annak 325%-a volt. A most vezető Belső-London - Nyugat régió is magába foglalja az angol főváros közigazgatási területét./ A 2014. évi adatok alapján sorrendben második Luxemburg egy főre eső GDP-je az uniós átlag több mint két és félszerese, annak

5 266%-a volt, és még a következő három helyen álló Brüsszel, Hamburg, valamint az újonnan létrejött Belső-London - Kelet régió gazdasági fejlettsége is meghaladta az uniós átlag kétszeresét, annak rendre 207, 206, illetve 204%-a volt. A régiók rangsorában Pozsony a hatodik, Prága a kilencedik helyet foglalta el az uniós átlag 186, illetve 173%-ával. A legfejlettebb magyar régió, Közép-Magyarország egy főre eső bruttó hazai terméke meghaladta ugyan az uniós átlagot, annak 107%-a volt, ezzel a rangsor 76. helyét foglalta el. Megjegyzendő, ha Budapest Pozsonyhoz és Prágához hasonlóan önálló régiót alkotna, akkor ebben a területi rangsorban feltehetően a 25-30. helyek egyikén lett volna. /Az Eurostat értelemszerűen a régiók adatait közölte, és nem a régiónál kisebb területi egységekét. Számítások szerint a magyar főváros egy főre eső bruttó hazai terméke az Európai Unió átlagának a 140%-a körül lehetett./ Nyugat-Dunántúlon az egy főre eső GDP elérte az Európai Unió átlagának kétharmadát, annak 71%-a volt, míg Közép-Dunántúlon ugyanez a mutató még csupán megközelítette a kétharmadot, az átlag 61%-a volt 2014-ben. A többi négy régió teljesítménye nem haladta meg az Unió átlagának a felét, és ezzel az európai régiók között az utolsó 14 között voltak. Az utóbbi három évben még romlott is e régiók relatív pozíciója. A 2011. évi adatok alapján Észak-Magyarország az utolsó tíz, a másik három az utolsó húsz, illetve a két alföldi régió ezen belül az utolsó tizenöt között volt. Észak- Magyarország akkor 5 bolgár és 3 román régiót előzött meg, az alföldi régiók még két további román régiót, míg Dél-Dunántúl két lengyel régiót is. A 2014. évi adatok alapján Észak- Magyarország és Észak-Alföld is az utolsó tíz régió között volt, az egy főre eső bruttó hazai terméket tekintve az uniós átlag 42, illetve 43%-ával. Dél-Dunántúl a legkevésbé fejlett régiók között a 12. helyet foglalta az uniós átlag 45%-ával, míg Dél-Alföld a 13. helyen állt az uniós átlag 47%-ával. 2014-ben 21 olyan régió volt, amelyben az egy főre eső GDP nem érte el az Európai Unió átlagának a felét. Ezek között volt 5-5 bolgár, román és lengyel, 4 magyar, egy görög régió, valamint Mayotte régió, Franciaország tengeren túli területe. Ha megvizsgáljuk azt a környezetet, amelyben a 4 magyar régió elhelyezkedik a fejlettségi rangsorban, azaz az utolsó 14 régiót, ott a magyar régiókon kívül 5 bolgár, 3 román, 1 lengyel és a francia tengeren túli régiót találjuk az egy főre eső GDP adatok alapján. A 2014. évi adatok szerint a lengyel és a román régiók többsége fejlettebb volt a magyar régiók többségénél. Foglalkoztatottság, keresetek A foglalkoztatottság az elmúlt két évben látványosan javult a statisztikában, és szerény mértékben a valóságos munkaerőpiacon. A közfoglalkoztatás dinamikusan bővül, a kormányzat kényszeresen mutatja ki a munkahelyteremtés egyre nagyobb sikereit, miközben a közmunka irreális méreteket öltött, beleértve még azt is, hogy a kormányzat az elemi tisztesség figyelmen kívül hagyásával, és az általuk még hatályban hagyott jogszabályok megsértésével a költségvetési intézményekből ezrével bocsát el közalkalmazottakat, akiket ezt követően fél fizetésért ugyanott közmunkásként tovább foglalkoztatnak. A statisztikát az is szépíti, hogy a külföldön dolgozók százezres körét hazai foglalkoztatottként mutatják ki. A reálkeresetek

6 jelentős részben a defláció következtében számottevően emelkedtek, eközben a jövedelemkülönbségek tovább nőttek. A közszférában egyes csoportok a kormányzati kommunikációban hangoztatottnál lényegesen kisebb de a valóságban is jelentős illetményemelésben részesültek, amely mindenütt csak a korábbi drasztikus reálkereset csökkenés részbeni kompenzációját jelenti. Egyetlen közalkalmazotti réteg jövedelmének vásárlóértéke sem érte el a 2010. éviét. A KSH mintavételes lakossági felvétele szerint az október és január közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 240 ezer fő volt, 113 ezer fővel, 2,7%-kal több, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak átlagos száma a trimeszterben 225 ezer fő volt, több mint egynegyedével, 27,8%-kal emelkedett az egy évvel azelőttihez képest. A foglalkoztatási mutató emelkedésében szerepet játszott az is, hogy a munkaerő-felvétel módszertana szerint 113 ezer külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH, létszámuk 5,8%-kal nőtt egy év alatt. A foglalkoztatottak létszámának bővülése csaknem fele részben a közfoglalkoztatottak és a külföldön dolgozók számának emelkedéséből származott. A lakossági adatfelvétel szerint a hazai elsődleges munkaerőpiacon a megfigyelt trimeszterben 3 902 ezer főt foglalkoztattak, 1,5%-kal többet, mint egy évvel korábban. A külföldön dolgozók hazai foglalkoztatottnak tekintett százezret meghaladó körét is beleszámítva a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 64,5% volt, 2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek foglalkoztatási aránya a november és január közötti három hónap átlagában 80,8% volt, 1,2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél, míg az 55-64 éveseké 46,7% volt, 4,1 százalékponttal haladta meg az egy évvel korábbit. Az aktív munkanélküliek száma a november és január közötti három hónap átlagában 279 ezer fő volt, 51 ezer fővel, 15,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A negyedik negyedévben az előbbieken kívül még 300 ezren válaszolták a munkaerő-felvétel során azt, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták a munkaerőpiacon a helyzetüket; közülük 66 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta amely csupán az aktív munkanélküliek figyelembevételével meghatározott mutató, a megfigyelt trimeszterben 6,2% volt, 1,2 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A 25 éven aluliak között hosszú idő óta rendkívül magas, a megfigyelt trimeszterben 14,2% volt a munkanélküliek aránya, annak ellenére, hogy az egy évvel azelőttihez képest 4,7 százalékponttal csökkent a mutató értéke. Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség: az álláskeresők több mint fele, 50,2%-a legalább egy éve eredménytelenül keresett munkát. A munkanélküliség átlagos időtartama meghaladta a másfél évet, 19,2 hónap volt, az egy évvel azelőtti 17,5 hónappal szemben. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma január végén 359 200 fő volt, 6,4%-kal több, mint egy hónappal, és 13,2%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Januárban a foglalkoztatók 25 800 új álláshelyet jelentettek be, több mint egyharmadával, 38,8%-kal kevesebbet, mint egy hónappal, és 8,4%-kal többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a piaci munkaalkalmak száma az előző hónaphoz képest 16,9%-kal, a

7 tavaly januárihoz viszonyítva 9,9%-kal nőtt. A támogatott munkahelyek száma az előző hónaphoz képest több mint felével, 55,2%-kal visszaesett, az egy évvel korábbihoz viszonyítva 10,2%-kal nőtt. Januárban az álláshelyek több mint fele, 56,6%-a közmunka végzésére irányult. Január hónapban a regisztrált munkanélküliek 14,6%-a 25 éven aluli fiatal volt, akiknek közel háromnegyede, 73,7 %-a első munkahelyét kereste, reménytelenül. A munkanélküliek több mint felének, 52,4%-ának nem volt szakképzettsége. Az álláskeresők 42,7%-ának nem volt az általános iskolánál magasabb végzettsége, valamivel több mint felének, 51,8%-ának volt középfokú végzettsége. Ez utóbbi körben 28,6% végzett szakiskolát vagy szakközépiskolát, 48,5% szakmunkásképzőt, 4,3% technikumot, míg 18,6% gimnáziumot. A felsőfokú végzettségűek aránya decemberben 5,5%-ot tett ki a munkanélküliek között. Az álláskeresők háromtizede, 29,7%-a 50 éven felüli volt. Az év első hónapjában a munkanélküliek alig egyhatoda, 17,9%-a volt jogosult álláskeresési támogatásra, míg a lényegesen kisebb összegű szociális segélyben nem egészen egyharmaduk, 33%-uk részesült. A munkanélküliek csaknem fele, 49,1%-a az Európai Unióban egyedülálló módon teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka többek között az összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban reálisan figyelembe véve az újra-elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot legalább 9 hónapig jár az érintetteknek. Továbbra is súlyos területi problémákkal terhelt a munkaerőpiac. A téli időszakban szokásos módon az előző hónaphoz képest minden megyében emelkedett az álláskeresők száma; ami szokatlan, a mértéke: Nyugat-Dunántúlon 12,2%-kal, Somogy megyében 11,4%-kal, Békés megyében 10,4%-kal, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10,3%-kal. Ugyanakkor a múlt év első hónapjához képest csaknem minden megyében mérséklődött a munkanélküliek száma, egyetlen kivétellel: Jász-Nagykun-Szolnok megyében csekély, 1%-os emelkedést regisztráltak. A változások iránya és mértéke arra utal, hogy a foglalkoztatottság szintjét a közmunkaprogram és nem a piac alakítja. A januári adatok szerint a két leghátrányosabb helyzetű régióban a munkanélküliségi arány meghaladta a 7,9%-os országos átlag másfélszeresét: Észak- Magyarországon 14,5%, Észak-Alföldön pedig 13,5% volt a mutató értéke, de Dél-Dunántúlon szintén kétszámjegyű, 11% volt a munkanélküliségi arány. Nyolc megyében is kétszámjegyű volt a munkanélküliség mérőszáma; ezen belül Nógrád megyében 17,2% volt, azaz meghaladta az országos átlag kétszeresét, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 15,4%, valamint a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei 14,5% pedig alig maradt el attól. Két megyében a munkanélküliségi arány meghaladta az országos átlag másfélszeresét: Somogyban 13,5%-ot, Hajdú-Biharban 13,1%-ot regisztrált a statisztika, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében megközelítette ezt az értéket: 12,6% volt a ráta. A közfoglalkoztatottak száma decemberben 201 500 fő volt, 3,6%-kal több, mint egy hónappal, és 6,8%-kal több, mint egy évvel korábban. A múlt év átlagában 5,1%-kal több közmunkást foglalkoztattak, mint a megelőző évben. A teljes munkaidőben dolgozó közmunkások bruttó átlagkeresete a tavalyi évben 79 800 forint volt, 2,2%-kal magasabb az évvel azelőttinél. A kifizetett bruttó közmunkás bér alig haladta meg a jogszabályban előírt minimálbér háromnegyedét, annak 76%-át tette ki, ami a közmunkát szervezők értékítéletét is tükrözi a feladatellátás társadalmi fontosságáról.

8 Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint a múlt évben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a nonprofit szervezeteknél a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva 2 894 ezer fő állt alkalmazásban, 2,5%-kal több, mint a megelőző évben. A közfoglalkoztatottakat figyelmen kívül hagyva az alkalmazottak létszáma 2,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményeknél a közfoglalkoztatottak nélkül 698 ezer főt alkalmaztak, 0,5%-kal többet, mint az előző évben. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a múlt évben 247 800 forint volt, 4,2%-kal több, mint a megelőző évben. A versenyszférában 262 500 forint volt az átlagos kereset, 3,9%-kal magasabb az előző évinél. A költségvetési intézményekben a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva 256 400 forint volt a keresetek átlaga, 6,3%-kal több az egy évvel azelőttinél. A közszférában és a nonprofit szervezeteknél a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül 182 ezer fő a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 9 600, illetve 9 300 forint a keresetbe nem tartozó kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére. Az alkalmazásban állók nettó átlagkeresete a múlt évben 162 300 forint volt, 4,2%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A fogyasztói árak a tavalyi évben 0,1%-kal mérséklődtek, így a reálkereset érzékelhetően, 4,3%-kal emelkedett. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 119 ezer forint volt, 4,3%-kal több, mint a megelőző évben; a szellemi dolgozók nettó 256 300 forintos keresete 3,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva 167 900 forint volt az átlagkereset, 6,3%-kal több az egy évvel azelőttinél. A tavalyi évben a keresetek a közigazgatásban és a védelem ágazatban együttesen 7,9%-kal, az oktatásban 5,4%-kal, az egészségügyben 2,3%-kal, míg a szociális ellátásban 7,7%-kal emelkedtek. Áralakulás A magyar gazdaságban az elmúlt két évben tapasztalt deflációs környezet változóban van. Az ipari termelői árak hosszabb ideje változatlanok vagy éppen csökkennek, mivel a világpiaci nyersanyag árak hosszú ideje nem mozdulnak, az energiaárak pedig tovább esnek. A mezőgazdasági termelői árak közül a kukorica ára egyötödével nőtt, míg az élőállatoké mérsékelten, az állati termékeké, így a tejé drasztikusan csökkent. A fogyasztói árak túljutottak a mélyponton: a tavalyi év egészében stagnáltak, de a januári árak már 0,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, és a következő hónapokban némileg tovább gyorsulhat az árnövekedés dinamikája. Az ipari termelői árak a múlt év decemberében 0,5%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 1,3%-kal mérséklődtek a megelőző év azonos hónapjához képest; a tavalyi évben 0,9%-kal maradtak el az előző évitől. Decemberben az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 5,9%- kal, a gyógyszergyártásban 3,6%-kal, a textil- és bőriparban 2,7%-kal emelkedtek, míg a kőolaj-feldolgozásban 16,2%-kal, a kohászatban 3,8%-kal, a számítógép, elektronikai, optikai

9 termékgyártásban 1%-kal csökkentek a termelői árak az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Összességében a feldolgozóiparban 1%-kal, az energetikában 3,3%-kal visszaestek egy év alatt a termelői árak. Az ipari export értékesítési árai decemberben 0,4%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 0,3%-kal emelkedtek. Decemberben a kiviteli árak a gépgyártásban és a gyógyszeriparban egyaránt 4%-kal, a nyomdaiparban 2,7%-kal, a számítógép, elektronikai, optikai termékgyártásban 1%-kal nőttek, míg a kőolaj-feldolgozásban 22%-kal, az élelmiszeriparban 1%-kal mérséklődtek az előző év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóipar értékesítési árai ebben a relációban 0,3%- kal meghaladták az egy évvel korábbit, míg az energetikai ipariak 2%-kal elmaradtak attól. Az ipar belföldi értékesítési árai decemberben 0,5%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 2,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a múlt év átlagában 3,1%-kal mérséklődtek. A tavalyi év utolsó hónapjában az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 8,6%-kal, a nyomdaiparban 3,5%-kal, a számítógép és elektronikai termék gyártásban 3,4%-kal, a textil- és bőriparban 3,1%-kal, a gumi- és műanyagiparban 2,9%-kal emelkedtek, míg a kőolaj-feldolgozásban 15,3%-kal, a kohászatban és fémfeldolgozásban 4%-kal, a villamos berendezés gyártásban 2,5%-kal csökkentek a belföldi értékesítési árak az előző év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóiparban összességében 2,3%-kal, az energetikai iparban 3,7%-kal mérséklődtek az értékesítési árak ebben a relációban az egy évvel korábbihoz képest. Az építőipari termelői árak a negyedik negyedévben 0,5%-kal emelkedtek az előző negyedévhez, és 2,8%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva; a múlt év egészében 2,5%-kal nőttek. A negyedik negyedévben az épületek építésénél érvényesített árak 3,3%-kal, az egyéb építményeknél kialakult árak 1,8%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A mezőgazdasági termelői árak decemberben 5,2%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, míg a múlt év átlagában alig változtak, 0,4%-kal nőttek. A növényi és kertészeti termékek ára 12,6%-kal emelkedett az előző decemberihez képest. A gabonafélék termelői ára 10,9%-kal, ezen belül a kukoricáé több mint egyötödével, 21%-kal nőtt, a búzáé 2,2%-kal csökkent. Az ipari növények termelői ára 11,6%-kal, ezen belül az olajos növényeké jelentősen, 18,5%-kal emelkedett. A zöldségek felvásárlási ára 12%-kal, a gyümölcsöké 25,1%-kal, a burgonyáé az alacsony bázishoz képest kiugró mértékben, 73,3%-kal emelkedett. Az élőállatok és állati termékek felvásárlási ára 6%-kal, ezen belül a vágóállatoké 2,8%-kal, míg az állati termékeké számottevően, 12,6%-kal visszaesett. A múlt évben a vágósertés felvásárlási ára 11%-kal, a tejé egyötödével, 20%-kal csökkent. A mezőgazdasági termelés ráfordítási árai a múlt évben 1,2%-kal mérséklődtek az előző évihez képest. A folyó termelő felhasználás árszintje 1,8%-kal csökkent, a beruházásoké 2,8%- kal emelkedett. A vetőmag ára 1,1%-kal, a műtrágyáé 2,6%-kal, az állatgyógyászati készítményeké 3,3%-kal, a növényvédő szereké 2,4%-kal nőtt, míg a felhasznált energiáé 10,6%-kal, a takarmányoké 2,7%-kal csökkent. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló a múlt évben 1,6%-kal záródott, azaz a mezőgazdaság termelői árai mérsékeltebben emelkedtek, mint amennyivel a ráfordítási árak csökkentek.

10 A fogyasztói árak januárban 0,1%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. Az élelmiszerek ára decemberhez viszonyítva 0,4%-kal nőtt; egy hónap alatt a cukor ára 1,6%-kal, a liszté 1,5%-kal, az étolajé 1,1%-kal emelkedett, míg az idényáras élelmiszerek jelentősen, 6,7%-kal drágultak. Az általános forgalmi adó kulcsának változásával összefüggésben a sertéshús ára 15,3%-kal, a tejé 0,8%-kal csökkent. A szeszes italok és dohányáruk ára decemberhez képest 0,9%-kal, a szolgáltatásoké 0,3%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 0,1%-kal emelkedett, a ruházati termékeké 3%-kal mérséklődött. Az élelmiszerek fogyasztói ára januárban az átlagos infláció több mint másfélszeresével, 1,4%- kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az idényáras élelmiszerek nagyon jelentősen, 22,8%-kal drágultak; a cukor ára 13,1%-kal, az étolajé 12,5%-kal, a sertészsiradéké 12,1%-kal, a rizsé 3,2%-kal, a zsiradékoké 3%-kal, az iskolai étkezésé ugyancsak 3%-kal nőtt, míg a sertéshúsé az áfa-kulcs mérséklés hatására 17,2%-kal, a tejé 9,9%-kal, a vajé 5,1%-kal, a sajté 6,9%-kal csökkent. A szeszes italok és dohányáruk ára 3,5%-kal emelkedett; ezen belül a tömény italoké 5,6%-kal, a dohányáruké 5%-kal. Az újságok és folyóiratok ára 6%-kal, a tanszereké és írószereké 2,8%-kal, a gyógyszereké 2,1%-kal, a testápolási és egészségügyi cikkeké 1,6%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 2%-kal emelkedett, a ruházat termékeké stagnált, 0,1%-kal nőtt, míg az üzemanyagoké 5,4%-kal mérséklődött. A háztartási energiacsoportba tartozó termékek ára 0,2%-kal, ezen belül a palackos gázé 13%-kal mérséklődött, a távfűtésé, a vezetékes gázé és az elektromos áramé változatlan maradt, míg a széné 0,9%-kal, a tűzifáé pedig 3,5%-kal nőtt. A szolgáltatások 1,3%-kal drágultak; a lakbér 5,5%-kal, a színházjegy 4%- kal, a háztartási szolgáltatás 3,6%-kal, az üdülés 3,6%-kal, ezen belül a külföldi üdülés 11,7%- kal, a postai szolgáltatás 2,4%-kal került többe, mint a múlt év januárjában. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex januárban 0,1%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az év első hónapjában a hatósági árak, nyers élelmiszerek és üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított maginfláció 1,5% volt, ami a következő hónapokban a fogyasztói árindex kismértékű emelkedését vetíti előre. Jövedelem és fogyasztás A kiskereskedelmi forgalom a KSH adatközlése szerint a múlt évben az előző évit megközelítő dinamikával bővült, melynek egy része a kereskedelmi tevékenység fehérítésének a hatása. Decemberben az eladások volumene szezonálisan és naptárhatástól megtisztított adatok szerint 0,3%-kal nőtt az előző hónaphoz, és naptárhatással korrigált adatok szerint 4,5%- kal az egy évvel korábbihoz képest, míg a múlt év egészében 5,8%-kal emelkedett. Az élelmiszerforgalom a tavalyi évben 3,7%-kal, ezen belül a negyedik negyedévben 2,4%-kal nőtt. Az utolsó negyedévben az élelmiszerláncok forgalma 1,5%-kal, míg a dohányüzleteket is magukba foglaló szakboltoké ennek többszörösével, 5,9%-kal bővült. Az élelmiszeren kívüli forgalom a KSH jelentése szerint a múlt évben jelentősen, 7,8%-kal emelkedett. A vegyes

11 iparcikkek értékesítése 12,9%-kal, a ruházati termékeké 12,7%-kal, a számítástechnikai és egyéb iparcikkeké 9,3%-kal, az illatszereké 11,1%-kal, a könyveké és újságoké 3,4%-kal, a gyógyszereké 1,6%-kal, míg a bútoroké és műszaki cikkeké 1,3%-kal nőtt. A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is kiemelkedő dinamikával, 26,1%-kal emelkedett az internetes és csomagküldő kereskedelem, valamint 11,6%-kal a használtcikkek forgalma. Az üzemanyagok eladásának volumene 7%-kal haladta meg az előző évit. Az MNB előzetes adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona a múlt év végén 40 582 milliárd forintot tett ki, 7,9%-kal többet az egy évvel korábbinál. A kötelezettségek levonásával számított nettó pénzügyi vagyon 32 491 milliárd forint volt, jelentősen, 13,9%-kal több, mint az előző év végén. A lakosság 11 547 milliárd forint értékű készpénz és betétállománnyal rendelkezett az év végén; a betétek volumene 2,2%-kal, míg a készpénzállomány egyötödével, 20%-kal nőtt. A betétek közül a folyószámlabetétekben 27%-kal nagyobb, míg a lekötött betétekben 13%-kal kisebb összeget tartott a lakosság, mint egy évvel azelőtt. A készpénzállományon belül a forintban tartott volumen 16%-kal, míg a devizában tartott volumen megkétszereződött, 104%-kal nőtt. A háztartások a megtakarításaik egyre nagyobb hányadát devizában őrzik, melyet egyértelműen biztonságosabbnak tekintenek a hazai fizetőeszköznél. Ez tükrözi a kormány gazdaságpolitikája iránti bizalmatlanságot. Ugyanakkor a forintban őrzött megtakarítások egyre nagyobb hányada állampapírokban fekszik, ami arra vezethető vissza, hogy a monetáris politika jogszabályokkal is alátámasztva olyan környezetet teremtett, amely mesterségesen előnyben részesíti az állampapírt bármely megtakarítási formával és a piacgazdaság alapvető normáival szemben. A lakosság birtokában a múlt év végén 16 374 milliárd forint érékű részvény és egyéb részesedés volt, 8,1%-kal több, mint egy évvel korábban. Az összes pénzügyi eszközön belül ezek a vagyonelemek képviselték a legnagyobb arányt, 40%-ot december utolsó napján. E pénzügyi csoporton belül a nem részvény formájában meglévő egyéb részesedések növekménye magyarázza a múlt évi jelentős emelkedést: az 1 222 milliárd forint több mint háromnegyede, 77,5%-a az eszközök átértékelődéséből adódott. A befektetési jegyek volumene 1,1%-kal emelkedett. A biztosítástechnikai tartalékok 3 570 milliárd forintot tettek ki a múlt év végén, 3,3%-kal többet az egy évvel korábbinál. Az állomány több mint felét adó életbiztosítási díjtartalék 2,6%-kal, a négytizedét adó nyugdíjpénztári díjtartalék ennél nagyobb mértékben, 5,4%-kal emelkedett. A lakosság a múlt év végén 3 755 milliárd forintot kitevő értékpapír állománnyal rendelkezett, amely az intenzív állampapír vásárlásnak köszönhetően kiemelkedő, 23%-os növekedést jelent. A hitelintézetek által kibocsátott értékpapírok állománya egyharmadával, 33,6%-kal mérséklődött, míg az állampapíroké 36%-kal nőtt. Az állampapírok közül a rövidlejáratú, legfeljebb egyéves futamidejű kincstárjegyek volumene másfélszeresére, 50%-kal, míg a hosszabb lejáratúaké 17%-kal nőtt. A kincstárjegyek adták a teljes állomány közel kétharmadát, 63%-át december végén. Az egyéb követelések állománya 4 181 milliárd forintot tett ki, 3,5%- kal többet az egy évvel korábbinál. Ennek döntő részét, 2 800 milliárd forintot a 2011-ben önkényesen államosított nyugdíjpénztári vagyon képezi, amely az Eurostat előírásainak megfelelően a háztartások vagyonaként szerepel az MNB pénzügyi számláiban, miközben ezt a hatalmas összeget a kormány már saját céljaira felhasználta. /A nemzetközi számviteli

12 szabályok szerint a nyugdíjpénztári vagyon egyes részei akkor kerülhetnek át az állami vagyonelemek közé, amikor a korábbi tulajdonosa nyugdíjba vonul, és megkezdik számára a nyugdíj folyósítását./ Azaz a lakosság rendelkezésére álló tényleges pénzügyi vagyon 8,6%- kal kisebb a jegybanki statisztikában szereplőnél. A háztartások adósságállománya a múlt év végén 8 091 milliárd forintot tett ki, 11%-kal kevesebbet, mint az előző év végén. A tavalyi évben a devizahitelek döntő része törvényi előírás következtében forintalapúvá alakult: az év elején a devizahitelek a teljes lakossági állomány 45,9%-át tették ki, míg december végén már csupán 2,1%-át. Február 1-jével a devizahiteleket, novembertől pedig a fogyasztási devizahiteleket forintosították. A kötelezettségek 79%-át a hosszú lejáratú, míg 11%-át a rövid lejáratú hitelek tették ki; az előbbiek állománya 12%-kal, az utóbbiaké 9,3%-kal mérséklődött az egy évvel korábbihoz képest. A lakosság betétállománya januárban 152 milliárd forinttal csökkent, és a hónap végén 6 900 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 157 milliárd forinttal mérséklődött, a devizabetéteké tranzakciók eredményeként 10 milliárd forinttal bővült, míg árfolyamváltozás következtében 4 milliárd forinttal zsugorodott. Az állomány csökkenésében szezonális hatásnak is szerepe volt: a decemberi bérek számottevő részét a múlt év végén kifizették a munkáltatók, amelyek megemelték az év végi lakossági betétállományt, mivel a lakosság döntően bankszámlára utalással jut legális jövedelméhez. A betétállomány szezonálisan kiigazítva tehát e tényezők figyelembevételével 35 milliárd forinttal csökkent. A lakosság hitelállománya januárban 36 milliárd forinttal mérséklődött, és a hó végén 5 748 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 31 milliárd forinttal, a devizahiteleké tranzakciók eredményeként 4 milliárd forinttal, árfolyamváltozás következtében 1 milliárd forinttal csökkent. A hitelállomány szezonálisan kiigazított mérséklődése januárban 23 milliárd forintot tett ki. A lakossági devizahitelek aránya január végén a teljes lakossági hitelvolumennek mindössze 0,8%-át tette ki. Államháztartás, külgazdasági egyensúly A külkereskedelmi forgalom az elmúlt két évben jelentős dinamikával bővült. Az export volumene decemberben 7,2%-kal, az importé 3,4%-kal haladta meg az előző évit. A múlt év egészében a kivitel volumene 7,9%-kal, a behozatalé pedig 7%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg aktívuma a tavalyi évben 2 518 milliárd forintot, illetve 8 118 millió eurót tett ki, 580 milliárd forinttal, illetve 1 844 millió euróval többet az előző évinél. A múlt évben a külkereskedelmi forgalom árszínvonala a kivitelben 0,3%-kal, a behozatalban 1,1%- kal csökkent, a cserearány 0,8%-kal javult. A múlt évben a gépek és szállítóeszközök forgalma emelkedett a legnagyobb mértékben, a kivitel volumene 10,7%-kal, a behozatalé 9,6%-kal. Az árufőcsoporton belül akárcsak az előző években a közúti járművek, valamint a járműiparhoz kötődő termékek kivitele és behozatala volt a meghatározó; a közúti járművek euróban számított exportja 21,5%-kal, a

13 második legnagyobb csoportot jelentő villamos gépeké és készülékeké 13,5%-kal, míg a harmadik csoporté, az energiafejlesztő gépeké és berendezéseké 12,4%-kal bővült. Az árufőcsoport behozatalában legnagyobb súlyú villamos gépek és készülékek importja 12,4%- kal, a közúti járműveké 17,2%-kal emelkedett. A második legjelentősebb árufőcsoport, a feldolgozott termékek exportjának volumene a múlt évben 6,6%-kal, az importjáé 8,5%-kal emelkedett. Az árufőcsoporton belül a legnagyobb részarányt képviselő gyógyszerek exportja euróban számolva 16,4%-kal, importja 21,1%-kal, a gumigyártmányok exportja 11%-kal, importja 12,1%-kal, a bútorok kivitele 6%-kal nőtt, míg a jelentős volument képviselő szakmai, tudományos ellenőrző műszerek kivitele 15,3%-kal visszaesett az import 7,6%-os emelkedése mellett. Az exportban harmadik legnagyobb árufőcsoport, az élelmiszerek, italok és a dohány kivitelének volumene 5,2%-kal, a behozataláé 6,2%-kal haladta meg az előző évit. A legnagyobb tételt jelentő gabonaexport euró értékben 13%-kal, az állati takarmányé 7,2%-kal, a hús és húskészítményeké 0,4%-kal nőtt. Az importban vezető zöldség és gyümölcs behozatal 17,8%-kal, a gabonáé 13,8%-kal, a kávé, tea, kakaó alcsoporté 2,1%-kal bővült, míg a húsé és húskészítményeké 5,5%-kal, a tejtermékeké és tojásé 2,6%-kal mérséklődött. Az energiahordozók behozatalának volumene jelentősen, 9%-kal csökkent. A szén importja euró értékben 0,9%-kal, a kőolajé a világpiaci árak zuhanása mellett 33,6%-kal, a földgázé 33,7%-kal visszaesett, míg a villamos energiáé 5,4%-kal emelkedett. A múlt évben az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitel volumene 9,5%-kal, ezen belül a 15 tradicionális tagállam felé 9%-kal, az új tagállamokba kerülő 10,5%-kal emelkedett. Az Európai Unió tagállamaiból érkező import 8,1%-kal, ezen belül a régi tagállamokból származó 7,1%-kal, a 13 új tagállamból induló 10,8%-kal haladta meg az előző évit. Az Európai Unióval folytatott kereskedelem mérlege 2 660 milliárd forint, illetve 8 582 millió euró többletet mutatott, 428 milliárd forinttal, illetve 1 346 millió euróval többet, mint egy évvel korábban. A múlt évben az Európai Unió tagállamaiba irányult a kivitel 79,1%-a, és a behozatal 76,5 %-a is onnan származott. Az egyéb országokba irányuló kivitel volumene 2,1%-kal, a behozatalé 3,3%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg ebben a relációban tavalyi évben 142 milliárd forint, illetve 464 millió euró deficitet mutatott, amely 152 milliárd forinttal, illetve 498 millió euróval kedvezőbb az egy évvel korábbinál. Az államháztartás önkormányzatok nélküli pénzforgalmi szemléletű bevétele januárban 1 269 milliárd forintot tett ki, ami az éves előirányzat 8%-a, és 1 177 milliárd forint kiadást teljesített, ami a törvényi előirányzat 7,1%-a. A központi alrendszer konszolidált többlete januárban 92 milliárd forint, ezen belül a központi költségvetés szufficitje 18 milliárd forint volt. A gazdálkodó szervezetek januárban 64 milliárd forint adót fizettek, egynegyedével, 25,4%-kal kevesebbet, mint a múlt év első hónapjában. A jelentős különbség abból adódott, hogy a társasági adó befizetéséből származó költségvetési bevétel alig több mint egyötödére, 77,3%- kal csökkent, melynek oka, hogy a cégek a decemberi feltöltés során annak terhére összesen 40 milliárd forint értékben sport és kulturális célú támogatásokról rendelkeztek, és ezeket az összegeket a Kincstár januárban utalta át a kedvezményezetteknek. Megjegyzendő, hogy a kormányzati állításokkal szemben a stadionok beleértve a felcsúti falusi sportarénát is közpénzből épülnek; a 2010 óta ilyen célra fordított, a hatályos szabályozás szerint állam által

14 engedményezett, befizetői rendelkezés szerinti támogatások, azaz költségvetési bevétel engedmények már meghaladják a 300 milliárd forintot. Ebből pénzből jelentősen enyhíthető lenne az oktatás és az egészségügy válsága. Az egyéb központosított bevételekből 27 milliárd forint folyt be a kincstárba, 6,6%-kal több az egy évvel korábbinál; a többlet az összesen 11 milliárd forintos elektronikus útdíj bevétel előző évhez viszonyítottan 16,5%-os emelkedésére vezethető vissza. Fogyasztási adókból januárban 352 milliárd forintot fizettek be a kötelezettek, 7,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. Általános forgalmi adóból 16,1%-kal több, míg jövedéki adóból 5,4%-kal kevesebb bevétel folyt be a költségvetésbe a tavaly januárinál. Ez utóbbi elmaradás a dohánytermékeknél jelentkezett, főképp a cigaretta-csempészet következtében. A pénzügyi tranzakciós illetékből származó 24 milliárd forintos bevétel egyötödével, 20,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól, miután az állami pénzügyi intézmények fizetési kötelezettségét a kormány mérsékelte, illetve eltörölte. A lakosság januárban 184 milliárd forint adót fizetett, 6,3%-kal többet, mint egy évvel korábban. Személyi jövedelemadóból 6,4%-kal, illetékekből 8%-kal nőtt a kincstári bevétel, míg gépjárműadóból 2,6%-kal mérséklődött a tavaly januárihoz viszonyítva. A társadalombiztosítási alapok bevétele az első hónapban 455 milliárd forintot tett ki, 3,3%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A nyugdíjbiztosítási alap bevétele 275 milliárd forint volt, 1,7%- kal, az egészségbiztosítási alapé 180 milliárd forint, 5,6%-kal több, mint a múlt év januárjában. Szociális és családtámogatásokra januárban 60 milliárd forintot fordított a kormány, 3,6%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A növekmény azért keletkezett, mert a múlt év februárjától a központi költségvetésben jelennek meg a korábban önkormányzatok által finanszírozott jövedelempótló ellátások. A családtámogatások kiadásai 35 milliárd forintot tettek ki, 0,2%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A közgyógyellátásra 13,3%-kal kevesebbet költöttek, mint tavaly ugyanebben a hónapban. A foglalkoztatási alap kiadásaira 17 milliárd forintot fordítottak, 2,8%-kal többet az egy évvel korábbinál; az alap kiadásainak több mint kétharmada, 68,8%-a a közmunka program finanszírozását szolgálta. Az egészségbiztosítási alap januári kiadása 159 milliárd forint, a nyugdíjalapé 254 milliárd forint volt, 1,7%-kal, illetve 2,8%-kal több, mint a múlt év első hónapjában. A gyógyító megelőző ellátásokra 78 milliárd forintot fordítottak, 5,6%-kal többet, mint egy évvel korábban. A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok januári kiadásai 469 milliárd forintot tettek ki, 8,9%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A költségvetési szervek 319 milliárd forintot költöttek el, ugyanannyit, 0,2%-kal többet, mint egy évvel korábban. A fejezeti kezelésű előirányzatok hazai forrásból fedezett kiadásai 123 milliárd forintot tettek ki, 70%-kal többet a tavaly januárinál. Ebből a keretből finanszírozzák a nem állami, különösen az egyházi köz- és felsőoktatási intézményeket, a hittanoktatást, valamint 24 milliárd forintot fordítottak a kormány által kiválasztott megyei jogú városok fejlesztésére. A szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok uniós forrású kiadásai egyötödére, 78,4%-kal zsugorodtak, mivel lezárult az előző hétéves ciklus elszámolási időszaka. A záró elszámolások leadási határideje január 31. napja volt.

15 A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya január végén 62,8 milliárd forint volt, 7,2%-kal nagyobb, mint egy hónappal, és 36,3%-kal kisebb, mint egy évvel korábban. A tartozások döntő hányadát, 82,2%-át az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alatt még éppen működő intézmények halmozták fel. A szinte kezelhetetlen méretű, 51,6 milliárd forintos adósság komolyan veszélyezteti a közszolgáltatások fenntarthatóságát. A láthatóan folyamatosan fennálló kritikus helyzet létrejöttében súlyos felelőssége van a kormánynak. Kezdettől nyilvánvalóan másodlagosnak tekinti az alapvető közszolgáltatások, a közoktatás, a felsőoktatás, az egészségügy, a szociális ellátások finanszírozását. A jelenlegi kormány megalakulása óta eltelt 6 évben mintegy 1 400 milliárd forinttal kurtította meg a közszolgáltatások finanszírozására szolgáló költségvetési forrásokat. Ezzel az Európai Unió tagországai közül az utolsó ötödben vagyunk az oktatásra, egészségügyre és szociális ellátásra fordított közkiadások tekintetében. A kormány a drasztikus forráskivonáson túlmenően szervezeti intézkedéseivel is ellehetetleníti a közszféra e fontos területeinek normális működését. Értelmetlen és irracionális koncentrációt erőltet a teljes államháztartásra. Államosította a kórházakat és az iskolákat, egyetlen vízfej feladatkörét tekintve a középirányítói és fenntartói feladatok keveredésével létrehozott, a jogosítványain egyes területeken túlterjeszkedő, a felelősségvállalásban az irányított intézményi körrel nem osztozó szervezetre bízva az irányításukat. Az egészségügyben megalakított Állami Egészségügyi Ellátó Központ /korábban GYEMSZI/ középirányítóként látványosan megbukott. A közintézmények másik nagy csoportjának szakmai és pénzügyi irányítására, fenntartására, valamint a napi működés feltételeinek megteremtésére létrehívott, az iskolákat erőszakkal irányító KLIK is súlyosbítja az egyébként is kritikus helyzetet. A konkrét adatok szerint az egészségügyi szolgáltatók tartozása január végén 39,9 milliárd forint volt. Ez az összeg annak fényében minősíthető kezelhetetlennek, hogy a múlt év közepén hosszú hezitálás és késlekedés után a kormány 60 milliárd forintot adott a kórházak konszolidációjára. Ma már látható, hogy az adósságállomány egy év alatt újratermelődik, ami az ágazat súlyos alulfinanszírozottságának elkerülhetetlen következménye. Hasonló helyzet alakult ki a közoktatásban is, ahol a gazdálkodás teljes centralizációja következtében az anyagi forrásokkal kizárólagosan rendelkező KLIK tartozásállománya január folyamán megközelítette a 40 milliárd forintot. A kormány a közfelháborodást érzékelve 38 milliárd forintos többletforrást helyezett kilátásba, amely feltehetően a tűzoltásra lesz csupán elegendő, és nem garantálja a folyamatos működést. Technikai megoldásként a finanszírozás jogszabályban megállapított rendjétől eltérő törvényes előrehozásával orvosolták a problémát átmenetileg, a 2016. évi költségvetési törvény módosításáig. Ennek következtében a kimutatott tartozásállomány a hónap végére 11,1 milliárd forintra mérséklődött. Megjegyzendő, hogy a kimutatott hiány döntően a szállítói, valamint a köztartozásokat foglalja magába. Ugyanakkor a közszféra a saját alkalmazottainak jogos járandóságait is időnként jelentős késéssel folyósítja, azaz közalkalmazottak tízezrei válnak ezáltal az állam kényszerű hitelezőivé. Ezt az önmagában is lehetetlen helyzetet tetézi az utóbbi hónapokban az is, hogy a közszféra valamennyi dolgozójának illetményét központosítottan számfejtő Államkincstár szervezeti és informatikai rendszere nem képes még a költségvetési fedezet erejéig sem arra, hogy az érintettek az elvárható időben és pontossággal megkapják a fizetésüket.

16 Az államháztartási törvényt sértő gazdálkodásra utal, hogy a Miniszterelnökség már az év első hónapjának végén 5,8 milliárd forintos tartozást görgetett maga előtt, amely a költségvetés összes tartozásának a 9,2%-a. A közigazgatás irányításáért felelős tárca felelőtlenségét bizonyítja, hogy a jelentős adósság csaknem fele, 49,7%-a minősített tartozás. A Honvédelmi Minisztérium tartozásállománya január végén 2,3 milliárd forint volt, és a Földművelésügyi Minisztérium is 1,3 milliárd forintos tartozással rendelkezett ebben az időpontban, de már 33 millió forintos lejárt tartozást tudott magáénak a tavaly decemberben alakult Miniszterelnöki Kabinetiroda is. Az államháztartás működésének általános zavaraira utal, hogy a költségvetési intézmények több mint felének, 53,7%-ának volt január utolsó napján lejárt határidejű tartozása. Az összes adósságállomány több mint egyötöde, 22%-a 30 napon túli lejáratú volt, de nem érte el a 60 napot, míg 41,3%-a minősített tartozás volt. Az államháztartás számára szokatlanul kedvező volt az első hónap, hiszen a költségvetés szufficittel zárt. Az idei költségvetés pozícióját javítja, hogy az uniós finanszírozású projektek számára nem kell jelentős összegeket megelőlegezni, mint az előző két évben, az új középtávú ciklus fejlesztései azonban a kormány magabiztos kijelentései ellenére rendkívül lassan indulnak. A költségvetési törvény erre az évre 2%-os eredményszemléletű államháztartási hiánnyal számol, amely formailag akár megvalósulhat, de annak igen nagy ára lesz. A deficit mértéke egyébként az utóbbi években alig változott, ugyanis a magánnyugdíj-pénztári vagyon erőszakos államosításával a költségvetés mentesült a nyugdíjbiztosítási alapnak juttatott kompenzációtól, amely a GDP 1,2%-a volt, és nominálisan éppen ennyivel csökkent az államháztartási hiány a 2010 előtti évekhez képest. A tervezett hiánycél teljesülésének ugyanakkor feltétele a költségvetési kiadások féken tartása, ami normális keretek között nem tűnik megoldhatónak. A fentebb vázoltak szerint olyan mértékű feszültségek halmozódtak fel a közszolgáltatások alulfinanszírozottsága miatt, amelyek csak a robbanás közeli állapot fenntartása árán kezelhetők költségvetési eszközökkel. Ebben szerepe van az elmúlt évek következetes pénzkivonásának, amit a már említett szervezettség csak tovább súlyosbít. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a kormány az eddig látszólag bevált taktikát követve megpróbálja a legnagyobb lyukakat betömni vagy legalább az átmérőjét szűkíteni, de ezzel néhány tizedponttal emelkedik a hiány is. A másik lehetőség, hogy a kormány lemond néhány nélkülözhető presztízs beruházásról, ennek viszont az eddigi gyakorlat ismeretében kicsi az esélye. Az év elején tett kormányzati lépések az előbbi variációt követik: az egészségügy átalakítása ürügyén a krónikus betegek ápolását átadnák a szociális ágazatnak. Ez pénzügyileg azt jelenti, hogy 10 ezer kórházi ágyat áttesznek a szociális ellátásba, míg az e jogcímen tervezett 60 milliárd forint az egészségügyben marad. Ez valóban rövidtávon segítség az egészségügynek, de ellehetetleníti a szociális ellátást. Igaz a kormány számára ez a terület sohasem volt fontos.

17 Beruházás, lakásépítés Az előző évi kiemelkedő dinamikát követően a múlt évben a stagnálást alig meghaladó ütemben nőtt a beruházási teljesítmény. Az Európai Unió hétéves ciklusa 2013-ban zárult, a megkezdett fejlesztések sikeres megvalósítására fennmaradt két év alatt rendkívüli kormányzati kapkodással igyekeztek a lehetséges forrásokat felhasználni. A 2010 és 2012 közötti három évben rendre 5%-kal, 4,6%-kal, illetve 5%-kal csökkent a beruházások volumene az előző évhez képest. Ezt követően 2013-ban, tehát a középtávú uniós finanszírozási ciklus utolsó évében 5,9%-kal nőtt a beruházási teljesítmény, és ezt követte a projektek felgyorsítása nyomán a 19,4%-os bővülés. A múlt évben ezek után már csupán 0,6% volt a növekedés mértéke. Az utóbbi két évben, pontosabban a 2014. évi jelentős dinamikával a nemzetgazdasági beruházások volumene éppen elérte a 2008. évi szintet. A negyedik negyedévben a beruházások volumene szezonálisan kiigazított adatok szerint 1,9%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 7%-kal a megelőző év azonos időszakához képest. A vállalati beruházások 6,2%-kal csökkentek, míg a költségvetésiek kiugró mértékben, 70%-kal emelkedtek. Kedvezőtlen, hogy a feldolgozóipari beruházások 7,1%-kal visszaestek. A múlt év végén lezárult, uniós forrásból finanszírozott gép- és műszerfejlesztések következtében az egészségügyi beruházások több mint kétszeresükre, 110%-kal bővültek. A hasonló forrású, közigazgatásban és védelemben megvalósított beruházásoké 90%-kal, a vízgazdálkodásban teljesítetteké 36,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A versenyszférában a múlt év egészében csökkent a beruházások volumene. A feldolgozóiparban 6%-kal, a mezőgazdaságban 29,3%-kal, az építőiparban 7,6%-kal, a kereskedelemben és gépjárműjavításban, valamint a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységben egyaránt 8,8%-kal, a turizmusban 17,9%-kal, az ingatlanügyletekben 6,9%-kal mérséklődött a beruházási volumen. A versenyszférán belül az energetikában 21%-kal, a szállításban és raktározásban 2%-kal, az információ és kommunikáció területén jelentős uniós forrás igénybevételével 7,6%-kal, a pénzügyi tevékenységben 7,8%-kal nőttek a beruházások. A közszférában az uniós források elköltésének kényszerével determináltan dinamikus volt a fejlődés: a közigazgatásban és a védelemben a határvédelmi eszközök építésének köszönhetően 49,3%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban 40,4%-kal, a vízgazdálkodásban 24%-kal, az oktatásban 20,2%-kal, a művészet, szórakoztatás, szabadidős létesítmények területén a széles körben megvalósuló sportberuházásoknak, főképp stadionépítéseknek köszönhetően 13,1%-kal emelkedett a beruházási teljesítmény. A lakásépítési tevékenység hosszú ideje mélyponton van: az épített lakások száma az egy évszázaddal ezelőtti szintre süllyedt. Az előző évi mérsékelt emelkedést tavaly újabb csökkenés követte, miközben a lakásépítési szándék látványosan nő. A múlt évben 7 600 új lakás épült, 8,9%-kal kevesebb, mint az előző évben. Budapesten 3,9%-kal, a megyei jogú városokban 14,2%-kal, a többi városban 11,4%-kal, míg a községekben 3,7%-kal csökkent az épített lakások száma.

18 A múlt évben 12 500 építési engedélyt adtak ki az illetékes hatóságok, a rendkívül alacsony bázishoz képest jelentősen, 29,9%-kal többet, mint egy évvel korábban. A fővárosban kiemelkedően, 72,8%-kal, a megyei jogú városokban 18,1%-kal, a többi városban 23,4%-kal, a községekben pedig 16,7%-kal több lakás építése kezdődhetett meg, mint az előző évben. Az új lakások 60%-a családi házban, 33%-a többszintes, többlakásos épületben, míg 5%-a lakóparkban épült fel. A családi házak aránya 4 százalékponttal nőtt, míg a többlakásos épületeké és a lakóparki lakásoké egyaránt 2 százalékponttal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A használatba vett lakások átlagos alapterülete 101,4 m 2 volt, 0,9 m 2 -rel nagyobb, mint az előző évben. A 100 m 2 -nél nagyobb alapterületű lakások aránya 41,1% volt, az egy évvel korábbihoz képest 1,2 százalékponttal nőtt, a 60 m 2 -nél kisebb lakásoké 0,9 százalékponttal 22,9%-ra mérséklődött. Ipar, építőipar Az ipari termelés az elmúlt két évben az uniós projektek megvalósításának felgyorsításával párhuzamosan jelentősen bővült. A megelőző két évben szerényen teljesített az ipar: a termelés volumene 2012-ben 1,8%-kal csökkent, míg a következő évben 1,1%-kal nőtt, azaz nem érte el a 2011. évi szintet. A középtávú uniós ciklus lezárultát követő kétéves elszámolási periódus hozta meg a fellendülést: 2014-ben 7,7%-kal, míg a múlt évben 7,5%-kal nőtt az ipari termelés volumene az egy évvel korábbihoz képest. Az ipari kibocsátás volumene decemberben szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint 0,7%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és munkanaphatással korrigált adatok alapján 6,8%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A múlt évben a feldolgozóiparban 8,1%-kal, az energetikai iparban az alacsony bázishoz képest 6,2%-kal emelkedett a termelés volumene. A feldolgozóipar közel egyharmadát adó járműgyártás kibocsátása 17,2%-kal, az autógyártáshoz kötődő gumiés műanyagiparé 14,8%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 14,5%-kal, a villamos berendezés gyártásé 5,5%-kal, a gyógyszeriparé 4,4%-kal, az élelmiszeriparé 4,3%- kal, a második legnagyobb súlyú alágat jelentő számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 6,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, míg a gépgyártásé 1,4%-kal, a kőolajfeldolgozásé 2,6%-kal visszaesett. Az ipari export decemberben szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint 2,9%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és munkanaphatással korrigált adatok szerint 11,3%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva; a múlt évben 9,9%-kal nőtt a kivitel. Ezen belül a feldolgozóipar tavalyi kivitele 8,7%-kal, az energetikai iparé a rendkívül alacsony bázishoz képest 41,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az autóiparhoz kötődő gumiés műanyagipar exportja 18,3%-kal, a járműgyártásé 15,6%-kal, az élelmiszeriparé 10,4%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 10,3%-kal nőtt, míg a gépgyártásé 1,7%-kal, a kőolaj-feldolgozásé 17,4%-kal csökkent. Az ipar belföldi értékesítése decemberben szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint 2,7%-kal csökkent az előző hónaphoz, és munkanaphatással korrigált adatok

19 alapján 0,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest; a tavalyi évben 2,8%-kal emelkedett. A múlt évben a feldolgozóipar belföldi értékesítése 6,7%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, míg az energetikai iparé 1,4%-kal elmaradt attól. A járműgyártás hazai értékesítése 34,8%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 22,1%-kal, a gépgyártásé 17,4%-kal, a kőolajfeldolgozásé 10%-kal, a gumi- és műanyagiparé 8,8%-kal emelkedett, míg a gyógyszeriparé 1,7%-kal, a vegyiparé 1,8%-kal, a számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 5,2%- kal visszaesett. A legalább ötfős vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés a múlt évben 4,9%-kal nőtt a foglalkoztatottak létszámának 2,9%-os bővülése mellett. December hónapban a termelékenység a járműgyártásban 9,1%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésben és javításban 8,7%-kal, az energetikai iparban, valamint a gumi- és műanyaggyártásban egyaránt 8%-kal, a gyógyszergyártásban 5,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene decemberben 12,5%-kal emelkedett; a belföldi rendeléseké 12,7%-kal, az exportrendeléseké 12,5%-kal, ezen belül a gépgyártásé 35,8%-kal, a villamos berendezés gyártásé 29,5%-kal, a számítógép, elektronikai és optikai termék gyártásé 20%-kal, a járműiparé 10,2%-kal. A teljes rendelésállomány december végén 14,1%-kal, ezen belül az exportrendeléseké 14,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, a belföldi rendeléseké némileg, 0,4%-kal elmaradt attól. A múlt évben minden régióban nőtt az ipari kibocsátás volumene: Dél-Alföldön 10,4%-kal, a többi régióban 3,3% és 9,9% közötti mértékben. Az építőipari termelés többéves mélyrepülés után 2013-ban a rendkívül alacsony bázishoz képest 8,5%-kal, a következő évben pedig kiemelkedően, 13,5%-kal növelte a termelését. A múlt év közepén megtorpant a teljesítmény bővülése, és az év egészében már csupán 3%-kal nőtt a kibocsátás volumene. Az építőipari termelés az első negyedévben 9,7%-kal, a másodikban 6,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, míg a harmadikban 4,6%-kal, a negyedikben pedig 0,4%-kal elmaradt attól. Decemberben az építőipari kibocsátás szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok alapján 2%-kal emelkedett az előző hónaphoz, és 8,1%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A múlt évben az épületek építése 4,8%- kal, az egyéb építményeké 1,6%-kal nőtt az előző évihez viszonyítva. Az építőipari vállalkozások új szerződéseinek volumene decemberben 18,3%-kal emelkedett, ezen belül az új épületek építésére irányulóké jelentősen, 28,1%-kal, míg az egyéb építményeket célzóké 12,2%-kal. Az épületek építésére megkötött új kontraktusok részben ipari épületek, nagy részben stadionok és egyéb sportlétesítmények felépítésére jöttek létre. Az ágazat teljes szerződésállománya a múlt év végén alig több mint fele, 52%-a volt az egy évvel korábbinak; ezen belül az épületek építésére irányulóké az erősödő stadionépítési láz következtében 35,9%-kal nőtt, az egyéb építményeket célzóké az uniós finanszírozású útés vasútfejlesztések lezárultával kevesebb mint egyharmadára, 69,1%-kal csökkent.

20 Mezőgazdaság A decemberben végrehajtott állatszámlálás adatai szerint a 821 ezres szarvasmarha állomány 2,3%-kal, a 368 ezres tehénállomány 2,4%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az utóbbi négy évben a szabályozók hatására az állomány 17,7%-kal nőtt, de így is jelentősen, egyhatodával elmaradt a húsz évvel azelőttitől. A vágómarha felvásárlási ára az elmúlt évben stagnált, a tehéntejé ugyanakkor 23%-kal csökkent. A sertések száma 3 124 ezer volt az összeírás eszmei időpontjában, amely némileg, 0,4%-kal kevesebb az egy évvel, és mindössze 2,6%-kal több a négy évvel azelőttinél, míg a húsz évvel azelőttinek a kétharmadát sem érte el. A sertések száma ezúttal is a 80 évvel ezelőtti mélypont körül volt. A 197 ezres anyakoca állomány 1,7%-kal mérséklődött egy év alatt. A vágósertés felvásárlási ára 11%-kal, a vágósüldőé 29%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. A tyúkok száma 32,4 millió volt, 6,3%-kal több az egy évvel, és 1,2%-kal kevesebb a négy évvel azelőttinél. Az 1 milliós lúdállomány 0,3%-kal kisebb az egy évvel, és 13,5%-kal a négy évvel korábbinál. A 4 milliós kacsaállomány 6,2%-kal csökkent egy év, és 9,2%-kal négy év alatt. A 2,9 milliós pulykaállomány 3,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, ugyanakkor 4,9%-kal elmaradt a 2011. decemberitől. Az összeírás 1,2 millió juhot regisztrált, gyakorlatilag ugyanannyit, 0,4%- kal kevesebbet, mint egy évvel, és 6,2%-kal többet, mint négy évvel azelőtt. A mezőgazdasági termékek felvásárlása a múlt évben 4,3%-kal haladta meg az előző évit. A növénytermesztési és kertészeti termékek felvásárlása 2,9%-kal emelkedett. Gabonafélékből 1,9%-kal, zöldségfélékből 1,2%-kal többet, gyümölcsökből 9,8%-kal kevesebbet vásároltak fel, mint egy évvel korábban. Az élőállatok és állati termékek felvásárlása 5,7%-kal nőtt; ezen belül a vágóállatoké 4,2%-kal, míg az állati termékeké számottevően, 9,3%-kal. Turizmus A turistaforgalom az elmúlt két évben dinamikusan bővült. A múlt évben külföldiek 48 345 ezer alkalommal látogattak Magyarországra, 5,1%-kal többször, mint egy évvel korábban. A hozzánk látogatók több mint kétharmada, 70,4%-a változatlanul egyetlen napra érkezett, ugyanakkor számuk csupán 0,5%-kal, míg a több napra érkezőké 18%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az egy napra érkezők nagy hányada, 43,3%-a átutazó volt, több mint egynegyede, 26%-a vásárlási céllal, míg 22,9%-a turisztikai céllal érkezett. Az egyetlen napra érkezők körében a turisztikai célú utazások száma 9,6%-kal emelkedett, a vásárlási célúaké 3,8%-kal, az átutazásoké pedig 1,6%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A több napra érkezők döntő hányada, 86,7%-a turisztikai céllal kereste fel hazánkat, 3%-ának célja munkavégzés volt. A több napra érkező külföldi látogatók a múlt évben 85 617 ezer napot töltöttek el nálunk, 12,6%-kal többet, mint egy évvel azelőtt. A külföldiek ebben az időszakban