DÉVAVÁNYA RENDEZÉSI TERVET MEGALAPOZÓ TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ

1 DÉVAVÁNYA RENDEZÉSI TERVET MEGALAPOZÓ TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ

2 Megbízó: Békés Mérnök Kft Békéscsaba, Pásztor u. 34. Tervező: Tér és Terület BT. Gyula, Hajnal utca 25. Településtörténet, regionális kapcsolatok, népesség, intézményellátás: Torma Gyöngyi okl. építészmérnök TT-1/04-0135/2001 Energiaellátás, távközlés: Szrnka János vill. tervező V-1 04 0033 Tájhasználat, zöldterületek: Várkonyi Adrienn okl. tájépítész mérnök K-2/04-0220/2001 Közlekedés: Fehér Géza közlekedéstervező K1d-1/04-0043 Közművek: Mult József vízellátási, csatornázási üzemmérnök VR1, VCs1-1, VCs2-1, VCs4-1, GSZFG 04-0061-96 Környezetvédelem: Tóth Ferenc környezetvédelmi szakértő KF-04-183-96, KTM 108/96 Gyula, 2002. szeptember hó

3 Tartalomjegyzék Vizsgálat A település elhelyezkedése, településtörténet Tájhasználat Népesség, intézményellátottság Közlekedés Belterületi zöldfelületek Víz-, szennyvíz-, gázhálózat, vízrendezés Környezetvédelem Fejlesztési koncepció Célok Tájfejlesztés, tájrendezés Lakóterületek fejlesztése Intézményhálózat fejlesztése Gazdasági területek fejlesztése Belterületi zöldfelületek fejlesztése Értékvédelem Közlekedés-fejlesztés A közműellátás fejlesztése 4. oldal 5. oldal 8. oldal 13. oldal 21. oldal 24. oldal 29. oldal 29. oldal 41. oldal 42. oldal 42. oldal 43. oldal 43. oldal 44. oldal 44. oldal 45. oldal 45. oldal 46. oldal

4 VIZSGÁLAT

5 A település elhelyezkedése, településtörténet

A település elhelyezkedése, térségi kapcsolatok 6 Dévaványa város Békés megye észak-nyugati részén helyezkedik el, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét találkozásánál. A település igazgatási területe 21.673 ha, melyből 717 ha a beltrület. A település közigazgatási határa szomszédos északról Kertészszigettel és Ecsegfalvával, nyugatról a szolnok megyei Túrkevével, valamin Gyomaendrőddel, délről és keletről, Körösladánnyal,és Szeghalommal Dévaványa tagja az Észak-Békési Térségfejlesztési Társulásnak és annak egyben székhelye is. A térségfejlesztési társulás tagjai emellett Bucsa, Ecsegfalva, Füzesgyarmat, Ketészsziget, Körösladány, Szeghalom és Vésztő települések. A térségfejlesztési társulás elkészítette gazdaságfejlesztési, környezetvédelmi és ökoturisztikai fejlesztési programját. A településfejlesztési koncepció kialakításánál ezeket is figyelembe vettük. Békés megye területrendezési tervében Dévaványa részleges kistérségi funkciót ellátó központként szerepel. Emellett kiemelt nagyságrendben szerepel az igazgatási területe mint védett természeti területek, ökológiai folyósok övezete. Érzékenység szempontból kiemelten fontos a teljes igazgatási terület. Kulturális örökség szempontjából megyei jelentőségű terület. Az igazgatási területe belvízzel erősen veszélyeztetett kategóriába lett besorolva. A település rövid története Dévaványa közigazgatási területén százas nagyságrendű régészeti lelőhely található. A régészeti leletek bizonyítják, hogy a település évezredek óta lakott hely. A Tisza és a Körösök szabályozása előtt a magasabban fekvő részei jól védhető lakóhelyet adtak az embereknek. Ezt a vízjárta településszerkezetet jól megőrizte a település belterületének észak-keleti része, melyet már az 1987-ben a Békés Megyei Tervező Vállalat által készített ÖRT is szerkezeti védelemben részesített. Írásos formában először az 1330-as évek elején említik a települést Jana falu néven.1334-ben már a Vana név szerepel. Ekkor a település Békés megyéhez tartozott, de 1422-ben Heves megyéhez csatolták. A XVI. század elejére a térség egyik legjelentősebb települése volt. A török hódoltság alatt is viszonylagos védettséget élvezett, így Ványa gazdasági fellendülése töretlennek mondható. Ezt jelezte, hogy a település lakói hosszabb ideig képesek voltak elviselni a többszörös adóztatást. 1618- ban mezővárosi rangot kapott. A település 1723-tól szerepel hivatalosan mint Dévaványa. A község lélekszámának növekedése mellett a jobbágyság számaránya elenyésző volt. Bár már a XVII. században is mezővárosnak említik, hivatalosan 1774-ben kapta meg ezt a rangot, melyet l872-ig őrzött meg. Ismételten városi rangot az 1999-es kezdeményezése alapján kapott a település. 1793-ig csak a református egyház volt jelen a településen, hiszen a római katolikus egyház helyi közössége ebben az évben jött létre. A XIX. század első felétől az izraelita hitközség is jelen volt a településen. Az 1848-49 forradalom és szabadságharc leverését követően közigazgatási átszervezést hajtottak végre. Ennek során külön választották Heves és Külső-Szolnok megyéket, Dévaványát pedig az összevont Békés-Csanád vármegye szeghalmi

7 járásához csatolták. A járási összeírás szerint ekkor 8165-en laktak. 1876-ban ismét közigazgatási átszervezés történt, melynek során a megalakított Jász-Nagykun- Szolnok vármegyéhez csatolták Dévaványát. A századfordulón a lakosságszám gyarapodása jelezte Dévaványa népességvonzó és megtartó képességét. A polgárosodást a kereskedelem, a szolgáltatások bővülése, a civil szervezetek növekvő száma jelezte és segítette elő. 1945 után Dévaványát tudatosan visszafejlesztették, nagyközségből községgé minősítették vissza. Újbóli megerősödését az 1985-ben létrehozott önkormányzati társulás jelezte, melyben Dévaványa térségi vezető szerepet vállalt. Értékvédelem Amint már a történeti részben is említettük, Dévaványa közigazgatási területén százas nagyságrendű régészeti lelőhely található. Ezek a lelőhelyek különböző jelentőségűek illetve védettségűek. Országosan nyilvántartott a műemlék jellegű katolikus templom. Emellett számos olyan a település századfordulós időszakából származó épülete, építménye van a településnek, melyek méltóak a helyi védelemre. A település szerkezete ahogyan a történeti részben ismertettük megőrizte a vízjárta halmazos szerkezetet.

8 Tájhasználat

9 Természeti adottságok Dévaványa közigazgatási területe a Berettyó-Körösvidék középtáján belül két jól elkülönülő kistájhoz, a Körösmenti-síkhoz és a Dévaványai-síkhoz tartozik. A vizsgált terület a Hortobágy-Berettyó-Körös között elhelyezkedő alacsony, ármentes síkság. A felszínt a magassági viszonyoktól függően ártéri, mocsári agyag, lösziszap, ill. elszikesedett infúziós lösz fedi, melyhez lokális jellegű téglaagyagkészlet kapcsolódik. A terület talajtípusait a domborzat és a vízrajzi adottságok határozzák meg. Dévaványa területe magasabb helyzetű folyóhátak és hordalékkúp maradványok közé zárt, gyenge lefolyású szikes puszta. Talajai többnyire sztyepesedő réti szolonyecek és szolonyeces réti talajok, az előbbi a IX., az utóbbi a VII.-es termékenységi osztályba tartozik. A terület kis részén (főleg a D-i területeken) a réti talajok a jellemzőek, melyek a VI. talajminőségi kategóriába tartoznak. Rossz vízelvezető képességük miatt felületükön gyakran keletkeznek vízállások, belvizek, ami a szikesedés folyamatát (réti szolonyec talaj kialakulását) indította el. A szikes talajok a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmasak, legkedvezőbb esetben is csak a VII. talajminőségi kategóriába tartoznak. A talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak kedvezőbbé tétele, valamint a belvízveszély megszüntetése végett a külterület egy részén meliorációs munkákat végeztek. A terület mezőgazdasági potenciálja a szikesség miatt kicsi. A vizsgált terület éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az évi napfénytartam 2000 óra körüli. Az évi középhőmérséklet 10,3-10,4 C, a tenyészidőszaké 16,8-17,0 C. A vizsgált területet a szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga 34,1-34,4 C, a minimumoké 16,7 C. A csapadék évi mennyisége 540-570 mm körüli, egyenetlen eloszlású. A leggyakoribb szélirány az északi, északkeleti és a déli, átlagos szélsebesség 2,5-3,0 m/s közötti. A kistájak folyói (Hortobágy-Berettyó, Körös) közül egyik sem határolja. A terület csatornákkal sűrűn behálózott, jelentősebb mellékvize a Folyáséri-főcsatorna, Nagyéri-mellékcsatorna. Csapadékosabb időszakokban a talajok kötöttsége, rossz vízvezető képessége miatt belvizek veszélyeztetik a területet, melynek elvezetéséről kiépített csatornarendszer és szivattyútelepek gondoskodnak. A talajvíz érdekes módon elég mélyen fekszik (néhol 6 m), ami a sűrű csatornahálózat hatása, mennyisége nem számottevő. A fenti adatok a térség száraz jellegét tükrözik. Növényföldrajz A vizsgált terület növényföldrajzi szempontból az Alföld flóravidékének (Eupannonicum) Tiszántúli flórajárásába (Crisicum) tartozik. Jellegzetes potenciális erdőtársulásai a partmenti bokorfűzesek (Salicetum triandrae), a fűz-nyár-égerligetek (Salicetum albae fragilis hungaricum), a tölgy-kőris-szil ligeterdők (Querco-Ulmetum hungaricum) és a sziki tölgyesek (Pseudovino-Quercetum roboris). Sajnos a honos növényzetet a szántóföldi növénytermesztés érdekében végzett tevékenységek pl. vízrendezések elpusztították, az egykori gazdag növényvilágra a mezőgazdálkodásra alkalmatlan szikeseken található pusztai gyepek emlékeztetnek.

10 A tájhasználat értékelése Dévaványa nagyobb területe a Dévaványai-síkhoz, kisebb része a Körösmentisíkhoz tartozik. A település jellemzően mezőgazdasági jellegű, alföldi település. Külterületét két, területileg is jól elkülönülő tájhasználat: a szántóföldi növénytermesztés, valamint a természetvédelmi célú területhasznosítás jellemzi. Dévaványa mocsaraktól, zsombékos nádasoktól körülvett helyen egy szigetre települt. A terület nagy része hajdan a térséget sűrűn átszövő Körösök, Berettyó és mellékvizeik területe volt. Már az első katonai felmérés térképén jól érzékelhető azt akkori tájszerkezet, legfontosabb erek a Nagy-ér és a Katalszeg-ér, melyek szeszélyesen kanyarognak a település környékén. A tájat nagykiterjedésű tavak, nádasok, mocsarak, rétek, erdők uralták, csak kis részt szántó területek, a táj képét a buja növényzetű, gazdag állatvilágú vizes élőhelyek határozták meg. Helytörténeti anyagokban is hasonlókat olvashatunk: a lápi talaj kiemelkedő részein nyírfák, égerek és hatalmas fűzek látszottak, a magasabb vízmentes részeken pedig hatalmas őstölgy erdők területek el, szil és kőrisfákkal vegyesen. A természeti környezethez alkalmazkodó lakosság között sok volt a halász, csíkász, rákász, pákász, darvász, solymász, békász, méhész. A kiterjedt gyepterületek miatt a lakosság egy másik része állattartással (szarvasmarha és ló) foglalkozott, mely a XIX. század második feléig külterjes formában folyt. A szántóföldi növénytermesztés elterjedésének a kedvezőtlen természeti adottságok (időszakos elárasztás, pangó belvizek keletkezése, nehezen művelhető, rossz vízvezető képességű talaj) szabtak gátat. A Berettyó vízszabályozási munkálataihoz 1896-ban fogtak hozzá. A folyószabályozások, lecsapolások lehetővé tették a külterület nagy részének művelés alá vonását. Ennek következtében az utóbbi száz évben a szántóföldek aránya ugrásszerűen megemelkedett a természetes növénytakaróval fedett területek rovására, amely a táj képét gyökeresen megváltoztatta. A tájszerkezet változása jól nyomon követhető az alábbi földhasználati adatok vizsgálatával. 1851-ben Fényes Elek leírása szerint Dévaványa határa 47.000 kat. hold, amelyből szántó 7.000 hold (14,9 %), legelő 12.000 hold (25,5 %), szőllő 250 hold (0,5 %), nádtermő rét 5.400 hold (11,5 %), a többi része a határnak (azaz 22.350 hold 47,6 %) amikor nincs rajta víz, kaszáló. Az 1987-es ÖRT szerint a külterület 20.956 ha, ebből szántó 14.869 ha (70,9 %), gyep 4.534 ha (21,6 %), kert és gyümölcsös 68 ha (0,33 %), erdő 375 ha (1,79 %). A fenti földhasználati adatok vizsgálatából kiderül, hogy a vízrendezések előtt a szeszélyes vízjárás következtében a folyamatosan művelhető terület 1851-ben az egész határnak mindössze 15 %-át tette ki, ekkor a gyep és a kaszálóterületek 73,1 %-ot foglaltak el, ezzel szemben napjainkban a külterületnek kb. 71 %-át borítják szántóterületek és a gyepterületek 21,6 %-ban fordulnak elő. Megállapítható tehát, hogy ma a szántóterületek uralják a tájat (annak ellenére, hogy a szántóterület aranykorona értéke hektáronként csak 19,3). Dévaványa esetében szerencsés adottság, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek melyek gyepeknek

11 maradhattak - viszonylag nagy egységben fordulnak elő, így jó adottságul szolgálhatott a túzok élőhelyeként. A szántóterületek mennyiségében és minőségében a tagosítás eredményezett újabb változásokat. A településen működő termelőszövetkezetek (Lenin Mgtsz., Aranykalász Mgtsz.) hatalmas táblákat műveltek egyben, a fejlett agrotechnika (gépesítés, kemikáliák használata) és a talaj adottságainak kedvezőbbé tétele céljából végzett melioráció a termésátlagok növekedését eredményezték. A természetes növénytársulásokkal fedett területek egy része éppen a táblák összevonásának és egyben művelésének esett áldozatul. A mezőgazdasági termelés szerkezetében újabb változást a rendszerváltás eredményezett. A külterületi földek kárpótlás során sok tulajdonos kezébe kerültek. Az Aranykalász 1992-ben alakult át mezőgazdasági szövetkezetté, azóta szövetkezeti részaránytulajdonban lévő földeken gazdálkodnak, ill. egyénektől és az államtól bérelnek termőterületeket. A régi Lenin Mgtsz. Róna Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet néven élt tovább, ma pedig AGRODÉVA KFT. néven működik, szántóföldi növénytermesztéssel és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozik. A külterület nagy részén a mezőgazdaságilag művelt területek viszonylag egybefüggő nagy tájszerkezeti egységeket alkotnak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fontosabb termesztett növényei a búza, kukorica, lucerna és a napraforgó. Az összeérő szántóterületek kultúrsztyepp jelleget kölcsönöznek a tájnak, melyet a gyepterületek nagy egybefüggő foltjai oldanak és tesznek barátságosabbá. A szántóterületek kiterjedésének növekedésével jelentősen lecsökkent az egykor nagykiterjedésű felületeket borító gyepterületek (rétek, legelők, kaszálók) aránya, melyek hajdan az állattartás színterei voltak. Itt tenyésztették a legjobb magyarfajta szarvasmarhákat, később megkedvelték az ún. verestarkát, amely több tejet adott. Tartottak juhot is, mind a szarvasmarha, mind a juh, nyári legeltetésre és téli takarmányozásra volt beállítva. Az állattenyésztés akkoriban még vezető helyen állt a mezőgazdasági ágazatok között. A tagosítás után az állatállomány összetétele megváltozott, a legelőterületek csökkenésével az állatállomány is csökkent. Ma már kevesebb helyen foglalkoznak nagyobb számú állat tartásával, aminek a kismértékű támogatások, az állattartással járó sok munka és kis haszon az oka. Dévaványa külterületi gyepeinek legnagyobb része ma a Körös Maros Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik, e területi egységet mint a dévaványai-ecsegi pusztákat említik. A tájra jellemző sajátosságok átörökítése érdekében a nemzeti parkos területeken hazai ősi állatfajtákat, a bivalyt, a szürkemarhát külterjes formában tartják. A dévaványai-ecsegi pusztákon a kialakult sajátos élővilág (növény- és állatvilág) miatt mint mezőgazdasági területeken a természet érdekei élveznek elsőbbséget. A mezőgazdasági tevékenységekhez szorosan hozzátartoznak a majorok. Jelenleg Dévaványa külterületén 9 mezőgazdasági telephelyen foglakoznak állattartással (szarvasmarha, sertés, juh) és ehhez kapcsolódó feldolgozással, ill. tárolással. A mezőgazdasági telephelyek mellett jelentős tájszerkezeti elemek a családi gazdaságok létesítményei, az alföldi táj arculatát meghatározó tanyák. Helytörténeti forrásokból tudjuk, hogy az egykori mocsárvilág megszűntetését, a vadvizek levezetését az 1860-70-es években kezdték meg, majd a Berettyó szabályozására 1896 után került sor. E vízrendezési munkálatok nagymértékben megváltoztatták a ványai

12 határt, a mocsárvilág és a gyepeken az addigi szinte kizárólagos állattartás helyett vagy mellett elkezdődött a nagy arányú földművelés, gabonatermesztés. Eltűntek a kint telelő pásztorok, a rákászok, csíkászok, vadászok és darvászok. Egymás után kezdtek épülni a kisebb, nagyobb tanyák, melyeket a községtől való nagy távolságok tették elsősorban szükségessé. 1910-ben 540 tanya, 1945-ben 616 tanya volt a ványai határban. Ma is vannak tanyák a ványai határban, de közel sincs oly nagy számban. Az eltérő okok és igények miatt ma már nem a településtől távoli részek a tanyásodottak, hanem a település közeliek, ill. az út és közművek mellettiek. Az itt élő emberek a környező földek műveléséből, esetleg állatok tartásából élnek. A működő tanyák általában rendezettek, gondozottak, állapotuk megfelelő, jól fásítottak, a tájképben meghatározó elemek. A magára hagyott tanyák omladozó épületei azonban kedvezőtlen látványt nyújtanak. Dévaványa közigazgatási területén az erdők egykor nagyobb területeket borítottak, ezek egyrészt a vízfolyásokat kísérő puhafás erdők, másrészt a magasabb területeken lévő keményfás, tölgy-kőris-szil ligeterdők, ill. sziki tölgyesek lehettek. Az erdőterületek csökkenése szorosan összefügg a folyószabályozással, a lecsapolással és a szántóterületek térhódításával. Napjainkban az erdők területi részaránya 1,8 %, mely a megyei kb. 4 %-ot is jóval alulmúlja. A meglévő erdőterületek viszonylag kis területű foltokban fordulnak elő. A telepített erdők kiterjedése elenyésző, az erdősávokat, erdőfoltokat idegen fafajok, többnyire fehérakác (Robinia pseudoacacia), nemes nyár (Populus x canescens) alkotják. A település közigazgatási területének meghatározó tájszerkezeti elemei a vízgazdálkodási területek. A térség lecsapoló csatornarendszerrel sűrűn behálózott. A II. katonai felmérés ábráján látható - jelentős tájszerkezeti elemek -, az erek helyén ma általában terephullám, nagyobb terepsüllyedés tapasztalható, az egykori vízfolyás ezáltal mint tájképi elem újra megjelenik. A vizsgált terület jelentősebb mellékvize a Folyáséri-főcsatorna, a Nagyéri-mellékcsatorna, a Doszta-Felsőréhelyi összekötőcsatorna, a Nagyködmönös-Görbesziget-Cserepesi mellékcsatorna és a Sártó-Gabonás mellékcsatorna. Táji, természeti értékek A dévaványai táj szépsége, az emberi tevékenység nyomán kialakult tágas puszta végtelenségével még a felületes szemlélőt is csodálatra készteti. Dévaványa közigazgatási területén található természeti értékek közül méltán a legjelentősebb az országos védettséget élvező dévaványai-ecsegi puszták, mely az 1997-ben 9. nemzeti parkunkként alakult Körös-Maros Nemzeti Park része. Az óriási kiterjedésű, tágas gyepek jó élőhelyül szolgálnak - Európa legsúlyosabb madarának - a túzoknak. Dévaványa az itt előforduló túzokpopulációnak köszönheti európai hírnevét. Az itt létesült Túzokrezervátum feladata a kipusztulóban lévő túzokok szabadtéri állományvédelme és zárttéri tenyésztése, majd a szaporulat visszavadítása, ill. a látogató központban a tájtörténet, a túzokvédelem bemutatása. A túzokok elterjedési területének és egyedszámának csökkenése a modern mezőgazdaság fejlődésével, a gépesítéssel és a kemikalizált agrotechnika megjelenésével párhuzamosan történt. A túzok élőhelyéül szolgáló tágas puszták kiterjedését csökkentették, az élőhelyek

13 jellegét megváltoztatták. A kísérleti céllal létesült Túzokrezervátum feladatait jól teljesíti, ma a populáció kb. 370 egyedszámú. A dévaványai-ecsegi puszták területe jelenleg 8.526 ha, melynek nagy része, 8.254 ha Dévaványa közigazgatási területén fekszik. A védelem alá eső területeken az agrárkosbor, a macskahere, a réti őszirózsa, a sulyom, a tündérfátyol, a rucaüröm, a sziki kocsord, a nyúlánk sárma, a gímpáfrány védett növényfajok találhatóak. E területen a fokozottan védett állatfajok száma meghaladja a harmincat. Ezek közül kiemelhető a túzok, a szalakóta, a réti fülesbagoly, a kuvik, a kis- és nagykócsag, a hamvas rétihéja, a réti- és parlagi sas, a vándorsólyom és a vidra. A védett területen további értékmegőrző tevékenységet is folytatnak, ezek közül megemlítendő a Nemzeti Park azon törekvése, hogy az ősi háziállatfajták pl. szürke marha, bivaly - fenntartására, tenyésztésére irányul. Állattartással a Nemzeti Park területén működő mezőgazdasági majorban foglalkoznak. Jelenleg természetvédelmi oltalom alatt nem állnak, de a természetvédelem szempontjából értékes területek a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban Természetvédelmi törvény) értelmében az illetékes természetvédelmi hatóság (Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság) által kijelölt, potenciális természeti területnek minősülő gyepterületek, erdők és nedves élőhelyek. E természeti területek környezeti adottságai, élővilága a NP gyepterületeihez, nedves élőhelyeihez hasonló, területükön Magyarország ritka, értékes társulásaival találkozhatunk. A természeti területek értéke a ritka növény- és állatvilág mellett a biológiai sokféleség fokozásában és a kedvező tájképi megjelenésben rejlik. A természeti területként nyilvántartott területek az intenzíven művelt szántóföldek közé ékelődve, szigetszerűen maradtak fenn. Fennmaradásukat annak köszönhetik, hogy ezek a területek általában a szántóföldi gazdálkodást megnehezítő, kedvezőtlen talajadottságokkal (szikes talaj) rendelkeznek, ezért a szántók térhódításának nem estek áldozatul. Sajnos e területek szigetszerű elhelyezkedésük, kis méretük miatt erősen veszélyeztetettek. Nagyobb léptékben vizsgálva az előbb említett természeti értékek (dévaványaiecsegi puszták és a potenciális természeti területek) jelentőségét megállapítható, hogy ezek Békés megye É-i területein szinte egy rendszert alkotnak. E rendszer fő (mag) területei a dévaványai-ecsegi puszták, a Körösvölgyi területek, a Bélmegyeri fáspuszta, a Vésztő-Mágori területek és a Biharugrai Halastavak. A magterületek között pedig a potenciális természeti területek jelentik a kapcsolatot, tehát ez utóbbiak jelentősége kis területük ellenére is óriási. Táji értékeknek tekintjük a természet-társadalom kapcsolatrendszerében kialakult tájalkotó elemeket. Táji értékek közé a közigazgatási területen található, a régi korok emlékét idéző kunhalmokat sorolhatjuk. Dévaványa közigazgatási területén - Szelekovszky László (1999): Békés megyei kunhalmai c. műve alapján - 61 db kunhalom található. A mű a megye kiemelt tájképi, kultúrtörténeti értékű kunhalmai közé sorolja a dévaványai Barcé halmot, mely a településtől Ény-ra fekszik, ma kb. 6 m magas és 70 m átmérőjű, a megye nagyobb jelentőségű halmai közé sorolja a Sártó-halmot, a Réhely-rabhalmot, a Lapanyag-halmot, a Borszeg-halmot, a Berek-halmot, a Szik-halmot, a Köles-halmot, az Őr-halmot és a Hajós-halmot.

14 Bár a kunhalmok jegyzéke még nem készült el, a Természetvédelmi törvény erejénél fogva a település közigazgatási területén található kunhalmok országos jelentőségű védettséget élveznek. Táji értéknek nevezhetjük az ember beavatkozásának következtében, az egykori vízfolyások helyén kialakult terephullámokat. Ezek a tájképet teszik érdekesebbé, barátságosabbá, így tájképi szempontból egyedi tájértékként jelentkeznek. Értékes táji elem a Gabonáspusztai-halom közelében, a műút É-i oldalán lévő ligetes tölgyes, melyet ma kaszálóként használnak.

15 Népesség, munkaerőhelyzet, intézményellátottság

16 A népességszám alakulása A település népességszámának alakulása szorosan összefügg a végbemenő történeti, gazdasági folyamatokkal, hűen tükrözi azokat. Nyilvánvaló, hogy a település népességmegtartó képességét csak úgy lehet növelni, ha erősítjük a gazdasági hátteret. A részletes demográfiai adatok értékelésével ezek a folyamatok is láthatóak, valamint becsülni lehet a jövő adatait. A lakónépesség számának változása évszám népességszám 1700 130 1828 4.828 1854 8.165 1900 12.787 1920 14.786 1941 15.290 1960 12.704 1970 11.364 1980 9.436 1985 9.340 1990 8.704 1999 8.753 Az állandó népesség korcsoportos megoszlása az utóbbi tíz évben Év/korcsoport 0-2 éves 3-5 éves 6-13 éves 14 éves 15-17 éves 18-59 éves 60-x éves összesen 1990 383 425 1080 165 533 5261 1793 9640 1991 360 427 1063 157 532 5284 1807 9630 1992 344 387 1066 150 494 5299 1830 9570 1993 333 374 1041 149 474 5280 1857 9508 1994 302 355 1043 134 460 5298 1904 9496 1995 304 353 1021 135 434 5312 1915 9474 1996 291 332 1014 119 419 5312 1922 9409 1997 296 296 1023 106 388 5270 1912 9291 1998 260 296 1015 116 358 5262 1903 9210 1999 264 289 967 143 339 5232 1906 9140

17 Az állandó népesség korcsoportos megoszlása az utóbbi tíz évben, százalékosan / korcsoport aránya éven belül / / az összes népesség aránya 1990-hez viszonyítva / Év/korcsoport 0-2 éves% 3-5 éves% 6-13 éves% 14 éves% 15-17 éves% 18-59 éves% 60-x éves% összesen % 1990 4,0 4,4 11,2 1,7 5,5 54,6 18,6 100,00 1991 3,7 4,4 11,1 1,6 5,5 54,9 18,8 99,89 1992 3,6 4,0 11,1 1,6 5,2 55,4 19,1 99,27 1993 3,5 3,9 10,9 1,6 5,1 55,5 19,5 98,63 1994 3,2 3,8 11,0 1,4 4,8 55,8 20,0 98,50 1995 3,2 3,8 10,8 1,4 4,6 56,0 20,2 98,27 1996 3,1 3,5 10,8 1,3 4,4 56,5 20,4 97,60 1997 3,2 3,2 11,0 1,2 4,2 56,6 20,6 96,37 1998 2,8 3,2 11,0 1,3 3,9 57,1 20,7 95,53 1999 2,9 3,2 10,6 1,6 3,7 57,2 20,8 94,81 Természetes szaporodás az utóbbi tíz évben Év/ esemény élveszületések száma Halálozások száma természetes szaporodás 1990 117 134-17 1991 113 122-9 1992 105 136-31 1993 98 144-46 1994 86 118-32 1995 112 129-17 1996 101 140-39 1997 90 147-57 1998 72 129-57 1999 100 128-28

18 Vándorlási különbözet alakulása Év/ esemény odavándorlások száma elvándorlások száma vándorlási különbözet 1990 287 408-121 1991 232 289-57 1992 224 286-62 1993 189 255-66 1994 181 251-70 1995 202 298-96 1996 273 241 +32 1997 260 259 +1 1998 246 239 +7 1999 242 280 +38 A település népességszámának alakulásából jól nyomon követhető, hogy 1945- ig a település fejlődött, növekedett. Ezt követően miután a rizshántolón és a téglagyáron kívül ipartelepítés nem történt a település fogyásnak indult. Ha az adatokat részletesen is megvizsgáljuk, a népességszám csökkenése az 1980-as évekig volt a legnagyobb arányú, ettől kezdve a csökkenés ugyan tovább folytatódott, de lassuló ütemben. Az előző településrendezési terv adataiból is ismert, hogy a 80-as években a természetes szaporodás pozitív előjelű volt a településen. A fenti táblázatokból viszont jól látszik, hogy a 90-es évekre ez nagymértékben negatívvá változott, tehát természetes fogyás alakult ki. Míg a 80-as évekig csak az elvándorlás alakította a népességszám csökkenését, addig a 90-es években már kettős negatív hatás jelentkezett. Ezzel együtt elmondható, hogy a 90-es évek legvégére fokozatosan mérséklődött ez a kettős negatív jelenség és vándorlásban a beköltözők száma, igaz, hogy kis mértékben, de ma már meghaladja a településről elköltözőkét. Bár a településen nem alakult ki számottevő ipar, ennek ellenére a munkanélküliek száma az 1993-as több mint 900 főről az évtized végére 500 alá csökkent. Emellett ugyan figyelembe kell venni a jövedelempótló támogatásban részesülők számát is, de itt is elmondhatjuk a 93-as l86 főről számuk az évtized végére 128-ra csökkent. Ez a mérséklődés nyilvánvalóan abból származik, hogy Dévaványa mint kistérségi központ számos intézménnyel bővült, melyek új munkahelyeket is jelentettek egyúttal. Az intézményi munkahelyek mellett együttműködve a Dél-Alföldi Regionális Munkaerőfejlesztés Képző Központtal átképzésekkel és tanfolyamokkal sikerült munkához juttatni a településen élőket.

19 Intézmény ellátottság Igazgatási intézmények A Polgármesteri Hivatal elhelyezkedése megfelelő. A hivatalnak helyet adó épület nagysága, műszaki állapot már nem felel meg az igényeknek és az elvárásoknak. Rendőrőrs működik a településen, a Szarvasi Rendőrkapitányság alosztályaként. Nagysága, állapota mind létszámban, mint műszakilag megfelelő. Egészségügyi és szociális intézmények A korábbi szülőotthon épületében működik a központi orvosi rendelő. Itt két háziorvosi rendelő és védőnői szolgálat üzemel. Két háziorvosi és két fogászati rendelő működik még az orvosi lakásokhoz kapcsolódóan. A négy felnőtt háziorvosi, a két gyermek háziorvosi státusz elegendő a népességszám megfelelő színvonalú kiszolgálására. Tendencia, hogy az orvosi rendelők az orvosi lakásokhoz kapcsolódva alakulnak ki ismét. Szakorvosi ellátás nem működik, a népességszám miatt a jelenlegi egészség politikai viszonyok mellett nem lehet kialakítani. Kivétel ez alól a fürdőhöz kapcsolódó reumatológiai szakrendelés. Két gyógyszertár működik a településen. A népességszámnak megfelelő ellátást biztosít. Bölcsődei férőhely 10 főre biztosított, de több mint kétszer ennyi gyermek igényelné. Az idősek gondozására több otthon is, klub is rendelkezésre áll. Az idősek klubja nappali ellátást biztosít, az idősek otthona, valamint Békés megye Képviselőtestületének Szociális Otthona bentlakásos ellátást biztosít. Mindkét otthonban a helykihasználás 100 %-os, de a rendelkezésre álló létszámot meghaladja az igények száma. A népességszám alakulásából ez az igény növekedés törvényszerű. Oktatási intézmények A településen egy óvoda működik öt telephelyen 13 csoporttal. A helykihasználás 100 %-ot meghaladó. Általános iskolai osztályterem 43 van a településen. Öt telephelyen működik az iskola. Bár a gyermeklétszám az elmúlt évtizedben csökkent, mégis szükséges az osztálytermi kapacitás és a telephelyek megtartása a település beépített területének nagy kiterjedése miatt. Az önálló telephelyek folyamatos felújítása szükséges; ez el is kezdődött. Az önkormányzati iskola mellett a református egyház is működtet egy általános iskolát, melyben mintegy 180 tanuló tanul. 1998-ban nyílt meg Dévaványán az Eötvös József Gimnázium és Szakképző Iskola. Folyamatosan fejlődik, tornacsarnoknak eddig csak a terve készült el, feltétlenül szükséges lenne a mielőbbi felépítése. Ma már más településről is tanulnak itt gyermekek.

20 Művelődési intézmények Művelődési ház és mozi van a településen. Sem műszaki állapotában, sem programellátásban nem elégíti ki az igényeket, de a felújítása már folyamatban van. A könyvtár önkormányzati fenntartású. 34.000 darabos egységből áll az állomány. A város 16 %-a tagja a könyvtárnak. Helytörténeti gyűjteménye van a településnek. Magángyűjteményként jött létre, önkormányzati támogatással múzeummá fejleszthető. Önálló alapfokú művészeti iskola is van a településen, melynek fejlődése biztosított. Szolgáltató létesítmények Sok szolgáltatási tevékenység hiányzik a településen. Ezek kialakítására, létesítésére az önkormányzatnak közvetlen ráhatása nincs., Lakáshelyzet Dévaványa lakásállományának csaknem fele 1970-től újjáépült. Az össz lakásszám csekély mértékben növekedett, mert jellemző volt, hogy az új lakóépületeket a rossz műszaki állapotú épületek helyére, azok lebontása után építették fel. Így alakulhatott ki az a helyzet is, hogy 1990-ben, ha néhánnyal is, de több lakás volt mint 1999-ben. Ez a szám 1999-ben 3.326, így egy lakásra 2,75 lakos jut. Ez a szám elég magas, így számolni kell lakásépítési igényekkel. 1990-ben 21 új lakás épült a településen. Ez a szám 1999-re ötre csökkent. Az utóbbi időszak kedvezőbb hitelpolitikája mellett e téren is mérsékelt emelkedésre számíthatunk. A lakásállomány összességére elmondható, hogy a város központjában található néhány épülete kivételével a lakóépületek földszintesek, egy lakásosak. Emellett a tetőtér beépítés is jelen van.

21 Közlekedés

22 Közúti kapcsolatok A megye É-i részén fekvő fiatal város a térségi úthálózati kapcsolatokat tekintve nem túl kedvező helyzetben van. A legfontosabba és ezáltal a legforgalmasabba útvonala a 4205-ös összekötő út, mely Kisújszállás irányába a 4-es főúthoz vezet, Körösladány irányába pedig a 47-es főúttal biztosítja a kapcsolatot. Forgalmi terhelése nem éri el a 2000 E/nap értéket, így a felújítási és megerősítési feladatokon túlmenően a 2x1 sáv kielégíti az igényeket. A 4231 sz. összekötő út Gyomaendrőd irányába köti be a várost és ezzel a 46-os főúttal való kapcsolatot oldja meg. Forgalmi terhelése 1000 E/nap körüli. Jelentős felújításra szorul. A 4205 jelű útból ágazik le külterületen a 42033 jelű bekötő út, kiépített szakasza csak a megyehatárig tart, így nincs térségi jelentősége, forgalma igen kicsi, kiépítettsége alacsony szintű, elsősorban a mezőgazdasági forgalom használja. Szintén a 4205 jelű útból ágazik le, de belterületen a 42134-es bekötő út, mely elhelyezkedésénél fogva már jelentősebb belterületi forgalmat is levezet, ill. ipari, szolgáltató és egyéb igényeket is kielégít, térségi kapcsolata viszont nincs. A 42332 sz., állomáshoz vezető út igen rövid (~ 150 m). Forgalmi adatok nem állnak rendelkezésre, de fontos kapocs az országos közúthálózat és a vasút között. Belterületi úthálózat A város legfontosabb útvonalait az előző pontban tárgyalt országos közutak alkotják. Az összekötő utak belterületi szakaszain a keresztmetszetek és a műszaki paraméterek az általános igényeknek megfelelnek. A mellékutak, mint pl. a 42134-es út (Eötvös utca) egyes keresztmetszeteknél csak a megtűrt állapot kategóriába sorolhatók. A fentiek alapján a forgalmi út kategóriába sorolható a Körösladányi út Árpád utca Sport utca Kisújszállási út, valamint a Gyomai út Mezőtúri utca. Gyűjtő út kategóriájú a Szeghalmi út, Eötvös utca, Széchenyi utca, Kossuth utca, Köleshalmi utca, Rákóczi utca, Jéggyár utca. A többi utca a lakó- és kiszolgáló út kategóriába sorolható, részben kiépítetlenek. Autóbusz-közlekedés A tömegközlekedésben meghatározó szerepet játszó autóbusz-közlekedés helyközi kapcsolatai minden irányba megoldottak, míg a város főúthálózatától távol eső városrészek ellátása megoldatlan helyi járatok hiányában. Az alapellátásból hiányzik a megfelelő komfortfokozatú központi megállóhely, mely biztosítaná az egyes viszonylatok menetrendszerű kapcsolatát. Az autóbuszmegállók néhány kivételtől eltekintve nincsenek öbölbe helyezve, ami forgalombiztonsági szempontból kifogásolható.

23 Kerékpáros-közlekedés Az alföldi városokra egyébként is jellemző nagy kerékpáros-forgalom itt is érzékelhető. A városközpontban a Rövid utca Kossuth utca között kiépült a kerékpárút, folytatása indokolt. Részletesebb tervi formában a jelenlegi hálózat áttekintése szükséges az Árpád utcán. Közúti kiszolgáló létesítmények A közúti forgalomhoz kapcsolódó létesítmény a MOL üzemanyagtöltő állomás, mely kapacitásában kielégíti a mostani igényeket, de korszerűsítése indokolt. Parkolás A városban összességében nem, de a városközpontban esetenként kevesebb a parkolóhely, mint a szükséges. A városközpontban koncentrálódó egységek igénylik a jó parkolási lehetőséget. A Sport utcában különösen a fürdő környékén jelentkezik nagyobb számú parkolási igény, melyhez jelenleg kb. 50 férőhely biztosított. Vasúti közlekedés A város csak vasúti mellékvonallal rendelkezik, de ez is fontos infrastrukturális kapcsolatot biztosít térségi vonatkozásban. A Gyomaendrőd Dévaványa Szeghalom Körösnagyharsány vasútvonal összeköttetést biztosít egyrészt Budapest - Békéscsaba, másrészt Debrecen irányába. Bár ez a szállítási mód elmarad a közútitól, fontossága nem kérdőjelezhető meg, sem a személy-, sem a teherforgalom szempontjából.

24 Belterületi zöldfelületek

25 Településszerkezet és a zöldfelületi rendszer Az 1300-as évek elején készült térképet vizsgálva megállapítható, hogy Dévaványa szigetre települt, mocsarakkal körülvett helység, mely egyrészt bizonyos védelmet jelentett, másrészt küzdelmet a fejlődésért. Kapcsolata a többi településsel csak száraz időszakban volt, a térképek is csak ideiglenes utakat jelölnek. A mocsarak védelme ellenére a tatárjárás során és a török dúlás idején minden elpusztult. A település igazi fejlődése a török elvonulása után, 1695-ben indult meg. Dévaványán igen értékes adottság, hogy a II. katonai felméréskor (1829-1866) készített térképen a településszerkezet szinte azonos a mai belső településszerkezettel. A történelem során a településnek sikerült megőriznie az egykori jellemvonásait. Az egykori kertes település mind a településbelsőt, mind a külsőt tekintve, tehát ma is őrzi az organikus fejlődés eredményeként létrejött szerkezetét. A településen belül megmaradt a halmazos alaprajz, a jellegzetes utca- és térformák, mint az utcás terek, útleágazások terei, zsákutcák, tölcsér-, csillag- és sarok terek, melyek védelemre érdemesek. A település külsőt tekintve a még ma is létező egykori kertségek jelentik az átmenetet a település és a táj között, ez eredeti formájában már csak egy-két helyen maradt meg (a település ÉK-i részénél a Tó-kert és a Bánom-kert, délen pedig a Pocoskert). A zöldfelületi rendszer jellegzetessége elsősorban a településszerkezettől függ. A településen két jellegzetes zöldfelületi csoport állapítható meg: a belvárosi zöldfelület-együttes és a külső zöldgyűrű. A belvárosi zöldfelület-együttes részei a településközponti közkertek, a templomkertek, a Polgármesteri Hivatal kertje, az iskola, óvoda kertek, a múzeumkert és a piac tér is. A külső zöldgyűrű alkotó részei a strand, a sportpálya, a gimnázium kertje, a tavak, a nevelőotthon és szakiskola kertje, a Szociális Otthon kertje, a településszéli kertségek, lezárt és működő temetők és erdők. A zöldfelületi rendszer elemei A zöldfelületei rendszer közhasználatú, korlátozott közhasználatú és közhasználat elől elzárt zöldfelületi elemekből áll. Biológiai aktivitás értéke mindhárom zöldfelületi kategóriának van, ugyanakkor funkcionális értékükben jelentős különbség adódik. A magánkertek csak egy szűk kör rekreációs igényeit elégítik ki, a közkertek szélesebb közönségét. Mindennek ellenére mindhárom formára szükség van, lényeg a helyes arány megteremtése. Közhasználatú zöldfelületek: A belvárosi zöldfelület-együttes része: Hősök tere D-i része Legnagyobb részen idős japánakácok és határozott vonalú sövényrendszer a jellemző, mely a jól fenntartott gyeppel kellemes ligetes, árnyas pihenőhelyként

26 funkcionál, a terület egy részén padok is vannak. A Polgármesteri Hivatal előterében tuja, lucfenyő, hárs, vérszilva orgonasövény változatos állománya nyújt hátteret az ott lévő képzőművészeti alkotásnak. I. és II. világháborús emlékmű körüli park Az emlékmű körül változatos növényállományú (lucfenyő, ezüstfenyő, hamisciprus, tuja, vérszilva, oszloptölgy, nyírfa, szivarfa), határozott vonalvezetésű park található, mely jól illeszkedik az emlékmű feszességéhez. Az úthálózat sugaras kialakítása az igényeket szolgálja, ennek bizonyítéka, hogy nincs a parkban kitaposás. A gondozottság jele a festett padok, hulladékgyűjtők és a rózsaágyások. A sövényrendszer várfalszerű kialakítását helyi adottságok nem indokolják. Szovjet hősi temető A Hősök terének szélén található kegyeleti park emlékművel. Kialakítása nagyon egyszerű, puritán, a lucfenyő csoport a kegyeleti park jelleghez jól illeszkedő. Művelődési Otthon előtti zöldfelület A településközpontra jellemző sövényrendszer itt is megtalálható orgona cserjéből kialakítva, van itt ezenkívül tuja, akác, gömbakác és padok szolgálják a pihenés lehetőségét. Piactér A területen található hatalmas víztorony. A piactér fásítottsága kielégítőnek mondható, négy sorban vannak különböző fák, főleg akác és kőris. 4 szintes, OTP-s házak előtti zöldfelület Határozott koncepció nélküli füves terület 1 paddal. Körösladányi út menti emlékpark Halmazos alaprajzú települések jellegzetessége a háromszög alakú teresedés, ennek egyik példáját láthatjuk itt is. A területen egy emlékoszlop elhelyezésével és növényzet telepítésével egy új parkot létesítettek, van itt lucfenyő, akác, fűz, szivarfa és különböző cserjék az út felé. Egyéb közhasználatú zöldfelület: Tompa M. u. Eötvös u., kút környezete A két utca találkozásánál kialakult teresedés ilyen gazos állapotban méltatlan környezetet jelent egy ártézi kútnak. Sütőüzem előtti zöldfelület Területileg nem túl nagy füves terület, funkció nélkül. Sport u. menti zöldfelület A Sport utcának a Tüzéppel szembeni részén adódna lehetőség egy rendezettebb közkert kialakítására, ma itt kaszáló van, szemben pedig gyér akácos. A MOL-kút mellett pedig gyéren fásított.

27 Városszéli egyéb tavak, vízállásos területek, kaszálók, ill. erdők A települést keleti és délnyugati irányba tavak, vízállásos területek határolják. A keleti részen erdős területek is előfordulnak, míg északkeleten kaszálók. Korlátozott közhasználatú zöldfelületek: Ide tartoznak az oktatási intézmények kertjei (bölcsőde-, óvoda-, iskola kertek), a templomkertek, a múzeumkert, a Szociális Otthon kertje, a nevelőotthon és szakiskola kertje, a Polgármesteri Hivatal kertje, a temetők, a sportpálya és a strandfürdő kertje. Az oktatási intézmények kertjei közül kiemelném az Eötvös Gimnázium és Szakközépiskola kertjét, ahol még a növényzet bár kicsi, mégis érződik az elképzelés, a Mezőtúri utca felé örökzöld lehatárolás van lucfenyőből, tujákból és tiszafából, bent van a telekhatárhoz közeli részen egy juhar fasor és a burkolat körül is egy-két fa, ezenkívül cserjék, talajtakaró cserjék és rózsa. Egyetlen megállapítás, hogy a telek nagyságához képest lehetne több lombhullató fa. Egyéb jól parkosított oktatási intézmények: Kossuth Lajos utcai óvoda, Széchenyi István u.-i bölcsőde, Zöld Szív Általános Iskola és a Ványai Ambrus Általános Iskola. Ezeknél általában a növényzet már jól beállt és felszereltségük is megfelelő. A református templom kertjében dendrológiailag értékes, idős növényfajok fordulnak elő, például: babérmeggy, tiszafa, tuja, lucfenyő, borostyán, orgonasövény és az úthálózata is kiépített. A katolikus templomkertben bodza alkotja a sövényt, a templom előterében örökzöldek és virágok is megtalálhatóak, de a telek többi része nem parkosított, egy szép szoliter kőrisfa azonban található itt. A Helytörténeti Gyűjtemény udvara és a környező közterület is szépen gondozott, rendezett. A Szociális Otthon kertjében van egy nyárfasor, spirálfűz és kőris, ahol pedig az otthonban virágszerető idős ember lakik, ott csupa virág az udvar. A Nevelőotthon és Mezőgazdasági Gazdasszonyképző Szakiskola kertje nem túl gazdagon parkosított, van itt lucfenyő, szomorúfűz, kőris, dió és egy igen idős zöldjuhar. A Polgármesteri Hivatal kertjében a díszkert az épületek által határolt részen található, van itt hársfa, juhar, tuja és lucfenyő, szoliter cserjék és sövény, melynek előterében virágágy és rózsák. A terület gondozottnak mondható. A temetők közül a település É-i részén lévő köztemetőt a község 1881-ben vette meg és adta át rendeltetésének, e temetőt ma is használják, láthatóan fejlesztik, bővítik. A ravatalozó épülete viszonylag új, körülötte fiatal fásítás van akácból, a temető parcelláiban általában kevés a növényzet 1-2 tuja fordul elő, van a temetőnek nagyon elhanyagolt része is, itt a bálványfák az uralkodóak, a temető magaslatra települt, de a közvetlen környezete jelentősen alacsonyabb, néhol vízállásos, lefolyástalan terület. A temetőben van egy idős, szép szomorú japánakác is. 1832-ben a község, báró Baldácsy földesúrtól kapott telket a Túréri tó mellett, a község nyugati oldalán temető céljára, ez a temető 1960-ban betelt, ma már nem is létezik. A község dél-keleti részén 1830-ban újabb temetőket nyitottak meg, ezek ma kritikus állapotban vannak, felverte a bodza, akác és az elvadult orgona, csak a meténg, buxus és borostyán láttán érződik az egykori kegyeleti hangulat.

28 A sport területen a pálya szépen gondozott, ápolt, de az ezen kívüli fásítás, parkosítás elég gyér, van itt idősebb tölgyfa és nyárfa. A strandfürdő kertje gyéren fásított és cserjékből sincs túl sok, virágdísz pedig csak a bejárat környékén található. A terület lombhullató fái a következők: oszloptölgy, platánok, vérszilva, szomorúfűz, akác, szilfa, a területet a Sport u. irányába orgona sövény szegélyezi. Közhasználat elől elzárt zöldfelületek: Ide tartoznak a magánkertek, úgymint a lakókertek és a kertgazdasági területek, ill. a zárt vállalati kertek. A dévaványai lakókertek többsége haszonkert, de már kezdenek itt-ott megjelenni a díszkertek is. A kertgazdasági területek kialakulása már az 1750-es években elkezdődött, ekkor alakítják ki a Szederkertet északon, a Tókertet északkeleten, a Bánomkertet pedig keleten. Az 1859-ben alakították ki a település déli részén a Pocos kertet, a keleti részen pedig a Szérűskertet. E kertgazdasági területek egykor megadták az átmenetet a táj felé, így a települést jól beillesztették, beágyazták a környezetébe. Ez a kapcsolat mára nagy részt megszűnt, csak egy-két helyen maradt fenn. E kertségek az előbb említett funkcióit csak rendezett állapotukban teljesíthetik, ennek hiányában a harmonikus átmenet ma nem minden esetben valósul meg.

29 Víz-, szennyvíz-, gázhálózat, vízrendezés

30 Vízellátás A terület földtani felépítése alapján elmondható, hogy 450-600 m-ig települtek negyedkori rétegek. A nagyvastagságú Pleisztocén üledékösszlet alatt 800 m mélységig harántolhatók a Pliocén Levantei emeletébe tartozó, zömmel agyagos üledékek. Ez alatt tárható fel a medenceüledékek közül a legnagyobb vastagságot elérő Pannon emelet rétegei, amelyek a legjobb hévíztárolók. Dévaványa és közigazgatási területe vízföldtani szempontból a Körös-Berettyó süllyedek területén foglal helyet. A domborzata sík, 82,00 87,00 mbf. Ivó- és egyéb használati vízbeszerzésre a negyedkor (Pleisztocén) folyamán kialakult porózus homokszinteket lehet elsősorban számításba venni. A homokos képződmények hidegvíz nyerésére kb. 350 m-ig alkalmasak, ez alatt már nagyobb hőmérsékletű víz vagy hévíz van jelen. Ssz. Dévaványa közigazgatási területén lévő vízjogi engedéllyel rendelkező mélyfúrású kutak jellemző adatai: Katas zteri szám Helyi név Talp (m) Szűrő felső (m) Szűrő alsó (m) Nyug. vsz. (m) Lét. éve. EOV X EOV Y 1 K 52 AranykalászSz.Köle 276,0 195,5 268,8-5,0 1970 186500 79470 0 2 K 33 Kétmalom 427,0 396,5 414,0 0,9 1963 186300 79770 0 3 K 32 Lórés 250,5 205,0 246,0-0,8 1963 186798 79313 1 4 K 30 246,0 227,6 239,5-0,6 1961 190004 79870 4 5 K 36 Szikhalom 114,0 108,0 113,0-4,5 1962 187600 79295 9 6 K 39 Őrhalom 450,0 363,0 440,0 2,1 1965 192279 80007 3 7 K 10 ÁFÉSZ 213,0 202,0 210,0-3,1 1954 189076 79476 7 8 K 14 245,0 234,0 24,0-1,5 1954 188452 79450 5 9 K 28* Strandf. /fu.1986/ 910,0 850,0 896,0 9,0 1961 189000 79420 0 10 K 54 110,0 84,0 99,0-3,7 1977 195379 79375 9 11 K 43 150,0 119,0 138,0-4,2 1967 194849 79315 2 12 K 20 212,0 203,0 209,0-1,5 1954 193329 79527 0 13 K 27 TSz. Laponyag 257,2 237,3 252,9-1,7 1959 194701 79266 2 14 K 35 Papp tanya 147,4 105,8 139,0-4,5 1963 191749 79339 5

31 16 K 41 386,0 37,0 377,0 1,2 1965 191924 79522 9 17 K 49 Papp tanya 234,3 172,0 228,0-3,2 1969 191800 79340 0 18 K 18 Futó t. 125,0 1908 196800 80044 3 19 K 51 Kősziget 223,6 192,0 210,0-2,3 1970 184800 79040 0 20 K 40 Nap és Zöldfa u. 150,0 86,0 131,0-3,0 1965 188438 * 794997 * 21 K 16 Kladányi-Zsombék 221,6 210,7 217,0 0,2 1956 188286 79635 1 716,5 724,5 2,0 1929 189505 79548 0 22 K 7 Lenin-Tompa u. 727,0 5 23 K 11 Piactér 330,0 3,5 1894 188860 79519 3 24 K 45 161,0 116,0 138,0-5,3 1968 190386 79378 9 25 K 29* I/1 /fu.1985/ 125,0 89,0 94,0-7,1 1961 189000 79420 0 26 K 38 I/2 tartalék /fu. 1981/ 251,0 176,5 245,5-5,0 1964 189001 79420 6 27 K 46 II/1 203,0 179,0 196,0-3,5 1968 189414 79649 0 28 K 61 I/5 130,5 107,5 122,5-7,5 1986 188999 79425 5 29 K 70 II/4 155,0 135,0 147,0-11,6 1991 189340 79649 0 30 K 71 II/5 tartalék 112,0 95,0 105,0-9,5 1991 189353 79648 0 31 K 48 II/3 650,0 460,5 609,0 3,3 1969 189300 79640 0 32 K 59 I/4 670,0 617,0 662,0 0,5 1980 189000 79430 0 33 K 6 B.6 MÁV fu. 1976 232,0 222,8 228,0-3,8 1976 189469 79408 6/a 4 34 K 60 ÁG Atyaszegi legelő 125,0 113,0 123,0-4,6 1980 197900 79740 0 35 K 15 Polgármesteri Hiv. 350,0 1925 188500 79560 0 36 K 37 Aranykalász 106,0 100,0 105,0-4,8 1962 190197 78835 8 37 E 6 Szabó Ferenc 0734/4 53,8 50,0 52,0-3,0 185400 79970 hrsz 0 38 K 72 FITOVERK Kft. 0734/4136,0 136,0 119,0 131,0-6,0 1994 185350 79966 0 39 K 1 IKARUS-FŐNIX 308,9 190600 79540 0

32 * A csillaggal jelölt koordinátákkal nem a helyi névvel jelölt helyre került ill. azonos koordináták A kutak körül 10 m sugarú körben belső védőövezetet kell fenntartani a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről értelmében. Felszín alatti vizek: A felszín alattivizekkel kapcsolatban a 33/2000.(III.17.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról, szerinti területi érzékenységi besorolás: Dévaványa az A - fokozottan érzékeny területekhez tartozik (ahol az intézkedési szennyezettségi határérték C 1 ). Dévaványa belterületének egészséges ivó vízellátását közüzemű vízellátó hálózat biztosítja. Üzemeltető a Békés Megyei Vízművek Vállalat. A vizet a Közép-Békési Regionális Vízműről 1998. augusztus 27-től veszi át a II. számú vízműtelepen. Az átvett víz nyomása mélytároló és esetenként toronytöltésre is alkalmas nyomáson érkezik. A hálózat teljesen kiépített a meglévő belterületen. A vízjogi üzemelési engedély iktatási száma: 12.130/1999.; Vízikönyvi szám: Szeghalom/272. A szükségvízellátást a K 46 (II/1), K 48 (II/3), és K 70 (II/4) számú kutak biztosítják a II. sz. vízműtelepen. A vízmű fontosabb adatai: Kiépítés kezdete: 1971 Átlagos napi vízigény: lakossági: 773 m 3 /d (8753 fő) Ipari: 152 m 3 /d Maximális napi vízigény: 1671 m 3 /d Órai maximum: Átlagos fogyasztásnál: 92,5 m 3 /d Max napi fogyasztásnál: 167 m 3 /d A Regionális Vízműről átvett éves mennyiség: 337137 m 3 /év (924 m 3 /d) A hálózatra kapcsolt háztartások száma: jelenleg: 3325 db Ebből komfortos: 1488 db Udvari kifolyós: 1837 db 1996 évben 3265 1997 évben 3287 1998 évben 3294 1999 évben 3302 Üzemelő kifolyók száma: jelenleg: 77 db (vízmérővel nem felszerelt)

33 Az ivóvízellátó vezetékes törzshálózat fontosabb adatai: Csőátmérő Acny (m) Csőátmérő KMPVC (m) 100 mm-ig 45500 110 mmig 2400 200 mm-ig 11200 225 Összesen: 2400 56700 Hálózat összesen: 59100 Tűzvédelem A hálózaton a tűzcsapok kiosztása ritkább, mint a tűzvédelmi szabályzatban (védendő építménytől 100 m-nél távolabb nem lehet megközelítési útvonalon mérve) rögzített távolság. Tárolók: A víztermelés és fogyasztás kiegyenlítését az alábbi tárolók végzik: A víztorony összes térfogata: 350 m 3 alsó üzemi vízszintje 114,8 mbf a felső üzemi vízszintje 121,8 mbf Felszíni víztároló a II.sz vízműtelepen: térfogata: 100 m 3 alsó üzemi vízszintje 85,4 mbf felső üzemi vízszintje 88,1 mbf A hálózati veszteség az éves szolgáltatott víz 19 %-a. A szolgáltatott a mérési eredmények átlagát tekintve megfelel a 201/2001 Korm rendelet előírásainak. Strand Terület nagysága: 7838 m 2 Medencék műszaki adatai: Termál medence 150 m 3 -es, ülőpadkás, töltő ürítő rendszerű. Gyermek med.: 15 m 3 -es, átmérője 8 m, töltő ürítő rendszerű. Úszómedencék: a. 840 m3-es 25x21x1,5-1,8 m vízforgatóval, b. 220 m3-es, 21x7,8x1,2-1,3 m vízforgatóval, fedett kiúszóval Dévaványán 1986-ban lezárva volt egy KFH fúrásból hévízkúttá kiképzett B-58 kat.számú kút, amely 86 o C kifolyó vizet képes szolgáltatni max. 1380 l/min vízhozammal. Külterületen üzemelő vízművek: A külterületen a GOLD M Baromfitenyésztő Kft (Szentes) tulajdonába került (volt Körösi Állami Gazdaság) Dévaványa-Kősziget telepen üzemel vízmű. Fontosabb adatai: Kitermelhető hozam a K.51 sz. kútból : 229 l/p állandó üzemben (171 m3/22h)