Tartalom Kamasz vagyok 4 Hát a fiúk? Miért olyanok még mindig, mint a gyerekek? 6 Mi történik a pubertás során? 8 És mik azok a hormonok? 10 Szôr, szôr, és megint csak szôr! 12 Nagy mell, kis mell 14 Egy kis vér 16 Kérdések özöne 18 Vonzódom a fiúkhoz? 20 A családom és én 22 Új és régi barátok 24 Néhány szó a szexrôl 26 Jobb óvatosnak lenni! 28 Annyi mindent elképzelek! 30 Mi történik a fiúkkal? 32 A csalódásainkból is tanulhatunk 34 Városi csapatok és a kábítószerek 36 Újabb gondok: pattanások, mitesszerek 38 Pár kilóval több? 40 Egészséges életmód 42 Felnôtté válok! 44 Szómagyarázat 46
Kamasz vagyok 4 5 Növekszem, változom. A testem egyes részei növekedésnek indultak, pattanásos lettem, és mindenki azt mondja, hogy ez így van rendjén, hogy ez a pubertás ideje, és hogy van ilyen. Még hogy rendjén van! Egyszer jókedvûen, elégedetten és boldogan ébredek, másnap pedig minden rémesnek tûnik: a lakásunk, az emberek, akikkel találkozom minden szürke és szomorú. Néhány barátnôm másként van ezzel: tetszik nekik a változás, és a felnôtté válás gondolata. Azt mondják, ne foglalkozzak vele, nem is igaz, hogy annyit híztam, hogy ronda vagyok, és hogy hatalmas a lábam! Ez így nem mehet tovább! Talán kivételesen igaza lehet a nôvéremnek, és valóban nem ártana tájékozódnom arról, hogy mi is történik velem. Akkor, mondja ô, rájönnék: minden a legnagyobb rendben. Én azért ebben nem vagyok egészen biztos, de... velem tartasz a kutatásban? Mindenem változik: a testem is, és az is, ahogy gondolkodom. Érdekesnek tûnô magyarázatot találtam egy könyvben. Eszerint egészen kicsi korunktól változásokon megyünk keresztül, a testünk és a személyiségünk is átalakul. Azok a folyamatok, amelyeket most tapasztalok, felkészítenek arra, hogy felnôtt nô legyek. Egyrészt a testem felkészül arra, hogy majd gyerekeim lehessenek, másrészt a viselkedésem is formálódik. Azokat az éveket, amelyek során mindez végbemegy, kamaszkornak vagy serdülôkornak nevezzük. A testi változások hamarabb zajlanak le, nagy részük a kamaszkor elején, a személyiségünk lassabban követi. Vagyis a pubertás a kamaszkor elsô szakasza, amikor a testünk átformálódik. Az egész folyamat egészen addig tart, amíg a viselkedésünk és a személyiségünk is felnôtté válik. Érdekes! Elôször is kiderítem, mire gondolnak az emberek, amikor a pubertásról beszélnek. És hogy ugyanaz-e, mint a kamaszkor?
Szôr, szôr, és megint csak szôr! 12 Régebben lágy pihék voltak a karomon és a lábamon, szinte nem is látszottak; de egy ideje hosszabb, erôsebb szôrszálaim nônek. A hónaljamat és a szeméremdombomat is szôr borítja. Amikor fürdôruhában vagyok, abból is kilátszik néhány szôrszál, mert a combom felsô részén is nônek. És én még szerencsés vagyok, mert egy barátnômnek a köldöke alatt is szôrös, és egy kis bajusza is van nem nagyon látszik, de ô mélységesen utálja. Szerintem eltúlozza: azt hajtogatja, hogy most mindenki azt fogja gondolni, hogy fiú. Rengeteget nevettünk, amikor bajuszt rajzoltunk a fényképeimre, mert látni akartuk, úgy hogyan festenék. Talán nem kellene ennyit aggodalmaskodnunk a szôr miatt, elvégre ismerek olyan, nagyon vonzó nôket, akiknek a hónalja olyan, mint egy plüssmaci. Én még nem tudom, mihez kezdek majd vele. Egyelôre kifaggatom a többi nôt, hogy ôk hogyan csinálják: a mamámat, a nagynénémet... még az is lehet, hogy a nôvéremet is megkérdezem. Az anyajegybôl kinövô szôrt sohasem szabad kitépni. 13 Azt olvastam, hogy ez az egész szôrteleníteni vagy sem probléma országonként nagyon változó: van, ahol az a természetes, hogy szôrtelenítenek, másutt pedig nem. Mindenesetre végül én fogom eldönteni. Sokféleképpen csinálhatom: szôrteleníthetek hideg vagy meleg gyantával, borotvával, krémmel, ki is szôkíttethetem, vagy csipeszt is használhatok, ha csak néhány magányos kis szôrszálról van szó. Ha borotvát használok, a szôr megerôsödik és sötétebb lesz. Bosszant, ha belegondolok, hogy ha egyszer elkezdem, soha többé nem hagyhatom abba ugyanakkor, ha nem teszem, olyan leszek, mint egy medve! Fogalmam sincs, ki találta ki a szôrtelenítést, és arról sem, hogy a nôknek miért kell, a férfiaknak pedig miért nem. Talán, mert nekik már így is épp elég dolguk van a mindennapos borotválkozással, vagy az is lehet, hogy mivel több szôrük van, és több helyen is, mint a nôknek, így túl sok dolguk lenne. Ki tudja!
Új és régi barátok 24 25 Szinte észre se vettem, de megváltoztak a barátaim. Mostanáig olyan fiúkkal és lányokkal barátkoztam, akik közel laktak hozzánk. Nagyon jókat játszottunk együtt, és idônként még mindig játszunk. Mostanában azonban kezdek új emberekkel is megismerkedni. Az új barátaimmal másféle dolgokat csinálunk, és ezeket érdekesebbnek találom: például táncolni vagy sétálni megyünk. Pompásan Nagyon jó barátságba kerültem egy lánnyal az osztályból. Egy kicsit messze lakik tôlünk, de mindig megoldjuk valahogy, hogy ünnepnapokon találkozhassunk. Nagyon szeretek náluk aludni, és ô is nálunk. Egész éjjel beszélgetünk! Szeretem, amikor megosztja velem a gondjait, kérdéseit ezek néha azonosak az enyéimmel, de néha nem. Hozzám hasonlóan ô is szokott olyasmin gondolkozni, hogy ki tetszik neki, hogy fog kinézni, amikor nagy lesz, mit szeretne dolgozni, és hogyan élne szívesen. Kíváncsi, hogy vajon lesznek-e gyerekei vagy nem, hol fog lakni... Szeretjük elképzelni, milyenek lesznek a dolgok néhány év múlva, amikor már azt tehetjük, amit csak akarunk, és nem kell örökösen magyarázkodnunk a szüleinknek. Az utóbbi idôben azon kapom magam, hogy sok régi játszótársamat már nem tekintem éppenséggel a barátomnak; ez nem olyan egyszerû, mint amilyennek látszik! szórakozunk; néha semmi különöset nem csinálunk, csak beszélgetünk, és mindenfélét magyarázunk egymásnak. Még nem nagyon ismerjük egymást, talán ezért is szeretek annyira velük lenni. A legérdekesebb az, hogy elkezdtünk a szexrôl beszélgetni. A fiúk elmesélik, ami velük történik. Még nem egészen értem, de izgalmas megfigyelni, miben hasonlítanak és miben különböznek a fiúk és a lányok.
34 A csalódásainkból is tanulhatunk Annyi új dolog van körülöttem. Változik a testem, változnak a kapcsolataim, a hormonok keringenek a testemben. Dolgok, amik régen izgalmasak voltak, ma már nem érdekelnek ugyanakkor, mindenfélét érdekesnek látok, amit régen szinte észre sem vettem. Veszekszem a szüleimmel, és néha bizonyos barátaimmal nem érzem magam olyan jól, mint régebben. Néha nem tudom, hogyan ereszthetném ki a fáradt gôzt, hogyan szabadulhatnék meg félelmeimtôl vagy éppen a féltékenységtôl. Roppant erôfeszítésembe kerül, hogy uralkodjak magamon, és ne robbanjak szét. Máskor kedvem volna mindentôl és mindenkitôl elrejtôzni. Már tudom, hogy ez részben a hormonoknak köszönhetô, de sok mindent tényleg másképp gondolok, mint régen. Bánt, hogy bizonyos dolgokat nem csinálok olyan jól, ahogy szeretném, és nem is ismerem magam annyira, mint gondoltam. Még nem vagyok felnôtt, de már gyerek sem. Vajon épp most tanulom a felnôttséget? A nagynéném szerint mindez a tanulás része, most jövök rá, hogyan kell meghoznom a saját döntéseimet, hogyan fogadhatom el a változásokat, és önmagamat is olyannak, amilyen vagyok. Amikor semmihez sincs kedvem, igyekszem nem törôdni vele túlságosan: tudom, hogy végül elmúlik majd. Gondolom, az sem lehetett egyszerû, amikor kisbaba - koromban megtanultam járni és beszélni mégis sikerült! 35 A dolgok nem mindig sikerülnek úgy, ahogy szeretném, sôt én magam sem vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék, de megtanulhatom elfogadni a helyzetet!