EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK?

Átírás

1 EGY CSÓNAKBAN EVEZÜNK? 65 Tehát ezzel az a kis csapattal szervezzük majd közösen a tábort. Axel körbetelefonált, hogy kinek van kedve részt venni a következô, száznál is több külföldi résztvevôvel zajló Alpok-tábor szervezésében. Ezt a tábort mindig nagyon élveztem, így én is tagja lettem a szervcsap -nak, azaz a szervezô csapatnak. (Az elsô megbeszélésen Heike lerövidítette az elnevezést, és azóta mindannyian csak így hívjuk.) Néha megkérdezem magamtól, hogy valóban csapatnak tarthatjuk-e magunkat. Ugyan mindenkit ismerek a korábbi évek táboraiból, de hogyan fogjuk közösen megszervezni ezt a mostanit? Nos, Axel a fôszervezô, de annyi minden más dolga is van, hogy biztos, nem fog tudni egyedül intézni mindent. Vannak a szervcsapban olyanok, akik mindig nagyon sokat vállalnak. Itt van például Kathrin, aki mindig korán fölkelt, egy csomó telefont intézett, szervezkedett. De voltak olyanok is a táborban, akik csak tízkor kászálódtak elô a sátrukból és a kész reggelihez szerettek leülni. Mint Martin, akinek mindig jó ötletei voltak, de soha nem tett volna keresztbe egy fûszálat se. Aztán ott volt Peter, aki állandóan sajtóközleményeket írt, de sajnos egyik irományát sem küldtük el, mert mindegyik úgy hangzott, mint valamilyen iskolai fogalmazás. Ezért tartjuk most ezt a megbeszélést. Látni szeretnénk, miként leszünk képesek együttmûködni a tábort megelôzô egyéves elôkészítô szakaszban és lebonyolításban. Hát igen, láttam, hogy mûködött ez a legutóbbi táborban, egy kissé kaotikusan. Bár környezetvédelmi tábornak hívtuk magunkat, a szemét különválogatását egyáltalán nem tudtuk megvalósítani. A tábor végére a bejáratnál hatalmas szemétkupac halmozódott fel, mert a tárolókon a feliratok nem voltak egyértelmûek, a szemétfelelôs pedig annyira be volt fogva, hogy gyakran még a konyhában is kellett segítenie. A nagy szemétválogatás a tábor végén kezdôdött meg, amit a szervcsap végzett, és nem a gyerekek, akik számára pedig pedagógiai megfontolásokból ez igazán értékes feladat lett volna, de ôk ekkorra már hazautaztak. Tartottunk ugyan a tábor folyamán szervezôi megbeszéléseket, de mindig elkésett valaki. És többnyire igencsak lerövidültek ezeket a tanácskozásokat, mert már kezdôdött a következô program. Így az idô túl rövid volt arra, hogy minden információt kicseréljünk, és hogy az elvégzendô feladatokat szétosszuk magunk között. Így alakult ki az, hogy voltak, akik sokat tudtak, ezért sokat is csináltak, miközben mások a tudatlanságukkal védekezhettek, amikor lustálkodáson kaptuk ôket. De elég a siránkozásból, a tábor tulajdonképpen fantasztikus volt, a gyerekek is nagyon lelkesedtek. A zenés záróünnepségen megjelent az írott sajtó és a televízió is. Az interjúkban nagyon jó volt viszonthallani, mi mindent megtanultak a fiatalok az Agenda 21-rôl. (Feladatok a 21. századra.) Csak a szervcsapnak volt egy egész hétre szüksége ahhoz, hogy kipihenje a tábor fáradalmait és pótolja az alváshiányt

2 66 STORY CSAPATTRÉNING A TERMÉSZETBEN Tizenketten ülünk most körben egy idilli tisztáson, amely túl szép is egy ilyen összevissza társasághoz, mint amilyenek mi vagyunk. Oktatónk, Walter mexikói utazásáról mesél. A nyugati hegyekben él a huichol törzs, amely az aztékok leszármazottjának vallja magát. Döntéseiket demokratikusan hozzák, de nem szavazással, hanem olyan viták során, amelyek célja a konszenzus elérése. Idônként hónapok is beletelnek, míg egy döntés megszületik, de akkor aztán valóban mindenki egyetért vele. Szokásuk, hogy zarándoklatokat tesznek a hitviláguk szerinti szellemi lényekhez, akiket arra kérnek, segítsék ôket a helyes döntés meghozásában. Walter bennünket is elküld, hogy a környéken olyan tárgyakat keressünk, amelyek segíteni tudnak bennünket. E tárgyaknak minket magunkat és a csapatban való közremûködésünkkel kapcsolatos elvárásainkat kell jelképezniük. Ezután az összes tárgyat fel kell kötnünk egy botra, amelyet Walter indián vándor botnak nevez. Keresésre indulok. A hosszú utazás fáradalmai és az üdvözlô szövegek után jólesik az erdô csendje. Már találtam is egy tárgyat, egy rozsdás konzervdobozt. Ennek aztán semmi keresni valója az erdôben, azonban arra emlékeztet, hogy aktív legyek a környezetvédelemben. Mindenekelôtt a környezeti nevelésben, mert csak amit ismerünk, azt védhetjük, és azt nem tesszük tönkre szemeteléssel. Folytatom a keresést, és egy követ fedezek fel, amely teljesen illik hozzám: társadalmi munkában végzett környezetvédelmi tevékenységem során álláspontom megszilárdult. Sokat tanultam és szilárdnak érzem magam, mint a kô. Találok egy fenyôtobozt is, amely a tábori közösségre és az összetartozás érzésére emlékeztet. Találok még néhány érdekes tárgyat, mindegyiket felerôsítem az indián vándorbotra. Mindannyian visszatérünk a tisztásra és bemutatjuk botunk segítségével a tábori közremûködésünkkel kapcsolatos várakozásainkat. Érdekes módon kiderül, hogy közülünk sokaknak mindenek elôtt közösségi élmény a fontos ebben a táborban. A következô feladat nagyon egyszerûnek tûnik. Két sorban szemben állunk egymással, és a szemben álló párok mutatóujjukon egy-egy bambuszrudat tartanak. A bambuszt egyszerûen a földre kell letennünk, anélkül, hogy a mutatóujjunk és a bambusz között megszakadna az érintkezést. Az oktató megadja a vezényszót a kezdésre. De mi történik? Ahelyett, hogy a bambusznád lefelé mozdulna, mutatóujjaink fölfelé indulnak vele. Teljesen megbolondultunk, hiszen a feladat egyértelmû volt. Axel mindjárt kritizálja is, amit csinálunk: Hé, emberek, a rúdnak lefelé kell mozognia! Semmi sem változik. Jó, akkor most koncentráljunk. Boris nyugodt hangján próbálkozik: Lejjebb az ujjakkal, mélyebbre, mélyebbre. És valóban, a rudak lassan elindulnak lefelé. Lassan mindannyian bekapcsolódunk a szavalókórusba: lejjebb, lejjebb, lejjebb. Az utolsó 40 centiméter már nem megy, ekkor azt javaslom, hogy mindannyian térdeljünk le. És lám, rövid idô múlva a botok valóban a földön feküsznek. A csoportvezetô azt kéri, hogy római módon értékeljük magunkat: a felfelé tartott hüvelykujj azt jelenti, jók voltunk, míg a lefelé tartott azt, hogy rosszul

3 STORY 67 szerepeltünk. A többség felfelé mutat, néhányan pedig félig jónak - félig rossznak értékelik a teljesítményünket. A vezetô azzal a kérdéssel zárja a gyakorlatot, hogy vajon mi segített bennünket a feladat sikeres megoldásához. Mindannyian egyetértünk, hogy a közös vezényszó lejjebb nagyon sokat jelentett. De mindjárt ott az újabb feladat: egy kötél segítségével egyenlô oldalú háromszöget kell formálnunk. A dologban az a nehézség, hogy köd szállt le ahogy a játékvezetô mondja, azaz be van kötve a szemünk. A varázslatot pedig csak egy mágikus egyenlô oldalú háromszög létrehozásával törhetjük meg. Lehetetlennek tûnik megoldani ezt a feladatot! A kezdeti összevisszaság után egy kis tervszerûség is felbukkan. Különbözô megoldási javaslatokat vitatunk meg, elônyeiket és hátrányaikat mérlegeljük. Ekkor Björn veszi kézbe a dolgot, leméri a kötél hosszát. Aha valami hozzám ért hangosan számolva épp most tart nálam. Kiválasztjuk a sarokpontokat, és máris jobban érzem magam, mert érzem, hogy egyre jobban hasonlítunk a kívánt háromszöghöz. És végre hosszú sötétség után megoldottunk a feladatot. Szemkötôinket levesszük, és látjuk, hogy szinte pontosan egyenlô oldalú háromszögben állunk. A gyakorlat után következô beszélgetésben kiderül, sokan ugyanazt a tehetetlenséget érezték az elején. De aztán kirajzolódott egy lehetséges megoldás, amit Björn, gyakorlatias emberünk meg is valósított. Hogy eltelt az idô! Honnan szerzett kávét Walter ilyen gyorsan? Még mindig a köteles játékot vitatjuk, amikor Walter azt mondja, most birkák leszünk és gondolkodjunk azon, hogyan lehetne bennünket szavak nélkül beterelni az akolba. Vitatkozunk, hogy is lehetne ezt megcsinálni, és észrevétlenül eltelik az a fél óra, amit erre kaptunk. Meg kellene állapodnunk valamiben, de még mindig ott tartunk, hogy mindenki a maga ötletét tartja a legjobbnak. Gyorsan szavazásra bocsátjuk a kérdést, aztán a vezetô már köti is be a szemünket. Most itt állok a mezô közepén, bekötött szemmel, és várok. Mikor kezdjük már végre? A juhász ugatni kezd, a vezérkos pedig visszabéget. A tervünk megvalósítása elkezdôdött most kiderül, hogy sikerül-e. A vezérkos bégetésével minden bárányt maga köré gyûjt. És mikor végre mindannyian az akolban vagyunk, örömünkben bégetéssel köszöntjük egymást. Ez nem fért be! A fejezet bevezetôje is nagyon sok????? De a legizgalmasabb dolog csak most jön! A térdeim remegnek. Az ilyen helyzetekben mindig felteszem magamnak a kérdést: miért csinálom én ezt egyáltalán? De jó, nem lesz semmi baj, a többieknek is sikerült. Szorítsd össze a fogaid, számolj háromig, és ugrás Egy másodpercnyi zuhanás már társaim karjaiban kötök ki, elkaptak. Óvatosan letesznek a földre. De jó! Most már örülök-, hogy meg mertem csinálni. Azért nem kis dolog egy két méter magas fatörzsrôl leugrani! Nagyon szépen megfogtak. Vajon a táborban ugyanígy megbízhatok bennük? Emlékeztetni fogom ôket a döntô pillanatban. Eredményességünket egy 1-tôl 10-ig számozott skálán értékeljük. Például: Mennyire használtuk ki a tervezési idôt? Legtöbbünk ezt negatívan értékelte. Valóban túl sokáig vitáztunk, míg végre megegyeztünk egy tervben. Igen, hasonlóan zajlik ez a táborban is. Mikor a többség számára már kirajzolódott a megoldáshoz vezetô út, akkor is sokáig beszélünk még róla. Gyakran már jóval korábban is dönthetnénk. Átgondoljuk, miként javíthatnánk ezen a tábor szervezése és lebonyolítása során.

4 68 METHODEN En-tapasztalás 1) A szent bot A mexikói huichol törzsnél az élet része, hogy egy vándorbottal útra kelnek. Céljuk, hogy olyan dolgokkal és teremtményekkel találkozzanak, amelyek a vándornak mondanak valamit. A tárgyak a mi kultúránkban is megkönnyítik a gondolatok és hangulatok megnevezését. A foglalkozás résztvevôi keressenek a természetben olyan tárgyakat, amelyeket valamiképpen összefüggésbe tudnak hozni önmagukkal és a rendezvénnyel kapcsolatos várakozásaikkal. Ezeket a tárgyakat kössék fel egy botra. Az indián törzsrôl szóló rövid történettel indítsuk a gyakorlatot. A résztvevôk a kiválasztott tárgyak segítségével négyfôs csoportokban cseréljék ki gondolataikat. Úgy is kezdhetjük, hogy mindenki csak egy tárgyat keres, és azzal összefüggésben beszél önmagáról és várakozásairól. Együttmûködési játékok 2) Bambuszbot Nehéz csapat-együttmûködést igénylô feladatok elôtt ajánlható a következô bemelegítô gyakorlat. A játékhoz egy két méter hosszú bambuszrudat használunk. A résztvevôk megtapasztalják, hogyan kell odafigyelni a többiekre, és saját cselekedeteiket a többiekéhez igazítani, megtalálva a közös tempót. A legalább nyolc tagból álló csoport egymással szemben két sorban áll fel. Mindenki mellmagasságban elôre nyújtja a mutatóujját. A szemben álló párok ujjai zippzárszerûen helyezkednek el, úgy, hogy az ujjak egy egyenes vonalat képeznek. Erre helyezzük rá a bambuszrudat. A gyakorlat kezdetéig enyhe nyomással rögzítjük a botot. A csoport feladata: helyezzék a bambuszt a földre anélkül, hogy ujjaik elveszítenék a rúddal való kapcsolatot. Mint minden együttmûködési játékban, itt is fontos, hogy a játékosok a gyakorlatot követôen megbeszéljék érzéseiket, és azt, hogy mit gondolnak, hogyan tudják majd hasznosítani a most szerzett tapasztalatokat munkájuk során.

5 METHODEN 69 3) Vak háromszög Együttmûködési játékok A mágikus háromszög egy sajátos együttmûködési játék. Vigyük a csoportot olyan szabad területre, ahol nincsenek veszélyes akadályok vagy építmények. A feladat az, hogy egyenlô oldalú háromszöget kell képezni a kötélbôl. Ehhez egy ötven méter hosszú kötelet kapnak, amelynek teljes hosszát fel kell használniuk. Mindenki szemét bekötjük. A feladatot 15 perc alatt kell teljesíteni. Amint úgy érzik, készen vannak, engedjék le a kötelet a földre. Leveszik szemkötôiket és megnézik, hogyan sikerült teljesíteniük a feladatot. Fontos, hogy a gyakorlat befejezése után elemezzük, mi is történt. Megtehetjük, hogy elôször poszterre felírt kérdésekre várunk feleletet a résztvevôktôl, felragasztható pontok segítségével. Az eredmény áttekintést ad a csoport közérzetérôl, és második lépésként a kérdések sorra meg is vitathatók: Megoldottuk a feladatot? Mindannyian részt vettünk benne? A csapatot néhányan irányították? Javaslataimat én is elmondtam? Minden javaslatot megbeszéltünk? Csalás történt? Legközelebb jobban csináljuk? A feladat szokatlan volt? Túl hosszú volt az idô? Alternatív lehetôség: A csoportot ketté osztjuk, és külön-külön kapnak egy kötelet, amelybôl két alakzatot kell formálniuk, úgy, hogy egyik a másikon belül helyezkedjek el. A kötél hosszát a résztvevôk életkora és gyakorlottsága alapján választjuk meg. Együttmûködési játékok 4) A bárányok és a juhász Izgalmas játék, amely az együttmûködési, a szervezési és kommunikációs képességeket hivatott fejleszteni. Ehhez is sík, akadálymentes terepet válasszunk. A résztvevôket vak bárányokká változtatjuk. Nem beszélhetnek, de hallanak, bár az emberi beszédet nem értik. A tervezés után az egyik résztvevôbôl juhász lesz. A juhász feladata a vak bárányokat hangjelzésekkel a megjelölt területre, az akolba terelni. A juhász nem hagyhatja el helyét, és nem is érintheti meg a bárányokat. Miután a játékvezetô ismertette a szabályokat, a résztvevôk percet kapnak, hogy kidolgozzanak egy tervet. A megbeszélés után kössük be a szemüket és egyesével kísérjük ôket a területre, szétszórtan elhelyezve. Csendben kell a megegyezett jelzésre várniuk. Idôközben kijelöljük, hogy ki lesz a juhász, levesszük szemérôl a kendôt. A juhász kijelölésekor számításba vehetjük a csoport szerepstruktúráját, eszerint eshet a választásunk egy kívülállóként viselkedô, csendes résztvevôkre stb. A visszacsatoló beszélgetésben a következô kérdéseket vessük fel: Mindannyian részt vettünk a tervezésben? Hogyan és kik hozták meg a döntéseket? A tervezési idôt hatékonyan használtuk fel? Hogyan élték meg a bárányok a juhász szerepét?

6 70 METHODEN En-tapasztalás 5) Bizalom-ugrás A bizalom-ugrás az együttmûködési és bizalom-gyakorlatok egyik legszebbike, ugyanakkor az egyik legveszélyesebb is. Figyelem: Ne vezessen ilyen gyakorlatot az, aki még nem vett részt ugyanebben résztvevôként, megbízható vezetô felügyelete alatt. Ha Önnek már volt ilyen élménye, akkor útmutatásunkat fogadja emlékezetôként és ellenôrzésként, hogy valóban gondolt-e mindenre. Például, hogy a résztvevôk levegyék a szemüvegeket és a karórákat. Egy körülbelül 1,2 méter magas emelvényre áll az ugrani készülô személy. Az emelvény elôtt arccal egymás felé két sorban szorosan egymás mellett állnak az elkapók. A sorok körülbelül centiméterre legyenek egymástól. Az elkapók zippzár mintájára tartják karjukat úgy, hogy minden játékos keze között ott a szembenálló sor egy tagjának keze. Az elkapók szilárdan állnak, kissé behajlított térddel, de a vállak és a felsôtest laza marad. A tenyerek felfelé néznek. A kezek nem keresztezik egymást és senki nem fogja senkinek a kezét. (Vigyázat! Kéz- és csuklótörés veszély!) Az emelvényen álló személy egy megbeszélt cselekvéssor után dôl le az elkapók karjába. A cselekvéssor a következô: az ugró személy kihúzza magát, felemeli az állát, hogy ne orral elôre érkezzen, koncentrál, majd fennhangon azt mondja: kész vagyok. Egy korábban kijelölt csoporttag ellenôrzi, hogy az ugrani készülô helyesen beállt-e az elkapók irányába. Az elkapók hátrahúzzák a fejüket, anélkül, hogy kezükkel változtatnának a zippzáron. ôk is fennhangon mondják: kész vagyunk. Mindannyian az ugrani készülô szemébe néznek. Majd az ugró jövök felkiáltással az elkapók karjába esik. A legerôsebbeket oda állítsuk, ahová az ugró feneke fog érkezni, hiszen ez a súlypontja. Figyelmeztessük az ugrókat, hogy ne húzzák fel a térdüket. Ön, mit csoportvezetô legyen készenlétben, hátha segíteni kell. Az emelvény magasságát a résztvevôk életkorának megfelelôen válasszuk meg.

7 GEDANKEN 71 Mit akarnak tulajdonképpen ezek az emberek, akik részt vesznek egy ilyen csoporttréningen? Erôs vágy él bennük, hogy ne kelljen magukra hagyottan dolgozniuk, hanem együtt tehessék ezt, egy jó csapatban. Ez azonban természetesen nem elég a célok eléréséhez. A legtöbb sikeres csapatban az összetartó erô a közös cél. A csoportalakítás gondolata ebbôl fakadóan születik meg, nem pedig öncélúan. Projektek, tevékenységek, rendezvények sok feladatot csapatmunkában készítünk elô és valósítunk meg. A megvalósítás sikere jelentôs mértékben függ a csapat munkájától, az erôforrások hatékony használatától és az egymás közötti kommunikációtól. Egy projekt kezdetén a csoporttréning a résztvevôk ismerkedését, a tagok erôsségeinek tudatosítását és a csoport megfelelô döntési struktúrájának megtalálását szolgálja. A csoporttréning során kirajzolódnak a csoport folyamatai és meg lehet kezdeni a szükséges változtatásokat és fejlesztéseket is. A bemutatott gyakorlatok játékos formában teszik lehetôvé mindezt. A komplex problémafelvetés a csoporttól szociális és kognitív képességek használatát igényli. A gyakorlatok csak a résztvevôk aktív közremûködésével valósíthatók meg. Mivel játékokról van szó, itt lehet nevetni, hangoskodni, mindenki elengedheti magát. Nincsenek gyôztesek és vesztesek, a hangsúly az együttmûködésen van. A gyakorlatok az egymásra való odafigyelés, a kompromisszumkészség, a képességek legjobb hasznosítása és a gyengébb képességek fejlesztése körül forognak. Vagy együtt érünk el eredményt, vagy sehogy. Közvetlen tapasztalatokat szerzünk, és ez az élmény mélyebb lesz, mintha a szokásos módon, kizárólag elméleti információkat kapnánk. Nagyon fontos szerep jut a gyakorlatok utáni visszacsatolásoknak, értelmezéseknek.

8 72 GEDANKEN / METHODEN AZ IGAZI CSAPAT Nem minden munkacsoportnak kell igazi csapattá válnia. A csapat létrejöttéhez nagyon erôs elkötelezettség szükséges, és az emberek ezt általában csak meghatározott ideig képesek fenntartani. Ezért a csapatalakítás csak pontosan meghatározott célok érdekében ajánlott. Ilyen lehet például egy szervezet átalakítása vagy egy vezetôségcsere. A következô kérdések segítenek eldönteni, igazi csapat vagyunk-e: 1) Van egy olyan célunk, amelyet mindenki elfogad? 2) A tagok személyes céljai összeegyeztethetôk ezzel a közös céllal? 3) Reálisak és mégis kihívást jelentôk a részcéljaink és a munkamódszereink? 4) Felelôsséget vállalnak a tagok egymásért és a célért? 5) Megvannak a csapatban a szükséges szakmai, szociális és kreatív feltételek? 6) Készek a tagok idôt és lelkesedést áldozni közös célokért az adott lehetôségekhez mérten? 7) Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy könnyen és gyakran kommunikálhassunk egymással? ÉRTÉKELÉSI ÉS VISSZACSATOLÁSI MÓDSZEREK Visszatükrözés 6) Római értékelés A leggyorsabb és legegyszerûbb értékelési módszer a hüvelykujj le- vagy felfordítása. A felfelé mutató hüvelykujj azt jelenti, jól szerepeltünk, s minél lejjebb mutatunk, annál rosszabbnak ítéljük a szereplésünket. E módszer sajátossága az, hogy itt most nem kell semmit megindokolni. Változat: A csoportvezetô rövid kérdéseket tesz fel, amelyeket rövid gondolkodási idô után római módszerrel értékelnek a résztvevôk. Például: Hogyan éreztem magam a csoportban? Hogyan értékelem az együttmûködésünket?

9 METHODEN 73 7) Villámgyors visszacsatolás Visszatükrözés Esetleg egy foglalkozás kellôs közepén meg szeretnénk tudni, hogy éppen akkor hogy érzi magát a csoport. Ez a módszer 5-10 perc alatt áttekintést ad a jelenlévô érzésekrôl, elvárásokról és újságokról a római módszertôl eltérôen szóban, ám kevés szöveggel. A résztvevôk körben ülnek, a csoportvezetô egy kérdést tesz fel nekik: Még mielôtt ebédelni mennénk, tudni szeretném, milyen érzéssel hagyjátok majd el a termet. Két mondattal felel mindenki a kérdésre. Az egyes vélemények legyenek valóban rövidek és tartalmazzák a megszólaló szubjektív véleményét. Az kellene helyett mondják, hogy Úgy érzem. Most a csoport csendesebbjeinek is lehetôsége adódik arra, hogy megszólaljanak, a szószátyárokat pedig visszafogjuk. Itt nincs helye további kérdéseknek, kritikának vagy véleménynyilvánításnak, most csak a közhangulatról igyekszünk képet kapni. Ilyen villámgyors visszacsatolást bárki kezdeményezhet, akinek konkrét kérdése van a csoporthoz. Helyzetek lezárására éppúgy alkalmas, mint bevezetésére vagy folyamat közbeni visszacsatolásra. Fontos, hogy ez a visszacsatolás olyan gyors legyen, mint egy vaku villanása. 8) Pontdiagramm Visszatükrözés Írjunk fel egy poszterre különféle állításokat. A csoport elôször szavak nélkül fogja eldönteni, mennyire tartják igaznak illetve hamisnak ezeket, matrica pontok felragasztásával. Az eredmény meg fogja mutatni a csoport általános vélekedését. A kérdéseket aztán egytôl egyik meg lehet vitatni szóban is. Igaz Hamis A feladatokat közösen oldottuk meg. Mindenki egyformán részt vett. A csoportot néhány ember irányította. Elfogadták a javaslataimat.

10 74 METHODEN Visszatükrözés 9) Értékelési táblázat Értékeljük önmagunkat: 1-tôl 5-ig adhatunk osztályzatokat. Az 1-es a legrosszabb, az 5-ös a legjobb együttmûködési készséget jelenti. Párokban dolgozzunk. Mindegy, hogy ez a pár egy barátunk, egy tanárunk vagy egy ellenlábasunk. Mindkettônknél két értékelô ív legyen, az egyiken önmagunkat, a másikon társunkat értékeljük, majd összehasonlítjuk az eredményeket és megbeszéljük a feltûnôen jó és rossz értékeket, illetve azt, ha kettônk véleménye jelentôsen eltér. Készségek Megjegyzések Megbízhatóság Mások megbecsülése irántam Célorientáltság Kész elfogadni a csoport döntéseit Elegendô idôt áldoz az együttmûködésre Tanulási hajlandóság Nem fél a konfliktusoktól Kreatív és szokatlan megoldásokra való képesség Humorérzék Képes bírálatot megfogalmazni El tudja fogadni a bírálatot