A Kiskunhalasi Egészségfejlesztési Iroda szakmai kiadványa Szenvedélybetegségek: nikotin és alkohol
Jelen kiadvány a TÁMOP-6.1.2-11/3-2012-0025 A kiskunhalasi kistérség egészségtudatos fejlesztése egészségre nevelő és szemléletformáló programok révén című projekt keretében került kiadásra. Lektor: Dr. Horváth Zsolt Kiadja: Kiskunhalasi Semmelweis Kórház, Kiskunhalas 2014. Felelős kiadó: Dr. Romhányi Zoltán, főigazgató Fényképek: magdal3na - Fotolia.com, Christophe Fouquin - Fotolia.com, Alistair Cotton - Fotolia.com, Givaga - Fotolia.com, jedi-master - Fotolia.com, BlueSkyImages - Fotolia.com, lukasvideo - Fotolia.com, Joshua Resnick - Fotolia.com, Burlingham - Fotolia.com, Deyan Georgiev - Fotolia.com, nicolas dumoulin - Fotolia.com, Givaga - Fotolia.com, Pixelbliss - Fotolia.com
Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jól-lét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. (WHO) Kedves Olvasó! A magyar lakosság egészségi állapota mind a környező országokhoz viszonyítva, mind az európai országok tekintetében igen kedvezőtlen. A lehető legoptimálisabb szintű testi és lelki egészség egyike az alapvető emberi jogoknak. Meghatározza az egyes emberek életét, életminőségét éppúgy, mint a társadalom jövedelemtermelő képességét, ezért a hatékony egészségnevelés, egészségfejlesztés jelentősége a fejlett társadalmakban, így hazánkban is egyre jobban felértékelődik. A betegségteher túlnyomó részét a krónikus, nem fertőző betegségek jelentik. E megbetegedések okozta betegségteher jelentős részéért életmódbeli tényezők (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, kedvezőtlen táplálkozási szokások, fizikai inaktivitás) tehetők felelőssé. A Halasi Egészségfejlesztési Iroda (továbbiakban: HEFI) hatékony, egészségfejlesztéshez szükséges követelményeknek megfelelő, a partneri együttműködésekben rugalmas, korszerű szemléletmódot érvényesítő szervezetek hálózatának részeként jött létre. A HEFI célja az egészséget szolgáló egyéni magatartásminták kialakítása a lakosság körében a kiskunhalasi kistérségben. A Halasi Egészségfejlesztési Iroda az egészségfejlesztés medikalizációja nélkül egészségügyi intézményi hátteret biztosít a betegségmegelőzési, egészségfejlesztési tevékenységhez. Közvetlen kapcsolatot alakítunk ki az egészségfejlesztési programok célcsoportjaival, javítjuk az egészségügyi ellátórendszer prevenciós tevékenységét, hogy a háziorvosi szolgálatoktól, a járóbeteg szakrendelésről vagy fekvőbeteg szakellátást követően az egészségfejlesztési irodákba irányított életmódváltásra szorulókat, vagy saját elhatározásukból életmódváltást kezdeményezőket kockázatbecslés alapján életmódváltó programokba tudjuk bevonni és követhessük a programokban való részvételüket. Célkitűzéseink: - Az egészséges életmódot támogató pozitív közösségi minták terjesztése, helyi közösségek és társas támogatások erősítése; - Az egyének egészségük iránti felelősségének-, az öngondoskodás képességének erősítése; - Az egészséges életvitelhez szükséges tudás és készségek elsajátításának hatékony támogatása, ennek következtében a lakosság életminőségének javítása; - Az egészségben eltöltött életévek növelése; - A legjelentősebb, idült, nem-fertőző betegségek okozta halálozás és betegségteher megelőzése és csökkentése; - A lakosság széles körének fizikai aktivitásra, mozgásban gazdag életmódra, egészséges táplálkozásra ösztönzését támogató szolgáltatások kialakítása, az idült, nem fertőző betegségek megelőzésének előmozdítása; - A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítása; - A mentális egészség javítása. Öröm számomra, hogy a kezében tartja ötrészes kiadványsorozatunk egy darabját, amely széleskörű ismereteket igyekszik átadni a mentális egészségről, továbbá amelynek segítségével egészségmegőrző és egészségfejlesztési törekvéseinket együtt sikerre vihetjük. Dr. Romhányi Zoltán főigazgató
Mindannyiunknak vannak szenvedélyei. Biztonságot adhatnak a jól ismert, sokat ismételt szokásaink: a napindító kávé, a cigarettaszünetek, a barátokkal elfogyasztott bor, a lefekvés előtt bekapott altató, egy tábla csokoládé a nehéz nap végén, vagy munkából hazaérve a kedvenc sorozat, ami olyan jól kikapcsol. Fogyasztásra buzdítanak minket a reklámok, a divat. Ma már oly könnyen elérhető számunkra minden, amit szeretnénk megtapasztalni, kipróbálni, sőt az is, amire magunktól nem is gondoltunk, milyen jó lenne nekünk. Probléma ez? Nem feltétlenül. Amikor viszont a szenvedély szenvedéssé válik, amikor a szokás, kényszerré válik, amikor már veszteségekkel jár egy-egy cselekvés, akkor érdemes megállnunk, és feltenni a kérdést: megéri? Jelen kiadványban (a koffeinen kívül) a két leggyakrabban előforduló, és legsúlyosabb panaszokat okozó függőséggel: az alkohol- és nikotinfüggőséggel foglakozunk. Több helyen drogként említjük e két szert, mert az alkohol és a nikotin is a drogok csoportjába tartozó, legális szer. Ám előtte néhány alapfogalmat érdemes tisztázni. Mit nevezünk szenvedélybetegségnek? Szenvedélybetegségnek azokat a visszatérően ismétlődő viselkedésformákat, szokásokat nevezzük, amelyeket valaki kényszeresen újra és újra végrehajt, s amelyek a személyre - és többnyire környezetére is - káros következményekkel járnak. A függőségeknek van négy fő jellegzetessége (DSM IV., WHO): kontrollvesztés; ingerhez kötöttség; nehézség a droghasználat (vagy egyéb viselkedési függőség) szabályozásában; a használat (viselkedés) sztereotipizált mintája. A megelőzés lehetőségei A droghasználat prevenciója nem pusztán a használat megelőzését, hanem az egészséges vagy egészségesebb élet, jobb életminőség kialakítását is jelenti. Általánosságban elmondható, hogy aki érzelmi biztonságban nő fel, stabil és biztonságot nyújtó kapcsolati háló veszi körül, vannak megvalósítható, reális céljai és eszközei azok eléréséhez, az nem jut el élete során a rendszeres, vagy kontrollvesztett használatig.
Fontos ehhez az önismeret, ismerni és fejleszteni kell a személyes értékeket, a megküzdési (coping) készségeket, az általános szociális készségeket. Meg kell tanulni ellenállni a társas befolyásnak, ellenállni a tömegkommunikáció és a reklám hatásainak, korrigálni a téves elképzeléseket a drogok elterjedtségét és normatív elfogadottságát illetően. És fontos felismerni, hogy a droghasználatnak vannak alternatívái. A drogok (így az alkohol és cigaretta is) bizonyos szükségleteket pótolnak. A cél az, hogy ezeket a szükségleteket más, társadalmilag elfogadott, és az egyén számára produktívabb módszerekkel helyettesítsük. Néhány példa ezekre: a kockázatkereső vágyak kielégítésére: barlangászás, hegymászás, extrém sportok. A tudatállapot változást igénylő vágyak kielégítésére: jóga, meditáció, művészeti élmények, mozgásos transz, autogén tréning stb. Az, hogy kinek mi a legmegfelelőbb, legelérhetőbb forma, nem könnyű megtalálni és megtanulni használni. Ehhez sokszor segítséget kell kérnünk, ám hangsúlyozzuk, hogy ezek megtalálása mindenki egyéni döntése, felelőssége és feladata a személyes életében. Mindenki kezelésre szorul, aki használ valamilyen szert? Nem, a droghasználat gyakoriságának különféle stádiumai vannak, melyek különféle beavatkozásokat igényelnek: 1. Kipróbálás: normál serdülőkori viselkedés, különböző a motivációs háttér, akkor veszélyes, ha túl korán történik és pszichés/szociális kockázati tényezőkkel kombinálódik. Beavatkozási lehetőségek: információnyújtás, ártalomcsökkentés, korai kezelésbe vétel, személyiségfejlesztés. 2. Alkalmi fogyasztás: szituatív, szociális, rekreációs szerhasználat. Beavatkozási lehetőségek: információnyújtás, ártalomcsökkentés, korai kezelésbe vétel, személyiségfejlesztés. 3. Rendszeres szerhasználat: mélyülés, hozzászokás elindul, rövid pozitív hatás mellett a negatív tünetek erősödése, életmód és barátok átrendeződése jellemzi. Beavatkozási lehetőségek: motiválás a változásra, konzultáció, ártalomcsökkentés, terápiás beavatkozási formák. 4. Kényszeres szerhasználat, függőség: a drogot helyzettől függetlenül és a fogyasztó szándékától eltérő jelleggel/ mértékben, azaz kontrollálatlanul használják. Beavatkozási lehetőségek: motiválás a változásra, konzultáció, ártalomcsökkentés, terápiás beavatkozási formák.
ALKOHOL Az a jelentős szerep, amelyet az alkoholtartalmú italok termelése és fogyasztása a nyugati társadalmak gazdasági és társadalmi életében játszik, nem szabad, hogy elkendőzze előlünk a tényt, miszerint az alkohol egymagában nagyobb problémákat okoz, mint az összes többi drog együttvéve. Jaffe: Terápiás kezelés farmakológiai alapjai A népesség jelentős százaléka fogyaszt alkoholt. Az alkohol olyan mértékben részévé vált a mai kultúrának, hogy megítélése is teljesen eltér az egyéb drogokétól. Sokan nem is tudják elfogadni azt a tényt, hogy az alkohol éppúgy a drogok közé tartozik, mint a heroin, a nikotin vagy a marihuana. Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta majd minden kultúrában megtalálható. Amelyik kultúrában jelen van, ott rendszerint előfordul a vele való visszaélés is. Ennek a ténynek a felismerése a történelem során számos társadalmat indított arra, hogy korlátozza vagy akár be is tiltsa az alkoholtartalmú italok forgalmazását és/vagy fogyasztását. A tiltás azonban egyetlen társadalomban sem vezetett tartós eredményre. Fiziológiai hatások Közepes mennyiségű alkohol (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bőrben lévő vékony hajszálereket (ez melegségérzetet okoz), csökkenti a testhőmérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az EEG lassulását, növeli a reakcióidőt és rontja a mozgáskoordinációs képességet. Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot (berúgás), zavarodottságot, elfolyó beszédet, torzult látást, elégtelen mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét és hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és eszméletvesztést okoz, szélsőséges esetben légzésbénulásból vagy keringési zavarból eredően halált. A berúgást gyakran jelentős másnaposság követi, melynek leggyakoribb tünetei: rosszullét, gyengeség, szédülés, gyenge mozgáskoordináció és különféle fájdalmak.
Pszichikai hatások Az alkohol legjelentősebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. Mint a legtöbb drognál, így az alkoholnál is a konkrét hatás - különösen alacsony és közepes dózisok esetén - nagyrészt a fogyasztótól és a fogyasztás környezetétől függ. Egy-két pohár ital egy alkalommal levertséget és letargiát okoz, máskor, más körülmények között növekvő aktivitáshoz és feldobottsághoz vezethet. Az alkohol gyakran oldja a gátlásokat, kellemes közérzetet, barátságos viselkedést eredményez. Sokakban feloldja a feszültségeket, gyakran előfordul, hogy a feszült, ideges embernek azt javasolják, igyon egyet. Ugyanakkor az alkoholfogyasztókat jellemezheti a kötözködő, agresszív viselkedés. Az alkohol vezetési képességekre gyakorolt hatásai is jól ismertek, sokakat már közepes mennyiségek is komolyan befolyásolnak (a másnaposság állapota szintén befolyásolja ezeket a képességeket). Az alkohol jelentős mértékben megváltoztathatja a vele együtt fogyasztott gyógyszerek hatását, ez akár életveszélyes szövődményekhez is vezethet (pl. véralvadásgátlók esetén). Hosszútávú hatások A legtöbb esetben a hosszú időn át folytatott mérsékelt alkoholfogyasztás nem jár jelentős pszichikai vagy fiziológiai károsodással. Az erős italozás (öt-hat vagy több pohár naponta) azonban már különféle rendellenességekhez vezethet, ezek többségéhez az alkoholizmus fogalmát társítjuk. Ezekben az esetekben gyakran megfigyelhetők az emésztőrendszer, a keringési rendszer, a tüdők, a vesék, a hasnyálmirigy és az idegrendszer rendellenességei, gyakoriak az alvási zavarok és az irreverzibilis agykárosodások. Az alkohol a májzsugor egyik fő oka. Az alkoholistáknál kialakulhat az emlékezetműködés tartós zavara, felléphetnek epilepsziás rohamok, komoly koordinációs zavarok, kialakulhat impotencia. Gyakori az étvágytalanság és a különféle táplálkozási zavarok, amelyek erősen csökkentik a szervezet védekezőképességét a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. Az alkoholproblémával küzdők csak kis százaléka válik képtelenné a társadalmi életre. Minden szociális rétegben találkozunk olyan alkoholfüggőkkel, akik szenvedélyük ellenére többé-kevésbé eredményesen be tudnak illeszkedni a társadalomba. Ezeknél a fogyasztóknál a pszichikai és fiziológiai rendellenességek kialakulása nagy mértékben életvitelüktől, ivási szokásaiktól és esetleges öröklött tényezőktől függ. Rendszeres használat esetén az alkohol legtöbb hatásával szemben kiépül a tolerancia. A hozzá-
szokás mértéke és sebessége a fogyasztási szokásoktól függ: azok, akik rendszeresen alkoholizálnak, kétszer-háromszor annyit is el tudnak fogyasztani, mint egy kezdő. A legtöbb alkalmi vagy mérsékelt fogyasztó nem szokta emelni az adagját. A rendszeres fogyasztók ezzel szemben folyamatosan emelik a dózist, és előbb-utóbb elérik a mérgezéssel fenyegető mennyiségeket. Néhány esetben megfigyelhető, hogy a tolerancia idővel erősen lecsökken, átfordul, és túlérzékenység alakul ki az alkohol egyes hatásaival szemben. Ekkor már egy pohár ital is az önkontroll teljes elvesztéséhez vezethet. A hosszú távon, rendszeresen alkoholt fogyasztóknál a tolerancia kiépülését követően fizikai függőség is kialakulhat. Az elvonás leggyakoribb tünetei Rosszullét, idegesség, komoly nyugtalanság, zavartság, remegés és izzadás, melyeket görcsök, hányás, érzékcsalódások és hallucinációk követhetnek. Több nap múlva felléphet a delirium tremens, sőt, rohamok, veszélyes kimerültség és a keringési rendszer összeomlása is. A delirium tremens fázisa az esetek kb. 10%-ában halálos kimenetelű. Ezért is fontos orvosi segítséget kérni a leszokáshoz. Sokan kerülnek az alkohollal pszichikai függőségbe. Számos ember fordul rendszeresen az alkoholhoz, hogy könnyítsen a terhein, vagy hogy erőt gyűjtsön valamilyen nehéz élethelyzetben való helytálláshoz, hogy megszabaduljon a szorongástól, kellemetlenségektől vagy az unalomtól, hogy lazíthasson és jobban élvezhessen valamely társaságot, hogy tudjon aludni stb. Sokan érzik úgy, hogy bizonyos szituációkban az alkohol segítsége nélkül nem teljesítenének olyan jól, mint egy-két pohár itallal. Az elmúlt években jelentősen elterjedt (elsősorban a fiatalok körében) az ún. rohamivás
(binge drinking) jelensége (a szakirodalom 5 8 egységnyi, 1,5 2,4 liter sörnek, egy liternél több bornak megfelelő ital két órán belüli elfogyasztását sorolja ide). Ennek egészségügyi hatásai igen veszélyesek lehetnek: májkárosodás, májzsugorodás, hasnyálmirigy gyulladás, epilepszia, szív és érrendszeri betegségek, pszichiátriai betegségek: depresszió, pánikbetegség. További fokozott veszélyt jelent az alkohol más szerekkel történő együtt fogyasztása: gyógyszerek, kábítószerek, designer drogok. A leszokásnak számos lehetősége van, de legtöbb esetben nem megy külső segítség nélkül (orvos, pszichológus, addiktológiai konzultáns, családterapeuta, sorstárs közösség). A terápia, és a felépülés folyamatában elengedhetetlen a közvetlen környezet, a család, a barátok bevonása is. A változás folyamatának velejárója, hogy a használó sokáig nem áll készen a változásra, míg a környezete már látja a beavatkozás szükségességét. Fontos, hogy amíg a használó nincs kész a változásra, a család bármely tagja addig is fordulhat segítségért, hiszen a függőség őket is érinti. Segítséget kaphatnak abban, hogyan motiválják a függőt, hogyan védhetik meg magukat és a család többi tagját a káros következményektől, és gyakran bármely hozzátartozóban elindult változás önmagában is hatással lesz a függőre is.
NIKOTIN A nikotin a leggyakrabban használt pszichoaktív szer. Története az amerikai kontinensen kezdődött, az őslakos indiánok már javában fogyasztották, amikor Kolumbusz megérkezett az Újvilágba. A felfedezők arról számoltak be, hogy az indiánok a dohány leveleit összesodorják, meggyújtják, és megisszák a felszálló füstöt. A korai dohányosok az indiánoktól értesültek arról, hogy a dohányzás szokása idővel megrögzöttséggé válik, és aki egyszer elkezdi, előbb-utóbb rabjává válik a szernek. A tengerészek azt is tudták, hogy nemcsak a füst beszívása, hanem a dohánylevelek elrágása, illetve a porrá őrölt levelek beszippantása is elmulasztja a kialakult vágyódást, továbbá az is hamar kiderült, hogy nincs még egy olyan növény a világon, amely oltaná a dohányszomjat. A nikotin a dohány (Nicotiana tabacum) alkaloidája, melyet 1928-ban különítettek el. Színtelen, lúgos kémhatású, olaj sűrűségű, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. A nikotin nagyon erős méreg, halálos adagja embereknél 20-60 mg. Enyhe mérgezés során fejfájást, szédülést, hányingert, hasmenést, verejtékezést, szapora pulzust okoz. Ezt gyakran tapasztalják az első alkalommal rágyújtók is. A tartós nikotinhatás gyomorfekélyt, érszűkületet (a szívkoszorúerek szűkületét), valamint légúti károsodást okozhat. A cigarettásdobozokon feltüntetett vegyi anyagok csak töredékét jelentik annak, ami valójában a dohányosok szervezetébe jut. Körülbelül 4000 különböző kémiai vegyület található ugyanis egy cigarettában, amelynek csak az egyike a függőség kialakulásáért felelős drog, a nikotin. A cigarettában és más dohánytermékekben található vegyületek jelentős része ártalmas, esetleg rákkeltő hatású is. Ilyen például a benzol, ammónia, hidrogén-cianid, aceton, bután, DDT, formaldehid, hidrazit. A kátrány mint égési
melléktermék lerakódik a tüdőben, így minden egyes szál elszívásával csökken annak légzési felülete. Nem elhanyagolható az sem, hogy a dohányfüstnek jelentős a mérgező hatású szénmonoxid-tartalma. A függőség kialakulásáért azonban a nikotin a felelős. Az első cigaretta. A dohányt ma majd minden serdülőkorú fiatal kipróbálja legalább egyszer. Az első cigaretta hatása az esetek többségében kellemetlen, a kipróbáló gyakran nem is érti, hogyan szokhat rá valaki a dohányzásra. Ha külső okok folytán - leggyakrabban a kortárscsoport nyomása, a csoportnormának való megfelelés igénye miatt - a dohányzás folytatódik, néhány cigarettát követően kiépül a tolerancia a dohányzás negatív, kellemetlen mellékhatásaival szemben, és megnyílik az út a komolyabb függőség kialakulása előtt. A függőség kialakulásában három folyamat játszik szerepet: 1. A nikotin az agy jutalmazó központjára meglehetősen gyorsan fejti ki a hatását, mivel a cigarettafüst beszívása után akár 8-10 másodperc alatt eléri az agyat. Ez közvetlenül jutalmazza az idegrendszert megerősítve ezzel a dohányzást. 2. Egy idő után azonban már azért van szükség a cigarettára, hogy a személy fenntartsa a szervezetében a nikotin megszokott szintjét. A csökkenő nikotin mennyisége mellett azt tapasztalja, hogy ideges, nyugtalan, ingerült. Ha rágyújt a cigarettára, akkor az ingerültsége, idegessége nagyon gyorsan megszűnik. (Annak ellenére, hogy a nikotin alapvetően stimuláló hatású. A nyugtató hatás csak abból az illúzióból adódik, hogy a dohányos a csökkenő nikotinszinttel együtt járó kellemetlen tüneteket szüntetheti meg a rágyújtással.) 3. Az idegrendszer mindezeken túl összekapcsolja a nikotin hatását és azokat az ingereket, amelyek körülveszik a dohányzó személyt, így például a cigaretta ízét, látványát, a füstöt, a dohányzó helyiséget, a reggeli kávét stb. Ennek következtében a környezeti ingerek is felébreszthetik a dohányzás utáni vágyat az idegrendszerben, és a dohányost a rágyújtásra késztetik. Tolerancia, függőség A tolerancia létezését jól példázza a dohányosok karrierje: a kezdeti egy-két szál cigaretta idővel könnyen napi egy-két dobozra duzzadhat. Továbbá a gyakorló dohányosok kellemetlen mellékhatások nélkül tolerálnak olyan mennyiségeket is, amelyektől egy kezdő dohányost gyakran a hányinger kerülget. A fizikai függőség meglétét is kimutatták: a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel (üresség-érzés, nyugtalanság, ingerlékenység, depresszió, levertség, evéskényszer); ahogy az agyban csökken a nikotin mennyisége, úgy nő a dohányosban a hiányérzet, a vágyakozás az újabb adag után.
Az elvonási tünetek Körülbelül három hétig tartanak, ezután már csak a pszichikai függőséggel kell számolni (ez azonban hosszú hónapokig, sőt, évekig elhúzódhat). Rendkívül magas a visszaesők aránya. Ha a leszokás nem sikerül (esetleg többszöri próbálkozás után sem), akkor a dohányoson eluralkodhat az önbizalomhiány, önmaga értéktelenségének érzete, és ez tovább csökkenti a leszokás esélyét. A leszokni képtelen dohányosokban erős bűntudat épülhet ki. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy rejtőzködő dohányossá válnak, és csak akkor gyújtanak rá, ha biztosak benne, hogy más éppen nem látja őket. Ha a társadalom a támogatás, a segítségnyújtás helyett tovább erősíti ezt a bűntudatot, akkor ez a kívánttal éppen ellentétes hatást válthat ki: a dohányos önbizalmát ezek a támadások tovább gyengítik, vagy pont ellenkezőleg, védekezésül érveket, igazolást keres a szenvedélyére, és vállalja azt, ezáltal fordulva szembe az őt elítélőkkel. A fentiek ellenére sok olyan dohányos is van, akik számára nem okoz különösebb problémát a leszokás. Vannak emberek, akik éveken át naponta több doboz cigarettát szívnak el, és mégis képesek tartósan felhagyni a fogyasztással. Ezek a kivételek arra mutatnak, hogy a dohányfüggőség kialakulásában - akárcsak a többi drogfüggőség esetén - jóval nagyobb szerep jut a pszichikai, mint a fiziológiai tényezőknek. A fizikai és a pszichológiai függése hosszú tanulási folyamat révén alakul ki, éppen ezért a leszokás is hosszú folyamat. Egyes viselkedésmódokat újra kell tanulni, vagy a dohányzás helyett más tevékenységet kell keresni. A leszokáshoz segítséget, információt nyújthat háziorvosa, a tüdőgondozó munkatársai, valamint hasznos információk találhatóak a http://www.leteszemacigit.hu oldalon.
JEGYZETEIM
Halasi Egészségfejlesztési Iroda 6400 Kiskunhalas, Monszpart L. utca 1. telefon: (77) 522-000 fax: (77) 522-011