Pap Nárcisz 1 Pap János 2 A termésbecslés és terméselemzés jelentősége a precíziós kukoricatermesztésben

Pap Nárcisz 1 Pap János 2 A termésbecslés és terméselemzés jelentősége a precíziós kukoricatermesztésben The importance of yield estimation and yield analysis in precision corn production narcisz.pap@gmail.com 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, PhD hallgató 2 Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, egyetemi adjunktus A XXI. század növénytermesztője komoly kihívások elé néz. Egyrészt a társadalmi elvárásoknak kell megfelelni, másrészt a termelési feltételek változékonysága mellett talaj, környezet, éghajlat kell elérni jó eredményeket, megőrizve a termés minőségét. Ezen igények kielégítése közben egyre nagyobb szerephez jut a termesztéstechnológia. Bizonyított tény, hogy eredményt csak a technológiai elemek együttes alkalmazásával, elemzésével, értékelésével érhetünk el a növénytermesztésben. Hatványozottan érvényes ez azon technológiai elemekre, amelyeket érdemtelenül mellőztünk. Ezek közé tartozik az állapotminősítés és termésbecslés - az egész évi nyomon követés -, az egyes terméselemek termésre gyakorolt hatásának elemzése és az egésznek az alapját adó vetésidő. A növénytermesztéstől elvárt feladatok teljesítése közben indokolt, hogy a termesztő ne csak a végső produkcióra figyeljen, hanem az azokat befolyásoló tényezőkre, technológiai elemekre is gondot fordítson, amelyek meghatározzák a termés alakulását és a különböző évjáratokban ezek jelentős ingadozását okozzák. Ezt akkor éri el a gazda, ha a tenyészidő folyamán megfigyeléseket végez, elemzi a kapott adatokat, nyomon követi a növények növekedését és fejlődését. A betakarítás előtt elvégzett termésbecsléssel és terméselemzéssel kiegészítve pontos képet kap a termést befolyásoló tényezők szerepéről. A tenyészidőben való nyomon követés és termésbecslés alapja a megfelelő számú és véletlenszerű mintavétel. Kísérletünkben a mintavételezés tavasszal és a betakarítás előtt ugyanarról a helyről történt, GPS koordináták segítségével. Több éves tapasztalatunk, hogy a termőhelyi adottság és a jól meg választott agrotechnikai eljárások mellett jelentős hatása van a termésre a vetésidőnek és olyan elemeknek, amelyek eddig kevésbé kerültek a figyelem központjába mint a vetőmag származása, annak kezelése, a laboratóriumi minőségi értékek mellett a szántóföldi megjelenése, megvalósulása. Az utóbbit a szántóföldi kelés jeleníti meg, amely adott helyen és évben értelmezhető egy konkrét agrotechnika mellett és döntő hatása van a terméstömeg alakulására. A szántóföldi kelés és a kezdeti fejlődés egyedül az állapotminősítés és 381

termésbecslések során értékelhető. A tenyészidő alatt vizsgáltuk és elemeztük azokat a mutatókat, amelyek döntően befolyásolják a terméstömeg alakulását, mint pl. szántóföldi kelés százaléka, fejlettség, vetésmélység. A kukorica termesztésében is alapvető tényező a szántóföldi kelés. Ez az érték nagyban eltérhet és a gyakorlatban el is tér a laboratóriumi csírázás százalékától, mint ahogy ez 2012 tavaszán is így volt. Az ekkor bekövetkező tőszám csökkenést a nagyobb tenyészterületen lévő növény nem tudja nagyobb terméssel kompenzálni. Kísérleteink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagyobb tenyészterület nem ad nagyobb növényenkénti hozamot, a tenyészterület és a termés között a kapcsolat nem szignifikáns. A kísérleti adatok is bizonyítják, hogy a kukorica szemtermését a növényszám, csőszám, a cső hossza- és átmérője, valamint az ezermagtömeg határozza meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy bármelyik terméselem jelentős csökkenését és eltérését az optimálistól a többi terméselem csak nagyon minimálisan vagy egyáltalán nem képes kompenzálni. Az optimális termés mennyiségi és minőségi értelemben feltétele, a terméselemek harmonikus együttléte. A vizsgálati eredmények szerint a szemtömeg és a cső hossza között nagyon laza az összefüggés, míg a cső tömeg és a szemtömeg között szoros és szignifikáns összefüggés van. A termesztő egyes külső tényezőket kedvező irányba megtud változtatni, úgy mint a vetés ideje, kivetett mag mennyisége, az egységnyi területre jutó növényszám, az agrotechnikai eljárások, tápanyag-ellátás, a kór- és a kártétel visszaszorítása. Ezen tényezők összhangja mellett sem nélkülözhető az egész évi nyomon követés és elemzés, amelynek segítségével, ráfordítás nélkül tudja a technológiát oly módon változtatni a termesztő, hogy az a legnagyobb termést eredményezze a legkisebb költség mellett. A becslési gyakorlatunk és az eredmények azt mutatják, hogy a 10-40 hektár között a tábla méretével azonos számú mintából kapott eredmények és a ténylegesen betakarított termés hibahatáron belül van. 382

Bevezetés, irodalmi áttekintés A termésbecslés, terméselemzés amikor gazda egész évben nyomon követi az állomány fejlődését a növénytermesztő számára az egyéb termelési elemek mellett nagy jelentőséggel bír, Pap (2007). A termésbecslés időszerűségét és fontosságát jelzi az FVM 109/2007. (IX.28) számú rendelete az állapotminősítésről, valamint a várható termés előzetes és végleges termésbecsléséről. Simon (1985) is azon állásponton van, hogy a várható termés ismerete már jóval a betakarítás előtt szükséges. Ez nagyban segít a betakarításra való felkészülésben, az értékesítésben valamint a tárolás tervezésében. Korábban azt is megállapította a szerző, hogy a szubjektív termésbecslés megbízhatóságát elsősorban a becslést végző személy gyakorlata, tapasztalata befolyásolja, de e mellett nem elhanyagolhatóak a termésre ható ökológiai tényezők sem, Simon (1974). Úgy tapasztalta, hogy a termést több, úgynevezett vegetációs elem befolyásolja a növény fejlődésén keresztül és ezen tényezőket a tenyészidőben nyomon tudjuk követni. Ilyen alapvető fontosságú vegetációs elem a vetés ideje, kalászosoknál a bokrosodás és a kalászolás, valamint az érés és betakarítás időpontja, a talaj és éghajlati viszonyok, a fajta az ápolás és a károsítók. Pap et.al. (2009. c.) kísérletei alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a vegetációs elemeket minden évben meg kell állapítani, mivel csak így juthatunk használható és pontos alapadatokhoz. Az évenkénti felvételezést és elemzést támasztja alá a fajták, termőhely, évjárat és a technológia nagyfokú változatossága. A szántóföldi kelés döntő szerepét hangsúlyozza Pap et.al (2011), melynek értékét egzakt módon (Pap et.al 2009. c) az évenkénti állapotminősítés és termésbecslés során állapíthatja meg. A termésbecslés gyakorlati megvalósításában szerzőktől függően többféle megoldással, javaslattal találkozunk. Simon (1974) szubjektív és objektív termésbecslésről szól. A szubjektíven belül az állapotminősítést és a számszerű termésbecslést különíti el. Az objektív becslés során mind a termésszámot, mind a terméstömeget megállapítjuk számolással, illetve méréssel. Más munkájában közvetlen és közvetett termésbecslési eljárásokat nevez meg Simon (1985). A közvetlenhez a szubjektív vagy tapasztalati, szemmel való termésbecslést és az objektív (mintavételi) termésbecslést sorolja. Az objektív termésbecslésnél a terméstömeg megállapítására többféle módszert ajánl. Nátr (1985) a termés-előrejelzés pontosságát hangsúlyozza és azt, hogy időben álljon rendelkezésre. Megkülönböztet szubjektív, vagy vizuális értékelést, a termésszám és terméstömeg megállapításán alapuló objektív becslést, és végül a terméshozamot döntően befolyásoló tényezők pl. időjárás menetének elemzését. Mint lehetőségről beszél a légi és műholdas elemzés módszeréről is. Több szerző, más és más növénynél az egyes termésképletek mérete vagy tömege alapján állapítja meg a várható termést, amely a kukorica esetében is lehetséges. Kováts és Ragasits (1981) a búzánál az objektív termésbecslést a betakarítás előtt végzi el, amikor is megszámolják a mintatéren található kalászok számát és az első 10 kalász hosszát mérik le. Ezután minden fajtára külön táblázatból leolvassák az egy hektár várható termését. Pap et.al. (2010) azt találta, hogy a kalász hossza és a szemtömeg között az összefüggés sokkal lazább, mint a kalász tömege és a szemtermés között, így ez utóbbi pontosabb eredményt ad a végleges termésbecslés során. Kismányoky (1981) a sörárpánál a kalászszámból, az átlagos kalászonkénti szemszámból és a tapasztalati ezermagtömegből számolja ki a várható termést. Pásztor (1981) a kukoricánál mind az előzetes mind a végleges számszerű termésbecslésnél alkalmazza a cső száma és a mérete szerinti becslést. Feltétele a módszernek, hogy a csövek 383

384 elérjék végleges hosszúságukat és megfelelő táblázat álljon rendelkezésre az egyes fajtákhoz, hibridekhez. A termésbecslés sarokpontja a megfelelő reprezentáció, vagyis a mintaterek hű képet adjanak az egész tábláról. Megfelelő reprezentációt akkor kapunk, ha véletlenszerűen jelöljük ki a mintatereket és azok száma is elegendő ahhoz, hogy az egész táblára vonatkoztathassuk a kapott eredményt. Simon, (1974) szerint a minták száma egy gazdaságban, egy növényre vonatkoztatva 200 db. A mintázott tábla területe alapján megállapíthatjuk, hogy adott táblán minimum hány db mintát kell vennünk. Menyhért (1979) szerint a nem túl nagy tőszám esetén a kukorica még 20%-os tőszám kiesést is pótolni tud az ezerszemtömeg növekedésével. A termésbecslés során legyen alapelvünk, hogy minél több adatot vételezzünk fel még akkor is, ha rendelkezésre állnak táblázatok mivel az egyes évjáratok, de még az adott termőhely és termesztéstechnológia is jelentősen módosíthatja az átlagnak számító táblázati értékeket, Pap (2009. b).

Anyag és módszer A termésbecslést a Tangazdaság 15 ha-s tábláján végeztük el. A kukorica fajtája NK Octet a vetőmagnorma 76 000 db/ha. A vetőmag tisztasága 97 % és a laboratóriumi csírázás 92%, az ezermagtömege 325 g. 6 nyomvonalon, nyomvonalanként 5, összesen 30 mintatérről vettük a mintát. A tavaszi első mintavételezés során megállapítottuk a GPS koordinátákat és így a későbbi mintavételezések is ugyanazon a helyen történtek. A tavaszi első állapotminősítés és a számszerű felvételezés során megállapítottuk 5 folyóméteren a növények számát, illetve 5 5 növényen részletes elemzést is végeztünk úgy, mint a vetés mélysége, a növény hossza és a levelek száma. A mintatér környékén elvégeztük az átfogó állapotminősítést, melynek során néztük a növények színét, fejlettségét, kórokozókat-kártevőket, a talaj ápoltságát és a gyomviszonyokat. A betakarítás előtt 4 nappal szeptember. 4. az 5 folyóméterről betakarítottuk a növényeket. Lemértük a csöves termést és a vegetatív részek tömegét is. A minta teljes feldolgozása növényenként és csövenként történt. Megállapítottuk a csövek hosszát és átmérőjét a cső tömegét és szem tömegét. 5 5 kiválasztott csövön szemszámlálást és tömegmérést végeztünk az ezerszemtömeg megállapítása érdekében. Egy mintatérről származó a szemtermés nedvességtartalmát is meghatároztuk. A kapott adatokat Sváb (1981) szerint regresszióanalízissel értékeltük. 385

Az eredmények értékelése A tavaszi kelést követő állapotminősítés során 2012. május. 31. megállapítottuk, hogy a növények fejlettsége közepes, a színük halványzöld, a kór- és kártevők nem voltak, a talaj kultúrállapota rossz, jelentős a gyomborítás, elsősorban mezei acat által (Cirsium Arvense). Az eredményeket jól szemlélteti az 1. sz. táblázat A tőtávolság az átlagához képest, - 22,5 cm - rendkívül nagy eltérések találhatók a 1,0-93 cm - s tőtávolságig, a CV értéke magas. A leggyakoribb tőtávolság 19 és 21 között volt, 1. ábra. Az átlagos hektáronkénti növényszám 59 140, melynek szélső értékei 39 621 és 68 013, a CV érték szerint jelentős a heterogenitás. Az átlagos vetésmélység, 5,4 cm. A legkisebb vetésmélység 3,0 cm, míg a legnagyobb a 7,0 cm, nagy CV érték mellett. A leggyakoribb vetésmélységet 5 és 6 cm között mértük. A növények fejlettségét szemlélteti a levelek száma és a növények hossza. Az átlagos levélszám 8,2 a legkisebb levélszám 3, a legtöbb 10, a CV érték nagy szóródást mutat. 22,2 cm az átlagos növénymagasság, melynek szélső értékei 8,0 és 39,0 cm között alakultak, nagy CV értékkel. A leggyakoribb növénymagasság 24 és 26 cm között volt. 1. táblázat Kukorica tavaszi állapotminősítése n = 724 Tőtávolság (cm) Növény (ezer db/ha) Vetésmélység (cm) Levelek száma db/növény Magasság (cm) min. 1,0 39,621 3,0 3,0 8,0 52,1 max. 93,0 68,013 7,0 10,0 39,0 89,5 átlag 22,5 59,140 5,4 8,19 22,2 77,5 CV % 43,6 10,22 13,2 22,3 34,0 10,3 Szántóföldi kelés % 386

1. ábra A kukorica tavaszi tőtávolságának alakulása a felvételezéskor tőtáv cm 16 14 12 10 8 6 4 2 0 10 alatt 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 tőtávolság kategóriák 25 26 27 28 29 30 31-35 36-40 41-45 45 fölött A tavaszi első termésbecslés illetve állapotminősítés legfontosabb mutatója a szántóföldi kelés. Átlagosan 77,5 % a szántóföldi kelés, amely jelentősen elmarad a laboratóriumi csírázás adataitól és nagy szóródást mutat a legalacsonyabb 52,1 % - és a legnagyobb 89,5 % érték között. A betakarítás előtt végzett termésbecslés adatait a 2. táblázat tartalmazza. A hektáronkénti növényszám az elvetett 76 000 db/ha magból - csak 56 880 db/ha lett. Ez azt jelenti, hogy a tervezett kb. 70 000 db betakarításkori növényszámhoz képest 18,7 %-al kevesebb növény van egy hektáron. A szántóföldi kelés és a kipusztulás a vetett magmennyiséghez képest pedig 25,2 %. Ez rendkívül nagy szám, amihez párosul a növényszám nagymértékű heterogenitása is Ez az érték már előre vetíti a terméscsökkenést is, ha figyelembe vesszük az 2. ábrán az összefüggést, mely szerint a nagyobb tenyészterület nem jár együtt nagyobb növényenkénti terméssel. A tenyészterület mérete és a növényenkénti termés között nincs matematikailag igazolt összefüggés. 387

2. táblázat Kukorica betakarítási adatai Vizsgált mutató Mintaszám = n Min. Max. Átlag CV% Növény db/ha 30 39 621 68 013 56 880 12,3 Tenyészterület cm 2 670 906 4650 1734 30,3 Tőtávolság cm 700 1 93 23,3 47,5 Szemtermés g 1 cső (14% víz) Csutkatermés g 1 cső (14% víz) 763 1,6 236,5 83,4 58,3 763 1,5 40,6 16,3 47,9 Cső hossza cm 763 4,5 24 13,1 25,3 Cső átmérő cm 763 1,6 5,0 3,9 13,6 Harvest index 30 0,41 0,79 0,62 14,4 Termés t/ha 30 1,8 10,4 5,49 30,7 Szemtermés víztartalma % 30 16,1 31,2 21,0 18,9 Csutka víztartalma % 30 19,3 63,1 36,8 25,7 Növény víztartalma % 30 30,7 62,4 44,3 18,4 Ezermagtömeg 150 125,3 422,3 288,9 20,6 Kipusztulás % 30 0,0 23,8 3,31 184 A betakarításkori tőtávolság azonos a tavaszi felvételezés adataival. A különbség a minimálisnak vehető, 3,3 százalékos kipusztulásnak köszönhető, amely nagyon egyenetlenül oszlott meg a mintavételi helyek között. Egy - egy növény szemtermése 14 % nedvességtartalomnál nagyon széles skálán mozgott. Mértünk 1,6 g illetve 236,5 g szemtermést is egy növényen. Az átlag 83,4 g volt, kimagaslóan nagy CV százalék mellett, amely az állomány heterogenitását mutatta és azt, hogy a tenyészterület megnövekedésével nem nő igazolhatóan a növény hozama. A 14% nedvességtartalomra számított csutkatermés 1,5 és 40,6 g között volt, az átlag 16,3 g, a CV százalék hasonlóan a szemterméshez nagy, 47,9 %. A Harvest index szemben a búzával nagy szórást mutat és véleményünk szerint nem alkalmazható a várható termés megállapítására. Az átlagos 0,62 értékkel szemben a legkisebb érték 0,41, a legnagyobb pedig 0,79 volt. A nagy szórást a magas 14,4 CV százalék 388

mutatja. A Harvest index használata azért is megfontolandó, mert betakarításkor magas és nagyon ingadozó az egész növény nedvességtartalma, ami tovább rontja a pontosságot. 2. ábra A tenyészterület és a növényenkénti termés összefüggése 2012. év 350 300 n ö vén yen kén ti term és g 250 200 150 100 50 0 0 1000 2000 3000 4000 5000 tenyészterület cm 2 A mintaterek termése hasonlóan a többi termés elemhez nagy szóródást mutat a mintaterek között, 1. és 2. kép, a CV százalék 30,7. A számított átlagtermés 5,49 t/ha, a betakarításkor 5,2 t/ha terméstömeget regisztráltak, a sikeres becslés megfelelő mintaszámnak és a jó mintatér kijelölésnek köszönhető. Legkisebb termés a mintatéren 1,8 t/ha, míg a legnagyobb 10,4 t/ha. Ez azt jelenti, hogy nem állapítható meg a termés 1-2 mintából és fontos a megfelelő mintaszám és a véletlen kijelölés. A mintaterek termésmegoszlását a 3. ábra szemlélteti. A várható termés 80 százaléka a 4 7 t/ha kategóriába esik. 1. kép 11. mintatér termése 2. kép 12. mintatér termése A kukorica csőtermés elemzése rámutat arra, hogy a csőhossz jelentős szórása, következtében nem alkalmas a várható termés megállapítására, 4. ábra. A nagy mintaszám miatt szignifikáns az R érték, amely nem valóságos összefüggés, mert véletlen kiválasztáskor 389

nagy különbségek adódhatnak a tényleges termésben. 4,5 cm és 24 cm csőhosszúságáig mértünk csöveket, az átlag 13,1 cm, 25,3 CV százaléknál. A csövek átmérője kisebb szóródást mutat, 13,6 CV%, 1,6 cm és 5 cm átmérő, az átlag pedig 3,9 cm. 3. ábra Várható termés megoszlása az egyes mintatereken. 35 30 Százalékos megoszlás 25 20 15 10 5 0 1-2 2-3 3-4 4-5 5-6 6-7 7-8 8-9 9-10 10 fölött Term éskategóriák A csövek tömege szignifikáns és nagyon szoros összefüggést mutat a tényleges szemterméssel,- 5. ábra-, ezért a pontos terméstömeg megállapításához jól használható. Az összefüggés igaz az eredeti nedvességű cső és szem összefüggésére és a 14 % nedvességtartalmú cső szem összefüggésére is. Az összes csőtömeg ismeretében, ha lemérünk 5-10 csövet, és azt elemezzük akkor nagy pontossággal megállapítható a mintatér várható termése. Ezzel a munka jelentősen meggyorsítható és a becslés pontossága nem szenved csorbát. 390

4. ábra A cső hosszúsága és a szemtermés 5. ábra A cső tömege és a szemtermés összefüggése, 14 % nedvességtartalom összefüggése, 14 % nedvességtartalom 250 250 szemtermés 14 % víz 200 150 100 50 y = 11,142x - 65,559 R 2 = 0,6487 n = 763 szemtömeg 14 % víz 200 150 100 50 y = 0,8762x - 3,9244 R 2 = 0,9942 n = 763 0 0 5 10 15 20 25 30 cső hossz cm 0 0 50 100 150 200 250 300 cső tömeg 14 % víz A kukorica víztartalma a betakarításkor 16,1 és 31,2 % között ingadozott, az átlag 21,0 %. A nagy CV százalék miatt azonban egy két mintából nem becsülhető ez az érték. Hasonló szóródást mutatott a csutka és az egész növénynek a víztartalma is. A csutka víztartalma átlagosan majdnem kétszer nagyobb (1,75) mint a szem nedvességtartalma, ami az egész növény esetében kétszeres (2,1) érték. Betakarításkor a növények átlagos nedvességtartalma viszonylag magas 44,3 % - volt. A szemtermés ezermagtömegét a mintaterenként kiválasztott 5-5 darab cső összesen 150 db elemzésével állapítottuk meg. Nagy szóródás mellett 20,6 CV % - kaptuk az átlagos 288,9 g ezermagtömeget, 125,3 g és 422,3 g közötti minimum maximum értékekkel. 391

Következtetések Az első állapotminősítéskor tapasztalt gyenge szántóföldi kelés 77,5 % - előre jelezte a várható alacsony termésátlagot, amit még a rendkívül száraz évjárat is befolyásolt. A szántóföldi kelés jelentősen eltért a laboratóriumi értéktől. A növények fejlettsége gyenge, színük halványzöld, kiegyenlítetlen, jelentős a gyomfertőzöttség. A tőtávolság a várható növényszám adta 19 cm-hez képest 3,5 cm-el nagyobb, átlagosan 22,5 cm, rendkívül nagy szórással. Az elméletileg számolt 92 % csírázási értékkel 70 000 db/ha növényszám helyett átlagosan csak 59 140 db növény volt egy hektáron. Az átlagos 5,4 cm vetésmélységhez képest 3 cm és 7 cm között található az elvetett mag. A vetés mélysége egyenetlen, ami kedvezőtlenül hat a növényfejlődésére. Ezt támasztja alá a növényenkénti 3 illetve 10 db levél és a növényhosszban megmutatkozó nagy eltérés, 8 és 39 cm. Betakarításkor a hektáronkénti növényszám már csak 56 880, ami átlagosan 3,31 %-os kipusztulásnak felel meg. Több parcellán nem volt kipusztulás, míg néhány esetében 20% fölött volt ez az érték. Az alacsony növényszám magával hozta a terméscsökkenést és annak jelentős ingadozását a mintaterek között, a tenyészterület kipusztulás miatt megnövekedése nem eredményezett nagyobb növényenkénti termést. Ez jól mutatja, hogy a tenyészterület és a növényenkénti hozam között nincs matematikailag igazolható összefüggés. A betakarításkori tőszám és annak megoszlása azonos a tavaszi felvételezéskor kapott adatokkal. Az egy növényen mért termés nagy ingadozást mutat, 1,6 g és 236,5 g A Harvest index annak ellenére, hogy erős matematikai és szignifikáns összefüggést mutat a terméssel nem használható olyan biztonsággal, mint a búza esetében, mivel a megengedettnél nagyobb a szórása. A mintatereken mért termés között nagy a szórás, az átlag 5,49 t/ha, amely jól becsülte a ténylegesen betakarított 5,2 t/ha termést. A sikeres becslés alapja a megfelelő mintaszám és a véletlen kijelölés, amely támpontot nyújtott a várható termés megállapítására. A csövek hossza és azok átmérője nagy szórást mutat, nem alkalmas a várható termés megállapítására. A nagy mintaszám miatt ugyan szignifikáns összefüggést mutat a várható szemterméssel, de a nagy szórás miatt nem megbízható. A cső tömege és a várható szemtermés között az összefüggés 90 % fölötti, ez a paraméter jól és pontosan alkalmazható a termés megállapítására. Ezen érték segítségével az összes mintából kiemelt néhány cső feldolgozásával megállapítható a várható termés, amely meggyorsítja a feldolgozást és a pontosságon sem esik csorba. 392

A kukorica szemtermésének víztartalma 16 és 31 % között ingadozott a mintatereken. A csutka nedvességtartalma 1,75-ször nagyobb mint a szemé, míg a növények víztartalma több mint kétszerese a szemnek. A szemtermés ezermagtömege jelentős ingadozás mellett átlagosan 288,9 g. A 2012. év is alátámasztja, hogy évente érdemes elvégezni az állapotminősítést és a termésbecslést, mert az évjárat miatt jelentős eltérések adódhatnak. A termésbecslés állapotminősítés és a terméselemzés a gazda számára egy lehetőség, amellyel választ kaphat a termés alakulását befolyásoló tényezők, technológiai elemek alakulásáról és szerepéről. A termésbecslés, terméselemzés minimális költségek mellett olyan információkhoz juttatja a gazdát, amely könyvből vagy tapasztalatból nem szerezhető meg, ugyanakkor a későbbi évek gazdaságosabb és jobb terméseredményeihez járulhat hozzá. Irodalom 109/2007.(IX. 28.) FVM rendelet Kismányoky, T. (1981) Sörárpa. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Kováts, A. Ragasits, I. (1981) Búza. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Menyhért, Z. (1979) Kukoricáról a termelőknek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Nátr, L. (1985) A növénytermesztés elméleti és gyakorlati fejlesztésének új irányai. In. Jiri, P. Vladimir, C. Ladislav, H. (szerk) A főbb szántóföldi növények termésképződése. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Pap,J.: 2007. A termésbecslés szerepe és jelentősége. IKR Magazin 2007 Nyár Pap, J Pap, V. Pap, N. Tuller, P.: (2009. a.) A szántóföldi kelés jelentősége. Mezőgazdaság és a vidék jövőképe. Mosonmagyaróvár. Konferencia kiadvány I. kötet. 196-203. Pap, J Pap, V. Pap, N. Tuller, P.: (2009. b.) A termésbecslés értékelése. Mezőgazdaság és a vidék jövőképe. Mosonmagyaróvár. Konferencia kiadvány II. kötet. 255-264. Pap, J Petróczki, F. Pap, V. Gergely, I. (2009. c.) A termésbecslés jelentősége. V. Növénytermesztési Tudományos Nap. Akadémiai Kiadó. 173-176. Pap, J. Földesi-Pap, V. (2010) A technológiafejlesztés kiindulópontja az állapotminősítés és a termésbecslés. Agrofórum. 21. évfolyam, 6. 14-18. Pap, J. Pap, N. Földesi-Pap, V. (2011) A szántóföldi kelés szerepe a borsótermesztésben. Erdei Ferenc VI. Tudományos Konferencia. Kecskemét. I. kötet. 462-466. Pásztor, K. (1981) Kukorica. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Simon, B. (1974) Termésbecslés módszerei Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 393

Simon, B. (1985) Termésbecslés, - biztosítás, kárbecslés. In Menyhért (szerk.) A kukoricatermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Sváb, J. (1981) Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. 394