Milyen marketing kérdéseket vet fel a tokaji borvita?

Marketing Intézet Gazdaságtudományi kar Miskolci Egyetem Milyen marketing kérdéseket vet fel a tokaji borvita? Bodnár Orsolya 2014

Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 1. Történelmi áttekintés a középkortól a filoxéravészig... 7 1. 1. A szőlőtermesztés kezdetei a Bodrogközben és annak határain túl... 7 1. 1. 1. A szőlőtermesztés technikai változásai... 7 1. 2. Szőlészet és borászat a XVI- XVIII. században... 8 2. A tokaji bor kialakulása... 9 2. 1. Kialakulásának rövid története... 10 2.1.1. Szőlőfajták...11 2.1.2. Az aszú...12 3. Borkereskedelem a múltban... 14 3. 1. Kereskedelmi utak... 15 4. A szőlészet és borászat helyzetének alakulása Csehszlovákiában 1920 után... 19 4.1. Az I. világháború következményei... 19 4. 2. A helyzet alakulása a II. világháború után... 20 4.2.1. A csehszlovák kormány által hozott törvények...20 4.3. Eltérések a magyar és szlovák szőlőművelés között... 21 4.4. Viták a tokaji aszú körül... 22 4.4.1. Előzmények...22 4.4.2. A helyzet elmérgesedése...23 4.4.3. Megoldási lehetőségek...25 1

5. A piac szereplői... 28 5.1. Kiemelkedő szereplők... 29 5.1.1. Tokaj Kereskedőház Zrt....29 5.1.2. Oremus pincészet...29 5.1.3. Tokaj Hétszőlő Szőlőbirtok...30 5.1.4. Disznókő...30 5.1.5. Pajzos- Megyer Pincészet...31 5.1.6. Dereszla Szőlőbirtok és Pincészet...31 5.1.7. Béres szőlőbirtok és pincészet...32 5.1.8. Sárga Borház Étterem...33 5.1.9. Andrássy Rezidencia Wine and Spa...33 5.1.10. Oroszlános borvendéglő és borhotel...35 5.2. Borfogyasztók Magyarországon... 36 6. Bormarketing... 41 6.1. Az 1990-es évek után... 41 6.2. Problémák... 42 7. A borturizmus... 44 7.1. A turizmus... 44 7.2. A borturizmus... 44 7.2.1. A borturizmus sokfélesége...45 8. Borturizmus Szlovákiában... 49 8.1. Tokaj Regnum... 49 8.1.1. Vinárstvo J. & J. Ostrožovič...51 8.1.2. TOKAJ MACIK WINERY s.r.o....52 2

8.1.3. TOKAJ & CO s.r.o....53 8.1.4. Zlatý strapec Viničky...54 8.1.5. Tokajská spoločnosť Viničky s.r.o...55 8.1.6. Chateau Viničky k.s...56 8.1.7. Sanpo s.r.o....57 8.2. SOŠ Trebišov Pracivisko Viničky... 57 8.3. Borturizmus helyzete Szlovákiában... 58 8.4. Problémák... 61 9. Javaslatok... 62 Összefoglalás... 63 Irodalomjegyzék... 66 Summary... 69 3

Bevezetés Szakdolgozatom témája Tokaj- hegyalja szőlőtermesztésének és borkészítésének története különös tekintettel a Trianon, azaz az 1920-as év utáni eseményekre, valamint a bormarketinggel és a borturizmussal is foglalkozom, hiszen ezek a Tokaji védjeggyel ellátott palackok világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, de megismertetésük folyamata még nem érte el a végleges stádiumot. A témával kapcsolatban Magyarországon már sok könyv, monográfia és tanulmány látott napvilágot, hiszen a tokaji bor, maga a Tokaj elnevezés világszerte ismert már a XVII. századtól. Viszont én érdekesnek találtam belevonni azt a kérdéskört is, hogy mi történt 1920. június 4-ét követően, amikor az I. világháborút lezáró békeszerződések következtében az újonnan megalakult, az Osztrák- Magyar Monarchiából kifejlődött Magyarország, aki a háború végén a vesztesek oldalán állt, elveszítette területének csaknem kétharmadát, lakosságának szinte felét. Ezen béke következtében a Tokajhegyaljai borvidék egy része is az államhatáron kívülre került, Felvidék az akkori Csehszlovákia, ma már Szlovákia - része lett törvényes úton. Lényegében 1920-tól beszélhetünk magyar és szlovák tokaji borvidékről, szlovák tokaji borról, szlovák tokaji aszúról. Természetesen a két említett fél között nem ez az egyetlen még megvitatásra váró probléma, de az ügyben érintettek számára feltételezésem szerint ez az egyik legsürgetőbb megoldásra váró tényező, hiszen a megélhetésük függ tőle. Valamilyen okból kifolyólag Szlovákiában ez a kérdés nem kap olyan nagy hangsúlyt, nem kelt olyan méretű visszhangot, mint Magyarországon. Témába vágó összefoglalásokról sincs tudomásom. Talán csak két mű lehet kivétel ez alól. 2002-ben történt az első kísérlet: egy Pozsonyban tartott borász összejövetel emlékére próbáltak meg kiadni egy összefoglaló művet, ami eléggé szegényesre sikeredett nagyon vékony könyvről, szinte azt mondhatnám, hogy összefoglaló füzetről, füzetecskéről van szó. A könyvecske szlovák és angol nyelven is megjelent, bemutatásra került a Borászat és a borászok világkongresszusán. (Žadanský, 2009a) A másik mű, már jóval terjedelmesebb, színes képekkel ellátott, gyakorlati tudnivalókat is tartalmaz, amelyet a Tőketerebesi honismereti múzeum (Vlastivedné múzeum v Trebišove) igazgatója, a hazájában neves és elismert történész, Juraj Žadanský 2009-ben publikált. A mű címe: Z dejín a súčastnosti tokajského vinohradníctva a vinárstva (A tokaji szőlőtermesztés és borászat történelme és 4

jelene). A könyv elsősorban a Tokaj- hegyaljai szőlőtermesztés és borászat fejlődését boncolgatja az őskortól egészen napjainkig. Sajnálatos módon azonban ezeket leszámítva nem nagyon ismeretes előttem még olyan összefoglaló rövid tanulmány sem, amely mindazok mellett, hogy leírja a történelmét a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek célzottan Tokaj- hegyalján, foglalkozik Trianon utáni időkkel, esetlegesen leírja, hogy hogyan, milyen módon fejlődött tovább a magyar, illetve a szlovák szőlőtermesztés kitérve az eltérésekre. Dolgozatomban most ennek is megpróbálok eleget tenni, munkámmal szeretném gazdagítani a szőlészet és borászat irodalmát is. A munkám egyik különálló részében édesapámra, Bodnár Péterre hagyatkozom. Ő foglalkozását tekintve borász, jelenleg Szőlőskén (Viňičky) áll alkalmazásban, tokaji aszú értékesítéssel is foglalkozik. Lényegében meginterjúvolom, hogy az egyes a témát érintő kérdésekről mi a véleménye, hogy látja ő a határ túloldalán a helyzetet. Segítségével próbálom meg összegezni a már lassan 90 éve folyó vitákat, és dolgozatomban édesapám megoldási stratégiáját is közlöm. Lényegében az ő szavai a környékbeli szőlészek és borászok túlnyomó többségének véleményével egybe esnek, tehát remélem, hogy objektív képet tudok nyújtani a Szlovákiában uralkodó jelenlegi helyzetről. Ha borról van szó, fontos a borturizmus és bormarketing megemlítése is. A turizmus és borturizmus jelenlegi helyzetének összefoglalása után a bormarketing tevékenységéről írok. Dolgozatomban elsősorban az 1990-es évek utáni alakulását veszem figyelembe. Ebben a részben kap helyet a magyarországi és a szlovákiai borturizmus jellemzése, amelyről Hegedűs Zoltán, a Tokaj Kereskedőház Zrt. volt marketingigazgatója és a Szlovákiában, Tokaj néven futó borok értékesítését kiemelten figyelő személy informált. A sok-sok összefoglalás és jellemzés után ebben látom dolgozatom kiemelkedő szerepét, ugyanis a folytonos viták és huzavonák következtében valamilyen okból kifolyólag Tokaj- hegyalja szlovák oldala nem kerül előtérbe. Dolgozatomban ugyan nem áll módomban az egész feldolgozására, inkább kezdeti lépésnek szánom, de a két szóban forgó területen kialakult helyzet megoldása után az esetleges együttműködésre teszek javaslatokat. Mikor elhatároztam, hogy a dolgozatomban különleges és kiemelkedő figyelmet fogok szentelni az 1920-as évet követő eseményeknek, még nem láthattam előre, hogy 5

akarva- akaratlanul is bele fogok futni olyan kérdésekbe, találkozni fogok olyan szélsőséges véleményekkel, megnyilvánulásokkal, amelyek a jelenlegi viszonyt fogják kritizálni Magyarország és Szlovákia között. Előre le kell szögeznem, hogy dolgozatomban próbáltam a lehető legobjektívabb maradni, és egyik fél mellett sem állást foglalni a jelent illetően. Én magamat csak egy képzeletbeli hírvivőnek tartom, amit mindkét érintett fél használ tehát csak az általam begyűjtött álláspontokat tolmácsolom, próbálok nem egyik vagy másik fél oldalára állni. Számomra elsősorban azért érdekes ez a témakör, mert Szlovákiából, Kiskövesdről (Malý Kamenec), a Bodrogköz egyik kis falucskájából származom, felmenőim bizonyítottan évtizedek óta foglalkoztak szőlészettel és borászattal. A család vezetékneve (Bodnár, jelentése: hordókészítő) is feltételezések szerint az egyik dédapám foglalkozásából fakad hordókészítő volt. A családomnak köszönhetően szinte minden nap közelebbi kapcsolatba is kerülök az általam tárgyalt témakörrel, hiszen édesapám mindig napra kész információkat tud szolgáltatni. 6

1. Történelmi áttekintés a középkortól a filoxéravészig 1. 1. A szőlőtermesztés kezdetei a Bodrogközben és annak határain túl A Bodrogköz, amelyben Tokaj- hegyalja peremén található a Bodrog és a Tisza folyók által határolt kistáj. Mint azt Viga Gyula A bodrogközi kultúra és társadalom változása a 19-20. században című művében is kifejtette, hogy ha ezzel a térséggel részletesebben foglalkozunk, akkor semmi esetre sem szabad elhanyagolni a gyümölcstermesztés kiemelését, ezen belül is a szőlőtermesztést, ugyanis a térség a szőlőültetvényeket tekintve nagyon gazdag. (Viga, 2008a) Viszont meg kell, hogy jegyezzem, hogy a Bodrogköz különböző adottságú tájakat választ el egymástól. A folyó jobb partján, a Zempléni- hegység lábánál alakul ki az elsődleges, primer szőlőgazdálkodás, míg a másik oldalon ennek csak szekunder formájáról beszélhetünk. (Viga, 2009a) A Bodrogközi szőlőkultúrájának két korszakát különböztethetjük meg. Az egyik a középkorra nyúlik vissza és a sík vidékeken kiemelkedő vulkáni eredetű magaslatokon húzódik (Zempléni- szigethegység, Csókás, Határ- hegy, Lapos- hegy, Fekete- hegy, Simon- hegy, Nyír- hegy stb.). Példának okáért a Kövesdi hegyen lévő szőlőről már 1323- ban, a szentesi szőlőről már 1423-ban említés tesznek az oklevelek. Fontos megjegyeznem, hogy szőlőtermesztéssel és borkészítéssel a Bodrogköz határain kívül is foglalkoztak. Ezt szimbolizálja Kistoronya (Malá Trňa) példája, amely már 1737-ben a Tokaj- hegyaljai zárt borvidékhez tartozott. 1. 1. 1. A szőlőtermesztés technikai változásai Előjáróban annyit meg kell jegyeznem, hogy a magyar nép nem szerette az újításokat, mindig ragaszkodott az egyszerű, már jól bevált szőlőtermesztési technikák alkalmazásához. A királyi parancsnak, rendeletnek, azonban nem tehetett ellent. 7

A különböző technikai változtatások a magyar uralkodóknak köszönhetőek. III. Béla francia felesége révén francia telepeseket hozott az országba. Ezeket a burgundokat Hegyalján telepítette le. Ők felfrissítették az itteni szőlőművelést, új technikákkal ismertették meg a helybélieket. IV. Béla pedig a tatárjárást követően telepített le Tokajhegyalja területén vallon (egyes feltételezések szerint olasz) telepeseket, akik mindamellett, hogy feljavították a térség tatárjárás utáni demográfiáját, a szőlőtermesztésben is újat tudtak mutatni a helybélieknek. Ezen telepesek letelepedésére utalnak az olyan helységnevek, mint a Bodrogolaszi és Olaszliszka. (Szőlőművelés és gyümölcstermelés, 1906a) 1. 2. Szőlészet és borászat a XVI- XVIII. században A terület szőlészete és borászata az idők folyamán gazdagodott. Már a XVI. században 78 olyan településről lehet tudni, ahol szőlőtermesztéssel is foglalkoznak. A jelenleg Szlovákiában található terület központjának Kis- és Nagytoronyát (Malá a Veľká Trňa) lehetne elkönyvelni. A XVII. században a törökök betörései, fosztogatásai sem tettek jót a szőlőtermesztésnek. Gyakran előfordult, hogy egyszerűen elkapták a szőlőben dolgozókat, és elhurcolták őket Törökországba, fogságba. E mellett a Habsburg ház ellen folyamatosan feltörő felkelések sem javítottak a helyzeten. Az ország belpolitikája nem volt rendben. A Zemplén megyei falvak pincéit hol a császárpárti labancok, hol a felkelők seregei - a kurucok fosztották ki. Mindezek mellett megjelentek olyan zsoldos katonák is, akik az országon átvonulva raboltak, fosztogattak, mivel nem kapták meg a bérüket. (Žadanský, 2009b) 8

2. A tokaji bor kialakulása Tokaj- hegyalja szőlőterülete egyedülálló a világon és olyan egyéni adottságokkal rendelkezik, amelyek következtében természetes úton állítható itt elő az édes nektár, amelyet tokaji borként ismer a világ. A történelem fintora, hogy eme különleges terület két országot is érint Magyarországot és Szlovákiát is (1. ábra) Ez az I. világháborút lezáró Trianoni békeszerződésnek köszönhetően lett így. 1. ábra: A tokaji borvidék Magyarországon és Szlovákiában Forrás: In: Simply direct wines honlap, www.simplydirectwines.com (letöltve: 2014. április 20) 9

2. 1. Kialakulásának rövid története Tokaj- hegyalja első jelentős összegző rendelkezés 1641-ből származik. Az itt található feljegyzésben 13 olyan település van felsorolva, ahol bortermesztéssel foglalkoznak. Ezek a következők: Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Abaújszántó, Mezőzombor, Szerencs, Ond, Rátka, Erdőbénye, Tolcsva, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr. Sokakat talán meglepetéssel tölt el, hogy a többi település miért nem került fel erre a listára. Ilyen lehet pl. Sátoraljaújhely, ahol mára már köztudott, hogy borüzemmel is rendelkezett. Kutatásaim során azzal a meglepő ténnyel találtam szembe magam, hogy a Tokajhegyalja szőlőterületeihez tartozó települések listája szinte évről- évre változik hol új falvakkal gazdagodik, hol pedig megfosztanak egyes településeket a tokaji bor készítésének és forgalmazásának a lehetőségétől. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy,,a XVI. század óta hírnévre szert tett tokaji bor rangot adott a Hegyalja településeinek. Érthetőek tehát azok a törekvések, amelyek e monopolizáló helyzet birtoklásáért folytak az elmúlt századokban. (Bodó, 1979a, 486.oldal) A következő feljegyzés a területtel kapcsolatban 1730-ban látott napvilágot. Ezt Bél Mátyás a neves polihisztor készítette. Az ő megfogalmazása szerint tokaji bor csak azon településeken készíthető el, amelyek kapcsolatban állnak a Tokaj heggyel. Ilyen lehet Tarcal, Mezőzombor, Mád, Tállya, Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Szegilong, Sátoraljaújhely, Tolcsva, Sárospatak, Bodrogolaszi. Ezen kiemelkedő irományok mellett Timon Sámuel is készített feljegyzéseket Tokaj- hegyaljával és annak boraival kapcsolatban. Ide sorolja Tokaj és Sárospatak környéki településeken kívül Boldogkőt, Miskolcot, Aszalót, Kassát (Košice), Hejcét, Göncöt, Monokot, Hidasnémetit és Szikszót is. Ez a felsorolás minősíthető talán a legszokatlanabbnak és egyben a legérdekesebbnek is, ugyanis Timon olyan településeket vett itt bele felsorolásába, amelyek soha nem tartoztak a Tokaji borvidék települései közé (például Kassa (Košice)). Ettől talán hitelesebb forráskén említeném meg azt az 1737. évi királyi leiratot, amely szerint Tállya, Golop, Mád, Rátka, Zombor, Ond, Tarcal, Szegi, Keresztúr, Kisfalud, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely és Kistoronya is beletartozik a Tokaj- hegyaljai Borvidék területére. 10

A szőlők újratelepítése után tehát lényegében napjainkban Hegyaljához számítják Monok, Bekecs, Legyesbénye, Szerencs, Makkoshotyka és Sátoraljaújhely közelében fekvő, és 1918 után Csehszlovákiához tartozó Szőlőske (Viňičky) bortermelő hegyeit is. (Bodó, 1979b) 2.1.1. Szőlőfajták A zárt borvidéken öt szőlőfajta termesztése engedélyezett. Ezek: a Furmint, a Hárslevelű, a Sárgamuskotály, a Zéta és a Kövérszőlő. A következőkben az egyes szőlőfajták jellemzését szeretném bemutatni: Furmint: A borvidék 50%-át kitevő jellegzetes magyar szőlőfajta. A bőtermő szőlőfajták közé tartozik. Fürtje közép nagy, bogyói nagyok, vastag héjúak. Későn érik, és jól aszúsodik. Borának savtartalma nagy, zamata karakteres. Hárslevelű: 30%-os arányban található meg a térségben. Ez a szőlőfajta is bőtermő. Fürtje nagy, hosszú, bogyói nagysága közepes, a héja vékony. Késői érésű, jól szúsodik. Bora nagy savtartalmú, és a furmintéhoz hasonlóan a zamata szintén karakteres, nevét illatáról kapta, mivel hársméz illata van. Sárgamuskotály: Termőképessége közepes, fürtje közép nagy, bogyójának héja vastag. Rendkívül illatos és zamatos szőlőfajta. Tokaj Hegyalján 15%-ban termesztik. Zéta: A Bouvier és a Furmint keresztezéséből jött létre. Korán érik és aszúsodik. Cukortartalma nagy, illatos fajta. A szőlőfürt kicsi, bogyójának héja vékony. Kövérszőlő: Jelenleg nem termesztik széles körben a borvidéken, pedig egy hagyományos fajtáról van szó. Kései szüretelésű, de egy-két héttel megelőzi a főfajtákat. Nagyon jól aszúsodik, viszont rendkívül érzékeny az ültetvény fekvésére. Kedvező időjárás esetén a nagy, hosszúkás bogyói miatt az aszúszemek szedése gyors és nagyon hatékony. Aszúbogyóinak súlya akár háromszorosa is lehet a Furminténak. Bora behízelgő, savtartalma finom összetételt mutat. 11

2.1.2. Az aszú Feltételezések szerint az első tokaji aszút Szepsi Laczkó Máté, Erdőbénye evangélikus lelkésze állította elő. Zelenák István a sátoraljaújhelyi levéltárban folytatott kutatásai alapján már egy a XVII. század első évtizedeiből származó végrendeletben is említést tesznek a tokaji aszúról. (Zelenák, 2012) A tokjai aszú készítéséhez elengedhetetlen a beaszúsodott szem begyűjtése több mint 350 éves múltra tekint vissza. Már az 1655-ös évben törvénybe volt iktatva, hogy a nap melege és az időjárás jegessége következtében a szőlőbogyók ki- helyesebb kifejezéssel összeszáradnak. A borászok már ekkor külön választották ezeket a szőlőszemeket a többitől. A munkát hosszú asztalokon végezték. Kell még egy nagyon fontos összetevő is a minőségi aszúbor készítéséhez. Ez a hozzávaló egy penészfajta, a Botrytis cinerea Persoon, amely következtében a bor savas hatása részben elmúlik. (Žadanský: 2009c) A tokaji aszúborokat az előbb említett három szőlőfajtából állítják elő. Öt típusát különböztetjük meg létezik két-, három-, négy-, öt- és hatputtonyos is belőle. A kétputtonyosat csak Tokaj- hegyalja Szlovákiában húzódó területein készítették. A gönci hordóba, melynek űrtartalma 136 liter, 2 puttonnyi aszúszemet öntöttek 1 puttony hozzávetőlegesen 22-25 kilogrammot nyomott. Ebből már ki lehet következtetni a többi aszú készítésének a módját is: a háromputtonyoshoz 3 puttonnyi aszúszemre öntöttek 136 liternyi bort, a négyputtonyosnál ugyanezt a bormennyiséget 4 puttonnyi aszúszemnél alkalmazták, az ötputtonyosnál 5 puttonnyal kel számolni, és végül a hatputtonyosnál ezt a 136 liter bort 6 puttyonnyi, azaz hozzávetőlegesen 132 kilogramm aszúszemre öntötték rá. A számokat figyelve hétputtonyos tokaji aszúval nem reális kísérletezni, mert a fentiekből logikusan kitűnik, hogy a mennyiségek nem egyeznének, tehát 154 kilogramm aszúszemet 136 liter bor nem lepne el. Nemrégiben a borászvilágot egy ehhez kapcsolódó törekvés rázta meg, a folyóiratokban és az internetes honlapokon is folyamatosan arról cikkeztek, hogy megszűnik a 3, a 4 és a 6 puttonyos tokaji aszú. Ez az észrevétele pontosításra szorul: a jövőben Tokaji aszúről akkor beszélhetünk, ha más egyébb szakmai feltételek mellett, legalább 120 gr/l természetes maradék cukortartalommal rendelkezik. Ez a szakemberek szemében azért előnyös lépés, mert így a tokaji aszú népszerűsítése egyszerűbbé válik, 12

ugyanis az irántuk érdeklődők a történetének megismerése után, hamar elvesztek az egyes puttonyok és előre meghatározott cukortartalmak erdejében. 13

3. Borkereskedelem a múltban Csoma Zsigmond, bor- és kultúrtörténész egy interjúban azt mondta, hogy a kereskedeme történelmére az egyik legjobb példa a borkereskedelem története. Eme mondat mintegy alátámasztásául mutatom most be a borkereskedelem történettét. (Bodor, év nélkül) A történetet talán onnan kellene kezdenem, amikor a XV. században egyes települések, mint Tállya, Tolcsva, Erdőbénye, Mád, Mezőzombor királyi monopóliumként megkapták, hogy a szabad királyi városok felvásárolhatják tőlük a szőlőtermést, és bort készíthetnek belőle. Ugyanis a felvidéki szabad királyi városok gyakran messze voltak a szőlőtermő vidékektől, és helyben nem rendelkeztek olyan eszközökkel, technikai ismeretekkel, amelyekkel megfelelő minőségű bort állíthattak volna elő. Már a XVII. század elejétől fogva a hegyaljai bor elterjesztésével főképpen az eperjesi, bártfai és lőcsei kereskedők foglalkoztak. A bort saját szőlőikből nyerték, amelyek Olaszliszkában, Erdőbényében, Tolcsván, Tállyán és más falvak határában helyezkedtek el. A XVIII. században a zsidó kereskedők is kezdték felismerni a borral való kereskedés előnyeit. Egyes vagyonosabb zsidó családok szőlőtermő területeket vásároltak például az eperjesi Zimmermanéknak Mádon, a Rótha családnak pedig Tállyán voltak érdekeltségei. (Žadanský, 2009) A XVIII. század első éveiben megélénkültek a magyar- orosz kereskedelmi kapcsolatok. II. Rákóczi Ferenc és I. Péter cár, valamint diplomatáik (Nedeczky Sándor, Thalaba Máté, illetve Borisz Kurakin, Oszip Scserbatov) tárgyalásai, levelezései is a kapcsolatok élénkülését jelzik. (Perényi, 1956) A,,királyok boraként és a,,borok királyaként egyaránt emlegetett édes nedű fogadtatásáról az orosz udvarban Thalaba Máté egyik leveléből értesülhetünk, amelyben a diplomata beszámol arról, hogy a tokaji bortól jobb ajándékot nem is lehetett volna az orosz cárnak küldeni. (Tardy, 1963) Ebben a fejezetben szólnom kell még a különböző vámokról és korlátozásokról is, amelyek a borkereskedelmet érintették. Az bizonyított tény, hogy már IV. Béla uralkodásától kezdve az adóbehajtás a szőlőre és a borra is kiterjedt. (Szirmay de Szirma, 2004a) A már létező vámszankciókra utal a következő forrás is: egy 1538-as adat szerint Habsburg 14

Ferdinánd levelet küldött Serédi Gáspár kapitánynak az akkori Észak- Magyarország területére, hogy túl magasra szabta meg a bor hordónkénti vámját. (Szirmay de Szirma, 2004b) 3. 1. Kereskedelmi utak Zemplén megyét mindig fontos kereskedelmi utak szelték át. Ezeken keresztül szállították el áruikat idegen országokba. A legfontosabbnak talán azt az útvonalat kellene tekintenünk, ami délről haladt északnak fel, pontosítva Tokajtól Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Tőketerebesen (Trebišov) keresztül egészen Gálszécsig (Sečovce) húzódott, és keresztezte a Kassa (Košice)- Nagymihály (Michalovce) útvonalat. Ezen keresztül a kereskedők tovább folytathatták útjukat Bártfára (Bardejov). Bártfa (Bardejov) azért fontos, mert ez az utolsó állomás Lengyelország előtt a kereskedelem szempontjából. Ha valaki más útvonalon akart volna bort eljuttatni Lengyelországba, minden egyes városban, amin keresztülhaladt volna, kénytelen lett volna fizetni a tárolásért hordónként két aranyat. (Žadanský, 2009f) Hasonló törvények és szabályok uralkodtak a Sátoraljaújhely- Nagyvárad útvonalon. Idővel egyre gyakrabban kezdték használni a Dargói átkelőt (Dargov), ami lényegében Kassát (Košice) kötötte össze Nagymihállyal (Michalovce) és Nagyváraddal. Ezen útvonalakon vámszedőhelyek voltak, általában városokban vagy hidaknál, kompkikötőknél, ahol át lehetett kelni a folyón. Itt a kereskedő kénytelen volt vámot fizetni, de cserébe biztos lehetett benne, hogy az áruja jó kezekben van, nem fog belőle hiányozni és biztonságosan át tud vele kelni a folyón. A szőlő, szőlészet, bor hatalmas aranybányának bizonyult, és a kereskedelemből, haszonból Lőcse (Levoča) városa is kivette a részét a XVI. század folyamán. A lőcsei kereskedők főleg Biecz- kel és Nowy Targgal kereskedtek. Viszont Krakkóba, Biecz- be, Nowy Targba Bártfa (Bardejov) és Eperjes (Prešov) felől is indultak kereskedelmi utak. Žadanský, 2009h) Eperjes (Prešov) a XVII. századra előkelő vezető helyet szerzett a tokaji bor szállításában Lengyelország felé. Erre bizonyíték lehet, hogy 1624-es feljegyzések szerint ebbe az időben 9849 hordó bor volt a város alatt ebből 5756 a helyi kupecekhez tartozott, 4092 pedig a más városokból érkezett kereskedőkhöz. (Žadanský, 2009g) 15

Nowy Targba vízi úton, a Poprád folyón (Poprad) keresztül is el lehetett juttatni a különböző termékeket. Fontos megemlíteni, hogy Nowy Targ mellett lengyel területen 1720-ig hatalmas befolyással rendelkezett Biecz. Innen szállították tovább a különböző termékeket Krakkóba és Lublinba is. A lengyelországi kapcsolatok még ma is aktuálisak. Ennek illusztrálására szeretnék bemutatni egy lengyelországi és egy magyarországi példát is. Tarnow, egy lengyel város, amelyben mai napig szoros kapcsolatban állnak egymással a magyarok és a lengyelek. Ennek tökéletes példája egy a turisták számára készült füzetecske, amelyben az éttermek felsorolásakor az első helyet egy magyar étterem érdemelte ki. Ez a Winiarnia Lippóczy Pince. (2. és 3. ábra) 2. ábra: Az információs füzet előlapja Forrás: Hegedűs Zoltán 16

3. ábra: A füzet azon része, ahol a magyar étterem fel van tüntetve Forrás: Hegedűs Zoltán Viszonzásképpen szeretném bemutatni a Tokaji Galéria tevékenységének egy szeletét, amelyben lengyel festőművész kiállítására invitálja meg az érdeklődőket. (4. és 5. ábra) 17

4. ábra: A meghívó 1 Forrás: Hegedűs Zoltán 5. ábra: A meghívó 2 Forrás: Hegedűs Zoltán 18

4. A szőlészet és borászat helyzetének alakulása Csehszlovákiában 1920 után Ebben a fejezetben az I. és a II. világháború következményeit szeretném bemutatni, amely hatására az Osztrák- Magyar monarchia felbomlott, helyette kis államok sora jött létre. Az I. világháborúnak kiemelt fontosságot tulajdonítanék, hiszen az azt lezáró Trianoni békeszerződés következtében szakadt el hazájától az újonnan létrejövő először csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság, valamint ez okozta a történelmi borvidék kettészakadását is. 4.1. Az I. világháború következményei Úgy vélem, hogy az 1920. június 4-ei dátum egy hatalmas fekete foltja a történelemnek. Trianonban, Franciaországban aláírt, az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Magyarország nagy része elveszett. Talán a legmegkapóbb kifejezés erre az, hogy a történelem tréfája, hogy éppen a Tokaj- hegyaljai borvidék is ketté lett választva. A Ronyva folyót (amelyet méreteit véve inkább pataknak kellene titulálni, nem pedig hajózható folyónak) tették meg határfolyónak ezzel Szőlőske (Viňičky), Sátoraljaújhely (Slovenské nové Mesto) egy része, Kis- és Nagytoronya (Malá a Veľká Trňa) is a határ másik oldalára került. Viszont a klimatikus és a talajviszonyokat a politikai tényleges határ nem tudta megváltoztatni. Ennek ellenére az elkövetkezendő 18 évben nem született semmilyen szankció a területet illetően. A sors fintora, hogy 1938-ban az I. bécsi döntés értelmében a terület ismét magyar fennhatóság alá került. Természetesen, mint azt már a történelemből is tudjuk, ez az állapot nem tartott sokáig, a II. világháborút követően ismét Csehszlovákiához került Tokajhegyalja észak- keleti vidéke. A csehszlovák kormány ezen területtel kapcsolatban először 1959-ben rendelkezett hivatalos úton. Ekkor adtak ki egy listát, amelyen a következő települések szerepeltek: Kistoronya (Malá Trňa), Tótújhely (Slovenské nové Mesto), Szőlőske (Viňičky), Nagytoronya (Veľká Trňa), Nagybári (Veľká Bara) és Csörgő (Čerhov). Ezeken a 19

településeken vagy ezek közelében található területeken lehetett csak Tokaji név alatt szőlőt termeszteni. (Žadanský, 2009d) 4. 2. A helyzet alakulása a II. világháború után A II. világháború után, csakúgy, mint Magyarországon, Csehszlovákiában is államosították a szőlőterületeket, a JRD (magyarországi termelőszövetkezet megfelelője- TSz) és a magángazdaságok nagy része a homoki szőlőkultúrát tudta folytatni. Változtak a technikák is, mint azt már fentebb említettem: a tőkés művelés időszakában többfajta szőlőt neveltek, ezeket általában együtt is szüretelték. Csak az 1920-as, 1930-as években kezdtek el foglalkozni fajborokkal, de valószínűleg mai napig fogyasztanak a gazdák vegyes borokat. (Viga, 2009b) A permetezés tudománya is ekkor érte el ezt a vidéket. A II. világháború előtt maximum három alkalommal permeteztek, viszont a háború után főleg a lisztharmat rohamos elterjedéséből kifolyólag a permetezések számát évi 6-7 alkalomra növelték. (Viga, 2009c) 4.2.1. A csehszlovák kormány által hozott törvények A Csehszlovák köztársaság megalakulása után a szlovák területen lévő szőlőterületekre is a már korábban a magyar kormány által meghozott törvények voltak alkalmazva. Itt kell szólnom az 1908-ban kiadott XLVII. számú törvényről, amely Csehszlovákia területén is érvényben volt egészen 1959-ig. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy hiába a Trianonban megkötött béke következtében létrejött 1920-as határmódosítás, ez nem változtat a klimatikus és a talajviszonyokon. Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy az említett területen a lakosság összetétele a határmódosítás következtében nem változott. A lakosság attól, hogy egy másik ország állampolgára lett, még ugyan azt a földet művelte, ugyan úgy élte mindennapjait. Az 1953-as minisztériumi határozat alapján 10 éven belül azaz 1963-ra a szőlőültetvényeket Csehszlovákia területén kb. 3600 hektárral kellene megnövelni. Ez a 20

projekt a szőlőtelepítéseket célozta meg. Eredetileg, mint azt már fentebb említettem 10 évre tervezték, de kitolódott, és elmondható, hogy Csehszlovákia területén a szőlőültetvények növekedését egészen az 1990-es évekig protezsálták. A projekt három részből tevődött össze: elsősorban összefoglalta a megfelelő szőlőtermesztési és borkészítési eljárásokat, technikákat, a második rész már konkrétabban foglalkozott Kelet- Csehszlovákia szőlőültetvényeivel. A harmadik rész pedig kitért az egyes szőlőfajtákra köztük a Tokajira is. A tokaji aszú ügye még később, az 1970-es években is nagy hangsúlyt kapott, ekkor konkrét borkészítési technikákról is szó esett. (Žadanský, 2009e) Ebbe belefoglalták a területen a tokaji bor előállításával foglalkozó településeket is, amelyek a következők: Kisés Nagytoronya (Malá a Veľká Trňa), Bári (Bara), Csörgő (Čerhov), Szőlőske (Viňičky) és Tótújhely (Slovneské nové Mesto). Ezt a határozatokban azzal indokolták, hogy csak ezen településeket körülvevő vulkanikus talaj felel meg a tokaji szőlőfajták termesztésének. 1975-ben ezen okirat alapján Kistoronyán tokaji bort előállító borüzemet hoztak létre, amelynek egyes épületei Tótújhelyen (Slovenské nové Mesto) voltak. (Žadanský, 2009f) 4.3. Eltérések a magyar és szlovák szőlőművelés között Az első világháborút követően nem voltak nagy eltérések a két tárgyalt terület között. Csak a II. világháború után észlelhetőek változások. A II. világháború után megalakult a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, és letevődtek a szocialista mezőgazdaság alapjai. Eddig a szőlészetben a karós művelés volt elterjedve, amelynek lényege a tőke- és sortávolság: 1 méter x 1 méter. Ebben az időben a tőke fejét minél jobban szorították le, közel kellett lennie a földhöz, és a zöldhajtások kuszaságát kötözéssel fékezték meg. 1948 után a támrendszeres szőlőművelés nyert egyre nagyobb területet. Itt a tőtávolság maradt 1 méter, sortávolsága azonban változott, egészen 3 méterre nőtt. Lényege ennek a szőlőművelésnek abban rejlik, hogy minél jobban gépesíteni tudták a szőlőben végzett munkákat tehát a sorok közé a traktorok és egyéb munkagépek is befértek. Így könnyítették a talajművelést, és a permetezés folyamata is könnyebbé vált. A szőlőtőke feje egészen 1 méter magasságba került a föld felszínétől, és a zöld hajtásokat már drótok, huzalok közé helyezték. Így elmaradt a nagyon nehéz ú.n. gugolós metszés és 21

szüret. Ettől kezdve már a szőlő mennyiségére fektették a hangsúlyt. Ez azért volt fontos, mert egy szőlőtőkének nagyobb lett a termőterülete, mint a karós szőlőnél, és egy tőke így már akár a termésének háromszorosát is tudta produkálni a minőség kárára. A szőlőterület szempontjából is változások mentek végbe. Növelték a szőlőterületeket. Ezek a területek meghaladták az 560 hektárt is, sok esetben 2000 hektáros szőlőterületek is létrejöttek. Ez is bizonyítja, hogy a mennyiség volt a meghatározó. A palackozás folyamata továbbra is megegyezett a magyarországival: a palackozás tipikus tokaji üvegekbe történt továbbra is. Már a XIX. század elejétől elterjedt volt az a szokás, hogy az erősödő borvidékek elkezdtek saját üvegeket kialakítani. Európában minden régiónak megvan a hagyományos palackformája. A tokaji aszú félliteres üvege is egyedülálló a világon. Az első üveghutát a XVII. században alapították a zempléni Regécen, a Rákóczi-család birtokán. Csak erre az üvegtípusra jellemző, hogy a palack alján befelé irányuló mélyedés található. Nyaka hosszabb, amelyhez képest az üveg teste nagyobb, szélesebb, de mégis arányos. (Bodnár Péter, szül: Kassa) 4.4. Viták a tokaji aszú körül Mikor XIV. Lajos a francia király a 17. században hatalmas megelégedettséggel ízlelgette az általa királyok borának- a borok királyának (Vinum Regnum- Rex Vinorum) nevezett tokaji aszút, amit II. Rákóczi Ferenc fejedelem a segítségérét küldött cserébe, még senki nem gondolta volna, hogy 300-400 évvel később vita tárgya lesz a fent említett nedű a csehszlovák/ később szlovák és magyar kormány között. 4.4.1. Előzmények A hosszantartó vita gyökere abban rejlik, hogy a magyar fél nem mutat készséget a Tokaj-vidék szlovákiai része márkájának, minőségének és mindenekelőtt meglétének elismerése iránt. Ezt a területet a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott 4/1959 számú, a Tokaji borvidék fejlesztéséről szóló törvény és az egykori Mezőgazdasági és 22

Erdőgazdálkodási Megbízotti Hivatal 1959. áprilisban kiadott 79. számú rendelete is meghatározta. A jogszabályok szerint a szlovákiai rész magában foglalja a Tőketerebesi járás hét községének dűlőit (Kistoronya, Nagytoronya, Csörgő, Tótújhely, Szőlőske, Nagybári, Csarnahó), amelyek területe 698,10 hektárt tesz ki. A magyar fél azt állítja, hogy az egykori magyar szántóügyi minisztérium 1908-ban hozott XLVII. törvénycikkelyével összhangban a szlovákiai részt csak három község - Tótújhely, Kistoronya és Szőlőske, illetve 178 hektárnyi szőlős képezi. Ez a törvénycikkely 1959-ig volt hatályban Magyarországon, Csehszlovákiában 1954-ben állami szabványok váltották fel. A tényleges vita kirobbanásának időpontja 1964, amikor Csehszlovákia a területein túltermelésre hivatkozva exportálni kezdte a tokaji aszút Ausztriába, a Mossmer cég számára. Az osztrák cég a bort Mária Therézia Tokajer Szamorodni elnevezéssel kezdte árusítani. Az osztrák élelmiszerhivatal csak,,csemegebor néven engedélyezte az árusítást, ez azt jelenti, hogy minőségileg alsóbb osztályba lett besorolva. A bajok akkor kezdődtek, amikor a csehszlovák termelő firtatni kezdte, hogy miért ez a megnevezés. Kiderült, hogy a konkurensnek számító magyar beszállítók állnak a háttérben. A tárgyalások közvetlen részvevői között nemcsak a két központi külkereskedelmi vállalat a prágai Koospol és a budapesti Monimpex szerepelt, hanem a bratislavai Borüzemek valamint a plzeňi sörgyár is. A megállapodás aláírására 1967. január 12-én került sor. A felsorolásban talán érdekesnek tűnhet, hogy az általam tárgyalt problémához mi köze van a csehszlovák Pilsner sörgyárnak. Az ok az, hogy a magyarországi és a csehszlovákiai sörgyártás körül is gondok voltak a megnevezéseket illetően. Végül abban egyeztek meg, hogy a Moninpex lemond a,,pilsner megnevezésről sörgyártásában, a csehszlovák fél pedig csak Magyarországra exportál a tokaji néven bort, legfeljebb 1000 hektoliter mennyiségben. Ez a szerződés a két cég között egészen az 1989-es év végéig fennállt, hivatalosan 1990. július 4-én szüntették meg kölcsönös megegyezéssel. (In: Szabadföld honlap, 2011. www.szabadfold.hu (letöltés: 2013. szeptember 1)) Ezzel a vitás kérdés még korántsem volt megoldva. 4.4.2. A helyzet elmérgesedése 1993 novemberében Magyarország egyezményt írt alá az Európai Unióval, amelybe belefoglaltatott, hogy az Európai Unió területére csak Magyarország exportálhat Tokjai 23

aszú néven terméket. A szlovákiai bortermelők lázadását itt jogosnak érezhetjük, hiszen az egyezményből teljesen kihagyták őket, véleményükre egyáltalán nem voltak kíváncsiak. Ráadásul ezzel az EU saját maga szegte meg az 1972-ben kibocsátott törvényét, amelyben elismerik a,,szlovák vidékről származó tokaji bor elnevezést. "A fő ok, amiért Magyarország aláírta az Unióval ezt az egyezményt az, hogy meggátolja a Tokaj megjelölésű borok gyártását és értékesítését. A tokaji bor magyar nemzeti termék, és a Tokaj megjelölés annak a városnak a nevéből származik, amely a magyar Tokaj- Hegyalja magját képezi. Az egyezmény biztosítja számunkra, hogy sem Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok vagy akár Ausztrália nem értékesíthet majd 2006 után az Unió keretében bort Tokaj név alatt" (In: Szabadföld honlap, 2011. www.szabadfold.hu (letöltés: 2013. szeptember 1)) - mondta korábban Marcinkó Ferenc. A tokaji bor körül zajló vita fejleményei 1997-ben újabb feszültséget eredményeztek, amikor Szlovákia hivatalosan kérte Brüsszeltől a szlovák tokaji borok elismerését a Szlovák Köztársaság és az Európai Unió közötti bormárkavédelemről és -ellenőrzésről szóló készülő egyezmény keretében. Magyarország élesen tiltakozott a Szlovákiával való tárgyalások megkezdése ellen. A magyar fél az Európai Bizottságnak címzett levelében az érvei közé sorolta a terület bővítése és a szlovákiai tokaji terület kérdését szabályozó törvény hiányát, továbbá a borok eltérő sav- és cukortartalmát, a legyártott palackok számozatlanságát, a hagyományos termelési technológia be nem tartását és a hiányzó független borellenőrzést. Brüsszel azt a választ adta mindkét fél követeléseit és ellenérveit áttanulmányozva, hogy a márka körüli vitát először a szlovákoknak és magyaroknak egymás között kellene rendezniük. (In: Szabadföld honlap, 2011. www.szabadfold.hu (letöltés: 2013. szeptember 1)) A szóban forgó szlovák és a magyar fél közti egyezség 2004-re nyúlik vissza, amikor a kormányok felhatalmazása alapján az akkori agrárminiszterek Németh Imre és Simon Zsolt (SK) aláírták a megállapodást. A megállapodás értelmében egy jogi harmonizációnak kell megszületnie és a magyar hegyközségi rendszernek megfelelő szakmai szervezetnek kell kiépülnie. Ezt kiegészítené egy közös ellenőrzési rendszer. A szlovák oldalt 565,2 hektárban határozták meg. (In: Bumm honlap, 2011. www.bumm.sk (letöltés: 2013.szeptember.03.)) Közben Szlovákiában elfogadtak egy új bortörvény, amely az egész területet egy kalap alá veszi beleértve a Tokaji előállítására alkalmas kelet- szlovákiai területeket is -, egy borrégióba sorolja a Szlovákia területén megtalálható borvidékeket. 24

2009-ben viszont újabb tanácskozásoknak kellett következniük. A magyar fél ugyanis sérelmezte, hogy Szlovákia a 2004-es megállapodásokból semmit sem teljesít. Ha 2011-ig nem sikerül megállapodni a termékleírást követően, Szlovákia elveszítheti a márkanevet. Természetesen benne van a pakliban két megnevezés használata, de ebben az esetben Szlovákia rosszabb esélyekkel indulna, hiszen a Tokaj megnevezést Magyarország perelhetné el tőle, mivel a település, ahonnan a név ered Magyarország területén található. Két terméknek a piacon nem lehet ugyan az a neve, mert az zavart keltene a vásárlók és a termelők között is. 2010-ben újabb, többek szerint botrányos cselekedetre szánta el magát a szlovák kormány: 2010. március 4-én bejegyeztette magának a Tokaj védjegyet. Ezek után a terület pontos megnevezése Tokaj Szőlészeti Térség (Vinohradnícka oblasť Tokaj) lett. A szlovák borászok eddig csak az uniós alapszerződésben meghatározott Tokajská, Tokajské, Tokajský neveket használhatták termékeiken. A szlovák fél szerint erre azért volt szükség, mert a magyar kormány önkényesen változtatta meg a Tokaji elnevezést Tokajra. Ez az esemény még 2009 júniusában történt. A szlovák kormány szerint Budapest önkényesen járt el, felrúgta azt a nyilatkozatot, amelyet anno minkét fél aláírt, amely szerint a Tokajival kapcsolatos kérdéseket mindig együtt vitatják meg, és közös megegyezés alapján döntenek a vitás kérdésekben. 2011 januárjában újrakezdődtek a tárgyalások a témával kapcsolatban. A magyar fél már 2004-ben belement például abba, hogy a határon túli, több mint 170 hektárnyi terület helyett 565 hektár legyen a határon túli borvidék. Szlovákia azonban - annak ellenére, hogy akkor elfogadta 2011-ben már legalább 900 hektárra tartott igényt. (In: Parameter honlap, 2010. www.parameter.sk (letöltés: 2013. szeptember 4)) 4.4.3. Megoldási lehetőségek Úgy gondolom, hogy az érintettek pontosabb képet tudnak adni a vitás kérdésekkel kapcsolatban, ezért megszólaltattam egy Szőlőskén (Viničky) alkalmazásban lévő borászt, Bodnár Pétert, hogy értékelje a jelen helyzetet. Végzettségét tekintve szőlész, borász. A Modori Mezőgazdasági Szakképző Intézet (Stredná polnohospodárská technická škola, 25

Modra) szőlészeti, borászati szakán végezett 1981-ben. 2003-tól a Szőlőskei Szaktanintézet (Stredná odborná škola Viničky) pincemestere, majd később szőlésze is lett. Az 1908. évi bortörvény alapján Tokaj- hegyalja területe ezen a vidéken is megtalálható. A talaj szerkezete és az időjárási feltételek ugyanis nem változhattak meg az által, hogy 1920. június 4-én Trianonban politikailag meghúzták a határvonalat, amely a Tokaj- hegyaljai borvidéket kettészelte. A mai szlovákiai borvállalkozók szeretnék művileg ezt a területet megnagyobbítani, hogy ez által nagyobb haszonra tegyenek szert. Véleménye szerint ez helytelen eljárás, mert elődeink nagyon jól tudták, hogy mely terültek azok, amelyek megfelelőek az aszú bor alapanyagának előállításához. A vitás kérdéseket illetően Bodnár Péter a következő választ adta: Magyarországon a Hegyközség Tanácsok ellenőrzés alatt tartják a kitermelt szőlő mennyiségét és minőségét. A szervezet 1995-ben alakult Magyarországon. Mint azt a kifejezés is mutatja, minden olyan településen található ilyen tanács, ahol szőlőtermesztéssel és borkészítéssel is foglalkoznak. Ebből következik, hogy a Tokaj- hegyaljai borvidékhez tartozó települések is rendelkeznek ilyen tanáccsal. A hegybíró, aki a tanácsot vezeti, kötelessége elvégezni ezeket az ellenőrzéseket. 2004-ben a szlovák fél megígérte, hogy Tokaj- hegyalja szlovákiai területén is létrehoz egy ilyen szervezetet, de ez mai napig nem történt meg. Ez az ellenőrzés nagyon hiányzik Szlovákiában, nincs egységesítve a szőlőtermesztés és borkészítés. Míg Magyarországon olyan alapvető dolgokat is meghatároznak, mint a szőlőszemek mennyisége egy tőkén, a vegyszeres védekezés pontos betartása, az előállított bormennyiségre kiadott elismervény (mennyit adhat el Tokaj néven), addig Szlovákiában ez nem létezik. Bodnár Péter szerint erre nagy szükség volna, már csak azért is, mert így a vitás kérdésekre hamarabb találnának megfelelő, mindkét felet kielégítő választ, és ez által talán a két ország is nézeteit tekintve közelebb kerülne egymáshoz. Szerinte a legnagyobb vita a szőlőterületek elismerése körül folyik, a terület elnevezése már csak másodlagos értékű. A környéken működő borászatok tulajdonosai azért harcolnak, hogy az ő szőlőterületük is beleférjen abba az 560 hektárba, amit a magyar fél 2004-ben felajánlott. Természetesen a szlovák felek között akad ellenzője ennek a szervezetnek. Egyszerű oka az ellenvetéseiknek, hogy ha olyan mértékben, mint Magyarországon szabályozva lenne a szőlőtermesztés és borkészítés Szlovákiában, nem tennének szert olyan mértékű nyereségre. 26

A megoldások között szerepel az a lehetőség is, hogy a két terület hivatalosan is teljesen kettéválik. Ez esetben a Tokaj elnevezést valószínűleg Magyarország fogja megkapni, mert Tokaj település is Magyarországon található. Ez a verzió nem népszerű, mert az új név kialakulása káros hatással lesz a terület borértékesítésére. Egy új névvel betörni a piacra sokkal nehezebb, mint egy nagyhírű, tradicionális elnevezéssel. (Bodnár Péter, született: Kassa) További megoldási lehetőség lehetne, ha a két terület közös nevezőre jutna és együttesen próbálnának meg kezdeni valamit a kialakult helyzettel. 27

5. A piac szereplői A tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3 4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen. Három jellegzetes hegy, az Abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben összesen 27 települést foglal magába: Tokaj, Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Hercegkút, Legyesbénye, Mád, Makkoshotyka, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tolcsva, Vámosújfalu. A terület a világ első zárt borvidéke volt, az 1737-ben született királyi rendelet felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a tokaji bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a terület évezredes egysége indokolta, hogy a borvidéket a világörökség részévé nyilvánítsák. A borvidék legkiemelkedőbb termelőhelyei, összesen 9 település képezi a világörökségi terület magját, illetve Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, és a hercegkúti pincesor, Tolcsván a történelmi pincesor, az Oremus pincéi, valamint a Tokaj Kereskedőház Bormúzeuma. További szereplők: Árvay Családi Pincészet, Bene Pincészet, Béres Pincészet, Bodvin, Demeter vin, Dereszla Pincészet, Disznókő Szőlőbirtok, Dobogó Pincészet, Evinor Pincészet, Götz Pincészet, Gróf Degenfeld Pincészet, Homoky család pincészete, Kőporosi és Gomboshegyi pincesor, Kun Lajos Pincészete, Monte Tokaj Szőlőbirtok és Pincészet, Patricius Borház, Rákóczi Pince, Royal Tokaji, Sajgó Családi Pincészet, Samuel Tinnon család pincészete, Szepsy, Tokaj Kereskedőház ZRt., Tokaj Nobilis, Tokaj Oremus, Tokaj Pendits, Ungvári Pince, Varkoly Családi Pincészet. Személyem szerint a szereplők közé sorolnám nemcsak a pincészeteket, igaz a bortermelés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a gasztronómiára, akár vendéglátóhely keretein belül, akár kézműves ételeik előállítása formájában, hanem a különálló éttermeket és a szálláshelyeket is, hiszen ezek a létesítmények is jelen vannak Tokaj hegyalján, és nagyban segítik a borok értékesítését, és a turistákat is vonzzák. 28

5.1. Kiemelkedő szereplők Minden borvidéknek vannak meghatározó alakjai, amelyek a vidék említésére rögtön eszünkbe jutnak. Ilyen lehet például a Villányi borvidéken Bock József vagy Gere Attila, esetleg az Egri borvidéken Thummerer Vilmos és Gál Tibor neve. Tokajban is vannak olyan pincészetek, melyek neve mára már szorosan összefonódott a Tokaji borvidékkel. Ilyen példának okáért Szepsy István, Árvay János és Áts Károly, akik az Év borásza címet is kiérdemelték. 5.1.1. Tokaj Kereskedőház Zrt. A pincészet a Magyar Állam tulajdonában lévő nemzeti pincészet. A Tokaji borvidék legnagyobb borászataként a magyar borászati tradíció és hagyomány legfőbb őrzője és védelmezője. A Tokaji Kereskedőház több mint félévszázados borászati tapasztalattal rendelkezik, ezáltal mindig is meghatározó szereplője volt a borvidék életének. A borászati feldolgozás korszerű technológiája méltó a tokaji bor és a Tokaji borvidék hírnevéhez. Tokaj-hegyalja egyetlen nemzeti tulajdonban lévő pincészete ma már modern borászati feldolgozó technológiával készíti borait, melyet több mint 30 ország piacaira juttat el. (In: Tokaj Kereskedőház Zrt. honlap, 2010. www.crownestates.tokaji.com (letöltve: 2014. április 21)) 5.1.2. Oremus pincészet Az Oremus szőlőbirtok 1993-ban alakult meg a spanyol Vega Sicilia testvérbirtokaként. A birtok szőlőterületei a borvidék tizenhárom dűlőjében találhatóak, hat település határában. A tolcsvai birtokközpontban felépült új borház különlegesen ötvözi a hagyományos és a korszerű borkészítés szellemiségét. Mint sok más pincészet, az Oremus is kihasználja a vendéglátás adta lehetőségeit, és erre a díszkert közepén álló klasszicista kúria erre tökéletes helyszínt biztosít. A birtokközpont másik ékessége a több kilométernyi pincelabirintus, mely 2002 óta a Világörökség védelmét élvezi. A vulkáni tufába kézzel 29

vájt földalatti pincék a 13. század óta őrzik a tokaji borokat. (In: Tokajoremus honlap, 2012. (letöltés: 2014. április 21)) 5.1.3. Tokaj Hétszőlő Szőlőbirtok Az 1991-ben alakult Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok 55 hektárnyi területe a borvidék legdélibb pontján, a Tokaj-hegy déli oldalán, egy északról és keletről védett völgykatlanban található, 120-300 m tengerszint feletti magasságban. A Hétszőlő dűlő 1502-ben kapta nevét, amikor a Garaiak hét kisebb parcella megvásárlásával kialakították birtokukat. A birtok egykori tulajdonosai között találjuk a bibliafordító Károli Gáspárt, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet és a Rákócziakat. A terület 1713 után a császári udvar tulajdonába került. A Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok központja az 1700-as évek elején épült Rákóczi-Dessewffy kastély. A Tisza partján található barokk stílusban épült kastély hosszú időn keresztül sóvámház volt, a Máramarosból uszályon érkező sót itt rakták szekérre és vámolták el. Korabeli dokumentumok Palota pince, illetve Palota néven említik a mai Rákóczi Pincét és a fölötte található épületegyüttest. A Rákóczi pince más vonatkozásban is ismert: itt koronázták magyar királlyá Szapolyai János erdélyi vajdát 1526-ban. A pince feletti épület a tokaji vár lerombolása (1705) után a tokaji uradalom központjává vált. Ma a lovagterem borlovagrendi szertartásoknak és borkóstolóknak ad helyet. Itt kapott helyet a birtok bormúzeuma, ahol muzeális borok, a régebbi évjáratú aszúk és szamorodnik pihennek nemespenésszel borítva. (In: Bor és Piac Online, 2014. www.borespiac.hu, (letöltve: 2014. április 21)) 5.1.4. Disznókő A birtok szőlőterületei 1732 óta szerepelnek az első osztályú besorolású dűlők között. 2002-ben ültetvényeink a Tokaji Borvidék részeként felkerültek a Világörökség listájára. Nem csoda, ha ez a kivételes minőségű bort adó terület a befolyásos főúri családok körében már a történelmi időkben is nagyon keresett volt. A II. világháború után államosított birtok 1992-ben született újjá 30

az Axa Millésimes vezetése alatt. Az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudásnak, a tokaji aszúk készítésében szerzett tapasztalatoknak köszönhet ően a Disznókőt ma méltán tartják számon a valódi tokaji nagy borok újjászületésének úttörői között. (Disznókő honlap, 2010. www.disznoko.hu, (letöltve: 2014. április 21) 5.1.5. Pajzos- Megyer Pincészet Tokaj-hegyalja egyik legnemesebb dűlője a 60 ha- os Pajzos dűlő. A világon elsőként, a XVIII. században, Tokaj-hegyalján történt dűlőszelektálás során már a legjobb területek közé sorolták. A napsütötte déli fekvésű, átlagosan 200 m magasságban található Pajzos dűlőbe a hagyományos tokaji szőlőfajtákat telepítették: Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály. A meleg nyár, a nedves kora őszi idő, majd a kellemes száraz vénasszonyok nyara az optimális érés feltételei. E csodálatos természeti adottságok és az itt gazdálkodók kivételes szaktudásának találkozása teszi lehetővé a borkülönlegességek előállítását. (In: Pajzos- Megyer honlap, 2013. www.pajzos-megyer.com (letöltve: 2014. április 21)) 5.1.6. Dereszla Szőlőbirtok és Pincészet A Dereszla Pincészet a Tokaji Borvidék egyik leggazdagabb történelmi múltjával rendelkező borászata, Magyarország történelme végigkísérhető a pince múltján. Az első írásos említése a bodrogkeresztúri pincének a XV. század elejéről való, amikoris egy leltárív arról számol be, hogy az akkor Zsigmond király tulajdonában lévő pincéket használták a borban leadózott tized begyűjtésére és tárolására. Az 1450-es évektől Hunyadi birtok, feltehetőleg Hunyadi Mátyás is megfordult a pince falai között. A török dúlás idején a Habsburgok tulajdonában állt, mint császári birtok. 1605- től Bocskai, majd Bethlen erdélyi fejedelmek irányítják a Dereszla domb északi oldalán fekvő majorságot és a hozzá tartozó pincéket. 1645-ben, a Linzi békét követően vált a Rákóczik egyik fontos birtokává a mai pincerendszer. A Rákóczi Szabadságharc idején már nem II. Rákóczi Ferenc fejedelem vagyonát gyarapították az itt érlelt borok, mivel az 1699-es 31