BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR SZAKDOLGOZAT Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak 2011
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR ZALAEGERSZEGI INTÉZET A számviteli politika kialakítása és érvényesítése a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézeténél Belső konzulens: Simonné Romsics Erika Külső konzulens: Vida Katalin Vér Beáta Nappali tagozat Vállalkozásszervező szak 2011
NYILATKOZAT Alulírott, Vér Beáta büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a szakdolgozatomban foglalt tények és adatok a valóságnak megfelelnek, és az abban leírtak a saját, önálló munkám eredményei. A szakdolgozatban felhasznált adatokat a szerzői jogvédelem figyelembevételével alkalmaztam. Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra korábban oktatási intézmény más képzésén diplomaszerzés során. Zalaegerszeg, 2011. január. 3. hallgató aláírása
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 3 A SZÁMVITEL JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN.5 1. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET BEMUTATÁSA...6 1.1. Az Intézet rövid története...6 1.2. Az Intézet tevékenységi köre..8 1.3. Az Intézet felügyelete, szervezeti felépítése.12 1.4. Az Intézet szolgáltatásai...13 2. A SZÁMVITELI POLITIKA TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSAI...14 2.1. A számviteli politika kialakításának szükségessége.14 2.2. A számviteli politika fogalma, célja.14 2.3. A számviteli politika tartalma...15 2.4. A számviteli politika közzététele..16 2.5. A számviteli politika elkészítésének gyakorlati szempontjai...16 3. A SZÁMVITELI POLITIKA KIALAKÍTÁSA AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL..18 3.1. A számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolata..18 3.2. Beszámolási és könyvvezetési forma...20 3.2.1. A beszámoló formája és a könyvvezetés..21 3.2.2. A kiegészítő melléklet tartalma...22 3.2.3. A beszámoló elkészítésének időpontja, nyilvánosságra hozatala.27 3.2.4. A beszámolóért és a számviteli politikáért való felelősség..28 4. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL ALKALMAZOTT, A SZÁMVITELI POLITIKÁT ALÁTÁMASZTÓ SZABÁLYZATOK BEMUTATÁSA...29 4.1. A számlarend és a bizonylati rend bemutatása...29 4.1.1. A számlarend összeállítása...29 4.1.2. A bizonylati rend bemutatása...33 4.2. Az eszközök és források értékelésének szabályzata...34 4.2.1. Eszközök...34 4.2.1.1. Befektetett eszközök értékelése.34 1
4.2.1.2. Forgóeszközök értékelése..38 4.2.2. Források 39 4.2.2.1. Saját tőke értékelése..40 4.2.2.2. Tartalékok értékelése.41 4.2.2.3. Kötelezettségek értékelése.41 4.3. Pénzkezelési szabályzat...43 4.4. Leltározási és leltárkészítési szabályzat 46 4.5. Selejtezési szabályzat 51 4.6. Önköltségszámítási szabályzat.54 5. ÖSSZEFOGLALÁS...59 Irodalomjegyzék Mellékletek 2
BEVEZETÉS A számvitelnek a gazdaságban meghatározó szerepe van, nélkülözhetetlen információkat hordoz, mással nem pótolható. A számvitel lényege nem csak az, hogy tükrözze a tényleges vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet, hanem segítse feltárni és megoldani a problémákat is. Olyan információs bázissá kell, hogy váljon, hogy megalapozza és alátámassza a vezetői döntéseket. A piacgazdaság működéséhez szükséges, hogy a gazdálkodók megbízható és valós információkat hozzanak nyilvánosságra. Napjainkban az államháztartás (költségvetés) folyamatos reformokon megy át. A költségvetési szervek számvitele számos esetben eltér a versenyszférában tevékenykedő vállalkozásokétól, s működésüket is más törvények szabályozzák, de rájuk is vonatkozik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény. Szakmai gyakorlatomat Budapesten töltöttem a Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézeténél. Az Intézetnél eltöltött három hónap során a főiskolán megszerzett elméleti tudásomat gyakorlati tapasztalatokkal is bővíthettem. A gyakorlat során részt vettem a kimenő és beérkező számlák iktatásában, pénztári-, vegyes és banki tételek gazdasági rendszerben történő feldolgozásában, a beszámoló előkészítésében, valamint betekintést nyerhettem a leltározási folyamat részleteibe. Diplomamunkám témájául a számviteli politika és az ahhoz kapcsolódó szabályzatok kialakítását választottam az Intézetnél. Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló többször módosított 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet előírásai, a számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény felhatalmazása alapján a kötelező előírások mellett egyes feladatokat a számviteli politikában kell szabályozni. A számviteli törvény megnevezi a számviteli politika részeként elkészítendő belső szabályzatokat, azonban a kötelező módszereken, eljárásokon túlmenően számos területen biztosít a szervezetek számára választási lehetőséget, tehát csak keretjelleggel 3
szabályoz. Ezért a gazdálkodó számára rendkívül fontos a számviteli politika oly módon elkészítése, hogy az ne csupán a számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet kötelezően előírt kivonata legyen, hanem tükrözze az adott szervezet sajátosságait is. Célom, hogy minél részletesebben sikerüljön bemutatnom a szabályzatok elemeit és a szabályzatok készítésére vonatkozó előírásokat. Diplomamunkámat az irodalomjegyzékben bemutatott szakirodalmak segítségével és az Intézet iratanyagainak teljes körű felhasználásával végzem. Dolgozatom első részében bemutatom az Izotópkutató Intézetet, különös tekintettel a tevékenységére. A második részben a számviteli politika törvényi előírásait, kialakításának szükségességét, fogalmát, célját, tartalmát, elkészítésének gyakorlati szempontjait fejtem ki. A harmadik részben részletezem az Intézetnél kialakított számviteli politikát. Ennek keretében vizsgálom a számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolatát, valamint az Intézet által választott könyvvezetési és beszámolási formát. A negyedik fejezetet a számviteli politika keretében elkészítendő belső szabályzatok jogszabályi előírásai, valamint az Intézetnél választott módszerek, eljárások vizsgálata képezi. 4
A SZÁMVITEL JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN Már 1723-ban III. Károly dekrétumának 53. cikkelye előírta a kereskedők kötelező jellegű rendes és szabályszerű könyvvezetését, hitelezéseiknek szakszerű feljegyzését. Az 1840. évi XV. és XVI. Törvény előírta a napló és főkönyv hiteles vezetését. Az 1875. évi Kereskedelmi Törvény 37. cikkelye szabályozta az üzleti könyvek vezetésének módját, leltár, mérleg, mérlegben szereplő tételek értékelésének módjait. Az 1930. évi V. törvény, ismertebb nevén a kft törvény szabályozta a hiteles könyvvizsgáló szerepét és feladatait. Az 1954-ben hatályba lépett PM. rendeletben megfogalmazódtak az állami vállalatok mérlegbeszámolójára vonatkozó szabályok (részletes szabályozás a mérlegbeszámoló felépítésére és annak tartalmára). Az első önálló törvény a számvitelről az 1968. évi 33. törvényrendelet volt, mely a könyvvitel, az önköltségszámítás, a könyvviteli mérleg, az eredménykimutatás, valamint a költségelszámolás rendszerének szabályozását foglalja magába. Az 1979. évi II. törvényben a pénzügyminiszter ágazati számlakeretet írt elő; ez volt a Népgazdasági Egységes Számlakeret. 1989 után megkezdődött a magyar számviteli gyakorlat átalakítása. A többször módosított 1991. évi XVIII. törvény 1992. január 1-jével lépett hatályba. Célja, a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós kép kialakítása, a számviteli beszámolók egységes elvek alapján történő elkészítése és közzététele alapján. 2001. január 1-jével lépett hatályba az újrakodifikált 2000. évi C. törvény a számvitelről. E törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek összhangban állnak az Európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel, figyelemmel vannak a nemzetközi számvitelre, és amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható e törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről. Ez a törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. 5
1. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZET BEMUTATÁSA 1.1 Az Intézet rövid története Az Izotópkutató Intézet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kutatóintézete, amely Budapesten, a csillebérci Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) kampuszon működik. KFKI telephely 1. számú kép Az Intézet besorolása a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény 18. - a szerint önállóan működő és gazdálkodó közszolgáltató, kincstári körbe tartozó köztestületi költségvetési szerv. Az Intézet szerepét a hazai innovációban a legjobban talán az jellemzi, hogy az Intézetet 51 évvel ezelőtt tulajdonképpen nem megalapították, hanem egyszerűen csak létrejött, a gyakorlat oldaláról felmerült igények kikényszerítették egy ilyen jellegű szervezet kialakulását. Az Izotópkutató Intézetet a radioaktív izotópok iránt az orvosi gyakorlat, a kutatás, az ipar és a mezőgazdaság területén megnyilvánuló igény hozta létre. Az Intézet tevékenysége még ma is jórészt az izotópok alkalmazásával kapcsolatos, bár ennek tartalma alapvetően megváltozott. A sugárzásos módszerek egyre inkább irányulnak a környezetvédelem területére (szennyvíztisztítás, füstgáztisztítás). 6
MTA Izotópkutató Intézet 2. számú kép Az Intézetet Izotóp Elosztó Intézet néven, 15 fős kezdő létszámmal 1959-ben az Országos Atomenergia Bizottság hozta létre a radioizotópok importjára, elosztására, országos nyilvántartására, valamint a tudományos és ipari alkalmazásainak módszerei (γ-defektoszkópia, nyomjelzéstechnika, nagyaktivitású források felhasználása) fejlesztése céljából. 1967 óta az Intézet a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá került. A tudományos kutatási tevékenység nagyobb hangsúlyt kapott, de egyúttal az izotóptermelési-, feldolgozási-, alkalmazási tevékenység is tovább bővült. Az Intézet létszáma a 80-as évek közepén érte el a csúcsot, mintegy 430 munkatárssal. Az Intézet 1984-ben megalakította az IZINTA Izotópkereskedelmi leányvállalatot. A leányvállalat Kft formában napjainkban is működik, melyben az Intézetnek 81,2%- os részesedése van. A szigorodó gazdasági feltételek és egy, ebben az időben zajló akadémia revízió következményeként az Intézet 1993-ban kettévált. A szétválást egy kormányrendelet előírása okozta, amely szerint felül kellett vizsgálni a finanszírozás módját azoknál a költségvetési intézményeknél, amelyeknél a vállalkozói tevékenységből származó bevétel két egymást követő évben meghaladta a nekik juttatott költségvetési támogatás 1/3-át. Az Intézet is ebbe a körbe tartozott. Az eredeti Intézet két, akkor 7
Laboratóriumnak nevezett szervezeti egységéből Kft alakult (Izotóp Intézet Kft), melyben az Intézetnek 30,2%-os részesedése van. A másik szervezeti egység továbbra is az MTA kötelékében van. volt. 1998 és 2005 között az Intézet az MTA Kémiai Kutatóközpont egyik társintézete Az MTA 2005-ös közgyűlése visszaállította az Intézet független státuszát 2006. január 1 - jével kezdődő hatállyal. A Kémiai Kutatóközpontból való kiválással együtt új gazdasági-pénzügyi részleg alakult és az Intézet ismét önálló jogi személyiséggel rendelkező önállóan gazdálkodó köztestületi költségvetési szerv lett. Az Intézet az egyik Technikai Támogató Intézménye az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH), mellyel hosszú távú Együttműködési Megállapodást is kötött. Az együttműködés egyik fő célja a hazai nukleáris biztosítéki tevékenység műszaki és tudományos hátterének az Intézet által történő biztosítása. 1.2. Az Intézet tevékenységi köre Az Intézet az MTA törvényben foglaltak alapján műveli a feladatkörébe utalt tudományt és tudományos kutatásokat végez közfeladatként. Közfeladatként ellátandó alaptevékenysége: nemzetközi színvonalú tudományos kutatások az izotóp- és nukleáris kémia, a sugárhatáskémia, a sugárvédelem és nukleáris biztonság, a reakciókinetika és a heterogén katalízis területén, graduális és posztgraduális képzés, szakmai- tudományos tanácsadás és speciális mérési feladatok ellátása hatóságok és más szervezetek számára. Az Intézet vállalkozási tevékenységet csak az alapító okiratban meghatározott keretek között és mértékben végezhet. Vállalkozási tevékenységet folytathat a szabad kapacitások hasznosítása érdekében, költségvetése tervezett összkiadásához viszonyítottan legfeljebb 30%-os mértékig, az alábbi tevékenységi körökben: 8
gazdasági társaságok és egyéb intézmények számára kísérleti fejlesztési feladatok ellátása, részvétel az Intézet tevékenységi köréhez tartozó gazdasági társaságok működtetésében, Az Intézmény a vállalkozási tevékenységből származó eredményt az alapítói okiratban meghatározott alaptevékenységre visszaforgatja. A kiegészítő, kisegítő tevékenység célja a meglévő kapacitás kihasználása és az alaptevékenységgel szorosan összefüggő bevételi lehetőségek feltárása, kihasználása. Az államháztartás működési rendjéről szóló többször módosított 217/1998. (XII.30.) Kormányrendelet szabályozza a költségvetési szervek kiegészítő, kisegítő tevékenységét, az alapelveket. Az intézet Alapító Okiratában meghatározott, illetve azokhoz kötődő tevékenységek, amelyet az alaptevékenysége feltételeként rendelkezésre álló, s e célra csak részben lekötött személyi és anyagi kapacitások fokozott kihasználásával végez. Az Intézetben a kutató-, fejlesztő munka 5 osztályon folyik: 1. Izotópalkalmazási Osztály Fő kutatási területe: Vas és óntartalmú katalizátorok oxidációs és koordinációs állapotainak vizsgálata Mössbauer spektroszkópiával Nagyaktivitású hulladékok esetén szóba jöhető radioizotópok tanulmányozása geológiai mintákban Mössbauer laboratórium 3. számú kép 9
2. Nukleáris Kutatások Osztálya Kiemelt feladatai: Prompt gamma aktivációs analízis (PGAA) referencialaboratórium működtetése Neutronos magreakciókkal kapcsolatos nukleáris adatok mérése nemzetközi adatbázisok számára Prompt - gamma spektrométer 4. számú kép 3. Sugárhatáskémiai Osztály Kutatási területek: Szennyvizek sugárzásos ártalmatlanítása, szerkezeti anyagok sugártűrésének vizsgálata Polimerek előállítása bio- és orvosi felhasználásra sugárzások segítségével Impulzusüzemű elektrongyorsító (LINAC) 5. számú kép 10
4. Sugárbiztonsági Osztály Munkája elsősorban a gamma spektroszkópiai, valamint a tömegspektroszkópiai eljárásokra épül. Tevékenységük részben a következő fejlesztésekhez kapcsolódik: nukleáris anyagok kimutatása, orvosi eszközök sugársterilezése megbízás alapján K+F tevékenység a Paksi Atomerőmű ZRT és a Hulladékkezelő KHT részére 5. Felületkémia és Katalízis Osztály Fő tevékenysége: Katalízis folyamatok mechanizmusának megismerése Ipari szennyvizek veszélyes összetevőinek ártalmatlanítása Az Intézet tudományos munkája jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nukleáris technikát minél szélesebb körben, a meglévő területeken pedig eredményesebben használjuk. Az Intézet munkájában jelentősen támaszkodik kapcsolatrendszerére. A hazai kapcsolatok között az egyetemekkel fennálló kapcsolatok igen jók (BMGE, ELTE, Pannon Egyetem) az Országos Atomenergia Hivatallal (OAH) kialakított kapcsolat említendő. A nemzetközi intézményi kapcsolatok között említendő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) berlini Fritz- Haber Intézet Nemzetközi kutatási kapcsolatai közül a következő partnerek említendők: Institute of Nuclear Sciences (Szerbia) Ruder Boskovic Institute (Horvátország) egyetemek kutatói (Venezuelából a Simon Bolivar egyetem, Új-Zélandról a Massey Egyetem) Az Intézet kutatási tevékenysége jelentős részben épül a pályázati részvételre. A kutatómunkában felhasznált anyagok, eszközök beszerzésének, valamint a külföldi rendezvényeken, konferenciákon történő részvételek fedezetének csaknem kizárólagos forrása a pályázatokon elnyert támogatás. 11
A hazai pályázatok között kiemelt helyen említendő: NAP VENEUS projekt, melynek célja a hideg neutronos mérési módszerek továbbfejlesztése OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) projekt A nemzetközi pályázati részvétel közül nagyobb projektek: EFNUDAT EU (European Facilities for Nuclear Data) elsődleges célkitűzése a magas színvonalú berendezésekre nyalábidő biztosításával hozzájárulni pontos nukleáris adatok méréséhez és számításokhoz ReCosy EU (Redox Phenomena Controlling System). A projekt a nagyaktivitású radioaktiv hulladékok végleges elhelyezéséhez kapcsolódik. Számos gyógyszer és diagnosztikai eljárás alapját képezik az Intézet fejlesztései. Az izotópkutatók munkája és szakértelme nélkül elképzelhetetlenek lennének a jódizotópos szívizomvizsgálatok vagy a Down-kóros magzatok kiszűrésére alkalmas tesztek, de nem működhetne az emberi test háromdimenziós feltérképezésére alkalmas orvosi műszer, a PET (pozitron-emissziós tomográf) sem. 1.3. Az Intézet felügyelete, szervezeti felépítése Az MTA Izotópkutató Intézet felügyeletét a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényben, az Akadémia Alapszabályában (Asz.) és az Akadémiai Ügyrendben lefektetett és a vonatkozó jogszabályokban előírt módon az Akadémia felügyeli és irányítja. Működését irányító testület: Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT). Az Intézet önállóan dönt kutatási tevékenységéről, köteles azonban ellátni azokat a kutatási feladatokat, amelyeket az Akadémia az Alapító Okiratban meghatározott, valamint köteles figyelembe venni a tevékenységéről az AKT, az illetékes tudományos osztályok, illetve a megfelelő tudományos bizottságok által készített és elfogadott értékelést, továbbá a közgyűlés határozatait (Asz. 68. ). 1 1 MTA Izotópkutató Intézet: Szervezeti és működési szabályzat, 2008., p. 6. 12
Az Intézet egyszemélyi felelős vezetője az igazgató, aki magasabb vezető beosztású közalkalmazott. Az Intézet igazgatója 1999 óta Wojnárovits László. Az igazgató munkáját igazgatóhelyettesek és tanácsadó testületek segítik. Az igazgató az érintett területekre vonatkozó szervezeti és szakmai ügyekben döntési és rendelkezési jogait az egyes területek vezetőire átruházhatja, ami azonban nem érinti egyszemélyi felelősségét. Szakmai ügyekben az igazgatóhelyettesek harmadik személyek előtt képviselhetik az Intézetet, utólagos beszámolási kötelezettséggel. Az Intézetben az általános igazgatóhelyettes koordinálja az osztályok tudományos tevékenységét. Az egyes osztályok vezetését tudományos osztályvezetők látják el. Az Intézet tudományos munkáját öt tudományos osztály működtetésével folytatja. Az Intézeti infrastrukturális egységek az igazgató és a gazdasági igazgatóhelyettes irányítása alatt működnek. Az Intézet munkatársainak létszáma 92 fő, ebből mintegy 45 fő tudományos kutató. 1.4. Az Intézet szolgáltatásai Az Intézet szolgáltatásokat végez a kutatásokhoz kapcsolódóan és egyéb, ionizáló sugárzásokkal és nukleáris anyagokkal kapcsolatos kérdésekben. Ezek között említendő: A radioaktív anyagok központi nyilvántartása Ismeretlen eredetű nukleáris anyagok vizsgálata és azonosítása Radioaktív anyagok szállításának és tokozásának véleményezése Magyarországi nagyberendezéseken zajló besugárzások szervezése és koordinációja Anyagok és berendezések sugárkárosodásának vizsgálata Az Intézet ipari, tudományos és társadalmi partnerek megbízását is szívesen fogadja, akik hasznosítani tudják az itt rendelkezésre álló kutatási infrastruktúrát és szakértelmet. 13
2. A SZÁMVITELI POLITIKA TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSAI 2.1. Számviteli politika kialakításának szükségessége A számviteli politika kialakítását a számvitel törvényi szintű szabályozása teszi lehetővé és egyben szükségessé. A törvényi szintű szabályozás keretjellege több területen döntési lehetőséget ad és tág teret biztosít a megfelelő számviteli rendszer kialakítására, működtetésére. A beszámoló akkor ad a vagyoni-, pénzügyi-, jövedelmi helyzetről valós és megbízható képet, ha a számviteli politikában rögzítésre kerülnek a számviteli törvény keretein belül választott eljárási szabályok és értékelési előírások. A számviteli politikát nem lehet egy-egy ágazatra, fejezetre, intézménycsoportra elkészíteni, mivel az egyes költségvetési szervek adottságai eltérőek. A számviteli politikát tehát minden költségvetési szervnek el kell készíteni. A költségvetési szervek számviteli politikájának kialakítása során fontos befolyásoló szerepet töltenek be a költségvetési szervek gazdálkodási szabályait előíró törvények és kormányrendeletek. Így az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet. A költségvetési szervek elszámolási sajátosságait a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény végrehajtásaként (kiegészítéseként) az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII.24.) Kormányrendelet tartalmazza. 2.2. A számviteli politika fogalma, célja A számviteli politika az adott szervezet egyedi sajátosságainak figyelembe vétele mellett a számviteli törvény keretjellegű előírásai megvalósításához szükséges módszerek, eszközök, eljárások, kiegészítő rendelkezések sorozata, amelyek betartása az adott szervezetre kötelező. 2 2 SZAMKÓ JÓZSEFNÉ: Központi és önkormányzati költségvetési szervek számviteli politikája, számlarendje, SALDO, 2010., p. 7. 14
A számviteli politika célja, hogy a költségvetési szerveknél olyan számviteli rendszer (könyvvezetési és az azt alátámasztó bizonylati rendszer) kerüljön kialakításra, amely alapján összeállított éves elemi költségvetési beszámoló megbízható és valós képet nyújtson a gazdálkodásról, illetve a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről és ez feleljen meg mind a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek, mind az államháztartás szervezeti beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII.24.) Korm. Rendeletnek, illetve egyéb jogszabályi előírásoknak. 2.3. A számviteli politika tartalma A számviteli törvény és a 249/2000. (XII.24.) Korm. rendeletben foglaltak szerint az államháztartás szervezetének szakmai feladatai és sajátosságai figyelembevételével ki kell alakítania és írásban szabályoznia számviteli politikáját. A számviteli politika keretében el kell készíteni: az eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatát, az eszközök és források értékelésének szabályozását, az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot, a pénzkezelési szabályzatot. A számviteli politika a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: Általános elvek, eljárások, módszerek: az Intézet tevékenységének bemutatása, eszközök, források besorolása, értékcsökkenés módszerei, kisértékű eszközök elszámolása, értékvesztés meghatározása, elszámolása, árfolyamváltozások elszámolásának módja, jelentős hiba meghatározása, az ellenőrzés, önellenőrzés hatásának bemutatása, elszámolása, számviteli politikáért felelősök köre, feladataik. Könyvvezetéssel kapcsolatos kérdések: könyvvezetés rendje, főkönyvi és analitikus nyilvántartások kapcsolata, zárlat, egyeztetések, 15
mérlegkészítés időpontjának megválasztása, fordulónap és mérlegkészítés között elvégzendő feladatok köre, könyvvezetésért járó felelősség meghatározása. Beszámolóval kapcsolatos kérdések: választott beszámolási rendszer, beszámolási és könyvvezetési forma, kiegészítő melléklet tartalma, felépítése, beszámoló ellenőrzésének módja, elemzési feladatok meghatározása. A számviteli politika keretében kell továbbá szabályozni azt, hogy a számviteli elszámolás és az értékelés szempontjából az államháztartás szervezete mit tekint lényegesnek, nem lényegesnek, továbbá jelentős összegnek, nem jelentős összegnek. 3 2.4. A számviteli politika közzététele A számviteli politika nyilvános kell, hogy legyen. Nyilvánossága abban fejeződik ki, hogy a számviteli törvény szerint a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a számviteli politika alapvető elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását. Az így nyilvánosságra kerülő számviteli politika alapján a beszámolót felhasználók képet nyerhetnek a gazdálkodónak a számviteli rendszeréhez való viszonyáról, azon keresztül célkitűzéseiről. 2.5. A számviteli politika elkészítésének gyakorlati szempontjai A számviteli politikát a számviteli alapelvek, értékelési szabályok alapján kell kialakítani úgy, hogy a költségvetési szervek adottságainak, körülményeinek legjobban megfeleljen. A számviteli politikát írásban a számviteli törvény és a Korm. Rendeletben foglaltak szerint kell elkészíteni. Részletességét a költségvetési szerv nagysága, az ellátandó 3 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 8. (5). bekezdés 16
feladatok köre, az alkalmazandó könyvelési módszer, valamint a gazdasági események gyakorisága határozza meg. A számviteli politikában kell rögzíteni, hogy a költségvetési szerv elszámolás és értékelés szempontjából mit tekint lényegesnek, jelentősnek, illetve nem lényegesnek, nem jelentősnek. Meg kell határozni, hogy a Korm. Rendeletben megfogalmazott választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek megléte esetén alkalmaznak, és az alkalmazott gyakorlatot esetenként miért kell megváltoztatni. Jogszabályváltozás esetében a számviteli politika módosítását, aktualizálását a jogszabály hatálybalépését követően 90 napon belül kell elvégezni. A számviteli politika elkészítéséért a költségvetési szerv vezetője felelős. 17
3. A SZÁMVITELI POLITIKA KIALAKÍTÁSA AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL 3.1.A számviteli politika és a számviteli alapelvek kapcsolata A költségvetési szerveknek a számviteli politikájuk kialakítása során elsődlegesen a számviteli törvényben meghatározott számviteli alapelveket kell figyelembe venni. Célszerű a számviteli alapelvek áttekintése abból a szempontból, hogy a költségvetési szerveknél a 249/2000. (XII.24.) Kormányrendeletben előírt sajátosságok figyelembe vételével ezek milyen eltérésekkel alkalmazhatók, illetve a számviteli politika keretében keletkeznek e szabályozási feladatok, ha igen akkor ezek milyen tartalmúak legyenek. A törvényben leírtakkal, azonos tartalommal érvényesül: A valódiság elve: A beszámolóban csak olyan tételeket szabad szerepeltetni, melyek a valóságban is megtalálhatóak, bizonyíthatóak, kívülállók által is megállapíthatók. Ennek alapvető feltétele az, hogy a számviteli politikában, illetve a leltározási szabályzatban foglalt előírások szerint készüljön el a beszámolót alátámasztó leltár. A világosság elve: A beszámolónak érthető, áttekinthető, a Kormányrendeletben előírt formában kell készülni. Az érthetőség a beszámolóban szereplő információk lényeges jellemzője kell, hogy legyen. Az olyan tételeket, amelyek az érthetőséget elősegítik, a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A folytonosság elve: A következetesség elvéhez kapcsolódva egyrészt azt jelenti, hogy a költségvetési év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző költségvetési év megfelelő záró adataival, másrészt azt, hogy az egymást követő költségvetési években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változik. Ha az előző költségvetési év értékelési, számbavételi elveit a törvényben és a számviteli politikában szabályozott módon a költségvetési szerv megváltoztatja, akkor a változtatást előidéző tényezőket, azok számszerűsített hatásait a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni. 18
Az egyedi értékelés elve: Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. A tartalom elsődlegessége a formával szemben: A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági események a tényleges tartalmuknak megfelelően kerülnek bemutatásra és elszámolásra. A sajátos könyvvezetés és a beszámoló információ tartalma miatt az alábbi alapelvek a törvényben rögzítettek ellenére csak korlátozottan érvényesülnek: A teljesség elve: Az alapelvek figyelembe vétele mellett a könyvvitelben rögzíteni kell valamennyi gazdasági eseményt, amelynek az eszközökre és forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban be kell mutatni a számviteli törvény, a 249/2000 (XII./24.) Kormányrendelet, illetve a jelen számviteli politikában előírtak szerint. A lényegesség elve: Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja a felhasználóknak a beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseit. A költség-haszon összevetésének elve: A beszámolóban szereplő információból nyerhető haszon célszerűen haladja meg az információ előállításának költségeit. A jogszabályok által kötelezően előírt információt minden esetben szolgáltatni kell. A költségvetési szervek sajátosságából adódóan az alábbi alapelvek a törvényben rögzítetteken túlmenően további kiegészítéseket tartalmaznak: A vállalkozás folytatásának elve: A vállalkozás folytatásának elve azt jelenti, hogy a költségvetési szerv folytatja tevékenységét, vagyonát, anyagi eszközeit ennek érdekében veszi számba, mérlegét a vele szemben támasztott követelményekkel tervezi és biztosítja az azok teljesítéséhez szükséges feltételeket. 19
Az alapelv magában foglalja a szerkezeti változások megfigyelésének szükségességét is. A következetesség elve: Az elemi költségvetési beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Az összemérés elve: Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. Az eredmény (a pénzmaradvány, az előirányzat maradvány, vállalkozási maradvány) a tényleges bevételek és kiadások különbözeteként állapítható meg. Az óvatosság elve: Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vállalkozási tevékenység realizált vállalkozási maradványa fedezetet nyújt e az erre a tevékenységre jutó kiadásként elszámolásra nem kerülő értékcsökkenési leírásra, azaz ilyen módon nem következik be vagyonvesztés a vállalkozás kapcsán. A bruttó elszámolás elve: A bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben a számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével nem számolhatók el. Kivételt képeznek a függő, átfutó és kiegyenlítő bevételek és kiadások, ahol biztosítani kell a nettó jellegű elszámolást. A költségvetési szervek könyvvezetési sajátosságaiból adódóan az időbeli elhatárolás számviteli alapelvét nem alkalmazhatják, így az ezzel kapcsolatos eljárási módok, szabályok sem jelenhetnek meg a számviteli politikájukban. 3.2. Beszámolási és könyvvezetési forma A 2000. évi C. törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. 20
A számviteli törvény kiterjed az államháztartás szervezeteire is, de a költségvetési szervek beszámolási kötelezettségüket a kormányrendeletben foglaltak szerint teljesítik. 3.2.1. A beszámoló formája és a könyvvezetés A költségvetési szerveknek a vállalkozásoktól eltérően nincs módjuk megválasztani az éves elemi költségvetési beszámoló elkészítése során az államháztartási információs rendszer sajátosságaiból következően, a zárszámadás összeállításához szükséges összesíthető információk biztosítása érdekében a beszámoló formáját. Az államháztartás szervezeteinek gazdálkodásukról éves és féléves elemi költségvetési beszámolót kell készíteniük. Az elemi költségvetési beszámoló főbb részei a következők: Könyvviteli mérleg: az államháztartás szervezete tulajdonában lévő, a rendelkezésére, használatára bocsátott, kezelésébe adott, az államháztartás szervezetének működését szolgáló eszközöket a bérbevett eszközök kivételével valamint az eszközök forrását kell kimutatni. Pénzforgalmi jelentés: az elemi költségvetéssel azonos formában és szerkezetben tartalmazza az eredeti, módosított bevételi és kiadási előirányzatokat, a ténylegesen befolyt bevételeket, a pénzforgalom nélküli bevételeket, a ténylegesen teljesített kiadásokat, a pénzforgalmat tevékenységenként, és azon belül jogcímenként. Előirányzat-maradvány kimutatás: a mérlegben kimutatott költségvetési tartalék keletkezését mutatja be, a módosított előirányzatok és azok teljesítése különbözeteként. Vállalkozási maradvány-kimutatás: a könyvviteli mérlegben kimutatott vállalkozási tartalék levezetését tartalmazza. Kiegészítő melléklet Az Intézet a vagyoni és pénzügyi helyzetére kiható gazdasági eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezet, amelyet a naptári év végével lezár. 21
A módosított teljesítés szemléletű nyilvántartás azt jelenti, hogy a pénzbevételek és pénzkiadások, mint előirányzat teljesítések könyvelése mellett, az eszközökben és forrásokban bekövetkező változásokat is folyamatosan rögzítik, továbbá regisztrálják a teljesíthető jóváhagyott kiadások és a teljesítendő várható bevételek előirányzatát, valamint azok változását a kettős könyvvitel zárt rendszerében. A költségvetési szervek által alkalmazott könyvviteli nyilvántartás sajátossága, hogy a kiadás, illetve bevétel teljesítése pillanatában rögzíti könyvelési tétel formájában, valamint a kiadások és bevételek elszámolása egyben a kiadási és bevételi előirányzatok teljesítését is jelenti. A sajátos pénzforgalmi szemléletű - kettős könyvvezetés miatt a költség és a bevételi előírás fogalmak nem érvényesülnek, nincs eltérés sem időben, sem pedig értékben a kiadás és a költség, valamint a bevétel és bevételi előírás között. A költségvetési szervnek félévkor is kell elemi költségvetési beszámolót készítenie. Ez a beszámoló két fő részből áll: pénzforgalmi jelentés pénzforgalmi egyeztetési űrlap, (kiegészítő melléklet). Kötelező a félévi elemi költségvetési beszámolóhoz főkönyvi kivonatot készíteni. Az Intézet eszközeinek és forrásainak alakulásáról negyedévenként, a főkönyvi kivonat állományi számláinak adataiból, illetve az ezekhez kapcsolódó nyilvántartásokból időközi mérlegjelentést kell készítenie. Az Intézmény könyveit forintban, magyar nyelven vezeti, beszámolóját ezer forintban, magyar nyelven készíti el. 3.2.2. A kiegészítő melléklet tartalma A kiegészítő melléklet tartalmával kapcsolatos előírásokat a 249/2000 (XII.24.) Korm. rendelet 40. - 44. - a rögzíti. A kiegészítő melléklet elkészítésének célja - a Tv.- ben foglaltakon túlmenően -, hogy az államháztartás szervezete alaptevékenységeként meghatározott feladatok ellátásánál az államháztartás részére az állami pénzek felhasználását, valamint az 22
eszközök nagyságát és összetételét részletesen, a valóságos helyzetet tükrözően bemutassa. A kiegészítő melléklet számszaki részből és szöveges indokolásból áll. 4 A kiegészítő mellékletben minden olyan információnak meg kell jelennie, amely a mérlegben, a pénzforgalmi jelentésben, pénzmaradvány-kimutatásban, eredménykimutatásban szereplő adatokon túlmenően szükséges ahhoz, hogy az éves beszámoló érthető, világos és hasznosítható információkat szolgáltasson az érdekeltek számára. I. Az általános rész szerkezete, tartalma a) Az Intézmény tevékenységének rövid bemutatása b) A számviteli politika rövid ismertetése c) Vagyoni, pénzügyi helyzet bemutatása, értékelése vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet, eszközök összetétele, saját tőke és a kötelezettség aránya, likviditás és a fizetőképesség. II. A specifikus rész szerkezete, tartalma a) Kiegészítő adatok a mérlegsorokhoz b) Kiegészítés a mérlegben nem szereplő tételekhez c) Programokra kapott támogatások felhasználásának alakulása d) A mérlegben kimutatott részesedések bemutatása e) A jóváhagyott előirányzatok és teljesítések alakulása f) A befektetett eszközök állományának alakulása g) A befektetett eszközök, készletek, követelések és értékpapírok értékvesztésének alakulása h) Az immateriális javak, tárgyi eszközök és tartós tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékhelyesbítésének alakulása i) Tájékoztató adatok a tárgyi eszközök nyitó állományának alakulásáról j) A személyi juttatások és létszám alakulása k) Követelések, kötelezettségek állományának alakulása 4 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 40. (1). bekezdés 23
III. Tájékoztató rész Ennek keretében a következőkre kell kitérni: azoknak a pénzügyi kötelezettségeknek a teljes összegét, amelyek a pénzügyi értékelés szempontjából jelentőséggel bírnak, de amelyek a mérlegben nem jelennek meg (pl. megrendelt, szerződéssel lekötött munkák, stb.), a pénzügyi befektetéseket típusonként, a kiegyenlítő, átfutó, függő kiadásokat és bevételeket részletesen, szociális juttatások teljesítése, az igénybevevők számának alakulása, stb. Az ily módon kialakításra került kiegészítő mellékletnek néhány pontját mutatom be a következőkben, a teljesség igénye nélkül. A 2009. évi személyi juttatásokra fordított előirányzatának alakulását az Intézet egy táblázattal 5 szemléltette: Megnevezés Személyi juttatások alakulása 2009-ben Eredeti Előirányzat Módosított Teljesítés Eltérés EFt % (EFt) Személyi juttatások 329 888 330 324 325 997-4 327 98,69 Munkaadókat terhelő járulék 103 527 109 030 99 749-9 281 91,49 Összesen 433 415 439 354 425 746-13 608 96,90 1. számú táblázat A táblázat adataiból kitűnik, hogy a személyi juttatásokra fordított tényleges kifizetések mintegy 1,3 %-kal elmaradnak a módosított előirányzat mértékétől, miközben ez eredeti és módosított aránya számottevően nem változott. Ezek a számok azt mutatják, hogy az Intézetben a személyi juttatások esetében a tervszámok nagy biztonsággal közelítenek a teljesítés számaihoz. 5 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.3. 24
A bevételek alakulását a következő táblázat 6 mutatja: Megnevezés Bevételek alakulása 2009-ben Eredeti Előirányzat Módosított Teljesítés Eltérés EFt % (EFt) Költségvetési támogatás 294 904 364 442 364 442 0 100,00 Törvény szerinti bevétel 333 702 404 468 445 676 41 208 110,19 Összesen 628 606 810 118 810 118 41 208 105,36 2. számú táblázat A táblázat adataiból jól látható, hogy az eredeti előirányzathoz viszonyítva mind a támogatás (123,6%), mind pedig a saját bevétel (133,6%) jelentősen növekedett, együttesen 128,9%-kal. A bázis évhez viszonyítottan, összességében a bevételek a tárgyévben mintegy 176.026 EFt-tal alacsonyabbak. Ennek a drasztikus bevételi előirányzat csökkenésnek az oka elsősorban a pályázati pénzekből származó bevételeknek közel 100 milliós, másodsorban a vállalkozási tevékenységből származó bevételek közel 50 millió forintos csökkenésére vezethető vissza. A kiadások fedezetére tervezett 333.702 EFt a törvény szerinti bevétellel szemben 404.468 EFt-ra teljesült (121,2%). Sajnos ez a mutató is jelentősen elmarad az előző évitől, mely 159,5% volt. A befektetett eszközök alakulását a következő táblázat szemlélteti: Megnevezés Immateriális javak Befektetett eszközök alakulása 2009-ben Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok Tárgyi eszközök Gépek, berendezések és felszerelések Járművek (EFt) Összesen Bruttó érték 16 053 514 041 836 199 4 414 1 370 707 Értékcsökkenés 12 582 194 495 686 811 2 778 896 666 Nettó érték 3 471 319 546 149 388 1 636 474 041 3. számú táblázat A befektetett eszközök bruttó értéke 1.370.707. EFt, nettó értéke pedig 474.041 EFt. A bruttó eszközértékből az ingatlanok értéke 514.041 EFt-ot, a gépek és berendezések értéke 836.199 EFt értéket képvisel. Ezek a számok jól szemléltetik, hogy 6 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.4. 25
az Intézet által képviselt kutatási terület meglehetősen eszközigényes. A tárgyi eszközök jelentős része meglehetősen leamortizálódott. Nem csak, hogy nem lehet szinten tartani cserékkel, korszerűsítésekkel, de az értékcsökkenés éves szinten megközelíti a 100 millió forintos nagyságrendet. Mivel az elmúlt esztendőkben nem történt megfelelő mértékű visszapótlás, így gyakorlatilag ebben az értelemben véve az Intézet lassacskán leamortizálja önmagát. 7 Bér és létszámadatok alakulása a következők szerint történt: Az Intézetben meglehetősen stabil a létszám, nem csak a munkatársak számát illetően, hanem a szakmai összetételre való tekintettel is. 2008-ban és 2009-ben egyaránt 92 fő dolgozott az Intézetnél. A kutatók átlagos statisztikai létszáma 48 fő volt. Az intézményi üzemeltetés létszáma 44 fő. Amíg a kutatók között a fluktuáció elenyésző (4 távozóval szemben 3 fő belépő) volt, addig az üzemeltetés területén 10 kilépővel szemben 7 belépő volt. 8 A bruttó átlagkeresetek alakulását mutatja a 4. számú táblázat: 9 Bruttó átlagkeresetek alakulása (Ft/hó) Megnevezés Év Eltérés 2008 2009 Abszolút Relatív Tudományos munkatársak 396 517 303 271-93 246 76,48 Nem tudományos munkatársak 240 476 198 195-42 281 82,42 4. számú táblázat A táblázat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy az Intézet bevételei milyen drasztikus mértékben csökkentek a tárgyévben a bázisévhez viszonyítottan. Az Intézet kevesebb pályázati forráshoz jutott, valamint a saját bevételeit sem tudta növelni az előző évhez képest. 7 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.6. 8 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.8. 9 MTA Izotópkutató Intézet: Kiegészítő melléklet 2009., p.8. 26
Az Intézet a kiegészítő melléklet összeállítása során a lényegesség, a világosság és a következetesség elvét érvényesítette. A mellékletben megjelenített információkat részekre tagolva mutatta be, amelyeket táblázatokkal és magyarázó szöveggel látott el. Az Intézet tudományos munkakörbe sorolt állománya mintegy 79 pályázaton dolgozott a 2009. évben. A pályázatok lehetnek 2009-ben, már korábbi évben, illetve években elnyert pályázatok. Mivel az Intézet csak a támogatásokból nem tudja fenntartani magát, ezért a pályázati forrásokból kell kiegészítenie a bevételeit, ezáltal meglátásom szerint a kiegészítő mellékletben a bevételek alakulásánál ki kellett volna térni a pályázati pénzek részletezésére, az előző évi pályázati maradványokra, mivel a bázisévhez viszonyítottan közel 100 milliós bevételkiesés mutatkozik. A 2. számú táblázatban foglaltak, valamint az az alatt lévő értékelő magyarázat nem ad teljeskörű képet a bázisév és a 2009. év összehasonlító adatairól, mivel a bázisév adatai nincsenek feltüntetve, csak a %-os arány. Véleményem szerint a kiegészítő mellékletben a lényegesség elvét jobban szem előtt tartva másképpen és mást is kellett volna összehasonlítani, illetve párhuzamot vonni, mert abból az Intézet a jövőre nézve több konklúziót tudott volna levonni. Mint tudjuk, úgy országosan, mint világszerte mindenkit sújtott a gazdasági válság, s ez alól az Intézet sem volt kivétel. Ez megmutatkozott abban, hogy a tevékenysége iránti piaci érdeklődés csökkent az előző évekhez viszonyítottan. Az év során mindvégig likviditási nehézségekkel küzdött az Intézet. Annak ellenére, hogy az MTAtól kapott évközi támogatási bevételei jelentős mértékben növekedtek, de mivel ezek nem szabadon felhasználható pénzeszközt jelentettek, így az nem javított a pénzügyi helyzeten, valamint a teljes kiadást sem fedezték. Az Intézetnek az egyre szűkülő gazdálkodási feltételek mellett kellett megtartani a vállalt feladatok ellátásának színvonalát. Emellett igyekezett biztosítani mindehhez a megfelelő minőségű és mennyiségű személyi és tárgyi feltételeket. 3.2.3. A beszámoló elkészítésének időpontja, nyilvánosságra hozatala A költségvetési szervnek ki kell jelölni a mérlegkészítés időpontját, vagyis a költségvetési évet követő időszakban azt az időpontot, figyelemmel az elemi költségvetési beszámoló leadási határidejére, ameddig az értékelési feladatokat el kell 27
végezni, illetve a költségvetési évre vonatkozóan a könyvekben a helyesbítések végezhetők. A beszámoló elkészítésével kapcsolatban a jogszabály az alábbi időpontokat jelöli meg kötelezően: az első félévi elemi költségvetési beszámolóval kapcsolatban a fordulónap június 30., a MTA részére történő megküldés határideje július 31., az éves elemi költségvetési beszámolóval kapcsolatban a fordulónap december 31., az MTA részére történő megküldés határideje a következő év február 28. az időközi mérlegjelentést a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig, a negyedik negyedévre vonatkozó gyorsjelentést a tárgynegyedévet követő 40 napon belül, az éves jelentést az éves elemi költségvetési beszámoló benyújtásának határidejével megegyezően kell az MTA hoz benyújtani. A beszámoló nyilvánosságra hozatala a lezárt üzleti évhez kötődő utolsó számviteli feladat, mely két részfeladatból áll, a letétbehelyezésből és a közzétételből. A vonatkozó szabályokat a 249/2000 (XII.24.) Korm. rendelet 45/A - 45/B -ai tartalmazzák. Eszerint az Intézet éves és féléves költségvetési beszámolóinak a Magyar Államkincstárhoz történő megküldésével tesznek eleget a letétbe helyezési kötelezettségüknek. A Magyar Államkincstárhoz benyújtott (megküldött) éves költségvetési beszámoló adatai nyilvánosak, azokról bárki tájékoztatást kaphat és másolatot készíthet. 3.2.4. A beszámolóért és a számviteli politikáért való felelősség A számviteli politika főbb irányainak meghatározásáért, elkészítéséért és az elkészült számviteli politika jóváhagyásáért, annak végrehajtásáért az igazgató a felelős. A számviteli politika összeállításáért, a számviteli politikában meghatározott feladatok irányításáért-, végrehajtásáért, a könyvelés rendjének kialakításáért, szabályozásának elkészítéséért a gazdasági igazgatóhelyettes felelős. Az Intézet pénzügyi és számviteli osztályvezetőjének, valamint a pénzügyi és számviteli csoportvezetőjének a feladatát képezi az éves és féléves elemi költségvetési beszámoló, valamint a negyedévenkénti időközi mérlegjelentés elkészítése, bizonylatokkal való alátámasztása és határidőre történő továbbítása. A beszámolókat az igazgató és a gazdasági igazgatóhelyettes köteles aláírni. 28
4. AZ MTA IZOTÓPKUTATÓ INTÉZETÉNÉL ALKALMAZOTT, A SZÁMVITELI POLITIKÁT ALÁTÁMASZTÓ SZABÁLYZATOK BEMUTATÁSA Ebben a fejezetben bemutatom az Intézetnél kötelezően elkészítendő szabályzatokat, azok tartalmát; valamint a gazdálkodás szempontjából meghatározó egyéb előírásokat, módszereket. Mindezeken kívül ismertetem az Intézet által alkalmazott számlarendet, számlatükröt, továbbá kitérek a bizonylati rendre is. 4.1. A számlarend és a bizonylati rend bemutatása 4..1.1. A számlarend összeállítása A költségvetési szervek könyvviteli rendszerét számlarend rögzíti, így a számviteli politika is megjelenik a számlarendben. A két szabályozás közül azonban tartalmi és időbeli prioritása a számviteli politikának van, mivel a számlarend biztosítja a számviteli politika gyakorlati érvényesítését. 10 A számlarendet minden önálló könyvvezetésre kötelezett költségvetési szervnek el kell készítenie. Az Intézet a számviteli törvény 161. -a, valamint a 249/2000. (XII.24.) Korm. rendelet 49. -a alapján alakította ki és szabályozta számlarendjét. A számviteli törvény szerint a számlarendnek a következőket kell tartalmaznia: minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését, a főkönyvi számla tartalmát, ha az a megnevezésből nem egyértelműen következik, a főkönyvi számlára történő könyvelés jogcímeit, a számlát érintő gazdasági eseményeket, más számlákkal való kapcsolatát, a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát, a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet. 10 SZAMKÓ JÓZSEFNÉ: Központi és önkormányzati költségvetési szervek számviteli politikája, számlarendje, SALDO, 2010., p. 30. 29
A költségvetési szerveknél a Korm. rendelet a számlarend kialakításához a számviteli törvény előírásain túlmenően a következő tartalmi szempontok megjelenítését is megfogalmazza: biztosítani kell a beszámoló valódiságának alátámasztását, megfelelő bizonylati-, és okmányfegyelmet kell kialakítani, szabályozni kell az eszközök minősítési rendjét, annak szempontjait, ki kell alakítani az analitikus nyilvántartások körét, a nyilvántartások vezetésének szabályait, a főkönyvi könyveléssel való egyeztetési pontokat, szabályozni kell a sajátos elszámolásokat, zárlati feladatok összefoglalását. A számlarenddel összefüggő feladatok elvégzéséért (összeállítás, jóváhagyás), a naprakész könyvvezetés helyességéért a költségvetési szerv vezetője a felelős. Az egységes számlakeret alapján, azzal összhangban alakította ki az Intézet számlakeretét, melynek felépítése decimális számrendszerű, a négyszámlasoros elméletre épül. Ebben a számlaosztályokat egy, a számlacsoportokat kettő, a számlákat három, az alszámlákat pedig négy számjeggyel jelölik. A részletező számlát öt vagy több számjegy jelöli. A négyszámlasoros elmélet (eszközszámlák, forrásszámlák, költségszámlák, eredményszámlák vezetése) a költségvetési szerveknél sajátosan értelmezendő, mert nem költséget, hanem kiadást számolnak el, eredményszámlák (önköltség és árbevétel) helyett bevételi számlákat alkalmaznak. Az Intézet könyvelését 2004. január 1-jétől a Saldo Rt által fejlesztett integrált informatikai rendszeren belül végzi, amelynek törzsállományaként a számlatükör is felvezetésre került, így karbantartása a könyveléssel párhuzamosan történik. A számlakeretben a főkönyvi számlák öt főcsoportba sorolhatók: Eszközszámlák (1-3. számlaosztály), Forrásszámlák (4. számlaosztály), Kiadási számlák (5-7. számlaosztály), Bevételi számlák (9. számlaosztály), Nyilvántartási számlák (0. számlaosztály). 30
Az eszközszámlákon belül az egyes számlaosztályok tartalma a következők: az 1. számlaosztály a befektetett eszközöket (immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök, az üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök) tartalmazza; a 2. számlaosztály a mérlegben forgóeszközként kimutatandó eszközök közül a készletek-, követelések-, értékpapírok állományi számláit, valamint azok pénzforgalommal kapcsolatos állományváltozások (kiadások és bevételek) előirányzati és előirányzat teljesítési számláit foglalja magába. a 3. számlaosztály a pénzügyi elszámolásokat foglalja magába. A számlaosztály tartalmazza a pénztárak és betétkönyvek forgalmát, állományát, a saját és idegen bankszámlák, saját előirányzat felhasználási keretszámlák forgalmát, állományát, a pénzeszközátadás támogatásértékű kiadás, egyéb támogatás, valamint a függő, átfutó és kiegyenlítő kiadások forgalmát és állományát, valamint a továbbadási (lebonyolítási) célú kiadásokat. A számlaosztály döntő többségében mérlegszámlákat tartalmaz, kivételek a pénzeszközátadás, támogatásértékű kiadás és egyéb támogatás számlacsoportok, amelyek egyenlege zárlati tételként a bevételek és kiadások elszámolása főkönyvi számlára kerül. A 4. számlaosztály az Intézet összes eszköze saját és idegen forrásainak kimutatására szolgál. A számlaosztály az eszközök forrásait saját tőke, tartalékok, kötelezettségek csoportosításban tartalmazza. Ebben a számlaosztályban szerepelnek a nyitó- és zárómérleg elkészítését, valamint a bevételek és kiadások elszámolását szolgáló technikai jellegű számlák. A mérlegben kimutatott források az Intézet eszközeinek eredetét, származását jelenítik meg, saját és idegen (kölcsönvett) csoportosításban. A saját tőke és a tartalék a saját forrást, míg a kötelezettségek az idegen forrást mutatják. Az 5. számlaosztály a kiadások előirányzata és előirányzat teljesítése. A számlaosztály a folyó (működési) kiadások jóváhagyott költségvetési előirányzatát a költségvetés végrehajtásaként ténylegesen teljesített folyó kiadásokat, és a folyó kiadásként elszámolandó befizetési kötelezettségeket tartalmazza. Az előirányzatokat és a kiadásokat olyan bontásban kell kimutatni, ahogy az Intézet a kiadásait az elemi költségvetésében jogcímenként megtervezte. 31