Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 1 BEVEZETÉS... 7 A TERÜLETI ALAPON SZERVEZETT GAZDASÁG STRUKTÚRÁJA... 15 1. Bevezetés... 15 2. A területi rendszerő gazdaság irányításának alapjai... 16 3. A területi alapú gazdaságirányítás technológiája... 19 4. A területi elvő irányítás, mint hálózati mobilitás... 20 5. Szintek a területi alapú gazdaságirányításban... 22 6. Néhány következtetés... 22 Irodalom... 23 A TÉRSÉG GAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSE... 24 1. Bevezetés... 24 2. A térségfejlıdés kulcsa: a gazdaságnövekedés... 24 3. A probléma meghatározása... 26 4. A gazdaságfejlesztés rendszerének érvényesülése... 28 4.1. Rendszerértelmezés a gazdaságban... 29 4.2. A térséggazdaság helye és szerepe... 34 5. A térséggazdaság jövıorientált fejlesztésének értelmezése és gyakorlati modellje 41 5.1. A térség gazdasági szereplıi és az információ... 43 5.2. A térség gazdaságpolitikája: a térséggazdaság fejlesztésének jövıorientált modellje... 47 5.2.1. A térséggazdaság állapotváltozásának irányítása... 48 5.2.2. A térségi gazdaságfejlesztés folyamatainak irányítása... 51 5.3. A fejlesztésorientált térségi gazdaságpolitika szervezeti kérdései... 55 6. Következtetés... 57 Irodalom... 61 AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER KIALAKULÁSA, HELYZETÉRTÉKELÉSE, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETSÉGES ÚTJAI A KORMÁNYZATI ELKÉPZELÉSEK TÜKRÉBEN... 62 1. Az önkormányzatiság fejlıdéstörténete... 62 2. A jelenlegi magyar struktúra fıbb jellegzetességei... 64 3. A helyi önkormányzatok mőködésének problémái... 65 4. Az önkormányzatok gazdálkodása, finanszírozása... 67 5. Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének fontosabb területei... 70 1. A szerkezeti-strukturális átalakítás meghatározó elemei... 70 2. A mőködés-mőködtetés megújításának cél- és eszközrendszere... 77 3. Finanszírozási, gazdálkodási rendszer átalakításának fıbb elemei... 80 Forrásmunkák jegyzéke... 103 AZ ÖNELLÁTÓ TERÜLETI GAZDASÁGMEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI... 104 1. Az önkormányzás és a falu fejlesztésének kölcsönhatásai... 104 1.1. Közjavak állami szolgáltatása és azok állami elıállítása... 104 1.2. A helyi önkormányzás értelmezése... 105 1.3. A helyi önkormányzatok feladatstruktúrája... 105 1.4. Az önkormányzatok gazdasági önállósága az önkormányzatok bevételei... 106 2. Település-irányítási, fejlesztési politika: célrendszer és módszertan... 109 1
2.1. A település-irányítási, fejlesztési politika kialakítása... 109 2.2. A település irányítási, fejlesztési politika tartalmi kérdései... 110 3. Az információ dimenziói település gazdálkodási megközelítésben... 111 3.1. Az információ és a gyakorlati gazdálkodás... 112 3.2. Az információ hatásmechanizmusa, valamint a gyakorlat követelményrendszerének összefüggései... 118 4. Az önkormányzati gazdálkodás jelenlegi formájának néhány jellemzıje... 122 4.1. Feladatok és bevételek kölcsönhatásai:... 122 4.2. A korszerő vezetési és tervezési kultúra hiánya a közigazgatásban... 125 4.3. Az önkormányzati reform kívánatos irányai... 126 4.4. Az önkormányzati reform lehetséges megvalósításának metszetei... 129 4.5. Vállalkozói szemlélet kialakítása az önkormányzatoknál... 131 1. sz. melléklet... 136 2. sz. melléklet... 140 Irodalomjegyzék... 141 A HÁLÓZATOK SZEREPE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LOGISZTIKAI HÁLÓZATOKRA A REGIONÁLIS ÉS A TÉRSÉGI GAZDASÁGI FEJLİDÉSRE... 144 Bevezetés... 144 1. A hálózatok leírásának módszere, kapcsolati rendszer a térségi versenyképesség és a hálózatok között... 146 2. A logisztikai klaszter, mint a beszállítói logisztikai hálózat tevékenységét támogató eszköz... 150 3. Virtuális logisztikai központ meghatározása, a virtuális logisztikai központ, mint a regionális logisztikai feladatok irányítója... 153 4. Együttmőködési lehetıségek a regionális beszállítói hálózatok között... 159 5. A virtuális logisztikai hálózat nemzetközi kapcsolatrendszere... 161 6. Infrastrukturális hálózatok... 163 7. A falvak fennmaradásával kapcsolatos fejlesztések... 165 Felhasznált irodalom... 168 INFORMÁCIÓ RENDSZER AZ ÖNFENNTARTÁS SZOLGÁLATÁBAN... 170 Bevezetés... 170 Mi a helyi információs társadalom?... 170 Miért fontos a helyi információs társadalom stratégia a kisközösségek számára?... 170 A helyi információs társadalom stratégiák alapcélja és 10 fı célterülete... 171 Helyi tudásgazdaság... 173 Az információ rendszer... 175 Az információ rendszer kialakításának szükségessége... 176 A turizmus ösztönzés... 179 Kistérségi kommunikáció... 181 Web-es megjelenés... 181 A helyi kommunikáció, mint a partnerek közötti híd, a helyi kommunikáció technológiái... 182 Helyi tudásmenedzsment... 185 Helyi értékesítés a faluban... 193 Irodalomjegyzék... 193 SZEMPONTOK ÉS JAVASLATOK A TÉRSÉG MEZİGAZDASÁGA FEJLESZTÉSÉHEZ... 194 I. A mezıgazdaság környezeti feltételei, adottságok... 194 2
II. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési és Stratégiai Terv (2007-2013) által támogatott fejlesztési irányok... 194 A horizontális politikák:... 195 Prioritások... 195 III. A térség mezıgazdasági vállalkozásainak jellemzıi, a fejlesztés lehetıségei az EU gyakorlat tükrében... 197 Az EU térség mezıgazdasági-fejlesztési jellemzıi, fıbb tendenciák... 197 IV. A térség mezıgazdasági tevékenységét is a következı üzemi formák jellemzik.... 200 A termıhelyi adottságokat is figyelembe véve ajánlható fejlesztési stratégiák... 201 VII. Ajánlások, javaslatok a térség önkormányzatai számára... 202 ADÓK SZEREPE ÉS JELENTİSÉGE A FALUK GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉBEN... 204 Redisztribúció... 204 Az önkormányzati rendszer és problémái... 206 Az önkormányzati gazdálkodás finanszírozás... 209 Az önkormányzati költségvetési és finanszírozási rendszer fejlesztési területei... 211 1. számú melléklet... 214 Adómentes települések listája... 214 Felhasznált szakirodalom:... 216 STRATÉGIÁK A FALUGAZDASÁGBAN... 222 I. Stratégiai meggondolások a területgazdaságban... 222 1. A stratégiaépítés gazdasági alapjai a térségben... 222 2. Stratégiai alapok... 223 II. Stratégiai modellek... 226 TELEPÜLÉSHÁLÓZAT JELLEMZİ ADATAI... 232 A kistérségek típusok és régiók szerint... 234 Demográfiai helyzet... 236 Gazdasági fejlettség, gazdasági szervezetek... 237 Az életkörülmények fıbb jellemzıi... 239 AKTUÁLIS FALUSTRATÉGIÁK... 248 Bárna... 250 Cered... 255 Kazár... 257 Mátranovák... 263 Mátraszele... 269 Mátraterenye... 273 Nemti... 276 Rákóczibánya... 279 Szilaspogony... 283 Vizslás... 285 Zabar... 288 BENCHMARKING-FEJLESZTİ KÖZPONT PROGRAM... 292 I. Bevezetı gondolatok a benchmarkingról... 292 II. Benchmarking a faluban... 293 1. Benchmarking a falugazdaság fejlesztésében... 293 2. Szembenézés a benchmarking kutatásaink alapján... 294 III. Megvalósítás egy fejlesztési központ létrehozásával... 295 A központ szerepének tisztázása... 297 Szerkezeti egységek a gazdaságfejlesztésben... 297 3
1. Benchmarking központ... 297 2. Hálózatfejlesztési központ... 298 3. 3. Helyi hálózat fejlesztés... 299 IV. A fıiskola szerepe a központ létrehozásában és mőködtetésében... 301 V. Összefoglalás... 302 ÖNFENNTARTÓ FALUGAZDASÁG, TÁJJELLEGŐ VÁLLALKOZÓI KLASZTER... 304 (Start-centrum)... 304 Az Önfenntartó falugazdaság pályázat keretében megtörtént:... 304 Kitörési pontok, továbblépési lehetıségek... 305 A tudás- és piacalapú klaszter létrehozása két lépésben valósítható meg:... 306 Néhány gondolat a klaszterrıl... 306 A javasolt klaszter létrehozásának körülményei... 308 A helyi tájjellegre épülı klaszter létrehozásának legfontosabb lépései... 309 A mőködı klaszter fıbb feladatai:... 311 Összegzés... 311 SZOCIÁLIS IPAR LÉTREHOZÁSA EGY GYENGÉN FEJLETT IPARI TÉRSÉGBEN... 312 Bevezetés... 312 Salgótarján és a Megyei Kórház bemutatása... 313 Az osztályok bemutatása... 314 Az orvosok képesítése... 321 A Szent Lázár Megyei Kórház szervezeti felépítése... 323 Számítógépes rendszer... 323 Gazdasági helyzet... 326 Marketingpolitika... 327 Tudásközpont... 328 Személyes tapasztalat... 331 TÖBB KOROSZTÁLYOS ANGOLNYELV-TANULÁSI KÍSÉRLET CERECEN, ZABARON ÉS SZILASPOGONYBAN A CEREDI ÁLTALÁNOS ISKOLA IRÁNYÍTÁSÁVAL... 332 1. Bevezetés... 332 2. Tananyag, tanítási módszerek... 333 Javaslataink a módszerre vonatkozóan célcsoportonkénti bontásban... 333 Általános iskolai tanulók... 333 2. Szülık csoportja... 334 3. Vállalkozók... 334 4. A faluban élı idısek... 334 5.Diploma elıtt állók, technikumi végzettségőek... 334 3. A nyelvtanítással kapcsolatos tevékenységek... 335 4. A fıiskola, mint tudásközpont... 336 5. Önkéntesek szerepe a nyelvoktatásban... 337 VÁLLALKOZÁSOKTATÁS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN... 340 Miért!?... 340 Vállalkozási ismeretek oktatása... 341 Az EU élenjár... 341 Hogyan lehetne tanítani?... 343 1. 1. Rendszeren belüli képzés... 344 Vállalkozás alapfogalmai... 344 Kommunikáció:... 345 4
Gépi kommunikáció:... 345 Idegennyelv-oktatás... 346 1. 2. Rendszeren kívüli képzés... 347 1.2.1. Vállalkozás a gyakorlatban... 347 1.2.2. Diákvállalkozások... 348 1.2.3. Esettanulmányok... 348 Adott település gazdaságához kapcsolódó vállalkozási lehetıségek feltárása 348 1.3. Kapcsolatépítés... 350 Összegzés: A fıiskola szerepe a projektben... 351 Forrás:... 353 ÚTHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE... 354 Bevezetı... 354 Gyorsforgalmi- és fıúthálózat Nógrád megye térségben... 355 A gazdaság területalapú tipizálása a következı:... 356 A közúti tömegközlekedés helyzete... 357 Kerékpáros közlekedési igények... 358 Egyes kistérségek külsı kapcsolatainak javítását szolgáló új összekötı utak koncepciója... 358 Kerékpáros- és gyalogos lovas- közlekedési infrastruktúra fejlesztési koncepciója... 360 Lovas túra... 362 Tizenegy falu lovas túra... 362 A koncepció megvalósulásának várható hatásai... 369 A megye (Községek) közúti közlekedésének értékelése... 370 5
6
BEVEZETÉS 2005-ben a Regionális Operatív Program keretében kutatási pályázatot nyertünk a célból, hogy vizsgáljuk meg az Észak-magyarországi falvakat, pontosabban azon belül 11 falut az önfenntartó falugazdaság, annak fejlesztése és a fiatal közgazdászok ezirányú foglalkoztatása tekintetében. Arra vállalkoztunk, hogy a kutatás rámutat a területi gazdaság alsószintjének problémakörére és olyan elméleti, illetve gyakorlati modelleket dolgoz ki, amelyek képesek lesznek egy új gondolkodásmód bevezetésére, miáltal a falvak gazdasági mőködése hatékonyabbá válik. Az elmúlt 2 évben az elıírt cselekvési tervünk szerint haladt a munkánk. Elıször megismertük a falvakat személyes találkozókon, a gazdasági helyzetértékelésére kérdıíveket bocsátottunk ki, azokat egy rendkívül erıteljes interjú kampánnyal kiegészítettük, majd ezt követıen kidolgoztunk célszerő stratégiai irányokat. A kidolgozott stratégiákat újra egyeztettük a falvakkal és azokra támaszkodva határoztuk meg azokat az elméleti és gyakorlati modelleket, amely egyrészt az önfenntartásra, másrészt a gazdaságfejlesztésre, harmadrészt a közgazdász szakma újszerő foglalkoztatására mutatnak irányt. Kutatásaink igazolták azt a hipotézist, hogy a falugazdaság elsısorban az Északmagyarországi régióban (11 faluban) jelentıs nehézségekkel küzdenek és gazdaságfejlesztésük az állami beavatkozások ellenére sem kielégítı. Ugyanakkor igazoltnak érezzük azt, hogy ezzel a kérdéssel sokkal intenzívebben kell foglalkozni, mert a post-industriális körülmények között alulfejlesztett vidéki térségek a magyar gazdaság fékjévé válhatnak. A kutatásunk kiterjed az állam ezirányú tevékenységének, hatáskörének és beavatkozásainak vizsgálatára, szembeállítva a falvak jelenleg tapasztalható mőködését, fejlesztési aktivitásait és érdekeltségét, elsısorban az önfenntartásra való törekvés szemügyre vételével. Munkánk során a célkitőzésnek megfelelıen figyelmünket elsısorban a falvak viselkedésére fordítottuk. A 11 falut 3 olyan egybefüggı mikrotérségre bontottuk, amelyek jellegzetességükben akár a magyar teljes vidék reprezentációjára is lehetıséget nyújtanak. A 3 térség közül a mátranováki térség egy olyan gazdasági szigetet képez, amelyben egy multinacionális vállalat aktivitásai, egy jól deffiniálható vonzáskörzet gazdaságának fejlesztését, a foglalkoztatást és az életkörülmények magasabb színvonalát szemlélteti. A másik térség, amelynek Kazár a központja arra szolgál például, hogy vannak olyan falvak, amelyek a nagyvárosi agglomeráció által nyújtott lehetıségeket használják ki gazdasági erıterük jobbá tétele érdekében. A harmadik mikrotérség, amelynek Cered a központja egy viszonylag elszigetelt és erıforrásokban szők gazdasági környezetet reprezentál. A kutatások során megvizsgáltuk a falvak, a mikrotérségek és közöttük lévı kapcsolatok természetét a tekintetben, hogy a gazdaság mőködtetése és vitele, valamint a fejlesztés milyen paraméterek együtthatása révén valósul meg. Bár a térségek eltérı gazdasági alapokkal rendelkeznek, attitődjeik is különbözıek. Mégis egységesen elmondható róluk, hogy fejlesztési törekvéseiket elsısorban az ökológiai, nem pedig az 7
ökonómiai szemlélet határozza meg. Lényegében ez kódoltan a fenntartható gazdasági fejlesztés ellen hat. Teszik ezt a falvak úgy, hogy lényegében az összes fejlesztésük az állam által determinált pályázati struktúra keretében valósulnak meg. Ennek figyelembevételével érdemes szembenézni azzal a ténnyel, hogy az önfenntartásra való törekvések hiányoznak, a fejlesztéseket általában nem a belsı identitás, hanem a külsı adottságok határozzák meg. Elemzéseinkben az elızıekhez tartozóan a következı globális megállapításokat tehetjük: A falvak lakosainak a legjobb indulat mellett is szemlélete szinte változatlan maradt az elızı társadalmi és gazdasági viszonyokhoz képest. Mátranovákot kivéve a falvak gazdaságát az alacsony jövedelemtermelı képesség jellemzi. A foglalkoztatás alacsony színvonalú és a közeljövıben remény sem látható a változásokra. A falvakat általánosan jellemzi a szellemi kiürülés, így a fejlıdés lehetıségeihez való hozzáférés jelentıs nehézségekkel jár. Az elızıek miatt nagyfokú bizonytalanság tapasztalható, a kibontakozás irányai meghatározatlanok mind a vállalkozások, mind a lakosság számára. Az elmúlt 16 évben a falvak társadalmi-gazdasági élete jelentısen megváltozott és ez nem egyszerően csak a kutatások alapján állapítható meg, hanem a falu felületes áttekintései révén is nyilvánvalóvá válik. Az iskolák bezárásán túl napirenden vannak a boltok, a mővelıdési központok, a kis posták megszőnését célzó tervek, a faluból elköltöznek a fiatalok. A gazdaságilag erısebb falvakban a lakosság kötıdése még tapasztalható, de az a vonzerı, amely a faluközösségben rejlett megszőnıben van. A tanár, az orvos és a pap szolgálatai már egy nagyobb közösségben realizálódnak, ezzel a szellemiség a felzárkózáshoz szükséges társadalmi tudatformálás elégtelenné válik. Társul e problémához az is, hogy az önkormányzatok szerepe és érdekeltsége tisztázatlan az önfenntartáshoz alapvetıen szükséges gazdasági élet fenntartásában és fejlıdésében. Az értelmiség hiányában nincs a falvaknak kellı érdekérvényesítésük sem a gazdasági stratégia kialakításában, sem a pályázati munkák elıkészítésében és megoldásában. Így a falvak szellemi és anyagi megújulása tartósan elmarad attól az államilag deklarált elvárástól, amely a gazdasági fellendülést szolgálná. Az elszegényedés, a gazdasági és társadalmi tudat viszonylagos elmaradottsága megnehezíti az együttgondolkodást és együttmőködést a falvakban. A politika és az állam elképzelései vágyakozást, nem pedig tetteket involválnak. A belsı kibontakozást hátráltatja, hogy a kitöréseket keresı saját és helyi adottságokban bízó gazdasági vállalkozások - az alacsony jövedelmi szintek mellett reménytelenül nem találják meg a fejlıdési utakat az uniós jogharmonizáció globalizált normái között. Ezek teljesítése idegen a magyar szokásokhoz és kultúrához képest, éppen ezért keresni kellene az EU-s direktívák magyar viszonyokhoz való transzformációs lehetıségét. A szakképzett munkaerı elsısorban a városokban találja meg számításait, képtelen bekapcsolódni a faluközösség értékalkotó munkájába. A falura jellemzı mezıgazdasági munka lényegében egy-két személy belsı indíttatása révén található meg, a korábban kétlakisággal leírt egyéni és családi önfenntartásra való törekvésnek lényegében kevés nyoma maradt. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a falvak a relatív jólét ellenére jelentısen elszegényedtek, de még mindig megtalálható az egymás ismeretségére alapozott 8
tisztesség, az egymásra figyelés. Ez biztatást adhat arra, hogy a bányászatból és nehéziparból felszabaduló lakosság és azok gyerekei képesek legyenek új szellemő önfenntartó és önfejlesztı falvak létrehozására. A globális ország kép e téren nem mutat üdítı változásokat. Vidékrıl nézve az ország gazdasági tervei, az Európai Unióhoz való csatlakozás jellemzıi alapján olyan kép bontakozik ki, mintha a magyar gazdaság egésze alapjában véve egynemő lenne a nyugat európaival és attól csak néhány lényegtelen változó (mennyiségi) terén különbözik. A magyar falu és a magyar állam ilyen jellegő eltérı gondolkodása a falvakban stresszt, bizalmatlanságot, értetlenséget és közönyt gerjeszt. Különösen súlyosnak ítélhetı meg e téren a foglalkoztatással kapcsolatos várakozások megítélése. Nálunk a foglalkoztatás az aktív népességnek mindössze 57 %-ára terjed ki. Az unió eredeti tagországainak átlaga 64,3 %, az USA-ban pedig ez a szám 80 %. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ez az arány nem fog növekedni és a magyar gazdaság húzóerejét képezı tıke, a munkaképes korú népességünk 2/5-re nem tart vagy nem fog igényt tartani. Sem itt, sem az unióban ezek foglalkoztatásra nincs kilátás, hiszen az unióban is stagnál a foglalkoztatás és szép csendben nı a munkanélküliség. A falvak jövıjét tekintve szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy globalizáció elırehaladtával a tıke munkaerı felszívó képessége elsorvadt, az innováció következtében mőködéséhez és növekedéséhez kevesebb munkaerıre van szükség. Ez azt jelenti, hogy mikor a falvak jövıjét keressük, akkor a gazdaságfejlesztésben, az önfenntartás és önfejlesztés irányában ezt a döntı momentumot számításba kell vegyük. Keresni kell tehát olyan eredeti fejlesztési utakat, amelyek a világtendenciák ilyen jellegő alakulása mellett módot nyújtanak a falvak identitásának kialakulására, mégpedig úgy, hogy azok bekapcsolódjanak eredeti gondolkodásmódjukkal a világ gazdasági folyamataiba. Ahhoz tehát, hogy ez az újfajta gondolkodás meghonosodjon, a falu önkormányzatának gazdasági és civil szektorának együtt kell mőködni és prosperáló közösségként kell menedzselni a helyi folyamatokat. Erıs helyi gazdaságot kell létrehozniuk, amelyet dominánsan meghatároznak a nagyszámú kis- és középvállalkozások. Ezek képesek legyenek közvetett és közvetlen támogatásaikkal a helyi közigazgatást, kulturális szükségleteket és szociális ellátást mőködtetni, minimalizálva, késıbb felszámolva a kényszerő állami beavatkozást. Könyvünk lényegében a kutatás megállapításait, eredményeit és javaslatait foglalja össze. Két szinten valósítjuk ezt meg. Az elsı szint az elméleti következtetéseket foglalja keretben. Megvizsgáljuk a közösségi együttmőködés elméleti hátterét, az egyhasznosságú függvénnyel, valamint kvázi egyhasznosságú függvénnyel mőködı gazdaságok viszonyai között. Ebben különös figyelmet fordítunk a gazdaságfejlesztés információs és szervezeti rendszerének mőködésére. Megvizsgáljuk a stratégia-alkotás különbözı szinteken történı mozgásviszonyát és ehhez rendeljük az alsószintő érdekeltség szerepének komplex problémakörét. A második szinten a gyakorlati stratégia építés körülményeire és területeire teszünk javaslatokat. Elıször egy statisztikai elemzést végzünk, amely a falvak és faluközösségek lehetıségterét határolják be. A következı rész a falvak egyedi stratégiai elképzeléseit foglalja össze. Ebben a most értelmezett stratégiai lépések rendezett struktúráját kívánjuk megjeleníteni. A stratégiai gondolatok között kiemeltnek tekintjük 9
a kutatás által meghatározott közösségi és hálózati gazdasági stratégiák leírását. Központi gondolatként jelenik meg a fıiskola és a falvak integrált együttmőködése, rámutatva arra, hogy a fejlıdés jelen szakában a falvakból hiányzó szellemiség pótolhatónak látszik egy új szellemő fıiskolai szemlélettel és kapacitással. Azt tételezzük fel, hogy a falvak és a fıiskola úgy mőködnének a jövıben több síkon együtt, mint egy mőködı kutató vállalkozásfejlesztı laboratórium, ahol a kísérletezés mellett megtalálható a piacszerő gazdaság mőködése és fejlesztése. Azt tételezzük fel és a kutatás egyik fontos eredményének értékeljük, hogy ez a tervezett együttmőködés elınyére válik a falu lakosságának, a vállalkozásoknak, a fıiskolának és mindent megelızıen a hallgatóságnak. A hallgatóság megismerheti azokat a valós problémákat, amelyek a periférián lévı gazdaságokat jellemzik Részt vehetnek azok fejlesztésében és a megszerzett tapasztalatok birtokában karriertervükbe beépíthetik az önfenntartó falugazdaság mőködésében való részvételt. Végül szeretnénk köszönetet mondani a falvak lakosságának, önkormányzatoknak és kutatásunkat támogató vezetıknek a kutatás teljes körő támogatásáért, a munka kedvezı fogadtatásáért és azért a sok kellemes óráért és napért, amelyet a falvakban együtt tölthettünk velük. Salgótarján, 2007 októbere 10
AZ ÖNFENNTARTÁS STRATÉGIAI MODELLEZÉSE A FALUGAZDASÁGBAN 11
12
A kutatásaink azt mutatják, hogy a területelvő gazdaság és fejlesztésének közértelmezése mind az elméletben, mind a gyakorlatban zavaros. A fogalmak sokasága mögött, mint például: területfejlesztés, vidékfejlesztés, falufejlesztés, gazdaságfejlesztés, regionális fejlesztés, infrastrukturális fejlesztés közösségfejlesztés,, stb. inkább az erıforrások elosztásával kapcsolatos részérdekek meghúzódását, mint a gazdaság önfenntartással kapcsolatos dimenzióinak kibontakozását tapasztaljuk. Az érték vagy hozzáadott érték termelésének és fejlesztésének prioritása, vélhetıen a modern, hálózat-gazdasági ismeretek hiányában, alacsony szinten áll, így a megvalósuló fejlesztések jelentıs része a jövıt megalapozó jövedelemtermelést nem támogatja. Különösen így van ez egy elmaradott térségekben, mint például Észak-Magyarországon és ahol a post indusztriális viszonyok között még mindig erısebb a múlt utáni vágyakozás, mint a jövı kihívásaival való szembenézés. Ezt erısíti a gazdaságfejlesztésben erısen centralizált állam is, ami a felülrıl jövı intézkedéseivel és az alsó szintő érdekeltségek tisztázatlanságával nem engedi a helyi gazdaság önfenntartásra való szándékait és törekvéseit érvényre juttatni. Könyvünk ezen részében, a tapasztalatainkra épülve, a területi gazdaság és gazdaságfejlesztés olyan elméleti kérdéseivel foglalkozunk, amelyek segítik megérteni egyrészt a helyi-, másrészt az állami gazdaság mechanizmusát, fejlesztését és szervezeti összefüggéseit. Különös figyelmet fordítunk az információ- és érdekeltség viszonyaira, elsısorban a rendszer hálózati jellege miatt. 13
14
PARÓCZAI VERONIKA A TERÜLETI ALAPON SZERVEZETT GAZDASÁG STRUKTÚRÁJA 1. Bevezetés A globális kiterjedéső piaci és gazdasági struktúrák földrajzi értelemben nem egyenlı eloszlásúak. Mivel dominálják a társadalmi jólétet, ezért a terület életminıségéért felelıs intézményrendszerek bármely területi szinten piaci módszerekkel versenyeznek a helyi gazdaság jobb pozícióinak megszerzéséért és a globális struktúrákhoz való illeszthetıségért. A tananyag azt kívánja bemutatni, hogy e versenyben csak a helyi társadalmi érdekegyeztetés és annak hátterében álló információs, szervezeti és döntési rendszerek piacorientált mőködtetésével lehet helytállni. Minap egy megyei jogú város polgármestere egy hét perces interjúban tizenegy alkalommal hivatkozott az állami forráshiányra, és amikor a helyi gazdaság helyzetérıl, viszonylagos elmaradottságáról, a foglalkozatási gondokról kérdezték, látványosan elhárította a kérdést azzal az indokkal, hogy a piacgazdaság szereplıi önállóan döntenek sorsukról, és az ı kompetenciája e téren csak az egyetértı eszmei támogatásig terjed. Tizenöt évvel a demokratikus parlamenti és önkormányzati rendszerre való áttérés után a társadalom széles körének szemlélete még ettıl is kritikusabb. Az elızı évtizedek állam felfogással kapcsolatos beidegzıdése jórészt a politikai ígérgetések miatt még mindig él. Az emberek egyszerően értetlenül fogadják a makrogazdaság egyensúlyi törekvéseit, nem tudják és nem is akarják tudni hiszen ehhez szoktak, hogy az államnak honnan és mennyi jövedelme keletkezik, és ebbıl következıen nem értik, hogy mi szükség a költségek, az állami kiadások csökkentésére és az adók növelésére. A rendszerváltás után kialakult és a gyakran változó állami intézményrendszer számára úgy látszik megoldatlan feladat a piacgazdaság szerepének társadalmi szintő tisztázása, amelyben egyébként egy újfajta makrosodás zajlik, társadalmi ellenérzésekkel kísérve. Az intézményrendszer folytonos váltogatása, vagy az idınként fel-fellángoló létszámcsökkentés és növekedés célkeresztbe állítása semmit nem old meg a tekintetben, hogy mindenrıl gondoskodó állam tudatából a társadalmat fel kellene ébreszteni, és át kellene vezetni abba az állapotba, ahol a lakosság, az általa választott intézményrendszer mőködésén és az általa választott vezetık munkáján keresztül, maga döntse el, hogy az állam területén keletkezett és a piacgazdaságból származó adójövedelmeket milyen mértékben és mire költse el, mit preferáljon és mit éljen fel ma, vagy miképpen gondoskodjon a jövırıl. Úgy látszik e tekintetben az állam irányításának formális, szervezeti reformációja, a demokratizálás, még csak egy jelentıs lépés, és ezt kell kövesse a mőködés új struktúráinak, a piacorientált gazdaságirányításnak a kiépítése. Ismeretes, hogy a kísérletek több irányban folynak. E téren alapvetésként fogadható el az, hogy minden kísérlet alapja a piacgazdaság, amelyen egy területi elvő rendezés létrehozza a világgazdaság egy részhalmazát, ahol is egyszerre érvényesül a piaci és a területirányító állami koordináció. A kérdés tehát az, hogy hogyan értelmezhetı az állami koordináció, és hogyan modellezhetı annak mőködése. 15
2. A területi rendszerő gazdaság irányításának alapjai A gazdaságot az egyszerőség kedvéért úgy lehet tekinteni, mint egy földrajzi határok között, de a piac szabályai szerint mőködı vállalatok összességét, amelyet a terület lakosságának preferenciái szerint meghatározott célok érdekében a területet képviselı hatalom befolyásolni kíván. Feltételezhetı, hogy a mikro szinten mőködı vállalatok a területet képviselı makroszintő törvények és eszközök segítségével irányíthatóvá válnak. (Vállalatokhoz köthetı az értéktermelés). Az irányíthatóság feltételeként elıbb a mikroszintő alanyok viselkedését célszerő leírni. Azt lehet feltételezni, hogy a vállalat gazdasági rendszere egy inputoutput modellel (1. ábra) jól leírható, ahol is a rendszer célja Y, mint kibocsátás jól meghatározott az I rendszerirányítás által, a rendszer E erıforrásain értelmezhetı F folyamat kombinációk függvényében. E I;F Y 1. ábra A mikrorendszer modellje Ugyanakkor az is feltételezhetı, hogy a rendszer érdekeltsége, preferenciái beépíthetık egyetlen olyan hasznossági függvénybe, amely a rendszer kibocsátásától függ (2. ábra). P 1 Preferenciák P 2 P n...... F 1 F 2 F 3 F 4 F K Folyamat kombinációk 2. ábra A mikrorendszer irányítása A rendszer erıforrásai az I irányítás számára számolási keretként szolgálnak, arra nézve, hogy a kibocsátás folyamat kombinációi meghatározhatóvá váljanak 16
Jelölje Y i [1] = Y ahol i = 1,2, v, a terület i-edik vállalata. i [ F( I; E) ] A számolási eljárás, pontosabban a tervezés feladata: a folyamatkombinációk közül annak kiválasztása, amely maximalizálja a vállalat által elérni kívánt hasznosságot. [ ] i [ Y ( P, P2,, P )] Y F ( I E) i Yopt = opt i 1 K n = opt, [2] Jelölje a P h preferenciához tartozó preferenciaértékeket h h h λ, λ, K λ. Ekkor Y i, 1 2 = n l = 1 i l l 2 ( D ) λ Y, ν n i Y opt = opt λlyl ( Dl ). i= 1 l= 1 l A terület rendszerő gazdaság irányításának kérdése hasonló, de bonyolultabb, hiszen a területi preferenciák Q1; Q2; ; Q m érvényesítése a különbözı gazdálkodó egységek befolyásolásán keresztül valósulhat meg, akik egyébként saját hasznossági függvényük szerint ítélik meg a gazdaságot (3. ábra). Q 1 Területi preferenciák...... Q 2 Q h 1 Y opt 2 Y opt 3 Y opt m Y opt A terület vállalatainak kibocsátása 3. ábra A területi rendszerő gazdaság irányítása 17
Ebbıl következik, hogy a területi preferenciák (pl.: magas foglalkoztatási ráta, gyors növekedés, magas termelékenység, bizonyos ágazatok fejlıdésének erısítése,, stb.) érvényesítése a terület kibocsátásának optimumát, Y j opt, eltéríti a vállalati egyedi optimum szerint meghatározotthoz képest, így Y = Y j Topt j Topt ( Q1 ; Q2;...; Qm ) de [3] Y Y ( Y j Topt [4] T ; Y ;...; Y 1 2 n opt opt opt ) ahol j=1,2, g, a gazdasági tér j-edik területe és T a terület jelölése. A terület érdekei szerint történı befolyásoló politika eszköztára bı, de szinte minden eszköz a vállalatok pótlólagos erıforrásához, E p való juttatáshoz vezethetı vissza. Ez azt jelenti, hogy a vállalat nem a piaci erıforrás eloszlás révén, hanem az alkalmazkodásának ellentételezéseként jut erıforráshoz. A területi gazdasági irányítás hatékonysága, tehát a pótlólagos erıforrások hozzárendelésétıl, annak minıségétıl és mennyiségétıl függ: Y Topt E p, [5] ahol [6] E p U E pi = 0 [7] = E vagy i pi Ennek megfelelıen a j -edik terület optimalizált kibocsátása j j i Y = Y Y ( I ; E + )]. Topt Topt [ opt j j E pj [8] Figyelemre méltó az E p pótlólagos erıforrás szerepe a területi optimalizációban. Mivel ezen erıforrások a piaci decentralizációt megkerülve egy könnyített eljáráson keresztül kerülnek a gazdaság szereplıihez, szabályozó hatást fejtenek ki. Így a területi alapú gazdaság kibocsátásának optimalizációja egy kvázi egy hasznossági függvényő rendszer számolási eljárásához vezethetı vissza. Egész pontosan elérhetıvé válik, hogy 18
a terület hasznossági függvénye mindaddig maximalizálható, amíg az E p pótlólagos erıforrás nagyságának hatására a terület vállalatai hajlandók eredeti erıforráseloszlásukat módosítani. Az E p pótlólagos erıforrásról, mint a szabályozás eszközérıl e tanulmány nem szól, de szerepe és tartalma nem megkerülhetı. 3. A területi alapú gazdaságirányítás technológiája Ahhoz, hogy a j-edik terület kibocsátásának társadalmi optimuma meghatározhatóvá váljon, társadalmi egyezségre van szükség. Az egyezség létrehozása egy többlépcsıs számolási feladat, amely révén a szereplık úgy változtatják optimumaikat, hogy a vállalatok piaci egyensúlyi helyzete stabil maradjon, de közben egyéni kibocsátási optimumuk konvergáljanak a területi optimum szerint elvárt szinthez, miközben feltételezhetı a társadalmi optimum módosítása is az eredeti optimum feltételekhez képest. Könnyen belátható, hogy az a számolási eljárás a folytonos iteráció, amely az I j területi irányítórendszer és a vállalatok részvételével valósul meg, információs tıkebefektetést igényel. Elıször is az I j területi irányító rendszernek meg kell szereznie a terület gazdasági reprezentánsainak azon információit, amelyek az egyéni kibocsátásaikról szól (4. ábra). I j Információs csatornák V Y 1 Y 2 Y 3... Y n j j j j 4. ábra Területi információk győjtése Az információgyőjtés természetesen nem önkényes mechanizmus. Minél több csatorna nyílik, minél több információ áramlik, az információgyőjtés annál költségesebb. A költséghatékonyságot figyelembe véve az információs csatornák és a bennük folyó információk megtervezhetık, tehát azok a területi irányító rendszer I j döntéseitıl (szakértelmétıl, tudásától,, stb.) függenek. A modellben és a továbbiakban is úgy lehet tekinteni a V fogyasztóra, mint a piac egy összevont elemére, amelyet a kibocsátásban érintett résztvevık egyenként vesznek számba, és építenek be preferenciáikba. a A területi információgyőjtés költségei úgy minimalizálhatók, ha azok kizárólag Q 1 ; Q 2 ;...; Q j j n j változók szerint kerülnek meghatározásra, és azok egymást 19
kiegészítık, hiszen az optimalizáló döntés ezen változók elızetes vagy utólagos valószínőségi eloszlásaitól függ (Yjopt ). A megszerzett információk birtokában a területi irányító rendszer modellezés révén egyeztet, és döntéseket hoz az optimalizáció érdekében (5. ábra). I j Modell Döntés Információs csatornák E Y jopt V E p Y 1 j Y 2 j Y 3 Y n j j 5. ábra Területi optimalizáció A vázolt társadalmi egyeztetı mechanizmus lényegében nem más, mint egy társadalmi kompromisszumot célul tőzı tervezési eljárás, amely segítségével az biztosítható, hogy a terület, mint egy gazdasági agglomeráció az alapvetı preferenciáit jövedelem, termelékenység, foglalkoztatottság, versenyképesség,, stb. úgy maximalizálja, hogy a rendelkezésre álló E p pótlólagos erıforrást a leghatékonyabban osztja szét. 4. A területi elvő irányítás, mint hálózati mobilitás Ez idáig az volt a feltételezés egy területi irányítási rendszerre, mint ami képes a piaci és területi érdekek olyan jellegő összehangolására, ahol is a különbözı optimumok egy hasznossági függvény szerint, számítási eljárásokkal integrálhatók. Mint látható ennek ára van, hiszen az irányíthatóság érdekében piaci és területi rendezettségő információs hálózat kiépítésére és mőködtetésére van szükség. Még pontosabban arról van szó, hogy akkor jöhet létre valamiféle optimálási mechanizmus, ha az információk képesek megfelelı kvalitással közvetíteni a gazdasági szereplık pozícióit, mégpedig a piaci rendszer rendezettsége szerint. Arra kell rámutatni, hogy a vállalati mőködés, mint egy piaci fronttér egyszerre akár több rendezettség szerint is betagozódhat a különbözı célú, vagy rendezı elvő irányítási rendszerbe. Ezt szemlélteti a 6. ábra. Ha a területi irányítási rendszer a területi preferenciák szerint kívánja a területi gazdaság mőködését optimalizálni, akkor elkerülhetetlen, hogy ezen különbözı rendezettségő irányítási és információs hálókat, valamilyen kvalifikációs szinten bekösse saját rendszerébe, azaz információt kell szereznie azok optimalizációs eljárásaikról. 20
I j Információs háló E Y jopt E p Y 1 j Y 2 j Y 3 j Y m j Redisztribúciós rendszerek Piaci rendsze r Multinacionális rendszerek 6. ábra Információs háló a területi gazdaság optimalizációjának érdekében Általában azt tételezhetı fel, hogy a területi preferenciák eldöntése a politika dolga. Ha a j-edik terület irányítója, I j úgy dönt bizonyos preferenciák beépítésérıl az optimalizációs modellbe, hogy ahhoz nincs információja, akkor bár közfelkiáltással lehet társadalmi egyezséget kötni, de nagy biztonsággal megállapítható, hogy a számolási eljárás sérül, és még nagyobb bizonyossággal mondható ki a gazdasági egyensúly felborulása. Itt arra lehet rámutatni, hivatkozva a 6. ábrában jelzett rendezettségre, hogy például a redisztribúciós mondjuk, jóléti preferenciák csak a gazdasági preferenciák együttes értékelésével építhetık be a hasznossági függvénybe, azaz az úgynevezett túlzott absztrahációval mondott közigazgatási információs rendszer nem független a terület gazdasági információs rendszerétıl. Például egy oktatási információ támogatja a gazdaságot, vagy fordítva. Természetesen a gazdasági preferenciák elıtérbe helyezése hasonló súlyos, például életminıségi problémákhoz vezethetnek. A jól szerkesztett területi optimalizációt támogató információs hálónak azonban van két rendkívül fontos szerepe: Az egyik, közvetíti a hatékonyságot a gazdasági és a redisztribúciós intézmény rendszer között. Például: a kórház, az iskola, a kutatóintézet, az önkormányzat,, stb. erıforrásokhoz való jutás, hasonlóan a piaci szereplıkhöz, hatékonyság függı legyen. 21
A másik, a területi optimalizációt irányító intézményrendszer állam, régió, megye,, stb. struktúráit az információ feldolgozás és döntéshozás törvényei, nem pedig az érzések és utánzások határozzák meg. Az információs rendszer, különbözı rendezettség szerinti hálózatosodása mellett figyelmet kell fordítani az idıre is, mint befolyásoló tényezıre. Az idı múlása és az idıegység alatt bekövetkezı változások gyorsulása következményekkel jár, és a területi gazdaság átalakul. Például a globalizáció létrehozza a különbözı szintő beszállítói rendszereket, világmérető logisztikai rendszerek lépnek a piacra, vagy a tömegek iskoláznak újabb és újabb kihívásnak megfelelve. Ha a terület alapú gazdaság optimálását a folytonos változások szerint kell megvalósítani a 6. ábrán jelzett hálósodás folytonos módosuláson kell, hogy átmenjen, azaz folytonos karbantartást igényel. Hangsúlyozni kell, az Ij területi irányító rendszert arra kényszerítik, hogy a döntéseit támogató információs hálózatot, mint egy mobilitást kezeljék. Ez egyidejőleg azt is jelenti, hogy a hálózat csomópontjai a szervezeti tagokból álló struktúra folytonos változás alatt áll. Az idı azonban más szempont szerint is döntı szerepet játszik, mégpedig abban, hogy az optimalizáció az elmúlt idıszakban lezajlott gazdasági események tapasztalataira épülve valósul meg, vagy a hálózati struktúra elkövetkezendı tennivalói kerülnek elızetes összehangolásra. Mindezek természetes kivetíthetık az idı horizontjaira, és összefüggésbe hozhatók a jelen cselekvéseivel. Egyszerően szólva ezen folyamatok idıbeli kombinációja a tervezés, a végrehajtás és az elemzés összhangjára hívják fel a figyelmet. 5. Szintek a területi alapú gazdaságirányításban Ez idáig a terület alapú gazdaságirányító rendszert, mint egyszintő makrorendszer elemzése történt meg. Arra is rá kell mutatni, hogy területi információs befektetés és pótlólagos erıforrások felhasználása révén a terület gazdasága, a terület preferenciái szerint egy kvázi egy hasznossági függvény maximalizálásával optimalizálható. Ha azonban a vállalatok és a preferenciák száma magas, emellett különbözı rendezettségek is értelmezettek rajtuk, a felhasználásra kerülı információk száma megnı, így az információk feldolgozása és a velük kapcsolatos döntéshozás több szintő területi decentralizáció keretében valósul meg. l l l { O ; O ; O } l O = 1 2...; n e z (9) ahol O az optimálist, l az optimalizálás szintjét, n az optimalizálás szintjének tagjait, még az optimalizált tagok számát jelenti. Ez a modell azt szemlélteti, hogy a területek agglomerációs csomópontonként a gazdasági optimalizációban az esetben mőködhetnek, ha a döntéseikhez rendelkeznek információval, képesek a szükséges információs hálót mőködtetni és karbantartani. 6. Néhány következtetés Ma a társadalmi gazdasági koordináció nem kielégítı volta mögött várhatóan az áll, hogy a klasszikus versenypiac gyökeresen megváltozott és a hagyományos közigazgatás és jólét szemlélető állami intézmény és információs rendszer a piaci struktúrák újszerő mozgás viszonyait nem közvetíti, ezért a döntéshozás az 22
optimalizálás terén késik vagy elmarad. Be kell látni, hogy a tartós társadalmi kompromisszumok helyett, gyakran változó egyensúlyt kezelı társadalmi egyeztetésre van szükség. Ebbıl nem maradhat ki az állam és az annak alrendszereként mőködı intézmény rendszer sem. E téren úgy látszik néhány jelentıs elméleti és gyakorlati kérdés megválaszolására lenne szükség. 1. Az állam politikai és gazdasági irányítása elıtt nem sok lehetıség áll a tekintetben, hogy milyen preferenciákat választ és ahhoz milyen gazdaságpolitikát optimalizációs eljárást rendel. A gazdaság és jólét preferenciáinak teljesítését szigorú szabályok szerint szükséges összehangolni és a változások szükségességét tudományos igénnyel szabad megítélni. 2. Az ország adottságaihoz rendelve kell meghatározni azt optimalizációt támogató információs és szervezeti rendszert, amely képes a külsı és belsı piaci rendszerekhez illeszkedés döntéseit elısegíteni. E tekintetben az információ gazdaság szabályai döntik el a megszerzendı információk körét és a döntéseket hozó szervezeti szinteket és tagokat. (Állam, régió, megye, kistérség, város, falu). 3. A területi optimalizációs rendszer alapvetı feladatának tekinthetı, hogy a jóléti gazdaság struktúráiban azonos hatékonyság valósuljon meg, mint a piaci erıforrás elosztásban decentralizált vállalati szférában. 4. Ahhoz, hogy a gazdaság és jólét preferenciai meghatározhatóvá váljanak, ahhoz, hogy bármely területi szintő és szintek közötti optimalizációs modell számításai eljárásai hatékonyak legyenek, tudásra van szükség. Ezért bármely területi szinten, a terület életminıségéért felelıs vezetı állománnyal szemben elvárható társadalmi követelményként szabható a gazdaság és jólét fogalmainak, és a közöttük értelmezett kapcsolatoknak az ismerete. Irodalom Arrow, K. J.: The limits of organization. 1974. New York, W.W. Norton Kathryn M. Bartol, David C. Martin: Management. 1991. New York, McGraw- Hill, Inc. Arthur R. Tenner, Irving J. De Toro: Total Quality Management: Three Steps to Continuous Improvement. 1992. Addison-Wesley Publishing Company, Inc. Rodrik, D.: Why do more open economies have bigger government? 1998. The Journal of Political Economy, 106. vd. 5.n..997-1032. p. Robert C. Camp: Business Process Benchmarking. 1998. ASQC Quality Press UN ECE: Economic Survey of Europe. No. 1. United Nations, Genf. 2003. Paróczai Péter, Gubán Ákos, Gubán Miklós: The logistical system based on information of regional development. micro-cad 2000. University of Miskolc, 2000. February Paróczai Péter, Paróczai Péterné dr.: System of application in sphere of government and company. Council of Nódrád County. Salgótarján, 2002. September Paróczai Péter: Possibilities of governmental role in regional economydevelopment. International Centre for Trade and Innovation, Salgótarján, 2002. April 23
PARÓCZAI VERONIKA Dr. GUBÁN MIKLÓS PARÓCZAI PÉTERNÉ dr. PARÓCZAI PÉTER A TÉRSÉG GAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSE 1. Bevezetés Ma egyezség van abban, hogy a térség, a régió, azon belül a 11 falu gazdaságát új, növekvı pályára kell helyezni. Szükség van egy olyan gazdaságpolitikára, amely távlatokat nyit, reményt ad és megvalósítható. Egy olyan gazdaságban, mint a térség (falu, város, kistérség, megye, régió, állam, államszövetség stb., továbbiakban: térség), ahol a gazdaság szereplıi vállalatok, önkormányzatok, lakosság,, stb. egyaránt részt vesznek a gazdasági döntésekben, a térség gazdaságpolitikájának meghatározása bonyolultabb, mint az egy hasznossági függvénnyel rendelkezı gazdasági rendszereké (vállalatok). Hiszen a térséggazdaság szereplıi tulajdoni és földrajzi rendezettségük miatt egymástól elkülönülnek, saját erıforrás felett szabadon rendelkeznek. Ennek megfelelıen fejlıdésüket, az ahhoz megfelelı erıforrás eloszlásukat nevezzük primer piaci erıforrás allokációnak saját hasznossági függvényük kibocsátás, saját elkülönült érdekeik szerint optimalizálják. A területi elven építkezı gazdaságpolitika más irányban kell kifejtse aktivitásait. A megjelölhetı irány a virtuális világpiac egy egyre bıvülı altere felé mutat, amelyet informatikai bázison álló szekunder piaci erıforrás allokációnak nevezhetünk. Ahol is a gazdaságpolitika értelmezési tartományát abban jelölhetjük meg, hogy hatékony információs befektetések révén, kihasználva a piaci információ eloszlás egyenlıtlenségét, a primer piaci egyensúly Pareto-optimumához tartozó erıforrás eloszlás a térség javára eltéríthetı. Egész vulgárisan, a tananyag azt írja le, hogy a környezetünkben lévı, lényegében megszerezhetı, de ma ki nem használt információba azért fektessünk be tudás, információtechnológia, emberi tényezı, mert az elkövetkezendı jövıben a térség fejlıdéséhez szükséges erıforrásokból annyi jut nekünk, amennyit magunk képesek leszünk megszerezni. 2. A térségfejlıdés kulcsa: a gazdaságnövekedés A napjainkra kialakult postindusztriális hálózati gazdaság indokolja, hogy tananyagunkban két paradigmára támaszkodjunk. Elsıként arra, hogy a társadalmi jólétet a társadalmat jellemzı gazdaság hatékonysága dominálja (másképpen, a társadalmat jellemzı gazdaság erıforrás elosztása), másodikként pedig a rendszerparadigmára, amely lényegében keretét adja a modern társadalom mozgásviszonyainak, így az elsıként említett paradigmának is. Nem is inkább a paradigmatikus vonásokra, hanem azok teret nyerı szemléletére, és azok praktikus alkalmazásának lehetıségére kell a figyelmet irányítani. Mindezt úgy tesszük, hogy a társadalmat területi, térségi korlátok közé szorítjuk, és ott vizsgáljuk a gazdaságfejlesztés rendszerének érvényesülését. A jövı elé a transznacionalizmus jegyében nézünk. A gazdaságfejlesztésben gyökeret ver a globalizált szintő elv, a folyamatok világméretővé válnak, az árú-, a tıke- és az erıforrás allokáció a globalizált világpiacon valósul meg. Ebben a transznacionális rendszerben megnı az erıforrás koncentrátumok internacionális nagy 24
vállalati központok szerepe és érezhetı módon csökken a nemzetek területkiegyenlítı, un. igazságos, erıforrás-elosztó képessége. Ennek következménye, hogy jelenleg a térségek, a megyék, a települések közvetlenül a világpiac kihívásaival és az önmaguk által generált versennyel találják magukat szemben. Az a térség, amely nem képes ehhez a világmérető erıforráspiachoz és versenyhez alkalmazkodni, az kikerül az allokációs térbıl, szinte reménytelenül elmarad. Nem kis mértékben függ tehát a térségek sorsa attól, hogy ezen a piacon hogyan képesek érdekeiket érvényesíteni, vagy pozíciójukat folytonosan javítani. A magyar gazdaság (az ország) tudatosan tagozódik be ezen transznacionális rendbe. A gazdasági növekedés jelentıs hányadát ma már a külföldi mőködı tıke fogadását támogató állami modernizációs folyamatok determinálják, hiszen beruházásra alig áll rendelkezésre hazai tıke. Bár ezek az állami törekvések erısek, mégis ahhoz szőkösek, hogy a modernizációs politikában megjelenı, az általában elfogadott társadalmi igényekkel ellentétes fejleményeket foglalkoztatási gondok és a regionális elmaradottság felszámolása kiküszöböljék. Az ország térségeinek szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az államnak ezekre egyrészt nincs hatása, mert a befektetések irányát és nagyságát a külföldi vállalatok központjai döntik el, másrészt, a befolyásolás forrás lehetıségei is szőkösek, mert a GDP növekedésének jelentıs hányadát hosszútávon az országadósság és a dezinfláció terhei kötik le. A térségek, a megyék számára nem marad más, mint olyan orientációs politika felépítése és hasznosítása, amely támaszkodva a térségi adottságokra és az önfenntartó képesség növekedésének igényére, befolyásolást gyakorol az állami támogatási és külföldi befektetési- támogatási szándékra, annak érdekében, hogy a terület bekapcsolódhasson a világméretővé váló társadalmi-gazdasági tranzakciókba. A világ, az országok és a térségek kapcsolódását látványosan írják le a társadalom és a gazdaság elıbb vázolt mozgásviszonyai. (Térségek hálózati gazdasága). Ezeknek a kapcsolatoknak és mozgásoknak a tapasztalati valósága azonban olyannyira általános, hogy a nem szakmabeliek számára nem jelenik meg, mint probléma. Márpedig ezek mögött nem más, mint a rendszerparadigma által determinált, az absztrakt térben folyó információs folyamatok (döntések) és a valós térben lejátszódó végrehajtó folyamatok (végrehajtás) játszódnak le, azaz rendszerek mőködnek, jönnek létre, egyesülnek, integrálódnak, osztódnak,, stb., annak érdekében, hogy fennmaradhassanak és fejlıdhessenek. Aki nem érti ezt a mechanizmust, aki nem érti a rendszer erejét, az képtelen ebbe a bonyolult rendszerlogisztikába bekapcsolódni, reménytelenül veszik el, tönkremegy. A térségek nem függetleníthetik magukat a rendszerparadigma érvényesülése alól, hiszen a területük egy földrajzi határok által elkülönült gazdasági-társadalmi mozgástérként, egy rendszerként jelenik meg. A rendszerszemlélet viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy az elıbb jelzett politikák, mint rendszerpreferenciák csak az esetben valósulhatnak meg, ha a térségrendszer képes az ıt körülvevı, folyton változó környezetben világgazdasági rendszer önmagát újra és újra identifikálni. Ha azt tételezzük fel, hogy a térségrendszer mindenek elıtti preferenciája a társadalmi jólét fejlıdése, akkor az elsıként említett paradigmánk érvényre juttatása érdekében a rendszer alapvetı céljaként és alapvetı alrendszereként a gazdaságfejlesztést kell megnevezni. Amennyiben ennek az alrendszernek a célja levezethetı a térségrendszer alapvetı céljából, akkor az alrendszeri cél szerint, rendszerként határozhatjuk meg a térség gazdaságfejlesztését. 25
Erre a nagyon is nehezen kezelhetı, bonyolult problémára kell a figyelmet felhívni, éreztetve azt a társadalmi igényt, leginkább implicite jelenik meg amely sürgeti az adott térség gazdaságának fejlıdését, a fejlesztés rendszerének kialakulását. Az elkövetkezendı levezetésekben ennek az igénynek megfelelve bemutatjuk, hogy az államigazgatás, a társadalmi koordináció talaján állva léteznek a rendszer létrehozásához szükséges induló feltételek. Ezekre támaszkodva pedig rá kívánunk mutatni, hogy a térség gazdaságának fejlesztési rendszerét milyen elméleti alapokon kell megszerkeszteni és hogyan kell mőködtetni, miközben mindvégig szem elıtt tartjuk: 1. Az egy fıre jutó GDP elıállítását radikálisan kell növelni. 2. A gazdaságfejlesztésnek egy új hatékony erıforrás-struktúrát kell létrehoznia, amelyen egy konvertálható és tartós növekedést biztosító folyamat-struktúra válik értelmezhetıvé. 3. A térségnek a lehetıségek által hajtott területbıl, lehetıségeket felhajtó térségrendszerré kell válnia. 3. A probléma meghatározása A világgazdaságot stimuláló info-kommunikációs forradalom hatásai elég nehezen azonosíthatóak, de jól érzékelhetı, hogy a gazdaság-, általában a társadalom szerkezetei és mozgásviszonyai gyökeresen megváltoztak, illetve változófélben vannak. Szembetőnı a változás szakadatlansága és gyorsulása. Világméretekben is elgondolkodtató azonban a változás követés intenzitás-különbsége a gazdaság amely globalizálódik, tranznacionálódik és az állami szabályozás amely területi korlátok között érvényesül között. Különösen így van ez a post-szocialista országokban, ahol a terv, a parancs és az osztogatás alapú irányítás helyett a társadalmi koordinációra épülı irányítás bevezetésével járó nehézségek okoznak belsı zavarokat. Nem véletlen, hogy egyre többet hallunk, szerte a világban, az államháztartási-, az államigazgatási-, regionalitási reformok,, stb., megszületésérıl vagy hiányáról. Nem új problémáról van szó, mint inkább arról, hogy hihetetlenül kevés figyelem fordul az információfeldolgozás felgyorsulásának szerepére az állam gazdaságfejlesztı tevékenységében. Különösen szembetőnı ez a modern gazdaság erıforrás elosztásában, pedig ugyanakkor e téren látványosan nı a tülekedés. Mivel tárgykörünk az államigazgatás e területén érdekelt, így elemzéseinket ez irányba fejtjük ki, hozzátéve, hogy mindvégig meglehetısen magas absztrahációs szinten maradunk. (Így érhetı el, hogy a gazdaság egységei azonos módon válnak tanulmányozhatóvá). Abból indulunk ki, hogy a közgazdaság szempontjából alapvetı a gazdasági versenyrendszer a piacgazdaság egyensúlyának létezése. A versenyegyensúly azonosítható egy optimummal, amely megoldja a piaci egyensúly problémáját. (Az optimum Pareto által definiált szintjén.) Azaz kijelöli az optimumhoz tartozó egy idıpont erıforrás eloszlást. Ez az optimális erıforrás eloszlás, természetesen a gazdaság szereplıi között, a piac segítségével jön létre, mégpedig a piac fokozatos közelítésének módszerével. (A fokozatos közelítés a piacon zajló információs folyamatok összessége.) Ez a közelítés egy versenyzıi eljárást hoz létre, az információhatékonyság érdekében decentralizálja a résztvevıket (termelı, fogyasztó, ár, információ) és a decentralizált szereplık piaci sikereitıl vagy kudarcaitól függıen erıforrás tömegekhez juthatnak, vagy szélsı esetben tönkremehetnek. A közgazdasági gondolkodásban nem létezik egy mindenki által elfogadott ismérv, de ennek ellenére az erıforrások elosztásában alapvetı kérdés az igazságosság. Az igazságosság iránti vágy mőködteti az állami szabályozást (állam és decentralizált szervei), amely arra hivatott, hogy az erıforrások elosztását a társadalom jólétének 26