2007/1. XIX. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2007/1 XIX. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2 2007/1 Kiállítások Sikeresen szerepelt Intézetünk az augusztus 30. és szeptember 2. között rendezett 15. debreceni Farmer-Expon. Az Mv Mazurka extra minõségû õszi búzafajtánk elnyerte a vetõmag kategória Termék Nagydíj -át. A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon szeptember 14-17. között nagyszámban keresték fel pavilonunkat a gazdálkodók, oktatók, diákok, érdeklõdõk, akik kalászos gabonafajtáinkról és hibrid kukoricáinkról írásos és szóbeli tájékoztatást egyaránt kaptak, a kukorica fajtasorban pedig öt hibridünket szemlélhették meg. Eseménynaptár Az Mv Bázismag Kft. specialistái szeptember 7. és november 7. között 23 hazai helyszínen, illetve Topolnyikon és Csomaközön vettek részt kukorica fajtabemutatókon, és mutatták be a martonvásári fajtaajánlatban szereplõ hibrideket. Tudományos tanácskozás Budapesten ülésezett augusztus 15-én a Magyar Kínai Tudományos és Technológiai Vegyes Bizottság. A tárgyaló delegációkat egyrészt Shang Yong a Tudományos és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese, másrészt Boda Miklós az NKTH elnöke vezette. Az alkalmazásközeli fázisba jutott, közös kutatási témák közül kiemelten fontosnak minõsítette a kínai fél a Gabonafajok ellenállóképességének növelése címût, melynek eredményeirõl Veisz Ottó, intézetünk ügyvezetõ igazgatóhelyettese számolt be a plénumon. Személyi hírek Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekció XX. Konferenciájának nyitónapján Maria Kadlecikova a FAO Közép- és Kelet-Európai Irodájának vezetõje munkásságának elismeréseként FAO éremmel tüntette ki Kovács Istvánt, a Kutatóintézet nyugdíjas tudományos osztályvezetõjét. Kovács István 1968-tól 1980-ig volt a Kukoricanemesítési (korábban Nemesítési) Osztálynak vezetõje, az Intézet Pap Endre utáni kukoricanemesítési programjának meghatározó személyisége. Bemutatók Június 14-én és 15-én intézetünk és az Elitmag Kft. közösen rendezte meg az Országos Kalászos Gabona Tanácskozást és Bemutatót Martonvásáron. A közel ezer érdeklõdõ a hazai gabonatermesztés helyzetérõl és kitörési lehetõségeirõl, az EU-ba belépõ két tagországnak a gabonapiacra gyakorolt várható hatásairól, a Hungária Holding tevékenységérõl, továbbá a martonvásári kalászos gabonafajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl, és a gabonafajták vetõmag kínálatáról kapott tájékoztatást. Nyugdíjba vonulásuk alkalmából köszöntük meg Fejes István, Hullán Tibor és Kutassy Sándor uraknak gabonafajtáink vetõmag termeltetése és forgalmazása terén végzett áldozatos tevékenységüket. A szakmai program tenyészkerti szemlével zárult. Szeptember 7-én Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk és a Bázismag Kft. Martonvásáron. Az érdeklõdõket a kukoricanemesítés legújabb eredményeirõl, a vetõmag ellátás helyzetérõl, a partnerkapcsolatok alakulásáról, illetve a biokomponensek motorikus üzemanyagként történõ alkalmazási lehetõségeirõl tájékoztatták az elõadók. Ezt követõen szántóföldi szemlén vettek részt a szakemberek. Május 30. és június 30. között az Intézet búzanemesítõi és az Mv Elitmag Kft. specialistái a martonvásári rendezvényeken kívül hazánkban 29, Romániában 7, Szlovákiában 3, Horvátországban pedig 1 helyen vettek részt kalászos fajtabemutatón, illetve ismertették a martonvásári fajtákat. Az EUCARPIA Kukorica és Cirok Szekciója XX. Közgyûlése a következõ hároméves ciklusra Marton L. Csabát, intézetünk tudományos igazgatóhelyettesét választotta meg a szekció elnökének. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg. Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda

2007/1 Hibrid kukorica fajtaajánlat Martonvásár, 2007 Akukoricanemesítési kutatásokban az utóbbi évtizedben elsõsorban arra törekedtünk, hogy javítsuk a hibridek alkalmazkodóképességét. Az a célunk, hogy egy genotípusban ötvözzük az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezõ tulajdonságait, lehetõvé téve ezáltal az egymást követõ szélsõséges évjáratokban, vagy az egymástól távoli helyek eltérõ ökológiai adottságai között is az eredményes kukoricatermesztést, egyazon genotípussal. Ezt a célkitûzést erõsítette, hogy az EU csatlakozással megnyílt új lehetõségeknek és kihívásoknak is szerettünk volna megfelelni. Az újonnan minõsített hibridek nagy száma, a megnövekedett hazai és külföldi érdeklõdés a célkitûzések helyességét, a követett módszerek alkalmasságát bizonyították. A leafy (leveles) hibridek elõállításával új, extra minõségû silókukorica termesztés vált lehetõvé. Mindeközben a molekuláris markerek használatával, valamint speciális, rezisztenciáért felelõs gének beépítésének megkezdésével a jövõ kukoricatermesztésének biológiai alapjait igyekszünk megteremteni. Az utóbbi három évben felgyorsítottuk a fajtaváltást. 2004-ben 5, 2005-ben 14, míg 2006-ban 11 új martonvásári kukoricahibrid kapott állami minõsítést Magyarországon. Kiemelkedõ eredményként kell értékelnünk a 30 martonvásári nemesítésû hibrid minõsítését, mert korábban nem volt arra példa, hogy egy fajtatulajdonos 30 hibridje kapjon állami minõsítést egymást követõ három évben. Az új hibridek eddig nem használt, 1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek agronómiai összefoglaló táblázata friss genetikai háttérre épülnek, amely rögtön szembetûnik a korábbi hibridektõl eltérõ, látványos fenotípusos megjelenésükön is, de mindenekelõtt kiváló agronómiai tulajdonságaikon. Olyan új géneket és génkombinációkat sikerült szelektálnunk az eddigi kiemelkedõ termõképesség, szárazságtûrés és alkalmazkodóképesség mellé, mint a különlegesen gyors szemtelítõdés és vízleadás. A most elismert hibridek egy része átlagos vagy szárazabb években nem igényel szárítást a termés tárolásához. Az újonnan minõsített hibridek már részei a vetõmagtermesztési programunknak is (1. táblázat). A hibridjeink közül a legkorábbi érésû a 2004-ben minõsített Mv 251. Termõképessége a standardokhoz hasonló, gyors vízleadóképességének köszönhe- Hibrid neve FAO Hasznosítás Nõvirágzás (nap) Tõszám (ezer tõ/ha) Vetésidõ FAO 200-299 Mv 251 280 szemes 70 65-75 korán vethetõ Ipoly 290 szemes 70 65-75 korán vethetõ Mara 297 kettõs 70 65-85* április 2. dekádjától FAO 300-399 Mv 277 310 szemes 70 60-75 április 2. dekádjától ÚJ Amanita 320 szemes 71 65-75 április 3. dekádja ÚJ Somacorn 340 szemes 70 65-75 április közepétõl május elejéig Hunor 350 szemes 73 60-65 április közepétõl május elejéig ÚJ Mv Tarján 380 szemes 72 60-65 április közepétõl május elejéig Norma 380 szemes 70 60-75 vetési optimuma széles Mv 355 390 szemes 71 60-75 hidegtûrõ, korán vethetõ Mv NK 333 390 kettõs 71 60-80* április 2. dekádjától FAO 400-499 ÚJ Mv Koppány 420 szemes 74 60-70 április közepétõl Bogát 430 kettõs 75 60-80* április közepétõl Majoros 430 szemes 75 60-70 április közepétõl Mv 434 440 kettõs 75 60-80* április 2. dekádjától Gazda 450 szemes 75 60-70 április közepétõl Mv 444 450 szemes 74 60-75 április 3. dekádjától Maraton 450 szemes 74 60-75 április 2. és 3. dekádja Tisza 470 szemes 75 55-65 április végéig el kell vetni ÚJ Mv 500 510 szemes 76 60-70 április 3. dekádja FAO 500-599 Kámasil 510 siló 76 70-80 április közepétõl ÚJ Silóking 530 siló 78 75-80 április közepétõl Maxima 580 siló 79 70-80 április 2. dekádjától * Siló termesztés esetén 3

4 2007/1 tõen a betakarításkori szemnedvessége a standardoknál 1%-kal kisebb (1. ábra). Az Mv 251 azzal tûnik ki a többi hibrid közül, hogy szemnedvessége október elejére szinte minden évben 15% alá csökken. Az Mv 251 kiemelkedett a versenytársai közül a csapadékos 2005. évben is: termése jelentõsen meghaladta a standardokat, szára még túlérésben is szilárd maradt. Az Mv 251 termesztése jó esélyt ad arra, hogy a termés szárítás nélkül is betárolható legyen. A kukorica teljesítményével egy új tenyészidõ-kategóriát nyitott: a kedvezõ években szárítás nélkül betárolható, igen korai érésû hibridek éréscsoportját. Az Mv 251 szemszíne enyhén antociános, s ez a tulajdonsága keresetté tette malomipari felhasználásra néhány déli kukorica export piacon is (1. kép). Az Amanita (Mv 271) igen korai, zöldszáron érõ, alacsony szemnedvességgel betakarítható, stabilan bõtermõ, szilárd szárú hibrid kukorica. Az Amanita vízleadásának gyorsasága egyedülálló a korai tenyészidõ-csoportban. Az OMMI (2. ábra), és kiterjedt európai kísérleti adatok alapján megállapítható, hogy a standardok átlagánál 10%-kal többet termõ Amanita egyike a Magyarországon rendelkezésre álló legjobb, búza elõveteményként használható kukoricahibrideknek. Az Mv 277 az Amanitával sok tekintetben rokon agronómiai karakterekkel jellemezhetõ kukorica, melyet tipikusan búza elõvetemény céljára nemesítettünk. Az OMMI kísérleteiben a standardoknál 8,4%-kal többet termõ Mv 277 az Amanitával együtt a legjobb, búza elõveteményként használható kukoricahibrid. Az Mv 277 terméspotenciálját jól jellemzi, hogy a termése több kísérletben elérte a 15 t/ha-t. Az Mv 277 sokoldalú 1. kép Mv 251 Szemtermés (t/ha) Szemtermés (t/ha) 1. ábra Az Mv 251 (FAO 200) kísérleti eredménye (OMMI, 2001 2003) Mv 241 Mv 251 2. ábra Az Amanita (FAO 200) kísérleti eredménye (OMMI, 2001 2003) Amanita Mv 261 PR39K09 ST Mv 251 DK355 ST Mv 241 HELGA ST PR39K09 ST HELGA ST DK355 ST PELICAN ST 3. ábra Az Mv 277 tõszámreakciója (Martonvásár, 2004 2005) 4. ábra Az Mv 277 tápanyagreakciója vetésforgóban (Martonvásár, 2005) Szemtermés (t/ha) Szemtermés (t/ha)

Szemtermés (t/ha) Szemtermés (t/ha) 5. ábra A Hunor tõszámreakciója (Martonvásár, 2004 2005) alkalmazkodóképességét és stabilitását a tõszám, mûtrágya-dózis és vetésidõ kísérletek eredményei is szemléletesen bizonyítják. Az Mv 277 ritka állományban gyakorlatilag két, teljes értékû csövet terem. Érdekes, hogy a Magyarországon 2007/1 6. ábra A Hunor tápanyagreakciója vetésforgóban (Martonvásár, 2005) 7. ábra Az Mv Tarján termése az OMMI kísérleteiben (2004 2006) Szemtermés (t/ha) már nem alkalmazott 20 ezer tõ/ha tõszámmal is közel 10 t/ha termést ad. Tõszám-kiegyenlítõ képessége egészen kiváló: 40-100 ezer tõ/ha tõszám intervallumban stabilan 10 t/ha körül volt a termése (3. ábra). Az Mv 277 hideg ta- 5 lajban is gyorsan kel, fiatalkori fejlõdése gyors, ezért korán vetve a tenyészidõ csapadékban és napfényben gazdagabb elsõ felét jól kihasználja és a korai vetést többletterméssel hálálja meg. Az Mv 277 a száraz termesztési körülményekhez is átlag felett képes alkalmazkodni. Erre utal az a tény, hogy termése még egészen megkésett vetés hatására sem csökken számottevõen. Az Mv 277 kiválóan hasznosítja a talaj tápanyag készletét. A tápanyagdózis kísérletekben 80-100 kg/ha N adaggal termése jelentõsen nõtt (4. ábra). Az Mv 277 elõnyös termesztési tulajdonságai mellett az egyik legszebb állományú fajta. Az Mv 251, az Amanita, az Mv 277 és a már jól ismert Mara minden évben biztonsággal korán érnek, a hazai kukoricaszortimentet tekintve ideális õszi búza elõveteménynek számítanak. Az újonnan minõsített hibridek több, mint a fele a FAO 300-as tenyészidõcsoportba tartozik. Ezek közül teljesítményét illetõen kiemelkedik a Somacorn (Mv 293), valamint az Mv 343. A Somacorn és az Mv 343 kiterjedt üzemi fajtapróbáját 2006-ban folytattuk, s ennek eredménye alapján döntünk a hibridek vetõmag termesztésérõl. 2003 tavaszán kapott állami minõsítést a Hunor. A Hunort FAO 400-as szintû termés, és FAO 200-as szintû betakarításkori szemnedvesség jellemzi. Az OMMI eredményei alapján a Hunor 10 %-kal adott nagyobb termést, mint a standardok, miközben szemnedvessége 1%-kal volt kisebb. A Hunor termése az éréscsoport legtermõképesebb standardját 6%-kal múlta felül, szemnedvessége ugyanakkor 2%-kal volt kisebb. A Hunor tenyészideje FAO 350. Minden évben igen alacsony, a standardoknál lényegesen alacsonyabb szemnedvességet ért el. Gyors vízleadásának köszönhetõen a Hunor korán betakarítható, ezért a fõ kukoricatermõ területek ideális õszi búza elõveteménye lehet. A Hunor zöld száron érik, s a legtöbb kukoricabetegséggel szemben ellenálló. Kiemelkedõ termõképességének, igen gyors vízleadásának, alacsony szemnedvességének köszönhetõen a Hunor egy igen fontos tenyészidõ csoport a FAO 300- as kukoricák egyik leggazdaságosabban termelhetõ hibridje. A tõszámsûrítési kísérletek alapján azt mondhatjuk, hogy a maximális termés elérése érdekében a Hunort nem célszerû besûríteni. A Hunor optimális tõszáma 60.000 tõ/ha

6 2007/1 körül határozható meg (5. ábra), ebben az állományban minden évben biztonsággal nagy termés takarítható be. A tápanyagdózis kísérletek azt mutatják, hogy a Hunor genetikai képességeit legkedvezõbben 80-120 kg/ha N adagok alkalmazásával aknázhatjuk ki (6. ábra). Az Mv Tarján (FAO 380) 2006-ban kapott állami minõsítést két év kiemelkedõ hivatalos kísérleti eredményei alapján (7. ábra). A kiváló termõképességgel és igen gyors vízleadással rendelkezõ Mv Tarján a korai éréscsoport második felének fajtaválasztékát gazdagítja, illetve látványos megjelenésével egyben színesíti is azt. Az elõzetes agrotechnikai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az Mv Tarján a maximális termést 60-65 ezer tõ/ha sûrûségû állományban adja. A Norma hosszú éveken át a FAO 300-as éréscsoport vezetõ hibridje volt. A generatív, kétcsövûségre hajlamos, kiváló szárazságtûrésû, lófogú szemeskukorica-hibridet ma is széles körben termesztik kiemelkedõ termésstabilitásának, széleskörû alkalmazkodóképességének elismeréseként. A Norma nagyon jól hasznosítja az elõvetemény által viszszahagyott tápanyagot. Vetésforgóban még akkor is eléri a 10 t/ha termésszintet, ha közvetlenül alá nem adunk mûtrágyát. Monokultúrában már 80 kg/ha N hatására közel négyszeres termést tud adni a nem trágyázott kontrollhoz képest. A tápanyagot a szemtermésbe koncentrálja, vegetatív tömege közepes, betakarítás után kevesebb szármaradványt hagy vissza, így utána a talajelõkészítés olcsóbb. Az ismert hibridek közé tartozik az Mv 355, melyet közepes növénymagasság, nagy, súlyos lófogú szemekkel borított csõ jellemez. Kiemelkedõ termõképességét rendkívüli szemhosszúságának is köszönheti. Kedvezõ csapadékellátottságú években 13 t/ha átlagtermésre is képes üzemi körülmények között. Túlérésben is szilárd szára lehetõvé teszi, hogy néhány nap alatt utolérje szemnedvességben is a korábbi, gyorsabb vízleadású FAO 300-as hibrideket. Az Mv NK 333 (FAO 390) termesztése költségtakarékos ( low input ) technológia esetén gazdaságos. Az Mv NK 333 nemcsak vetõmagjának igen kedvezõ árával, hanem extenzív körülmények között mért átlag feletti szemtermésével is felhívja magára a figyelmet. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak siló-, hanem szemeskukoricaként is közkedvelt a termesztõk körében. A FAO 400-as tenyészidõ csoportban 2006-ban minõsített új hibridek közül kiemelkedik az Mv Koppány. A hivatalos kísérletekben az Mv Koppány minden standardnál nagyobb termést adott (8. ábra), szárszilárdsága pedig minden hibridnél jobbnak bizonyult (9. ábra). Az Mv Koppány növényei szépek, mutatósak, csövei jellemzõen jól termékenyültek, a csõvég még száraz körülmények között is szemekkel borított. Termesztése 60-70 ezer tõ/ha állománysûrûséggel bizonyult a leggazdaságosabbnak. A Bogát (Mv 462) hibridet dicséri, hogy bár háromvonalas kombináció, a hivatalos kísérletekben mégis jobb teljesítményt nyújtott, mint a kétvonalas standardok. A FAO 400-as éréscsoport elején érik a Majoros (FAO 430). A standardokhoz viszonyított terméstöbbletét változatos ökológiai és termesztési feltételek között is képes megõrizni. Az Mv TC 434 (FAO 440) tipikus kettõs hasznosításra ajánlott hibrid, melyet egyszerre minõsítettek szemes- és silóhasznosításra is. Szemesként gyors vízleadóképességû, jó termõképességû, szilárd szárú háromvonalas kukorica. A Gazda (FAO 450) a háromvonalas programunkban született értékes hibridek tipikus példája. A versenytársakkal szembeni elõnye elsõsorban az átlagos és annál alacsonyabb termésszinten mutatkozik meg, de képes 13-14 tonnás termésekre is. Nagyon jó az alkalmazkodóképessége, ennek köszönhetõen üzemi körülmények között jobb teljesítményt mutat, mint a kisparcellás kísérletekben. A Maraton a széles alkalmazkodóképességû martonvásári hibrideknek volt a hírnöke, ugyanis ötvözi magában az intenzív és extenzív típusú hibridek kedvezõ tulajdonságait. Termesztése kontinentális és óceáni klímában is gazdaságos. Kiemelkedõen jó alkalmazkodóképességének alapja a szárazságtûrés, a széles tõszámoptimum és a jó tápanyagfeltáró képesség. A folyamatos tõszámsûrítéses kísérletben a Maraton termése kivételesen kiegyenlített. A termése csak a legalacsonyabb (20 ezer tõ/ha) és a legmagasabb tõszámban (100 ezer tõ/ha) nem érte el a 10 t/ha-t. Alacsony tõszámtartományban a Maraton nagy termése a kimagasló egyedi produkciójának, hatalmas tárolókapacitásának, csõméretének köszönhetõ. A Maraton szárszilárdsága is kiváló, az álló növények aránya betakarításkor sok év átlagában több mint 98%. Az Mv 444 (FAO 450) a Maratonhoz hasonlítható kétvonalas hibrid. Intenzív körülmények között azonban az Mv 444 standardokhoz viszonyított terméstöbblete nagyobb lehet, miközben betakarításkori szemnedvessége kisebb. Kedvezõ körülmények között, késõi betakarítással a szemnedvessége még a FAO 8. ábra Az Mv Koppány termése az OMMI kísérleteiben (2004 2005) 9. ábra Az Mv Koppány szárszilárdsági hibája az OMMI kísérleteiben (2004 2005)

2007/1 7 2. táblázat Az Mv 500 teljesítménye kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérletekben (OMMI, 2002-2004) Hibrid Szemtermés (t/ha) Szemnedvesség (%) MV500 12,10 21,73 DK 557 11,48 22,31 FLORENCIA SC 11,59 21,64 2. kép Kámasil 300-as standardokénál is alacsonyabb lehet. A Tisza (FAO 490) virágzási ideje és betakarításkori szemnedvessége alapján a FAO 400-as csoport végén érik. A FAO 520-as standard Florenciánál mindkét tenyészidõ tulajdonságban korábbi. Kedvezõ õszön, mint pl. 2006-ban a Tisza betakarításkori szemnedvessége a kísérleti helyek átlagában és üzemi körülmények között is 20% alatt volt. A Tisza tenyészidejéhez illõ, kiemelkedõ termõképességgel rendelkezik. Az OMMI három éves vizsgálatainak átlagában 11,2%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok átlaga. A Tisza minden évben, minden standardnál lényegesen nagyobb termést adott. Termesztése a növény óriási méretei miatt 60 ezer tõ/ha körüli tõszámmal ajánlott. A FAO 500-as csoportban ritka a minõsítés. Ritka, mert vetésterületi aránya korlátozott, s ritka azért is, mert jók a standardok. Az Mv 500 (Mv 502) azonban 4,9%-kal adott nagyobb termést, mint a jó standardok, miközben szemnedvessége azokénál kisebbnek bizonyult (2. táblázat). Bevezetése Magyarországon kívül több dél-európai országban és más kontinensen is megkezdõdött. Silókukorica-hibridjeinkre általában jellemzõ a jó termõképesség, a magas csõrészarány az összes szárazanyagon belül és az értékes beltartalom, a jó emészthetõség. A martonvásári silókukorica-szortiment átlagos hazai körülmények között mintegy 2-3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idõszakban, amikor a gabona betakarításával kapcsolatos munkák már befejezõdtek, de az õszi munkák még nem kezdõdtek el. Az utóbbi években a nagy tejtermelõ-képességû tehenészetek igényeinek kielégítésére olyan új típusú silókukoricákat állítottunk elõ, melyek nemcsak a hazai, de a szintén igényes nyugat-európai felhasználók figyelmét is felkeltették. E hibridek jellemzõje, hogy nemcsak kiemelkedõ biomassza termést adnak, hanem ezen belül az értékesebb, több energiát tartalmazó szemtermés menynyisége is nagyobb. A csoport reprezentánsai, a Kámasil (FAO 510), a Limasil (FAO 390) és a Silóking (FAO 530) egy új minõségi kategóriát nyitott a silótermesztésben. Ezekbe a hibridekbe Európában elsõként egy, a növényfajban természetes módon is megtalálható LFY gént építettünk be. Ez a gén megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csõfeletti levelek számát. Ennek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggõen nemcsak a silótermés nõ meg, hanem a silóminõség is javul. A Kámasil (2. kép) vetõmagjának kereskedelmi mértékû termesztését 2004-ben egyidõben kezdtük meg Magyarországon és Franciaországban, s a hibrid termõterülete 2006-ban Franciaországban már meghaladta a hazait. A Silóking (FAO 530) 2006-ban kapott állami minõsítést Magyarországon, s ebben az évben a vetõmagelõállítást is megkezdtük itthon és Franciaországban is (3. kép). A Silóking kiemelkedõ szárazanyag- és zöldtermését kedvezõ beltartalmi paraméterek jellemzik, mint általában a leafy hibrideket. A hibrid genetikai képességei úgy gondoljuk megengedik a kissé szerénytelennek tûnõ névválasztást: a Silóking esélyes a silótermesztés királya címre. Az új leafy hibridek mellett már ismert, hagyományos hibridek egészítik ki a kínálatot. Az Mv NK 333 (FAO 390) hidegtûrõ, gyors kezdeti fejlõdéssel bíró, 3. kép Siloking szárazságtûrõ, korai érésû silókukorica, kedvezõ beltartalmi mutatókkal, jó íz- és zamatanyagokkal. Az Mv 434 (FAO 440) egy olyan kettõs hasznosításra alkalmas silókukorica-hibrid a FAO 400- as kategóriában, mely jó termõképessége mellett igen nagy csõaránnyal rendelkezik az összes szárazanyagon belül. Az Mv 448-at (FAO 450) tartjuk a legtipikusabb silóhibridnek, mert lassú leszáradása és vontatott vízleadása miatt sokáig megtartja az optimális érettség állapotát. A fehérjetartalma magasabb mint a takarmánykukorica-hibrideké. Emészthetõsége kiváló, mert a szárában a lignintartalom a szokványosnál kisebb. Ezen felül nagyon kedvezõ a levél-szár aránya is. A legkésõbbi érésû (FAO 580) silókukorica hibridünk a Maxima. A Maxima hektáronkénti szemes termése is igen nagy, ami alkalmassá teszi a nagy teljesítõképességû tehenészetek silótakarmány igényének maradéktalan kielégítésére, mert az össz szárazanyagon belül igen magas a csõ részaránya. Marton L. Csaba Hadi Géza Pintér János Berzsenyi Zoltán Árendás Tamás Bónis Péter

8 2007/1 Kukoricaszár és N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésére és termésstabilitására tartamkísérletben Ahazai tartamkísérletek beállításának idején a kukoricaszár trágyakénti alászántását megalapozta az az elképzelés, hogy mûtrágyával megoldható a tápanyagellátás, a szervesanyag-utánpótlás pedig a feltépett és talajba szántott kukoricaszárral. Balla A.-né (1966) Martonvásáron, többéves kísérletekben megállapította, hogy az istállótrágya és mûtrágya, valamint a kukoricaszár és mûtrágya együttes hatása azonos volt a mûtrágyáéval. Ugyanakkor a 250 kg/ha mûtrágyával alászántott kukoricaszár ellensúlyozta a szárazság kedvezõtlen hatását. Kísérleteiben 8 év alatt a kukoricaszár nem befolyásolta szignifikánsan a termést. Nem mezõségi talajokon azonban egyes években a kukoricaszár és a szalma pozitív hatását észlelték. A kukoricaszár-trágyázás hatására a talaj humusztartalmában szignifikáns különbséget mutattak ki négy kísérleti hely közül háromban. Kompolton, kukorica monokultúrában 1962-ben beállított kísérletekben a kukoricaszár alászántása fõként kisebb mûtrágyaadagok esetén növelte a termést. Hepp (1979) a kukoricaszár trágyahatását vizsgálta Duna-Tisza közi, feltalajában gyengén humuszos, kis termõképességû homoktalajon és 12 év kísérleti eredményei alapján szervesanyaggyarapítás céljából homoktalajon a kukoricaszár alászántását indokoltnak találta. A martonvásári tartamkísérlet eredményeirõl korábban Gyõrffy (1979) közölt adatokat. A kukoricaszár talajba szántásának eredményeként 17 év átlagában szignifikáns terméskülönbséget nem tudott kimutatni. A kukoricaszár talajba szántása 10 év után a talaj humusztartalmában szignifikáns különbséget eredményezett. Arra a következtetésre jutott, hogy a talajba szántás a kukoricaszár hasznosításának nem hatékony módja. A martonvásári tartamkísérlet 44 éves termés adatsorának (1961-2004) biometriai értékelésével mindenekelõtt arra kívántunk választ kapni, hogy N-mûtrágyaszinttõl függõen a kukoricaszár évenkénti rendszeres talajba szántásának milyen hatása van a kukorica termésére és termésstabilitására. 1. táblázat A 6 x 6-os latin négyzet elrendezésû kísérlet kezelései Kezelések 1958 1982 1983-tól sorszáma 1. 5 t/ha kukoricaszár 7,5 t/ha kukoricaszár 2. 5 t/ha kukoricaszár + 50 kg/ha N 7,5 t/ha kukoricaszár + 150 kg/ha N 3. 5 t/ha kukoricaszár + 100 kg/ha N 7,5 t/ha kukoricaszár + 300 kg/ha N 4. Kontroll Kontroll 5. 50 kg/ha N 150 kg/ha N 6. 100 kg/ha N 300 kg/ha N 1. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya kumulált hatása a kukorica termésére monokultúrában (1961 2004) Báziskezelés Kezelések A kísérlet kezelései A kísérletet 1957-ben állította be Gyõrffy Béla, erodált erdõmaradványos csernozjom talajon. A kísérlet elsõ három évében kukorica-õszi búza-tavaszi árpa volt a növényi sorrend és 1961-tõl kukorica monokultúrában folytatódott a kísérlet. A talaj a szántott rétegben enyhén savanyú, felvehetõ foszforral gyengén, káliummal jól ellátott humuszos vályog. A kísérlet helye nem tartozik a jó vízgazdálkodású területek közé, magas fekvése miatt részben erodált. A kísérlet latin négyzet elrendezésû, 6 kezeléssel, a parcella mérete 60 m 2 (6 m x 10 m). A parcellák száma 36. A kísérleti kezeléseket a kukoricaszár és N- mûtrágya eltérõ mennyiségei képezik (1. táblázat). 1983-ban változás következett be a kísérleti kezelésekben, a N-mûtrágya dózisa kétszeresére nõtt és a kukoricaszár mennyisége is megváltozott. A kukoricahibridek 6-8 évenként változtak. A kukoricaszárat minden évben õszszel feltépve és a parcellákra visszahordva szántottuk a talajba. A kísérleti kezelések hatásának értékelése kumulatív terméselemzéssel és varianciaanalízissel A kísérleti kezelések termésre gyakorolt hatását elõször kumulatív termés-

2007/1 9 2. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya hatása a kukorica termésére száraz (15 év) és csapadékos (29 év) években, kukorica monokultúrában 3. ábra A kukoricaszár és a N-mûtrágya hatása a kukorica termésstabilitására monokultúrában elemzéssel értékeltük. Báziskezelésnek a kontrollt (4. kezelés) választottuk. A kumulált terméskülönbségeket a 4. kezeléshez viszonyítva az 1. ábra szemlélteti. Két szakaszt lehet elkülöníteni a kumulált terméskülönbségek idõbeni dinamikájában. A kísérlet elsõ 20 évében a kukoricaszárnak a kísérleti kezelések kumulált termésére alig volt hatása. Ezt követõen a kukoricaszár hatására a termés kismértékben, de következetesen emelkedett. A kísérlet 44. évében a kontrollhoz viszonyított kumulált termésnövekedés a kukoricaszár hatásaként 12,7 t/ha volt. Az N-mûtrágyázás hatását tekintve, a 6. évtõl jól elkülönül a kétféle N-dózis hatása és ez fennmarad a teljes vizsgált idõszakban. Alacsony N- dózisnál a kísérlet 20. évében a kukoricaszár kumulatív termésnövelõ hatása <1,0 t/ha volt (2. vs. 5. kezelés). Magas N-dózisnál a kísérlet 20. évében a kukoricaszár termésnövelõ hatása (3. vs. 6. kezelés) mindössze 3 t/ha volt. A kísérlet 44. évében alacsony N-dózisnál a kukoricaszárnak nem volt kumulatív termésnövelõ hatása (2. vs. 5. kezelés), sõt a kumulatív termés 11,3 t/ha-ral kisebb volt a kukoricaszárat is tartalmazó 2. kezelésben. Magas N-dózisnál sem lehetett kimutatni a kukoricaszár kumulatív termésnövelõ hatását. Az 1961-2004. évek adatai alapján az átlagos termésreakció kezelésenként a következõ volt (t/ha): 1.: 3,583, 2.: 5,953, 3.: 6,554, 4.: 3,295, 5.: 6,211, 6.: 6,540. Az évjárat hatásának elemzéséhez a vegetációs idõszak (04 09) csapadékmennyiségének eltérései alapján a vizsgált 44 évet száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítottuk. A 04-09. havi csapadék száraz években 223 mm, csapadékos években 340 mm volt. A kukoricaszár és az N-kezelések hatását a kukorica szemtermésére a száraz (15 év) és csapadékos (29 év) évjáratok átlagában a 2. ábra mutatja. A tartamkísérlet több évtizedes adatainak száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítása mindenekelõtt rámutat az évjárat termésre gyakorolt nagyon jelentõs hatására. A vizsgált kezelések átlagában a kukorica szemtermése száraz években 4,061 t/ha, csapadékos években 6,025 t/ha volt, vagyis kedvezõ évjáratokban a termés 1,96 t/ha-ral volt nagyobb. Száraz években egyik N-szinten sincs különbség a kukoricaszárral kezelt és a kukoricaszár nélküli parcellák termése között. Csapadékos években alacsony N-szinten a kukoricaszár nélküli kezelésben szignifikánsan nagyobb volt a termés. Magas N- szinten nincs különbség a kukoricaszárral kezelt és a kukoricaszár nélküli parcellák termése között. A kukoricaszár és a N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésstabilitására A kukoricaszár és a N-trágyázás hatását a kukorica termésstabilitására variancia és regresszió mutatókkal jellemeztük. Minél kisebb a variációs koefficiens (CV%) értéke, annál stabilabb a kezelés. Legnagyobb volt a CV% értéke a kontroll parcellában és legkisebb a 3. kezelésben (7,5 t/ha kukoricaszár + 300 kg/ha N). A stabilitásvariancia (σ 2 ) és az ökovalencia (W 2 ) mutatók mérik a kezelés hozzájárulását a kezelés x környezet interakcióhoz. Legnagyobb volt e mutatók értéke a kontroll kezelésben és legkisebb a kukoricaszárat és N-t egyaránt tartalmazó 2. és 3. kezelésben. A regressziós módszer alapján a trágyázási kezelések hatását a kukorica termésstabilitására a vizsgált 44 év adatai alapján a 3. ábra szemlélteti. A 4. kezelés (kontroll) és az 1. kezelés (kukoricaszár, N nélkül) b < 1,0 regressziós koefficiens értéke (0,471 és 0,521) jelzi az adaptációt a kedvezõtlen környezethez. A N-trágyázásban részesült kezelések stabilitása jelentõsen eltér az 1. és 4. kezelésétõl és b > 1,0 feletti értékeik mutatják az adaptációt a kedvezõ környezethez. Minden környezetben a legnagyobb stabilitást (b = 1,185) és legkedvezõbb termésreakciót a 3. kezelés (300 kg/ha N és kukoricaszár) mutatta, ami általános adaptációt jelez kedvezõ és kedvezõtlen környezethez egyaránt. Következtetések A kísérletben kezdettõl fogva a N- kezelés hatása volt domináns. A kukoricaszár-hatás kisebb mértékû volt és a 20. év után vált kifejezetté. A tartamkísérlet 44 éves adatsorozata alapján megállapítható, hogy N-mûtrágyázás nélkül, az évenként kijuttatott és õszi középmély szántással a talajba bedolgozott 7,5 t/ha kukoricaszár szignifikánsan növelte a termést a kontroll kezeléssel szemben. 150 kg/ha N mûtrágyaszinten szignifikánsan nagyobb volt a termés kukoricaszár kijuttatása nélkül. 300 kg/ha N-mûtrágyaszinten nem volt szignifikáns különbség a kukoricaszáras és a kukoricaszár nélküli kezelések termése között. Berzsenyi Zoltán Dang Quoc Lap Micskei Györgyi Sugár Eszter Takács Nóra

10 2007/1 Ment-e kukoricáink által a világ elébb? Aszántó-vetõ ember a természeti és piaci környezet változásait figyelve gazdálkodik. Az idõjárási anomáliákat elviselve gyakran érezheti: amit a természet az egyik oldalon elvesz, azt a másikon pótolja. A 2006. év napsugaras õsze többnyire száraz magágyakat, elhúzódó, heterogén, foltos kelést hozott az õszi kalászosokra. A szõlõsgazdák és a kukoricát aratók viszont a megszokottnál édesebb mustnak, szárazabb szemnek örülhettek. A kukoricák betakarításkori víztartalma ettõl függetlenül úgy tûnik örökzöld slágerré, azaz évjárattól függetlenül a termelõk meghatározó döntési szempontjává vált a kiválasztás során. A nemesítõ a termesztõvel karöltve ezért igyekszik évrõl-évre újabb, változatos, megbízhatónak ítélt forrásokból származó ismereteket begyûjteni kukoricáinak viselkedésérõl, agronómiai reakcióiról. A vízleadás fajtára jellemzõ karakterét több oldalról is megközelítheti, jellemezheti. A leginkább ismert és felhasznált információk az azonos termesztési feltételekkel beállított fajtaösszehasonlító kísérletekbõl származnak, amelyekben a köztermesztésben fellelhetõ kukoricákat az adott idõszak standard hibridjeinek teljesítményével vetik össze. Értékes és jól hasznosítható ismeretekkel szolgálnak a több termesztési tényezõ összehasonlító vizsgálatára alkalmas kísérletek is, amelyek segítségével például a tápanyag-ellátottságnak, az állománysûrûségnek, a vetésidõnek a vízleadásra gyakorolt fajtaspecifikus hatásaira is választ kaphatunk. A fejlõdés ellenõrzésének, mérésének ritka, de sok szempontból hasznos eszköze az a módszer, amikor korábbi idõszakok közkedvelt hibridjeinek tudásához hasonlítjuk a mai szortiment tagjaiét. Intézetünkben több éve folynak olyan kísérletek, amelyekben a már elismert saját nemesítésû fajták és ígéretes jelöltek, valamint hivatalos standardok mellett korábbi korszakok sikeres martonvásári hibridjei is megmérettetnek. Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban címû költeményének Gutenberg-galaxisra vonatkozó kérdése a nemesítõ által tehát úgy fogalmazódik át: Haladt-e újabb martonvásári hibridjeinkkel a világ elõrébb? Az 1960-as évek végén, a 70-es 1. ábra Igen korai és korai érésû kukoricahibridek szemtermésének átlagos víztartalma (%). Martonvásár, 2004 2006 2. ábra Közép- és késõi érésû kukoricahibridek szemtermésének átlagos víztartalma (%). Martonvásár, 2004 2006 évek elején elismert kukoricák (1. táblázat) termesztése során a legfontosabb értékmérõ, a termõképesség mellett olyan agronómiai bélyegek voltak fontosak, mint például a sûríthetõség, a mûtrágya-reakció, vagy a gépi betakaríthatóságot meghatározó szárszilárdság. A betakarításkori szemnedvesség jelentõségének megítélését az is jelzi, hogy az akkori gyakorlatban a FAO 300-600 tenyészidõ csoportokba sorolható hibridek terjedtek el. A legutóbbi három évet tekintve 2004-ben és 2006-ban a szemtelítõdés, érés idõszakában (VII-IX.) Martonvásáron a kukorica vízleadásának kedvezõ, a megszokottnál szárazabb idõjárás volt a jellemzõ. Az ország más részeihez hasonlóan azonban 2005-ben ugyanezt az idõszakot tekintve több mint kétszerese hullott a 30 éves átlagnak (2. táblázat). Ez a szokatlan, az aratást késleltetõ csapadékbõség és a száradást még inkább hátráltató hûvös napok még az igen korai hibridek egyik terményszárítót kerülõ tagját, az Mv 251-et is próbára tették. Amíg ez a kukorica-búza forgóba leginkább ajánlható fajta szeptember végén 2004-2005-ben közel egy, 2006-ban több mint 5%-kal múlta alul

1. táblázat A kísérletben vizsgált martonvásári kukoricahibridek Hibrid Minõsítés FAO éve szám Mv 251 2004 280 Mv SC 380 1972 380 Norma 1992 380 Mv 277 2002 310 Amanita 2004 320 Hunor 2003 350 Mv TC 431 1970 430 Gazda 1994 450 Majoros 1997 430 Maraton 1997 450 Tisza 2004 470 Mv SC 530 1968 530 Mv SC 580 1972 580 Mv 500 2005 510 szemnedvességét tekintve a csoport standardjait. Három év átlagát tekintve ez a kukorica a vízleadás bajnoka, hiszen elõnye az összehasonlításban meghaladja a 2,5%-ot (1. ábra). Termésének nedvességtartalma optimális idõben elvetve még rendkívül kedvezõtlen évjáratban is 20% alá csökkent október elsõ dekádjának végére. Úgy tûnik, hogy a korai éréscsoport (FAO 300) új generációhoz tartozó hibridjei, az Mv 277, a Hunor és az 2007/1 11 Amanita közül ez utóbbi augusztus végéig a szárazanyag beépítésre koncentrál. A tapasztalatok szerint a standardokénál ekkor még 2-4%-kal nedvesebb szem azonban szeptemberben példátlan ütemben adja le a vizet (3 év átlaga szerint 0.82 %/nap). A fiziológiai érést követõen, száradást segítõ, kedvezõ felépítése révén termése közel 1%-kal volt szárazabb október végén, mint az összehasonlítást szolgáló hivatalos standardoké. Az 1971-1978 között a hazai kukoricatermesztést szolgáló Mv SC 380-hoz viszonyítva az 1992 óta bizonyító martonvásári kaktusz, azaz a szárazságtûrés bajnokának tekinthetõ Norma a szeptember végi számadáskor 3%-kal kevesebb vizet tartalmazott. Az új évezredben porondra lépõ korai, búza elõveteményként is számításba vehetõ hibridek nemesítés révén elért elõnye azonban a Normához viszonyítva is további 3-5% volt a fiziológiai érés idõszakában. A stabil szár, a lábon szárítás ugyanakkor a Norma hátrányát az éréscsoport elsõ felébe sorolt, rövidebb tenyészidejû martonvásári reprezentánsokkal összehasonlítva október végére 1,5-2%-ra mérsékelte. A Magyarországon 1968-78 között, 11 évig termesztett Mv TC 431 szemtermése szeptember végén közel 4%-kal volt nedvesebb három év átlagában a mai standardokénál. Vele összevetve mind a termõképességet, mind a vízleadást (2. ábra) tekintve korszakos elõrelépés volt 1994-ben a Gazda, 1997-ben új mérföldkõ a Maraton megjelenése. A haladás fokmérõje, hogy az ugyanekkor minõsített Majoros és az újoncnak számító, ebben a csoportban legkésõbbi Tisza fajlagos szárítási költségei gyakorlatilag azonosak az éréscsoport mai, mérvadó hibridjeivel. A késõi, legnagyobb teljesítményre képes hibridek termesztése során a táblán történõ szárítás, a betakarítás ésszerû késleltetése többnyire szükségszerû technológiai elem. A hároméves összesített tapasztalatok szerint a standardok víztartalma szeptember végére 32% alá csökkent, az Mv 500 hibridé megközelítette a 31%-ot. Az Mv SC 530 (1969-78) és az Mv SC 580 (1973-81) kukoricákhoz mérten az elõrelépés mintegy 4-6%. A száraz õszû, kukoricának kedvezõ években október végére a ma termesztett hibridek, így az Mv 500 szemnedvessége is 20% alá csökkent. A vízleadás fontos de csupán egyik ismérve a hibridekrõl alkotott értékítéletnek. Sokszor és sok szempont alapján feltehetjük még a kérdést: Haladt-e martonvásári kukoricáinkkal a világ elõrébb? Más szempontból: Lépést tartanak-e a mai generáció képviselõi a világ elitjével? A termelõnek új hibridjeinket kell faggatnia. Azok válaszolnak. Árendás Tamás Bónis Péter Berzsenyi Zoltán - Marton L. Csaba 2. táblázat A kukorica tenyészidõszakának egyes meteorológiai jellemzõi Martonvásár, 2004-2006 Csapadék Átlaghõmérséklet Hõségnapok száma Hónap (mm) ( C) (t max>30 C) Átlag* 2004 2005 2006 Átlag* 2004 2005 2006 2004 2005 2006 IV. 43 64 97 19 11,3 11,5 10,8 12,6 0 0 0 V. 56 49 70 68 16,4 14,6 16,1 15,1 0 6 0 VI. 73 98 49 66 19,7 18,2 18,5 19,6 0 4 12 VII. 53 45 76 10 21,5 20,6 20,7 23,0 13 9 23 VIII. 46 28 186 62 20,7 20,6 18,9 18,4 12 3 5 IX. 41 14 49 21 16,6 15,5 16,5 18,5 0 1 0 X. 42 61 9 19 11,0 11,2 10,4 13,5 0 0 0 V-VI. 129 147 119 135 18,1 16,4 17,3 17,4 0 10 12 VII-IX. 140 87 311 93 19,6 18,9 18,7 20,0 25 13 28 IV-IX. 312 298 526 247 17,7 16,8 16,9 17,9 25 23 40 * Martonvásár, 30 éves átlag

12 2007/1 Új generációs martonvásári hibridek üzemi próbatermesztésen A 15 t/ha terméstõl a 15%-os betakarítási szemnedvességig Aki komolyan veszi a feladatát és eredményesen akar gazdálkodni, annak elengedhetetlenül fontos, hogy elõre gondolkodjon és kalkuláljon már az év elején. Sajnos a jelenlegi gazdasági környezet nem könnyíti meg ezt a munkát, hiszen éven belül is változnak a már korábban elvetett növények termésének értékesítési kilátásai. Gondoljunk csak a repcére. Két évvel ezelõtt még nem volt szó bio-diesel gyárakról, a tavalyi vetéstervbe viszont már beépült a repce értékesítési kilátásainak és árának ugrásszerû javulása. Vagy gondolhatunk az idõjárási anomáliákra. Az elmúlt év tavaszán sok helyütt még egészen jók voltak az õszi búza kilátásai aztán a hirtelen jött meleg lerontotta a termésátlagokat. A kukoricatermesztés a szokásosnál egyszerûbb feladatnak látszott tavaly tavasszal, legalábbis ami a hibridek tenyészidõ szerinti megválasztását illeti. A 2005-ös évben elhúzódó betakarítás és a csapadékos õsz következtében magas szemnedvességgel és késõn lehetett betakarítani a termést, sokba került a szárítás. Ezek a szempontok sokakat arra ösztönöztek, hogy 2006 tavaszán a hibridek megválasztásánál elõtérbe helyezték a korai éréscsoport (FAO 300) hibridjeit, ezek közül is a rövidebb tenyészidejûeket. Sajnos a hideg és csapadékos tavasz a vetésidõ elhúzódásával járt. Sokan kénytelenek voltak az optimális vetésidõ után május elsõ, második dekádjában kukoricát vetni. A késõi vetés önmagában véve is csökkenti a terméskilátásokat. A júliusban, kukoricavirágzás, terméskötés idõszakában bekövetkezett csapadékhiány, légköri aszály következtében helyenként hiányos volt a megtermékenyülés. Ez leginkább a rövid tenyészidejû hibrideket viselte meg, így a termésük elmaradt az elõzõ évi terméstõl. Amit a természet elvett tavasszal, azt az igen hosszú és meleg õszi idõjárás formájában visszaadta a kukoricatermelõ gazdáknak. Ennek eredményeként alacsony nedvességtartalommal, az elõzõ évinél korábban lehetett elkezdeni a betakarítást. A terményért a korábbinál magasabb felvásárlási árakat kínáltak. 1. táblázat Az Mv 251 termése üzemi kísérletekben 2006 Termõhely Vetésidõ Betakarítási Szemtermés Szemnedvesség idõ (t/ha) (%) Paks ápr. 29. szept. 29. 8,40 18,50 Bóly-Töttös ápr. 21. okt. 12. 10,28 15,20 Kondoros ápr. 29. okt. 10. 10,43 15,60 Középhídvég máj. 02. okt. 10. 10,95 17,00 Simonpuszta ápr. 29. okt. 12. 8,91 15,60 Bácsalmás ápr. 25. okt. 03. 11,68 15,80 2. táblázat Az Mv 277 termése üzemi kisérletekben 2006 Termõhely Vetésidõ Betakarítási Szemtermés Szemnedvesség idõ (t/ha) (%) Paks ápr. 29. szept. 29. 9,65 20,40 Bóly-Töttös ápr. 21. okt. 12. 11,13 16,30 Kondoros ápr. 29. okt. 10. 11,30 17,20 Középhídvég máj. 02. okt. 10. 11,24 17,70 Simonpuszta ápr. 29. okt. 12. 11,18 18,00 Bácsalmás ápr. 25. okt. 03. 12,15 19,30 Ezeket összevetve 2006-ban a kukoricatermesztés eredménye az elõzõ év eredményéhez hasonlóan alakulhatott. A betakarítás után megint jön a kötelezõ feladat: el kell dönteni milyen évjáratra készüljünk, mennyi költségbõl gazdálkodjunk, milyen hibrideket válaszszunk a 2007. évi termesztéshez? Az utóbbi évek nemesítõi munkájának a gyümölcse most érik be Martonvásáron. Olyan új hibridek kerülnek köztermesztésbe, amelyek messzemenõkig megfelelnek a termelõi igényeknek. Szilárd szárúak, kiegyenlítetten, jól teremnek, dinamikus vízleadók, egészségesek. Megújul a termékkínálat és ezáltal a korábbi hibridválasztékot kiegészítve az ország minden részében nagy termõképességû hibrid kukoricákat kínálunk a gazdálkodók számára. Az új kukorica-kínálatot minden bizonnyal nevezhetjük új generációs hibrideknek, hiszen jelentõs elõrehaladást mutatnak a korábban köztermesztésben használt martonvásári hibridekhez viszonyítva. Ki kell emelni az ajánlatból a legrövidebb tenyészidejû Mv 251 (FAO 280) hibridet. A 2005-ös évben a fajtabemutatókon sokan felfigyeltek ennek a kukoricának más hibrideket messze meghaladó vízleadására. Átlagos betakarításkori szemnedvesség tartalma 60 termõhely átlagában 18,9% volt, 8,76 t/ha terméssel. Tekintettel a növekvõ energiaárakra, a szárítóval nem rendelkezõ gazdák számára rendkívül vonzó a szemnedvesség gyors csökkenése, ezáltal a szárítási költségeken jelentõs megtakarítás érhetõ el. A 2006. évi simonpusztai kísérletben rendkívül dinamikus vízleadást mértünk (1. ábra), mely elérte a napi 1%-ot a 16 %-ig történõ leszáradásig. Kiváló eredményeket mutattak a leszáradási adatok az ország más területein is (1. táblázat). Ezek a számok mindenképpen meggyõzõek abban a tekintetben, hogy a gazdálkodók a következõ évi vetõmagválasz-

Bácsalmás 1. ábra Az Mv 251 vízleadása (Simonpuszta, 2006) 2. ábra Az Mv 277 vízleadása (Simonpuszta, 2006) 3. ábra A Somacorn termése üzemi kísérletekben, 2006 Kondoros Középhídvég Simonpuszta táskor õszi kalászos elõveteményeként, legkorábban betakarítható kukoricaként, valamint megkésett, májusi vetések esetén figyelembe vegyék az Mv 251-et. A korai éréscsoport (FAO 300) elején több újgenerációs hibridünk érdemel Nagyszénás Bóly-Töttõs 2007/1 13 figyelmet. Az Mv 277 (FAO 310) az elmúlt évben a legkeresettebb martonvásári kukoricák sorába emelkedett. Koraiságán túl, kedvezõ agronómiai tulajdonságainak köszönheti a gazdák bizalmát. A gyenge adottságú területeken gazdálkodók, az ilyen körülményeket is jól elviselõ, sok mindent kibíró hibridre találtak ebben a kukoricában. A kiváló adottságú területeken is versenyképes termést alacsony szemnedvességgel takarították be. Egészen szélsõséges körülmények között is (pl. vízborította kukoricatábla, december végi betakarítással; május végi vetés lucernatörésbe) bizonyította állóképességét. A 2006. évi hideg, csapadékos tavasz arról is meggyõzte a termelõket, hogy gyors kezdeti fejlõdéssel rendelkezik, 2-4 leveles állapotban is jól tûrte a májusi lehûlést. Több termelõ arról számolt be, hogy sikerült az idén korán, április 10-15. között elvetni ezt a kukoricát, ennek ellenére az gyorsan és zavartalanul fejlõdött. Ez minden bizonnyal elõnyt jelentett a meleg nyári idõszakban, hiszen a megtermékenyülés ezeken a táblákon korán, hiánytalanul megtörtént. Az Mv 277 Simonpusztán vizsgált vízleadása szintén intenzív volt (2. ábra). Az átlagos leszáradás elérte a napi 0,7%-ot az érés idõszakában. Az Mv 277 versenyképességét bizonyítják az országos bemutató hálózatunkban elért eredményei is (2. táblázat). A korai éréscsoport új martonvásári hibridjei közül õszi kalászos elõveteményként az ország középsõ és déli területeire ajánlható a Somacorn, amely FAO 340-es tenyészidejével már az igazán keresett érési idejû és nagy termések elérésére képes csoportba sorolható. Üzemi demonstrációs kísérleteinkben és próbatermesztéseinkben 12 t/ha körüli terméseket adott október elsõ dekádjában, 16-18% szemnedvességgel betakarítva (3. ábra). 2006-ban volt harmadik éve a köztermesztésben a Hunor. A nagyüzemi táblák eredményei az írás elkészültekor még nem ismertek, de a tenyészidõszaki szemlék és fajtasorok eredményei (4. ábra) gazdag terméssel biztattak. Az állományok az aszályos nyári idõszak elõtt virágoztak, a csövek megtermékenyültek, szemmel végig telítettek voltak. A következõ újdonság az éréscsoport legnagyobb termõképességû martonvásári hibridjei közé sorolható Mv Tarján (FAO 380). Az Mv Tarján igazi terméselõnye a szárazabb évjáratokban mutatkozik meg, hiszen a hibrid a szárazságtûrõbb vonalak és egy teljesen új genetikai háttérrel rendelkezõ vonal keresztezésébõl származik. A 2006. évi

14 2007/1 Bácsalmás Bóly-Töttõs Bácsalmás 4. ábra A Hunor termése üzemi kísérletekben, 2006 Makó 5. ábra Az Mv Tarján termése üzemi kísérletekben, 2006 Bácsalmás Bóly-Töttõs Középhídvég Dombóvár Simonpuszta 6. ábra A Tisza termése üzemi kísérletekben, 2006 Tiszaszentimre Kondoros Kondoros Bóly-Töttõs Középhídvég Újszász Árpádhalom Középhídvég Szajk fajtasorokban az adatok alapján igazolta a kiemelkedõ képességeit. (5. ábra). A 12 t/ha körüli termésével és 17-19% szemnedvességével a legkiválóbbak egyike a koraiak között. A FAO 400-as éréscsoport hibridjeit talán az elõzõ évekhez képest kevesebben választották 2006-ban. A szárítási költségek növekedése, az emelkedõ energiaárak indokolttá tették ezt a döntést. A tenyészidõszak során azonban az idõ elõrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált hogy azok sem döntöttek roszszul, akik a középérésû hibridekben bíztak. A nyár légköri aszálya, a csapadékhiány ezeket a hibrideket kevésbé sújtotta, mint a koraiakat. Õsszel a hosszú, száraz, meleg idõjárás intenzíven csökkentette a szemek víztartalmát, a koraiakhoz képest csupán néhány százalékkal volt magasabb ezeknek a kukoricáknak a szemnedvessége. A középérésû hibridek jövõbeni szerepét növelheti, hogy az újonnan jelentkezõ igényeknek megfelelõen bizonyos körzetekben nedvesen vásárolják fel a kukoricatermést, elsõsorban bio-etanol gyártás céljára. Az Mv Koppány (FAO 420) éréscsoportjának kiemelkedõ jelentõségû martonvásári hibridje. Ebben a tenyészidõ kategóriában a legkorábbi martonvásári kukorica, annak a csoportnak a tagja, ahonnan a legnagyobb területen termelt hibrideket választják a termelõk. A 2006. évi fajtasorokban igazolni láttuk azon jellegzetességeit, melyek alapján elnyerheti a termelõk bizalmát. A különbözõ helyeken szárdõlést nem tapasztaltunk. Az elsõ bemérési eredmények alapján a Koppány termése elérte egyes késõi hibridek termésszintjét a korai, FAO 400-as hibridekre jellemzõ szemnedvességgel. A Dunántúl déli részérõl származó adatok szerint termése Bólyban (nettó 13,06 t/ha, 18,4% víz) és Középhídvégen (nettó 12,16 t/ha, 20,7% víz) is a legnagyobbak között volt a középérésû kukoricák csoportjában. Minden bizonnyal a 2007. év egyik vezetõ hibridjeként találkozhatnak vele a termelõk a martonvásári kínálatban. A Tisza nevû, FAO 470-es hibridünk nagy meglepetéseket szerezhet egyes termelõknek. Azok, akik tavaly egy kis rábeszélésre elvetették, kipróbálták, nem csalódtak benne. Akik a táblán is megszemlélték, azt láthatták, hogy bizony érdemes megfogadni a fajtatulajdonos képviselõinek szaktanácsát és akkor nagyon jó eredményt érnek el. Arra gondolunk elsõsorban, hogy ezt a hibridet sok más hibriddel ellentétben kevesebb magszámmal javasoljuk elvetni (55-65000 tõ/ha). Ebben az esetben az állományban nagy számban lesznek közel egyforma, két csövet fejlesztõ növények. További elõnye az átlagosnál jobb szárazságtûrése. A gazdák számára a meglepetést mégis a betakarítás eredménye adja, hiszen ennek a hibridnek nagyon vékony a csutkája, hosszúak a szemei és ezáltal a szem-csutka arány kimagasló. Mindez nagy termések elérését teszi lehetõvé. A 2005. évben az ország 59 különbözõ termõhelyén teszteltük a Tisza hibridünket. Az átlagtermés 10,04 t/ha volt. Abban az évben a Tisza termésátlaga 32 helyen haladta meg a 10 tonnát.

2007/1 15 Kondoros 7. ábra A Mv 500 termése üzemi kísérletekben, 2006 Lippó Bóly-Töttõs Középhídvég 2006-ban a nagy termésekhez kiváló szemnedvesség-tartalom is párosult. E tulajdonságok alapján bátran ajánlható a 2007. évi termesztésre (6. ábra). A FAO 500-as éréscsoportnak csak az ország legdélebbi területein vannak jelentõsebb állományai, azonban a már korábban említettek miatt fontos csoportnak gondoljuk. Ebben a piaci szegmensben is nagyon sikeres volt a Martonvásáron dolgozó nemesítõk munkája az utóbbi években. Az Mv 500 nevû kukoricahibrid ötvözi a késõi és a középérésû tenyészidõcsoport elõnyeit. Aki látta a bemutatósorokban ezt az új hibridet, annak egyöntetûen az volt a véleménye, hogy vonzza a tekintetet a hatalmas, szemekkel végig telítõdött, teljesen egészséges csöveivel. Nem véletlenül ez a legnagyobb terméspotenciállal rendelkezõ martonvásári hibridkukorica. A FAO 500-as hibridek hivatalos versenyében is az élmezõnybe került a 15 tonna körüli szemtermésével, a csoporton belüli 5%-os terméselõnyével és a FAO 400-as éréscsoport végén érõkre jellemzõ szemnedvesség-tartalommal. Az üzemi próbatermesztésekben is hozta ezt a formáját (7. ábra). A fentiekben ismertetett új hibridek új lehetõségeket nyitnak a Martonvásáron nemesített hibridkukoricák elterjedésében, hiszen minden tekintetben korszerû, versenyképes, termesztési elõnyöket magukban hordozó termékekrõl van szó. Az újdonságok megismertetésében szakmailag jól felkészült kollégák állnak a termelõk rendelkezésére, akik a tapasztalatokat, véleményeket összegyûjtve törekszenek arra, hogy minden termelõvel jó partneri viszonyt alakítsanak ki, minél több kollégát vonjanak be a közös munkába, bíztatva õket az új anyagok megismerésére, kipróbálására és a véleményük kifejtésére is. Bízunk benne, hogy a termelõk nemcsak kíváncsiak, hanem fogékonyak is az újdonságokra, és egyre nagyobb területeken vetik el a széles termékskálából az elõzõekben bemutatott hibrideket, melyek a 2007. évben ajánlatunkban kiemelt helyen szerepelnek. Istvándi László Bodnár Emil Bánkúti 1201 búza fehérje túltermelõ génjének felhasználása a martonvásári búzanemesítési programban Amagyar búzanemesítõk hosszú ideje célul tûzték ki a Bánkúti-minõség beépítését a mai, korszerû búzafajtákba. Ennek eléréséhez felhasználják a hagyományos szelekciós eljárásokat, melyekkel növényi és populáció szinten lehet következtetni a szelekció eredményességére, de segítséget nyújtanak a malom- és sütõipari vizsgálatok is, melyek tájékoztatást adnak a minõségi paraméterekrõl. Ezen túlmenõen a biokémiai és molekuláris markerek megjelenése egy olyan mérföldkövet jelent a nemesítési gyakorlatban, mely lényegesen megnövelte a szelekció pontosságát és hatékonyságát. A búza minõségének jellemzésére használt legfontosabb biokémiai markerek a tartalékfehérje alegységek. Egy adott tartalékfehérje alegység minõsége mellett, annak többi alegységhez viszo- Kamut Simonpuszta 1. ábra Túltermelõ (OE) és normál (N) 1Bx7 HMW gluteninnel rendelkezõ Bánkúti 1201 altörzs vizsgálata HPLC-vel

16 2007/1 nyított relatív mennyisége is minõséget meghatározó tényezõ. Nagyteljesítményû folyadék kromatográfiával (HPLC) megállapítható egyrészt az összes gliadin és összes glutenin fehérjék aránya, valamint egy adott nagymolekulasúlyú (HMW), vagy kismolekulasúlyú (LMW) glutenin fehérjealegység relatív mennyisége az összes glutenin tartalomra vonatkoztatva. Ezen vizsgálatoknak különös jelentõsége van a búzanemesítésben, amikor olyan genotípust akarunk szelektálni a nemesítési törzsek közül, melyek egy adott alegységre nézve túltermelõek. A kutatók megfigyelték ugyanis, hogy egyes tartalékfehérje alegységek túltermelése, így például az úgynevezett 1Dx5 vagy az 1Bx7 fehérjealegységek túltermelése, a sikér- és a tésztaerõsség növekedéséhez vezet. A fehérjealegységek megnövekedett mennyiségi arányát HPLC módszernél a csúcsmagasság mutatja (1. ábra). A Bánkúti 1201 részletes kutatása fehérjekémiai módszerekkel 1993-ban kezdõdött Martonvásáron, ahol a Kalászos Gabonanemesítési Osztály munkatársai azonosítottak a Bánkúti 1201 fajtapopulációban olyan törzseket, melyek természetes tulajdonsága, hogy túltermelik az 1Bx7 fehérjealegységet, mely tulajdonság magyarázat lehet e régi magyar fajta kiváló sütõipari minõségére. Ez a tulajdonság más, kiváló minõségû külföldi búzafajtákban is fellelhetõ. Ezekkel a genotípusokkal Martonvásáron 1997-ben indult nemesítési program, amikor az észak-amerikai, ún. hard prime minõségbúza kategóriába tartozó genotípusokkal elkezdtünk intenzíven foglalkozni. Kísérleteinkben elõször a kanadai tavaszi búzafajta, a Glenlea vizsgálatát végeztük el, majd bevontuk az amerikai, õszi típusú N93-3026 genetikai forrást is, amelyrõl szintén bebizonyosodott az 1Bx7 túltermelõ képessége. 1. táblázat Az 1Bx7 HMW glutenin fehérje túltermelõ genotípusok farinográf vizsgálati eredményei (ICC szabvány szerint) Bx7/ Farinográf ICC Tészta- Genotípus HMW görbe stabiltás minõségi kialakulási idõ arány (sec) értékszám (sec) Bánkúti1201 populáció 22,3 6,2 99 6,0 Bánkúti 1201-9154-95 törzs 36,9 12,2 200 19,5 Mv 08-07 33,1 16,1 200 20,0 Glenlea (kontroll) 34,1 17,6 200 20,0 Red River 68 (kontroll) 33,0 16,6 200 19,9 A Bánkúti 1201 populációját törzsekre bontottuk fel a HMW glutenin alegységek összetétele és az 1Bx7 túltermelés alapján. E régi fajta populációjának átlagos 1Bx7 termelése a normál szintet éri el, ugyanakkor a populációjából szelektált egyes törzsek túltermelõek az 1Bx7 alegységre, mely azt bizonyítja, hogy lehetõség van a populáción belüli variabilitás kiaknázására és túltermelõ genotípusok kiválogatására. A túltermelõ Bánkúti 1201 törzsek tészta erõsségi és stabilitási paraméterei azonos szintûek az 1Bx7 túltermelõ Glenlea-ével. Az 1Bx7 túltermelésért felelõs Glenlea, N93-3026, valamint a Bánkúti 1201 populációjából kiválasztott szülõkkel létrehozott F 5 -F 7 generációban lévõ törzsek többszöri agronómiai szelekción estek át, hogy agronómiailag versenyképes törzseket hozzunk létre. A vizsgálatban maradt 45 törzsbõl 7-et sikerült szelektálni, melyek azonos szinten voltak a Glenlea, a Red River 68, valamint a túltermelõ Bánkúti 1201 genotípusokkal 1Bx7 fehérje túltermelés alapján. A reológiai tulajdonságok vizsgálatára a farinográf módszert használtuk, melynek a görbe stabilitás értéke jól jellemzi a sikérerõsség jellemzõit. E paraméter alapján a 7 szelektált törzs közül 2 adott kiváló eredményt, de ezek közül is a Bánkúti 1201-gyel (Mv08-07) létrehozott törzs volt a legjobb (1. táblázat). A farinográfos vizsgálat alapján megállapítható, hogy az Mv 08-07 görbe stabilitása meghaladja a Bánkúti 1201 populáció értékét, és megközelíti a Red River 68- ét és a Glenlea-ét. Az Mv 08-07 törzset 2006-ban bejelentettük az állami fajtakísérletekbe, amit az FVM46028/2004 számú pályázati támogatással tudtunk megvalósítani. Ezen kívül számos új martonvásári 1Bx7 túltermelõ törzset szelektáltunk, melynek köszönhetõen jelentõsen megnõtt a jó sütõipari minõséggel rendelkezõ, azaz nagy tésztaerõsségû és stabil nemesítési anyag aránya a fehérje túltermelõ allélek tudatos szelekciója révén. A búzafehérje kutatás sokéves múltra tekint vissza. Az ez idõ alatt elért eredmények, a rendelkezésünkre álló régi magyar búzafajták, mint a Bánkúti 1201, valamint a modern mérési technikák nagy segítséget nyújtanak a nemesítõknek abban, hogy a nemesítés során a szelekciót hatékonyan és célirányosan végezhessék. Ezáltal olyan genotípusokat válasszanak fajtajelöltnek, melyek ismert fehérjealegység tartalmuknak köszönhetõen garantálják a búza genotípusok kiváló sikérminõségét. Rakszegi Mariann Láng László Keresztényi Istvánné Bedõ Zoltán A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.

2007/1 Martonvásári búzafajták elismerése külföldön Amartonvásári búzanemesítõk elsõdleges célja és feladata a hazai búzatermesztõk kiszolgálása versenyképes fajtákkal. A versenyképesség megítélésekor a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kap a sütõipari minõség nem csak hazánkban, hanem térségünk más országaiban is. A minõség felértékelõdése magyarázza, hogy mind több martonvásári minõségbúzát próbálnak ki a szomszédos államokban, és ezek közül több jelentõs területen köztermesztésbe Kukorica biotechnológiai kutatásaink Napjainkban az úgynevezett in vitro nemesítés már szerves részét képezi a sikeres növénynemesítõ mûhelyek eszköztárának. A különféle biotechnológiai módszerek egyre inkább beépülnek a hagyományos nemesítési folyamatokba. A multinacionális cégóriások látványos eredményeket értek el elõször a növényvédõszer-rezisztens, majd a rovarkártevõkkel szemben ellenálló kukorica génsebészeti úton történõ elõállításával. A géntechnológiailag módosított hibridek elterjedésének azonban számos európai országban, köztük hazánkban is egyelõre gátat szab a környezetvédõk ellenállása, a nem megfelelõ törvényi szabályozás, valamint a társadalmi támogatottság hiánya. A DH (doubled haploid) alapú hibridelõállítás azonban egy igazi sikersztori! A haploid növények elõállításának lehetõségei A haploid, azaz csak az egyik szülõ kromoszómakészletét tartalmazó növények elõállítása a jelenség felfedezése óta foglalkoztatja a kutatókat. A kromoszómaszerelvény spontán vagy mesterséges úton, kolchicinkezeléssel történõ megduplázásával létrehozott homozigóta állapot az anyai, illetve apai eredetû DH elõállítással egy generáción belül megvalósítható, szemben a hagyományos nemesítés több generációra (9-10) kiterjedõ önmegporzásos módszerével. A DH technikák alkalmazása lehetõvé teszi a különbözõ génkombinációk homozigóta formában történõ gyors rögzítését, szélesítve ezáltal a nemesítés számára rendelkezésre álló genetikai bázist. A kukoricanemesítésben a markergénes technikán alapuló parthenogenetikus monoploid elõállítási módszert már több évtizeddel ezelõtt kipróbálták, de kis hatékonysága miatt akkor nem alkalmazták széles körben. Ez a módszer napjainkban reneszánszát éli: nagy hatékonyságú, ún. female inducer -ek állnak rendelkezésre, melyek bár borsos áron, de mindenki számára hozzáférhetõk. A szabadalommal védett technika nem igényel szövettenyésztõ labor hátteret és az eddigi tapasztalatok alapján úgy tûnik, hogy nem genotípus függõ. Ennek következtében a tõkeerõs nemesítõ cégek egyre nagyobb mértékben térnek át a DH alapú hibridelõállításra. A mikrospórákból kiinduló androgenetikus haploid indukció sajnos erõsen genotípus függõ és kezdetben szinte kizárólag Kínából származó egzotikus genetikai anyagokkal lehetett sikereket elérni (1. kép). Mikrospóra eredetû kukorica DH elõállítás intézetünkben A Sejtbiológiai Osztályon 15 évvel ezelõtt kezdtünk intenzíven foglalkozni a portokkultúrákból származó DH elõállítással, miután Kínából hozzájutottunk egy olyan genotípushoz, amelybõl viszonylag könynyen lehet haploid növényeket elõállítani. Az elmúlt évek során szisztematikus kutatómunkát folytattunk annak érdekében, hogy az egzotikus forrásanyagból olyan vonalakat szelektáljunk, melyek a hazai klimatikus viszonyokhoz jól adaptálódnak, kedvezõ agronómiai tulajdonságokkal rendelkeznek és haploid indukciós képességük is kiemelkedõ (2. kép). Munkánk eredményeképpen számos, a fenti kritériumoknak megfelelõ, egzotikus eredetû DH vonalat sikerült létrehoznunk. 17 is került Szlovákiában, Romániában, vagy a volt Jugoszlávia utódállamaiban. 2006-ban a hivatalos állami fajtakísérletek pozitív eredményei alapján újabb martonvásári búzafajták kaptak állami elismerést a környezõ országokban. Már tavasszal beszámoltunk arról, hogy Szlovákiában regisztrálták az Mv Vekni nagy sikértartalmú búzafajtát. Horvátországban az Mv Süveges kapott állami elismerést, mert versenyképes termõképessége kimagasló sikértartalommal párosult. Romániában az Mv Marsall igazolta nagy termõképességét és került fel a nemzeti fajtajegyzékre. A martonvásári minõségbúzák sikerét jelzi az a két legújabb információ, miszerint fajtalistára került Szlovéniában az Mv Palotás és Szerbiában az Mv Suba. Fajtáink vetõmagja iránti keresletet mutatja, hogy az Elitmag Kft. ez év õszén kilenc országba exportált magas szaporulati fokú õszi búza vetõmagot. 1. kép Kínai eredetû egzotikus alapanyagok tenyészkerti kísérletben A továbbiakban a Kukoricakutatási Szekcióval együttmûködve megvizsgáltuk annak a lehetõségét, hogy a haploid indukciós képesség biotechnológiai úton kialakítható-e az egyébként portoktenyészetben nem reagáló genotípusokban. Több éves kísérletezéssel elõállítottunk olyan vonalakat, melyek ún. male inducer -ként mûködnek és a velük létrehozott hibridek antérakultúrájából nagy számú, nemesítési szempontból is figyelemre méltó, új DH vonal nyerhetõ. Ezáltal bebizonyosodott, hogy az egyébként rekalcitráns elit vonalakban is kialakítható az in vitro haploid indukciós képesség. DH vonalaink többsége a FAO 400-500-as érési csoportba sorolható. Az eddig elvégzett test cross kísérletek alap-

18 2007/1 2. kép A DH kukorica növények elõállítási folyamata antéra kultúrából 3. kép A DH vonalakkal elõállított F1 hibridek teljesítménykísérletben 4. kép A paraquat hatása a kukorica mikrospórák in vitro fejlõdésére. Normális (A és C), illetve abnormális (B és D) embriófejlõdés szelektív körülmények között. (Bárok: A és C 25 μm, B és D 100 μm) A Sejt degradáció B C D ján elmondható, hogy a DH vonalakkal elõállított F1 hibridek döntõ többsége a standarddal azonos, vagy ahhoz közeli teljesítményt nyújtott (3. kép). A nagy indukciós képességû genotípusok lehetõvé tették az in vitro tenyésztés során végbemenõ morfogenetikai folyamatok részletes tanulmányozását. Megállapítottuk, hogy a portoktenyészetekben a mikrospórákból kifejlõdõ struktúrák közül a fehér színû, kompakt embriogén kalluszok rendelkeznek a legjobb növényregenerációs képességgel, belõlük differenciálódik a legtöbb életképes növény. Áramlásos citometriás vizsgálatokkal igazoltuk, hogy a fenti struktúrákat alkotó sejtek kromoszómakészlete már a tenyésztés korai stádiumában spontán módon megduplázódott. Ezen vizsgálataink segítettek abban hogy a szövettenyésztési folyamat során meg tudjuk különböztetni a növényregenerációra képes kalluszokat és csak ezeket vigyük tovább. Portoktenyésztési rendszerünk alkalmas a tenyésztett mikrospórák in vitro szelekciójára is. Számos, az abiotikus stressztoleranciáért felelõs gén mûködik a mikrospóra fejlõdés korai fázisaiban, így a tenyésztett mikrospórák egy adott stresszel szembeni ellenállóképességre szelektálhatók és az ellenálló mikrospórákból növény regenerálható (4. kép). Eddig 10 olyan DH vonalat sikerült elõállítani paraquatot tartalmazó táptalajon kifejlõdött, mikrospóra eredetû struktúrákból, melyek fiziológiai paramétereik alapján lényegesen megnövekedett oxidatív stressztoleranciával rendelkeznek. Bízunk abban, hogy a munkánkat eddig lehetõvé tevõ pályázati források (OTKA T037391, OM 00043 és a Kukorica Konzorcium OM-137) a jövõben is rendelkezésünkre fognak állni, segítvén ezáltal az ígéretes nemesítési forrásanyagok további elõállítását biotechnológiai módszerrel. Barnabás Beáta Jäger Katalin Darkó Éva Ambrus Helga Spitkó Tamás Pintér János

2007/1 A stresszelt kukorica élettani válaszai 1. kép A hidegérzékeny Penjalinan kukoricavonal a hidegkezelést követõ egyhetes regenerációs szakasz végén Akülönbözõ kedvezõtlen környezeti hatások, többek közt az alacsony és a magas hõmérséklet, a vízhiány, a nagy sókoncentráció jelentõsen gátolják termesztett növényeink növekedését és fejlõdését, amelynek következtében azok termése csökken, minõsége romlik. A növények a stresszek ellen a legkülönbözõbb módon védekeznek. Így például tenyészidejüket a számukra optimális idõszakra korlátozzák, szerveik morfológiája révén alkalmazkodnak környezetükhöz, vagy esetleg anyagcsere-folyamataik módosulása biztosítja számukra a káros hatások kivédését. Az anyagcsere-szintû alkalmazkodásban fontos szerepet töltenek be az antioxidánsok, melyek a különbözõ környezeti stresszek során felhalmozódó reaktív oxigénszármazékokat távolítják el. A reaktív oxigénszármazékok, melyek közé a szuperoxidgyök, a hidrogén-peroxid és a hidroxilgyök is tartozik, a kétatomos alapállapotú oxigénmolekula részleges redukciójával jönnek létre. A sejtekben a stressz során a légzési és a fotoszintetikus elektron-transzportlánc mûködésének zavara a felelõs a felhalmozódásukért. Koncentrációváltozásuk miatt megváltozik a sejtek redoxállapota, és olyan jelátviteli utak aktiválódnak, melyek megnövelik a védekezésben fontos szerepet játszó antioxidánsok szintjét, miközben a növekedéssel és a fejlõdéssel kapcsolatos élettani folyamatok gátlódnak. A különbözõ antioxidánsok koncentrációja jelentõsen megemelkedik az élõlényekben, ha azok megbetegednek vagy kedvezõtlen körülmények közé kerülnek. Az egyik közismert antioxidáns az aszkorbinsav, vagy ismert nevén a C-vitamin, melyet a gyógyászatban is széleskörûen alkalmaznak. Az aszkorbinsav a reaktív oxigénszármazékok közül a hidrogén-peroxid lebontásban vesz részt, miközben oxidálódik. Redukcióját egy másik antioxidáns hatású molekula, a glutation segíti. A glutation a legnagyobb mennyiségben jelenlevõ nem-fehérje tiol az élõlényekben. Redukált, valamint oxidált formában egyaránt elõfordul, és redox pufferként mûködik. Optimális körülmények közt 90%-os a redukált forma aránya, mely megakadályozza a fehérjék szulfhidril csoportjainak az oxidálódását. A glutation képes szabályozni egy másik, szulfhidril csoportokat tartalmazó antioxidáns molekula, a tioredoxin mûködését is, mivel hozzákapcsolódva inaktiválja azt. A növényekben elõforduló 3 féle tioredoxin-család közül 19 a tioredoxin h játszik szerepet a stresszválaszban. Mind a glutation, mind a tioredoxin h redukciójában egy NADPH-függõ reduktáz vesz részt. A két molekulát antioxidáns funkciójuk alapján felhasználják a gyógyászatban. Számos élettani folyamatban, többek közt a különbözõ anyagcsere-utakban, a jelátvitelben, a sejtosztódásban, a génkifejezõdésben és a programozott sejthalálban is szerepet játszanak. Mivel a glutation és a tioredoxin fontos szerepet töltenek be a stresszválaszban, kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy kukoricában a különbözõ abiotikus stresszhatások hogyan befolyásolják a mennyiségüket. Szélsõséges hõmérsékleti viszonyok között vizsgáltuk a vízhiány következtében fellépõ ozmotikus stressz hatását is. Az ozmotikus stresszt polietilén-glikollal (PEG) idéztük elõ. Ez a makromolekula, melyet a növények nem tudnak felvenni, a tápoldat ozmotikus potenciálját növelve csökkenti a vízfelvételt, ezért alkalmas a vízhiányos állapot modellezéséhez. Az abszcizinsav (ABS) glutation- és tioredoxin h-tartalomra gyakorolt hatását azért tanulmányoztuk, mert ez a hormon fontos szerepet játszik a különbözõ abiotikus stresszekre adott válaszokban. Az ABS a stresszválasz mellett részt vesz még többek közt az öregedési folyamatok, a levelek leválásának (abszciziójának) a szabályozásában is. A hidegtûrõ Z 7 és a hidegérzékeny Penjalinan beltenyésztett kukorica vonalakat a martonvásári fitotron PGR-15-ös kamrájában tápoldaton neveltük egy hétig optimális hõmérsékleten, majd különbözõ kezeléseket alkalmaztunk: kontroll, 1 hét 5 C, 1 nap 40 C, 50 mg/l ABS 7 nap, 50 mg/l ABS 6 nap + 1 nap 40 C, 11% PEG 7 nap, 11% PEG 7 nap + 1 nap 40 C. A kezelések végén mértük a friss tömeget, és mintákat fagyasztottunk le biokémiai mérésekre. A redukált glutation koncentrációját nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfiával, a tioredoxin h mennyiségét pedig poliklonális ellenanyagot felhasználva, Western hibridizációval határoztuk meg. A növényeken a kezelések végén

20 2007/1 1. ábra A különbözõ kezelések hatása a hajtások friss tömegére. Kék: Z 7, piros: Penjalinan. A különbözõ betûkkel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól P<5 % szinten Friss tömeg (g) 2. ábra A különbözõ kezelések hatása a redukált glutation mennyiségére. Kék: Z 7, piros: Penjalinan. A különbözõ betûkkel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól P<5 % szinten GSH [nmol x (gft) 1] 2. kép A különbözõ kezelések hatása a tioredoxin h mennyiségére. Pen: Penjalinan Z7 Pen 4,5 3,0 1,5 0,0 300 200 100 Kontroll 0 Kontroll 5 C Kontroll 5 C 5 C 40 C 40 C 40 C ABS ABS ABS ABS + 40 C ABS + 40 C ABS + 40 C PEG PEG PEG PEG +40 C PEG +40 C PEG +40 C nagyobb sérülések nem voltak megfigyelhetõk. Ha azonban ismét optimális körülmények közt neveltük õket tovább egy hétig, nagymértékû sérülések keletkeztek, illetve egyes esetekben, így például a hidegkezelést követõen, el is pusztultak (1. kép). A hajtások friss tömege a kezelések végére az összes esetben csökkent (1. ábra). A genotípusok friss tömege közt csak a hõkezelés következtében alakult ki kismértékû szignifikáns különbség. A redukált glutation mennyisége a hidegtûrõ Z 7-ben csak a hidegkezelés következtében lett nagyobb, míg a többi esetben csökkent vagy nem változott a kontrollhoz képest (2. ábra). Ezzel szemben a hidegérzékeny Penjalinanban a hõkezelés önmagában vagy ABS- és PEGkezeléssel kombinálva is elõidézte a vegyület koncentrációjának jelentõs emelkedését. A két vonalat összehasonlítva megállapítható, hogy kontroll körülmények közt, hideg-, ABS- és PEG-kezelést követõen a Z 7-ben, míg a hõkezelés után a Penjalinanban volt magasabb a glutation mennyisége. A tioredoxin h esetében a Penjalinanban az összes, a Z 7-ben pedig a kombinált kezelések után lehetett két izoformát elkülöníteni (2. kép). A Z 7-ben a hideg-, az ABS- és a PEG-kezelést követõen, míg a Penjalinanban a hõ-, az ABS-, és a hõ + ABS-kezelések után növekedett nagymértékben a tioredoxin h fehérje mennyisége. A két vonalat összevetve látható, hogy a hideg-, ABS- és PEG-kezelés hatására a tioredoxin h szintje jóval nagyobb volt a Z 7-ben, ezzel szemben a hõés a hõ + ABS-kezelés után a Penjalinanban volt több tioredoxin h. Az eredményekbõl megállapítható, hogy a redukált glutation és a tioredoxin h mennyisége a legtöbb stresszkezelés következtében eltérõen változott a két genotípusban. Ez jelzi a vegyületek stresszválaszban betöltött szerepét, valamint abiotikus stressztolerancia markerként történõ lehetséges alkalmazásukat. Menynyiségük vegyszeres vagy genetikai manipulációja lehetõséget nyújthat a stressztûrés fokozására. Kocsy Gábor Szalai Gabriella Galiba Gábor