A tematikus gyermekcsatornák műsorainak vizsgálata Bevezetés, módszertan A televízió és a gyermekek kapcsolata régóta kutatott terület, s úgy tűnik az elmúlt években sem csökkent számottevően a téma iránti érdeklődés. A különböző diszciplínák szakértői évről évre vizsgálják a médiatartalmakat, vitatkoznak az üzenet kódolásának és recepciójának módjáról, továbbá ennek összefüggésében a feltételezhető hatásokról, valamint nem utolsó sorban arról, hogy milyen jellemzőkkel bírnak a gyermekek számára megfelelő televíziós műsorok. A műsorszolgáltatók részéről is megnőtt az érdeklődés a fiatal közönség iránt, hiszen a marketingtevékenység egyre jelentősebb része célozza meg a 18 év alatti korosztályt. A gyermekeknek is van saját pénzük, saját vásárlóerővel rendelkeznek, de szüleik bevásárlásaira gyakorolt befolyásuk is jelentős. Nem utolsó sorban ők a jövő piaca: egyszer majd ők veszik meg a termékeket és szolgáltatásokat. A gyermekek is támasztanak elvárásokat és igényeket a televízióval szemben. Mindenekelőtt szórakozásra vágynak, néha izgalomra, esetleg kíváncsiságukat igyekeznek kielégíteni. Az aktuális szükségleteik és kívánalmaik határozzák meg, hogy mely csatornák műsoraiból választanak, s ennek kapcsán nem feltétlenül tartják magukat a szerkesztők által kifejezetten számukra koncipiált kínálathoz. De mekkora, s miből áll ez a kínálat? Mely csatornákon, milyen tartalmak hozzáférhetőek? Milyen témák dominálják a gyermekeknek szóló műsorokat? A két részből álló vizsgálatunk főképp ezekre a kérdésekre keresi a választ, azaz azt a potenciális kínálatot igyekeztünk feltérképezni, amelyekből a gyermekek - érdeklődésüknek megfelelően - válogathatnak. A 2009 elején közzétett tanulmányunk az általános tematikával bíró csatornák (MTV1, M2, Duna TV, RTL Klub, TV2, Viasat3) hétvégi délelőtti kínálatával foglalkozott. A gyermekműsorok meghatározásánál egy olyan megoldást követtünk, amely lehetőséget nyújtott mind az explicit gyermekeknek szóló művek, mind azon alkotások vizsgálatára, amelyek valamilyen szempontból számukra érdekesek vagy szórakoztatóak lehetnek, ezért implicit gyermekprogramokká válnak, annak ellenére, hogy nem speciálisan az ő igényeiket szolgálják. Jelen elemzés, amely a tematikus gyermekcsatornák műsoraival foglalkozik, vizsgálatunk második szakaszát képezi. Mivel a jelenleg fogható gyermekcsatornák nem magyar joghatóság alá tartoznak, így kínálatuk a rendszeres hatósági ellenőrzésből - legalábbis az Rttv. kiskorúak védelmét célzó rendelkezéseit illetően - kiesik. Ugyanakkor a tévénézéssel töltött idő csatornák közötti megoszlását tekintve meghatározó részesedéssel bírnak, a 4-14 év közöttiek ez irányú kikapcsolódásra fordított napi átlagos 188 percéből a
három tematikus csatornára összesen 45 perc jut. (Összehasonlításképpen, a két országos földfelszíni sugárzású kereskedelmi csatorna 77 percet mondhat a magáénak.) Ebből következően indokoltnak tűnik a gyermekcsatornák kínálatát - a magyar joghatóságú, általános tematikával rendelkező műsorszolgáltatók gyermekműsorainak elemzése kapcsán kimunkált szempontokkal megegyezően - egyszeri célvizsgálatnak alávetni. A gyermekcsatornák térnyerése Az elmúlt évtizedben radikális változások mentek végbe a hazai televíziózásban, amelyek átrendezték a csatornák piaci pozícióit. A két országos kereskedelmi csatorna megjelenésével a közszolgálatiak elveszítették közönségük jelentős részét: míg 1997 első felében még 72 százalékos közönségarányt tudhattak magukénak, ugyanazon év utolsó negyedére ez 34 százalékra esett vissza. Az évek folyamán a teljes lakosság tévénézésre fordított idejéből egyre kisebb hányadot sikerült a közszolgálati csatornáknak megtartaniuk: a 2008 utolsó negyedévében regisztrált adatok szerint a napi átlagos részesedésük csupán 13,2 százalék volt a kereskedelmi csatornák 76,7 százalékával szemben. 1 Ugyanez a trend érvényesült a 4-14 év közötti gyermekközönség esetében is, bár a 2000-től rendelkezésre álló AGB adatok szerint a tévézésre fordított idő a korosztály körében 2004-ig még folyamatosan növekedett, s ebből a közszolgálati adóknak (leginkább az MTVnek) is sikerült valamelyest profitálniuk (1. ábra). 2005-től azonban drasztikus visszaesés következett be, a tévénézésre fordított teljes idő az előző évhez képest 27 perccel csökkent, az MTV1 napi átlagos nézettsége pedig 15 percről 10 percre redukálódott. Azóta az első számú közszolgálati csatorna folyamatos közönségvesztést produkál. 2008-ban a tévénézéssel töltött idő napi átlaga ugyan megint emelkedett (5 perccel az előző évhez képest), azonban a televízió nézésre fordított 193 percből mindössze 5 perc jutott az MTV fölfelszíni sugárzású csatornájára. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a két országos földfelszíni sugárzású kereskedelmi műsorszolgáltatónál is, a 4-14 éves korosztály körében a csatornáknak évek óta folyamatosan csökkenő nézőszámmal kell szembenézniük. Úgy tűnik, a kiskorú nézőkért folytatott küzdelem igazi nyertesei azok az új, feltörekvő csatornák, amelyek kizárólag a gyermekkorú közönséget célozzák meg, és amelyeknek a piacra lépésük óta folyamatosan sikerült növelniük az egy főre jutó nézett időt. A Minimax a tematikus szolgáltatásával 1999- ben úttörőként jelent meg a piacon, s két évvel később már meghaladta az MTV mindkét csatornájának a korosztály körében mért együttes közönségarányát. A Jetix és a Cartoon 1 http://cs.agbnmr.com/uploads/hungary/stat_shr_negyedeves.pdf 2
Network belépésével a tematikus csatornák előnye behozhatatlanná vált a közszolgálati adókéval szemben. Bár a gyermekek körében még mindig az országos földi sugárzású kereskedelmi csatornák a legnépszerűbbek (33,7%), de a tematikus gyermekcsatornák együttes részesedése 2008-ra már meghaladta a célcsoport egynegyedét (28,5%). 1. ábra A közönségarány megoszlása a 4-14 éves korosztály körében (percben) 250 200 198 198 206 212 221 194 184 188 193 150 100 50 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Köszolgálati csatornák Tematikus gyermek csatornák* Video Országos földfelszíni kereskedelmi csatornák Egyéb csatornák Teljes tévénézési idő Forrás: AGB Nielsen Mediakutató Kft./ORTT Monitoring *A Nickelodeon csak 2004-ben és 2005-ben szerepel külön a gyermekcsatornák között az AGB adatai közt, 2006-tól már nem. Egy, a kábelcsatorna trendeket vizsgáló kutatás 2 eredményei szerint a 4-14 éves korosztály 2008-ban átlagosan 102 percet fordított a kábelcsatornák kínálatára, míg az előző évben mindössze 87 percet. Ez azt jelenti, hogy 2008-ban a gyerekek tévénézéssel töltött idejének több mint 50 százalékát a kábelcsatornák kínálata kötötte le. Bár a kábelcsatornák minden korosztály körében egyre népszerűbbek, a leglátványosabb növekedés - a gyermekcsatornák szélesedő kínálatának köszönhetően - a gyerekeknél tapasztalható. Az adatok szerint a legnagyobb lefedettséggel a Minimax rendelkezik, őt a Cartoon Network, majd a Jetix követi. Mindhárom csatorna 2007-hez képest növelni tudta a potenciális elérhetőségét. A gyerekek célcsoportjában a Cartoon Network stabilan őrzi a vezető pozícióját, míg a Minimax az erős verseny ellenére is a második legnézettebb gyerekcsatorna. A Jetix, bár jelenleg a harmadik a sorban, de 2007-ről 2008-ra sikerült megdupláznia a közönségarányát a 4-14 éves korosztályon belül (4,4%-ról 9,1%-ra). 2 Kábelcsatorna trendek 2008. Az R-time, tanulmánya. http://www.r-time.hu/files/kabelcsatorna-trendek- 2008.pdf 3
A tematikus gyermekcsatornák fokozatos térhódítása nagy valószínűséggel nem tekinthető lezárult folyamatnak, népszerűségük a gyermekek körében a jövőben továbbra is növekszik. A szülők jó pesztrának tartják a gyermekcsatornákat, miközben ők például a háztartási feladataikat végzik, hiszen a műsoraik kifejezetten a gyermekeket célozzák, így vélhetően nem kívánnak szülői felügyeletet. De vajon valóban így van ez? Milyen kínálattal rendelkeznek ezek a csatornák, s a gyermekek milyen jellegű igényeit elégítik ki? Milyen különbségeket lehet felfedezni az egyes tematikus csatornák kínálata között, s milyen korosztályokhoz szólnak a műsorok? Vizsgálatunk elsősorban ezekre a kérdésekre szeretne választ kapni. A gyermekműsorok meghatározása A gyermek-televíziózás a közönségének jegyében definiálja önmagát, így pontos meghatározása körül máig erős bizonytalanság tapasztalható. Mivel a hazai jogszabályok szerint gyermekkorú a 14 év alatti személy, így a gyermekműsorok célközönsége is 13 éves korig terjed. A születéstől 13 éves korig terjedő időszak a fejlődési szakaszok szempontjából azonban egy igen tág terminust ölel fel. Az ekként meghúzott felső életkori határon belül a látott információ befogadási képessége folyamatosan változik, más 3-5 éves, más 6-9 éves, illetve 10-13 éves korban. A fikció és a valóság megkülönböztetése csak fokozatosan alakul ki a gyerekeknél. Míg a három évesek valóságként, fizikailag jelenlévőként értelmezik a képernyőn látottakat, a négy évesek már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek és nem maguk az emberek, illetve a tárgyak. Ugyanakkor még bizonytalanok abban, hogy az ábrázolt események valódiak vagy képzeletbeliek-e. Az életkor előrehaladtával már egyre jobban megértik, hogy a tévéműsorok jó része nem a valóságot ábrázolja, hanem fikció. Egy történet megértése, a tartalom szerkezetének, az események időrendi sorrendjének visszaadása sem úgy alakul a gyermekeknél, ahogy azt a felnőttek értelmezik. Az óvodáskorú gyermekek a látottakat a jelenetek halmazaként élik meg, így a cselekmények és a következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad, a komplex cselekményvonal követésének képessége is csak fokozatosan, kb. 10 éves korra alakul ki. Ugyancsak jelentős különbséget találunk a filmes nyelv, a vizuális technikák megértésének elsajátítása terén. A gyerekek bizonyos fejlettségi szint alatt nem képesek helyesen értelmezni a beállítások és jelenetek közötti komplex kapcsolatokat, a tér és a nézőpontok változásait, a különböző filmes technikák (montázsok, ráközelítések, lassítások, vágások) dekódolásának készsége sokáig az életkori fejlettség és a tapasztalat függvénye. Annak tekintetében, hogy a kognitív és érzelmi 4
képességek még nem teljesen kialakultak, aligha kérdőjelezhető meg a saját televíziós kínálat szükségessége. Stefan Aufenanger, a téma avatott kutatója arról számolt be, hogy Németországban 1993 és 1994 között öt független férfi és öt női szakértőt kérdeztek meg azzal a céllal, hogy kifejtsék, mit értenek gyermekműsor alatt. 3 A médiapedagógusok és médiaszakértők egyöntetűen azon véleményüknek adtak hangot, hogy a gyermekműsoroknál meghatározott minőségi szempontoknak kell érvényesülniük. Általános definíció szerint a gyermekműsorok olyan, gyermekek számára készített produkciók, amelyek a gyermekek által szívesen nézettek, valamint fejlődési és azonosulási lehetőségeket kínálnak a számukra. A szakértők a tartalmi kritériumok között említették a gyermeki fantázia kibontakoztatását, a gyermeki gondolkodás, érzés és cselekvés figyelembe vételét, a gyermeki életvilág (reális vagy fiktív) bevonását, a fejlődési szakaszokhoz történő kapcsolódást, a szemszögükből történő érvelést és magyarázatot stb. Emellett a gyermekműsorokat bizonyos formális ismérvek is jellemzik, amelyek a gyermekműsorok ábrázolásmódjára vonatkoznak. Ennek kapcsán olyan elvárások kerültek megfogalmazásra, amelyek tekintettel vannak a gyermek kognitív fejlődésének szakaszaira: a kamera a gyermek szemmagasságában van elhelyezve, a műsort nyugodt képek dominálják, óvatos svenkek, lassú elbeszélő (kronologikus) snittek jellemzik, azaz a vizuális technikák alkalmazása megfelel a gyermek életkori sajátosságainak. Az ismert hazai pszichológus, Ranschburg Jenő szerint a televízió akkor segíti elő a gyermeki megismerés fejlődését, ha a programok összhangban állnak a különböző korosztályokat képviselő gyerekek természetes érdeklődésével. 4 Ezek a tartalmuknál fogva kötik le a gyermekek figyelmét, nem pedig a speciális effektek korlátlan tobzódása által. A program ritmusa, sebessége, technikai struktúrája sem haladhatja meg azt a szintet, amelyet a gyermek képes befogadni. Az alkotóknak tisztában kell lenniük, hogy a gyermekek milyen életszakaszokban, milyen mértékben képesek az információ fogadására, és mennyire értik a filmes nyelvet. Módszertan, minta Amint korábban kifejtésre került, a gyermekeknek szóló műsorok nemcsak megtekinthetőek számukra, hanem olyan produkciók, amelyek kifejezetten a gyermekek igényei és érdeklődése szerint készültek. A specifikusan gyermekeknek szánt alatt azt kell érteni, hogy egy 3 Stefan Aufenanger: Kindersendungen und Unterbrecherwerbung ein kritischer Beitrag zu Definitionsproblematik. 4 Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt. Budapest, 2006. 71.p. 5
meghatározott korcsoportot szem előtt tartva dolgozták ki és gyártották le a műsorszámot, vagyis az adott téma összhangban áll a célcsoport természetes érdeklődésével, a gyártási technika, valamint a tartalom illeszkedik a korosztály fejlettségi szintjéhez. Például a nyelvezet megfelel a célközönségnek és nem tartalmaz olyan kifejezéseket, amelyek kizárólag az idősebb korosztály által érthetők. A megfelelő tartalom emellett azt is feltételezi, hogy a műsorszámban esetleg előforduló erőszakos, félelemkeltő elemek nem haladják meg azt a mértéket, amelyet a szóban forgó korosztály várhatóan még képes önállóan feldolgozni. Bár a gyermekműsorok többsége elsősorban a gyermek szórakozását szolgálja, s ehhez az izgalom is hozzátartozik, az alkotóknak figyelembe kell venniük az egyes életkori szakaszok terhelhetőségét. A szórakozáson és kikapcsolódáson túl, a gyermekek, akárcsak a felnőtt nézők, tájékozódni szeretnének, s a televízió az ismeretszerzés, a művelődés fontos tárházaként szolgálhat, segítheti a tanulást, előmozdíthatja a gyermek egészséges érzelmi, értelmi fejlődését a változatos műfaji, tartalmi kínálat esetén. A kizárólag a gyermek szórakoztatását célul kitűző programok, amelyek szinte kivétel nélkül animációs technikával készültek és a nemzetközi piacra szántak, nem képesek azt a sokféleséget biztosítani, amely elősegítené a gyermekek ízlésformálódását, továbbá tekintetbe venné a nézők szükségleteit, kulturális, szociális hátterét. Ezen fenti elgondolásokból kiindulva határoztuk meg azokat a fontosabb, gyermekműsorokra vonatkozó minőségi jellemzőket, amelyek alapján részletes vizsgálat alá vontuk a Magyarországon fogható tematikus gyermekcsatornák kínálatát. Bár a magyar háztartásokban - ismereteink szerint - több gyermekcsatorna is elérhető, az AGB Nielsen Médiakutató Kft. műszeres közönségmérése csupán a Minimax, Jetix (időközben Disney Channel) és Cartoon Network kínálatára terjed ki. A korlátozottan rendelkezésre álló adatokra tekintettel, továbbá a 4-14 éves korosztály hétköznapi és hétvégi nézettségi görbéit figyelembe véve - amelyen jól láthatók a munkanapokon késő délután/kora este, illetve szombat és vasárnap délelőtt mért csúcsidőszakok -, a mintavétel az említett tematikus adók egy véletlenszerűen kiválasztott átlagos hétköznap 17-20 óra közötti időszakára, valamint egy-egy véletlenszerűen kiválasztott hétvégi nap (szombat/vasárnap) 8-12 óra közötti terminusára esett. 5 5 A konkrét időpontok: 2008. június 19. (hétköznap), 2008. június 21-22. (hétvége), a kiválasztott csatornák: Minimax, Cartoon Network, Jetix. A 4-14 évesek hétköznapi és hétvégi nézettségi görbéit, valamint a kiválasztott csatornák fontosabb jellemzőit a Melléklet tartalmazza. 6
A csatornák összehasonlítása a műsorstruktúra- és a tartalomelemzés kombinációjával történt. Az elemzési egységek három szinten kerültek meghatározásra: műsorfolyam, műsorszám, valamint az azonosulási lehetőséget felkínáló főszereplők. Eredmények A teljes vizsgált minta megfelel 35 órányi bruttó műsoridőnek, amely a műsorszámokon kívül tartalmazza a reklámokat, műsorajánlókat, csatornapromóciókat és egyéb műsorelemeket is (pl. inzertek). Mivel mindhárom csatorna közzétesz kereskedelmi hirdetéseket is, a filmalkotásokkal, zenei és nem zenei szórakoztató, valamint információs műsorokkal kitöltött tartalom aránya valamennyinél közel azonosan alakult (2. ábra). Ellenben a műsorszámok átlagos időtartama csatornánként változónak bizonyult. Mivel a Minimax másfélszer annyi műsorszámot tett közzé a vizsgált időszakban, mint a Cartoon Network, ennek megfelelően a műsorszámai is jóval rövidebbek voltak. Ennek magyarázata az lehet, hogy a Minimax a műsorszerkesztésnél feltehetően inkább tekintettel van arra, hogy a gyermeki figyelem terjedelme még erősen korlátozott. Az ebből adódó torzulások elkerülése végett elemzésünkben a nettó műsoridőhöz viszonyítjuk a megoszlásokat. 1. táblázat A minta alapadatai Összes műsorszám és műsorelem (műsorszámok reklám és promóciós műsorokkal, valamint egyéb műsorelemekkel együtt) Minimax Cartoon Jetix Összesen Network db 203 133 112 448 Bruttó műsoridő perc 678:53 712:00 711:42 2102:35 Közzétett műsorszámok (reklám és promóciós db 55 36 32 123 műsorok, valamint egyéb műsorelemek nélkül) Nettó műsoridő (reklám és promóciós műsorok, perc 601:13 618:15 635:57 1855:25 valamint egyéb műsorelemek nélkül) Műsorszámok átlagos időtartama perc 10:56 17:10 19:52 15:05 Fikciós kínálat perc 504:03 618:15 626:22 1748:40 A reklámok és promóciók aránya A kiskorúakat célzó intenzív marketingtevékenység az egyik leggyakrabban hangoztatott kritika, amely a gyermekcsatornákkal szemben megfogalmazódik. Az aggódó szakemberek főképp azt nehezményezik, hogy a gyermekműsorok környezetében elhelyezett reklámüzenetekkel a fiatal, könnyen befolyásolható nézőket bombázzák, tisztességtelen módon visszaélve a kiszolgáltatottságukkal. Az ilyen jellegű félelmeket elemzésünk eredményei nem igazolták vissza (2. ábra). Sőt, a Cartoon Network esetében kifejezetten alacsonynak bizonyult a hirdetések aránya (2,8 %), bár ezt némiképp ellensúlyozta, hogy a 7
csatornapromóciók és ajánlók aránya egyúttal itt volt a legmagasabb (10,5%). A Minimax és a Jetix ugyan több mint kétszer annyi reklámot tett közzé (6% és 6,5%), mint az amerikai rajzfilmcsatorna, a kapott értékek azonban lényegesen alulmúlták a jogszabályban maximalizált 12 percet, és meg sem közelítették a kereskedelmi csatornákon korábban mért paramétereket. 6 Amennyiben valamiképpen szemléltetni szeretnénk a csatornák közötti különbségeket, akkor az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy óránként átlagosan 1,7 percnyi reklám volt látható a Cartoon műsorán, míg a Minimax 3,6 percnyi, a Jetix pedig 3,7 percnyi hirdetést sugárzott. 2. ábra A vizsgált műsorfolyam programelemeinek megoszlása 100% 90% 80% 6,0% 2,8% 6,5% 5,4% 10,5% 4,1% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 88,6% 86,6% 89,4% Minimax Cartoon Network Jetix reklám műsorajánló, csatornapromóció és egyéb műsorelem nettó műsoridő A vizsgált csatornákra egyetlen kivételtől eltekintve - nem volt jellemző, hogy reklámmal szakították volna meg a műsoraikat (a Cartoon Network egy esetben élt a megszakítás lehetőségével). A programok között azonban eltérő módon használták ki a reklámozási lehetőségeket (3. ábra). A Jetix reklámblokkjai voltak a leghosszabbak, átlagosan két perces tömbökben tette közzé a szpotokat, nem egészen fél órás időközönként. Hasonlóan fél óránként követték egymást a Cartoon Network blokkjai, de átlagos időtartalmukat tekintve azok alig valamivel haladták meg az egy percet. A Minimax szerkesztette ugyan a legrövidebb blokkokat a műsorába (átlagosan 56 másodperceseket), a nézők azonban itt találkozhattak leggyakrabban kereskedelmi hirdetésekkel. 6 A 2008-as gyermeksáv-célvizsgálat, amely az általános tematikájú adók műsorkínálatával foglalkozott a hétvégi reggeli/délelőtti időszakokban, az alábbi reklámarányokat állapította meg: Duna TV MTV1 M2 RTL Klub TV2 Viasat3 2,55% 7,13% 6,10% 10,57% 11,75% 16,16% 8
3. ábra A reklámblokkok átlagos hossza és követési ideje (óránkénti bontásban, percben) Minimax 00:56 13:40 Jetix 02:01 27:39 reklámblokkok hossza Cartoon Network 01:04 32:32 reklámblokkok követési ideje A műsorok szponzorációja sem mondható elterjedt gyakorlatnak a tematikus gyermekcsatornákon. Leginkább a Jetixen regisztráltunk támogatott gyermekprogramokat, itt hozzávetőlegesen minden ötödik műsornak volt támogatója. A Minimax ezzel szemben mindössze a műsorok hét százalékánál, a Cartoon Network pedig csak egyetlen műsor esetében nevezett meg szponzort. A támogatók között játékgyártók (Luna Magica, Filly Pony), gyermek kozmetikumok (Schauma Kids Schampoo), valamint édességek (Jojo kólacukor, Kinderbueno) szerepeltek. (Előfordult, hogy a támogató megnevezése nem magyar nyelven hangzott el.) Végül érdemes kiemelnünk, a szpotok sugárzása előtt a csatornák szóban is felhívták a figyelmet, hogy reklám következik, szemben a hazai kereskedelmi csatornák gyakorlatával, amely a lehető legkisebb betűméretet alkalmazva írja ki a szöveget - a gyakran még olvasni sem tudó gyermek nézőknek. A műsorszámok műfaji és gyártási jellemzői A gyermekműsorokkal szemben gyakorta megfogalmazott elvárás, hogy műfaj és tartalom tekintetében legyenek változatosak. 7 Ennek ellenére a műsorszolgáltatók szinte kizárólag animációs alkotásokból állítják össze a gyermekeknek szóló kínálatot, mivel ezek igen kedveltek a körükben. Ez a megfigyelés a vizsgált gyermekcsatornákra is igaz, hiszen a 9
kínálat túlnyomó többségét animációs technikával készült művek tették ki (4. ábra). A Cartoon Network, amint neve is elárulja, egyértelműen rajzfilmcsatornaként tartható számon, műsorkínálatának 96 százaléka rajzfilmekből tevődött össze. A Minimaxon ugyancsak animációk képezték többségében a kínálatot, s egyedül a Jetix csatornáján találkoztunk számottevő arányban egyéb fikciós alkotásokkal (televíziós sorozatok, játékfilmek). A nem fikciós produkciók, mint például az ismeretterjesztő műsorok, zenei művek, mára szinte teljesen kiszorultak a gyermekeknek szánt programokból. Ez nyilvánvalóan a televíziós piac szakosodásával függ össze, hiszen az ilyen irányú igényeiket sok esetben más tematikus csatornák kínálatából elégítik ki, míg a gyermekcsatornák szinte kizárólag a gyermekek fikciós alkotásokon keresztüli szórakoztatására helyezik a hangsúlyt. 4. ábra A műsoridő műfaji megoszlása netto műsoridő arányában 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 0,1% 5,1% 2,1% 7,9% 46,2% 96,4% 84,7% 37,5% 14,7% 3,6% Minimax Cartoon Network Jetix 1,5% információs műsor zenei műsor nem zenei szórakoztató műsor egyéb drámai mű animáció sorozat játékfilm Bár az animációs műfaj igen változatos típusokat honosított meg, csak néhányat megemlítve a rajzon kívül, mint a gyurma, báb, papírkivágás, fény, a vizsgálat eredményei alapján nem állítható, hogy a csatornák kínálata tükrözné a műfaj kínálta sokszínűséget. Az animációs filmek technológiája az elmúlt években rengeteget változott, ma már a filmek 90 százalékát számítógépen állítják össze, még az ún. rajzfilmeket is. Ami a hagyományos rajzfilmből megmaradt, hogy továbbra is kockáról kockára, papíron készül az animáció, majd a rajzokat digitalizálják. A részben kézműves eljárással készült alkotások ugyan még mindig a többségét nyújtják az animációs kínálatnak, de mindhárom csatornán láthatóan már igen elterjedtek a számítógépes grafikák (5. ábra). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyéb, 7 1995-ben tartották az első gyermek-televíziós világtalálkozót (World Summit on Children and Television) Ausztráliában, amelyen elfogadták a gyermek-televíziózás chartáját. A charta 4. pontja tartalmazza a változatosság követelményét. 10
hagyományos technikával gyártott alkotások szinte teljesen kiszorultak, mindössze a Minimax műsorában volt fellelhető néhány maradványa a valamikor virágzó műfajnak, a báb- és tárgyanimációnak (10,5%). Jó példája a műfajban végbemenő átalakulásoknak a világhírű bábanimáció, a Thomas, a gőzmozdony esete, amely 25 év után váltott technológiát, és az újabb epizódokat már teljes egészében számítógépen állítják elő. A műsoridő arányához mérten leggyakrabban a Cartoon Network-ön találkozhattunk számítógéppel generált animációkkal (38,9%), de a Minimax kínálatában is közel ilyen hangsúlyos volt a jelenlétük (36%). Míg az utóbbinál főképp a háromdimenziós technikával készült mesék fordultak elő, addig a kétdimenziós, illetve a flash animációk a Cartoon, valamint a Jetix műsorában foglaltak el kitüntetett helyet. 5. ábra Az alkalmazott gyártási technikák megoszlása (%) 100% 90% 10,50% 15,60% netto műsoridő arányában 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 38,90% 36,00% 30,70% 48,00% 57,50% 53,80% 5,60% 3,60% Minimax Cartoon Network Jetix egyéb hagyományos animáció számítógépes animáció rajzfilm élőszereplős film Amikor a gyermekcsatornák kínálatát a műsorok származási helyének aspektusából vizsgáljuk, elkerülhetetlenül szembesülünk a tévénézési szokások változásának egyik igen kedvezőtlen következményével, mégpedig a külföldi produkciók egyöntetű dominanciájával. Az összes vizsgált műsoridő mindössze két százaléka volt magyar produkció és 17 százaléka készült valamely európai országban. Még drasztikusabb deficitek mutatkoznak a gyártás helyének összetételében az egyes csatornákon (6. ábra). A két amerikai televízió repertoárjában - nem meglepő módon egyáltalán nem szerepelt magyar produkció, de az európai művek tekintetében is hasonlóan alakultak az adatok. A Jetix kínálatában a vizsgált időszakban nem tűnt fel az öreg kontinensen készült alkotás, a Cartoon Network műsoridejének pedig mindössze elenyésző, 5,7 százaléka készült Európában. Mindkét csatornát Londonban szerkesztik, és Magyarországon csak a terjesztésben segítő munkatársak dolgoznak. Egyedül a Minimax, amely a 90-es évek végén Magyarországon kezdte meg a 11
sugárzását, vonultatott fel a kínálatában magas arányban hazai és európai gyártású alkotásokat. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy az eredetileg a magyar animáció nagy lehetőségeként beharangozott adó egyetlen magyar rajzfilmet sem tűzött műsorára a vizsgált időszakban, a hazai gyártásban készült művek mindössze rövid zenei klipekre, mondókákra, illetve információs műsorokra szorítkoztak. Az adatok ismeretében joggal merülhet fel a kérdés, hogy a gyermekcsatornák kínálata valójában mennyire illeszkedik a magyar gyermekek elvárásaihoz, ha az túlnyomó részben távoli, idegen országokból származik. Annak érdekében, hogy a kérdés megválaszolásra kerülhessen, egy korábbi, a magyarországi általános tematikával rendelkező csatornák gyermekműsoraival foglalkozó célvizsgálat eredményeit is figyelembe vettük. Ennek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az országos kereskedelmi csatornák kínálatában is hiába keresnénk hazai gyártású gyermekműsorokat, leginkább a közszolgálati adók nézői találkozhatnak magyar készítésű programokkal. Ez annál is inkább aggodalomra adhat okot, mivel a közszolgálati médiumok éves közönségaránya az adott korosztálynál mindössze négy százalék, szemben a két országos kereskedelmi adó 41 százalékával, illetve a gyermekcsatornák 25 százalékával. A hazai gyártású műsorok kiszorulása a kínálatból nemcsak a változatosságot veszélyezteti, de a nemzeti értékrend és a magyar kultúra közvetítése is háttérbe szorul, a gyermekek példaképei pedig amerikai és japán rajzfilmhősök lesznek. 6. ábra A műsoridő megoszlása a gyártás helye szerint 100% 90% netto műsoridő arányában 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 46,7% 94,3% 100,0% 45,9% 53,3% 7,4% 5,7% Minimax Cartoon Network Jetix nem európai európai magyar Akárcsak a műsorszámok gyártási helyének, a beszerzés módjának is rendszerint abban áll a jelentősége, hogy támpontot nyújtanak annak tekintetében, hogy a műsorszámok mennyire állnak közel vagy távol a fiatal közönséget közvetlenül körülvevő világtól és 12
tapasztalatoktól. Bár a Cartoon Network esetében a saját, illetve a koprodukciós gyártásban készült műsorok aránya magasnak mondható (60%) és az arányszám a Jetix esetében is meghaladja a kínálat egyharmadát, mégsem feltételezhető olyan szerkesztőségi befolyás, amely a magyar közönség igényeit is figyelembe venné (7. ábra). (A Cartoon vagy a Disney által előállított filmek elsődlegesen az amerikai piacra készültek, illetve olyan nemzetközi standardok alapján kerültek gyártásra, amely lehetővé teszi a nemzetközi értékesítést.) 7. ábra A műsoridő megoszlása a gyártás típusa szerint 100% netto műsoridő arányában 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 40,4% 63,0% 94,2% 59,6% 37,0% 5,8% Minimax Cartoon Network Jetix vásárolt saját/kooprodukciós gyártás Érthetőség, gyermekközpontúság A gyermekműsorok meghatározása kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy okozhat némi zavart, melyek azok a programok, amelyeket a gyermekek szeretnek és melyek kifejezetten nekik készültek, mivel az előbbi nem feltételezi szükségszerűen az utóbbit. A gyermekek által kedvelt műsorok nem biztos, hogy az igényeiket szolgálják. Különösen tetten érhető ez a diszkrepancia a kereskedelmi műsorszolgáltatók kínálata tekintetében, esetükben ugyanis más intencióról, mint a magas nézettség elérésére történő törekvés, nem igen lehet beszélni. A gyermek-televíziózás a kereskedelmi adók megjelenésével komoly átalakuláson ment át, a kezdetben elsődlegesen pedagógia-orientált médium releváns gazdasági faktorrá vált. A rajzfilmek sem automatikusan sorolhatók a gyermekműsorok közé. Amellett, hogy készülnek kifejezetten a felnőtt korosztálynak készült művek, előfordulnak olyan kevert produkciók is, amelyeknek stílusa a gyermekközönségnek szól, azonban a koncepció és a nyelvezet az idősebb korosztályhoz igazított. A gyermekműsorokkal szemben jogosan megfogalmazott elvárás, hogy vegye figyelembe a gyermek életkori sajátosságait. A gyermek növekedésével párhuzamosan 13
nemcsak az információ befogadási képessége, hanem a mesékkel szembeni igénye is változik. Kezdetben azok a történetek kötik le a figyelmét, amelyek hasonló korú gyermekekről, illetve saját vagy ismerős élethelyzetekről szólnak, 5-6 éves kortól már a csodák, a különlegességek világa áll az érdeklődésük középpontjában, 8-9 éves kor környékén pedig a valósághű meséket kedvelik jobban, azok a történetek kerülnek előtérbe, amelyek elképzelhetőek a hétköznapi életben is. Tíz éves kortól a gyermekek többé-kevésbé birtokában vannak azon készségeknek, amelyek a bonyolultabb cselekményszövés, a komplexebb ábrázolásmódok helyes értelmezését teszik lehetővé. Anélkül, hogy a szűkebb korcsoportokhoz köthető elvárásokba (3-5, 6-9, 10-13 év) konkrétan belemennénk, három dimenzió - a téma/tartalom, a moderáció/nyelvezet, valamint az ábrázolás/prezentáció - mentén vizsgáljuk a tematikus gyermekcsatornák kínálatát. Ezen szempontok segítségével igyekeztünk képet kapni arról, hogy milyen mértékben érthetőek és gyermekekre szabottak (gyermekközpontúak) a bemutatott műsorok. Mindhárom szempont alapján a Minimax kínálata volt a leginkább tekintettel a gyermeki fejlődés sajátosságaira, valamint a gyermekek érdeklődési körére (8. ábra). Műsorai szinte kivétel nélkül könnyen követhető, logikusan felépített cselekménnyel bírtak, az elbeszélés módja összefüggő és kronologikus volt, az idősíkok keveredése nem volt jellemző az alkotásokra. Az átmenet nélküli, gyors helyszínváltozások, hirtelen plánváltások, ráközelítések, vágási trükkök ritkán jelentek meg - a vizuális technika kevéssé törte meg a jelenetek egymásutániságát. A tartalom, a témaválasztás tekintettel volt a gyermekek érdeklődési körére. A műsorszámok nyelvezete megfelelt a célközönségnek, nem tartalmazott olyan kifejezéseket, amelyeket kizárólag egy idősebb korosztály érthetett volna meg. A vizsgált műsorok felében megszólították a gyerekeket, vagy a nyelvhasználat volt a korosztályra jellemző. A legkevésbé a Cartoon Network kínálata mutatta fel a gyermekspecifikusság jegyeit. A filmes eszközök, mint a ráközelítések, a kameraállások váltakozása, ugyan fontos jelentéshordozók, melyek segítik a nézőt az összpontosításban és az üzenet dekódolásában, a kisgyermekek ellenben még nem értik ezeket a technikákat: összezavarodnak az átmenet nélküli gyors helyszínváltásoktól, hosszú részletekre és közelítésekre van szükségük, hogy megértsék a történéseket, és nem képesek egyik nézőpontból a cselekmény másik mozzanatának a helyzetére következtetni. [ ] A megértés sokat javul iskoláskorra, de a 9-10 évesek is nehezen értik azokat a gyorsan pergő műsorokat, ahol nem mutatják meg egyértelműen a cselekmény folyamatát egyik lépésről a másikra. 8 A fentiek tekintetében 8 Michaele Cole/Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan. Budapest, 2002. 435-436 p. 14
kijelenthető, hogy a Jetix csupán részben, a Cartoon Network kínálata ellenben alig tartalmazott az óvodás és kisiskolás korú gyermekek számára is érthető, követhető műsorokat. Különösen a Cartoon Network kapcsán fordulhat elő, hogy a fiatalabb nézők nem képesek az eseményeket követni, így a műsorok sokkal inkább az akciójelenetekkel és a speciális effektekkel vonzzák a gyermekek figyelmét. 8. ábra A gyermek-specifikus jellemzőkkel rendelkező műsorszámok előfordulása (%) 100 90 96,5 88,6 netto műsoridő arányában 80 70 60 50 40 30 20 10 40 19 71,2 26,5 51,5 29 15,8 Minimax Jetix Cartoon Netw ork 0 Ábrázolás/prezentáció Téma/tartalom Nyelvezet/moderáció Ártalmas tartalmak jelenléte Bár a tematikus gyermekcsatornák külföldi joghatóság alá tartoznak, így az Rttv. szerinti klasszifikációs kötelezettség nem terheli őket, mintánkat a hatósági kontroll bevált módszertani eszközeivel is vizsgáltuk. A műsorszámok kvantitatív vizsgálatakor szokásos hét tartalmi elem mentén problémás és felnőtt témák, erőszak, félelem, szexualitás, meztelenség, kábítószer és közönséges, trágár nyelvezet írtuk le a műsorszámokat, melyek esetleges előfordulása esetén az alkotásokat az egyes témakörökön belül mélyebb elemzésnek vetettük alá. Problémás téma, melyet a gyermek nem érthet, vagy félreérthet, meztelenség, szexualitás, továbbá kábítószer-használat egyáltalán nem fordult elő a műsorszámokban. Durvább kifejezések is mindössze a Jetix két műsorszámában bukkantak fel. 9 Lényegesen gyakoribbak voltak ellenben az erőszakot és a félelemkeltő elemeket tartalmazó műsorok, bár a csatornák összehasonlítása e szempontból nagy különbségeket mutat (9. ábra). A Minimax kínálata alapján elmondható, hogy műsorainak túlnyomó többsége erőszakmentes volt, nem tartalmazott olyan elemeket, amelyek a gyermekekben félelmet kelthettek volna. A Jetix 15
esetében azonban már nem érvényesült ilyen kedvező tendencia, a Cartoon Network kínálata pedig kifejezetten erőszakosnak mondható, hiszen a programok majdnem háromnegyedében valamilyen formában megjelent az agresszió, félelmet kiváltható elemet pedig a műsorok 58 százaléka tartalmazott. 9. ábra Az ártalmas elemeket tartalmazó műsorszámok előfordulása 100% 90% Közzétett műsorszámok 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 9,1% 72,2% 46,9% 46,9% 14,5% 58,3% Minimax Jetix 0% erőszak félelem Cartoon Netw ork Az erőszakos elemek típusainak előfordulását tekintve jól látható, hogy leggyakrabban viszonylag súlyos erőszaktípusokat, mint robbantást, emberrablást, durva harci elemeket találtunk, de a kevésbé durva agressziómódok, mint a verekedés, fizikai fenyegetés sem volt ritka a műsorokban, főképp a Cartoon Network kínálatában (10. ábra). Az erőszakos elemek többnyire nem elszigetelten jelentkeztek, az erőszak halmozott jelenléte volt a harmadik leginkább előforduló probléma. Összességében ritkábban találtunk példát az erőszakos cselekmény, illetve a következményeinek intenzív, részletező jellegű ábrázolására, mint a sérülés, szenvedés kiemelt, elnyújtott megjelenítése - bár hozzá kell tennünk, hogy az ilyen típusú prezentációk egy kivételével a Jetix kínálatára korlátozódtak. 10. ábra Erőszakos elemek előfordulása (esetszám) 9 A Született kémek című műsorban a kretén kifejezés fordult elő többször, míg az Andy, a vagány elnevezésű rajzfilmben a fafej, pofa be nyelvi durvaság kifogásolható. 16
0 2 4 6 8 10 12 súlyos erőszak 1 4 9 közepesen súlyos erőszak, vagy fenyegetés 2 10 erőszak halmozott előfordulása 2 7 intenzív ábrázolásmód 1 4 központi téma 2 3 súlyosabb sérülés, halál kifizetődő erőszak 1 1 Cartoon Netw ork Jetix Minimax A félelemkeltő elemek szintén gyakori szereplői voltak a Cartoon Network kínálatának (11. ábra). Ijesztő zenei- és hanghatások, valamint fény- és speciális effektusok jellemezték a csatorna műsorainak közel egyharmadát. Más esetet képviselt, amikor a meselények, humanizált szereplők megjelenése, magatartása volt különösen félelemkeltő vagy fenyegető. A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben egyik pillanatról a másikra, hirtelen történnek meg a többnyire szörny képébe történő átalakulások, sokszor ijedtséget okozva a kisebbeknek. A két amerikai tulajdonú csatorna nézői gyakorta lehettek tanúi a szereplők ijesztő átváltozásainak, például a Ben 10 című sorozatban rendszeresen visszatérő, helyenként ijesztő transzformációknak (Cartoon Network), de említhetnénk az elhíresült sorozat, a Power Rangers egy újabb verziójának főhőseit is a Jetixen. Az előbbieken túl, leginkább a Minimax-on regisztráltunk olyan műsorszámokat, amelyekben a szereplőkön mások erőszakos cselekedeteinek vagy fenyegetéseinek, illetve balesetek, katasztrófák hatására hatalmasodott el a félelem, de ezek felében nem regisztráltunk szándékos agressziót. 11. ábra A félelemkeltő elemek előfordulása (esetszám) 17
0 2 4 6 8 10 12 félelemkeltő zene, hangeffektusok ijesztő fény-, speciális effektusok 2 5 6 11 11 meselény fenyegető, félelemkeltő megjelenése elhatalmasodó félelem ijesztő átváltozások 2 4 4 5 6 8 8 11 állatok fenyegető magatartása gyerek fizikai bántalmazása 1 1 3 4 balesetek, katasztrófák 2 Cartoon Netw ork Jetix Minimax Bár mint azt már jeleztük a külföldi joghatóságú műsorszolgáltatókra a hazai klasszifikációs kötelezettségek nem vonatkoznak, a 123 vizsgált műsorszámból összesen 19 esetében merült fel annak a gyanúja, hogy olyan mértékben tartalmazott félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelynek önálló feldolgozására a 12 év alatti korosztály még nem képes. A hazai szabályozás szerint ezek a műsorok ugyan napközben közzétehetők, de megtekintésükhöz nagykorú felügyelete ajánlott. A potenciális ártalommal bíró műsorok előfordulása a csatornák kínálatában igen egyenlőtlenül alakult (2. táblázat). Míg a Minimaxnál mindössze egyetlen műsorszám kapcsán merült fel annak a gyanúja, hogy az azonosulásra alkalmas főhős veszélybe kerülése, amely a nyitott vég miatt nem zárult megnyugtató megoldással, szorongást válthatott ki a kisebb gyermekekben, a Cartoon Network esetében az esetleges káros hatást hordozó alkotások száma elérte a tizenkettőt. Viszonyítási alapként az amerikai rajzfilmcsatorna nettó műsoridejét tekintve, a műsorainak feléről állítható nagy valószínűséggel, hogy a kisebb gyermekek számára a megtekintése nem javallott, mivel ezen akció-rajzfilmek gyakorta emberfeletti képességekkel rendelkező hősei, bár egytől egyig az igazság bajnokai, durva, erőszakos eszközöket alkalmaznak az egyébként jó cél elérésének érdekében. Az erőszakot tartalmazó jelenetek az előfordulás gyakorisága és ábrázolásmódja szempontjából túlságosan drasztikusak, a képi hatás tekintetében nagymértékben feszültségés szorongásfokozók voltak. A harcokat kísérő irritáló fény- és hangeffektusok lángcsóvák, villanások, becsapódások, dörejek a gyermekeknél növelhetik a cselekvési készenlétet, az izgatottság állapotát, amely a tévénézést követő élethelyzetekben az arra hajlamos gyermekeknél szorongást, másoknál hiperaktivitást, figyelemzavart provokálhat ki. Hasonló megállapításokat tehetünk a Jetix-nél, bár itt kisebb mértékben fordultak elő problémás 18
alkotások a nettó műsoridőt tekintve a műsorszámok egyötöde kerülhetett volna magasabb korhatár-kategóriába. A vélelmezhető hatás szempontjából aggályosnak ítélt hat műsorszámból kettő egy valós szereplőkkel eljátszott sorozat, a Power Rangers Mystic Force epizódjai voltak, amelynek tulajdonképpeni cselekményét a legendás Rangerek és a sötét erőt képviselő pokolbéli szörnyek misztikus történetbe ágyazott küzdelme adta, négy műsorszám pedig az ORTT által korábban II. kategóriába sorolt Született kémek című rajzfilmsorozat részei közül toborzódott. Ezekben az akció-rajzfilmekben általában megfigyelhető egy, az agresszió legitimnek tűnő változata, amikor a károkozás feljogosítja a szereplőt arra, hogy igaza, esetleg mások életének védelme érdekében erőszakhoz forduljon. Ez a viselkedés azonban magában hordozza azt a veszélyt, hogy a gyermekek felé olyan mintát közvetít, melyben a konfliktusok megoldásának egyetlen lehetséges eszköze az erőszak alkalmazása. Az ilyen minta pedig igen fogékony talajra talál az olyan gyermekek személyében, akik kedvezőtlen családi háttérrel rendelkeznek, akiknek szülei nem nézik együtt a tévét a gyermekkel és nem kapnak a szülőktől alternatív információkat. Néhány vizsgálat azt mutatja, a televíziós agresszió extenzív nézése megváltoztathatja a gyermekeknek azt a véleményét, hogy mikor elfogadható az agresszió, így az az erkölcsi fejlődést gátolhatja. Az olyan fantázia erőszak a legerősebb hatású, amelyet hősiesnek vagy elfogadhatónak ábrázolnak. Ezeknél fennáll a veszélye, hogy a gyermekek egy része megtanulja úgy értékelni az agresszív viselkedést, mintha az normális és elfogadható válaszreakció lenne. Toleránsabbá válhatnak az agresszivitással szemben, az erőszak is jogos válaszként épülhet be a cselekvéseik közé. 2. táblázat A 12 éves kor alatti kiskorúak számára nem ajánlott műsorszámok előfordulása Nettó műsoridő Összes műsorszám Problémás műsorszám Problémás műsorszámok műsorideje (100%) (100%) db % perc % Cartoon Network 618:15 36 12 30,6% 303:04 49,0% Jetix 635:57 32 6 18,8% 130:05 20,5% Minimax 601:13 55 1 1,8% 21:06 3,5% Összesen 1855:25 123 18 14,6% 433:54 23,4% A műsorszámok hossza Mint sok egyéb készség, a gyermek figyelmének terjedelme is az életkorral változik. Az 5-7 éves gyermek átlagosan 15 percig, a 8-10 éves átlagosan 20 percig képes egy témára koncentrálni. Az intenzív figyelem 11-12 éves korra 25 percre növekedhet, de a koncentráló 19
képességet sok egyéb tényező is befolyásolja. A különböző, kifejezetten a gyermekeknek szánt sorozatok, mesefilmek ennek a ténynek a figyelembevételével készülnek, s a csatornák is így állítják össze a kínálatukat. Kétségtelen azonban, hogy a figyelem tartósabbá tehető a színes, mozgékony jelenetek, a gyors akciók, a változó vizuális- és hangeffektusok alkalmazásával. Elemzésünk során érdekes összefüggésre leltünk a műsorszámok időtartama és az erőszakos, félelemkeltő elemek előfordulása között (12. ábra). Az említett elemeket tartalmazó műsorok átlagos időtartama hozzávetőlegesen tíz perccel volt hosszabb (23:54 perc), mint azon műsorszámoké, amelyekben egyáltalán nem, vagy csak elvétve fordult elő agresszió vagy félelemkeltő elem (13:28 perc). Fellelhető volt az eltérés a televíziók megoszlásában is, vagyis minden vizsgált csatornán átlagosan rövidebbek voltak a problémás elemet mellőző, illetve a csupán kevés aggályos elemet tartalmazó műsorok. Amikor az átlagos időtartamokat a problematikus műsorszámok között vizsgáltuk, az eltérés a rajzfilmek esetében minden csatornánál ismételten jelentkezett. Annak tisztázására, hogy az átlagok közötti eltérések mögött a véletlen vagy egy másik magyarázó tényező hatása bújik meg, variancia-analízist alkalmaztunk. Az eredmények szerint szignifikáns összefüggés áll fenn a műsorszámok hossza és az agresszív, illetve félelemkeltő tartalom között, vagyis a készítők feltehetően ezen elemeken keresztül az ismert életkori kapacitási korlátok dacára a gyermekeknél tartósabb figyelemre számítanak. Csakhogy az így nyert meghosszabbított érdeklődés már közel sem olyan intenzitású, mint eredendően volt. A folyamatos ingeráradat idő előtt kifárasztja a gyereket, amely egyre kedvezőtlenebbül érinti a feldolgozó-képességet. A figyelem fenntartásához legjobb lenne olyan elemeket használni, amelyek nem árasztják el, nem rohanják le a gyermekeket, nem fárasztják el idő előtt a feldolgozó-képességüket. Ehhez kevesebb zaj, lassabb tempó, gyermekorientált nyelvezet és egy sor olyan formai elem szükséges, melyek a feldolgozhatóságot, az elmélkedést, valamint a megértést helyezik előtérbe. A tévé műsorainak megértése ugyanis - hasonlóan más kommunikációs folyamatokhoz - aktív szellemi munka, különösen a fiatal gyermekek számára. 12. ábra A műsorszámok átlagos hossza, valamint az ártalmas tartalom típusa 20