AZ EU MAGYARORSZÁGI KOMMUNIKÁCIÓJA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK nappali tagozat szakdiplomácia AZ EU MAGYARORSZÁGI KOMMUNIKÁCIÓJA Készítette: Laczkovszki Bernadett Budapest, 2008

Tartalomjegyzék 1 Bevezetés, témaválasztás... 6 2 A demokrácia és a kommunikáció összefonódása, szerepük az Európai Unióban... 9 2.1 Demokrácia...12 2.1.1 Mennyire demokratikus intézmény az EU?...15 2.2 A kommunikáció alapfogalmai, helye és szerepe a demokráciában...19 2.2.1 Kommunikáció, de milyen?...20 2.2.2 Nyilvános kommunikáció...21 2.2.3 Állítsuk a kommunikációt a demokrácia szolgálatába!...23 3 Az Európai Unió kommunikációs politikája...25 3.1 A D-terv és a Fehérkönyv...26 3.2 Debate Europe Vitassuk meg Európát...30 3.3 Kommunikáció blogokon keresztül...31 3.4 A média: eszköz vagy hatalom?...33 3.5 Európai Unió vs a polgárok akarata...37 4 A hazai EU-kommunikáció helyzete...41 4.1 Brüsszel szerint példaértékű Magyarország EU kommunikációs stratégiája...43 4.1.1 Benned van...44 4.2 Külügyminisztérium...47 4.2.1 Infojárat...48 4.2.2 Együtt sokfélén...49 5 Az EU magyarországi kommunikációját segítő intézmények, szervezetek...51 5.1 Bizottság képviselete, EP Tájékoztatási Iroda...51 5.1.1 Az Európai Unió Háza Budapesten...51 5.1.2 Május 9-ei Európa Nap...53 3

5.1.3 Team Europe...55 5.2 Europe Direct, Európai Információs pontok...56 5.3 EUvonal...57 5.4 Civil szervezetek...59 5.4.1 Pillar Alapítvány...61 5.4.2 Magyarországi Európa Társaság...62 6 Az emberek véleménye az Európai Unióról és uniós tájékoztatásról...65 6.1 Vélemények a Szonda Ipsos és az Eurobarometer felmérések szemszögéből...65 6.2 Saját meglátások...67 7 Zárszó...73 8 Irodalomjegyzék...75 9 Ábrajegyzék...80 10 Mellékletek...81 4

Elfelejtettük, vagy egyszerűen nem tudjuk, hogy miért kell nekünk az európai integráció, miért jó és hasznos az Európai Unió, mit várhatunk tőle. Azok a magyarázatok, amelyek 30 évvel ezelőtt hatékonyak voltak, miszerint legyen béke, legyenek határok, legyen jólét, ma már nem hatásosak Schöpflin György, európai parlamenti képviselő Az EU hatékony kommunikációja, azaz megismertetése, működésének emberközeli és mindenki számára érthető, elfogadható bemutatása olyan, mintha valaki Frankensteint szeretné beöltöztetni Greta Garbónak, csak annál nagyobb kihívás. Margot Wallström, az EU intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztosa 5

1 Bevezetés, témaválasztás Nemzetközi kommunikáció szakos hallgatóként már elég régóta foglalkoztat a kommunikáció szerepe életünkben, mind a magán életi, tehát családi oldalát tekintve, mind a hivatalos érintkezéseket. Úgy gondolom, szerepe fontosabb és meghatározóbb, mint azt sokan gondolják. Ha valóban kommunikálunk, és nem csak elbeszélünk egymás mellett legyen az két ember kommunikációja, vagy egy szervezet és tagjai közti kommunikáció akkor az előbbre viheti életünket. A kommunikáció során kifejezhetjük érzéseinket, gondolatainkat, amely már önmagában is fantasztikus dolog. S ha ezt nem csak a magunk szórakoztatására tesszük, hanem másokért, s egyben nyitottak is vagyunk a visszajelzésekre, reakciókra, egyáltalán nyitottak vagyunk másokra, az valóban gazdagíthatja életünket. Azonban a kommunikáció nem csak érzelmeink megnyilvánulása, nem csak szellemileg tehet gazdagabbá, hanem anyagi értelemben is. A tapasztalatok cseréje előbbre viheti a társadalmat és a gazdaságot, az új ötletek meghallgatása és felhasználása segítheti a fejlődést. A kommunikáció emellett a demokrácia egyik fontos eleme. Az embereknek egyrészről joguk van elmondani, amit gondolnak, másrészről joguk van ahhoz is, hogy tudják, mi történik körülöttük, különösen, ha az életükre is hatással van. Mivel szinte naponta szembesülünk azzal, hogy demokratikus társadalomban élünk, ezért először is azt szeretném megvizsgálni, mit jelent maga a szó, hogy demokrácia, hogyan változott az évszázadok során. Ennek fényében kitérek arra is, hogy mennyire demokratikus szervezet az Európai Unió, mennyire lehet egyáltalán demokratikus egy ekkora szervezet. Azonban nem csak az lehet kérdéses, mit értünk a demokrácia alatt, hanem maga a kommunikáció megközelítése is. Ahhoz, hogy elemezni tudjam az Európai Unió esetében, tisztában kell lenni az alapfogalmakkal. Hiszen pusztán azért, mert naponta kommunikálunk, azt hisszük, mindent tudunk róla, úgymond a vérünkben van. De ha valóban így van, miért mennek tönkre családok részben annak köszönhetően, hogy problémáikat nem tudják megbeszélni? Akkor miért van szükség arra, hogy egész felső oktatási egyetem épüljenek az oktatására? Miért fordítanak óriási vállalatok egyre 6

nagyobb figyelmet és pénzt arra, hogy javítsanak kommunikációs stratégiájukon? Véleményem szerint azért, mert nem velünk született tehetség, hanem elsajátítjuk szocializálódásunk folyamán. A hatékony kommunikációt, melynek során az az üzenet jut el másokhoz, melyet szeretnénk, s mely során képesek vagyunk mások üzeneteinek befogadására, egy életen át tanuljuk. Témám aktualitását támasztja alá, az Alkotmány 2005-ös kettős leszavazása, melynek következtében az unió egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy javítsa kommunikációját. Azonban mikor kutatásomat elkezdtem, két problémába ütköztem, melyek megváltoztatták vizsgálatom eredeti koncepcióját. Az egyik, hogy az unió általános törekvéseit és a magyarországi gyakorlatot nem lehet különválasztani, hiszen azáltal, hogy az integráció részévé váltunk, számos cél közös lett, és elfogadtuk, hogy bizonyos területeken az unió irányadását követjük. Így dolgozatomban e kettővel részben együtt foglalkozom, de teszem ezt a helyi adottságok és tapasztalatok figyelembe vételével. A másik probléma, hogy bár a kommunikációs stratégiát próbálják az unió politikájaként kezelni, nehezen kezelhető fogalom önmagában, hogy: Európai Unió. Hiszen nem önállóan létezik, hanem tagországok és uniós intézmények alkotják, így kommunikációja is a tagállamokon és intézményeken, illetve azok vezetésén keresztül történik. Ez az oka annak, amiért külön fejezetet szentelek a hazai intézményeknek és szervezetnek. A felsorolásom a teljesség igénye nélküli, hiszen az összesre egy egész szakdolgozat kevés lenne. Munkám során ezért próbálok egy-egy szerv munkájára bővebben kitérni, tevékenységüket alaposabban megvizsgálni, és azon belül is az aktualitásokra koncentrálni. Célom az, hogy felhívjam a figyelmet olyan lehetőségekre, amely rejtve van a tömegek elől, s hogy fényt derítsek arra, a kommunikáción vagy az emberen múlik a tájékozottság. Dolgozatom alapossága érdekében törekedtem a minél szélesebb körű információszerzésre. A szakirodalom és az interneten hozzáférhető dokumentumok, cikkek feldolgozása mellett lehetőségem nyílt arra, hogy interjút készítsek az EUvonal munkatársaival, valamint a Magyarországi Európa Társaság elnökével, Hedegűs Istvánnal. Ezen kívül részt vehettem a Külügyminisztérium és az EUvonal szervezésében megrendezésre került Együtt sokfélén konferencián a Parlamentben, 7

mely során megragadtam az alkalmat, s szóba elegyedtem Dr. Kenéz Győzővel, Team Europe szakértővel, és a Pillar civil szervezet tagjaival. Vizsgálódásom törekedtem arra, hogy a kommunikáció javítására született dokumentumokat, a kommunikáció módját, a magyarországi uniós tájékoztatást folytató intézményeket és azok tevékenységét az állampolgárok, a hétköznapi emberek szemével nézzem. Ennek érdekében felhasználtam tapasztalataimat, megfigyeltem körülöttem élők véleményét, s feldolgoztam a Szonda Ipsos és az Eurobarometer közvélemény kutatásait. Ezek mellett saját kérdőíves kutatást is végeztem, melyben a hangsúlyt az unió megítélésére, az emberek elégedettségére és az uniós tájékoztatással, kommunikációval kapcsolatos véleményekre helyeztem. 8

2 A demokrácia és a kommunikáció összefonódása, szerepük az Európai Unióban Az európai integráció története jóval az 1957-es megalakulás elé nyúlik vissza, s bár sokan hajlamosak az akkor megalakult Európai Gazdasági Közösséget korunk Európai Uniójával azonosítani, hosszú fejlődése során a mai EU sokkal összetettebbé és bonyolultabbá vált több szempontból is. Az Európa Gazdasági Közösség megalakulásakor a legfőbb törekvés azt volt, hogy elébe menjenek egy újabb háborúnak és megpróbálják fenntartani a békét. Ehhez egy olyan szoros gazdasági együttműködés kellett, amelyet a tagországok nem tudnak csak úgy felrúgni, hanem érdekeltek a fenntartásában. Ezt alapozta meg az a tény, hogy a háború után Európa politikai és gazdasági súlya lecsökkent, s az összefogás tűnt az egyetlen járható útnak a fejlődéshez és világgazdasági befolyásuk visszaszerzéséhez. Tovább erősítette ezt az álláspontot, hogy csak így volt esély arra, hogy hosszú távon felvehesse a versenyt képviselhessen a világpiacon. az Amerikai Egyesült Államokkal, és jelentősebb erőt Az európai országok többsége azonban nem kívánt ebbe az irányba elmozdulni, féltve nemzeti szuverenitásukat, viszont ott lebegett még az elmúlt háború félelme és vesztesége. Az USA sürgette Európa talpra állását vesztesek és nyertesek esetében egyaránt -, de a franciák féltek a németek felemelkedésétől és megerősödésétől, ezért egy olyan integrációra volt szükség, amely mindkét felet magába foglalta. Az integráció megvalósítása érdekében tehát olyan terület választottak, amely mindkét fél részére, valamint egész Európára nézve alapvető fontosságú volt. Így jött létre 1951- ben a francia külügyminiszter után elnevezett Schuman-terv alapján az Európai Szén- és Acélközösség, melyhez csatlakozott Franciaország, Németországi Szövetségi Köztársaság, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország. A kezdeti sikereken felbuzdulva több kísérletet is tettek a politikai integráció megteremtésére, azonban az országok még évekig nem voltak készek erre. A közös piac és a vámunió megvalósítására, 1957-ben érkezett el az idő, amikor is megalapították az Európai Gazdasági Közösséget. 9

Az évek folyamán lépésről lépésre fejlődött az integráció és haladt mindig egy-egy újabb cél felé. A kereskedelem liberalizálásával 1958 és 1973 között a vámunió keretein belül gyors belső integráció zajlott, mely során rendkívül dinamikusan nőtt a tagországok közötti kereskedelem. Először lebontották a mennyiségi korlátozásokat és vámokat a tagállamok között, kialakították a közös külső vámokat, s a négy szabadság 1 elvéből kettőt sikerült megvalósítani: az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. S bár a tőke és a munkaerő szabad áramlása nem működött teljes mértékben, az első lépéseket itt is megtették. Az 1980-as évek közepére pedig a hatokból már tizenkettek lettek: nőtt a tagországok száma, a közösség területe és lakossága, s ezzel együtt bővült és mélyült azoknak a területeknek a köre, ahol a tagállamok együttműködtek. A gazdasági integráció után a továbbhaladás érdekében közelebb kerültek egy politikai integrációhoz, melynek összehangolása már nehezebb feladat volt. Egyre inkább napirendre került a közösségi külpolitika, valamint bel- és igazságügy, melyek a határok átjárhatóságával összefüggő bűnözés és terrorizmus elleni fellépést sürgették. A középés kelet-európai politikai változások, azon belül is a német egység problémája hozzájárult ahhoz, hogy 1990-ben összehívják a monetáris és politikai unió létrehozására vonatkozó kormányközi konferenciákat. Végül 1992-ben Maastrichtban döntöttek, és létrehozták az Európai Uniót, mely egy teljesen új fejezetet nyitott az integráció és a benne élők életében. 2 Hosszú út vezetett odáig, hogy Európai Gazdasági Közösségből Európai Unió legyen. Már a neve is mutatja, hogy a mai unió sokkal mélyebb és szorosabb együttműködést takar. Mára 27 tagországa van, mely 27 különböző nemzetet jelent, több mint 496 millió főt és 27 eltérő gazdaságot és fejlettségi szintet. Egy ekkora szervezet irányítása jóval összetettebb és bonyolultabb feladat. Egy részről óriási erőt képviselhet a világon, de más részről könnyen káosz és elégedetlenség uralkodhat el rajta! Ahhoz, hogy bármilyen vezető szerepet töltsön be az unió a világban, egyfajta politikai-gazdaságitársadalmi összhangra lenne szükség. Persze teljes összhangot képtelenség egy kisebb közösségben is fenntartani, de a többség támogatására mindenképpen szükség van. 1 Négy szabadság elve: áru, szolgáltatás, tőke és személyek szabad áramlása az Európai Unió tagállamain belül 2 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Uniról (p.25-47); Budapest, 2005 10

Ehhez azonban a polgárokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem törekedni kell az egyének meghallgatásra. Az Európai Uniónak a polgárok uniója kell, hogy legyen. A magyar közvéleményben tévesen használják az uniós polgárság fogalmát, és sokan helytelenül állampolgárságnak nevezik, még a médiában is. Ennek oka az lehet, hogy az angol citizen szó magyar megfelelőjeként mind a kettő helyes. S bár szinte mindkettő ugyanolyan fontos, ügyelnünk kell a szóhasználattal, mivel már maga a szó is utal rá: állampolgárai csak az államnak vannak. Az állampolgárság összetett fogalom, legszűkebb értelemben egy nemzetállamhoz való tartozást jelenti, vagyis közvetlen kapcsolatban áll az emberek nemzetiségével. Az állampolgári státusszal jogok és kötelezettségek járnak. A jogok lehetnek állampolgári, szociális és politikai jogok. Az állampolgári olyan jogokat foglal magába, mint a szólás- és vallásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdon szabadságát, stb. Ezeket tartjuk az alapvető demokratikus jogoknak. A politikai arra utal, hogy az egyénnek joga van részt venni a politikai életben. A szociális pedig viszonylag új keletű, és a polgárok jóléthez való jogát értjük alatta, melynek feltételeit a kormány köteles megteremteni. Kötelezettség volt például a sorkatonaság, de én úgy gondolom, hogy az is állampolgári kötelezettség, hogy mások jogait tiszteletben tartsuk. Az állampolgársággal továbbá egyfajta identitástudat is együtt járhat, vagyis egyfajta csoporthoz tartozás érzése. Erről eddig csak határokon belül gondolkodtunk. Azonban az 1990-es évek elején a Maastricht-i egyezmény megteremtette az uniós polgárság fogalmát, amely azt jelenti, hogy ha valaki az Európai Unió bármely tagállamának polgára, akkor automatikusan az unió polgára is. 3 Ha nem is ugyanazokkal, de ugyanúgy jogokkal és kötelezettségekkel jár az uniós polgárság, melyekről tájékoztatni kell az embereket. Véleményem szerint ebben az esetben sem szabad megfeledkezni az identitás tudatról, hiszen a csoporthoz tartozás érzése fontos szerepet tölt be életünkben. Sok nemzetből áll az Európai Unió, még sokkal több egyéniségből. Ha úgy érzik, azonos csoporthoz tartoznak, közös a cél, akkor nagyobb az összefogás és többet áldoznak fel esetleg saját hasznukból a másik javára. Azonban a sokszínűségnek is meg vannak a maga hátrányai: nem lehet mindenki igényeinek megfelelni! Közel 500 millió embernél már szinte lehetetlen közös célokat megfogalmazni, ezért arra kell törekedni, hogy a kitűzött célok és a többség 3 Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000 11

elképzelései összhangban legyenek. Ez azonban csak úgy érhető el, ha minél több ember véleményét és ötleteit hallgatják meg, és próbálják belefoglalni politikájukba. S ami nagyon kényes és érzékeny pont: ennek az egésznek a kommunikációja a tagállamok és azok állampolgárai felé. Hogy miért is indítottam a kezdetekkel? Ahogy egyre inkább összefonódtak a tagállamok, egyre inkább bővült közös tevékenységeik köre: s míg az elején a gazdasági kapcsolatok voltak túlsúlyban, ma az unió szinte az élet minden területére befolyással van. Ahhoz, hogy az integráció fejlődhessen, ezzel együtt kell fejlődnie az unió és polgárai kapcsolatának. Az alkotmány visszautasítása két alapító tagország Franciaország és Hollandia - részéről 2005-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy ha tovább növekszik az általános elégedetlenség az EU-val szemben, az hátráltatja az unió haladását. Hiába mutatják számok és statisztikák, hogy sikeres az unió, ha az emberek nem érzik a mindennapjaikban. De vajon tényleg az a jó irány, amit Brüsszelben eldöntenek? S ha mégse, hogyan lehetne hatékonyan bevonni az embereket a döntéshozatalba? 2.1 Demokrácia Az emberek többsége úgy érzi, hogy az őket közvetlenül érintő ügyekbe még csak közvetve se szólhatnak bele, a fejük felett dőlnek el az igazán fontos ügyek De vajon szükség van arra, hogy bárki vagy éppen mindenki beleszóljon az unió ügyeibe? Ha igen, ki és milyen mértékben? Politikusok, szakszervezetek, civil szervezetek vagy alapítványok? Egy laikus véleménye ér annyit, mint a szakértőé? Lehetséges, hogy a józan paraszti ész felülkerekedjen az illetékesek szakértelmén? Mielőtt megpróbálnám megválaszolni a bennem és talán sokakban felmerülő kérdéseket, járjuk körbe először is a demokrácia és a kommunikáció fogalmát. A demokrácia olyan fogalom, melyre az emberek többsége kapásból rávágná: persze, hogy tudom, mit jelent! De vajon tényleg azt jelenti? Egyáltalán mindenkinek ugyanazt Sokaknak elsőre a választások, szavazás vagy éppen a kapitalizmus jutna az eszébe, de ha jobban belegondolunk, számos más a társadalmat és személyes helyzeteket érintő ügyekben is fontos szerepet játszik. Nem csak a demokrácia fogalma kérdéses, de megítélése is. Bár legtöbben közülünk feltehetően jó dolog tartják, ezzel nem mindenki 12

értene egyet. Edmond Burke 4 például a demokráciát egyenes szégyenteljesnek tartotta, mely ellentétes a dolgok természetes rendjével. A demokrácia fogalma az ókori görögökig vezethető vissza, jelentése: az emberek uralma. 5 Azonban, mint sok más fogalom, ez is sokat változott az évszázadok folyamán, ma már nem ugyanazt értjük alatta, mint amit a demokrácia bölcsőjében a demokráciának gondoltak. Arisztotelész a Politika című művében a demokráciát, mint államformát fogalmazza meg, vagyis egy olyan politikai rendszert, melyben a nép gyakorolja a hatalmat, szemben azokkal, ahol kevesek hozzák meg a döntéseket. 6 Mintegy 2500 évvel ezelőtt a demokrácia részvételen alapuló volt: Athénban a központi szerepet a közös jólét kapta, nem pedig az egyéni boldogulás, s a rendszer a cselekvő állampolgárokra épült. Ennek is megvolt a maga szépség hibája: a mindenki alatt csak a férfiakat értették, ráadásul, ha valakivel a többség nem akart együtt élni, egyszerűen kiszavazták maguk közül. A demokrácia nem mutatott túl a politikán, hanem csak arról szólt, hogy hogyan kormányozzanak. A görög próbálkozás után sokáig elutasították a demokráciát. A döntéshozatalban csak a magántulajdonnal rendelkező gazdagok vehettek részt, akik úgy gondolták, a nép teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy beleszóljon az irányításba. A változás 1832-ben következett be Nagy-Britanniában, amikor is kiterjesztették a választójogot minden felnőtt férfira, státusztól és birtoktól függetlenül, s bár majd száz év eltelt, de végül a nők is megkapták a szavazati jogot. Egyre inkább kezdett elterjedni (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban), hogy a szavazásra jogosultak önmaguknál rátermettebbeket választottak a kormányzásra, akik önállóan eldönthették, hogy mi szolgálja leginkább a közösség javát. Tehát a részvételen alapuló demokráciát felváltotta a képviseleti demokrácia. 7 John Stuart Mill azonban azt hangoztatta, hogy a képviseleti hatalomgyakorlást csak akkor lehet demokráciának nevezni, amennyiben minden állampolgár egyenlő mértékben képviseltetik. Ugyanis minél szélesebb és arányosabb a képviselet, annál nagyobb az esély arra, hogy valóban a közjót szolgálja. 8 4 XVIII. századi brit író, szónok, politológus, és filozófus 5 A demokrácia két görög szó, a démosz és a kratos szavak összetétele. A démosz jelentése nép, míg a kratos uralmat, hatalmat jelent. 6 Arisztotelész: Politika; Gondolat Kiadó, Budapest, 1984 7 Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000 8 Hudecz Gergely tanulmánya: Demokrácia és demokratizálódás; in: Kül-világ folyóirat, IV. évfolyam, 2007/2. szám 13

A 20. század folyamán tovább változott a demokrácia fogalma, s ma már messze túlnyúlik a politikán. A háború utáni időszakban egyre fontosabbá váltak a társadalmi és szociális jogok: harcoltak a faji és szexuális megkülönböztetés megszüntetéséért, a férfiak és nők között egyenlőségért, és elismerték, hogy minden embernek joga van a tisztességes életszínvonalhoz. S míg az állampolgáriság a görögnél a közéletben való aktív részvételre utalt, addig ma a személyes jogokra, illetve a társadalmi kötelesség- és felelősségtudatra vonatkozik. Jelenleg az úgynevezett liberális demokrácia az uralkodó forma, melyben egyéni szabadságot védő alkotmányos jogok korlátozzák a döntéseket. A mai "modern demokráciában a pluralizmus, a parlamentarizmus, a hatalommegosztás, az alkotmányosság és a jogállamiság elemei keverednek. Az Európai Unió mintegy felvételi kritériumként megköveteli, hogy tagállamai modern, liberális demokráciák legyenek, és megteremtette az európai polgárság fogalmát. Az uniós polgárság némelyeknek új lehetőségeket jelent, másoknak ellehetetlenülést! A demokráciát, ezt a jó dolgot, még az ezredforduló közeledtével is olyasvalaminek tekintik, ami néhány embernek jó, de másoknak veszélyt jelent. Továbbá, még mindig azt tartják róla, hogy az élet bizonyos területein jól beválik, más területeken azonban elfogadhatatlan. Ezért a demokrácia elméletét és gyakorlatát mind a mai napig egyaránt veszi körül vita és konszenzus olyasvalami tehát a demokrácia, amivel meg kell küzdeni, de egyszersmind érte magáért is küzdeni kell. 9 A demokrácia egy eszme, melynek megvalósítása az embereken és a rajtuk keresztül működtetett intézményeken múlik. A dolgozatomban demokratikus intézmény alatt olyan szervezetet értek, amely megteremtése és fennállása az emberek többségének akaratából fakad. Nem hiszem, hogy a nép uralma lenne, hiszen akkor a népnek egységes véleményt kellene képviselnie. Működéséhez folyamatos legitimitációra van szükség, mely a politikai jogok érvényesülésével jön létre. S míg az előbb láthattuk, hogy már a nép sem teljesen egyértelmű a demokrácia jelentésének vizsgálatakor, a választási rendszerünk is hagy némi kérdést maga után. Ugyanis a választásokkal a többség nem a hatalmát gyakorolja, hanem átruházza azokra, akikről reméli, hogy több szakértelemmel rendelkeznek. S bár a képviseleti demokráciával szerintem sem a nép, sem a többség uralma nem valósul meg, mégis szükség van arra, hogy hatalmukat csak közvetetten gyakorolhassák, hiszen e nélkül 9 Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000 14

káosz lenne, mindenki mást akarna elérni és más módszerekkel. A közvetlen uralom, mint egykor Athénban, a lakosság ilyen szintű növekedésével egyszerűen nem valósítható meg, és mint láthattuk, az sem mindenki uralma volt. Bennem egy kicsit ellentmondás is él a demokráciáról. Nézzük csak a személyiségi jogokat: ami az egyik embernek jogokat ad, az sértheti a másik ember jogait. Hiszen ha szólás és vélemény szabadság van, akkor elvileg létezhetnek olyannyira szélső jobboldali vélemények, melyeknek hangoztatása, vagy akár kifejezése egyes csoportokat kifejezetten hátrányosan érint. De akkor mi a helyzet az érintett csoport élethez, boldogsághoz, jóléthez való jogával? Ki szabja meg a határt, hogy meddig lehet elmenni? Úgy gondolom, egy demokratikus intézmény feladata, hogy a politikai, állampolgári és szociális jogokat minél szélesebb körben biztosítsa; a jogokról és kötelezettségekről megfelelő, hiteles tájékoztatást nyújtson; és ne csak az információ átadásra törekedjen, hanem az alulról érkező információt a lehető legjobban beépítse politikájába, működésébe. Végül nagyon fontosnak tartom, hogy a jogainkkal csak addig élhessünk, amíg ezzel mások jogait nem csorbítjuk, nem korlátozzuk! 2.1.1 Mennyire demokratikus intézmény az EU? Először is nézzük meg, kik irányítják az Európai Uniót? A három legfontosabb szerve az uniónak a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság: többnyire a Bizottság kezdeményezése alapján a másik kettő, mint társ-jogalkotó fogadja el az új szabályokat és döntéseket. A Tanácsban a tagállamokban megválasztott parlamentek által kinevezett kormánytagok vannak, vagyis a mi általunk demokratikusan megválasztott kormány dönti el, hogy kik menjenek. Tehát a megválasztásukkal mi felhatalmaztuk őket azzal a joggal, hogy egy adott tanácsi döntésben az ország szakpolitikusai vegyenek részt: például egy mezőgazdasági kérdésben az országok földművelésügyi miniszterei lesznek illetések. Az Európai Parlament tekintetében már nem csak közvetetten, hanem közvetlenül választunk ötévente, tehát legitimitása kevésbé lenne megkérdőjelezhető. A választás módja azonban szinte országonként eltérő: Magyarországon például a pártok döntik el, kiket jelölnek, vagyis kik szerepelnek majd azon a listán, amely alapján szavazunk. Tehát ez nem annyira az EU-n múlik, hanem inkább a tagállamokon. Véleményem szerint, ha ebbe megpróbálnának beleszólni, azt kevésbé tartanák demokratikusnak, hisz így is sokan úgy vélik, az unió veszélyezteti a nemzeti szuverenitást. 15

Legtöbbször a Bizottságot vádolják azzal, hogy nem kellően demokratikus. A Bizottságnak tagállamonként egy tagja van, akiket a tagállamok kormányainak megállapodásával és az Európai Parlament hozzájárulásával jelölnek ki. Tehát láthatjuk, azok választják, akiket mi előzőleg közvetetten, illetve közvetlenül megválasztottunk. A hiba ezek szerint nem a legitimitásban keresendő hiszen egy közvetlenebb választási procedúra csak nehézkesebbé és vontatottabbá tenné a folyamatot -, hanem sokkal inkább abban, hogy ennek tudatosítása érdekében mit tesznek az uniós intézmények, illetve maguk az állampolgárok! Másodsorban sokszor felmerül, hogy mennyire átláthatatlan az unió működése, annak ellenére, hogy a transzparencia az unió egyik alapelve! Az átláthatatlanság megszüntetése a 80-as években kezdődött, majd a Maastrichti szerződés rögzítette alapelvként. (Láthatjuk, a Maastrichti szerződés igenis sok szempontból új fejezetet nyitott ) 1992-ben három célkitűzést fogalmaztak meg: a Tanács munkájának nyitottságát; bővebb információt a Tanács döntéseiről és szerepéről; valamint a közösségi jogszabályalkotás egyszerűsítését. 1997-re pedig mindhárom nagy intézmény csatlakozott a hozzáférési kódexhez, mely lehetővé tette a hozzáférést a Tanács, a Parlament és a Bizottság dokumentumaihoz, majd az átláthatóság követelménye bekerült az Alapjogi Chartába is. 2008 április végén a Bizottság változásokat fogadott el az EU intézmények dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatban. Ez egyrészt arra irányul, hogy megerősítsék a korábbi, átláthatóságra irányuló elkötelezettségüket; másrészt, hogy javítsák a válaszadás hatékonyságát a polgárok intézményekhez feltett kérdéseire. 10 Azonban felmerül a kérdés, átláthatóvá válhat-e valaha a hétköznapi emberek számára egy ekkora szervezet működése? Mennyi információt kell ahhoz EU-nak nyilvánosságra hoznia és mennyi az az információ mennyiség egyáltalán, ami fel tudunk dolgozni? Úgy gondolom, a transzparenciát is több féleképpen lehet megközelíteni. Nem hiszem, hogy valaha bárki képes lenne teljesen átlátni az Európai Uniót, hiszen egyre összetettebb, ráadásul egy működő szervezet, tehát folyamatosan változik. Tisztább képük azoknak van, akik ezen a szakterületen dolgoznak, de nekik is inkább a saját területükről és csak akkor, ha folyamatosan nyomon követik a változásokat. Tóta W. Árpád, az index újságírója szerint, ahogyan nem magyarázzuk el az embereknek, hogy hogyan működik 10 http://www.euroastra.hu/node/12464 letöltés: 2008. május 1. 19:50 16

egy ballisztikus rakéta, ugyanúgy nem kell az EU döntéshozatali módszerét vagy felépítését sem az emberekbe sulykolni. 11 Arra kell törekedni, hogy a tájékoztatás a kézzel foghatóbb, jelenlegi és jövőbeni aktualitásokról szóljon elsősorban, azokról, amik közvetlenül is érintik őket. Meg kellene találni azokat a csatornákat, amivel egy-egy területet el lehet érni. Például ha agrár-ügyeket érintő változásokról, fejlesztésről vagy támogatásról van szó, nem az internet a legmegfelelőbb forma. Egyrészről vidéken nincs olyan mértékű internet hozzáférés, másrészről a földet művelő embereknek nem igazán szokása az világhálón böngészni. Másodsorban fontos szerepe van az oktatásnak! Ha az emberek tudják a lényeget, hogy miért alakult meg az unió, hogyan változott, mit próbál elérni, akkor nem fogják olyan idegenkedve fogadni minden mozzanatát. Itt azonban tudomásul kell venni, hogy az oktatás elsősorban csak a fiatalokat éri el, azok esetében, akik már rég elhagyták az iskolapadot, más megoldást kell találni. S nem csak az elérési csatorna kiválasztására kell odafigyelni, hanem a tájékoztatás és oktatás módszerére. A legnagyobb hiba, hogy túl részletesen próbálják meg elmagyarázni az alapdolgokat, amitől az embernek már a kezdetek kezdetén elmegy a kedve attól, hogy jobban belemélyedjen! Véleményem szerint a gyakorlati kérdésekre kell összpontosítani. A harmadik a szubszidiaritás elvének vizsgálata, mely Maastricht óta kap jelentősebb szerepet, hiszen akkor ugrásszerűen megugrott az intézményekre ruházott feladatok köre, és célként is sokkal inkább megfogalmazódott egy európai közösség kialakítása. A szubszidiaritás az az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek. 12 A cél az volt, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz legközelebbi szinten hozzák meg. Szerintem ez már önmagában sok kérdést és ellentétet vet fel Hiszen ki dönti el, hogy melyik mit értünk a legalacsonyabb szint vagy a legnagyobb hozzáértés alatt? Egyrészről a polgárok úgy érzik, hogy számunkra a döntés hozatal túl távoli és idegen, és hogy ők alakíthatják Európát, még csak álmukban sem merül fel. De lehetséges egyáltalán, hogy azt a rengeteg információt, ami alapján az unióban döntenek, ők 11 A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag) 12 http://eutanora.euvonal.hu/texts.aspx?show=1&id=9 letöltés: 2008. március 19. 17

maguk feldolgozzák és megértsék? Akarják ezt egyáltalán? A válasz az esetek nagy részében feltételezésem szerint: nem. S ez nem is feltétlenül baj, hiszen annyi minden más van még az életben, nincs mindenre időnk és energiánk. A lényeg, hogy igenis legyenek hiteles és érthető fórumok azok számára, akik szeretnék mélyebben elásni egy-egy témában. Az ember egy kis csoport tagjaként, még érezheti, hogy igenis odatartozik, alakítja csoportja sorsát, de én úgy látom, hogy ez már nemzeti szinten sem működik annyira. Hogy valaki magyarnak érzi magát, és ebben összetartó erőt lát, abba valamilyen szinten beleszületett, valamint bele szocializálódott, mégse érezzük, hogy valóban alakíthatnánk magyar sorsunkat. Akkor mit várunk uniós szinten? Mitől kellene uniós állampolgárnak éreznünk magunkat, mikor alig 4 éve, hogy tagok vagyunk? Az unió hibája mindez? A politikáé? Vagy mi magunk se akarjuk igazán? Végül pedig felmerül, mennyire lehet a demokrácia hatékony egy ilyen sokszínű és összetett szervezet életében? Ahhoz, hogy hatékonyabb legyen, szükség van egyrészről arra, hogy az unió a hiteles, széleskörű tájékoztatásra törekedjen, másrészről, hogy nyitott legyen az állampolgárok felé. A tájékoztatás során szem előtt kell tartani, hogy unió napirendén lévő fontos dolgok az átlagember számára teljesen irrelevánsak és unalmasak lehetnek. Dahrendorf szerint az Európai Unió legnagyobb hibája, hogy minden témája ásításra ingerlő unalom. 13 Ezen változtatni kell! Az embereket érdekelté kell tenni az uniós ügyekben, és ebben nagyon nagy szerepe van tagállamok vezetésének és még inkább a médiának. 14 A polgároknak meg kell érteniük, hogy önmagában egy szervezet felépítése, működése, története nem túl izgalmas téma, viszont valahol elengedhetetlen a gyakorlati dolgok megértéséhez. Itt is előnyben vannak a fiatalok, akiknek át kell rágniuk magukat az iskolai tananyagon, bár az ő esetükben is lehetne kicsit korábban kezdeni az oktatást, például már középiskolában, gimnáziumban. Nagyon sok múlik a tanáron, és az általa leadott anyagon, hiszen főként ez befolyásolja, milyen hozzáállás alakul ki a fiatalokban az unió felé. Az unió vezetésének, és Magyarország vezetésének is figyelembe kell vennie a generációs különbségeket és a történelmi változásokat a kommunikáció és a tájékoztatás során. A mostani tizen- és huszonévesek valamilyen szinten már belenőnek 13 Ralf Gustav Dahrendorf, német-brit szociológus, filozófus és politológus, a berlini Szociológiai Kutató Központ professzora 14 Györkös Péter: Mennyire demokratikus az Európai Unió c. cikkének feldolgozása alapján; in: Európai Tükör, 2006/12 18

az unióba, része az életüknek. Az idősebb generáció azonban megélte a szocializmust, sokan vágyakoztak a nyugati világba. S mikor végre elérkezett, csalódtak Csalódottak, hiszen attól a helyzetük, az ország helyzete nem változott meg egyik napról a másikra, még messze el vagyunk maradva az uniós tizenötök átlagától Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni! 2.2 A kommunikáció alapfogalmai, helye és szerepe a demokráciában A demokrácia vizsgálata során egyre inkább előtérbe kerül egy új követelmény, ez pedig nem más, mint a kommunikáció. Még hozzá a kétoldalú kommunikáció kell, hogy legyen! Nem is hinnénk, hogy a kommunikáció milyen mértékben befolyásolja szociális, társadalmi, gazdasági vagy éppen politikai fejlődésünket. Általában bele se gondolunk, milyen fontos szerepet játszik életünkben a kommunikáció. A kommunikáció inkább az, amit csak csinálunk, sokszor anélkül, hogy tudatában lennénk annak, hogy most éppen kommunikálunk. Pedig mennyire kifejező lehet egy gesztus, egy mozdulat, egyetlen szó! Milyen sokat számítanak akár csak egy családi vita közepette! Hát még egy egész szervezet kommunikációja, mint például a magyar kormány, vagy az Európai Unió kommunikációja! A kommunikáció sok tényezőből tevődik össze: egyáltalán nem mindegy, ki, mit és hogyan mond; mint ahogy azt sem, hogy hol és mikor. Nem szeretnék leragadni az alapfogalmak magyarázásánál, de nem lehet szó nélkül elmenni felettük, mivel a legösszetettebb kommunikációs formák is ezekre épülnek. A kommunikáció vizsgálata is egészen a görögökig nyúlik vissza, mint tudományról azonban csak a világháborút követő időszaktól beszélhetünk, akkor kezdődött a korszerű értelemben vett kommunikációkutatás, fogalmának pontos meghatározásáról azonban máig nincs egyetértés a szakemberek között. A kommunikáció jelentése a közösség, közössé tétel, közzététel, közlés szavakra vezethető vissza. A szűk értelemben vett kommunikáció meghatározásánál azonban el kell különítenünk az információátadást és a kommunikációt. Maga a kommunikáció is információátadás, azonban ettől mégis több. A kommunikáció a hírek továbbításán túl az emberi kapcsolatok és a társadalom megteremtése és fenntartása, a társas lét velejárója. Az emberi érintkezés gondolati tartalmak cseréjét jelenti: vagyis a gondolatok megformálását, közlését, befogadását, s egy (remélt) hatás kiváltását. 19

1, A kommunikáció során fontos a nyelv és a beszélők viszonya. Ahhoz, hogy a nyelv, mint jelrendszer betölthesse a funkcióját, minden résztvevő egyén számára azonos jelentést kell, hogy hordozzon. Alapvetőek ebből a szempontból a nyelv felépítésének és használatának szabályai is, azonban a mi szempontunkból a közös nyelv a fontos. Egyrészről azért, mert ahhoz, hogy a címzett megértse, az ő (anya)nyelvén kell közölni az információt (tolmácsolás, fordítás szerepe). Másrészről egy anyanyelvi szöveget is lehet olyan bonyolultan megfogalmazni, vagy éppen annyi idegen eredetű szakszóval teletűzdelni, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, és megérti! Az Európai Unió felépítése, működése már önmagában is elég bonyolult, ráadásul nyelvezete is összetett. Ebből adódóan nehéz feladat úgy fogalmazni, hogy a közember számára is érthető legyen, mégis elengedhetetlen 2, Másodszor a beszélők egymás közti viszonya is meghatározó. Általában nem csak a kommunikációért önmagáért kommunikálunk, hanem valamit el akarunk érni, valamilyen szükséglet vezérli az alanyokat, hogy egymással kapcsolatba lépjenek. Az uniós intézmények támogatást akarnak döntéseikhez, a kitűzött célok eléréséhez. Ha viszont ezek a célok a polgárok számára nem egyértelműek, az információ hiánya ellenszenvet szülhet. Ha az emberek elégedetlenek és nincsenek tisztában a tényekkel, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy leszavaznak egy olyan fontos dokumentumot, mint például az Európai Alkotmány. 15 2.2.1 Kommunikáció, de milyen? Kommunikáció nélkül elképzelhetetlen az élet, ez tartja össze a társadalmat, segíti az emberi faj fejlődését. Kurt Lewin, bécsi pszichológus szerint a kommunikáció folyamatában bizonyos szelepek vannak, melyek szabályozzák az információ áramlását. S azoknak, akik ezeket a szelepeket kezelik (pl. média) óriási szerepük van az információ terjedésében. Ithiel de Sola Pool 16 pedig úgy gondolja, hogy nemcsak az számít, hogy milyen hír jut el az emberekig, hanem az is, hogy hány csatornán jut el hozzájuk, hány forrásból származik. Szintén fontos az információ jellege, vagyis hogy csak mindennapi, általános hírekről van szó, vagy olyanról, ami hatással van egy nagyobb közösség, vagy akár az egész társadalom életére. A politikai, vagy az Európai Unióról szóló információk például döntő fontosságúak, hiszen az emberek csak akkor tudnak igazán hatékonyan részt venni saját sorsuk alakításában, ha megfelelő 15 Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002 16 Ithiel de Sola Pool: a társadalomtudományok 21. századi úttörője 20

mennyiségű és minőségű információt kapnak ahhoz, hogy felelősségteljes döntést hozzanak. Ezeknek a híreknek a fő csatornái a tömegkommunikációs eszközök, melyek könnyen torzulhatnak, éppen ezért nagy felelősség hárul azokra, akik elindítják őket. Nem elég jól megfogalmazni, folyamatosan figyelemmel kell kísérni útjukat! Ugyanakkor az is fontos, hogy a társadalom ne csak kapja az információt, hanem véleményük eljusson a döntéshozókhoz, és ők mérlegeljék is azokat. 17 A hatékony kommunikáció mind az egyének életében, mind a munkahelyen, mind a nagyobb szervezetek működésében kiemelt fontosságú. Ahogyan problémák jelennek meg egy család életében, ha nem kommunikálnak hatékonyan, ugyanez tapasztalható egy vállalat, egy ország, vagy egy unió életében. A hatékony kommunikáció azonban segítheti a készségek kihasználását. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az információ mind a két irányba áramoljon, kétirányú legyen a kommunikációs folyamat. A saját üzenet átadásán túl fontos a másik fél meghallgatása és megértése, vagyis az aktív figyelem. Ezen kívül nem csak a másik kommunikációjára kell nyitottnak lenni, hanem azt is lehetővé kell tenni, hogy velünk hatékonyan tudjanak kommunikálni. A kommunikáció hatékonysága fejleszthető, melynek módja a korábbi tapasztalatokon alapuló készségek értékelése, az erősségek hasznosítása, a gyenge pontok meghatározása és fejlesztése. Ami nagyon fontos, hogy folyamatosan értékeljük magunkat, figyeljünk a visszajelzésekre és tanuljunk belőlük. 18 2.2.2 Nyilvános kommunikáció Eddig elsősorban a közvetlen, egyéni kommunikációt vizsgáltam, most pedig szeretnék rátérni a nyilvános kommunikációra. Itt is szerepet kap az egyén, de másként, saját személyiségét hol jobban, hol kevésbé, de háttérbe szorítva. Egyrészről megjelenik a címzett oldalán, mint az üzenet befogadója (egy közösség tagjaként); más részről, mint forrás, az üzenet küldője, itt azonban egy szervezetet és annak megtervezett kommunikációs politikáját képviseli, tehát saját egyénisége csak bizonyos korlátok között bontakozik ki. Ennek ellenére mindkét esetben fontos, hogy milyen az adott egyéniség: hiszen aktív befogadónak kellene lennie, aki képes és alkalmas a visszacsatolásra; forrásként pedig hitelesnek, megnyerőnek és magával ragadónak, akinek a szavára adnak az emberek. 17 T. Molnár Gizella: Bevezetés az emberi kommunikáció történetébe (8-15); Szeged, 2000 18 Chris Roebuck: Hatékony kommunikáció (8-13); Scolar Kiadó, 2000 21