A RENDSZERIRÁNYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, A HAZAI SZABÁLYOZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ALAPELVEK Készítette: dr Kriston József Budapest, 2001. augusztus 27.
Tartalomjegyzék VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 2 1. BEVEZETÉS, ELŐZMÉNYEK... 2 2. A RENDSZERIRÁNYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK... 2 2.1. JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS STRUKTÚRA... 2 2.1.1. Gázdirektíva-javaslat... 2 2.1.2. Gázipari struktúrák és jogi szabályozói háttér... 2 2.2. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ MŰKÖDÉSE EGYES ORSZÁGOKBAN... 2 2.2.1. Rendszerirányítás a liberalizált földgázpiacon... 2 2.2.2. Az ellátás biztonságának fenntartása a liberalizált földgázpiacon... 2 2.2.3. Rendszerirányítás... 2 2.3. GÁZVEZETÉKRENDSZEREK KAPACITÁSA... 2 2.3.1. A kapacitás definíciója... 2 2.3.2. Kapacitásmodellek a tagállamokban... 2 2.3.3. Kapacitás számítás... 2 2.3.4. Kapacitás elosztás... 2 2.4. KIEGYENLÍTÉS (BALANCING)... 2 2.4.1. Az irányítási rendszerek felülvizsgálata... 2 2.4.2. Problematikus területek... 2 2.4.4. Harmonizálás és helyettesítés... 2 2.4.5. Kulcsfontosságú jellemzők és eltérések... 2 2.5. EGY LEHETSÉGES KÖZÉPTÁVÚ MEGOLDÁS RENDSZERIRÁNYÍTÓTÓL RENDSZERIRÁNYÍTÓIG TÖRTÉNŐ POOL TÍPUSÚ SZABÁLYOZÁS... 2 3. A LIBERALIZÁLT FÖLDGÁZPIAC... 2 3.1. A FÖLDGÁZPIAC SZEREPLŐI:... 2 3.2. A FÖLDGÁZELLÁTÓ INFRASTRUKTÚRA LÉTESÍTMÉNYEI:... 2 3.3. TEVÉKENYSÉGEK:... 2 4. A RENDSZERIRÁNYÍTÁS HAZAI SZABÁLYOZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ALAPELVEK... 2 4.1. FÖLDGÁZPIACI MODELL... 2 4.1.1. A földgáz fizikai útja... 2 4.1.2. Szerződéses kapcsolatok... 2 4.2. ALAPELVEK... 2 5. RENDSZERIRÁNYÍTÁS MAGYARORSZÁGON... 2 5.1. SZÁLLÍTÁSI VÁLLALKOZÁSOK FELADATAI... 2 5.2. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ TEVÉKENYSÉGE, FELADATAI:... 2 5.2.1. Napi operatív tevékenységek... 2 5.2.2. Hosszútávú kapacitástervezés... 2 5.2.3. Szolgáltatások... 2 5.3. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI... 2 5.4. A RENDSZERIRÁNYÍTÓ FÜGGETLENSÉGE... 2 5.5. ESZKÖZÖK, FELTÉTELEK... 2 6. JAVASLAT A RENDSZERIRÁNYÍTÓ OPERATÍV MŰKÖDÉSÉRE, PÉLDA... 2 6.1. KIEGYENSÚLYOZÁS (BALANCING)... 2 6.2. PÉLDA... 2 MELLÉKLETEK Törölt: 2 Törölt: 4 Törölt: 5 Törölt: 5 Törölt: 5 Törölt: 6 Törölt: 7 Törölt: 7 Törölt: 8 Törölt: 9 3 3 3 4 5 5 5 7 8 9 Törölt: 22 Törölt: 25 Törölt: 25 Törölt: 26 Törölt: 26 Törölt: 27 Törölt: 28 Törölt: 28 Törölt: 28 Törölt: 29 Törölt: 34 Törölt: 34 Törölt: 35 Törölt: 35 Törölt: 38 Törölt: 38 Törölt: 39 Törölt: 40 Törölt: 40 Törölt: 41 Törölt: 41 Törölt: 42 1
Vezetői összefoglaló A Magyar Energiahivatal a földgázszállító rendszerek rendszerirányítási feladatainak tanulmányszintű kidolgozását rendelte meg a KJ+HM Bt.-től. A feladat a kiírás szerint az alábbi részekből áll: rendszerirányítással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése és bemutatása, a hazai szabályozáshoz szükséges alapelvek kidolgozása és rögzítése, a rendszerirányító feladatainak, jogainak, kötelezettségeinek részletezése különös tekintettel az egyensúlyteremtésben és a kereskedelem területén. Mint ismeretes az EU csatlakozási tárgyalások során Magyarország nem kért derogációt az energetikában, ezért a csatlakozás várható időpontjában be kell vezetni a gáziparban a liberalizációt. A liberalizáció lényegi változásokat hoz gyakorlatilag minden területen, ami indokolja a felkészülést, és a szükséges intézkedések megtételét. Előkészítés alatt van a villamos- és gázenergia ellátási törvény, amely már figyelembe veszi a villamos és gázdirektívák előírásait. A változás egyik jelentős eleme, hogy a gázszállítási tevékenységet szét kell választani a kereskedelmi és termelői tevékenységektől, a szabad kapacitásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében. Az együttműködő gázrendszer irányítását a logikai következtetések, a hazai sajátosságok, és a nyugat-európai tapasztalatok alapján úgy kell megszervezni, hogy az egyes részrendszerek irányítását minden rendszer üzemeltetője saját hatáskörben maga végezze. Mivel a szállító vezetékrendszer összekapcsolja a termelő, tároló és elosztó rendszereket, valamint a kereskedőket és a fogyasztókat, így a szállítórendszer rendszerirányítója kiemelt szerepet tölt be. A gázipar területén nem szükséges önálló rendszerirányító, mint a villamos iparban az eltérő sajátosságok miatt (a gáz tárolható, lassú folyamatok játszódnak le a vezetékhálózatban stb.). A hazai gázipar liberalizált környezetben való működtetésének néhány kiemelt fontosságú alapelve lehet a korábban említett szállítói tevékenység szétválasztása (unbundling), a kapacitásokhoz való szabad hozzáférés (TPA), diszkriminációmentes működés, és az információk bizalmas kezelése. A rendszer egyensúlyának megteremtését napi szinten kell biztosítani. Ebben fontos szerepet kap a vezetékpuffer kihasználása, megszakítható fogyasztók alkalmazása, napi gázkereskedelem működtetése, és végül a rendszerirányítók kizárólagos hatáskörébe tartozó, letárolt gázmennyiség felhasználása. A rendszerirányítónak a rendszer működtetéshez törvényben rögzített jogokat kell biztosítani. A bemutatott, egyszerűsített példa főképp a piaci szereplők közötti szerződéses kapcsolatokat kívánja bemutatni. 2
1. Bevezetés, előzmények A Magyar Energia Hivatal szerződést kötött a KJ+HM Bt.-vel (G-364/2001) A földgázszállító rendszerek Rendszerirányításával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése. A hazai szabályozáshoz szükséges alapelvek rögzítése. A rendszerirányító feladatainak részletezése az egyensúlyteremtésben és a kereskedelem területén. c. tanulmány kidolgozására. Mint ismeretes, Magyarország elfogadta az EU-csatlakozási tárgyalások során a liberalizáció derogáció nélküli végrehajtását, ami azt jelenti, hogy a gázpiaci liberalizáció végrehajtása viszonylag gyorsan, belátható időn belül esedékessé válik. Az EU már korábban kidolgozta a 98/30/EC Irányelv Egységes szabályozás a belső földgázpiac számára (Gázdirektíva) c. szabályozást. Várhatóan még ebben az évben elfogadásra kerül a Gázdirektíva módosítási javaslata, amely a jelenlegi érvényes szabályozáshoz képest részletesen foglalkozik a rendszerirányítás feladataival. Előkészítés alatt van a Gázenergia-ellátási törvény (GET), és várhatóan az Országgyűlés őszi ülésszakán megvitatásra kerül. Kidolgozásra került a földgázpiaci modell (jelenleg nincs elfogadva). A szállítóvezetékek és a tárolók szabad kapacitásához való hozzáférés (TPA), valamint az egyes földgázpiaci tevékenységek szétválasztása (unbundling) a liberalizált földgázpiac működésének fontos szabályozóeleme, amelyet be kell vezetni (a GET javaslat már tartalmazza). A liberalizáció megváltoztatja az eddigi működési mechanizmusokat a gázkereskedelem, tárolás és szállítás területén, emiatt szükséges a várható tevékenységek szabályozásának kidolgozása. 3
2. A rendszerirányítással kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok A rendszerirányítás és annak egyes elemeivel kapcsolatos, főképp nyugat-európai országok tapasztalatait foglaljuk össze ebben a fejezetben. Felhasználtuk a Regionális Energiatőzsdéért Egyesület és a MEH által készíttetett Arthur Andersen tanulmányokat, valamint a 2001. júl. 2-3-i Madridi Fórum anyagait. 2.1. Jogi szabályozás és struktúra 2.1.1. Gázdirektíva-javaslat Az Európa Tanács 2000. március 23-24-én megtartott lisszaboni konferenciáján mind a villamosenergia, mind a gázszektorban a belső piac kiterjesztése irányában elvégzendő gyors munkára, és arra hívott fel, hogy fel kell gyorsítani a liberalizációt ezekben a szektorokban annak érdekében, hogy ezeken a területeken teljes egészében működőképes belső piac jöjjön létre. Annak érdekében, hogy diszkriminációmentes hálózat hozzáférést érjünk el, a rendszerirányító függetlensége kiemelkedő fontosságú. A rendszerirányítás számvitelileg elkülönített, átlátható kezelésére (unbundling) vonatkozó javaslatot meg kell erősíteni. Az elosztórendszerre vonatkozó szétválasztást 2004. jan. 1-től kellene alkalmazni. További intézkedések szükségesek az átlátható és diszkriminációmentes tarifák megvalósítása érdekében. A belső piac megvalósításával szerzett tapasztalatok alapján tisztázni szükséges a tárolási és egyéb szolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó előírásokat, és meg kell erősíteni azok elkülönítését. Fentieknek megfelelően javaslatot dolgoztak ki, amely többek között a 98/30/EC. számú irányelv egyes paragrafusait is módosítja. Ezen javaslatokat várhatóan 2001. második félévében tárgyalják és fogadják el. A Gázdirektíva egyes cikkelyeinek módosítása közül az alábbiakat szükséges kiemelni: a tagállamok kötelesek kijelölni saját szállítási rendszerrel rendelkező vállalatokat, amelyek felelősek a szállítórendszer üzemeltetéséért, fenntartásáért, fejlesztéséért, ill. annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért az ellátás biztonsága érdekében. Kötelező a szükséges információk átadása más vállalatok részére, hogy az összekapcsolt rendszert hatékonyan és biztonságosan lehessen üzemeltetni. A gázrendszer meghatározott időtartamra vonatkozó egyensúlyának kialakításához szükséges szabályoknak és a működtetéshez kapcsolódó tarifáknak diszkriminációmentesnek és átláthatónak kell lenniük úgy, hogy a tarifáknak tükrözniük kell az érvényes piaci árakat. Ha a rendszerirányító még nem független más tevékenységeket végző szervezetektől, akkor jogi formája, szervezete és döntéshozatala tekintetében függetlennek kell lennie. A függetlenség érdekében különböző kritériumoknak kell megfelelni, mint pl.: a rendszerirányító személyzete nem vehet részt abban az integrált vállalati struktúrában, amelyek más tevékenységekért felelősek, a személyi függőségi és egyéni felelősségeknél biztosítani kell a függetlenséget, 4
ellenőrzést kell gyakorolni a hálózat fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges eszközök fölött, ha integrált vállalathoz tartozik a rendszerirányító, akkor annak vezetői beszámoltatását a legfelsőbb fórumhoz kell rendelni. 2.1.2. Gázipari struktúrák és jogi szabályozói háttér Az európai gázipar fő jellemzője annak heterogenitása a szervezeti felépítések, a piaci penetráció az importfüggőség tekintetében. A nyugat-európai gázipar szervezeti struktúráit a széleskörű eltérések jellemzik, amelyek a nemzeti gáziparokban megjelenő eltérő kezdeti viszonyokból erednek. Néhány országban a nagyon magas fokú a vertikális integráció, és a néhány vállalatnak domináns pozíciója van, és sok esetben magas az állami befolyás. Más országokban a gázipar sokszereplős, ahol a vállalatok a magáncégeknek megfelelő módon működnek. A szervezeti struktúrák leglényegesebb tulajdonságait máig a következőképpen lehetne összefoglalni: A termelésben főleg a nemzetközi olajcégek aktívak. A szervezeti struktúra skálájának két végpontja: amikor egy tagállamban egy vállalat a felelős teljesen a szállításért és az importért, ill. mikor az import, a kereskedelem és a szállítás teljesen szabadversenyes pl. Németországban. Nagy-Britanniát kivéve a legtöbb országban a helyi és/vagy regionális cégek a legaktívabbak az elosztás területén (főleg önkormányzati közművállalatok, részben állami cégek). Nagy-Britanniában és Franciaországban például és az elosztás a szállítás integrált, más országokban ezek szét vannak választva. Mindegyik országban a gáztörvény összhangban az EU-direktívával előírja a szállítási tevékenység más tevékenységektől való szétválasztását, a diszkriminációmentességet és az információk bizalmas kezelését. Görögország kivételével amely 2006-ig derogációt kapott az EU tagállamokban a fentiek már többé-kevésbé megvalósultak. Egyedül Nagy-Britannia az az ország, ahol egy jogilag önálló társaság a Transco végzi a nagynyomású gázszállítást és a rendszerirányítást. Ez a szervezeti struktúrában meglévő heterogenitás vezetett a Nyugat-Európa gázpiacán 1960. óta fennálló pozitív fejlődéshez. Az 1. sz. mellékletben néhány nyugat-európai ország gáziparának struktúráját és jogi szabályozottságát foglaltuk össze. 2.2. A rendszerirányító működése egyes országokban 2.2.1. Rendszerirányítás a liberalizált földgázpiacon A földgázellátás folyamatosságát csak úgy lehet biztosítani, ha a gázhálózatba táplált és az abból vételezett földgáz mennyisége egy adott, a földgáz áramlási sebességétől, és a rendszer pufferolási képességétől (a hálózatban tárolható földgáz mennyiségétől) függő időszakon belül megegyezik. Figyelembe véve a földgáz tárolhatósági tulajdonságát, ez a feltétel egyben azt is jelenti, hogy a piac szereplőinek nem szükséges minden pillanatban annyi földgázt fogyasztaniuk (betáplálniuk), mint amennyit vásároltak (értékesítettek). Elég, ha 5
földgázfogyasztásuk (betáplálásuk) egy adott időszakon belül egyezik meg azzal, amit vásároltak (értékesítettek). Mivel egyrészt mind a fogyasztók, mind a termelők valós földgázfogyasztása vagy termelése általában eltér a kereskedett mennyiségtől, másrészt a hálózatba táplált földgáz esetenként különböző molekuláris összetétellel rendelkezik, ezért a földgázellátás folyamatos és megközelítőleg állandó minőségű biztosításához szükség van a földgázszállítás felügyeletére. A nemzetközi gyakorlatban a szállítóvezetéket üzemeltető társaságok végzik az adott rendszer rendszerirányítási feladatait. A rendszerirányítást végző társaság folyamatosan figyeli a várható, valamint a tényleges szállítóvezetéki forgalmat, és tervezi a földgázszállítások menetrendjét. Amennyiben az egyensúly megbomlik, a vezetékekben lévő gáz nyomásának változtatásával, vagy tárolók alkalmazásával (a rendszerben lévő gáztöbblet tárolókba injektálásával, vagy a rendszerből hiányzó gáz a tárolókból hálózatba táplálásával) a rendszerirányítást végző társaság közbeavatkozik az egyensúly helyreállítása érdekében. Adminisztratív szabályozású környezetben ez a beavatkozás automatikusan megtörtént, költsége beépült a földgáz árába. Liberalizált környezetben a rendszerirányítási szolgáltatások költsége az igényvétel mértékétől függően differenciáltan kerül felosztásra a piac szereplői között. Annak érdekében, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon, a rendszerirányítást végző társaság adott időintervallumokra általában meghatározott toleranciahatárokat állapít meg, amelyeken belül a piaci szereplők betáplálásai és vételezései, lejelentett és tényleges menetrendjei szabadon eltérhetnek. Erre általában fedezetet nyújt a szállítási kapacitásért fizetett díj. A rendszerirányítást végző társaság a toleranciahatárok túllépése esetén pótdíjat számít fel. 2.2.2. Az ellátás biztonságának fenntartása a liberalizált földgázpiacon A liberalizált földgázpiacon az ellátás biztonságának fenntartását operatív szinten az ellátási problémák kiküszöbölését lehetővé tévő tartalék kapacitásokkal (pl. biztonsági tartaléknak lekötött tárolói kapacitások), megszakítható szállítási szerződésekkel, és segítségnyújtási (back-up) megállapodásokkal lehet biztosítani. A műszaki hibák elkerülését a magas minőségi követelményeket előíró működési szabályok, és azok betartatása segíti elő. A hosszú távú ellátás biztonsága az új ellátási infrastruktúra kiépítését célzó projektek ösztönzésével fokozható. Ennek alapja a földgáz piaci árának az alakulása. Abban az esetben, ha az árak megfelelnek a piaci szereplők elvárásainak (a piaci kereslet és kínálat viszonyai alapján alakulnak ki), a piaci szereplők saját beruházásaikon keresztül biztosítani fogják a hosszú távú ellátáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztések megvalósulását. Adott ország politikai vezetésének stratégiai feladata, hogy az ellátás biztonságát folyamatosan figyelemmel kísérje, és elősegítse ennek minél magasabb szintre történő emelését. Ugyanakkor operatív szinten a piaci szereplők döntési kompetenciájába kell utalni a beruházási és kereskedelmi döntések meghozatalának felelősségét, nem szerencsés, ha az állam direkt módon beavatkozik a piac működésébe. A 2. sz. melléklet tartalmazza a vizsgált földgázpiacok főbb jellemzőit az Egyesült Királyságban, USA-ban, Franciaországban és Németországban. 6
2.2.3. Rendszerirányítás 2.2.3.1. A rendszerirányítás függetlensége A rendszerirányítást a vizsgált országok egyikében sem független rendszerirányító végzi, hanem az adott ország szállítótársaságainak tevékenységei közé tartozik. Így az Egyesült Királyságban a Transco, Franciaországban a GdF, CFM és a GSO, Németországban és az Egyesült Államokban az egyes szállítótársaságok felelősek az általuk felügyelt földgázszállító rendszer egyensúlyának biztosításáért. 2.2.3.2. A szállítási menetrend kialakítása A menetrend kialakítása a fentiekben említett országokban hasonló mechanizmus alapján történik: A szállítási kapacitásjoggal rendelkező társaság jelzi a szállítóvezetéket üzemeltető társaság felé a kapacitásjog kihasználásának igényét. A leadott adatok egy bizonyos időkereten belül esetleg módosíthatók. A szállítóvezetéket üzemeltető társaság leellenőrzi, hogy a kért útvonalakon megvalósítható-e a szállítás, és visszajelez az igénylőnek. Az Egyesült Államokban, ha egy társaság rendelkezik adott szállítási kapacitás használatának a jogával, írott vagy elektronikus formában jelenti a gázszállító társaságnak, hogy az adott nap mennyi gázt kíván a rendszerébe leszállítani, mennyit kíván onnan vételezni, és tárolóba helyezni a gázhálózat meghatározott pontjain. A lejelentett adatok havi, napi szinten és napon belül is módosíthatók a kapacitás lekötési szerződésben foglalt maximális napi mennyiség mértékéig. A lejelentett adatokat és az esetleges változtatási kérelmeket a gázszállító társaság visszaigazolja, miután leellenőrizte, hogy a lejelentett összes szállítás megvalósítható-e fizikailag. Az Egyesült Királyságban a szállítási kapacitás használati joggal rendelkező elosztók kapacitásjegyzés (gas nomination) keretében jelentik le, hogy mennyi gázt kívánnak adott nap leszállítani. Kapacitásjegyzést maximum egy hónapra előre lehet benyújtani. A benyújtott kapacitásjegyzések alapján, figyelembe véve az esetleges kapacitáskorlátokat a Transco meghatározza a gáz szállításának útvonalait. Franciaországban a szállítók minden nap kötelesek jelezni a szállítótársaság felé, hogy mennyi földgázt kívánnak a hálózatba juttatni az egyes betáplálási pontokon, és mennyit kívánnak onnan kivenni a vételezési pontokon. Ennek alapján a GdF minden szállítóra külön menetrendet készít, és kommunikálja azt az érintett szállítóknak. A szállítási szerződésben meghatározott bizonyos feltételek mellett a szállítótársaság kérheti a szállítót az általa igényelt ütemezés megváltoztatására. Németországban a napi menetrend kialakítására vonatkozó rendelkezéseket minden hálózatüzemeltető saját hatáskörében szabályozza. Például a Ruhrgas hálózatát igénybe vevő ügyfelek kötelesek péntek délig értesíteni társaságot arról, hogy a következő hét egyes napjain órára lebontva mennyi gázt szándékoznak a hálózatba juttatni egy adott betáplálási ponton. Ezen felül az ügyfeleknek minden nap déli 12 óráig le kell jelenteniük, hogy következő nap egyes óráiban mennyi gázt fognak ténylegesen leszállítani. 7
2.2.3.3. A rendszer egyensúlyának biztosítása Mindegyik vizsgált országban a földgázszállításra szerződő társaságok kötelesek tartani betáplálásaik és vételezéseik egyensúlyát egy bizonyos tolerancia és időhatáron belül. Az egyensúly biztosítása érdekében az Egyesült Államokban, a vizsgált országok közül egyedüliként, a piaci szereplőknek lehetőségük van arra, hogy kiegyenlítő szolgáltatásokat vásároljanak harmadik féltől, pl. piacközponttól. Mivel a betáplálások és vételezések egyensúlya nem minden esetben valósul meg, kiegyenlítést célzó beavatkozások válhatnak szükségessé. A rendszeregyensúly biztosításának minden vizsgált országban alkalmazott módszere a hálózatban tárolt földgáz nyomásának változtatásával történő kiegyenlítés, a gázhiány pótlása tárolókból, és az általában legvégső esetben alkalmazott megszakítható szállítás. A gázszállító társaságok összekapcsolódó hálózatuk kiegyenlítésének biztosítására általában minden a hálózatukhoz kapcsolódó gázszállító társasággal kiegyenlítési megállapodást kötnek. A kiegyenlítési megállapodásban a szerződő felek azokat a szabályokat rögzítik le, amelyeket a csatlakozási pontnál jelentkező eltérések kezelésére szolgálnak. Az Egyesült Királyságban a Transco a rendszerirányításhoz szükséges többlet földgázt a napon belüli földgázpiacon szerzi be, vagy a felesleges gázt ott adja el. Az OCM (on-the-day commodity market) keretein belül lehetőség van a Transco és az elosztócégek közötti napon belüli kereskedésre. Az OCM lehetőséget nyújt mind a Transco-nak, mind az elosztótársaságoknak, hogy a hirtelen fellépő fogyasztási igények kielégítésére földgázt vásároljanak, vagy többlet esetén azt értékesítsék, ezáltal elősegítve a rendszeregyensúly kialakítását. Az Egyesült Királyságban a rendszeregyensúly biztosításában kulcsszerepet játszanak a stratégiai hálózati pontokon elhelyezett LNG tárolók, amelyek lehetőséget nyújtanak a rendszerbe történő viszonylag gyors gázbetáplálásba. Az LNG rendelkezésre állása érdekében a Transco megköveteli az elosztóktól bizonyos gázkészlet (úgynevezett constrained LNG) téli tárolását ezekben a tárolókban, és szükség esetén elrendelheti adott készlet felhasználását. Ezen felül a Transco maga is leköt jelentős LNG kapacitásokat a működési fedezet (operating margin) és a vésztartalék (top-up gas) biztosítására. Az LNG tárolókapacitás jegyzésekor a Transco elsőbbséget élvez az aukción résztvevő más társaságokkal szemben. Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban a szállító társaságok maguk látják el a hálózatuk rendszerirányítási feladatait. A szállító társaságok a rendszerirányításhoz szükséges földgázt általában saját készleteikből vételezik. A társaságok általában rendelkeznek gyors reagálású (LNG vagy sóüreg) földgáztárolókkal, amelyek lehetőséget nyújtanak hálózati forgalomba történő gyors beavatkozásra. 2.2.3.4. A kiegyenlítő szolgáltatások költségének allokálása Mindegyik vizsgált országban a szerződéses feltételektől eltérő gázszállításra szerződött társaság fizeti meg a kiegyenlítő szolgáltatások költségét a toleranciahatárt meghaladó túlzott kapacitásfelhasználásért, a betáplálások és vételezések eltéréséért, és a menetrendtől való eltérésekért fizetendő büntetődíjakon keresztül. 8
A vizsgált országok közül a piaci szereplőknek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban van lehetőség az eltérések miatti büntetés mértékének kereskedésen keresztül történő minimalizálására. A két országban alkalmazott módszer abban tér el egymástól, hogy míg az Egyesült Királyságban a piaci szereplők előzetesen, szervezett keretek között csökkenthetik eltéréseiket, addig az Egyesült Államokban ezt utólagosan és nem szervezett keretek között tehetik meg. Az Egyesült Királyságban az eltérések minimalizálásának, és a büntetések elkerülésének egyik az eszköze az elosztótársaságok között az OCM piacon lebonyolított napon-belüli kereskedés. A fizikai szállítás közeledtével az elosztótársaságok pontosabban tudják előjelezni a ténylegesen betáplálásra és vételezésre kerülő mennyiségeket. Az OCM lehetőséget nyújt arra, hogy a meglévő pozícióikat módosítsák a tényleges fizikai leszállítás előtt. Az Egyesült Királyságban a szállítói kapacitások piacán meglévő pozíciók módosításának lehetőségét nyújtják az elosztótársaságok számára a napi és napon belüli kapacitásaukciók. Ezeknek az aukcióknak a szerepe, hogy lehetőséget adnak a lekötött kapacitások finomhangolására, a lekötött és a ténylegesen használt kapacitások eltérésének minimalizálása érdekében. Németországban és Franciaországban nincs lehetőség az eltérések csökkentésére, a lejelentett, illetve leszerződött paraméterektől való eltérés mindenképpen büntetődíjat von maga után. A 3. sz. mellékletben a rendszerirányítás gyakorlatát és annak sajátosságait foglaltuk össze az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és az USA vonatkozásában. 2.3. Gázvezetékrendszerek kapacitása A gázvezetékrendszerek kapacitásának meghatározásához abból kell kiindulni, hogy az európai gázhálózat nem központilag lett tervezve, hanem a kereslet-kínálat összehangolását figyelembe véve került kiépítésre. Az európai rendszerirányítók szempontjából elsődleges üzleti érdek a fogyasztók kiszolgálása. Ennek érdekében a rendszerirányító biztosítja a forrástól a fogyasztókig történő szállításhoz szükséges infrastruktúrát, azaz a kereskedők és fogyasztók részére rendelkezésre bocsátja a szállítási kapacitásokat. 2.3.1. A kapacitás definíciója A kapacitásnak nincs olyan egységes definíciója, amelyet kizárólagosan lehetne alkalmazni, így ez azt jelenti, hogy azt csak esetről esetre lehet meghatározni. Amíg egy csővezeték kapacitását annak fizikai jellemzői és a benne levő gáz nyomásviszonyai határozzák meg, addig egy többszörösen hurkolt gázhálózat kapacitásának meghatározása bonyolult és összetett probléma. 2.3.2. Kapacitásmodellek a tagállamokban A tagállamok által alkalmazott különböző kapacitás-megközelítések sokrétűek, de ezek közül két kapacitás modell emelhető ki, amellyel jellemezhető az egyes országok gázhálózata. 9
2.3.2.1. Fiktív út modell A rendszer kapacitását feltételezésekkel végrehajtott szimulációval határozzák meg. Ilyen feltétel pl. az év során előforduló legalacsonyabb hőmérséklet, a gáz elérhetősége bizonyos betáplálási pontokon, a rendszerbe való be- illetve onnan történő kiáramlás adott pontokon. A fiktív útvonalon (A pontból B pontba történő szállítás) a kapacitás a kereskedők tevékenységétől függetlenül elérhető. A fiktív út modellt különösen olyan rendszerekben alkalmazzák, amelyeket nemcsak a rendszeren belüli gázáramlással, hanem a rendszeren áthaladó ún. tranzittal is lehet jellemezni. 2.3.2.2. Betáplálási/kilépési modell A betáplálási/kilépési modellben a kapacitást nem az A-tól B pontig tartó fiktív útra, hanem a rendszerbe történő be- ill. a rendszerből történő kilépési pontokra vonatkoztatva határozzuk meg. A betáplálási/kilépési kapacitást az ellátás elérhető csúcskapacitása, minimális kapacitása vagy a szezonális profilja alapján lehet meghatározni. Ezt a modellt olyan a piacokon alkalmazzák, ahol minimális a tranzitszállítás, ugyanakkor alkalmassá tehető a tranzitszállításra is bizonyos paraméterek módosítása esetén. 2.3.3. Kapacitás számítás A két különböző kapacitás modellben a kapacitások becslése különbözőképpen történhet. A fiktív út modell amelyet a legtöbb kontinentális tagországban alkalmaznak szerint a kapacitást egy komplex szimuláció alapján számítják, amelyben legmagasabb fogyasztást veszik figyelembe az ellátás biztonságának garantálása mellett. A kapacitást a hálózat minden egyes részére kiszámítják különböző pontok között, ami azt jelenti, hogy a kapacitást nem adott pontokra van definiálva, hanem a rendszer különböző pontjai között egy-egy fiktív útvonalon. A betáplálási/kilépési modellben a kapacitásokat adott betáplálási/kilépési pontokra számítják. A fiktív út modell alapján számított kapacitások szerepet játszhatnak a betáplálási/kilépési pontoknál kiszámított kapacitások mennyiségében. A számítás eredményeképpen a betáplálási/kilépési pontokra vonatkozó mennyiségeket lehet meghatározni, függetlenül a fiktív út modellben meghatározottaktól. 2.3.4. Kapacitás elosztás A kapacitások kereskedők közti elosztásának módja attól függ, hogy melyik modellt alkalmazzák. A fiktív út modell esetében az érkezési sorrend alapú elosztást alkalmazzák, figyelembe véve az egyéb piaci sajátosságokat, pl. elsőbbséget kap a közszolgáltatás. A betáplálási/kilépési modellben a kapacitások elosztása történhet érkezési sorrend alapján vagy aukció keretében. 2.4. Kiegyenlítés (balancing) 10
Az Európai Gázszabályozási Fórumon (Madridi Fórum) a Kiegyenlítési és Tárolási Munkacsoport foglalkozott a rendszerirányítás kiegyenlítési kérdéseivel úgy, hogy az egyes tagországok által készített résztanulmányokat közösen feldolgozták, valamint a kiosztott kérdőívekre adott válaszokat közösen kiértékelték. A nyugati tagországok mellett a Cseh Köztársaságból a Transgas képviselői is részt vettek a fenti munkacsoportban. A csoport munkájából közreadott jelentésből az alábbiakat lehet megállapítani: 2.4.1. Az irányítási rendszerek felülvizsgálata Az irányítási rendszerek jellemzői az alábbiak: A kiegyensúlyozásnak két alapvető típusa van, a napi és az óránkénti. A ellátók kiegyensúlyozatlansága és a nominációk pontossága alapján történik a díjtételek megállapítása. A törekvés az, hogy a díjszerkezet ésszerű, átlátszó, diszkriminációmentes legyen, és ösztönözze a jó kiegyensúlyozási viselkedést. Részleteit tekintve az rendszerirányító véleménye szerint abban az esetben, amikor magas kiegyensúlyozatlansági díjtételek kerültek megállapításra, mindig rendelkezésre állt elegendő lehetőség a ellátók számára ahhoz, hogy ne fizessék ki ezeket a magas díjtételeket, ideértve az ingyenes tűréshatárok biztosítását és/vagy ésszerű árakat tartalmazó rugalmassági szolgáltatásokat. Ennek ellenére azonban azonosításra kerültek egyes gyenge területek. Az átláthatóság például a díjszabási rendszerek közötti különbségek miatt szenvedett csorbát és voltak példák arra is, hogy a jogszerű megállapodásokat TPA kiegyensúlyozási szabályok nem fedték le. Még így is, a rendszerek részletekbe menő elemzése arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb irányítási rendszer beleillik egy közös alapértelmezésbe. Ezek közül a legfontosabbak: Az Üzemeltetési Kiegyensúlyozási Megállapodások (ÜKM), vagy egyéb elrendezések a rendszer interfészeknél. Előrehaladás történt olyan rendelkezések kidolgozása terén, melyet szélesebb körben lehet adaptálni. Üzemeltetési irányítási rendszerek, melyek az ellátók leszállított gáznominációin alapulnak. Ezek jellemzője az volt, hogy szerkezetük azonos, de eltértek a nominációkra helyezett korlátozások terén. Rugalmassági szolgáltatások kidolgozása a vezetékkészlet és tárolási lehetőségek alapján. 11
Az alábbi táblázat összefoglalja az egyes rendszerek jellemzőit: Tagállam / Kiegyensúlyozási rendszerirányító periódus A kiegyensúlyozás díjtételei elkülönülnek a szállítástól? Ingyenes kiegyensúlyozatlanság megengedett? Ausztria / OMV Igen órai Igen Igen Belgium / Disrtigas Igen órai Igen Igen Cseh Köztársaság/ Nem meghatározandó Nem Nem Transgas Dánia / Dong Igen órai Igen Igen Franciaország / GdF, Igen napi Igen Igen CFM, GSO Németország / BEB, Ruhrgas, VNG, Wingas Igen órai Igen Nem Németország / Igen órai Nem Igen Thyssengas Írország / BGE Igen napi Nem Nem Olaszország / SNAM, Nem napi N/A N/A Edison Luxemburg / Soteg Igen napi Igen Igen Hollandia / Gasunie Igen órai Igen Igen Spanyolország / Nem napi N/A N/A Enagas Svédország / Energi Igen napi Igen Nem Nagy-Britannia / Transco Igen napi Nem Nem Felkínálnak-e rugalmatlansági szolgáltatást? 2.4.2. Problematikus területek A díjtételek szerkezete és a rugalmassági szolgáltatások megnehezíthetik az ügyfél számára a rendszerek közötti díjak összehasonlítását. Ez fontos az olyan ellátók esetében, akik a rendszerhatárokon keresztül kívánnak szállítani, de bizonyos áttekintéssel rendelkeznek arról, hogy a kiegyensúlyozatlanság hol fordulhat elő. Eltérő a megközelítés a tárolás leválasztására a kereskedéstől és szállításról. Ez a tároló létesítmények tulajdoni és irányítási viszonyai miatti eltérő perspektívák következtében fordultak elő, annak érdekében, hogy a szükséges szállítási biztonságot lehessen nyújtani abban az esetben, ha azt az ügyfél igényli, továbbá részben tükrözi a tagországok által alkalmazott szabályzó rendszert. Bizonyos mértékig ez tükrözi azt a meglévő feszültséget abban az esetben, ha harmadik fél is hozzáférhet a torló kapacitáshoz, amellett, hogy felismerésre került egy megfelelő szintű stratégiai tárolási szint biztosításának az igénye is. Figyelembe véve a szállítási rendszerek közötti fizikai különbségeket, a csoport tagjait az foglalkoztatta, hogy az irányítási rendszerek bármely elemének harmonizálására irányuló szándék, mint például a kiegyensúlyozási időszak, korlátozni fogja a különálló rendszerek hatékony működtetését. Ez nem szolgálná az ügyfelek érdekeit, mivel magasabb szállítási 12
díjat kellene fizetniük annak érdekében, hogy kielégítő megtérülést lehessen biztosítani a rendszerirányítóknak a valószínűsíthető többletberuházások fedezésére. 2.4.4. Harmonizálás és helyettesítés A harmonizálás két lehetséges módozata: Egy olyan irányítási rendszer létrehozása, mely lefedi a tagországokat, Az eltérő irányítási rendszerek megtartása Európa szerte, de az egyes csoportok ugyan azon alapelvek szerint működnének. Egyetlen integrált irányítási rendszer gyakorlati megvalósítása jelen pillanatban nem lenne célszerű, és talán nem is lenne kívánatos hosszú távon. Például, hasznos lenne-e, ha egyetlen kiegyensúlyozatlansági és fizetendő díjtétel kerülne alkalmazásra a teljes európai piacon, még akkor is, ha lehetséges lenne megállapodni egy egységes kiegyensúlyozási időszakban? A második esetben rendszerek csatlakozhatnának a harmonizált csoporthoz akkor, amikor elérték a célkitűzésként szereplő konvergencia kritériumot. Ez alatt az időszak alatt a helyettesítés elve lehetővé tenné az előírások bizonyos mértékű diverzifikálását, feltéve, hogy a gáz utasítások elveit követik. Ez nem akadályozná meg közös elvek és szabályok kidolgozását, erre vonatkozó néhány példát meg is tárgyaltak. Tény az, hogy az elkülönülő kiegyensúlyozatlanság és tárolás néhány irányítási rendszerének aspektusát késedelem nélkül harmonizálni kell annak érdekében, hogy a gáz határokon keresztül történő áramlását tovább bátorítsa. A konvergencia kritériumok például tartalmazhatják az alábbiakat: Megfelelés egy közös követelmény rendszernek, a rugalmassági szolgáltatások és kiegyensúlyozatlansági díjak tekintetében, a kiegyensúlyozatlanság szabályainak következetes alkalmazása az összes rendszer felhasználó esetében, igazságos szabályok esetén, melyek biztosítják a szállítás biztonságát, a tulajdonban lévő tároló kapacitás rendszerirányítók általi felosztását és üzemeltetését igazságos és nyitott az összes rendszer üzemeltető számára ugyan olyan feltételek mellett. 2.4.5. Kulcsfontosságú jellemzők és eltérések 2.4.5.1. A kiegyensúlyozás időszakai Ahol a napi, vagy óránkénti irányító rendszer működik, felismerték, hogy ha a tárolók vagy a vezetékkészlet nem elegendő, akkor korlátozásokat kell bevezetni az óránkénti kiegyensúlyozásnál. Számos megközelítést alkalmaznak, ideértve az ellátókkal szemben támasztott követelményeket is, mely szerint: állandó óránkénti hozamot kell biztosítani, vagy figyelni kell a fogyasztási pontokon a fogyasztás emelkedését, vagy az áramlás legyen belül az óránként rögzített mennyiségi eltérések határértékein. Néhány rendszerirányító felismerte, hogy ahol a napi irányítási rendszer működik vegyített áramlás mellett, ezeket a követelményeket nehéz betartatni olyan mechanizmus hiányában, mely óránkénti alapon méri a belépő és kilépő mennyiségeket. 13
Ott, ahol az óránkénti irányítási rendszer működik, a rendszerirányító gyakran rugalmassági szolgáltatást biztosít, ami elkülönül a szállítási szolgáltatástól, és az ellátók számára biztosít bizonyos fluktuációt óránkénti kiegyensúlyozatlanságban anélkül, hogy díjtétel kerülne felszámításra. Ez az egyensúlyon túli gáz tárolható, vagy fogadható a rendszerirányító által mint vezeték feltöltés. Hasonló eljárások alkalmazhatók egyes napi kiegyensúlyozási irányító rendszerek esetében is. 2.4.5.2. Ellátók ösztönzői Kétféle ellátói ösztönző van alkalmazásban annak érdekében, hogy támogatást nyújtson a szállítási rendszer gazdasági kiegyensúlyozására. Ezek a kiegyensúlyozatlansági és az ütemezési felárak. A kiegyensúlyozatlansági felárakat az allokált bementi és az allokált kimenet közötti különbségből számítják. Ezek a be és kimenetek az ellátónál összesítésre kerülnek, bemeneti pont összesítésként, vagy ellátó szerződési szintje szerint. Az ütemezési díjakat az ütemezett nominálás és az allokálás közötti különbségből számítják az egyes nominálási pontokon, vagy esetenként nominálási csoport esetében egy adott földrajzi területen. Azokban az esetekben, amikor az ellátónak egyensúlyozni kell a bemeneti és kimeneti nominációkat, az ütemezési díjak lényegében kiegyensúlyozatlansági díjként funkcionálnak. Figyelembe véve ezeket a hatásokat a rendszerirányítók lefölözik a kiegyensúlyozatlansági díjakat, és egyesek lefölözik az ütemezési díjak egyes formáit. Mind a kiegyensúlyozatlansági és ütemezési díjak esetében gyakran megtalálható egy belső ingyenes sáv, ahol a díjakat nem fölözik le, egy középső sáv, ahol a díjtétel lefölözésre kerül alacsony ráta esetén és külső sáv, ahol a díjtételt magas ráta esetén fölözik le. A kiegyensúlyozatlansági díjak esetében ez a díjmentes sáv általában kumulatív maximum tárgya. Körülbelül a rendszerirányítók fele nyújt flexibilis szolgáltatásokat, mely csökkenti az ellátó által fizetendő díjakat. 2.4.5.3. Üzemeltetési irányítási rendszerek Két koncepciót használnak a rendszerirányítók. Az egyik a Nominálás, a másik az Allokálás. Az ellátók kifejezésre juttatják a szándékolt gáz áramlási mennyiséget az általuk készített nominálással. Azt követően, hogy a gáznap megkezdődik, az ellátóknak esetlegesen lehetőségük van az újranominálásra a szándékokban, vagy a körülményekben bekövetkezett változások miatt. A nap elteltével a rendszerirányító allokálni fogja a gáz áramlásokat mindegyik érintett szállító mindegyik bementi és kimeneti pontján. A rendszerirányítók mintegy fele esetében az az igény, hogy a nominálást az előző hét vége felé tegyék meg. Ez két célt szolgál: A rendszerirányító számára lehetőség van arra, hogy tervezhesse a rendszer heti üzemeltetést, és képes legyen azonosítani a valószínű korlátozásokat, Az ellátók nominációi hatékony alapértelmezést jelentenek, melyek ha nem kerülnek módosításra, érvényesek a következő napi stádiumra. A nominálás kritikus fázisa a megelőző napi stádium. Az ellátót felkérik, hogy kora délutánra készítse el nominálását. Az rendszerirányító a következőket fogja ellenőrizni: 14
rendelkezik-e az ellátó érvényes szerződéssel, mely lehetővé teszi a nominálást az adott ponton, abban az esetben, ha egy ÜKM van érvényben, a nominálások konzisztensek-e az interfész minkét oldalán, a fizikai kapacitás rendelkezésre áll-e. A fenti ellenőrzések végrehajtását követően a rendszerirányító vagy megerősíti az ellátó nominálását, vagy csökkenti az ütemezett nominációkat késő délutánig. Ez után ütemezett és megerősített státuszt kapnak. Annak ellenére, hogy a rendszerirányítók hasonló gyakorlatot alkalmaznak az egy nappal előre történő feldolgozásban, bizonyos eltérések mégis előfordulhatnak az újranominálás során. Pl. egyik rendszerirányító nem engedi meg az újranominálást, néhányuk korlátozást vezet be, valamelyik csak egyetlen újranominálási lehetőséget kínál egy meghatározott időpontban, mások négy lehetőséget biztosítanak, ismét mások pedig egy lehetőséget biztosítanak óránként. A rendszerirányítók megszerzik a kért mennyiségeket a kiegyensúlyozás időszaka után minden egyes bementi és kimeneti pontnál, melyeket aztán allokálnak azon kereskedők között, akik addig az időpontig nominációval éltek. A 4. sz. mellékletben bemutatásra kerül a napi és az órai kiegyensúlyozás közötti különbségek összefoglalása és indoklása. 2.5. Egy lehetséges középtávú megoldás rendszerirányítótól rendszerirányítóig történő pool típusú szabályozás Elméletileg a hozzáférési díjakban megfizettetik a rendszerben levő torlódásokat, hogy hatékony költség-jelzéseket hozzanak létre. A fent leírtaknak megfelelően ezt a betáplálási és kilépési szabályozással lehet elérni, amely a rendszeren belüli, várható megnövekedett kapacitás-költségekért fizetendő díjakat taglalja. Annak ellenére, hogy az ilyen, optimális helyzeti árazást tovább kell vizsgálni, és végső célnak kell tekinteni, közép- ill. rövidtávon ez nem lehet elérhető, ugyanis ez többek között teljesen kiforrott ellenőrző rendszert, páneurópai rendszerirányító hálózatot, a tagországokban a költségek teljes átláthatóságát és minden tagországban teljesen jól működő csomóponti árazást (pl. betáplálás/kilépés) jelentene. Egy lehetséges áthidaló, középtávú megoldást jelenthetne a pool -rendszer bevezetése a tagállamok ill. az egyes rendszerirányítók területén. Ez egy olyan szisztémát jelentene, ahol a rendszerben történő kapacitás lekötéskor a betáplálási pont külön lenne választva a kilépési ponttól. Ezt egy betáplálást/kilépést árazó rendszerrel lehetne biztosítani. Így elkerülhető lenne, hogy egy hálózathasználóval minden alkalommal újra szerződni kelljen, mikor az a rendszerben áramló gáz mennyiségét megváltoztatná. A megközelítés első lépése a díjazási zónák meghatározása lenne, azaz a szállítórendszerek határainak kijelölése, amelyeken belül a meghatározott betáplálási/kilépési árak érvényesek. A legegyszerűbb eljárás az lenne, ha ezek a határok a jelenlegi rendszerirányító zónáknak felelnének meg. Ebből kifolyólag minden pool tipikusan egy tagállamot vagy rendszerirányító zónát (ami különösen Németország esetében fontos, ugyanis ott több 15
rendszerirányító található) fedne le, és minden rendszerirányítónak lehetőséget biztosítana arra, hogy fix és változó költségeiket azokból hozzáférési díjakból fedezzék, amelyek a torlódásokat is megfizettetik, illetve amelyek hatékony költség-jelzésekként funkcionálnak a betáplálók számára annak érdekében, hogy azok a rendszer legkevésbé terhelt részét használják. Az olyan módszernél, ahol betáplálásért és a kiléptetésért is fizetni kell, minden rendszerirányítónak meg kell határoznia minden, a saját szállítórendszerébe be- és az abból kilépő pontot. Ebből eredendően több lehetséges útvonal áll elő a betáplálási és kilépési pontok között. Minden útvonal szállítási költségét ki kell számítani a megfelelő költségszámítási módszerrel (pl. számviteli költségen alapuló, rövid távú ill. hosszú távú határköltségen alapuló stb.). A határköltségen alapuló megközelítés a piac számára egyértelműbb jelzéseket ad, mert ott magasabbak a költségek, ahol a rendszer telített, és ott alacsonyabbak, ahol nem. Ahelyett, hogy minden lehetséges szállítási útvonalra különböző tarifa lenne meghatározva, minden betáplálási pontra és kilépési pontra vonatkozóan bontják le a díjakat. Tehát a betáplált gáz nincs kilépési ponthoz kötve. Ennek célja mind a gázzal, mind a kapacitásokkal való kereskedelem elősegítése. Pl. ha feltételezzük, hogy 10 betáplálási és 20 kilépési pont van egy hálózatban, akkor a pontpont rendszerben 200 tarifa párt kellene nyilvántartani. Ezzel szemben a betáplálás/kilépési rendszerben csak 30 kapacitási pont van. Az egyszerűsített díjazási rendszer jól becsülhetővé teszi az aktuális szállítási szerződésekből adódó költségeket. Az Európában szállított gáz után minden érintett rendszerirányító részére be- és kilépési díjat kell fizetni. A díjak összeadhatóak lehetnének. Ez valószínűleg elfogadhatóan nagy méretű rendszerirányító területeket eredményezne. A betáplálókat ez arra ösztönözné, hogy csak ott kössenek le kapacitásokat, amely rendszereket ténylegesen használják. A díjak elméletileg azokat a túlterhelt zónákat érintik, ahol a gáz be- vagy kilép, és nem függnek a távolságtól. A gázkereskedelmet a be/kilépő rendszer elősegíti, ugyanis a beléptetett gázkapacitás amiért fizettek nincs meghatározott kiléptetési ponthoz kötve, ezért a pont-pont rendszerrel ellentétben a szállítási szerződéskötések újrakötése nélkül lehet a gázzal tovább kereskedni. A kereskedelmi gócpont egy fiktív pont a szállítórendszerben, ahol a be- és kilépési díjak fizetésével gázkereskedelem történik. Ha a betáplálók a gázt a gócpontok között fizikailag akarják mozgatni, akkor minden érintett rendszerirányító részére be-/kilépési díjat kellene fizetniük. Másik lehetőségként a betáplálók az egyes gócpontoknál a beléptetett gázokkal kereskedhetnek, elkerülve így a gócpontok közti szállítási díjakat. Pl. egy kereskedő, aki Zeebrugee-ben vett gázt, és a vevője Milánóban van, kifizeti a megfelelő belépési díjat Zeeburgee-ben, majd eladja a gázt, és az olasz hálózatba beléptetett gázt vesz, ezzel kiküszöbölve a két rendszer közti szállítási díjat. Ezt szem előtt tartva, és annak érdekében, hogy a konvergencia és a hozzáférési tarifák egységes megközelítése fokozatosan kifejlesztésre kerüljön, az elsődleges szempontnak azon minimális konvergencia kritériumok meghatározásának kell lenniük, amelyeknek minden 16
egyes tagállamnak meg kellene felelnie a pool -rendszerű díjazás bevezetésénél, figyelembe véve a hálózat hatékony kihasználtságát belföldi és nemzetközi tekintetben. Bármilyen tarifarendszert is válasszanak a tagállamok, látszana, hogy a be-/kilépési tarifarendszer által nyújtott előnyök legalább egy kis részét el kellene érniük a kereskedelem ösztönzése és a likviditás terén. Míg a pool -ok koncepciója éppen ezért egy középtávú ill. áthidaló megoldást jelent, gondoskodni kell arról, hogy azok a hosszútávú megoldások kidolgozását segítsék elő, marginális kapacitási költségek által előretekintő jelzéseket létrehozva. 17
3. A liberalizált földgázpiac 3.1. A földgázpiac szereplői: Termelők: Kereskedők: Közüzemi nagykereskedő: Szolgáltató: Szállítási vállalkozó: Tárolási vállalkozó: Közüzemi fogyasztó: Feljogosított fogyasztók: - A hazai földgáztermelő vállalkozások, illetve - import, ahonnan beszerezhető a földgázigény szükséges része. A földgázt rendszeresen és üzletszerűen, nem saját felhasználási céllal vásárolja és értékesíti. A termelők, nagykereskedők, szolgáltatók és a fogyasztók (pl. saját részére szerez be földgázt a kereskedői jogosultság megszerzése után) is lehetnek kereskedők, azaz a szereplőket tevékenységük alapján kell elkülöníteni egymástól. Aki köteles a közüzemi szolgáltató igénye szerinti földgáz ellátás biztosítására. - Egyrészt közüzemi szerződés alapján a közüzemi fogyasztók számára köteles folyamatosan, a fogyasztók igénye szerint gázt szolgáltatni. Ebben az esetben követelmény az ellátás biztosítása, szabályozott árak alapján. - Másrészt azon feljogosított fogyasztók ellátását végzi, amelyek a szolgáltató elosztó vezeték rendszeréről kerülnek kiszolgálásra. A földgáznak a szállítóvezetéken történő továbbítását végzi. Jogilag vagy számvitelileg elkülönülnek a kereskedelmi, tárolási és termelési tevékenységektől. A földgáz készletezését végzi földgáztárolókban. A tárolók a szezonális igények kielégítését, és a napon belüli kiegyenlítéseket biztosítják. Az a fogyasztó, aki a közüzemi szolgáltatótól, közüzemi szerződés alapján vételez földgázt. Az a fogyasztó, amely nem közüzemi szerződés alapján vásárol földgázt. 3.2. A földgázellátó infrastruktúra létesítményei: Szállítóvezeték: Elosztó vezeték: Az a csővezeték tartozékaival és szerelvényeivel együtt, amelyen keresztül a földgázt továbbítják, amelynek kezdőpontja a termelés betáplálási pontjai, az országhatár, a gáztároló betáplálási pontja, végpontja a gázátadó állomások kilépő pontjai, az országhatár, a gáztároló betáplálási pontja. Az a csővezeték a hozzá tartozó nyomásszabályozó berendezésekkel, amelyen keresztül a földgázt a fogyasztókhoz továbbítják, amelynek kezdőpontja a gázátadó állomások kilépő csonkjai, végpontja a fogyasztó telekhatára. Együttműködő földgázrendszer: Az üzemi, és a kereskedelmi szabályzatban rögzített elvek szerint irányított, összekapcsolt szállító- és elosztóvezeték, valamint a földgáztároló, beleértve a kapcsolódó kiegészítő szolgáltatást nyújtó berendezéseket 18
Föld alatti gáztároló: Az a besajtoló és kitermelő technológiai létesítménnyel ellátott természetes vagy mesterségesen kialakított földtani szerkezet, vagy föld alatti üreg, amely földgáz készletezésre alkalmas. 3.3. Tevékenységek: Földgázszállítás: A földgáznak szállítóvezetéken történő továbbítása. A rendszer egészének, vagy egy részének az üzemeltetése. Földgáz elosztás: A földgáznak elosztóvezetéken történő továbbítása a Kereskedelem: fogyasztóhoz. földgáz rendszeres és üzletszerű, nem saját felhasználási célra történő vásárlása és értékesítése Rendszerirányítás: Az együttműködő földgázrendszer üzemvitelének, egyensúlyának, karbantartásának, fejlesztésének, hosszú távú kapacitástervezési, ellátás biztonsági tevékenységének verseny semleges, folyamatos és átlátható koordinálása. 4. A rendszerirányítás hazai szabályozásához szükséges alapelvek. Liberalizált környezetben a szállítóvezetékek üzemeltetését és azok irányítását a kereskedelmi és termelő tevékenységtől jogilag vagy számvitelileg elkülönített szervezet végzi. A szállítási vállalkozó a gázvezeték rendszeren gázforgalmazást végez, melynek része a rendszerirányítás. A piac szereplői részére hozzáférést kell biztosítani a szabad szállítókapacitásokhoz, figyelembe véve adott technikai korlátokat. Ezen tevékenységért a szállító vezetékhasználati díjat kap a megbízóktól. A távvezeték rendszerbe betáplált földgáz közel egyenletes ütemű, ezzel szemben a fogyasztási oldalon napi, heti és éves ciklusidejű terhelésingadozások jelentkeznek. Ennek következtében a gázszállító rendszer feladata az előzők szerinti terheléskülönbségek kiegyenlítése. A földgázszállító rendszer mennyiségi egyensúlya mellett fontos követelmény hogy a betáplált földgáz minősége folyamatosan feleljen meg az előírásoknak. A földgázellátás folyamatos mennyiségi és minőségi felügyeletére szükség van, amelyet a nemzetközi gyakorlatban a szállítóvezetékeket üzemeltető társaságok végeznek az adott rendszer rendszerirányítási feladataként Jelenleg az adminisztratív módon szabályozott környezetben a fogyasztók a gáz árát, a szállítási és a rendszerirányítási költséget egy összegben fizetik meg. Piaci környezetben minden fogyasztó külön-külön megfizeti a szállítási, tárolási, valamint a lekötött és ténylegesen elfogyasztott gázmennyiség különbsége miatt felmerülő rendszerszolgáltatás díját is. Lehetőség van arra, hogy a fogyasztók csak a saját felhasználásukat fizessék meg, és hatékonyabb fogyasztás esetén költségmegtakarítást érjenek el. 19