SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS AZ ÖNERŐS FEJLESZTÉS HELYZETE A KÜLÖNBÖZŐ MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSI FORMÁKBAN.

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS AZ ÖNERŐS FEJLESZTÉS HELYZETE A KÜLÖNBÖZŐ MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSI FORMÁKBAN Készítette: Széles Zsuzsanna Gödöllő 2006

A doktori iskola megnevezése: Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola A doktori iskola tudományága: Gazdálkodás és Szervezéstudományok A Doktori Iskola vezetője: Dr. Szűcs István egyetemi tanár, intézetigazgató, MTA doktora SZIE, Gazdaságelemzési Módszertani Intézet Témavezető: Dr. Szűcs István egyetemi tanár, intézetigazgató, MTA doktora, SZIE, Gazdaságelemzési Módszertani Intézet. Az iskolavezető jóváhagyása. A témavezető jóváhagyása 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 6 1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS... 8 1.1. A JÖVEDELEM MAKROGAZDASÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEI... 8 1.2. A VÁLLALATI SZINTEN KÉPZŐDŐ JÖVEDELEM... 11 1.2.1. A finanszírozás forrásai... 12 1.2.2. Állami támogatás... 17 1.2.3. Vállalati tőkeköltség... 23 2. ANYAG ÉS MÓDSZER... 26 3. EREDMÉNYEK... 33 3.1. AZ ÖNERŐS FEJLESZTÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN... 33 3.1.1. A mezőgazdasági termelés alakulása... 34 3.1.2. Beruházások... 40 3.1.3. Agrárolló... 42 3.2. AZ ÖNERŐS TERMELÉST BEFOLYÁSOLÓ KÖRÜLMÉNYEK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSI FORMÁK ESETÉBEN... 48 3.2.1. A vállalkozási formákról általában... 48 3.2.2. A vállalkozások számának változása a mezőgazdaságban... 50 3.2.3. Bizonytalanság a földhasználatban... 57 3.2.4. A mezőgazdasági foglalkoztatottak... 66 3.2.5. A mezőgazdaság termelőeszköz-ellátása... 74 3.3. A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK JÖVEDELMI HELYZETE... 76 3.4. A MEZŐGAZDASÁG HITELSZERKEZETE... 89 3.6. A TESZTÜZEMI ELEMZÉSEK EREDMÉNYEI... 93 3.6.1. A saját tőke és az adózás előtti eredmény kapcsolata... 95 3.6.2. Az eredménytartalék szerepe... 110 3.6.3. A saját tőke jövedelmezőségének klaszter-elemzése... 111 4. KÖVETKEZTETÉSEK... 114 5. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK... 116 6. ÖSSZEFOGLALÁS... 118 7. SUMMARY... 120 8. MELLÉKLETEK... 122 1. melléklet. Irodalomjegyzék...123 2. melléklet. Agrártámogatás Magyarországon, 1995-2004...129 3. melléklet. A csatlakozási tárgyalások eredményei...130 4. melléklet. Az AVOP keretében igényelhető támogatások mértéke, 2004-2006...132 5. melléklet. Az AVOP egyes intézkedései címén kifizetett támogatások 2006.03.02-ig 133 6. melléklet. Néhány állati termék egy főre jutó termelése, 2001...134 Néhány növényi termék egy főre jutó termelése, 2001...135 7. melléklet. Mezőgazdasági beruházások az egyes régiókban, 2002-2004...136 8. melléklet. A mezőgazdasági, vad-, erdőgazdálkodási és halászati szervezetek száma.138 9. melléklet. A külföldi érdekeltségű mezőgazdasági, erdőgazdasági és halászat vállalkozások főbb adatai és arányuk a nemzetgazdaságon belül, 1995 2002...139 3

10. melléklet. A külföldi érdekeltségű vállalkozások beruházásai anyagi-műszaki összetétel szerint, 1995 2002...140 11. melléklet. A külföldi tőke alakulása származási országok szerint, 1998 2002...141 12. melléklet. Külföldi érdekeltségű vállalkozások számának megoszlása régiónként, 2003...142 13. melléklet. Az egy külföldi érdekeltségű vállalkozásra jutó saját tőke régiónkénti alakulása, 2003...143 14. melléklet. A földbirtokok tulajdonmegoszlása, 1949-1990...144 15. melléklet. A gazdálkodó szervezetek termő- és szántóterületének méret szerinti megoszlása, 2001-2003...145 16. melléklet. A gazdálkodó szervezetek átlagos termőterülete az egyes méretkategóriákban...147 17. melléklet. Az USA farmok átlagos mérete 2002-ben...148 18. melléklet. A farmok száma, a farmokhoz tartozó termő területe és az átlagos farmméret az Amerikai Egyesült Államokban, 1990-2000...149 19. melléklet. A mezőgazdasági gép-eladások alakulása...150 20. melléklet. A főbb áruforgalmazók termelőeszköz-értékesítésének...151 21. melléklet. A KSH által közölt mutatók kiszámításának módszertana...152 22. melléklet. A kettős könyvvitelt vezető vállalatok zárómérlegének eszköz oldala, 1999-2002...153 23. melléklet. A kettős könyvvitelt vezető vállalatok zárómérlegének eszköz oldala, 1999-2002...154 24. melléklet. A kettős könyvvitelt vezető vállalatok eredménykimutatása, 1999-2002..155 25. melléklet. A kettős könyvvitelt vezető vállalatok mikrogazdasági mutatói, 1999-2002...157 26. melléklet. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalatok zárómérlegének eszköz oldala, 1999-2002...158 27. melléklet. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalatok zárómérlegének forrás oldala, 1999-2002...159 28. melléklet. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalatok eredménykimutatása, 1999-2002...160 29. melléklet. Jövedelmezőségi mutatók a magyar gazdaságban...161 30. melléklet. Földbérleti díjak művelési ágak és gazdálkodási formák szerint...162 31. melléklet. A mezőgazdasági vállalatok hitelállománya...163 32. melléklet. A mezőgazdasági termelői árak és a rövid lejáratú hitelek kamatainak változása (előző év =100%)...164 33. melléklet. A gazdaságok SFH értéket 2000-ben és 2003-ban...165 34. melléklet. A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok SGM értéke tevékenységi irányonként 2000-ben és 2003-ban...167 35. melléklet. A vizsgált gazdaságok vállalkozási forma szerinti összetétele...168 36. melléklet. A tesztüzemi rendszerben kiszámításra kerülő mutatók...169 37. melléklet. Az egyéni és társas vállalkozások variancia-hányadosa...170 38. melléklet. Az egyéni vállalkozások tevékenységi irány szerinti saját tőkéjének jövedelmezősége...171 ÁBRAJEGYZÉK... 172 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 174 4

Jelölések, rövidítések jegyzéke AKI ÁMÖ AWU CAP ÉME EUME kat. hold ha mg. MT ROA SFH Kp_Mo Kp_D Ny_D D_D E_Mo E_A D_A Agrárgazdasági Kutató Intézet (előző neve AKII) Általános mezőgazdasági összeírás Annual Work Unit Common Agricultural Policy (Közös Agrárpolitika - KAP) Éves munkaerőegység Európai Méretegység katasztrális hold (1kat.hold = 0,575 ha) hektár mezőgazdaság mezőgazdasági terület eszközarányos jövedelmezőség Standard Fedezeti Hozzájárulás Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld 5

6 BEVEZETÉS A magyar mezőgazdaság teljesítménye a rendszer- és piacváltást követő időszakban jelentősen visszaesett és jelenlegi állapota a legtöbb területen ma is alatta marad. Magyarország kedvező természeti adottságai által elérhető potenciálnak. A teljesítmény növelésének egyik eszköze a pénzügyi források megfelelő szintjének biztosítása, amely minden vállalkozás számára fontos vállalkozási tevékenységének folyamatosságához. A magyar mezőgazdaság versenyképességének, piacorientált működésének fontos feltétele az ágazat megfelelő tőke- és hitelellátása. A finanszírozást meghatározó tényezők helyzete és hatásai az agrárágazatban sajátos vonásokat hordoznak. A mezőgazdaságban a szükséges tőke nagyobb hányada tartós lekötésű, nem egyetlen periódusban hasznosuló. Az alapvető termelési tényezők a természeti erőforrások, a munka, a menedzser és a tőke. A tőkét kiemeltem a többi termelési tényező közül és dolgozatomban a mezőgazdaság tőkeszerkezetével kapcsolatban készítettem elemzéseket, ezen belül is a saját tőke szerepét vizsgáltam. A címben szereplő önerős fejlesztés a saját tőkét és a saját tulajdonban lévő termelési tőke jellegű tényezők (pl.: földterület) vizsgálatát foglalja magában. A saját tőke a vállalat tőkéjének azon része, melyet visszafizetési kötelezettség nem terhel. Származhat külső és belső forrásokból: az alaptőkéből, a visszatartott nyereségből, állami támogatásból, növelhető új részvények kibocsátásával, az alaptőke emelésével, vagy más vállalattal való egyesüléssel, esetleg felvásárlással. Minél nagyobb a vállalat saját tőkéjének részaránya, annál nagyobb a pénzügyi önállósága. A jelentős arányú saját tőke krízisállóbbá teszi a vállalatot. Miután a veszteség a saját vagyont csökkenti, ha a saját tőke magas, a vállalat jobban el tud viselni átmeneti veszteségeket is. Az elsődleges saját forrás a jegyzett tőke (ami növelhető pótlólagos külső tőkebevonással, vagy más formában megvalósított vagyoni hozzájárulással), amit az évente visszatartott pozitív eredmény növel. A mezőgazdasági vállalkozások alacsony tőkével jönnek létre, és ezt később sem tudják nagymértékben növelni. Ha a vállalat fejlesztéseit a meglévő saját forrásokból valósítja meg, akkor önfinanszírozásról beszélünk. A mezőgazdasági vállalkozások önfinanszírozó képessége alacsony a mezőgazdasági sajátosságokból adódóan. A mezőgazdasági vállalkozások sajátossága, hogy más vállalkozásoktól eltérően a saját tőke részét képező tőketartalék tartalmazza a beruházási támogatásokat, és ez az elemzést torzíthatja. A disszertációm elkészítése során a kutatási munkatervemben meghatározott célkitűzéseket igyekeztem megvalósítani, az abban megfogalmazott módszerek alkalmazásával. Kutatómunkám első célkitűzése a témával kapcsolatos szakirodalom tekintése volt, melynek során a vállalati jövedelemmel és a jövedelem megszerzéséhez szükséges

finanszírozási forrásokkal foglalkoztam. A szakirodalom feldolgozása során kiemelkedő szerepet szánok az agrárvállalkozások helyzetével, változásaival kapcsolatos aktuális publikációk bemutatásának és értékelésének. A második célkitűzés a magyar mezőgazdaság rendszerváltást követő teljesítményeinek bemutatása, és annak vizsgálata, hogy mennyiben volt, van szerepe a saját forrásnak a gazdaság szerkezetét jellemző fontosabb mutatók alakulására. Vizsgálataim során, bemutattam a mezőgazdaság hozzájárulását a GDP-hez, a külkereskedelemben, a foglalkoztatásban, a beruházásokban, a fogyasztásban betöltött szerepét az elmúlt években. Kitérek a külföldi tőke szerepére és annak regionális eltéréseire. Elemzést végeztem a magyar mezőgazdaság termelésének alakulására vonatkozólag, valamint a hazai, az európai és a világ mezőgazdasági termelésének (volumenének) összehasonlítását is elvégeztem. A kutatás harmadik célkitűzés a saját és az idegen forrás nagyságának és összetételének bemutatása a magyar mezőgazdaságban, illetve az elmúlt években bekövetkezett változások okainak feltárása. A saját forráson belül, hogyan változott, annak összetétele, az egyes elemek között milyen eltolódás ment végbe. Ehhez kapcsolódóan kutatásaim további célja, az össztőke és a saját tőke jövedelmezőségének bemutatása a vizsgált időszakban. A kutatás negyedik célkitűzése a vállalkozások rendelkezésére álló saját tőke nagyságának, összetételének, régiók szerinti, vállalkozási formánkénti, továbbá termelési irányonkénti eltéréseinek vizsgálata 2002 és 2004 között. A saját tőke és az adózás előtti eredmény kapcsolatának statisztikai módszerekkel történő vizsgálata az egyes vállalkozási formákban, azon belül is a különböző méretkategóriákban (SFH és mezőgazdasági terület) a vizsgált időszakban. A számításokat az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által működtetett mezőgazdasági tesztüzemi információs rendszer adatbázisának feldolgozásával végeztem. A fentiekben megfogalmazott célok megvalósításában nagy segítséget kaptam témavezetőmtől, az Agrárgazdasági Kutató Intézet szakembereitől, valamint intézetigazgatómtól. Ezúton szeretnék köszönetet mondani nekik és mindenkinek, aki észrevételekkel, tanácsokkal segítették munkámat. 7

1. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 1.1. A jövedelem makrogazdasági összefüggései Magyarország ökológiai adottságai a mezőgazdasági termelés számára közismerten kedvezőek. Az ilyen adottságok kihasználása járadékjellegű jövedelmek realizálását teszi lehetővé, ha legalább átlagos termeléstechnológiát társítunk az ökológiai adottságokhoz, tehát biztosítani kell az ökológiai adottságokhoz igazodó legkedvezőbb tényezőkombinációkat. A kérdésfeltevés és problémamegfogalmazás nem új keletű. Széchenyi István több mint másfél évszázada a következőképpen fogalmazott: Miért gyarapodnak némely országok lakosai mezei gazdaság által, bár földjük rossz? A miért szegényülnek el, vagy csak bajjal élnek mások, jól lehet honjukban a föld jó. A technikai-technológiai fejlődés és az élőmunka hatékonyságának kedvező irányba történő elmozdulása fontos szerepet tölt be a népek jólétének alakulásában. [SZŰCS, 1989] A termelési tényezőket és egy számítási-logikai sémát a jövedelem eredet szerinti vizsgálatához az 1. ábra szemlélteti. A társadalom és gazdaságpolitikai célok között világszerte megjelenik a hátrányos helyzetű rétegek, csoportok, régiók fejlődésének előmozdítása. E körbe tartoznak, a mezőgazdasági területek és a vidéki lakosság jelentős hányada. A technika, technológia fejlődésével javul az élőmunka hatékonysága. A fenntartható vidékfejlesztés gondolatának, majd programjainak elsődleges célja az életképes és életerős vidéki társadalom megőrzése, megteremtése. Ennek alapján, a vidék népességmegtartó képességének növelése, amely kulturális, szociális és infrastrukturális feltételek mellett elsősorban a megfelelő jövedelemhez jutás biztosítása, a munkahelyek megőrzése és újak teremtése.[molnár - FARKASNÉ, 2003] Makrogazdasági szempontból a jövedelem elemzése során abból célszerű kiindulni, hogy a vállalati szférában történik az output előállítása, a termelés folyamata egyben a jövedelmek keletkezésének folyamata is. [MOLNÁR, 1993] A jövedelem termelésének és realizálásának folyamata azonban a mindenkori árrendszertől függően eltérhet egymástól. A realizált jövedelem az elosztási politika terméke, amelyet a gazdaságpolitika az árakon keresztül érvényesít, s bizonyos gazdasági és társadalompolitikai elképzelések megvalósításának eszközeként használ. [SZŰCS, 1989] Ma a gazdaságpolitika közvetetten hat az árakra. 8

Termék Talaj, éghajlat Termelési tényezők Föld Élőmunka Dologi jellegűek Marketing Domborzat, fekvés Fizikai Szellemi (szervezés, irányítás, tervezés) Anyagok Álló eszközök Piacfeltáró Termékminőség Értékesítés Együtt 9 Ökológiai viszonyban rejlő tartáselőnyök A földek fekvéséből levezethető járadékjellegű jövedelmek Az átlagosnál jobb (intenzívebb vagy hatékonyabb) munkavégzés Az átlagosnál jobb, magasabb színvonalú irányítás, munka- és üzemszervezés, amely ideiglenes jellegű jövedelemszerzésnek képezi az alapját A termeléstechnológiába jól beleillő, megfelelő minőségű és arányú anyagok (pl. növényvédőszerek, műtrágya) és ezek hasznosítási fokában jelentkező különbségek Megfelelő ültevények, épületek, építmények, amelyek olcsóbb termelést tesznek lehetővé A termelési szerkezet kialakítását megelőző piacfeltáró munka, amely az átlagosnál kelendőbb termékkör kifejlesztését l h j A vevők igényét jobban kielégítő, piacképes termékek bő választékban történő kifejlesztése, amely kedvezőbb árfekvésben fejeződhet ki A piaci ingadozást jól kihasználó, jobb áruterítést biztosító megoldások, konjunkturális lehetőségek kihasználása Termékek közötti arányok Együtt Tényezők hozadéka közötti arányok Vállalati, ágazati, nemzetgazdasági jövedelem 1. ábra. Számítási-logikai séma a jövedelem eredet szerinti vizsgálatához Forrás: SZŰCS I. (1989): A reálfolyamatok elemzésének új szempontjai az agrárszférában. Gazdálkodás, XXXIII. évf. 1.sz. 37.p.

A termelési tényezők ármeghatározása [SAMUELSON NORDHAUS, 1993]: 1. A nem humán termelő erőforrások (föld, tőke) és a közbenső termékek árának meghatározása: Amíg valamely gazdasági erőforrás (pl.: föld, gép) korlátozott mennyiségű, addig árat kell neki szabni, és díjat kell felszámítani a használat után. A földbérleti díjakat ennek okán szabályozzák a fejlett országokban. 2. Az erőforrások ármeghatározásának általános szabályai közé tartozik a kamatláb és a bérszínvonal szabályozása. 3. A végső javak árának a határköltségen alapuló meghatározása. Az áruk árát a termelés határköltségének a szintjén kell megállapítaniuk. Michael Tracy (1994) szerint az ár funkciójának meghatározása fontos feladat. A közgazdászok túlnyomó többsége határozottan azon a véleményen van, hogy az ár funkciója az, hogy a piacról fontos jelzéseket nyújtson, és a termelő erőforrások elosztását a gazdaságban a fogyasztói igényeknek megfelelően irányítsa; bármely olyan erőfeszítés, hogy az árat ettől eltérő célokra, konkrétan a termelők jövedelmének biztosítására, vagy költségeik fedezésére használjuk, szükségképpen a gazdaság hatékonyságának elvesztéséhez és torzulásához vezet. Ez a közgazdászok fő kifogása a mezőgazdasági termékeknek a legtöbb fejlett piacgazdaság agrárpolitikájában, és így az EU Közös Agrárpolitikájában is meglévő magas ártámogatási rendszerével szemben is. 1993-ig működött az ártámogatási rendszer, azt követően közvetlen jövedelem kompenzációt lépett életbe. Ennek ellenére fontos átgondolni, hogy milyen mértékben lehet az árak meghatározását és az erőforrások elosztását a piaci erőkre hagyni, és meddig lehet a gazdasági hatékonyságot, mint kizárólagos célt egyéb megfontolásokkal, elsősorban az igazságosság szempontjának figyelembevételével mérsékelni. A jóléti gazdaság viszonyai között kialakult kompenzációs elmélet azt állítja, hogy amennyiben a nyertesek képesek kárpótolni a veszteseket, és még így is jobb helyzetben maradnak, akkor objektív értelemben is jogos a politikai beavatkozás. Ennek egyik lehetséges alkalmazása az, amikor agrárpolitikai reformokkal és/vagy a kereskedelem liberalizálásával kívánják a mezőgazdasági termékek árait csökkenteni: az árcsökkentés a fogyasztó szempontjából nézve jogos lehet, amennyiben az adófizetők és a fogyasztók számára ebből eredő előnyök elég nagyok a termelőknek valamilyen közvetlenül fizetendő támogatás formájában nyújtandó kompenzáció fedezésére. Ez az elmélet sok kritikával találkozik, az egyik, hogy bármilyen újraelosztási intézkedés önmagában is, a szükséges pénzforrások előteremtése és ezek szétosztása miatt költségekkel jár. Másrészt, a jövedelem határhaszna nem ugyanannyi valamennyi nyertes és vesztes számára. [TRACY, 1994] Az Európai Unió nemzetközi nyomásra a Közös Agrárpolitika reformját hajtotta és jelenleg is hajtja végre, amely hatással van a mezőgazdasági szektor jövedelmi helyzetére. Egységnyi munkaegységre (egységnyi teljes jövedelemre EMU 10

angolul is) számítva reálértéken 2003-2010 között a javaslat hatására az átlagos agrárjövedelem 2,8%-kal nő. Ennek hatására rövid távon a mezőgazdasági jövedelmek csökkennek. A reformintézkedéseknek eltérő regionális és szektorális hatásai lehetnek. A jövedelemre hatást gyakorló fő tényezők a piaci jövedelmek, az egységes gazdaságtámogatási rendszer, a moduláció egy részéből finanszírozott kiegészítő vidékfejlesztési intézkedések, valamint az új tagországokban alkalmazott intézkedések. Az agrárjövedelmek feltárásához nem nélkülözhető a nagymértékben szétválasztott közvetlen támogatások számbavétele. Ez utóbbi a mezőgazdasági jövedelmek kedvezőbb alakulását mutatja: a reform első éveiben a közvetlen támogatások jelentős részben ellensúlyozzák a piaci jövedelem csökkenését, 2008-tól pedig a mezőgazdasági jövedelem növekedését. Az új tagországokban a bruttó hozzáadott érték (a közvetlen támogatásokkal és a vidékfejlesztési intézkedésekkel) a mezőgazdaságban 2002-höz képest 35%-kal nő. Ez a növekedés egyrészt a jelzett támogatási programok alkalmazása, másrészt a hatékonyság javulása miatt következik be. [HALMAI, 2004] Az EU agrárpolitikájának céljait alapvetően két kategóriába sorolhatjuk: az egyikbe tartozik az egyenlő elbánás (méltányosság) vagy jövedelemelosztás problémája, a másik a piaci mechanizmusból származó piaci kudarc korrekcióját helyezi előtérbe. Az első kategória a mezőgazdasági háztartások jövedelemhelyzetével függ össze, míg a piaci kudarc esetében olyan társadalmi kérdésekről (környezetvédelem, talaj és vízgazdálkodás, élelmiszer-biztonság stb.) van szó, amelyek esetében a piac nem tudja a társadalom által elvárt eredményt biztosítani. A mezőgazdaságban a piaci kudarc megakadályozása alapvetően befolyásolja a gazdák jövedelemhelyzetét. A rendszeres támogatás stabilizálja a mezőgazdasági jövedelmeket, de a jövedelemtranszfer alacsony hatékonysága mellett ez nem ösztönöz a jövedelemszerzés diverzifikációjára és a jövedelemkockázat menedzselésére. [POPP, 2004] 1.2. A vállalati szinten képződő jövedelem A jövedelmek vizsgálatánál a makrogazdasági meghatározás után nézzük a vállalatok számára mit is jelent a jövedelem. A jövedelem azoknak a készleteknek, javaknak vagy szolgáltatásoknak a mennyisége, amelyet az egyén, a vállalat vagy a gazdaság egésze egy adott időszakban megszerez. [PEARCE, 1993] A vállalat racionális gazdasági, piaci szereplő, tevékenysége során bizonyos célok elérésére törekszik. Az alapvető cél meghatározása a klasszikus vállalat esetében viszonylag egyszerű: minél magasabb vállalati jövedelem, profit elérése. [MOLNÁR, 1993] Vállalkozási mozzanatok: gazdálkodási tevékenység, azaz erőforrások felhasználását, kombinálását, szervező és szabályozó döntések; pénzjövedelem 11

növelése a gazdálkodási cél, a piac bizonytalansági és kockázati tényezőinek vállalása. A vállalat környezete s egyben a legfőbb információközvetítő és szabályozó feltételrendszer a piac. A vállalatot a rövid és a hosszú távú célok ellentmondása jellemzi. A hosszú távú profitmaximalizálás kapcsolatos azzal a céllal, hogy a vállalatvezetés a tartós fennmaradás célját tartja elsődlegesnek. [KOPÁNYI, 1999] A pénzügyek a vállalati működés egészét átfogó tevékenységi kört jelentenek, hiszen a pénz mind a ráfordítások, mind az eredmények legáltalánosabb kifejezője, mércéje. A vállalat pénzügyi menedzsmentjének feladata, hogy a befektetett tőke jövedelemtermelő képességét felhasználva növelje a vállalkozás értékét. Eközben két alapvető feladatot kell ellátnia [CHIKÁN, 2003]: - gondoskodnia kell az eredményes működéshez szükséges forrásokról; - a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan kell elosztania a konkrét stratégia megvalósítását biztosító befektetési lehetőségek között. A pénzügyi vezetésnek biztosítania kell, hogy az eszközbefektetésre vonatkozó elképzeléseket megfelelő finanszírozási források tegyék megvalósíthatóvá. A befektetési terv egyúttal finanszírozási szükségletet is jelent, amelynek kielégítésére a vállalatnak stratégiailag megalapozott elképzelésekkel kell rendelkeznie. A finanszírozási stratégia kialakításakor a következő elveket kell szem előtt tartani [CHIKÁN, 2003]: - a biztonság követelménye, mely elsősorban a saját és az idegen tőke arányán keresztül közelíthető meg, de ezen belül is különbség van az egyes források kockázata között; - a jövedelmezőség, mely függ a finanszírozás költségeitől és a befektetés jövedelemtermelő képességétől, vagyis attól, hogy milyen pénzáramot képes biztosítani, de az eladósodottság mértékétől is; - a likviditás és a hosszú távú pénzügyi egyensúly szükséges feltételét a vállalati vagyon forrás- és eszközoldalának összhangja jelenti; - a függetlenség kérdése; amely a vállalati irányítás függetlenségét takarja a hitelezőktől és a befektetőktől a kialakított stratégia megvalósítása szempontjából. Az igénybe vett forrásokhoz a vállalat függetlenségét korlátozó kötöttségek tartozhatnak, mint pl.: a hitelező korlátozhatja hitele felhasználását. 1.2.1. A finanszírozás forrásai A gyakorlati szóhasználatban finanszírozáson a vállalkozás működéséhez szükséges tőke megszerzését értjük, függetlenül attól, hogy a tőkét milyen célra és milyen formában szerezzük meg. [TÉTÉNYI, 2001] 12

A finanszírozási politika egyik fontos feladata a saját és az idegen források arányának alakítása, vagyis a forrásösszetételéről való döntés. A saját tőke, a vállalat tőkéjének azon része, melyet visszafizetési kötelezettség nem terhel. Származhat belső és külső forrásokból. Belső forrás képezhető: az alaptőkéből és a visszatartott nyereségből (mérleg szerinti eredmény, amely a következő évben eredménytartalékba megy át). A külső forrás elemei: az állami támogatás (a fejlesztési támogatások a saját tőke részét képező tőketartalékba kerülnek), új részvények kibocsátása, vagy más vállalattal való egyesülés, esetleg felvásárlás. Minél nagyobb a vállalat saját tőkéjének részaránya, annál nagyobb a pénzügyi önállósága. A jelentős arányú saját tőke szilárdabbá teszi a vállalatot. Miután a veszteség a saját vagyont csökkenti, ha az magas, a vállalat átmenetileg jobban el tud viselni akár jelentős veszteségeket is. Az elsődleges saját forrás a jegyzett tőke (ami növelhető pótlólagos részvénykibocsátással, vagy más formában megvalósított vagyoni hozzájárulással), amit az évente visszatartott nyereség növel. Ha a vállalat fejlesztéseit meglévő saját forrásokból valósítja meg, akkor önfinanszírozásról beszélünk. A finanszírozás másik fő része az idegen forrás, amelyet visszafizetési kötelezettség terhel. Származhat más vállalattól, pénzintézettől, az államtól, magánszemélyektől, intézményektől. [CHIKÁN, 2003] Az idegen forrás bevonásának hatékonyságát jelző mutató a tőkeáttétel, melynek alakulásával A mezőgazdasági vállalkozások jövedelmi helyzete című fejezetben foglalkozom részletesebben. A vállalat működésének egyes szakaszaira a finanszírozás különböző formái jellemzőek: a korai szakaszban igyekszik a vállalat külső tőkére támaszkodni, az érettség szakaszát a visszatartott nyereség jellemzi, a növekedés lelassulásának figyelmeztető jele pedig az amortizáció finanszírozó szerepének növekedése. A saját és idegen tőke arányát befolyásolja, hogy a nyereség mekkora részét vonják el adó formájában, ill. mekkorák a hitelkamatlábak. Az olcsó hitel kedvez az idegen forrás bevonásának. A pénzügyi intézmények működése is befolyásolja a külső források megszerzésének lehetőségét. [CHIKÁN, 2003] Az a vállalat, amelyiknek a pénzáramlása negatív, folyamatos külső forrásigénnyel néz szembe. Az ilyen vállalat akkor is külső források bevonására kényszerül, ha nem költ beruházásokra. Ha a működési pénzáramlás pozitív, akkor akár ebből a forrásból is finanszírozható a pótlólagos beruházás, azaz a növekedés, elegendő lehet hozzá a belső forrás. Ha azonban a cég növekedési tervei a működési pénzáramlást meghaladják, külső forrás után kell néznie. Külső forrás felhasználható a növekedés gyorsítására. Ez azonban nem mindig találkozik a részvényesek akaratával, akik viszont osztalékot szeretnének kapni, és annak sem örülnek feltétlenül, hogy a cég adósságállománya megszűnik, vagy új részvények kibocsátása esetén az ő részesedésük csökken. Magyarul: a megfelelő finanszírozás megtalálása egy sokváltozós egyenlet, aminek mind a gazdasági 13

törvényszerűségeket, mint a részvényesek és hitelezők akaratát, és nem utolsó sorban a jogi korlátokat is figyelembe kell vennie. [FAZEKAS, 2004] A finanszírozási formák időtartam szerinti csoportjai a következők lehetnek [CHIKÁN, 2003]: 1) A rövid távú pénzszükséglet általában egy évnél rövidebb időre szól. Főbb formái: - rövid lejáratú bankhitel, - kereskedelmi hitel (sajátos formája a váltó) - leszámítolás, - faktoring (követelésmegvásárlás), - egyéb rövid lejáratú kötelezettségek. 2. A középlejáratú finanszírozás egy-három év közötti időre szól. Formái: - középlejáratú pénzhitel (bankhitel) - tulajdonosi kölcsön, - lízing. 3. A hosszú lejáratú finanszírozás rendszerint három évnél hosszabb időre szól. Formái a következők: - részvények - kötvények - hosszú lejáratú fejlesztési, beruházási hitel 14 A döntések időtávja típusa Befektetési döntés Finanszírozási döntés Hosszú távú Tartós eszközök Saját tőke + Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid távú Átmeneti eszközök Rövid lejáratú kötelezettségek 2. ábra. A pénzügyi döntések csoportosítása Forrás: PUPOS T. (1999): Vállalkozások finanszírozása a mezőgazdaságban. Budapest: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. 26.p. A finanszírozást meghatározó tényezők [BORSZÉKI, 2003]: az önfinanszírozó képesség alakulása, amely függ a tőkeigényességtől, a vagyoni helyzettől és a forrásképződéstől, elsősorban az árak nyereségtartamától, a külső források rendelkezésre állása: a támogatási- és a hitelrendszer a nemzetgazdaság és az általános pénzforgalmi rendszer működése határozza meg.

A működéshez szükséges eszközök időben és összetételében folyamatosan változó összessége határozza meg a vállalkozás teljes forrásigényét, amit kumulatív tőkeszükségletnek nevezünk. Amikor a kumulatív tőkeszükséglet fedezetét nem lehet, vagy nem kívánjuk hosszú távú finanszírozással kiegészíteni, rövid távú finanszírozás válik szükségessé. A hosszú távú pénzügyi döntések keretében különböző finanszírozási stratégiák alakíthatók ki: Szolíd finanszírozási stratégia: Tartós eszközök = Saját tőke és hosszú lejáratú idegen tőke Átmeneti eszközök = Átmeneti (rövid lejáratú) források Tartós eszközök alatt a befektetett eszközöket és a tartósan lekötött forgóeszközöket értjük. Konzervatív finanszírozási stratégia: az átmeneti eszközök egy részét is tartós forrásokból finanszírozza. Az agresszív finanszírozási stratégia: az átmeneti eszközökön túl a tartós eszközök egy részét is átmeneti forrásokkal finanszírozzák. Az alkalmazott finanszírozási stratégia determinálja a rövid távú pénzügyi döntéseket is. A rövid távú pénzügyi tervezés az adott év mérlegének és eredménykimutatásának előrejelzésére, valamint a pénzáramlásra és a likviditás kezelésére vonatkozik. Finanszírozási szempontból a pénzforgalom vizsgálata élvez elsőbbséget, azaz a pénzbevételek és a pénzkiadások szembeállítása, a pénzügyi egyensúly fenntartásának lehetősége, a külső forrásigény meghatározása bír döntő jelentőséggel. Ezen folyamatok egy időszakra való mérésének eszköze a pénzmozgást bemutató mérleg, az ún. cash-flow. Fontos, hogy a vállalkozás, olyan tőkeszerkezetet alakítson ki, amely maximalizálja az értékét. Ezt a folyamatot azonban csak a vállalat környezeti feltételeink ismeretével teheti, mivel az e feltételekhez való alkalmazkodással alakítható ki az optimális tőkeszerkezet. A tőkeszerkezet összehasonlíthatóságának érdekében a vállalatok pénzügyi adataiból tőkeáttételt számolnak. A pénzügyi tőkeáttétel az idegen forrás arányát mutatja az összes forráson belül. A tőkeszerkezetet befolyásoló makro tényezők [KRÉNUSZ, 2005]: a tőkepiac fejlettsége, az intézményi rendszer jellemzői, a vállalatirányítás, az adórendszer, pénzügyi nehézségek, csődtörvények. 15

A tőkeszerkezet befolyásoló mikro tényezők [KRÉNUSZ, 2005]: vállalati nyereségesség, vállalati növekedés, vállalati likviditás befektetési intenzitás, iparág, kockázatosság. A finanszírozás kérdéskörének további elemzéséhez ismernünk kell a tőke megszerzésének lehetséges módozatait, amelyeket a 3. ábra szemléltet. 3. ábra. A finanszírozás főbb formái és a tőke megszerzésének lehetséges módozatai Forrás: PUPOS T. (1999): Vállalkozások finanszírozása a mezőgazdaságban. Budapest: Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. 35.p. Az önfinanszírozás legfontosabb eleme a saját tőke, amely a vállalkozás vagyonának saját forrása. Az a tőkerész, amelyet [RÓTH et al, 2004; PENSON- LINS, 1980]: a vállalkozás a tulajdonosoktól, a tagoktól, a befektetőktől időbeli korlátozás nélkül véglegesen megkapott, és azzal a vállalkozás önmaga megszűnéséig szabadon rendelkezhet, a tulajdonosok, a tagok, a befektetők az adózott eredményből a vállalkozásban hagytak, meghatározott eszköz felértékelése útján képeztek, 16

a jogszabályok a saját tőke elemei közé sorolnak, fontos megjegyezni, hogy a fejlesztési támogatások a tőketartalékba tartoznak. A saját tőke alacsony színvonala különösen nagy veszélyt jelent egy vállalkozás számára. A felújításokat, a termelékenység-növelését és a piacok bővítését célzó beruházások nagyrészét idegen tőkével, illetve részben állami támogatásokkal finanszírozzák. [NAGY, 1993] Az optimális tőkeszerkezet és a vállalatok pénzügyi eszközeinek stabilitása komplex probléma. A tényleges szerkezet és a pénzügyi források ára megmagyarázza a vállalatok összes fontos pénzügyi teljesítményét. [HERCHEROVA-HULIK-PRIBILOVICOVA, 2003] Piacgazdasági körülmények között a vállalatok fizetőképessége megőrzésének kiemelt szerepe van. A magyar mezőgazdaság versenyképességének, piacorientált működésének fontos feltétele az ágazat megfelelő tőke- és hitelellátása. Az agrárfinanszírozás modernizációja hatékony intézményrendszerének kiépítése összetett feladat, amelynek megoldása során nem tekinthetünk el a fejlett tőke- és hitelpiacok nemzetközi tapasztalatainak hasznosításától. Az agrárágazat finanszírozásának megoldása, a vállalkozások és az ágazat irányításának egyik kulcskérdése. [BORSZÉKI et al, 2001] Az idegen tőke bevonásának több formája is lehet, mint például a banki hitel, a közraktári hitel, a jelzáloghitel stb. A magyar mezőgazdaság idegen tőkéjének szerkezetével A mezőgazdaság hitelszerkezete című fejezetben foglalkozom bővebben. 1.2.2. Állami támogatás A külső finanszírozás egyik fontos eleme az állami támogatás. A támogatások jelentősen befolyásolják a jövedelmezőséget és, ezáltal az optimális termelési szerkezetet. [SZÉLES, 2003] Az agrártámogatási rendszer az egyik legfontosabb eszköze az agrárpolitikai célok megvalósításának. Az elmúlt évtizedekben, nemcsak az Európai Unió mezőgazdaságában következtek be jelentős változások, hanem a magyar agrárgazdaságban is. A 1980-ben az árrendszert alapvető változások jellemezték, megszűnt a hatósági ár a termék döntő többségénél és a szabadár lépett a helyébe. Az agrárgazdasági előirányzatban a folyó termelési támogatások csökkentését, továbbá az üzemviteli támogatásokat, a kedvezőtlen adottságú gazdaságok támogatást, a beruházási támogatásokat és az exporttámogatásokat fent kívánta tartani.[fekete, 1990] 17

A rendszer- és piacváltást követően és ezzel szoros összefüggésben a magyar agrártámogatási rendszer jelentős átalakuláson ment keresztül. A rendszerváltást követően a magyar mezőgazdaság teljesítménye visszaesett, melynek legfőbb oka a piac csökkenése, továbbá a termelés biológiai-, műszaki feltételeinek romlása, továbbá a tulajdoni viszonyok változása nem hozta létre a hatékony termeléshez szükséges üzemméretet. A mezőgazdasági támogatások mértéke 1992-ig csökkentek, majd 1993-tól emelkedés figyelhető meg. A növekedés egyik oka az infláció emelkedése, reálértékben nem nőtt a támogatottság. Az agrártámogatások növekedésének okai a '90-es évek közepétől az Unióhoz való csatlakozás segítése. Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén szükség van egy a hazai adottságokat szem előtt tartó és az EU szabályozását figyelembe vevő, működőképes támogatási rendszerre a mezőgazdaság számára. Magyarország sikeres csatlakozásnak ez elengedetlen feltétele. Ahhoz, hogy a magyar termelők felvehessék a verseny az Unió mezőgazdasági termelőivel egyenlő feltételeket, kell biztosítani a számukra. Nemcsak a mezőgazdaságba irányuló támogatások mértéke változott, hanem 1994-től a támogatások szerkezete is. Az utóbbi években a hazai támogatási rendszer közelebb került az Európai Unió agrártámogatási rendszeréhez. Ennek kézzel fogható jele a piacra jutási és az exporttámogatások alkalmazása. Az imént említett támogatási formákon túl, az Unió strukturális alapjaiból nyújtott támogatásokkal egyezőek is fellelhetők a magyar rendszerben. Így például: biológiai alapok védelme, a földhasznosítás elősegítése, szaktanácsadási hálózat kiépítése, kedvezőtlen adottságú térségek támogatása, vidékfejlesztés stb.[alvincz et al., 1998] Minden mezőgazdaságnak az agrárium biológiai-természeti korlátai miatt a következő problémákkal kell szembenézni: - az erőforrások térben és időben nehezen átcsoportosíthatóak, - a termelés időszükséglete meglehetősen hosszú, - munka- és finanszírozási csúcsok alakulnak ki, - korlátozott a struktúraváltás lehetősége, - nagy a tőkeigény, - a nagy tőkeigényhez alacsony jövedelmezőség párosul a termelésben, - lassú a tőke megtérülési ideje, - a gazdaságokban a tevékenység megkezdésétől a végtermék realizálásáig csak költségek merülnek fel, - a pénzkiadási és pénzbevételi szakaszok eltérései kapcsán likviditási zavarok keletkeznek. Az átalakulóban lévő magyar mezőgazdaság számára különösen gondot okoznak az előbb felsorolt általános problémák. Különösen akkor, ha a támogatások reálértékben nem emelkednek. 1993-ban 51.930 millió Ft volt a mező- és erdőgazdálkodást, élelmiszer feldolgozást és termékeik forgalmazását segítő 18

költségvetési támogatások összege. 1994-re 74.424 millió Ft-ra, 1995-ben 73.081 millió Ft-ra, és 1996-ra 92.697 millió Ft-ra emelkedett ez az összeg, de ezek az adatok nem tartalmazzak az árszínvonal emelkedését. Az infláció növekedése nem hagyható figyelmen kívül, ezekben az években különösen nagy volt az értéke. Az 1995 és 2004 közötti támogatások részletes adatai a 2. mellékletben találhatók támogatási formák szerinti bontásban. Potori és Udovecz (2004) szerint a Csatlakozási Szerződésben szereplő peremfeltételek (kvóták, bázisok, támogatási mértékek) a hazai gazdák számára csalódást keltettek. Mindazonáltal a kialkudott feltételek a termelés mennyiségi és minőségi fejlődését nem gátolják, az agrárgazdaságnak megfelelő mozgásteret biztosítanak. Nagyobb baj, hogy az agrárszereplők uniós felkészültsége és felkészítése szintén elmarad a kívánatos, sőt, a lehetséges színvonaltól is. A hiányosságok az idejekorán ki nem épített infrastruktúrában (raktárak, hűtőházak, szállítási rendszerek stb.), az intézményekben, az alacsony műszaki-technikai színvonalban, esetenként a gyenge bázisértékekben, az alacsony hatékonyságú gyepterületek és ültetvények képében jelenik meg. Későn és igen lassan indult meg a gazdák összefogása, beszerzési és értékesítő tevékenységük megszervezése. A megkésett felkészülés leginkább visszaütő következménye a piaci alkuerő gyengesége, amely mind az értékesítést, mind a megszerezhető jövedelmeket kedvezőtlenül befolyásolja. Magyarország csatlakozásakor az EU-ban is átalakulóban volt az agrárpolitika. Az Európai Unióban a jelenleg érvényben lévő agrárpolitika célkitűzései a Római Szerződése óta többször átalakultak, utoljára 2003-ban (luxemburgi reform). Az alapvető cél a CAP működésének biztosítása volt a 25 tagúvá bővült Unióban, a 2002-ben befagyasztott, a 15 tagországra kalkulált költségvetési keretek között, az európai gazdasági modell és a termelőknek nyújtott támogatások megőrzése mellett. A reform további célja a világpiacon kialakult feszültségek kezelése volt, továbbá meg kellett felelni a WTO követelményeknek. [PETE, 2005] Visszatérve a magyar helyzet értékeléséhez, elmondható, hogy az Európai Unióban a támogatás az 1998-i évi adatok alapján az árbevételből átlagosan 15,2%, míg az árbevétel-arányos jövedelem 17%. Ez a két érték arra utal, hogy a támogatás GDPhez viszonyított aránya a 20%-ot jóval meghaladja, vagyis GDP arányosan is magasabb a támogatási szint. A jövedelmek átlagosan 90%-a származik a támogatásból, a szántóföldi növénytermesztésben és a kérődző állatok tartásánál a jövedelem elérését teljes egészében a támogatás teszi lehetővé, továbbá a költségek 15, illetve 25%-át ellentételezi. [BORSZÉKI, 2004] 19

millió Ft 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 évek nominál értéken reál értéken 4. ábra. Agrártámogatások Magyarországon, 1995-2004. Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002. KSH Budapest, 2002. (p.62-65.); A GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisa a magyar nemzetgazdaság 2004. évi folyamatairól. 2004. augusztus 2. A mezőgazdasági támogatások vizsgálatakor nemcsak a múltról, hanem a jövőről is érdemes szólnunk. Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz és, ezáltal 2004 májusától jogosulttá vált az uniós támogatásokra. (3. melléklet) A csatlakozási tárgyalások egyik legtöbbet vitatott pontja volt a közvetlen támogatások kérdése volt. Az új tagországok gazdái közösségi forrásból 2004-ben a közvetlen támogatások 25 %-át, 2005-ben 30 %-át, 2006-ban 35 %-át kapják, majd ez további fokozatos emelkedés után 2013-ban éri el a 100 %-ot. A tárgyalások eredményeként ugyanakkor mód van a közvetlen támogatások nemzeti költségvetésből történő kiegészítésére, minden évben max. 30 %-kal. Azzal a lehetőséggel, hogy hazai forrásból 30% ponttal kiegészíthetjük a közvetlen támogatásokat, a magyar gazdálkodók már az első évben az EU jelenlegi gazdálkodóinak biztosított szint több mint felét (55%-át) megkapták. A kiegészítéssel az átmeneti időszak 6 évre rövidül (az első évben már 55 %, a második évben 60 %, a harmadik évben 65 %). A hetedik évben, amikor az EU-s hozzájárulás 70 % lesz, a magyar kiegészítéssel ez 100 %-ot jelent. A csatlakozás legnagyobb nyertese a gabona termelő ágazat lesz. [MADARI, 2003] 20

5. ábra. Az agrártámogatási rendszer a csatlakozás után Forrás: FVM Kommunikációs Önálló Osztály. Sajtóanyag 2004. június 1. Magyarország a SAPARD lezárulást követően juthat az AVOP forrásokhoz. A 4. melléklet részletesen tartalmazza az igényelhető AVOP támogatások jogcímeit, valamint a források mértékét, illetve igénylésük feltételeit. AVOP pályázatokat benyújtani már 2004. május 3-tól lehetett, de a szerződéskötésekre csak szeptember 1-je után kerül sor. A SAPARD programra 8827 pályázatot nyújtottak be, de akiknek nem sikerült ebből a keretből forráshoz jutniuk, azok az AVOP-ból kapnak támogatást. A SAPARD négy területet támogatott: a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztését (a pályázatok legnagyobb hányadát, 54%-át erre a célterületre nyújtották be), a sorrendben a következő a vidéki infrastruktúra fejlesztése (30%- kal), majd a mezőgazdasági és halaszati termékek feldolgozásának fejlesztése és végül a falufejlesztés. A 2004. évi költségvetésből az agrárágazat és a vidékfejlesztés 290,3 milliárd forintot kap, ebből 136,1 Mrd forint az EU költségvetésből 154,2 Mrd forint a magyar költségvetésből származik. Az AVOP társfinanszírozású támogatás, mint a SAPARD és a NVT (Nemzeti Vidékfejlesztési Terv) is. 2004-ben az EU alapokból 10,6 Milliárd forintot, a hazai költségvetésből 4 Milliárd forintot fordítanak az AVOP finanszírozására. 2004-2006 között 317,2 millió euro jut a magyar agrárgazdaságba, ezen a forráson keresztül. [Az agrártámogatási rendszer a csatlakozás után, 2004] Az első AVOP támogatások kifizetésére 2005 áprilisában került sor, azóta folyamatos. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) adatai alapján az AVOP-ból 2006. március 2-ig összesen 24.849.130.562 Ft támogatást fizettek ki. A kifizetett támogatások intézkedések szerinti bontását az 5. melléklet tartalmazza. Az EU csatlakozást követően Magyarország az egyszerűsített kifizetési rendszert választotta, ennek keretében a 2005. évben a kifizethető támogatás összege 375,431 millió euró (mintegy 93,7 Milliárd Ft).Magyarország számára jóváhagyott 21

bázisterület, valamint az igénylések szerinti, az előírt ellenőrzések után jóváhagyott terület figyelembevételével kalkulált támogatások kifizetésére az EU a 2005. december 1-től a 2006. június 30-ig tartó időszakot jelöli meg. Ennek megfelelően a SAPS támogatások átutalása 2005. december utolsó dekádjában megkezdődik/megkezdődött. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) benyújtott és feldolgozott kérelmek száma 207.464 darab. Az ezek által lefedett és a már említett ellenőrzések után jóváhagyott, ún. megállapított, támogatható terület mintegy 4.957.299 hektár. Ez a 4.355.000 hektáros bázisterületet meghaladja, így a hektáronként folyósítható támogatás mértékét az un. országos visszaosztás figyelembevételével kell meghatározni. Ebből következően a 18/2005 (III. 17.) rendelet által előírt maximális, 86,21 euró/ha, mintegy 21.520 Ft/ha támogatás mértéke 18.904 Ft-ra csökken. Tehát az érintettek a benyújtott kérelmeik alapján, valamint az ellenőrzések és azok esetleges jogkövetkezményei után megállapított területeik minden hektárja után 18.904 Ft támogatásra jogosultak, a 0,8785 értékű visszaosztási ráta alapján. [FVM] 2006-ban 400 milliárd 300 milliós költségvetési támogatásra számíthat a magyar agrárgazdaság. Ez az előző évi 328 milliárd forinthoz képest 22 százalékos növekedést mutat. A 400,3 milliárd forintból 239,3 milliárd az EU-ból érkezik és 161 milliárd forint a nemzeti kiegészítés. 2004-ben az EU 169, 2004-ben 136 milliárd forinttal támogatta a magyar agráriumot. 2006-tól új támogatási forma jelenik meg a birtokfejlesztés támogatása. A birtokfejlesztésnek az a célja, hogy versenyképes birtokméretek jöjjenek létre Magyarországon egy hosszúlejáratú, kedvező kamatozású hitel nyújtásával. Ez 1-50 millió forintos hitel összeget jelenthet, 3,5 %-os kamatot, a futamidő pedig 5 és 20 év között alakul. [GRÁF, 2006] 22

350 300 Milliárd Ft 250 200 150 100 SAP S Piaci támogatások NVT AVOP SAP ARD Top-up Nemzeti támogatások 50 0 2004 2005. jan-okt. 2005 előirányzat 6. ábra. Az agrártámogatások és a fontosabb jogcímek, 2004-2005 Forrás: Agrárgazdaság az Unióban. AKI, 2005. 20.p. www.fvm.hu A 6. ábra az eddigiekben tárgyalt támogatási jogcímek alapján kifizetett összegek nagyságát és összetételét mutatja. 2004-ről 2005-re emelkedett a támogatások mértéke és új jogcímeken lehetett támogatáshoz jutni. 1.2.3. Vállalati tőkeköltség Az előző fejezetben a finanszírozás forrásairól kaphattunk képet, és most nézzük, hogy milyen költségvonzata van az egyes finanszírozási formáknak. A vállalatok számára fontos finanszírozási kérdés a jövedelmek realizálásához szükséges tőke költsége. A tőke két összefüggő tényezőt foglal magában, a működéshez szükséges tőke mennyiségének a megjelölését, illetve az adott tőke helyes elosztásának meghatározását. Általában a felhasználandó tőke mennyiségét a tőkearányos jövedelmezőség marginális rátájának a kamatlábhoz való viszonya határozza meg. A tőkearányos jövedelmezőség nem más, mint a pótlólagos tőkebefektetés hozadéka. [CASTLE et al, 1992] A finanszírozás kérdésének vállalati szintű megközelítésékor nézzük, hogy is értelmezzük a tőkeszerkezetet. A tőkeszerkezet, a tartós finanszírozási források összetételének (a hosszú lejáratú adósság és a saját tőke arányának) meghatározása, és változása a hosszú távú finanszírozási döntések keretében történik. A tőkeszerkezetre vonatkozó döntések során felmerülő legfontosabb döntések [ILLÉS I.-NÉ, 2002]: 23

Növelhető-e a vállalat piaci értéke a tőkeszerkezet módosításával? Létezik-e optimális tőkeszerkezet? Milyen mértékben finanszírozza a befektetéseit hitellel és milyen mértékben saját tőkével a vállalat, azaz milyen legyen az adósság saját tőke aránya? Mire fordította a vállalat az adózott nyereségét, forgassa vissza, fektesse be újra a vállalkozásba, vagy fizesse ki a részvényeseknek osztalék formájában? A tőkeköltség a vállalat beruházási lehetőségeinek üzleti kockázatától függ. A vállalat részvényeinek kockázata tükrözi a cég reáleszközeinek üzleti kockázatát. A részvényesek azonban pénzügyi kockázatot is vállalnak azzal, ha a cég kölcsönből finanszírozza beruházásainak egy részét. Minél nagyobb a hitelek aránya, annál kockázatosabbak a részvények. A hitelfelvétel tőkeáttételt hoz létre. A tőkeáttétel a vállalat kötvény-, illetve részvénykibocsátással szerzett forrásainak arányát jelenti. [BREALEY MYERS, 1999] ROSS WESTERFIELD JORDAN (2005) szerint a tőkeköltségét nem annak forrása, hanem az határozza meg, hogy mire fogjuk felhasználni. Vállalati tőkeköltség a vállalat meglévő eszközeinek haszonáldozatát vagy alternatívköltségét jelenti, és olyan új eszközök értékeléséhez használtuk fel, amelynek ugyanakkora a kockázata, mint a meglévőé volt. A vállalati tőkeköltséget (r a ) úgy képzeljük el, mint egy képzeletbeli portfóliónak a hozamát (r p ). Kiszámításához egyszerűen az idegen tőke és a saját tőke várható hozamának (r d és r e ) súlyozott átlagát kell venni [BREALEY MYERS, 1999]: I deg en _ forrás Saját _ töke Vállalati _ tökeköltség( ra ) = * rd + * re Összes _ forrás Összes _ forrás A tőkeköltség becslését alapvetően két dolog nehezíti. Az egyik, hogy a vállalatok befektetéseiket rendszerint többféle forrásból származó tőkék valamilyen kombinációjával finanszírozzák. A beruházási döntések általában átlagos tőkeköltségen alapulnak, vagyis minden projektről feltételezik, hogy olyan arányban fogják hitellel és saját tőkével finanszírozni, mint amilyen arányt a cég a tőkeszerkezetében hosszú távon fenn kíván tartani. A másik probléma abból adódhat, hogy az új beruházások kockázata lényegesen különbözhet a vállalat meglévő eszközeinek a kockázatától. [ILLÉS I.-NÉ, 2002] Az eltérő tőkeszerkezet eltérő kockázatot is rejt magában a gazdálkodók számára és az itt felsoroltakon kívül, például a mezőgazdaságban gazdálkodó életkora, is hatással lehet a kockázatvállalás mértékére. Erre problémára A mezőgazdasági foglalkoztatottak fejezetben még visszatérünk. Ebben a fejezetben röviden áttekintettük a jövedelem, a finanszírozás forrásai és a finanszírozáshoz elengedhetetlen vállalati tőkeköltség témaköröket. Most nézzük, 24

hogy az önerős fejlesztés elemzéséhez milyen adatbázisból és milyen módszerekkel készítettem elemzéseket. 25

26 2. ANYAG ÉS MÓDSZER A tudomány a tudás, az ismeret bővítése, munkája a kutatás, aminek eredménye az ismeretalkotás. A kutatás új információkat létrehozó primerkutatás vagy a meglévő információkat hasznosító szekunderkutatás. [TOMCSÁNYI, 2000] A tudományos munka információval-kommunikációval kapcsolatos feladatait és módszereit az 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat Az információhasznosító (ismeretbővítő) kutatómunka összetevőinek jellemzése Külső ismeretalkotás Belső ismeretalkotás A kutatás típusa Primer kutatás Szekunder kutatás Ismeretfeltáró, megismerő Tényfeltáró - általában induktív - új információkat képző Meglévő információkat gyűjtő - dokumentáló, rendszerező - összehasonlító (analitikus) szakirodalom-kutatást végző Ismeretfeltáró, kreatív Elmélkedő, töprengő - inkább deduktív - ismeretalkotó heurisztikát alkalmazó Indukáltan gondolatalkotó - ismeretbővítő-kombináló - ismeretszintetizáló Forrás: TOMCSÁNYI P. (2000): Általános kutatásmódszertan. Budapest: Szent István Egyetem, Országos Mezőgazdasági minősítő Intézet. 14.p. Ebben a fejezetben a munka menetét, az alkalmazott eszközöket és eljárásokat kívántam bemutatni, hogy lehetővé váljék a kísérletek megismétlése és a kapott eredmények ellenőrzése. A jó tudományos kísérlet lényeges jellemzője a megismételhetőség. Interdiszciplináris és társadalomtudományi kutatások esetében azonban nem a kísérleti eredmények, hanem a módszertani megoldások ismételhetősége a fontos. Különösen fontos a társadalmi és gazdasági kutatásoknál az alkalmazott eljárások feltűntetése, mivel a feltételek változása miatt nem biztosítható a kutatás megismétlése azonos feltételek mellett és csak egyes módszerek megismételt alkalmazása lehetséges. A kapott eredményeket is az adott feltételek függvényében kell magyarázni. [SOMOGYI, 2002] Vizsgálataim során szekunder információkat használtam fel. A meglévő információkat összegyűjtöttem, rendszereztem és saját gondolataimmal bővítettem. Az eredmények fejezet első részében a mezőgazdasági termelés alakulása, a beruházások, az agrárolló, a mezőgazdasági vállalkozások számának alakulása, a földhasználat, a mezőgazdasági foglalkoztatás és a termelőeszköz-ellátás elemzése során a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által gyűjtött információkra támaszkodtam, ezt több helyen az ECOSTAT adataival is kiegészítettem.