KHEOPS Tudományos Konferencia, 2011. AMBRUS ATTILÁNÉ Egyetemi főtanácsadó 1, NYME KTK, Sopron Az egyéni vállalkozók adó és járulékterheinek alakulása A vállalkozások adóterheinek könnyítése évek óta napirenden van, a szakmai szövetségek mint szükségességet, a törvényalkotási folyamatban részt vevők mint célkitűzést fogalmazzák meg. A változások iránya azonban nem minden esetben egyértelmű, így a gazdaság szereplői - függetlenül a vállalkozási formától vagy a vállalkozás méretétől - nehezen tudnak alkalmazkodni. Az általános összefüggések ismertetését követően az alábbiakban az egyéni vállalkozók helyzetét vizsgálom. 1. Az adóbevételek szerkezete Az APEH által kezelt bevételek között három adónem meghatározó szerepet tölt be, a beszedett személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok, valamint az általános forgalmi adó befizetések együttes aránya évek óta 80 százalék körüli. Az elvonás szerkezete ugyanakkor kedvezően változott, elsősorban az ÁFA kulcs növelése következtében a forgalmi adók súlya nőtt, míg a jövedelem és járulékterhek aránya kismértékben csökkent, ami az adócentralizáció szerény mérséklődéséhez vezetett. A hazai gyakorlathoz képest jellemzően 5-6 százalékkal alacsonyabb általános forgalmi adó kulcsot állapítanak meg a környező országok, míg 25 százalékos mértéket alkalmaznak pl. Dániában, Norvégiában és Svédországban. Társasági adó Társas vállalkozások különadója Magánnyugdíj pénztári tagdíjak Személyi jövedelemadó Társadalombiztosítási járulék Általános forgalmi adó Munkaadói+ munkaváll járulék Egyszerűsített vállalkozói adó Egészségügyi hozzájárulás Illeték bevétel (APEH által beszedett összes) Egyéb adók és adójellegű befizetések 1. ábra: Az APEH által kezelt bevételek megoszlása (2009) Az élőmunka terhe nemzetközi összehasonlításban szintén rendkívül magasnak számít, különösen, ha figyelembe vesszük az átlagjövedelmek eltérő nagyságát, illetve a különböző 1 ambrusne@ktk.nyme.hu
jövedelemszintek után fizetendő adó- és járulékkötelezettségeket mérjük össze. A hasonló átlagjövedelemmel rendelkező országokban az adóék aránya rendre kisebb [Borsi B. - Farkas L. - Udvardi A. - Viszt E. 2009]. Az adóék az adók és járulékok arányát mutatja az összes munkaerőköltséghez viszonyítva, így a versenyképesség szempontjából ez az arányszám döntő tényező lehet. Az 1. ábrán látható, hogy a vállalkozások számára a legfőbb problémát nem a társasági adó befizetése jelentette, hanem a személyi jellegű ráfordítások kigazdálkodása. Mivel az élőmunkát terhelő adók és járulékok jelentős részét teszik ki a munkaerőköltségnek, a foglalkoztatók egy része sajátos módon reagál: a szükséges létszámot részben a fekete, részben a szürke zónából oldja meg. Az Európai átlagtól messze elmaradó foglalkoztatási arány következtében pedig az élőmunkához kapcsolódó adóbevételek nem nőnek. A foglalkoztatottak mintegy 12 százalékát teszik ki az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjai, akik átlagos adó- és járulékalapja jellemzően elmarad az alkalmazottakétól. Foglalkoztatási politikájukat alapvetően meghatározza, hogy nem tudják és/vagy nem akarják vállalni többletterheket, így a ténylegesnél kevesebb munkavállalót jelentenek be, alacsonyabb munkaidőben és/vagy alacsonyabb bérre. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a vállalkozások átlagosan negyven százaléka vett igénybe az idénymunkákra alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottakat, nem nevezhetjük ezt a foglalkoztatási típust sem sikertörténetnek [Semjén - Tóth - Fazekas - Makó, 2009]. 2. Az egyéni vállalkozások jövedelme Az egyéni vállalkozások adó- és járulékfizetési kötelezettségét (amennyiben a tételes költségelszámolást választják) három jövedelemkategória határozza meg: az összevont adóalapba tartozó kivét, valamint az elkülönülten adózó vállalkozói jövedelem és vállalkozói osztalékalap. Az összevont adóalap jövedelmeinek megoszlását vizsgálva látható, hogy a jövedelmek több mint 82 százaléka a foglalkoztatáshoz kapcsolódott 2009-ben. Az önálló tevékenységből származó jövedelmek aránya együtt sem érte el a 3 százalékot, ennek mintegy felét tette ki az egyéni vállalkozói kivét. 6,0% 8,3% 0,6% 1,4% 1,3% Munkaviszonyból származó Egyéb nem önálló tev. Egyéni vállalkozói kivét Egyéb önálló tev. Adóterhet nem viselő jár. Más egyéb jövedelem 82,5% 2. ábra: Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek megoszlása (2009)
Az önfoglalkoztatottak foglalkoztatottakhoz mért aránya Magyarországon lényegesen nem tér el az EU átlagától, míg nemzetközi összehasonlításban hazánkban igen alacsony az önfoglalkoztatók által befizetett adók aránya a GDP-hez viszonyítva [Krekó P. Kiss, 2008]. Az egyéni vállalkozók közül 2009-ben 244 ezer fő vallotta be jövedelmét a tételes költségelszámolás szabályai szerint, így az átlagos kivét nem érte el a 475 ezer forintot. 1. táblázat: Az egyéni vállalkozók aránya az összevonás alá eső jövedelmet bevallók között 2007 2008 2009 Összevonás alá eső jövedelmet bevallók száma (ezer fő) 4 460 4 540 4 386 Tételes költségelszámolást választó e.v. száma (ezer fő) 266 264 244 Tételes költségelszámolást választó e.v. aránya 5,96% 5,81% 5,56% 2. táblázat: Az egyéni vállalkozói kivét aránya a bevallott összevonás alá eső jövedelmek között 2007 2008 2009 Összevont adóalapba tartozó jövedelmek (Mrd Ft) 8 048 8 535 8 276 Ebből egyéni vállalkozói kivét (Mrd Ft) 121 120 116 Ebből egyéni vállalkozói kivét aránya 1,50% 1,41% 1,40% Az egyéni vállalkozói kivét összegének meghatározása a vállalkozásoknál gyakran adminisztratív módon történik, az adóminimalizálási törekvésekkel összhangban. Fontos kiemelni, hogy az alacsony kivét által meghatározott adóalap a járulékalap is, így nemcsak kisebb adóbevételt, hanem alacsonyabb járulékfizetést is jelent. Az adótervezés során ugyanakkor célszerű figyelembe venni azt is, hogy melyik típusú jövedelemhez ténylegesen mekkora adóteher kapcsolódik az adott évben. Az aktuálisan érvényesíthető adóalapkorrekciós tételek, illetve adókedvezmények jelentősen befolyásolhatják a fizetendő adót. Az adott jogszabályi környezet persze erős befolyásoló tényező, hiszen például a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap miatt többen döntöttek az ezzel megegyező kivét mellett. Az elvárt adóalap nagysága pedig a vállalkozási jövedelem szintjét tartotta esetenként a személyi jövedelemadóról szóló törvény 49/B. szerint számolt összeg felett. Az adóalapra vonatkozó 2007-től érvényes szabályozást a 3. táblázat mutatja. 3. táblázat: A vállalkozói adóalap meghatározása Szja törvény 49/B. (1) (7) bekezdés (1) (5) bekezdés (23) bekezdés Bevétel Bevétel Bevétel + növelő tételek + növelő tételek eladásra beszerzett csökkentő tételek áruk értéke költségek költségek eladott közvetített veszteség szolgáltatások értéke Vállalkozói adóalap Hasonlítási alap az összeg 2%-a = Jövedelem minimum Forrás: APEH, 2009. l3. számú füzet
Amennyiben az egyéni vállalkozó hasonlítási alapja nagyobb a jövedelem minimumnál, akkor az (1)-(7) bekezdés alapján meghatározott vállalkozói adóalap után kell adóznia, ha a hasonlítási alapja kisebb, mint a jövedelem minimum, akkor a jövedelem minimum után kell adót fizetnie (kivéve, ha nyilatkozattételi jogával él). Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évére és az azt követő adóévre, valamint elemi kár esetén nem kell alkalmazni a jövedelem-minimumra vonatkozó rendelkezéseket. 2009 2008 2007 Nyereséges vállalkozások Veszteséges vállalkozások Nulla eredményt bevallók 0 50 100 150 200 250 300 Az egyéni vállalkozások száma (ezer fő) 3. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások megoszlása jövedelempozícióik szerint (2007-2009) A tételes költségelszámolást alkalmazó vállalkozások száma 2009-re több mint 20 ezerrel csökkent. Fontos azonban, hogy a tevékenységet megszüntetők száma ennél lényegesen magasabb, de közel 30 ezer új vállalkozást is regisztráltak ebben az évben. A ténylegesen működő vállalkozások száma is egyre alacsonyabb, a tevékenység szüneteltetéséhez kapcsolódó egyszerűbb lehetőség miatt pedig valószínűleg aránya tovább mérséklődik. A nyereséges vállalkozások aránya évek óta nem éri el a 60 százalékot. Abban az esetben azonban, ha a személyes jövedelem kivét összegét és a vállalkozás eredményét összegezzük, már lényegesen kedvezőbb a kép, így a vállalkozások háromnegyede zárna pozitív eredménnyel. A jövedelmet elérő vállalkozások jelentős része ugyanis kivétként realizálja bevételei és költségei különbözetét. Eredmény ágra gyakran csak a 3. táblázatban bemutatott - 49/B. rendelkezései miatt kerül ennek a különbségnek egy része. A bevallási adatok tendenciálisan rendkívül magas költségszintről számolnak be, ami 2009-re elérte a 98,7 (!) százalékot. Természetesen vannak olyan kényszer vállalkozások, ahol ennél a valóságban sem sokkal magasabb a jövedelemhányad, a vállalkozások jelentős része viszont a bejövő számlákat gondosabban gyűjti, mint amilyen lelkesedéssel a kimenőket írja. 3. A tételes költségelszámolást választó vállalkozások hozzájárulása az adóbevételekhez Az alacsony kivét szinte minden vállalkozónál az alsó sávba tartozott a progresszív adózás alatt, a kivét után számított adó jelentős részét pedig adókedvezményekkel mérsékelték. Ennek következtében az összevont jövedelmek után a vállalkozók által fizetett adó aránya általában még az 1 százalékot sem érte el ahogy ez a 2. ábrán szemléltetett megoszlás alapján valószínűsíthető is. Az eredmény után fizetett adók számítása előtt szükséges a vállalkozói adóalap meghatározása. Az előző fejezetben leírtak szinte előre vetítik az alábbi ábrán megfigyelhető arányokat is.
40,9% 0,7% 13,4% Törvény szerint nem kellett alkalmaznia Hasonlítási alap>jövedelemminimum Jövedelemminimum szerint adózott Kiegészítő nyilatkozatot tett 45,0% 4. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások adóalapjának megoszlása a törvény 49/B. alapján (2009) A veszteséges és nulla eredményt kimutató vállalkozók is fizetnek vállalkozói személyi jövedelemadót a 49/B. alapján, ennek összege azonban jellemzően nem több néhány ezer forintnál. Az átlagos adatokat vizsgálva a nyereséges vállalkozások számára sem jelent súlyos terhet az ezen a jogcímen fizetendő adó, ebben a csoportban azonban a szórás lényegesen nagyobb. A vizsgált 3 év adatait a 4. táblázat foglalja össze. 4. táblázat: A vállalkozói személyi jövedelemadó terhek alakulása 2007 2008 2009 Nyereséges vállalkozások (ezer fő) 151,9 154,9 139,8 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 8,6 9,4 7,9 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 56,6 60,7 56,5 Veszteséges vállalkozások (ezer fő) 77,5 80,8 79,4 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 0,3 0,7 0,7 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 3,9 8,7 8,8 Nulla eredményt bevallók (ezer fő) 36,2 28,8 24,9 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 0,1 0,2 0,2 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 2,8 6,9 8,0 Osztalékalap csak a nyereséges vállalkozásoknál képződik, a korrekciós tételek miatt azonban mintegy 20 ezer vállalkozónál ez utáni kötelezettséggel már nem kellett számolni az elmúlt években. Az osztalékalap csökkenthető például az adóévben beszerzett tárgyi eszköz tárgy év végi nettó értékével, így éves szinten 2009-ben már kevesebb, mint 9 milliárd forint osztalékalap utáni adót fizettek a vállalkozások. Az egy nyereséges vállalkozóra jutó osztalékalap után fizetendő adó átlagosan 63,4 ezer forint volt. A tendencia a vizsgált évek alatt csökkenő, ami részben a jogszabályok változásával is összefügg, hiszen 2009-ben már csak 25 százalék az osztalékalap után fizetendő adó mértéke (2008-ig a vállalkozói kivét 30 százalékát meghaladó rész adója 35 százalék volt). Az egyéni vállalkozónak az osztalékalap után fizetendő adót meg kell fizetnie függetlenül attól, hogy azt a saját céljaira kiveszi, vagy sem. Ezen felüli többletterhet jelent még az osztalékalap után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulási kötelezettség (2007-től). Az említett kötelezettségek évente átlagosan összesen 120-150 ezer forint terhet róttak a nyereséggel záró vállalkozókra, míg veszteség esetén ennek töredékét fizették.
4. Az adó- és járulékterhek változásának trendje Az egyéni vállalkozók számára talán a legnehezebben emészthető teher, hogy önfoglalkoztatóként a munkáltatói járulékokat is fizetniük kell saját maguk után, így az adófizetési kötelezettségnél ezen a jogcímen többet kell az államkasszába utalniuk. Ráadásul a minimálbér után negatív eredmény esetén is számolniuk kell ezzel a tétellel, ami ténylegesen veszteséges működés során valóban problémát jelenthet. Különösen nyomasztó időszaknak számított az a 3 év 4 hónap (2006. szeptembertől 2009. decemberig), amíg a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap után kellett a járulékokat befizetni, saját maguk és alkalmazottaik után is. Nem meglepő, hogy a 2010-re vonatkozó törvénymódosítások hatásaként a könyvelőirodák tapasztalatai alapján a vállalkozók jelentős része januártól ismét csak a minimálbér után fizetett járulékot, mivel a tevékenységre jellemző kereset fogalmát meglehetős bizonytalanság övezte [Ambrus Attiláné, 2010]. A járulékok mértéke 2007-ben emelkedett, azt követően arányuk módosult, illetve kismértékű csökkenés valósult meg, míg 2011-től a nyugdíjjárulék 0,5 százalékkal nőtt. A vállalkozók adó- és járulékterheinek alakulásához nézzünk egy egyszerű példát! Az alapadatok az alábbiak: - Adóalapba beszámító bevételek: 4.800.000 Ft 2 - Bizonylattal igazolt költségek: 3.000.000 Ft (kivét és járuléka nélkül) Ha a vállalkozó 1.000.000 Ft kivétről dönt, az 5. ábrán szemléltetett módon változnak kötelezettségei. 2012 2011 járulékok kivét adója VSZJA osztalékalap adója EHO (14 %) tételes EHO különadó (4%) 2010 2009-300 000 600 000 900 000 1 200 000 5. ábra: Változatlan bevétel és költségszerkezet 3 adó- és járulékterheinek alakulása (2009-2012) Forrás: Saját számítások alapján Az arányok alátámasztják a fentebb leírtakat, de a járulékalapra vonatkozó törvénymódosítást követően 4 is több mint felét képviselik a járulékterhek az összes kötelezettségnek. A tételes egészségügyi hozzájárulás és a különadó 2010-től megszűnt, ezzel párhuzamosan a vállalkozói személyi jövedelemadó kulcsa 19 százalékra nőtt, majd 2010. július 1-től 10 2 Az ÁFA alanyi mentesség bevételi feltételének megfelel, így tételezzük fel az egyszerűség kedvéért, hogy ezt választotta 3 Kivét és járulékok nélkül 4 2009-ben a minimálbér kétszeresét, a további években a kivét összegét tekintve járulékalapnak
százalékra csökkent 5. Az osztalékalap adója 25 százalékról 2010-től 16 százalékra mérséklődött, ennek ellenére ezen a jogcímen többet fizet(ne) adóalanyunk, ugyanis a tetemes járulékköltség miatt a vállalkozói jövedelem és így az osztalékalap is alacsonyabb volt 2009- ben. A kivét adója az adókulcs csökkenésének ellenére növekedett a szuperbruttó adóalap miatt 2010-től. A vállalkozások számára is kedvező változást foglaltak törvénybe a szuperbruttó fokozatos megszüntetésével (2012-re 1,135-szörös szorzó). Példánkban az 1 millió forintos kivéthez 2011-ben 530 ezer forint vállalkozói jövedelem tartozik, amelyekhez kapcsolódó összes teher csökkenő tendencia ellenére is 55 százalék. Természetesen korrekciós tételek és/vagy adókedvezmények igénybe vételével ez mérséklődhet. 5. Egyszerűbb lehetőség: az átalányadó és az EVA Az átalányadózás vagy az EVA feltételekhez kötött alternatíva a vállalkozások számára, amely feltételek közül kiemelendő az átalányadóval kapcsolatban, hogy munkaviszony mellett nem alkalmazható. Az átalányadózást választó egyéni vállalkozók száma az elmúlt években jelentősen nem változott, mintegy 25 ezer fő számára ez az adózási módszer a kedvezőbb és/vagy kényelmesebb. Az átalányadó választásával nyilván azok a vállalkozások élnek elsősorban, ahol a tényleges költséghányad lényegesen alacsonyabb, mint a törvény által meghatározott, bizonylat nélkül levonható arány. A nyilvántartások lényegesen egyszerűbbek, bevételek után fizetendő adó jól kalkulálható. A jövedelemtípus az összevont adóalap része lett (a korábbi elkülönülten adózás helyett), így a szuperbruttósítás kedvezőtlenül befolyásolta az átalányadózók adófizetési kötelezettségét. Járulékot jellemzően a minimálbér után fizetnek (sokan döntöttek így a minimálbér kétszereseként meghatározott minimum járulékalap időszakában is). Az átalányadó és az EVA közös vonása, hogy a társadalombiztosítási járulékok alapja független a tényleges jövedelemtől. Az EVA egyszerűsége a vállalkozások számára fontos szempont, gyakran még a terhek növekedése mellett is. A közel százezres eva-alanyi kör jól tervezhető eva-bevételt jelent a költségvetésnek. A bevételek között csökkenő tendenciát mutat az egyéni vállalkozók által fizetett arány. EVA kötelezettségük átlagosan 1,2 millió forint volt 2009-ben (a társaságoké 2,1 millió forint). 60 50 40 30 20 10 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 egyéni vállalkozók (ezer fő) társas vállalkozások (ezer db) 6. ábra: Az EVA alanyok számának alakulása 5 A kedvezményes kulcs alkalmazásának lehetősége korábban is fennállt, ettől az időponttól viszont nem kapcsolódik hozzá az 500 millió forintos korláton kívül egyéb feltétel. A példában az adóalapot az évközi módosítás miatt 50-50%-ban megosztottam.
Evás adóalanyok száma 2006-ban volt a legmagasabb, azt követően stagnál, de az egyéni vállalkozók aránya folyamatosan csökken. Ez viszont minden valószínűség szerint visszavezethető a feltételek változására, hiszen 2006. január 1-től az áfa kulcs 25 százalékról 20 százalékra csökkent, míg az EVA kulcsa október 1-től 15 százalékról 25 százalékra nőtt, így a realizálható adóelőny lényegesen alacsonyabb lett (vagy megszűnt). Az EVA 2003-as bevezetése óta kétségkívül ez volt legdrasztikusabb változás, valamint számos további módosítás következtében egyre szűkebb vállalkozói csoportnak éri meg az egyszerűsített vállalkozói adót választani. A következő példán egy olyan vállalkozó adófizetési kötelezettségét hasonlítom össze a tételes költségelszámolás és az EVA szabályai szerint, aki az előző évekről áthozott veszteséggel is csökkentheti az adóalapját. A működéshez közvetlenül kapcsolódó adatok mindegyike konstans, a három kiemelt év terhelése kizárólag a jogszabályi környezet változásából fakad. A példában szereplő vállalkozás költségszintje a bevallási átlagadatoknál lényegesen alacsonyabb, mutatva azt a tényt, hogy az átalányadóhoz hasonlóan az EVA is azok a vállalkozások számára jelent(ett) alternatívát, ahol alacsony(abb) a költséghányad. 5. táblázat: Az alapadatok összefoglalása 6 Alapadatok 2005 2009 2011 Bevétel (ÁFA nélkül) 8 000 000 8 000 000 8 000 000 Fizetendő ÁFA 2 000 000 1 800 000 2 000 000 Anyagköltség (ÁFA nélkül) 2 000 000 2 000 000 2 000 000 Levonható ÁFA 500 000 450 000 500 000 Egyéb költség (ÁFA mentes) 1 000 000 1 000 000 1 000 000 Vállalkozói kivét 1 000 000 1 000 000 1 000 000 Előző év elhatárolt vesztesége 2 000 000 2 000 000 2 000 000 Forrás: Saját számítások alapján 3 000 000 2 400 000 1 800 000 1 200 000 600 000-2005 2009 2011 Kivét adója Vállalkozói SZJA Osztalékalap adója ÁFA Különadó (4%) Százalékos EHO Tételes EHO EVA 7. ábra: A vállalkozás terheinek alakulása az 5. táblázat adatai alapján, a törvénymódosítások figyelembe vételével (ezer Ft) Forrás: Saját számítások alapján 6 2009. július 1-től az ÁFA kulcs 20 százalékról 25 százalékra nőtt. Az egyszerűsítés miatt a példában feltételeztem, hogy a bevétel és az anyagköltség a két félév között azonos arányban oszlik meg.
2005-re egyértelműen jó döntés az EVA választása. 2009-ben még mutatkozik némi előny az EVA javára, sőt 2008-hoz képest nőtt is az osztalékalap után fizetendő kedvezőbb, egységesen 25 százalékos adó bevezetése miatt. A különadó 2006-os kötelezettségként való előírása, majd 2009.december 31-én való kivezetése szintén átrendezte a terheket. Ezt követően a vállalkozói személyi jövedelemadó, valamint az osztalékalap után fizetendő adó további csökkentése a példában szereplő vállalkozó számára már nem indokolja az evaalanyiságot, hiszen ez 2010-től már a bevételei 30 százalékát jelentené. 6. Következtetések A jogszabályokat tanulmányozva megállapítható, hogy az egyéni vállalkozók adózása - amennyiben nem felelnek meg az átalányadó vagy az EVA választásához kötött feltételeknek - meglehetősen bonyolult, többféle jogcímen, összességében valóban magas adómértékkel kell számolniuk. Az adóalap-korrekciós tételek - különös tekintettel a korábbi évek elhatárolt veszteségéből az adóévi eredményt csökkentő összegre -, valamint az adókedvezmények figyelembe vételével a számított adó azonban jelentősen mérséklődik. A találékony vállalkozók a magas költséghányad mellett mértéktartó számlaadással tovább csökkentik fizetési kötelezettségeiket, így nemcsak az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó lesz alacsonyabb, hanem a magas terhet viselő járulékalap is. Az adóelkerülő magatartás ellensúlyozására a tevékenységre jellemző kereset pontos szabályozása, szakmacsoportonként rögzített minimális adó- és járulékalap megoldást jelenthetne, véget vetve az éveken át tartó veszteségfinanszírozásnak. A költségvetés helyzete csak szerkezeti módosításokat tesz lehetővé az egyes adónemek között. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy az adócsökkentés önmagában nem eredményez látványos javulást az adófizetési hajlandóságban, az adóbevételek nem nőnek. Az adómorál javítására a további egyszerűsítés és a hosszabb távon is kiszámítható adópolitika mellett lehet esély. Hivatkozásjegyzék 1. Ambrus Attiláné [2010]: Adótervezés vs. adóelkerülés Szellemi tőke, mint versenyelőny", avagy a tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben, Nemzetközi tudományos konferencia, Selye János Egyetem, Szlovákia, Komarno, 2010.06.19. 2. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapja, http://www.apeh.hu 3. Borsi Balázs - Farkas László - Udvardi Attila - Viszt Erzsébet [2009]: Versenyképességi Évkönyv 2009. GKI Gazdaságkutató Zrt. 4. Krekó Judit P. Kiss Gábor [2008]: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon, MNB Szemle, 2008.április. 5. Semjén András - Tóth István János - Fazekas Mihály - Makó Ágnes [2009]: Alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatás munkaadói és munkavállalói interjúk és egy kérdőíves munkavállalói felmérés tükrében. Rejtett gazdaság, Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás kormányzati lépések és a gazdaság szereplőinek válaszai (Szerk.: Semjén A. és Tóth I.J.), KTI Könyvek 2009. 11. kötet 6. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 7. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról