A koronaformákról és a szilva metszéséről Gonda István, a Debreceni Egyetem professzora beszélt. Az új fajták növekedési sajátosságai nagyon eltérőek, ezért érdemes külön csoportosítani azokat és eltérő metszésmódot alkalmazni. Rövid nyársakon terem a Haganta, hosszú termőnyársakon a Jojo és a Katinka, míg a Presenta és az Elena fáin mindkét típusú termőnyárs előfordul. Tizenkét éves, 6 x 3 méterre telepített ültetvényben a Katinka 30, az Elena 43, a Presenta 37, a Topend Plus 42 tonnás átlagtermést adott. A Presenta tengelydominanciája kimondottan erős, 3 éves részein már kevés termőrügy fejlődik, szakaszos termésre hajlamos. Ebből már nyilvánvaló, hogy rendszeres, alapos metszésben kell részesíteni, ajánlott a nyári metszés is. Ajánlott térállása 5 x 2,53 méter. Az Elvira erős növekedésű, jól elágazik, könnyen alakítható, jó a termőrész-berakódottsága. Szabad orsó koronát alakítsunk belőle, 5 x 2,53 méteres térállásban. A Jojo középerős növekedésű, igen jól alakítható fát nevel, 5 x 22,5 méterre lehet telepíteni. A Tophit Gonda István kedvence, laza, jó szerkezetű fáját erős tengelydominancia jellemzi. Bőtermő, sűrűn telepíthető, ajánlott térállása 5 x 2 méter. Hasonló térállásban telepíthető a Haganta, ami rendszeres metszést igényel. Rövid, 15 cm-es termőnyársakon hozza a termését. Ha szilvát telepítenék, a térálláson gondolkodnék el a leginkább, mondta a professzor. A szilva ugyanis a leghatékonyabban szedhető csonthéjas gyümölcs, naponta 400-500 kg-ot tud leszedni egy ember, ezért nincs kényszer, hogy csak földről elérhető fát neveljünk. Ha szűkebb térállást alkalmazunk, nyáron is metszeni kell a fákat egykét alkalommal, ami viszont nem éri meg a ráfordítást. Ráadásul olyan kicsi az árkülönbség a kézzel szedett és a rázott gyümölcs között, hogy a többletráfordítás nem térül meg. Tóth Elek munkássága Erdős Zoltán, a ceglédi kutatóintézet igazgatója a 2002-ben elhunyt Tóth Elekre emlékezett. A kutató először Fer tődön, majd Budatétény ben (Érd-Elvira) dolgozott a Kertészeti Kutatóintézetben. Doktori értekezését a szilvafajták öntermékenyüléséről írta. Nyugdíjazásától, 1979-től közel 20 évig Cegléden kutatott, oda mentette át az Érden kivágott szilva-fajtagyűjtemény és az új szilvahibridek egy részét. Munkája eredménye a két Besztercei klón, az alapfajtánál nagyobb gyümölcsű Bt 1 és a 1. oldal (összes: 8)
bőtermőbb Bt 2. Neki köszönhetjük a Ruth Gerstetter, a Stanley, a Mont fort, a Tuleu Gras, a Bluefre, a President és a Utility honosítását. Rengeteg tájfajtát is begyűjtött, ilyen például a Beregi datolya, a Sárga Besztercei, a Révfülöpi szilva, a Lengyel szilva. Sajnos a szilvahimlő vírus miatt nagyon nehéz a szilva szaporítása, nincs elég hatékony módszer a vírusmentesítésre. Évekig kell várni a továbbszaporításra alkalmas törzsanyagra. Ismerünk szerencsére a vírusfertőzésnek ellenálló szilvákat is, ilyenek a mirabellák, folytatta a szilvanemesítésről szóló előadást Surányi Dezső. A fajtagyűjteményben sok értékes adatra találnak a mai napig, és érdemes visszatekinteni Tóth Elek eredményeire, a fajtákról alkotott véleményére. Jónak tartotta például a Vörös nektarin szilvát a gyümölcs mérete és a fa termesztési tulajdonságai alapján. Már az 1950-es években megállapította, hogy a Besztercei fajtának a nagyobb gyümölcsű változatait kell keresni és továbbszaporítani. Sajnos a fajta már akkor leromlott, mert sokan magról szaporították. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a sziromlevél fontos bélyeg a szilvafajták rendszertanában. 120 fajta vizsgálata alapján megállapította, hogy az összes szilva negyede jól ön termékenyül, egyharmada viszont teljesen önmeddő, ilyen például a Ruth Gerstetter, a Vörös nektarin, vagy a Zöld ringló. Jól termékenyül a Besztercei, az Olasz kék és a Paczelt szilva, de még ezeknél az öntermékeny fajtáknál is érdemes méheket telepíteni a gyümölcsösbe a jobb megporzás érdekében. Más fajták megbízhatatlanok, szeszélyesen terem például a Utility vagy a President. Előbbi az idén hihetetlenül sokat termett és az íze is jó volt. Jó lenne rájönni, mivel volt összefüggésben ez a jó évjárat. Ugyancsak jól termett az idén a Révfülöpi szilva, a Szarvasi és a Sárga besztercei, bár azt a levele alapján nem szabadna Beszterceinek hívni, használjuk a C. 1501 jelölést, mondta Surányi Dezső. Tóth Elek emlékére szülővárosában, Gyomaendrődön, annak is az endrődi részén vérszilvafát ültettek és tavaly emléktáblát állítottak. Széles az alanyválaszték A szilva számára az igen gyengétől az igen erős növekedésű alanyig teljes a választék, tudtuk meg Hrotkó Károly, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) tanára előadásából. Általában a rokon fajok olthatók egymásra, de minden faj és fajta összeférhetőségét külön kell értékelni. A legtöbb alany Nyugat-Európából származik, ezeknek a hazai éghajlathoz való alkalmazkodó képességét alaposabban meg kell ismernünk, mielőtt széles körben használnánk azokat. Szilvából akár erős növekedésű alanyon is lehet intenzív ültetvényt művelni. A térállást tekintve vitába szállt Gonda Istvánnal: szerinte előre el kell dönteni, hogy milyen piacra szánjuk az árut, nem összeegyeztethető 2. oldal (összes: 8)
a kézi és a gépi szedés. Hazánkban a mirobalán a legelterjedtebb alany, sajnos a faiskolák annak is az ismeretlen eredetű magoncait használják. A ceglédi mirobalán magoncok használata is elég nagy arányú, a St. Julien alanyé viszont csak néhány százalékos. Mirobalánból a ceglédi magoncok vírusmentesek, jó magot teremnek és jó a csírázó képességük. Léteznek klónok is, mint az angol B klón, a szlovák MYBO1 és MYKLA, az amerikai M 29 C, vagy a francia Myrocal. Az utóbbi két mirobalán klón az irodalom szerint jól tűri a szárazságot és a meszes talajt. Hibrid alanyok közül szinte minden termőhelyre ajánlott a francia Marianna GF 8/1. Bírja a meszet és az időszakos vízborítást, a mirobalán magoncnál kissé erősebb növekedésű. Amerikai szilva a Marianna 2624, kajszi, szilva és mandula alanyának ajánlják. A GF 31 nagy hibája, hogy rendkívül vírusér zékeny. A Bel siana szilva utódai közé tartozik a Jaspi és az Ishtara, mindkettő középerős növekedésű. Polihibrid alany a Citation, kajszi és ázsiai Prunus fajok keresztezéséből származik. A mirobalán legnagyobb hibája, hogy sok sarjat hoz, könnyebben esik a vírusfertőzés áldozatául. Jól viseli a kötöttebb, nedvesebb talajokat, jól szaporítható. Faiskolában nem jó korán szemezni. A szilva alanyok általában közepes növekedési erélyűek, de érdekes módon a Fehér besztercei a kajszinak nagyon jó alanya, a szilvafajtáknak kevésbé. Nagy csoport a kökényszilvák (Prunus insititia), változatai szerte a világon megtalálhatók a folyók menti ligeterdőkben. Ebből is ered, hogy gyökere érzékeny a kiszáradásra. Alanyként kevésbé sarjadzik, viszont csemetéje elég lassan nő. Nálunk a Tisza mentén található sok belőlük, a francia St. Julien alany a Loire mellől származik. Magtermő és vegetatív szaporítású alanyok is ismertek ebből a fajból. Jó alanynak látszik a C 83 kökényszilva, de vírusmentesíteni kellene, sajnos még nincs szaporításban. Hazai alkalmazásra lehet alkalmas a GF 655/2. 3. oldal (összes: 8)
Törpe növekedésű alany a Pixy. A törpe növekedésű alanyok csoportját több faj képviselői alkotják: Prunus besseyii, Prunus pumila Pumila (francia, igen törpe alany) és Pumiselect (német) fajtája, Prunus tomentosa és hibridjei. A Nyikitszkij Botanikus Kert féltörpe növekedésű alanyokat hozott létre, a Krymsk 1 és 2 nálunk azonban valószínűleg nem bírná a nyári meleget és szárazságot, valamint nagyon tápanyagigényesek, a gyümölcs aprósodhat rajtuk. Nálunk a Wangenheim a leggyengébb növekedésű, még ajánlott szilvaalany, az annál is kisebbek már nem valók a hazai körülmények közé. Ebbe a féltörpe növekedési csoportba tartozik még a St Julien 655/2, a Julior, az Ishtara és a Citation. A szilvafajta növekedési erélyét is figyelembe kell venni az alanyválasztáshoz, például a gyenge növekedésű Cacanskalepotica a legerősebb alanyon termett a legjobban az egyetemi kísérletben. Soroksáron a kísérleti ültetvényben 4 méter sortávolságra és 1,25-1,5-1,75 és 2 méter tőtávolságra ültetett fákat neveltek, Bluefre és Stanley oltványokat. A Stanley termése hektárra átszámítva 25 és 36 tonna közé esett, a legtöbb termést a 2000es tőszámú változatban lehetett betakarítani. Ugyanez a tőszám a Bluefre esetében a GF655/ 2 alanyon 30, a C.679 mirobalánon 23 tonna termést eredményezett a negyedik évben. Alany és öntözés Czinege Anikó, a Kecskeméti Főiskola tanársegéde tenyészedényes öntözési kísérlet első eredményeiről számolt be. Hat szilvafajta (Topper,Cacanskalepotica, Jojo, Katinka, Topfive éstoptaste) és hat alany (mirobalán, St.JulienGF655/ 2,St. JulienA, Fereley, Wangenheim és Wavit) szerepelt a kísérletben, különböző kombinációkban. Egyedül a mirobalán jelent meg minden szilvafajtával együtt. Az ültetés éve 2010, az öntözési kísérlet 2012ben kezdődött, 2, illetve 4 literes óránkénti vízadaggal. Legkorábban a Katinka ért, július közepe táján, a Cacansk alepotica július végén, augusztus elején a Tophit és augusztus 25 körül a Topper. Ez a fajta termett a legtöbbet, 2012-ben fánként 5 kg-ot, az idén pedig már 20 kgot. Sajnos a gyümölcse apró, jövőre ritkítani fogják és figyelik a beavatkozás hatását a gyümölcsméretre. A Topfive esetében mutatta be az előadó a termőrészek alakulását két alanyon. St.Julien GF655/ 2 alanyon 55 százalékban termőnyársak, 14 százalékban hosszú termővesszők alakultak ki a fákon, 12-12 százalék volt a bokrétás termőnyárs és a középhosszú termővessző aránya, 7 százalék az álbokrétás termőnyársé. A St.JulienA alanyon is a termőnyárs volt a leggyakoribb termőrész (51%), de 28 százalék lett a hosszú termővesszők aránya, a másik három termőrész 68 százalékos aránnyal szerepelt. Tavaly már mérhették az öntözés hatását a termésmennyiségre. A Topper mirobalánon és St.JulienGF655/ 2 alanyon termett jól, míg a Fereley alanyon csak ötödannyit, a kétszeres vízadag pedig csak a St.Julienen eredményezett valamivel több termést. Második helyen a Toptaste 4. oldal (összes: 8)
szerepelt, fánként körülbelül 2,5 kg volt a 2012-es termése a két StJulien alanyon, valamint a Fereleyn, a mirobalánon és a Wangenheimen kevesebbet termett. A legnagyobb gyümölcsöt a Toptaste adta, gyakorlatilag, alanytól függetlenül, 40-50 gramm volt a gyümölcstömeg. Alig maradt el tőle a Cacanska lepotica gyümölcsmérete. A gyümölcsök minőségét vizsgálva a Toptaste kiemelkedően magas szárazanyagtartalma érdemel említést, savtartalomban a Topfive, húskeménységben a Topper és a Topfive kiemelkedő. A vízmegvonás hatását is vizsgálták a fákra: nyár közepén 9 napig nem öntözték a konténeres növényeket. A legrosszabbul a Fereley alanyon álló Topper viselte a szárazságot, elhullatta a gyümölcsét, mirobalánon viszont még a lombja sem lankadt. Ugyanakkor a Ferely alanyon a Toptaste nem reagált ilyen szélsőségesen a szárazságra. A Wangenheim és a Wavit nem bírja a szárazságot és a Wangnheim Toptaste kombináció inkompatibilisnek mutatkozott. A többi alany jól összefért a vizsgált nemes fajtákkal. A fajtákról legbiztosabban a termőre fordulás ideje értékelhető: korán fordul termőre a Topper és a Toptaste, míg a Katinka az irodalom szerint korán, a kísérletben viszont későn kezd teremni. Német fajták hazánkban Kovács Szilvia, a BCE adjunktusa a Gyümölcstermő Növények Tanszéken folyó fajtaértékelés eredményeit ismertette. Eltérnek a hazai tapasztalatok az irodalomban leírtaktól, ezért is fontos a hazai fajtakutatás. Hazánkba elsősorban új német szilvafajtákat hoztak be, pedig érdemes lenne körülnézni a román, olasz és szerb fajták közt is. Napjainkban a 40-50 grammos, kék vagy sötétkék, jóízű, magas szárazanyag-tartalmú, szilárd húsú, magvaváló, kis magvú fajtákat tartjuk jónak. Követelmény még a korai termőre fordulás, a bő termés, az öntemékenyülés és a betegségekkel szembeni ellenállóság. A hazai ültetvényekben a Cacanskalepotica a legnagyobb arányban telepített fajta, bár az utóbbi években csökkent az aránya és az ára is. A Beszterceire állandó igény mutatkozik, nagyon jó minőségű a gyümölcse, de az ellenálló képességén és a termésbiztonságán kellene javítani. A Stanley 40 éve van termesztésben, az aránya kissé nőtt, mert nagyon megbízhatóan terem: a tavalyi fagyok sem tettek kárt benne. A 2000-es években került hazánkba a Katinka, az Elena, a Presenta, a Hanita, a Haganta és a Topsorozat. Közülük a Toptaste a legjobb ízű. Mindegyik elég korán termőre fordul és keményebb húsúak, mint a megszokott szilváink. Eddig a Jojo és a Haganta kapott állami elismerést. Legkorábban a Katinka és a Topfirst szedhető, július közepétől, illetve néhány nappal később a Tegera. Augusztus első felében érik a Topfive, a hónap közepén a Hanita, majd szeptemberre áthúzódva a Toptaste és a Jojo. Szeptember első felében szedhető a Tophit és az Elena, inkább a 5. oldal (összes: 8)
hónap második felében a Presenta, Haganta és TopendPlus. Gyümölcsméretben a Haganta, a Topfirst, a Tophit és a TopendPlusemelkedik ki, szárazanyagtartalomban a Toptaste magasan a legjobb, 27-30 százalékkal, de a Topfive, a Presenta és a Haganta is jó. Savasabb a Katinka, a Tegera, a Hanita és a Haganta gyümölcse. A Katinka július közepénvégén érik, gyümölcse 20-30 grammos, sötétlila, kiváló ízű és jól szállítható. Fája középerős növekedésű, feltörő koronájú, korán termőre fordul, túlkötődésre hajlamos. Az irodalomban jelzettnél fogékonyabb a szilvahimlő vírus fertőzésére, a beteg fáról hullik a gyümölcs. Tavaszi fagyokra érzékeny. A Tegera július végén érik, gyümölcse 30-35 grammos. Öntermékeny fajta, az irodalomban leírtaknál erősebb vírusfertőzést tapasztaltak rajta. A Topfive augusztus első harmadában érik, a sötétlila gyümölcs 35-40 grammos, éretten magvaváló, jóízű. Középerős, szétterülő koronájú, a vírusfertőzésre toleráns. Tavaszi fagyokra érzékeny és túlkötődésre, termésingadozásra hajlamos. A Hanita augusztus közepén érik, gyümölcse 30-35 grammos, jóízű, magvaváló. Fája erős növekedésű, korán termőre fordul, a himlővírusra fogékonyabb, mint amit leírtak róla. A Toptaste gyümölcse 35-40 grammos, sötétlila, jóízű, nem teljesen magvaváló. Koronája feltörő, a tavaszi fagyot elég jól viseli. A Jojo tényleg vírusellenálló, viszont a moníliára és a tavaszi fagyokra érzékeny. Kék gyümölcse 30-35 grammot nyom, magvaváló, kellemes ízű. Igen korán termőre fordul, fája jól alakítható, de hajlamos rá, hogy sok ikertermés alakuljon ki. A Tophit gyönyörű, liláskék, 50-60 grammos gyümölcsöt nevel. Ez is ellenáll a himlővírusnak, de moníliára érzékeny. Érdemes ritkítani a gyümölcsét, azért is, mert a sok terméstől lehasadhatnak az ágai. Fája jól alakítható, a tavaszi fagyokat jól tűri. Az Elena telepítésre érdemes fajta, de öntözni kell, mert a száraz termőhelyet nem szereti. Szeptember közepén- végén érő gyümölcse 25-30 grammos, de sokáig a fán tartható, lekvárnak és pálinkának is nagyon finom. Fája erős növekedésű. A Presenta szeptember közepén- végén érik, gyümölcse 30 grammot nyom, jóízű, de könnyen reped. Fája sok vékony hajtást nevel, ezért sok zöldmunkával tartható kézben. A tavaszi fagyokat jól elviseli. A TopendPlus szeptember közepén-végén érik, liláskék gyümölcse 45 grammos, nem teljesen 6. oldal (összes: 8)
magvaváló. Fája középerős növekedésű, korán termőre fordul, sokat terem, a tavaszi fagyokat jól bírja. Mindezek alapján Kovács Szilvia a Toptaste,Tophit, Elena és TopendPlus fajtákat javasolná telepítésre. Feldolgozásra mind alkalmas Kerek Mária Magdolna, a ceglédi kutatóintézet munkatársa a Fazekas István élelmiszertechnikussal közösen folytatott feldolgozási vizsgálatokról számolt be. Több alkalommal több fajta feldolgozásra való alkalmasságát értékelték: befőttet, mélyhűtött terméket, rostos levet, aszalványt és pálinkát készítettek a szilvafajtákból és érzékszervi bírálat alapján sorolták be azokat. A bírálat során értékelt tulajdonságokra adott pontokat átlagolták és a 4 pont fölötti értéket elért fajtákat minősítették az adott feldolgozási célra igen alkalmasnak. A vizsgált fajták fele jól vagy igen jól feldolgozhatónak bizonyult. A Besztercei klónok befőttjei mindig nagyon jók voltak, a Cacanska lepotica és rana fajtákból készített befőtt elsősorban a megjelenése miatt ért el magas pontszámot, az íze egyiknél sem volt különösebben jó. A Stanley és a C. 1501 nagyon jó befőtt alapanyag. Jónak minősült a bolgár Plovdivi csemege, az amerikai Kaliforniai kék és a kanadai Valor fajta is. A Debreceni Egyetemmel közös pályázat keretében a rostos lének való alkalmasságot tesztelték, 93 és 80 C-os hőkezelés után. A japán szilvák közül jól szerepelt az Angeleno, a Black King, a Giant Super és a TC Sun. Mélyhűtésre gyakorlatilag minden szilvafajta alkalmasnak minősült. Aszalványnak a Bluefre, a Cacanska lepotica, a Révfülöpi és a Stanley vált be, de egyik sem érte el a kereskedelemben kapható aszalt szilva minőségét. Cukrok és savak Villányi Vandaa szilvafajták szerves sav és cukor összetevőinek előzetes vizsgálatáról beszélt. A ceglédi intézet fiatal munkatársa a glükóz, fruktóz, szacharóz, illetve a szorbitol és a xilitol mennyiségét mérte néhány fajtában. A szájüreg védelmére is alkalmas cukoralkoholt, xilitolt nem talált a szilvában. A szerves savak közül az oxálsav, almasav, citromsav, ecetsav, borkősav, borostyánkősav, alfaketoglutánsav és aszkorbin sav mennyiségét vizsgálta, és megállapította, hogy kevés C-vitamin van a fajtákban. A vizsgált fajták a kései érésű, viszonylag nagy gyümölcsű, de a termelésből kiszorult Spath Anna, a kis gyümölcsű, szeptemberben érő édes-savas BeszterceiCs35, a Francianarancs nevű, sárga héjú és húsú, lédús, fűszeres ízű, nagy gyümölcsű szilva, a bolgár vírusellenálló Szakarka, a Debreceni muskotály (muskotályos zamatú, kemény húsú, lédús szilva) és az öntermékeny, kimondottan édes, vírus rezisztens francia Nancy voltak. A savak egymáshoz és a többi fajtához viszonyított mennyisége adott érdekes eredményt. Például az édes Nancy a többi fajtánál több citromsavat és alfaketoglutánsavat tartalmaz, a Besztercei Cs 35-ben pedig feltűnően sok a borkősav. A többi fajtához viszonyítva a legkevesebb szerves savat a Francianarancs és a Spath Anna fajtákban lehetett találni. 7. oldal (összes: 8)
Relatív ökológiai mérőszámok Surányi Dezső ökológiai mérőszámokkal jellemezte a történelmi szilvafajtákat és a ma termesztetteket. Elöljáróban elmondta, hogy 2013-ban minden európai és japánszilva-fajta jól termett. A szilvafajták vírusfogékonysága részben a cukortartalmukkal van összefüggésben: a több cukrot felhalmozó fajtákat jobban szeretik a vírust terjesztő levéltetvek, ezért nagyobb az esélyük a fertőzésre. Az Olaszkék például szórványban nem vírusos, a nagyon termékeny, aprósodásra hajlamos mirabella szilvák sem betegszenek meg. Relatív értékszámok formájában lehet megadni az ökológiai igényeket, erre több módszer is ismert. Hazánkban Borhidi Attila több mint 2000 fajra adott meg ilyen értékszámokat. Ismeretük segít eldönteni, hogy az adott faj vagy fajta gazdaságosan termeszthető-e az adott körülmények között. Surányi Dezső Cegléden 108 szilvafajtát vizsgált ilyen szempontból is. A szilva a kajszihoz hasonlóan nagyon fény igényes növény. Az éghajlati szélsőségek tűrésében az átmeneti, a szubkontinentális és a kontinentális-szubkon tinentális mérőszámok közé tartozik, a Cegléden megállapított átlag alapján leginkább a szubkontinentális csoportba tartoznak, de ennek az értékszámnak volt a legnagyobb a szórása. Szerző: Horváth Csilla Közzététel ideje: 2013. 11. 12., kedd, 16:28 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2013/11/12/regi-es-uj-szilvafajtak 8. oldal (összes: 8)