TANÍTÁS ÉS TANULÁS A VIRTUÁLIS TÉRBEN

Mgr. Námesztovszki Zsolt TANÍTÁS ÉS TANULÁS A VIRTUÁLIS TÉRBEN Szabadka, 2013.

Bevezető A telekommunikáció és a számítástechnika rohamos fejlődése, valamint a két terület összekapcsolódásából adódó új kommunikációs, illetve információ-hozzáférési lehetőségek jelentősen (talán alapvetően) megváltoztatták életünk számos területét. A változások rendkívül gyors és expanzív jellegére utal az információs forradalom kifejezés. A társadalom információs környezetének radikális megváltozását érzékelteti az információs társadalom fogalom is. A XXI. század elején a fejlett társadalmakra az információ jelentőségének a robbanásszerű növekedése a jellemző. Ezeket a társadalmakat információs társadalmaknak nevezzük Az információs társadalom (angolul information society) elmélete szerint a társadalomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység. Ennek a társadalomtípusnak a sajátossága az információ-technológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Az információs társadalmat az ipari társadalom örökösének is tekintik, és szorosan kapcsolódik a hálózattársadalom fogalomhoz. A hálózattársadalmat úgy határozhatjuk meg, mint egy társas formáció a társadalmi és médiahálózatokkal, amelyek lehetővé teszik annak elsőrangú szerveződését minden lehetséges szinten (egyéni, csoportos/szervezeti vagy társadalmi). Továbbá ezek a hálózatok ennek a formációnak minden egységéhez és részéhez növekvő mértékben kapcsolódnak. A hálózatok az információs társadalomban információközvetítő szerepet töltenek be, tehát a hálózatokat a korszerű társadalom idegrendszerének nevezhetjük. Az információs társadalom lényegesebb hálózatát manapság számítógép-hálózatok (internet) és a mobilhálózatok alkotják A számítógépek, az internet és a kábeltelevízió térhódítása egy új viszonyrendszert alakított ki, amelyben a pedagógus már nem egyedüli tudásforrás, hanem versenyeznie kell, elsősorban a szórakoztatóipar kínálatával, valamint az online közösségek (elsősorban a facebook) csábításával. Az internetes, és a köré csoportosuló fogalmak mint például a facebook, csettelés, skype ma már a mindennapi kommunikációban gyakran is megjelennek (lájkolás és a googlizás szavak a köznyelvben egyre gyakrabban, sokszor már nem csak informatikai szövegkörnyezetben is megjelennek). Egyre gyakrabban tapasztalható az is, hogy az internet a szórakozás mellett, sok munkafolyamt kelléke is. Egyes generációk jellemzői Manapság gyakran találkozunk az x, y, z generáció fogalmával. Prensky által, 2001-ben vázolt elképzelés, a generációk eszközhasználatát egyértelműen a születésük ideje határozza meg (digitális bennszülöttek-digitális bevándorlók). Így az x generáció az 1960 és 1980 született, az y generáció 1980 és 1995, a z generáció pedig 1995 után. Az igazi digitális bennszülöttek a z generáció, amely tagjainak lehetőség nyílt a születésüktől fogva használni a korszerű IKT eszközöket. A születési időre alapozott elmélet mellett, manapság azt tapasztaljuk, hogy a befektetett energia és idő sokkal jobban meghatározza a tanulást, mint az életkor. Emellett sokszor a vagyoni helyzet és a környezet ingergazdagsága is döntő tényező lehet. A fiatal generáció legfőbb ismeretője a multitasking számítógépfelhasználás, amelyet elsősorban a párhuzamos ablakokban történő munka és a figyelem megosztása határoz meg. A folyamatos multitasking lét és az egyre érdekesebb ingerekre történő reagálás azt eredményezi, hogy a monotasking és a hagyományos médiák egyszerűen nem kötik le a gyermekek figyelmét

(egyre többet hallani arról, hogy már az óvodában gondot jelent egy mese felolvasása). Ezek a változások visszatükröződnek a diákok világnézetében és gondolkodásmódjában is. Egyértelműen a memória jelentőségének csökkenése játszódik le, mivel az internet és egy google keresés is jelentős eredménnyel jár, amelyet régebben csak a könyvtárból és/majd ezek memorizálásával tudhattunk a magunkénak, sőt ha még régebbi időkre tekintünk vissza, az írás megjelenése előtt csak a memorizálás volt a bölcsesség forrása. Ezért nevezik az internetet a memória meghosszabbításának és mankójának. Egy keresés alkalmával gazdag szöveg, képi és multimediális anyag jelenik meg a képernyőnkön. Gyakran hangoztatott erre teljesen más világra a Vaskapu-szoros története, amely az internet előtti időszakból az emberek nagy része Jókai Mór: Az arany ember regényéből ismerhetett meg (http://bit.ly/14y8jea), manapság viszont egy google keresés szöveg, képek, térkép, interaktív körképek és multimédiák sorát eredményezi. A másik kérdés a Bonanza Banzai dalszövegéből kölcsönzött részre épüll: Persze nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet. Szélsőséges példával élve: ha az internet előtti időben ha valaki atombomba készítésére gondolt, akkor az gyorsan elkönyvelte magában (jobb esetben), hogy ez nem normális dolog. Ma viszont az interneten rákeresve, rátalál leírásokra, szakmai csoportokra és rájön, hogy igazából egy csomó hozzá hasonló ember él és még fórum is létezik. Ez a ráeszmélés nagyrészt pozitív dolgokkal kapcsolatban történik. A számítógépek pozitív oldalának a bemutatásában sajnos a hagyományosnak számító média sem segít. A napi hírekben a számítógépek kapcsán világméretű vírusveszélyről, számítógépes rendszerek összeomlásáról/feltöréséről, visszaélésekről és pedofilbotrányról hallani. Arról, hogy a számítógép és az internet mennyire hasznos az orvostudományban, vagy hogy összeköt egymástól távol élő családtagokat vagy bármilyen pozitív töltésű hírt csak nagyon ritkán hallani (sajnos ez nem csak a számítógépek témaköréből igaz). Ha kisgyermekekről, és az internetről esik szó, nagyon sok kérdés merül fel. A kisgyermekek nagy része tudja, hogy a valóságban veszélyes lehet idegenekkel szóba állni, de nem biztos hogy tudja hogy az internetes társalgás is hordozhat veszélyeket önmagában. A kisdiákok, a nyitottságukból adódóan, lazán és fenntartások nélkül klikkelgetnek. A gyermekektől csak néhány klikkre (sokszor hétköznapi kulcsszavakra megjelenve) találhatóak a szélsőséges politikai irányzatok, az öngyilkosságra biztató szekták, a közlekedési szerencsétlenségek áldozatainak képe, valamint a felnőtteknek készült filmek. A kisdiákok otthonaiban magas arányban található meg az internet (vajdasági a vajdasági magyar kisdiákokb otthonaiban nem egész 80% a 2012-es évben), de mi helyzet az oktatási intézményeikkel? A mindkét oldalról (pedagógusok-diákok) tapasztalható a professzionális és a privát szféra elmosódása, amelyet a folyamatosan egy rendszerben (facebook) történő tevékenykedés eredményez. Hiszen a facebook nem oktatási célból jött létre, de az előnyeit kihasználva (a diákok regisztráltak a rendszerben, ismert környezet, testreszabható csoportok, könnyű megosztás, interaktív kommunikáció, esetlegesen saját fejlesztésű alkalmazások implementálása a rendszerbe) egyre többen használják oktatási célokra. Ez a diákok esetében a tanulási idő és tér kiterjesztését jelenti, hiszen nincs lehetőség (illetve csak körülményesen) a tanulási szándékú bejelentkezésre és az egyéb facebook aktivitás céljából történő bejelentkezés elkülönítésére, és az új eseményeket és a csoportaktivitást jelző értesítésekre pedig szinte már automatizáltan klikkel a felhasználó. A másik oldalról, a pedagógusok részéről, a munkaidő értelmezése változik meg a felgyorsult kommunikáció és az egy rendszerben történő belépésnél. Ugyanis a nem lineáris, és a személyes érdeklődés által behatárolt böngészés gyakran a munkával (illetve hivatással) kapcsolatos tartalmakat eredményez. Emellett a felnövekvő Z generáció határidőkhöz

való hozzáállása is fokozza ezt a kommunikációs kényszert (ha éjfél a határidő, akkor aznap 23.30-tól érkeznek be a munkák, ám a visszajelzéseket azonnal szeretnék megkapni). A pedagógusok helye és helyzete az információs társadalomban Elengedhetetlen, hogy a tanító az információs társadalomban éljen és tevékenykedjen, csak így tudja felkészíteni tanulóit a hipervilágra, a kibertér hipermédia rendszerében történő navigálásra. Az információs társadalomban való tevékenykedéshez elengedhetetlen az IKT (információs és kommunikációs technológia) ismerete, valamint az IKT eszközök használata (számítógép és kiegészítői, valamint az internet). Az információs társadalom és az IKT teljeskörű megvalósulását az iskolákban, és a tanítók körében anyagi és lélektani korlátok gátolhatják. Anyagi jellegű korlátok A személyi számítógép (PC) ma már nemcsak mindennapos használati cikk, hanem sok esetben nélkülözhetetlen munkafeltétel is. Az internet, a világméretű számítógépes hálózat az információk (szöveg, kép, hang, videó, multimédia), valamint a kommunikációs lehetőségek széles skáláját, illetve egy teljes virtuális és interaktív (tanulási) környezetet nyújt(hatja) a gyakorló tanító számára. Azt gondoljuk, hogy az IKT eszközök közül a tanítók számára a személyi számítógép és az internet megléte kulcsfontosságú eszközök. A személyi számítógépek (asztali PC-k) mellett egyre nagyobb hangsúlyosabb a mobiltechnológiára épülő eszközök (laptopok, okostelefonok, tabletek). Lélektani korlátok A pedagógusokat az IKT-eszközökkel és módszerekkel szemben tanúsított nyitottság, és a innovációra való hajlandóság alapján: az élenjárók, a derékhad, a lemaradók, az ellenzők (technofóbok), csoportjára oszthatjuk. A lelki tényezők közül ki kell emelni a tudásvágy kielégítését, a késztetést, valamint a kényszer tényét, amely döntően befolyásol(hat)ja a tanítók nyitottságát az IKT-eszközökkel szemben, valamint ezek felhasználását az oktató-nevelő folyamatban. A felső szintről (iskolaigazgató, minisztérium) ellenőrzött továbbképzések, valamint tanfolyamok mindenképpen előremozdítanák a tanítók szakmai képzettségét. A pedagógusok ellenérzéseit a következő költői kérdések testesíthetik meg: Miért akarná bárki is, hogy tanulói az interneten szörfölve tanuljanak? Mi történik a tanárral? Miért nem jó úgy, ahogy azt évszázadok óta csináljuk? Ha viszont pontok alá foglalnánk a pedagógusok ellenérzéseit a modern taneszközökkel kapcsolatban, akkor a következő korlátozó tényezőket emelnénk ki: 1) Félelem a változástól, a régi szakértelem elavulásától 2) Azonosulási képtelenség a tanári szerep változásával 3) A diákok behozhatatlannak tűnő előnye 4) Félelem más nyelv, más kultúra dominanciájától. Megállapíthatjuk, hogy az anyagi korlátok csupán pénz kérdése, és a tanítók tudatformálása lehet a siker kulcsa. A korlátok jelentőségéről és ezek hatásáról végzett kutatásunk eredményeit az előző fejezetben ismertettük.

A pedagógusok megváltozott szerepköre az információs társadalom iskoláiban A tanítók a hagyományos tanulási környezetben (iskolában) szinte kizárólagos tudás-, és információközvetítő szereppel rendelkeztek. Ebben a környezetben a tanító átadta az anyagot, a tanulók pedig elsajátították (átvették) azt. A tanítók kizárólagos tudásközvetítő szerepe az információs társadalomban elveszett. Ez a társadalom felépítéséből adódóan többirányban és többszörösen nyitott, és rugalmas. A hangsúly a tanulást végző személyen (a tanuló aktivitásán) van, ezért az egész tanulási környezet, és az elsajátítandó tananyag ehhez igazodik. A tanítókra váró feladat az tanulási környezet újragondolása, átszervezése, és kiegészítése IKT eszközökkel. A tanulási környezet átalakítása rendkívül munkaigényes feladat, különösen az átmenet első szakaszában. Elsősorban tartalomszolgáltatást és tartalomszervezést jelent. Az új technikai és tartalmi lehetőségeket ugyanis először be kell illeszteni a meglévő tanulási környezetbe. Ez magában foglalja multimédiás programok megismerését, értékelését, kiválasztását, esetleg elkészítését, internet adatbázisok megismerését, forrásnyilvántartások, katalógusok, web-lapok (blogok) készítését, adatok letöltését és frissítését, tanító-értékelő programok megismerését, esetleg megalkotását. Komoly feladatot és sok munkát jelent majd az iskolai adatbázis információmegosztásának, a jogosultságok és hozzáférések kialakításának és a tanulási folyamatok nyomon követésének a megtervezése is. A tanító is új szerepköröket kap az oktatási folyamatban. A tanító maga is folyamatosan tanul az új, nyitott rendszerben, így tanulótárs, aki számos tapasztalata következtében egyúttal szakértő és tanácsadó is ezen a területen. Sok esetben a tanító nem felülről irányítja a folyamatot, hanem belülről segíti a siker elérését. Ez az az új helyzet az úgynevezett veterán pedagógusok számára lehet(et)t hatalmas kihívás, mivel ők a televízió által szolgáltatott teljesen passzív és kevésbé interaktív információfogyasztáshoz szoktak hozzá. Sokszor diákok körében a médiasztárok és a celebek nagyobb tekintélynek örvendnek, mint a pedagógusok. Ebben az internet biztosította távolságcsökkenésnek is jelentős szerepe van, mivel az online csatornákon (facebook, rajongók csoportja, twitter) naprakész és interaktív információáramlás valósulhat meg. A tanítók új feladatai elsősorban a következők: szilárd alapismeretek elsajátíttatása a tanulási környezet fejlesztése és a tanulási folyamat szervezése a tanuló számára szükséges segítség, motiváció és megerősítés biztosítása Az új információs technológiák jellegéből adódóan előfordulhat, hogy a diák valamit előbb tanul meg, vagy hamarabb fedez fel, mint a tanár. Meg kell tanulnunk ezt a helyzetet is kezelni. Tudomásul kell vennünk és természetesnek kell elfogadnunk, hogy nyitott, változó és folyamatosan bővülő információs környezetben tevékenykedünk. A számítógép képernyőjén át nem azok az ismeretek fognak megérkezni, amelyet az iskola engedélyez, hanem amelyek érdekesek. A pedagógia nagy kihívása ez, hogyan dolgozza fel a szórakoztatóipar csábítását az oktatásban. A következő mondat kétféle befejezésével tudjuk elvetni az egyes szakemberek szélsőséges nézeteit, az iskola jövőjével kapcsolatban:

Ha az iskola tényleg azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket egy igazi világra, a valóságos életre készíti fel, akkor elképzelhetetlen,......hogy az ne közösségben történjék Tudjuk, hogy az ember társas lény, társas kapcsolatokat keres. A korszerű technika, és az egyre fejlettebb (és gyorsabb) kommunikációs eszközök csak segítenek az emberek társas kapcsolatainak a kiteljesedésében. Ha a tanítókról, és az alsó tagozatokról beszélünk, akkor fontos tényező az oktatás mellett a nevelési folyamat, amely hús-vér (és nem virtuális) közösségben történhet meg. Emellett az oktatás sem valósulhat meg (távoktatás formájában) szilárd alapismeretek, és motiváció nélkül. A másik fontos tényező a tanító személyes példamutatása. A tanár a felnőtt társadalmat, annak értékeit és erkölcseit képviseli, azt a társadalmat, amelyre az iskolának a tanulókat fel kell készítenie. Azt gondoljuk, hogy a fenn említett okok miatt nem szűnhet meg a hagyományos iskola....hogy ne készítsen fel az információs társadalom kihívásaira Nem ritka, hogy tanulóink jelentős alapismeretekkel rendelkeznek az IKT eszközök használatával kapcsolatban. A tanító feladata, hogy ezeket az ismereteket rendszerbe foglalja, és pótolja a hiányosságokat. Mindenekelőtt ezen eszközök biztonságos használatáról, felépítéséről, az alkotórészek helyes (lehetőleg magyar) megnevezését kell, hogy megtanulják a kisdiákok. Ezután az eszközök használatához szükséges alapismereteket (szoftverek használata) kell elsajátítaniuk, a motorikus, és mentális fejlettségüket figyelembe véve. A tanulás a legtöbb esetben,laza, játékos módon kell, hogy megtörténjen (a játék a gyermekek egyik legtermészetesebb tevékenysége). Az alapismeretek elsajátítása után a kisdiákokat motiválni kell a tanulás folytatására, valamint az önálló tudásszerzésre. Az információs társadalomban a hivatkozás (link) az információ igen gyakori, számítógépes megtestesítője. Az információ (link) megkeresése a legtöbb esetben keresőoldalak segítségével történik, amelyek használatához szükséges technikák az alapismeretek csoportjába tartoznak. A keresési technikák mellett a lényeges információ megtalálása, a lényegtelen információk körítésében (hirdetések, fizetős tartalmak stb.). Az információ megtalálása után, az információt tartalmazó dokumentum szerkesztése, elmentése, tárolása, felhasználása, esetleg továbbküldése is a fontos kompetenciák közé tartozik. Az internetre jellemző a találatcentrikusság. A találatok, illetve a látogatási statisztikák, után az oladalak szerkesztői kap(hat)nak anyagi juttatást, ezért gyakran találkozunk olyan kulcsszavakkal, amelyek nem szerepelnek az oldal tartalmában, illetve csak rövid utalások találhatóak a keresett szóra. A találatcentrikusságból adódóan, teljes, és részletes munkák az Interneten igen ritkák, és letöltésük általában pénzbe kerül.

1. táblázat Keresési technikák (google) Keresési technika kulcsszó1 kulcsszó2 kulcsszó1 kulcsszó2 kulcsszó1 kulcsszó2 kulcsszó3 kulcsszó1 +kulcsszó2 +kulcsszó3 kulcsszó1 -kulcsszó2 kulcszó* Szerepe a keresésben az egymás után írt szavak között a keresőoldal és kapcsolatot állít fel az idézőjelbe írt szavaknál csak azok a találatok jelennek meg, ahol a szövegben a két szó egymás után szerepel az előző két technika ötvözete, azok az oldalak jelennek meg, ahol a két szó egymás mellett szerepel, és megtalálható a harmadik is a keresés szűkítése hozzáadott kulcsszavak segítségével; azok a találatok jelennek meg, amelyek szövegében mindhárom szó szerepel a keresés szűkítése kizárt kulcsszavak segítségével; ha a kizárt szó szerepel a szövegben, akkor azt a szöveget nem tűnteti fel a keresőoldal találatként a csillag (joker) egy megkezdett karaktersorozatot, célszerűen egy szótövet tetszőleges toldalékokkal is megkeres A diák miután elsajátította az eszközök kezelését, szabadon böngészhet és használhatja fel az információt. Érdeklődésének és fantáziájának megfelelően, a maga útját járva. A probléma viszont az, hogy a keresők a kulcsszóra ugyanúgy felsorolják a szélhámosságokat és a forradalmi tanokat, mint az igaz ismereteket. Ha az iskola biztosítja a gépet, és az elérést, akkor ő felel azokért az információkért, amelyek a diák birtokába juthatnak. Az információáramlás, az Internet nyitottságából adódóan, nehezen korlátozható. A diákok pedig még nem rendelkeznek megfelelő kritikai tudattal ahhoz, hogy megítélhessék, melyek azok az ismeretek, amelyek számukra nem kívánatosak. A beépített információáramlási gátak, a hozzáférések letiltása, és a tanulók kritikus tudatának a folyamatos fejlesztése fokozatosan, és párhuzamosan kell, hogy történjen. Az Internet, a keresőoldalak fejlődésével, valamint a nem kívánatos tartalmak tükrözésével, nem az egyes oldalak letiltásával, hanem a hasznosnak tartott oldalak engedélyezésével tudjuk a nem kívánatos tartalmakat kiszűrni a diákoktól. A fiatalabb nemzedékre hatványozottan érvényes Jürgen Mittelstrass filozófus, kijelentése: "Az információs szupersztráda feltételezi az ítélőképességet és az önálló, kritikus gondolkodást, azonban ezeket nem alakítja ki." A fiatal nemzedékek előnye valóban jelentős a pedagógusokkal összehasonlítva. Előfordul az is hogy a gyermekek előbb tudnak telepíteni, számítógépes játékokat játszani, még mielőtt megtanultak volna olvasni, míg ez a pedagógusnak gondot jelenthet. De megoldás-e az hogy a lemaradt vagy lemaradó pedagógus teljesen kimarad ezekből a folyamatokból, elzárkózik, a kudarctól való félem miatt.

A válasz erre a kérdésre határozott nem. Habár a lelki korlátok jelentősek a pedagógusok esetében, a teljes elzárkózás a hipertértől nem oldja meg ezeket a problémákat. Az egyes újdonságok bemutatása, valamint a korszerű eszközök alapszintű használata is jelentős eredményekkel járhatnak. Amellett, hogy lehetőségként jelennek meg ezek az eszközök, létfontosságú hogy belássák a tanárok azt is, hogy a korszerű iskola, a korszerű pedagógiadidaktikai elvek nem érvényesülhetnek korszerű taneszközök nélkül, valamint azt hogy a cybergeneráció oktatása másképpen nehezen lehetséges. A hiteles és kicsit is innovatív gondolkodású pedagógus az offline oktatási-nevelési feladatok mellett az online környezetben is jelen van. Megjelenik a közösségi oldalakon (esetlegesen korlátozva a róla látható tartalmakat), valamint tartalmakat oszt meg, készít és megpróbál, kollaboratív módon, az online környezetben is aktivitásra serkenteni a diákjait. A közösségi oldalak lehetőséget nyitnak a folyamatos segítségnyújtásra (mentori teendők). Azzal, hogy a pedagógus jelen van, a tanulói segítséget kérhetnek az offline környezet után az online térben is (házi feladat elvégzésénél vagy az órai tananyag részletesebb ismertetésével). Ez a fajta, közvetlen és picit személytelen, kommunikációs csatorna lehetőségeivel élni tudnak azok a diákok is, akik esetleg az offline környezetben nem voltak aktívak (előzőleg is tapasztalhattuk, hogy egyes diákok e-mailt írnak, az élőszavas kérdezés helyett). Mint ahogyan a privát szféra a professzionális szférával egyre jobban összemosódik az online térben, online és az offline létet is egyre jobban integráltan kezeljük, kiegészítik egymást és közösen alkotják az információs társadalom személyiségét. Tanulás a virtuális térben Mint ahogy azt már az előző fejezetekben említettük, az információs társadalomban a tudás alkalmazható, továbbfejleszthető és új környezetekben is alkalmazható kell hogy legyen. Ez hatványozottan évényes a rohamos iramban fejlődő informatika tekintetében. Kutatásaink során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mely faktorok határozzák meg a informatikai készségek fejlesztésének sikerességét. Az ECDL (European Computer Driving Licence) tanfolyam és az utánna következő standardizált tesztekkel történő tudásfelmérés, valamint az ezzel párhuzamos kérdőívés adatgyűjtés, lehetővé tette 584 személy tanulásának részletesebb feltérképezését. A kutatás során megállapítottuk, hogy a tanulás sikerességét döntően a résztvevők életkora, a számítógép otthoni megléte és használata, valamint az angol nyelv ismerete határozza meg.

1. diagram A tanulás sikeressége és az életkor között összefüggés ( Zs. Námesztovszki M. Takács D. Glušac, 2011) Az információs társadalomra jellemző a tanulás színtereinek kibővítése (az iskola falain túlra), amelyet elsődlegesen a tudásanyag növekedése és gyors tempóban történő változása/elavulása eredményezett. Ennek egyenes következménye, az egész életen át történő tanulás (lifelong learning), amelyet a fejlett oktatási rendszerek már kulcsfontosságú célként tartanak nyilván. 1. kép A tanulás színterének és idejének kiterjesztése Forrás: http://bit.ly/18qtnv3

A web 1.0-ás az új évezred első évtizedének a közepéig volt jellemző az internet világára. Lényege felhasználók passzív befogadása és az egyirányú információszolgáltatás, valamint a különböző platformokból származó különbségek hangsúlyossága volt. A web 2.0-ra (webkettő) jellemző a web (online felületek) előretörése, mint platform. Ennek keretében fontos a kommunikáció átkerülése az online felületre (a webmail használata a levelezőprogramok helyett), az online szövegszerkesztők, táblázatkezelők vagy prezentációkészítő alkalmazások (Google Drive vagy SkyDrive). Ezen alkalmazások előnye, az ingyenes használaton túl, az állományokhoz történő folyamatos hozzáférés (internetkapcsolat segítségével), valamint a kollaboratív (könnyen és egyszerűen szerkeszthet több felhasználó egy fájlt). Ezeken kívül a web 2.0 fontos ismérve a közösségi oldalak nyújtotta interaktív kommunikáció, a kommentek formájában megvalósuló visszacsatolások (feed back), valamint a széleskörben megvalósuló tartalomteremtés. A fenn említett technikai és szemléletbeli változások új oktatási formák létrejöttét eredményezték. Az e-learning az egyik ilyen oktatási forma, amely kiteljesedését a fenn említett fejlődés segítette. Az e-learning a számítógéppel támogatott tanulás (Computer Based Learning), az internet alapú tanulás (Web Based Learning) és a távoktatás (Distance Learning) metszetével jött létre. Az e-learning résztvevőinek kívánatos és elvárt tulajdonságai nem egyeznek meg a hagyományos oktatás résztvevőinek ezen tulajdonságaival. Az e-learning környezetekben tanító tanár ritkábban (néhány esetben sosem) találkozik az oktatott tanulókkal. A konzultációk, az egyeztetések és maga a tanítás is az online térben történik. A digitális tananyag egészét, illetve a tervezést (aktivitás, pontok eloszlását) a kurzus megkezdése előtt kell elvégezni, mivel a kurzus elkezdése után csak kis mértékben lehetségesek a változtatások. Az egyes e-learning kurzusok közösségét nem a földrajzni helyzet határozza meg (mint a hagyományos oktatásban), hanem a résztvevők érdeklődése. Az e-learning esetében az előadók és a tanulók utazási költsége jelentősen csökken (sok esetben a nullával lesz egyenlő), így teljes képzés is olcsób lesz. A folyamat résztvevőinek számítógéppel és internettel kell rendelkezniük, illetve azokkal az alapkészségekkel, amelyek a tanulás megkezdéséhez szükségesek. Ezek a kívánatos készségek egyes kurzusok esetébe változhatnak (IKT ismeretek, angol nyelv ismerete, megkövetelt tudásszint, amelyre későbbi tanulás épülni fog). A jelentősebb e-learning tanulási környezetek nyelve angol, de sok oktatási intézmény működtet a saját célokra kialakított MOODLE oktatási keretrendsze, amely magyar nyelvű felülettel is testreszabható. Az e-learning legnagyobb előnye az, hogy résztvevőket nem korlátozza a földrajzi helyzetük (bárhonnan részt tudnak csatlakozni, ahol a technikai feltételek adottak), valamint a rugalmas időbeosztás. Ez azt jelenti tartalmak folyamatosan elérhetőek és a tanulmányozásukra szánt idő, illetve ennek beosztása a résztvevőkün múlik. Legnagyobb hiányossága, illetve buktatója a résztvevők motivációjának csökkenése (amely forrása lehet belső vagy külső), a technika feltételek hiánya, valamint az részvételhez szükséges tudás hiánya. A blended learning, azaz vegyes (komplex) képzés a hagyományos (tantermi) oktatás és az e-learning vegyítésével jön létre. Az ilyen oktatási formánál a két elem különböző mértékben lehet jelen, leggyakrabban a az e-learning a hagyományos oktatási környezet kiegészítése, gazdagítása, illetve a hiányzó tanulók számára pótlás szerepében van jelen. A virtuális oktatási környezet egy olyan háromdimenziós (3D), mesterséges, a valóságban nem létező tér ahol mi magunk és mások is háromdimenziós formában, térben és

időben egyszerre lehetünk jelen, és mindezt a saját nézőpontból ugyanolyannak látjuk (Ollé, 2012). A virtuális világ egy olyan számítógép alapú világ, amelyben egy számítógép által megjelenített karakterrel (avatárral) láthatjuk saját magunkat és másokat (Ollé 2012, Nelson- Erlandson nyomán). Az ilyen virtuális környezeteket a játékgyártás használja nagy előszeretettel (World of Warcraft, World of Tanks). A hálózati lehetőségek és a virtuális 3D tér párosítása magával ragadó játékteret eredményez. A különböző virtuális környezetek közül leginkább a Second Life alkalmazható, illetve szabható testre oktatási célokra. Mivel ezekben a környezetekben a kommunikáció több formája valósul meg (szöveg, hang, video), az oktatási célokra történő kihasználásuk igen hatékony lehet. A kommunikáció mellett a tananyagfejlesztés is könnyen megvalósulhat. Mindezt a látványos 3D-s környezet, a változatos avatárok segítségével válik hatásos online tanulási környezetté. Az ilyen környezetek hátrányai és előnyei szinte teljesen megegyeznek az e-learning környezetével, habár a webes felületeken az elkalandozó (továbbklikkelgető) figyelem a jellemző, a virtuális környezetekre pedig az elkalandozó (továbbsétáló/repülő) avatár. Az utóbbi években megnövekedett a MOOC (massive open online course) felhasználóinak száma és ezzel együtt a jelentősége is. A MOOC ingyenes és nyitott online kurzusok, ahova mindenki jelentkezhet tanulóként (az egyes kurzusok leírásánál meghatározott az előtudás szintje sok helyen ez minimális szint és a heti tanulásra fordított minimális óraszám). A kurzusok időtartama változó (átlagban 4-5 hét) és a tanulók multimédiák, képek és szöveges tartalmak segítségével tanulnak. A médiák típusától fontosabb közös és interaktív munka, amelyeknek a technikai hátterét fórumok vagy zárt facebook csoportok képezik. Az egységek, illetve a teljes tanfolyam végén következik a vizsga, amely teszt formájában vagy egy prezentáció (illetve más típusú média) készítésével zárul. Ezek a munkákat általában a résztvevők értékelik egymás között. A tanulók a kurzus elvégeztével igazolást kapnak (digitális formában az oktatók aláírásával). Legismertebb MOOC-ok: www.canvas.net, www.coursera.org, www.edx.org, www.saylor.org, www.virtualis-egyetem.hu A kollaboratív és a hálózat alapú munka/tanulás esetében a csoportot alkotó tudása és kreativitása összeadódik, az intenzív kommunikáció pedig új ötletek és gondolatok kialakulásához járul hozzá. Természetesen ezekkel az innovatív lehetőségekkel sem él a pedagógustársadalom egy része. Ezek alkalmazásához szükséges a személyes motiváció, az intézményi támogatás, az eszközök megléte és a továbbképzések lehetősége. Azonban sokszor azt tapasztaljuk, hogy kollégák húzóereje sokszor jelentősebb mint a többi tényező. Ez a jelenség tapasztalható volt a prezentációk elterjedésekor is, amikor az innovatív pedagógusok elkezdtek PowerPoint bemutatók segítségével tanítani, amely elvárássá alakult át a diákok oldaláról és csak kevés pedagógusnak sikerült a diákok figyelmét lekötni prezentáció nélkül. Az így kialakult helyzet a nem prezentáló pedagógusok nagy részét prezentációk készítésére ösztönözte. A korszerű web 2.0-ás eszközök nagy része intuitív és felhasználóbarát felülettel rendelkezik (és ez már általános követelmény és cél, amely a fejlesztők körében elterjedt elv szimbolizál a legjobban: ne a felhasználónak kelljek kitalálnia, hogy a számítógép mit akar, hanem a számítógép találja ki, hogy a felhasználó mit akar) így ezen szoftveres eszközök használatának sikerességét nem elsősorban az IKT ismeretek, hanem a befektetett idő mennyisége határozza meg. Ezen kívül jelentős a rendszerbeli probléma, hogy az úgynevezett digitális bevándorlók (Digital Immigrants) tanítják (és készítik a tanterveket) a digitális bennszülötteket (Digital Natives). Míg a digitális bevándorlók úgynevezett multitasking világban (képesek több dolgot

elvégezni a számítógépen) élnek, addig a digitális bevándorlók próbálnak úgy tanítani, mint ahogy őket is tanították. Míg a digitális bevándorlók az olvasást helyezik előtérbe, addig a tanulók a képi világ, a multimédiák, az interaktivitás és a megosztott, wiki tudás környezetében mozognak otthonosan. Mi legyen tehát? A digitális bennszülötteknek kell megtanulni a régi módszereket vagy a digitális bevándorló tanároknak az újakat? Sajnos, bármennyire is szeretnék azt a bevándorlók, nagyon valószínűtlen, hogy a digitális bennszülöttek meghátrálnak. Először is előfordulhat, hogy ez lehetetlen lehet, hogy az agyuk szerkezete már eltérően alakult ki. Másodszor ez ellentmondana mindennek, amit a kulturális migrációról tudunk. Azok a gyerekek, akik egy új kultúrába születnek, könnyen megtanulják az új nyelvet és határozottan visszautasítják a régi használatát. Az okos felnőtt bevándorlók elfogadják, hogy nem ismerik új világukat és igénybe veszik gyermekeik segítségét, hogy tanuljanak és beilleszkedjenek. A nem-annyira-okos (vagy nem-annyira rugalmas) bevándorlók azzal töltik idejüket, hogy zúgolódnak és visszasírják régi országukat (Prensky 2001). Erre a patthelyzetre kínál megoldást egy gyakorló pedagógus kijelentése, amely egy interaktív tábla tanfolyamunkon hangzott el: Mivel a gyerek mindennapjainak része a korszerű technikai eszközök, valamint negatívumként jelenik meg szemükben, ha egy pedagógus nem tudja ezeket az eszközöket használni, azonban többszörös pozitívum számukra, ha egy tanító/tanár él ezekkel a lehetőségekkel, esetleg új dolgokat-megoldásokat tár eléjük. A kritikus gondolkodás jelentősége a virtuális térben A kisgyermekek esetében azonban hatványozottan érvényes Jürgen Mittelstrass filozófus kijelentése: Az információs szupersztráda feltételezi az ítélőképességet és az önálló, kritikus gondolkodást, azonban ezeket nem alakítja ki.". Nagyon fontos, hogy a kisgyermek válogatni tudjon az információk áradatában, az hogy ki tudja választani először a számára fontos információt a jelentéktelenek közül (keresési találat közül). Ezután szintén fontos hogy kiválassza a valós információt a valótlanok körítéséből. Mérések kimutatták, hogy a kezdő internetezők az elejében gyakrabban veszik igénybe a keresőoldalakat (például: google). A tapasztabbak már gyakrabban térnek vissza egyes témakörök előzőleg jól bevállt oldalaira. Mindezt figyelembe véve megállapítható az, hogy a kisgyermekek pont az első internetes lépéseikkor vannak veszélyeztetettebb helyzetben. A keresések hatékonyabbá válhatnak a keresési technika fejlesztésével, ezzel párhuzamban pedig a kritikai tudat kell, hogy fejlődjön. Érdekes felvetés az is, hogy ha az iskola a tanulók számára biztosítja a számítógépeket és az internetkapcsolatot, akkor felelnie kell-e a tartalmakért, amelyeket ezek segítségével a kisgyermekek megtekinthetnek. A választtól függetlenül megállapítható, hogy a kisgyermekek böngészését szűrni és követni kell. Alapvető szűrés funkcióját tölti be a google biztonságos keresés funkiója, amely segítségével a szexuális jellegű tartalmakat tudjuk tiltani. Emellett számos szoftver és tűzfal létezik, amely szintén az az internetről származó információ szűrését hivatott szolgálni.

2. kép Google biztonságos keresés engedélyezése A tevékenység követésére a böngészők Böngészési előzmények (History) funkciója alkalmas, amely a legegyszerűbben CTRL + H nyomógombkombinációval érhető el. Természetesen, ilyen célra is tudunk szoftvereket telepíteni. Az információkeresés mellett az internet másik két jelentős szegmense a kommunikáció és a szórakozás. Mindkét folyamat, a gyermekek körében is igen népszerű, közösségi hálókban teljesedik ki (facebook). Ezen oldalakra a szolgáltatások nagymértékű, és egymással kommunikáló integráltsága jellemző. Érdekes összeszámolni, hogy hány funkcióval rendelkezik például a facebook: ismerősök gyűjtése, csettelés, üzenetküldés, személyes információk megosztása, fényképalbum, linkek és videók megosztása, mindezek lájkolása és kommentálása, rendezvények és ezek meghívói, játékok, stb. Mindezt végiggondolva nem meglepő, hogy bárki is hosszú órákat tölt el ezeken a közösségi oldalakon, és az sem hogy a facebook oldalnak felhasználóinak száma 2012. októberében meghaladta az 1 milliót. Ez a szám magában is óriása, de jelentősége úgy kap teljes értelmet ha elmondjuk, hogy a facebook szolgáltatásai nem elérhetők Kínából, a világ legnépesebb államából. Nem túlzás azonban kijelenteni, hogy a közösségi oldal függőség létezik, valamint azt sem, hogy az ilyen oldalak kihatással vannak a felhasználók személyiségére, gondolkodására és a kommunikációjára is. A közösségi oldalak egyik legnépszerűbb szolgáltatásai a játékok. Ugyanúgy ahogy az online média (filmek, zene, enciklopédiák) kiszorítják a CD vagy DVD alapú médiákat, ezek a játékok is egyre nagyobb teret nyernek. A játékok használják a közösségi oldalak adatbázisát, így sokszor az ismerősökkel összefogva és együttműködve játszanak. A fejlődés szinte mindig a befektett idő függvénye: szebb akvárium, nagyobb farm, több pénz, erősebb karakter mindez csak attól függ, hogy mennyi időt szánnak a játékra. És ha elhanyagolják az online játszóteret, akkor jönnek a büntetőpontok: elpusztul a hal, kárba vész a termés, stb. Ezzel a struktúrával nemcsak a fanatikus játékosok köthetőek le, hanem azok is akik naponta néhány percet szánnak

ilyen célra: a titkárnők a kávészünetben, a tanulók az órák szünetében, stb. Külön problémát jelentenek azok a munkakörök vagy akár tanulási folyamatok, amelyeket számítógép segítségével végeznek. Sok esetben megfigyelhető, hogy ezek az emberek úgynevezett multitasking (többfeladatos) módban funkcionálnak, mert amellett hogy aktuális feladatukat végzik, a közösségi oldal ablaka is nyitva marad, és időközönként ezeken a felületeken is aktívak. Ez természetesen a munkavégzés hatékonyságát csökkenti, valamint a figyelem felaprózódását eredményezi. Emellett sok munkahelyen már belső szabályzattal, vagy technikailag is tiltottak az ilyen oldalak. Az internetes felületeken az információ fogyasztói és létrehozói közti határ teljesen megszűnik, ami egy teljesen új és egyedi helyzetet hoz létre. Bárki lehet információforrás egy bejegyzéssel, megosztással, okostelefon vagy fényképezőgép segítségével készített médiával, néhány klikkelés után. Az olvass, írj, oszd meg folyamatosan ismétlődő körbeforgás határozza meg ezeket az online környezeteket. A közösségi oldalakon pedig az intim szvéra vállik hozzáférhetővé. Megtudhatjuk az egyes felhasználók kedvenc termékeit, családi állapotát, nézegethetjük fényképalbumait. Mindezt a felhasználók által megadott beállítások függvényében, amelyek engedélyezik vagy korlátozzák ezeket az adatokat az ismeretlen felhasználók irányába. A facebook közösségi oldalra nem lehetséges a regisztráció azoknak a gyermekeknek akik nem töltötték be a 13. életévüket. Ez a védelem egyszerűen kijátszható azzal, hogy hamis születési adatot adnak meg a gyerekek. Ha belegondolunk, akkor ez teljesen helyénvaló pont azmiatt, hogy a fiatalabb gyerekek nem rendelkeznek még megfelelő kritikai tudattal ahhoz hogy facebook lakók legyenek. A közösségi oldalaknak már dokumentált áldozatai is vannak (általában erotikus képek megosztása a szakítás utáni bosszúból vezetnek öngyilkossághoz), illetve dokumentált betörések történtek az államokban az: elmentünk a szüleimmel nyaralni egy hétre vagy ehhez hasonló bejegyzésre építettek. Mindenesetre fontos, hogy a diákok megértség az ehhez hasonló üzenetek jelentőségét és veszélyét, valamint azt hogy a facebook barátok (ismerősök a magyar fordítása az oldalon) nem egyenértékűek a valós barátaival. A szakemberek erre vonatkozólag a következőt tanácsolják a gyermekeknek: 1. Legjobb azokkal az emberekkel barátkozni a közzösségi portálokon, akiket valójában is ismernek 2. Szóljanak a szüleiknek ha valaki az ilyen közösségekben ellenük akarja fordítani, fenyegeti őket vagy számukra kellemetlen témáról beszél (küld médiát) 3. A lakcímet és a telefonszámot sosem osszák meg az ilyen oldalakon. Úgy gondoljuk, hogy a közösségi oldalakon tanúsított viselkedési normák és szabályok bekerülésére a tankönyvekbe még sokat kell várni, ezért fontos a pedagógusok figyelmének felhívása és a probléma fontosságának ismertetése a különböző fórumokon. A kisgyermekek már kiskorától tudják, hogy veszélyes lehet egy ismeretlen emberrel szóba állni az offline életben, de tudja-e hogy veszélyes lehet az ismeretlen emberek felkérésének visszaigazolása, valamint a személyes adatok (például: lakcím és telefonszám) megosztása a közösségi oldalakon. A kisdiákok körében végzett felméréseink eredményeként a vajdasági kisdiákok 2,90%-a tudja, hogy az interneten, a vírusokon kívül, más veszély is leselkedik rá. Emellett 13. életévüket még nem betöltő kisdiákok 57%-a rendelkezik facebook profillal (regisztráció alsó korhatára 13 év). A nem engedélyezett profil mellett ezek a kisdiákok sokkal veszélyesebben használják ezt a környezetet: gyakrabban igazolnak vissza ismeretlen embereket, gyakrabban kommunikálnak ismeretlenekkel, gyakrabban találkoznak olyan emberekkel akiket a facebookon ismertek meg, illetve gyakrabban osztanak meg veszélyesnek minősülő információt (lakcím, telefonszám), mint a felnőtt társadalom tagjai (Bognár-Kovács, 2012.).

Ezen adatok tudatában megállapítható, hogy a feltétel adott, hogy a kisdiákok internetes zaklatás áldozatai legyenek. Az internetes zaklatás (angolul: Cyberbullying, németül: Cyber- Mobbing, szerbül: Sajber maltretiranje, horvátul: Virtualno zlostavljanje), amely fogalomkörébe manapság már mindenféle online zaklatás beletartozik, kiegészülve a telefonon és sms-ben történő zaklatással (NCPC, National Crime Prevention Council - Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács). A másik definíció szerint internetes zaklatásnak nyilvánul az interneten, mobiltelefon, illetve egyéb eszközök segítségével küldött és megjelenített szöveg, kép vagy video, amely más személyek megsértésére vagy megszégyenítésére irányulnak. A fenn látható definíciót végiggondolva rájöhetünk, hogy a internetes zaklatás lehetőségei szinte korlátlanok. Ide tartoznak a (rejtett számról) kezdeményezett hívások, a sértő sms-ek, e céllal készült honlapok, videók, képek és profilok, képek és videók átalakítása, képaláírások (kommentek), más nevében íródott üzenetek, a profilok és postafiókok feltörése, harmadik személyként történő kommunikáció. Egyes szerzők az intim képek feltöltéséről (szakítás után vagy harmadik személyként), a pedofil szándékú kapcsolatfelvételt és a más bűnügyekkel történő összefüggést (betörés, emberölés) is ebbe a csoportba sorolják. Szakértők szerint az internetes zaklatás sokkal veszélyesebb az offline zaklatásnál, mivel a zaklatott folyamatosan úgy érezheti, hogy figyelik, soha nincs egyedül, valamint nincs lehetősége a támadások semlegesítésére. Ez elsősorban az internet liberalizmusának és nyitott struktúrájának köszönhető. Az áldozat egy magát megvédeni nem tudó, bizonytalan egyén, akinek a hallgatása az elkövetőket támogatja-biztatja. Ezzel szemben a zaklatók az ismeretlenségbe burkolózva átlépnek olyan határokat is, amelyeket a valós életbe nem lépnének át, valamint nem lát(hat)ják a zaklatott reakcióit, ezzel együtt nem enyhülnek meg például ha az sírva fakad. Sokszor azonban az offline zaklatás párosul az online zaklatással. Egyre több pedagógus kolléga számol be arról, hogy a valós konfliktusok és fizikai leszámolás kiindulópontja egy közösségi oldalon tett bejegyzés, hivatkozás vagy képaláírás volt. Sajnos az internetes zaklatásnak halálos áldozatai is vannak. Ezek az esetek az Egyesült Államokban történtek meg, amikor a zaklatások, illetve az intim fotók közzététele vezetett öngyilkossághoz. Az áldozatok 13-18 éves fiatal lányok voltak. Az Európai Unió egy útmutatót hozott létre, amely az online zaklatások áldozatainak lehet segítségére. Ez az útmutató három lépésből áll: 1. próbálja figyelmen kívül hagyni a zaklatásokat 2. archiválja le a bizonyítékként szolgáló anyagokat (mentse el az sms-t, e-mailt, illetve fényképezze le a képernyőt, amelyen az őt sértő weboldal vagy hozzászólás található) 3. kérjen segítséget. Szerbiában a Klikni bezbedno (klikkelj biztonságosan) - hwww.kliknibezbedno.rs honlap köré épülő tartalmak segítenek a szülőknek és a tanulóknak a biztonságos internethasználtban. Ez a honlap a felhívja a figyelmet a személyes információk megosztásának a veszélyeire, szorgalmazza a szülők és a gyerekek kommunikációját az internetes tartalmakról és tevékenységekről, valamint a fenyegetés és a nem megfelelő szövegek és egyéb tartalmak küldésénél viszont a letiltást kínálja megoldásként. A kritikus gondolkodás és az internet veszélyeinek a megértésénél és megértetésénél a pedagógusnak (főként az alsó osztályokban) kulcsfontosságú feladat jut. Fontos, hogy a kisdiákok megértsék, hogy az internet az életük része, ezért a felelőség teljes viselkedés itt is fontos. Ezen kívül fontos, hogy a kommunikáció a valós életben is ismerős emberekre

korlátozódjon, az ismeretlen emberek közeledését pedig mindig egy bizonyos fenntartással tudják kezelni. Pszichologiai vizsgálatok kimutatták, hogy a közösségi hálók az önértékelési zavarokkal küzdő gyermekekre hatnak károsabban, akik kudarcként élik meg azt is, hogy vesztenek a népszerűségi versenyen (kinek van több barátja, ki kapott több lájkot a képére, ki kapott több kommentárt a bejegyzésére), és a népszerűségi versenyen a többiekkel szemben (ki nyaralt szebb helyen, ki kapott új motrot-autót-telefont, kinek van jóképűbb párja, ki kapott szebb és drágább háziállatot). Ilyenkor juthat eszünkben Szvetnik gondolkodásmenete:,,ha nincs sok barátod és nem csinálsz semmit az életeddel, csak nézegeted mások státuszát és képeit, az felzaklathat. Az egész olyan, mint egy nagy népszerűségi verseny: ki kapja a legtöbb meghívót, kit jelölnek be a legtöbb képen. Ebben a versenyben a gazdag gazdagabbá válik elv érvényesül, amely alapján a közösségi hálók hatására megerősödnek az offline életben is tapasztalt személyiségjegyek (extrovertált vagy introvertált jegyek). A felhasználók tevékenysége után az online térben jelek (nyomok) maradnak. Ezen jelek összességét digitalis lábnyomnak (digital footprint) nevezzük. Fontos, hogy információs társadalom polgárai megértsék a digitális lábnyom fogalmát és a veszélyeit. Habár ezek a nyomok az online térben keletkeznek, lementéssel átkerülhetnek az offline környezetbe, vagy az online közösségi média segítségével futótűzként terjedhetnek. Naponta szembesülünk azzal, hogy közéleti szereplők kijelentései, bejegyzései, esetleg bakiai mennyire gyorsan terjednek és másolódnak az online térben. Ez is az információs társadalom egyik velejárója, hiszen ez a televízió fémjelezte korszakban másképp volt. Ezért fontos a tudatos és felelőségteljes viselkedés az online térben, nem árt végiggondolni, hogy mi az a legrosszabb forgatókönyv ami a bejegyzésünk, megosztásunk vagy az online tevékenységünk kapcsán megtörténhet, és folyamatosan szem előtt kell tartani a gondolkodj mielőtt posztolnál elvet. Az online térben történő felelőségteljes magatartást összegzi a következő idézet: A felhasználók online tevékenysége nem függetleníthető a valós környezettől, ezért a méretei és jelentősége alapján társadalmi elvárásként fogalmazódik meg, hogy az online tevékenység legyen értékes, konstruktív, a közösség számára éppúgy hasznos és értékes, mint az egyén számára pozitív, örömteli és eredményes. Az online tevékenység erejét és jelentőségét mutatja, hogy az elvárások között megjelent a felelősségteljes magatartás, más személyek és közösségek érdekeinek figyelembevétele, normák, illetve jogszabályok által irányított tudatos online viselkedés, ami önmagában is jelentős, de a hagyományos környezetre történő visszahatásai miatt sem lehetne figyelmen kívül hagyni. Az online tevékenység mértéke és produktivitása elérte azt a szintet, hogy a felhasználóktól a hagyományos környezethez hasonló minőségű és kultúrájú viselkedést várunk el online környezetben is. (Ollé János, 2012) Az internet és a közösségi hálók jelen vannak a mindennapi életünkben, tetszik ez nekünk vagy nem. Jelen vannak a munkánkban (itt keressük le az új kollegáink nevét-profilját), a magánéletünkben (itt értesülünk a gyermekáldásról, új párokról, stb.), meghatározza a mindennapi kommunikációnkat is. Egy hallgatóm szellemes példájával élve, a közösségi oldalakat a jó vörösborhoz hasonlíthatnánk: ha esténként megiszunk belőle egy pohárral, az javítja az egészségünket. De ha már több pohárral iszunk meg, akkor az függőséget jelent, mely párkapcsolatunk és személyiségfejlődésünk rovására is kihathat.

Záró idézet Az új technológia itt van, vagy itt lesz; ha már itt van használnunk kell. Olyan emberekké válunk, amilyet ez a technológia megkövetel, és ennek megfelelően alakítjuk át intézményeinket is. Mindez azért történik, mert számunkra jó - és egyébként sincs más választásunk. Neil Postman