Európai Bizottság - Beszéd JEAN-CLAUDE JUNCKER ELNÖK Az Unió helyzete 2018 Strasbourg, 2018. szeptember 12. BEVEZETÉS: A CSELEKVÉS ÉS AZ ÉBERSÉG SZÜKSÉGESSÉGE Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! A történelem néha mintha ólomléptekkel haladna, majd mire feleszmélünk, már el is szállt a pillanat. Ez a helyzet a Bizottsággal is: megbízatása mindössze öt évre szól, és ennyi idő alatt kell ténylegesen változtatnia a dolgok menetén. De ilyen rövid idő alatt aligha lehet ténylegesen változtatni a dolgok menetén. A jelenlegi Bizottság, csakúgy, mint elődei, történelmi távlatból kérészéletű, csak egy röpke pillanatig van jelen az Európai Unió hosszú történetében. Az általam vezetett Bizottság végső értékelésének ideje azonban még nem érkezett el. Így tehát ma nem arról fogok mérleget vonni, hogy mi mindent sikerült megvalósítanunk az elmúlt négy évben. Épp ellenkezőleg: arról szeretnék beszélni, hogy a következő hónapokban is minden erőnkkel azon leszünk, hogy a korántsem tökéletes Európai Uniónkat minden nap egy kicsit jobbá tegyük. Bőven akad még teendő: ezekről szeretnék ma délelőtt Önök előtt beszélni. Önelégültség és dicsekvés nélkül. Alázat és munka: ez a Bizottság jelszava, és ez lesz az elkövetkező hónapokban a programunk. A történelem a szó valódi értelmében vett történelem néha váratlanul köszönt be a nemzetek életébe, és sokáig elidőzik. Így volt ez az első világháborúval is, amely 1914-ben az egész kontinenst meglepetésként érte, holott 1913-ban még minden derűs, nyugodt, békés és biztató volt. 1913-ban az európaiak meg voltak győződve arról, hogy tartósan békében fognak élni. Nem kellett hozzá egy év, és már testvérháború dúlta fel Európát. Nem azért hozom ezt az időszakot szóba, mintha azt hinném, újabb csapás küszöbén állunk Európában. Hanem azért, mert az Európai Unió a béke letéteményese. Hálával tartozunk azért, hogy a világnak olyan részén élünk, ahol béke honol, és ezt az Európai Uniónak köszönhetjük. Több tisztelettel tartozunk ezért az Európai Uniónak, nem dobálhatunk rá sarat álljunk ki identitásunk és életmódunk védelmében. Vállaljuk hazafias érzéseinket, ám csak azokat, amelyek nem mások ellen irányulnak. El kell azonban utasítanunk azt a fajta túlzó nacionalizmust, amely a másokkal szembeni gyűlöletre és a kirekesztésre buzdít, és elpusztít mindent, ami az útjában áll. Azt a fajta nacionalizmust, amely bűnbakot keres ahelyett, hogy békés együttélésre törekedne. Égetően fontos, hogy hűek maradjunk az Európai Unió alapeszméjéhez, amely így szól: soha többé háborút! Elengedhetetlen, hogy erre éberen ügyeljünk a saját házunk táján és a szomszédságunkban egyaránt.
Az Uniónk helyzete 2018-ban GYÜMÖLCSÖZŐ ERŐFESZÍTÉSEK Tisztelt Képviselők! Mi a helyzet az Európai Unióban ma, 2018-ban? Tíz esztendővel a Lehman Brothers csődje után Európa javarészt maga mögött tudhatja a gazdasági és pénzügyi válságot, amely kívülről gyűrűzött be, ám nagyon súlyos károkat okozott. Az uniós gazdaság az elmúlt huszonegy negyedév alatt folyamatos növekedést ért el. Helyreállt a foglalkoztatottság, és 2014 óta csaknem 12 millió új munkahely jött létre. 12 millió munkahely: ez több, mint Belgium teljes lakossága. Európában még soha ilyen magas nem volt a foglalkoztatottak száma, mint ma: 239 millió férfinak és nőnek van munkája. Az ifjúsági munkanélküliség 14,8%. Ez még mindig magas, de 2000 óta nem volt soha ilyen alacsony. Fellendültek az európai beruházások: az egyesek által még mindig bár egyre ritkábban Junckertervként emlegetett Európai Stratégiai Beruházási Alap 335 milliárd euró értékű köz- és magánberuházást mozgósított. Sőt, hamarosan elérjük a 400 milliárdot. És ott van Görögország: a jó néhány fájdalmas év, a példátlanul súlyos társadalmi nehézségek után Görögország sikeresen teljesítette programját, és ismét talpra állt. Minden elismerésem újfent a görög nép herkulesi erőfeszítéseinek, amelyeket sok más európai még mindig nem becsül eléggé. Jómagam ezt Önök is jól tudják mindig is megvédtem Görögországot, annak méltóságát, Európában betöltött szerepét, és síkra szálltam amellett, hogy az országnak az euróövezetben kell maradnia. Erre büszke vagyok. Európa megerősítette kereskedelmi nagyhatalmi státuszát is. Globális kereskedelmi pozíciónk kiváló bizonyíték arra, hogy meg kell osztani szuverenitásunkat. Az Európai Unió ma 70 országgal tart fenn kereskedelmi megállapodást. Együttesen a világ GDP-jének 40%-át tesszük ki. Ezek a megállapodások kereskedelmi megállapodásokról beszélek, melyeket sokan, és sokszor igazságtalanul bírálnak, hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ többi részén is érvényesüljenek a magas szintű európai élelmiszerbiztonsági, munkavállalói jogi, környezetvédelmi és a fogyasztói jogi normák. Amikor júliusban nagy nemzetközi feszültségek közepette egy héten belül Pekingben, Tokióban és Washingtonban tettem látogatást, az Európai Bizottság elnökeként a világ legnagyobb egységes piacának képviseletében szólalhattam fel. Olyan Unió képviseletében, amely a világ gazdaságának egyötödéért felel. Olyan Unió képviseletében, amely kész kiállni az értékeiért és kész kiállni az érdekeiért. Olyan Európa képviseletében, amely nyitott, de nem naiv kontinens. Az európai egységnek köszönhetően amelyről elvben és részletesen is beszámolhattam, ismertethettem az Európai Unió álláspontját, hogy ezzel konkrét eredményeket érjünk el polgáraink és vállalkozások számára. Mi, európaiak egységes Unióként olyan erővé váltunk, amelyet már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor Washingtonban jártam, Európa nevében szólaltam fel. Egyesek nagy meglepetésként aposztrofálták azt a megállapodást, azt az egyezséget, amelyet Trump elnökkel kötöttem tárgyalásaim eredményeképpen. Holott nem volt benne semmi meglepő, hiszen ha Európa közös hangon beszél, az egyáltalán nem meglepő. Európa képes érvényesíteni akaratát, ha valóban akarja, és ha közös hangon beszél. Európának szükség esetén egységesen kell fellépnie. GLOBÁLIS FELELŐSSÉGVÁLLALÁS Mindezt bebizonyítottuk, amikor következetesen kiálltunk a Párizsi Megállapodás mellett, mert mi, európaiak azt akarjuk, hogy tisztább bolygót hagyjunk örökül a következő generációkra. A 2030-ra kitűzött széndioxid-csökkentési célok tekintetében egyetértek az energiaügyi biztosunk elemzéseivel. Nem kétséges, hogy ezek tudományos szempontból helyénvalóak és politikailag szükségesek. Az idei nyári aszályok élesen rávilágítottak arra, hogy ez a munka mennyire fontos nemcsak a mezőgazdasági termelők számára, hanem a következő európai generációk jövőjének megóvása szempontjából is. Persze megtehetjük, hogy elfordítjuk a fejünket, és nem törődünk az éghajlatváltozás okozta kihívással. Nekünk, a Bizottságnak, és Önöknek, a Parlamentnek azonban a jövőt kell szem előtt tartanunk.
A világ nem áll meg, sőt, minden eddiginél gyorsabban változik. A kontinensünk előtt álló külső kihívások nap mint nap sokasodnak. Ezért az egységesebb és erősebb Európa megteremtésére irányuló erőfeszítéseink egy pillanatra sem lankadhatnak. Európa képes arra, hogy máshol is stabilitást teremtsen, amint azt a sorozatos uniós bővítések során láthattuk és ezekre a bővítésekre mindig is nagy sikertörténetként fogok tekinteni, hiszen sikerült összhangot teremteni Európa földrajza és történelme között. Vannak azonban még mindig teendőink. Visszavonhatatlanul ki kell alakítanunk álláspontunkat a nyugat-balkáni országok csatlakozásával kapcsolatban. Ellenkező esetben mások fognak irányt szabni közvetlen szomszédságunk fejlődésének. Nézzünk csak körül. A szíriai Idlib tartományban ezekben az órákban is zajló eseményeket mindannyiunknak mély és közvetlen aggodalommal kell kísérnünk. Nem mehetünk el szó nélkül a küszöbön álló humanitárius katasztrófa mellett, amelyre igazából számítani lehetett. A szíriai konfliktus rámutat arra, hogy egyre jobban megkérdőjeleződik az a nemzetközi világrend, amelyre az európaiak a második világháborút követően berendezkedtek. Európa ma már nem bízhat abban, hogy a tegnap adott szó ma is érvényes marad. Aki előző nap még a szövetségesünknek tűnt, meglehet, másnapra már nem lesz az. Elérkezett az európai szuverenitás ideje Mint már mondtam, a mai világban erős és egységes Európára van szükség. Olyan Európára, amely továbbra is a békén, a kereskedelmi megállapodásokon és a stabil monetáris kapcsolatokon dolgozik, még akkor is, amikor másutt mások a kereskedelmi és a monetáris háborút választják. Én nem vagyok az egyoldalú politizálás híve, amelynek során figyelmen kívül hagyják mások elvárásait és reményeit. Mindig is elkötelezett multilateralista maradok. Ha Európa jobban latba vetné politikai hatalmát, valamint nemzetei gazdasági és olykor katonai erejét, akkor nem kizárólag a globális mecénás szerepét tölthetnénk be, noha ezt a szerepet is meg kívánjuk őrizni. Ám globális szereplőként is meg kell erősödnünk. Igen, jelenleg globális fizető felek vagyunk, de egyúttal globális szereplőnek is kell lennünk. Ezért indítottam újra 2014-ben az akkori nagy ellenkezés ellenére az Európai Védelmi Uniót. És ezért fog a Bizottság a következő hónapokban is éjt nappallá téve azon dolgozni, hogy az Európai Védelmi Alap és a védelemmel kapcsolatos állandó strukturált együttműködés teljes mértékben működőképessé váljon. Ezen a helyen szeretnék pontosítani valamit, ami számomra nagyon fontos: nem arról van szó, hogy militarizálni kívánnánk az Európai Uniót. Hanem arról, hogy nagyobb felelősségre és függetlenségre szeretnénk szert tenni. Mert csak egy erős és egységes Európa lesz képes megvédeni a polgárait a belső és külső fenyegetésektől, így a terrorizmustól és az éghajlatváltozás következményeitől. Csak egy erős és egységes Európa lesz képes megőrizni a munkahelyeket egy nyitott és összekapcsolt világban. Csak egy erős és egységes Európa lesz képes megbirkózni a globális digitalizáció kihívásaival. Mi, európaiak, a világ legnagyobb egységes piacaként képesek vagyunk arra, hogy mi szabjuk meg a normákat a nagy adathalmazokra, a mesterséges intelligenciára, az automatizálásra vonatkozóan, miközben továbbra is ragaszkodunk értékeinkhez, valamint polgáraink jogainak és identitásának megőrzéséhez de ez csak abban az esetben lehetséges, ha egységesen lépünk fel. Az erős és egységes Európa teszi lehetővé, hogy a tagállamok nagy dolgokat valósítsanak meg. Ma a Galileo programnak köszönhetően Európa részt vesz az űrversenyben. Nincs egyetlen egy olyan tagállam sem, amelyik képes lett volna pályára állítani 26 műholdat, amelyet világszerte 400 millió felhasználó vehet igénybe. Nincs egyetlen olyan tagállam sem, amelyik erre egymagában képes lett volna. A Galileo mindenképpen siker, még ha nem is kizárólag európai siker. Európa nélkül a Galileo nem létezne. Erre büszkék lehetünk. A geopolitika arra tanít bennünket, hogy véglegesen elérkezett az európai szuverenitás ideje. Elérkezett az idő, amikor Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Elérkezett az ideje, hogy Európa
kifejlessze azt, amit saját szavammal a Weltpolitikfähigkeit képességének nevezek az arra való alkalmasságot, hogy szerepet játsszunk a globális ügyek alakításában. Európának a nemzetközi kapcsolatok szuverénebb szereplőjévé kell válnia. Az európai szuverenitás tagállamaink nemzeti szuverenitásából táplálkozik. Nem a tagállamok saját nemzeti szuverenitását kisebbíti. A szuverenitás megosztása ott, ahol szükséges csak erősebbé teszi államainkat és nemzeteinket. Az a meggyőződés, hogy egységesen erősebbek vagyunk, az Európai Unióhoz tartozás lényege. Az európai szuverenitás soha nem mások ellen irányul. Európának továbbra is a nyitottság és a tolerancia kontinensének kell maradnia, és az is marad. Európa nem lesz soha erődítmény, amely hátat fordít a világnak és főként a szenvedőknek. Európa nem lesz soha sziget. Európának többoldalú szervezetnek kell maradnia. Elvégre mindannyian egy Földön élünk, amely nemcsak egyesek tulajdona. Ez is a 2019. májusi európai parlamenti választások egyik tétje lesz. Az európai választásokig hátralevő 250 napot arra fogjuk fordítani, hogy bebizonyítjuk polgárainknak: az Európai Unió képes együttesen eredményeket felmutatni, és teljesíteni fogja azokat az ígéreteket, amelyeket megbízatásunk kezdetén tettünk. Az európai választásokig be kell bizonyítanunk, hogy Európa képes felülkerekedni az Észak és Dél, a Kelet és Nyugat közötti különbségeken. Az Európai Unió, Európa túl kicsi ahhoz, hogy ma két, holnap négy részre szakadjon. Be kell bizonyítanunk, hogy együtt Kelet, Nyugat, Dél és Észak képesek vagyunk lefektetni egy szuverénebb Európa alapjait. ÍGÉRETEINK TELJESÍTÉSE 2019 májusában a választásokon az európai polgárokat nem fogja érdekelni, hogy a Bizottság mire tett javaslatot. Az viszont nagyon is érdekelni fogja őket, hogy az internetes óriáscégek ott fizessenek adót, ahol nyereségre tesznek szert. A választók azt akarják akárcsak Önök közül is sokan, bár tudomásom szerint nem mindannyian, a választók azt akarják, hogy a Bizottság erre vonatkozó javaslata mielőbb hatályba lépjen. És akik ezt akarják, azoknak igazunk van. Amikor az európaiak 2019-ben az urnákhoz járulnak, nem fogja őket lázba hozni, hogy a Bizottság a tengereink védelmében be szeretné tiltani az egyszer használatos műanyag termékeket. Ha el akarjuk nyerni az európaiak bizalmát, és meg akarjuk győzni őket politikánk helyességéről, akkor egy elfogadott uniós jogszabályra van szükségünk, amely bebetonozza a műanyagokra vonatkozó tilalmat. Valamennyien hangoztatni szoktuk leginkább ünnepi beszédekben /, hogy a nagy kérdésekben legyünk ambiciózusabbak, a kis dolgokban pedig szerényebbek. Ám az európaiak 2019 májusában nem fognak tapsolni nekünk, ha eközben továbbra is uniós rendeletek írják elő, hogy az órákat évente kétszer át kell állítanunk. Meg kell szüntetni az óraátállítást. A szubszidiaritás elve alapján a tagállamoknak saját maguknak kell dönteniük arról, hogy polgáraik a nyári vagy téli időszámítást kövessék-e. Elvárom, hogy ebben a Parlament és a Tanács is egyetértsen, és gondoskodjon arról, hogy a belső piaccal összhangban álló regionális megoldásokat találjunk. Sürget az idő. Valamennyiünket felszólítom, hogy a következő hónapokban szorosan működjünk együtt, hogy még az európai parlamenti választások előtt teljesítsük 2014-ben tett ígéreteinket. Megbízatásunk kezdetén együttesen ígéretet tettünk az innovatív digitális egységes piac, a mélyebb gazdasági és monetáris unió, a bankunió, a tőkepiaci unió, a méltányos egységes piac, az előretekintő éghajlat-politikával kiegészített energiaunió, az átfogó migrációs stratégia és a biztonsági unió valóra váltására, és úgy terveztük legalábbis többségünk, hogy ezentúl nem bánunk mostohagyermekként Európa szociális dimenziójával, hanem felkészítjük a jövőre. A Bizottság a 2014-ben bejelentett összes javaslatot és kezdeményezést előterjesztette. A Parlament és a Tanács ezek felét már jóváhagyta, további 20%-uk esetében jól halad előre a munka, 30%-ukról pedig még akadozó, időnként nehézkes egyeztetések folynak.
Nem fogadom el, hogy minden mulasztásért amelyek nyilvánvalóan előfordultak egyedül a Bizottságot teszik felelőssé. Javaslataink ismertek, mindenekelőtt a menekültügy és a migráció kérdésében. Most az elfogadásukon és végrehajtásukon van a sor. A jövőben sem fogom hagyni bár tudom, hogy elő fog fordulni, hogy egyedül a Bizottságot tegyék meg bűnbaknak. Mindegyik intézményben vannak bűnbakok, a legkevesebb a Bizottságban és a Parlamentben. A lehető legegységesebb vezetésre van szükség. Ez a biztonsági uniókiteljesítésére is érvényes. Az európaiak joggal várják el, hogy az Unió garantálja biztonságukat és megvédje őket. Ezért a Bizottság ma új szabályokra tesz javaslatot annak biztosítására, hogy a terrorista propaganda a közzétételét követően egy órán belül lekerüljön az internetről egy óra ugyanis az a kritikus időkeret, amely alatt ennek elérhetősége a legnagyobb károkat okozza. Továbbá javaslatot teszünk arra, hogy az újonnan létrehozott Európai Ügyészség feladatköre kiterjedjen a terrorista bűncselekmények elleni küzdelemre is. Szükség van arra, hogy a határoktól függetlenül az egész Unióban büntetőeljárás alá vonhassuk a terroristákat. A terroristák nem ismernek határokat. Nem hagyhatjuk, hogy az együttműködés elmulasztása miatt bűnrészesükké váljunk. Ezért ma olyan új intézkedéseket terjesztünk elő, amelyek lehetővé teszik, hogy határokon átnyúlóan hatékony küzdelmet folytassunk a pénzmosás ellen. Ugyanilyen eltökélten kell fellépnünk azért, hogy biztosítsuk Európában a szabad és tisztességes választásokat. A Bizottság ezért olyan új szabályokat javasol, amelyek megfelelőbb védelmet biztosítanak demokratikus eljárásaink számára a harmadik országok és mert erre is van példa az erősen összefonódott magánérdekek által vezérelt manipulációval szemben. A vezetői képességre és a kompromisszumkészségre természetesen különösen a migrációval kapcsolatos kérdésekbenvan sürgető szükség. Több haladást értünk el e kérdésben, mint ahogy ezt gyakran állítják. A közös európai menekültügyi rendszerünk reformjára irányuló hét bizottsági javaslatból ötről megállapodás született. Erőfeszítéseink sikerrel jártak a Földközi-tenger keleti térségében 97%-kal, középső térségében pedig 80%-kal csökkent az Európába érkező menekültek száma. Az uniós műveletek 2015 óta több mint 690 000 emberélet megmentéséhez járultak hozzá a nyílt tengeren. A tagállamok ugyanakkor még nem alakították ki a megfelelő egyensúlyt a saját felségterületük iránti felelősség és az egymás iránti szükséges szolidaritás között. E szolidaritásról azonban bizonyságot kell tenniük a tagállamoknak, ha meg akarják őrizni a belső határok nélküli schengeni térséget. Ellenzem a belső határokat, és a jövőben is ellenük leszek. Ahol időközben ismét bevezették ellenőrzésüket, ott azt meg kell szüntetni. Fenntartásuk elfogadhatatlan visszalépés lenne az európaiság és az európaivá válás tekintetében. A Bizottság és a Tanács több soros elnöksége számos javaslatot előterjesztett már a migráció ügyében. Felkérem a Tanács osztrák elnökségét amely azt meg is fogja tenni, hogy tegye most meg a döntő lépéseket a kiegyensúlyozott migrációs reformra vonatkozó fenntartható megoldás kidolgozása érdekében. Az nem mehet tovább, hogy minden egyes új hajó érkezésekor eseti megoldásokon kezdünk el civakodni, amikor a fedélzeten lévők sorsáról van szó. Az eseti megoldások nem elégségesek. Sokkal több szolidaritásra van szükségünk most és a jövőre nézve is tartós és jól szervezett szolidaritásra. Azért is van szükségünk több szolidaritásra, mert hatékonyabbaknak kell lennünk. Érvényes ez a megerősített európai katasztrófavédelem bevezetésére is. Amikor tűz üt ki valamelyik európai országban, lángjai Európa egészét égetik. Az idei nyár sokat emlegetett eseményei közé nemcsak a pusztító erdőtüzek tartoznak, hanem azok a lélekemelő pillanatok is, amikor a svéd polgárok a szolidárisan segítségükre siető lengyel tűzoltókat üdvözölték Ez Európa legszebb arca. Térjünk vissza a migráció témájára. Ma javaslatot teszünk az európai határ- és partvédelem megerősítésére. A külső határokat hatékonyabban kell védeni. Ezért javasoljuk, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott európai határőrök száma 2020-ig 10 000 főre emelkedjen. Emellett javaslatot teszünk az Unió Menekültügyi Ügynökségének továbbfejlesztésére is. A tagállamoknak erőteljesebb európai szintű támogatásra van szükségük a menedékkérők kérelmeinek feldolgozásához amelyet a genfi egyezménnyel összhangban kell végezni. Továbbá javaslatot teszünk az irreguláris migránsok visszaküldésének európai támogatással történő felgyorsítására. Itt a Parlamentben ismételten emlékeztetni szeretnék arra a kívánságomra, ami egyben felszólítás is, hogy meg kell teremteni az Unióba való legális bevándorlás lehetőségeit. Szükségünk van a képzett migránsokra. A Bizottság erre irányulóan is már rég előterjesztette javaslatait. Kérem,
valósítsák meg ezeket. Tisztelt Képviselők! A jövőről szeretnék beszélni, így szót kell hogy ejtsek testvérkontinensünkről, Afrikáról. 2050-re Afrika népessége eléri a 2,5 milliárdot. A Föld minden negyedik lakója afrikai lesz. Több forrást kell fordítanunk e nagy és nemes kontinenssel és nemzeteivel fenntartott kapcsolataink fejlesztésére. És fel kell hagynunk azzal, hogy az Afrika és Európa közötti viszonyt csak a fejlesztési segélyek donorjának szemüvegén keresztül szemléljük. Ez a megközelítés elégtelen. Sőt, megalázó Afrika számára. Afrikának nem jótékonyságra, hanem kiegyensúlyozott partneri viszonyra, valódi partnerségre van szüksége. És nekünk, európaiaknak éppígy szükségünk van az afrikai szomszédjainkkal való partnerségre. Beszédemre készülve afrikai barátaimmal is szót váltottam, mindenekelőtt Kagame elnök úrral, az Afrikai Unió elnökével. Egyetértettünk abban, hogy a jövőben kölcsönös vállalásokat kell tennünk. Új partnerséget akarunk kiépíteni Afrikával. A Bizottság ma javaslatot tesz Afrika és Európa új szövetségére egy olyan szövetségre, amely a beruházásokra és a fenntartható munkahelyekre irányul. E szövetség elképzeléseink szerint lehetővé tenné, hogy a következő öt éven belül akár tíz millió munkahely jöjjön létre Afrikában. Olyan keretet akarunk létrehozni, amely több magánberuházást eredményez Afrikában. Nem a nulláról indulunk: a két évvel ezelőtt indított külső beruházási tervünk több mint 44 milliárd euró értékű beruházást eredményez majd az állami és a magánszektorban Afrikában. A tervezett projektek és a már folyamatban lévő projektek 24 milliárd eurót mobilizálnak. Beruházásainkat a legnagyobb hatást kiváltó területekre összpontosítjuk. 2020-ig az EU a megerősített Erasmus program keretében 35 000 afrikai hallgató és kutató számára nyújt majd támogatást. 2027-re ez a szám 105 000 főre emelkedik. Európa és Afrika között nem elhanyagolható mértékű kereskedelem folyik. Afrika kereskedelmében az Európai Unió már most is 36%-ot képvisel. Ám kereskedelmi kapcsolataink nem elégségesek. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió és az afrikai országok közötti számos kereskedelmi megállapodást kontinensközi szabadkereskedelmi megállapodássá, egyenlő felek közötti gazdasági partnerséggé kellene továbbfejlesztenünk. Van még egy kérdés, amelyben véleményem szerint nagy szükség van arra, hogy az Unió vezetői készségről tegyen tanúbizonyságot ez nem más, mint a brexit. Nem szeretnék itt részletekbe bocsátkozni a tárgyalásokat illetően, amelyek Michel Barnier barátom kiváló irányításával folynak. Munkáját a 27 tagállam által időről időre megerősített egyhangú álláspont alapján végzi. Mégis, engedjék meg, hogy felidézzem azt a három alapelvet, amelynek az elkövetkező hónapokban meg kell határoznia a brexittel kapcsolatos munkánkat. Mindenekelőtt természetesen tiszteletben tartjuk az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépés melletti döntését, bár ezt igen sajnálatosnak tartjuk, csakúgy, mint Önök. Ugyanakkor arra is kérjük a brit kormányt, értse meg, hogy az Unióból kilépő ország nem lehet ugyanolyan kiváltságos helyzetben, mint egy tagállam. Ha az ország kilép az Unióból, természetes, hogy nem fogja részét alkotni egységes piacunknak, és különösen nem csak egyes részei tekintetében. Másodszor, az Európai Bizottság, e Parlament és az összes többi tagállam a jövőben is rendületlenül lojalitást és szolidaritást tanúsít majd Írország mellett az ír határ kérdésében. Ezért akarunk olyan kreatív megoldást találni, amely megakadályozza, hogy az észak-ír határon be kelljen vezetni a határellenőrzést. És meg fogjuk védeni a belfasti megállapodás valamennyi elemét. A brexit miatt merül fel az a kockázat, hogy az észak-ír határ szembetűnőbbé válik. Nem az Európai Unió miatt. Harmadszor, 2019. március 29. után az Egyesült Királyság nem csupán egy lesz számunkra a harmadik országok sorában.az Egyesült Királyság mindig is nagyon közeli szomszédunk és partnerünk lesz politikai, gazdasági és biztonsági kérdésekben.
Az elmúlt hónapokban az Egyesült Királyság mindig kiállt mellettünk, ha az Unión belül egységre volt szükség, és az összes többi európai nemzettel azonos értékek és elvek mentén járt el. Ezért örömmel fogadom Theresa May miniszterelnök arra irányuló javaslatát, hogy a brexit utáni jövőre nézve hozzunk létre egy ambiciózus új partnerséget. Egyetértünk a miniszterelnök chequers-i nyilatkozatával, hogy e partnerség kiindulási pontjaként szabadkereskedelmi területet kell kialakítani az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Ezen alapelvekre támaszkodva a Bizottság tárgyalói élükön jó barátommal, Michel Barnier-vel készen állnak, hogy éjt nappallá téve dolgozzanak azért, hogy megállapodásra jussunk. Tartozunk polgárainknak és vállalkozásainknak azzal, hogy biztosítsuk az Egyesült Királyság rendezett kilépését és az ezt követő stabilitást. A Bizottság nem lesz ennek kerékkötője. VONZÓ JÖVŐKÉP Tisztelt Képviselők! Az európai választásokig és a jövő év május 9-én, Romániában tartandó csúcstalálkozóig még sok munka van hátra. Nagyszebenben meg kell győznünk polgártársainkat, hogy Uniónk céljait tekintve lényegében azonosak az elképzeléseink. Az emberek nem szeretik a bizonytalanságot és a szerteágazó célokat. Egyértelmű jelzéseket várnak, viszolyognak a homályos megfogalmazásoktól és a látszatintézkedésektől. Ne akarjuk tehát látszatintézkedésekkel kiszúrni az európai polgárok szemét. Mindez az európai menetrend része lesz a Nagyszeben felé vezető úton. Nagyszebenig ratifikálnunk kell az Európai Unió és Japán közötti partnerségi megállapodást, amit gazdasági és geopolitikai szempontok egyaránt indokolnak. A nagyszebeni csúcstalálkozóig elvi megállapodásra kell jutnunk a 2020 utáni uniós költségvetésről. Ha azt akarjuk akarnunk kell, hogy az európai fiatalok esélyt kapjanak a több finanszírozást érdemlő Erasmus program lehetőségeinek teljes kihasználására, akkor döntenünk kell annak költségvetéséről, ugyanúgy, ahogy a többi költségvetési tételről is. Ha több lehetőséget akarunk adni kutatóinknak, induló vállalkozásainknak, ha el akarjuk kerülni, hogy forráshiány miatt drasztikusan csökkenteni kelljen a kutatói állások számát, akkor még az európai választások előtt döntést kell hoznunk a költségvetésről. Ha meg akarjuk húszszorozni védelmi kiadásainkat ami távolról sem jelent egyet a militarizálódással, akkor még az európai választások előtt döntenünk kell. Ha 23 %-kal több beruházást akarunk Afrika javára fordítani, akkor gyorsan kell döntenünk. Mindenkitől mindig azt hallom államfőktől, miniszterektől, európai és tagállami parlamenti képviselőktől, hogy nem szabad a választások előtt döntenünk, mintha a választások a demokrácia krízisét jelentenék. Nem. A demokráciában rendjén van, hogy választások vannak, rendjén vagy, hogy gyorsan döntünk, még a választások előtt, hogy utat mutassunk azoknak, akiktől megválasztásunkat várjuk. Az év végéig jelentősebbé kell tennünk az euró nemzetközi szerepét is. Az euró mindössze húsz éves, de ma már az útját kísérő pesszimista hangok ellenére is gazdag múltra tekinthet vissza. Az euró a világ második számú pénznemévé vált, a második pénznem a dollár után. 60 ország köti valutáját valamilyen módon az euróhoz. Többet kell viszont tennünk azért, hogy közös valutánk teljes mértékben betölthesse szerepét a nemzetközi színtéren. A közelmúlt fejleményei rávilágítottak gazdasági és monetáris uniónk elmélyítésének és a mély és likvid tőkepiacok kiépítésének a szükségességére. A Bizottság e területen előterjesztett javaslatai már jóváhagyásra várnak. Ennél többet lehet és kell tennünk. Nincs rendjén, hogy az évente 300 milliárd eurónyi európai energiaimport 80%-át amerikai dollárban fizetjük, miközben energiaimportunknak csupán 2%-a származik az Egyesült Államokból. Nincs rendjén, sőt, nevetséges, hogy az európai vállalkozások az Európában gyártott repülőgépekért dollárban fizetnek euró helyett. Ezt meg kell változtatnunk. Ezért a Bizottság még az év vége előtt kezdeményezéseket fog előterjeszteni az euró nemzetközi szerepének erősítésére. Az eurónak az új európai szuverenitás aktív eszközévé kell válnia. Ehhez első lépésként saját házunk táját kell rendbe tenni: meg kell erősítenünk és el kell mélyítenünk gazdasági és monetáris uniónkat, amihez egyébként már hozzá is kezdtünk. A gazdasági és monetáris unió elmélyítése nélkül nem tudunk hitelesen érvelni az euró nemzetközi szerepének erősítése mellett. Ahhoz, hogy megerősíthessük Európát és az eurót, ki kell teljesítenünk a gazdasági és monetáris uniót.
A Nagyszebenig, Hermannstadtig tartó úton szeretném továbbá, ha kézzelfogható eredményeket érnénk el külpolitikánk megerősítésében. Még inkább törekednünk kell arra, hogy közös hangon szólaljunk fel a külpolitikai kérdésekben. Nincs rendjén, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi ülésén Európa csendben marad, és nem emeli fel határozottan a szavát amikor Kína megsérti az emberi jogokat, mert egy tagállam azt ellenzi. Ezt a példát hoztam fel, de említhetnék másokat is. A Bizottság ezért ma újból azt javasolja, hogy külpolitikánk bizonyos területein térjünk át a minősített többségi szavazásra. Megismétlem üzenetemet, amelyet tavaly már részletesen kifejtettem. Javaslatokat fogunk előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy a külpolitika bizonyos területein nem minden területen minősített többséggel is dönthessünk. A Szerződés már ma is lehetővé teszi, hogy a Tanács ilyen értelmű határozatot hozzon. Úgy vélem, itt az ideje, hogy alkalmazzuk a Lisszaboni Szerződés elfeledett áthidaló klauzuláját, amely lehetőséget ad a minősített többségi döntéshozatalra. Egyébként úgy gondolom, ha már a témánál vagyunk, hogy bizonyos adóügyi kérdésekben is képesnek kellene lennünk arra, hogy minősített többséggel döntsünk. Még egy szót hadd szóljak arról, tisztelt Elnök Úr, hogy egyre inkább foglalkoztat az a mód, ahogyan a nézeteltéréseinket rendezzük. A kormányok, és néha az intézmények egyre többször szólalkoznak össze egymással. Pedig az egymásra tett, gyakran sértő megjegyzések egész biztosan nem viszik előre az európai integrációt. Nemcsak az nyugtalanít, hogy a politikai erők egymás közötti vitái során sajnálatos a hangnem, hanem az a mód is, ahogyan egyesek minden vitát lezárandó a médiával és az újságírókkal bánnak. Európának olyan helynek kell maradnia, ahol nem kérdőjelezik meg a sajtószabadságot. Ma azonban sok újságírót megfélemlítenek, megtámadnak, meggyilkolnak. Szabad sajtó nélkül nincs demokrácia. Általánosságban, Hölgyeim és Uraim, újra magunkévá kell tennünk a kompromisszum erényeit. A kompromisszumok keresése nem gyengeség, nem azt jelenti, hogy fel kell áldoznunk meggyőződéseinket, és nem akadályozza az egymás véleményének tiszteletben tartásán alapuló szabad vitát. A Bizottság minden veszélytől megvédi a jogállamiságot. Az egyes tagállamokban zajló vitákat továbbra is aggodalommal kísérjük figyelemmel. Ahol veszélyben van a jogállamiság, ott alkalmazni kell a 7. cikket. E tekintetben azt kell, hogy mondjam, Timmermans alelnök figyelemre méltó, ám igen gyakran, túl gyakran magányos erőfeszítéseket tesz a jogállamiság védelmében. Munkáját a Bizottság egésze és személy szerint én is határozottan támogatom. Egy dologban azonban nem engedhetünk, nem szabad engednünk: az Európai Unió Bíróságának ítéleteit tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani. Az Európai Unió jogközösség. A jogi normák és a bírósági határozatok tiszteletben tartása nem lehetőség, hanem kötelesség. KÖVETKEZTETÉS És Önök között sokaknak: Kedves Barátaim! Az Unió helyzetéről szóló legutolsó beszédem bevezetésében ami persze nem a legutolsó beszédem a történelemről beszéltem a hivatalban lévő Bizottság kis történetéről, és a nagy történelemről, Európáéról. Mindannyian kölcsönösen felelősek vagyunk azért, hogy Európa milyen. És mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy Európa milyen lesz. Történelmi tény: a parlamentek és bizottságok mennek, Európa marad. Ahhoz, hogy az Európai Unió azzá váljon, aminek lennie kell, több dolgot kell észben tartanunk. Szeretném, ha Európa nemcsak nézőként lenne jelen a világ színpadán. Európának többnek kell lennie puszta nézőnél, a nemzetközi események kommentátoránál. A holnap világának aktív szereplőjévé, alakítójává, építőmérnökévé kell válnia. Európa szerepvállalását az egész világ igényli. Ezen igény kielégítéséhez Európának közös hangon kell felszólalnia a nemzetközi színtéren. A nemzetek koncertjében Európa hangjának érthetőnek,
értelmezhetőnek és megkülönböztethetőnek kell lennie ahhoz, hogy mindenki meghallja és megértse. Federica Mogherini példátlan sikereket ért el az Európai Unió diplomáciájának egységesítésében. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy soha ne erősödjön fel újra az egymással vetélkedő vagy átfedésben levő nemzeti diplomáciák kavalkádja. Az európai diplomáciának egységesnek kell lennie. És multilaterális szolidaritásunknak teljesnek kell lennie. Szeretném, ha mostantól minden tőlünk telhetőt megtennénk Kelet- és Nyugat-Európa közelítésére. Fejezzük be végre az elkeserítő európai megosztottságot. Kontinensünk ennél jobbat érdemel, ahogy azok is, akik véget vetettek a hidegháborúnak. Szeretném, ha az Európai Unió nagyobb figyelmet szentelne a szociális szempontoknak. Azok, akik figyelmen kívül hagyják a munkavállalók és a kisvállalkozások indokolt elvárásait, nagy kockázatnak teszik ki társadalmaink kohézióját. Öntsük ezért jogi formába a göteborgi csúcstalálkozón megfogalmazott szándékokat. Szeretném, ha a jövő évi választás nagy esemény lenne az európai demokrácia számára. Kívánom, hogy újból sor kerüljön aspitzenkandidatenkéntemlített listavezetők kiválasztására, ami előrelépés az európai demokrácia terén. Véleményem szerint ez az előrelépés akkor lesz a leghitelesebb, ha valódi transznacionális listára szavazhatunk. Úgy hiszem, ezt 2024-re meg kell valósítanunk. Mindenekfelett és mindenekelőtt azt szeretném, ha nemet mondanánk a kártékony nacionalizmusra, és igent mondanánk a felvilágosult patriotizmusra. Őrizzük meg azt a szellemet, amelyben a 21. századi patriotizmusnak két dimenziója van: egy nemzeti és egy európai, amelyek nem zárják ki egymást. Ahogy Blaise Pascal francia filozófus mondja: Szeretem az összetartozó dolgokat. Ahhoz, hogy a nemzetek és az Európai Unió állva maradjanak, egyszerre kell lépniük. Aki szereti Európát, annak szeretnie kell az európai nemzeteket is; aki szereti hazáját, annak szeretnie kell és szeretheti Európát is. A patriotizmus erény, a szemellenzős nacionalizmus viszont álnok hazugság és pusztító méreg. Összefoglalva: legyünk hűek önmagunkhoz. Ültessük ma el azokat a fákat, amelyek árnyékában dédunokáink jöjjenek akár északról, délről, nyugatról vagy keletről békében nevelkedhetnek és élhetnek. Néhány évvel ezelőtt már említettem itt Önöknek, hogy Európa életem nagy szerelme. Igen, szeretem Európát, és mindig is szeretni fogom. Köszönöm, hogy meghallgattak. Attachments Speech_fr_de_en.pdf SPEECH/18/5808