K 312 Szabadalmi Hivatal, 1896-1920 (Fond)

Archive Plan Context Context: MNL Magyar Nemzeti Levéltár, 1000-2100 (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, 1000-21. sz. (Levéltár) K (2452) Polgári kori kormányhatósági levéltárak - K szekció, 1770-1973 (Fondfőcsoport/Szekció) K (2911) Kereskedelemügyi minisztériumi levéltár, 1889-1942 (Fondcsoport/Levéltár) K 312 Szabadalmi Hivatal, 1896-1920 (Fond) Information on identification Ref. code K 312 Ref. code AP K 312 Title Szabadalmi Hivatal Creation date(s) 1896-1920 Creation date(s), scattered dates from 1867 Creation date(s), remarks. 1896-1920 Level Fond Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters 0.45 Raktári egységek Kisdoboz : 1 (0.12 ifm) Mintacsomó : 1 (0.05 ifm) Nagydoboz : 2 (0.28 ifm) Additional comments A kiegyezést követően a szabadalmak engedélyezése területén Magyarország függetlenségre törekedett. Az 1867-es állapotot osztrák részről három ízben is (1882, 1889, 1892) úgy kísérelték meg módosítani, hogy a birodalomban a szabadalmi jog egységesen rendezett legyen. Ezeket a törvénytervezeteket azonban a magyar kormány minden esetben elutasította. A magyar törvényhozás más területeken, pl. a vállalattípusok, szerződések, kereskedelmi és váltójog területén már önállóan kialakította a kapitalista viszonyok jogi kereteit (lásd pl.: 1875. évi XXXVII. törvény, 1876. évi XXVII. törvény, 1881. évi XVII. törvény). Az első önálló magyar szabadalmi törvény Az első önálló magyar szabadalmi törvényt is az jellemzi, amely későbbi szabadalmi törvényeinket: a kor színvonalán áll, körültekintő, alapos, rugalmas és gyakorlatilag jól alkalmazható. Ezért élhetett első szabadalmi törvényünk 75 évet, a második pedig 26 évet. Az 1895. évi XXXVII. törvény 1. paragrafusa így szól: "Szabadalmazható minden találmány, amely iparilag értékesíthető." A törvény meghatározza az újdonság fogalmát, bejelentői elvet vezet be, rendelkezik az alkalmazotti (szolgálati) találmányokról - ebben valószínűleg első volt a világon -, a szabadalmas kizárólagos jogairól, a honvédségi célra való igénybevételről. Az oltalom időtartamát a törvény 15 évben szabja meg. Megszabja a törvény a szabadalmakkal kapcsolatos polgári és büntető eljárások speciális szabályait is. Nem foglalkozik viszont a törvény a licenciaszerződésekkel és a kényszerengedély jogintézményével. A magyarországi szabadalmi igazgatást a törvény a következőképp szabályozta: 23. Szabadalmi hatóságok: 1. a szabadalmi hivatal, 2. a szabadalmi tanács. Székhelye e hatóságoknak Budapest. 24. A szabadalmi hivatal áll elnökből, alelnökből, állandó birói és müszaki tagokból és müködési dijakat élvező, öt évre kinevezett, nem állandó birói és müszaki tagokból, valamint a kezelő személyzetből. 1

Az elnöknek, az alelnöknek és a birói tagoknak az 1869. évi IV. tc. 7. -ában meghatározott minősitéssel kell birniok. A müszaki tagok minősitésére az 1883. évi I. tc. 10. -a irányadó. A szabadalmi hivatal elnökét, alelnökét és állandó tagjait a kereskedelmi minister előterjesztésére Ő Felsége, - a nem állandó tagokat és a kezelő személyzetet a kereskedelmi minister nevezi ki. A szabadalmi hivatal a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt áll, a ki e jogát közvetlenül és a szabadalmi tanács elnöke által gyakorolja. 25. A szabadalmi hivatal két osztályban müködik. Ezen osztályok a következők: 1. a bejelentési osztály, 2. a birói osztály. A bejelentési osztály oly hármas tanácsban határoz, melynek egy birói és két müszaki tagja van. A szabadalmi hivatal elnöke a bejelentési osztály üléseiben nem vehet részt. A birói osztály a szabadalmi hivatal elnökének vagy helyettesének elnöklete alatt a szabadalmi hivatal két birói hivatalra képesitett és két müszaki tagjából álló ötös tanácsban határoz. A birói osztály üléseiben nem vehetnek részt azok, a kik a felebbezett határozathozatalnál közremüködtek. Általában a határozó tagok kizárására nézve a polgári perrendtartásnak idevágó szabályai irányadók. Ezen osztályok mindegyike hivatalból szakértőket is hivhat meg, kik azonban szavazati joggal nem birnak. A határozatok általános többséggel hozatnak. Nem érdemleges határozatok elnökileg is hozhatók. Az összes határozatok a szabadalmi hivatal nevében adatnak ki és kellőleg indokolandók. 26. A szabadalmi tanács áll a kereskedelmi minister előterjesztésére Ő Felsége által kinevezett, az 1869. évi IV. tc. 7-ik -ban meghatározott minősitéssel biró elnökből, továbbá a kereskedelmi minister előterjesztésére ő Felsége által, a magyar korona területén müködő legfelsőbb biróságok tagjai közül, ebbeli hivatali alkalmazásuk tartamára, és a magyar kir. müegyetem tanárai közül öt évi időtartamra kinevezett ülnökökből, valamint a kereskedelmi minister által kinevezett szükséges számu segédszemélyzetből. Az elnök a m. kir. Curia tanácselnökével egyenlő ranggal, jelleggel és javadalmazással bir, s teljes joghatálylyal kiterjednek reá az 1869:IV. tc. 8-17. és 19. -nak és az 1871:IX. törvénycikknek rendelkezései, azon módositással azonban, hogy az ezen törvényekben az igazságügyministernek adott hatáskör a szabadalmi tanács elnökére nézve a kereskedelmi ministert illeti. A szabadalmi tanács elnöke évenkint hat heti szünidőt vehet igénybe, mire nézve részletesebben az ügyrend intézkedik. A legfelsőbb biróságoktól kinevezett ülnökök évenkint 500 frt müködési pótlékot kapnak. A tanács többi tagjai és a segédszemélyzet müködési dijban részesülnek, melyet a kereskedelmi minister rendeleti uton állapit meg. A tanács határozatait az elnöknek, vagy helyettesének elnöklete alatt négy birói és két müszaki tagból alakitott hetes tanácsban hozza. A tanács elnöke és ülnökei által elkövetett fegyelmi vétségek és a vagyoni felelősség megállapitása, valamint az elnöknek az 1871:IX. tc. II. fejezetében körvonalazott kényszernyugdijaztatása felett a magyar kir. Curia hasonrangu tisztviselőire nézve illetékes fegyelmi biróság itél (1881:LIX. tc. 104. ). A müegyetemi tanárok közül kinevezett ülnökök e tekintetben a kir. Curia biráival egyenlő rangban lévőknek tekintetnek. 27. A felek a szabadalmi hivatal előtt ügyeikben személyesen eljárhatnak. A szabadalmi hivatal előtt felek képviselésére csakis ügyvédek és a hatóságilag jogositott szabadalmi ügyvivők vannak jogositva. 2

A szabadalmak megsemmisitésére és megvonására irányuló perekben a felek és a külföldi szabadalom tulajdonosainak képviselői (15. ) ügyvéd által kötelesek magokat képviseltetni. A szabadalmi ügyvivői jogositványt a kereskedelemügyi minister a közigazgatási hatóság meghallgatása után oly magyar állampolgároknak adja ki, kik müszaki képesitésüket belföldi müegyetemnek vagy külföldinek honositott oklevelével igazolhatják, és ezen jogositványt fegyelmi uton vissza is vonhatja. Ezen ügyvivők külön szakvizsga és eskü letételére kötelesek. Az ily ügyvivői jogositvány a szabadalmi hivatal ügyvivői jegyzékébe bevezetendő. 28. A szabadalmi hivatal szervezetét, a szabadalmi hivatalnak és a szabadalmi tanácsnak ügyviteli szabályait, a szabadalmi ügyvivők által leteendő vizsgálat tárgyát, a vizsga után szedendő dijakat, az általuk leteendő eskü mintáját, és a szabadalmi ügyvivők elleni fegyelmi eljárás szabályait a kereskedelemügyi minister rendeleti uton állapitja meg. A törvény szabadalmi hatóságként a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot állította fel 1896. március 1-jével. A 41. értelmében a szabadalom engedélyezése után annak tényét a Szabadalmi Hivatalnál vezetett lajstromkönyvekbe azonnal be kell iktatni.?e lajstromba bevezetendő: annak neve, állása és lakhelye, a ki a szabadalmat nyerte, továbbá megbizottjának neve és lakhelye, a szabadalom czime, az elsőbbség, a szabadalom kelte, a dijak befizetésének megtörténte, a szabadalom megszünésére, megvonására és megsemmisitésére vonatkozó adatok, végre a szabadalomnak a 14. szerinti korlátozása és a szabadalom megvonása vagy megsemmisitése iránt inditott perek. Ezen adatokon kivül az érdekelt felek kérelmére köz- vagy teljes hitelü magánokiratok alapján a lajstromba még bejegyzendők a szabadalmaknak egészben vagy részben történt átruházásai és a gyakorlatba-vételt vagy használatot tárgyazó engedélyek.? A Szabadalmi Hivatal elnökei: Schmidt József 1896-1898 Wetzel Gyula 1898-1902 Ballai Lajos 1902-1912 Galánfi Sándor 1912-1914 Schuster Rudolf 1914-1915 Nitsche Győző 1915-1922 (1920-tól a Szabadalmi Bíróság elnöke!) A Hivatal tehát bejelentési és bírói osztályból állt. A bejelentési osztály feladata volt a szabadalmi engedélyezési eljárás lefolytatása első fokon, valamint a szabadalmi lajstrom vezetése. A bírói osztály foglalkozott másodfokon a bejelentési osztály határozatai elleni folyamodványok ügyében, valamint a megsemmisítési, értelmezési és nemleges (negatív) megállapítási kérelmek ügyében. A Szabadalmi Tanács elnökei Schnierer Gyula 1896-1902 Wetzel Gyula 1902-1911 Téglássy István 1912-1915 Schuster Rudolf 1915-1928 (1920-tól a Szabadalmi Felsőbíróság elnöke) A Tanács kizárólag fellebbviteli fórumként járt el a Szabadalmi Hivatal bírói osztályától hozzá fellebbezhető ügyekben. A törvény a szabadalmazás kérdésében a bejelentési rendszert rendelte el, vagyis az újdonságot nem vizsgálták; lehetőség volt viszont a felszólalásra a közzétételtől számított két hónapon belül (ld. K 792). A törvény létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt, elrendelte a szabadalmi lajstrom és szabadalmi levéltár (korábban a minisztériumok keretén működött ilyen névvel a szabadalmak nyilvántartása) létesítését, valamint a Szabadalmi Közlöny kiadását. A Szabadalmi Közlöny első száma 1896. június 20-án jelent meg, ennek volt horvát nyelvű kiadása ("Povlaskieni Viesnik") is. A "Bejelentés találmányok szabadalmazásáról" című rovatban az 1. sz. bejelentés: Fleischmann Albin kereskedő (Graz): Újítások ingeken. A "Megadott szabadalmak" rovat 1. sorszáma: Pitsch Márton gyáros (Charlottenburg): Sebvédő hüvely. A Szabadalmi Közlöny azóta is folyamatosan megjelenik. A Közlönyt 1896-1919 között Frecskay János, 1919-20-ban Liptay Emil szerkesztette. Hetenként egyszer, szombaton jelent meg (szükség szerint többször). 3

A törvénnyel kapcsolatos legfontosabb rendelkezések voltak az 573/1896. KM számú rendelet (az 1895. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról), a 733/1896. sz. elnöki rendelet a Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályzatáról, és a 734/1896. sz. elnöki rendelet a Szabadalmi Tanács ügyviteli szabályzatáról. Mellékletében megszabta, hogy a Szabadalmi Hivatalnak milyen osztályokkal működjön: I. ruházati, II. fűtés, világítás, III. kozmetika, IV. kémia, V. vasutak, erőgépek, telegráf és telefon, VI. díszmű és apróáruk, aranyműves ipar, VII. műszerek, elektromosság, VIII. építkezés, utak, hidak, fa- és bútoripar, higiénia, IX. művészet segédeszközei, sokszorosító ipartanszerek, X. mezei és erdei gazdaság, malom- és sütőipar, XI. bőripar, zsiradékok, kőolaj, aszfalt, XII. bányaművelés, fémgyártás, kőutánzatok, XIII. papíripar, XIV. fonás, szövés, XV. hajózás és halászat, XVI. fémiparok, XVII. agyag- és üvegipar, XVIII. háztartási és különféle cikkek, XIX. fegyverek és lövőanyagok, hadi felszerelések, XX. közúti közlekedés, útiszerek, bodnárság, XXI. vízvezetékek, csatornák, szivattyúk és egyéb folyadék emelők. A Szabadalmi Hivatal szervezeti és működési formájában jelentős változásokat hozott az 1920. évi XXXV. törvény, amely a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot Szabadalmi Felsőbírósággá alakította át, és rendelkezett néhány olyan kérdésben, amely a háború következtében kialakult rendkívüli helyzetek miatt vetődött fel. Az 1921. évi I. törvény és az 1921. évi XXXIII. törvény (trianoni békeszerződés) tartalmazott átmeneti rendelkezéseket a háború által érintett szabadalmakkal kapcsolatban. 1927-ben ismét jelentős változás állt be a szabadalmak ügyintézésével kapcsolatban. Az 1927. évi XX. törvény megszüntette a Szabadalmi Felsőbíróságot és feladatkörét a M. kir. Kúriának adta át. Itt speciális, szabadalmi ügyekkel kapcsolatos tanács alakult műegyetemi tanár ülnökökkel. Az 1929. évi XVIII. törvény kihirdette a Párizsi Uniós Egyezmény 1925. évi hágai szövegét. Ennek alapján rendelkezett az 1932. évi XVII. törvény és az ehhez kapcsolódó 4300/1932. ME számú rendelet a kényszerengedélyről, az uniós elsőbbség bizonyos részleteiről, továbbá a szabadalmi oltalom tizenöt évről húsz évre emeléséről. Az 1939. évi, honvédelemről szóló II. törvény a találmányok külföldre juttatását honvédelmi engedélyhez kötötte. Akárcsak az I. világháború alatt, a II. világháború során is több olyan átmenti rendelkezés született, amely a szabadalmazási eljárásokat a háborús viszonyokhoz igazította. A második világháború után alapvetően változott meg a szabadalmakkal kapcsolatos eljárás Magyarországon. A 11950/1948. Korm. sz. rendelet - a szabadalmi rendszer fenntartása mellett - bevezette a szovjet jogrendszerben ismert szerzői tanúsítványt. Ennek a jogintézménynek a bevezetését az tette szükségessé, hogy a szocialista termelési viszonyok között a verseny nem érvényesült, hiszen a termelés központi tervutasítás alapján történt. Ennek megfelelően csaknem megszűnt a szabadalmi jogok verseny-eszköz jellege. A találmányok, szabadalmi jogok központi utasításra bármikor átcsoportosíthatók voltak, így a vállalatok a találmányokat maguk számára jogilag nem tudták megvédeni. A szerzői tanúsítványok kezelésére jött létre az Országos Találmányi Hivatal (OTH) 1949. január 1-jén. Ennek szervezeti felépítését és ügyrendjét a 600/1949. Korm. sz. rendelet határozta meg. A feltaláló akár szabadalmat, akár szerzői tanúsítványt akart kapni, a bejelentést a Szabadalmi Bíróságnál kellett megtennie. A Szabadalmi Bíróság a szerzői tanúsítványra szánt ügyeket áttette az OTH-hoz; amennyiben a szervezet erre tanúsítványt adott, a találmány szabadalmasa a magyar állam lett. A szabadalmazható találmány és a szerzői tanúsítványra bejelenthető találmány fogalma nem volt teljesen azonos, bár a két fogalom között erős átfedések voltak. A szerzői tanúsítvány elbírálásánál a haladás volt az elsődleges szempont, míg a szabadalomnál az újdonság. Az 1949. évi 8. számú tvr. jelentős változásokat hozott, részben a hagyományos szabadalmak terén, részben az iparjogvédelmi szervezetek felépítésében. A szabadalmazhatóság előfeltételei közé bekerült a haladás követelménye, elővizsgálati rendszer alakult ki, ugyanakkor a közzététel és felszólalás jogintézménye megmaradt. A Szabadalmi Bíróság megszűnt, bejelentési osztályának feladatait az OTH vette át, bírói osztályának hatáskörét pedig a Budapesti Ítélőtábla (később a Budapesti Felsőbíróság, végül a Budapesti Fővárosi Bíróság). A Kúria szabadalmi ügyekkel kapcsolatos feladatait a Legfelsőbb Bíróság vette át. A 220/1949. (I. 8.) Korm. számú rendelet a találmányok külföldre juttatását szabályozta. A 4199/1949. (VIII. 13.) Korm. számú rendelet a Találmányokat Értékesítő Vállalat (TALÉRT) képviseleti jogkörével foglalkozott, gyakorlatilag kizárólagos képviseleti jogot adva számára az állami vállalatok iparjogvédelmi ügyeivel kapcsolatban. védjegyekkel kapcsolatos ügyintézés: A védjegyek hazai történetében az első említésre méltó jogszabály az abszolutizmus korában született, 1858. december 7-én kiadott császári és királyi védjegypátens. Ez a birodalom egész területére érvényes volt. Ezt a helyzetet szentesítette az 1867. évi XVI. törvény (Vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával), így ez a császári és királyi pátens érvényben maradt a kiegyezés utáni Magyarországon is. Az 1890. évi II. törvény, bár különböző kiegészítésekkel, módosításokkal még tovább állt fenn, mint a szabadalmi törvény: 80 éven át szolgálta a védjegyjogosultak érdekeit. 4

Az első magyar védjegytörvény iparosok, őstermelők és kereskedők számára egyaránt lehetővé teszi a védjegyjog megszerzését. A védjegy fogalmán csak ábrás védjegyeket ért. A védjegybitorlás vétségnek minősül. Ausztria és Magyarország viszonylatában kölcsönösséget biztosít a védjegylajstromozások tekintetében. Ennek megfelelően az Ausztriában lajstromozott védjegyeket is felvették a hazai központi nyilvántartásba és viszont. A törvény első módosítása hamar bekövetkezett: az 1895. évi XLI. törvény több újdonságot vezetett be. Lehetővé tette szóvédjegyek alkalmazását, és meghatározta azoknak a jelzéseknek a körét, amelyek nem lajstromozhatók (a király és a királyi család tagjainak arcképe, továbbá az állami és hatósági címerek, áruk megjelölésére általánosan használt megjelölések, vagyis szabadjelzések, jó erkölcsöt, közrendet sértő és a közönség megtévesztésére alkalmas jelzések, kizárólag csak az áru minőségére, mennyiségére, előállítási helyére, idejére, rendeltetésére stb. vonatkozó jelzések stb.). A törvény - máig is modernnek tekinthető - újítása bizonyos oltalom a lajstromozatlanul használt védjegyek számára. A törvénymódosítás a védjegybitorlást kihágásnak minősítette át. A védjegyügyek kezdetben egyáltalán nem, és később is csak részlegesen tartoztak a Szabadalmi Hivatal hatáskörébe. A védjegyügyek legfelsőbb hatósága a kereskedelemügyi miniszter volt. A védjegyekkel kapcsolatos ügyekben a minisztérium tisztviselőiből alakított védjegytanács működött közre a miniszter döntéseinek előkészítésében. A hazai védjegyügyeket a helyileg illetékes kereskedelmi és iparkamarák végezték az ország 20 kamarai központjában. A külföldi védjegyeket - az osztrák védjegyek kivételével - a budapesti kamaránál lajstromozták, a Kereskedelemügyi Minisztérium Központi Védjegylajstromozó Hivatala vette nyilvántartásba. Ebbe a hivatalba küldték el lajstromkivonataikat a kamarák, ezek összesítése jelent meg 1876. január 23. - 1901. június 1. között a "Központi Értesítő"-ben, majd ezt követően a havonta megjelenő "Központi Védjegyértesítő"-ben. A központi védjegylajstromok vezetése 1899-ben a Szabadalmi Hivatal hatáskörébe került. A korábban csak a kereskedelmi minisztérium tisztviselőiből álló védjegytanács kiegészült a Szabadalmi Hivatal képviselőivel és további ipari és kereskedelmi szakértőkkel. A döntési jog azonban továbbra is a kereskedelemügyi miniszter kezében maradt. A Szabadalmi Hivatal keretében védjegyosztály jött létre. Ez volt felelős a különböző helyeken vezetett lajstromok ellenőrzéséért, a központi lajstromok vezetéséért és a törlési ügyekért. Nem tartozott viszont a Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a törvényjavaslatok előkészítése és a nemzetközi egyezmények létesítése és gondozása. A vitás ügyekben (árunemek azonossága, korábban bejelentett védjegyekkel való ütközés, hasonlóság) a védjegytanács meghallgatása után a kereskedelmi miniszter vagy a Szabadalmi Hivatal elnöke döntött a témától függően. A 93824/1906. KM számú rendelet a védjegybejelentések alaki szabályairól rendelkezett, és bevezette a védjegyek árujegyzékének osztályozási rendszerét, hat osztályba. Magyarország célja, hogy Magyarországon csak a Budapesten lajstromozott védjegyek legyenek érvényesek végül az 1908. évi XII. törvénnyel lett elismertetve, amely törvénybe iktatta az 1907. október 8-i államszerződést Ausztriával. Ez az államszerződés újonnan szabályozta a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyokat a Monarchián belül. Ennek a törvénynek az idevonatkozó része a magyar törvényhozás teljes függetlenségét jelentette a védjegyek területén. Az 5030/1924. számú rendelet átmeneti intézkedésként elismerte az Osztrák Köztársaság kamaráinál bejelentett mindazon védjegyek és ipari minták oltalmát, amelyeket 1924. végéig Magyarországon is bejelentettek. A 36243/1928. IM számú rendelet a Kúria iparjogvédelmi ügyekben irányadó eljárási és ügyviteli szabályait állapította meg. A szabadalmi ügyeknél említett 1920. évi XXXV. törvény a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá alakította át. Az ezzel kapcsolatos végrehajtási rendelet a védjegyügyeket a kereskedelemügyi miniszter hatásköréből a Szabadalmi Bíróság hatáskörébe utalta át. A lajstromozást azonban továbbra is a kamarákban végezték. A Szabadalmi Bíróság indokolt esetben megtagadhatta a bevezetést a központi lajstromba, felülbírálhatta a kamarai határozatokat, és hozzá tartoztak a törlési és nemleges megállapítási perek is. A kereskedelemügyi miniszternek csak a kamarák feletti felügyeleti jogköre alapján maradt beleszólása a védjegyügyekbe. 5

Az 1907 előtt vezetett védjegylajstromok az egyes Kereskedelmi és Iparkamaráknál található meg. Áruvédjegyekkel kapcsolatos ügyintézést a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Osztálya is intézett (MOL-Z-201-12.-17.tétel). A korábbi időszak áruvédjegy lajstromai is itt találhatóak (MOL-Z-201-30.t.), mégpedig a 1870-1902. évekből, összesen 10 kötet áll rendelkezésre. A Szabadalmi Hivatalnál 1907 óta vezették központi lajstromban a védjegyeket, amelyeket a Magyar Országos Levéltár a K 603-as törzsszámon őriz, városonkénti csoportosításban (ld. annak raktári jegyzékét), hiszen ezek vezetése nem szűnt meg az 1920. évi átalakuláskor, hanem egészen 1950-ig a Szabadalmi Bíróságon folytatódott. A Védjegytanács elnökei Mándy Lajos 1896-1903 Abonyi Emil 1904-1905 Szterényi József 1905-1906 Téglássy István 1906-1910 Szüry János 1910-1915 Schuster Rudolf 1916-1927 Ary Pál 1927-1942 betöltetlen 1943-1944 irodalom: - Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei; a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság kiadványa, Budapest, 1943. - A magyar iparjogvédelem 75 éve (szerk.: Himer Zoltán és dr. Szilvássy Sándor); Országos Találmányi Hivatal, Budapest, 1970. - Dr. Bendzsel Miklós - Dr. Jakabné Molnár Judit: A magyar szabadalmi centenárium jelentősége a műszaki fejlődésben; Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete, 101. évfolyam IV., 1996. augusztus, pp. 11-21. - Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon - 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal; Magyar Tudomány, 1996. évi 2. szám, pp. 207-227. - Fejezetek a magyar szabadalomtörténetből. Régi magyar ipari szabadalmak Kempelen Farkas korától a reformkor végéig, 1782-1848 (szerk.: Dr. Szála Erzsébet). Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2002, Piliscsaba. - Iparjogvédelmi dokumentumok / összeáll: Benke Zsófia. - Budapest : Magyar Szabadalmi Hivatal, 2003. - 280 p. + CD-ROM. - Online változat A szabadalmi ügyintézés története 1867-1949 A magyarországi szabadalmi igazgatást 1867-89 között a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium intézte: 1867-79 között a Gyár- és kézműipari osztály (1867-74: II/1. ügyoszt., 1875-79: V. üo.), 1880-tól önálló osztályként (1880-83: VIII. üo., 1884-89: XI. üo.). Kezdetben a mutatókönyvekben a szabadalmi ügyintézés nem jelent meg önálló tárgyszóként, de 1870-73-ig az?sz? betűnél már szerepel ez a fogalom. Érdekesség, hogy a felszerelőkönyvekben 1874-ig vannak a szabadalmi ügyek irattári elcsatolásának a bejegyzései. A szabadalmi ügyeket 1874-ig a 11. irattári tételen iktatták, onnantól kezdve csak egy szab. bejegyzéssel tették egyértelművé, hogy milyen ügyről van szó. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy 1874/75-től (amikor a minisztérium első nagyobb átszervezése megtörtént) a szabadalmi ügyintézés önálló iktató-, mutató-, és felszerelőkönyvekben folyt. Erre az ügyek megnövekedett száma miatt volt szükség, hiszen pl. 1867-ben 1214, 1872-ben 2362, 1876-ban 3014, 1880-ban 5139, 1884-ben 7227 bejegyzés született szabadalmi ügyekben. A kialakult ún. szabadalmi levéltár tehát a minisztérium központi iktatásától elkülönülő iktatókönyvet vezetett, még nem volt önálló osztály, de már saját mutató- és felszerelőkönyve volt, így az irattározást is saját maga végezte, azaz az iratokat nem helyezte el a központi irattárban, hanem saját levéltárában tette le. 6

A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium és Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1889. évi megszűnését követően a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe kerültek a szabadalmi ügyek. Minden bizonnyal az addig létrejött irattárat is a minisztérium VI/3. ügyosztályaként működő szabadalmi osztály (az ipari- és kereskedelmi szakosztályon belül) vette át. Feladata: a szabadalmak engedélyezése, meghosszabbítása, gyakorlatba vétele s az ezek közül felmerülő vitás ügyek eldöntésének vagy a szabadalmak megsemmisítésének előkészítése. A szabadalmak peren kívüli megszüntetése és a szabadalmakra vonatkozó közléseknek a Központi Értesítőben való közzétételére úgyszintén a találmányok leírására vonatkozó intézkedések előkészítése. A hazai és osztrák kereskedelmi kamaráknál letett összes védjegyek központi belajstromozásának elrendelése és az idevágó ügyek elintézésének előkészítése. Külön meghatározták a Szabadalmi Levéltár és a Védjegy Lajstromozó Hivatal feladatait is: a szabadalmi lajstromok, nyilvántartók, név- és tárgymutatók vezetése, a leírások, rajzok és minták megőrzése, hirdetések közzététele, a szabadalmak statisztikájának szerkesztése és másolatok, valamint főkönyvi kivonatok hitelesítése. A szabadalmi leírások ismertetése a Központi Értesítőben. A központi védjegylajstrom nyilvántartó és névmutató vezetése. A hirdetések szerkesztése. A szabadalmi osztály hivatalból, véleményezés végett rendszeresen átküldte a József Nádor Műegyetem Rektori Hivatalának az új szabadalmi bejelentéseket, így egy-egy ügynek, akár ott is lehet nyoma. Hasonlóan a korábbi rendszerhez, 1889 után sem a minisztérium központi segédkönyveiben vezették a szabadalmi ügyintézéssal kapcsolatos bejegyzéseket, hanem önálló iktató-, mutató-, és felszerelőkönyvekben. Sajnos az 1875 óta önállóan vezetett segédkönyvek egyike sem maradt fenn, 1956. novemberi tűzvészben elpusztultak. Magyarország 1894. január l-jével a vám- és kereskedelmi tevékenység területén visszakapta teljes törvényhozói szabadságát, az ezt rögzítő 1893. évi XLI. törvény hatálybalépésének pillanatától a két ország egymástól teljesen függetlenül engedélyezhette a szabadalmakat. Az engedélyezést a Szabadalmi Hivatal megalakulásáig a Kereskedelemügyi Minisztérium ipari és szabadalmi osztálya intézte (tehát 1894-96 között), mégpedig kék papíron. Innen indul a jelenlegi szabadalmi lajstrom számozása, így a lajstrom elejét a "kék szabadalmak" alkotják. A lajstromkönyvek vezetését 1896-ban 1-gyel indították. A Magyar Országos Levéltárban a Szabadalmi Hivatal lajstromkönyvei nincsenek meg, csak a 78401-gyel 1920-ban indított kötettől az 138000-zel záródó 1946. évi kötetek (111 kötet), ld. K 603 raktári jegyzékét. Az iratanyag sorsa Mint említettük az 1896-ban alakult Szabadalmi Hivatal átvett, minden a korábban a minisztériumok által kezelt iktatott iratot és azt saját irattárában tárolta. Az 1956. novemberi, a Magyar Országos Levéltárat ért tűzvészben azonban a Szabadalmi Hivatal 435 ifm-nyi irata égett el, amelyben az elnöki és az általános iratok is szerepeltek 1866-1914 között. Az 1915 utáni iratokat a Találmányi Hivatal visszatartotta. Fontos megjegyezni, hogy az 1920 előtti iktató- és számmutató-könyveket is csak 1956 után adták át a levéltárnak, így azok ha hiányosan is, de megvannak, jelenleg a K 603-as törzsszámon (ld. a raktári jegyzéket). az iratok rendje, kutatása A Szabadalmi Hivatal fondjában (annak pusztulása miatt) jelenleg csak nagyon csekély mennyiségű iratot őrzünk. Itt található ugyanakkor az a sorozatban a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, a b sorozatban a Kereskedelemügyi Minisztérium alatt működött szabadalmi osztályok által iktatott töredék iratanyag (mintegy az egykori Szabadalmi Levéltár része). Itt történő elhelyezésüket éppen az indokolta, hogy a minisztérium általános ügyosztályainak iratai közé nem voltak beilleszthetők, mivel a szabadalmi ügyintézés külön iratkezeléssel, azoktól függetlenül történt. A c sorozatban helyeztük el a tűzvészben megmaradt pár száz folionyi anyagot, amelyek azonosítását nem lehetett elvégezni: leszakadt mellékletek, tervrajzok, töredék iktatott iratok, kézbesítő vevények. A d sorozatban vannak a minisztériumi ügykezelés során vezetett lajstromkönyvekbe az egyes iparágak szerint az elfogadott szabadalmak. Csak hiányosan maradtak meg: IV. kémia, XI. bőripar, zsiradékok, kőolaj, aszfalt, XIII. papíripar, XVI. fémiparok, XVII. agyag- és üvegipar 1867-95 közötti mutatókönyvei, amelyek a találmány és a feltaláló neve mellett a kötet számát és a lapszámot is tartalmazzák. Fontos megjegyezni, hogy a Szabadalmi Bíróság (K 603) fondjában vannak a Szabadalmi Hivatal működése során keletkezett iratok, könyvek. Így itt találhatóak a Hivatal Elnökségének segédkönyvei: 1896-1909, 1912-1916, 1918, 1920. évi iktatókönyvei, 1909, 1912-1916, 1918, 1920. évi mutatókönyvei, 1909, 1912-1916, 1918, 1920. évi idegen számmutató- és számkönyvei. Itt találhatóak a központi védjegylajstromok 1907-1920. közötti kötetei városonként csoportosításban. 7

Az alapszám szerint kezelt iratokban több 1920. decembere előtt keletkezett ügyirat ill. ügyiratdarab van. Az 1920 előtti iratok elkülönítésére nem volt szükség, hiszen a szabadalmi igazgatás az 1896-ban kialakított rendszer szerint működött 1949-ig. A 2007. évi rendezés során az itt töredékesen meglévő pár darab alapszámmal jelzett iratot kiválogattuk, jegyzéket készítettünk és elhelyeztük a Szabadalmi Bíróság iratsorozatában, ahol külön jeleztük őket (ld. annak raktári jegyzékét). A Szabadalmi Hivatal és a Kereskedelemügyi Minisztérium közötti hivatalos levélváltások a K 231 (Kereskedelemügyi Minisztérium, Ipari és belkereskedelmi osztály) állagban vannak a 13. tétel alatt iktatva (1896-13. tétel: 510-11. cs., 1897-13.t.: 625-626. cs., 1898-13.t.: 723-25. cs., 1899-13.t.: 796-97. cs.). Ezek fontosságát a Hivatal iratanyagának pusztulása miatt kell hangsúlyoznunk. Kutatóterem megnevezése Related units of description Related units of description: Use Required permission: Physical Usability: Accessibility: URL for this unit of description URL: Az a és b sorozatokról ügyiratszintű jegyzék áll rendelkezésre, míg a c sorozatot egyenkénti átnézéssel lehet kutatni, azzal a megjegyzéssel, hogy a jövőben érdemes volna, egy darabszintű jegyzék elkészítése az itt lévő ügyiratokról. Bécsi kapu tér Mikrofilm másolat: K 603 Szabadalmi Bíróság, 1920-1949 (Fond) Nincs Korlátozás nélkül Nyilvános http://lnyr.eleveltar.hu/mnlquery/detail.aspx?id=3285 8