2005-ben Kim Hoelmer entomológus (rovarász) és csapata az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) Mezőgazdasági Kutató Szolgálata (ARS) a klasszikus biológiai növényvédelemhez fordult: Ázsiába utaztak, hogy felkutassák a poloska természetes ellenségeit. Számos mezőgazdasági területet és botanikus kertet kerestek fel, ahol a rovar pete-csomóit vizsgálták. Olyan parazitoid* darázsfajt kerestek, amely a poloska petéibe rakja saját petéit, így a fejlődő lárva felfalja a poloska utódait. (*A parazitoid és a parazita közötti különbség, hogy előbbi megöli a gazdaszervezetet, melyen élősködik) A legelterjedtebb faj, amit találtak, a szamuráj darázs volt (Trissolcus japonicus), ami hangzatos neve ellenére még fullánkkal sem rendelkezik, és kisebb, mint egy szezámmag. Az ARS csoport több törzset is importált a darázsból egy karantén alatt álló komplexumba Newarkba, és hosszas tesztelésbe kezdtek annak érdekében, hogy megállapítsák: alkalmas-e biológiai növényvédelemre a faj. 2014-ben azonban Hoelmer váratlan hívást kapott. Elijah Talamas, a gainesvillei Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Szolgálat Floridai Osztályának taxonómusa azzal kereste meg, hogy szamuráj 1. oldal (összes: 5)
darazsat talált Marylandban. Talamas eredetileg egy másik ARS csoport tagjaként azt vizsgálta, hogy mely, az államokban honos darazsak fertőzik a poloskák petéit. A tudós egyébként a Trissolcus fajok szakértője. Döbbenetes hír volt emlékszik vissza Hoelmer. Éveket töltött a laboratóriumban azzal, hogy megbizonyosodjon róla: ha szabadon engedik a darazsat, nem okoz gondot az őshonos fajoknak. Csakhogy az élősködők már ott voltak. A genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a marylandi példányok nem a karanténban tartott törzsekből szöktek meg, hanem "maguktól jöttek". A szamuráj darázs betelepítésének lehetőségeit évekig kutatták, majd egyszer csak felbukkant magától. Fotó: Elijah Talamas Az évtizedek során számos hasonló példa volt rá, hogy a biokontroll jelöltek maguktól jelentek meg az új kontinenseken: ilyen például egy gombafaj (Entomophaga maimaiga), mely az erdőket letaroló gyapjaslepkéket pusztítja, vagy a parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa), mely az erősen allergén parlagfüvet falja fel. A példák egyre csak gyűlnek mondta Donald Weber, az marylandi College Park ARS entomológusa, aki tagja volt annak a csapatnak, mely először találta meg a szamuráj darazsakat az Egyesült Államokban. Eddig úgy gondoltuk, hogy a természetes ellenségek nehezebben honosodnak meg mint az inváziós kártevők. Néha azonban könnyebben megy, mint gondolnánk. A spontán betelepedések azonban megkérdőjelezik a rovarok kutatásával és szabadon engedésével kapcsolatos jogi szabályozást, és megzavarja a tudósok és törvényhozók munkáját. Erre jó példa a szamuráj darázs érkezése, hiszen egy ígéretes biokontroll-alany, melyet a tudósok már kutattak, és elbírálás alatt volt az elengedésére benyújtott kérelem is. 2. oldal (összes: 5)
Az Ausztráliába meggondolatlanul betelepített óriásvarangy rengeteg kárt okoz. Korábban volt már példa óriási sikerre a biológiai növényvédelem terén: Afrikában az 1980-as években telepítettek be egy dél-amerikai darázsfajt, az Apoanagyrus lopezi-t egy édesburgonyán élősködő bíbortetű faj ellen (Phenacoccus manihoti). A projekt eredményeképpen sikerült megvédeni az alapélelmiszernek számító maniókát, és becslések szerint ezzel 20 millió életet mentettek meg. Azonban számos ellenpélda is van: a patkányok elpusztítására mongúzokat engedtek szabadon Hawaiion 1883-ban, aminek az őshonos madarak és teknősök estek áldozatul. 1935-ben Ausztráliában az óriásvarangy betelepítése a cukornádat pusztítót rovarok ellen ökológiai katasztrófához vezetett: mivel a kétéltű maga mérgező, számtalan őshonos hüllő, béka, madár és emlős pusztult el, miután megpróbálták elfogyasztani az idegenhonos varangyot. Ennek eredményeképpen mára sokkal óvatosabbak a biológiai növényvédelemre szánt élőlények betelepítésével, és komoly kutatásokat kell végezni az őshonos élővilág védelme érdekében. Az USDA Állat- és Növényegészségügyi Felügyeleti Szolgálatához (APHIS) kell benyújtani az erre vonatkozó kérvényeket, aminek tartalmaznia kell a laboratóriumi kísérletek eredményeit. Ezekből ki kell derülnie annak, milyen valószínűséggel fog a kérdéses faj (rovar, gomba, baktérium) elfogyasztani vagy a parazitájává válni a célfajon kívül más élőlényeknek. Ezután három csoport vizsgálja meg a bizonyítékokat: egy tudósokból álló testület, melyben kanadai és mexikói megbízottak is vannak, egy APHIS hivatalnok, és esetenként az Egyesült Államok Halászati és Vadvédelmi Szolgálata. Az eljárás éveket is igénybe vehet. Azonban a szamuráj darázs esetében erre már nincs szükség. A 2014-es spontán felbukkanása óta 10 államban jelent meg, és a tudósok legalább 10 különböző törzsüket azonosították. Ez azt jelenti, hogy több helyen is felbukkantak, nemcsak Marylandban. Elképzelhető, hogy fertőzött poloska-peték érkeztek a vízi úton szállított növények levelein, amiből az új kontinensre érkezve 3. oldal (összes: 5)
keltek ki a darazsak, de akár felnőtt állatok is átkerülhettek Amerikába potyautasként. Most, hogy már az Egyesült Államokban vannak, Anne Nielsen, a Missouri Egyetem entomológusa szerint új kérdések merültek fel. Eredeti hazájában a szamuráj darázs a márványpoloskák tojásainak 90 százalékát megfertőzi de vajon hogy viselkedik az új élőhelyén? Hol fognak összegyűlni és táplálkozni? Poloska petéből frissen kikelő darázs Fotó: Chris Hedstorm Vajon képesek lesznek-e jelentősen visszaszorítani a poloska-populációt? Segíthetik-e a gazdálkodók a darazsak munkáját azzal, hogy például kevesebbet permeznek ott, ahol a rovarok összegyűlnek? Az eddigi tanulmányok alapján a jelölt nagyon ígéretes. Ugyan a laboratóriumi vizsgálatok során őshonos fajokat is megfertőzött a szamuráj darázs, de erősen kötődik a márványpoloskához. Idén májusban kísérleti jelleggel 3600 szamuráj darazsat engedtek el egy New Jerseyben lévő őszibarack ültetvényben. Ugyan a faj egyelőre még nem telepíthető be bárhová szabadon, de ahol már bizonyítottan jelen van, ott hasonló kísérletekre lehetséges engedélyt kapni. A kutatást Nielsen és Kevin Rice entomológusok irányították. Sárga színű ragadós lapokat helyeztek ki az ültetvényben, melyekre csalinak poloska petecsomókat tettek. A nyári ellenőrzéskor azt találták, hogy a darazsak nagyjából egyenletesen oszlottak el a barackfák és a közeli erdők között, ami azt jelenti, hogy a parazita megfelelően képes kontroll alatt tartani a kártevőt. A csapat tervei szerint hamarosan azt is megvizsgálja, hogyan terjednek a darazsak más kultúrákban, nevezetesen a szójababban. Ezalatt Talamas újabb meglepetést kapott kaliforniai kutatóktól: egy másik Trissolcus parazitoid darázsfaj is előkerült, mely eredetileg Indiában és Pakisztánban őshonos. Az új faj egy másik behozott poloskafaj, a Bagrada hilaris petéjéből került elő. Úgy gondolom, hogy a fajok behurcolása folyamatos mondta Talamas, hozzátéve, hogy csak akkor kerülnek szem elé, amikor a taxonómusok veszik a fáradtságot, és vizsgálódni kezdenek. Weber szerint ezek a spontán megjelenések igencsak lelombozóak, hiszen arra emlékeztetnek, hogy az embernek kevesebb beleszólása van a környezet alakításába, mint gondolnánk. 4. oldal (összes: 5)
Szerző: Tóth-Gál Enikő fordítása Közzététel ideje: 2018. 10. 14., vasárnap, 16:00 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/10/14/spontan-jelent-meg-poloskakellensege 5. oldal (összes: 5)