Soha nem voltak még ilyen népszerűek az aranyrudak Az arany iránti bizalmat növelte, hogy a jegybankok továbbra is élénk érdeklődést mutattak a sárga fém iránt, a fejlődő jegybankok vásárlásaival a világ jegybankjainak aranykészlete 1964 óta nem látott mennyiséggel bővült. A magas árak a bányákat is kitermelésük fokozására sarkallta, az arany újrahasznosításának csökkenése azonban ellensúlyozta a kínálat növekedését - derült ki a WGC legújabb jelentéséből. Összességében igen sikeres volt a 2011-es év az arany szempontjából. Az arany iránti kereslet 2010-hez képest 0,4 százalékkal, 4067 tonnára nőtt, ami megközelítőleg 205,5 milliárd dollárt ért. A keresletet elsősorban a fizikai arany befektetési célú vásárlás hajtotta, miközben az ékszerkészítők és ipari szereplők vásárlásai a növekedési kilátások romlása ellenére is szinten maradtak tavaly. Hiába tört meg az arany menetelése a tavalyi év második felében, a legfőbb nemesfém így is 10 százalékot drágult. Bár a rövidebb távon spekuláló befektetők nagy mértékben kitáraztak az év második felében, a fizikai arany iránt tovább nőtt a kereslet, ami kompenzálta a tőzsdei arany alapok eladásait. Az arany kereslet így közel 0,4 százalékkal nőtt tavaly. A tőzsdén kereskedett alapokon (ETF-eken), illetve befektetési alapok keresztül érkező kereslet viszont 2010 után 2011-ben is csökkent, miután a rövidebb távon spekuláló befektetők augusztus után nagy mértékű kitárazásba kezdtek. Összességében a befektetői kereslet súlya így nem változott, csupán az arany alapoktól az érmék és tömbök felé tolódott.
A befektetők elsősorban a laza amerikai és lazuló európai jegybanki politika (likviditásbővítő programok, tartósan alacsony kamatlábak) miatt a fontosabb devizák elértéktelenedésétől való félelmükben halmoztak fel nagyobb mértékben az alternatív devizaként is tekintett aranyból. A 11. éve folyamatosan dráguló, és év közben is több mint 20 százalékos árfolyam-emelkedést produkáló aranyat viszont sokan rövidtávon túlértékeltnek találták, az inflációs félelmeket pedig túlzónak, ami a rövidebb távú (főként ETF-ekben és határidős piacokon jelentkező) spekulatív pozíciók leépítéséhez és az aranyár eséséhez vezetett.
Akárcsak a 2010-ben, tavaly is nettó vásárlóként léptek a piacra a jegybankok. Bár Németország összességében 4,4 tonna aranyat értékesítette tavaly, a többi fejlett ország jegybankjai felhagytak a korábbi évtizedekben megszokott aranyértékesítéssel, a fejlődő jegybankok pedig továbbra is nagy iramban bővítették aranykészleteiket. Az élen Mexikó és Oroszország járt, amelyek tavaly közel 100-100 tonna aranyat vásároltak. Nagyobb vásárlást hajtott végre a thaiföldi és dél-koreai jegybank is, miközben a török jegybank aranytartalékának növekedése elsősorban annak volt betudható, hogy a kereskedelmi bankok kötelező tartalékának egy részét az év végén már aranyban is elhelyezhették a központi banknál. A WGC adatai szerint tavaly a jegybankok összesen 440 tonna aranyat vásároltak, 1964 óta a legtöbbet, részben a piacról.
A legnagyobb aranyfogyasztó címét 2011 negyedik negyedévében Indiától Kína vette át (2009 első negyedéve óta először), ketten együtt a világ aranyfogyasztásának 46 százalékát adták. Ezekben az országokban a relatíve magas infláció elleni védelemként vásárolt befektetési arany mellett komoly szerepe van kulturális hagyományok miatti arany ékszervásárlásnak is. Az indiai aranyfogyasztást azonban idén jelentősen visszavetette, hogy a makrogazdasági problémák, és tőkekiáramlás miatt jelentősen leértékelődő rúpia igen drágává tette a nemesfémet az indiaiak számára.
Több aranyat bányásztak Az arany kínálatát alapvetően két tényező, a bányák kitermelése, és a korábban felhasznált arany újra hasznosítása adja. Miközben az elmúlt években az újrahasznosított arany mennyisége folyamatosan csökkent, az aranybányászat a magas áraknak köszönhetően évről évre nőtt. Tavaly az arany kitermelés 4 százalékkal haladta meg a 2010 évit, amivel az aranybányászat történelmi csúcsra emelkedett. A bányászati kitermelés növekedése azonban leginkább a meglévő projektek felgyorsításának volt köszönhető, új lelőhelyeket ugyanis egyre kevésbé találnak, a kitermelési költségek pedig egyre magasabbak.