A térdelőrajt kutatásának irányai - a rajtechnika javításának lehetőségei

A térdelőrajt kutatásának irányai - a rajtechnika javításának lehetőségei Research directions of sprint block start - possibilities of block start technique improvement Review Béres Sándor Ph.D. - Testnevelési Egyetem - (Hungarian University of Physical Education), Atlétika tanszék - (Athletics department) 45. Mozgásbiológiai Konferencia - Debrecen, Hungary, 2015. április 16-17. Bevezetés Jelen írás egy a rajtgépből végrehajtott térdelőrajtok teljesítményének javítására tervezett kutatás rövid irodalmi áttekintésének előadás kivonata. Az előadás tartalmazza a téma kutatása során íródott meghatározó irodalmak összefoglalását. Az előadás elején bemutatásra kerül a tervezett vizsgálat protokoll adatai, ill. a végén felsorolásra kerülnek azok a további kutatásra váró témák, melyek tovább segíthetik az edzők munkáját a rajtok teljesítménye javításában. A kutatás célja feltérképezni azokat a módszereket melyekkel, az éppen aktuális sportformával a lehető legoptimálisabb rajthelyzetet beállíthatók, valamint meghatározni azon edzésmódszerek rajtteljesítménnyel való összefüggését, melyek a rajt hatékonyságának javítására végeznek élvonalbeli sprinterek. Objektív módon meghatározni azokat a jegyeket, melyek a legfontosabbak a hatékonyság szempontjából. E jegyek valós idejű, azonnali (edzések során, vagy verseny előtt közvetlenül) beállításának, meghatározásának lehetőségei. A tanulmány fent említett fő céljainak kialakítására szükséges további célok: Az edzéseken használt elől lévő lábbal történő állórajt, az önálló térdelőrajt és a jelre történő térdelőrajt közötti különbségek mérése és kiértékelése. A jelre történő térdelőrajt személyre szabott alapjegyeinek meghatározása. Ezen alapjegyek anatómiai méretek, fizikai állapot, pillanatnyi sportszituáció alapján történő beállítása. Egyéni technikai hibák meghatározása és kijavításuk lehetőségei. A rajtgép, talajminőség, szöges cipő, felszerelés fizikai paraméterei és a hatékonyság közötti összefüggések meghatározása. A térdelőrajt a kapott eredmények tükrében való javítása, fejlesztése és visszamérés a javulás tendenciájáról. Állórajt önállóan elől lévő lábbal elrugaszkodva maximális sebességre törekedve 20m-es táv futással. Térdelőrajt jelre maximális sebességre törekedve 20m-es táv futással önálló rajthelyzet beállítással; Térdelőrajt jelre számított szög és egyéb adatok által beállított pozícióból; 45 fokos lábtoló gyakorlatok 95%-os terheléssel gyorserő fejlesztés céllal 100 -os guggolások 95%-os terheléssel gyorsarő fejlesztés céllal Vizsgálati személyek A vizsgálatban részt vevő sportolók élvonalbeli magyar sprinterek 19-23 év között, vizsgálati személyek tervezett száma 12-18 fő ebből felmérve 7 fő. Módszerek 3D mozgáselemzés 120 képkocka/s digitális kamera felvételekből Jellemző biomechanikai paraméterek gyűjtése APAS mozgáselemző rendszerrel Adatok értékelése, összehasonlítása Pearson korreláció és egymintás t-próba segítségével

Review A gyorsaság megjelenési formái a 100m-es síkfutás során A sprint teljesítmény elsősorban a hatékony rajt teljesítménytől, a lehető legmagasabb futás sebesség elérésétől és fenntartásától függ. (Delecluse, 1995). 1. reagálási gyorsaság 2. mozdulatgyorsaság 3. Felgyorsulási képesség 4. Lokomotórikus gyorsaság 5. gyorsasági állóképesség A rajtgépből történő rajt és a teljesítmény viszonya az egyes vágta távokon Az határozott, teljesítményre törekvő rajt (mely magába foglalja a rajtgépből való megindulást, valamint az első lépést) meghatározó a vágta teljesítmény szempontjából és közvetlenül befolyásolják a 60m-től 400m-es teljesítményt. (Coh, Tomazin, & Stuhec, 2006). Coh és mtsi. által kijelentetteket cáfolja Carl Lewis 1991-es világbajnokság döntőjében futott világcsúcsa, mely során közel 1,5m-es hátrányt szerez, mégis a jobb felgyorsulási képességei miatt megveri a mezőnyt. (https://www.youtube.com/watch?v=ilsvfecilb4) (video forrása: AthletixStuffChannel, youtube). Az ízületekben nyomaték és a hajlítók feszítők működése jelentősen eltérhet a rajt során (Mero, Kuitunen, Harland, Kyrolainen, & Komi, 2006), a második lépés során (Jacobs, Bobbert, & van Ingen Schenau, 1996; Jacobs & van Ingen Schenau, 1992) felgyorsulási fázisban (Hunter, Marshall, & McNair, 2004; Johnson & Buckley, 2001) és a teljes sebesség szakaszában (Bezodis, Kerwin, & Salo, 2008; Kuitunen, Komi, & Kyrolainen, 2002; Mann & Sprague, 1980). A hatékony rajtot kialakító tényezők 1., Nyugalmi helyzet: a) támlák egymáshoz, a rajtvonalhoz és a futó anatómiai méretéhez viszonyított távolsága, b) komfort érzet 2. Vigyázz helyzet: a) a térdszögek nagysága az flexorok aktuális erőállapotának viszonylatában, b) a csípő szöge, magassága és vízszintes helyzete, c) a tömegközéppont és a támaszok vízszintes relációi, d) a támaszkezek terheltsége, e) a fej tartása, hátizmok feszültsége, f) a lábak előfeszítettségi állapota, g) a talp és a támla viszonya. 3. rajt és az első lépés: a) reakció idő, b) támla- idő, erő, impulzus, c) a hátul lévő láb sebessége, csípő, térd szögsebesség, szöggyorsulás, d) kilépési távolság, e) a lendítő karok sebessége, vállízület szögsebesség, szöggyorsulás, lendítési impulzus, lendítés helye, f) a tömegközéppont eredő sebessége, gyorsulása, kilépési pálya szöge. Reakció idők a rajt során A reakció idő meghatározó tényező a rajt eredményessége szempontjából férfiaknál, nőknél és a különböző korosztályoknál egyaránt (Tønnessen, 2012);

A reakció idők világversenyek során jelentősen jobbak a döntőkben (0,142 ±0,017s), mint az elő (0,161 ±0,024s) és közép (0,153 ±0,022s) futamokban (Tønnessen, 2012); A legjobb reakció idők férfiaknál 26-29 éves korban, nőknél 30 éves kor alatt mérhető (n= 1319) (Tønnessen, 2012) A magasság és a reakció idő között nincs összefüggés (Tønnessen, 2012) A IAAF által hozott kiugrásokra vonatkozó szabálya jelentősen rontotta a reakció időket a világversenyek során (Pilianidis et. al. 2012) A rajt hatékonyságát meghatározó izmok A rajt folyamatát az rajt megkezdésétől a rajttámlák elhagyásának pillanatáig meghatározó izmok (Coh és tsi, 2009): erector spinae; vastus lateralis; gastrocnemius medialis. A támlákról való felgyorsulást az első két lépés során meghatározó izmok (Coh, és tsi, 2009): nagy farizom; rectus femoris; biceps femoris; gasrocnemius-medialis. A támla szög jelentősége Shinohara (2011) szerint a változó támla szögek hatással vannak az izom aktivitásra és a rajtteljesítményre. Guissard és tsi. (1990) szerint a támla szög 70 -ról 50 -ra, majd 30 -ra (a vízszinteshez képest) való csökkentése javította a rajtsebességet (2,37, 2,80 és 2,94m/s) és a támla gyorsulást (7,47, 8,36 és 9,03m/s 2 ). Csökkenő támla szögek teljesítmény javulással együtt járt egy megnövekedett medial gastricnemius izom erőkifejtés az exentrikus és koncentrikus vádli összehúzódás a korábbi kezdés következményeként. Az első támlaszög csökkentése progresszív soleus és gastrocnemius előnyújtás (vigyázz helyzet) a következő nyújtás-összehúzódás ciklusban az erő produkció megnő, elasztikusan hatékonyabban jöhetett létre az izom összehúzódás (Harland, 1997). A rosszul beállított rajttámla okozta technikai hiba (video forrása: Béres 2013, youtube) https://www.youtube.com/watch?v=fyk4z9sbsc8 A támlákra ható előfeszítés jelentősége A technikai végrehajtás minőségének egyik jegye a vigyázz helyzetben a rajtámlákra nyomott, vagy nem nyomott láb (Harland, 1997). Baumann (1976) rugó feszülés -ként definiálta az alsó traktus által alkalmazott, támlákra kifejtett erőket, vigyázz helyzetben. Van Coppenolle és tsi. (1989) ezt a hatást előfeszítés -ként határozza meg, melyet a támlákra vízszintes erőként gyakorolnak a vágtázók, vigyázz helyzetben. Ez alsó végtag, extenzor izmainak akció előtti excentrikus előtöltése, melynek célja a még erőteljesebb koncentrikus összehúzódások elősegítése. Elit sprintereknél 20-88N az első és 80-102N a hátsó támlákon.

Gutiérrez-Dávila és tsi. (2006) erőplatós és videó mozgáselemzéses kutatásai szerint a támlára feszített lábbal történő indulás során a lábak nagyobb vízszintes előreható impulzust kaptak a gyorsítás korai szakaszában (0,18 vs. 0,15 Ns/kg az első 0,5s alatt), ugyanakkor a karokat nagyobb visszafelé ható impulzus érte (-0,08 vs. -0,04 Ns/kg). A gyorsító fázis végére már nem találtak számottevő különbséget a vízszintes sebességet illetően. Támlák egymáshoz viszonyított helyzete Shinohara (2011) szerint e beállításnak nincs elfogadott standard megközelítése. Megváltoztatott támlaállás mellett a kifejtett impulzusok is változnak: tág támlaállás mellett az első támlán kisebb impulzus mérhető; az első és hátsó támlára kifejtett impulzusok között kismértékű eltérések; nincs eltérés az első lépések során a talajra kifejtett erők között; Schot és Knutzen (1992) négy helyzetet vizsgált. Merőleges és előre dőlt karhelyzet, valamint tág és szűk támla helyzetek. Tömegközéppont (tkp) helyzetek, és sebesség adatokra volt kíváncsi: Tág támlahelyzet nagyobb vízszintes tkp elmozdulás; nagyobb előrehajtó impulzus; megnövekedett első lépés lábujjhegy ellépési sebesség; 2m-nél nagyobb átlagsebesség. Előre dőlt karpozícióból: nagyobb függőleges sebességek a támla elhagyás során; nagyobb vízszintes sebességek az első lépés ellépésnél. Merőleges karhelyzetből: nagyobb 2m-en mért sebességek. A támlákra kifejtett erők a rajt folyamata során (kép forrása: Polgár, Béres 2011) Az maximális erőkifejtés átlaga a hátsó 628±34N és első támlán 1023±30N (Coh és tsi., 2009) Első támla Eredő erő Fer874-1230N, vízszintes erő Fví 1062N-ig (Van Copenolle, 1989). Hátsó támla Élvonalbeli sprintereket a rajt során nagyobb erőkifejtésekre képesek, mint a lassabbak a hátsó támlán (Gagon, 1976). A maximális erő értékeket top sprintereknél (vízszintes, függőleges és eredő) Fví1186-1224N, Ffü766-958N, Fer1426-1555N között (Harland M.J., Steele J.R., 1997). Képzett sprinterek kisebb csúcs erőket produkálnak az első támlán, és hátsó támlákra gyorsabban fejtik ki azt. Támlaidők különbségei (táblázat forrása: Harland, 1997) A támlaidő valamely láb által okozott erőkifejtés megjelenésétől az erő megszűnéséig tart. Az elől lévő láb technikai hiányosságból fakadó 0,02 0,047s-os késését regisztráltak (Harland, 1997). Képzettebb sprinterek jelentősen jobb támla idők

A rajttámlán generált impulzus hatékony rajt összefüggése Az impulzus megoszlások aránya az első-hátsó támlán: 66:34%-hoz (Coh és tsi., 2009). Az elöl lévő láb kétszer hosszabb ideig tol, ezért az impulzus nagyobb annak ellenére, hogy a hátul lévő láb nagyobb erőket fejt ki. Nagyobb impulzus létrehozásával jelentősen javítható a rajt teljesítmény. Az impulzus eredmények ~233 ill. 172-231Nsec képzett sprintereknél és ~195, ill. ~178Nsec átlagos sprintereknél (Payne and Blader, 1971). Baumann (1976) azt találta, hogy a képzettebbek nagyobb 263Nsec vízszintes impulzust létrehozni, mint a kevésbé jók 214Nsec. Mérései során a támlaidők nem tértek el, de a képzettebbek nagyobb erőket fejtettek ki azonos idő alatt. Van Coppenole és tsi. (1989) hasonló támla impulzusokat közöl. Élvonalbeli (10,02-10,22s) ~305Nsec, noha az első és hátsó idők SD-ja nagy. A támla sebesség és gyorsulás Támla sebesség = a futó tkp sebessége az első támlától való elszakadás pillanatában. A legjobb férfi vágtázók esetén (10,02 10,79s) 3,46 3,94m/s kevésbé képzettek (11,5 11,85s) 2,94 2,95m/s (Mero, 1983) Ugyanakkor Mendosa és tsa. (1993) szerint a vízszintes támla sebesség nem megbízható mutatója a jó rajtnak. A támla gyorsulás értékek a legjobb vágtázók esetén 8,68 11,77m/s 2 a kevésbé jóknál 6,83 7,55m/s 2 (Harland, 1997). Térdszög beállítás jelentősége Borzov (1980) szerint jól képzett sprintereknél testalkattól függetlenül is létezik optimális vigyázz helyzet. Kívánatos, hogy minél erősebb a sprinter, az ízületek szögei annál kisebb vigyázz helyzetben. Erősebb sprinterek nagyobb kiterjedésű ízületi tartományokat alkalmazhatnak a nagyobb sebesség eléréséhez (Mero, 1988). Bár Ben Johnson képes volt 270kg-al mélyguggolni az első és hátsó térd szögei 104 és 130 -között van nem találtak jelentős különbséget a térdszög és törzs előredőlés helyzetek között jó (10,8s-os) és az átlagos (11,5s-os) futóknál (Mero, 1988), vagy gyors illetve lassú rajtolók között (Harland, 1997).

Térdszög beállítás jelentősége, műszeres mérésének lehetőségei (táblázat forrása: Harland, 1997) Csípő helyzet jelentősége a vigyázz helyzetben Jelentős eltérések az élvonalbeli és a kevésbé jó sprinterek között; Az elöl lévő láb csípőszögei jó sprintereknél ~41, átlagos sprintereknél ~52. Az hátul lévő láb csípőszögei jó sprintereknél ~80, átlagos sprintereknél ~89. Ebből az következik, hogy a képzettebbek vigyázz helyzetben jobban előfeszítik a csípő extenzorokat. A csípő szög csökkenése arányosan növeli a csípő feszítők erőkarját a tkp az ízületi tengely felé tolásával, csökken a csípő feszítők hatékonysága a megnövekedett erőkar hosszak miatt (Hoster & May 1979). Vigyázz helyzetben a törzs túlzott előredőlését, karok túlzott terhelését a kerülni kell! Baumann szerint a tkp és a rajtvonal távolságának növekedése teljesítményromlást hoz. Jó vágtázóknál ez 0,16m (73-82% kar terhelés), közepes vágtázóknál 0,20m (62-75%) és 0,27m (52-67%) a lassabbaknál, ami arányban áll a karok terheltségével. Ugyanakkor Mero a leggyorsabbaknál 42,6%-os terheltséget talált a top és 40,5%-os terheltséget a lassabb sprintereknél Csípő helyzet jelentősége a vigyázz helyzetben (a táblázat forrása: Harland, 1997) Támaszkezek tömegeloszlás változtatása a rajt vigyázz helyzetében Schot és Knutzen (1992) négy helyzetéből a karok merőleges és előre dőlt variációi hatása a rajtra. Előre dőlt kar pozícióból: nagyobb függőleges sebességek a támla elhagyás során; nagyobb vízszintes sebességek az első lépés ellépésnél. Merőleges karhelyzetből: nagyobb 2m-en mért sebességek.

Kilépő láb távolsága a rajtvonaltól Élvonalbeli amerikai sprinterek átlag első lépés hossza 1,02m (1,20 0,98m). A vigyázz helyzetben a tág támla helyzettel indulók a szűkből indulókhoz képest jelentősen hosszabb (6%) első lépést tesznek. A vigyázz helyzetben való előredőlés befolyásolhatja az első lépés hosszát. Szűk támla helyzet esetén 3% nő a hossz, viszont tág támla helyzet esetén 2%-al csökken. Első lépések ideje Az első talajfogás idejét 160-194ms között (Atwater, 1982; Mero, 1988; Mero & Komi, 1990; Balsevics 1989); A második talajfogás idejét 150-181ms között mérték. Az első repülési idő 60-70ms; A második repülési idő 44-90ms; A támasz idők 76-82%-át alkották a teljes lépés időnek (támasz + repülési idő); A repülési idők az első két lépésben még kisebbek. Karmunka jelentősége a kilépés mozdulatgyorsasága és a előre haladás érdekében hasznosítható lendítő erő viszonylatában (kép forrása: dailymail, 2012) A karmunka előrehajtó hatása csak technikailag helyesen kivitelezett során segíti a rajtot. Az előre lendülő kar a megállítás pillanatában jelentősen segíti a lábak munkáját. A hátra lendülő kar, csak a vízszintes fölé lendítéssel járul hozzá a lábak által kifejtett erő csökkentéhez. Erőfejlesztés jelentősége, erőfejlesztő gyakorlatok, pliometrikus feladatok és a rajt Okkonen és tsa. (2013) edzés gyakorlatok hatását vizsgálták (felugrások, fél-guggolások különböző súlyokkal, szánkóhúzás) hatását vizsgálata a rajt hatékonyságra, a támlákra kifejtett erők tükrében: Majdnem minden gyakorlatban a farizom aktivitása nagyobb volt, mint a rajt során (p 0.05); A guggolások és a felugrások során a talajreakció erők nagyobbak voltak, mint a rajt során (p 0.05); A térd szögsebességei nagyobbak voltak a felugrások során, mint a rajt közben (p 0.05); Ugyanakkor a szánkó húzás és a felugrások kinematikai értéki hasonlítottak legjobban a rajt hasonló értékeihez; A legnagyobb korrelációt a terhelés nélküli felugrások és a rajt teljesítményeinek ideje között találták (r=-0.950, p 0.001); A szerzők elsősorban a szánhúzást és a felugrásokat ajánlja a rajt képességek fejlesztésére. Több szökdelő, guggoló és erőfejlesztő gyakorlat összehasonlításából Smirniotou, (2008) arra jutott, hogy a guggolásokból felugrások a legjobb előrejelzői a sprintszámokra jellemző teljesítőképességnek.

Habibi (2010) hasonló elemzése szerint a szintén a guggolásból történő felugrások vannak legjobb hatással a rajtra, valamint az azt követő 10m-es futásteljesítményre. A felgyorsulás különbözősége az egyes korosztályoknál, valamint a két legjelentősebb világcsúcs esetén (a kép forrása: proteckmachinery, 2012) Felgyorsulási hosszak Általános iskolás tanulóknál ~12-15m Középiskolás tanulóknál ~15-20m Középiskolás sprintereknél ~20-30m Hazai sprintereknél ~35-45m Top sprintereknél ~45-55m Carl Lewis (9.86s, Tokyo, 1991) ~60m Usein Bolt (9.58s, Berlin 2009) ~70m A térdelőrajt hatékony javításának lehetőségei 1. A toló rajt, húzó rajt eltérése és alkalmazhatósága a különböző felépítésű sprintereknél edzéselmélet, erőfejlesztés, biomechanika, mozgáselemzés 2. Első lépések kivitelezése, bokaszög és karlendítési hibák erőfejlesztés, technikai edzések 3. Pszichés tényezők a rajtok során - sportpszichológia 4. A rajtteljesítmény javítása és a mindennapi élet során kialakuló szituációk és a rajtolás sportpszichológia, 5. A rajtban résztvevő izom tüzelési frekvenciájának javíthatósága gyakorlatokkal biomechanika, edzéselmélet, új módszerek 6. Carmelo Bosco féle erőfejlesztési elvek és a rajtteljesítmény összefüggése edzéselmélet, eszköz igény 7. Reakcióidő fejlesztés lehetőségei edzéselmélet, sportpszichológia 8. A rajt nyugalmi és vigyázz helyzete során kialakítható teljesítményt megalapozó személyes komfort jelentősége és kutathatósága biomechanika, mozgáselemzés 9. Súly teljesítmény arány javításának lehetősége - diatetika Következtetések Harland (1997) és Coh és tsi (1998) rajtok hatékonyságát összefoglaló műveinek következtetései alapján a rajt hatékonysága elsősorban az alábbiaktól függ: Az első és hátsó térdek szögének 90 és 120-130 -osnak kell lennie, mely biztosítja a korrekt test elhelyezkedést a lehető legnagyobb erőkifejtéshez és a legkisebb támlaidőkhöz. Ezek optimalizálják a támla sebességeket és gyorsulásokat (Harland, 1997). A rajtok hatékonysága mindkét nem esetén elsősorban a vízszintes tkp sebességtől, a reakció időtől, az első támlán létrehozott impulzus és erőkifejtés nagyságától függ. A férfiaknál a rajt gyorsulással a legnagyobb korrelációt a támlákra kifejtet nyomás maximális és relatív ereje, a mért impulzus, a maximális erő ideje, a tkp vízszintes sebessége és az első támlán mért boka szöge hozta. A nőknél alacsonyabb korrelációs értékeket mértek a gyorsulással, és csak két paraméternél a maximális erő nagysága az első és hátsó támlán

(Coh és tsi (1998). Irodalmak 1. Atwater AE. (1982) Kinematic analyses os spriting. Track and Field Q. Rev. 1982; 82 (2): 12-6 2. Balsevics V.K. (1989) Biomechanical determinants for the rhytmic strucutre in sprinters start acceleration. In: Gregor RJ, Zernicke RF, Whiting WC, editors. Proceedings of the XII International Congress of Biomechanics [abstract no. 394]. Los Angeles: University of California, 1989 3. Baumann W. (1976) Kinaemtic and dynamic characteristics of the spint start In: Momi P.V., Editor. Biomechnaics V-B. Baltiomre: University Park Press, 1976, 194-9 4. Borzov V. (1980) Optimal starting position. Mod Athlete Coach 1980 18(1):4-5 5. Čoh, M., Peharec, S., Bačić, P., Kampmiller T. (2009) Dynamic Factors and Electromyographic Activity in a Sprint Start, Biology of Sport, Vol. 26 No2, 2009 6. Coh, M., Tomazin, K., & Stuhec, S. (2006). The biomechanical model of the sprint start and block acceleration. Physical Education and Sport, 4, 103 114 7. Delecluse, C. H., van Coppenolle, H., Willems, E., Diels, R., Goris, M., van Leemputte, M. et al. (1995). Analysis of 100 meter sprint performance as a multidimensional skill. Journal of Human Movement Studies, 28, 87 101. 8. Gutiérrez-Dávila, M., Dapena, J., & Campos, J. (2006). The effect of muscular pre-tensing on the spint start. Journal of Applied Biomechanics(22), old.: 22:194-201. 9. Habibi A., Shabani M., Rahimi E. (2010). Relationship between Jump Test Results and Acceleration Phase. Journal of Human Kinetics(23), old.: 29 35. 10. Harland M.J., Steele J.R. (1997) Biomechanics of the Sprint Start. Sports Med.1997 Jan. 23. (1) 11-20 11. Hoster M., May E. (1979) Notes on the biomechanics of the sprint start. Athletic Coach 1979; 13 (2): 2-7 12. Jacobs, R., & van Ingen Schenau, G. J. (1992). Intermuscular coordination in a sprint pushoff. Journal of Biomechanics, 25, 953 965. 13. Johnson, M. D., & Buckley, J. G. (2001). Muscle power patterns in the mid acceleration phase of sprinting. Journal of Sports Sciences, 19, 263 272. 14. Mendoza L., Schöllhorn W., (1993) The mechanics of the spint start. In: Vredenbregt J., Wartenweiler J., editors. Biomechanics II. Baltimore: University Park Press, 1971: 225-31 15. Mero A. (1988) Force-time cherecteristics and running velocity of male sprinters during the acceleration phase of sprinting. Res Q Exerc Sport 1988; 94 (2): 94-8 16. Mero A., Komi P.V., (1990) Reaczion time and electromyographic activity during a sprint start. Eur J Appl. Physiol. 1990; 61 (1-2): 73-80 17. Mero A., Luhtanen P., Komi P.V., (1988) A biomechanical study of the spirnt start. Res Q Exerc Sport 1988; 94 (2): 94-8 18. Mero, A., Kuitunen, S., Harland, M., Kyrolainen, H., & Komi, P. V. (2006). Effects of muscle-tendon length on joint moment and power during sprint starts. Journal of Sports Sciences, 24, 165 173 19. Okkonen O., Häkkinen K. (2013) Biomechanical comparison between sprint start, sledpulling, and selected squat type exercises. The Journal of Strength and Conditioning Research (Impact Factor: 1.8). 06/2013; DOI: 10.1519/JSC.0b013e31829992b0 20. Payne A.H., Blader F.B. (1971) The mechanics of the sprint start. In: Verdenbregt J., Wartenweiler J., editors. Biomechanics II. Baltimore: University Park Press, 1971: 225-31

21. Pilianidis, T., Mantzouranis, N., Kasabalis, A., (2012) Strat reaction time and performance at the sprint events in World Athletic Championships. International Journal of Performance Analysis in Sport 12/1, 112-118. 22. Schot P.K., Knutzen K.M., (1992) A biomechanical analysis of four sprint start positions. Research quarterly for exercise and sport (Impact Factor: 1.26). 07/1992; 63(2):137-47. DOI: 10.1080/02701367.1992.10607573 Source: PubMed 23. Shinohara, Y., & Maeda, M. (2011). Relation between block spacing and forces applied to starting. 154 160. Procedia Engineering 13 (2011). 24. Smirniotou A., Katsikas C., Paradisis G., Argeitaki P., Zacharogiannis E., Tziortzis S. (2008. 12). Strength-power parameters as predictors of sprinting performance. The Journal of sports medicine and physical fitness(vol. 48, No. 4.), old.: 447-454. 25. Van Coppenolle H., Delecluse C., Goris M., et. al. (1989) Technology and development of speed: evaluation of the start, sprint and body composition of Pavoni, Cooman & Desrulles. Athletics Coach 1989; 23 (1): 82-9 26. Tønnessen, Espen; Haugen, Thomas; Shalfawi, Shaher A. I. (2012) Reaction Time Aspects of Elite Sprinters In Athletics World Championships. Journal of Strength & Conditioning Research. doi: 10.1519/JSC.0b013e31826520c3 27. Usain Bolt Running Technique Analysis http://www.proteckmachinery.com/stats.php?p=usain-bolt-running-technique-analysis 28. dailymail.co.uk (2012) - Lightning Bolt strikes gold: Usain storms to 100m glory and he answers his critics with resounding victory in 9.63 seconds - http://www.dailymail.co.uk/news/article-2184089/london-olympics-2012--usain-bolt- storms-100m-glory-answers-critics-resounding-victory-9-63- seconds.html#ixzz3y88wiziw http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2012/08/05/article-2184089-1466b186000005dc- 963_964x529.jpg 29. Polgár T., Béres S. (2011) Az atlétika Az atlétika története, technikája, oktatása, szabályai, Dialog Campus Kiadó, E-tankönyv, http://sek.nyme.hu/_layouts/1038/sport/dvd/atletika.html