A BULVÁR HATÁSA A TÖMEGKULTÚRÁRA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK levelező tagozat Public Relations szakirány A BULVÁR HATÁSA A TÖMEGKULTÚRÁRA Készítette: Egri Éva Budapest, 2007

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS...4 KULTÚRA, MAGAS KULTÚRA, TÖMEGKULTÚRA, FOGYASZTÓI KULTÚRA... 5 A FOGYASZTÓI KULTÚRA TERMÉKE A BULVÁR... 7 A BULVÁRLAPOK ARCULATA ÉS MŰFAJI SOKSZÍNŰSÉGE... 11 II. A BULVÁR ÉS A TÖMEGKULTÚRA VISZONYÁNAK ALAKULÁSA... 13 A BULVÁRSAJTÓ MEGTEREMTŐJE: PULITZER JÓZSEF... 14 KIS MAGYAR BULVÁRTÖRTÉNET... 17 A MAGYAR BULVÁRSAJTÓ ZÁSZLÓSHAJÓJA A SVÁJCI BLICK... 24 A NÉPSZABADSÁG BULVÁROSODÁSA... 27 A BULVÁRSAJTÓ HÍREI... 30 A hír fogalma... 30 A hír értéke... 31 Bulvár tulajdonságok... 34 A Blikk olvasói... 40 Blikk image-kampány... 41 A BLIKK ÉS A KÖZVÉLEMÉNY... 41 AHÁNY MODELL ANNYIFÉLE EREDMÉNY, AVAGY HATÁSVIZSGÁLATOK A MÉDIÁBAN... 46 A MAGYAR SAJTÓ NEMZETKÖZI ÉRTÉKELÉSE... 52 III. A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE... 54 I. MELLÉKLET... 59 II. MELLÉKLET... 60 FELHASZNÁLT IRODALOM... 61 3

I. BEVEZETÉS A rendszerváltás óta eltelt tizenhét esztendő alatt teljes mértékben átstrukturálódott és megváltozott a magyar társadalom kulturális képe. Megváltoztak a kultúra elsajátításának forrásai, a kultúra közvetítésének intézményi hálózata és eszközrendszere, a média tagozódása, jellege és funkciói és lényeges változásoknak lehetünk részesei és tanúi a társadalom egészének és ezen belül az egyénnek a kultúrához való viszonyulása terén is. Bár a körülírt változások áthatják mindennapjainkat, a társadalmi és a személyes lét minden fontosabb aspektusát, e folyamatoknak sokkal inkább tárgyai, mint aktív alakítói vagyunk. Hogy mi lehet ennek az alávetettségnek az oka? Véleményem szerint az, hogy a jelzett változások felülről vezéreltek, a kultúra és a média előállítóihoz, közvetítőihez és ezen belül a sajtóhoz a tőkéhez való viszonyon keresztül, annak mértékében határozhatók meg. E változások hatására korábban nem tapasztalt mértékben nyílt szét az olló az úgynevezett magas kultúra és a tömegkultúra között, miközben a társadalmi-gazdasági alakulat változását követve Magyarországon is mind gyakrabban és egyre nagyobb joggal használják a fogyasztói kultúra meghatározást. Az ország kulturális életében végbement változások teljes körű feldolgozása meghaladja egy szakdolgozat lehetőségeit. Munkámban a média területén végbement folyamatok áttekintésére vállalkozom, mégpedig mindenekelőtt a bulvár megjelenésére, térhódítására, legfontosabb jellemzőire és különösen a tömegkultúrára gyakorolt hatására. A tárgy kutatása során azt tapasztaltam, hogy a kultúra fogalmának használata meglehetősen eklektikus és sokszínű tartalmi meghatározást mutat és ez áll a tömegkultúra, a fogyasztói kultúra és leginkább a bulvár fogalmára is. Mindezekre tekintettel az a véleményem, hogy nem mellőzhető a kultúra fogalomváltozásának rövid áttekintése és a bulvár meghatározásának, jellemzésének feladata. 4

Kultúra, magas kultúra, tömegkultúra, fogyasztói kultúra A kultúra szó latin eredetű: a latin colere (művelni) szóból származik. Kultúra fogalmán legáltalánosabb értelemben Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összességét 1 értjük. A megfogalmazásból egyértelműen kitűnik, hogy a kultúra az emberi társadalmak történetének terméke, és mint ilyen, az emberiség történelmi fejlődése által meghatározott. Minden kornak és minden társadalmi-gazdasági alakulatnak megvolt a maga, rá jellemző kultúrája: így teljes joggal beszélhetünk a rabszolgatartó társadalmak kultúrájáról, a felvilágosult abszolutizmus kultúrájáról, az osztályok nélküli társadalom felépítését célul tűző, úgynevezett szocializmust építő társadalmak kultúrájáról és a polgári társadalom fogyasztói jelzővel illetett kultúrájáról is. A kultúra felöleli az adott fejlettségi szintű társadalom művészeti alkotásait és értékeit, világképét, hiedelmeit, a társas kapcsolatok rendszerét, a viselkedési normák összességét és ezek kikényszerítésének módját, az információk megszerzésének, hasznosításának és áramlásának eszközeit és módszereit. A közös kultúra egyúttal kifejezi az emberek összetartozását, és így lehetővé teszi fennmaradásukat is. A különböző kultúrák, valamint ezek változásainak és egymáshoz való kapcsolataik alakulásának a vizsgálatával a kulturális antropológia foglalkozik. Az emberi társadalom fejlettségének azon a fokán, amikor elkülönül egymástól a gazdasági élet és a társadalom művészeti-, tudományos-, szellemi élete, létrejön a magas kultúra fogalma. Ide tartozik mindaz, ami a gazdasági élettel szemben az emberi közösség szellemi oldalán áll: a művészi alkotások, a tanulással, a művelődéssel, a differenciált társadalmi élettel kapcsolatos értékek, normák és ezek eszközei, közvetítői és módszerei is. A magas kultúra lényege az alkotás, a törekvés az állandó fejlődésre, az elért eredmények meghaladására, a minőségi kultúrára: ennél fogva kétségtelen, hogy a magas kultúra csak a társadalom kisebb része számára jelent önálló értéket és így a polgári társadalmak, az osztálytársadalom kialakulásához és működéséhez köthető. A magas kultúra tárgyához tartoznak az építőművészet alkotásai, a paloták, és a dómok, Michelangelo és Picasso mesterművei, Mozart, Bach és Puccini partitúrái és ezek előadásai, Széchenyi és Kölcsey munkái és mindaz, ami az emberiség fejlődése során maradandó értékké változott. A magas kultúra igénylője és befogadója készen áll arra, hogy áldozatokat hozzon a 1 Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 799. 5

kultúráért: ha kell, lemond az anyagi javakról, hogy kielégíthesse kulturális igényét. Kevesebbet eszik és beéri szerény teljesítményű gépkocsival, csak hogy elutazhasson az emberiség kulturális kincseit megnézni, operabérletet vásárolhasson, vagy otthon tudhassa a legjobb minőségű audiofil berendezést komolyzenei lemezeinek élvezetéhez. A tömegkultúra kifejezés ezzel szemben vitathatatlanul enyhén pejoratív tartalmat hordoz. Ez a nagy tömegek kultúrája. Jelszava: a közönséget ki kell szolgálni a pénzéért. De vigyázzunk! A valóságban nem a konkrét liftkezelőnek, a valódi utca emberének az ízlése határozza meg a tömegkultúra tartalmi és formai kritériumait, hanem csupán a tömegkultúra menedzsereinek az ő ízléséről alkotott véleménye és meggyőződése. 2 A tömegkultúra termékei tömegtermékek: azoknak a tömegeknek a számára állítják elő őket, akik az élményekben, a szórakozásokban, a kikapcsolódás változatos módjainak keresésében találják meg kulturális étvágyuk kielégítésének módját. A tömegkultúra nem újítani, hanem konzerválni, megtartani akar: minőséget és a befogadók ízlését egyaránt. Legfontosabb jellemzői az eladhatóság és a mennyiség jellemzőinek preferálása: leegyszerűsítve elmondható, hogy a tömegkultúra árú, amit bárki megvásárolhat. Éppen az a sajátszerűsége, hogy a modern tömegkultúra a vállalkozói versenyszféra intézményi kötelékeiben tenyészik. 3 Az a kultúra nevezetesen: tömegkultúra amit kifejezetten fogyasztásra termelnek, és amelyik az azt előállító vállalkozások piaci versenyén keresztül kelt maga iránt igényt és hasznosul: fogyasztói kultúra. Jogos-e a pejoratív kicsengés a tömegkultúra és a fogyasztói kultúra fogalmainak említésekor? Véleményem szerint semmiképpen sem. Az emberi lény kikapcsolódási, szórakozási igényeinek kultúrált kielégítése önmagában nem lebecsülendő vagy megvetendő tevékenység. Gyáni Gábor már idézett, A kultúra adásvétele című írásában szerintem joggal állapítja meg, hogy a rendszerváltást megelőző négy évtizedben a hatalom birtokosai helytelenül igyekeztek a fejekbe sulykolni, hogy a tömegkultúra méltatlan a dolgozó emberekhez, akiket fel kell emelni a magas kultúrához. 2 Kloskowska, Antonina: Tömegkultúra, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 239. 3 Gyáni, Gábor: A kultúra adásvétele, Budapesti Negyed, 1997. 2-3 szám, 16. 6

Az idézett, közkeletűen a szocializmus építésén keresztül a kommunista társadalom megteremtését célul tűző társadalmi-gazdasági alakulat kultúrpolitikusai a kultúra területén az úgynevezett szocialista embertípus kinevelését tekintették a legfontosabb feladatuknak. Jól ismert az a tendencia, hogy a kapitalizmus viszonyai között a dolgozóknak a kultúrától való elidegenedése egyre inkább általánossá válik. írja Kormos Sándor a Társadalmi Szemle című folyóirat 1981. évi 10. számában. 4 A szerző írása végén a szocialista kultúra értékeinek következetes képviseletét szorgalmazza, kissé keserűen állapítva meg, hogy: A kapitalista tömegkultúra (heteronóm, népszerű, szórakoztató, populáris, stb.) és a nem kapitalista tömegkultúra élő, létező és ható tényezőként van jelen, része a mindennapok kultúrájának A tömegkultúra ellentmondásos jelenségeire nincs gyors és hathatós terápia. Egy biztos: nem szüntethetők meg ráolvasással, ostorozással. 5 A szocialista embertípus kinevelésére, a kapitalista tömegkultúra megváltoztatására irányuló csaknem ötven esztendőn át folytatott, ideológiailag meghatározott és vezérelt erőfeszítések eredménye ismeretes. Meglehet, azért nem koronázta siker az új típusú ember és kultúra kovácsait, mert maguk is tökéletesen tanácstalanok voltak az elérni kívánt célok mibenlétét illetően. Mulatságosan világítja meg ezt a tényt a híres szovjet író, Mihail Solohov egy nyilatkozata: Szeretném elmondani önöknek annak a történetét, amikor Alexandr Fagyajev barátommal (az Ifjú Gárda című regény népszerű, Sztálin díjas szerzője Egri Éva) találkoztam röviddel halála előtt Megkérdeztem tőle, mit felelne arra a nyílt kérdésre, hogy mi a szocialista realizmus? Ezt felelte: -Ha valaki megkérdezné tőlem, azt kellene neki válaszolnom a legőszintébben: az ördög tudja, mi az 6 A fogyasztói kultúra terméke a bulvár A bulvár úgy szerzett domináns szerepet a rendszerváltást követő évek magyarországi tömegkultúrájának kiszolgálásában és alakításában, hogy túltengését egyetlen kulturális tényező sem képes ellensúlyozni. Mivel a bulvár, a fogyasztói kultúra egyik legjelentősebb termékeként hétköznapjaink és életminőségünk befolyásolására irányuló realitássá vált, nem nélkülözhetjük természetrajzának tárgyilagos és sokoldalú vizsgálatát. 4 Művészet és politika. Tanulmányok, dokumentumok 1977-1983. Szerk.: Agárdi Péter, Kossuth Könyvkiadó 1984, 460. 5 Idézett mű 469. 6 Aczél, Tamás Méray, Tibor: Tisztító vihar, AB és Áramlat Független Kiadó, Budapest, 1986, I. kötet 131. 7

A bulvár fogalmának tudományos igényű meghatározását keresve, a Magyar Értelmező Kéziszótár különböző évjáratú kiadásait lapozgatva különös dologra bukkanhatunk. A Kéziszótár legújabb kiadásában tárgyunknál a következő fogalom meghatározás olvasható: Nagy példányszámú, szenzációt hajhászó napilap. A bulvárlapok összessége. 7 Ha felütjük A magyar nyelv értelmező szótára című, évtizedekkel korábban megjelent kötetet, ennél teljesebbnek és igazabbnak tűnő fogalom meghatározásra bukkanhatunk: a bulvár A körutak népének ízléséhez alkalmazkodó -hang, -lap, -sajtó, -színdarab. 8 A Magyar szókincstár rövid és velős meghatározásával nem segít a tisztánlátásban. E szerint ugyanis a bulvárlap: pletykalap. A bulvár fogalmánál pedig ebben a szótárban csak a körút megfejtést olvashatjuk. 9 Ha a legfrissebb kiadású Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározását kiegészítjük a Magyar szókincstáréval, akkor azt kellene gondolnunk, hogy a bulvár, mint olyan, nem más, mint nagy példányszámú, szenzációt hajhászó napilap, ami egyszersmind pletykák közzétételére szakosodott. Ez az állítás természetesen nem felel meg a valóságnak, mégpedig több okból sem. Véleményem szerint a bulvár lényegesen tágabb fogalmat, a médiatermékek tágabb körét jelenti a nagy példányszámú, szenzációt hajhászó napilapok összességénél. Számomra kétségtelen, hogy a legpontosabb, bár még így is hiányos megfogalmazás a legrégebbi idézett forrásban olvasható. Tekintettel arra, hogy kutatásaim során nem sikerült olyan fogalmi meghatározásra bukkannom, 10 amely teljes egészében megfelelne az általam helyesnek tartott megjelölésnek, a következőkben felsorolom azokat a legfontosabb fogalmi jegyeket, amelyek szerintem elválaszthatatlanok a bulvár jelenségtől. 7 Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó Rt., Budapest, 2003, 157. 8 A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó Budapest, 1959, 740. 9 Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1999, 99. 10 Meglepő, hogy az újságíróképzésben előszeretettel használt O Sullivan, T. Dutton, Brian Rayner, Philip: Médiaismeret (Korona Kiadó Kft. Budapest, 2002) című kötetben egyetlen szó sem található a bulvárról, mint önálló minőségről. Pedig a könyv a nyomtatott sajtó témakörén belül kifejezetten bemutat néhány angol bulvárlapot is figyelmen kívül hagyva azokat a jegyeiket, amelyek megkülönböztetik őket a nem bulvár lapoktól. Ezen a helyen szükséges tisztázni, hogy az angol-amerikai lapkiadás a bulvárt gyakran tabloidként említi: a tabloid a bulvárlapok elfogadott formátuma, tehát kis méretű, könnyen lapozható tömegközlekedési járműveken, a bennük közölt tartalom rövid,lényegre törő, tulajdonságai megegyeznek a bulvársajtóéval. 8

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a bulvársajtó megjelenésével a sajtópiac három jól elkülöníthető szegmens különválásához vezetett. 11 A napjainkat jellemző laptípusok: a politikai/minőségi-, a szakosodott- és a bulvárlapok köré csoportosíthatók. A bulvár azonban nem csak nyomtatott sajtóterméket jelenthet, ami jelen dolgozatom tárgyát tekintve igen lényeges szempont. Ha ugyanis mindössze a néhány bulvárlapra szűkítenénk a bulvár fogalmát, akkor a fogyasztóknak csak egy kis részét sorolhatnánk a tulajdonképpeni vásárlói közé. De ez nem felelne meg az objektivitás követelményének, hiszen a bulvárhoz tartozik a bulvárlapokon kívül minden más médium is, amennyiben megfelel az alábbi kritériumoknak: Tömeges fogyasztásra szánt média termék, amelynek kiadását (értékesítését) piaci szabályok szerint határozzák meg és amelyik mindenekelőtt a fogyasztók szórakoztatására, szabadidejük eltöltésére szolgál, úgy hogy a közölt tartalom meghatározásánál nem a hírek, témakörök jelentősége, fontossága, hanem mindenekelőtt az érdekesség, a szenzáció bemutatása dominál. Látható, hogy a bulvár meghatározás joggal alkalmazható a nyomtatott sajtón túl: Az elektronikus médiumok: a rádió, a televízió, az informatikai alapú hírközlés, stb. meghatározott termékeire (pl. a Sláger Rádió műsorai, a kereskedelmi televíziók sorozatai és szórakoztató műsorai, a bulvár termékek internetes mutációi, stb.), továbbá a fenti kritériumoknak megfelelő színházi és zenei produkciókra (habkönnyű zenés darabok, lakodalmas rock, stb.), irodalmi termékekre (lektűrök, képregények, stb.) és nem utolsó sorban a filmvígjátékokra is. Vajon leegyszerűsíthetjük-e a bulvárlapokat (és most már a fogalomhoz tartozónak tekintve az előző felsorolásban megjelölt médiumokat is) egyszerű pletykalapokra, pletykaterjesztőkre, úgy, ahogyan azt a Magyar szókincstár idézett passzusa tartalmazza? Semmiképpen sem. Hiszen a pletyka a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint Bizalmas, tapintatlan, felelőtlen hír (esztelés)t jelent. 12 Márpedig a bulvár termékek jelentős részét 11 Gulyás, Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon, Médiakutató Alapítvány, Budapest, 2000, A tanulmány az Alapítvány honlapjáról is letölthető: http://www.mediakutato.hu/cikk/2000_01_osz_/02_bulvarlapok_a_rendszervaltas_utan (2007. március 18.) 12 Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 1111. 9

úgy értékesítik, hogy sem bizalmas, sem tapintatlan, sem pedig felelőtlen hírt nem talál bennük a fogyasztó. Érdekességet, szenzációt, annál inkább. A médiumok többsége, amelyeket most az egyszerűség kedvéért a nem bulvár médium megjelöléssel írnék le arra törekszik, hogy a maga profilján belül kiegyensúlyozott arányban tálalja az informatív, a művelődést és az eligazodást segítő, a tájékoztató és a szórakoztató, valamint a speciális igényeket kielégítő tartalmakat (ez utóbbi tárgykörben pl.: Hol áll a hétvégén traffipax? Mit tegyünk a kiskertben, ha jön a tavasz? Stb.). A gondosan méricskélő szerkesztői attitűd alól a legmarkánsabb kivétel: a bulvár. A bulvárlap nem méricskél: mindig olyan tartalommal jelenik meg, amelytől a legnagyobb érdeklődést és a legnagyobb bevételt várhatja. Ha éppen nincs szenzáció- maga állít elő szenzációs hírt: megírja, hogy mennyi költségtérítést vettek fel az országgyűlési képviselők egyetlen számla benyújtása nélkül, 13 vagy tehénszemet etet kifejezetten erre a célra kiválogatott és jól megfizetett sztárokkal. 14 Természetesen a bulvársajtó nem zárkózik el alkalmasint az intim értesülések kiteregetésétől, olykor bizonyos tapintatlanságtól sem: de ezek a jellemvonások többnyire nagy adag felelőtlenséggel párosulva inkább az úgynevezett revolver lapok állandó tartalmi kísérői. A revolver lapokról ezen a helyen elegendő annyi, hogy elnevezésüket zsaroló jellegüknek köszönhetik. 15 A jelenlegi magyar sajtópiacon nem ismerek olyan médiumot, ami megfelelne a revolver lap fogalmának ezért felesleges erre a torzszülöttre több szót vesztegetni. Csábító lenne teljes körűen számba venni a bulvár kritériumainak megfelelő médiumok összes jellemzőit, ez azonban jelentősen meghaladná a rendelkezésemre álló kereteket. Ezért a továbbiakban kifejezetten a bulvárlapok (és dolgozatom II. fejezetében, a választott tárgy részletes kifejtésekor kifejezetten a Blikk című napilap) tartalmi jegyeinek vizsgálatára szorítkozom. 13 Blikk XIV. évfolyam 24. szám, 2007. január 25. csütörtök: Övék a felelősség. Meg tudják állítani a pénzéhes képviselőket? 1.-2.-3. 14 RTL Klub A rettegés foka 15 Míg a különböző újságoknál általában a megjelent cikkek adnak okot a figyelemre és a közbeszéd témaválasztására, a revolver lapoknál az az igazi szenzáció, ami kimarad a lapból mert a sebtében megírt cikk érintettjei az újságíró érdeklődését követően inkább kifizetik annak munkáját, csak hogy ne jelenjen meg az erkölcsi-, vagy egzisztenciális következményekkel fenyegető iromány. A rendszerváltást követően Magyarországon is történt kísérlet ennek a laptípusnak az újjáélesztésére a Kacsa Magazin képében. 10

A bulvárlapok arculata és műfaji sokszínűsége Külső megjelenésüket, tehát tipográfiai arculatukat tekintve a bulvárlapokat első pillantásra meg lehet különböztetni az újságos standok egyéb kiadványaitól. A címoldal harsányságával tűnik ki a sorból: egyetlen más sajtóterméknél sem alkalmaznak akkora betűméreteket, olyan színösszeállítást és képszerkesztést, mint a bulvárlapoknál. A fél kolumnás 16 főcímek funkciója kézenfekvő: a potenciális vásárlóközönség egyedei már méterekről jól el tudják olvasni a legújabb bombasztikusan tálalt hírt-, vagy álhírt, ami gyakran lebírhatatlan vásárlási kényszert generál a fogyasztóban. Másrészt ez a laptervezési gyakorlat kifejezetten kedvez azoknak a tömegeknek, akik munkába menet, vagy onnan hazafelé tartva valamilyen közlekedési eszközön próbálják elolvasni az újságot, hiszen egy apró betűvel szedett, a terjedelemhez mérten tartalmasabb nyomdaipari terméket úgyszólván lehetetlen lenne a rázkódó buszon vagy villamoson, a tömeg által lökdösve elolvasni. A bulvárlapok tipográfiai sokszínűsége is a figyelem felkeltésének és megragadásának igényét tükrözi. A vásárló az első pillanatban úgy érezheti, hogy bámulatos események, soha nem hallott hírek birtokosa lehet. Hiszen a hatalmas címsor alatt ( Klárika Bécsbe vitte Kordát (68) ) egy jól ismert notabilitás kórházi felvétele látható 17, a lap 16. oldalán pedig az elrabolt és megkerült Natascha Kampusch fotóit lehet megszemlélni egy utóvégre teljesen üresnek és tartalmatlannak bizonyuló, de szintén üvöltő címsor alá ragasztott szöveg kíséretében 18. Ha átnéztük a lapot, az a benyomásunk támad, hogy voltaképpen nem történt semmi de nem sajnáljuk a pénzt a vérpezsdítően tálalt illúzióért, amivel csaknem egy negyed órán át kikapcsolódhattunk. Alighanem ez is egyik lényeges tartalmi sajátossága a bulvársajtónak pénzért illúziót (is) ad cserébe. A beavatottság és a jól értesültség illúzióját, vagy legalább is egy kis kikapcsolódást a mindennapokból, ami bizony mindannyiunkra ráfér. Hiba volna azt hinni, hogy a bulvárlapok műfajilag szürkék, vagy szegényesek lennének. Szó sincs erről. A bulvársajtó jó szakembereket, másutt már bizonyított újságírókat alkalmaz, akik otthonosan mozognak a sajtóműfajok között. A napilap jellegből kifolyólag 16 Kolumna: egy teljes oldal függetlenül attól, hogy az adott sajtótermék milyen formátumban jelenik meg 17 Blikk XIV. évfolyam 5. szám, 2007. január 6.: Ezt a sebet akkor szerezte Grosics, amikor elájult 1. 18 Idézett lapszám: Nataschát teljesen megváltoztatta a szabadság, 16. 11

természetesen a legnagyobb terjedelmet a mínuszos, úgynevezett kishírek foglalják el, de találkozhatunk a bulvárlapok hasábjain glosszával, tudósítással, interjúval, kis publicisztikával, olykor tárcával és néha a sajtóműfajok királyával, a ma már sajnos ritkaságnak számító riporttal is. Érdekes megfigyelni, hogy a nyomtatott bulvár piacán elveszítik egyéni jelentőségüket a szerzők és teljesen alárendelődnek a piaci elvárásoknak. Sok cikk alatt egyáltalán nem olvasható a szerző neve, hiszen a vásárlók nem azért vásárolják a lapot, amiért az igényesebb, irodalmi vagy politikai lapokat, hogy szembesülhessenek egy ismert és esetleg sokra tartott közvélemény formáló (újságíró, szakember, politikus, stb.) személyes véleményével. A bulvárlapok tehát ebben a fegyverzetben lépnek elénk nap mint nap és példányszámuk alakulása, népszerűségük és mindezeknek köszönhetően a kiadóiknak termelt befektetői nyereség igazolja létjogosultságukat. 12

II. A BULVÁR ÉS A TÖMEGKULTÚRA VISZONYÁNAK ALAKULÁSA Mint már említettem, sokan hajlamosak a bulvárt a talmival, az értéktelennel, az alacsony színvonallal azonosítani amint láttuk, akad közöttük szótárszerkesztő is, aki egyenesen a pletyka eszközeként, terjesztőjeként azonosítja a bulvársajtót. Ez a felületes és végiggondolatlan ítélkezési kedv él tovább abban a véleményformálói attitűdben, amely a társadalmi élet különböző szintjein és területein tapasztalható kedvezőtlen jelenségeket elbulvárosodásként jelöli meg. A választók jelentős része nem olvas, nem hallgat, nem néz politikai médiumot, csak a bulváron például a Playboyon keresztül érhető el számunkra - mondja a 168 óra című közéleti hetilapban Kósa Lajos debreceni polgármester, a vele készített, Bele a bulvárba című interjúban. A kormánypártok benyomultak a bulvárba, az ellenzék sem finnyáskodhat A bulvárlapoknak rendszeresen nyilatkozom és a Szulák Show-ban való szereplésem is kiállja a próbát. 19 Kétségtelen, hogy a politikusok, a sportolók, az előadóművészek, vagy éppen a feltörekvő színész generációk képviselői egyre kevésbé válogatnak az eszközökben, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb népszerűségre tegyenek szert. Egyesek közülük kiteregetik a magánéletük eseményeit, mint például a magyar liberális párt közelmúltban megválasztott új elnöke, egy miniszteri bársonyszék birtokosa, aki a kereskedelmi televíziók szórakoztató műsoraiban és a bulvárlapok hasábjain vallotta meg érzelmeit minisztériumi beosztottjának, akivel aztán össze is költözködött 20. Mások meghökkentő nyilatkozatokat tesznek olyan kérdésekről, amelyekhez voltaképpen semmit, vagy nem sokat konyítanak, mint például a kitűnő műtéti eredményeiről elhíresült sebészorvos, aki minden alkalmat megragad hogy hangot adhasson a kormány politikájával kapcsolatos véleményének 21. Mindannyian hallottunk már pályakezdő színészt az emberi sors végső kérdéseiről a leghatározottabban állást foglalni és gyakran elcsodálkozhatunk azon a jelenségen is, hogy a maguk területén világklasszisnak számító sportolók és zenészek milyen nagy magabiztossággal hirdetnek ítéletet aktuális politikai kérdésekkel 19 168 óra, XIX. évfolyam 16. szám, 2007. április 19. Nagy József interjúja Kósa Ferenc debreceni polgármesterrel Bele a bulvárba címmel, abból az alkalomból, hogy Kósa a Playboy magazinnak adott interjújával megbántotta a politikai élet néhány szereplőjét (1. és 6-8. oldal) 20 Kóka János gazdasági miniszter, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke 21 Dr. Csókai András országosan ismert sebész aktív közreműködője a jobboldali ellenzék holdudvarának, ahol lehet hallatja a politikai álláspontját amihez természetesen joga van 13

kapcsolatosan. Nos, erre mondják egyesek, hogy elbulvárosodik a közélet. Pedig nem erről van szó. A vázolt magatartásformák nem merítik ki a bulvár ismertető jegyeit, egyet leszámítva: a népszerűség gyors maximalizálásának igényét. Azon túl pedig egyszerűen és a valóságnak megfelelően minősíthetjük őket egyszerű ízléstelenségnek, gátlástalanságnak, vagy éppen butaságnak, de akár a közügyekért érzett felelős megnyilvánulásnak is a konkrét körülményektől függően. Az elbulvárosodás kifejezés azonban nem helyénvaló. Már csak azért sem, mert a bulvársajtó megszületésének első percétől kényesen vigyázott a saját jó hírére. Olyannyira, hogy napjainkban is a bulvár megteremtőjéről elnevezett szakmai díj, a Pulitzer-díj a legmagasabb szakmai elismerés, amit újságíró valaha is elérhet. A bulvársajtó megteremtője: Pulitzer József Ebben az esztendőben van éppen 160 éve, hogy 1847. április 10.-én, Makón, egy igen gazdag zsidó terménykereskedő fiaként meglátta a napvilágot a később new journalism - nak, új újságírásnak nevezett sajtótörténeti korszak atyja, Pulitzer József. 22 A díj későbbi névadója szakmai pályafutását tekintve a St. Louis-ban megjelenő német nyelvű újság, a Westliche Post újságírójaként került először kapcsolatba a sajtóval. Heti 10 dollár fizetésért dolgozott, innen küzdötte fel magát és vált a lap egyik tulajdonosává. Az eladott példányszám növelése érdekében korábban ismeretlen újításokba kezdett: a lap száraz, tényközlő stílusát igyekezett érdekessé, szenzációssá változtatni. Felismerte, hogy az emberek nem szívesen áldoznak pénzt unalmas hírekre, ezért a fontos, de unalmasnak tetsző híreket érdekes formában tálalta, ami a példányszám rövid időn belüli megnégyszereződéséhez vezetett. Hasonló sikerrel formálta át az általa megvásárolt The World című lapot, amit korábbi tulajdonosa, egy banktisztviselő azért adott el, mert ő maga is elviselhetetlenül unalmasnak 22 Említést érdemel, hogy Pulitzer emléke és nem csak a róla elnevezett emlékdíj formájában - ma is élénken él Magyarországon és különösen szülőhelyén. A Szombat című Zsidó Politikai és Kulturális Folyóirat 2007. év április 11.-én megjelent online számában (http://www.szombat.org/ujhirek/0411) címoldalon számolt be arról, hogy Makó önkormányzata április 10.-én megemlékezést tartott a város szülöttéről és a képviselő testület az idei esztendőt Pulitzer Évnek nevezte el. 14

találta. Az adásvételre 1883 májusában került sor, két évvel később pedig a The World Amerika egyik legbefolyásosabb orgánuma lett. 23 Pulitzer József annak köszönhette a sikerét és ezen keresztül a vagyonát is, hogy felismerte: a sajtó valódi hatalmat birtokol. Ugyanakkor arra törekedett, hogy lapja ne csak érdekes, de hiteles is legyen. Tudatosan törekedett arra, hogy újságja a társadalmi haladást szolgálja. Riportereit tényfeltáró írásokra ösztönözte, felismerve, hogy a vadkapitalizmus korában a politikai és a gazdasági hatalmat csak és kizárólag a közvélemény ellenőrizheti. Tudta és hirdette, hogy egy ország szabadságának a sajtószabadság a leghitelesebb mércéje. A közszolgálatiság megteremtése területén ő vezette be a tényfeltáró-oknyomozó újságírás műfaját: vallotta, hogy nem kell kitalálni sokkoló híreket, azt kell megmutatni, hogy a társadalom életében léteznek és hatnak sokkoló tények, csak meg kell keresni, fel kell tárni, és be kell mutatni őket. Vetélytársával, William Randolph Hearst-tel vívott csatáját a modern sajtóháború első nagy ütközeteként őriz a sajtótörténet. 24 Hearst megirigyelte Pulitzer sikereit és úgy döntött, hogy a saját fegyverével győzi le ellenfelét. A Kubáért vívott spanyol-amerikai háború éppen kapóra jött a küzdő feleknek: Hearst kezdetben arra törekedett, hogy lapja, a Journal gyorsabban tudósítson a háború eseményeiről, mint Pulitzer újságai. Mivel ez nem sikerülhetett, Hearst egyre zaftosabb ügyeket kezdett tálalni, ha nem talált ilyeneket, újságíróit a háborús szállítók összejátszásának és adócsalásainak leleplezésére mozgósította, majd jelentéktelen ügyeket igyekezett hatalmas szenzációként felszolgálni. Egy egyszerű utcai balesetből Hearst lapjában valóságos katasztrófa lett, a közönséges szerelmi gyilkosság pedig görög tragédiákat idéző sorscsapásként borzolta az újságolvasók idegeit. Hearst nemcsak a példányszám növelése terén akarta lehagyni ellenfelét, hanem lapjának árát is igyekezett Pulitzer újságainál lejjebb szorítani: végül már sárga színű papírra nyomtatta a Journal-t, hogy ezzel is kitűnjön a piacon és példányonként mindössze egy centért árulta a lapot. 23 Egy anekdota szerint (idézi a Friderikusz online: http://www.friderikusz.hu/em/pulitzerj.php3, 2007. 04. 06.) 1885-ben Pulitzer lapja hatalmas szalagcímmel és helyszíni képekkel számolt be az amerikai hadihajó flotta egyik akciójáról. A konkurens, úgynevezett komoly lap ugyanerről az eseményről száraz hírközlést adott: 479 példány talált gazdára belőle. A The World-ből negyedmillió példány kelt el. 24 Gombó, Pál: Műfajelmélet, műfajismeret, Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Bálint György Újságíró Iskola, 1981, 21. 15

Pulitzer József egy határon túl feladta a harcot. Ezt a határt ott húzta meg, ahol a hitelesség veszélybe került. Ragaszkodott a tényekhez és a történtek ismeretében elmondhatjuk, hogy bár ezzel elveszített néhány ütközetet, de megnyerte a háborút. Sajtócézárként a társadalmi elismerést nem vagyona gyarapodásával, hanem a közösségi célokért folytatott következetes munkájával érdemelte ki. Sajtókampányt szervezett a francia nép által ajándékozott Szabadság-szobor felállításához, s ennek révén sikerült összegyűjteni a szobor elhelyezéséhez szükséges talapzat kialakításának költségeit: nevét ma is emléktábla őrzi a szobor lábánál. Kezdeményezte az újságírás egyetemi szintű oktatását, s ebből a célból személyes vagyonából újságíró fakultást alapított a Columbia Egyetemen. Ő volt az első magyar, aki képviselőként bejutott az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusába. A Pulitzer-díj elnyerésének egyetlen kritériuma: a minőség. A minőségnek azonban nem csak a leírt szóban kell megnyilvánulnia, hanem az emberi magatartásban is: így eshetett meg, hogy az első Pulitzer-díjat a New York Times haditudósítói érdemelték ki, akik nem csak tisztességes újságírók voltak, de nem féltek személyes áldozatokat hozni mesterségük, a gyors, pontos és hiteles tájékoztatás érdekében. A díjazottak sorában olyan személyiségek szerepelnek, mint Ernest Hemingway, John Steinbeck és Tennessee Williams, a díjazott lapok közül pedig említést érdemel a The New York Times, amit sokan a világ legjelentősebb napilapjának tartanak és amely így hirdeti magát: A lap, amely már 61 Pulitzer-díjat kapott. 25 Említést érdemel, hogy Magyarországon 1991 óta ítéli oda egy kuratórium a magyar sajtó legszínvonalasabb tevékenységet végző képviselőinek a Pulitzer-emlékdíjat és a díj odaítélésénél elsőrendű szempont a felelős, hiteles, a társadalmi haladás mellett elkötelezett, pártatlan tevékenység. A Pulitzer-emlékdíj létrehozásának gondolata a rendszerváltás esztendejében, 1989-ben fogant meg egy 1947-ben emigrált amerikai közéleti személyiség, Fábry Pál fejében. Kezdeményezését felkarolta a Magyar Hitelbank, s így minden akadály elhárult a magyar sajtó megújításának támogatását célul tűző elképzelés megvalósítása elől. 25 Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány honlapja: http://www.pulitzer.hu/history.html (2007. április 5.) 16

Az elmúlt másfél évtizedben nem csak a hazai újságírás kiemelkedő képviselői részesültek Pulitzer-emlékdíjban (Megyesi Gusztáv, Bodor Pál, Szilágyi János, Kepes András, Baló György, Vitray Tamás, Friderikusz Sándor és mások), de elnyerte az elismerést számos szerkesztőség is (168 óra, Heti Világgazdaság, Szabad Föld, Vigilia, stb.). Érdekes, hogy napjaink magyarországi bulvárlapjai közül még egy sem részesült a díjból azonban az is bizonyos, hogy bulvárlapjaink még nem érik el azt a színvonalat, amit a díj alapítója kívánatosnak találna. Kis magyar bulvártörténet A bulvársajtó nem a rendszerváltás eredményeként vetette meg a lábát Magyarországon. Kezdetei egészen az 1880-as évekre nyúlnak vissza, bár a mai értelemben vett bulvárról ebben az időben Magyarországon még nem beszélhetünk. A korszak sajtójának legfontosabb reprezentánsai a külön külön tízezres nagyságrendű olvasótáborral rendelkező, politikai pártokhoz és áramlatokhoz kötődő újságok voltak: a kormánypárt hangja a Pesti Hírlapban szólalt meg (alapításának éve: 1879), a mérsékelt ellenzék álláspontját a Budapesti Hírlap rokonszenve kísérte (alapításának éve: 1881), a függetlenségiek pedig a Budapest című újságot járatták (alapításának éve: 1879). A Pesti Hírlap és a Budapest kiadói vállalkozások pénzén jelent meg, a Budapestet azonban a Rákosi Jenő nevével fémjelzett újságíró csoport finanszírozta: jellemző, hogy a korszak sajtója nem csak hogy nem termelt nyereséget a lapok tulajdonosainak, de Magyarországon abban az időben a nyereséges sajtóvállalkozás egyszerűen elképzelhetetlen volt. Az újságok megjelentetésének gazdasági hátterét a politikai pártokhoz kötődő érdekcsoportok adták össze a lapok nyeresége tisztán politikai jellegű volt. 26 A lapok tartalmát a fentieknek megfelelően elsősorban a parlamenti tudósítások határozták meg, amelyek terjedelme azonban más témák előtérbe kerülésével erősen rövidülni kezdett. A korábbi száraz, tényközlő tudósításokat mindinkább a személyes hangvételű riportok és helyszíni beszámolók váltották fel, amelyekben már nem az éppen napirenden szereplő politikai kérdések, hanem a politikusok személyéhez fűződő érdekességek, intimitások, magánéleti események játszották a főszerepet. A sajtó a hatalmon lévők, vagy éppen a velük szemben állók véleményének egyoldalú közvetítése helyett mindinkább az 26 A magyar sajtó története II/2. 1867-1892, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, 258-259. 17

olvasók igényeinek feltérképezése és kiszolgálása felé fordult. Egész új fajú cikkek keletkeztek regisztrálja panaszkodva Gyulai Pál, amelyeknek nincs egyéb céljok, mint elmés rajzokat közölni a képviselőházról, terjeszteni a folyosó adomáit, humorosan leírni az ünnepélyeket, lakomákat, pártértekezleteket, városi közgyűléseket, utcai és nem utcai botrányokat s gúnyolni sok mindent, olyant is, ami nem éppen gúnyolni való. 27 Az új műfaj a tárca módosulásával jött létre. A tárca hírlapi műfaja már régen létezett és azokra a cikkekre alkalmazták, amelyek a politikai hírektől elkülönítve, a lap oldalának alsó harmadában, vízszintes vonallal elválasztva jelentek meg: eredetileg regényekről írott kritikák, könyvismertetések, tudományos értekezésekről szóló beszámolók adták tartalmi változatosságukat. Míg az újságírók fizetése általában éppen csak a szerény megélhetéshez volt elegendő, a tárca művelői az 1880-as évektől korábban elképzelhetetlenül magasnak számító fizetéseket kaptak: futotta a javuló terjesztési bevételekből. A korszak legjobb újságíróinak - akik egyúttal a hírlapírás megújítói is voltak-, neve ma is ismerősen cseng: a Budapesti Hírlapnál Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc és Bródy Sándor alkotott maradandó írásokat. Munkálkodásuk nem is maradt eredmény nélkül. Az 1870-es évek sajtóját olvasva úgy tűnhet, hogy abban az időben minden szürkén és álmosan, a maga útján haladt előre, Magyarországon az égvilágon semmi említése méltó esemény nem történt. Az 1880-as esztendőtől kezdődően azonban megjelentek a lapokban a szenzációk: a bűnügyi tudósítások, a vérbő árvízi riportok, 1882-ben pedig korábban soha nem ismert méretű szenzáció szorította ki a politika híreit, a középkori vérvád felélesztésének számító tiszaeszlári per eseményei minden mást felülírtak. 28 A sajtó Magyarországon is hatalmi tényezővé változott: az olvasótábor tömegessé válása, a lapok befolyásának megnövekedése, az új eszmék terjesztésének lehetősége és a politikai hatalom feletti nyilvánosság létrejötte adták ennek a hatalomnak az alapjait. Talán nem felesleges megemlíteni: amíg a kiegyezés idején hozzávetőlegesen 200 újság látott napvilágot hazánkban, addig 1913-ban már kereken 2000 hírlap (napilap és különféle szaklap) jutott el az olvasókhoz, közöttük pedig elérte a másfélezret a magyar nyelvű 27 Idézett mű 260. 28 Egy fiatal lány eltűnését a tiszaeszlári zsidó hitközség bűnös mesterkedéseinek eredményeként igyekeztek feltüntetni, azt állítva, hogy a zsidók vallásuk előírásait követve ünnepi ételük elkészítéséhez a lány vérét vették. A hisztéria antiszemita hadjáratban csúcsosodott ki míg utóbb kiderült, hogy a kislány egyszerűen a Tiszába fulladt. 18

sajtótermékek száma. Egyidejű kimutatások szerint a postán szállított hírlapok száma egy esztendő leforgása alatt meghaladta a 216 millió példányt: ez pedig nem kevesebbet jelentett, mint hogy a közvélemény formálásának lehetőségei jelentősen kitágultak és velük együtt tágultak a hatalom nyilvános ellenőrzésének határai is. 29 Bár a XX. század hajnalán már történtek kísérletek Magyarországon is az igazi értelemben vett bulvárlapok (Kis Újság, Magyar Estilap, A Nap, Új Hírek, A Polgár, stb.) megteremtésére, ám ezek jelentéktelen eredménnyel zárultak. Piaci sikert nem értek el és inkább kiadóik okán tartották számon őket, mint a jelentőségük miatt. 30 1896-ban néhány hónap eltéréssel két olyan újság is napvilágot látott, amely azzal az igénnyel indult, hogy valódi bulvárlap azaz tömeglap legyen. A Friss Újság a reggel munkába induló sokaságot, az Esti Újság pedig a hazafelé igyekvő tömegeket tekintette potenciális vásárló közönségének. Mivel ez a tömeg hírlapi előfizetés útján, vagy az üzletek polcaira kitett újságokon keresztül jórészt megközelíthetetlen maradt, a kiadók rikkancsokat alkalmaztak a lapok utcai terjesztésére. A rikkancs elnevezést egyébként Kozma Andor költő és újságíró alkotta az 1890-es években az újságot lendületből, hangos szóval, a fontosabb sugárutakon és közlekedési csomópontokban kínáló árusok megjelölésére. 31 Az első igazán sikeres hazai bulvárlap, Az Est első példánya 1910. április 16.-án, szombaton hagyta el a nyomdagépet. A hazai sajtótörténetnek is megvan a maga Pulitzer Józsefe Miklós Andor személyében, aki Az Est alapítója, tulajdonosa és egyúttal főszerkesztője is volt. Miklós a Pesti Napló hirdetési ügynökéből lett rovatvezető. Munkásságának köszönhetően a Pesti Napló közgazdasági rovata nagy népszerűségre tett szert: bevezette a gazdasági riport műfaját, és tudatosan kereste a szenzációkat, hogy minél olvasmányosabbá és szórakoztatóbbá tegye az egyébként száraz közgazdasági híreket. Az általa alapított Est mérföldkövet jelentett a magyar sajtó történetében: ez volt az első igazi értelemben vett magyar bulvárlap. Nem csak azért, mert híreit a bulvárnak megfelelő formában tálalta az olvasóknak és tudatosan törekedett a szenzációk, a nagy tömegek érdeklődését felkeltő ügyek felkutatására, hanem azért is, mert tulajdonosának jelentős 29 Magyarország Története Tíz Kötetben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978, 1890-1918. I. kötet, 425. 30 Buzinkay, Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed 1997. 2-3 szám, 16-17. In: Újságkiadók lapja, 1906. 61-71. szám, 5-6. 31 Dezsényi, Béla Nemes, György: A magyar sajtó 250 éve, I. kötet, Budapest, 1954, 213. 19

piaci sikert hozott. Az Est példányszáma rövid idő alatt csaknem félmillióra növekedett, ami példátlannak volt mondható Magyarországon. Sikeréhez nem csak a Miklós által követett szerkesztési elvek, hanem azok az újítások is hozzájárultak, amelyeket a laptulajdonos bevezetett: ebben a lapban honosodott meg először Magyarországon a fotóriport, a sportrovat. Az Est szerkesztőségében lehetett először az alkalmazott gépírókisasszonyoknak lediktálni a kéziratokat, és a tudósítások gyors vételére három telefonvonalat is fenntartottak. Köztudomású volt, hogy ha bárki képes volt megírni egy érdekes, színvonalas cikket, szinte a biztos honorárium reményében vihette be a szerkesztőségbe. A lap meghatározó cikkeit persze nem akárkik írták: a kor neves újságírói Kéri Pál, Adorján Andor és a leleplező cikkeiről híres Fényes László szállították a vezető anyagok javát. Miklós Andor Pulitzer József lapszerkesztési elveit követte 32 a hitelességet mindenek fölé helyezte, amivel lapja óriási népszerűségén túl határainkon kívül is elismert és gyakran idézett újsággá vált. Móricz Zsigmond a következőket vetette papírra Miklós szerkesztői alapállásáról: Miklós soha nem hazudott. Soha nem hallottam tőle, hogy mást kell írni, mint ami az igazság. Csak az adagolásra vigyázott. Szerkesztő volt: a legnagyobb szerkesztő zseni, akit valaha is ismernem adatott. 33 Az Est mellett még egy bulvárlapot kell megemlítenünk a második világháború idejéből. Hubay Kálmán szerkesztésében 1936-1944 között jelent meg az Esti Újság, amely Miklós Andor lapjával ellentétben nem törekedett sem tárgyilagosságra, sem a minőségi újságírás öregbítésére. Tárgyául a fajvédelmet választotta és bár példányszáma meg sem közelítette Az Est csaknem félmilliós példányszámát, a maga néhány tízezres nagyságrendjével is éppen elég kártékony és romboló hatású volt. A második világháborút követő években a bulvársajtó minden nemes hagyománya ellenére eltűnt Magyarországról. A szocialista társadalom építésének ideje alatt az egész sajtó a társadalmi lét összes többi területéhez hasonlóan a párt teljes körű ellenőrzése alatt állott. A sajtó legfontosabb, elvárt és megkövetelt szerepe és feladata a szocializmus építésének első időszakában az agitáció és a mozgósítás volt a Kommunista Párt által kijelölt, háromés ötéves tervidőszakok feladataira. 1956 előtt mindössze négy országos napilap jelent 32 Bár forrásaim között egyet sem találtam ami arra utalna, hogy Miklós ismerte volna Pulitzer munkásságát 33 Buzinkay, Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és Haladás Alapítvány, Budapest, 1993, 56. 20

meg. Legjelentősebb közülük a Kommunisták Magyarországi Pártjának lapja, a Szabad Nép volt, amelynek olvasása úgy a párttagok mint a párton kívüliek számára erősen ajánlott, tehát kötelező volt. A párt hangjának tömeghatását a munkahelyeken szervezett úgynevezett Szabad Nép félórák biztosították, amelyeken a lapban közölt cikkek közös felolvasása, értelmezése, feldolgozása zajlott. 34 Az 1956-os forradalmat követően a társadalmi konszolidáció eredményeként valamelyest lazult a sajtóval szemben támasztott politikai elvárások szorítása. A Szabad Nép átalakult Népszabadsággá és bár korábbi privilégiumait továbbra is megőrizte 35 immár nem számított kötelező olvasmánynak. A forradalmat követően, az MSZMP Budapesti Bizottságának gondozásában új napilap került az utcára: az Esti Hírlap, amit akár a korszak bulvárlapjának is nevezhetünk bizonyos megszorításokkal természetesen. Az Esti Hírlapban megjelent a Népszabadságból teljesen hiányzó szórakoztató funkció, a közölt írások színesebbek, könnyedebb hangvételűek és főleg rövidebb terjedelműek voltak. A lap terjedelmének meghatározó részét itt is azok a hírek alkották, amelyekről a szocializmust építő magyar népnek feltétlenül értesülnie kellett: a pártélet hírei, a mezőgazdasági és az ipari termelés mutatóinak alakulásáról szóló tudósítások de helyet kapott a lapban a tárcához kétségtelenül hasonlító, igényesebben megírt műbírálat, színikritika, és számos kis színes cikk is. A korszak sajtója a rendszerváltáshoz vezető lassú úton maga is számos formai és tartalmi változáson ment keresztül egészen a bulvár képzetét idéző tartalmak óvatos megjelenéséig. Ezek közül a legemlékezetesebb talán a Reform című Független demokratikus hírmagazin 1998. évi indulása volt. A főszerkesztő, Tőke Péter lapjának külső megjelenéséhez egyértelműen a bulvársajtótól vette a mintát mindazok számára, akik nem tudtak magyarul, a lap igazi bulvárlapnak tetszhetett: rikító színű címsorok, hatalmas riportfotók tették összetéveszthetetlenné. Első számának címoldalán a következő címsor sokkolta az olvasót: Lemond Gáspár Sándor? A Szakszervezetek Országos Tanácsa rabiátus modorú főtitkárának természetesen esze ágában sem volt lemondania a tisztségéről, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, meg kellett vásárolni és el kellett olvasni a Reformot, ami így mégiscsak szerzett néhány kellemes percet az olvasóközönségnek. 34 Balogh Sándor: A magyar népi demokrácia története, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1978 35 Gulyás, Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon, Médiakutató Alapítvány, Budapest, 2000, 2. 21