OKLEVELEK A NEMESEK ~S DEBRECEN MEZ6VÁROS VISZONYÁHOZ (1579-1584.)

OKLEVELEK A NEMESEK ~S DEBRECEN MEZ6VÁROS VISZONYÁHOZ (1579-1584.) Balogh István A Hajdú-Bihar megyei Levéltár XVIII. évkönyvélcen (Db. 1991.) megkezdtük a Debrecenbe beköltözött nemesek és a mezőváros magisztrátusa között több, mint egy fél évszázadon keresztül folytatotí viszály kodás iratainak közlését. XVI. sz. utolsó harmadában az erdélyi fejedelmek támogatásával a mezőváros magisztrátusa az itt lakó nemesek és a polgárok közötti magánjogi perekben teljes illetékességet kapott, csak a nemesek egymás közötti peres ügyei maradtak a megyei bíróságok hatáskörében. Viszont.a magisztrátus a városban és a város határán elkövetett - tételesen felsorolt - vétségek és bűntettek esetében teljes hatalommal járhatott el. (4.- 6.- és 8. számú oklevél.) Ugyancsak sikerült a városban lakó nemesek - több évtized után - a mezővárosi polgárokkal egyenlő közteherviselésre szorítani. (6. sz. oklevél.) De volt egy másik ága is a nemesekkel folytatott vitának ; a mezőváros belső területén lévő két - illet őleg a Kardos-kúria tartozékával - háram nemesi telek különleges jogállása korlátozása. A Kardos-kúriát illető kisebb királyi haszonvétel, a bormérés feletti vitában a fejedelmi kegy révén sikerült a város jövedelmét csökkentő korcsmáltatást részben visszaszorítani, részben erőhatalommal is akadályozni. (1., 2., 4., 5., ~7. sz. oklevelek.) Ebben az akcióban a megisztrátus számíthatott a részben :érdekelt enyingi Török család két tagja támogatására is. (7. sz. melléklet). A közölt utolsó oklevél igazolja, hagy ~a szüntelen zaklatás végül is a kúria eladására kényszerítette a Kardos család utolsó férfi tagját, a kúriához tartozó majorsággal együtt. (9. sz. oklevél.) Ugyancsak ebben az időszakban indult meg az akció az egykori uradalmi központ (castellum) maradványainak megszerzéséért. Ezt v.alami~kor korábban már a városba~n lakó egyik rlemes - talán Duskás Sára valamelyik férje - az itt közölt oklevél szerint szerezte meg és ekkor már három oldalról polgári telkek vették körül. (3. sz. oklevél.) A következő évtizedeket ~a két nemesi kúria. megszerzéséért folytatott akciók töltik ki. 125

Báthori Kristóf erdélyi vajda -levele Debrecen magisztrátusához, hogy Sándor Pébernek.ne engedjék meg a bor árulást. Prudentes circumspecti nobis d2lecti, salutem et favorem. Elveottwk leueleteoketh, kiben iriatok, hogy Sándor Peter eo feolsegheteol, Lengiel Kiralthwl, haza szabadsagarol leweleth hozott volna, es az varos zabadsag~a ellen borth akarna arultatny az leuel mellett. Azert ne engeggieteok semmiképpen, hanem igazychatok my reank, mind leuelesteal, my oztan gondot vyseleonk rea, hagi.ez miatt az ty varosotok allapottia megh ne haborittassek. Bene valete. Datum Alba Julia, die 29. Julii, anno domini 1579. Kívül címzés : Prudentibus circumspectis judici ~nostri, juratisque civibus oppidi Debreczen etc. nobis dilectissimis. XIX. századi írással : Pr. No. 74. XVIII. századi írással : Sándor Péter bora árultatása ellen. P~arancsolattya Báthori Kristóf fejedelemnek, hogy ne engedjék ~a városbeliek 29-a Julii 84. HBML. IV. A. 1021/a. Muo. 31. A XVI. század utolsó harmadát a két nemesi telek tulajdonosai és a mezőváros magisztrátusa közötti vita tölti ki. A viszálykodás forrása a nemesi telek birtoklásához kötődő kisebb királyi haszonvétel egyike, a bormérés joga. Azt nem tudjuk, hogy a mezővárost melyik földesúr ruházta fel ezzel a joggal, a közölt irat valószinüsíti, hogy ezt már régóta bírta. Báthori István, korábban erdélyi fejedelem, valami szolgálatáért ruházta ezt a jogot Sándor Péterre, bár nincs nyoma annak, hogy ő a két nemesi telek valamelyikében birtokos,lett volna. Az sem bizonyos, hogy nemesi jogállású személy lett volna, annak ellenére, hogy 1566 óta többször előfordul a neve a bíró és esküdtek előtt perekben, mint posztóval.' keresked ő. A felesége pénzkölcsönzéssel is foglalkozott. (Magisztrátusi jegyzőkönyvek. Db. 1985. 1564/65 : 10/7 ; 1988. 1567/68 : 188/8, 198/8, 224/1, 234/1. ; 1989. 1571/117/3. ; 1990. 1572 : 235/1. reg. 12 6 Gyulafehérvár, 1579. július 29. 2. Debrecen, 1582. február 13. Christophorus Bathory de Somljo mp. Kardos Klára kötelezvénye a bor méréséről. En Kardos Clara azzon, Debreczenj,kötöm ~az en Tizteletes es beoczwlletes Vrjamnak az debrecenj Biroknak es az egez Tanacznak magamat erre. Hog' ~en az Bor arultatasban mygh elek, eggyes akarok eo kegyelmekkell lennem, ugy hog fellie~b en sem arultatom, mint szinten

az Varoshazul arullyak. De Kardosne feleol nem felelhetek. Ennek bizonsagara adtam szabad akaratombol ezen peczyetes leuelemet eo kegyelmeknek. De hüs tnansactis 13. die Februarü anno 1582. val. Papíron, missilis formán hajtogatva, alján két gyűrűs pecsét nyomá- Hátán XVII. századi írással : Kardos Clara a bar árulhatás felől. XIX. századi írással : Debneczeni Kardos Klára kötelezi magát, hogy a bort feljebb nem árultatja, mint a város. HBMLT. IV. A. 1021/b. 88. szám. A kötelezvény aláírója már egyedüli egyenesági leszármazott. Ime a családfa : Kardos Imre 1527. Józsa ~ I11é~Klára, férje Deák Mihály 1582. özvegye Lónyay Erzsébet Miklós Erzsébet A levélben említett Kardomé, Józsa özvegye. A mezővárosnak is van bormérési joga, a városházán mérik. Azt nem tudni, hogy ha az ő kocsmájában drágábban adja a bort, miért sérelmes az a mezővárosi bormérésre. 3. Gyulafehérvár, 1582. július 15. Báthori Zsigmond erdélyi vajda parancsa a váradi káptalanhoz, hogy Debrecen mezőváros bíráját, esküdteit ésegész közönségét iktassa be, Keresszegi Csáky Mihály debreceni nemesi telkébe. Sigismundus Báthori de Somlio, vojvoda regni Transilvaniae et Siculorum comes e.tc. Nobilibus requisitoribus,literarum et literalium instrumentorum in ~sacristia.sive conservatorio ecclesiae Vanadiensis repositorum ac aliarum quaruml bet judiciariarum deliberationum legitimorumque mandatorum nostrorum. Sa~lutem et favorem. Cum nos, cum ad nonnullorum dominorum consiliariorum nostrorum nobis propterea factum i~ntercessionem, tum vero rationem habentes fidelitatis, fideliuque obsequiorum,ac meritarum ~servitiorum prudentium circumspectorum judicis ac juratorum civium oppidi nastri Debreczen, quae ipsi praedecessoribus nostris beatae memoriae principibus, ac deinde nobis quoque et huic regno ad omnes occasiones prosperas aeque et adversas constanter exhi~buerunt et impenderunt, ac in futurum etiasn exhibituri et impensuri sunt, totalem et integ~rum fundum seu curiam' nobilitarem in dicto oppido nostro Debreczen in piatea Czyapo vcza I27

v cata, in vicinitate domorum circumspectorum, nunc Stephani Kadas, olim vero Gregorü et Christophori Lakatgyartho,ab una parte, vero ad altera Stephani et Balthasari Zabo et Benedecti Borbely, in comitatu Byhariensi existentem, habitum, qui alias nobilis quondam Sarae Dwska, homines legitiane introduci fatere. Super quo vobis harum serie committimus et mandamus firmiter, quatenus aceeptae praesentebus statim ex unum vobis pro testimonio fidedignum transmittatis, quo praesente egregius Michael Czegedy vel Balbhasar Kys, sive Wolfgangus Bolday, seu Gregorius Vghray, neve Andreas Gazdagh de Nadwdwar, omneno Varadeenses, neve Valen.tinus Balogh de Sarand aut Matheas Besseney de Henczyda, a~lies absentibus homo noster ad faciem dicti oppidi Debreczen, consequenter que praefati fundi seu cureae nobilitaris in eodem en praeallegato comitatu Byhariensi exestentis, habeti vicines et commetanels ejusdem praeseripts ; a~lüsque enibi legitime convocatis et praesentebus accedenrtes, introducat praefatos judicem, juratosque cives atque ~adeo universos incolas et inhabitatores ejusdem oppidi Debreczen in dominium ejusdem fundi seu curiae nobelitaris, ac juris regü in eodem habiti, statuatque eundem et idem eisdem ipsarur~que successoribus et posteritatibus universes simulcum pnaescriptis horto venees con.sito, cunctesque ejus utilitatibus, fructibus, emolumentis et pert-enentüs quebuslebet, jure ipsis ex praemessa nostna conatione encumbentibus, perpetuo possidendum, si non fuerit contradictio, contradictores vero, si qui fuerint, evocet eosdem ibidem contra annotatos judicem juratos cives atque universes incolas dicti oppidi nosbri Debreczen ad decimum quintuan diem, a die contradictionis eorum computando in curiam nostram, nostram scilicet praesentiam, ratianem contradictionis eorum redditurus. Et.tapdem vos seriem hujusmodi intraductioni~s et evocatorum, si.;ui fuerint, vicinorum et commetaneorum qui praemissae stantutioni entererant, referre vel rescribere modis omnibus debeatis et teneamini. \ Secus non facturi. Datum in civitate Alba Julia die decima quenta mensis Julü, anno domeni millesimo quingentesimo nonagesvmo secundo. Hátán ugyapazon írással : Nobilebus requisitorebus literararum et literalium enstrumentorum in sa.cristia seu conservatorio, capituli ecclesiae Varadiensis repositorum et locitorum, quarumlbet judiciariarium deleberationum et legitimorom mandatorum nostrorum executoribus. Pro prudentebus ac circumspectis judice et juratis civebus, ceterisque universes incolas et enha~betatoribus oppidi nastri Debreczen. Introductoriae et statutoriae. Missiles formán hajtogatott papír, kívül viaszba nyamott ostyapecsét. Póralaki János jegyző írásával : No. 16. Statutorium pro domo Csakiana vel Duskas A. 1592. HBMLT. IV. A 1021/~b. 119. sz. (Régi jelzet Kül. tart. ir. 119. sz.) (Fordítás) Somlyói Báthori Zsigmond, Erdélyország vajdáj~á és.a székelyek ispánja stb. A váradi egyház sekrestyében, avagy levéltárában eihelyezett oklevelek, okleveles iratok és minden más bírósági határozatair~k 128

és törvényes parancsaink nemes őrzőinek és végrehajtóinak, üdvözletünket és kegyünket. Mikor mind némely tanácsos uraink által előttünk tett közbenjárását, mind pedig Debrecen mezővárosunk eszes és okos birájának, esküdteinek hűségének, hűséges odaadásának és érdemes szolgálatainak számadását megtéve, amelyet ők, elődeiknek, boldogemlékezetű fejedelmenek, és nekünk is, ennek az országnak, kedvez ő és kedvezőtlen alkalmakkor tanúsítottak ~és a jövőben is tanúsítanak, Bihar megyében, Debrecen nevű mezővárosunkban, Csapó utcában, egyik oldalon most eszes Kádas István, az előtt pedig Lakatgyártó Gergely és Kristóf, a másik oldalon Szabó István és Boldizsár, tovabbá Borbély Benedek házai szomszédságában levő egész és teljes nemesi telkünket, amely különben néhai nemes Duskás Sára, előbb nemes Posztómetsző Deák András, aztán néhai nemes Tarkó András - mindnyájan debreceniek - felesége tulajdonában volt, de azt bizonyos 500 magyar forint világos adósság miatt néhai Keresszegi Csáky Dénes fia, Mihály foglalt le, majd Csáky Mihály halála és magvaszakadása révén az ország régi és fennálló szokása s törvénye szerint reánk és adományozásukra háramlottnak szállott és bizonyult, ugyancsak azon a kúrián vagy telken levő vagy bánni okból, úton és módon rajta levő, vagy reá szállandó, minket illető királyi jogot adjuk és adományozzuk. Ezért levelünk vétele után közületek egy hiteles személyt küldjetek oda, annak jelenlétében a mi emberünk, tisztelt Csegedy Mihály, vagy Kis Boldizsár, akár Bolday Farkas, esetleg Ugray Gergely, netalán nádudvari Gazdag András váradi lakosok, ha ezek távol lesznek, vagy sárá~ndi Balogh Bálint, vagy hencidai Bessenyei Mátyás, az említett Bnharmegyében, Debrecen mezővárosunkban levő mondott teleken vagy kúriának szomszédainak és mesgyéseinek öszszehívása után a helyszínre menve az említett Debrecen mezővárosunk bíráját, esküdteit, ugyanúgy összes lakóit, azok örököseit és utódait annak nemes teleknek vagy kúriának, a rajta levő és hozzátartozó összes királyi jogoknak, a beültetett szőllós kertével, gyümölcsével, jövedelmével és mindenféle tartozékával együtt örökös birtokú uraságába vezessétek és iktassátok be,~ha ellentmondás nem lenne. Ha ott mégis az említett Debrecen mezővárosunk bírájával, esküdteivel és összes lakóival szembe bárki ellentmondó lenne, azt jegyezzétek fel, és a beiktatás napjától számított tizenötöd.napra az ellentmondás okának előadására kúriánkba, a mi jelenlétünk elé idézzétek meg, egyúttal a birtokbavezetés és beiktatás lefolyását - ha beidéznétek -, a szomszédok és mesgyések nevével, akik a beiktatásnál megjelentek, minden módon kötelesek legyetek feljegyezni és ide megírni. Különben ne cselekedjetek. Kelt Gyulafehérvár, az Úrnak 1582. évében, június hónap 15-ik napján. Hátán címzés : A váradi káptalannak...... (mint előbb) birtokba vezető és beiktató levél Debrecen mezővárasunk bírája, esküdtei és összes lakói részére. A parancslevélben írott telek a régi uradalmi központ, helye, amelynek egy részét enyingi Török János - akkor még a mezőváros földesura 1672-ben Szabó Máté familiárisának adta (V. ö. HBMLT. Évkönyve XVIII. Db. 71991. 14-15 lap, 5. old.) Azt nem tudjuk, hogy Duskás Sára mikor jutott a másik - immár szőlőskertnek fordított - rész birtokába. Azt sem, hogy Csáky Mihály mikor foglalta le. Az azonban bizonyos, hogy mint nemesi telket, Duskás 129

Sára, vagy ugyancsak nemesnek mondott valamelyik férje csak e jogon zerezhette meg. A birtokbaiktatásnál jelen levő szomszédok mind mezővárosi polgárok, tehát a régi kastély helyét három oldalról is polgári telkek vették körül. Duskás Sárát - Dus~ká~s Ferenc gazdag t őzsér és kalmár, szenátor és főbíró - nőtestvérét 1568-bon említik először a jegyzőkönyvek, egy osztályper kapcsán. Ennek szerepl ő i mellette Szabó Józsa és Káka Gáspár, rokonságukra nincs utalás, de egy 1589 évi bejegyzés alapján állítható, hogy mindhármójuknak volt valami joguk a régi kastély telekéhez. (Mag. jkv~ek. Db. 1986. 1568 : 225/8., HBMLT. IV. A ;1011/a. 5. 168/1, - 2, 4. reg.) - Mindkét férje, Posztónyíró Deák, András és Tarkó András nemes volt, - [az irat keletkezésekor, (1582-ben) már halottak. Deák András 1572 szeptembere elő tt halt meg], - Duskas Sárával posztókereskedéssel és pénzkölcsönzéssel foglalkozó kalmárok voltak. (Mag. jkv-dk Db. 1989. 1571 : 90/3, 132/1 ; 134/4 ; 1990. 1572 : 254/1, 225/2, 314/1, 325/5) Halála után hét évvel szerepel utoljára, amikor bizonytalan kapcsolatú rokona,,a mezővárosi arisztokráciához tartozó kalmár és tőzsér Tar István összes javat letiltja. (HBMLT. IV A 1011/a. 5. k. 168/1-2, 4, 170/1. reg.). 4. Varsó, 1582. október 25. Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Debrecen mez ő - város bírájának és esküdtjeinek.széles körű bírói jogkört adományoz, köztük az itt Lakó nemesek feletti bíráskodás és bormérés kiváltságát is. Nos Stephanus dei gratia rex Poloniae, etc. dam nus, nec non Transilvaniae princeps. Memorise commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod cum nos antiquorum principum et regum et regum vestigüs, qui subditorum suorum libertates et immunitates amplificare magis, quam infringere consueuerunt, inhaerere volentes, tam vero habentes rationem hujus calamitosi temporis, usque oppidum nostrum Debreczen circumjacentium hostium injurüs usque adeo expositum est, ut nisi munificentia nostra regia subleveletur (így), brevi in extremam desolationem, vastitatemque perpetuam redigatur haec introscripta capita ditto oppido Debreczen, de quibus nobis in personis prudentium et circumspectorum Georgü Thury, Stephani Duskas, et Balthazaris Zabo juratorum civium et inhabitatorum oppidi pretati Debreczen pro parte universorum incolarum ejusdem supplioatum est, clementer indulgenda esse duximus ac inprimis annuimus, quidem etiam illustrissimus, gnondam princeps, dominus Ghristophorus Bathori de Somlio, vajvoda Transilvaniae et Siculorum comes etc., frater noster desiderantissimus, peculiaribus mondati literis, i11is concesserat, nec ulli inposterum officiales cujuscumque tandem illi sint, in eodem oppido Debreczen jurisdictionem aliquam exerceat, aut etiam extra óppidum, in agris ipsorum, nec inter bubulcos quoque vulgo 'hajdones vocatos, aliquid quaerere, vel investigare, easdem, que in aliqua re turbare, malestare, aut damnificare praesum,mant. Ad haec decrevimus, ut ipsi cives et inhabitatores oppidi Debreczen, si quascumque m~aleficos, puta incendiario.s, fures, adulteros, praedones, hamicidas, raptores, falsarios, alioque enormi crimine notatos in territoria ipsorum deprehenderint, propria ipsorum authoritate liberam capiendi habeant facultatem, in 130

repenti autem crimine deprehensos, aut per alios, quosl bet exteros, apud ipsos detentos nemo ex manibus ipsorum eripere debebat, sed in eos, ubi convicti fuerint, adhibitis etiam pro ratione necessitatis, torturis, ex praescripto legum seu consuetudium ipsorum sententia lata animadvertant. Nobiles persanas itidem, eidem legi eatenus subj-ectos esse volumus, quatenus aratea quoque, ejusdem crimen perpetrasse dignoscentur, nam extra hunc casum i~n nobiles in maleficio aliquo forte comisso deprehensos non nisi cum scitu comitis vel vel vicecomitis illius comitatus, cujus jurisdictioni subsunt, 5tatuendi potestatem oppidum habeant. Porro ne propter multa variaque servitia praestánda, gravissimasque exactianes qui~bus idem incalae premuntur, in extraneas difficultates conjiciantur, sed potius habeant, unde pu-blicae necessitati consulere possint, annuimus, ut nem ni itidem invitis ipsis civibus, nec nobilis, nec etiam alü cujiscumque status, dignitatis, conditionis et praeeminentiae fuerint, vina educilare liceat, sed toto facultas educilandi penes dittos oppidanos maneat, atque ita omnis hic fructus in communem ipsius oppidi usum, seu necessitatem conventatur. Quod ad successionem in semine deficientis alterutrius conjugum attinet, quandoquidem a~b antiquo super ea re peculiare quondam plebiscitium in eodem oppidb Debreczen praescriptae supplicantes observatum, et adhuc in eodem usu esse,!iiterasque ejusdem rei sic habuisse sed illas iniquitate temporum interüsse perhibeant concedimus, ut de mariti in semine deficientis bonis, tam mobilibus, quam immobilibus, alüsque hereditatibus, quatenus ea omnia avitica fuerint, quarta pars conjugi superstiti, pro more veteri cedat. Si vero propria industria viri defuncti bona alia acquisita fuerint, dimidiam partem vidua obtineat, altera vero ad prox mos et consanguineos defuncti devolvatur, quemadmodum etiam e converso ex parte uxoris cui maritus supervixerit, observare debebit. Postremo, ut securitati ipsorum prospiciatur, omnes controversiarum occasiones amputentur, sancimus, ut nundinae, seu fora annialia et hebdomadalia, juxta repentem ipsorum constitutianem, in medio oppidi foro, ex opposito praetorü et ejusdem oppidi ex adverso domus Petri quondam Santa, aut in pnateis, aut vi~is, ubi aratea plerumque cellebrari so~livta erant, ne ha~beantur. Quae, omnia praemissa et quaevis praemissorum singina, pro libertat bus immunitatibusque et praerogativis ipsorum civibm et inhabitatorum saepe nominatis oppidi Debreczen, ipsorumque cunctis posteritatibus, ex certa nostra scientia regia ac deliberata volunbate, tamqua~m firma, inconcussa, inviolabliter perpetuis futuris temporibus firmiter observanda, eisdem elementer concessimis. In quorum om~nium fidem, memoriam, firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras secreti sigilli nostri, quo in rebus Trancilvanicis utimur, pendentis munimine rdboratas eisdem civibus et universis inhabitatoribus oppidi conmemorati Debreczen clementer duximus esse dandas et concedendas. Datum per manus magnifici fidelis nobis sincere dilecti, Marti~ni de Berzevicze equitis et per Transi~vaniam cancellarü nostri et capitanei Starogradiensis, m arce nostra regia Varsoviensi, vigesi~na quinta die Octobris, mensis videlicet correctionis, anno domini millesimo quingentesimo octogesirno secundo, regni vero nostro septimo. Pergamenen, a vánadi káptalan 1582. november 29-én kelt átírásában, befűzött viaszpecsét töredékével.

Hátán XVI.századi írással : Captalan keolt leuel, az bor arultatas feleol, gonoszteveoknek megfog~asa feleol es szabad testamentum tetel feleol. XVIII. századi írással : Anno 1582. Transsumptae privilegiales sacratissimi Stephani Regis Poloniae et Principis Transilvaniae literae, quibus 1. Quod in oppidanos Debrecenienses nullae officiates exonerant jurisdi~tione, eos nec ~turbent, molestent aut damnificent ; 2. His oppidanos maleficis (tum nobilibus) puniendi, torturandi facwltas, nobiles nostros extra maleficia sine scitu officialium comitatensium liceat ; 3. Nuli a~bsolute, praeter oppidanos vina educilare liceat, fructus omnis in communem eorum usum convertendi ; 4. In deficientiam in semine conjugum bonis aviticis recepere, quarta pars superstiti, acquisitis vero medietas unica pro superstite, alia vero defuncti consanguineis cedat ; 5. Fora hebdomadalia et annualia exposito praetorio, non in plateis celebratur. Hátán XIX. századi ~levéltári jelzet : No. 79. HBMLT. IV A. 1021/b. 238. sz. (Fordítás) Mi István sbb. emlékezetbe ajánljuk jelen levelünk által mindenkinek, akiket illet, hogy mi a régi fejedelmek és királyok nyomdokaihoz akarunk ragaszkodni, - akik inkább alattvalóik szabadságát és jogait szoktá-k szaporítani, mintsem csökkenteni, valamint számolva e zavaros idővel, - mivel a mi Debrecen mezővárosunk a környező ellenségek kártételiének aru~yira ki von téve, hogy ha a mi királyi kegyünk rajtuk nem 'könyítene, rövid idő alatt a végso" romlásra és örök pusztulásra jutna, azokat a belül foglalt pon~takat, amelyeként okos és eszes Thury György, Duskás István és Szabó Boldizsár, az említett Debrecen város esküdtei, polgárai és annak összes lakói nevében könyörögtek, kegyesen engedélyezni voltunk hajlandók, mivel néhai méltóságos fejedelem, Báthori Kristóf erdélyi vajda, kedvelt (hívünk is külön parancslevelében megengedte, legelébb mi is megengedtük nekik, hogy ezentúl bárki tiszttartói legyenek, azok ebben a Debrecen várasban semmiféle joghatóságot ne gyakoroljanak, akár kívül a mezővároson, akár határán, sem a magyarul hajdúknak nevezett marhapásztorok között senki o"ke~t perbe hívni, vagy üldözni, o"ket bármiféle címen háborgatni, zaklatni vagy károsítani ne merje. Ehhez még hozzá tettük azt is, ha a mi Debrecenmezővárosunk polgárai és lakói a határukon mindenféle gonosztev őket, mint gyújtogatók, tolvajok, ~házasságtöro"k, utonállók, gyilkosok, rablók, hamispénz verők és más égbekiáltó bűnekkel jeleskedő k, letartóztathatnak nekik erre saját hatáskörükben joghatóságuk legyen. A tetten érteket vagy más - akármiféle külső emberek á1tas - náluk elfogottakat, senki kezükbő l ki ne vegye, hanem azokra - ha szükség úgy hozza - még kínvallatás árán is,a törvények és a szokásjog előírása szerint ítéletet mondhassanak. Azt akarjuk, hogy az itteni nemesi személyek, a szerint azon törvények alá vetettek legyenek, mint azelőtt is, ha ezen bűnök elkövet őinek bizonyulnak, mert ezeken az ügyeken kívül, esetleg más gonosztetteket elkövet ő és tetten ért nemesekre ne legyen hatalma - csak azon vármegyéknek a főispánjának és alispánjának tudtával, amelynek joghatósága alatt állnák - a mezővárasnak határozni. Továbbá nehogy a sok fajta, igen terhes szolgálat és súlyos adókivetés miatt, amely ezekre a lakókra nehezedik, azok végső ínségre jussanak, hanem

egyaránt gyarapodjanak, a közös szükségnek csak javára lehet, megengedjük, hogy itten senkinek, sem nemes, sem más, bármiféle állapotú, rendű, méltóságú, helyzetű előkelő lenne, a polgárok akarata ellenére bort ne mérhessen ki, hanem a bormérés kiváltsága teljes egészében az említett mezővárosi lakóké maradjon, és így annak minden gyümölcse a mezőváros közös hasznára és szükségére fordítódjon. Ami a magtalanul elhalt bármoly házasfél öröklését illeti, minthogy régi idő tő l fogva a tulajdont illető dologban, ebben is Debrecen nevű mezővárosban a ke~ relmezők bizonyos szokást tartottak, és az még most is gyakorlatban van, s e dologról oklevelük is van, de az idők mostohasága miatt az elveszettnek bizonyúlt, megengedjük, hogy a magvaszakadt férj után mivel a~a ingó, mind az ingatlan javakból és más örökségekből - amennyiben azok mind ősiek - a hátramaradott feleségnek negyedrésze járjon régi szokás szerint. Ha pedig az elhalt férjnek saját szorgalmával szerzett más javai.lennének, az özvegye felét kapja, más része pedig az elhunyt férj legközelebbi rokonára szálljon. Aminthogy fordítva a feleségét túlélő férj is más részét meg fogja tartani. Végezetül, hogy azok biztonságára is gondot viseljünk, és a viszálykodásnak minden lehelőségét elvágjuk, elrendeljük, hogy a heti és országos várárakat, az újabb határozatuk szerint, a mezőváros közepén, a piacon, a városházával szemben, a másik oldalon Sánta Péter házával áteylenben - vagyis ne a fő- és mellék utcákon, ahol azelőtt is tartották volt, - tartsák. Minden előbb mondottakat és az elmondobtal~ból külön is egyeseket a gyakran említett Debrecen mezővárosuk polgárai és lakosai, összes utódaikkal együtt szabadsága mentességei és el őjogai érdekében biztos, szilárd és elhatározott királyi tudásunk szerint, a jöv ő időkben is megtartandó akaratunkból engedtük nekik. Mindezek hiteléül, emlékezetéül és örök erősségére, jelen, titkos pecsétünk - amellyel erdélyi ügyekben élünk - erejével megerősített levelünk kiadását és megengedését, Debrecen nevű mezővárosunk és összes lakói számára kegyelmesen hajlandók vagyunk. Kelt nagyságos és igen kedvelt hívünk, Berzeviczy Mórtan lovagunk, erdélyi kanoellárurnk és starogradi kapitányunk keze által, Varsó városunkban, a javított naptár szerint október 25-n, az Úrnak 1582-ik, uralkodásának pedig hetedik évében Hátán XVI. századi írással : Káptalan költ levél, az borárulás felől, gonosztevőknek megfogása felő l és szabad ~testamer~tom tétel felő l ; XVIII. századi írás : Szentséges István, Lengyelország királyának és Erdély fejedelmének átírott kiváltságlevele, amelyben : 1. Hogy a debreceni mezővárosaikat semmiféle tisztek ne terheljék igazságszolgáltatással, azokat ne háborgassák, zaklassák, vagy nekik kárt tegyenek. 2. Ezeknek a mezo""városiaknak joga legyen a gonosztevőket (még a nemeseket is) büntetni, kínvallatni szabad legyen, 'gonosztérfeleken kívül a mi nemeseinket is, a megyei tisztek tudta nélkül. 3. Senkinek ne legyen szabad a mezővárosukon kívül bort korcsmáltatni, annak minden gyümölcse a közös haszonvételre fordítandó. 4. Megszakadás esetén a férj ő si javait szerezze vissza, a negyedrésze abból a hátramaradott feleségnek járjon, a szerzettből pedig fele a hátramaradotté, a másik fele az elhalt fél vérrokonaira szálljon. 133

5. A he-ti és országos vásárokat a városháza előtt és ne az utcákon tartsák. A közölt oklevél a XVI. század második felére részletesebben szabályozta a mezőváros magisztrátusának jogkörét, a bírói illetékesség tekintetében, mint a korábban fermálló rendelkezések. (V. ö. ~IBMLT. évkönyve XVIII. Db. 1991. 17-18. old.). Ugganis a nemesekkel folytatott vitában az 1563. aug. 2-án és 1568. máj. 28-án kiadott oklevelekben (Id. h. 6. és 8. okl. 15-17, 20-21. old.) e téren fokozatos b ővülést lelhet észrevenni, de úgy látszik az azokban foglalt rendelkezéseket a városban lakó nemesek nem minden esetben érezték kötelezőnek magukra nézve. Ettől kezdve csak a nemesek egymás közti polgári peres ügyét vihették volna a nemesek ügyében ítélkez ő bírói fórumok elé. A bormérés joga felett folytatott vitában a földesúr egyértelműen a, mez őváros érdekeit védte, wgyanúgy mint a közteherviselés tekin~teté~ben is. A XVI. század közepén már érvényes szokást e tekintetben János Zsigmond 1561. június 9-én kelt oklevele tette kötelezővé. (U.o. 3-4. okl. 11-13. old.). 5. Krakkó, 1583. január 7. Báthori István lengyel király parancsa Kardos Miklóshoz, hogy házába, Debrecen mezőváros biztonságát veszélyeztet ő gonosztevőket ne fogadjon be, bormérés címén. Stephanus dei gratia, rex Poloniae magnus dux Lithuaniae, Russiae, Prussiae, Masoviae, Samogitiae, Kioviae, Voliniae, Podlaohiae, Livoniae que dominus necnon Transilvaniae princeps. Tibi fideli.nostro, egregio Nicolao Kardos, sa~lubem et gratia~m nastram regiarn. Canquestum est majestati nostrae, in persona fidelium nostrorum judicis, juratorum, ceterorumque civium et cammuni~ta~tis oppidi nostri Debreczen, quod fidelitas tua ad libitum suum contra oppidi illius di~bertates et consuetudines vina proprü qúaestus causa educillet seu popinet, atque etiam facionorasos homines in aedes suas recipiat, nec.illos ad nequisitionem communitates judicis sisti, ut ac illorum crimine jure mediante cognoscatur, concedat, cum neutrum horum serenissimorum Ungariae regum privilegüs sibi indultum esse docere passit, supplicatum majestati nostrae est, humiliter, ut ea in re illis de opportuno remedio clementer providere dignaremur. Quandoquindem autem injustum,esse, censeamus, quemgwam privvlegüs suis abuti eaque latius, quam ~doceat extendere et nobis perspectum sit, neutrum illorum in privilegio fidelitas tua continere neque committentes, ut ejusmodi juris in aequalitate et illicito latrones recipien~di conatu. Fidelitati tuae horum serie mandamus firmiter, aliud habere nolentes, ut deinceps ab ejusmodi, coeptis plane absistat, sed ad privilegiorum suorum a divis Ungariae regi~bus concessarum contenta, omnunodo se accommodet, secus ergo fidelitas tua ne ne fecerit, praesetibus perlectis exhibenti restitutis. Datum in arce regfa Cracoviensi, septimo die mensis Januarü, anno domini millesimo quingentesimo octogesimo tertio, regni vero noátro septima. Stephanus rex mp. Martinus de Berzevicze mp. cancellaris.

Eredeti, papír, alján viaszba.nyomott ostyapecsét. Hátán más kéztől egykorú írás : Sitephani, Polon ae regis, Transnlvaniae principis, li~terae inhibitor ae, de educillatione nini et receptione maleficorum. Anno 1583. ; - Más kéztől : Kardosnak zol, hogy latrokat be ne fogaggyan házában.. Nr. 42 ; Még d~és őbbi írass Pr. No. 81. HBMLT. IV. A. 1021/a. Muo. 37. (Régi jelezet : Vár. ltár. Okl. gy. 470.). (Fordítás) István, Isten kegyelmébő l Lengyelország királya, Litvánia, Oroszország, Poroszország, Mazovia, Samogitia, Kiev, Volhinia, Podlachia és Livonia nagyhercege és ura, valamirvt Erdély fejedelme. Neked, hívünk nek, tisztelt Kardos Miklósnak királyi üdvözletünket és kegyelmünket, a mi mezővárosunk, Debrecen bírája esküdtei, a többi polgárai és annak közönsége nevében panaszkodtak nekünik, hogy hűséged azon mezőváros szabadsága és szokásjoga ellenére tetszésed szerint saját borát kereskedés céljából korcsmálja, azaz méri ki, de azt is, hogy gonosztevő embereket fogad be házába, és azt perbefogás után nem állítja ~a bíró elé, hogy azok bűntettét törvényes úton felfedezzék, nem engedi. Mivel ezek közül egyiket sem tudja bizonyítani, hogy Magyarország nagyméltóságú királya 'kiváltsággal megengedte volna, felségük előtt alázatosan könyörögtek, miszerint méltóztassék e dologban nekik alkalmas orvoslással kegyelmesen gondoskodni. Mikór tehát azt is igazságtalan dolognak véljük, hogy ha bárki visszaél kiváltságaival, hogy azt is átláttuk, hogy a jog ilyen egyenl őtlenségével és a rablók befogadásának meg nem engedett igyekezetével szélesebbre kívánja tárni, hűségednek erősen megparancsoljuk; másként ne akarjon cselekedni - hogy ezután az ily módon kezdett dolgoktól teljességgel tartózkodjék, sőt magát a Magyarország szent királyaitól engedett kiváltságaihoz alkalmazza magát, másként tehát hűséged ne cselekedjék, miután átolvasta és a bemutatónak visszaadta jelen levelünket. Kelt Krakkói várunkban az 1Jrnak 1582Jik esztendejében január hó hetedik napján. Hátán : István, Lengyelország királya és Erdély fejedelme tilalom levele. 1583 évben a bormérésről és gonosztevők befogadásáról ; Más kézto"l : Kardosnak szól, hagy latrokat be ne fogadjon házában. 42. szám. Protocallum : 81. A bevett joggyakorlat szerint nemes telekre vagy házba törvényes ítélet nélkül még a birtokos felett joghatóságot gyakorló személy sem léphetett. A mezőváros bírósága a Kardos család kúriájába tehát vizsgálatot nem tarthatott, mert.az ott tartózkodó felett nem rendelkezett bírói illetékességgel. A kisebb királyi haszonvételeik közül a saját boranak kimérését és korcsmáltatását a nemes saját kúriájában gyakorolhatta. A mezőváros akkor m;ár e jognak birtokában volt, tehát a kúriában tartott korcsma a kommunitás jövedelmét csonkította. - Kardos Miklós az irat kiadása idején egyetlen férfiágon élő leszármazottja volt a családnak. A kúria negyedrészének tulajdonosa Józsa nevű testvérének özvegye, Lónyay Erzsébet volt. 135

s. 1583. január 8. Báthori István lengyel király parancsa Debrecen mezővárosban lakó nemeseknek, hogy amíg a mezőváros haszonvételében részesülnek, kötele~ek a magisztrátus bírói illetékességét elismerni. S~tephanus dei gratia stb...... Fidelilbus egregüs et nobilibus in oppido nostro Debreczen commorantibus praesentes visuris. Salutem et gratiam nostram regiam. Non sine gravi querela fidelium nastrorum prudentium et circumspectarum judicis, juratorum et universorum oppidi nostri Debreczen perlatum majestati nostrae est esse plerosque ex fidelitatibus vestris, qui nobilitatis et exemptionis ipsorum praetextum causantes, a consimilibus aneribus cum caeteris i~ncalis dicti oppidi sufferendis sese abstraherent, penvtus pra~estare subterfugerent in praejudicium praefatorum oppidanorum detrimentumque communitatis eorum valde magraum. Cum autem ipsa vicinitas circumjacentium hostium necessario, quasi hoc afflictissimo oppidi istius statu postulet, ut si utilitates, fructus, aliaque cammada saepedicti oppidi fidelitati vestrae aequa cum caeteris civibus sorte percipiant, onera etiam publica in solutionibus varüs, et servitüs praestandis exhibere minime recusent. Proinde fidelitatibus vestris harum serie committimus et mandamus fermiter, ut amodo i~npasterum solutiones publ cas, muniaque laboris et onerum cum alüs civibus supportari minime suliterfugiant sed quicquid cammunivtatis illius usui, defensioni, conservatiani fidelitates vestrae agnoverint, id.a,bsque omni tergiversatione praestent. Pnaeterea volumus, ut ex parte judiciorum mandato a serenissimo quoradam principe domino Joanne secundo electo rege Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. bonae memoriae ipsis incolis praelibati oppidi superinde dato fidelitates vestrae sese accommodent et ad eorundem oppidanorum instantiam ac requisitionem juxta receptam cansuetudinem ipsius oppidi sigillo judicis legitime citati, citationi obtemperare, cor~am judicibuspue et juratis civibus comparere, eorum que judicio sistere, judiciurrque et debitae justitiae inpensionem ex decreto eorum communi pronunciatam recipere, sub poena ab ipsis oppidanis in similibus abservari solita debeant et teneantur, quod in causis civilibus tantum, tam bonorum iratra territorium ejusdem oppidi instar aliorum civibm possessorum, quam aliarum civilium injuriarium ratione in eodem oppido exortis observari volumus caeterum alias actiones extra territorum emergentes, foro nobilitates ad quod pertinere dinoscentur salvas relinquimus. Datum in arce nostra regfa Cracoviensi octava die mensis Januarü anno domini ~millesimo quingervtesimo octogesmo tertio, regni vero ~nostri septimo. ben. Eredetin átírt. Átírva I. Rudolf 1600. márt. 17-én kiadatt oklevelé- HBLMT. IV. A. 1021/~a. Muo 66. (Régi jelzet. Vár. ltár. Okl. gy. 491. (Fordítás) István, Isten kegyelméből stb. A mi Debrecen mez ővárosunkban lakó nemes és tisztát híveinknek, akik jelen levelünket látni fogják a királyi üdvözletünket és kedvezésünket. A mi Debrecen mezővárosunk 13 6

eszes és okos híveinek, annak főbírája, esküdtei és összes lakói által felségünk elé terjesztett nem nehéz panasza nélkül van az, hogy hűségek közül nem kevesen vannak olyanok, akik nemességnek és kiváltságnak ürügyét okozzák, hogy kivonják magukat a nevezett mez őváras többi lakóját terhelők alól, teljességgel vonakodnak azokat teljesíteni, az említett mezővárosiak nagy romlására és sérelmére. Mivel pedig környes~körül levő ellenségek szomszédsága ezt megköveteli, mint ahogy a mezőváros siralmas állapota is, hogyha hűségtek egyenlő részben osztoznak a nevezett mezőváros haszonvételéhén, gyümölcseiben a többi polgárral, egyáltalán ne vonakodjanak a különféle fizetésen és szolgálatok teljesítésében is a terheket viselni. Ezért keményen megparancsoljuk és meghagyjuk hűségteknek jelen levelünk rendében, hogy mostantól fogva a közönséges adókat, közmunkákat és mindenféle - polgárokat nyomasztó - terheket egyáltalán ne vonakodjatok vállalni, hanem mindazokban, amelyeket a közönségnek hasznára, védelmére, megőrzésére hű - ségtek ismernek, azokat minden minden vonakodás nélkül teljesítsék. Azonfelül azt is akarjuk,!hogy mindazt, amit a bíróság felő l néhai boldog emlékezetű János úr, Magyarország, Dalmácia, Horvátország királya az említett mezőváros lakóinak parancsban adott, hűségtek magukat ahhoz alkalmazzák, és azon mez ővárosiak perbehívására e mez őváros bevett szokása szerint, a mez őváros bírája pecsétével törvényesen megidézve, az idézésnek engedni a bíró és az esküdt polgárok előtt megjelenni, bírósága. elé állóni, azok közös határozatával hozott ítélet végrehajtását elfogadni, a, mezővárosi lakókra kiróni szokott büntetés alatt megtartani legyenek kötelesek. Azt akarjuk, hogy ezeket csak a polgári perekben és csak a város területén - más birtokos polgárok példájára - a városban keletkezett, más polgári ügyekben tartsák meg. Egyébként a városon kívül keletkezett más peres ügyeknek azon nemesi bírói fórumok elé vitelét tová~b~bra is épségben hagyjuk, amely elé tartozni ismerik magukat. Kelt Krakkó királyi várunkban, az Úrnak ezer ötszáz nyolcvanharmadik esztendejében, január 8-án királyságunknak pedig hetedik évében. Ez az oklevél bővíti a mezőváros bírájának és esküdttársainak a városban lakó nemesek fölötti bíráskodási jogát, amelyet János Zsigmond 1568-1570 között négy oklevelében is lerögzített. Ugyancsak ismételten kötelezi az ottlakó nemeseket, - mivel a mezővárosi polgárokat megillető közös haszonvételekben is részesülnek -, hogy azokkal a terheket is egyenlően viseljék. (V. ö. HBMLT. Évkönyve. Db. 1991. 11-13, 15-18, 20-22, 22-24 old. 4., 6., 8. és 9. sz. oklevél. (Ezt az oklevelet 1609-ben Báthory Gábor és 1656-bon II. Rákóczi György is megerősítette, ami arra mutat, hogy a vita a XVII. században is újból feléledt (ad Muo. 92., ad Muo. 172., ad Muo. 192. sz.) 7. Lelesz, 1584. január 30. Báthory Miklós országbíró parancsa a leleszi káptalanhoz, hogy Kardos József özvegye Lónyay Erzsébet panaszára Debrecen város bíráját ~s esküdteit bírói széke elé idézze meg. (Regeszta) 137

A leleszi konvent Báthori Műklós országbíró parancsára jelenti, hogy néhai Kardos Józsa özvegye panaszára megidézte Debrecen mezővárosban nemes Szabó Miklóst, Thury Györgyöt, Duskás Istvánt, Szabó Boldizsárt, Posztómetsző Deák Andrást, Bakóczy Mihályt, Varga Györgyöt, Nagy Péter vejét Bornemissza Ferencet, továbbá Márton Tamást, Syke Pétert, Kalmár Pétert, Szappanos Istvánt,. Csiszér Jánost, Cseke Pétert, Csorba Lászlót, Szentpáli Balázst, Mészáros Benedeket, Nyirő Gáspárt és Demetert, Varga Imrét, Bacsó Jánost, Nyomoka Györgyöt, Lakatgyártó Jánost, Szalai Pált, Borbély Jakabot, Nagy Gáspárt, Tóthfa~lussy Istvánt, Szabó Imrét, Mód Mátét, Tóth Bertalant, Mészáros Imrét, Kalácssüt ő Istvánt, Ábrahám Pétert, Rácz Tamást, Csütörtök Pált, Bornemissza Antalt, Koh Mihályt, Kocsis Mátét, Varga Miklóst, Bacsó Gergelyt, idősebb Kovács Jánost, Kovács Györgyöt, Nagy Mártont, János Mihályt, Beke Lászlót, Forgó Mihályt, Csurka Györgyöt, Mészáros Imrét, Szegedi Antalt, Geszterédi Istvánt, Kőrösi Szűcs Gáspárt, Párnás Pált, Nagy Istvánt, Eötvös Ambrust, Szabó Pált, Szabó Antalt, Tóth Boldizsárt, Nagy Gáspárt, Kocsis Sebestyént és Bedő Györgyöt, a mézőváros esküdt polgárait, hogy 1582. november 11 tájban Debrecen mezővárosában, Biharmegyében levő nemesi kúriájára mentek és ott a nemesi előjog és szabadság szerint gyakorolt pénzért való bormérést nyilvánosan megakadályozták és megtiltották". Ugyancsak a város lakói közül némelyeket, akik abba a házba, vagyis nemesi kúriába mentek a tilalom ellenére bor vásárlás és borivás kedvéért, ott összefogdostatták és megbüntették. 1583. január 20-a körül Szabó Miklós főbíró és az említett esküdtek Homonnai Drugeth István, Zemplén vármegye főispánja és Enyingi Török István, valamint Török Fruzsina asszony, Drugeth István felesége, - miután bizonyos fegyveres embereket küldtek a kúriájára és hatalmaskodva a panaszos házára törtek -a ház ormára kitűzött korcsmáltató cégért vashoroggal lehúzták, a bíró és az esküdtek azt elvitték. Azonkívül július 22-e körül az említett Szabó Műklós főbíró és esküdt társai Homonnai Drugeth István, Enyingi Török István és Török Fruzsina asszony megbízásából fogadott emberekkel és cinkosaikkal ne mesi kúriájára törtek, a ház ormára tűzött cégért, a szabad.bormérés jelképét, vashoroggal letörték, neki több mint 12 000 forint kárt tebtek. Ezért a káptalan idézze meg a meghirdetett oktávális törvénynek tizenötödik napjára Homonnai Drugeth Istvánt, feleségét, Török Fruzsina asszonyt, Török Istvánt, a debreceni főbírót, a névszerint felsorolt esküdt polgárokat. 1584. február 22-én a káptalan küldötte, az országbíró parancsára hites emberét kiküldötte Az 1584. április 18-án az személyesen megjelent Thury György főbíró házánál, ott,duskás Istvánnak, Szabó Boldiasárnak, Varga Györgynek, Bornemissza Ferencnek átadta az idézést. 1584. május 5-én az országbíró székén a nevezetteket hatalmaskodás. miatt 1400 frt. fejváltságban és 12 000 frt. kártérítésben elmarasztalta. A végzésről a káptalan hiteles másolatot állított ki. Papíron, viaszpecsét töredékével. HBMLT. IV. A. 1021/b. 103. sz. 138

A korábbi, Báthori István lengyel király által kiadott (4 : és 5. sz.) oklevél ellenére Kardos Józsa özvegye az őt illető kúria részében mégis csak korcsmát tartott, e miatt tört ki a ha~talmaskodásba~n megnyilvánuló viszály, a magisztrátus és bónyay Erzsébet között. Ebben a viszályban a magisztrátus a másik nemesi telek (az uradalmi kúria) birtokosai, enyingi Török István és nőtestvére, Homonnai Drugeth István felesége és férje is a magisztrátust támogatótag avatkoztak be. Azért kerültek ők is a főbíróval és esküdtekkel az alperesek közé. 8. Gyulafehérvár, 1584. március 22. Báthori Zsigmond fejedelem parancsa a Debrecenben lakó nemesekhez, hogy a bíró idézésére nzegjelenni, esküb tenni tartoznak. Sigismundus Bathori de Somlio, vajvoda Transilvaniae et Siculorum comes etc. Universis et singulis nobilibus in oppido nostro Debreczencommorantibus sailutem et favbrem, Ex significatione prudentium et cireumspeetorum judicis, juratorum ac universorum civium et incolarum ejusdem oppidi nostri Debreczen intelligimus, qualiter nos constitutaoni et ordinatiani Stephani regis Poloniae, domu1i partrui nobis observandissimi et nostrae, ratione et praetextu sufferendorum communium cum ipsis exponentibus onerum, ex comparentiaque i~n judicio et aliocausis, maxime autem consideratione illius loci statusque praesentis temporis factas et statutae, nondum per omnia paxere velletis, ial hoc nirnirum, quod cum in actione aliquae juridica vel alia fassiones vestnae essent necessariae coram judice et juratis civibus Debreciensibus comparere et more usitato legitirnoque deposito sacramento veritatati testimonium recuperetis, atque ac recipienda vestra, vestrarum judicem nobilium comitatus Byhariensis vobis adduci postularetis. Quod cum non porro maxima molestia, incommodoque ac praejudicio ipsorum exponentium sit, tum certe ad excitandam nostram, animorurn vestrorum dissensionem (quae jam excepto uno hoc articulo penitus vos sopito esse perhibetur) ma~nifesta occasio detur. Ut hinc rei ~tempestive,subvenire possit, a~,supplicationem dictorum exponentium, vobis harum serie committimus et mandamus firrniter et acceptis praesentibus et rebus sic, ut praefertur, statis et habitis, amodo inposterurn etiam hac una in re, sicuti in reliquis omnibus pares curn oppidanis esse, atque coram judice et juratis ipsius ad perhibendum testimonium veritati, ~dum scilicet citari facietis, comparere debeatis et ~teneamini. Alioquin dicti exponentes cum in hoc re, tum in alüs, juxta privilegia ipsorum procedendum plenariam a nobis acceperunt facultatem. Secus non facturi praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum Alba Juliae, vigesima secunda die mensis 1Vlartü, anno domini millesi~mo quingentesimo octuagesimo quarto. Sigismundus Bathori de Somlio mp. Duplán hajtott papíron, alján piros ostyapecsét. Hátlapján baloldalt XVI. századi írással : Ut nobiles De~breczenienses in testificationibus juramentum deponere et fateri teneantur. 1584. No. 137. Sigismundu s de Bathori. 139

XVIII. századi írással : Prív. No. 86. HBMLT. IV, A. 1021/a. Muo. 42. (régi szám : 475.) (Fordftáa) Somlyói Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem stb. Debrecen mez ő - városunkban lakó minden nemesnek egyenként is üdvözlet és kegy. Debrecen.mezővárosunk eszes és okos bírája, esküdtei és minden lakója jelentésébő l megértettük, hogy ti Istvánnak, vengyelország királyának, nekünk nagyon tisztelt urunknak, nagybátyánknak, a panaszolkodák számára, a közös teherviselés akóból és címén, a bíróság előtt való megjelenés végett is legf őképpen bizonyos okokból a körülmények és idők mérlegelése után a közdologok viselésére hozott és megállapított rendelkezésének és parancsának egyáltalán nem akartok engedelmeskedni, f őleg pedig abban a tekintetben, hogy ha val~aki~nek valamiféle peres ügyben a ti bevallásotokra szüksége lenne, Debrecen bírája és esküdtei előtt megjelenni és a szokott eskütétel után az igazság megállapítására, a tietek kivételére a ti Bihar vármegyei szolgabírótókat követelitek elő hozatni. Mivel ez nem eáhetik meg, a panaszalkodák nagy terhelése, zaklatása és sérelme nélkül, egyuttal bizonyos új viszálykodás (amely már egyetlen alkalom kivételével elcsendesedni bizonyult köztetek) indítására ad alkalmat, azért hogy ennek a dolognak idejekorán elejét lehessen venni, az említett panaszolkodák kérésére a levél által keményen meghagyjuk és megparancsoljuk e levelünk által, miután megkaptátok és - az előadottak szerint - a perek megállftása és visszavonása után, mint minden másban ebben a dolagban is, a mezővárosiakkail mindenben egyek lenni, a mezőváros bbírája és esküdt polgárai előtt, mikor azok az igazság felderítése végett megidéznek, megjelenni tartoztok. Máskülönben a panaszkodók ebben az ügyben is mint minden másban, az előttük peresked őknek teljes felhatalmazást kaptak. Másként cselekedni ne akarjatok, miután elolvasás után a bemutatónak visszaadtátok. Kelt Gyulafehérvárott, az Úrnak 1584. esztendejében, március hónap 22-ik napján. Báthori Zsigmond sk. Kovacsóczy Farkas sk. kancellár. Hátán : Báthori Zsigmond, hogy a debreceni nemesek a tanúskodásban az esküt letenni és bevallást tenni tartoznak. 1584. 137. sz. Báthori Zsigmond. 9. Várad, 1584. szeptember 9. Váradi káptalan bizonyságlevele Debrecen mezőváros részére, hogy Kardos Miklóst és Kardos Józsa özvegyét, Lónyay Erzsébetet tiltották házuk és nemesi kúriájwk eladásától Csukath Péter számára. Nos requisitores (etc)... ecclesiae Varadiensis. Memoriae commendamus per praesentes, quod nobiles circumspecti Joannes Literotus notarius et Martinus Wigkedweo, cives oppidi Debreoczen, nostram venientes praesentiam, nominibus et in personis prudentium circum- 140

spectorum judicis et juratorum civium, nec non universi senatus st communitatis ejusdem oppidi Debreczen per modum solennis protestationis et inhi~bitonis nobis significare curaverit in hunc modum, qualiter ipsi certo intellexisset et rewera percipissent, quod egregius Nicalaus Kardoe, totalem et integram domum suam simulcum cuűa et habita, ac cunctis suis utilitatibus et pertinentüs, quibuslibet, in eodem oppido Deobreoczen, in theatro ejusdem oppidi, penes domos providorum, ab una Ladislai Chjorba, ab altera vero Joannis Zabo, concivium suorum, in comitatu Byhoriensi existentem ha.bitam, nullo lsgitima ammonitione facta, ipsi~s i~nscüs et ad dsrogamen jurium eorundem civium magnum et manifestum, egregio Petro Chykath, praefecto castri Bajon divendere et ab ipsi abalienare vellent et niterentur, vel jam defacto divendidissentque, unde factam hujusmodi protestationem idem Joannes Literatus notarius et Martinus Wigkedweo nominibus et in personis quorum, suprapraefatum Nicolaum Kardos et generosam dominam Elisabetham Lonyay, relictam egregü quondam Josae Kardos a venditione, inscriptione et concambiali permutatione ab alienatione, dictum antem Petrum Chyukath, aliorumque, quaslibet, cujus vis status et conditionis homines ab emptiane, occupatione, sibi ipsis quovismodo appropriatione, usurpatione, passessions, detentions, usu, dsnique fructuum ac quorumlibet utilitatum ejusdem domus et pertinentiarum suarum perceptione seu percepifactione, serenissimum principem et dominum Stephanum, dei gratia regem Polaniae e~tc., necnon simi~liter primcipem et dominum Sigismundum Bathori de Somlio, vojvodam Tnansilvaniensem et Siculorum comitem etc. dominos nostros semper gratiosissimos a donatione datatione, collatione, consensusque corum superius adhibitione, locaque capitwlaria et conventualia, aut alia quaevis credibilia a statutione, introductione et literarum quarumli~bet authentiarum superinde extradatione et emanari factione jam fatis vel in futurum fiendis inhibuissent, contradicendo contradixissent, inhibendo prout inhibuerunt, contradicendo et contadixerunt, inhibendo coram nobis publice et manifeste, harwm nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum Vara~dini, feria quarta proxima post festum Nativitatis semper Virginis Mariae, anno domini millesimo quingentesimo octaagesimo quarto. Eredeti, papír, missilis formán hajtva, befűzött viasz pecsét nyomával. HBMLT. IV. A. 1021/b. 93. sz. (Fordítás) Mi a váradi egyház levéltárosai stb. Emlékezetbe ajánljuk jelen levelünket, hogy Debreczen mezőváros eszes és okos jegyzője, Deák János és polgára, Wigkedvű Mihály személyükben elém;k járulva, Debrecen váras eszes és okos bírája, esküdt polgárai, valamint egész tanácsa és közönsége nevében ünnepélyes óvás és tiltás formájában előadták nekünk ezen a módon, miszerint ők biztosan tudják és valóságosan meg is győződtek arról, hogy nemes Kardos Miklós, Bihar megyében, Debrecen mezővárosban, annak piacán, egyfel ő l eszes Csorba László, másfelől pedig Szabó János polgártársaik szomszédságában fekvő és általa bírt egész házát és nemes kúriáját, minden tartozékával és haszonvételével, törvényes figyelmeztetés megtétele nélkül, tudtuk és akaratukon kívül nagy és nyilvánvaló méltánytalanságukra, kárukra és sérelmükre, nemes

Csukath Péternek, a bajori várnagyának igyekszik és el akarja idegeníteni, vagy már ténylegesen el is idegenítette. Ennélfogva az említett Deák János és Vígkedvű Márton az említett Kardos Miklóst és nemzetes Lónyay Erzsébetet, néhai nemes Kardos Józsa özvegyét az eladástól, a zálogba adástól, cserétől, elidegenítéstől, az emutett Csukath Pétert pedig és bármiféle rendű-rangú embert a megvásárlástól, elfoglalástól, tulajdonba vételtő l, bitorlástól és birtoklástól, megtartástól, haszonvételt ő l, a ház és tartozékai hasznának felszedését ől, vagy felszedetésétő l a méltóságos fejedelem urat Isten kegyelméb ől István, Lengyelország királyát, valamint nagyságos somlyói Bátihori Zsigmond fejedelem úrat és székelyek ispánját, nekünk mindenkor legkegyelmesebb urunkat az eladományozástól, eladástól, átengedésétől, beleegyezésük adásától, a káptalanokat, a konventeket és az összes hiteles helyeket, a már megtörtént vagy leendő birtokba iktatástól, birtokba helyezést ől, effelől való hiteles iratoknak és okleveleknek kiadásától és kiadattatásától tiltották, ellentorondássa~l óvták, aminthogy tiltással, ellentmondással megakadályozták előttúnk is nyilvánosan és világosan tett tiltással akadályozzák, a mi levelürnk ereje és bizonysága szerint. Kelt Váradon, az rtrnak 1584. évében, szeptember 9-ik napján. Az irat egy hosszú és a város részére végül eredménnyel járó pereskedés kezdetét jelenti az 1584-ben a még élő egyik leszármazott, illetve a másik elhalt, férfi özvegye tulajdonában levő nemesi kúria megszer zéséért. A kúria korábbi történetére v. ö. HBMLT. Évkönyve XVIII. Db. 1991. közölt okleveleket (5-11. old. 1-2, sz. oklevél és u. ott 19-20 old. 7. akl.) 1527. Kardos Józsa? 1584. Mikló~~ Józsa felesége Lónyai Erzsébet CHARTERS REFLECTING THE RELATIONSHIP BETWEEN NOBLEMEN AND THE TOWN OF DEBRECEN IN 1579-1584 (by) István Balogh Hostility was maintained between the market town and the noblemen living in the town. The charters published here show that the Debrecen magistracy backed up by the Princes of Transylvania managed to' obtain the power of juris diction in lawsuits between burghers and and noblemen. From this judgement, an appeal could be lodged with the Prince's Supreme Court. In addition, the town was accorded the power of retribution in cases of crime definitely stated in spite of the deliquent's noble status (Charters 4, 6 and 8). In the dispute with noblemen the right of selling wine due to the owners of the two nobleman's estates was of prime importance. This right could be exercised by the owners or their leaseholders to the damage of the town public house, which provided the main revenues of the town. Using the help of noble part-. owners, the town magistracy succeeded in forcing the owner of one mansion to sell his estate and its appurtenances by way of relentless persecution (Charter 9).