SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI CSALÁD- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI OKMÁNYOK A NAGYBÁNYAI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN

Átírás

1 Balogh Béla SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI CSALÁD- ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI OKMÁNYOK A NAGYBÁNYAI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN Az Állami Levéltárak nagybányai fiókja gyakorlatilag 1953-ban mint tartományi levéltár létesült. Az érvényben lévő szervezési elveknek megfelelően az egység gyűjtőterülete a kezdeti évektől 1968-ig az egykori tartomány területére terjedt ki, mely magába foglalta a történelmi Máramaros megyének a Tiszától délre fekvő két járását, Szatmár megye Romániához csatolt területét az egykori Kővárvidék 3/5-ét is beleértve. Ugocsának egy részét valamint az egykori Szolnok-Dobokához tartozó Lápos vidékét és Szilágy megye északi területeit Szilágycseh és Tasnád körzetét is beleértve. Az 1968-as megyeegyesítés révén ez a terület csaknem a felére csökkent. Az addig átvett levéltári anyag azonban, az anyakönyveket leszámítva, helyben maradt. Folyóméterekben számolva a gondozásunk alatt lévő levéltári anyag döntő többségét állami és helyi igazgatási intézmények ránk örökített okmányai, valamint vidékünk bányaipari jellegét tükröző bányaigazgatási és -felügyeleti intézmények és vállalatok levéltári hagyatéka képezi. Állagaink és fondjaink mindenek előtt a mi vidékünk gazdaság-, társadalom-, politika- és művelődéstörténetének legfontosabb tárházai. De az utóbbi hatvan és egynehány év anyagát leszámítva, a helyi jelenségek és folyamatok elszakíthatatlanul kapcsolódnak a környező megyék és az 1918 előtti Magyarország hajdani életéhez. A mai Kárpátalja nagy területeinek - Körösmezőtől kiindulva Rahó, Técső, Huszt és Dolha körzete, valamint az északabbra fekvő Verhovina helytörténete a nálunk lévő levéltári anyag nélkül csak torzó lehet. Máramaros századokon át főként a Tiszán sót és később fát szállított az Alföldre, s onnan pedig mindennapi megélhetéséhez élelmet vitt haza. A XVIII. század utolsó évtizedeitől kezdve Bereg, Szabolcs de még a Hajdúság és Szolnok körzete is bányajogilag előbb a nagybányai bányatörvényszéknek, később bányakapitányságnak volt alárendelve. így nagyon is érthető, hogy Beregszász és Munkács körüli vas- és timsóbányákról, de még a XIX. század végén és századunk elején megindult artézi vízfurások nyomán felbukkanó tiszántúli kőolaj és gázfeltörések első időszakára vonatkozóan is sok adatot találhat a kutató Nagybányán. Ezeket a történelmi forrásokat bárki felhasználhatja. A Szabolcs-Szatmár megyeiek azonban leginkább azokban a családi levéltárakban kutathatnak eredményesen, amelyek részben erről a vidékről vagy Hevesből, részben pedig Nagykároly környékéről kerültek hozzánk.

2 Régisége miatt elsőként az Irinyi család levéltáráról kell említést tennem. A Nagykárolyhoz közel fekvő Iriny nevezetű helység neve 1279-ben bukkan fel okiratanyagunkban, de a falu nevét felvevő család megőrzésünkben lévő első oklevelét még 1264-ben datálták. 1 A család főként Szatmár és a XVIII. század közepétől Szabolcs megye körzetében serénykedett, de Zsigmond nevezetű tagjaként II. Rákóczi Ferenc idejében fejedelmi biztost is adott a hazának. 2 A család főként Nagykároly környékén szerzett birtokokat, de 1479-től Derzs, Kántorjánosi és Hodász is az övék, 1650-től pedig Pátyod, Mátészalka és Csaholy, 1770-ben Győrtelek, Kocsord, Nyírmeggyes, Ópály, Parasznya és Sándorfalu nevezetű Szatmár megyei helységekben, 1784-ben pedig Jármin szerzett részbirtokokat. A középkori Szabolcs megye területén Gyulaházán ben zálogbirtokot, 1658-ban Újfehértón, 1770-ben Gebén és ezzel párhuzamosan Karászon, Őrmezőn és Ramocsán szereztek birtokot. Az utóbb említett helységekre vonatkozó okiratok eredeti vagy hitelesített átirat formában már 1328-tól kezdődően jelen vannak az Irinyi család levéltárában, nyilván az érintett birtokok ekkor még más családok tulajdonában voltak. 3 Az Irinyi család levéltárából 1902-ben Irinyi Irinyi István összeállításában egy 65 lapos, nyomtatott ismertető jelent meg, amely egyben az 1,10 folyómétert felölelő anyag legfőbb nyilvántartása is. A fenti családdal azonban abban a gyűjteményben is találkozunk, amelynek anyaga 1880 körül került Szabolcsból Máramarosszigetre. A ma összesen 626 leltári egységet felölelő és az es időszakban keletkezett okmányok, peres iratok, számadások és kivonatok akkor Petrovay György Máramaros vármegyei levéltárosra, a Turulban 1887-től többször is jelenlévő genealógusra voltak bízva. Az anyag egy része egy, a XIX. század közepén készült "Elenchus" alapján, családonként fasciculusokra volt bontva és rendezve. Ez az elenchus az anyag egy kisebb részének ma is nyilvántartásául szolgál. Minden fasciculus egyegy család köré van csoportosítva. Készítője, mielőtt egy újabb anyagcsoport ismertetésére térne át, egy genealógiai táblázattal zárja le a fasciculusba sorolt okiratok felsorolását. Az ebben megtalálható 234 eredeti levéltári anyag 1724 és 1841 közötti években íródott 4 A többi 392 darab 1545 és 1902 között datált anyagnak azonban semmiféle nyilvántartása sem volt, ezeket családok szerint megkísérelt csoportosításban több mint egy évtizeddel ezelőtt e sorok írója vette nyilvántartásba. A továbbiakban is, a főként genealógiai kutatásoknál hasznosítható anyag leggyakrabban előfordult családneve: Ábrányi, Ákos (főként ugocsai), Bélaváry, Derzsi, Eördög, Erős, Ibrányi, Irinyi, Kállay, Kolláth (Ung), Mellit (vagy Millith), Nyáry, Petrovay és Vay, akiknek birtokai a mai Szabolcs- Szatmár-Bereg megye területén Aranyoson, Bánházán, Jákón, Jánkon, Kisvárdán, Bezdéden, Eszenyén, Gemzsén, Gyürén, Kopócsapátin, Madán, Nagyvarsányon, Nyírábrányon, Papon és Petneházán voltak. 5

3 Ugyancsak a már említett Petrovay György genealógus révén került Máramarosszigetre a Dunántúlról származó, de 1699 után Heves megyében kiterebélyesedett Orczy család levéltára is. A család Vas megyei birtokára vonatkozó legrégibb eredetű okmány 1561-ből van tulajdonunkban, de ennél régebbi és a XVIII. század közepéig mennyiségileg is túlsúlyban vannak a Nyáry családnak Turóc (1533), Nyitra, Borsod és Kisvárda révén Szabolcs megyére vonatkozó adomány és birtokbaiktatást tanúsító okiratai.^ Ezeket egészítik ki az Alsólindvay Bánffy (1559), a Hont megyei Horhy (1574), az ungi Mellith (Millith) és Kapy (1616), a hevesi Náday (1619) és Dosa (1617), a zempléni helységeket vagy részbirtokokat is bíró Homonnai Drugeth (1638) családok egykori iratai7 A több mint 600 okmányt vagy iratcsomót és registert magában foglaló Orczy család levéltárának részletes ismertetése helyett most csupán a témához kapcsolódó szabolcsi kötődéseket emelném ki. Kisvárda révén 1730-ban a Szögény és Kosovics családok jelenlétére utalnék. Jelzem csupán, hogy ből kisvárdai úriszéki jegyzőkönyv is megtalálható az anyagban. Egy másik, 1504-ben kelt záloglevél tanúsága szerint Mátyás fia Miklós de Kemetse petri, balkányi, tarai, besztereci és nádudvari részbirtokait bocsátja zálogba. A fenti, főként családtörténeti vonatkozású Orczy anyagon kívül úgy vélem, széles körű érdeklődésre tarthat számot az az eredeti három, 1776 és 1780 között írott levél, melyet Bessenyei György küldött Orczy Lőrincnek, a felvilágosodás korának egyik jeles költőjéhez, de ugyanakkor számottevő mecénási szerepet is betöltő alakjához. Irodalomtörténeti elhelyezése és értékelése helyett álljon itt a három levél betűhű átiratban közölt másolata.^ Jegyzetek 1. Nagybányai Állami Levéltár, Irinyi család levéltára (17-es fond) (a továbbiakban Irinyi), 97-es leltár, 1 és 3 szám, 2. Az Irinyi Irinyi család levéltára. Kivonatolta és összeállította Irinyi Irinyi István dr., Szatmár, III-IV. lap, 3. Irinyi 10, 18, 144, 148, 166, 360, 374, 726 és 733-as szám, 4. Nagybányai Állami Levéltár, Máramarostól idegen családok iratainak kollekciója, (fond száma 50), 548-as leltár, 1. szám, 5. Uo. 549-es leltár, szám, ' 6. Nagybányai Állami Levéltár, Orczy család levéltára (fond szám 294), 550-es leltár, 1-4, 6, 7, 9, 12-16, 19, 24-27, 29-31, szám, 7. Uo. 550-es leltár, 5, 11, 17, 18, 20, 22, 28, 32, 215, 258, és 301-es szám, 8. Uo. 551-es leltár, 2-es szám, 111, 140 és 160. lap.

4 Nem szükség írnom, hogy mennyire éreztem a Nagyságod Levelébe hozzám kimutatott emberi jóságát mert mintsem bennem természet szerint valób dolog mint oly tselekedetért háládatosságot érezni, mely irántam azon Embernek Szíves indulattyát mutattya, kit úgy is természet szerint Szeretek, tisztelek. Kéttség kívül vérzeni kell a Szívnek bennünk, ha meg tekintyük, hogy a papi méreg még kebelünket Szaggathattya. Engedjék az örök isteni végzéssel már végre azon hatalomnak le verettetését, mely míg az Egeknek mindenkor gyalázattya s emberi nemünknek gyalázattya volt. Ollyan hatalomtul Szenved Nagyságod, mely Istennek, Világnak bosszúságára származott közöttünk. Kétség kívül nehéz kárt vallani akár mely részrül jönnön az, de a pap okozhat kárt, mert ő Istenének is felibe emelhette magát. Mi Személyemet illeti, az iránt az Egri püspök ne fárassza magát. Nékem tsak ollyan O Exellentziája mint egy oly Száraz fa levél, mely a Széllel repülvén, az Emberek Szemébe csap, Potsojába esvén le tapodtatik, s ott vész. Akármit irat irántam, én tsak fogom tanátsolni a Szegény Embert ez után is, ha bajába hozzám jön. Oda pedig az O Exellentiája ereje nem nyúlik hogy nékem akár magába, akár mások által törvényeket Szabhassék. Tsekélységnek, haragnak, üldözésnek vévén mostani tselekedetit is ugy fogok arról mind írni, mind szállani Referens Örményi Úrnak már meg jelentettem, tovább is igyekezem, O Exelentiájának ugyan nem fáj már tovább az, ami az Emberiségnek fájhat, Hlyen erkölts papoknál Szokott lenni. A Jóság iránt tettem jelentést. A Nagy Asszony úgy Láttatott magát ki adni, hogy a Lovásznak való eladásbul Semmi mintsem, de én ez ádallós állapotba tovább nagy Szorgalmatos nem Lehettem. Azért ha fel jönne Nagyságod akkor legjobb volna ügyem Segíteni. Különben magam gyanússá tenném magamat. Ezentúl Száz új Estendőt kívánván a Méltóságos Úrnak, 's az Egri püspöknek pedig Egyet sem, vagyok a Méltóságos Úrnak Béts 30^ik decembris 1776" Igaz alázatos hiv Szolgája Bessenyei György

5 "Méltóságos Uram: Valahányszor Nagyságodnak Levelét kapom, mindenkor úgy járok vélle mint a hordóba zárt hal melyre fris vizet öntenek. Vigasztalás hát egy atyának, ha Gyermekeiről igazat és jót halhat. Két dolog van mely az Embert Nemesíti. Igaz Hazafiúi és tolerantzia. Ha mondom Nagyságodnak hogy Gyermekei a Vallásba mint Emberek s vakság, hit döhösség nélkül gondolkodnak és hazájukhoz el változhatatlan hívséggel viseltetnek, ezen igazságot hidje el. E két nagy tulajdonságon kívül mi kel egy Embernek, ha nem hogy társaságba nyájas és élete módjába gazda Legyen. Valóságosab, igazab magyar tüzet ifiuba nem tapasztaltam ollyat, mint a Nagyságod fiaiba. Szerentsés az oly halandó ki Eletének hanyatlásán magát hazájában újra életni Láttya: Az Excellantiaságrul előre úgy véltem Nagysádnak itélletit, mint Levelébe tapasztaltam, hol a szívnek meg illetődöt gondolatai egy kevés Lép daga dóssal voltak el hintve. A Zemplén Vármegyei Fő Ispánság nagyon titokban mozgattatik. Ködöt akarnak felette tartani. Jó azomba minden tekintetre nézve, hogy it Josef Úrnak tulajdonságairul olvashatunk, mert ez mindenkor figyelmetességbe hozza az itt való Szemes világot irántsa és Lassan Lassan főzi szerentséjét. Nevet kell szerezni egy jó hazafiának, el jön a többi. O ugyan a Fő Ispánságot el nem kerüli ha valamit tehetünk és a Sors ellene nem esküdt. Az a vigasztalásom meg van, hogy hitvány hitelemmel nevét egy felöl emelhetem és jó hírét terjesztem. Meg Lássuk majd merre dül a dolog. Az Anyai Oktatásom tettzik Nagyságodnak, de tudom hogy a többi sem tellyességgel megvetést nem érdemel. Utollyára öntöttem munkát mely most másod magával nyomtatás alatt van, merem ajánlani a régi tudósok Lelkének 's kivált hazám fiainak. Nállam Lévő magam munkái iránt ne Legyen nagyságod Szorgalmatos, nem botsátom őket nyomtatás alá. Pesten magam adom meg. De nem úgy hogy el vesszenek, kevés idő múlva el fogom osztán őket repíteni. El ragadta tőllem Bartsai a Szabadságot, melynek utánna megyek. El ne Sikkassza nagyságod azt a munkát, mert örökös sérelmet fog nevének, s emlékezetnek okozni. Director Hadi Úr igen Kellemes dolgot tselekedett, hogy magát magyar írók közzé keverte. Hazánkat, Nemzetünket most egyebet nem tsinálhatván ezzel Szolgálhattyuk Leg igazabban és bizonyosabban. Várom munkáját és ha tiszta magyarsággal lesz írva, mellyen nem kételkedem, borostyánt törünk fejére. Egy szép Magyar könyv nagyubra emeli nevét a maradékoknál mint hivatala. Azt fogjuk mondani, írni: Sok Director volt, de Hadi Director még tsak egy volt, ki hivatalát érdemével felül haladta. A Magyarságba, Pontyiba, Hunyadi Jánosba mit lát Nagysád. Majd haza mének hazámnak kebelébe ismerettséggel meg rakodva, mellyet annak fiai közt plántálok, ültetek és Szántok. Nagyságodnak mindig igaz tisztelője, 's hive Bessenyei György Béts 28 február 1779."

6 Igazán írja nagysád hogy el hallgattam. Mirül is írhatna vagy beszélhetne egy oly haza fi, kinek Sorsa az enyémhez hasonló Lenne. Úgy húztam bé magamat magamba, mint a tsiga hajába. Ha még Nagysád előtt Személlyem Szerint meg hajolhatnék, akkor le raknám ölére azon Szomorú magános és titkos dolgokat, mellyek közt most tsak halgatok, írok és Sóhajtok. De miért fárasztom magamat, mikor az örök végezések határoznak mindeneket, mit tehet a mi fájdalmunk, vagy fárattságunk? Én tsak azon kérem az egeket, hogy itt maradjak hol vagyok és ha meg kel lenni, inkább aláb szállyak mint fellyebb mennyek. Kér Nagyságod, hogy ha titkosabb dolgokrul nem is, bundás újságokrul írjak. Tudom Nagysád Láttya Európának belső kerekeit. Ezeknek látására nem Szükség nézni menni mindenik fejedelmi udvarba. A kinek Szeme van egy helybül világunknak ezen fényes részét mellyben Lakunk meg Láthattya. Nékem ugy tettzik most mintha Európa magába buzogni kezdene. Bizonyos okait nem írhatom Nagysádnak és azt mit Látok, de érzések titokba vannak nállam, mellyek mondják, hogy földünknek birodalmai ezen részeken határaikba változáshoz készülnek. Ehez még egynehány történet és idő kell. Mennyen a világ ahogy mehet mi pedig tehetségünk Szerint kötelességünket idő Szerint kövessük el azok iránt kikhez vérrel, hívséggel vagyunk egybe kötve. Musáim alusznak,- fel támadásokhoz kevés reménységem van. Nagysádhoz igazítom őket a Tárna mellé. Minek adjon az ember mikor nem javul vélle a világ. Egyik gödörbül tsak a másikba esünk. Maradjunk hát a Leg elsőbe míg kies partot, 's egyenességet nem látunk mellettünk. Hlyen homályosok az én újságaim. Nagysádnak világosabbak lehetnek. A Rádai házat melyrül ír Nagysád, gyámolának halálába panaszolom és Sajnálom. Beleznai Mihályrul pedig egyebet annál mit írt rólla Nagyságod, Semmit nem tudok. Külömben ez a Nagy Ház hová és mire menendő, úgy is láttyuk Elég érzelemséggel és háládatossággal fogadta Szívem Nagyságod járását, mely Comissiója szerint irántam végbe ment. Helyheztesse az Úr Isten Nagyságodat Ábrahámnak kebelébe, ki Szegényekkel jót teszen, tudom úgy is oda jut hol az üdvességnek hervathatatlan koronája reá vár, addig pedig parantsollyon Nagysád azzal, ki Sírja Széléig Nagysádnak, s maradékinak igaz híve marad, Bessenyei Gy. Bets /hónap,nap nincs, csupán egy áthúzott 177/1780"