Az Európai Unió és a csatlakozó országok erdõgazdálkodása

Csóka Péter Az Európai Unió és a csatlakozó országok erdõgazdálkodása Erdõgazda az Unió küszöbén 1.

Ajánlás helyett Ismerik Önök az Európai Unió erdõgazdálkodási stratégiáját és annak jogi hátterét? Teljes biztonsággal el tudnak készíteni egy a további létezésükhöz mind inkább szükséges pályázatot? Pontosan tisztában vannak a magyar magánerdõ-gazdálkodás helyzetével, s annak legfontosabb tennivalóival? Valószínûleg nem mindegyik kérdésre válaszoltak határozott igennel. Mert nem is tehetik, hiszen Önökhöz eddig nem jutott el minden szükséges információ. A most megjelenõ négykötetes kiadványsorozat a legkiválóbb magyar szakemberek közremûködésével ezt a hiányt igyekszik pótolni és még sok más fontos kérdésben segítséget nyújtani. Meggyõzõdésem, hogy ezek a füzetek olyan tényadatokat tartalmaznak, amelyek valóban felhasználhatók a mindennapok gyakorlatában, logikusak és egymásra épülnek. Mind a négy kötet birtokában pedig betekintést nyerhetnek a magyar magánerdõ-gazdálkodás bizonyos mértékben új, megváltozott EU-támasztotta követelményeibe és Eu-adta jogaiba. Tudom, sok minden hiányzik még ahhoz, hogy Önök azt mondhassák: mindent értenek, de csak azokat az információkat lehet közkinccsé tenni, amelyek eljutnak hozzánk. Mindenesetre a Magán Erdõtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) a továbbiakban is igyekszik mindent megtenni a folyamatos, aktuális, hiteles tájékoztatásért. Köszönet illeti a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Önálló Osztályát a jelentõs anyagi támogatásért, mellyel e kiadványsorozat megjelenéséhez hozzájárult. Bízom benne, mindannyian elégedettséggel forgatják, mert hasznos ismeretekre lelnek benne, s találnak olyan lehetõségeket, melyek segítségével továbbra is megóvhatják az erdõt, ugyanakkor saját megélhetésüket is biztosíthatják. A magánerdõ-gazdálkodásnak régmúltja van és jelene. Hogy milyen lesz a jövõje az fõleg rajtunk múlik. A lélekjelenlétünkön és a céltudatos munkánkon. Ha ehhez csak egy kicsit is hozzájárul ez a kiadvány, már megérte. Remélem, valamennyien így érezzük. Luzsi József a MEGOSZ elnöke

Bevezetõ Az Európai Unióhoz való csatlakozás jelentõs változásokat hoz az élet minden területén, így az erdõgazdálkodásban is. Az erdõ, és általában a természeti környezet állapota iránti növekvõ érdeklõdés új feladatokat ró az erdõgazdálkodókra. Az élet minõségének javítása, a vidék népességmegtartó erejének fokozása további olyan feladatok, amelyekben az erdõgazdálkodásra az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben számít a társadalom. Különösen igaz ez az alig egy évtizede újraindult magánerdõ-gazdálkodásra, hiszen az Unióban a magánerdõ nagyon fontos szerepet játszik, a fenntartható erdõgazdálkodás számos célkitûzését e szektorban kell megvalósítani. Ahhoz, hogy a várható változásokkal és a belõlük fakadó lehetõségekkel tisztában legyünk, ismerni kell az Unión belüli erdõgazdálkodás fõ jellemzõit, az azt szabályozó politikai és jogi hátteret, azaz azt a környezetet, amelynek részévé fogunk válni. A lehetõségek kihasználásának mértéke nagyban függ attól, hogy mennyire ismerjük és értjük a minket körülvevõ új világot. A következõkben leírtak nem elsõsorban a mindennapi teendõkben való eligazodást kívánják elõsegíteni, sokkal inkább olyan általános, szemléletalakító ismereteket tartalmaznak, amelyek hosszú távra való gondolkodásunkhoz szolgáltathatnak alapot. Az elemzéshez felhasznált információ forrása részben a FAOSTAT adatbázis, részben a FAO/ENSZ EGB mérsékelt és boreális övi erdõleltárának adatbázisa (TBFRA2000), valamint az Európai Erdõk Védelmének Miniszteri Konferenciái titkárságának jelentése (Európa Erdeinek Állapota 2003-ban), az adatok vonatkozási idõszaka az 1996-2002 közötti idõszak. A Magyarországra megadott értékek különbözhetnek a nemzeti statisztikákban szereplõktõl, mivel ezek az értékek a nemzetközileg elfogadott definiciók szerint korrigáltak Az Európai Unió és a csatlakozó országok erdõgazdálkodása Elöljáróban szükséges leszögezni azt, hogy a 15 országból álló Unió erdészeti szektorát rendkívül nehéz általánosságban jellemezni, hiszen az már csak természtföldrajzi okok miatt is nagyon sokszínû, ráadásul az eddigi mûködés során határozott politikai szándék mutatkozott arra, hogy erdészeti kérdésekben a tagállamok nagyfokú önállóságot tanúsíthassanak. Emiatt az erdészetet nem uniós szintû erdészeti politika, hanem egy an- 3

nál lazább keretet biztosító eszköz, az Erdészeti Stratégia szabályozza, a kimondottan erdészeti célú uniós jogszabályok száma pedig viszonylag csekély, tágabb teret engedve ezáltal a nemzeti jogszabályoknak. (Fontos megjegyezni azonban, hogy az Erdészeti Stratégia elsõ öt éves mûködésének tapasztalatait éppen most kell levonni, és ezen értékelés során mind gyakrabban vetõdik fel a gondolat, hogy szükség lenne az erdészet környezeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásait is magában foglaló, az ágazat szerepét az eddigieknél nagyobb mértékben elismerõ politikai és jogi eszközök megalkotására is. Ez egyszerûbben fogalmazva az erdészet határozottabb közösségi szintû elismerését és ennek megfelelõen változó nemzeti szintû szabályozást jelentene.) Az Unió egészét jellemzõ számok értelmezésénél nem szabad elfelejteni azt, hogy azok, mint minden átlagszám, elfedik a változatosságot, hiszen például ha az oly sokszor emlegetett átlagos erdõsültségrõl beszélünk, abban benne foglaltatik Finnország, amely majd 70 %-os erdõsültségével a világ legerdõsültebb országa, és mondjuk Írország is a maga 8 %- ával. Ilyen okok miatt az EU-t jellemzõ mutatószámokra a legtöbb esetben nem szabad úgy tekinteni, mint kívánatos, vagy célul kitûzendõ állapotok mérõszámaira, csupán az általános tájékozottsághoz tartozó ismeretként kell kezelni azokat. A 15 tagú Európai Unió (EU15) a világ 3.9 milliárd ha-nyi erdõvagyonából mindössze 114 millió ha-ral részesedik, s a 25 tagúvá bõvülés után is csak mindössze138 millió ha-t, csupán 6%-nyi területet tudhat magáénak. A 25 tagú Unióban (EU25) a világ lakosságának alig több mint 7%-a, 450 millió ember él. Joggal vetõdhet fel hát a kérdés, hogy akkor miért is lehet jelentõs ez a térség egyáltalán. A magyarázat rendkívül egyszerû: a világ 36000 milliárd euróra becsülhetõ nemzeti össztermékébõl (GDP) 9000 milliárd eurónyi az Unióban képzõdik, az erdészet és a kapcsolódó ipar termelése nagy intenzitású és viszonylag magas a fafelhasználás. Ugyancsak fontos jellemvonás, hogy az egész térségben viszonylag magas a népsûrûség, erõsen urbanizálódott ipari társadalmakról van szó, amelyekben az emberi jelenlét annak minden pozitív és negatív hatásával együtt történelmi léptékkel mérve is jelentõs múltra tekinthet vissza. Éppen ez a múlt vezetett el a tartamos erdõgazdálkodás jelentõségének felismeréséhez, és nem véletlen, hogy magának az erdészeti szakmának a bölcsõje is ez a térség, jelesül a közép-európai régió volt. Szintén nem véletlen az, hogy az e gondolatkörbõl kifejlõdõ fenntartható erdõgazdálkodás iránt is mely tulajdonképpen a klasszikus tartamosság gondolatának kiterjesztése a teljes erdei környezeti rendszerre, annak valamennyi javára és szolgáltatására 4

erõs elkötelezettséggel viseltetik az Unió és annak valamennyi jelenlegi és leendõ tagországa is. A bõvítéssel az EU jelenlegi 114.2 millió ha-nyi erdõterülete 20.8%-kal, 23.8 millió ha-ral növekszik. Meg kell említeni azt is, hogy a 10 csatlakozó ország közül az erdõvagyon nagyságát illetõen két ország, Ciprus és Málta elenyészõ jelentõségû, ugyanakkor környezeti szempontból éppen e két ország bír különleges jelentõséggel, mivel erdeik zöme határtermõhelyen élõ, sérülékeny ökoszisztémának minõsül. Az EU15 erdõsültsége 35.3%, a csatlakozó országoké 32.3%, azonban mindkét csoportban nagyon nagy a változatosság, az Unióban a két szélsõértéket Finnország (65.2%) és Irország (8.9%), a csatlakozó országok között Szlovénia (56.4%) és Málta (0.9%) képviseli (1. ábra). 1. ábra Az EU tagországok és a csatlakozó országok erdôsültsége %-ban Magyarország a maga 20 %-os erdõsültségével kétségtelenül a kevéssé erdõsült országok csoportjába tartozik, a 25 tagország között ez az érték a hetedik legalacsonyabb. Érdekesség, hogy Lengyelország, amely önmagában a csatlakozó országok teljes erdõterületének 38%-ával rendelkezik, erdõsültség tekintetében (29.1%) nem éri el az országok átlagát. Fontos megemlíteni, hogy az erdõtakaró mindkét országcsoportban évtizedek óta növekszik, elsõsorban a szakszerû gazdálkodásnak és a kiterjedt 5

erdõtelepítési programoknak köszönhetõen (2. ábra). A hazai erdõtelepítési lehetõségek szempontjából fontos tudni azt, hogy elsõsorban a Földközi tenger melléki országok, Franciaország, Írország és az Egyesült Királyság nagy erdõtelepítõk, de a csatlakozó országok között Észtország, Lengyelország, Lettország és Litvánia is legalább a hazai volument elérõ vagy azt meghaladó erdõtelepítést végzett az elmúlt idõben, így tehát a telepítési célú uniós pénzforrások felosztása során erõs konkurrenciára számíthatunk. 2. ábra Az erdôterület gyarapodása 1000 ha/év A sajtóban is nagyon sokszor elhangzik az a kijelentés, hogy Magyarország erdõsültségét az EU csatlakozás miatt emelni kell, illetve, hogy az EU ilyen vagy olyan minimális erdõsültséget követel meg. Ez óriási tévedés, hiszen az Unió ilyen küszöbértéket egyetlen tagországával szemben sem támaszt! Erdõtelepítésre nem azért van szükség, mert brüsszeli Bizottság vagy az EU bármely szerve így rendelkezne, hanem mert az fontos az élhetõ vidék és az ország környezeti állapota szempontjából. Az Unió e téren nem elvárásokat támaszt, hanem lehetõségeket biztosít, de hogy azzal a tagországok hogyan élnek, az kizárólag az õ belsõ ügyük. Az EU15 élõfakészlete jelenleg mintegy 15 milliárd m 3, amely a bõvítés során 36 %-kal, kb. 5.2 milliárd m 3 -rel fog növekedni. Látható, hogy az élõfakészlet növekedése meghaladja a terület növekedését, azaz az új tagor- 6

szágok magasabb élõfakészletû termõhelyekkel rendelkeznek. Még szemléletesebben mutatja ezt a tényt a fajlagos, hektáronkénti elõfakészlet, amely az EU15-ben 130.8 m 3, a csatlakozó országokban 216.8 m 3. 3. ábra Egy fôre esô erdôterület ha/fô Az erdészet szempontjából nemcsak az erdõterület adatai fontosak, hanem annak a társadalomnak is, amely ezekért az erdõkért felelõs. Az EU15 lakossága 376.9 millió, melyet a csatlakozó országok 19.9 %-kal, 74.7 millió fõvel fognak növelni. Az egy fõre esõ erdõterület az EU15-ben 0.30 ha, a csatlakozó országokban 0.32 ha (Magyarországon 0.18 ha), ami közel azonos viszonyokra engedne következtetni, azonban a jelenlegi Unióban ez kizárólag a két skandináv ország, Finnország és Svédország alacsony népességének tudható be (3. ábra). A fenntartható gazdálkodás finanszírozása szempontjából az is iránymutató, hogy mekkora az egy fõre esõ nemzeti össztermék (4. ábra). Sajnos itt még markáns különbség mutatkozik a két országcsoport között. Míg a jelenlegi tagországokban ez az érték 22485 euró, addig a csatlakozó országokban 8470 euró, ráadásul a két tartomány között nincs átfedés, azaz a legszegényebb EU tagország, Portugália (16441 euró) is gazdagabb, mint a leggazdagabb csatlakozó ország, Szlovénia (15657 euró). 7

4. ábra Egy fôre esô nemzeti össztermék az EU-ban és a csatlakozó országokban, euróban Magyarország a csatlakozó országok között 11210 euró egy fõre esõ nemzeti össztermékével a harmadik helyen áll Szlovénia és Csehország mögött. Az erdõ tulajdonviszonyai hosszú idõ óta az érdeklõdés középpontjában állnak. Elmondható, hogy az EU15 országaiban 35% a közösségi, és 65% a magánerdõ aránya, míg a csatlakozó országokban majdnem fordított az arány, 60/40%. Természetesen a kép itt is változatos, hiszen például Németországban, Görögországban, Hollandiában vagy Írországban a köztulajdonban álló erdõ aránya meghaladja a magántulajdonúét, Szlovéniában pedig a magántulajdon aránya magasabb, mint a köztulajdoné. Összességében mégis az mondható el, hogy a csatlakozással a köztulajdonú erdõ részaránya növekedni fog. Ez abból a szempontból jelentõs, hogy az EU támogatási koncepciója arra alapul, hogy köz-, de különösen állami tulajdon esetén egyes piaci keretek között el nem látható feladatokat költségvetési forrásból kell finanszírozni, támogatást nyújtani pedig az alapvetõen piaci viszonyok között tevékenykedõ magántulajdonnak kell akkor, ha a piaci szabályozás nem a társadalmilag kívánatos irányba mozgatna. Az EU támogatási rendszere tehát nemcsak tevékenységek szerint differenciál, hanem azt is figyelembe veszi, hogy a tevékenységet ki végzi. A csatlakozó országok között többen, így Magyarországon is szektorsemleges támogatási rendszer mûködött, amely kizárólag a tevékenységre tekintettel határozta meg a támogathatóságot. 8

A tulajdonviszonyokkal kapcsolatban fontos megemliteni, hogy a csatlakozó országok sokkal elaprózottabb birtokszerkezettel rendelkeznek, mint az EU15 országok. Míg elõbbi csoportban 3-4 ha az átlagos birtoknagyság, addig az EU15-ben ez 13.6 ha. Ráadásul a kárpótlási, tulajdonváltási folyamat még nem fejezõdött be valamennyi csatlakozó országban, így többükben további mozgások várhatók, melyek mind az állami, mind a magánszektor szerepváltozását maguk után vonhatják. Ugyancsak az átalakulási folyamat velejárója az úgynevezett érdektelen erdõtulajdonosok magas aránya. Ez abból fakad, hogy a birtokszerzés, mint késztetés sokkal erõsebben mûködik, mint a birtoklással járó felelõsség gyakorlási szándéka, különösen, ha ehhez hiányzik a kellõ gazdasági motiváció. Sokszor hallható, hogy Magyarországon is mintegy 250-270 ezer ha ún. rendezetlen tulajdonú erdõ van. Ez részben a tulajdonváltási folyamat elhúzódásának, részben az érdektelenségnek tudható be. Ez az arány kétségtelenül magas, de az EU tagországok tapasztalata azt mutatja, hogy egy ilyen társadalmi- gazdasági berendezkedés mellett 5-10 %-nyi kezeletlen, érdektelen tulajdonosok tulajdonában levõ erdõvel mindenképpen számolni kell. A jelenlegi Unió fakitermelése évi 327 millió m 3, a csatlakozó országoké 90 millió m 3. Már az élõfakészlet adatoknál látható volt, hogy a csatlakozó országok erdei termékenyebbek, így nem meglepõ, hogy a bruttó növedékhez viszonyított fakitermelési lehetõséget az Unió tagországai nagyobb mértékben használják ki (5. ábra). 5. ábra A bruttó növedék és a fakitermelés aránya 9

A fenti fakitermelés a növedékhez viszonyítva 61.1 %, míg a csatlakozó országokban ez az arány mindössze 46.6 % (Magyarország esetében az arány 60.9 %). A jelenlegi EU szinthez hasonló intenzitást feltételezve az EU25 fakitermelése elérheti a 450 millió m 3 -t. Az erdészet gazdasági és társadalmi szerepének helyes megítéléséhez segítséget nyújthatnak a foglalkoztatási adatok is (6. ábra). Míg az EU15- ben ezer ha-ra 2.4 fõ a teljes munkaidõre átszámított foglalkoztatott, addig a csatlakozásra váró országokban ez az érték 7.7 fõ (Magyarország esetében 7.9 fõ). A foglalkoztatási adatok általában nagy bizonytalansággal terheltek, azonban itt a különbség olyan számottevõ, hogy 6. ábra 1000 hektárra esô foglalkoztatottak száma az EU és a csatlakozó országokban mindenképpen el kell gondolkozni azon, vajon az ágazat átstruktúrálódása már valóban befejezõdött-e, illetve, hogy hosszú távon képes lehet-e az ágazat ilyen mennyiségû foglalkoztatott eltartani úgy, hogy közben versenyképes marad más tagországokkal. A csatlakozó országok azonban nem csupán hektárban és m 3 -ben mérhetõen gyarapítják a közösséget. Rendkívül sok különlegesen értékes élõhellyel és ökoszisztémával lesz gazdagabb a kibõvített Unió. Az EU15-ben ugyan 5.7 millió ha úgynevezett háborítatlan erdõ található, ez azonban szinte teljes egészében a Skandináv félszigeten terül el (Finnország és Svédor- 10

szág), a többi 13 országban csak 134 ezer ha háborítatlan erdõ maradt. A csatlakozó országok 247 ezer hektárral fogják gazdagítani a biológiai sokféleség egyik legfõbb forrásaként számontartott majdnem õserdõket. Az ember és erdõ egymásra hatását más oldalról bemutató mérõszám az ültetvényerdõk aránya. Ez az érték az EU15-ben 9.6%, a csatlakozó országokban 3.9%. Ezek a mérõszámok azt mutatják, hogy a jelenlegi tagországokban a hosszú emberi tevékenység hatására markánsabban alakult át az erdõtakaró, az új tagországok tehát éppen e tekintetben jelentkeznek pótolhatatlan értékekkel. Sok szakmai és nem szakmai vita tárgya a védett területek helyes aránya. E kérdésben sokszor és sokan hivatkoznak külföldi példákra, holott a számok emlegetése önmagában semmire sem adhat magyarázatot. Vegyük példának Szlovákia és Szlovénia esetét. Míg elõbbiben 41.2% az ún. IUCN védelmi kategóriákba esõ területek aránya, utóbbiban pedig csupán 7.2%, az erdõkezelés módja mégis olyan, hogy Szlovákia éves bruttó növedékének 62.7%-át termeli ki, Szlovénia pedig csak 37.7%-át, ráadásul mindkét ország rendkívül magas szakmai kultúrával és magas színvonalú erdõgazdálkodással rendelkezik. Tehát nem a védett területek mennyisége vagy aránya a döntõ, hanem az, hogy az adott országnak legyen határozott elképzelése arról, hogyan védheti 7. ábra IUCN I-VI kategóriába tartozó védett területek aránya meg leghatékonyabban természeti erõforrásait, s a védelmi rendszereket e célkitûzések szolgálatába kell állítani. 11

Az erdõre alapozott gazdasági tevékenység fõbb jellemzõi Az erdõre alapított ipar legjelentõsebb ága a fafeldolgozás, azonban a jelenlegi és a csatlakozó tagországok között jelentõs különbségek mutatkoznak mûszaki színvonal és tõkeerõ tekintetében. A csatlakozó országok feldolgozó ipara ugyanis a gazdasági átalakulás idõszakában nem tudott megfelelõ ütemben fejlõdni, sõt sok esetben inkább visszafejlõdött, így a magasabb feldolgozottsági szintû termékek helyett elsõsorban a nyersanyag, azaz gömbfa értékesítésébõl származik jövedelmük. Külkereskedelmükben az export jelentõsen meghaladja az importot (néhány ország esetében a teljes fakitermelés több, mint fele exportra került), a célországok pedig döntõen az Unió országai voltak. Különösen nagy exportõrök Csehország, Észtország és Lettország, egyenként közel 3 millió m 3 gömbfa exporttal. EU15 Csatlakozó országok Fûrészrönk 134 millió m 3 41 millió m 3 Papirfa 130 millió m 3 17 millió m 3 Tüzifa 28 millió m 3 15 millió m 3 Fûrészáru 78 millió m 3 15 millió m 3 Lapok 43 millió m 3 6 millió m 3 1. táblázat Egyes faipari termékek termelése az EU-ban és a csatlakozó országokban. Forrás: FAOSTAT Biztosra vehetõ, hogy a bõvítés egyúttal a piacok bõvülését is maga után fogja vonni, annak minden gazdaságélénkítõ hatásával együtt. Ennek magyarázata abban keresendõ, hogy a csatlakozó országok fûrészáru felhasználása (0.1 m 3 /fõ/év) jelenleg csupán fele az EU tagországokénak, a papíripari termékek fogyasztása (60 kg/fõ/év) esetében ez az arány mindössze egyharmad. Ugyancsak csekély a különbözõ lapok és lemezek fogyasztása. Összességében a nyomda- és bútoripart is ideszámítva mintegy 30000 vállalkozásból áll a csatlakozó országok erdõhöz kapcsolódó ipara, azonban a már említett technológiai fogyatékosságok és a túl sok kisüzem miatt versenyképességük erõsen megkérdõjelezhetõ. Az a körülmény, hogy a csatlakozó országok jelentõs favagyonnal rendelkeznek, a faanyag árak még alatta maradnak az EU-n belüli áraknak, 12

továbbá a munkaerõ olcsóbb, mint az EU15 országaiban, valószínûsíti azt, hogy a tõke az új tagországok felé fog áramlani és a feldogozóipar fejlõdését fogja eredményezni. A kibõvített EU erdészeti ágazatának még egy különleges vonását kell megemlíteni. Mint az már az erdõvagyonnal kapcsolatban elmondottakból is látható volt, az EU25 nyersanyagból (faanyagból) és faipari termékekbõl közel önellátó lesz, s mint ilyen, egészen különleges helyet fog elfoglalni a világban nemcsak gazdasági vonatkozásban, de a környezetért érzett felelõsség vonatkozásában is. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy középtávon az EU további bõvítése is várható, és a tagjelölt országok, Bulgária, Románia és Törökország rendkívül jelentõs erdõterülettel és favagyonnal rendelkezik. A csatlakozás várható hatásai Az Unió bõvítése nemcsak a csatlakozó országok számára nyit új lehetõségeket, hanem a mostani tagországok is számos kedvezõ hatással számolhatnak. Az eddig elmondottak összefoglalásaként megállapítható, hogy a kölcsönös elõnyök sorába tartoznak: A háborítatlan és természetközeli erdõk területének gyarapodása; Az erõs szakmai hagyományokkal és a fenntartható erdõgazdálkodás iránti elkötelezettséggel rendelkezõ szakembergárda, és a többcélú erdõgazdálkodással és az erdõmûveléssel kapcsolatos magas szintû szakmai ismeretek megjelenése az Unión belül; A fa, mint megújítható természetbarát nyersanyag fogyasztásának a növekedése és a helyettesítõ anyagokkal folytatott versenyben a pozíciók javulása; Önellátóvá válás számos fatermék esetében; Bõvülõ piacok és megélénkülõ beruházás, a feldolgozóipar modernizációja. Várhatók azonban olyan változások is, amelyek elsõsorban a csatlakozó országok számára kedvezõek. Mindenképpen számolni lehet azzal, hogy az erdészet szerepe a vidékfejlesztéshez kapcsolódóan felértékelõdik. Ennek legközvetlenebb jele a mezõgazdaság szerkezetváltásával kapcsolatban is támogatott erdõtelepítés, mely részben az országok környezeti állapotának javítását célozza, részben pedig a vidék népességmegtartó erejének fokozására szolgál. Természetesen az erdõtelepítés önmagában nem tudja ez utóbbi problémát megoldani, ezért szükség és lehetõség van az erdõre alapo- 13

zott ipar, különösen annak kisüzemei fejlesztésére is, mely folyamatos munkaalkalmat és jövedelmet biztosíthat akár önállóan, akár más mezõgazdasági tevékenységek kiegészítéseként. A csatlakozás után az új tagországok részesülhetnek azokból a forrásokból is, amelyek olyan közösségi szintû programok finanszírozását szolgálják, mint a természetvédelem, erdõvédelem, erdõtüzek elleni védekezés, és részesei lehetnek a nagy kutatási programoknak is. A csatlakozás mindenképpen meggyorsítja az ún. piaci eszközök használatának elsajátítását, melyek a megalapozott szaktudással és helyes szakmai gyakorlattal párosulva nagymértékben fokozhatják a jövedelmezõséget és a versenyképességet. A kedvezõ hatások azonban nem jelentkeznek automatikusan. A bõvítés eredményeképpen az Unió nemcsak gazdagabbá, de heterogénebbé is válik. A csatlakozó országok felkészülése jogi és gazdasági értelemben sikeresen befejezõdött, de további fejlõdésre van szükség ahhoz, hogy a midennapi feladattá váló uniós egyeztetésben sikeresen képviselhessék álláspontjukat és a belsõ folyamatok egyenrangú résztvevõjévé váljanak. Ez egyúttal feltételezi az Unió belsõ rendszerének a fejlõdését is, hiszen a 15 ország között még elfogadhatóan mûködõ mechanizmusok 25 ország esetében veszthetnek a hatékonyságukból, azok az eszközök pedig, amelyek már eddig is mutattak bizonyos fogyatékosságokat, a kibõvített közösségben mindenképpen továbbfejlesztendõk, vagy megreformálandók. Végezetül egy gondolat: az Unió erdõgazdálkodásában a magántulajdonnak jelentõs szerepe van. A magánbirtokok jelenlegi 7 milliós száma a csatlakozás után 10 millióra növekszik. Ez tízmillió szövetségest, de egyúttal tízmillió versenytársat is jelent. Ebben a környezetben csak megfelelõ szintû ismeretek birtokában lehet sikerrel erdõgazdálkodni és az eddig tárgyalt lehetõségeket kihasználni. Az Unióba való belépéssel csak lehetõségek nyílnak meg, de a megvalósításról nekünk magunknak kell gondoskodnunk. Budapest, 2004. január Csóka Péter fõigazgató Állami Erdészeti Szolgálat 14

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND SYLVICULTURISTS IN HUNGARY 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299 e-mail: megosz@mail.datanet.hu Felelõs Kiadó: Luzsi József Sorozatszerkesztõ: Dr. Sárvári János A kiadványt támogatta: A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Önálló Osztálya Az Erdészeti Lapok CXXXIX. évfolyam 2004. februári számának melléklete. Nyomdai elõkészítés és nyomás: Innova-Print Kft.