Észak-Amerika a nemzetközi migrációban

Észak-Amerika a nemzetközi migrációban Pólyi Csaba Absztrakt Az Észak-Amerikát földrajzi értelemben alkotó Amerikai Egyesült Államok (USA), Kanada és Mexikó a nemzetközi migráció emblematikus országai. Mai arculatukat a nagyszámú bevándorló és a helyi őslakosság konfliktusos történelme alakította ki, illetve aktív migrációs politikáik formálják ma is. Az USA és Kanada a világ két legnagyobb befogadó állama, miközben a Latin- Amerika részét is képező Mexikó az egyik legkomolyabb kibocsátó ország. Az amerikai és mexikói közös határ egyben Földünk egyik leghosszabb migrációs folyosójaként is ismert, amelyen keresztül a legmodernebb ellenőrző rendszerek és védelmi falerődítmények ellenére is megállíthatatlanul érkeznek az illegális bevándorlók százezrei az amerikai álom felé. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások átrajzolták az amerikai politikai vezetés és a lakosság közgondolkodását a nemzetközi fenyegetettség, a migráció és a terrorizmus vonatkozásában is. A vizsgálatunk tárgyát képező Egyesült Államok és Kanada bevándorlási politikája többfunkciós közpolitikának tekinthető, amely egyszerre igyekszik biztosítani a nemzetgazdaság munkaerőigényét (különös tekintettel a magasan kvalifikált szakemberek, innovatív kutatók, hiányszakmák képviselői terén), a családegyesítéssel erősíteni a népesedési politikát, etnikailag kiegyensúlyozott multikulturális társadalmat építeni és a szolidaritás jeleként a sokféle okból menekültek egy jelentős csoportjának biztonságos otthont nyújtani. Abstract In geographical terms, the U.S., Canada and Mexico compose North America and these three countries are also emblematic for the international migration. Their current identity has been continuously molded both by their history, including constant conflicts between a large number of immigrants and the local indigenous population, as well as their present days pro-active migration policies. The U.S. and Canada are two of the largest receiving countries in the

194 pólyi csaba world, while Mexico, which is a part of Latin America as well in a social and political sense, is one of the biggest emitters. The joint U.S. and Mexican border is also known as one of the world s longest migration corridors, through which in spite of all the ultra modern controlling systems and security measures, authorities are unable to stop hundreds of thousands of illegal immigrants, who are traveling in search of the American dream. The terrorist attacks of September 11, 2001 reoriented public opinion and the way of thinking of the American leadership and the general public (both local and worldwide) regarding international threats, terrorism and the aspects of migration. This chapter focuses on the immigration policies of the U.S. and Canada, which could be considered multifunctional public policies, since they simultaneously work to ensure the nation s demand on labor (particularly for highly skilled professionals, innovative researchers, representatives of skills shortages in the area), strengthen population policy through family unification, build an ethnically balanced multicultural society and as a sign of solidarity provide a safe home for a significant group of refugees of different origins. Kulcsszavak: befogadó ország, kibocsátó ország, illegális bevándorló, bevándorlási politika, családegyesítés, munkaerőigény, menekült, terrorizmus, nemzetközi fenyegetettség Keywords: receiver country, emitter country, illegal migrant, migration policy, family unification, labor demand, refugee, terrorism, international threat Bevezetés Az USA és Kanada történelmét, gazdasági és társadalmi fejlődését meghatározó erővel formálta a nemzetközi migráció, történelmileg már kialakulásuktól fogva elválaszthatatlanul kötődnek a benépesítéshez, és ma is a világ legnagyobb befogadó országainak számítanak. Rédei Mária ezt úgy fogalmazza meg, hogy aki [ezekben az államokban] él az egy bevándorló ország lakója, [ezáltal] napi tevékenységében találkozik a különféle kultúrák és értékek sokszínűségével (L. Rédei, 2004). Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy az ENSZ 1988-ban Torontót nyilvánította az első multikulturális városnak, ahol több mint száz nemzetiség él és a város indián nevének jelentése is gyülekezőhely. Magyarics Tamás szerint 1 a világ második legnagyobb területű országa, Kanada ugyanúgy bevándorlók alkotta ország, mint az Egyesült Államok, igaz, ott kisebb a népsűrűség, hiszen csak a déli 100 mérföldes sávot lakják. Liberális bevándorláspolitikája és jó szociális ellátási rendszere a bevándorlás kedvelt célpontjává tette és teszi az 1 Bevándorlók országai, Beck András interjúja Magyarics Tamással, a Magyar Külügyi Intézet igazgatójával. Metropol, 2011.06.15., Elérés: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/742816 (Letöltve: 2014. 04.12.)

észak-amerika a nemzetközi migrációban 195 országot. A munkaerőpiac Európához képest jóval rugalmasabb, a konjunkturális és a dekonjunkturális hatásokra is sokkal gyorsabban reagálnak az emberek, ami végső soron a munkaadóknak is kedvez. Kanada előnye az is, hogy a szociális ellátórendszere jóval közelebb áll a nyugat-európai modellhez, és a gyógyszerkassza vagy az egészségügyi ellátás is kevésbé üzleti alapú déli szomszédjához képest. Az USA-ban térségenként más-más probléma merül fel a nemzetközi migráció kapcsán. Floridában a kubaiak, Texasban és Kaliforniában a mexikóiak tömege nagy, de New Yorkban is rengeteg a bevándorló, miközben még az afroamerikaiak és fehérek közötti konfliktusok is fennmaradtak. Kanadában máshol húzódik a törésvonal, ott az angol és a francia nyelvű tartományok közötti szembenállás meghatározóbb. Bár a nemzetállami lét kerete és szűkös eszközállománya nem alkalmas a nemzetközi migráció komplex folyamatának kezelésére, mégis a nemzeti szuverenitáshoz kapcsolódó immanens jellege miatt eddig igazából csak az Európai Unió keretein belül történt érdemi kísérlet a nemzetállami migrációs politikák összehangolására, egy közös migrációs politika alapjainak megteremtésére (Pólyi, 2011: 13-34). Az olyan nagy befogadó nemzetek, mint például az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, változatlanul nemzeti hatáskörben igyekeznek elfogadható megoldásokat találni és csak a szomszédsági lét kényszerében törekednek bilaterális válaszok kialakítására. Migrációs helyzet Észak-Amerikában napjainkban Észak-Amerika két fejlett állama a mai napig a bevándorlási célterület. Az Amerikai Egyesült Államok a világ legjelentősebb befogadó állama (45,78 millió fő), éveken keresztül egymillió főt meghaladó új bevándorolóval, 11 millió illegálisan tartózkodóval, komoly reformra szoruló migrációs törvényi szabályozással. Kanada is a TOP10 befogadó ország között van (7,3 millió fő), az OCDE tagállamok közül a legmagasabb a külföldön születettek aránya (20 százalék körül), évente negyedmillió új bevándorlót fogad, menekültek befogadója és jól működő migrációs politikával rendelkezik. A két északi szomszédország a latin-amerikai és karibi bevándorlás kiemelt célpontjai: az USA-ba irányuló bevándorlás 53-55 százaléka, a Kanadába történő bevándorlás 10-12 százaléka latin-amerikai országokból származik. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) legfrissebb jelentésében (WMR, 2013) egyre markánsabban jelennek meg a nemzetközi migráció irányainak változásait mutató adatok, amelyek szerint a Dél-Észak csak egy a népességmozgás irányaiból és annak körülbelül 40 százalékát jelenti. Az elmúlt évtizedek nemzetközi változásainak köszönhetően a nemzetközi migráció mintegy 33 százaléka Dél-Dél irányú, amelynek jellemzőit csak mostanában kezdik elemezni a kutatók. Emellett nagyon jelentős, körülbelül 22 százalékos a szintén figyelmen kívül hagyott Észak-Észak irányú vándorlás, és megjelent egy 5 százalékos Észak-Dél irányú migráció is. Észak-Amerika két nagy országa nem csak befogadó a migrációs térképen, hanem részt vesz az egymás közötti áttelepüléssel az É-É és a kivándorlással az É-D irányú vándorlásban is.

196 pólyi csaba Táblázat 1: A bevándorlók száma Észak-Amerika országaiban, 1990-2013 Külföldön született bevándorlók száma országonként (ezer fő) Befogadó ország 1990 2000 2010 2013 Amerikai Egyesült Államok 23 250 34 810 44 180 45 790 Kanada 4 500 5 560 7 000 7 280 Mexikó 700 520 960 1 100 Forrás: Changing Patterns of Global Migration and Remittances, International Migrants by Country. Elérés: pewsocialtrends.org/2013/12/17/migration-tables Az amerikai kontinensen az ENSZ adatai szerint 61,6 millió bevándorolt él, akiknek túlnyomó része (53,1 millió fő) Kanadában és az USA-ban keresi boldogulását. Ez nagyjából a teljes nemzetközi népességmozgás 27 százalékát jelenti. Az északamerikai kontinens migrációs folyamatainak az elmúlt években tapasztalt egyik legjelentősebb változása a mexikói-amerikai migrációs folyosó kétirányúvá válása. Az Egyesült Államokban központilag határozzák meg az egyes preferenciák segítségével kiadható belépési engedélyek számát és nincs regionális igényen vagy szabályozáson alapuló gyakorlat, mint ahogy az például Kanadában létezik. Táblázat 2: A nemzetközi migráció növekedése és regionális megoszlása A nemzetközi migráció állománya (millió fő) 1990 2000 2010 2013 1990-2000 Éves változás (millió fő) 2000-2010 2010-2013 1990-2000 Forrás: United Nations, Department of Economic and Social Affairs, 2013. Éves változás (százalékban) 2000-2010 2010-2013 Világ összesen 154,2 174,5 220,7 231,5 2,0 4,6 3,6 1,2 2,3 1,6 Fejlett országok 82,3 103,4 129,7 135,6 2,1 2,6 1,9 2,3 2,3 1,5 Fejlődő országok 71,9 71,1 91,0 95,9-0,1 2,0 1,6-0,1 2,5 1,8 Afrika 15,6 15,6 17,1 18,3-0,2 0,5-0,9 2,8 Ázsia 49,9 50,4 67,8 70,8 0,1 1,7 1,0 0,1 3,0 1,5 Európa 49,0 56,2 69,2 72,4 0,7 1,2 1,1 1,4 2,1 1,5 Latin-Amerika 7,1 6,5 8,1 8,5-0,1 0,2 0,2 0,9 2,2 1,8 Észak-Amerika 27,8 40,4 51,2 53,1 1,3 1,1 0,6 3,7 2,4 1,2 Óceánia 4,7 5,4 7,3 7,9 0,1 0,2 0,2 1,5 3,1 2,6 A kibocsátó és befogadó országok jelentős koncentrációt mutatnak, miközben a listán az elmúlt évtizedekben jelentős helycserék történtek. Az egyetlen ország az Egyesült Államok, amely nem csak őrzi vezető szerepét a 10 legnagyobb befogadó ország élén, hanem fölényét meg is duplázta a második helyen álló Oroszországgal szemben. Míg 1990-ben csak kétszer több bevándorló élt a területén, addig 2013-ra az arány négyszeresére nőtt. Kanada az ország stabil gazdasági fejlődésének és a kiszámítható bevándorlási rendszerének köszönhetően is növelte vonzerejét és 2013-ban a világ 8. legnagyobb befogadó nemzete volt.

észak-amerika a nemzetközi migrációban 197 Táblázat 3: A legnagyobb kibocsátó és befogadó nemzetek A 10 legnagyobb kibocsátó ország (millió fő) A 10 legnagyobb befogadó ország (millió fő) ország 1990 ország 2013 ország 1990 ország 2013 Oroszország 12,7 India 14,2 USA 23,3 USA 45,8 Afganisztán 7,3 Mexikó 13,2 Oroszország 11,5 Oroszország 11,0 India 6,8 Oroszország 10,8 India 7,5 Németország 9,8 Banglades 5,6 Kína 9,3 Ukrajna 6,9 Szaud-Arábia 9,1 Ukrajna 5,6 Banglades 7,8 Pakisztán 6,6 EAE* 7,8 Mexikó 5,0 Pakisztán 5,7 Németország 5,9 Anglia 7,8 Kína 4,1 Ukrajna 5,6 Franciaország 5,9 Franciaország 7,4 Anglia 4,1 Fülöp-szigetek 5,5 Szaud-Arábia 5,0 Kanada 7,3 Pakisztán 3,6 Afganisztán 5,1 Kanada 4,5 Ausztrália 6,5 Olaszország 3,5 Anglia 5,0 Irán 4,3 Spanyolország 6,5 Forrás: Connor Cohn Gonzalez-Barrera, 2013. Az alábbi táblázatból az is kimutatható, hogy az Egyesült Államok felé irányuló mexikói kivándorlás mérséklődik, miközben afrikai, ázsiai és európai migrációs folyosók jelennek meg, amelyek akár irányt is változtathatnak, mint azt a Myanmar- Thaiföld kapcsolatrendszer is mutatja. Táblázat 4: A világ legjelentősebb migrációs folyosóinak alakulása, 1990-2013 1990-2000 2000-2010 2010-2013 országok ezer fő/ év országok ezer fő/ év országok Forrás: United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division, 2013. ezer fő/ év Mexikó-USA 500 Mexikó-USA 270 Mexikó-USA 150 India-Egyesült Arab Emirség 80 180 Szudán - Dél-Szudán 140 India-USA 70 Kína-USA 110 Palesztina-Jordánia 130 Palesztina-Jordánia 60 Irak-Szíria 100 Myanmar-Thaiföld 80 Puerto Rico-USA India-Egyesült Arab Emirség Kína-USA Vietnám-USA 50 50 40 40 40 35 Thaiföld-Myanmar Oroszország-Németország Myanmar-Thaiföld Kazahsztán-Németország India-USA Románia-Spanyolország Románia-Olaszország Banglades-Szaud- Arábia Banglades-Egyesült Arab Emirség 90 90 80 75 70 70 India-Egyesült Arab Emirség Szomália-Kenya Románia-Olaszország Kína-Dél-Korea Kambodzsa-Thaiföld Lengyelország-Anglia 65 55 45 40 40 35

198 pólyi csaba Az Amerikai Egyesült Államok migrációs történelme Az USA migrációs történelme 2001-ig alapvetően három szakaszra osztható. Az észak-amerikai bevándorlás első szabad szakasza az 1920-as évekig tartott, jóllehet a bevándorlók érdemi szűrése, szelektálása a Kongresszusban már az 1860-as években elkezdődött, de akkori fő célja a nem kívánatos személyek kiszűrése, és nem a mennyiségi korlátozás volt. Ebben az időszakban, 1892-től a modern történelem legnagyobb bevándorlásának színtere az Ellis Island volt, amelyen keresztül mintegy 12 millió, főleg európai emberérkezett az Egyesült Államokba (Puskás, 1993). A második szakasz a mennyiségi és nemzetiségi alapú korlátozások időszaka. Az első világháború után beinduló bevándorlási hullám miatt az USA kongresszusa 1920. május 19-én elfogadta az első kvótatörvényt (Emergency Quota Act), amely 356 995 főben határozta meg a befogadási plafont (kivéve a nyugati országrészeket, ahol az 1910-es népszámlás adatainak 3 százalékában). Az 1924-es módosításban a felére csökkentették az engedélyezett bevándorlást. A szigorú mennyiségi határokat felállító és etnikai alapú kvótarendszer az 1960-as évekig fennmaradt, sőt a második világháború alatt Amerika határozottan elzárkózott az európai menekültek fogadásától (The Smith Act of 1941). Csak a háborút követő időszakban, 1948-ban és 1950-ben (Displaced Persons Act) fogadtak el törvényt korlátozott számú (202 ezer és 415 ezer) európai menekült befogadásáról. A befogadásellenes közhangulat miatt azonban ezeket a keretszámokat mindkét esetben le kellett vonni az éves bevándorlási keretszámokból. Majd az 1953-ban elfogadott menekült törvény (Refugee Relief Act) emelte fel 205 ezerre a kereteken felül a befogadást, de annak végrehajtását lényegesen meghatározta a hidegháborús időszak válogatási szempontjait 1952-ben megfogalmazó bevándorlási törvény (McCarren-Walter Inmigration Act). A harmadik szakasz kezdetének tekinthető a bevándorlás hármas preferenciális kritériumának, tehát a családegyesítésnek, a munkaerő-piaci igények kielégítésének és menekültek befogadásának megfogalmazása. A Kennedy-érában, a polgárjogi mozgalmak és törvénykezés időszakában 1965-ben fogadták el azt az új bevándorlási törvényt (Immigration and Nationality Act), amely eltörölte az etnikai, nemzetiségi alapú kvótarendszert, és helyette egy hétkategóriás preferenciarendszerrel liberális irányba fordította a szabályozást. A családegyesítés ekkor került központi helyre a mérlegelendő szempontok között, és máig hatóan befolyásolja a bevándorlási politikát. Az Egyesült Államok migrációs rendszere tehát a fent említett három fő elemre épül fel. A bevándorlások 41 százaléka közvetlen rokoni kapcsolatok, 28 százaléka családi, 13 százaléka foglalkozási, 6 százaléka diverzitás alapján került elfogadásra és 8 százaléka előzőleg menekült vagy menedékes státuszban volt. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlások közel 70 százalékában az állam nem tudja érvényesíteni belső igényeit. Az 1. ábrán lévő grafikonon jól láthatóan nyomon követhetők a bevándorlási hullámok, amelyeket a felsorolt bevándorlási törvények és módosításaik igyekeztek ellenőrzés alatt tartani.

észak-amerika a nemzetközi migrációban 199 Ábra 1: A bevándorlók számának alakulása 1820 és 2000 között Forrás: INS 2000, L. Rédei, 2004. A bevándorlás éves felső határát 154 ezerről felemelték 290 ezerre, ami azonban nem foglalta magába az amerikai állampolgárok közvetlen hozzátartozóit (férj, feleség, szülők, kiskorú gyerekek). Ekkor határoztak meg először egy 120 ezres kvótát az amerikaközi bevándorlásra. Ez az időszak egybeesett az ún. Bracero-program (a II. világháború utáni mexikói mezőgazdasági munkások szerződtetése) befejezésével és a korábbi európai bevándorlási források áthelyeződésével Latin-Amerikára és Ázsiára. Az 1990-es évek elején a legtöbb engedélyt a jogi feltételek módosulása alapján adták ki, ezeket az országban akár a több éve engedély nélkül tartózkodók kapták meg. A közvetlen rokoni kapcsolat útján megszerzett engedélyek aránya az előző évtized során folyamatosan nőtt, jóllehet nincs éves limitje. A családi alapú bevándorlás hektikusan változott. A foglalkozási alapon kiadott állandó tartózkodási engedélyek aránya 1994-ig háromszorosára emelkedett, majd enyhe csökkenésbe kezdett, és csak 2000-ben növekedett ismét. A menekültek hozzáírása 1989-től fokozatosan gyarapodott, 1996-tól viszont a kezdeti szintre esett vissza, míg a diverzitás alapú bevándorlás estében nem történt különösebb változás. A humanitárius okokból befogadott migráns ekkor még elsősorban a kommunizmus elől menekülőket és a közel-keleti országokból származókat jelentette. Az 1986- ban elfogadott új bevándorlási reform (Immigration Reform and Control Act IRCA) fő célja már a felduzzadt létszámú, mintegy 3 5 millióra becsült illegális bevándorlás kezelése volt, amely egy utat nyitott a legális tartózkodáshoz és az állampolgárság 5 7 éven belüli megszerzéséhez. A további illegális bevándorlás megakadályozására kilátásba helyezték a bevándorlók foglalkoztatásának szigorú büntetését. A reformmal a bevándorlás hátsó kapuját szerették volna bezárni, miközben a főbejárat változatlanul nyitva állt a legális befogadásra. A határőrizet megszigorítására hozott

200 pólyi csaba intézkedések végrehajtása majd csak az 1990-es évek közepén kezdődött el érdemben. A törvény biztosította feltételek elősegítették, hogy mintegy 2,7 millió bevándorló legalizálni tudta tartózkodását az országban és megnyílt az út számukra az állampolgárság megszerzésére is. A két további módosítás 1990-ben (The Immigration Act) és az 1996-ban (The Illegal Immigration Reform and Immigrant Responsibility Act IIRIRA) a képzett munkaerő iránti igény kielégítésére igyekezett jogi hátteret biztosítani. A gazdasági növekedés teremtette munkaerő igények kielégítésére az 1990-es bevándorlási törvénymódosítás 700 ezerre emelte az éves bevándorlási plafont. A törvény egyben megerősítette a hármas preferenciarendszert, ami azután állandó jellemzője az amerikai bevándorlási szabályozásnak. Ebben első helyen szerepel a családegyesítés, aztán a foglalkozás-szakképzettség következik és végül a nemzetiségi sokszínűség fenntartását szolgáló kvóták következnek. A bevándorlás szövetségi szintű szabályozásával szemben elégedetlen államok közül elsőként Kalifornia fogadott el 1994-ben helyi szigorúbb szabályozást (Proposition 187.), amely megtiltotta az illegális bevándorlók számára az állami iskolák, egészségügyi ellátás és egyéb szociális szolgáltatások igénybevételét. Egyben kötelezte az állami alkalmazottakat és a helyi rendőrséget az illegális bevándorlónak látszó személyek bejelentésére. Jóllehet a kaliforniai törvényt szövetségi szinten alkotmányellenesnek találták és ezért soha nem lépett életbe, de a nagyszámú bevándorlót befogadó államok számára ez egyfajta iránymutatásként szolgált és az 1990-es években egy sor hasonló helyi törvényi korlátozást igyekeztek bevezetni. 1 Mi az Egyesült Államok hivatalos nyelve? A helyes válasz nem az angol, hanem az, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nincsen és sosem volt hivatalos nyelve. Az Egyesült Államoknak, a bevándorlók országának nincs és soha nem is volt de jure, vagyis jog szerinti hivatalos nyelve. Meg nem nevezett, azaz de facto hivatalos nyelve azonban van, ami természetesen az angol. Ezen a nyelven íródnak a szövetségi szintű törvények, ahogy már az USA alkotmánya is ezen a nyelven íródott az ország alapításakor, az Angliától való 1776-os elszakadás után. Az angolt ráadásul a lakosság 96 százaléka jól vagy nagyon jól beszéli, ennek ellenére 80 millió amerikainak nem angol az anyanyelve és nem is angolul beszél otthon. Az Egyesült Államok különleges nyelvi változatossága pont a bevándorlásnak köszönhető. A legutolsó felmérés szerint az országban 337 nyelvet beszélnek, ezek közül 176 őshonos amerikai indián nyelv.

észak-amerika a nemzetközi migrációban 201 A szigorítás mellett az amerikai gazdaság versenyképességének megőrzése és a magasan képzett szakemberek bevonzására a Kongresszus 2000-ben elfogadta a jövő évszázad törvényét (Twenty-First Century Act), kihangsúlyozva a kutatók könnyített befogadását. Ennek megfelelően a kiadható H1-B vízumok számát 115 ezerre, majd 195 ezerre emelték. Vagyis az Egyesült Államok történelmének leghosszabb tartós növekedését mutató 1990-es évek szakemberigénye erőteljesen hatott a migrációs szabályozásra. Ábra 2: Az USA népessége többségi származás szerint (2000) Forrás: Census-2000-Data-Top-US-Ancestries-by-County.svg A kanadai bevándorlási politika történelmi fejlődése Az ország első migrációs törvényét 1869-ben fogadták el, két évvel azután hogy három brit gyarmat konföderációjából létrejött Kanada, egy négy tartományból álló, szövetségi alapon szervezett domínium (a brit birodalomhoz tartozó, de önálló államapparátussal rendelkező ország). Fő célja az volt, hogy felhatalmazza a kormányt a nem kívánatos bevándorlók távoltartására, a nyugati területek benépesítésének elősegítésére és az USA-ba való kivándorlás visszaszorítására. Ezt követően több olyan módosítást is bevezettek, amelyekkel a kormányzat elősegítette az ország benépesítését. Széleskörű tájékoztatási kampányokat és toborzást folytattak Angliában, az USA-ban, Németországban és több észak-európai országban is a nyugati országrész betelepítésére. Majd amikor ezek az országok emberforrásként kimerültek, akkor Közép- és Kelet Európa felé fordultak. Ezeknek a kampányoknak köszönhetően érkeztek az első telepesek a kontinentális Európából, elsősorban mezőgazdasági munkások képében.

202 pólyi csaba A 20. század elején foganatosított bevándorlási intézkedések igyekeztek a nemkívánatos ázsiai (kínai, japán és indiai) bevándorlást korlátozni, részben magas fejpénz bevezetésével. Az angolszász gondolkodás alapján igyekeztek távol tartani a nehezen asszimilálódónak tekintett nemzetiségűeket, hogy megőrizzék az éppen születőben lévő nemzet alapvető jellemvonásait. Ezek a korlátozások, amelyek minimalizálták a kulturális, etnikai és ideológiai különbségeket, további újabb elemekkel bővültek és fennmaradtak egészen az 1960-as évekig. Az is figyelemreméltó egyebek között, hogy 1933 45 között Kanada csak mintegy 4 5 ezer európai menekültet fogadott be, szemben az USA 200 ezret, vagy Anglia 70 ezret meghaladó menekültjével. A kanadaiak az 1950-es években újra az európai bevándorlást szorgalmazták, de a hidegháborús időszakban született 1952-es új bevándorlási törvény erőteljes szigorítást jelzett mindazokkal szemben, akiket a klimatikus vagy asszimilációs okokból nem tartottak alkalmasnak a befogadásra (beleértve a vallási és szexuális orientációt is). Egészen 1962-ig kellett arra várni, hogy a nemzetiségi alapú diszkriminációt megszüntessék és a tiltás helyett megkönnyítsék az új bevándorlók befogadását. A változások mögött a gyorsan növekvő gazdaság szakemberigényének kényszerei álltak. Az igazi fordulatot Kanada migrációs politikájában az 1967 októberében bevezetett pontrendszer jelentette, amelyben az iskolázottság, a nyelvi ismeretek és a szaktudás elismerése lett a minősítés alapja az egyes kategóriákban. Az egyes képességek pontszámai ugyan változtak az évek során, de a pontrendszer a mai napig a kanadai bevándorlási politika megkülönböztető jegye maradt. Az 1976-os migrációs törvény a bevándorlókat négy alapvető kategóriába sorolta: egyedülállók, családosok, támogatottak (szponzoráltak) és humanitárius okokból befogadottakra. Egyben kötelezte a kormányt arra, hogy a bevándorlás tervezésére és menedzselésére a tartományokkal egyeztetve éves kvótákat állapítson meg. Kanada az 1969-ben aláírta az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményét és az 1967-es kiegészítő jegyzőkönyvét, és azóta a menekültügy egyik fő támogatója lett. 1972-ben 7 ezer ugandai, 1979-ben pedig 60 ezer indokínai (vietnami, laoszi és kambodzsai) menekültet fogadott be. A kanadai kormány évente azóta is mintegy 15 25 ezer menekültet fogad be és telepíti le őket az ország területén.

észak-amerika a nemzetközi migrációban 203 Ábra 3: A kanadai bevándorlás alakulása 1867 és 2005 között. Forrás: INS, 2000; L. Rédei, 2004. Az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb befogadó országa Az USA migrációs törvényének gyakori változásai tulajdonképpen egy folyamatos küzdelem egyes szakaszainak mérföldkövei az illegális bevándorlási megakadályozására. A jelenlegi több mint 11 millió illegális bevándorolt jelenléte azt bizonyítja, hogy ez a küzdelem nem túl sikeres. A túlzott szabályozás nem csak a bürokratikus elemeket növeli, hanem elbizonytalanítja a jogalkalmazókat is. Elegendő ehhez felidézni, hogy 2001. szeptember 11-i terrortámadás kapcsán tartott vizsgálatok megdöbbentő emberi mulasztásokat tártak fel érzékeny területeken alkalmazott illegális bevándorlók esetében. Táblázat 5: Az USA bevándorolt lakosságának novekedése és származási összetétele régiónként, 2011 (millió fő és az összes százalékában) régiók 1990 előttiek 1990-2000 2000-2005 2006-tól Össz. M fő százalék M fő százalék M fő százalék M fő százalék M fő Mexikó* 4,062 34,7 3,600 30,8 2,739 23,4 1,289 11,1 11,691 Dél- és Kelet Ázsia 3,687 36,2 2,573 25,3 1,795 17,6 2,126 20,9 10,183 Karib térség 1,687 44,8 0,898 23,8 0,620 16,5 0,562 14,9 3,769 Közép-Amerika 1,062 34,4 0,809 26,2 0,739 24,0 0,474 15,4 3,085 Dél-Amerika 0,912 33,8 0,707 26,2 0,697 25,8 0,386 14,3 2,702 Közel-Kelet 0,563 38,1 0,326 22,1 0,235 15,1 0,351 23,8 1,475 Egyéb 3,232 43,3 1,843 24,7 1,266 16,9 1,131 15,1 7,473 Összesen 15,205 10,756 8,091 6,319 40,378 * Kiemelt jelentősége miatt Forrás: Motel Patten, 2013.

204 pólyi csaba A fenti táblázat világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok folyamatosan nagy létszámú bevándorlót fogad, akiknek integrálása aztán komoly erőfeszítéseket igényel. Az is látható, hogy az 1990 2000 közötti időszak még az USA történelmében is rekordszámú, 10,7 millió bevándorlót vonzott az országba. Az egyes régiókból érkezők száma 22 31 százalékkal emelkedett. A következő öt évben 2005-ig újabb 8 millió fővel növekedett az újonnan érkezők száma. 2006-tól azonban az látható, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező közép- és dél-amerikai régióból a bevándorlók növekedési arányszáma 24 26-ról 15 százalékra mérséklődött. A karibi világból érkezők száma 16,5 helyett csak 14,5 százalékkal nőtt 5 év alatt. Az USA (szinoním fogalomként használt) hispán vagy latino származású lakossága 2000 és 2010 között 15,2 millió fővel növekedett, és elérte az 50,5 millió főt. Figyelmet érdemel az a tény, hogy 64 százalékuk már az Egyesült Államokban született és csak 36 százalékuk számít új bevándorlónak. Ez 43 százalékos emelkedést jelentett, miközben néhány más államból elszármazók aránya ennél lényegesen jobban növekedett. A Pew Research Center adatai szerint 2011-ben az Egyesült Államok 311,6 millió lakosának egy igen jelentős része, 51,93 millió fő hispán származásúnak vallotta magát (Motel Patten, 2013). Ez az ország teljes lakosságának 16,66 százaléka, amivel a legnagyobb etnikai kisebbségnek is számít az USA-ban. A hispán lakosság legnagyobb szeletét, mintegy kétharmadát a mexikóiak teszik ki, számuk meghaladja a 33,5 millió főt. Mexikót a speciális státuszban lévő Puerto Rico (4,9M) követi. Rajtuk kívül még két karibi ország (Kuba: 1,9 millió és a Dominikai Köztársaság: 1,5 millió) és két közép-amerikai állam (El Salvador: 1,9 millió és Guatemala: 1,2 millió) leszármazottai haladják meg a milliós nagyságrendet. Táblázat 6: Az USA hispán származású lakosságának összetétele, származási ország szerint, 2011 Származási ország Lakosság (millió fő) A hispán lakosság százalékban Összesen 51,927 100 Mexikói 33,539 64,6 Puerto Rico-i 4,916 9,5 Salvadori 1,952 3,8 Kubai 1,889 3,6 Dominikai 1,528 2,9 Guatemalai 1,216 2,3 Kolumbiai 0,989 1,9 Spanyol 0,707 1,4 Hondurasi 0,702 1,4 Ecuadori 0,645 1,2 Perui 0,556 1,1 Nicaraguai 0,395 0,8 Venezuelai 0,259 0,5 Argentin 0,242 0,5 Egyéb nemzetiségű 2,337 4,5 Lopez Gonzalez-Barrera Cuddington, 2013.

észak-amerika a nemzetközi migrációban 205 Az erősödő ázsiai bevándorlás ellenére Samuel Huntington professzor az Egyesült Államokat a spanyol ajkú, elsősorban mexikói bevándorlástól féltette. Huntington szerint a korábbi és a mostani bevándorlások között az jelenti a lényeges eltérést, hogy a századvégi hispán bevándorlók nem asszimilálódnak és nem veszik át az angol nyelv és kultúra használatát (Huntington, 2004). A folyamatos, igen jelentős és nagymértékben a déli és nyugati államokra koncentrálódó spanyol ajkú bevándorlók nagy számban tudják megőrizni nyelvüket és kultúrájukat anélkül, hogy az angol nyelv használatára áttérnének. Az új helyzet azt jelenti, hogy az USA-ba érkező emigráció fele azonos és egyetlen nyelvet beszél, a spanyolt. Ennek pedig a professzor szerint hat oka van: a területi szomszédság (a két ország között könnyen átjárható több mint háromezer km szárazföldi határ); számszerű nagysága; illegális jellege, regionális koncentrációja, a bevándorlás folyamatos utánpótlása és nem utolsó sorban a mexikói diaszpóra történelmi jelenléte. A bevándorlók származási országai közül ugyanis egyedül Mexikó az, amelyiktől az USA erőszakos úton elvette területének felét (Texas 1835 56, USA-Mexikó háború 1846 48, Kalifornia és Új-Mexikó). A bevándorló mexikóiak ezeket a történelmi területeket részesítik előnyben a letelepedésükkor, sőt gyakran hangoztatják is a hazatérési érzésüket. A statisztikai adatok is jelzik a Río Grande mentén kialakuló hispán többséget a határzónában és egyes amerikai elemzők már egyenesen MexAmerika és Mexifornia kifejezéseket használnak. Huntington professzor végső következtetése az, hogy a WASP kultúrát súlyos veszély fenyegeti egy nacionalista mexikói kultúra részéről, amely képzetlenebb, kevesebbet keres és röviden megfogalmazva: értéktelenebb. Ábra 4: Az amerikai bevándorlás területi változásai a legnagyobb városkörzetekben Forrás: http://www.brookings.edu/research/papers/2011/10/13-immigration-wilson-singer

206 pólyi csaba A Pew Research Center adatai szerint a bevándorlók területi elhelyezkedése nagyon erős területi koncentrációt mutatott, vagyis 60 százaléka öt szövetségi államban összpontosult. Kalifornia 20,2 millió bevándorló otthona (25 százalék), New Yorkban 4,3 millióan élnek (11 százalék), Texasban 4,2 millióan vannak (10 százalék), Floridába 3,7 millióan érkeztek (9 százalék) és New Jersey-ben 1,9 millióan találtak otthonukra (5 százalék). Ugyanakkor figyelmet érdemel a bevándorlók újabb hullámainak erőteljes növekedése Tennesse (90 százalék), Dél-Karolina (88 százalék), Kentucky (82 százalék), Alabama (82 százalék) és Mississippi (74 százalék) államokban (Connor- Cohn-Gonzalez-Barrera, 2013). Az amerikai migrációs rendszer működése a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után Az amerikai bevándorlási rendszert és a bevándorlókhoz való hozzáállást az ezredfordulón egy sokkhatásszerű eseménysor változtatta meg. A 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények traumái az Egyesült Államokban komoly szerkezeti változásokat idéztek elő az illetékes állami intézményrendszerben is. Ennek a leginkább látható jele a Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security DHS) létrehozása volt 22 ügynökség összevonásával. A korábbi bevándorlási hivatalt (Immigration and Naturalization Service INS) esetében, amely 1941 óta az Igazságügyi Minisztérium része volt, ennek az ellenkezője történt, mert három intézményre bontották a speciális szakfeladatok ellátására (Customs and Border Protection CBP, Immigration and Customs Enforcement ICE, U.S. Citizenship and Immigration Services USCIS) és integrálták a három intézményt a Belbiztonsági Minisztériumba. A CBP feladata az ország összes határállomásán a teljes személy és teherforgalom ellenőrzése és az illegális bejutás megakadályozása. Az ICE a bevándorlás és a vámszabályok betartásának ellenőrzését az ország területén belül végezte, beleértve a foglalkoztatási szabályok ellenőrzését, a letartóztatást és a kitoloncolást is. Az USCIS végzi a bevándorlással kapcsolatos engedélyezési adminisztrációt, beleértve a vízum, a honosítási, a menedék- és menekültkérelmeket is. Az elmúlt években a Belbiztonsági Minisztérium hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy a közbiztonság, a határbiztonság és a migrációs rendszer egységének biztosítása érdekében gyökeresen átszervezze a bevándorlási rendszer fegyveres testületét. Az erőket a nemzetbiztonsági és közbiztonsági kockázatot jelentő személyek kiutasítására. illetve kitoloncolására fordítják. 2009-től a Bevándorlási és Vámőrség (U.S. Immigration and Customs Enforcement ICE) a nagy területi ellenőrzés helyett a nyomozói oldalt erősítette. Az ICE a 2006-os törvénymódosítás alapján egységes protokoll alapján megállapodást kötött az egyes államok és helyi önkormányzatok szervezeteivel a bűncselekményeket elkövető bevándorlók elleni közös fellépésre. Az intézményi átszervezéssel párhuzamosan az amerikai kormány nagy hangsúlyt fektetett olyan átfogó törvények megalkotására is, amelyek nem csak a felté-

észak-amerika a nemzetközi migrációban 207 telezett terroristákat igyekeznek felderíteni és ellenőrzés alatt tartani, hanem az országban élő bevándoroltakat, illetve az országba belépni szándékozó külföldieket is. George W. Bush elnök már 2001 októberében jóváhagyta az Amerikai Hazafias Törvényt (US Patriotic Act), ami a bevándorlással kapcsolatban kiterjesztette a törvényi felhatalmazást a terrorista gyanús elemek felderítésére, kiutasítására és a határvédelem (különösen a kanadai határ) megerősítésére, valamint lehetővé tette a külföldi állampolgárok letartóztatását hét napra, amíg a kormány eldönti, hogy milyen eljárást indít ellene. A 2002-ben elfogadott megerősített határvédelem és vízumreform tovább fokozta az ellenőrzést a vízumkiadásnál, a határátlépésnél és a külföldiek ellenőrzésénél, beleértve az országban tanuló külföldi diákokat is. A terrortámadás körülményeinek kivizsgálására alakult un. 9/11 Bizottság 2004-es jelentése után újabb szigorítások is életbe léptek 2005-ben a bevándorlók által használható iratok, pl. jogosítvány kiállítására vonatkozóan (REAL ID Act). A jelentés hatására folytatták a kaliforniai határzár (fémfalak) kiépítését, és megerősítették az azonnali deportálást a határsértőkkel szemben. Az alábbi táblázat adatai szerint az illegális határsértésen kapott személyek száma folyamatos emelkedést, 2008 és 2013 között 74,8 százalékos növekményt mutatott. Ugyanakkor az elmúlt évi növekedés erőteljes visszaesésről árulkodik, ami jelentheti a határsértők számának csökkenését, vagy a sikeres bejutási technikák fejlődését is. Ábra 5: A kiutasított határsértők számának alakulása 2008-2013 között Forrás: FY 2013 ICE Immigration Removals (2013) 1990 és 2013 között 23 millióról 46 millióra emelkedett az USA-ban élő bevándoroltak száma. 2013-ban a teljes lakosság alig 14 százalékát jelentették, Kanadában pedig a 21 százalékot. Származási helyüket tekintve erős koncentrálódás mutatható ki, hiszen amíg 1990-ben a bevándoroltak 47 százaléka született Latin-Amerika és a Karib-térség országaiban, addig 2013-ban arányuk már elérte az 55 százalékot.

208 pólyi csaba Az európai bevándoroltak aránya 23-ról 12-re csökkent, miközben Ázsia részaránya 23-ról 26 százalékra nőtt. A Közel-Kelet és Észak-Afrika megőrizte 2 százalékos értékét, miközben a szubszaharai részarány egyről három százalékra nőtt. Mexikó helyzete egészen speciális a nemzetközi migráció szempontjából, hiszen egészen a közelmúltig világcsúcstartó volt a kivándorlók listáján. 1995 2000 között 2,94 millió kivándorló érkezett az USA-ba és 670 ezer vissza. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak köszönhetően összeépült gazdasága az USA gazdaságával (és kisebb mértékben Kanada gazdaságával), ami egyfajta stabilitást hozott létre. Az ország gazdasági fejlődése együtt mozog az Egyesült Államokkal, a külkereskedelmének 90 százaléka vele folyik, így azonnal érzékelte a 2008 2009-es pénzügyi válságot. Ennek egyik látható jele a kivándorlás ütemének visszaesése volt. A statisztikai adatok szerint 2005 2010 között 1,37 millió mexikói kivándorló távozott az USA-ba, de ugyanezen időszak alatt 1,39 millióan tértek vissza. Ráadásul folyamatosan nő a Mexikóba irányuló kivándorlás az USA felől is, elsősorban a nyugdíjasok települnek át kedvezőbb megélhetési viszonyokat keresve. 2000 és 2010 között 492 ezerről 966 ezerre nőtt a bevándoroltak száma Mexikóban, az összetétel tekintve pedig 70-ről 77 százalékra emelkedett az amerikaiak aránya. Az USA és Kanada között húzódik a világ leghosszabb, 8891 km hosszú szárazföldi határa, amely több mint 120 szárazföldi határátkelőt, évi 115 ezer légi járatot és számtalan kereskedelmi és egyéb vízi jármű áthaladását jelenti. A két ország határvédelmi együttműködésének új kereteit megfogalmazó megállapodást 2 2011. február 4-én jelentette be Barack Obama elnök és Harper kanadai miniszterelnök. A közösen kidolgozott Határon Túl Akciótervet 2011. december 7-én hozták nyilvánosságra. A Belbiztonsági Minisztérium erre épülő Északi Határ Stratégiája 3 (Northern Border Strategy NBS) az első olyan stratégia, amely egyesíti a politikákat és a gyakorlati végrehajtást az amerikai-kanadai határ mentén. Arra épül, hogy a szabályos áru- és személyforgalom erősíti a biztonságot, ezért a legmodernebb technikai eszközökkel szétválasztja a magas és az alacsony veszélyt jelentő forgalmat és a lehető legkorábbi ellenőrzés megteremtésével kiszűri az illegális határátkelést, valamint a betegségek és veszélyes javak bejuttatását. A Stratégia három fő célja: elriasztani és megakadályozni a terrorizmust és az egyéb illegális tevékenységet; biztosítani és elősegíteni a szabályos áru- és személyforgalmat; megvédeni a lakosságot a természeti és az ember okozta katasztrófáktól. Az illegális bevándorlás évtizedek óta érzékeny társadalmi probléma az Egyesült Államokban. A szövetségi szintű átfogó migrációs reform hiányában az egyes álla- 2 Perimeter Security and Economic Competitiveness, http://actionplan.gc.ca/en/content/perimetersecurity-and-economic-competitiveness 3 DHS Northern Border Strategy, https://www.dhs.gov/dhs-northern-border-strategy

észak-amerika a nemzetközi migrációban 209 mok saját maguk igyekeznek helyi törvényi szabályozással megfelelni a lakossági elvárásoknak az illegális bevándorlás kiszűrésével. A különböző források szerint 2007-ben közel 20 szövetségi államban fogadtak el ilyen korlátozó rendelkezéseket. Korábbi intézkedések megakadályozták például a jogosítvány megszerzését vagy állami oktatási ösztöndíjak elnyerését illegális bevándorlók számára, évek óta pedig a Szociális és Egészségügyi Reform társadalmi vitájának egyik gyújtópontja a bevándorló kérdés. Jóllehet a Belbiztonsági Minisztérium becsült adatai szerint 2009-ben az előző évi 11,6 millióról 10,8 millióra csökkent az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlók szám, mégis 2010-ben Arizona állam a közbiztonság megerősítése és a törvények betarttatása érdekében olyan törvényt fogadott el, amely mindenkit arra kötelez, hogy megfelelő személyi azonosságot igazoló dokumentumokat hordjon magával. A törvény arra is kötelezi az állam rendőreit, hogy a közúti ellenőrzés során is gyanú esetén mindenkit ellenőrizzen. 2011-ben Oklahoma, Dél-Karolina és Utah államok is követték az arizonai példát. A szövetségi kormány attól tart, hogy az illegális bevándorlás visszaszorítását célzó intézkedések könnyen a lakosok hatósági zaklatásához vezethetnek, ezért minden ilyen esetben szövetségi eljárást kezdeményeznek alkotmányellenesség megállapítására. Az alábbi térkép azokat az államokat emeli ki, amelyekben az elmúlt években helyi szintű lépések történtek az illegális migráció visszaszorítására. Az átfogó migrációs törvény mielőbbi kidolgozását sürgeti a bevándorlók egyre erősödő befolyása a választások kimenetelére. A legfrissebb adatok szerint a felnőtté váló, vagyis első alkalommal szavazó hispán és ázsiai származású fiatal adja a 2014- es választásokon résztvevő új szavazók 19,6 százalékát, az újonnan állampolgárságot kapottak pedig a 14,6 százalékát, együtt pedig a 9,4 millió potenciális új szavazó 35,2 százalékát (Paral, 2014). Ez az arányszám az elkövetkező választásokon tovább fog növekedni. A bevándoroltak eltérő területi koncentrációja miatt egyes államokban már most is lényegesen magasabb, akár 50 százalékot meghaladó arányt is képviselhetnek. Az amerikai Bevándorlási és Állampolgársági Törvényt (The Immigration and Nationality Act INA) eredetileg 1952-ben fogadták és többször módosították. Még érvényben lévő rendelkezései szerint a szövetségi kormány 2013-ra 675 ezer állandó letelepedést (bevándorlást) 4 engedélyezett. Az INA a három fő preferencia (családi alapú, munkavállalási és menekült) mellett a diverzifikációt és a speciális eseteket szolgáló kitételek mellett engedélyez bevándorlást. A családi alapú engedélyek éves száma 470 ezer, amin belül különbséget tesz a tartós letelepedési engedéllyel (zöld kártyával) rendelkezők és az amerikai állampolgárok számára engedélyezett kvóták között. Alapesetben az amerikai állampolgárok közvetlen hozzátartozói (házastárs, 4 How the United States Immigration System Works: A Fact Sheet http://www.immigrationpolicy.org/ just-facts/how-united-states-immigration-system-works-fact-sheet (Letöltve: 2014.06.09.)

210 pólyi csaba kiskorú gyermekek és szülők) vonatkozásában nincs felső korlát. A bevándorlás engedélyezése névre szóló és minimum jövedelemhez kötött felelősségvállalást (szponzorálást) jelent. Az Egyesült Államok mélyen elkötelezett a nemzetközi menekültügy humanitárius kezelése mellett, azért évente meghatározott számú menekültet fogad be és menedékes tartózkodását engedélyezi. Az engedélyek számát az elnök határozza meg a Kongresszussal való konzultáció alapján. 2013-ban összesen 70 ezer menekült és menedékes befogadását engedélyezték egy földrajzi kvótarendszer alapján. Az elmúlt évben legnagyobb számban a közel-keleti és dél-ázsiai (31 ezer), a kelet-ázsiai (17 ezer) és az afrikai (12 ezer) menekülteket fogadták be. Az amerikai vízumrendszer beépít egy nemzetenkénti felső maximumot, ami azt jelenti, hogy az összes kategóriában engedélyezett bevándorlás egyetlen ország esetében sem haladhatja meg a 7 százalékos részarányt. Egyébként ennek kiegészítése a diverzifikációt szolgáló un. vízumlottó, amit 1990-ben vezettek be. Eszerint azon országok állampolgárai, amelyek esetében az elmúlt öt évben a bevándoroltak száma nem haladta meg az ötven ezret, ezzel a játékkal bevándorlási engedélyt nyerhetnek, évente összesen 50 ezren. Az így bevándoroltak egy év tartózkodás után kérelmezhetik az állandó letelepedést. Évek óta elhúzódó vita folyik a republikánusok és a demokraták között a Bevándorlási Törvény reformjáról, amire magát Obama elnököt a korábbi választási ígérete is köti. Ennek a küzdelemnek egyik epizódja volt 2010-ben a fiatalkorúak kitoloncolását leállító törvény (DREAM Act). A fő kérdés a reform kapcsán az, hogy kapjon-e és milyen feltételekkel tartózkodási engedélyt és állampolgárságot az országban tartózkodó több mint 11 millió illegális bevándorló. A Képviselőházban annak ellenére elhalt a tervezet, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság többsége támogatja az új reformkezdeményezést. Az is világos, hogy a megosztó állampolgársági lehetőségről egyébként a hispán bevándorlók hajlandóak lennének lemondani a tartózkodásuk legalizálása mellett. A kanadai bevándorlási rendszer jellemzői az ezredforduló után Kanada 5 tradicionálisan befogadó, migrációból építkező ország. A sokféle országból bevándorló emberek változatos kultúrát hoznak magukkal, melyet a kanadai kormány 1971-ben multikulturális politikájával ismert el. Így Kanadában minden etnikai csoport hozzáad Kanada kultúrájához, tehát nincs hivatalos kanadai kultúra, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kellene. 1972-ben államminiszteri státust hoztak létre a multikulturalizmus ápolására. 1977-ben hozták azt a törvényt, mely 5 Facts and figures 2012 Immigration overview Permanent and temporary residents in Canada, Elérés: http://www.cic.gc.ca/english/resources/statistics/facts2012/index.asp

észak-amerika a nemzetközi migrációban 211 szerint minden faji, nemzeti vagy etnikai megkülönböztetés törvénytelen. Ezek a jogok belekerültek az 1982-es új alkotmányba is. 2001-ben a Bevándorlási és Menekültvédelmi Törvény (Immigration and Refugee Protection Act IRPA) elfogadásával három kategóriát határoztak meg, amelyek révén a bevándorolni szándékozók állandó letelepedésért folyamodhatnak. A gazdasági kategóriába tartoznak a szakképzett munkások, a beruházó üzletemberek és a családtagjaik. A családosok kategóriájában a szponzorálást vállaló kanadai állampolgárok és az állandó letelepedéssel rendelkezők felesége, férje, partnere, gyerekek, szülei és nagyszülei tartoznak. A harmadik csoportba a védett személyek/ menekültek tartoznak, akiket az állampolgárok és az állam is támogathat, szponzorálhat. Humanitárius és egyéb megfontolásból a kanadai Állampolgári és Bevándorlási Miniszter is adományozhat állandó letelepedést. A fentieken kívül ideiglenes tartózkodási engedély adható munkavállalás és tanulás céljából is. Ábra 6: Az egyes régiókból érkezők megoszlása a bevándorlás jogcíme szerint Forrás: Citizenship and Immigration Canada (CIC), Facts and Figures 2012. A szabályozott bevándorlás a nemzeti gazdasági, társadalmi és kulturális érdekek szolgálatában áll. Az elmúlt nyolc évben átlagosan 240 265 ezer állandó letelepedési engedélyt adtak ki.

212 pólyi csaba A kanadai bevándorlás alapelvei a következőek: A fő feladat a gazdasági fejlődés munkaerő szükségletének biztosítása. A demográfiai folyamatok korrekciója. A letelepedettek családegyesítési elvárásainak teljesítése. Szolidaritási és humanitárius elkötelezettségének teljesítése menekültek befogadása. A Szövetségi Szakképzett Dolgozók Programja (Federal Skilled Worker FSW Program) a kanadai gazdaság által igényelt szakképzett munkaerő biztosítását jelenti a helyi, regionális és szövetségi igények összehangolásával. Ezt a vállalkozók irányába kiegészíti a beruházásokat vonzó program, a Federal Business Immigration Program. A kormány által elfogadott 2012-es gazdasági akcióterv a rendszer finomhangolását végzi. A tapasztalatok alapján napirendre került az eddig alkalmazott pontrendszer módosítása, amelynél a megcélzott fiatal munkaerő szakmai képzettségét és nyelvi ismereteit fogja magasabbra értékelni. Egy másik intézkedés szerint a szakképzettséget igazoló papírokat már a jelentkezés idején le kell fordítani és hitelesíteni (Új-Zéland és Ausztrália tapasztalatai), a jelentkezők listájáról lehet odahaza válogatni, mint egy menüről. Szakképzett munkaerő-közvetítőket is bevonnak, hogy a gazdaság mai igényeit elégítsék ki. Nagy hangsúly helyeznek a családegyesítésre, amelynek keretében évi 25 ezer közvetlen hozzátartozó befogadását teszik lehetővé. A kanadai kormány folyamatos erőfeszítéseket tesz a bevándorlási rendszer működőképességének fenntartására, legutóbb 2012-ben vezettek be módosításokat (The Protecting Canada s Immigration System Act, June 2012). A módosítások a menekültkérelmek elbírálásának gyorsítására és az embercsempészet elleni hatékonyabb fellépés biztosítására irányultak. A módosítás egyben jogilag lehetővé tette a biometrikus adatok gyűjtését és rendszerezését is. Kanada a világ egyik legjelentősebb, menekülteket befogadó országa. Példaként említhető 1992-ben 5 ezer boszniai, 1999-ben 5 ezer koszovói, 2006-ban 3900 thaiföldi, 2008-ban pedig 5 ezer bhutáni befogadása. A 2010-es adatok szerint Kanada több mint 140 országból származó üldözöttet és menekültet fogadott be az elmúlt évtizedekben. 2011-ben 24 900 fő kért menedékjogot Kanadában és a kormány 20 százalékkal emelte az áttelepítési programjának költségvetését. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával szoros együttműködésben minden évben több mint 10 ezer üldözött személy és 12 ezer menekült talál új otthonra Kanadában. Arányait tekintve Kanada fogadja be évente világviszonylatban a menekültek 10 százalékát. 2013-ban a kormány döntése értelmében 14 500 főre emelte a befogadott menekültek számát. A nyitott menekültügyi politikája mellett Kanada ugyanakkor nem fogad be súlyosabb bűncselekményeket elkövető személyeket. A Kanada-Quebec Megállapodás alapján a quebec-i kormányzat választja azokat a menekülteket, akik letelepedhetnek Quebecben, de a Bevándorlási és Állampolgársági Minisztérium hagyja jóvá a listát a bevándorlási törvény előírásai alapján.