Szukcesszió-vizsgálatok a fenyőfői erdeifenyvesekben Boglári Zoltán, oemh. 2011.
a szukcessziót csak akkor tudjuk előremozdítani, ha a termőhelyi átalakulás megtörténik ahhoz, hogy az újabb növényi fokozat életképes legyen Szodfridt István (1997)
Részletes feladat A Bakonyszentlászlói Erdészet erdeifenyő- gazdálkodásának ismertetése Levéltári kutatás (Veszprém, Zirc, Sopron) és adatgyűjtés az erdeifenyő előfordulásával és elterjedésével kapcsolatban Mintaterületek kitűzése a szukcessziós folyamatok megfigyelésére Térinformatikai rendszer felhasználása az adatok elemzéséhez
A területre vonatkozó alapadatok a Bakony előhegyeinek és a Sokoró találkozásánál fekvő, nagyon változatos terület (Magas-Bakony, Vértes és Bakonyalja, Súri-Bakonyalja) a szűkebben vett homokvidék : a Bakonyszentlászló és Fenyőfő közt elterülő, lényegében téglalap alakú, pár km széles, kb. 30 km 2 nagyságú terület a terület alapja eocén mészkő, a vetődésekben bauxitlencsékkel, amit oligocén-miocén kavics és homok fed, a homok átlagosan 2-5 m, néhol 20-25 m vitatott, de nem dunai meszes homok, hanem helyi képződmény, amely kilúgozódott az idők során
A klímára vonatkozó alapdatok Klíma: mind a 4 erdészeti klíma megtalálható igen kis területen belül A tavasz két héttel később, a tél pedig ugyanennyivel előbb köszönt be Késői és korai fagyok előfordulhatnak, bár jellemzően csak a fagyzugos helyeken (Cuha-völgy, Gézaháza) Átlagos évi középhőmérséklet: 9,34 o C, kevés a hőségnapok (10) és a zord napok (11) száma is Csapadék: átlagosan évi 750-800 mm (2010! 1000<) Hidrológia: nagyon ingadozó vízjárású patakok (Cuha, Hódos-ér, Gerence, Bakony-ér), tó igen kevés van
Vertikális szukcessziósor gyertyános- extrazonális bükkös klíma tölgyes zárt-tölgyes klíma klíma dombvidéki bükkös ESZTY-zárt tölgyes átmeneti klíma Calamagrostis epigeios EF és foltokban Festuca KTT elegyes cseres DK vaginata EF Zabola 400 m - foltokban EF-újulat felverődés, vadföld, rét Szénahordó-árok 350-400 m Agyagliki-dűlő 250-350 m Közlegelő 200-250 m
Történelmi vonatkozások - erdeifenyőgazdálkodás Honfoglalás kora (földvárak, erdőirtás, vadászat) Árpád kortól 1802 (egyre fokozódó erdőhasználat, de nincs benne tudatosság) 1802 1879 (Mária Terézia és II. József erdőrendtartásainak eredményei ekkor már érezhetőek, katonai térképezés, homokfásítás Mitterspacher L., Gregor J., Krámer Gy., Lábritz úr!, Vályi A., Kitaibel P.) 1879 1945 (üzemterv szerinti gazdálkodás első évtizedei, legeltetés, tájhasználat!, uradalmi és közbirtokossági gazdálkodás, Eszterházy József, em.!) 1945 napjainkig (A,B,C üzemosztályok művelés szerint, fafajok, Majer Antal munkássága (Páll E., Csesznák E.) őshonosság kérdésköre a 25 db ősfenyő, bánya-rekultiváció, természetvédelem)
Fenyvesek területének változása IDŐPONT ERDŐ SZÁNTÓ + LEGELŐ FENYVES ÖSSZESEN 1732-1753 első gazd. birtok térképek 917 2088 facsoportok 3005 1783-1784 II. Jószef kat. felmérése 875 2130 facsoportok 3005 1860 elkülönítési vázrajz 1050 1955 610 3005 1885 Bedő térkép 715 2290 621 3005 1945 államosítás (1954 üzemterv) 1120 1885 888 3005 1985 I. 1. új erdőterv 2270 735 1351 3005 2007-2017 üzemterv n.a. n.a. 1447 3005
Erdeifenyő-gazdálkodás Az erdeifenyő állományok 1351,25 hektárt foglalnak el, élőfakészletük 320.580 m 3.(5. ábra) Faanyagtermelést szolgáló erdőben található belőle 199.772 m 3, különleges rendeltetésű erdőkben 120.808. m 3. A 40-50 éves korosztályok foglalják el a legnagyobb területet, de a 20-30 éves korosztály aránya is magas. A fenyőtelepítéseknél a teljes talajelőkészítést végzik, a felújításoknál a részleges (pásztás) előkészítést alkalmazzák. Az alátelepítéseknél is jól működik a pásztás előkészítés. Rendszerint 2 éves magágyi csemetét ültetnek géppel 1,4x1,0 m hálózatba, 8000-10 000 db/ha (bár a rekultivációnál még nagyon sok esetben az ékásós módszerrel ültettek). A csemeték ápolása a felverődő lombfák sarjleveréséből, ill. a gyomosodás kikapcsolásából áll. Az ápolást rendszerint kézi, motoros fűkaszával és hosszú-nyelű sarlóval végzik, helyenként a szeder és siskanád ellen herbicideket is be kell vetni.
IV. Fatermési osztályú tábla kor (év) főállomány visszamaradó állomány kor (év) erdőnevelés H fm G (m 2 ) N db N db G (m 2 ) m 2 /fa 10 4,0 10,2 8095 10 Tiszttás I. 7000 9 1,5 15 6,4 16,6 3964 16 Tisztítás II. 4000 17 3 20 8,9 21,1 2527 25 11,1 24,1 1872 22 T. kiv. gyér I. 2000 23 5 30 13,1 26,2 1462 35 14,8 27,7 1204 30 T. kiv. gyér II. 1300 26 8 40 16,3 28,7 1022 38 T. kiv. gyér III. 1000 28 10 45 17,6 29,4 901 50 18,8 30,0 819 48 Növ.f. gyér I. 700 30 14 55 19,8 30,4 766 60 20,7 30,8 716 65 21,5 31,1 683 66 Növ.f. gyér II. 600 32 17 70 22,2 31,3 659 75 22,8 31,5 636 80 23,4 31,7 620 80 Véghasználat 500 33 20 85 23,9 31,8 604 100 25,1 32,1 573
1-10 11-20 21-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71-80 81-90 91-100 101- Terület (ha) Fakészlet (m3) Terület és fakészlet megoszlás Az erdeifenyő terület és fakészlet megoszlása korosztályok alapján 250 200 150 100 80000 70000 60000 50000 40000 30000 50 0 20000 10000 0 Korosztályok (év)
Anyag és módszer két vegetációs időszak (2009 és 2010 nyara) állt rendelkezésemre (a jövőbeni hosszútávú becslésekhez rövid, de a folyamatok irányát a kiértékelés megadta) a 20 mintaterületet lehetőleg ugyanazon visszatérési időpontokban vettem fel (15 X 15 m-es, 225 m 2 ) fontos, hogy a cönológiai változatosság miatt, a vegetáció legyen azonos a vizsgált időpontokban (Kevey B. is kiemeli ezt) kiválasztási szempontok: területbejáráskor előtérbe került, ill. a helyi erdészek által figyelmembe ajánlottak szerint, szukcessziós nyomás alá került erdőrészekben felvett adatok: időpont, felvételt készítők neve, tag, részlet, erdőtípus, típus-jelző növények, záródás, fajok szerint az újulat, cserje és lombk. szint, esetleges betegségek, károsítások állandósítás 4 karóval, jelölőfestékkel, fák számozása, fényképek
Kérdésfelvetés Van-e összefüggés a mintaterületen lévő jelenlegi EF állományok erdőtípusa, szukcessziós változásai, és a termőhely-típus változata közt? Milyen csoportokat lehet elkülöníteni és mi alapján a vizsgált mintaterületek közt? Milyen erdőművelési beavatkozásokkal lehet elérni, hogy az egyes típusok erdődinamikai-szukcessziós folyamatait az általunk vélt leghelyesebb irányba tereljük? A felvételezett mintaterületek alapján lehet-e egységes jövőképet adni arra, hogy a szukcessziós folyamatok mely irányba mutatnak, s milyen fafaj-összetételű jövőbeni állományok alakulnak/alakíthatóak ki? (Horn-féle modell kérdésköre)
Kiértékelés bemutatása
1. típus: Festuca vaginata erdeifenyves (1,2,5-ös minta) szélsőségesen száraz és meszes nyers homokon árvalányhajas, homoki csenkeszes erdeifenyves ritka és alacsony erdős sztyepp jellegű társulása (Majer 1988) Szukcessziós cél : 80-90% vagy e feletti elegyarányban az EF; 20-30 ha, amely leginkább hasonlít a paraklimatikus, jégkorszaki erdeifenyvesekhez Erdőművelési feladatok: újulatfoltok feltérképezése, fényhez segítése bontással, kíméletes közelítés időnként ellenőrzött talajszaggatás a jó magtermőnek ígérkező években, hogy minél több újulat verődjék fel idegenhonos és invazív fajok eltávolítása a leginkább védett részek esetleges elkerítése (vad) teljesen elegyetlen erdeifenyvesek sehol ne alakuljanak ki erdővédelmi megfontolások miatt (hótörés veszélye, erdőtűz) állandó konzultáció a természetvédelmi hatóssággal ez közös érdek
2. típus: Festuca vaginata Corynephorus canescens nudum erdeifenyves (3,6,10,13,18-as minta) Ez a típus már kiterjedtebb, gyengén humuszos vagy csonka rozsdabarna felszínében kissé kilúgozott homokon alakul ki. Az uralkodó homoki csenkesz mellett savanyúságot kedvelő növények, főleg ezüstperje megjelenése mohapárnákkal együtt biztosítják az erdeifenyő természetes felújítását. (Majer 1988) (mohapárnák védelmében nő az EFújulat, disznóval való ellenőrzött túratás, fogasolás) Szukcessziós cél : 50-80 % elegyarányban legyen az erdeifenyő. Nem természetvédelmi területen ez még növelhető a lombosok javára. Egyébként is a legtöbb esetben az üzemterv a jövőbeni célállományra lombelegyes erdeifenyvest vagy fenyőelegyes cserest jelöl meg.
2. típus: Festuca vaginata Corynephorus canescens nudum erdeifenyves (3,6,10,13,18-as minta) Erdőművelési feladatok: Kigyérült részek felmérése (e típusban a legtöbb az abiotikus kár) a felújult foltok feltérképezése itt is jó kiindulási alap, mert ezekből elindulva lehet kiterjeszteni a felújítást elsődleges a vadtól való védelem és a szálfüvek terjedésének (konkurenica az újulatnak) megakadályozása a nagyobb foltok (lékek) közepén a Calamagrostis és szedresedés visszaszorítása ápolással, majd ezt követően csemeték mesterséges telepítése, vagy megszaggatással a természetes telepedés segítése itt a legtöbb állomány 40-50 év körüli, tehát bőséges a magtermés az előző típushoz képest a bontással vigyázni kell (egyébként is kigyérültek) ahol a lékekben már idősebb, és a koronaszint alját is elérő (6-8-10) m-es fák vannak, azokat kímélni kell (nyír, erdeifenyő és cser vannak itt elsősorban), de az ínvazív fajokat (bálványfa) ki kell venni
3. típus: Festuca rupicola erdeifenyves (4,7,8,12,14,17,19-es minta) már mély, humuszos homokon vagy rozsdabarna erdőtalajon, száraz cseres-tölgyesek termőhelyein többnyire másodlagosan kialakult pusztai csenkeszes zárt erdeifenyvesek. Ezek mesterséges telepítések. ( Majer 1988) az előzőtől az különböztetni meg, hogy jóval erősebb a szálfüvek (elsősorban a Calamagrosits előretörése), s nehéz felismerni a tényleges, megfelelően záródott erdeifenyvesre jellemző erdőtípust. (kiritkulások miatt nincs megfelelő záródás, vagy nagyon változó) Szukcessziós cél : maximum 30% erdeifenyővel elegyes cseresek, vagy cseres-tölgyesekké alakítás fafajcserével. Az elegyítési irányelvet nehéz meghatározni. Ha mesterségesen kell újítani, akkor az erdeifenyővel újult foltok (főként, ha már a lombkoronaszintet, vagy cserjeszintet elérték) kíméletét figyelembe kell venni, még ha ez a gépesítést nehezíti is. Ettől függetlenül ebben a típusban sem kizárt, hogy lesznek már teljesen erdeifenyő nélküli cseres-tölgyesek. Erdőművelési feladatok: nem minden esetben áll az erdész módjában megóvni az erdeifenyő foltokat az erőteljes szálfüvek előretörésétől, így itt lehetséges a hasonlóság a 4-es típushoz, hogy teljes, vagy részleges talaj-előkészítést követően mesterséges felújítást kell végezni a felújításnál itt inkább a lombosok nagyobb elegyarányára kell törekedni, alkalmazkodva a szukcessziós célhoz, de az erdeifenyőt sem lehet teljesen mellőzni (még nincsenek abban a szukcessziós stádiumban)
4. típus: egyéb, mesterséges erdeifenyvesek (Urtica diocia, Calamagrostis epigeios erdeifenyves)- 9,11,15,16,20-as minta Az egyéb, mesterséges erdeifenyvesek, ahova a sasharasztos és csalános erdeifenyvesek sorolhatóak, természetes úton nem újíthatóak. (Majer 1988) Szukcessziós cél : a potenciális erdőtípusokhoz való közeledés, teljes visszaállítás. Nem szabad erőltetni ott is az erdeifenyőt, ahol a természetes szukcesszió már láthatóan túlhaladta ennek a pionír fajnak a társulás-típusait, vagy éppen a klíma kedvezőbb társulások megtelepedését/telepítését indokolja. Ezek területek egyébként is már távolabb esnek a TT, így az Ősfenyves magterületeitől is. Erdőművelési feladatok: a végvágást követően teljes talaj-előkészítés ajánlott, előtte ha szükséges vegyszeres gyomirtással, mert néhol igen erős a szeder és siskanád több helyütt az erdeifenyőt fafajcserével indokolt leváltani és cser, kocsányos ill. kocsánytalan tölggyel elvégezni a felújítást figyelni kell, hogy az elegyben legyenek a mintákban szinte mindenütt előforduló fajok (vadkörte, mezei juhar, vadcseresznye) ezt lehet segíteni már a felújításkor is szórt elegyként az ültetéskor, vagy az ápoláskor figyelni a természetesen betelepült egyedekre.
Összefoglaló javaslataim a terület egészére Rendszeres fórum létrehozása a területen gazdálkodói, tulajdonosi és hatósági jogokat gyakorló állami, magán és civil szervezetek közt. Közmunkaprogramok és önkéntes akciók kiterjesztése erre a területre, de általánosságban az ország többi erdejére is. (Munkámban több helyütt is utaltam a tájhasználat ellenőrzött felélesztésére legeltetés stb. ennek megvalósítása azonban pénz és fizikai munka-igényes. Páll Endre erdőtípus felosztása és erdőművelési ajánlásai igen nagy élőmunkaigényűek. Mivel én is Páll Endre és Majer Antal erdőtípus-felosztásából indultam ki, így erdőművelési javaslataim is erősen munkaigényesek, ezért javaslom ezt a pontot meggondolásra az Ősfenyves bizonyos pontjainak legalább jelenlegi formában való fennmaradása érdekében.)
Összefoglaló javaslataim a terület egészére A tudományos munka folytatása elsődleges szempont legyen! Az ERTImintaterületek anyagainak beszerzése és a munka folytatása szükséges. Most még abban a fázisban vagyunk, hogy lehetne folytatni. Majer Antal nyomdokain haladva egy újabb erdészeti szempontú, erdőrészletenkénti, átfogó talajtani, cönológiai, erdőtípus felvételezést szorgalmazok az új kihívások fényében (klímaváltozás szélsőségei, klímahatár-eltolódások, régi tájhasználat megszűnése) egy másik diplomaterv vagy egyéb tudományos kutatás kiírásával. A falusi turizmus felélénkítése és a turisták minél magasabb szintű tájékoztatása az Ősfenyves részeken, mert itt kevés tájékoztató tábla van még, szemben a Cuha-völggyel. Például egy Szekuláris szukcessziós tanösvény ötletes, közérthető módon kitáblázott kiépítését ajánlanám pályázati forrásokból. Ez a reliktum fenyves-társulás, s az itt élő elődeink munkássága megérdemli, hogy jobban beépüljön ez az érték a társadalom kollektív tudatába.
Köszönöm a figyelmet!