A forradalomra és a rendszerváltásra emlékeztek Debrecenben a hagyományoknak megfelelően a város több pontján is zajlottak megemlékezések az 1956-os forradalom, valamint az 1990-es rendszerváltás kapcsán 2014. október 23-án. Az ünnepség a Bem téren kezdődött, ahol felvonták az Országzászlót. Ezt követően az ávh-sortűz áldozatainak Kossuth utcai emléktáblájánál koszorúztak. A központi rendezvény az Egyetem téren zajlott, ahol dr. Papp László polgármester mondott beszédet. 'A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat' - ezeket a gondolatokat Albert Camus, Nobel-díjas francia író vetette papírra 1957-ben, mégpedig A magyarok vére című írásában. Történelmünk ezer esztendeje során számtalanszor volt az ország legázolva, kirabolva, bilincsbe verve. Tatárok, törökök, Habsburgok, németek, oroszok pusztították évtizedeken, évszázadokon át nemzetünket. Az elmúlt időkben többségében idegen uralom alatt éltünk itt a Kárpát-medencében, de legfontosabb erényétől soha senkinek nem sikerült megfosztania a magyarságot: ez a szabadság mindenek feletti szeretete. A szabadság iránti vágy mindig a legnagyobb elnyomás idején tört elő ellenállhatatlanul, és számos alkalommal emelt bennünket Európa és a világ előtt példaképpé. Nemzeti tragédiák, levert forradalmak, megtorlások, ugyanakkor élni akarás és újrakezdések jellemzik hazánk történelmét. Az
elmúlt bő 150 évben számos alkalommal volt Debrecen a reménység és az újrakezdés lehetősége. így volt ez, amikor Kossuth Lajos 1849 januárjában a képviselőház többségével megérkezett Debrecenbe, megvédve a márciusi forradalom vívmányait. Hasonlóképpen 1944 decemberében az ideiglenes nemzetgyűlés debreceni összehívásakor, amely az egész ország számára a függetlenség és a demokrácia reményét sugallta, amiben azonban nagyon hamar csalódni kellett, hiszen kemény, nemzetietlen diktatúra és elnyomás köszöntött az országra. Az ez ellen való széles, társadalmi tiltakozás vezetett el 1956 dicső és emlékezetes napjaihoz. és ne feledkezzünk meg a debreceni kezdeményezésről, 25 éve a nyugati határszélen lezajlott páneurópai piknikről, amely eredeti, szerényebb céljához képest mégis történelmet formált a vasfüggöny áttörésével kapcsolatban. Ez az esemény is a debreceniek szabadságvágyát bizonyítja, amely a diktatúrával való szembefordulás jelképévé vált. Az1848-49-es szabadságharc, 1944 ideiglenes nemzetgyűlése, 1956 első forradalmi helyszíne és eseményei, az 1989-es páneurópai piknik mind-mind erősen kötődnek városunkhoz. Szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy amikor a magyar szabadság ügyének erős bástyára volt szüksége, Debrecenre mindig lehetett számítani. Ha a magyar szabadságszerető nép, akkor Debrecen polgárai ebben mindig példát mutattak a nemzetnek. így volt ez 1956 őszén is, a forradalmat az embertelen elnyomás, a diktatúra legsötétebb időszaka előzte meg. A kommunista hatalomátvétel és a forradalom közötti időszakban több mint 40 ezer embert börtönöztek be politikai okokból, félezret kivégeztek, több 10 ezer embert internáltak, családokat szakítottak szét és tettek tönkre. Ők, és a kommunista elnyomással szemben fegyvert ragadó sorstársaik - akik közül, (Istennek hála) ma is sokan velünk ünnepelnek - az igazi 56-osok azok, akik megfogadták Camus szavait, és soha el nem árulták a forradalom ügyét. Még ha csak titokban ápolhatták is annak emlékét, de soha nem bocsátottak meg a forradalmat szovjet segítséggel eltipró gyilkosoknak. Ők 56 szellemiségének igazi képviselői. 1956. október 23. a magyar forradalom sorsfordító és egyben történelmi jelentőségű eseménye volt. Olyan fordulópont, amely nem csak a magyar történelemre, hanem az akkori világra is elementáris erővel hatott. Jól tükrözik ezt John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök szavai, aki a következőképpen fogalmazott a magyar függetlenség napjáról: '1956. október 23. örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdet óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.' 1956 egyik legfontosabb öröksége az összefogás. A kommunista diktatúra egyik legembertelenebb vonása az volt, hogy atomjaira bontotta a társadalmat, erőszakosa elválasztotta egymástól az időseket és a fiatalokat, a munkások, a mezőgazdaságból élők, az értelmiségiek között meggátolta a párbeszédet, a megértést egymás iránt, és nem tolerálta, sőt, üldözte a másképpen gondolkodást. 1956. október 23-án a magyar társadalom összefogott a hazugság, az önkény, a zsarnokság, az intézményesített terror és a félelem ellen az igazság, a szabad gondolatokkal teli, rettegés nélküli, élhető jövő érdekében. Ennek az önszerveződésnek szíve és lelke országszerte - így Debrecenben is a fiatalság volt. Példaértékű és tiszteletre méltó az, ahogy az akkori helyi egyetemek diáksága, a Kossuth Lajos Tudományegyetem fiatal oktatói és hallgatói időben elsőként, és példát mutatva az egész országnak élére álltak a helyi forradalmi eseményeknek. önálló lapot szerkesztettek, ahol bátran és szabadon kifejtették gondolataikat a magyar jövőről, kapcsolatot kerestek és találtak a debreceni munkássággal és végül, amikor már elkerülhetetlen volt, fegyvert is ragadtak céljaik elérése érdekében. Az ő összefogásuk és a helyi munkássághoz vezető útjuk jelentette a magyar forradalom debreceni győzelmét. Debrecen 1956-ban elsőként állt ki a nemzet szabadsága és függetlensége mellett. 1956 másik, talán még fontosabb öröksége a szabadság, az önrendelkezés,
hogy sorsunkat magunk intézhessük. A 'szabadság' szó újra tiszta értelmet nyert az 1956-os magyar őszön Debrecenben is: az egyetemi hallgató, a munkás, a hivatalnok és mindenki számára, aki elszenvedője volt a diktatúra önkényének. A magyar nemzet bátran világgá kiáltotta: Nem tűrünk tovább! Nem tűnünk el némán a semmiben, nem leszünk tovább a világtörténelem elszenvedői, hanem alakítói akarunk lenni saját sorsunknak. 1956 bebizonyította, hogy a szabadság nem pusztán mítosz, hanem megszerezhető valóság, még akkor is, ha az ávh, ha géppisztolyok, vagy tankok akarnak tőle elzárni bennünket. Ez a szabadság ma a jövőnk is, ami 1956 emlékéből, hőseink áldohzataiból táplálkozik. Nagy Imre kormányának államminisztere, Bibó István - akire ma is méltán követendő példaként tekinthetünk - fogalmazott úgy, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Az 1956-os magyar példának köszönhetjük, hogy ma nem félünk semmilyen külső vagy belső erőfitogtatástól, értékeinkkel és érdekeinkkel ellentétes befolyásolási szándéktól. 1956 a magyar nemzeti összefogás, szabadság, büszkeség tiszteletének szimbóluma, amiből felelősségérzettel és szerénységgel párosulva építkezhetünk, meríthetünk erőt magunk és a jövő generációi számára. Ezért jár köszönet, tiszteletadás és főhajtás a magyar forradalom emléke előtt, és mindazon debrecenieknek, akik akkor alakítói voltak a forradalmi ősz eseményeinek. A diktatúrának nincs szüksége nemzetre, csak elnyomottakra, akik engedelmeskednek, akár az értelmetlen parancsoknak is. Mi magyarok azonban alkalmatlanok vagyunk arra, hogy sokáig éljünk az elnyomottak szerepében, legyen szó politikai, lelki vagy gazdasági elnyomásról - fogalmazott a polgármester. - Ma is küzdünk az ország és polgárainak gazdasági függetlenségéért, és küzdeni is fogunk, még akkor is, ha vannak olyanok, akik számára csak akkor vagyunk kellően demokratikusak, akkor vagyunk igazi európaiak, ha az ország érdekeit nem a jelentőségének megfelelően képviseljük. A függetlenségnek érvényesülnie kell az ország, a települések, a családok és az egyén szintjén is. Nagy feladatok állnak előttünk: ki kell szabadítani a családokat a devizahitelek fogságából és munkahelyeket kell teremteni, hogy a függetlenségünk stabil gazdasági alapokon nyugodjon. A településeknek az előttünk álló évek európai uniós lehetőségeit kihasználva határozott célok mentén, erős gazdaságot építve kell gondoskodniuk magukról, önkormányzati függetlenségükről. Ideje, hogy
legyen ismét pozitív jövőkép előttünk, azaz mindenki, aki itt él, az otthon érezze magát Magyarországon. érezze azt, hogy ez a hazája, hogy magyarnak lenni jó, hogy van értelme az életünknek, és itthon is boldogulhat, aki akar. Ezen dolgozunk mindannyian. Az előttünk lévő út nehéz, de együtt, közösen, összefogva egymással, mint mindig, mikor a magyar nemzet nagy időket él, sikerülni fog. Megtanultuk a történelmi leckét, tudjuk, mit jelent 1848 és 1956 örököseiként, debreceniként a jelenkor eszközeivel küzdeni a magyar nemzet felemelkedéséért és szabadságáért. Hajtsunk fejet elődeink tettei és bátorsága előtt, ne feledjük soha őket, tiszteljük és becsüljük azokat az 56-os forradalmárokat, akik még köztünk vannak, akik nem mérlegeltek, nem latolgattak, hanem harcoltak a magyar szabadságért. és akik sokáig úgy érezhették, hogy az 56-os forradalomból szárba szökkenő 1990-es rendszerváltás nagyobb megbecsülést ad a hóhéroknak és üldözőknek mint az üldözötteknek. De a dolgok, ha lassan is, a helyükre kerülnek. Mint ahogy az is, hogy bár a 20. századi történelem a vesztesei közé sorolt bennünket, mi mégis, itt a 21. században győztesek akarunk lenni. 'A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk' - mondta Széchenyi, s valóban, a jövendőnek urai akarunk lenni. Hogy az elmúlt évszázadok vesztes forradalmárainak álmait valóra válthassuk, sikeres, független, polgárairól gondoskodni tudó országban élhessünk, és valóban a közös jövőnk alapítói lehessünk - zárta szavait Papp László, majd a megjelentek megkoszorúzták a téren álló emlékművet.
https://www.debrecen.hu/hu/debreceni/cikkek/a-forradalomra-es-a-rendszervaltasra-emlekeztek