A forradalom 60. évfordulója Debrecenben

Átírás

1 A forradalom 60. évfordulója Debrecenben Számos emlékező esemény zajlott Debrecenben október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 60. évfordulója alkalmából. Ezek közül kiemelkedő mozzanat volt az új 1956-os emlékmű felavatása a Csokonai Színház előtt. Katonai tiszteletadás mellett az Országzászló felvonásával vette kezdetét a megemlékezés a Bem téren. A következő esemény az október 23-i ÁVH-s sortűz áldozatai emléktáblájának megkoszorúzása volt a Kossuth utca 8. számú épület falán. A Debreceni Egyetem szenátusa és Debrecen város közgyűlése együttes ünnepi ülést tartott az évforduló alkalmából a Debreceni Egyetem főépületének Aulájában. Az elsőként felszólaló Szilvássy Zoltán, az egyetem rektora mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 már a történelem része, sőt annál sokkal több. Akkor a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka zárult le, és ጀ hasonlóan az 1848-as eseményekhez -, ezúttal is a fiatalok robbantották ki az eseményeket. Ez szinte egyszerre, külső irányítás nélkül történt meg Debrecenben, Szegeden és Miskolcon, majd Budapesten is. Elegük lett az elnyomásból, az abszurd világból, a diktatúrából, s jelszavuk egyebek mellett a Ḁ 刀甀猀稀欀椀欀 Ⰰ haza! ᴀ és az Ḁ 䄀欀椀 magyar, velünk tart! ᴀ volt. A debreceni ifjúság küzdelme ugyanakkor attól is különleges volt, hogy a határon túli magyarság kapcsán is kinyilvánították követeléseiket. A rektor idézte az ókori bölcs, Konfuciusz sorait is ጀ Meséld el nekem a múltat, és én megmondom belőle neked a jövőt! ጀⰀ amely ma is különösen aktuális annak a korszaknak a továbbvitelében, amikor mi voltunk a fáklya. Papp László polgármester egy 1956 októberéből származó idézettel kezdte beszédét: Ḁ 䘀漀爀爀 és sodró események színhelye volt tegnap Debrecen városa. Több éves zsibbadás után az egyetemi fiatalság a cselekvés merész talajára lépett, s utcai felvonuláson adott kifejezést azoknak a vágyaknak, gondolatoknak, amelyek a fiatalokat oly régen foglalkoztatják. Impozáns és hatalmas megmozdulása volt ez a debreceni fiatalságunknak, méltó azokhoz a történelmi hagyományokhoz, amelyek Debrecen falait belengik, s amelyek olyan mélyen ott élnek az emberek lelkében ᴀ ጀ így írt a debreceni Néplap október 24-én, az egyetemi ifjúság egy nappal korábbi debreceni tüntetéséről. Azon a napon tehát, mikor a magyar nemzet története során már sokadik alkalommal fordult elnyomói ellen, amikor történelmünk egyik legembertelenebb korszaka, a Rákosi-korszak már elviselhetetlenné vált kommunista terrorja megszüntetett minden félelmet, óvatosságot, akkor a debreceni egyetemi ifjúság az országban először az utcára vonulva a hatalom elleni megmozdulásra hívta Debrecen népét. És a város polgárai, munkásai egy emberként álltak a fiatalok mellé, és délutánra a negyvenezres tömeg ጀ eltávolítva a középületekről a gyűlölt vörös csillagot ጀ követelte a kommunista diktatúra megszüntetését. Akik ismerik Debrecen történelmét, városunk szabadság iránti elkötelezettségét, és tisztában vannak az 1956-hoz vezető okokkal, azok tudják, nem volt véletlen,

2 hogy a forradalom első utcai megmozdulásai és áldozatai városunkban voltak. Debrecen a magyar szabadság őrvárosa. Ha kellett, óvta a nemzet szabadságának ügyét, mint 1849-ben, ha kellett, mint 60 évvel ezelőtt, elsőként emelte magasba a szabadság zászlaját, és lett szikrája az 1956-os forradalomnak. A debreceni forradalmi események sajátossága, hogy annak vezetői is jelentős részben az egyetemi ifjúság tagjai közül kerültek ki. Für Lajos egyetemi tanársegéd, Lázár Imre és Székelyhidi Ágoston egyetemi hallgatók ጀ csak néhányukat említve ጀ a diktatúrával szembeni bátor kiállásukkal beírták nevüket azon debreceniek közé, akik a város történelme során nem féltek szembeszegülni az elnyomó hatalommal. Ḁ 䠀漀最礀 mi is fog történni, nem tudtuk, csak éreztük, hogy feszültséggel teli a világ, s nyugtalanság vibrál a levegőben. (...) Hazamenve a Benczúr utcai diákotthonba, vitattuk a történteket, a hallottakat. Bennünk egy elemien tiszta szándék munkált. Nekünk kell elvégezni a korrekciót, a kizökkent időt helyrebillenteni, a torz hatalmi struktúrát megváltoztatni. Vártunk, bizakodtunk, de egyre türelmetlenebbek voltunk. ᴀ Így emlékezett Lázár Imre, néhai 56-os forradalmár, debreceni egyetemi hallgató a forradalom kitörése előtti napokra. Köszönet az egyetemi ifjúságnak, s mindazoknak, akik vállalva életük kockáztatását, vállalva a november 4. utáni üldöztetést, bátran szembeszálltak a kommunista diktatúra debreceni helytartóival. A kommunista elnyomás, az ÁVH-s politikai terror, a padláslesöprések, a cenzúra, a leket és a szellemet megnyomorító diktatúra 1956 októberére egy olyan, korábban rég tapasztalt, széles nemzeti összefogást hozott létre, mely megrendítette és végső soron bukásra ítélte az akkori hatalom gyakorlóit. A saját bázisuknak vélt munkások és parasztok fordultak a kommunista diktatúra rendszere ellen. De mint tudjuk, jött november 4-e, és a remény elszállt októberének napjai így is az 1990-es rendszerváltásig félelmet, aggodalmat váltottak ki a rendszer vezetőiből és kiszolgálóiból. És bár november 4-e után a változás veszni látszott, és oly sokszor mondjuk, hogy az 56-os forradalom elbukott, de ez valójában nem igaz októberének forradalma győzött ጀ ugyan nem akkor, hanem 34 évvel később. Sokat kellett rá várni, de az áldozatok nem voltak hiábavalóak az egész szocialista-kommunista rendszer legitimitását kérdőjelezte meg. A 60 évvel ezelőtt lezajlott események ugyanis azt igazolták, hogy az emberek nem akartak egy elnyomó rendszertől rettegve élni. A magyar ember szabad ember, nem tűri, ha szabadságától megfosztják. A rendszer visszafordíthatatlanul morális válságba került, melyet leküzdeni már soha nem tudott. A debreceni értelmiség a város szellemiségének és egyetemének köszönhetően megőrizte és ma is őrzi azokat az évszázados értékeket és hagyományokat, amelyek Debrecent a szabadság és a demokrácia mellett elkötelezett várossá teszik. A szabadság, a demokrácia, a nemzeti értékek tisztelete nem minden körülmények között adatik meg. Mi, magyarok ezt nagyon jól tudjuk. És mint napjaink történéseiből látjuk, ma is vannak olyanok, akik nem úgy tekintenek a nemzeti értékekre és a szuverenitásra, mint ahogy mi. Nekünk, Európa ezen részén az elmúlt évszázadokban számos alkalommal meg kellett harcolnunk ezekért az értékekért. Ezért mi, magyarok, soha nem mondunk le, soha nem mondhatunk le arról, hogy sorsunkról, jövőnkről mi magunk döntsünk. Csak így leszünk méltóak 56 hőseihez, azokhoz, akik életükkel, szabadságukkal fizettek azért, hogy mi október 23-án egy szabad Magyarország polgáraiként ünnepelhessünk. Az ünnepségen felszólalt a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke is. Bognár István Ádám arra is kitért, hogy október 23. minden magyarnak és szabadságszerető embernek az ünnepe, amely a nemzeti összetartozást is kifejezi. Az elnyomott nép akkor fellázadt, és szabadságot, egyenlőséget követelt. Ebben megkerülhetetlen a fiatal értelmiség tagjainak szerepe, akik többek között sajtószabadságot, törvény előtti egyenlőséget, az elesettek védelmét, béremelést, a

3 begyűjtések beszüntetését és társadalmi felelősségvállalást is sürgettek. Bognár István Ádám hangsúlyozta: az akkori hősök közül sokan még ma is köztünk élnek. Fogadjuk meg a tanácsaikat, legyünk büszkék rájuk, és mondjunk köszönetet nekik azért, amit tettek! Az ünnepség keretében Szilágyi Tibor színművész Nagy Gáspár Láthatatlan kőre vésem..., Csikos Sándor színművész pedig Sinka István Százezer udvar című versét mondta el. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának szimfonikus zenekara a forradalom idején szimbolikussá vált zeneművet, Beethoven Egmont nyitányát adta elő. Ünnepi megemlékezést és koszorúzást rendeztek Melocco Miklós 56-os emlékművénél a debreceni Egyetemi Református Templom előtti téren. Ḁ 一礀椀猀猀漀渀 ajtót nekünk a reménység ᴀ címmel Pregitzer Fruzsina színművésznő, Meleg Vilmos és Papp István színművészek adtak ünnepi műsort. A műsor után Kósa Lajos országgyűlési képviselő mondott beszédet. A politikus elöljáróban hangsúlyozta: a történelem során kiderült, a népek közül nem mindenkinek jelenti ugyanazt a szabadság fogalma. Nekünk, magyaroknak ez egyértelműen a füóggetlenséget jelenti, mutatott rá a szónok, erre példaként Kossuth Lajos és Rákóczi Ferencet hozva. ጀ Mi ebben a hazában soha nem nyugodtunk bele abba, hogy mások mondják meg, mit tegyünk, erre egyértelműen utal az is, hogy az összes nemzeti ünnepünk erről szól ጀ mondta Kósa Lajos. ጀ Hiszen talán nekünk a legfontosabb, hogy a magunk urai legyünk. Ḁ 一愀最礀漀渀 ősi örökségünk ez nekünk ᴀⰀ folytatta a szónok, rámutatva, hogy százötven évnyi török uralom, a Habsburg abszolutizmus és a szovjet diktatúra sem tudta megtörni a magyarok szabadságvágyát. Erre pedig mindig emlékeztetni kell mindenkit, mondta Kósa Lajos, hiszen ma Magyarország lakosságának már több mint a fele nem tudja, nem tapasztalta meg, milyen volt az, amikor a félelem légköre természetes és a besúgás magától értetődő volt. Ám október 23-án, hatvan évvel ezelőtt a magyarok azt mondták: elég volt, ezt nem tűrjük tovább. A politikus hangsúlyozta: a forradalmárok nem mérlegeltek, akkor is küzdöttek, amikor a helyzet már reménytelen volt, világraszóló példát mutatva ezzel, olyan áldozatot hozva, amely megteremtette a mai szabad, demokratikus Magyarország lehetőségét. ጀ Annak idején, a rendszerváltáskor nem gondoltuk, hogy a kommunisták és azok Ḁ 搀攀洀漀欀爀愀琀爀愀 mázolt utódjai ᴀ még visszatérnek. Ma már tudjuk, visszatértek ጀ mutatott rá Kósa Lajos, aki ezek után feltette a kérdést: mit tehetünk ma a szabadságunkért? Mindenekelőtt össze kell fognunk, adta meg a feleletet a politikus, aki hangsúlyozta: történelmünk sok példát ad arra, hogy amikor a szabadságunkat veszélyeztették, a nemzet egységbe tudott tömörülni. Ez történt 1956-ban is, amikor a politikailag koránsem egységes tömeg mondott nemet a diktatúrára. Kósa Lajos ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetett: van, akiknek nem tetszik, de ez a fajta összefogás legutóbb, október 2-án is megmutatkozott, amikor a kvótareferendumon a szavazáson résztvettek 98 százaléka mondott nemet a kötelező kvótára. ጀ Mi magyarok szabadok vagyunk és azok is maradunk, ragaszkodunk ahhoz, hogy magunk dönthessünk sorsunkról mondta végezetül Kósa Lajos. A beszéd után Debrecen, a megye vezetői, a pártok és társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.

4 Emlékezz velünk! /2016 címmel nyílt eseménysorozat a debreceni Roncsbárban. A október 23-án délután rendezett megnyitón köszöntőt mondott Komolay Szabolcs alpolgármester. Az 1956-os forradalom és szabadságharc debreceni hőseinek és áldozatainak tiszteletére emelt, Győrfi Lajos szobrászművész által készített emlékművet a Csokonai Színház előtti téren avatta fel Papp László polgármester október 23-án este. Mint beszédében elmondta: A mai napon Debrecen városa egy hatvanéves ጀ eddig még meg nem valósított ጀ kötelezettségének tesz eleget. 60 évvel ezelőtt szinte órára és percre pontosan itt, ebben az utcában, a Kossuth utcán közel 40 ezres tömeg követelte az egyetemi ifjúság és a város diáksága 20 pontjának megvalósítását, a diktatúra felszámolását és az ország demokratizálását. 40 ezer debreceni és környékbeli ember ott és akkor nem mérlegelt, nem mérlegelt, hogy mi lesz a következménye a tüntetésen való részvételnek, hogyan lehet kényelmes mentségeket keresni a kommunista diktatúra bűneire, és esetleg karosszékből végignézni azt, hogyan vívják ki mások hazánk függetlenségét és szabadságát. Mint az kiderült, szó szerint életüket kockáztatták azok a fiatalok, értelmiségiek, munkások és parasztok, akik úgy érezték már minden mindegy, csak úgy ne kelljen élni, ahogy ezt tették a Rákosi rendszerben október 23-a a hazaszeretet és a jövőbe vetett hit győzelme volt Debrecenben is, ahol először emelték magasba az utcára vonuló emberek a szabadság nemzeti színű zászlaját. De ennek a győzelemnek áldozatai voltak. Voltak akik Ḁ 挀猀愀欠 ᴀ szabadságukkal fizettek az igaz ügy melletti kiállásukért. Ilyen volt Garab Imre főhadnagy, a debreceni híradósezred törzsfőnöke is, aki megtagadta október 23-án Komócsin Zoltánnak, a Magyar Dolgozók Pártja megyei első titkárának azt a parancsát, hogy fegyverrel verje szét a fiatalok tüntetését. Ő így emlékezik a forradalom utáni történésekre: Ḁ 匀漀欀 mindent el lehet felejteni. A pofonokat, a rúgásokat, a hazugságokat. De egyet nem. Az emberi megaláztatást. Hogy moslékot etettek éveken keresztül velünk, hogy levetkőztethettek meztelenre bennünket, ha kedvük tartotta, gúnyolódhattak, köphettek ránk. És a bírák, a smasszerek, a tanúk élnek nyugodtan. De a mi életünk volt az ára mindannak ami ben történt.

5 És voltak akik a forradalom első áldozataiként életükkel fizettek a szabadság, a demokrácia melletti kiállásért. Mert a Kossuth utcán, a rendőrség és az ÁVH épülete előtti tüntetők közzé lőttek a diktatúra helyi pribékjei. Ezek a gazemberek évek óta először hallhatták a valódi népakaratot, ami nem egyezett a kommunista pártvezérek által a nép nevében mikrofonba harsogott üzenetekkel. A helyi kommunista vezetők ጀ látva, hogy az események egyre kevésbé válnak ellenőrizhetővé a számukra ጀ a diktatúrák megszokott eszközéhez folyamodtak, és nyers erővel kívánták felszámolni a demonstrációt. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nép elleni fellépésre csak az AVH-s zászlóalj mutat hajlandóságot. A karhatalmi egység estefelé, fél hat és fél hét között fegyverrel próbálta feloszlatni a tömeget.debrecen népe 60 évvel ezelőtt egy emberként zúgta el követeléseit, amelyekre a hatalom emberéleteket kioltó sortűzzel válaszolt, melynek két halottja és több sebesültje volt. Életét vesztette Gorzsás András 56 éves cipész és Ács Zoltán 22 éves bádogos. Súlyosan megsebesült a 18 éves Gazdag Ibolya, a 19 éves Szabó László és a 16 éves Vass Gábor. Könnyebben sérült Mugdi Zoltán, Tömöri Gábor és Kálmánczhelyi Sándor. Igaza volt tehát Garab Imrének: valóban az ő életük volt az ára a mi szabadságunknak nélkül nincs rendszerváltás 1990-ben, és nincs szabad Magyarország 2016-ban. Debrecen az elmúlt másfél évszázadban többször vállalta a megújulás, a függetlenség, a demokratikus változás zászlóvivőjének szerepét ben egy ideig itt ülésezett a szabadságharc országgyűlése, itt hangzott el a nevezetes Függetlenségi Nyilatkozat, 1944 decemberének végén pedig a Református Kollégium Oratóriumában kezdte meg működését az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Október 23-a eseményei ismételten megmutatták az elkötelezettséget a forradalmi hagyományokhoz, a függetlenség és a szabadság eszméjéhez. Október döntő napjai így a nemzeti összefogás olyan példáját mutatták meg Debrecenben, mellyel csak ritkán lehet találkozni modern kori történelmünkben. Az 1957-ben meginduló persorozatban mintegy 100 debrecenit ítéltek hosszabb-rövidebb idejű börtönbüntetésre. Az elnyomó gépezet nemcsak a helyi vezetőkre sújtott le ጀ többek között Csorba Lászlóra, Garab Imrére, Papp Endrére, Zeke Lászlóra, Für Lajosra, Mensáros Lászlóra ጀⰀ hanem azokra is, akik bármilyen módon kapcsolatban hozhatók voltak a forradalom debreceni eseményeivel, így többek között Szűcs Lászlóra és társaira, akik november folyamán próbálták ébren tartani az ellenállás szellemét. Utóbbi perben tíz fiatalember kapott pusztán fegyverrejtegetés vádjával 7-től 15 évig terjedő börtönbüntetést. A kádári hatalmi rendszer a forradalom vérbefojtásával kezdődött, összeomlása pedig a mártírok újratemetésével teljesedett ki, Az emlékezni kívánó utókor számára, számunkra 1956 nem csupán események sorozatát jelenti, hanem élő embereket, áldozatokat, akik példát mutattak bátorságból, nemzetük, és szűkebb közösségük iránti elkötelezettségből és önfeláldozásból. Az emlékmű, amelyet ma felavatunk, Györfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművész olyan kiváló alkotása, amely megrendítően szimbolizálja a debreceni hősök lelkét, annak halhatatlanságát, a magyar nemzet, a debreceniség 56-os szellemiségét. Tisztelgés mindazok előtt, akik vezetőként vagy résztvevőként szereplői voltak az októberi eseményeknek, a forradalom leverését követően pedig áldozatai lettek a brutális megtorlásnak. Tisztelgés mindazok előtt, akik küzdelmükkel, makacs kitartásukkal példát mutatnak nekünk, utódoknak a nemzet iránti hűségből és az emberi nagyságból.

6 Kívánom, hogy a most leleplezendő alkotás legyen méltó emlékhelye a forradalom minden debreceni áldozatának és tartsa ébren az emlékezetet mindaddig, amíg magyar ember él a földön! ጀ fejezte be beszédét Papp László. Az emlékmű leleplezését követően áldást mondott Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, s az emlékművet megáldották a római és a görög katolikus egyházak képviselői is. A hősök emlékére órakor megszólaltak a debreceni templomok harangjai, s az ünnepség résztvevői mécseseket helyeztek el az emlékmű talapzatán. Az ünnep estéjén Szélfútta levél címmel lírai dokumentumjátékot mutattak be Mensáros László naplója és emlékezései alapján a Csokonai Színházban. A színpadi mű cselekményének fő vonala a színésznek az 1956-os forradalomban betöltött szerepét idézi. A darabot Falusi Márton írta, Csikos Sándor rendezte. A főbb szerepeket Szilágyi Tibor, Janka Barnabás, Kubik Anna alakítja. Az előadás november 2-án, 3-án, 10-én és 11-én is színre kerül. Fotók: Miskolczi János Forrás: