Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Export-import menedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Export-import menedzsment szakirány A MAGYAR PULYKAÁGAZAT EXPORTPIACI HELYZETE AZ EU CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN Készítette: Kocsis Nóra Budapest, 2003

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 1. A VILÁG BAROMFIIPARA... 6. 1.1. A világ baromfihús fogyasztásának alakulása... 12. 1.2. Baromfihús világkereskedelem... 13. 2. A BAROMFIÁGAZAT KÖZÖS PIACI SZABÁLYOZÁSA... 15. 2.1. Közösségen belüli kereskedelem... 19. 2.2. Az export támogatások rendszere... 20. 2.3. Az EU- Magyar agrártermékekre vonatkozó kereskedelmi kedvezményei, az úgynevezett négy nullás megállapodás... 23. 2.4. Importszabályozás... 26. 3. A MAGYAR BAROMFIIPAR... 28. 3.1. A magyar baromfiipar előnyei... 31. 3.2. A magyar baromfiipar hátrányai... 33. 4. HAZAI PULYKAPIAC... 34. 5. A MAGYAR BAROMFIIPAR HELYZETE ÉS FELADATAI AZ EU CSATLAKOZÁS ELŐTT... 37. 5.1. A baromfiipar helyzete, problémái... 37. 5.2. Javaslatok a helyzet megoldására... 40. 5.3. A csatlakozás várható piaci hatásai... 46. 6. EGY HAZAI PULYKAFELDOLGOZÓ BEMUTATÁSA : GALLICOOP PULYKAFELDOLGOZÓ RT (SZARVAS)... 50. 6.1. A Gallicoop Rt. minőségbiztosítási rendszere... 55. 7. A DOLGOZATBAN EMLÍTETT TÉTELEK IGAZOLÁSA A GALLICOOP RT. PÉLDÁJÁN KERESZTÜL... 57. 7.1. A Gallicoop Rt felkészülése az EU csatlakozásra... 57. 7.2. A vállalat jelenlegi helyzete... 60. MELLÉKLETEK IRODALOMJEGYZÉK 5

BEVEZETÉS A világon napjainkban fellelhető mintegy 8600 madárfaj közül csupán egy tucatra tehető azoknak a szárnyasoknak a száma, amelyet háziasított szárnyasoknak, baromfiknak nevezünk. Mégis ezek a szárnyasok a világ háziállat állományának a legnépesebb csoportját alkotják. A világ baromfitartásában évek óta óriási mértékű fellendülés van, így a baromfik egyedszáma rohamosan nő. Ebből adódóan a baromfifajok termékei egyre fontosabb szerepet töltenek be a Föld lakóinak élelmezésében. A világ húsfogyasztása az elmúlt tíz évben kis mértékben növekedett, s ezt a baromfihús fogyasztás növekedésével érte el, melynek élettani és élvezeti értéke közismert. A többi ágazat a fogyasztást tekintve stagnált. Fogyasztói árfekvése a többi húsféleséggel összehasonlítva minden időben az egyik legkedvezőbb, elkészítési módja pedig a legváltozatosabb. Magyarország mindig is baromfitartó nép volt. Jelenleg országunkban az egy főre jutó baromfihús fogyasztás évi 30-31 kilogramm, ezen belül a pulykáé kb. 6 kg-ra becsülhető, mely kimagaslónak mondható. Napjainkban egyre inkább a fehérjében gazdag, könnyen emészthető húsok iránt mutatkozik nagy érdeklődés. Ezt az igényt elégíti ki a baromfifélék húsai közül a pulykahús is. Magyarországon a pulykatenyésztés területén nagy átalakulás ment végbe. Integrált termelési rendszerek jöttek létre, amelyek magukba foglalják a tenyészállatok tartásától a késztermék értékesítéséig a közbeeső összes tenyésztési, nevelési, tartástechnológiai és feldolgozási fázist. A pulykahús ma már világszerte közkedvelt élelmiszer, de igazi térhódítása csak akkor kezdődött meg, amikor a folyamatos termelés feltételei megteremtődtek. Az angolszász országokban ugyan több száz éves hagyománya van a pulykahús fogyasztásának - Nagy-Britanniában karácsonykor, az Egyesült Államokban Hálaadás napján -, de tradicionális szokásoktól eltérő, egész éven át tartó 6

folyamatos kínálat biztosításához korszerű genotípusokra és intenzív, programozható technológiákra volt szükség. A pulykahús fogyasztás növekedése a következő főbb okokra vezethető vissza: A pulykahús rendkívül tápláló, könnyen emészthető, magas nyersfehérje (átlagosan 21-24%) és alacsony nyerszsírtartalmú (átlagosan 0,5-3,0%) élelmiszer. Részben magasabb fehérjetartalmának, részben relatív alacsony egységárának köszönhetően a többi húsféleséghez viszonyítva 1 gramm fehérje megvásárlása pulykahúsban a legolcsóbb. Koleszterin tartalma az egyik legalacsonyabb az élelmiszerek között, ami nagyságrenddel kedvezőbb, mint a marha-, borjú- vagy sertéshús esetében. A pulykáról fehér (mell) és vörös, azaz sötét hús (comb) is nyerhető, tehát egyidejűleg különböző fogyasztói igények kielégítésére alkalmas. Rendkívül sokféleképpen feldolgozható és igen nagyszámú termékféleség állítható elő belőle. Fogyasztását nem tiltják vallási szokások, másrészről nem elhanyagolható az angolszász nyelvterületek tradicionális pulykahús fogyasztása. A fejlett országokban az emberek egyre jelentősebb része határozott életmód- stratégiát alakít ki a maga számára. Jó értelemben véve divat ma egészségesen táplálkozni, melybe a pulykahús fogyasztása is beletartozik. 7

1. A VILÁG BAROMFIIPARA A világ baromfihús termelése folyamatosan növekszik, többé-kevésbé követve a fogyasztás igényét. Bár a növekedés szinte a világ minden régiójában jellemző, annak mértéke jelentősebb a versenyképesség szempontjából előnyös helyzetben levő országokban. Az előny a jó minőségű és olcsó takarmány alapanyagban, az olcsó munkaerőben, a megfelelő környezeti lehetőségekkel bíró területekben, az állategészségügyi biztonságban nyilvánul meg, de nagymértékben függ a termelési hagyományoktól, az ipar fejlettségétől is. A demográfiai tendenciák, a világkereskedelem lehetőségei és a térségek fejlődése, gazdasági ereje meghatározzák a termelés és fogyasztás alakulását. A világ jelenlegi, közel 63 millió tonnás baromfihús termelésének kétharmadát Észak-Amerika és Ázsia adja. A dél-amerikai termelés mennyiségét tekintve még nem meghatározó (12,6%), de versenyképessége miatt a növekedése rendkívül dinamikus. Az elmúlt pár év gazdasági eseményei (távol-keleti és orosz gazdasági válság) ellenére a világ baromfihús termelése és fogyasztása tovább nőtt, amelyet a fogyasztói preferenciák változása és a kereskedelmi korlátozások leépülése is elősegített. 70 60 50 millió tonna 40 30 20 10 0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 évek 1. ábra : A világ baromfihús termelése (A.V.E.C.) 8

100 80 millió tonna 60 40 20 0 1983-85 átlag 1993-95 átlag 2005 várható évek Fejlődő országok Fejlett országok Feltörekvő országok 2. ábra: A világ baromfihús termelése (FAO) A világ összes hústermelésének közel egyharmadát a baromfi adja, amely egyaránt növekszik a fejlett és fejlődő országokban. A világ baromfihús termelésének a továbbiakban is az USA és Kína lesz a motorja, amelyek együtt a világ termelésének 43-44 %-át adják. A hatalmas belső piac, a kereskedelmi lehetőségek és a kedvező termelési körülmények hozzásegítik e két országot a további fejlődéshez. Az egyre szervezettebb és versenyképesebb brazil baromfiipar, a hazai ellátás mellett a nemzetközi kereskedelemben továbbra is jelentős szerepet fog játszani. Az USA 16 millió tonnát meghaladó baromfihús termelése adja a világ termelésének közel negyedét. Az ipar állandó növekedési lehetősége valamint a kedvező termelési körülmények ösztönzik a hazai és külföldi befektetéseket. A Tyson Foods, a világ legnagyobb baromfiipari vállalkozása egymaga 3 millió tonna felett termel. A kínai baromfiipar növekedése az elmúlt években a világon a legmagasabb volt. A termelés növelésében a nagy magáncégek és a külföldi vegyes vállalatok játsszák a legfontosabb szerepet. 9

A külföldi tőke biztosítja a technológiai befektetést, menedzsmentet, amely párosítva a rendkívül olcsó munkaerővel a problémák (gyenge infrastruktúra, baromfi- egészségügyi veszély) ellenére fenntartja a növekedést. 0,6% 2,1% 0,3% 40,0% 54,0% 3,0% Észak-Amerika Dél Amerika Európa Afrika Ázsia Ausztrália 3. ábra : A világ pulykahús termelése A pulykahús termelés és- fogyasztás várható alakulása 1. táblázat Év 2003 2004 2005 2006 2007 Termelés (1000 t) 2614 2657 2695 2726 2743 Fogyasztás (1000 t) 2410 2445 2471 2489 2495 Fogy.kg/fő 7,4 7,5 7,6 7,6 7,6 A közép-kelet-európai térség politikai és gazdasági változásaival párhuzamosan a baromfiipar termelése is jelentősen csökkent. 10

Az alacsony fizetőképes kereslet, az integrált termelés és a tőke hiánya, a baromfiipar gyenge hatékonysága, a megfelelő piaci információk hiánya és a gyenge marketing, a termékek gyengébb és ingadozó minősége egyaránt szerepet játszottak abban, hogy a térség országainak baromfiipari termelése feléreharmadára esett vissza, jelenleg 1,8 millió tonna. 600 500 ezer tonna 400 300 200 100 0 1996 1997 1998 1999 Szlovénia Szlovákia Bulgária Románia Csehország Magyaro. Lengyelo. 4. ábra: Közép-európai országok baromfihús termelése (A.V.E.C.) A térség baromfiiparának termelése országonként eltérően, 1994 és 1997 között érte el a mélypontját, de a gazdasági nehézségek és az orosz válság miatt továbbra sem tekinthetők stabilnak. A baromfitermelés önköltsége magasabb, mint az EU országok többségében, így a termelés középtávon is csak lassan fog emelkedni. 11

5000 4000 ezer tonna 3000 2000 1000 0 1990 1995 1996 1997 2005 várható Bulgária Horvátország Lengyelország Románia Oroszország Csehország Ukrajna Magyarország 5. ábra : A kelet-európai országok baromfihús termelése (ZMP) Az EU 8,4 millió tonnás baromfihús termelésével meghatározó szereplője a világ baromfihús előállításának, még ha részaránya folyamatosan csökken is. millió tonna 9 8 7 6 5 4 0,216 1,306 0,236 1,380 0,267 1,138 0,278 1,606 0,292 1,660 0,310 1,748 0,336 1,833 0,353 1,842 3 2 5,029 5,171 5,410 5,564 5,828 5,975 6,082 6,227 1 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 évek brojler pulyka kacsa 6. ábra : Baromfihús termelés az EU-ban (A.V.E.C.) A baromfihús termelés növekedése (1,7 % évente), ha nem is éri el a világátlagot, biztosítja az európai baromfiipar erősödését a húselőállításon belül. Az EU 12

baromfihús önellátása még most is 108 %, ami lehetővé teszi az exportot, amelynek versenyképessége jelentősen csökkent. Az EU legnagyobb baromfihús termelő országai Franciaország (2,3 millió tonna), az Egyesült Királyság (1,5 millió tonna), Olaszország (1,1 millió tonna), Spanyolország (950 ezer tonna), Németország (740 ezer tonna) és Hollandia (675 ezer tonna). Az EU piacán is dominálnak a vertikálisan integrált cégek. A francia Doux és Bourgoin cégek után az olasz AIA (Veronesi Group), az angol Hillsdown és a francia LCD következik. 2500 2250 2000 1750 ezer tonna 1500 1250 1000 750 500 250 0 Anglia Hollandia 1993 1994 1995 1996 1997 1998 7. ábra : Baromfihús termelés az EU országaiban 13

1.1. A világ baromfihús fogyasztásának alakulása A húsfogyasztáson belül a baromfihús fogyasztás növekedése a legdinamikusabb, amely a fejlett országokban elsősorban a marhahús fogyasztás rovására történik. A fogyasztói szokások változása, az egészséges táplálkozás iránti igény, a kényelem központú étkezési szokások elterjedése és a baromfihús ára egyaránt segítik a fogyasztás növekedését. A baromfihús, a sertéshús mögött ma már a második legfontosabb állati fehérje forrás, sikere kedvező árának, könnyű feldolgozhatóságának és a feldolgozott termékek széles skálájának köszönhető. A világ baromfihús fogyasztásának 80 %-át Ázsia, Észak-Amerika és Nyugat- Európa adja. A világ legfontosabb baromfihús piacai az USA és Kína, amelyek a világ összes fogyasztásának közel felét adják. A pulykahús fogyasztás továbbra is elsősorban az USA-hoz és Nyugat-Európához kötődik. Az USA pulykahús fogyasztása a világ termelésének több mint felét adja, míg egyharmada az EU országainak fogyasztása. A baromfihús fogyasztást a társadalmi tudat is erősen befolyásolja, hiszen a baromfihús egészséges, egyenletes minőségű és kényelmesen felhasználható húsként ismert. A baromfihús fogyasztás biztonságába vetett hitet a korábbi évek egészségügyi problémái megingatták, de a feldolgozóipar szigorította a minőségellenőrzést, a termékgyártás kontrollját. A márkanév alatt eladott, egyenletes minőséget és garanciákat jelentő termékek forgalma jelentősen nő, a fogyasztók vásárlási rizikójának csökkenése és a bizalom erősödése következtében. Összességében megállapítható, hogy a baromfiipar még inkább fogyasztó központúvá vált. 14

1.2. Baromfihús világkereskedelem A korábbi évek rendkívül dinamikus exportnövekedése lassulni fog, az import igények csökkenése és a versenytársak (Brazília, Kína) erősödése következtében, de vezető helyét az USA meg fogja őrizni. Az USA fő piacai Oroszország és Kína, utóbbi országokban a termelés növekedése és az import csökkenése várható. Az Európai Unió tagországokon kívüli exportja is tovább nőhet. Az exporttámogatások leépítésével párhuzamosan lépéseket tettek az exportszerkezet átalakítására, új piacok megszerzésére. Az európai baromfiipar szereplői elsősorban a feldolgozást fejlesztik és az EU-n belüli piac kiszolgálására törekednek. A brazil baromfiipar elmúlt években bekövetkezett fejlődése, integrálódása, az alacsony termelési és takarmány költségekkel párosulva lehetőséget teremtett az export erőteljes növelésére. Az igen fejlett és modern kínai feldolgozóipar profitál az ázsiai piacok közelségéből és friss, előhűtött termékeket szállít Japánba, Dél-Koreába. Ez az erős brazil és thaiföldi konkurencia ellenére sikeres, ami az alacsony munkabéreknek (munkaerő igényes kézi feldolgozás) és a kedvezőbb szállítási költségeknek köszönhető. Az erős belföldi fogyasztásnövekedés miatt Kína (Hong Kong) egyúttal a világ legjelentősebb baromfihús importőre is. 15

ezer tonna 2500 2250 2000 1750 1500 1250 1000 750 500 250 0 1992 1994 1996 1998 Kelet-Európa Thaiföld Brazília Kína/Hong Kong EU USA 8. ábra : A világ baromfihús exportjának megoszlása (A.V.E.C.) 1200 1000 800 ezer tonna 600 400 200 0 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 támogatott összesen 9. ábra : Az EU baromfihús exportja (A.V.E.C.) 16

2. A BAROMFI ÁGAZAT KÖZÖS PIACI SZABÁLYOZÁSA Az állami beavatkozásoktól mentes, a piaci törvények által irányított ágazatok sikeresebben működhetnek, mint a túlszabályozott, kötött mechanizmusok irányította termékpályák. A Közös Agrárpolitika (KAP) rendszerén belül ugyanis a marhahús-szektor (hasonlóan a tej- vagy a gabona-szektorhoz) az úgynevezett kötött piacszabályozású ágazatok közé tartozik, ahol a termelők megfelelő jövedelemszintjét rendszeresen intervenciós beavatkozások (központi felvásárlások és magántárolási akciók), továbbá különböző támogatások (speciális húsmarha prémium, borjas tehén, illetve egyéb prémium-fizetések) hivatottak biztosítani, míg a könnyű piacszervezésű baromfi-ágazat rendtartása az előbbiekben felsorolt, vagy ahhoz hasonló intézkedéseket nélkülözi. A mesterséges beavatkozások hiányában a Közösségen belül a baromfi-piaci árak szintjét eltekintve a termelés legfőbb költségtényezőjének, a szemes takarmánynak az árától közvetlenül a mindenkori kereslet és kínálat egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. A Közös Agrárpolitikán belül nem minden húságazatra dolgoztak ki piacszabályozási rendszert (nincs ilyen jellegű szabályozás pl. a nyúl vagy a galamb esetében), de a létezők közül a baromfié a legegyszerűbb és legáttekinthetőbb. Magára a termelési folyamatra nagyon kevés szabályozóelem vonatkozik, ráadásul ezek döntő többségükben nem a szó szoros értelmében vett piacszabályozási, hanem állategészségügyi, állatvédelmi előírások. Az Európai Gazdasági Közösségben 1967 júliusában vezettek be először közösségi szintű piacszabályozási rendszert (más néven közös piaci rendtartást, vagy közös piacszervezést) a baromfi- és tojás-ágazatban. Ez volt az az időszak, amikor a fontosabb agrárágazatok (gabona, tej, marhahús) szabályozó-rendszereit kidolgozták. A baromfiágazat rendtartását azonban a hetvenes évek közepén felül kellett vizsgálni és újra kellett fogalmazni a meghatározó jogszabályokat. 17

A jelenleg is érvényben lévő rendszer alapjait 1975-ben fektették le. Annak ellenére, hogy a baromfihúsra, illetve baromfitojásra két külön jogszabály született, az új piacszabályozási rendszer egységes egészet alkot és gyakorlatilag ugyanazon elemeket alkalmazza mind a baromfihús, mind a tojás esetében. A két ún. alaprendelet szövege nagyrészt azonos, a szétválasztás részben a rövidebb terjedelemmel, illetve az ebből fakadó könnyebb érthetőséggel és kezelhetőséggel magyarázható. A baromfihús piaci rendtartása alá az élő baromfi, a baromfihús és az emberi fogyasztásra alkalmas belsőségek (frissen, hűtve, fagyasztva vagy tartósítva), a feldolgozott termékek, továbbá a baromfizsírok tartoznak. (A szabályozás alapvetően nem tesz különbséget az egyes baromfifélék között, bár természetesen különböző baromfi húsa, tojása nem keverhető.) Az alaprendeletek kizárják a piaci intervenciós intézkedések minden formáját, azaz a közvetlen állami felvásárlásokat és a piaci szereplők saját termékraktározásának részfinanszírozását. Az EU az ágazat támogatását kizárólag a kereskedelmi folyamatok egyszerűsítésén és ésszerűsítésén, egészen pontosan a kínálatnak a kereslethez történő igazításával kívánja megvalósítani. Ennek érdekében a következő eszközök alkalmazására nyújt lehetőséget: a termelés, a feldolgozás és a forgalomba hozatal jobb szervezését elősegítő intézkedések, rövid és hosszú távú termelési előrejelzések készítése, a piaci árszínvonal változásának nyomon követése. Az első két, kissé általános megállapítás melyek valójában a rendtartás meghatározó jelentőségű eleméről szólnak a későbbiekben konkrétabb megfogalmazást is nyer: a piacszervezés hatálya alá tartozó termékekre, pontosabban azok egy részére vonatkozóan olyan forgalmazási szabványokat kell kialakítani, melyek elsősorban a minőség és súly szerinti osztályozással, csomagolással és jelöléssel, tárolással, szállítással és értékesítéssel kapcsolatosak. Ezek az előírások végső soron olyan egységes belső piac kialakítását célozzák, melyen a szabályozás tárgya nem a termelési folyamat, hanem az ágazat előállította termékek forgalomba hozatala. A részletes követelményrendszer betartatása közvetlenül is garanciát nyújt a fogyasztók számára, de áttételesen ugyanilyen hatást eredményez az egységes 18

piaci versenykörnyezet létrehozása, amelyben minden termék azonos elvárásoknak kell, hogy megfeleljen. A baromfiágazat esetében a Közös Agrárpolitika kialakításakor megfogalmazott célok közül nem annyira a termelő, sokkal inkább a fogyasztó érdekeire helyeződik a hangsúly. Végiggondolva a fenti, kissé ködös megfogalmazást, látható, hogy a baromfiágazatban dolgozó termelőknek az EU csatlakozás nemcsak a jelenleg érvényes támogatási rendszer végét jelenti, hanem minden, a termelést elősegítő, vagy a piaci zavarok (túlkínálat, alacsony árak) orvoslását hivatott támogatás megszüntetését. Az Európai Unióban ugyanis a baromfiágazat gazdasági szereplői közül csak a Közösség határain kívül, úgy nevezett harmadik országokban értékesítő kereskedők egy része kap viszonylag alacsony, ráadásul évről évre csökkenő mértékű export-támogatást. A termékpálya többi résztvevője kizárólag a saját erejére kell, hogy támaszkodjon. Ennek elsődleges oka, hogy az EU baromfitermelése támogatások nélkül, a piaci viszonyok közepette is hatékony, továbbá a termelés egyes fázisainál fellépő komoly környezeti terhelés miatt nem kívánják elősegíteni az előállított mennyiség növekedését. Az ágazat viszonylag magas környezetszennyezése miatt került sor arra, hogy 1998 végén a holland kormány 2000-ig megtiltotta a vállalkozóknak a termelés bővítését, holott Közösségi szinten az EU nem korlátozza a baromfitermelést. Az ágazat termelői csak nagyon szűkös támogatási formákat vehetnek igénybe, ilyen pl. a fiatal gazdáknak nyújtott segítség első vállalkozásuk alapításakor, illetve egyes, a termelést nem növelő elsősorban környezetvédelmi célú beruházások is jogosultak központi hozzájárulásra. A versenyszabadság sértetlensége érdekében azonban minden további támogatási forma tiltott. Tehát teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, miszerint milyen előnye származik akkor a magyar gazdáknak az EU tagságból? Hazánk csatlakozásával termelőink a többi tagállam termelőivel azonos versenyfeltételek közé kerülnek. Több olyan tényező említhető ugyanakkor, amely a hazai ágazat versenyképességét növeli. Ezek közé sorolhatók pl. Magyarország kitűnő gabonatermő adottságai, hiszen az olcsó és jó minőségű 19

szemestakarmány a termelés legmeghatározóbb tényezője, de megemlíthetőek a kedvező klimatikus viszonyokis. A takarmány-költség mellett a második legmeghatározóbb tényező a piac, azaz a kereslet. A baromfi az egyetlen húsféleség Magyarországon, melynek fogyasztása az elmúlt tíz évben emelkedett, ráadásul kizárólag ezen húsféle egy főre jutó fogyasztásában előzzük meg az Európai Uniót. Exportlehetőségeink is kedvezőek: főbb versenytársainkkal szemben (Franciaország, Hollandia, Spanyolország) az ország közel fekszik az volt Szovjetunió utódállamaihoz, amelyek jelentős baromfihús-behozatalra szorulnak, s gazdasági helyzetük normalizálódásával vásárlásaik a jövőben minden valószínűség szerint tovább növekednek majd. A csatlakozás egyik legnagyobb előnyét azonban minden bizonnyal az jelenti, hogy a Közösség belső határainak megszűnése egyúttal a vámok és egyéb korlátozások felszámolását jelenti. EU tagállammá válásunk után baromfitermékeink szabadon értékesíthetők lesznek a nyugat európai országokban, márpedig jelenleg is ebbe a térségbe irányul az ágazat exportjának több, mint kétharmada. Rendelkezésre áll a megfelelő minőségű tenyészállomány, és a kialakult integrációs viszonyok is kedvező alapot szolgáltatnak a sikeres termeléshez. Végül, de nem utolsósorban számítani lehet a magyar gazdák köztudottan jó szakértelmére és munkaszeretetére. 20

2.1. Közösségen belüli kereskedelem A baromfiágazat piacszabályozásának második központi eleme a harmadik országokkal való kereskedelem, amely kifejezés alatt az Európai Közösségben a külső, azaz nem EU tagállamokkal folytatott áruforgalmat értik. Az Unió egyik tagországából egy másik tagországba történő értékesítés az egységes belső piac létrejöttétől (1993), azaz belső államhatárok eltörlésének időpontjától belkereskedelemnek, hivatalos megnevezéssel Közösségen belüli kereskedelemnek számít. Az ilyen jellegű áruforgalom védővámok és egyéb mesterséges korlátozások nélkül történik (kivéve bizonyos állategészségügyi előírások betartatását), ugyanakkor itt export-támogatások alkalmazására sincs lehetőség. A korábbiakban már írtam arról, hogy az EU baromfihús-termelése meghaladja a belső fogyasztást, melynek következtében az Unió évente több százezer tonna baromfi-terméket kénytelen exportálni a piaci egyensúly megőrzése érdekében. Ez általában nem okoz problémát, ugyanakkor néhány termék esetében szükség van a kivitel támogatására. Ezzel párhuzamosan a Közösség védővámokkal korlátozza a belső áraknál olcsóbban érkező importot. 21

2.2. Az export-támogatások rendszere Az Európai Közösség számos mezőgazdasági terméket a világpiacinál magasabb költségekkel állít elő, így annak érdekében, hogy az ilyen árucikkeket külföldön értékesíteni tudja, export-támogatást (hivatalos nevén: export-visszatérítést) fizet kereskedőinek. A visszatérítések az Unióban, illetve a más országokban előállított termékek piaci ára közötti különbséget hivatottak kiegyenlíteni. A támogatások nagyságáról az úgynevezett igazgatási bizottságok ( menedzser bizottságok ) döntenek. E bizottságokat a főbb agrártermékek, illetve termékcsoportok szerint hozták létre, feladatuk az EU központi irányító szerve, az Európai Bizottság (a mindennapi szóhasználatban: Bizottság) hatáskörébe tartozó döntések előkészítése és kidolgozása. Az igazgatási bizottságok a Bizottság, valamint a tagországok mezőgazdasági minisztériumainak képviselőiből áll, és az ágazat sajátosságainak megfelelő (heti, kétheti, havi) gyakorisággal üléseznek Brüsszelben (a baromfihús és tojás igazgatási bizottság általában havonta tart ülést). A támogatási kulcsokat legkésőbb háromhavonta felülvizsgálják, és a mindenkori piaci helyzetnek megfelelően módosíthatják: éles világpiaci verseny, vagy nehéz értékesítési feltételek esetén növelik, kedvező helyzetben azonban alacsonyan tartják. Az Európai Unió mindössze néhány baromfitermék kiviteléhez biztosít exportszubvenciót. A GATT/WTO Uruguay-i fordulóján megkötött Mezőgazdasági Megállapodás értelmében az Európai Uniónak 1995. július 1-től mind az export-támogatásokra fordítható összeget, mind az export-támogatásban részesíthető baromfihús, illetve tojás mennyiségét folyamatosan csökkentenie kellett. Előbbit az EU köteles volt a 2000/2001. gazdasági évre az 1986-1990-es bázis-időszakhoz viszonyítva 36%- kal, a mennyiséget pedig 21%-kal csökkenteni. 22

Az export-ügyintézés a tagállamok intervenciós hivatalaiban (intervenciós ügynökségeiben) történik, melyek az Európai Unió országaiban a minisztériumok mellett a mezőgazdasági szakirányítás legfontosabb állami intézményeinek számítanak. E szervezetek általában nem kizárólag intervenciós beavatkozásokkal foglalkoznak, hanem jóval sokrétűbb tevékenységet végeznek: végrehajtják a Közös Agrárpolitikából adódó adminisztratív feladatokat. A tagállamok mezőgazdasági minisztériumai az adott ország saját agrárpolitikájának kidolgozásáért, a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdések kezeléséért, a piaci szereplőkkel való kapcsolattartásért, továbbá a különböző Uniós intézmények munkájában s ezen keresztül a nemzeti érdekeket képviselve az EU Közös Agrárpolitikájának alakításáért felelősek. A baromfi-ágazatban központi piaci beavatkozások, vagy termelői támogatások nincsenek, így a termékpálya szereplői közülük is csak a külkereskedők az intervenciós hivatalokkal csak az exportimport ügyintézés révén kerülnek kapcsolatba. Ez 2002-ig úgy történt, hogy a támogatás igénybevételéhez a kereskedőnek engedélyre volt szüksége. 2002-től megszűnt a baromfiipari termékek közvetlen exporttámogatás (szubvenció) rendszere. (Amennyiben az exportőr nem kívánt élni e lehetőséggel, vagy az adott termék eleve nem részesült támogatásban, nem kellett engedélyt kiváltania.) Az engedélykérelmet (egy-egy tagország gyakorlatától eltekintve) a korábban már említett nemzeti intervenciós hivatalhoz kellett benyújtani, ahonnan a heti igénylések összesítését péntekenként továbbították a Bizottságnak, ahol a beérkezett támogatási igényeket összevetették a GATT/WTO egyezmény megszabta lehetőségekkel. A rendelkezésre álló pénzügyi keret függvényében a Bizottság döntést hozott arról, hogy támogatási igényeket jóváhagyja-e, vagy csökkentett mértékű támogatást ítél meg, esetleg egyáltalán nem fizet exporttámogatást. A döntést követően az exportengedélyeket a nemzeti intervenciós ügynökség adta ki a kereskedőknek. 23

Jó tudni, hogy támogatásra csak azok voltak jogosultak akik legalább 12 hónapja folytattak kereskedelmi tevékenységet a baromfiágazatban, de a kiskereskedők és vendéglátó egységek nem tartoztak a jogosultak körébe. További feltétel volt, hogy az intervenciós hivatalnál biztosítékot kellett letétbe helyezni, amely a kereskedő szándékának komolyságát hivatott tanúsítani. Az export lebonyolítása után az export-engedélyt és a vám-dokumentumokat be kellett mutatni az intervenciós hivatalban, amely általában 2-3 héten belül már ki is fizette a megítélt támogatást a kereskedőknek. (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: A baromfiágazat közös piaci szabályozása az Európai Unióban-Békés megyei Kereskedelmi Kamara kiadványa,2002) 24

2.3. Az EU magyar agrártermékekre vonatkozó kereskedelmi kedvezményei, az úgynevezett négy nullás megállapodás A 2000-ben létrejött új agrárkereskedelmi megállapodás jelentős előrelépést jelentett a korábbi kereskedelmi gyakorlathoz képest. Az agrárpolitikai szempontból fontosabb termékekre vámmentes kontingenseket nyitott egymásnak a két fél. Végül a legérzékenyebb, csökkentett vámokat biztosító vámkvótákkal szabályozott termékeknél kölcsönösen növelték a kedvezményezett mennyiségeket, valamint új árucikkek is bekerültek a preferált körbe. A tárgyalások eredményeként összességében a kétoldalú forgalom kétharmadára biztosított már a vámmentesség. A két fél közötti asszimetria fennmaradt, így a magyar kivitel kereken háromnegyede esik már vámmentes elbánás alá, míg az Európai Unió esetében ez az arány 60 % alatt van. 2000. július 1-jével megkezdte hazánk a kedvezmények autonóm biztosítását az EU exportőreinek. Amellett, hogy egy sor terméknél létrejön a korlátozás nélküli szabadkereskedelem, a vámmentesség által érintett szektorokban a két fél egyúttal kölcsönösen lemond az export állami támogatásáról is. Ennek oka, hogy a vámok nélküli eladások mellett az exportszubvenciók már kifejezetten piacromboló hatásúak lehetnek, a reális árak alatti, támogatott eladásokat lehetővé téve az exportőrök számára. Az ilyen piactorzító állami beavatkozások tiltottak az Európai Unió belső piacán és amilyen mértékben megvalósul a két fél között a vámmentes kereskedelem, olyan mértékben fokozatosan megszűnnek az érintett termékekre az exportszubvenciók is. 2. táblázat A kicsontozott pulykahús és csontos pulykamell közösségi importjára adott kedvezmények Vámtarifaszám 207261000 207271000 207265000 207275000 Megnevezés Kicsontozott pulykahús Csontos pulykamell Alkalmazandó vám Éves mennyiségek 2000.07.01-től 2001.06.30-ig (t) Éves növekmény 2000.07.01-től (t) Különleges rendelkezések Vámmentes 9000 900 9 Vámmentes 3500 350 9 25

Jelölés magyarázat: (9) Az Európai Unió kötelezettséget vállal a vámkontingens megnyitására a feltüntetett kedvezményes vámtétellel, amennyiben az alkalmazandó legnagyobb kedvezményes vámtétel meghaladja az itt feltüntetett vámkontingensen belüli kedvezményes vámtételt. A 2000. július 1-jével életbe lépett ún. négy nullás megállapodás a hazai baromfiágazat szempontjából többek mellett azért volt korszakos jelentőségű, mert az exporttámogatások jelentős csökkentésére, illetve csak nem megszűnésére kellett számítani, a költségvetési források hiánya, valamint a nemzetközi kötelezettségek miatt. Mivel az Európai Unió fizetőképes piacán realizálódik a baromfiágazat kivitelének értékben számolt 72 %-a, számunkra nagyon fontos, hogy a megállapodással, a belső termeléssel azonos feltételek mellett szállíthatunk erre a hatalmas piacra. Előzmények Magyarország és az Európai Unió között a 90-es években már működött a Társulási Megállapodás részeként- egy olyan rendszer, amely szabályozta a kölcsönös áruforgalom feltételeit. Az exportorientált baromfiágazat szempontjából természetesen a legfontosabb az volt, hogy a kivitelre milyen feltételek vonatkoznak. Az import abban az időszakban és napjainkban is, a kiszállításokhoz viszonyítva nem nagy jelentőségű. Egyesített EU baromfikvóta 2002. július 1-jétől egyesítették az EU-magyar agrárkereskedelmi megállapodásban szereplő vámmentes baromfikvótát, így 118 900 tonnán belül nincs meghatározva például a pulykahús exportkvótája sem. A 2000. július 1-jétől hatályos megállapodás minden évben július 1-je és következő év június 30-a közötti időszakra vonatkozik, mivel évente továbbfejlesztik. Az első 12 hónapban a magyar baromfitermékek 72 %-a élvezett vámmentességet, ennek aránya 82 %-ra növekedett az évek folyamán.. 26

2000. előtt is volt a magyar baromfiiparban kedvezményes kvótarendszer, ami 20%-os vámot jelentett. Ezt a kedvezményt licence rendszer alapján kaphatták az exportőrök, azaz pályázni kellett érte. A baromfihúsra 2000. július 1-je és 2001.június 30-a között a korábbi 20 %-os vám helyett 101 250 tonna áru erejéig vonatkozott a vámmentesség, ennyi magyar baromfihúst lehetett vámmentesen szállítani az EU-ba, míg onnan 16 ezer tonna jöhetett be. Az EU-megállapodás szabályai szerint a vámmentes kvóták évente 10 %-kal nőnek, így 2001. július 1- je és 2002. június 30-a között a magyar kvóta már 111 375 tonna volt. A problémát az okozta a pulyka exportőröknek, hogy az Unióban kedvelt kicsontozott pulykahús kvótája a 12 hónapos időszak vége előtt már mindkét évben több, mint 4 hónappal hamarabb elfogyott, ugyanakkor több termék kvótáját (pl:csontos csirke) nem tudták kihasználni az exportőrök. A Baromfi Terméktanács ezért a Külügyminisztériumnál kezdeményezte, és sikerült is megvalósítani, hogy az EU-magyar agrárkereskedelmi megállapodásban szereplő kicsontozott pulyka exportkvótájának emelését a csontos csirke kvótájának terhére, mivel a csirke kvóta nem lett kihasználva. Ennek megoldására jött létre lengyel és cseh mintát követve Magyarországon is az összevont baromfikvóta. 27

2.4. Importszabályozás Az import-szabályozás jelenlegi rendszerének alapját a vámok jelentik, melyeket évente, július 1-től következő év június 30-ig hirdetnek meg. A WTO egyezményben foglaltaknak megfelelően, az EU nak 1995-től kezdődően hat év alatt összesen átlagosan 36%-kal kell csökkentenie a vámokat, úgy, hogy termékcsoportonként minimum 15%-os mérséklés kötelező. Az Európai Közösség ugyanakkor számos kétoldalú megállapodást kötött többek között Magyarországgal is -, melyek keretében az érvényben lévő vámszint 20%-a mellett szállíthatnak az érintett országok meghatározott mennyiségű árut az Unióban. A kedvezményes vámtételű import pontos mérése érdekében az EU az export-engedélyezéshez hasonló elven működő engedélyrendszert vezetett be e területen is. Az egyes mezőgazdasági termékekből így baromfihúsból és tojásból is kedvezményes vámtétellel importálható árumennyiség nagyságát negyedévente hirdetik meg. E pályázatokon az EU tagállamok kereskedői vehetnek részt. Az engedély-kérelmeket ez esetben is a tagállam intervenciós hivatalához kell benyújtani, majd a Bizottságnak az igényelt mennyiség nagyságán alapuló döntését követően, ugyancsak az intervenciós hivatalok adják ki a licenceket a kereskedők részére. Ebben a rendszerben is kizárólag a már legalább 12 hónapja igazoltan az ágazatban tevékenykedő kereskedők vehetnek részt, biztosíték befizetése mellett. A normál vámtétel megfizetése mellett lebonyolítandó behozatal esetén importengedélyre nincs szükség, a megfelelő állategészségügyi bizonyítványokra azonban igen (ezek a dokumentumok természetesen minden élőállat, illetve hústermék importja esetén szükséges). 28

Feltűnően alacsony áron érkező import esetén a Közösség pótvámot vet ki az árura. Pótvámok alkalmazása jelenleg mindössze öt ország (rendkívül alacsony költségekkel dolgozó dél-amerikai és távol-keleti államokról van szó) néhány termékével szemben történik. Összegezve a fent említetteket, az Európai Unióban a baromfihús- és tojáságazatot nem elsősorban a mesterséges módon kialakított szabályozók, hanem a piaci törvények irányítják. A magyar gazdáknak arra kell felkészülniük, hogy központi gondoskodás, azaz különböző támogatások helyett saját szakértelmükre és tapasztalataikra, valamint Magyarországnak a baromfitermelésben kiaknázható kedvező adottságaira (kitűnő gabona-termő képesség, jó export-piacok) kell támaszkodniuk. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás azonban nem csupán a fokozódó versenyhelyzetet jelenti. A hazai termelők előtt egy többszáz-milliós piac nyílik meg, kiaknázható értékesítési lehetőségekkel, a szabadon áramló szellemi, tőke és egyéb gazdasági javak korlátozás nélküli áramlásának pozitívumaival. A magyar gazdaság s ezen belül a mezőgazdaság kellő felkészülés segítségével olajozottan működő része lehet a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmának, mely hosszú távon biztosíthatja a magyar polgárok jólétét. 29

3. A MAGYAR BAROMFIIPAR A világ baromfiipara az elmúlt évtizedben is töretlenül fejlődött és termelését közel másfélszeresére növelte. A magyar baromfiágazat teljesítménye azonban nem igazolta ezeket a nemzetközi trendeket. A rendszerváltást követő évek szerkezeti és tulajdonosi váltása amely elkerülhetetlen volt magával hozta az ipar teljesítményének csökkentését, az exportpiacok átrendeződését, a finanszírozás új alapokra helyezését. Az agrár szféra teljesítménye a nemzetközi átlagot is meghaladó mértékben csökkent és elvesztette korábbi kiemelt szerepét. Az elmúlt tíz év során az ország különböző területeinek teljesítménye egyre inkább eltért egymástól, és elsősorban a baromfiipar termelésének zömét adó területek gazdasági súlya csökkent. A KSH adatai alapján a baromfiipar termelésének kétharmadát adó Alföld hozzájárulása a GDP-hez folyamatosan csökkent, ami magas munkanélküliségi rátával párosult. A piacok kényszerű kiváltása, az export volumen csökkenése, a finanszírozási nehézségek, és sok cég csődje után a privatizáció megindulásával az ágazat termelése és exportja 1994-től újra emelkedett. A magyar baromfiipar, közel 800 millió USD termékkibocsátásával, amelynek fele exportértékesítés, a nemzetgazdaság jelentős szereplője. A baromfi feldolgozását 80-85 üzem végzi, melyek közül több mint hatvan feldolgozó a Baromfi Termék Tanács tagja és a termelés 95%-át adja. A Baromfi Termék Tanács által regisztrált feldolgozóüzemek kapacitása messze meghaladja a jelenlegi árutermelési igényeket, bár jelentős részük rendelkezik export engedéllyel, technológiai és higiéniai színvonaluk széles skálán mozog, jó részük nem felel meg a nemzetközi, illetve EU elvárásoknak és szabályoknak. Ez már most is veszélyezteti az élelmiszerhigiéniai biztonságot és az EU csatlakozáskori versenyképességünket. Bár látszólag van még idő a csatlakozásig a hátrányok ledolgozására, azonban az élelmiszer feldolgozás rendkívül magas tőkeigénye behatárolja haladási lehetőségeinket. A baromfifeldolgozás, a jelentős külföldi tőkebefektetés ellenére is elsősorban hazai társaságok, és magánszemélyek kezében van. A feldolgozóipar, és így a baromfitermelés is az ország egyes területein koncentráltabb, ott, ahol a termelési hagyományok jelentősek. 30

A feldolgozók többsége nem egy baromfifaj feldolgozására szakosodott. Ez jelentős eltérés a világ baromfiiparához képest, hiszen kevés országban teljes a termékskála. A feldolgozók közül, elsősorban a nagyobb volument képviselők, export-engedéllyel is rendelkeznek 39 feldolgozónak van, HU száma -, amelyek közül 27 EU minősítéssel is rendelkezik, ezeknél meghatározó az export árbevétel. Az üzemek közül egyre több rendelkezik feldolgozó üzemmel is. A hazai feldolgozóipar szerkezete valamelyest eltér a nyugat-európai vagy amerikai modelltől, hiszen ezekben szinte ismeretlen fogalom a háztáji vagy kisüzemi feldolgozás. A magyarországi feldolgozásnak közel 90%-át adja az első 10 nagyobb vágóüzem. A feldolgozóüzemek technikai színvonalában, termékskálájában jelentős eltérések vannak, ezért a feldolgozott mennyiség alapján három csoportba célszerű besorolni. A feldolgozás nagyméretű üzemei adják a teljes magyar baromfifeldolgozás közel 80%-át, így szerepük meghatározó az ágazatban, kapacitásuk egyenként meghaladja a 15.000 tonna/év mennyiséget. A közepes méretű üzemek feldolgozási átlaga ötezer tonna körül alakul. A kisfeldolgozók együttes feldolgozása nem éri el egy átlagos nagyfeldolgozó kapacitását. A magyar baromfiipar szereplőinek súlyát, lehetőségeit a feldolgozó kapacitáson túl financiális és piaci helyzetük, szerkezetük, valamint menedzsmentjük határozza meg, ezért egyértelmű rangsort a feldolgozott baromfi mennyisége alapján nem lehet köztük felállítani. A baromfihús fogyasztásának alakulása Magyarországon A következő összeállításból megállapítható, hogy a magyar fogyasztói szokások és az azt kiszolgálni igyekvő piaci kínálat a világ más országaihoz hasonlóan a csirkehúst preferálják meghatározó mértékben. 31

3. táblázat A magyarországi baromfihús fogyasztás alakulása 2002-ben (KSH) Fajok kg/fő % Tyúkfélék (csirke) 18,3 60,40 Pulyka 6,2 20,46 Liba 3,8 12,54 Kacsa 2,0 6,60 Összesen: 30,3 100,00 A hatvan százalékot meghaladó súlyarány lényeges csökkenésére nem, inkább szerény módosulására számíthatunk. Ebben döntő szerepet játszhat a pulykahús, melynek tendenciája évről-évre növekvő. A hazai húsfogyasztás jellemzőit alapvetően meghatározza, alakulását nagymértékben behatárolja az életszínvonal változása, a viszonylag széles rétegek fizetőképes keresletének alakulása. A magyar baromfihús fogyasztást továbbra is az erőteljes polarizálódás jellemzi. A magyar baromfiágazat export forgalmának háromnegyede vágott baromfi, míg 8%-át adja a tenyészbaromfi és a keltetőtojás export, 10%-át tollexport és 6%-át a feldolgozott termékek. A magyar vágott baromfi export jelentős hányadát még mindig a csirke biztosítja (35-35%). A pulykahús export részesedése 17%-os. A magyar baromfihús export közel 60%-a a darabolt termékekből áll, alkalmazkodva az exportpiaci igényekhez. 32

3.1. A magyar baromfiipar előnyei A magyar baromfiipar rendkívül széles termékskálával és hagyományokkal rendelkezik. A magyar ipar az eszközök és állományok viszonylag magas koncentrációját érte el, amely elvileg lehetővé teszi a hatékony, megfelelő önköltségű, versenyképes baromfihús termelést. A nagyüzemi méretű feldolgozók rendelkeznek az integrációs struktúra elemeinek többségével, de a kapacitások nincsenek összehangolva, a feldolgozóipar kihasználtsága elmarad a nemzetközi szinttől. A korszerű minőségbiztosítási rendszerek (ISO, HACCP) a vágóüzemek zömében bevezetésre kerültek, elindult alkalmazásuk az élőállat termelés és a takarmányozás területén is. Az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a feldolgozott termékek aránya. Az elsősorban hazai ellátást szolgáló termékek exportja is elindult, de még messze nem használjuk ki a lehetőségeket. Magyarország a nyugat-európai piacok továbbfeldolgozó üzemeinek egyik alapanyag beszállítója. A növekvő világpiac, az EU-csatlakozás további export lehetőséget biztosít. A magyar baromfiipar földrajzi és helyzeti előnye továbbra is megmaradt, a nyugat-európai piacokra friss árut tudunk szállítani. Az EU-n belül tradicionális piacokkal rendelkezünk, amelyek megtartása mellett nyithatunk más piacok felé is. A korszerű technológiák az elmúlt évtized második felére meghonosodtak. A fogyasztói igények változtak Magyarországon is, amelyek kedvezően hatottak a húsfogyasztásra. A baromfihús fogyasztása tovább nő és a hazai piac, megfelelő versenyképesség esetén megtartható. A vásárlóerő javulásával az értékesebb baromfitermékek forgalmának emelkedésére lehet számítani.(pl.mellhús) A magyar baromfiipar hosszú távon támaszkodhat a hazai gabonatermelés bázisaira. 33

A szabályozások változásával és a gazdasági fegyelem erősödésével a fekete és szürke gazdaság aránya csökken a baromfiiparon belül. (pl: a minőségi felárat csak Baromfi Termék Tanács tagok kaphatják meg.) A munkaerő kedvezőbb az EU-hoz képest, és ez lehetőséget ad igényes termékek előállítására. A munkaerő fajlagos költségét a hatékonyság javításával kell csökkenteni, különben az EU-csatlakozás ezt az előnyt nagymértékben tompítani fogja. 34

3.2. A magyar baromfiipar hátrányai A nemzetközi összehasonlításban a magas önköltség, mely versenyképességünket korlátozza. A hazai piacon a konkurencia erősödött, de az integrációk nem mindegyik szereplője alkalmazkodott a piaci versenykörülményekhez.. A távolabb eső exportpiacokon a magasabb önköltség és szállítási költségek miatt nem vagyunk versenyképesek. Az exporttámogatások megszűnése. A környező országok piacvédelmi törekvései nehezítik a magyar exportot. (pl. Románia védővámot vetett ki a magyar baromfira) Az ipar alacsony tőkeellátottsága megnehezíti a fejlesztéseket és az integrált termelés finanszírozását. A takarmány-alapanyagok egyre növekvő ára és kiszámíthatatlan ármozgása, a baromfitermelés legnagyobb költséghányadát jelentő takarmányozás költségét folyamatosan növeli. A kisüzemi baromfitermelés, mely hazánkra jellemző, Nyugat- Európában szinte ismeretlen, ott a nagyüzemi, szövetkezeti termelés alakult ki, amely magasabb integrációt eredményez. Magyarországon a termelés felaprózódott, így vált kisüzemi baromfitermeléssé, amely a piacintegrálást, a kiszámítható termelést és finanszírozást nagymértékben nehezíti, ugyanakkor a hagyományos baromfitermelést ki lehetne használni a nyugati piacon rohamosan tért nyerő speciális termékek előállítására.annak érdekében, hogy a hazai pulykahús termelésről reális kép alakuljon ki bennünk, az ágazat több szempont szerinti nagyságát és helyét kell meghatároznunk a baromfitenyésztésen, illetve a baromfi termék előállításon belül. Az elmúlt tíz év során a felvásárolt pulykahús mennyisége közel a háromszorosára nőtt, és a baromfihús termelés struktúrájában elfoglalt helye közel 15%-kal nőtt.a pulykahús termelés és feldolgozás dinamikus növekedése annak volt köszönhető, hogy a fogyasztói igények változása Magyarországon is átalakította a húsfogyasztást, ezen igényekhez pedig igazodtak a feldolgozó cégek is. 35

4. HAZAI PULYKAPIAC A pulykaágazatot egyfajta ciklikusság jellemzi. Ez közgazdaságilag úgy magyarázható, hogy ha az ágazat helyzete jó, túlkereslet alakul ki a piacon, s az ár emelkedik Ilyenkor megnő a pulyka értékesítési kedv, egyre több új szereplő jelenik meg a pulykapiacon. Ezáltal a piac fokozatosan telítődik, túlkínálat lesz, az árak leesnek, az ágazat helyzete romlik. A 2002-es évet tekintve a magyar pulykaágazatot sajnos az alacsony árak és a kedvezőtlen helyzet jellemezte. A pulykatermékek iránt a hazai és külföldi piacokon ismét nő a kereslet, mégis egyre kedvezőtlenebb az ágazat helyzete a világot elárasztó, olcsó thai és brazil pulykahús miatt. A 45-50 %-ban európai, főleg uniós piacokra termelő ágazatot 2001 év végén sokkolták először a konkurencia által drasztikusan lenyomott árak. Ennek ellenére igen jónak bizonyult a tavaly előtti év. Manapság mi magyarok 30 kilogramm baromfihúst fogyasztunk el fejenként egy évben, amiből 6 kilogramm pulykahús. 2001-ben minőségi pulykafogyasztásunk minden korábbi növekedést felülmúlva 70 %-kal emelkedett egy év alatt. A külpiacok 2002-es nyomott árainak elsődleges kárvallotjai a feldolgozók. A romló piaci viszonyokat jól érzékelteti, hogy míg 2001. első felében 15,3 ezer tonna pulykahúst szállítottunk exportra 11,3 milliárd forintos árbevétellel, addig 2002. első félévében 16 ezer tonnányi áruért mindössze 7,83 milliárd forint bevételt sikerült realizálni. Pillanatnyilag a feldolgozók kivárnak, és az idei támogatási rendszerben bíznak, mert ilyen veszteséges termelést nem bírnak sokáig fenntartani. Az ágazat küszködik egy másik gonddal is: a tenyészanyag egy részét importból kell beszerezni. Megfelelő piacvédelem hiányában ma nagyon alacsony vámmalés alapos ellenőrzés nélkül jöhet be az országba mindenféle pulykatojás és naposállat. Ez egyfelől az uniós konkurenciánál kisebb támogatottságot élvező hazai tenyészanyag termelést szorítja háttérbe, másfelől olyan heterogén állatállományt eredményez, amely állategészségügyi szempontból kockázatos. 36

A pulykapiac 2001. végén kedvezőtlen helyzetbe került, és azóta sem javult a helyzet.elmúlt baromfiágazat számára fellendülést hozó száj- és körömfájás járvány, valamint a BSE-hisztéria. Ugyanakkor, mint már említettük legfőbb külpiacunkat, az Unió országait ellepte a thai és brazil tömegáru, 40-50 %-kal olcsóbban kínálva a baromfitermékeket. Az ország több jelentős pulykafeldolgozójáról el lehet mondani, hogy 2002-ben 20-30 %-kal olcsóbban tudta értékesíteni termékeit, mint a korábbi években. A kedvezőtlen piaci helyzet mind a hazai, mind a külpiacokra rányomta bélyegét. (Domján Balázs Bábolna Rt igazgatója-baromfiágazat, 2002/4) 37

4. táblázat Pulyka export értékesítés 2001. I-XII. hó Pulyka EK FÁK Egyéb Európa Egyéb világ Összesen: (t) Egész 2 0 19,2 0 21,2 darabolt: 19041,3 204,8 7179,5 80 26505,6 csontos mell 3624,4 1 0,5 0 3625,9 kicsontozott mell 13340,9 61,5 3379,2 57 16838,6 csontos comb 81,2 53,6 2012,7 16 2163,5 kicsontozott comb 1994,8 88,7 1787,1 7 3877,6 Egyéb (láb, zúza, szárny, stb.) 879,3 399,3 1873,9 45,3 3197,8 Összesen: 19922,6 604,1 9072,6 125,3 29724,6 (Baromfi Termék Tanács) Pulyka export értékesítés 2002. I-XII. hó 5. táblázat Pulyka EK FÁK Egyéb Európa Egyéb világ Összesen: (t) Egész 5 2 3 0 10 darabolt: 18366,4 163,2 9122,4 20,8 27672,8 csontos mell 3043,8 1 2,1 0 3046,9 kicsontozott mell 13503,5 41,5 3855,4 23,2 17423,6 csontos comb 45,2 29,8 3205 0 3280 kicsontozott comb 1773,9 90,9 2059,9-2,4 3922,3 Egyéb (láb, zúza, szárny, stb.) 1211,1 448,7 2185,3 3 3848,1 Összesen: 19582,5 613,9 11310,7 23,8 31530,9 (Baromfi Termék Tanács) 38

5. A MAGYAR BAROMFIIPAR HELYZETE ÉS FELADATAI AZ EU CSATLAKOZÁS ELŐTT 5.1. A baromfiipar helyzete, problémái A magyar baromfitermelés az elmúlt két évben 453-466 ezer tonna között alakult (BTT), amelyet további 175-180 ezer tonna háztáji, nem regisztrált és szürke termelés egészíti ki. A baromfifajok termelési aránya megfelel (BTT) a magyar baromfiipar adottságainak és piaci lehetőségeinek. Míg a csirke- és pulykahús termelés elsősorban a hazai piac igényeit biztosítja, a jelentős export mellett is, addig a víziszárnyas-termelés alapvetően az exportot szolgálja. Az export 110-113 ezer tonnás mennyiségével 17-20 ezer tonna (elsősorban húspép, comb, szárny és belsőség) import áll szemben. A magyar baromfihús export 55-60%-a darabolt, filézett termékekből áll, alkalmazkodva az exportpiaci igényekhez. Az USA-ban 2000-ben 51,6 kg volt az egy főre eső pulykafogyasztás. A 30-31 kg körüli, egy főre eső éves baromfihús fogyasztás nemzetközi viszonylatban is jelentős és magasabb, mint az EU élenjáró országaiban (Anglia, Írország, Franciaország, Spanyolország). A baromfihús az egyetlen húsfajta, amelynek fogyasztása egyenletesen emelkedett. A magyar baromfiágazat az élelmiszeripar egyik versenyképes ágazata mardhat, amely képes lehet nemzetközi versenyképességének megőrzésére, miközben a termelés volumene sem csökken. Ennek alapján méltán stratégiai ágazatnak kellene tekinteni, mint ahogy az Európai Unión belül Hollandiában, vagy Dániában is van. Várható, hogy a csatlakozás után a magyar baromfiipar áldozatául eshet az EU baromfiintegrációk piacszerző törekvéseinek. 39

A magyar gazdasági viszonyok között viszonylag nagynak számító cégek (10-20% piacrészesedés) az európai mezőnyben még a közepes cégméretet sem érik el. A magyar baromfiipar cégei tőkeszegények és jelentős finanszírozási problémákkal küzdenek. Az EU integrációk magyarországi terjeszkedését ez nagymértékben megkönnyítheti, és előfordulhat, hogy a piacot vásárolják meg a cégek helyett. Az elmúlt egy év alatt a fő exportpiacon (EU) bekövetkezett radikális árcsökkenés (csirke, pulykahús 15-22%), a forint erősödése az EURO-hoz és USD-hoz képest (10-12%) és a belföldi árverseny miatt az ágazat, elsősorban a baromfifeldolgozó cégek válságos helyzetbe kerültek, amely szükségessé teszi áthidaló megsegítésüket (hitelkonszolidáció). Ennek hiányában az ágazat még a csatlakozást megelőzően széteshet, és nagyszámú cég kerülhet csődbe. A problémák közös megoldásával a jelenlegi válságos helyzet áthidalható, és a magyar baromfiipar jelentős része versenyképesen csatlakozhat az EU baromfiiparához, megtartva foglalkoztatási képességét és a hazai piac meghatározóan honi eredetű baromfitermékekkel látható el. Az ágazat, túlnyomórészt önhibáján kívül kialakult nehéz helyzetéből csak gyors és hathatós intézkedésekkel tud kilábalni. A kormányzat és az iparág szereplőinek közös összefogásával ez a folyamat megállítható, és a nemzetgazdasági szempontból is jelentős magyar baromfiágazat újra növekedési pályára állítható, ami nélkül egyenrangú csatlakozás az EU baromfiiparához nem képzelhető el. Az exportlehetőségek szűkülése, a nemzetközi baromfihús kereskedelemben jelentkező túlkínálat, amely a magyar baromfitermékek fő exportpiacán, az EU országokban 2002-ben egyre nagyobb mértékben jelentkezett, az export árbevételeket csökkentette. Ez részben az értékesítési árak kényszerű csökkenésére vezethető vissza, részben a túlzottan erős forint miatti árbevétel csökkenésből ered. Az export piac beszűkülése miatt a magyar piacon túlkínálat alakult ki, mert a Magyar exportőrök a hazai piacon próbálták eladni az árut, amit nem sikerült külföldön értékesíteni, így az árverseny még élesebbé vált. Exportpiaci pozícióink, különösen a csirke és pulykahús területén romlottak. 40