SZOLGÁLTATÓ EGYETEM A TANULÓ TÁRSADALOMBAN TERMÉKFEJLESZTÉS FELSÔFOKON

SCHWARTZ Kitti SZOLGÁLTATÓ EGYETEM A TANULÓ TÁRSADALOMBAN TERMÉKFEJLESZTÉS FELSÔFOKON A szerzô dogozatában a magyar fesôoktatás megújításának ényeges aspektusára, a szogátató egyetem fontosságára hívja fe a figyemet. Kiemei a szogátató szeméet jeentôségét a fesôoktatási intézmények éetében, mert ez a törekvés a Boogna foyamat céjainak eérése miatt étfontosságú. A váaatok, szervezetek gyakran fejesztettek ki menedzsmentejárásokat intuitív módon, minden tudományos megaapozás nékü korábban is, de a kiencvenes években ezek száma drasztikusan megemekedett. Sok váaatot, szervezetet értek e a tízszeres erejû vátozások (Grove, 1998: 29), meyeket a soha nem átott éességû, üzeti és társadami viszonyokat átformáó verseny, az idô dimenzió megvátozása, a gobaizáódó piacok, a technoógia erôtejes fejôdése, ietve mindezek együttes megjeenése okozott. Az akamazott menedzsment-szakirodaom ma jeentôs részben ezekre az új kihívásokra adott egyedi váaszok gyûjteménye, meyek küönbözô aspektusokbó ugyan, de aapvetôen az ipari termeés tayor-i metodoógiát kérdôjeezik meg, ietve egy azt fevátó új paradigmára irányunak. A egtöbb a környezeti akamazkodás szervezeti megodásait tagaja, újradefiniáva a vezetés szerepét és eszközrendszerét. Davidow és Maone (1992) virtuáis, Grenier és Metes (1992) háószerû, Pinchot (1993) inteigens, Senge (1998) pedig tanuó szervezetek kiaakításában átja a megodást. Az új struktúrában a humán erôforrás szerepe is transzformáódik: már nem csupán a feadatok végrehajtója, hanem önmenedzseô akotó (knowedge worker) (Drucker, 1993), gondokodó szakértô (Schön, 1983), individuum (Leinberger Tucker, 1991). A karcsú (Womack Jones, 1996) és önszervezô, önirányító (Wheatey, 1994) szervezet akamazottai között a vezetô nem a feadatkiosztó-eenôrzô, hanem karizmatikus, a követôk magatartásformáására kész eader (Nemes, 2004: 218). Másképpen az innováció és a vátozás bajnoka, aki képes menedzseni (Quinn, 1986) vagy urani a káoszt (Peters, 1987); megvaósítani az 5. generációs menedzsmentet (Savage, 1990), vagy az öt aapev (Senge, 1998) szerint újjászervezni a foyamatokat (Hammer Champy, 2000) stb. E koncepcionáis sokszínûség hátterében ekeseredett iramú útkeresés á, meyre a régi gazdaság febomása, és egy drasztikus gyorsaságga fejövô új viágrend ejövetee kényszerít. A körvonaazódó jövônek (jeennek?) egyeôre több neve is van: Druker (1994) Poszt-kapitaizmusnak (Post-Capitaism), Castes (1996) Információs korszaknak (Information Age) nevezi, Savage (1995) szerint az ipari forradaomma egyenértékû vátozásokat hozó Tudáséra (Knowedge Era). Leggyakrabban az OECD, a Viágbank és az EU szervezeteinek dokumentumaiban is Tudásaapú társadaomnak, Tudásaapú gazdaságnak (Knowedgebased society, Knowedge-based Economy) hívják. Az információs jezôt az utóbbi idôben fevátó tudásaapú enevezések mögött az a feismerés á, hogy a gazdagodás esôdeges forrása az ekövetkezendôkben egyre inkább az eredeti egondoásokban, ötetekben megjeenô tudás korábbiakná sokka hatékonyabb kihasznáása esz. A tudás kucserôforrássá váása, annak sajátos jeemzôi miatt azonban szeméetbei vátásra késztet a termeési tényezôk értékeésére és racionáis aokációjára vonatkozóan. A tudás ugyanis eenszegü a szûkösségen aapuó közgazdasági eveknek, mive a hasznáat során nemhogy fogy, hanem egyre inkább gyarapszik; ágy karakterû, mert a tudás hordozója eôtt sem váik tudatossá, 20 XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM

parttaan és korátan, mert növekedése a végteenben sem ér véget (Kiss, 2003: 10). Ebben a megközeítésben a szûkösség ma aapvetôen a tudás megértésének, megszerzésének és hasznáatának képességében mutatkozik meg (Crook 1997). Éppen ezért javasoja Lundva és Jonson (1994) a tudásaapú heyett a tanuó gazdaság fogamának bevezetését. A szakadatan vátozások közepette ugyanis a tanuás váik az akamazkodás esôdeges kritériumává egyéni, váaati, regionáis és nemzetgazdasági szinten is (Hronszky, 2002: 80). Mindez a humán erôforrást új szerepbe heyezi, mive a tudástermeés, átadás és -transzformáció foyamata képességei nékü aigha kiviteezhetôk. A tudásgazdaság tehát interaktív foyamatokat fetéteez, növekedése csak az egyének, szervezetek, gazdasági szektorok, iparágak, társadami csoportok tudásmegosztó együttmûködése (knowedge coaboration) révén vaósuhat meg. A ineáris tudástranszfert, spirászerû foyamatok vátják fe, meyek jeemzôen háószerûen szervezôdô kapcsoatrendszerben vaósunak meg a résztvevôk: egyének, közösségek, intézmények között. Az eentmondásos, destabiizáó és adott esetben a versenyt korátozó (Hronszky, 2002: 84) formációk febontják a statikus és hierarchikus intézmények közötti viszonyokat, és átformáják a szervezetek besô szerkezetét is. S ez feveti annak kérdését is, hogy az együttmûködésen aapuó gazdaság kiterjedése nem hozza-e e a verseny haáát? Látnunk ke, hogy aapvetôen a környezet vátozik, a gazdasági törvényszerûségek a szûkösségrô, a versenyrô, a váasztás kényszerérô és a kockázatró továbbra is érvényben vannak (Shapiro Varian, 2000: 12). A verseny nem szûnik meg, sôt a jeek szerint a gobaizáció, a technoógiai fejôdés, ietve ennek következtében az információáramás sebességének fegyorsuása miatt egyre éesebbé váik. A vaódi kihívást váaati (szervezeti) szinten az okozza, hogy az eônyszerzéshez a korábbitó etérô jeemzôk, képességek megéte váik szükségessé. A kaeidoszkopikus (Amidon, 1997), háózatba szervezett ismeretrendszerben, aho az információk túságosan is nagy mennyiségben és gyorsan megszerezhetôk, a versenyképességet biztosító tuajdonság vaószínûeg a gyors mintázatfeismerô képesség esz (Burke, 2002 :16). Ez pedig, nem függ közvetenü sem a szervezeti mérettô, sem az erôforrásokka vaó eátottságtó. A szervezetek fennmaradásért, ietve növekedéséért vívott harcban többé nem fetétenü a nagyok eszik meg a kicsiket, sokka vaószínûbb, hogy a gyorsak a assúakat. A tudás és az együttmûködés meett az új gazdaság növekedésének kucsfogama az innováció is. Szántó (2004: 12) szerint oyannyira, hogy a korunk társadamát innovációs társadaomnak is nevezhetjük, meyben a stratégia aapja a fentiekke összhangban éppen az ember önmagában, a második évezredre fefedezett új tuajdonsága, a megismerés ereje. Az innováció kifejezés a XX. század második feében óriási karriert futott be: ritkán hasznáatos, atin eredetû szóbó (Pakucs, 2002: 2) társadaomformáó erôvé, majd a harmadik évezred eején az emberi tevékenység ényegét az önfejôdésre és a társadami foyamatokban vaó aktív beavatkozásra vaó képességet tükrözô fogaommá vát (Szántó, 2004: 3). A jeentésében sokat transzformáódott kifejezés közgazdasági értemezését J. A. Schumpeter (1930) osztrák közgazdásznak köszönhetjük, aki határhaszon eméetébô kiinduva dogozta ki saját növekedési teóriáját. Aapgondoata szerint a profit az innováció következménye, így az áandó innovációs késztetés és a vee járó kockázat a tôkés termeés aapvetô jeemzôje, míg a gazdaság fejôdését a gazdákodó egységek áta eôáított új termékek megjeenése, ietve az új piacok foyamatos keetkezése okozza. Az innováció fogama ma számos társadaomtudományi terüeten, vizsgáati szinten és összefüggésben kap értemezést. Az emút majd száz év aatt (esô definiáása óta) nyivánvaóvá vát, hogy a gazdákodó szervezetek piaci foyamatok áta vezéret mûködésének, az innovációk sikereinek és kudarcainak hatásai a gazdaság és a társadaom egyes szegmenseiben, ietve egészében is jeentôs vátozásokat generának, összefüggô rendszert akotnak (Lundva, 1988; Metcafe, 1995; Neson, 1993). Mindez a fogyasztók, váaatok, az áami intézményrendszer, küönbözô társadami csoportok egyre gyorsuó koevoutív innovációját eredményezi. Az információs-, ietve tudásháók révén a váaati, regionáis, nemzetgazdasági innovációs foyamatok összeérnek, közös bázison mûködnek, együtt fejôdô rendszereket (Rothwe, 1974) formának. Az új környezetben, az új szabáyok szerint az együttmûködés feértékeôdik, de átni ke, hogy az üzeti tejesítmény továbbra is a szervezet szeemi tôkéjén, innovációs kapacitásain aapu; azon a képességen, hogy a váratanu étrejövô pianat jeentôségét feismerje (serendipity), kockázatot váava képes egyen ezt a feismerést (tudást) profitot termeô termékké vagy szogátatássá aakítani. A besô erôforrások fejesztése a tudás megszerzése és hasznáata érdekében így éppen oyan fontos, mint az együttmûködésre vaó képesség. Anná is inkább, mive úgy tûnik az innováció bajnokai (továbbra is) azok közü kerünek ki, akik egyéni képességekre aapozva, nagy kockázatokat váava új termék, új technoógia bevezetése vagy szervezet kiaakítása révén képesek fománi a piacot (Chesbrough Teece, 1996: 134). XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM 21

Mey szférákat érintik a vátozások? Az OECD (1998) femérése szerint a fejett és a fejôdô országokban, a gazdaság egyre több terüetén a tudásaapú növekedés váik jeemzôvé. Az áandó innovációs kényszer azonban küönösen a kiéezett versenyfetéteekke, nagy piaci kockázatta jeemezhetô ún. tudásszektorokban jeentkezik. Kasszikusan iyen terüetnek számítanak a technoógia-intenzív iparágak: a biotechnoógia, a távközés, az ICT stb. de egy oyan viágban, meyben a tudás az innovációnak egyszerre irányítója, és a közös haszon érdekében eadható, megosztható terméke ide ke soroni az annak eôáításáva és áramotatásáva fogakozó, a humán erôforrást fejesztô oktatási szektort is. A váakozó egyetem Az UNESCO már 1998. évi dekarációban eszögezte, hogy az oktatási szektoron beü is küönösen a fesôoktatás bír jeentôs hatássa a gazdasági és szociokuturáis fejôdésre, így annak aapvetô tényezôjeként ke számon tartani. Az Európai Unió gazdaságfejesztési stratégiájában mindez akkor kapott jeentôséget, mikor a versenytársakka (fôként az Egyesüt Áamokka) vaó összevetésben nyivánvaóvá vát, hogy a emaradás a fesôoktatási intézmények társadami-gazdasági integráódásáva is összefügg. Az európai gazdaság dinamizáására megfogamazott isszaboni céok eéréséhez a fesôoktatási szféra feadatainak újradefiniáása is napirendre kerüt. A foyamatot támogatja az Európai Fesôoktatási Térség (EFT) kiaakítását cézó Boogna foyamat is, mey a hagatói mobiitás és az átáthatóság biztosítása, a épcsôzetes képzés és a kreditrendszer bevezetése, vaamint a minôségbiztosítási rendszerek kiépítése kapcsán jeentôs szerkezeti-irányítási átaakításra készteti a fesôoktatási intézményeket. A megkezdett reformok továbbvitee eodázhatatannak tûnik, mive az Európai Bizottság 2005 februári ááspontja szerint az egyetemek még mindig nincsenek abban a heyzetben, hogy tejes kapacitásukat a gazdasági növekedés, a társadami kohézió, vaamint a több és jobb munkahey megteremtésének szogáatába áítsák. Pedig a tudásaapú gazdaság kiaakításában és fejesztésében két aspektusbó is érintettek: egyrészt K+F kapacitásaik révén, meyek ehetôvé teszik, hogy új eadható tudás keetkezzen; másrészt az oktatási tevékenységük kapcsán, meye megteremthetik a versenyképesség növeésének egyik fetéteét: a megfeeô színvonaon kimûvet emberfôk sokaságát. Az egyetemek és az innovációkat termékké, szogátatássá vátoztató váaati szféra között új minôségû kapcsoat vát szükségessé, mive a tudásszigeteken és technoógia transzferen aapuó innovációs mode a ineáris információáramásra, az interaktivitás hiányára visszavezethetô termeékenységi probémák miatt a fentebb vázot új környezeti jeemzôk között csôdöt mondott. Etzkowitz és Leydesdorff (1996) írtak e egy utóbbi évtizedekben tapasztaható jeenséget, mey hármas spirá (tripe heix) koncepció néven vát híressé, és megodást körvonaaz az eefántcsont-tornyok megszüntetésére. Az empirikus aapokon nyugvó megközeítés mára számos gazdaságfejesztési program aapjává vát. Eszerint ugyanis az innovációt megvaósító váaati, a K+F révén a tudásteremtésben résztvevô egyetemi és a foyamatokat támogató, ösztönzô áami szféra között áandó és köcsönösen egymásra ható kapcsoat van. A gyakorati megvaósítást ietôen több vátozat is étezik, közös vonásuk, hogy a korábban eszigetet, vagy szisztematikusan nem hasznát tudásforrások bevonásáva a inearitás megszûnik, két- ( doube heix ), ietve háromodaú együttmûködések, az érintett szférák intézményei közötti stratégiai szövetségek keretében a foyamat spirászerûvé váik, és a visszahatások egyre magasabb szintû együttmûködést tesznek ehetôvé. A spi-over hatás révén ebbô minden érintett fé, de a régió, a nemzetgazdaság és a társadaom is profitá (Noszkay, 2002; 2003). A K+F eredmények profittá vátoztatására étrehozott önáó egyetemi váakozások (tanácsadó és tudásközpontok, internetes szogátatások stb.), inkubátorházak, ietve küönbözô hibridintézmények mûködtetése révén az egyetem szükségszerûen váaati funkciókka gyarapodik, váakozó egyetemmé váik. A fent emített gazdaságfejesztési céokhoz azonban nemcsak kutatási-fejesztési eredményei révén, hanem konzervatívabb tevékenységének az oktatásnak a fejesztéséve is hozzájáruhat. Az áami feadatkörbe tartozó mûködésszabáyozási keretrendszer megteremtése meett e foyamatban kucsfontosságúvá váik a fesôoktatás autonóm szervezeteinek intézményi szintû hatékonysága. A kihívás kettôs: egyrészt az információdömpingge jeemezhetô korszakban az egyetemek növekvô feeôssége abban á, hogy megszûrjék, rendszerezzék, strukturáják, és megfeeô technoógiáva hatékonyan közvetítsék azokat az ismereteket, meyek a gazdaság és a társadaom fejôdése szempontjábó reevánsak, másrészt mindezt piacosodó környezetben ke megvaósítaniuk. A fesôfokú ismeretek iránti kereset növekvô, meyet a tényeges piaci foyamatok és a pozíciók feértékeôdése (upgrading) együttesen generának. Mindez esôsorban a tudásaapú szektorok jeentôs (és fokozódó) bôvüésére vezethetô vissza (TÁRKI, 2004: 22 XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM

21). Az igénynövekedés kiéezi a hazai intézmények közötti versenyt, mey az Európai Fesôoktatási Térség (EFT) kiaakuásáva gyorsan nemzetközivé váhat, akár a hagatók intézményközi mobiitásának következtében, akár a küfödi egyetemek hazai megjeenése foytán. A jövô egyeteme egyre éesebb versenykörnyezetben mûködik majd, és nemcsak K+F kapacitásainak piaci hasznosítása révén, hanem a konzervatívabbnak számító oktatás terüetén is váakozóvá ke vánia. Hogy mindez a hazai egyetemi szféra számára mit jeent, azza több hazai szakember is fogakozott (d. Berács, Barakonyi, Hrubos, Kövesi pubikációit). Rövid távon eérendô céokként többnyire a vezetésben a stratégiai szeméet érvényesítését, egy rugamasabb szervezet étrehozását, a hatékonyság növeését, a munkaerôpiaci szerepôktô minden eddiginé szorosabb igénytranszfert jeöik meg. Úgy tûnik azonban, hogy a reformok minôségi paramétereinek jeentôsége az érintettekben nem tudatosut keô mértékben. A jeeneg is foyó intézményi szintû átaakítások közepette ugyanis jeemzôen nem érhetô tetten gyökeres szeméetvátás a hosszú távú versenyképességet aapvetôen meghatározó termékinnovációkban. A váakozóvá váás pedig az egyetemek esetében esôsorban piaci akamazkodást, áttéteesen nagyobb társadami feeôsségváaást jeentene. Oktatási szogátatások fejesztése tegnap és ma Az egyetemek többségét ma cinikus módon nem érdeki azoknak a diákoknak a munkaerô-piaci eséyei, akiknek képzést nyújtanak (TÁRKI, 2004: 22), s ez erôsen veszéyezteti az oktatásra fordított egyéni és társadami ráfordítások megtérüését. Az innovációs társadaomban mûködô feeôs egyetem stratégiájában fontos szerepet ke játszania a modern szogátatás-fejesztési ejárásokat adaptáó innovációs megodásoknak. A fesôoktatás korábbi gyakorata a fevevôpiactó eszigetet, vagy néhány váaati nyiatkozatta támogatott ápiaci tartaomfejesztés a gyorsan vátozó, kompex környezetben ugyanis kudarcra van ítéve! A minôségtudatosság ma már az oktatási szogátatásokka kapcsoatban is egyre erôtejesebben jeentkezik, a társadaom (és az egyének) egyre inkább értéket, gyakoratban akamazható tudást, és nem csupán papírt követe(nek) a ráfordításokért (Viata, 2003 idézi: Barakonyi, 2004a). A Boogna foyamat keretében indítandó új szakok (tantervek, tananyagok megkomponáása során, a hagatói fejkvóta maximáásában tetten érhetô önérdek követése meett, a hagatók jövôbei munkaerô-piaci eséyeire a korábbiná jóva nagyobb hangsúyt ke(ene!) heyezni. Ezen túmenôen, a kiaakított minôség megtartásához további foyamatos fejesztésre van szükség, mive a tudástársadaom másik vetüeteként az ismeretek gyors avuása miatt az oktatási termékek éetcikusa (bizonyos terüeteken küönösen drasztikusan) erövidü. A tartami eemek meett az oktatási szogátatás fontos eeme a tartaom átadásának a tacit tudás, a probéma megodási képességeket fejesztô módjai, formája (Noszkay, 2004). Figyeembe ke venni azt is, hogy a technoógiai fejôdést követô, rugamas, egyéni igényekhez igazodó szogátatásnyújtás a késôbbiekben fontos versenyképességi tényezôvé váhat. Saját (fesôoktatási) tapasztaatok hiányában az egyetemek számára a termékinnovációs foyamat menedzseési mintáit, módszereit, technikáit a turbuens vátozások sokaságát megét tudásintenzív szektorokban mûködô váaatok jeenthetik. E váaatok innovációs szeméetmódjának, tapasztaatainak beépítése, foyamatszervezésük körütekintô adaptáása ehetôvé teszi a stratégiáva összhangban történô szogátatásfejesztést, az egyetemi képzési portfóiók kiaakítását és kezeését. A szóban forgó váaati innovációs sikertényezôk (Rothwe, 1994) egyetemi fogaomrendszerre történô átütetéséve jó eséye hasznosíthatók. Vagyis, úgy tûnik, hogy hosszabb távon azok a fesôoktatási intézmények esznek sikeresek, meyek a következôkke jeemezhetôk: Tudatosan és foyamatosan erôsítik saját K+F bázisaikat. Ez azért fontos, mert úgy tûnik, az egyetemi oktatás és kutatás egyre szorosabban összekapcsoódik, a képzés minôségének meghatározó jegye egyre inkább a tudományos kutatás fejettsége esz (Berács, 2003). Radikáis és inkrementáis fejesztést is megvaósítanak; törekednek újdonságok kifejesztésére, új tartamakra, ietve tartaomközvetítési megodásokra épüô termékeik révén próbáják formáni a piacot, de foyamatosan feüvizsgáják és tökéetesítik a portfóióban évô képzéseket is. Integrát fejesztést vaósítanak meg, azaz n a képzések tartami eemeinek egységesítése (feeseges ismétôdések, ietve hiányok ekerüése) az éethosszig tartó tanuás koncepció megvaósítása érdekében más oktatási intézményekke mûködnek együtt. n Esôsorban az átadás technoógiájának heyes megváasztása, a szogátatásnyújtás módjának meghatározása érdekében, és csak másodsorban az oktatás tartami eemeire vonatkozóan a fejesztés során foyamatos és interaktív kapcsoatot tartanak fenn a fogyasztóikka (hagatói csoportokka). XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM 23

n Bevonják a fejesztésbe a tudástermék akamazóit és az akamazásfejesztôket, mive a fogyasztók (hagatók) aapvetôen nem tudják, miyen tudásra van szükségük! A sikeres tartaomfejesztés csak a munkátatók, a eendô akamazói kör (váaatok, váakozások, tanácsadók és egyéb intézmények) foyamatos bevonásáva (Noszkay, 2004) vaósuhat meg. A fejesztéseket projekt-szeméetben vaósítják meg. Az egyetemi intézetekbô, ietve a kiszogáó egységekbô (jogi osztáy, IT, hagatói iroda, egyéb adminisztráció stb.), vaamint a fent emített csoportokbó deegát tagokbó áó teamek feeôsek a projektekért, meyben tejesen új szerepek (hídemberek, kapuôrök, termékbajnokok) is megjeennek. HR fejesztésre nagy hangsúy heyeznek, mey révén a vezetôk és a munkaváaók képessé vának az együttmûködésre, és a projekt közbeni tanuásra. Az egyetem törekszik a jó küsô és besô kommunikációs rendszer kiépítésére és fenntartására, ezt szükségszerûen fejett információs-kommunikációs technoógia (ICT) támogatja. Erôs marketingorientáció jeemzi az intézményt, a hangsúy a vevôi (hagatók + (eendô) akamazói kör) eégedettségen van, ennek tudatában aakítják a tartamakat, ietve a kapcsoódó szogátatásokat, p. a hagatói irodát, a virtuáis szogátatásokat (adatbázisok, könyvtárak stb.). Innovációtudatos, váakozói szeméetû kutúra néküözheteten, a vezetésnek ezt támogatnia ke. A magasan képzett menedzsment eköteezett az innováció és a hosszú távú projektek iránt, jó vátozásérzékenységge rendekezik és kockázatváaó, efogadja, hogy utóbbi az innovációk veejárója. Összefogaás A Boogna foyamat céjainak eérése következtében megvaósítandó intézményi vátozások önmagukban a egjeentôsebb innovációnak számítanak a hazai egyetemek történetében, és soha nem átott feadatok eé áítják az intézménymenedzsmenteket. Rengeteg a rövid távú, operatív feadat, de megodásuk meett a kapacitások jeentôs részét minôségi, szogátatásfejesztés-központú stratégiaakotásra keene fordítani. Szemátomást és szerencsére tapasztahatók máris oyan törekvések, ameyek szeméeti, módszertani segítséget kívánnak nyújtani ebben a vaódi forduatot jeentô átaakuásban (d. Partnerközpontú önértékeési mode megakotása és továbbképzések a fesôoktatás humán erôforrásainak fejesztéséért c. HEFOP projekt: www.duf.hu/min-pro). Pozitív fejemény az is, hogy a tömegoktatás kari struktúrájának átaakítása egy dinamikusabb mátrix formává (Barakonyi, 2004b) evieg jó szervezeti aapot ad a fent vázot szoátatásinnováció megvaósításához, vaamint az, hogy a piaci nyitás az egyetemi képzések akkreditációs ejárásának megújítása során is fontos tartami kérdésként merüt fe (Micheberger, 2003). E fejemény küsô (szabáyozó) eemként szintén ösztönözheti a vátozásokat. Fontos átni azonban, hogy mindezek csak új kereteket, formát biztosítanak a fejesztéshez, önmagukban nem egyenôk azza. A sikeres innovációk középpontjában a piaci igényeken aapuó, minôségorientát termék-, ietve szogátatásfejesztés á, meynek eredménye a tudásiparágban mûködô egyetemek esetében is egyre inkább oyan humán erôforráshoz kötôdô szoft tényezôk függvénye, mint az eköteezettség, a tudatosság, a tanuási képesség vagy a kutúra. Fehasznát irodaom Amidon, D. M. (1997): Innovation Strategy for the Knowedge Economy: The Ken Awakening. Butterworth Heinmann. Newton, MA. Barakonyi K. (2004a): Egyetemi kormányzás és a tömegoktatás kari szervezete, Vezetéstudomány, XXXV. évfoyam 10. szám pp. 16-23. Barakonyi K. (2004b): Egyetemi kormányzás. Közgazdasági Szeme LI. évfoyam 6. szám pp. 584-599. Berács J. (2003): A magyar fesôoktatás exportképessége. Magyar Fesôoktatás 2003. 4-5-6. sz. pp. 30-32. Burke J. (2002): Tudásháó, Aexandra Kiadó. Pécs Castes M. (1997): The Information Age Economy, Society and Cuture, Oxford: Backwe Pubishers Chesbrough, H. W. Teece D. J. (2003): Az innovatív szervezet eônyös-e a virtuáis? Harvard Business Manager 2003. 3. szám pp. 36-44. Crook, C. (1997): The Visibe Hand: A survey of the Word Economy, The Economist, September 20th Davidow, W. H. M. S. Maone (1992): The Virtua Corporation. Harper-Coins. NewYork Drucker, P. F. (1994): Post-Capitaist Society. HarperBusiness. New York Grenier R. Metes G. (1992): Enterprise Networking: Working Together Apart. Digita Press. Bedford, Massachusetts Grove, A. S. (1998): Csak a paranoidok maradnak fenn. Bagoyvár. Budapest Hammer, M. Champy, J. (2000): Váaatok újraszervezése. Panem Könyvkiadó, Budapest Hronszky I. (2002): Kockázat és innováció: a technika fejôdése társadami kontextusban. Arisztoteész. Budapest Kiss E. (2003): A tudás karaktere és újraeosztásának diemmája. e- Viág, 2003. 9. szám pp. 10-11. Leinberger, P. Tucker, D. (1991): The New Individuaists. Harper Coins. New York Leydesdorff, L. Etzkowitz H. (1996): Emergence of a Tripe Heix of University-Industry-Government Reations. Science and Pubic Poicy Vo. 23. pp. 279-286. Lundva, B. (1988): Innovation as an Interactive Process: From User-Producer Interaction to Nationa Innovation System of Innovation. In: Dosi, G. et a., (eds.): Technica Change and Economic Theory. Pinter. London 24 XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM

Lundva, B. A. Jonhson, B. (1994): The Learning Economy. Journa of Industry. Studies, No. 2. pp. 23-42. Metcafe, S. (1995): The Economic Foundations of Technoogy Poicy: Equiibrium and Evoutionary Perspectives. In: Stoneman, P. (ed): Handbook of the Economics of Innovation and Technica Change. Backwe. London Micheberger P.: Tízéves a Magyar Akkreditációs Bizottság. Magyar Tudomány, No. 10., 2003, pp. 1308-1316. Neson R. P. (1993): Nationa Innovation System, Oxford Press. New York Nemes F. (2001): A vezetés aapjai, Zsigmond Kiráy Fôiskoa, Bp. Noszkay E. (2002): Tudáskoncentráció és kompexitás Az egyetemi tudásmenedzsment régión beüi heye és ehetôségei (II. Regionáis Konferencia Miskoc 2002. 10. 10. az eôadás megjeent CD n) Noszkay E. (2003): A fesôoktatási intézmények tudásközpont- és tartaomszogátató szerepei az E-társadaom kiépítésének szogáatában, 2003. október 15-17. VIII. Országos (Centenáriumi) Neumann Kongresszus Kötet Noszkay E. (2004): Tudásmenedzsment a fesôoktatásban. Az O&TUMEN módszer akamazásfejesztési tapasztaatai és mutimédiás továbbépési ehetôségei, Mutimédia az oktatásban Fókuszban az e-earning gyakorata, Szeged, SZTE, 2004. május 27.-29. OECD (1998): NIS (Nationa Innovation System). Anaytica Findings. Paris Pakucs J. et a., (2002): A magyar kis-közepes váaatok innovációs képességének fejesztése Budapest. www.innovacio.hu/ tumanyok Peters, T. (1987): Thriving on Chaos: Handbook of a Management Revoution. John Wiey. New York Pinchot g Pinchot E. (1993): Rise of the Inteigent Organization. Berrett-, Koeher Pubishers. San Francisco Quinn, J. B. (1986): Innovation and corporate Strategy: Managed Chaos. In. Technoogy in the Modern Corporation: startegic perspective. Pergamon Press. New York. p. 170. Rothwe, R. (1974): SHAPPO Update: Project SHAPPO Phaese II. Reserach Poicy. Vo. 3. No. 3. pp. 192 214. Rothwe, R. (1994): Towards the Fifth-generation Innovation Process; Internationa Marketing Review Vo. 11. No. 1, pp. 7-31. Savage, C. M. (1990): 5th Generation Management, Digita Press. USA Schön, D. (1983): The Refective Practitioner. Tempe Smith. London Schumpeter, J. A. (1930): Theorie der wirtschaftichen Entwickung. magyaru: A gazdasági fejôdés eméete (1980). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest Senge, P. M. (1998): Az 5. aapev. A tanuó szervezet kiaakuásának eméete és gyakorata. HVG Budapest Shapiro, C. Varian, H. (2000): Az információ urama. Geomédia Szakkönyvek. Budapest Szántó B. (2004): Az innováció társadaomformáó ereje. Informatika, 7. évfoyam 3. szám p. 19. TÁRKI (2004): Fesôoktatás és munkaerôpiac, IFM Humán Erôforrás Háttértanumányok, Budapest Wheatey, M. J. (1994): Leadership and the New Science. Berrett- Koeher. San Francisco Womack, J. Jones, D. (1996): Lean Thinking. Simon and Schuster. New York XXXVII. ÉVF. 2006. 5. SZÁM 25