A FENNTARTHATÓ (ÉS MULTIFUNKCIONÁLIS) MEZÔGAZDASÁG HATÉKONYSÁGMÉRÉSI PROBLÉMÁI

LAKI Gábor A FENNTARTHATÓ (ÉS MULTIFUNKCIONÁLIS) MEZÔGAZDASÁG HATÉKONYSÁGMÉRÉSI PROBLÉMÁI A szerzô dogozatában a fenntartható mezôgazdaság hatékonyságmérési kérdéseive fogakozik. Ebben a témában egy rendkívü szerteágazó, túburjánzó szakirodami háttér á a kutatók rendekezésére, ugyanakkor a egtöbb szerzô írásában csak átaánosságokat, jövôbeni eképzeéseket, ietve gyakran egymásnak eentmondó eveket isméteget, ameyek konkrét megvaósítására csupán kevés eséy átszik. E kérdés probémáinak feodására oyan integrát mutatószám bevezetése enne cészerû, amey egyfeô egyszerû, így könnyen kezehetô, másfeô integrátságábó eredôen, vátozása az egész gazdaság a fenntarthatóság irányába történô egyidejû emozduását eredményezi. A fenntartható mezôgazdaság gyakorati értemezése, ietve a mezôgazdaság szerepe a vidéki térségek fenntartásában újra és újra vitatott kérdések a szakemberek körében. Ez annak a következménye, hogy etérô ááspontok éteznek a fenntarthatóság fogamának meghatározásában, amibô az is következik, hogy a mezôgazdaság és a vidéki térségek kapcsoata sem tisztázott még egyértemûen. Ennek eredményeképpen bár sokat emegetik az integrát megközeítés szükségességét, mégis küön éteznek, egymássa gyakran eentétes eredményekre vezetô poitikák (p. agrárpoitika, agrárkörnyezetvédemi poitika, vidékfejesztési poitika stb.), ameyek közü egyesek csak azért szükségesek, hogy megkísérejék heyrehozni egy másik poitika áta kivátott káros hatásokat. Másfeô, az emút két évtizedben megjeent szakirodami források száma szinte megbecsühetetenné vát, mive a fenntartható fejôdés és az agrárágazat fenntarthatósága annyira fekapott témákká vátak, hogy minden tudományterüet mûveôje szinte köteességszerûen ír róuk. A vaóban integrát megközeítés segíthet tisztázni: hogyan értemezhetô a mezôgazdaság fenntarthatósága, meyek azok a feadatok (funkciók), ameyeket meg ke ôrizni ahhoz, hogy a mezôgazdaság kieégítse a fenntarthatóság átaános definíciójának megfeeô követeményeket, vaamint miyen erôforrásokat, miyen menynyiségben és minôségben ke megôrizni ahhoz, hogy a mezôgazdaság ezze hozzájárujon a vidéki térségek fejôdéséhez? A fenntartható mezôgazdaság gyakorati céjainak eginkább megfeeô mezôgazdasági poitikák és az ezekke összhangban mûködô gazdákodási módok assú kiaakításának egfôbb oka az, hogy a jeenegi agrártámogatási rendszerek mind Európában, mind hazánkban bár csökkenô tendenciáva, de még mindig termeési funkciókhoz kötöttek. Küön probémát jeent az, hogy a jeeneg hasznát mutatószámok nem adnak reáis képet a fenntartható mezôgazdaság kritériumainak megfeeô gazdákodási módok hatékonyságáró, ietve összetettségükbô kifoyóag eheteten a gazdaság szintû adatgyûjtés és fedogozás. E probémák feodására oyan integrát mutatószám bevezetése enne cészerû, amey egyfeô egyszerû, így könnyen kezehetô, másfeô integrátságábó eredôen, vátozása az egész gazdaság a fenntarthatóság irányába történô egyidejû emozduását eredményezi. A fenntartható mezôgazdaság hatékonyságmérésének rendszereméeti aapjai Ha a mezôgazdaság fenntarthatóságát nem a fenntarthatóság három (gazdasági, társadami, környezeti) dimenziójának odaáró vizsgájuk (vagyis azt, hogy 46

az adott gazdaság vagy gazdákodási módszer gazdaságiag mennyire hatékony, mennyire környezetbarát stb.), hanem a vidéki térségek fejôdéséhez vaó hozzájáruást vesszük aapu, akkor a hangsúyt a vidék (aho a mezôgazdasági tevékenység is foyik) adott erôforráskészetének számbavéteére ke heyezni. Ennek küönösen az ad nagy jeentôséget, hogy az évszázadok aatt megvátozott város-vidék viszonyban csak a városi térségekke versenyképes vidéki térségek maradhatnak fent, míg a városi igényekhez fejesztett térségek (romantikus kiránduóheyek, múzeum favak ) fenntartása gazdaságiag már más probéma, mint eredetieg a mezôgazdaság fenntarthatósága. Bár kuturáis érteemben minden iyen teepüés az adott áam kutúrájának szerves részét képezi, senki sem kényszeríthetô a városi emberek számára efogadhatatan (p. téi több kiométeres séták az autóbuszhoz) éetfetéteek eviseésére. Indokoatan továbbá azon térségek fenntartása és fejesztése (p. tanyaviamosítás) is, aho amúgy sem é nagyszámú, önáóan éetképes akosság, ugyanis vonzóerô hiányában (az ôsakosok kihaásáva) e teepüések etûnése csupán idô kérdése. E teepüéseknek a feszámoása, a akosok nagyobb teepüések vonzáskörzetébe történô átkötöztetése társadami szinte még mindig ocsóbban, egyszeri veszteségként megéve odható meg, mint hosszú távon abban bízni, hogy majd csak ide jön vaaki. (Nem ehet komoy az a fejesztési szándék, amey a heyi akosokat poros útta rendekezô, az infrastruktúrátó távo esô tanyán akarja tartani!) A vidéki térségek versenyképességének növeése csak saját természeti és emberi erôforráskészetük maximáis kihasznáásán keresztü vaósítható meg. A küsô erôforrásokra (p. ipari eszközök, technoógiák, szakismeret) aapozott fejesztések, ietve a városi éetmódhoz közeítô vidéki éetszínvona kiaakítása nem növeik a vidéki versenyképességet, hanem csak konzerváják, ietve növeik a városoktó vaó függôséget. Minden eôzetes empirikus vizsgáat nékü beátható, hogy sosem ehet egyazon kötségen ugyanazt a színvonaú szogátatást nyújtani vidéken, mint a városban. A vidéki térségek városi éetmód szerint fenntartása, eátása csupán nagyobb tranzakciós kötségekke vaósítható meg, s az így fejesztett vidék csupán ritkán akott városokként enne jeemezhetô. A vidéki térségek definiáása egyben meghatározza a rendekezésre áó erôforráskészet körét és összetéteét is. Ebbô kiinduva, maga a vidék egyrészt egy adott heyen megévô természeti, emberi és ember akotta erôforrások (épített környezet, éetforma, kuturáis értékek, szokások stb.) szervesen integrát rendszere, másrészt a mezôgazdasági és egyéb gazdasági, vaamint nem gazdasági emberi tevékenységek, továbbá a környezet-, a táj- és természetgazdákodás szervesen integrát rendszere. Ha az átfogó aaprendszernek a vidéki térséget tekintjük, akkor a mezôgazdaság ennek arendszere, amey ebbô következôeg csak integrát és mutifunkcionáis ehet, amey megfee az európai mezôgazdasági modenek és ameynek a hatékony, versenyképes termeés meett számos más feadata is van. Ez a vidék meghatározás segít tisztázni a mezôgazdaság és a vidék sokat vitatott kapcsoatait. Ha a mezôgazdaság a vidéki rendszer része, akkor természetszerû, hogy éetképes vidék nem étezhet éetképes mezôgazdaság nékü, de ugyanakkor túzott evárások sem támaszthatók a mezôgazdaságga szemben. Lényeges továbbá, hogy a vidéki térségekben mûködô egyéb tevékenységek is csak akkor tekinthetôk a vidéki rendszer részének, ha magukon viseik a vidéki jeeget, szoros kapcsoatban vannak a vidéki rendszer többi arendszeréve, hozzájárunak az egész zavarmentes fejôdéséhez, és nem romboják annak struktúráját. Az éetképes vidéki térségek versenyképességének növeéséhez egeôször e ke szakadni az évszázados speciaizáció okozta szeméetmódtó, vagyis a mezôgazdaság tevékenységi köreit nem a vidéki térségektô távoabb eheyezkedô ipari étesítmények piackutatásainak aapján ke definiáni, hanem az adott erôforráskészethez ke a megfeeô funkciókat hozzárendeni. A mezôgazdaság funkcióinak újraértemezéséve megteremthetô az agrárágazat európai szintû stabiitása is, ameynek jövôje és akupozíciójának pozitív irányú megvátozása a mûködési környezetét jeentô vidéki térségek fennmaradásátó függ. A mezôgazdaság és a környezete, ietve a mûködési terét jeentô vidéki térségek között megévô kapcsoatok fejôdési irányát ugyanakkor az agrárpoitika határozza meg. Mindezen összefüggések aapján megáapítható, az új, fenntartható európai mezôgazdaság modejének gyakorati megvaósítása attó is függ, vajon sikerü-e megakotni a mezôgazdaság fenntarthatóságának vaódi mérôszámrendszerét. Ennek hiányában az egyeten társadami optimum kritérium az ökonómiai hatékonyság marad, amey a mezôgazdasági termékszerkezet további szûküéséhez, a vidéki térségek eértékeôdéséhez vezet. E probémát feismerve, korábban már több nemzetközi szervezet (p. ENSZ, ECNE, EEA, OECD vagy az EU) komoy kutatásokat indított egyegy átfogó mérôszámrendszer kidogozására. Ezek a mutatószámrendszerek gondoatmenetükben közösek, csupán ábrázoásmódjukban térnek e egymástó (p. számszerûsítôk, GIS térképi ábrázoásúak). Hibájuk, 47

hogy egyfeô túságosan is környezeti orientátságúak, vagyis a fenntarthatósági dimenziók közü a gazdasági, ietve a társadami dimenziók szinte aig jeennek meg, másfeô pedig, bonyoutságukbó következôen a rendszeres, gazdaság szintû adatgyûjtést és fedogozást egyátaán nem képesek megodani. Ha fe akarjuk hasznáni a korábbi eredményeket, a bonyout mutatók heyett cészerûnek tûnik egy, a váakozások szintjén is könnyen megszerezhetô adatokra épüô, integrát céparaméter kidogozása, ameynek vátoztatása (növeése) egyidejûeg szogáná a gazdákodási rendszer, ietve az adott váakozás esetében a fenntarthatóság mindhárom dimenziójának pozitív irányú vátozását. Ezt csak egy oyan mutatóva ehet eérni, amey a rendszerek heurisztikus önszervezésének evére épü, amey fetéteezi, hogy a rendszernek egaább két szintje (p. a mezôgazdaság fenntarthatósága egésze és az egyéni gazdaságok) szorosan kapcsoódik egymáshoz. Mive ebben a szoros kapcsoatban a nagyszámú, dinamikusan vátozó környezeti fetéteek és ezek hatásai pontosan sohasem mérhetôk és nem is tárhatók fe, így az eddigi mutatószámok hiányosságai erre vezethetôk vissza. A nagyszámú, eíró jeegû mutatószámok (p. OECD mutatószámai) döntô többsége csupán az egyes paraméterek évrô-évre történô vátozásának dokumentáására képes, konkrét megodást nem ad. A nem mérhetô környezeti fetéteeket azonban a magasabb szintû (irányító) szervezôdésnek úgy ke kiaakítania, hogy az aacsonyabb szintû saját önáó, önkezdeményezô és önfejesztô tevékenysége segítségéve a kívánt irányú (eredményre vezetô) visekedésse reagájon. Kétségteen, hogy a nagy önáóságga rendekezô aacsonyabb szintû szervezetek magatartása számos hibát is eredményez, de a környezeti tényezôk és az ún. integrát hatások segítségéve kivátott és fenntartott aktivitásuk gyorsan rávezeti ôket a heyes megodásokra (vö.: heurisztikus keresés!). Az irányított szervezet nagyobb szabadságáva csökkenthetô az irányító szervezet bonyoutsága, következésképpen a fenntartásának és mûködtetésének kötsége is. Ez esetben a fejôdés új cseekvési, megodási aternatívák fetárását és megvaósítását jeenti, aho az új természetszerûen eôre nem tervezhetô és nem ismert megodásokat jeent (Szaká, 1992). A heurisztikus önszervezésen aapuó integrát mutató kidogozása éppen azt a cét szogája, hogy egy paraméter vátoztatásáva az egész rendszer tuajdonsága megvátozik, s az egyéni gazdaságok integrát mutató szerinti pozitív irányú fejôdése a mezôgazdaság egészének a fenntarthatóság feé történô emozduását eredményezheti. E koncepció aapján kerüt kidogozásra az ún. heyben eôáított hozzáadott érték mutató. A heyben hozzáadott érték (HHÉ) mutató koncepciója Miután a magyar agrárközgazdászok többsége csupán a gazdasági fenntarthatóság szempontjait eemzi, a környezeti és a társadami szempontok munkáikban csupán áttéteesen vagy egyátaán nem jeennek meg. Ezt figyeembe véve, a váasztott mutató aapvetôen gazdasági odaró közeíti meg a fenntarthatóság mezôgazdasági értemezését, amey így az agrárközgazdászok számára is efogadható ááspontot tükröz. Maga a heyben hozzáadott érték mutató akamasnak tûnik a mezôgazdaság fenntarthatóságának, ietve a mezôgazdaság a vidéki térségek fejôdéséhez (versenyképességének visszaáításához) vaó hozzájáruásának mérésére, hiszen a hozzáadott érték összegének növeéséhez rendet bármey kormányzati támogatás összegét csak az adott tevékenységek hatékonyságának növeéséve ehet emeni. Vagyis, ha a javasot mutatóhoz kormányzati támogatási rendszert rendenénk és a támogatások szétosztását a megtermet hozzáadott érték nagyságához igazítanák, a termeôk érdeketek ennének újabb és újabb, nagy hozzáadott értékû termékek eôáításában (itt jeenik meg a heurisztikus keresés). Ez a foyamatos mezôgazdasági innováció a heyi erôforrások nagyobb mértékû és nagyobb hatékonyságú fehasznáását jeentené, ami egyidejûeg növeheti a társadami jóétet is. Noha a hozzáadott érték a jóétnek nem egy egzakt mutatója, ám szoros korreáció mutatható ki a hozzáadott érték és a jóét növekedése között. A váasztott mutató csupán formáisan, a megküönböztetés miatt kapta a heyben eôáított hozzáadott érték nevet, ugyanis ez az enevezés arra uta, hogy az adott térségben mûködô gazdaság(ok) áta eôáított hozzáadott értéket tekintem mérôszámnak, ameynek számítása módja némieg küönbözik az átaánosságban vett hozzáadott érték számítási módjátó. Maga a hozzáadott érték fogama már évtizedek óta ismert az ökonómiában, hiszen váaati szinten a váaatok, ietve az átauk végzett (rész)tevékenységeinek értéknöveését jeemzô mutató. Az egyes termékek és szogátatások esetében a hozzáadott érték a bevéte, vaamint a fehasznát anyagokra és szogátatásokra fordított kiadásainak értékküönbözete. Számításáná a bevéteek összegébô ki ke vonni az anyagi jeegû ráfordításokná femerüt kiadásokat, a tartós eszközök eszámot értékcsökkenését és a fizetett kamatokat. Vagyis azt az új (többet) értéket jeenti, ami az adott váaat tevékenysége következtében adódott hozzá a más váaatok áta már eôzôeg étrehozott értékhez. 48

A hozzáadott értéken aapuó mérés koncepciója annyira nem új keetû, hogy maga az Átaános Forgami Adó (ÁFA) koncepciója is erre épü. Az ÁFA enevezése a egtöbb idegen nyevben többetérték adó (Mehrwertsteuer) vagy szó szerint hozzáadott érték adó (vaue added tax), ami kifejezi azt, hogy egy termék eôáításában közremûködô minden szerepô az átaa étrehozott értéknövekmény arányában fizet adót. Társadami szempontbó küön ki ke emeni, hogy az egyes gazdaságok saját tevékenységi körük bôvítéséve (p. agrár-környezetvédemi szogátatások végzése) egyben növeik az átauk eôáított hozzáadott érték mennyiségét is. A tevékenységi körök bôvítésének (puriactivity) számos típusa ismert mind a nemzetközi (Winter et a., 2002), mind a hazai szakirodaomban. Az ún. soktevékenységûség megvaósítható: Saját gazdaságon beü: a gazdasági és akóépüetek más irányú kihasznáása, új termékek eôáítása, száítóeszközök hasznosítása stb. Ezen beü fontos terüet a fausi turizmus. Mezôgazdaságon kívü: bérmunka váaása, bot üzemetetése, javítómûhey stb. Más gazdaságban végzett munkákka: saját eszközökke végzett szogátatás, kézi munka. Ezt figyeembe véve, a heyben hozzáadott érték számítása meett cészerûnek tartom a gazdaságon kívüi kereseti ehetôségeket is vizsgáni, amey megmutatja, hogy a csaádi gazdaságok jövedeemszerkezete hogyan aaku és meyek azok a tevékenységi körök, ameyek hozzájárunak egy gazdaság hozzáadott érték-eôáításához. Iyen irányú vizsgáatokat hazánkban csupán kevesen végeztek, így ezek közü a egjeentôsebb a Módos et. a (2001) 1 áta pubikát tanumányok. Vizsgáataik szerint a mezôgazdasági csaádok jövedeme (források szerint) a következôkbô tevôdik össze: saját mezôgazdasági tevékenység, mezôgazdasági meéktevékenységek, más, a gazdaság erôforrásaira épüô nem mezôgazdasági tevékenység, gazdaságon kívüi munkaváaás, pénztranszferek, nyugdíjak (p. adó-visszatérítés, támogatások), befektetések, megtakarítások és a kapott béreti díjak. A hozzáadott érték növeéséné küön figyemet érdeme a fenntarthatóság társadami dimenziójának szempontjábó a jövedemezôség vagy az újratermehetôség probémája, amey egy csaádi gazdaság számára egyenô az éetképességge. Egy jó jövedemezô, sok 1 Konferencia eôadás és szeméyes közés hozzáadott értéket eôáító váakozás képes önmagát újratermeni, így a benne dogozók nem érzik annak kényszerét, hogy azt idô eôtt feadják, s ez a többet aapja ehet a késôbbi befektetéseknek, fejesztéseknek is. Mára már Európa-szerte egyre erôsödô tendencia, hogy a gazdákodás fetéteeit oyan küsô meghatározó erôk aakítják, ameyek a kisebb csaádi gazdaságok tömeges tönkremeneteét idézik eô. Azonban úgy tûnik, a csaádi gazdaságok nagy része képes az új fetéteekhez is rugamasan akamazkodni és sokfée tevékenység bevezetéséve megôrizni a csaádi gazdákodás önáóságát, fennmaradását. Így biztosítják, hogy a mezôgazdasági tevékenység mennyiségi növeése nékü, sôt csökkentéséve is megfeeô jövedeemre tegyenek szert, a mezôgazdasági jeegû háztartások fennmaradnak, és ami fontos, heyben (vidéken) maradnak. Az európai gazdaságok mintegy 50%-a ma már küönbözô mezôgazdaságon kívüi tevékenységge is fogakozik és részidejû gazdasággá vát (Kertész, 2004) 2. A foyamatos csaádi innovációva nem csupán az újabb tevékenységek számát ehet növeni, hanem az így eôáított hozzáadott érték nagyságát is. A hozzáadott érték eôáítása szorosan összefügg a gazdaság jövedemezôségéve, ameynek következtében cészerû megvizsgáni az egyes gazdaságok nettó és bruttó jövedemének eszközértékre, munkaórára, vaamint egységnyi födterüetre vetített arányát, hasonóan a gazdaságban eôáított hozzáadott érték egységnyi terüetre vagy munkaórára esô arányát is. Ezt az indokoja, hogy a fajagosan nagy hozzáadott érték eôáítása nem jeenti természetszerûen a gazdaság fenntarthatóság mindhárom dimenziója szerinti fenntarthatóságát, egfôképpen nem a gazdasági éetképességet! Pédának vehetünk egy oyan 5 tehenes gazdaságot, amey küterjes egetetésse odja meg az áatok takarmányozását. Ha a gazdaságban eôáított évi 4500 iter tejen iterenként 50 Ft hozzáadott érték képzôdik, ez a gazdaság éves szinten sem tud többet eôáítani, mint 225 000 Ft, amey a gazdaság egyhavi mûködési kötségét sem fedezi. A hozzáadott érték növeését nem csupán a váakozó foyamatos, heurisztikus aapokon megvaósított innovációi és a jövôbe vetett hite segíti eô, hanem ösztönzôeg hathat az újratermehetôségének vagy etartó képességének növeése is. A heyben eôáított hozzáadott érték növeése szorosan összefügg az etartó képességge, ameyet a gazdaságtó függô szeméyek minimáis jövedeemigényének (MinJ) (amey az adott áam minimábéréve ehet egyenô) és a gazdaság áta megtermet összes jövedeem (ÖJ) arányáva ehet szemétetni. Ha az ÖJ > MinJ, akkor a 2 Szóbei közés 49

gazdaság évenként eôáított jövedeme eegendô a csaádtagok minimáis megéhetésének biztosítására így a tevékenység nagy vaószínûségge hosszú távon fennmarad. Ebben az esetben a megtermet összjövedeem és a csaádtagok számáva feszorzott minimáis jövedeemigény küönbözete (P), egy oyan többetbevétet jeent, ameybô fedezhetô az évenkénti tevékenységek áta igénybe vett eszközök amortizációja (A), így az újratermeés képessége egyenô a P és az A hányadosáva. Ez a dimenzió néküi hányados azt mutatja meg, hogy a többetjövedeem hányszoros eszközpótást tesz ehetôvé. A kapott érték reciproka az az idôszak (év) hossza, amikor az eôáított jövedeembô pótoni ehet az ehasznáódott eszközöket. Ha ez az érték egyné kisebb, akkor a váakozás soha nem esz képes eszközeinek megújítására. A heyben eôáított hozzáadott érték (HHÉ) számításának módszere Az eôzôekben már utatam arra, hogy a HHÉ kiszámítása reáis képet adhat arró, hogy mennyi új érték keetkezett magában a mezôgazdasági tevékenységben a természeti erôforrások és az emberi tevékenységek hasznáatábó, vagyis arró, hogy mennyive járut hozzá a mezôgazdaság egy adott vidéki térségben éôk etartásához, megéhetéséhez. A több terméket és szogátatást eôáító váaatok egyes résztevékenységeire vonatkozóan a HHÉ pontos kimutatása nehéz, mive vannak oyan kiadások, ameyek csak váaati szinten jeentkeznek (p. a hiteek kamatai), így azok nem rendehetôk egyértemûen sem termékekhez, sem pedig ágazatokhoz. Maga a HHÉ számítási módszerében gyökeresen küönbözik a gyakorati számvitei megközeítéstô. Az erôforrásokat az aapvetôen pénzügyi szeméetû számvite eredetük szerint (p. a gazdaságban eôáított vagy a piacon vásárot) az ágazatok szintjén sokszor nem küönbözteti meg, csupán egyes esetekben tesz küönbséget (p. saját termeésû és vásárot takarmányok). Ennek értemében a mezôgazdasági termeés és szogátatás tárgyévi értékét képes értékeni, ameyben a hozamot fô- és meéktermékeket, a nyújtott szogátatások értékét, ietve az áatok súygyarapodását vaamiyen számított (ún. eszámoó ) árra szorozzák. Ezek a téteek ökonómiai megközeítésben az adott mezôgazdasági váakozás hozamai, vagyis az átauk megtermet áruknak és végzett szogátatásoknak adott idôszakra vonatkoztatott értéke, ameyek egyben a hozzáadott értékszámításban a bevétei odaon kerünek fetüntetésre. A heyben hozzáadott értéken aapuó mérésné a gazdaságban a saját eôáítású inputokat pozitív értékként ke eszámoni, míg a gazdaságon kívürô származó inputokat és szogátatásokat negatív értékként ke figyeembe venni. Kétségteen tény, hogy a módszer vaamive több munkát jeent a gazdaság év végi eredményének kimutatásakor, ám maguk a hagyományos számvitei módszerek is akamasak ezen új koncepció gyakoratba történô átütetésére. A számítási módszer ényege az, hogy a gazdaságban az éves mûködés során keetkezô számákat úgy ke eátni azonosítókka, hogy ne csupán az éves méreg szerinti csoportosításban ehessen az eredményt megkapni, hanem a HHÉ számításához néküözheteten bontásban is. Ehhez viszont a kereskedemi forgaomban ma kapható könyveôprogramokat minimáisan ugyan, de módosítani keene úgy, hogy képesek egyenek küönbséget tenni a saját eôáítású és a nem a gazdaságban eôáított anyagok és szogátatások számái között. Pédaként vehetjük egy gépjavítás számáját, ameyen küön keene fetüntetni a beszerzett akatrész és az evégzett munkadíj összegét. Amennyiben a javítási munkát küsô szogátató (p. szakszerviz) végezte e, akkor a tejes számaérték kerü evonásra, de saját kiviteezésben végzett javítás esetén csupán az akatrész ára kerü evonásra. Ez a probéma szorosan kapcsoódik a terüeti ehatároáshoz. Egy (csaádi) gazdaság esetében a hozzáadott értéket az aábbi módon ehet kiszámítani: Összegezni ke a gazdaság éves mûködése során keetkezô bevéteeket és az ezen idôszak aatt végzett tevékenységek során femerüô kötségtéteeket az aábbi szempontok szerint: Bevéteeknek (B) tekintendô: a növényi-, áati- és egyéb termékek és szogátatások eadásábó származó bruttó bevéteek, a készetben évô saját termeésû készetek növekedésének, az áatáomány étszámának és/vagy súyában is jeentkezô gyarapodásának értéke, a saját kiviteezésben étrehozott épüetek, berendezések, gépek, eszközök, ütetvények, vaamint az evégzett tartós taajjavítások értéke, ietve a saját kiviteezésben végzett, értéknöveô javítások és feújítások értéke, a háztartásban fehasznát, a gazdaságbó származó termékek értéke, a gazdaságban dogozók számára természetben fizetett bérek értéke, a bérbe adott födekbô, eszközökbô származó bevéteek, az értékesített termékekért, ietve környezeti szogátatás(ok)ért kapott termeôi támogatások, közveten kifizetések, a biztosítóktó kapott térítések, a köcsönadott pénzek, ietve a bankbetétek kamatai, az értékpapírok, vaamint más váakozások- 50

ban évô befektetések után kapott osztaékok és részesedések, páyázatok, támogatások és egyéb iyen jogcímen kapott vagy enyert összegek, az adott gazdaságban éôk nem mezôgazdasági tevékenységeibô származó, nem bérként kapott bevéteei, a vagyontárgyak értékesítéséért kapott bevéteek. Levonandó tétenek (K) tekintendô: azon anyag és anyag jeegû ráfordítások pénzértéke, ameyek az adott gazdaságon kívürô kerünek be a termeésbe (így p. vásárot vetômagvak, szaporítóanyagok, mûtrágyák, vásárot szerves trágyák, növényvédôszerek, üzem-, kenô- és fûtôanyagok, akatrészek, viamos energia, a vásárot takarmányok, áatgyógyszerek, építési anyagok, vásárot ipari anyagok stb.), a vásárot áatokért adott kiadások (ugyanakkor a hagyományos számvitei eszámoásban az áomány értéknövekedését a bevétei odaon tüntetik fe), a gépek, berendezések karbantartására, javításaira kifizetett összegek, vaamint a vásárot vagy küsô szogátató áta étesített áóeszközök értékcsökkenéseinek eírása, az épüetek, építmények javítási-, fenntartási ráfordításai, a taajjavítások, vaamint az éveô kutúrák fenntartási kötségei és ezek értékcsökkenése, a társadaombiztosításnak tejesített kifizetések, a váakozássa kapcsoatos kifizetett utazási és szááskötségek, idegen szogátatásokra (p. áatorvosi vagy szaktanácsadási kötségek), béreti díjakra történô kifizetések, érdekképviseeti szerveknek, kamaráknak fizetett tagdíjak, biztosítási kötségek, bankhiteek és egyéb köcsönök fizetett kamatai, az adók és ietékek (ide értve a födadót és a szeméyi jövedeemadót is), az értékesített vagyontárgyak nettó értéke, az idegen áta végzett beruházások és nagyobb javítások összes kötsége, a kereskedemi céa, eadásra beszerzett áruk értéke, és az aváakozói tejesítésekre kifizetett öszszegek. A gazdaság szintjén az így összesített téteek aapján már kiszámítható a heyben hozzáadott érték, hiszen értéke egyenô a pozitív és a negatív téteek küönbözetéve, vagyis: HHÉ = B K A HHÉ a váakozások szintjén könnyen megszerezhetô adatokra épüô, oyan integrát céparaméternek tûnik, ameynek éppen az integrátságábó fakadóan növeése egyidejûeg növei az egész gazdaság jövedemezô- és újratermeô képességét, ietve az egész gazdákodásnak a fenntarthatóság mindhárom dimenziója feé történô egyidejû, pozitív irányú vátozását. Ezt átszik aátámasztani az is, hogy a HHÉ növeése csupán az oyan ehetôségek kihasznáásáva vaósítható meg, mint: a termékek és szogátatások minôségének növeése, ami ezek magasabb áron történô értékesítését is jeenti (vagyis a gazdákodók egyre inkább a fedogozott (kész)termékek irányába fejesztik gazdaságukat (ún. a födtô az asztaig rendszerek), s ez a piaci kiszogátatottságukat is csökkentheti a puszta aapanyag-eôáítássa szemben), a megévô termeési struktúrák diverzifikációja a már megévô vagy új, magasabb hozzáadott értéket eôáító termékek feé (ami a minôségnöveô ehetôséghez hasonó típusú fejesztéseket jeent, s gyakran a kettô együtt is jár!), környezetbarát termeési módok hasznáata (ami egyidejûeg javítja a termékek minôségét, hozzájáru az éemiszerbiztonság megerôsítéséhez, amey az új európai mezôgazdaság egyik prioritása, s kieégíti az egyre magasabb fogyasztói igényeket), a környezetvédeem és a tájképfenntartás szem eôtt tartásáva még több környezeti kuturáis és társadami szogátatás eôáítása a társadaom számára (ami egyben növei a mezôgazdaság városi térségek áta történô eismertségét), amey szogátatásokat ugyanakkor közveten támogatásokka eentéteezni ke, nagyobb mértékû saját, a gazdaságban eôáított input fehasznáása (p. mûtrágya heyett istáótrágya, vásárot eektromos áram heyett biogáz és megújuó (p. szé)energia, ipari takarmánykeverék heyett saját takarmány). Az iyen típusú inputkivátásokná növehetô a vidéki térségben a heyi erôforrások fehasznáásának hatékonysága, munkaheyek teremthetôk, csökkenthetô a mutinacionáis cégek átai kiszogátatottság, vaamint az így fehasznát inputok kötségeit nem ke evonni a HHÉ kiszámításáná. új, küsô inputokat nem, vagy csak kevésbé igényô tevékenységek bevezetése (p. saját fedogozás, vendégátás stb.), ami összhangban van a diverzifikációva, a minôségfejesztésse és a saját eôáítású inputfehasznáás növeéséve. Az itt fesorot ehetôségek közü bármeyiket (küön-küön vagy egyidejûeg többet) is váasztja az adott csaádi gazdaság, egyértemûen növeni tudja az átaa eôáított hozzáadott értéket, ami egyidejûeg a 51

fenntarthatóság feé történô emozduást, ietve a vidéki térségek fejôdéséhez (p. fogakoztatáshoz) vaó hozzájáruásának növeését is jeenti. Ez az az integrát hatás, ami a HHÉ egyszerûségét és ehetséges cészerûségét támasztja aá. A korábban bemutatott eíró jeegû mutatószámok nagyszáma, ietve számíthatósága nem teszi ehetôvé a gazdaságokban végbemenô vátozások (p. termékvertikumok kiépítése) gyors nyomon követését, ietve a szükséges adatok gazdaságonkénti begyûjtését. Ugyanakkor ahhoz, hogy a HHÉ mutató a gyakoratban is fehasznáásra kerüjön, meg ke vátoztatni mind a mezôgazdasági poitikát, mind a támogatási rendszert, ameyek érdeketté teszik a gazdákodókat a fesorot ehetôségek miné nagyobb mértékû kihasznáásában. A HHÉ aapú támogatási rendszerben rövid idô aatt megvaósuhat a Közös Agrárpoitika reformjának azon céja, hogy a támogatások tejes mértékben eváasztásra kerüjenek a terméktípusoktó és mennyiségektô (tejes decouping ), s a támogatás aapjáu csupán egy ún. termék függeten paraméter szogá. Vagyis a kiosztott támogatások úgy hoznak étre új termékpiacokat, hogy a tranzakciós kötségek minimaizáásáva még a fenntarthatóság társadami és környezeti dimenziói is érvényesüni tudnak. Azonban ki ke hangsúyozni, hogy a HHÉ pontos kiszámítása számos gyakorati probémát vet fe. Átaánosságban emondható, hogy egpontosabban a csaádi gazdaságok szintjén ehet kiszámítani, mive egy termeô gazdaság áta eôáított HHÉ megegyezik a gazdaság áta megtermet és átaában értékesített termékek értékének, ietve a termeéshez szükséges vásárot erôforrások és szogátatások öszszegének küönbségéve. Ebben az esetben a késztermékek értékesítésén tú a raktározott készeteket, ietve a készetjeegû anyagokat az adott térségben eérhetô értékesítési átagáron ke számításba venni. Ez a számítási mód szoros hasonóságot mutat Kuhmann (1981) számítási módszeréve, aki könyvében rámutat a váakozások kétfajta eredményszámítási módszerének küönbségeire. Vagyis arra, hogy a szokásos éves bevéte-kiadás kakuációkban akamazott számítási mód nagymértékben küönbözik az adott gazdasági évre számított kötség-jövedeem kakuációtó. Kuhmann maga is kiemei, míg az eôbbi számítási módná az áóeszközöket és a beruházásokat a bekerüési évben tejes kötségen ke eszámoniuk, a kötség-jövedeem kakuációkban ezeket idôarányosan, évekre feosztva ke szerepetetniük a kötségszámákon. Hasonóan más az eszámoási mód a már megtermet, de még nem értékesített, vaamint a már megvett, de még fe nem hasznát (készeten évô) inputok eszámoásáná. A bevéte-kiadás kakuációkban ezek a téteek tejes áron szerepenek a bevétei és kiadási odaon, míg a kötség-jövedeem kakuációkban csak az adott gazdasági évben tényegesen fehasznát inputok kerünek evonásra. Ez utóbbiná a már megtermet, de még e nem adott (raktáron évô) termékek részét képezik a váakozó jövedeemének, így azok megjeennek a jövedeemszámán is, míg a bevéte-kiadási számákon a készetek nem jeennek meg bevéteként. Hasonóan küönbözik a készetértékeés módszertana is a kétfajta eszámoó rendszerben. A HHÉ számításáná nagy probémát okoz a váakozói kivét, ietve a csaádtagok munkabérének és a hozzátartozó közterheknek a számbavétee. A hagyományos számítási ogika szerint ezeket a téteeket evonják, viszont fetéteezhetô, hogy a váakozói kivéteket és munkabéreket a csaád késôbbi vásárásainá visszaforgatják vagy naturáiákban veszik ki, így a HHÉ számításáná mégsem ke evonandó téteekként szerepetetni. A társadaombiztosítási befizetéseket azonban cészerû evonni, mert az áami újraeosztásban ezek nem biztos, hogy visszaforgatásra kerünek! A korábbi pédában vett gépjavításná is jeentkezett a terüeti ehatároás probémája, amey szorosan kapcsoódik a munkabérek eszámoásához. Gazdasági szinten minden (nem csaádtagnak) kifizetett munkabért evonnak, ugyanakkor teepüési vagy kistérségi szinten ezek a munkabérek heyben maradnak, így a csaádi gazdaságná nagyobb éptékû eszámoásná (p. községi társuások, szövetkezetek támogatásáná) nem evonandó téteekként szerepenek! A HHÉ számításáná probémát jeenthet az ágazati szintû hamozódások kiszûrése. A hamozódás kiszûrésére csak a gazdaság szintjén evégzett gyakorati kipróbáás adhat megodást, mive a módszernek az aapogika mentén történô ágazati szintû akamazása szinte hasznáhatatanná teszi a rendekezésre áó adatok kezeését. Amennyiben pédáu a tejágazatot veszszük aapu, egy iter tej eôáításához fehasznát takarmányban már hamozottan jeen van a takarmány eôáításakor fehasznát mûtrágya mennyisége, vagy a vetéstô a takarmány kijuttatásáig fehasznát gépi szogátatások kötsége, ietve a munkabérek és azok közterhei is. Mint arra korábban már rámutattam, a HHÉ pontos kimutatása eég nehéz, mert a csak váaati szinten jeentkezô kiadásokat a váakozás egészének szintjén áandó kötségként ke eszámoni. Ez esetben egy módosított könyveôprogramma úgy ke fedogozni minden ágazat számáit, hogy egyben a kimutatott hozzáadott értéket fajagosan is kiszámítjuk. Egy csaádi váakozás esetében úgy kapjuk meg a váakozás HHÉ-ét, hogy a minden egyes 52

ágazatra kiszámított bruttó vagy tevékenységi szintû hozzáadott értékek összegébô evonjuk a csak váaati szinten jeentkezô, küsô erôforrások kötségét. Ezze az ún. bruttó hozzáadott értékekke egyidejûeg megkapjuk, hogy az egyes ágazati tevékenységek mennyive járunak hozzá a gazdaság szintjén mérhetô HHÉ-hez. Azonban az egyes ágazatokra vagy termékekre kiszámítani a HHÉ összegét szinte eheteten feadat, mert minden egyes tevékenységekhez kisebbnagyobb mértékben rendehetô oyan váakozásszintû kiadás (p. egy udvar fesepréséért fizetett munkabér), amey már csak közeítô eredményt ad, s ennek nagysága a tevékenységek számátó, ietve az ágazatok sajátosságaitó függ. Ugyanakkor ki ke hangsúyozni, hogy a módszer akamazhatóságának szempontjábó nem esôrendû követemény a HHÉ pontos, termék vagy ágazati szintû meghatározása, inkább csak annak az evnek a hangsúyozása, hogy az egyes ágazatok hozzáadott értékének fokozatos növeéséve egyfeô csökkenthetôk a váakozás szintû áandó kötségek, másfeô az egyre nagyobb ágazati HHÉkek az egész váakozást a fenntarthatóság irányába mozdítják e. A heyben hozzáadott érték mutatójának gyakorati tapasztaatai A heyben hozzáadott érték mutató gyakorati kipróbáását 2005-ben önkéntes aapon egy csaádi váakozásban 3 végeztük e, amey rendekezésre bocsátotta korábbi számvitei adatait. Ezekbô igyekeztünk a ehetô egrészetesebben ehatároni a saját eôáítású és a vásárot (küsô) inputokat és szogátatásokat. Mive a 2004. évi számák az érvényes eôírások szerint ettek ekönyveve, ki ke hangsúyozni, hogy a rendekezésre áó adatok aapján a bemutatott HHÉ számítását csak megközeítôeg ehetetett evégezni. A 2004. évi számák aapján kijeenhetô: a gyakorati kipróbáásban a módosított számvitei szoftverek akamazása nékü a HHÉ számítása a váakozások szintjén is körüményes. Ugyanakkor a számítások pontosíthatók, ha a váakozók a gazdasági év esô napjátó kezdve, a vizsgáati koncepcióban eírtak szerint könyveik e a kiadásokat és a bevéteeket. A gyakorati számításokná vaóban femerüt a korábban már érintett néhány probéma: vagyis a megévô áattenyésztési és növénytermesztési ágazatok bevéteeinek és kiadásainak egyértemû ehatároása, amey a 2004. évi adatok aapján a gyakoratban sem 3 A szigorú anonimitás biztosítása érdekében sem nevet, sem semmiyen azonosítást eôsegítô adatot itt közöni nem á módomban! vot ehetséges. A vizsgát Váakozás 28 heybei munkaerôt fogakoztat, akiknek a kifizetett munkabére a számításokban evonásra kerüt, hoott a dogozók a saját éemiszer-szükségeteik egy részét a Váakozástó veszik meg, így a munkabérek egy részét vaójában visszaforgatják, vagyis egy rész megjeenik a bevétei odaon is. Az eszámoásban a probémát ez a visszaforgatási arány meghatározása jeentette. A gyakorati tapasztaatok aapján e konkrét pédában ez 25-30% körüire tehetô. Probémaként jeentkezett a számításokban a terüeti ehatároás is. Az aapkoncepció ugyanis önáó (csaádi) gazdaságok gazdákodásábó indu ki, vagyis az egyes gazdaságok áta végzett tevékenységek hozzáadott értékeinek összegzésébô és ez aapján méri e gazdákodók tevékenységeinek hatékonyságát, ietve a tevékenységeknek a vidékfejesztéshez vaó hozzájáruását. Ugyanakkor a mezôgazdasági termeésben sokka átaánosabb az a jeenség, hogy egy-egy ágazati tevékenység túnyúik az adott gazdaság határán, így ezt a probémát küönös gondda ke kezeni. Az aapogika értemében az adott ágazat gazdaságon kívü esô részét, mint evonandó tétet ke fetüntetni egy gazdaság eszámoásában, viszont a HHÉ esôdeges koncepciója az adott tevékenység (vagy egy tejes ágazat) vidékfejesztéshez vaó hozzájáruásának mérésén aapu. Ebbô a szemszögbô azonban nem szabad azonosítani a gazdaságba kívürô bekerüt, ám az adott térség számára heyben megtermet értéket jeentô (p. egy másik, heybéi váakozó áta eôáított, de heyi erôforrásra épüô) inputokat a tisztán küsô inputokka. Iyen heybô bekerüt inputoknak vehetôk pédáu azok az akácoszopok is, ameyekbô a gazdákodó saját gépszínét építette fe, s ameyek nem saját eôáításúak. Az aapképet szerint ez evonandó téteként szerepe az adott gazdaságban, viszont mégis pozitív értéket (p. egy újabb munkaheyet) képvise az adott régió (vagy teepüés) számára. E probéma feodása a nehézségek eenére nem eheteten. A gyakorati számítások aapján megáapítható, hogy térségi szinten számova a HHÉ nagyságát, a vizsgát Váakozás áta kifizetett munkabérek pozitívan járunak hozzá a térség munkaerô megtartó képességének növeéséhez. Az egyre nagyobb aggregátumokka (váakozás, teepüés, kistérség, régió, ország) vaó számítások más és más HHÉ-et adnak, ugyanakkor átaánosságban emondható, hogy az országos szinten összegzett HHÉ a tejes mezôgazdaság nettó nemzeti termékéve esz egyenô. Kormányzati odaró nézve ez azt jeenti, hogy a HHÉ aapú támogatási rendszer bevezetése egyfeô növei a hazai mezôgazdaság versenyképességét, másfeô közeebb vi- 53

szi az országot a fenntartható mezôgazdaság (és éetképes vidék) megvaósításához. A HHÉ aapú támogatási rendszerben könnyen meghatározható a környezeti eônyökért adott támogatások meett a környezeti károkozások nagysága is. A küönbözô Jó Mezôgazdákodási Gyakoratoktó vaó etérésné éetbe keene éptetni az ún. szennyezô fizet evet, amey konkrét kifizetést (bírságot) jeent a váakozó számára, ameynek összege evonásra kerü az átaa eôáított HHÉ összegébô. Az így módosuó HHÉ után csupán csökkentett támogatást kapna, amey szintén ösztönzôeg hat rá, hogy átaakítsa mezôgazdákodási gyakoratát. A módszer gyakorati sikerességét azonban a több gazdasági évet feöeô kipróbáás tudná visszaigazoni, ám már a gazdaságok tervezéséné is figyeembe ke(ene) venni a mutató hasznáhatóságát. Az átaam bemutatott integrát mutató egyik céja az, hogy támpontot nyújtson a jövôben megvaósuó, vagy már mûködô, de tevékenységi körét diverzifikáó gazdaságok megtervezéséhez is. Ehhez viszont az szükséges, hogy a már eírt szempontokat integrájuk a hagyományos üzemtervezés gyakoratába. Mindezek aapján az ekövetkezô kutatásokban nagy hangsúyt fektetek ennek a probémakörnek a vizsgáatára is. A bonyout termeési foyamatokat modeezô, de számítási módszereiben ineáris összefüggéseket fetéteezô üzemtervekben a bruttó bevéteek (vagyis a TÉ), vaamint a fehasznát inputok és gépi szogátatások összegének küönbözete adja az egyes ágazatok fedezeti összegét. Ezek az egyszerûsítô számítások adják a végsô eredmény kimutatást, ami aapján nagyjábó becsühetôk az adott gazdaság rövid távú (át. 3-5 éves) gazdasági mutatói. Itt ke kihangsúyozni, hogy ez a számítási mód az ango fedezeti összeg számítás gyakoratára épü, amey nem veszi figyeembe többek között az adott ágazatban szerepô munkaerô kötségeit, ietve az átaános kötségek között tünteti fe. Ugyanakkor az átaános farm management szakirodaomban hasznát eredménykimutatás nagyon köze á a HHÉ számítási módszerhez, így a probéma számítógépes akamazásának kidogozása az ekövetkezô idôszak kutatási feadatává váik. A HHÉ számítási módszerének kidogozásáva egy idôben eindut egy saját fejesztésû tervezôszoftver rendszerfejesztése is, amey feépítésében megpróbája integráni az imént eírt eveket és a gyakorati tapasztaatokat is. Fehasznát irodaom Laki, G. (2002): Added vaue as the basis of sustainabe agricuture s subsidy system. In: (Eds. Trebicky, V. Novak, J.) Rio+10 Transition from Centray Panned Economy to Sustainabe Society? (Visegrad Agenda 21), Conference Proceedings, Institute for Environmenta Poicy, Prague, 2002, 49. p. Laki, G. Szaká, F. (2002): Added Vaue as a key indicator for sustainabe agricuture. A mezôgazdasági termeés és erôforrás-hasznosítás ökonómiája címû VIII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, SZIE Gazdákodási és Mezôgazdasági Fôiskoai Kar, Gyöngyös, 6 p. Laki, G. (2003): A fenntartható mezôgazdaság hatékonyságának mérési probémái. In: EU Konform mezôgazdaság és éemiszerbiztonság (Szerk.: Dimény, J., Pepó, P. et a.), Konferencia kiadvány, I. kötet, Gödöô, 421-427 p. Módos, Gy. (2001): A diverzifikáció szerepe a vidékfejesztésben. In: Vidékfejesztés-Környezetgazdákodás-Mezôgazdaság XLIII. Georgikon Napok c. tudományos konferencia kiadványa, I. kötet, (Szerk.: Pakovics, M., Kondorossyné Varga, E.), Keszthey, 99-102. p. Szaká, F. (1992): Gazdasági rendszereméet, egyetemi jegyzet, Gödöô, p. 85 Winter, M. Turner, M. et a. (2002): Farm Diversification Activities: Benchmarking study, Fina report to DEFRA, University of Exeter, London, Engand, 58 p. 54