Fancsalszky. Luca. tanár

Hasonló dokumentumok
A C. elegans TRA-1/GLI/Ci szex-determinációs faktor célgénjeinek meghatározása és analízise. Doktori értekezés tézisei.

A Caenorhabditis elegans anterior Hox gén ceh-13 szerepe a sejtmigráció és a sejtfúzió szabályozásában

A Notch receptor-kódoló lin-12 és glp-1 gének cisz-szabályozó régióinak meghatározása Caenorhabditis elegansban - konzervált HOX kontroll?

A TRA-1A/Gli transzkripciós faktor szerepe a lin-39/hoxd4 Hox gén expressziós szabályozásában a Caenorhabditis elegans vulvafejlődése során

TDK lehetőségek az MTA TTK Enzimológiai Intézetben

A határsejtvándorlás szabályozásában résztvevœ gének azonosítása és jellemzése ecetmuslicában

Az ADA2b adaptor fehérjéket tartalmazó hiszton acetiltranszferáz komplexek szerepének vizsgálata Drosophila melanogaster-ben

Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott projekt HU-0115/NA/2008-3/ÖP-9 ÚJ TERÁPIÁS CÉLPONTOK AZONOSÍTÁSA GENOMIKAI MÓDSZEREKKEL

A TATA-kötő fehérje asszociált faktor 3 (TAF3) p53-mal való kölcsönhatásának funkcionális vizsgálata

Pályázati végjelentés (eredmények), Vellai Tibor:

A szamóca érése során izolált Spiral és Spermidin-szintáz gén jellemzése. Kiss Erzsébet Kovács László

Búza tartalékfehérjék mozgásának követése a transzgénikus rizs endospermium sejtjeiben

1. Szakmai önéletrajz

Miben különbözünk az egértől? Szabályozás a molekuláris biológiában

Az autofágia és az apoptózis egymást kiegészítve szabályozza a Caenorhabditis elegans egyedfejlődését

Doktori értekezés tézisei

TUMORSEJTEK FENOTÍPUS-VÁLTOZÁSA TUMOR-SZTRÓMA SEJTFÚZIÓ HATÁSÁRA. Dr. Kurgyis Zsuzsanna

A C1 orf 124/Spartan szerepe a DNS-hiba tolerancia útvonalban

avagy az ipari alkalmazhatóság kérdése biotechnológiai tárgyú szabadalmi bejelentéseknél Dr. Győrffy Béla, Egis Nyrt., Budapest

Biológiai módszerek alkalmazása környezeti hatások okozta terhelések kimutatására

Ph.D. disszertáció tézisei

A Drosophila melanogaster poszt-meiotikus spermatogenezisében szerepet játszó gének vizsgálata. Ph.D. értekezés tézisei.

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

In vivo szövetanalízis. Különös tekintettel a biolumineszcens és fluoreszcens képalkotási eljárásokra

A Huntington kór patogenezisének vizsgálata Drosophila modell felhasználásával

A DAAM formin alcsalád szerepe az izomfejlődésben. A Ph.D. értekezés tézisei. Molnár Imre. Témavezető: Dr. Mihály József

Az autofág gének szerepe a stressz-indukált sejtpusztulásban C. elegansban Doktori értekezés

Immunológia Alapjai. 13. előadás. Elsődleges T sejt érés és differenciálódás

A doktori értekezés tézisei. A növényi NRP fehérjék lehetséges szerepe a hiszton defoszforiláció szabályozásában, és a hőstressz válaszban.

PROGRAMFÜZET. "GENETIKAI MŰHELYEK MAGYARORSZÁGON" XIII. Minikonferencia SZEPTEMBER 12.

Sejtek - őssejtek dióhéjban február. Sarkadi Balázs, MTA-TTK Molekuláris Farmakológiai Intézet - SE Kutatócsoport, Budapest

OTKA ZÁRÓJELENTÉS

~ 1 ~ Ezek alapján a következő célokat valósítottuk meg a Ph.D. munkám során:

Növényvédelmi Tudományos Napok 2014

A polikomb fehérje, Rybp kulcsfontosságú az egér embrionális őssejtek neurális differenciációjához

TRANSZGENIKUS BIOMARKER ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) VONALAK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ ÖKOTOXIKOLÓGIÁBAN

TRANSZGENIKUS BIOMARKER ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) VONALAK POTENCIÁLIS ALKALMAZÁSA A TOXIKOLÓGIÁBAN

Kappelmayer János. Malignus hematológiai megbetegedések molekuláris háttere. MOLSZE IX. Nagygyűlése. Bük, 2005 szeptember

Tudománytörténeti visszatekintés

Bevezetés a rendszerbiológiába

Hátterükben egyetlen gén áll, melynek általában számottevő a viselkedésre gyakorolt hatása, öröklési mintázata jellegzetes.

Preeclampsia-asszociált extracelluláris vezikulák

AZ ÖSZTROGÉN ÉS A DEHIDROEPIANDROSZTERON SZEREPE A SZINAPTIKUS ÁTRENDEZŐDÉSBEN

A sejtes stressz-választ szabályozó genetikai útvonalak integrációja Caenorhabditis elegansban

Többgénes jellegek. 1. Klasszikus (poligénes) mennyiségi jellegek. 2.Szinte minden jelleg több gén irányítása alatt áll

Lymphoma sejtvonalak és gyerekkori leukémia (ALL) sejtek mikro RNS (mir) profiljának vizsgálata

A genetikai lelet értelmezése monogénes betegségekben

Két kevéssé ismert humán ABCG fehérje expressziója és funkcionális vizsgálata: ABCG1 és ABCG4 jellemzése

Immunológia 4. A BCR diverzitás kialakulása

A plazma membrán mikrodomének szabályzó szerepe a sejtek növekedési és stressz érzékelési folyamataiban. Csoboz Bálint

Dr. Máthéné Dr. Szigeti Zsuzsanna és munkatársai

Mutagenezis és s Karcinogenezis kutatócsoport. Haracska Lajos.

Apoptózis. 1. Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút

Receptorok és szignalizációs mechanizmusok

Jelutak. Apoptózis. Apoptózis Bevezetés 2. Külső jelút 3. Belső jelút. apoptózis autofágia nekrózis. Sejtmag. Kondenzálódó sejtmag

Új genetikai stratégia kidolgozása az Arabidopsis stressz válaszát szabályzó gének azonosítására

Doktori. Semmelweis Egyetem

Egy Polycomb Response Element (PRE) in situ vizsgálata Drosophila melanogaster-ben génkonverzió segítségével. Kozma Gabriella

Genetika 3 ea. Bevezetés

Szinoviális szarkómák patogenezisében szerepet játszó szignálutak jellemzése szöveti multiblokk technika alkalmazásával

A Drosophila mir-282 mikrorns gén szerkezeti és funkcionális jellemzése. Bujna Ágnes

Lele Zsolt. MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet

A T sejt receptor (TCR) heterodimer

4. A humorális immunválasz október 12.

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Immunológia alapjai. Az immunválasz szupressziója Előadás. A szupresszióban részt vevő sejtes és molekuláris elemek

A sejtfelszíni FasL és szolubilis vezikulakötött FasL által indukált sejthalál gátlása és jellemzése

Anyai eredet kromoszómák. Zigóta

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

I./1. fejezet: Jelátviteli utak szerepe a daganatok kialakulásában A daganatkeletkezés molekuláris háttere

Intelligens molekulákkal a rák ellen

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

A keringı tumor markerek klinikai alkalmazásának aktuális kérdései és irányelvei

A Drosophila melanogaster kalpainok és a sejtvándorlás

Genetikai modell állatok és transzgénia - genomikai megközelítések

Intézeti Beszámoló. Dr. Kovács Árpád Ferenc

Dr. Nemes Nagy Zsuzsa Szakképzés Karl Landsteiner Karl Landsteiner:

Immunológia alapjai előadás. A humorális immunválasz formái és lefolyása: extrafollikuláris reakció és

A termesztett búza diploid őseinek molekuláris citogenetikai elemzése: pachytén- és fiber-fish.

B-sejtek szerepe az RA patológiás folyamataiban

Genetikai panel kialakítása a hazai tejhasznú szarvasmarha állományok hasznos élettartamának növelésére

Az X kromoszóma inaktívációja. A kromatin szerkezet befolyásolja a génexpressziót

Kutatási beszámoló ( )

A DOHÁNYZÁS OKOZTA DNS KÁROSODÁSOK ÉS JAVÍTÁSUK VIZSGÁLATA EMBERI CUMULUS ÉS GRANULOSA SEJTEKBEN. Sinkó Ildikó PH.D.

A farnezol és a vörös pálmaolaj szerepe az iszkémiás/reperfúziós károsodás elleni védelemben

KUTATÁSI TÉMAJAVASLAT ITC hallgatónak jelentkezők számára ROP GTPÁZOK ÁLTAL KÖZVETÍTETT JELÁTVITEL NÖVÉNYEKBEN

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

ÖSSZ-TARTALOM 1. Az alapok - 1. előadás 2. A jelutak komponensei 1. előadás 3. Főbb jelutak 2. előadás

(1) A T sejtek aktiválása (2) Az ön reaktív T sejtek toleranciája. α lánc. β lánc. V α. V β. C β. C α.

Összefoglalás első fejezete

Jelutak ÖSSZ TARTALOM. Jelutak. 1. a sejtkommunikáció alapjai

Programozott sejthalál formák és kulcsfehérjéinek kapcsolata - fókuszban a ferroptózis és az autofágia. V. MedInProt Konferencia November 19.

10. előadás: A sejtciklus szabályozása és a rák

A DmUsp5 dezubikvitiláz fiziológiai funkciójának meghatározása Drosophila melanogasterben. Kovács Levente

AZ ELÉRT EREDMÉNYEK Új mutáns allélek ismert óragénekben

Mikrogliák eredete és differenciációja

A PROTEIN KINÁZ C IZOENZIMEK SZEREPE HUMÁN HaCaT KERATINOCYTÁK SEJTM KÖDÉSEINEK SZABÁLYOZÁSÁBAN

Az evolúció folyamatos változások olyan sorozata, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak.

II./3.3.2 fejezet:. A daganatok célzott kezelése

Tüdő adenocarcinomásbetegek agyi áttéteiben jelenlévő immunsejtek, valamint a PD-L1 és PD-1 fehérjék túlélésre gyakorolt hatása

Átírás:

Az nm23 H1/H22 ortológ ndk 1 szerepe a C. elegans egyedfejlődésében Doktori értekezés tézisei Fancsalszky Luca Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológia Doktori Iskola Klasszikus és Molekuláris Genetika Doktori Program A Doktori Iskola vezetője e: Prof. Dr. Erdei Anna A akadémikus Programvezető: Prof. Dr. Vellai Tibor egyetemi tanár Témavezető: dr. Vellainé Takács Krisztina docens Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Genetikai Tanszék Budapest 2014

BEVEZETÉS Az nm23 (non metastatic clone 23) vagy más néven Nme (expressed in non metastatic cell) család ősi génje a törzsfejlődés korai szakaszában kialakult, és szerepének fontosságát támasztja alá, hogy az élőlények mindhárom doménjében (Eubacteria, Archaea, és Eucarya) képviselteti magát. A legtöbb paralógot a humán genom tartalmazza, jelenlegi ismereteink alapján tíztagú a géncsalád. Két csoportja közül az elsőbe tartozók (nm23 H1 H4) kivétel nélkül nukleozid difoszfát kinázokat (NDPK) kódolnak. A második csoport (nm23 H5 H10) tagjai sokkal jobban különböznek egymástól, mint az elsőbe tartozók. Doménjeik tekintetében is nagyfokú különbözőséget mutatnak, és az NM23 H6 kivételével egyikük sem rendelkezik kináz aktivitással. A leginkább tanulmányozott, első csoportba tartozó NDPK enzimek ATP felhasználásával, egy erősen konzervált foszfo hisztidin (H118) intermedieren keresztül közvetítenek egy foszfát csoportot különböző dinukleotidok irányába, de emellett fehérjéket is képesek foszforilálni. Az elsőként azonosított metasztázis inhibitor, az NM23 H1 is a NDPK ok közé tartozik. Emlősökben jelenlegi ismereteink szerint az NM23 fehérjecsalád az egyetlen, mely hisztidinkináz aktivitással rendelkezik. A NDPK ok funkciója szerteágazó, ami magyarázatul szolgálhat a különböző fajokban megfigyelt pleiotróp hatásokra. Egyaránt kimutatták már a család génjeinek szerepét több különböző funkciója mellett sejtmigrációban, növekedésben és differenciációban is. Ezek az eredmények magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért hozzák újra és újra kapcsolatba az NM23 H1 fehérjét a metasztázis gátlással, holott a mai napig nem értjük pontosan, hogyan fejti ki ezt a hatását. Ahhoz, hogy tisztábban lássuk a folyamatokat, amelyek a metasztázis szuppresszióhoz vezet(het)nek, egy modellállatban tanulmányoztuk az NM23 H1 ortológját. A redundáns funkciók esetünkben elhanyagolhatóak például az egérben tapasztaltakhoz képest, ugyanis a Caenorhabditis elegans nematóda genomja mindössze egy, első csoportba sorolható nm23 ortológot kódol, az NDK 1 (nucleoside diphosphate kinase 1) fehérjét. CÉLKITŰZÉSEK A rákos sejtek proliferációjában, illetve metasztatikus potenciáljuk csökkentésében részt vevő gének intenzív kutatások központjai. Így az nm23 gének vizsgálata is egyre szélesebb körű. A humán sejtvonalakon végzett kísérletek mellett újabb és újabb genetikai modell organizmusokban (pl. egér, Drosophila, Xenopus) is tanulmányozzák fejlődésgenetikai szerepüket. Azonban Caenorhabditis elegansban kutatócsoportunkon kívül még nem végzett senki ilyen típusú vizsgálatot. Az NM23 metasztázis inhibitor hatása mögött rejlő pontos mechanizmusok nem ismertek. Bár többféle folyamatban, jelátviteli útvonalban tulajdonítanak neki szerepet, számos kölcsönható fehérje partnerét határozták meg, ezek közül kevés nyert in vivo modellben is megerősítést. 1

Humán sejtvonalakon végzett kutatások azt mutatták, hogy az NM23 H1 és a KSR1 (kinase suppressor of Ras) állványfehérje között fizikai interakció van. Továbbá, hogy az NM23 H1 foszforilálja a KSR1 et, ami a Ras/ERK jelátvitel gátlását eredményezi, ezen keresztül biztosítva a metasztázis szuppresszor funkcióját. Bizonyos típusú tumorokban azonban, mint pl. petefészekrákban, úgy tűnik, hogy az NM23 onkogén tulajdonságokkal bír. Azért, hogy közelebb kerüljünk ezen látszólagos ellentmondások feloldásához, fontos minél több folyamatban és szövetben megvizsgálni az nm23 gének működését. A doktori munkám célja az volt, hogy az ndk 1 gén fejlődésbiológiai szerepének vizsgálata által jobban megérthessük az NM23 rákos sejtek proliferációjára és metasztatikus potenciáljának csökkentésére gyakorolt hatását. Ezért két egyelőre különállónak tűnő folyamatnak szenteltem kitüntetett figyelmet: miként hat 1. az ndk 1 a C. elegans vulva fejlődésére az EGFR/Ras/MAPK jelátviteli útvonalban, illetve 2. a C. elegans gonád disztális csúcsi sejtjeinek (DTC k) migrációjára valamint a citoszkeleton átrendeződésére. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Törzsfenntartás A C. elegans törzseket laboratóriumi körülmények között 15 C és 25 C között, Petri csészékbe öntött NGM (Nematoda Growth Medium) táptalajon növesztett Escherichia coli OP50 baktériumpázsiton tartottuk. Mikroszkópia Nomarski optikával készített felvételek Nagy nagyítású képek készítéséhez Olympus BX51 típusú fluoreszcens feltéttel ellátott, DIC (differential interference contrast) optikával rendelkező fénymikroszkópot (F View (Soft Imaging System, 10x); Olympus PlanApo 60x/1,40 Oil Ph3 /0,17 objekvek; Olympus U RFL T Hg lámpa és ex HQ470/40, DM Q495LP, em HQ515/30 filterek) használtunk. A képeket analysis PRO 3.2 szoftver (Soft Imaging System GmbH) segítségével készítettük. Az állatokat tárgylemezen, 4% os agarpadon vizsgáltuk, desztillált vízben, M9 ben vagy 1 mm 0,5 M os levamizol (mozgásképtelenné teszi a fonálférgeket) oldatban. Vulvaszám meghatározás, vulvaindukció vizsgálata A kifejlett állatok multivulva fenotípusának jellemzése sztereomikroszkóp és fénymikroszkóp segítségével történt. Sztereomikroszkóppal a különböző genetikai hátterű állatokban megszámoltuk a 2

vulvák, illetve a vulva eredetű képződmények számát. A vulva fenotípusok statisztikus analízisét és összehasonlítását (Χ 2 próba) a VassarStats (http://vassarstats.net/tab2x2.html) weboldalon végeztük. Az episztázis során nyert adatok megerősítésének céljából elvégeztük az indukált VPC (vulva precursor cells, vulva prekurzor sejt) szám meghatározást is Nomarski optika segítségével L3 lárvastádiumban meghatároztuk, hogy a P3.p P8.p sejtek osztódtak e, vagyis meghatároztuk a P3.px P8.px utódsejtek számát. P6.p esetében meg tudtuk vizsgálni a P6.pxx sejtek keletkezését marker segítségével is (egl 17::gfp). Az L4 vulvát alkotó sejtek vizsgálata ndk 1(ok314) mutánsok esetében Fénymikroszkópos vizsgálataink során megszámoltuk az ndk 1(ok314) mutáns állatokban specifikus markerek segítségével a vulvát alkotó sejteket. A CDH 3::GFP és az EGL 17::GFP markerek használatakor a vad típusú L4 stádiumra jellemző karácsonyfa alakot mutató vulvát elemeztük, míg a ZMP 1::GPF illetve a DHS 31::YFP esetén a felnőtt állatokét. A disztális csúcsi sejtek (DTC k) migrációjának vizsgálata A DTC k útja jól követhető (és utólag is jellemezhető) az általuk vezetett gonád alakját megnézve, melynek csúcsi részén helyezkedik el. A vizsgálathoz paralizált felnőtt egyedeket használtunk. A vad típusú gonád alatt azt értjük, amikor a DTC pontosan a vulváig vándorol. Alulmigrációt állapítottunk meg abban az esetben, ha a DTC (a gonád csúcsi része) nem érte el a vulvát, túlmigrálónak osztályoztuk akkor, hogyha túlhaladt azon. Az extra kanyar kategóriába soroltuk azokat a hermafroditákat, melyek gonádjában több, mint egy teljes kanyart figyeltünk meg. Az egyéb kategóriába osztályoztunk minden olyan vad típustól eltérő gonádot, amelyik egyik fent említett típusnak sem felelt meg (pl.: rossz irányultság, a kanyar hiánya, extra gonádkar, furcsa kanyarok és bejárt út). Az ndk 1 gént RNSi val csendesített mutánsok esetén olyan steril felnőtt egyedeket tanulmányoztunk, melyek kitüremkedő vulvával rendelkeztek. A statisztikai analízis kivitelezéséhez a DTC migrációs fenotípusokat három csoportba osztottuk: alulmigráció, vulváig tartó migráció és túlmigráció (ide soroltuk a vulván túlmenő és az extra kanyarral rendelkező mutánsokat is). Az egyéb kategóriába tartozó állatokat nem értékeltük a statisztikai elemzés során, mivel nagyon széles spektrumú eltéréseket mutattak és semmilyen nagy kategóriába nem voltak besorolhatóak, továbbá arányuk nem érte el a 10% ot egyik mutáns populációban sem. A DTC migráció zavarainak páronkénti összehasonlításából származó p értékeket Fisher féle egzakt próbával számoltuk ki. 3

Az apoptotikus testek bekebelezésének vizsgálata A bekebelezetlen apoptotikus testeket comma (vessző) állapotú embriókban számoltuk. Nomarski/DIC optikával nagy nagyításon jól láthatóak, mint gombszerű refraktilis korongok. Az apoptotikus testek számának páronkénti összehasonlításából származó p értékeket Student féle t próbával számoltuk ki. ELŐZMÉNYEK nm23 ortológok A C. elegans genomjában konvencionális szekvenciaillesztéses módszerek (BLAST) alkalmazásával három nm23 ortológot (F25H2.5, F55A3.6 és Y48G8AL.15) azonosított kutatócsoportunk. Az F25H2.5 szekvenciája 65% ban azonos és 85% ban hasonló az NM23 H1 és NM23 H2 fehérjékkel. A szekvenciális egyezéseken alapulva, az F25H2.5 gént ndk 1 nek (a nucleoside diphosphate kinase 1 C. elegans ortológja) neveztük el. Az ndk 1(ok314) mutáció molekuláris háttere is érinti. Az ok314 egy deléciós allél, mely a teljes ndk 1 ORF en túlmenően az 5 és 3 szabályozó régiókat Az ndk 1 gén expressziójának vizsgálata Az NDK 1 expresszióját három törzsben is megvizsgáltuk (BC12969, TTV2 és TTV3). Ezek közül a TTV2 és TTV3 törzsekben ugyanaz a transzgenikus konstrukció található meg. A transzkripcionális BC12969 és a transzlációs gfp jelölésű konstrukciót tartalmazó TTV2 törzs analízise során a teljes egyedfejlődés során tapasztaltunk expressziót, egészen embrionális kortól mind a négy lárva stádiumban. A felnőtt egyedekben a következő szövetekben figyeltünk meg GFP expressziót: hipodermisz, a hasdúclánc neuronjai, bél, testfalizomzat, fej és farok. Kiemelném az L3 L4 lárvastádiumokban a fejlődő vulvában megfigyelhető expressziót. Az ndk 1(ok314) mutánsok gonádjának citológiai vizsgálata Az ok314 állatok gonádjában csak mitotikus zóna volt megfigyelhető, az oociták érési folyamata tehát már a meiotikus fázisba való belépés előtt megreked. Továbbá az ok314 mutánsok gonádja nem mutatott aktivált MAPK festődést. 4

Az ndk 1(RNSi) állatok csíravonalában felhalmozódnak az apoptotikus testek Az ndk 1(RNSi) állatok gonádját Nomarski (DIC) optikával vizsgálva összetett fenotípust figyelhetünk meg. A csökkent DTC migráción túlmenően sok vakuólát és nem differenciálódott sejtet láthatunk, esetenként elhalt embriókat, és azt is észrevehetjük, hogy a csökkent vagy az NDK 1 aktivitást teljesen nélkülöző állatok csíravonalában több apoptotikus test halmozódik fel. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Az ndk 1(ok314) mutáció okozta Ndk 1 fenotípusok menekítése MosSCI módszerrel egy kópiában integráltuk az ndk 1::gfp transzgént a C. elegans genomjába, ami expresszálódott a csíravonalban is és menekítette a mutáns fenotípusokat. Az ndk 1 aktiválja a Ras útvonalat a vulvafejlődés során Az ndk 1 gén expressziója már a vulva kialakulásának korai szakaszától megfigyelhető a szervben. AZ ndk 1( ) mutánsok rendellenes vulvafejlődése Specifikus markerek (cdh 3::gfp, egl 17::gfp, zmp 1::gfp és dhs 31::gfp) segítségével megállapítottuk, hogy az ndk 1(ok314) állatok kitüremkedő vulvájából nemcsak 2 o, hanem 1 o sejtsorsú sejtek is hiányoznak. Megszámoltuk az ndk 1(ok314) mutánsok vulváját alkotó sejteket, és átlagosan 20±1 sejtet találtunk (a vad típusban megfigyelhető 22 höz képest). Jelentős eltérést tapasztaltunk ndk 1( ) mutáns háttérben a vad típusú expresszióhoz képest: jelentősen lecsökkent vagy teljesen hiányzott a RAS/MAPK jelátvitel célgénjének, az FGF ligandumot kódoló egl 17 génnek az expressziója az ndk 1(ok314) állatok P6.pxx sejtjeiben. Ezen adatok, továbbá az alapján, hogy már (késői) L3 stádiumtól azonosítottunk erős NDK 1 expressziót a vulvaszövetben, arra következtettünk, hogy az NDK 1 szükséges lehet a megfelelő vulvasejtsorsok kialakításában. Az NDK 1 downstream vagy paralel hat a LIN 45/Raf tól és upstream a MEK 2 től és MPK 1 től a vulvafejlődés során Az ndk 1(ok314);let 23(n1045) kettős mutánsok 100% ban Vul fenotípusúak, továbbá az ndk 1( );let 23( ) kettős mutánsok 43% a megrekedt valamelyik lárvastádiumban (L1 L3). Az ndk 1 gén ok314 mutációja szignifikánsan csökkentette a vulvák számát (Muv, multivulva fenotípus) a let 23/EGFR és a let 60/RAS és lin 45/Raf funkciónyeréses mutánsokban. 5

A mek 2/MEK és mpk 1/MAPK gének túlzott kifejeződése folytán kialakult Muv fenotípust azonban nem szuppresszálta az ndk 1(ok314) deléció, csakúgy, mint a lin 1/ELK 1 és lin 31/FoxB2 MAPK target gének hiánya okozta Muv fenotípust sem. Az ndk 1(ok314) mutánsokban megmértük a difoszforilált MAPK szintet. A C. elegansban meglévő két izoforma közül a csíravonal specifikus izoforma teljesen hiányzott a mutáns nematódákból. Az aktivált szomatikus MAPK szint de nem az alap fehérjeszint pedig jelentősen lecsökkent az ok314 deléció hatására. Összességében ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ndk 1 valószínűleg a mek 2 és mpk 1 jelátviteli komponensektől upstream, míg a lin 45 géntől downstream funkcionál, továbbá, hogy az ndk 1 a Ras/MPK 1 szignalizáció teljes aktivációjához, de nem a kialakulásához szükséges. A Ksr 1 és Ksr 2 fenotípusok felerősödnek ndk 1(ok314) mutáns háttérben, ami az ndk 1 és a ksr paralógok közötti genetikai interakcióra utal A ksr 1 mutánsok 33% ában jelenlévő Egl fenotípus 77% ra nőtt az ndk 1(ok314)/+ heterozigóta; ksr 1(n2526) törzsben. Vizsgálataink arra világítottak rá, hogy ezekben az állatokban a vulvafejlődés ugyan rendellenes, de nem súlyosabb az ndk 1( ) egyszeres mutánsokéhoz képest, hanem ahhoz hasonló. Az ndk 1( ) egyszeres mutánsokban alacsony penetranciával mutatkozó Clr (Clear, átlátszó) és Con (constipation, székrekedéses) fenotípusok 100% os penetranciával jelentek meg az ndk 1(ok314) ksr 2(dx27)/+ ksr 2(dx27) állatokban, továbbá az ndk 1( ) ksr 2( ) kettős mutánsok nem életképesek. MBP pulldown kísérlet segítségével sikerült is kimutatnunk fizikai interakciót a C. elegans KSR 2 és az egér KSR 1 fehérjék és az NDK 1 között. Mindezek fényében az NDK 1 a megfelelő MAPK szintet valószínűleg a KSR fehérjék direkt szabályzásán keresztül alakítja ki. Az NDK 1 szabályozza a sejtvándorlást A C. elegans FLAG::NDK 1 csökkentette az MDA MB 231 sejtek motilitását FLAG::NDK 1, FLAG::NM23 H1 és MYC NM23 H2 konstrukciókkal transzfektáltuk az MDA MB 231T adenokarcinóma sejteket és stabil vonalakat állítottunk elő migrációs vizsgálatokhoz. Az MDA MB 231T kontroll klónok vándorlási képességéhez képest a nematóda vagy humán NM23 homológot overexpresszáló klónok migrációs potenciálcsökkenése elérte vagy meg is haladta az 50% ot. 6

Az ndk 1(lf) mutánsokban a DTC k által bejárt útvonal rövidebb az ndk 1(ok314) állatok gonádja rövidebb a vad típusú állatokéhoz képest, ami DTC migrációs zavarokra utal. 318 Pvl, steril hermafrodita gonádjának részletes elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az ok314 mutáció hatására a DTC k nem járják be a vad típusra jellemző teljes útvonalat, még azelőtt befejezik vándorlásukat, hogy elérnének a vulvához. L3 stádiumtól kezdődően tudtunk NKD 1::GFP expressziót azonosítani a DTC kben, így valószínűleg az NDK 1 hiánya sejtautonóm módon idézi e elő a DTC k vándorlási zavarait. Az ndk 1( ) szuppresszálja a CED 10 útvonal mutánsainak jellegzetes fokozott migrációs fenotípusát, az abi 1 helyreállítja az Ndk 1 DTC migrációs fenotípusát Az ndk 1 hiánya szuppresszálta a CED 10 útvonal tagjainak, a vab 3, ina 1, unc 73, mig 2, ced 5, ced 12 és ced 10 mutánsoknak a jellegzetes extra kanyarokkal rendelkező gonádfenotípusát és Ndk 1 szerű gonádot (kisebb gonádot kevesebb extra kanyarral) eredményezett. A CED 10 útvonallal párhuzamosan ható ABL 1/ABI 1 útvonal abl 1 ok171 mutációja az ndk 1(ok314) DTC migrációs fenotípusára nem volt hatással. Az abl 1(ok171) mutációval ellentétben azonban az abi 1(ok640) képes volt helyreállítani az ndk 1(ok314) állatok 37% ában a DTC vándorlási fenotípust, azt sugallva, hogy az ndk 1 esetleg upstream hat az abi 1 től, vagy hogy az ABI 1 hiánya kompenzálja az NDK 1 hiányát, a két gén paralel hatását feltételezve. Ezen eredményeink alapján azt gondoljuk, hogy az ndk 1 a ced 10/Rac tól downstream vagy paralel, míg az abi 1/Abi tól upstream vagy paralel hat a DTC migrációban. Az NDK 1 szabályozza az apoptotikus testek bekebelezését ndk 1( );abi 1( ) kettős mutánsok additív Ced fenotípusúak, azt sugallva, hogy az NDK 1 downstream hat a CED 10 től és paralel az ABI 1 hez képest A TTV3 transzgenikus törzs hermafroditáinak izolált gonádjában észleltünk NDK 1::GFP expressziót a pusztuló meiotikus csírasejtek körüli, azok eltakarításáért felelős gonádhüvely sejtekben Megközelítőleg kétszer annyi pusztuló apoptotikus sejtet (corpsot) azonosítottunk az ndk 1( ) mutáns embriókban, mint a vad típusúakban. Az ndk 1(ok314);ced 10(n1993) embriókban átlagosan ugyanannyi apoptotikus testet számoltunk, mint ami a ced 10(n1993) egyszeres mutánsokban is található. 7

Az ndk 1(ok314);abi 1(ok640) kettős mutánsokban mindkét egyszeres mutánshoz képest megemelkedett számú apoptotikus testet találtunk (additív fenotípus), ami paralel episztatikus viszonyra utal. Az apoptotikus testek bekebelézésben végzett vizsgálataink tehát pontosították a DTC vándorlás során kapott eredményeinket, és összevetve őket egymással, azt gondoljuk, hogy az ndk 1 párhuzamosan hat az abi 1 hez képest és downstream a ced 10 től. Az ndk 1(ok314) embriók a dyn 1( ) mutánsokra jellemző embrionális fenotípust mutatják: késői embrionális letalitást tartósan jelenlévő apoptotikus testekkel Az ndk 1(ok314) homozigóták 50% a meghal embrióként, méghozzá ezek az embriók Dyn 1 szerű késői embrióletalitást mutatnak, azaz késői (4 fold) stádiumban pusztulnak el és bennük perzisztálnak az apoptotikus testek. egy termoszenzitív dyn 1 allél, a ky51 felhasználásával dyn 1(ky51);ndk 1(ok314)/+ kettős mutáns törzset állítottunk elő A restriktív hőmérsékleten nem figyeltünk meg egyetlen Pvl, Ste (kettős mutáns) egyedet sem a dyn 1(ky51);ndk 1(ok314)/+ törzs F1 nemzedékében. Permisszív hőmérsékletre téve az állatokat azonban a Pvl, Ste fenotípus megjelent az F2 generációban. Ezek a megfigyeléseink azt sugallják, hogy a kettős mutánsok nem életképesek, továbbá arra is utalnak, hogy C. elegansban (is) létezik geneikai kölcsönhatás az ndk 1 és dyn 1 között. KÖVETKEZTETÉSEK Az nm23 (non metastatic) géncsalád tagjai számos folyamatot köztük sejtmigrációt, proliferációt és differenciációt szabályoznak, azonban a háttérben húzódó molekuláris mechanizmusokról még mindig keveset tudunk. Doktori munkám célja az nm23 biológiai funkcióinak jobb megértése volt, az nm23 H1/H2 C. elegans ortológjának, az ndk 1 génnek szerepét vizsgálva az egyedfejlődés különböző folyamataiban. Elsőként az ndk 1 Ras/MAPK (mitogen activated protein kinase) útvonalban betöltött szerepét elemeztük. Az ndk 1 null mutánsoknak kitüremkedő vulvájuk van (protruding vulva, Pvl) és bennük az elsődleges és másodlagos vulvasejtvonalak is abnormálisan alakulnak ki. ndk 1( ) nematódákban a szomatikus aktivált MAPK szintje a vad típusú állatokhoz képest jelentősen alacsonyabb. A vulvaindukciós rendszerben végzett episztázis analízisünk alapján az NDK 1 a LIN 45/Raf tól downstream, míg a MPK 1/MAPK tól upstream hat, a KSR (kinase suppressors of ras) állványfehérjék fehérjék szintjén. In vivo először igazoltuk, hogy az NDK 1 a KSR1/2 vel kölcsönhatva befolyásolja a 8

Ras/MAPK jelátvitelt. A fonálféreg vulvafejlődése során az NDK 1 szükséges a Ras/MAPK jelátvitel teljes aktiválásához. További kísérleteinkben a pleiotróp hatású ndk 1 gén szerepét a gonád disztális csúcsi sejtjeinek (distal tip cell, DTC) vándorlásában vizsgáltuk. A DTC migráció dorzális fázisában kulcsszerepet töltenek be az integrin jelátvitel génjei. Fenotípusos elemzésünk során azt találtuk, hogy az ndk 1( ) mutánsok csökkent DTC migrációt mutatnak, és migrációjuk legtöbbször a dorzális fázisban reked meg. Az integrin útvonal mutánsaival végzett episztázis analízis alapján valószínűsítettük, hogy az NDK 1 a CED 10/Rac tól downstream funkcionál a disztális csúcsi sejtek vándorlásában. A DTC migráció és az apoptotikus testek bekebelezése (engulfment) analóg folyamatok, mindkettőt részben a CED 10 útvonal szabályozza. Kimutattuk, hogy az ndk 1 mutánsokban felhalmozódnak az apoptotikus testek, és az NDK 1 expresszálódik a gonád apoptózissal elpusztuló csírasejtjeinek eltávolításáért felelős toksejtjeiben. Az apoptotikus fenotípusokon alapuló episztázis elemzésünk megerősítette az ndk 1 helyzetét a ced 10 től downstream. Továbbá genetikai kölcsönhatást figyeltünk meg az NDK 1 és az engulfment során a membrán átrendeződésekben fontos szerepet játszó DYN 1/dynamin között, ami a CED 10 zel paralel útvonalban hat. Összességében egy új kontextusban értelmeztük az NDK 1/NM23 szerepét, először társítottuk az apoptotikus sejtek bekebelezésének és eltávolításának folyamatához. Az értekezés alapjául szolgáló közlemények: FANCSALSZKY L, MONOSTORI E, FARKAS Z, POURKARIMI E, MASOUDI N, HARGITAI B, BOSNAR MH, DEŽELJIN M, ZSÁKAI A, VELLAI T, MEHTA A, TAKÁCS VELLAI K.: NDK 1, the homolog of NM23 H1/H2 regulates cell migration and apoptotic engulfment in C. elegans. PLoS One. 9(3):e92687. (2014) MASOUDI N, FANCSALSZKY L, POURKARIMI E, VELLAI T, ALEXA A, REMÉNYI A, GARTNER A, MEHTA A, TAKÁCS VELLAI K: The NM23 H1/H2 homolog NDK 1 is required for full activation of Ras signaling in C. elegans. Development, 140:3486 3495. (2013) Konferencia prezentációk a doktori tézis témakörében 9th International Congress of the NDP Kinase/Nm23/awd Gene Family A new frontier in cell and cancer biology; July 31 August 4, 2013; Boston University, Boston, Massachusetts, USA; előadás; Neda Masoudi, Luca Fancsalszky, Ehsan Pourkarimi,, Tibor Vellai, Anita Alexa, Attila Reményi, Anton Gartner, Anil Mehta, Krisztina Takács Vellai: The Nm23 H1/H2 homolog NDK 1 is required for full activation of Ras signaling in C. elegans 9

9th International Congress of the NDP Kinase/Nm23/awd Gene Family A new frontier in cell and cancer biology; July 31 August 4, 2013; Boston University, Boston, Massachusetts, USA; előadás; Luca Fancsalszky, Ehsan Pourkarimi,, Neda Masoudi, Maja Herak Bosnar, Zsolt Farkas, Tibor Vellai, Anil Mehta, Krisztina Takács Vellai: Modelling metastatic inhibition: ndk 1/nm23 H1/H2 regulates distal tip cell (DTC) migration in C. elegans IX. Magyar Genetikai Kongresszus és XVI. Sejt és Fejlődésbiológiai Napok, Siófok, 2011. március 25 27., előadás; Fancsalszky Luca, Neda Masoudi, Ehsan Pourkarimi, Vellai Tibor, Anil Mehta, Anton Gartner, Alexa Anita, Reményi Attila, Takács Vellai Krisztina: Az nm23 H1/H2 ortológ ndk 1 aktiválja a RAS/MAPK jelátviteli útvonalat a C. elegans vulva és gonádfejlődése során IX. Magyar Genetikai Kongresszus és XVI. Sejt és Fejlődésbiológiai Napok, Siófok, 2011. március 25 27., poszter; Monostori Eszter, Fancsalszky Luca, Vellai Tibor, Takács Vellai Krisztina: Az nm23 H1/H2 ortológ ndk 1 szerepe a sejtmigrációban a C. elegans egyedfejlődése során 8th International Congress of the NDP Kinase/Nm23/awd Family From Basic Science to Clinical Application 25. 28. Oct. 2010 Heidelberg, Germany, előadás; Neda Masoudi, Ehsan Pourkarimi, Luca Fancsalszky, Tibor Vellai, Anil Mehta, Anton Gartner, Krisztina Takács Vellai: The C. elegans nm23 H1/2 orthologue ndk 1 activates RTK/Ras/MAPK signaling during gonad and vulval development 2010. Genetikai Műhelyek Magyarországon 9. minikonferencia, MTA SZBK Szeged, Szept. 3., előadás; Neda Masoudi, Luca Fancsalszky, Ehsan Pourkarimi,, Tibor Vellai, Anita Alexa, Attila Reményi, Anton Gartner, Anil Mehta, Krisztina Takács Vellai: A C. elegans nm23 H1/2 ortológ ndk 1 szerepe az RTK/ Ras/MAPK jelátvitelben a gonád és a vulva fejlődése során C. elegans: Development and Gene Expression EMBL Heidelberg, Germany 17 June 20 June 2010, poszter; Neda Masoudi, Luca Fancsalszky, Ehsan Pourkarimi,, Tibor Vellai, Anita Alexa, Attila Reményi, Anton Gartner, Anil Mehta, Krisztina Takács Vellai: The Nm23 H1/H2 homologue NDK 1 activates Ras/MAPK signaling interacting with kinase scaffold of Ras during vulval development in C. elegans 10