Csepeli György - Csere Gábor Egyenlőtlenségek és hálózatok a társadalomban 1. Paradigmaváltás a kvantitatív szociológiában Az információs korszak technológiai újdonságai a társadalom működését mind az életvilág mind a rendszer szintjén radikálisan átalakították. A változás mértéke és üteme alapján joggal gyanakodhatunk arra, hogy a változás tartalékai hatalmasak. Idővel nem lesz olyan eleme az ember természettől adott, valamint társadalmilag konstruált valóságának, melyre ne hatna radikálisan az új információk létrehozására, továbbítására és tárolására szolgáló technológia. A hatások összessége az információs társadalom, melynek megismerésére az információs korszak előtt kialakult megismerési módozatok kevéssé alkalmasak. Az empirikus szociológia a huszadik században jött létre az ipari társadalom ideológiai és társadalompolitikai kihívásaira. A szociológia kritikai potenciálja a tökéletes társadalom elképzeléséből táplálkozott. Mivel a tapasztalt társadalmi válóság az elképzeléshez soha nem igazodott, a szociológiai elméletek, és módszerek alapján a társadalomról szerzett tudás termékeny táptalajává válhatott a társadalomjobbító terveknek, modernizáló reformok jegyében született elképzeléseknek. A politikusok akár hozzáfogtak a tervek és reformok megvalósításához akár lemondtak róluk, a szociológia soha nem volt képes arra, hogy lépést tartson a társadalomban zajló folyamatokkal. A kép, melyet a szociológusok a társadalomról kutatásaik alapján kialakítottak sosem lehetett használható. A kvantitatív szociológiai kutatások a matematikai statisztika által leírt elvek alapján vett mintákból származó adatok gyűjtésén és elemzésén alapult. Az egyes minták időben eltérő állapotú alapsokaságból lettek véve, ami megnehezíttette a társadalom működések megértéséhez nélkülözhetetlen idődimenzió figyelembevételét. Ráadásul az adatok feldolgozása sokáig tartott. Mire egy-egy kutatási beszámoló megjelent a Szociológiai Szemlében, megjelenhetett volna a Történelmi Szemlében is. A modernista előfeltevésekből normatív, univerzális, az emberek lehető legnagyobb elemszámú sokaságaira érvényesnek vélt szabályok következtek, melyek vizsgálatához elegendőnek látszott az apriori fontosnak tartott viszonylag kevés számú független és függő változó operacionalizálása és mérése. A szociológus a többváltozós matematikai statisztikai eszközök alkalmazása révén rendet teremtett a mért változók sokaságában Az információs társadalom által kiváltott társadalmi változások kihívásaira a kvantitatív szociológia akkor reagál helyesen, ha vizsgálódásai során ugyanazoknak a technológiai változásoknak a kihasználására törekszik, amelyek eredményeképpen létrejött az információs társadalom. Az információs viszonyok megváltozása révén a társadalom működésének lassan nem lesz olyan területe, ahol a keletkező információk nem maradnának meg teljességükben. Az egyes társadalmi működések során keletkező adatok folyamatosan adattárházakba kerülnek, amelyekhez hozzáférve a teljes körű elemzés éppúgy lehetséges, mint a mintavételre alapozott. Az adatok keletkezése és elemzése közötti idő lényegesen lerövidül, miközben az időbeni változások sem vésznek el, és azok is elemezhetővé válnak. Mindez a digitális információkezelő technológia adta lehetőségeken alapul, melyek kihasználása egyben a vizsgálat megrendelőivel való gyors és kölcsönösségen alapuló kapcsolattartást és lehetővé teszi. 1
Az új kvantitatív szociológia paradigma meghatározása során joggal indulhatunk ki az adatbázisok természetének, és az adatbázisokhoz való viszonyulásnak a megváltozásából. Az empirikus alapok változása azonban csak akkor eredményez teljes paradigmaváltást, ha változnak az elméleti kiindulópontok. A digitális adatbázisok kutatási céllal történő hozzáférése kapcsán nem véletlenül beszélnek adatbányászatról. Elméletileg szó sincs többé apriori elgondolt igazságról, melynek bizonyítása lenne az elemző feladata kritikai elgondolásainak igazolása végett. A keresett szabályszerűségek nagy számú, kisebb létszámú sokaságokra vonatkoztathatók. A függő és független változók közötti viszony dinamikusan alakul. A rend a káosz egy állapota, mely törékeny és teljességében kiismerhetetlen. Következésképpen az új kvantitatív szociológiai paradigma által szállított információk nem a tökéletes társadalom álmát álmodó politikusoknak, értelmiségieknek és népvezéreknek szólnak, hanem közpolitikai és üzleti döntéshozóknak, akik a gondjaikra bízott szervezetek hatékony működtetésében érdekeltek. 2. Módszertani kísérlet: távközlési adatbázison történő hálózatelemzés Ebben a cikkben nem törekszünk arra, hogy bemutassuk az infokommunikációs eszközök társadalmi hatásainak teljességét. Célunk mindössze az új kvantitatív szociológiai paradigma alkalmazása, melynek során kísérletet teszünk arra, hogy a társadalmi rétegződés új empirikus modelljét írjuk le. Az információs társadalomban felértékelődött információbirtoklás, valamint a kapcsolati tőke jelentősége. Ezek olyan látens tőkeformák, amelyek önmagukban nem, csak a kommunikációs vetületeiken keresztül vizsgálhatók. A távközlési cégeknek, így a Matávnak is birtokában van egy felbecsülhetetlen értékű vagyon, az ügyfelek kapcsolathálózati mátrixa, amely alapján következtethetünk a társadalom valós, multidimenziós struktúrájára. Az új a társadalmi rétegződés modell bemeneti adatait a Matáv vezetékes lakossági ügyfeleinek teljes körében 2004. márciusában indított és fogadott hívások adattárházban rögzített hívásrekordjai képzik, amelyet a cég anonimizált formában bocsátott rendelkezésünkre. A márciusi forgalom alapján létrejött adatrengeteget clusterező eljárás segítségével próbáltuk rendezni. Olyan programot alkalmaztunk, amely minden külső beavatkozás nélkül a hívásokat a kölcsönösség figyelembevételével úgy csoportosítja, hogy az egymással erős kapcsolatban lévő ügyfelek egy csoportba kerüljenek, miáltal a csoportokból kikerülnek az egymást jellegzetesen nem hívó ügyfelek. A csoportképzés során a program úgy jár el, hogy a lehető legkevesebb, és a lehető leggyengébb kapcsolatok mentén vágja el a teljes ügyfélkört, majd vágások folytán keletkező újabb és újabb csoportokat. Két ügyfél között a kapcsolat erősségét a két ügyfél által a telefonhívásokra fordított összeggel mértük, de mérőszámként elképzelhető lenne a tartásidő hossza vagy a hívások száma is. A clusterezés hierarchikusan, felülről-lefelé zajlott. A csoportokra vágást addig ismételtük, amíg az egyes csoportok létszáma nem csökkent 100 ügyfél alá. A hívásgráf dimenziószámát amely eredetileg megegyezik a hívást kezdeményező, vagy fogadó ügyfelek számával Singular Value Decomposition eljárással csökkentettük 3-15 dimenziós térré, amelyet egyszerű K-means algoritmussal clustereztünk. Az eddigi tapasztalataink alapján elmondható, hogy az egymást hívó ügyfelek rendkívüli módon hasonlítanak egymásra, azaz a hasonló ügyfelek hasonlóakkal tartanak kapcsolatot: általában közel laknak egymáshoz, gyakran ugyanolyan vonaltípussal, csomaggal, rendelkeznek és a távközlési költéseik is közel azonosak. A kapcsolathálózat feltérképezése a 2
fenti eljárással homogén csoportokat eredményez, azaz a kapcsolathálózatok megértésével az ügyfeleket homogén csoportok halmazává rendezzük. A vezetékes telefon nem individuális eszköz, hiszen a mérhető forgalom a háztartástagok együttes aktivitását tükrözi, ezért ennek az adatbázisnak a segítségével nem individuális, hanem háztartás szintű kapcsolathálózatot tudunk vizsgálni. A vezetékes telefonon történő kapcsolattartás a társadalom tagjai között kialakuló kapcsolatformáknak csak az egyik módja. Következésképpen pusztán adatbázisunk alapján nem mondhatjuk meg, hogy a vezetékes telefonhasználat révén feltárt network miként viszonyul a teljes, a valóságos networkhoz. Ugyanakkor más adatbázisok (mobiltelefon, internet, levelezés) együttes elemzése révén közel kerülhetünk a társadalomban lüktető valóságos networkhöz, melynek tagjai egymással személyesen, interneten, mobiltelefonon és vezetékes telefonon (is) kommunikálnak. A kommunikációs eszközök széles spektrumának használatára vonatkozó adatok alapján kibontakozó network nyilván bonyolultabb lesz, mint az, melyet a következőkben rekonstruálunk. 1. ábra. Kapcsolathálózati network a clusterezési rutin első szintjén Lakossági ügyfélkör A csoport B csoport C csoport A program első lépésben három csoportra bontotta a Matáv teljes lakossági ügyfélkörét. Az ábrán az egyes településhez tartozó kördiagramok nagysága jelzi előfizetőszámot. Értelemszerűen a nem Matávhoz tartozó (LTO) területekről nincs információnk, ezért ezeknél a településeknél a diagrammok hiányoznak. A településeken belül az azonos kommunikációs networkhöz tartozó ügyfelek arányát jelöltük azonos színnel. A csoporthoz-tartozásnak nincs alternatívája: elhanyagolható azok aránya, akik esetlegesen külön kommunikációs szigetet alkotva (pl. csak egymást hívó ügyfelek) nem kapcsolódnak a három ügyfélcsoport egyikéhez. 3
Legélesebben a fővárosban és környékén lakó csoport különül el a többiektől. A Matávnál nyilvántartott adatok közül az internet-használat az, amely statisztikai értelemben a legerősebb magyarázóerővel bír: az internet használata valószínűsíti, hogy az ügyfél az A (piros) csoporthoz tartozzon (2. ábra). Az ábra alapján azt gyanítjuk, hogy az új médium (egyelőre) nem csökkenti, hanem növeli a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket. 2. ábra. A fővárosban és annak környékén élők kapcsolathálózati networkje és az internet-penetráció A másik két csoport határai jóval kevésbé kontúrosak. A két vidéki network tagjai egymással keverednek. A csoporthovatartozás legalábbis a clusterezés első szintjén legerősebb szervező elve a topográfiai közelség, illetve az internet-használat (amely feltételezésünk szerint egy adott település gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettségének az egyik mutatószáma). A hierarchikus clusterezési rutinnak megfelelően a program a következő lépésekben a kialakult csoportokat tovább bontja. Ezeket a csoportokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a clusterezés mélyebb szintjein a csoporthovatartozás szervező elvei megváltoznak: a topográfiai közelséget egyre puhább jellemzők váltják fel, mint a milyen a településtípus, a számlanagyság, a családszerkezet, a vonaltípus, az előfizetői csomag típusa, stb. Számlanagyság szerint a clusterezési rutin első szintjén nagy különbség mutatkozik a kialakult három network között. Az eljárás második szintjén azt látjuk, hogy számlanagyság szerint egyre homogénabb csoportok alakulnak ki, ami a háztartások kommunikációs szegregációjára utal a számlanagyság (s ezen keresztül a gazdasági-társadalmi státusz) függvényében. A telefonálásra sokat költő ügyfelek inkább egymással kommunikálnak, miként ugyanezt teszik (legfeljebb kisebb gyakorisággal) a telefonálásra kevesebbet költő 4
ügyfelek). A státusz szerinti kommunikációs szegregációt keresztbe vágja a regionális elékülönülés. Ezt bizonyítja, hogy ha azonos is az átlagos számlanagyság két háztartás esetében, a köztük zajló telefonos kommunikáció csak akkor megy végbe, ha azonos nagy clusterhez tartoznak. 3. ábra. Kapcsolathálózati network és számlanagyság a clusterezési rutin harmadik szintjén. Az adataink mélyebb és komplexebb elemzésén jelenleg is dolgozunk. Ugyanakkor már most is nyilvánvaló, hogy a létrejött network-öket szervező elvek és szabályok meglevő, új világát derítjük fel. Már az elemzés jelenlegi állapotában is gyanakodhatunk arra, hogy a nagy társadalmi csoportokhoz való tartozást kizárólag csak a szocio-demográfiai változók határozzák meg, miként azt a klasszikus rétegződési elméletek feltételezik. Bár a csoportszerveződés alapját képező kommunikáció teljesen nem független a társadalmi státusztól, az autonómia jeleit is mutatja. Az autonóm csoportszerveződést lehetővé tevő kommunikációra ható erők ismerete azért lenne fontos, mert ezáltal alkothatnánk pontosabb képet arról, hogy a gazdaság, a média, a kultúra, a politika, az ideológia rendszerszintű működései miként hatolnak be az életvilágba vagy Habermas kifejezésével élve, miként gyarmatosítják azt. 3. Kitekintés Az információs korszaknak ma még csak a hajnalán vagyunk. Ez a megállapítás különösen igaz Magyarországra, ahol az új médium, az internet terjedése most tart a terjedés második fázisánál, amikor a kísérletező avantgarde nyomán a követők kezdik felfedezni maguknak az újítást. 5
Az internet társadalmi terjedésének felgyorsulása megállíthatatlan. Ezen belül a széles sávú internet olyan médiumot képez, mely minden korábbi médium számára biztosítja az érvényesülést. A szemünk előtt bontakozik ki a kommunikáló társadalom új világa, mely az internet platformját felhasználva a társadalmi lét minden szegmensét keresztól-kasul átjárja és átalakítja. Az elektronikus dimenzió minden hagyományos társadalmi működés számára lehetőséget teremt, legyen az oktatás, kormányzás, kereskedelem, munka, hitélet, szex, művelődés, társas élet, politika stb. Az egyetlen összekötő kapocs, mely aktualizálni lesz képes a csoporthovatartozást és az identitást a személyek közötti kommunikáció lesz. A kommunikáció teljessé válik a társadalomban: mindenki, mindenkivel, mindenről, midig kommunikálhat. Ez a helyzet globalizálja (de nem univerzalizálja) a kommunikációs piacot, megszabadítva korábbi politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi béklyóitól. Ha meg akarjuk érteni a társadalomszerveződés új mintáit, vizsgálatainkat ki kell terjeszteni a modern információs technológia log-jait tartalmazó adatbázisokra. Az ily módon történő társadalomvizsgálat új perspektívákat nyit meg nemcsak a társadalomelmélet, hanem a társadalomkutatási eredmények alkalmazása előtt is. Elmélet és gyakorlat végre egymásra találhat. Irodalom Castells, M. 2000. The Rise of Network Society. Blackwell Publishers. Castells, M. 1997. The Power of Identity (The Information Age) Blackwell Publishers Csepeli, Gy., Prazsák, G. 2004. Paradigm Change in Sociology. Review of Sociology Vol. 10 (2004) 2. 1-15. Dessewffy, T. 2004. Bevezetés a jelenbe. Nemzeti Tankönyvkiadó. Habermas, J.1981, Theorie des kommunikativen Handelns.Bde.1-2. Frankfurt am Main:Suhrkamp Verlag Nyíri, K. 2004. Enzyklopädisches Wissen im 21. Jahrhundert. In.: Vernetztes Wissen: Philosophie im Zeitalter des Internets. Wien. Passagen Verlag. 6