Publikáció Anyagvédelem a faházban : Anyagvédelem a faházban Magyar Asztalos 1995/09. 84-85. oldal
A fa kiváló tulajdonságokkal rendelkező építőanyag, ami megfelelő karbantartás esetén évszázadokig is ellenáll az idő viszontagságainak. A megfelelő odafigyelés hiányában azonban hamar elpusztíthatják a faszerkezeteket a gombák, rovarok vagy akár a tűz. Ez utóbbi tűnik a faház legnagyobb ellenségének, pedig a gyakorlatban sokkal több gondot jelent a másik ellenpólus, a víz. A beépített faanyagot a nedvesség igen károsan befolyásolja, ami közvetlen és közvetett hatásokban nyilvánul meg. A közvetett hatások következtében egyrészt erősen csökken a fa mechanikai szilárdsági tulajdonsága, másrészt a fa térfogati változásokat szenved. A közvetett károsítás olyan élő szervezetek hatására következik be, amiknek az élettere a nedves fa. Ilyen fakárosítók az egyes gombák és rovarok. A nedvesség elleni védekezés legfontosabb módszere az, hogy a szerkezetek nedvességtartalmát 18% alatt kell tartani. Az ilyen faanyag szilárdsága kedvezőbb és egyúttal gátolt a korhadási folyamat is, továbbá a közvetett károsítók nagy hányadával szemben ellenállóvá válik a fa. A faházak esetében az átnedvesedés okaként a leggyakrabban a következő tényezők játszanak szerepet: A légköri nedvesség és a csapadékok (eső, hó). A talajnedvesség. Az építési nedvesség, vagyis az a víz, amit az egyes építőanyagok és épületszerkezetek készítésénél használnak fel, vagy ami magában a fában található. A szerkezetben lecsapódó pára, nem megfelelő rétegrend miatt. A vizes helyiségek berendezéseinek meghibásodása. Az üzemeltetési nedvesség (zuhany, mosókonyha stb.). A károsodás megelőzésére a következőket kell figyelembe venni: Az épület elhelyezésekor lehetőleg kerülni kell a nagyobb mélyedéseket, ahol a víz megülhet. Persze egy 300 m 2 -es építési telken nem áll mindig módunkban a dombtetőre építeni, de a vízelvezetésről alagcsövezéssel azért gondoskodhatunk. Nagyon fontos minden esetben az építés végeztével a tereprendezés. Sok esetben megfigyelhető, hogy a ház felépítésében kifulladt tulajdonos évekig halogatja a végleges tereprendezést, hiszen az épület immáron lakható és a pénz is régen elfogyott. Ilyen esetben azonban számolhat azzal, hogy az alapozás átnedvesedhet, kifagyhat vagy akár a szigetelés is tönkremehet. 2
Az alapozás jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni a faépületekkel kapcsolatban. Igaz, hogy ez az épület könnyűszerkezetes és esetleg kisebb alaptest is elégséges lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy silányabb kivitelezés is megfelelő. A talajnedvesség a legkönnyebben egy gyenge minőségű, rosszul szigetelt alaptesten tud a házba jutni. A pozitív, a homlokzat elé ugró lábazat is megkönynyíti a csapadékvíz bejutását. A nedvesség legkedvezőtlenebb hatása a falaknál jelentkezik, ez ellen a csapadék ellen védő széles párkányokkal, és különféle falburkolatokkal lehet védekezni, aminek a kialakításakor a csapóesőt is figyelembe kell venni. Fontos, hogy a párazáró réteg soha ne a fal külső hideg zónájába kerüljön, mert akkor a lecsapódó pára a falszerkezetet károsítja. A különböző burkolatok azzal a veszéllyel járnak, hogy az esetleg átnedvesedett szerkezeteket eltakarja, így a hibát nem lehet észrevenni és kiszellőzni sem engedi. Az átszellőztetett légrésnek itt is fontos szerep jutna, ha megépülne. A fafödémeknél és tetőszerkezeteknél is az átszellőztetés jelenti a megnyugtató védelmet a bejutott víz ellen. Az építési nedvesség is igen jelentős lehet, ez a nedvesség az épület normális üzemeltetése esetében megközelítőleg két év alatt párolog el. Ez azt jelenti, hogy az új épületeknél a faszerkezeti elemek ez alatt az idő alatt az építési nedvesség hatása alatt állnak, ami repedéseket, alakváltozásokat jelenthet. Gyakori hiba, hogy a beépítésre kerülő faanyagok nincsenek megfelelően kiszárítva, vagy az építés során megázva jelentős vizet vesznek magukba. Ezekre, a nedves faanyagokra még a kiszáradás előtt párazáró fólia és más burkolat kerül, örökre meggátolva a kiszáradásukat. A faházba került víz azt jelenti, hogy csökken a szerkezet szilárdsága és a károsítókkal szembeni ellenállása. Egyszázalékos nedvességemelkedés 5%-os nyomószilárdság- és 4%-os hajlítószilárdság-csökkenést von maga után. Tartós terhelés mellett a faelemek lassan növekvő deformációt szenvednek. Ha a nedvesség is beleszól ebbe a folyamatba, akkor a szerkezetek a tönkremenetelig is eljuthatnak. A beépített nedves faanyag egész felülete megfelelő fertőzési hely a farontó gombáknak, de a száradás útján keletkezett repedések még a védőszerrel felületében átitatott faanyagon is jó fertőzési kaput szolgáltatnak. A faanyagot korhasztó gombáknak a nedvességigénye 20-70%, optimumuk pedig a könnyező házigombát kivéve 30-60%. A könnyező házigomba (Merulius lacrymans) nedvességi minimuma 17% körül van. Ez anynyit jelent, hogy még a közel légszáraz faanyagot is tudja bontani. 3
A lebontás közben nagy mennyiségű vizet termel, amit további életfunkciói során fel tud használni, sőt, cseppek formájában tartalékolni is tud. A farontó gombák a fában korhasztással igen nagy károkat okoznak. A barna vagy vörös korhadást okozó gombák elsősorban a fa cellulóztartalmát bontják le. A cellulóz eltűnésével a faanyag elsötétül, rozsdabarna színűvé válik. Ugyancsak gomba okozza az úgynevezett kékesedést is, amivel nagyon gyakran lehet találkozni a fapiacokon. Az így fertőzött fa kísérletileg igazoltan nem veszít a szilárdságtani paramétereiből, ez indokolja a szerkezeti faként történő beépítését. A kékesedett faanyag a fertőzésekkel szemben, azonban nagyon kismértékben maradt ellenálló. Igazolt, hogy a korhadást okozó gombafajok az elfertőződött faanyagot sokkal erőteljesebben és rövidebb idő alatt bontják le, akárcsak az úgynevezett lábonszáradt fákat is. Erre a megállapításra nem árt odafigyelni, amikor tartósnak szánt faanyagot vásárolunk. A rovarkárosítók közül a halálórája, a házicincér, a szijácsbogár a száraz faanyagban károsítók csoportjába tartozik, még a légszáraz faanyagban is megtalálhatók. Nedvesség- és hőmérsékletigényeinek megfelelően a házicincér elsősorban a fenyőfedélszékek szijácsát károsítja. Az ellene való védekezés az, hogy olyan fát nem építenek be, amin a kéreg és az alatta lévő vékony réteg, az úgynevezett háncs akár csak nyomokban is rajta van. A kopogóbogarak alacsonyabb hőmérsékleti igényüknek megfelelően főleg a födémekben és pincékben lévő faanyagot károsítják. A szijácsbogár sajátos élőhelye pedig a lombos fából készült parketta szijácsos része. A védekezésre (faanyagvédő szerek) annak ellenére is szükség van, hogy lehetőleg a legegészségesebb faanyagot építik be a faházakba. A védőszereket legtöbbször elegendő mázolással, permetezéssel vagy bemerítéssel bevinni a faanyagba. A vízben oldódó védőszerek alkalmazása esetén a fa vizet vesz fel, ezért a kezelés után fedett, száraz helyen tárolva a beépítés előtt meg kell várni, amíg a nedvességtartalma ismét lecsökken. Ajánlott olyan védőszert alkalmazni, ami a száradás után vízben már oldhatatlan, így az időjárásnak az építés rövid idejére kitett szerkezeteket a szer kimosódásától meg tudjuk védeni. Az említett kezelések felületiek, ezért el kellene kerülni a faanyag utólagos megmunkálását. Amennyiben erre szükség van, a friss felületeket be kell mázolni vagy permetezni. Az előre gyártott szerkezetek esetében a faanyagokat sokkal hatékonyabban lehet vegyszeresen kezelni, akár teljes telítéssel is. 4
A faházakra leselkedő további veszély a tűz károsítása. Ennek a megakadályozásával a szabványok kimerítően foglalkoznak, az irányelveket mégis érdemes áttekinteni. A faanyagot csak nehezen éghetővé lehet tenni a különböző módszerekkel. Az egyik lehetőség a tűzvédő szerek alkalmazása, amit a gombaölő szerekhez hasonlóan lehet a faanyagra, illetve a faanyagba juttatni. A másik gyakrabban alkalmazott módszer, hogy a faanyagot nem éghető anyaggal burkolják be. A leggyakoribb ilyen anyagok a cementkötésű faforgács- és a gipszkarton lapok. A tetőterekben is azt a megoldást javasolják a tűzoltók, hogy a belső burkolat nem éghető gipszkarton legyen. Napjainkban kombinált szereket is kaphatunk, amik a gomba- és tűzvédelmet egyszerre oldják meg. A különféle szerek felhordásakor az a legfontosabb, hogy a használati utasításban leírt mennyiséget (ami tűzvédelem esetén igen nagy is lehet) mindig be kell tartani. Csak ebben az esetben számíthatunk a beígért eredményekre. Ez a kis ráfordítás megéri azt, hogy évtizedekig nyugodtan alhassunk a faházunk miatt és a faházunkban. 5