FEHÉR KÖNYV AZ OKTATÁSRÓL ÉS KÉPZÉSRŐL TANÍTÁS ÉS TANULÁS * * * A TANULÁS VÁLJON TERMÉSZETES TÁRSADALMI SZÜKSÉGLETTÉ
"Legyen meg a bátorságunk ahhoz, hogy mindent megvizsgáljunk, mindent megbeszéljünk, sőt mindent megtanítsunk" Condorcet ELŐSZÓ E Fehér Könyv részben elemzést, részben irányelveket tartalmaz az oktatás és képzés számára. Továbbfejlesztése a "Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás" című Fehér Könyvnek, amely hangsúlyozta, hogy Európa számára milyen fontosak azok a beruházások, amelyek a nem anyagi szférában, különösen az oktatásban és a kutatásban valósulnak meg. A tudás e területein megvalósított beruházások kulcsszerepet töltenek be a foglalkoztatásban, valamint a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén. E Fehér Könyv előkészíti az Európai Tanács madridi ülését és támaszkodik az Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i találkozójának eredményeire. Ez utóbbiról kiadott dokumentum szerint: "Törekednünk kell a képzés és szakképzés megerősítésére, mert e tényezők alapvető fontosságúak a foglalkoztatás és a versenyképesség terén. Külön hangsúlyt kell fektetnünk az iskolás koron túlmutató képzésre." Az Európai Közösséget létrehozó Egyezmény 126. és 127. cikkelye kimondja, hogy "a Közösség a magas szintű oktatás fejlesztését azzal segíti elő, ha támogatja a tagországok együttműködését és, amennyiben szükséges, külön segítséget nyújt erőfeszítéseik számára"; továbbá, hogy "a Közösség olyan szakképzési politikát valósít meg, amely támogatja és kiegészíti a tagországok ilyen jellegű tevékenységét". Az Egyezmény fenti pontjai szolgálnak annak a vitának az alapjául, amelyet a Közösség a jelen Fehér Könyv kiadásával is igyekszik beindítani 1996 folyamán. 1996-ot az Európai Tanács és az Európa Parlament az egész életen át történő tanulás évének nyilvánította. E Fehér Könyv felvázolja a legfontosabb idevágó témákat és figyelembe veendő fejleményeket. Nem tévesztve szem előtt a szubszidiaritás elvét, a Fehér Könyv ismerteti a tagországok előtt álló feladatokat és a közösségi szintű támogató intézkedéseket. 1996-ra európai szinten célkitűzéseink a következők: támogatjuk új ismeretek elsajátítását, elősegítjük az iskolák és a gazdaság közötti jobb együttműködést, felvesszük a harcot a kirekesztés ellen, el kívánjuk érni, hogy minél több ember beszéljen három európai nyelvet, azonos elbírálást kívánunk biztosíttatni a tőkeberuházás és az oktatásba eszközölt beruházások számára. 2
TARTALOM BEVEZETÉS 1 ELSŐ RÉSZ: A KIHÍVÁSOK 5 I. A HÁROM ÚJ FEJLEMÉNY 5 A. Az információs társadalom hatásai 6 B. A gazdaság nemzetközi jellegének erősödése 7 C. A tudományos és technikai ismeretek fejlődésének hatásai 8 II. AZ ISMERETEK GYARAPÍTÁSA 9 A. Mi kell ahhoz, hogy megértsük a dolgok értelmét? 10 B. Megértés és kreativitás 12 C. Az ítélőképesség és a döntések meghozatala 12 III. Az emberek felkészítése a munkába állásra, a gazdasági tevékenységre 13 A. Milyen készségekre van szükség? 13 B. Hogyan válhat valaki alkalmazhatóvá? 15 IV. A TOVÁBBLÉPÉS LEHETSÉGES IRÁNYAI 24 A. Az oktatási elvekről szóló vita bejeződése 25 B. A központi kérdés a nagyobb rugalmasság elérése 25 C. Amit az EU tagországok e téren eddig tettek 26 D. Új fejlemények 28 MÁSODIK RÉSZ: ANNAK A TÁRSADALOMNAK AZ ÉPÍTÉSE, AMELYBEN A TANULÁS TERMÉSZETES SZÜKSÉGLET LESZ 31 I. AZ ELSŐ ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS: TÁMOGATNI KELL AZ ISMERETEK ELSAJÁTÍTÁSÁT 35 A. A készségek rugalmasabb elismeréséért 35 B. Mobilitás 36 C. Multimédiás oktatási szoftverek 37 II. MÁSODIK ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS: KÖZELEBB KELL HOZNI AZ ISKOLÁKAT ÉS AZ ÜZLETI ÉLETET 39 A. Szakképzést nyújtó programok 40 B. Szakképzés 41 3
III. HARMADIK ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS: FEL KELL VENNI A HARCOT A KIREKESZTÉS MINDEN FORMÁJA ELLEN 44 A. Második esélyt nyújtó iskolák 44 B. Európai önkéntes szolgálat 46 IV. NEGYEDIK ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS: BESZÉLJEN MINÉL TÖBB EMBER HÁROM KÖZÖSSÉGI NYELVET 49 V. ÖTÖDIK ÁLTALÁNOS CÉLKITŰZÉS: JOGI ÉS ADÓZÁSI SZEMPONTBÓL A TŐKEBERUHÁZÁS ÉS AZ OKTATÁSI CÉLÚ BERUHÁZÁS KAPJON EGYENLŐ ELBÍRÁLÁST 52 KÖVETKEZTETÉSEK 55 1. Függelék: Néhány fontos tény és adat 57 2. Függelék: Az oktatás és képzés terén megvalósuló közösségi programokról 60 3. Függelék: Az Alyat Hanoar oktatási módszere 65 4. Függelék: "Gyorsított tanmenetű" iskolák az Egyesült Államokban 67 4
BEVEZETÉS Az elmúlt esztendők munkanélküliség elleni intézkedései kevés eredményt hoztak Európában. A hosszú távú tendenciákat alapvetően nem változtatták meg az egy-egy növekedési időszak nyomán létrehozott új munkahelyek sem. Továbbra is nő azoknak a száma, akik hosszú időn át állástalanok; és az érintett országokban komoly gondot okoz a társadalmi kirekesztés, különösen a fiatalok körében. Manapság az oktatás és a képzés tűnik a leghatékonyabb eszköznek a munkanélküliség orvoslására. Meglepőnek tűnhet, hogy ilyen sokáig váratott magára fontosságuk felismerése és, hogy erre a következtetésre éppen egy gazdasági visszaesés időszakában kerül sor. Nem lenne ugyanakkor helyes azt feltételeznünk, hogy az oktatás és képzés minden gondot megoldhat: önmagában az oktatás és a képzés nem orvosolhatja a foglalkoztatás minden problémáját vagy, általánosabban szólva, a termelés és a szolgáltatások versenyképességének problémáit. Hadd tegyük hozzá: az Európai Unióról szóló Egyezmény lehetővé teszi ugyan a Közösség számára, hogy fellépjen e területeken, a dokumentum azt is egyértelművé teszi, hogy európai szinten a Közösség csak a tagországok erőfeszítéseinek támogatására és kiegészítésére hivatott. Akárhogyan is áll a helyzet, ma Európa országai előtt nincs más alternatíva. Ha fejlettségi színvonalukat tartani akarják és meg kívánják őrizni nemzetközi presztízsűket, akkor a gazdasági együttműködésnek köszönhetően kialakult fejlődési ütemüket csak úgy tarthatják fent, ha növelik beruházásaikat az ismeretek és készségek elsajátítása terén. Az idevágó elemzést az Európai Bizottság a Jacques Delors kezdeményezésére létrejött "Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás" című Fehér Könyvben végezte el. A Fehér Könyv hangsúlyozza, hogy az oktatás és a képzés egyik előfeltétele a fejlődés olyan új modelljének, amelyben a gazdasági növekedés alapja az egyre magasabb felkészültségű munkaerő. Ezt a gondolatot az Európai Tanács 1994. decemberi ülése is megerősítette. Ilyen értelemben foglalt állást az 1995. júniusi cannes-i találkozó is, amely már hasznosíthatta a versenyképességgel foglalkozó tanácsadó csoport jelentését is. Két kihívással kell szembenéznünk: először is, meg kell felelnünk az aktuális oktatási és képzési igényeknek; másodszor, meg kell alapoznunk a jövőt és olyan átfogó megközelítést kell kialakítanunk, amellyel összefoghatjuk a tagországok és az Európai Unió e területen tett erőfeszítéseit. Az oktatatás és képzés terén tett közösségi tevékenység már az 1960-as évek óta jelentős eredményeket ért el az együttműködés, a tapasztalat csere, az innováció támogatása valamint az képzési eszközök és anyagok fejlesztése terén. A Közösség jelentősen hozzájárult a diákok és a képzést végzők európai mobilitásához. Elősegítette a közösségi nyelvek tanulását és az európai országok polgárai közötti kommunikáció fejlesztését. (Lásd a 2. számú függeléket.) 5
A jelen Fehér Könyv mindazoknak az európai fiatal és kevésbé fiatal polgároknak a gondjaival foglalkozik, akik számára gondot okoz az álláshoz jutásban bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodás, valamint a különböző munkahelyeken tapasztalt változások. E kérdések szempontjából érintett a munkavállalók minden kategóriája és minden foglalkozási ág. Mivel a kereskedelem egyre inkább nemzetközi jellegűvé vált, a technológiai fejlődés globalizálódik, és beköszöntött az információs társadalom kora, az emberek sokkal több információhoz és ismeretekhez juthatnak, mint azelőtt. Ugyanakkor ennek hatására fontos változások játszódtak le a munka szervezetében és a megkívánt készségekben. E tendencia következtében általánossá vált az elbizonytalanodás, sőt sokaknak elviselhetetlen kirekesztésben van részük. Vitathatatlan tény, hogy az utóbbi időben megsokasodott lehetőségek mindenkitől nagyobb alkalmazkodást követelnek, elsősorban azon a téren, hogy a különböző időpontokban és helyzetekben elsajátított ismereteiket mint "építőkockákat" képesek legyenek egységes egésszé összeilleszteni. Nem túlzás tehát azt a következtetést levonni, hogy a jövő társadalmában a tanulás mindenki természetes szükségletévé kell, hogy váljon. Éppen ezért az oktatási rendszerek - jelesül a tanárok - és mindazok, akik a képzésben részt vesznek, központi szerepet játszanak. E ponton kiemelnénk azok felelősségét, akik részt vesznek a társadalmi érdekegyeztetés folyamatában - melynek fontos részét jelentik a munkaadók és munkavállalók között létrejövő kollektív megállapodások - mert tevékenységük nagy hatással lesz a jövő munkahelyi környezetének kialakítására. A jövőben az oktatás és a képzés egyre fontosabb szerepet játszik majd az öntudat kialakulásában, abban, hogy az emberek megfogalmazhassák hovatartozásukat, szellemileg fejlődjenek és megvalósíthassák magukat. Függetlenül attól, hogy valaki az oktatás és képzés mely formájában vesz részt, iskolai formában, a munkahelyén, vagy az iskolarendszeren kívüli egyéb rugalmas formában, e tevékenysége jövőjének és személyes fejlődésének kulcsa. Az oktatás és a képzés továbbra is azon tényezők közé tartozik, amelyek biztosítják, hogy az emberek azonos lehetőségeket kapjanak az életben. A nők emancipációjában, társadalmi és szakmai előmenetelében az oktatási rendszerek már eddig is kiemelkedő szerepet játszottak. Az oktatás a jövőben is hozzájárulhat, és hozzá is kell, hogy járuljon ahhoz, hogy férfi és nő egyenlő jogokat élvezhessen. A nem anyagi szférában megvalósuló beruházások és az, hogy az emberek a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, javítják majd a versenyképességet, lehetővé teszik új munkahelyek létrehozását és a társadalmi vívmányok megőrzését. Az egyén helyzetét embertársaival kapcsolatban egyre inkább az határozza majd meg, hogy mennyire képes az ismeretek elsajátítására. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy döntő jelentőségűvé válik, hogy ki-ki hogyan viszonyul embertársaihoz az ismeretek és készségek elsajátítása terén. E relatív viszonyulás, amelyet tanulási viszonynak (learning relationship) is hívhatnánk, egyre fontosabb szerepet játszik majd a jövő társadalmának szerkezetében. 6
Az, hogy az emberek milyen mértékben lesznek képesek a megújulásra és az innovációra attól is függ, hogy a kutatások eredményeit az oktatás és a képzés milyen hatásfokkal juttatja el a lakossághoz. A kommunikáció mind az eszmék létrehozásában, mind terjesztésében fontos szerepet játszik. Az Európai Unió fejlődése nagyban függ majd attól, hogyan tud illeszkedni a jövő társadalmához. A cél az, hogy tagországaiban olyan igazságos és haladó társadalmak jöjjenek létre, amelyekben kellő megbecsülést kap a kulturális örökség és a sokszínűség. El kell érnünk, hogy a társadalom minden tagja számára természetessé váljon az oktatásban és a képzésben való részvétel az egész élet során. Biztosítanunk kell a tanulás folyamatos és változatos formáit. Emellett meg kell találnunk annak a módját, hogy az elsajátított készségek az egyéni teljesítmények mérésének egyik eszközévé váljanak. Ezzel is elősegíthetjük, hogy a dolgozók azonos jogokat élvezhessenek ahol csak ez lehetséges. Nem várható el, hogy az emberek munkaképes koruk során azonos pályát fussanak be. Származásától és oktatási hátterétől függetlenül mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy javítsa társadalmi helyzetét és, hogy megvalósítsa önmagát. Ez különösen érvényes a leginkább hátrányos helyzetű csoportokra, amelyeknél hiányzik az a családi és társadalmi környezet, amely lehetővé tenné, hogy maximálisan kihasználják az iskolai oktatásban rejlő lehetőségeket. E csoportok számára lehetővé kell tennünk, hogy fölzárkózzanak és olyan új ismeretekre tegyenek szert, melyek segítségével nagyobb mértékben kifejthetik képességeiket. Minthogy az egyes országok nagy mértékben különböznek ezen a téren, és e kérdésekre aligha találni általános, nemzetközinek tekinthető megoldási módokat, nem feladatunk modell kidolgozása. Bármely ilyen kísérlet kudarcot vallana, hiszen figyelmen kívül hagyná az egyén kiemelkedő szerepét abban az eljövendő társadalomban, ahol a tanulás természetes szükséglet lesz, valamint elfeledkezne a tagországok társadalmi és kulturális sokszínűségéről. Ehelyett e Fehér Könyv arra vállalkozik, hogy a jövő ilyen társadalmához vezető utat úgy jelölje ki, hogy meghatározza az EU lehetőségeit az oktatás és képzés téren. Az e dokumentumban olvasható javaslatok, irányelvek és célok az egyes országok oktatási és képzési politikáját hivatottak támogatni és kiegészíteni. Tudni kell azonban, hogy ezek a döntések elsősorban a nemzeti, regionális és helyi szervek feladatát képezik. Nem célunk az, hogy egységes szabályokat erőltessünk bárkire is. Ellenkezőleg, egy széleskörű konzultáció alapján szeretnénk kijelölni a közös pontokat és cselekvési irányokat. Annak ellenére, hogy az EU-tagországok oktatási rendszerei különbözőek, beszélhetünk egy közös európai oktatási felfogásról, amelynek alapja a közös történelmi örökség. Ennek tudható be például a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés sikere, többek között az ERASMUS program keretében, amely már eddig is fél millió diák mobilitását segítette elő. A korábbiaknál is több tér nyílik az Európai Unió területén a cselekvésre, mivel egyre erősödik a gazdaságok közötti együttműködés, gyorsan terjednek az új technikai megoldások, de ugyanakkor nő a kulturális uniformizmus veszélye is. Minthogy a jövőben egyre több ember él majd a mozgás szabadságával, elengedhetetlen, hogy a nemzeti oktatási és képzési rendszerek európai dimenzióban gondolkozzanak. 7
Még abban az esetben is, ha az oktatást és képzést a foglalkoztatás szempontjából vizsgáljuk is meg, szerepüket nem korlátozhatjuk csupán végzettséget nyújtó intézményekére. Hiszen az oktatás és képzés elsődleges célja mindig is az egyén fejlesztése volt és maradt, valamint, hogy az európai állampolgárokat oly módon integrálja a társadalomba, hogy azonos értékeket sajátítsanak el, részeseivé váljanak a kulturális örökségnek és képesek legyenek az önálló cselekvésre. Ma ez az alapvető társadalmi integrációs funkció veszélybe kerül, amennyiben nem biztosítja egyúttal a foglalkoztatás lehetőségét is. A munkanélküliség rendkívül káros egyéni és társadalmi következményekkel jár az érintett családok számára, az oktatás még korai szakaszában részt vevő fiatalok számára, továbbá a munkaerőpiac minden tagja részére. Az oktatás csak akkor fejtheti ki fent említett alapvető funkcióját, ha e gondokra hathatós választ képes adni. Bármely európai társadalom alapjai megrendülhetnek, ha az állampolgári öntudat alapelveit olyan körülmények között tanítja meg a fiataloknak, hogy egyúttal képtelen a végzősök számára munkalehetőséget is biztosítani. Egy olyan időszakban, amikor a munkanélküliség ilyen súlyos probléma és a technikai fejlődés ilyen gyors ütemű, a képzés nem szűkülhet le a minimális, iskolában töltött időszakra. Meg kell találni annak módját, hogy a dolgozók az iskolában elsajátított alapismereteikre építve technikai és egyéb szakismereteiket egész életükön át ismételten megújíthassák. A jelen Fehér Könyv azon az állásponton van, hogy napjainkban az Európai Unióban összeegyeztethető a három alapkövetelmény: a társadalmi integráció, a foglalkoztathatóság növelése és az egyének önmegvalósítása. E követelményeket nem szabad egymással szembe állítani, ellenkezőleg, szoros egymásra hatásukban kell vizsgálni. Mindaz, amit az Európai Unió a tudomány, a kultúra, a gazdaság, a termelés és az intézményi rendszer területén eddig elért elégséges alapot kell, hogy biztosítson ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedékek számára képes legyen egyidejűleg átadni az alapvető értékeket és felkészíteni őket a munkába állásra. Ehhez az kell, hogy az európai társadalom kellő érzékenységgel felismerje a legfontosabb társadalmi folyamatokat. Mindezek alapján e Fehér Könyv: megvizsgálja, hogy napjaink technikai és gazdasági változásai közepette milyen jelentőséggel bír az Európai Unió számára az oktatás és a képzés, valamint irányelveket fogalmaz meg ahhoz, hogy megvalósulhassanak a jövő igényes oktatásának és képzésének célkitűzései. 8
ELSŐ RÉSZ: A KIHÍVÁSOK Századunk utolsó éveiben nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi változásokat különböző okok idézik elő, és hogy ezek az okok különbözőképpen hatottak az oktatás és képzés rendszerére. Megnőtt a születéskor várható életkor, aminek következtében jelentősen megváltozott a lakosság korösszetétele. Emiatt megnőtt az igény az egész életen át való tanulásra. Mivel megsokszorozódott a dolgozó nők száma, átalakult a család, az iskola és a gyermeknevelés hagyományos viszonya. Minden területen megsokszorozódott a technikai innováció jelentősége, és ezért új ismeretekre van szükség. Eddig nem látott fogyasztási szokások és életstílusok jelentek meg. Ami korábban ismeretlen volt: ma az emberek felfigyelnek a környezetvédelemmel és a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos kérdésekre, ami hatással van mind az oktatásra, képzésre és a termelésre is. Három kiemelkedően fontos fejleményre hívnánk fel a figyelmet, amelyek nagy mértékben és hosszú távon átalakították a gazdasági tevékenységet és a társadalom működését: az információs társadalom megjelenése; a tudományos és a technikai fejlődés következményei; valamint az a fejlemény, hogy a gazdasági tevékenységek egyre inkább nemzetközi jellegűekké váltak. E tényezők mind azt a folyamatot erősítik, melynek eredményeképpen a tanulás a társadalom általános szükségletévé válik. E folyamatok nem mentesek a kockázatoktól, de olyan lehetőségeket is nyújtanak, amelyeket meg kell ragadnunk. A jövő társadalmának sikeres építéséhez a kihívásokra két területen is megfelelő választ kell adnunk. Biztosítanunk kell, hogy az emberek több ismerettel rendelkezzenek, másodszor, hogy a gazdaság megfelelő foglalkoztatási lehetőségeket nyújtson. Az, hogy vajon sikerül-e a tanulást általános társadalmi szükségletté tenni, attól is függ, hogy az érdekeltek és az oktatási és képzési intézmények képesek lesznek-e megfelelően reagálni az EU-tagországokban lezajló reálfolyamatokra. I. A három új fejlemény A világ más fejlett részeihez hasonlóan, Európának is szembe kell néznie azzal az új helyzettel, amelyet az információs technológia gyorsütemű fejlődése, a világpiac egyre növekvő befolyása, valamint a tudomány és technika szédítő fejlődése hozott létre. E kihívások eredményeképpen az emberek szorosabb kapcsolatba kerültek egymással. Az Európai Unió egy olyan időszakban szembesül a világméretű technikai és gazdasági fejlődés következményeivel, 9
amikor munkanélküliségi mutatói magasabbak, mint a világ más részein, és sok területen nő a társadalmi kirekesztés. Emiatt egyesek úgy tekintenek a technikára, mint amely a foglalkoztatás növekedésének gátló tényezője. Mások szerint alapos megfontolást igényelnek azok az állandósult kiadások, amelyek a munkanélküliség által leginkább sújtott országokban a szociális gondolkodás kapcsán merülnek fel. Olyanok is vannak, akikben e fejlemények hatására nacionalista érzések erősödtek meg, amelyek minden bizonnyal lehetetlenné teszik számukra, hogy fogékonyak maradjanak az új társadalmi modell kialakítására és létrehozására. E Fehér Könyv szerzőinek meggyőződése, hogy, az európai társadalmak egy olyan új társadalmi formához vezető átmeneti folyamat részesei, amelynek eredményét rövid távú előrejelzésekkel nem lehet megjósolni. A. Az információs társadalom hatásai 1994. májusában egy szakértői csoport Martin Bangemann vezetésével jelentést tett közzé "Európa és a globális információs társadalom" címmel. Ebben olvasható: "az információs és telekommunikációs technikák fejlődése világszerte egy olyan új ipari forradalmat hoznak létre, amelyről már most látható, hogy jelentősége a klasszikus ipari forradaloméhoz hasonlítható". E forradalom, csakúgy mint korábbi hasonló radikális változások, nagy hatással lesz a munka világára és a foglalkoztatásra. Semmi sem bizonyítja, hogy az új technikák megjelenése szükségszerűen csökkentené egy ország összes foglalkoztatottjainak a számát. Számos technikailag fejlett országnak sikerült az információkkal kapcsolatos területeken annyi, esetleg még több új állást létrehoznia, mint amennyi más területeken megszűnt. Az azonban vitathatatlan, hogy az információs technika fejlődésének következtében alapvető változások játszódtak le a munka természetében és a termelés megszervezésében. E változások nagy hatással vannak az európai társadalmakra. Csökken a tömegtermelés részaránya, és ezzel egyidejűleg nő a vevők igényeit figyelembe vevő egyedi termelési formák részesedése. Csökken a teljes idős és állandó foglalkoztatás növekedése. Általában véve elmondható, hogy új fejlemények tapasztalhatók a termelési viszonyok és a foglalkoztatási körülmények terén. A vállalati szervezeteket egyre inkább a rugalmasság és a decentralizáció jellemzi. Az információs technikák elterjedésének következményei között említhetjük a rugalmasabb munkaszervezési formák elterjedését, a különböző hálózati együttműködések kialakulását, a külső vállalkozók fokozott igénybevételét, valamint a team munka jelentőségének felértékelődését. Az információs technika elterjedésének egyik következménye, hogy eltűnőben van az olyan, emberek által végzett rutinmunka, amely programozható és automatizálható. Egyre nagyobb szerepet játszik az önálló kezdeményezést és az új feladatokhoz való alkalmazkodást is igénylő élőmunka. Az információs technológia lehetővé teszi, hogy egyre több feladat elvégzését decentralizálják. Terjed az interaktív, on-line kommunikációs rendszerek 10
használata, amelyek nemcsak egy épület különböző emeletei, de adott esetben földrészeket is képesek összekötni. E fejlemények eredményeképpen egy-egy dolgozó nagyobb önállósággal tevékenykedhet, ugyanakkor kevésbé rendelkezik egy képpel arról, hogy munkája milyen egészbe illeszkedik. Az új technológiák elterjedésének kettős a hatása: egyrészt nagy mértékben növelik az emberi tényező szerepét a termelési folyamatban, másrészt védtelenebbé teszi a dolgozókat a munka szervezetében bekövetkező bármilyen változással szemben, mivel egy-egy dolgozó csak mint különálló egyén kapcsolódik az egész szervezet tevékenységéhez. Az információs technika fejlődésének fontos következményei vannak nemcsak a termelésre, hanem az ahhoz kapcsolódó egyéb tevékenységekre is, továbbá az oktatásra és képzésre. Közelebb hozta a "tanulási rendszert" a "termelési rendszerhez". A szükséges kapacitások tekintetében egyértelmű konvergenciát tapasztalunk a munka világa és a tanulás/képzés világa között. Az információs technológia terén lezajlott változások átütő gazdasági és társadalmi következményei a következő területeken is érezhetők: az önálló gazdasági tevékenységet folytató személyek helyzete, a szolgáltató iparágak, új munkaszervezeti formák megjelenése, amelyeket "tanulási szervezetnek" (learning organization) nevezhetnénk, az irányítás decentralizációja, valamint a rugalmas munkaidő elterjedése. Annak ellenére, hogy az információs társadalom kialakulása új ismerethordozó technikák megjelenését hozta, felmerül a kérdés, hogy a jövő oktatási folyamatában nő-e, avagy csökken az egyén ismeretanyaga. Eddig a figyelem középpontjában általában azok a lehetőségek álltak, amelyeket az "információs sztrádák", az Internet, nyújtanak a vállalatok és a kutatók szinte azonnali információcseréje terén. Ma már azonban többen hangot adnak annak az aggodalmuknak, hogy multimédiás termékek, elsősorban az oktatási szoftverek színvonala, a "legnagyobb közös osztó" elve alapján alacsony marad, mivel a felhasználók nem lesznek képesek ezeket az ismereteket a megfelelő történelmi, földrajzi és kulturális összefüggésekben elhelyezni. Éppen ezért az Európai Bizottság, és különösen a Hetek Csoportjának (G-7) az információs társadalomról 1995-ben tartott találkozójáról kiadott dokumentuma hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Európa fejlessze a saját oktatási szoftver termelését. Az információs társadalomban komoly változások állnak be a tanítási módszerekben: az igen passzív tanárdiák viszonyt egy, látszólag igen ígéretes interaktív viszony váltja fel. Ugyanakkor azonban az oktatási módszerek változásai nem érintik a tananyag tartalmát. B. A gazdaság nemzetközi jellegének erősödése A második fontos tényező a gazdaság nemzetközi jellegének erősödése, amely soha eddig nem látott módon megnövelte a tőke, az áruk és a szolgáltatások mozgását. Hamarabb, mint általában hinnék, egységes világméretű munkaerőpiac alakul ki. Már napjainkban vannak olyan nagy és kis vállalatok, amelyek on-line technikával egyes munkafolyamatokat más, alacsonyabb bérszínvonalú országokban végeztetnek el. 11
A "Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás" című Fehér Könyvében az Európai Bizottság olyan Európa mellett tett hitet, amelynek nyitottnak kell lennie a külvilág felé. Ugyanakkor hangsúlyozta a kitapintható európai dimenzió fenntartásának fontosságát és aláhúzta az európai társadalmi modell megőrzésének igényét. A gazdaság nemzetközi jellegének megerősödése jelentse Európa helyzetének megerősödését a világszínpadon. Gyorsan változó és bizonytalan világunkban természetesnek tűnik, hogy földrészünk országai erőfeszítéseiket európai szinten szervezzék meg. Számtalan példát említhetnénk: például kereskedelempolitika, a műszaki szabványok egységesítése, környezetvédelem, szolidaritás az egyes térségek között, valamint együttműködés az oktatás és a képzés terén, például az ERASMUS program keretében. Az még a jövő feladata, hogy az Európai Unió az egyszerű ember számára is bebizonyítsa, hogy nemcsak különböző szabályok megfogalmazásával törődik, de odafigyel az emberek mindennapi gondjaira is. Ahhoz, hogy ez valósággá válhasson, növelni kell az európai gazdaságok versenyképességét és az élet minőségén oly módon kell javítani, hogy a világ erőforrásainak szétosztását hatékonyabbá kell tenni. Mindehhez komoly változásokra van szükség a világ minden országában. Fennáll annak a kockázata, hogy a fenti változások növelhetik a társadalmi megosztottságot. C. A tudományos és technikai ismeretek fejlődésének hatásai Egyre nő a tudományos és technikai ismeretek fejlődése és elterjedése. Az ismeretek és a know-how létrehozásának új modellje van kialakulóban, amelyben egyszerre tapasztalható az igen nagy mértékű specializáció ugyanúgy, mint a tudományágak közötti kapcsolatok keresése. Az új termékek kifejlesztésében a termelés egyre inkább támaszkodik a tudományos kutatás eredményeire. (Pl. különleges ötvözeteket használnak föl újszerű sportberendezések készítéséhez, és biológiai folyamatokkal igyekeznek elősegíteni a környezet védelmét.) Emellett a tudományos kutatómunka különleges eljárásokkal készült berendezéseket igényel. (Pl. szuper komputereket és nagy teljesítményű kommunikációs hálózatokat.) Ugyanakkor, szemben az egy évszázaddal ezelőtti reagálásra, amikor az e területeken elért fejlődést ünnepléssel fogadták, a tudományos programokat és a technikai fejlődést a közvélemény gyakran fenyegetésként éli meg. Ezek a növekvő aggodalmak rányomják bélyegüket századunk utolsó éveire. Bármennyire paradoxnak is tűnik, miközben a tudomány jelentős eredményeket ér el (csökkenti, bár teljesen nem szünteti meg az éhínséget és több betegséget, növeli a születéskor várható élettartamot, és gyorsítja a kommunikációt) sok ember félelemmel figyeli fejlődését, és aggodalmuk a középkorból a reneszánszba való átmenet félelmeit idézik fel. E rossz érzéseket felkavaró tálalásmódjával a hírközlés tovább erősíti. 12
Ahhoz, hogy e válságot kezelni tudjuk, javítanunk kell a tájékoztatást. Ez azonban önmagában nem elégséges. A valóságos folyamatok ilyen nagy mértékű félreértelmezésének orvoslásához elengedhetetlen a helyes ismeretek tömeges elterjesztése. Be kell bizonyítani a tudomány fejlődése és az emberiség haladása közötti szoros kapcsolatot - bár nem szabad elhallgatni e kapcsolat egyes korlátait sem - minek eredményeképpen javulni fog a tudományos és technikai vívmányok elfogadottsága és az emberek nyitottabbá válnak az innováció felé. Az Európai Unió számos országában az ilyen jellegű reagálások két szinten jelentkeznek: kulturális és etikai szinten. - A helyi és központi közigazgatási szervek hosszú ideje azon munkálkodnak, hogy a lakosság körében emeljék a tudományos és technikai kultúra színvonalát. 1993 óta az országos szintű ilyen jellegű erőfeszítéseket az Európai Unió által szervezett, növekvő érdeklődést kiváltó "tudományos kultúra európai hete" is segíti. Ahhoz azonban, hogy a területen áttörést érhessünk el, az iskolai oktatás terén kell lépnünk. A tudományos és technikai ismeretek akkor hasznosak igazán, ha az iskolában megszerzett tudományos oktatás alapjain nyugszanak. - A kérdés másik aspektusa etikai. A biotechnológia fejlődése, az intelligens gépekhez való viszonyulás, az emberi utódok létrehozásának eddig nem ismert módszerei, az ember más lényekkel való együttélésének újraértelmezése, és a környezet védelme olyan új kérdések, amelyeknek a kezelésére Európa még nincs kellően fölkészülve. De ilyen kérdés az információs társadalom is. Fennáll a veszély, hogy az "információs sztrádákat", amelyekhez a fiatalok, sőt a gyerekek is egyre könnyebben hozzáférhetnek, olyan üzenetek árasztják el, amelyek sértők az emberi méltóság számára. Felmerül tehát az igény, hogy az ilyen veszélyektől megvédjük gyermekeinket. Éppen ezért mind az alapszintű oktatás, mind a kutatók képzésének szerves részévé kell, hogy váljon a felelősségérzet is. Az Európai Unió minden tagországában egyre nagyobb figyelmet fordítanak a fent részletezett három tényező sajátosságaira, valamint a termelésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásaira. Ezzel összefüggésben lásd a Német Szövetségi Kormány jelentését, melynek címe "Németországnak mint termelési központnak a jövője" (Bundesministerium für Wirtschaft, 1993. szeptember). Európai szinten a "Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás" című Fehér Könyv, továbbá az Európai Tanács esseni ülésének megállapításai, amelyeket Cannes-ban is megerősítettek, hangsúlyozzák a versenyképesség és a foglalkoztatás kapcsolatát az oktatással és a képzéssel. A fentebb leírt fejleményekre való reagálás több következménnyel is jár, valójában az Európai Unió országai társadalmának nagy méretű átalakulásával jár. A képzés végső célja, mégpedig az, hogy az egyént képessé tegye arra, hogy 13
megálljon saját lábán és betölthesse hivatását azt jelenti, hogy nélküle elképzelhetetlen a változásokhoz való sikeres adaptáció. Ennek megfelelően e Fehér Könyvben figyelmünket elsősorban arra fordítjuk hogyan tehet szert mindenki minél több ismeretre és hogyan készülhet föl a leghatékonyabban munkájára, gazdasági tevékenységére. II. Az ismeretek gyarapítása A jövőben az egyéneknek olyan komplex helyzeteket is meg kell érteniük, amelyekben ugyan előre meg nem jósolható módon változások állnak be, de amelyek irányítását a tudomány fejlődése mégiscsak könnyebbé teszi. A jövő emberét ezenkívül arra is föl kell készíteni, hogy a tárgyak, társadalmi helyzetek, földrajzi és kulturális jelenségek eddig nem látott sokaságával szembesül. Ráadásul olyan töredékes részinformációk tömegével kell beérnie, amelyeknek számos olvasatuk lehet és amelyek mélyreható elemzését nem végezheti el. Fennáll tehát a veszélye annak, hogy a társadalom megoszlik azokra, akik képesek a megszerzett információk értelmezésére, azokra akik ezeket az információkat pusztán használni képesek, valamint azokra akiket kitaszítanak a margóra és pusztán a szociális gondoskodásból képesek magukat fenntartani. Vagy más szavakkal, azokra, akik a tudás birtokosai és akiket a tudásból kirekesztenek. Az ilyen típusú társadalomban a legfőbb kihívás, hogy e csoportok között csökkentsük a szakadékot, valamint hogy lehetővé tegyük minden emberi erőforrás megfelelő fejlődését. A világot az az ember képes megérteni, aki fel tudja fogni az egyes jelenségek hogyanját és miértjét és meg tudja fogalmazni, hogy ő ebben a helyzetben mit tehet. E feladatok megvalósításában játszik kulcsszerepet az iskola. E funkció megfelelő betöltése nélkül az új Európa létrehozása elképzelhetetlen. Azzal, hogy a fiataloknak az ismeretek széles skáláját nyújtja és felkészíti őket, hogy megtalálják helyüket a legkomplexebb jelenségek között is, az oktatás lerakja az európai állampolgári öntudat alapjait. A széleskörű ismeretek átadásával, azzal, hogy a fiatalokat felkészíti a dolgok jelenségének megértésére és ítéletek alkotására, az oktatás képessé teszi a tanulókat a gazdasági és munkaerőpiaci változásokhoz való alkalmazkodásra. Az európai gyárosok kerekasztal-konferenciájának jelentése (1995. február) hangsúlyozta a rugalmas képzési formák szükségességét, annak a jelentőségét, hogy az ismeretadás központjában az álljon, hogy a diákok megtanuljanak tanulni, és hogy ez az igény egész életükben fönn maradjon. A jelentésben olvasható: "az oktatás elsődleges hivatása, hogy abban segítse a diákokat, hogy kibontkoztathassák a bennük rejlő képességeket és teljes emberekké válhassanak ahelyett, hogy pusztán a gazdaság szerszámai legyenek. Az ismeretek és készségek elsajátítása járjon együtt a jellem fejlesztésével, a világnézet kialakításával és az egyén társadalmi felelősségérzetének tudatosításával." Az, hogy a képzés nyújtson széleskörű ismereteket, irodalmi, filozófiai, tudományos, technikai és gyakorlati téren, nemcsak az iskolában eltöltött évekre vonatkozik. Több példa mutatja, hogy azoknak a dolgozóknak a szakmai átképzése, akiknek az időelemzés alapján új 14
szakismereteket akarnak átadni, hatékonyabb olyan esetekben, amikor az iskolában megszerzett alapismeretek szilárd alapokon nyugszanak. A dolgozók átképzésekor egyre több átképző intézmény tapasztalja, hogy általános alapozó kurzust kell beiktatnia az új szakismeretek oktatása elé. A gazdasági élet és az oktatási intézmények képviselői egyre inkább egyetértenek abban, hogy az általános oktatási munkát egyeztetni kell a szakosított képzés igényeivel. Általánosabban szólva, azt tapasztaljuk, hogy egyre terjed annak a felismerése, hogy az iskolán kívüli világ jobb megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a tanulók széles ismeretanyaggal hagyják el az iskolát. A. Mi kell ahhoz, hogy megértsük a dolgok értelmét? Egy, az ismeretekre alapozott univerzális társadalomban az egymást követő nemzedékek csak részben képesek átadni társadalmi és kulturális identitásukat. Azt minden nemzedéknek magának kell megalkotnia, mely tevékenységben az iskola továbbra is elengedhetetlen szerepet játszik. Ezen erőfeszítéseik során az egyének a kollektív emlékezetre támaszkodnak és hasznosítják mindazt az információt, amelyet életük különböző színhelyein: a szakmai, kulturális, társadalmi és családi körökben megszereznek. Az európai kultúra jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e a fiatalokat felkészíteni arra, hogy újra meg újra úgy tegyenek fel kérdéseket a körülöttük levő világgal kapcsolatban, hogy közben tiszteletben tartsák az emberi értékeket. Ez az állampolgári öntudat alapja, és elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy az európai társadalom nyitott, multikulturális és demokratikus legyen. Ebben az összefüggésben a legkiválóbb kutatók hangsúlyozzák a megfelelő természettudományos ismeretek fontosságát - és nem csupán a matematikai ismeretekre gondolnak - abból a célból, hogy a demokrácia megfelelően működhessen. A demokrácia ugyanis úgy működik, hogy a többségi elv alapján hoznak döntést a legfontosabb kérdésekről, amelyek annyira összetettek, hogy velük kapcsolatosan egyre több háttérinformációra van szükség. Vegyük például az egyes környezeti és etikai kérdéseket. Ezekről érdemi vita csak akkor folyhat, ha az abban részt vevő fiatalok is rendelkeznek bizonyos tudományos ismeretekkel. Manapság e területen túlságosan is gyakran hoznak döntéseket szubjektív és érzelmi megfontolások alapján, mivel a résztvevők többsége nem rendelkezik elégséges általános ismerettel ahhoz, hogy döntésük megalapozott legyen. Persze nem arról van szó, hogy mindenkiből szakértő kell, hogy váljon. A cél az lenne, hogy az emberek legalább megfelelő informáltsággal döntsenek olyan kérdésekben, amelyek környezetünket érintik, és legalább nagyvonalakban követni tudják a szakértők közötti viták társadalmi következményeit. Hasonlóképpen arra is szükség lenne, hogy az emberek fogyasztóként is megfontoltabb döntéseket hozhassanak. Az utóbbi években a tudomány és technika terén olyan gyökeres változások játszódtak le, amelyek az egyénektől (még ha nem is akarnak kutatókká válni) egyre nagyobb erőfeszítéseket igényelnek, ha meg akarják érteni a körülöttük levő világ jelenségeit. Az egyénnek egyre inkább képessé kell válnia arra, hogy 15
rendszerekben gondolkodjon, és hogy magát ne csak állampolgárként, hanem a tárgyak és szolgáltatások felhasználójaként is definiálja, egyénként is és különböző csoportok tagjaként is. Az egyén, akit a tömegtájékoztató eszközökön keresztül, sőt, a közeljövőben a nagy információs hálózatokon át is, egyre nagyobb számú információval bombáznak, az irodalomhoz és a filozófiához fordulhat, hogy jobban eligazodhasson. Az irodalom és a filozófia vértezheti fel a szükséges ítélőképességgel és kritikai érzékkel. Így védekezhet leginkább a manipuláció ellen, és így válhat képessé, hogy megfelelően értelmezze és megértse a rázúduló információkat. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor a tömegtájékoztató eszközök oktatási szerepét is. Olyan milliók által nézett televíziós csatornák, mint az Egyesült Királyságban a BBC, vagy olyan, viszonylag szűkebb közönséget megcélzó csatornák, mint például a francia La Cinquiéme (Ötödik csatorna) rendszeresen sugároznak oktatási programokat. Az illetékes állami intézményekkel együttműködve a tömegtájékoztató eszközök olyan oktatási célokat is meg tudnak valósítani, amelyeket hagyományos módon lehetetlen lenne elérni. Ékesszóló példája ennek a BBC nemrégiben folytatott "Read and write" (Olvassatok és írjatok) kampánya, amelynek címzettjei egyes hátrányos helyzetű csoportok, szülők és gyermekek voltak, vagyis amely az analfabétizmussal vette föl a harcot. A gazdag ismeretanyaggal megalapozott tudás lehetővé teszi az embereknek, hogy eligazodjanak az információs társadalomban, vagyis hogy kritikusan értékelhessék a különböző forrásokból rájuk zúduló képi és szöveges információt. B. Megértés és kreativitás Megérteni valamit egyenlő azzal a képességgel, hogy felfogjuk, miként lehet dolgokat összerakni és szétszedni. E Fehér Könyv egyik feladata, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az innováció jelentőségét hangsúlyozni az oktatás során. Napjainkban az ismeretek túlságosan standardizáltak. Így az a képzet alakulhat ki, hogy mindent szigorúan logikus rendben kell megtanítani, és hogy a minőség létrehozásához és értékeléséhez az kell, hogy az egyének olyan deduktív és elvont fogalmakon alapuló gondolkodási módszert sajátítsanak el, amelyben döntő szerepet játszik a matematika. Egyes esetekben azonban a deduktív elemzési módszer következtében a diákok passzívvá válhatnak és e módszer korlátozhatja képzelőerejüket. Gyakran a szükségesnél kevesebb figyelem jut az önálló megfigyelésre, józan egyszerű megfontolásokra, a természetes kíváncsiság kielégítésére, a bennünket körülvevő tárgyi világ és társadalmi jelenségek iránti spontán érdeklődésre, valamint a kísérletező vágy kielégítésére. Pedig pontosan ezek az emberi törekvések tehetnek valakit feltalálóvá, nem pedig egyszerű vállalati folyamatirányítóvá. Volt idő, amikor Európa-szerte - vidéken éppúgy, mint gyáripari térségekben - a tanulás fő célja olyan elvont fogalmak elsajátítása volt, amelyekkel kiegészíthetőkké váltak az iskolán kívül megszerzett gyakorlati szakismeretek. Mára, urbanizált, 16
automatizált és a hírközlő eszközök által dominált világunkban e gyakorlati szakismereti anyag legnagyobb része módosult és jelentőségéből veszített. Azért van szükség széles, megalapozó ismeretanyag elsajátítására, hogy az egyének képesekké váljanak technikai eszközeik megfelelő kezelésére, mert csak így biztosítható, hogy eszközeik felett ők legyenek az urak és ne fordítva. Meg kell diákjainknak tanítani, hogy az egyes találmányok hogyan jöttek létre és milyen hasznot hajtottak a társadalom számára. Éppen ezért az EU-tagországai kapjanak meg minden támogatást ahhoz, hogy iskoláikban a tantárgyak közé fölvegyék a tudomány és technika történetet, és hogy fejlődjön az együttműködés az iskolai oktatás és a kutatás között. C. Az ítélőképesség és a döntések meghozatala Ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk levő világ jelenségeit, képeseknek kell lennünk megfelelő ítéletek megalkotására és a kellő választások megtételére. Ehhez jól kell kiválasztanunk a választás kritériumait, emlékeznünk kell a múlt tanulságaira és fel kell tudnunk mérni a jövőt. A választáskor figyelembe veendő kritériumok egyéni és társadalmi értékítéleteken alapszanak, valamint a bennünket körülvevő világ értelmezésén. Ahhoz, hogy megfelelően ítélkezhessünk a jelen felől, ismernünk kell, és meg kell értenünk a múlt eseményeit. A történelmi (ideértve a tudomány- és technikatörténeti területeket is) és földrajzi ismeretek kettős funkciót látnak el: időben és térben nyújtanak orientációt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megismerjük gyökereinket, felismerjük hova tartozunk és megértsük a többi embert. Éppen ezért aligha meglepő, hogy a parancsuralmi rendszerekben és diktatúrákban meghamisítva tanították a történelmet. Az a társadalom, amelyik megfeledkezik múltjáról, büntetésként elveszti tájékozódási pontjait és irányait. Mivel az európai civilizáció korai történelmét egyre kisebb figyelem övezi, nem meglepő, hogy lassanként elvesztik jelentésüket az olyan kifejezések mint például "pusztába kiáltott szó", "meg van a maga keresztje", "Heuréka!", "salamoni ítélet", vagy "Bábel tornya". A világot olyan építményként kell a diákoknak bemutatnunk, melynek alakítása előttünk álló feladat, és nem olyannak, amely már egy kész alkotás, mert csak így alakul ki a jövő iránti megfelelő fogékonyságuk. Az iskolának nemcsak kötelessége, hogy megengedje a kritikai érzék kifejlődését és gyakorlását minden szinten a tanulók és a tanárok között, de minden módon ösztönöznie is kell annak gyakorlását. Nyújtson tehát az oktatáshoz egy kellően nyitott környezetet, tegye az együttműködést elvárássá és így készítse fel a fiatalokat a munkába álláshoz. Ne feledkezzen meg ugyanakkor fő feladatáról: nyújtson vezérfonalat a rábízott fiatalok számára egyéni és társadalmi fejlődésükhöz. E Fehér Könyv szerzőinek meggyőződése, hogy a holnap társadalmában e két követelmény még inkább összeegyeztethető lesz, mint jelenleg. III. Az emberek felkészítése a munkába állásra, a gazdasági tevékenységre E Fehér Könyv egyik központi témája az, hogy hogyan használhatják az Európai Unió országai az oktatást és a 17
képzést az új munkahelyek létrehozásának folyamatában, miközben alkalmazkodnak ahhoz, hogy a gazdasági tevékenységek egyre inkább nemzetközi jellegűvé válnak és rohamléptekben fejlődik a technológia. Két kérdés merül fel: milyen készségekre van szükség és azok hogyan sajátíthatók el. A. Milyen készségekre van szükség? Manapság a tudást tág értelemben úgy határozhatjuk meg, mint az alapvető és technikai ismereteknek egy olyan elsajátított mennyiségét, amelyek a társadalmi lét során hasznosítható készségekkel társulnak. Ahhoz, hogy a diákokat minél jobban felkészíthessük a foglalkoztatási igények kielégítésére, a szervezett iskolai oktatás keretében, a munkahelyen és a különböző információs hálózatokon keresztül az ismeretek minél nagyobb részét kell átadhatóvá tennünk. Az egyén foglalkoztathatósága nagyrészt általános műveltségén múlik. Ez elsősorban az iskolai oktatás és képzés terrénuma. Az iskolai oktatásban kellő hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a fiatalok megtanuljanak egyedül tanulni. Az ilyen irányú készségeket napjainkban erősen kell fejleszteni. Az elmúlt években az Európai Unió országai újraértelmezték az olvasás, az írás és a számtan szerepét a tanrendekben, hogy ily módon csökkentsék a bukások számát, mivel azok gyakran társadalmi kirekesztéshez vezetnek. Terjed az oktatás az eddigieknél alacsonyabb korban való beindítása. Azok a tanulók, akik iskolai előkészítő oktatásban vesznek részt, általában jobb eredményeket érnek el, mint társaik. Sikeresebben veszik az akadályokat és jobban beilleszkednek az iskolai közösségbe. Tovább kell lépnünk a nyelvtanítás terén is. E területen folyik az úgynevezett Euroling projekt végrehajtása a SOCRATES program keretében. E program keretében oktatási anyagok születtek az óvodáskorú és általános iskolás tanulók számára három nyelven (olaszul, spanyolul és hollandul). A nyelvtanulás, amelyet már az óvodában elkezdenek, váljon az általános műveltség részévé. Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy az iskolákban fontos feladattá kell, hogy váljon legalább két idegen nyelv elsajátítása, amint erre e Fehér Könyv második részében még vissza térünk. Műszaki műveltség alatt olyan ismereteket értünk, amely lehetővé teszi, hogy az egyén azonosuljon ezzel vagy azzal foglalkozással. Egy részét a diákok a szakoktatás során sajátítják el, más részét már munka közben. Ezek az ismeretek az információs technológia nagyarányú fejlődése eredményeképpen látványos változáson mentek keresztül, aminek egyik következménye, hogy a foglalkozások közötti válaszfalak leomlóban vannak. A technikai ismeretek terén némely kulcsfontosságú készségek számos foglalkozás tekintetében elengedhetetlenek és éppen ezért állásváltoztatáskor nélkülözhetetlenek. Ebből következően létfontosságú, hogy az információs technikákat illető alapismeretek oktatását minden szakiskola tegye magáévá. A technikai ismeretek oktatását nem korlátozhatjuk ugyanakkor a legmodernebb ismeretek átadására. A termelésnek vannak még olyan nagy hagyományú és továbbra is hatékony 18
területei, ahol sikeresen alkalmazható az a módszer, hogy a tapasztalt dolgozók maguk tanítsák be az ipari tanulókat. E hagyomány követése napjainkban is eredményeket érhet el kiváló szakemberek képzésében, akik mesterségük minden csínját-bínját elsajátítják, majd később azokat maguk is továbbadják. Társadalmilag hasznos képességeknek nevezzük azokat az interperszonális készségeket, amelyek meghatározzák, hogy ki hogyan viselkedik munkavégzése során, mennyire érez felelősséget teljesítményét illetően, együtt tud-e működni teamjének többi tagjával, mennyire kreatív és hogy mennyire fontos számára a minőség. E készségeket teljességükben csak a munkahelyi környezetben lehet elsajátítani, vagyis a munkába állás után. Az, hogy ki milyen mértékben foglalkoztatható és milyen sikerrel alkalmazkodik környezetéhez, attól is függ, hogy az elsajátított ismereteit és készségeit hogyan képes egyesíteni, mennyire tud támaszkodni rájuk. Ebben az értelemben az egyének saját teljesítőképességük legfőbb konstruktőrei. Optimális esetben a szervezett oktatás során elsajátított készségeiket sikeresen vegyítik saját, a munkahelyen megszerzett tapasztalataikkal. Azzal, hogy színesítjük az oktatási rendszer szolgáltatásait, kapcsolatot biztosítunk az ismeretszerzés különböző csatornái között, gazdagítjuk az iskolába lépés előtti tapasztalatokat, és a mobilitás számára minél nagyobb teret biztosítunk az embereket jobb helyzetbe hozzuk, hogy javíthassák alkalmazhatóságuk esélyeit és nagyobb befolyásra tehessenek szert életpályájuk irányításában. B. Hogyan válhat valaki alkalmazhatóvá? 1. A hagyományos minta: szerezd meg a szükséges bizonyítványokat Napjainkban az emberek elsősorban azért választják az általános irányultságú oktatási vagy képzési intézményeket, hogy megszerezzék a szükséges bizonyítványokat és hogy az oktatási rendszer keretein belül maradhassanak amíg csak az lehetséges. Valamennyi EU-tagországban azt a tendenciát tapasztaljuk, hogy hosszabbodik az iskolában eltöltött időszak. A társadalom azt igényli, hogy egyre több fiatal kerülhessen be a felsőfokú oktatási intézményekbe, vagyis hogy minél többen minél magasabb képzettséget szerezhessenek. Ez azokra a fiatalokra is érvényes, akik szakoktatási intézményekben tanulnak és esetleg már munkába is álltak. E fejlemény problematikussá teszi a szakoktatás társadalmi megítélését, minthogy az számos EU-tagországban csak mint második lehetséges választás jelenik meg, amellyel kapcsolatban szűkebbek a pályaválasztási lehetőségek. Gyakori jelenség a fiatalok között, hogy még azon az áron is általános irányultságú oktatási intézménybe mennek, hogy túlképzettek lesznek munkahelyükön. A fiatalok ilyen magatartását ésszerűnek kell neveznünk, minthogy az oktatásban eltöltött évek száma és a bizonyítvánnyal alátámasztott képzettség még ma is messze a legjobb "útlevél" a foglalkoztatáshoz. Társadalmi szempontból ugyanakkor ez több problémát is felvet. Azok a fiatalok, akik alacsonyabb szintű 19
képzettséggel rendelkeznek, be kell, hogy érjék alacsonyabban kvalifikált munkakörökkel, mint amire vágynának. E "dominó effektus" azokat is érinti, akik szinte semmilyen bizonyítvánnyal nem rendelkeznek. E folyamat tehát a társadalmi kirekesztés fontos tényezőjévé válik. Ugyanakkor a túlképzettség szintén gátjává válhat annak, hogy valaki megfelelően haladjon előre pályáján. Az Európai Unió országainak többségében az iskolai bizonyítványok arra szolgálnak, hogy kiszűrjék a legtehetségesebb diákokat, akikből aztán vezetők lesznek a közigazgatásban, a magánszférában, a kutatóintézetekben és a tantestületekben. Egyes országokban a bizonyítványok szinte az egyedüli viszonyítási eszközök a diákok rátermettségének a megállapításához, minek következtében sok fiatal mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több évet töltsön el a különböző tanintézményekben és hogy bejusson még a legnagyobb versenynek kitett szakokra is. Sok országban egy-egy dolgozó helyét a vállalati hierarchiában kifejezetten az határozza meg, hogy milyen diplomával rendelkezik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy bármennyire logikusnak tűnik is, az hogy ilyen szoros kapcsolódás van az iskolai bizonyítvány és a dolgozó munkahelyi státusza között, ez jól mutatja a munkaerőpiac belső rugalmasságának hiányát. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a fenti mechanizmussal a társadalom "blokkolja" számos tehetséges ember karrierjét, olyanokét is, akik ugyan jelentős innovációs érzékkel rendelkeznek, de nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni az összes idevágó elvárásnak. A fenti mechanizmus következtében olyan vezetői elit jön létre, amely nem tükrözi hűen a teljes rendelkezésre álló humán erőforrás kínálatot. E véleményt több, a közelmúltban végzett tanulmány is alátámasztja. E tanulmányokból kiderül, hogy jelenleg a felső vezetői és vezető értelmiségi rétegekben kritérium, hogy azok tagjai valamelyik, úgynevezett "jó iskolában" szerzett diplomával rendelkezzenek. Ezzel persze nem akarjuk azt mondani, hogy a különböző diplomák megszerzése az érvényesülésnek nem érvényes módja. Természetesen tovább kell folytatni az EU-tagországok azon erőfeszítéseit, hogy erősítsék a hagyományos iskolai rendszert, amelyet a Közösség a SOCRATES és a LEONARDO programokon keresztül támogat is. Emellett azonban a lehető leghatékonyabban ki kell használnunk azokat a készségeket és képességeket is, amelyeknél nem nézünk arra, hogy azokat milyen iskolában sajátították el. Tágabb teret kell nyújtanunk ahhoz, hogy ki-ki kibonthassa a benne rejlő képességeket. Ehhez jobban ki kell elégítenünk az egyének, az üzleti élet és a termelés igényeit. Az érvényesülési mechanizmus váljék nyitottabbá és rugalmasabbá. Kapjon minél több támogatást az egész életen át tartó tanulás és a készségek folyamatos elsajátítása. 2. A modern minta: beilleszkedés egy olyan hálózatba, amelyben természetes az együttműködés, az oktatás, a képzés és a tanulás Ahhoz, hogy az emberek nagyobb önállósággal dönthessenek készségeik és képességeik kialakításáról, könnyebbé kell tenni számukra, hogy bekerülhessenek az intézményes képzési rendszerbe. Ehhez a nagyközönségnek jobban meg kell ismernie az iskolai 20