GAZDASÁGPOLITIKA Óravázlatok

Eszterházy Károly Főiskola Gazdaságtudományi Kar prof. dr. Papanek Gábor gpapanekmex@gmail.com GAZDASÁGPOLITIKA Óravázlatok Eger 2014 1

Eszterházy Károly Főiskola Gazdaságtudományi Kar 3300 Eger, Egészségház u. 4. www.ektf.hu Ez úttal is megköszönöm dr. Kádek István tanár úrnak a jegyzet összeállításához lektori véleményével adott segítségét, valamint dr Dávid Lóránt dékán úrnak és dr. Csáfor Hajnalka dékán-helyettes asszonynak a megjelentetéshez nyújtott támogatását. dr. Papanek Gábor 2

Tartalom 1. Bevezetés.... 5 1.1. A tárgy indoklása... 5 1. 2. A tantárgy tartalma... 6 1.3. A tantárgy kifejtésének módszerei... 7 2. Vezetési alapelvek... 9 2.1. Az alapfogalmak... 9 2.2. A vezetés fő funkciói... 11 2.3. A gazdaságpolitika minősége, minősítése... 15 3. A gazdaságpolitika közgazdasági alapjai... 17 3.1. Fogalmi tisztázás... 17 3.2. A gazdaságpolitika céljai.... 18 3.3. A célok megvalósítása érdekében alkalmazható technikák.... 21 3.4. A gazdaságpolitika kidolgozása. A cél szentesíti az eszközt?... 24 3.5. Közgazdasági alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai döntések... 25 4. Gazdasági fejlődés és gazdaságfejlesztés... 27 4.1. Növekedés és (fenntartható) fejlődés.... 27 4.2. A gazdasági haladás trendjei... 29 4.3. A nemzetgazdasági folyamatok elemzési és előrejelzési technikái... 31 4.4. Az előrejelzés helyességének ellenőrzése... 33 5. A gazdaságfejlesztés gyakorlata... 37 5.1. A fejlesztéspolitika céljai... 37 5.2. A gazdaságfejlesztés verseny-semleges módszerei... 37 5.3. A szelektív technikák... 39 5.4. Kutatás-fejlesztés, innováció... 42 5.5. A fejlesztés korlátjai... 45 6. Külgazdaság-politika... 47 6.1. A nemzetközi munkamegosztás (együttműködés)... 47 6.2. A fizetési mérleg... 48 6.3. Külgazdasági integráció... 49 7. Gazdaságfejlesztés Magyarországon... 53 7.1. A magyar gazdaság főbb jellemzői... 53 7.2. A hazai gazdaságfejlesztési politika fő dokumentumai... 54 7.3. A magyar gazdaságfejlesztés... 55 8. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése I.... 59 8.1. Intézményfejlesztés... 59 8.2. A hagyományos verseny-semleges gazdaságpolitika... 61 8.3. A magyar külgazdasági kapcsolatok... 63 8.4. K+F és innováció Magyarországon... 65 9. A magyar gazdaság üzleti környezetének fejlesztése II.... 69 9.1. A közjavak megőrzése és gyarapítása... 69 9.2. Kkv politika... 69 9.3. Ágazati politikák... 70 9.4. Regionális fejlesztés... 75 Irodalom... 77 A főbb fogalmak definícióinak a lelőhelye... 79 A gyakorló feladatok megoldása... 81 3

4

1.1. A tárgy indoklása 1. Bevezetés. Ebben a részben a tanulás feladata: a gazdaságpolitika néhány államban kialakult sajátosságainak áttekintése. A világ országaiban sokféle gazdaságpolitika érvényesül. Már a közgazdaságtan első nagy művében Adam Smith is azt a kérdést feszegette ugyan, hogy mely hatásokra alakul a nemzetek gazdagsága, a kérdésre azonban a könyv megírása óta eltelt évszázadok ellenére máig sem alakult ki általánosan elfogadott válasz. Az elmélet képviselői sem jutottak közös álláspontra. A nézetek változatosságát a közismert nemzeti sajátosságokat kiemelő alábbi rövid áttekintés is szemléltetheti (de regionális, illetve nemzetközi intézmények által érvényesített törekvésekre is hivatkozhatnánk). A világgazdaság jelenlegi vezető állama, az USA piacgazdasági alapokon áll és általában kerüli az állami beavatkozást. Törekszik a GDP növelésére, de figyelembe veszi az aktuális vezetés (párt) újraválasztásának szempontjait. Eszköztárában Keynes óta általában a ciklus-szabályozási célú monetáris, fiskális, szociális és külgazdasági politika kapják a legfontosabb szerepeket (lásd az óravázlatok 3.3.1. pontját). Szükség esetén nem habozik azonban egyes szelektív technikák alkalmazására. A monopol-ellenességnek évszázados hagyományai vannak. Versenyképességük gondjainak a hatására 1980-ban elfogadták a (szövetségi támogatással szerzett) szellemi tulajdon védelem (5.4. pont) erősödésére vezető Bayh Dole törvényt. 2002-ben, az ENRON mérleghamisítási botrányát követően a felelős vállalatirányítás (5.1.2. pont) szabályait rögzítő Sarbanes - Oxley törvénnyel hadat üzentek a csalásoknak, a korrupciónak is. A szociálpolitika terén azonban az öngondoskodással kapcsolatos hagyományaiknak megfelelően, de ma is zajló nagy viták keretében csak a leghátrányosabb helyzetű egyes rétegeket támogatják (3.3.1. pont). A külgazdasági politikában a szabad kereskedelem hívei. Az EU ma legerősebb gazdaságában, Németországban, pontosabban annak nyugati részében, a volt Német Szövetségi Köztársaságban a korábbi centralizált gazdaságirányítást a világháború elvesztésének következményeként piacgazdasági elveken alapuló (kereslet-orientált) gazdaságpolitika váltotta fel. A romokban heverő országban azonban a sürgető igényeknek megfelelve, s K. Adenauer kancellár kezdeményezésére - L. Erhard ún. szociális piacgazdaságot kísérelt meg kialakítani. A központi tervezést (USA-barát meggondolásokból) határozottan elutasították, s támogatták ugyan a magántulajdont, a vállalkozás szabadságát és a tisztességes versenyt, de (eltérve a német kartellek hagyományaitól és az USA öngondoskodásra vonatkozó szigorú követelményeitől) megakadályozták a monopóliumok kialakulását és, bár szigorú költségvetési politikát követtek, garantálták, majd mindenkor meg is teremtették a gazdaságilag gyengék szociális ( pl. egészségügyi, munkanélküliségi, nyugdíj-) biztonságát is (3.3.1. pont). E politika gyors sikerre vezetett, az 1960-as években a gazdaság talpra állásának ún. német csodáját eredményezte. Gazdasági problémák csak az 1990-es évektől, az újraegyesítés hatalmas költségeinek finanszírozása miatt jelentkeztek, amelyeket A. Merkel kancellár a munkaerő-gazdálkodás rugalmasságának a növelésével és a korábbiaknál szigorúbb költségvetéssel oldott fel. A piacgazdasági kereteken belüli szociális gondoskodás terén a XX. század második felében a korábban igen szegény Svédország a németeknél is messzebb ment, mikor az ún. jóléti állam (3.3.1. pont) kialakítására törekedett. Kiváló munkaerő-kínálata révén az ezredfordulóra a világ egyik leggazdagabb gazdaságává vált. A 2000-es években azonban a magas jóléti kiadások finanszírozása így is a költségvetési korlátokba ütközött. Az elmúlt néhány évtizedben a piacgazdasági elvek és az erős állam igen sikeres kombinációja alakult ki a gyarmati sorból felszabadult Szingapúrban. Lee Kuan Yew, aki több mint 30 évig volt a városállam miniszterelnöke, jól fizetett elit bürokratái közreműködésével stabil közrenden alapuló (pl. csaknem korrupciómentes, 5.1.2. pont), igen magas megtakarítási hajlandóságot elért, s a külföldi tőkét is vonzó piacgazdaságot hozott létre. A jelentős tőke-kínálat és a szorgalmas munkaerő nyomán Szingapúr egy emberöltő alatt a harmadik világba tartozó országból fejlett (a magyarnál magasabb GDP-vel rendelkező) gazdasággá vált. Megjegyezzük, hogy sokban hasonlóak az Afrika sikerállamából, Botswanából származó gazdaságpolitikai tapasztalatok. Az önállóvá vált angol protektorátus több törzsből származó vezetői többé-kevésbé közösségi vagyonként kezelték és igen kis korrupcióval - gazdaság-, illetve infrastruktúra-fejlesztésre fordították az újonnan nyitott gyémánt-bányák hozamait. Az ország lakosságának az életszínvonala így 30 év alatt az őskoriból a közép-európaiakéhoz hasonlóvá vált. Az 1990-es évtizedforduló idején a szovjet befolyástól megszabadult kelet-európai államok igen gyorsan felszámolták a rájuk kényszerített központi gazdaságirányítást és megkezdték a piacgazdaság újjáépítését. A váltás gazdasági következményei (különösen ott, ahol ez nem eredményezte a vezető réteg leváltását) az eltelt idő rövidsége miatt ma még csak igen hozzávetőlegesen értékelhetők. 5

A világ legnagyobb népességű, s Mao Ce Tung alatt még a világ egyik legszegényebb államában, Kínában a gazdaság területén szintén erősek a centralizáció hagyományai. 1978-ban azonban az ezekkel kapcsolatos tragikus tapasztalatok hatására részben központilag tervező, részben piaci elveken működő gazdaságot alakítottak ki. A vállalkozók szabad kezet kaptak a beruházási és termelési döntésekben, s részben a munkaerőgazdálkodásban és az értékesítésben (az árképzésben) is. A hatalmas piac számos szegmensébe a külföldi tőkét is beengedték. A változások eredménye kiugróan gyors növekedés lett, ami azonban jelentős korrupcióval és hatalmas környezetszennyezéssel párosult. A központi tervezés szülőhazájában, Oroszországban hatvan éve, Sztálin halála (1953) óta kísérleteznek a decentralizációval. A fél-megoldások folyamatos romláshoz, majd az 1990-es évtized elején a Szovjetunió széteséséhez vezettek. Az utóbbi évtizedben megindult ugyan a stabilizáció, de a nemzetgazdaság jövője (különösen az ukrajnai kaland után) igen bizonytalan. Napjainkban kizárólag Észak-Koreában van a gazdaság minden részletére kiterjedő központi tervezés és irányítás; ami a lakosság drámai szegénységével, éhínséggel párosul. Úgy véljük, a vázoltakban rejlő változatosság önmagában is a tárgy tanulásának fontos indoka, hiszen a modern gazdaságban minden munkavállalótól, sőt, minden állampolgártól elvárható, hogy fő vonalaiban ismerje a gazdasági folyamatokat, s értse a gazdaságvezetés törekvéseit. További érv a tanulás melletti, hogy a magyar alap- és középfokú oktatás során a tanulók jóval kevesebb gazdasági ismereteket sajátítanak el, készségeket tudnak kialakítani, mint versenytársainknál, s a gazdasági életben való részvételre a felsőoktatás sem kellően készíti fel a hallgatóit. Ez ugyanis hatalmas hátrány a nemzetközi versenyben. Ugyanakkor bízunk abban, hogy a tananyag elsajátítói állampolgárként (jobban) értik majd a kormányzat tevékenységét, törekvéseit, s így, ha kisvállalati menedzserek lesznek, hasznos következtetéseket vonnak le a makro-gazdasági jelenségekből, ha viszont nagyvállalat, vagy netán kormányzati szerv dolgozói lesznek, céltudatosan alakítják is a gazdaságpolitikát (az áthallgató tanárok pedig a főbb tudnivalókat továbbítják tanulóiknak is). Gyakorló kérdés a fentiek megtanulásának támogatása céljából: Melyik állam kezdeményezte az ún. jóléti állam megteremtését? Anglia Japán Kína - Németország Svédország - USA 1. 2. A tantárgy tartalma A következő részben a tanulás feladatai /1/ a gazdasági ismeretek két fő témakörének a megismerése, s./2/ annak megértése, hogy a megalapozott gazdaságpolitikai tudás elsajátításához elkerülhetetlen az e politika gyakorlatában elkövetett hibák tanulmányozása is. A gazdaságpolitika politika (azaz a kormányzatnak, vagy ellenzékének az általa irányítani kívánt társadalom befolyásolását célzó tevékenysége), mely zömében makro-ökonómiai témákra tér ki. Tárgya konkrétabban a gazdaság befolyásolásának céljai, illetve eszközei, egyrészt az ezekkel kapcsolatos koncepciók, másrészt a tényleges gyakorlat és ennek tapasztalatai.. A gazdasági ismeretek körében egyrészt a nagy térségek, mindenek előtt a nemzetgazdaságok gazdasági folyamatait tárgyaló makro-ökonómia, másrészt a gazdálkodó egységek (pl. vállalatok) tevékenységével foglalkozó mikro-ökonómia különböztethető meg. Primitíven szólva a makro-ökonómia azzal foglalkozik, mitől szegények, vagy gazdagok s hogyan lehetnének gazdagabbak az egyes térségek, pl. országok. A mikro-ökonómia viszont arra tanít, hogyan segíthetjük, hogy vállalatunk sikeres legyen (s ezzel lehetővé tegye számunkra, hogy mi is az elvárásainknak megfelelő életszínvonalon éljünk). Az óravázlatokban többnyire egyes aktuális nemzetgazdasági témákat tárgyalunk. Előbb a vezetéselméletnek és a makro-ökonómiának a gazdaságpolitika számára fontos elveit tekintjük át, majd törekszünk szakszerű, s mégis közérthető áttekintést adni a gazdaság állami befolyásolásának motivációiról és eszközeiről. Kiegészítésként részletesebben szólunk a magyar nemzetgazdaság helyzetéről, perspektíváiról. Minden tárgyalásra kerülő tárgykörben vázoljuk a kívánatos gazdaságpolitika lényegét, fő jellemzőit rögzítő (ún. normatív) elméleti alapokat. Áttekintjük (egy-egy publikáció leíró vizsgálatait is bemutatva) a magyar gyakorlat fő jellemzőit. Ennek keretében - a hazai oktatásban kivételes módon - kitérünk a nemzetközi és a magyar gazdaságban fontosnak tartott időszerű problémák jeleire és feltárási technikáira (a gondok tüneteire és diagnózisuk módszereire) is, valamint törekszünk utalni. a bajok lehetségesnek vélt megoldásaira (a terápiára, más megközelítésből: a best practice-ra) is. 6

Más szóval, megkísérlünk választ adni a következő kérdésekre: hogyan kell(ene) a gazdaságpolitikának működnie, miként állapítható meg, hogy valójában hogyan működik, melyek a gyakorlat tipikus (magyar) hibái, s esetenként a legnehezebb feladatként megpróbálunk rámutatni arra is, milyen módszerek ajánlhatók a hibák megelőzésére illetve elhárítására. Úgy véljük, a tematika most jelzett kiegészítése jelentősen bővíti a kifejtettek gyakorlati hasznosítási lehetőségeit. A mai main stream gazdaságelmélet ugyanis pl. Coase (1974), Krugman Obstfeld (2003) szerint is széles körben tartalmaz a gyakorlattal semmilyen kapcsolatban nem álló téziseket, ezt azonban a gazdaságpolitika gyakran nem veszi figyelembe. A vezetéselmélet tétele értelmében azonban a hiba feltárása és kijavítása a szervezeti tanulás fő formái. Az ún. egy hurkú tanulás során a hibát feltárják és javítják. Az ennél többnyire hatékonyabb kéthurkú tanulás esetén pedig a feltárást és a javítást a rendszer kiigazítása is követi (Lásd: Argyris, 1976). A hibák elemzése tehát kijavításuk első lépésévé válhat. Már most jelezzük azonban, hogy a hiba-elhárítási javaslatainkat mindig igen óvatosan fogalmaztuk meg. Látni fogjuk ugyanis egyrészt azt, hogy az elmúlt évtizedekben többször elhangzottak már a gazdaságpolitika megújításával kapcsolatos ígéretek, de az eddigi gyatra megvalósítási kísérletek (olykor némi eredmény után) végül szinte mind kudarccal végződtek. Másrészt azt is, hogy a tárgyalni kívánt témakör számos eleme élesen vitatott, gyakran nincsenek minden esetre ajánlható legjobb megoldások, s a célszerű tennivalókat mindig az adott eset lehetőségeit megvizsgálva kell megtalálni. Ezért célunk csak az, hogy segítsük az eligazodást az adott, igen bonyolult összefüggés-rendszerekben. Gyakorló kérdések Sorolja fel a gazdasági ismeretek körébe tartozó ismeret csoportokat! Az alábbi témák közül melyik sorolható a makro-ökonómia tárgykörébe? a tulajdonhoz fűződő jogok ismertetése a nemzetgazdaság állami befolyásolásának módszerei a monopolvállalatok árképzése a paprika hamisítás szankciói a demográfiai trendek befolyásolása Miért segíti a gazdaságpolitika tanulását a gyakorlat hibáinak a tanulmányozása? mert megakadályozza a tananyag félreértését - mert segíti a politikusok bírálatának megértését mert támogatja a tananyag fejlődési irányainak megértését mert segít a gazdaságpolitikai hibák kijavítási módszereinek a meghatározásában Véleménye szerint elégedettek lehetünk, ha a kormányzat kijavítja a gazdaságpolitikai gyakorlatban jelentkező hibát? igen, mert ez az indokolt önkritikaként értékelhető - igen, mert így a gyakorlat hibátlan nem, mert a hiba miatt a deklarált önkritika is szükséges lenne nem, mert a rendszer kiigazításával a hiba ismételt jelentkezését is meg kell akadályozni nem, mert a hibáért felelőst meg is kell büntetni 1.3. A tantárgy kifejtésének módszerei A jelen pont tanulásakor a feladatok /1/ a definíció gyakran nem tudott - fogalmának ismerete és /2/ képesség kialakítása a formailag helyes definíció megfogalmazására, /3/ annak megértése, hogy az állítások bizonyítása kötelező és /4/ a bizonyítási módszerek két fő csoportja közti különbség megértése, végül /5/ annak ismerete, hogy melyek a társadalomtudományi vizsgálatok fő módszerei és hogy /6/ mi a reprezentatív minta fogalma. Tantárgyunkban általában a közgazdasági elemzések hagyományos technikáit alkalmazzuk. Ennek keretében azonban felhasználunk néhány a tudományterület hazai publikációiban sajnálatosan ritkán érvényesített logikai alapelvet is. Nevezetesen: Témáink kifejtése során törekszünk figyelembe venni, hogy a logika szabályai szerint a definíciónak két eleme van: előbb közli, hogy a meghatározni kívánt fogalom milyen nagyobb fogalmi körbe tartozik, majd jelzi, hogy a fogalomnak melyek a fogalmi kör más elemeitől eltérő sajátosságai. Mivel a használt fogalmak tisztázása nélkül az anyag nem megérthető, javasoljuk, hogy a tanulás során koncentráljanak a definíciók pontos elsajátítására. Segítségként a fogalmak első említésekor elnevezésüket piros betűkkel szedjük. A fogalmi meghatározások után összefoglaljuk az adott témakörök legfontosabb megállapításait, összefüggéseit (s könnyebb felismerésük érdekében a legfontosabbakat bekeretezzük).mindenkor törekszünk kielégíteni az igényes elemzésekkel szemben támasztható azon igényt, hogy a közölt megállapítások bizonyítást is nyerjenek, mivel a hétköznapi (azaz: nem tudományos igényű) ismeretszerzés során számos hibát követhetünk el; megfigyeléseink lehetnek pontatlanok, vagy tévesek, tapasztalatainkat túl széles körre általánosíthatjuk, következtetésünk is lehet hibás is stb. A bizonyítás módszereinek két fő típusa van: az indukció egyes megfigyelések nyomán általánosabb megállapításokat fogad el, a dedukció az általános elmélettel egyező részlet-megállapításokat tekinti igazaknak. Miként pedig ez már a XIX. századi módszertani vitában (lásd pl. Heller 1937, 318-322. 7

oldal) megállapítást nyert, a legtöbb gazdasági ismeret (a társadalmi folyamatok bonyolult valószínűségi jellege miatt) csak tendenciájában igaz, s így csak akkor tekinthető helytállónak, ha mind induktív, mind deduktív módon igazolható. A társadalomtudományok esetében az indukcióhoz szükséges megfigyelések információi gyakorlati tapasztalatokból, helyszíni szemlék megállapításaiból, dokumentumok elemzéséből, a könyvelésből, statisztikákból, esettanulmányokból, interjúkból, felmérésekből, szakirodalom-feldolgozásból, sajtóközleményekből, matematikai modell-számításokból stb. nyerhetők. A felsorolt technikák részletesebb leírását adja pl. Babbie (1998). Az indukciós általánosítás mindenkor csak szigorú feltételek megléte esetén megalapozott: csak abban a két esetben vitathatatlan, ha vagy /1/ reprezentatív (a vizsgált téma szempontjából azonos jellegű egyedekből álló alapsokaságból véletlenszerűen kiválasztott, elegendő számú egyedet tartalmazó és az alapsokaságéval egyező megoszlású) minta tapasztalatain alapul, vagy /2/ ha valamely általános érvényű állítást egyértelműen cáfoló akár egyetlen (!) - példát mutatunk be. E feltételek társadalomtudományok esetén ritkán teljesülnek, ezért általánosítási törekvések esetén mindenkor nagy körültekintéssel kell eljárni. A tananyagban közölt állítások (többnyire bonyolult) bizonyítását azonban, bár fontosnak tartanánk, sokszor nem lesz módunk bemutatni. A bizonyítások adott esetben lehetséges módszereire viszont, ha lehet, utalunk. A források említésénél törekedünk elkerülni azt a ma terjedő gyakorlatot, amely a régi szerzők teljesítményeire nem tér ki, csak az utóbbi néhány év publikációit említi. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a tananyagok szerzőinek kötelessége a szakmai hagyományok ápolása. Jeleznünk kell azonban, hogy szakirodalmi hivatkozásaink - még sok helyütt hiányosak. A kifejtettek elsajátításának megkönnyítése érdekében a fejezet-részek végén a főbb tudnivalók áttekintését, megértését segítő gyakorló kérdéseket is megfogalmazunk. Anyagunkból az ezekre adandó válaszok kiolvashatók s az óravázlatok végén a kérdésekhez illesztve is megtalálhatók. A téma iránt mélyebben érdeklődők számára pedig a fejezetek végén néhány nehezebb, a megszerzett tudást ellenőrző kérdéseket is megfogalmazunk. Végül megjegyezzük, hogy a jelen óravázlatok egyes fejezeteiben, illetve a Hol előnyös a (közgazdasági) tudás a vállalatvezetésben? című anyagban vannak azonos részek is. A gazdaságpolitikának, illetve a vállalatvezetésnek egyes alapelvei ugyanis egyeznek, s mivel a két tárgy hallgatói nem azonosak, e részeket mindkét helyen szerepeltetnünk kellett. Gyakorló kérdések: Megfelelő-e a következő definíció: az indukció egyes megfigyelések nyomán általánosabb megállapításokat fogad el? igen nem Soroljon fel példákat a hétköznapi ismeretszerzés lehetséges hibáira! Az indukció definíciójának a megfogalmazásakor azt is rögzíteni kell, hogy e fogalom a bizonyítási módszerek egyik típusa? igen nem Mondjon példákat a társadalomtudományi vizsgálatok módszereire! Helyesen jellemzi-e a mai magyar főiskolai hallgatók alkohol-fogyasztási szokásait azon megállapítás, amelyet 163 hallgatónő megkérdezése alapján fogalmaztunk meg? igen nem, mert a megkérdezettek száma kevés nem, mert a csak nőkből álló minta nem reprezentálja a főiskolai hallgatók alapsokaságát - nem, mert e megállapítás sértő a megkérdezettekre. Ajánlott irodalom: A mélyebb elméleti tudásra törekvők számára Samuelson, P.A. Nordhaus, W.D. (1993) művének tanulmányozását ajánljuk, melyet a gazdaságpolitika témakörében is a világ (egyik) legjobb tankönyvének ítélnek. A magyar gyakorlat részleteiről viszont pl. a Bod (2002) munkában található sok érdekes információ. A társadalomtudomány módszereit illetően Babbie (1998) műve a legjobb magyar nyelvű kézikönyv. Ellenőrző kérdések: Mely, az elméleti alapokon túlmenő témákra célszerű kiterjeszteni a gazdaságpolitika tananyagát és miért? Mi a definíciók kívánatos tartalma? Ismeretük (dolgozatokban: ismertetésük) miért fontos? Feladat a diagnózisnak és a terápia-kijelölésnek a gyakorlására: Vázolja a magyar gazdaság helyzetére vonatkozó friss párt-álláspontokat! 8

2. Vezetési alapelvek A politika görög eredetű szó, mely eredetileg a városállam (polisz) közéletében, közös ügyeinek az intézésében való részvételt jelentette. Tárgyunk értelmezésében a gazdaságpolitika - a makrogazdaság kormányzati befolyásolása szintén vezetési tevékenység. Ebből következően tárgyalása, s a gazdaságirányítás tevékenységeinek megértése, illetve az ezekben való részvétel vezetéselméleti ismereteket is igényel. 2.1. Az alapfogalmak Ebben a pontban a tanulás feladatai /1/ a vezetés fogalmának a megértése, /2/ a gazdasági vezetés legegyszerűbb modelljében szerepeltetett három fő rendszer-elemnek és /3/ a vállalat, illetve a vállalkozás fogalmai közti különbségnek a megismerése, valamint /4/ az állami döntéshozatalban résztvevők tisztázása. 2.1.1. A politika mint vezetés (management) A vezetés némi egyszerűsítéssel pl. az irányítás, szabályozás stb. kifejezéseket is a vezetés szó szinonimáinak tekintve - valamely folyamatnak, vagy adott személy(ek), szervezet(ek) tevékenységeinek befolyásolása valamely cél(ok) érdekében (ahol az említett folyamat bármi lehet). A gazdaság kormányzati befolyásolásának fő összefüggéseit az informatikában (illetve a rendszer-elméletben) gyakran ábrázolják az 2.1/a ábrán látható módon; azaz arra utalva, hogy a befolyásolásra vonatkozó döntéseket mindig az irányított folyamat, tevékenység eredményeit figyelembe véve kell meghozni. Ez a séma azonban számos döntésnél félrevezető. A hadászatban pl. egyetlen határozat sem hozható az ellenség tevékenységének ismerete nélkül, ezért ott inkább az 2.1/b ábra az irányadó. A gazdasági döntések fő összefüggései viszont legtöbbször az 2.1/c ábra révén kerülnek bemutatásra; e séma a döntéshozót arra figyelmezteti, hogy a határozatok piaci (lakossági, vállalati) fogadtatásának a figyelembe vétele minden döntésénél kulcsfontosságú tennivaló. 2.1. a-c) ábrák. A rendszer-fogalom néhány modellje a) A visszacsatolást tartalmazó rendszer hagyományos ábrázolása szabályozó információ szabályozott folyamat inputok szabályozás mérés outputok b) Rendszer a harcászatban A parancsnok ütközet A hadsereg B hadsereg hadfelszerelés B parancsnok c) Gazdasági rendszer állam családok vállalatok fizetés, termékek munkaerő, pénz Forrás: Saját ábra szakirodalmi közlések alapján 9

Ábránk arra mutat rá, hogy a vizsgált rendszerben három (sokféle módon kapcsolódó) fő elem-típus van; az állam a családok, valamint a vállalatok; s az állam az utóbbiak tevékenységét befolyásolja ( szabályozza ). Figyeljük meg továbbá, hogy sémáink a rendszerelmélet szokásos felfogásmódjának megfelelően - semmit nem közölnek arról, milyen belső folyamatok vannak a jelzett al-rendszerekben (pl. a hadseregeknél, illetve az államnál vagy a vállalatoknál). A vezetés csak a rendszer kimeneteit figyeli, s az e mérésekből származó információk alapján magát a rendszert (így a rendszer-elemeket), illetve a bemeneteket (s ezzel az elemek közti folyamatokat) szabályozza. Már itt jelezzük, hogy értelmezésünk szerint az 1/c ábrán is szerepeltetett vállalat (enterprise, firm) szónak nem szinonimája a vállalkozás (entrepreneurship) kifejezés. Óravázlatunk szövegeiben a vállalat mindenkor egy szervezet, a vállalkozás viszont egy cselekedet - vagy egy vállalat alapítása, vagy egy vállalaton belüli innováció, pl. egy új termék piaci bevezetése. A két jelzett fogalom fenti megkülönböztetésének a gyakorlat számára kiemelkedően fontos üzenete van, ezzel ugyanis reflektorfénybe állíthattuk, hogy a kisvállalkozás támogatás magyar szlogenje valójában vállalati támogatást takar, s tényleges vállalkozás támogatás gazdaságunkban nincs is. 2.1.2. A politika- csinálók (azaz a politikusok más elnevezéssel: a politika szereplői, aktorai ) Nehezen megválaszolható kérdések, hogy kik csinálják, s kiknek kellene kidolgozniuk és megvalósítaniuk a gazdaságpolitikát. Már Platón és Arisztotelész, majd sokan mások is értekeztek arról, hogy a politikában az egyszemélyi, vagy a közösségi vezetés a célszerűbb-e. Ennek ellenére a kérdés máig nincs eldöntve; annak ellenére sem, hogy a gazdaságpolitika jellegét olykor alapvetően befolyásolja, milyen felfogás érvényesül az adott helyen és időben az állam gazdasági beavatkozásának mélységéről és eszközrendszeréről. Korunkban többnyire az a hivatalos álláspont, hogy a közügyekben mindenkinek joga, sőt kötelesség részt venni, de számos országban sokan ma is úgy vélik, hogy az aktuális bajok orvoslása csak egy új Vezetőtől várható. Az egyszemélyi vezetésnél többnyire nem kérdés, hogy ki vezet. Az eredmény olykor, pl. Marcus Aurelius római császár, vagy a magyar Mátyás király tevékenységénél kedvező, máskor, így a Führer (Hitler), a Gazda (Sztálin), vagy a nagy kormányos (Mao Ce Tung) esetében tragikus, amiért a vezetőn kívül legfeljebb a tanácsadók, talpnyalók dicsérhetők vagy bírálhatók. A társadalmi vezetésnél a helyzet bonyolultabb. Itt a gazdaságpolitikát megalapozó elemzések és döntési variánsok többségét szakértők dolgozzák ki, a (fontos) döntések pedig testületekben születnek. Olykor, pl. az angol forradalom, vagy az amerikai függetlenségi küzdelmek esetén e megoldás is kiváló volt, máskor viszont, pl. a francia forradalom során kialakult káoszban, vagy a Hitlernek teret nyitó német parlamenti demokrácia esetében tragédiára vezetett. A vezetés e formájánál igen nehéz azonban megmondani, hogy valójában személy szerint kit illet dicséret, illetve hogy ki és mit hibázott. A kérdéskör iránt érdeklődők figyelmét a téma hatalmas szakirodalmából a Samuelson Nordhaus (1993) tankönyv III. kötetének Közösségi választás című fejezetére hívjuk fel. A lényeg gyors megértése céljából azonban itt inkább N. Parkinson [1964] híressé vált tan-példáját idézzük, mely szerint a nagy (pénzügyi) döntéseket gyakran olyan illetékes bizottságok készítik elő és hozzák, amelyeknél egyes tagok nem is értenek a napirenden szereplő témákhoz, mások nem (nem csak) a gazdasági racionalitás és a közgazdasági törvényszerűségek alapján, hanem érdekek, hatalmi ambíciók által vezérelve döntenek, aminek következtében az illetékes bizottság olykor kritika nélkül elfogadja a hatalmas ráfordításokat igénylő nukleáris erőmű beruházás terveit, s az illetékesek ennek megvitatása helyett a bicikli-tároló létesítés jelentéktelen témakörével foglalkoznak (i.m. 97-108. oldal). A témára többször (elsőként a 3.2.1. pontban) visszatérünk. Gyakorló kérdések: Válassza ki a jelen tantárgy szerinti vezetés tevékenységeit az alábbiak közül! villanyáram vezetése dróton - a gőznyomás szabályozása gőzmozdonyon automatával gépkocsi vásárlás - gépkocsi mosás gyorshajtás miatti büntetés elkerülése a rendőr lefizetésével gépkocsivezető vizsgáztatása gépkocsivezetői vizsga letétele - targonca vezetés a raktárban prémium szabályzat készítése prémium kifizetése - több gólos előny kézilabda mérkőzésen A nemzetközi szóhasználat a felsoroltak közül melyeket nevez vállalkozásoknak (entrepreneurship)? a kis szolgáltató cégeket a kis cégeket egy vállalat alapítását egy vállalat vezetését egy új termék kifejlesztését egy új termék piaci bevezetését egy termék reklámozását. Melyek a vállalati alrendszer legfontosabb bemenetei? S melyek a fő vállalati kimenetek? Miként írja le a makro-ökonómia a termelés, a családok és az állam kapcsolatrendszerét? (a feladat a fenti ábra lerajzolása emlékezetből) 10

N. Parkinson szerint mi a közösségi vezetés alapvető problémája? 2.2. A vezetés fő funkciói E részben a tanulás feladatai: /1/ a vezetési funkciók megértése, /2/ a tervezés fő tennivalóinak a megtanulása, /3/ a tervek típusainak áttekintése, /4/ a különböző időtávú tervek közti kétirányú kapcsolatok megértése, /5/ készség kialakítása egy Gantt diagram elkészítésére, /5/ Farkas debacker stratégia-típusainak, és /6/ annak megértése, hogy az együttműködés piacgazdaságokban is fontos, /7/ a HR munka fő tennivalóinak, valamint a gazdasági ellenőrzések néhány technikájának átismétlése. 2.2.1. H. Fayol csoportosítása A téma klasszikusa, Henry Fayol szerint a vezetésnek s így a gazdaságpolitikának - a funkciói (fő tennivalói): tervezés, szervezés, rendelkezés, koordináció, ellenőrzés. Súlyos következményekre vezető hiba, ha a vezető a felsorolt funkciók valamelyikét elhanyagolja. A tervezés a vezetés aktuális céljainak, illetve a cél elérése, megvalósítása érdekében felhasználandó eszközeinek a meghatározása. A szervezés a megvalósítás munkáját végző sokszor informális - szervezetek kialakítása (beleértve a szükséges létszám stb. megszerzését). A rendelkezés a megvalósításban résztvevő személyek informálása az elvégzendő feladatokról (ahol az informálás lehet utasítások kiadása is, de motiváció, azaz érdekeltség teremtése is). A koordináció a megvalósításban résztvevő személyek tevékenységének összehangolása. Az ellenőrzés az angol control szó értelmének megfelelően nem csak az elérendő cél és a megvalósítás összevetését jelenti, hanem magában foglalja az ezen összevetés során feltárt problémák felszámolásához szükséges kiigazítást is. A vezetéselmélet modern alapelveit elsőként F.W. Taylor fogalmazta meg; felfogásmódjában valamennyi vezetési tevékenységnél abból kell kiindulni, hogy a gazdaság valamennyi szereplője homo oeconomicus (azaz teljesítményét javadalmazásához igazítja), s a vezető mindent tud, a dolgozók feladata pedig az, hogy végrehajtsák a vezető utasításait. Ezeket a nézeteket E. Mayo finomította, felhívva a figyelmet az emberek, illetve csoportjaik magatartását befolyásoló további, pl. társadalmi tényezőkre. Majd McGregor (1960) arra mutatott rá, hogy a tárgykörben két irányzat van, az ún. X elmélet szerint az emberek lusták, irányítani, s ha nem megfelelően tevékenykednek, büntetni kell őket, az Y elmélet szerint viszont motiváltak, ha egyetértenek tennivalóik célszerűségével, szívesen dolgoznak. Hasznos lenne, ha a vázoltak a gazdaságpolitikában is mindig érvényesülnének. 2.2.2. A tervezés A tervezést gyakran, a gazdaságpolitika kialakítását okvetlen egy előkészítő fázissal kell indítani. Nevezetesen meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a munkában mindazok részt vegyenek, akiknél ez indokolt; a gazdaságpolitikában e téren legtöbbször a decentralizált döntéshozatalnak az Unió által is fontosnak tekintett elve a szubszidiaritás elve - az irányadó. Fontos továbbá, hogy a tervezésben mindazoknak a véleménye figyelembe vételre kerüljön, akik az előirányzottak valamely eleme terén érdekeltek (stakeholderek). A szubszidiaritás elve az, hogy a döntéseket mindig ott célszerű meghozni, ahol ehhez a legtöbb információ áll rendelkezésre. Ez általában helyi szint, azaz az EU ajánlás követése általában erős decentralizálást jelent. Lásd pl.: Horváth Gy. Lóránd B. (2012). Az elméletnek általánosan elfogadott álláspontja, hogy a gazdaságpolitika kialakításának (szorosan vett) tennivalói: /1/ az adott gazdaság helyzetének és a perspektíváinak a felmérése; csak e munka megállapításaira alapozva hozhatók ugyanis megalapozott döntések, /2/ döntés az adott helyzetben elérni kívánt fő célokról, majd /3/ a megvalósítás módjáról azaz az eszközökről. S így a gazdaságpolitikai dokumentumok három fő része (is) a kiinduló helyzet- és perspektíva-elemzés, majd a célok, s ezt követően az eszközök ismertetése. A tervezés elveit követően többnyire a gazdaságpolitika is több lépésben - hosszú-, közép- és rövidtávú koncepciókat megkülönböztetve - kerül kimunkálásra (s a középtávú politika elnevezése is gyakran stratégia, a rövidtávúé pedig operatív terv vagy taktika). Az operatív tervek legfeljebb egy, a stratégiák legtöbbször két-öt évre szólnak, a három-öt évnél távolabb tekintő koncepciók viszont már hosszú távúak. A jelzett politika-típusok közt szoros összefüggések vannak. Az operatív terveket általában az adott időpontban érvényes stratégiára, a stratégiákat viszont a hosszú távú koncepciókra építik. Mivel azonban mindezek a csak bizonytalanul előrelátható jövőre vonatkoznak, a racionális vezetés az idő előre haladásával nem okvetlen 11

törekszik a stratégia, még kevésbé a hosszú távú koncepciók teljesítésére, hanem időszakonként (pl. mindenkor egy-egy taktika időszakát követően) megvizsgálja, hogy még mindig helyesek-e a korábbi hosszabb távú döntései, s nemleges válasz esetén korrigál. Ezen vizsgálatok, valamint korrekciók munkálatait nevezik visszacsatolásnak (feedback). Az eljárás ún. folyamatábráját (flow-chart) a 2.2. ábrában adjuk meg. 2.2. ábra. A különböző időtávú tervek kapcsolatai S T A R T Vízió megfogalmazása igen Stratégia kimunkálása Taktika kidolgozása igen Taktika megvalósítása nem A vízió helyes még? Stratégiánk megfelelő még? igen Mi vezetünk még? nem nem STOP Forrás: szakirodalmi állásfoglalások alapján készült saját rajz Vegyük észre, hogy az adott folyamatábra technikai részletei is tanulságosak: az ábrán jelölve van a folyamat kezdete és vége, valamint a folyamat előrehaladásának az iránya. Megkülönböztettük (fekvő téglalapokba írva) a tennivalókat, illetve (ellipszisekben rögzítve) a döntéseket; s a tennivalóknak egy, a döntéseknek legalább két kimenetét. Ne feledjük továbbá, hogy a stratégia megvalósításának több éves időtartama alatt több taktikai lépésre kerül sor, azaz a taktika érvényessége idején a stratégia (illetve a hosszabb távú koncepciók) helyessége sokszor kerülhet felülvizsgálatra. A megvalósítandó politikai tennivalók áttekintésének különböző technikái ismertek. A legegyszerűbb módszer, ha a határidők és a felelősök megjelölésével egyszerűen felsoroljuk őket. A Gantt-diagram (angolul gyakran szintén flow-chart) ugyancsak a feladatok áttekintésére alkalmas viszonylag egyszerű technika. A két dimenziós ábrán a vízszintes tengelyen a megvalósítás idejét mérjük fel, majd fölötte sorról-sorra bejelöljük, hogy az egyes feladatokat mikortól meddig végezzük el. A diagram elkészítése minden EU projektben kötelező. A 2.3. ábrán egy példát mutatunk be, melyen (szürke színnel) az egy adott pillanatig elkészült munkákat is jelöltük. 2.3. ábra. Gantt diagram Mérföldkő Jelenlegi időpont Fekete téglalap: elkészült feladat; fehér téglalap: még el nem végzett feladat Forrás: szakirodalmi állásfoglalások alapján készült saját rajz Idő 12

A diagramban feltüntethetők a fontosabb tennivalók megvalósulását tanúsító ún. mérföldkövek (mile-stones) is. Ezek olyan, az adott határidőre elérendő eredmények (például dokumentumok, tervek elkészülte, létesítmények kivitelezése stb.), amelyeknél a megvalósulás könnyen ellenőrizhető, esetleg szimbolikus is. A stratégia-készítésnek fontos feladata a célok lehetőség szerinti számszerűsítése, kiemelten a megvalósulás hatékonyságának előzetes, ún. ex-ante értékelése is (ez az ún. megvalósíthatósági tanulmány; feasibility analysis). De sokszor annak az elemzése sem elhanyagolható feladat, hogy az előirányzott tevékenységek megvalósításával kellő ütemben haladunk-e a kívánt jövőkép felé. 2.2.3. A stratégia megvalósításának módszer-típusai Amint jeleztük, H. Fayol szerint e munka vezetési tennivalói a szervezés, rendelkezés, koordináció - és az ellenőrzés is. A szakirodalomban azonban számos más megközelítésű feladat-lista is található. A célok megvalósítása során elsőként a megvalósító szervezetet kell kialakítani. Mindenkor kulcs-kérdés a felelős vezető személye. Nagyobb gazdaságpolitikai feladatok esetén azonban a megvalósítók általában bonyolult hálózatok, amelyeknél az irányító hatóság létrehozataláról, az információs rendszer kiépítéséről, a finanszírozásról stb. kell gondoskodni. A gazdaságpolitikában (miként más vezetési feladatoknál is) kiemelten fontos a HR (humán-erőforrás) gazdálkodás is. Hiszen már a kb. 2000 éves, politikai tankönyvnek szánt, méltán világhírű szanszkrit Pancsatantra (Öt könyv) is többször kiemeli, hogy a vezető sikerének alapvető előfeltétele a jó munkatársak kiválasztása. S többször is figyelmeztet arra, hogy a folyton hízelgő nem jó munkatárs, sőt, a csak saját karrierjével törődő hízelgő a valós gondok elhallgatása miatt gyakran veszélyes, káros is. Az elméletben komoly nézeteltérések vannak a tekintetben (is), hogy a stratégiai törekvések keretében milyen kapcsolatokat célszerű kialakítani a gazdaság más szereplőivel. Napjainkban a legtöbb publikáció a versenymeggondolások fontosságát hangsúlyozza. A vezetés-elmélet képviselői azonban nem értenek egyet ezzel. Már az előbb említett Pancsatantra is élesen kiemelte, hogy a jó vezetőnek, célja elérésére törekedve, együttműködést kell kialakítania a hasonló célok elérésében érdekelt potenciális szövetségesekkel, s számolnia kell az ellenérdekeltekkel is. Az utóbbiak esetében legtöbbször két alapvető eljárás közt választhat: vagy megkísérel kompromisszumok révén (alku során) megegyezni, ha lehet, együttműködni velük, vagy, különösen ha a kompromisszumot lehetetlennek találja, meg kell küzdenie velük. S korunk gyakran elégtelen saját erőforrásokkal rendelkező gazdaságpolitikusai is mindig e két alternatíva közt választhatnak. A potenciális szövetségesekkel való együttműködés jelentőségét ezért a következőkben az egyetem-ipar kapcsolatok (8.4.1 pont), a regionális fejlesztés (9.4 pont) és a mezőgazdaság-kereskedelem (9.3.1. pont) kérdésköreiben ki is emeltük, de szinte minden további témánál is hangsúlyozhattuk volna. Többnyire vezető-próbáló HR menedzsment kérdés a megvalósításban résztvevők irányításának konkrét magatartás-formája (módja, stílusa) is. A témakörben gondolatébresztők pl. Ch. Farkas Ph. debacker kutatásai, akik széles körben vizsgálták meg, hogy a sikeres amerikai vállalatvezetők miként valósították meg vállalatuk céljait. Öt típust találtak (amelyeknek a tényleges vezetés mindenkor valamely, az ágazat, illetve a vezető sajátosságaihoz igazított keverékét alkalmazta - egy-kettőre különös hangsúlyt helyezve). - A Taylor (vagy az X elmélet, lásd a 2.1. pontot) nézeteire visszavezethető doboz- (boksz-) megközelítés a mikro-szférában a futószalagok, illetve bankok jellegzetes módszere, itt a vezetés az alkalmazottak minden tevékenységét részletesen előíró szabályokat, eljárásokat, magatartás-mintákat határoz meg, s megköveteli (ellenőrzi) ezek érvényesítését. - Az inkább Mayo felfogásmódjához igazodó humántőke-megközelítésű vezetés a munkatársak kapcsolatteremtő képességét és szakértelmét fejleszti, s ezeknek a mindenkori helyzethez alkalmazását már az illetékesekre bízza. Pl. a jelentős közönség-kapcsolatokkal működő szervezeteknél ajánlható. - A szakértői vezetés a szakma kiválóságait gyűjti maga köré, s ezek valamely képességeinek (kompetenciáinak), alkotó- (munka-) készségének maximális kihasználására törekszik. - A stratégiai vezetés elsősorban a hosszabb távú tennivalók meghatározására koncentrál, s pl. az energetikában elterjedt. - A változás-menedzsment a folyamatos alkalmazkodásra készíti fel a szervezetet, pl. a kutatóintézetet. Közép-Európában a gazdaságpolitika régi hagyományokon alapuló és már sok profilban kudarcot vallott irányítási felfogásmódja a doboz-megközelítés, azaz a részletes szabályozás és a bürokratikus ellenőrzés. Széles körben lenne kívánatos ezért a további (az Y elmélettel rokon) magatartás-formák terjedése. Napjaink HR munkájában (az irányító hatóságok vezetői, munkatársai esetén is) a felvétel, illetve már ez előtt a toborzás, majd a felvételre kerülők kiválasztása a kiinduló feladatok. Az új alkalmazottakat be kell tanítani. Alapvető tennivaló a bérek megállapítása és rendszeres fizetése. Fontos a rendszeres teljesítményre ösztönzés 13

(jutalmazással, dicséretekkel, de bírálatokkal, anyagi szankciókkal stb. is). Különösen hatékony hosszabb távú ösztönző a képzési, előremeneteli (karrier-) lehetőségek megteremtése, illetve az elvárásokat nem teljesítők elbocsátása. De számos ok, pl. nyugdíjazás miatt békés kiléptetésre is sor kerülhet. N. Parkinson már említett [1964] elemzése arra figyelmeztet azonban, hogy a HR terén nincs biztos módszer. Nehéz a toborzás, azaz a potenciális jelöltek körének mozgósítása is (a munkaközvetítő irodák megkeresése, vagy a hirdetés például gyakran nem ér el az igazán ígéretes személyekhez, máskor viszont túl sok jelentkezőt eredményez, a fejvadász cég megbízása drága lehet). S a kiválasztás se problémamentes, mivel a felvenni kívánt személynek többnyire nem az ezen eljárás során ellenőrzésre kerülő téren kellene képességekkel rendelkeznie. Gyakran vezettek kudarcra pl. a meghallgatáson alapuló (ún. brit eljárások), mert a régiek a jó családi kapcsolatokat értékelték magasra az elvégeztetni kívánt munkához szükséges tulajdonságok helyett, a maiak viszont a jó társaságban végzett (sport-) tevékenységet is preferálják. Nem sikeresebbek az írásbeli versenyvizsgára épülő (ún. kínai ) eljárások sem, a jelentkezőknek általában teszteket, tanulmányokat (olykor verseket) kell írniuk, a felvétel után azonban a dolgozóknak nem a tesztek stb. megírása lenne a feladatuk. De az elvárt és a mért tudás közti eltérések gyakran okoznak gondokat a modern intelligencia-vizsgálat és pszichológiai teszt esetében is. Gyakran a fentieknél eredményesebb kiválasztási technika (ha alkalmazható) a próba-időre alkalmazás. 2.2.4. Monitoring és audit. A szakértői értékelés (evaluation). A gazdasági ellenőrzés két fő tevékenysége a monitoring és az audit. A monitoring a vezetés hatáskörébe tartozó tevékenységek elvégzésének folyamatos megfigyelése, mely a kívánatostól pl. az érvényes tervektől - eltérő folyamatok lehető legkorábbi felismerését és korrekcióit teszi lehetővé. Az audit az egyes projektek végellenőrzése, melynek során kiemelten a projekt ráfordításainak és eredményeinek az összevetésére törekszenek. Míg a monitoring tennivalói az illetékes vezetést terhelik, az auditra célszerű független külső szakértőt felkérni. Minden ellenőrzésnél kiemelt szerepe van a ráfordítások, valamint az eredmények számszerű mérésének. A gazdaságpolitika számos területén azonban e számszerűsítés kisebb-nagyobb nehézségekkel jár. A munkát sokszor segítheti azonban az ún. (szakértői) értékelés módszere. Feladata az, hogy a hasznos visszacsatolás érdekében empirikusan alátámasztott információkat gyűjtsön, és közöljön valamely érdekelt(ek)kel valamely programról, politikáról, módszerről, szervezetről, személyről, tevékenységről stb. E cél érdekében, ha lehet, numerikus adatokkal jellemzi a ráfordításokat és eredményeket. De hangsúlyozottan törekszik a nem mérhető hatótényezők figyelembe vételére is, s a nehezen mérhető jellemzőket gyakran felmérések, illetve interjúk gyakorisági stb. adataival írja le, s ha szükséges, széles körben számszerűsíthető segéd-változó(k) felhasználására is kísérletet tesz. A Világbank pl. az üzleti környezet értékelése során többek között a következő segéd-változók számszerű értékeit adta meg: a vállalat-alapítás idő- és pénz-szükséglete, az alkalmazottak elbocsátásának időszükséglete és költség-vonzata, a vállalatok közti tőke-átcsoportosítás költség-vonzata. Gyakorló kérdések: Sorolja fel a H. Fayol szerinti vezetési funkciókat! Véleménye szerint helyes, ha az ellenőrzéstől a kitűzött cél és a megvalósítás összevetését várjuk? igen nem Mely vezetési funkció tartalmazza az ellenőrzés során feltárt problémák felszámolásához szükséges kiigazítást? tervezés, szervezés, rendelkezés, koordináció, ellenőrzés Sorolja fel a gazdaságpolitikát rögzítő dokumentumok (tervek) három fő részét! Melyek a gazdaságpolitikát dokumentumok (tervek) fő típusai? Általában mekkora időtávra szól a stratégia? 8 év 5-6 év - 2-4 év 1 év ; És a taktika? 1 hó - 3-18 hó 3 év Ha 3 éves stratégiánk van, s a taktikát 3 havonként újítjuk meg, várhatóan hányszor fogjuk megvizsgálni a stratégia helyességét megvalósításának időtartama alatt? 3 5 8 10 11 12-15 esetben Rajzolja le fejből a különböző időtávú gazdaságpolitikai dokumentumok összefüggéseit bemutató ábrát! Mit ábrázolnak a Gantt diagram fekvő téglalapjai? az uniós kapcsolatokat az idő múlását az időszerű tennivalókat a műhelyek célszerű elrendezését Mit jelez a Gantt diagramban ábrázolt téglalapoknak a hossza? az ábrázolt uniós kapcsolatok fontosságát a tennivalók megvalósításához szükséges időt a műhelyek hely-igényét Mit kell megadnunk egy Gantt diagramban mérföldkő számára? a kialakított uniós kapcsolat hatókörét - a főváros távolságát az út kezdetétől vett távolságot a fontos tennivalók megvalósulását tanúsító eredményt Nevezze meg a stratégia megvalósítása során H. Fayol szerint elvégzendő tennivalókat! Sorolja fel Farkas debacker stratégia típusait! 14

Mi a doboz-megközelítésű stratégia lényege? az alkalmazottak minden tevékenységét részletesen előíró szabályokat határoznak meg, s megkövetelik ezek érvényesítését dobozokba rendezett irattárazási rendszer bevezetése dobozkészítő cég versenyképesség-javító törekvése Mondjon példákat a HR gazdálkodás főbb tennivalóira! Mi a monitoring? piaci sajátosságok feltárása gyors ellen-lépés dömping fenyegetése esetén - a vezetés hatáskörébe tartozó tevékenységek elvégzésének folyamatos megfigyelése mérleg egyeztetés Mely szervet vagy személyt célszerű felkérni a stratégia megvalósításának auditálására? illetékes honvédségi szervet könyvvizsgálót - független külső szakértőt fejvadász céget Milyen információk szükségesek a szakértői értékelés módszer alkalmazásakor? bizalmas információk numerikus adatok az alkalmazottak képzettségével kapcsolatos információk számszerűen jellemezhető segéd-változókkal kapcsolatos adatok - a külső munkatársak képzettségével kapcsolatos adatok a munkatársak gyakorlati idejével kapcsolatos adatok 2.3. A gazdaságpolitika minősége, minősítése A tanulás feladatai: annak a megértése, hogy /1/ mi a jó, illetve rossz gazdaságpolitika, valamint hogy /2/ melyek lehetnek a tipikus hibái. Bár első látásra úgy tűnhet, hogy a gazdaságpolitika akkor jó, ha társadalmilag - sikeres (pl. jelentősen növeli a lakosság életszínvonalát), s rossz, ha az életszínvonal romlik, valójában a minősítés nem ilyen egyszerű. A gazdaságpolitika siker-esélyeit mindenkor nagy mértékben befolyásolják ugyanis ún. külső körülmények, például valamely természeti katasztrófák, a (világ) politika eseményei, a gazdasági konjunktúra alakulása stb. A minősítésnél tehát elsősorban azt kell megállapítani, hogy a gazdaságpolitika mennyiben tudta kihasználni az adott környezeti lehetőségeket, s mennyiben sikerült elkerülnie a fenyegető veszélyeket ez a mérlegelés azonban nem könnyű. A megalapozott értékeléshez a következő kérdéseket kell megválaszolni: A politika kidolgozói helyesen mérték-e fel a gazdaság helyzetét és perspektíváit? Az adott körülményeknek megfelelő célokat tűztek ki? A célokhoz illeszkedő megvalósítási eszközöket választottak? A politika megvalósítása során valóban a kialakított tervek valóra váltására törekedtek? Se törekvéseket a leginkább célszerű eszközökkel próbálták megvalósítani? A most vázoltak is érzékeltethetik, hogy a gazdaságpolitikának igen sok buktatója lehet. Az állami felülről elrendelt - fejlesztések kudarca az átlagosnál is gyakoribb. A menedzsment szakirodalom ezért számos, a vezetési alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai hibára hívhatta fel a figyelmet. Annak érdekében, hogy mérsékeljék elkövetésük esélyeit, bírálták pl. a következő tipikus hibákat: Különösen szomorú következményekkel jár a vezetéselmélet iránymutatásait mindenben figyelmen kívül hagyó irányítás. Dénes G. (é.n.) szerint pl. ilyen állatorvosi ló (minden hibára példát adó eset) a magyar egészségügy, ahol széles körben nem sokat törődnek a vezetéselmélet iránymutatásaival (és a betegekkel, lásd a 9.3.6. pontban). Így a tárca néhány évvel ez előtti stratégiai dokumentumában nincs helyzetfelmérés, jövőkép. A célok kitűzését nem előzte meg az érdekeltek elvárásainak, törekvéseinek a feltárása, s a kitűzött (jórészt igen általános) célok közt nem szerepel a hatékonyság-javítás. A megvalósítás eszközei erőforrásfelmérés nélkül kerültek kitűzésre, s a részfeladatokhoz nincsenek határidők és felelősök kijelölve. A megvalósulás ellenőrzési módjára sem készült koncepció. A gazdaságpolitikában is súlyos következményekre vezethetnek az emberi erőforrás-gazdálkodás hibái. Sokszor (s nem csak Közép-Európában) a gondok fő okai pl. a vezetők politikai szempontok alapján történt kinevezése, s ennek következtében a munka hozzá nem értő (esetenként korrupt) irányítása. A jelzett hibatípusnak nagy hagyományai vannak. Hiszen már Arisztotelész is egyetértően hivatkozik Politika című művében (Gondolat, 1984. 161. oldal) arra, hogy amikor megkérdeztek egy ismert tirannust (egyeduralkodót), miként kell a hatalmat megőrizni, az semmit nem szólt, de egy gabonamező mellett sétálva leszaggatta a kimagasló kalászfejeket; amiből a kérdezők arra következtettek, hogy az adott cél érdekében meg kell semmisíteni a jelentékeny embereket. Korunknak (így a sztálinizmusnak) a példái arra is rámutatnak azonban, hogy az e gyakorlat nyomán kialakuló gyatra irányítás elnyomorítja a társadalmat azaz hosszabb távon mindenkinek, a kialakuló rossz közérzet kockázatai miatt az uralkodónak is káros. A történelemben sokszor vezetett kudarcra, ha a gazdaságpolitika nem is mérte fel, illetve hibásan ítélte meg a gazdaság helyzetét, perspektíváit. Olykor a döntés-előkészítés hibás szervezése is a megvalósítás kudarcát veti előre. Nem várható pl. a társadalom szempontjából vett siker egy olyan (autósztráda, vagy metró-építési) projekttől, amely az érdekeltek jelentős csoportjainak a kizárásával került elhatározásra, vagy amelynek az célja a hatalom, vagy a presztízs megszerzése / megőrzése, vagy a választási siker volt, illetve amelyről a döntések a perspektívák torzított elemzése nyomán, vagy a megvalósítás módjának a tisztázása nélkül születtek. De bukásra vezethet az is, ha a hatalmuk megőrzésére törekvő, s a változástól félő politikusok a haladást (még a népszerűség növelését ígérő fejlesztési akciókat is) akadályozzák (Lynn Jay, 2008). 15

Nagy a kudarc esélye az ún. strucc politika esetén is (amikor a menedzsment, bár tudja, hogy súlyos problémák jelentkezése várható, semmit nem tesz ezek elhárítására). A jelenség híres történelmi példáját adta XV. Lajos francia király, aki nem sokkal a francia forradalom előtt világosan látta ugyan a növekvő nyomort és az ebből fakadóan radikalizálódó közhangulatot, ezekkel nem törődött és (állítólag) kijelentette: Utánam az özönvíz. Az eredmény ismerete ellenére a példának ma is vannak követői. Sokszor jár nem kívánatos társadalmi következményekkel, ha a vezetés gyönyörű terveket vázol fel, de a gyakorlatban nem ezek megvalósítására törekszik. Hasonló eredményre vezet, a megvalósítás ellenőrzésének elmulasztása. Sokat bírált tipikus középeurópai gyakorlat például a magas adó-kulcsok elfogadása, korrupcióellenes stb. rendeletek elfogadása, majd (ugyancsak az elit érdekeinek megfelelően) legalább is bizonyos körökben a végrehajtás ellenőrzésének elhagyása. Könnyű lenne azt mondanunk, hogy a vázolt hibákat elkövető vezetőket le kellene váltani. Ugyancsak egyszerű lenne hivatkoznunk az ún. új közszolgálati menedzsment (new public management) elveire (lásd pl. Rosta Miklós fejezetét a Hámori Szabó /2012/ műben). Ezen irányzat civil szervezeteket von be az állami feladatok ellátásába, ösztönzi az állampolgárok részvételét a közügyek intézésében, s az állami szerepvállalással (hatalmi koncentrációval) szemben a piaci koordinációt támogatja. Szétválasztja a politikai és menedzsment, valamint a megrendelői és üzemeltetői funkciókat, mutatószámok alapján értékeli a teljesítményeket, érvényesíti az átláthatóság, nyilvánosság, elszámoltathatóság követelményeit, pl. az ún. e-demokrácia (az elektronikus lehetőségek) révén bővíti a részvétel lehetőségeit, szorgalmazza az egyablakos rendszereket stb. Tapasztalataink, pl. a közép-európai rendszerváltás nehézségei, vagy az arab tavasz utáni káosz ismeretében úgy véljük azonban, korlátozott tudásunk nem jogosít fel a célszerű terápia határozott felvázolására. Ez úttal is hangsúlyozzuk, hogy a most (valamint a következők) keretében nyilvánvaló okokból csak megfelelő óvatossággal tárgyalhattunk egyes időszerű problémákat. S felhívjuk a figyelmet azokra a hasonló elemzések készítését tervezők számára kötelezően elsajátítandó - technikákra (pl. más országokból vett példák említése, hivatkozások a bírálatot rögzítő korábbi közleményekre, ironikus /gunyoros/ idézetek, a felelősök nevének elhagyása stb.), amelyeknek az alkalmazásával az olykor igen kényes megállapításaink szankcionálását törekszünk elkerülni. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a jogos kritikát elhallgattató vezetés is súlyos hiba, hiszen megakadályozza az 1.2. pontban jelzett szervezeti tanulást (azaz a gondok felismerését és kezelését ). Gyakorló kérdések: Mi jellemzi a jó, illetve a rossz gazdaságpolitikát? Ismertessen egy példát strucc-politikára és jelezze következményeit! Milyen, a kényes ((a vezetők érdekeit sértő) gazdaságpolitikai megállapítások megtorlásának elkerülését segítő technikákat ismer? Ajánlott irodalom: Parkinson (1964), Dénes (é.n.) Ellenőrző kérdések A vezetéselmélet tézise alapján melyek a gazdaságpolitika fő tennivalói? Nevezzen meg az e tennivalókkal kapcsolatosan gyakran elkövetett néhány típushibát! Milyen kapcsolatok vannak a különböző időtávú tervek közt? (ábrát és rövid magyarázatot kérek) Mi a Gantt diagram? (ábrát és rövid magyarázatot kérek) A gazdaságirányítás területén melyek a HR gazdálkodás fő tennivalói? Hogyan értékeli Parkinson az e feladatok elvégzésére rendelkezésre álló technikák megbízhatóságát? Miért fontos a monitoring a gazdaságpolitika megvalósítása során? És mely módszerrel támaszthatók alá a gazdaságpolitikai audit megállapításai? Soroljon példákat az állami fejlesztések kudarcának a vezetéselmélet elveivel ütköző okaira! Véleménye szerint a magyar gazdaságpolitika miként tudná felszámolni a magyar egészségügynek a Dénes G. (é.n.) által leírt totális csődjét? Mely gazdaságpolitikai gondok visszaszorítására hivatottak, s melyek az ún. új közszolgálati menedzsment fő törekvései? Feladatok a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására: Ismertesse a Dénes (é.n.) elemzést a vezetési tanulságok kiemelésével! Foglalja össze N. Parkinsonnak a HR technikák megbízhatóságára vonatkozó nézeteit! 16

3.1. Fogalmi tisztázás 3. A gazdaságpolitika közgazdasági alapjai Ebben a pontban a tanulás feladatai /1/ a gazdaságpolitika tartalmának és /2/ három fő típusának a megértése. 3.1.1. A gazdaságpolitika fogalma A gazdaságpolitika az állam (régió stb.) gazdaságirányítási stratégiája; amely (a helyzet és a perspektívák elemzését követően) a gazdaság-befolyásoló tevékenységek céljait és eszközeit foglalja magában. Amint ezt a fenti 2.1/c ábra is jelzi, a makro-ökonómia szerint az állami gazdaságirányítás befolyásoló törekvéseinek fő alanyai a termelők (vállalatok), illetve a fogyasztók (családok). E rendszer-elemek közt információk, munkaerő, anyagi javak és pénz egyaránt áramolnak; s az állam is mindkét alany-csoporttól gyűjt információkat, adókat, gyakran munkát is kér tőlük, ugyanakkor mindkét csoportot informálja, utasítja, de pénzbeli, esetenként természetbeni támogatásokat is nyújt számukra. A megadott séma természetesen csak a legfontosabbnak vélt kapcsolatokat jelöli s figyelmen kívül hagyja a valós gazdaságpolitikának a gazdaság számtalan elemével kapcsolatos sok további összefüggését. Nem utal pl. arra, hogy az állam gazdasági döntései befolyásolják a (nemzet-) gazdaságok nemzetközi kapcsolatait, nem jelöli, hogy az állam gazdasági döntéseinél politikai meggondolásokkal, demográfiai, vagy környezetvédelmi szempontokkal is számolni kell stb. A legtöbb kormányzat írásban is rögzíti (gazdaság-) politikáját de az írásban nem rögzített, csak a gyakorlatban követett politika is politika. S az is előfordul, hogy a kormányzat valójában a deklarálttól eltérő politikát valósít meg (s mindkettőt gazdaságpolitikának nevezik). Amint ezt az 1.1. pontban rögzítettek is szemléltethetik, a gazdaságpolitika, még a sikeres politika is igen különböző lehet országok, s időszakok szerint. Ezért a téma tanulmányozása során (az innováció tárgyköréhez hasonlóan) indokolt nemzeti gazdaságpolitikai rendszerekről (vagy modellekről ) értekezni. A gazdaságpolitika vizsgálatainak és tanulásának - fontosságát jelzi, hogy Acemoglu Robinson világhíressé vált (2012) elemzése szerint az elmúlt 3000 évben legtöbbször a gazdaságpolitika színvonala volt a nemzetek gazdasági sikerességének (gazdagságának) legfontosabb meghatározója; ebből adódóan ugyanis a téma alapvető ismereteivel minden közgazdásznak, sőt, minden értelmiséginek tisztában kell(ene) lennie. S az sem lényegtelen tudnivaló, hogy a jelzett szerzők a befogadó (minden potenciális versenyzőnek lehetőséget nyitó) gazdaságpolitikát minősítik a leghatékonyabbnak. 3.1.2. A gazdaságpolitika típusai Az állam gazdasági beavatkozásainak indokoltsága, terjedelme, tennivalói más megközelítésben: a gazdaságpolitika kívánatos típusai szintén a közgazdaságtani viták állandó témái. A beavatkozás indokairól két szélsőséges nézet ismert. Nevezetesen: Napjainkban a main-stream gazdaságpolitikai elméletek piacgazdasági koncepciókon alapulnak. Ezek szélsőséges (napjainkban gyakran Milton Friedman nevéhez kötött ún. liberális) megfogalmazása szerint a piacon a verseny (pontosabban: az ún. láthatatlan kéz) általában egyensúlyt alakít ki, s az állam szerepe - a piac megfelelő működését megteremtő intézményrendszer kialakításán túlmenően csak a piaci kudarcoknak a kezelése (más néven: az ún. externáliák létéből adódó gondoknak a felszámolása, pl. a vállalati kalkulációkban figyelmen kívül maradó társadalmi érdekeknek, így a környezetnek a védelme). Az osztrák F. List híres (és ironikus) XIX. századi megfogalmazása szerint a liberálisok törekszenek gazdasági téren az éjjeliőr szerepére korlátozni az állam tevékenységét. A fenti liberális felfogásmód szöges ellentéte a (teljes körű) központi gazdaságirányítás célszerűségét hirdető, a közelmúltban nálunk is megbukott, s jelenleg talán csak Észak-Koreában vallott elmélet. Valójában persze ma minden színvonalas gazdaságpolitika valamely, a két jelzett szélsőség közti elvet követ. A ciklusok csillapítására a liberálisok se kifogásolnak némi pénzügyi szabályozást (melynek technikáit lásd majd a 3.3.1. pontban). A J.M. Keynes világhírű tanácsára először az USA-ban bevezetett válság-enyhítő sikere nyomán elterjedtek a pénzpolitika erőteljesebb a költségvetési (túl) költekezést is alkalmazó technikák is. De ugyanilyen jellegű a jelenlegi magyar ún. unortodox politika is, mely a magántulajdon elsődlegességét hirdeti, azonban több, a piac működését szelektíven befolyásoló azaz: a verseny-pozíciókat, sőt a tulajdonviszonyokat is módosító - (többnyire valamely ágazati adó-) intézkedést is felvállalt. Vegyük észre, hogy a gazdasági liberalizmus, illetve a központosított államigazgatás elveinek elfogadása mindig aktuál-politikai állásfoglalás. A XIX. században általában a jobboldaliak vallottak liberális 17

nézeteket, s az irányadó baloldali elv még a XX. század első felében is a központi szabályozás volt (a nép- gazdasági tervezők pl. az 1947-es magyar 3 éves tervben is a munkapadokig azaz az egyes emberekig - törekedtek lebontani a gazdasági feladatokat). Napjaink európai, s magyar ún. baloldali csoportjai viszont a liberalizmus hívei, akik élesen bírálják a jelenlegi magyar kormány központosító törekvéseit. Óravázlatunkban legtöbbször csak az utóbb említett közbülső politikák sajátosságait részletezzük. Azt vizsgáljuk meg, hogy e nemzetek, illetve időpontok szerint gyakran igen különböző - politikák a gazdaság mely területeit, s milyen meggondolásokból törekszenek alakítani. Gyakorló kérdések: Az állam a hagyományos koncepció (2.1. ábra) szerint mely gazdasági szereplők tevékenységét befolyásolja? E sémában az állam mit (milyen inputokat ) kér a gazdasági szereplőktől? Gazdaságpolitikának nevezhető-e az írásban rögzítettől eltérő gazdaságpolitikai gyakorlat? igen nem Igaz-e, hogy a liberális piacgazdasági koncepciók egyetlen gazdasági folyamat állami befolyásolását sem ítélik célszerűnek? igen nem A felsoroltak közül melyeket tekintünk piaci kudarcoknak? valamely vevő nem kapja meg azt az árut, amit keres egy cég környezetszennyező termelési eljárást vezet be - egyes eladók áruját nem veszik meg egy kereskedő csődbe megy A magyar ún. unortodox politika teljes körű központi gazdaságirányításra törekszik? igen - nem 3.2. A gazdaságpolitika céljai. A tanulás feladatai: /1/ a gazdaságban érvényesülő politikát alakító döntések motivációinak (céljainak) a megértése, /2/ a foglalkoztatottak fogalmának, /3/ a GDP tartalmának, a Maastricht-i kritériumok átismétlése és /4/ átismétlése, /5/ a GDP számítás hibahatárainak a megismerése, a/6/ nemzeti vagyon fogalmának megértése. 3.2.1. A célok mibenléte A politikai állásfoglalások mögötti valós indítékok az ún. célok - kérdése a gazdaságpolitika talán leginkább vitatott témaköre. A (gazdaság-) politikai dokumentumokban persze többnyire az olvasható, hogy az elemzések a társadalom érdekében megvalósítandó programot rögzítik de abban sincs egyetértés, hogy adott esetben mi is a társadalom a nép, a nemzet, az emberiség valós érdeke. Gyakori deklaráció (s illúzió?) pl., hogy a politika a társadalom jólétének (vagy a nem-anyagi tényezőknek is fontosságot tulajdonító jól-létének) az érdekeit szolgálja. De nagy kérdés, hogy e jólét eléréséhez mely alcélok kitűzése szükséges. A szakértők általában elismerik ugyan a magas szintű foglalkoztatás fontosságát, de ennek érdekében sokan a munkahely-teremtést, továbbiak a munkaerő képzését, ismét mások a munkára ösztönzést tekintik leginkább kívánatosnak. A statisztika szerint foglalkoztatott az, aki némi egyszerűsítéssel - a felmérés hetében legalább egy órát (!) dolgozott, illetve, bár nem dolgozott, de van munkahelye, ahonnan szabadság, betegség stb. miatt volt távol. Az pedig, aki az adott héten nem dolgozott, s nincs is munkahelye, de keresett munkát, az munkanélküli. Aktív pedig az, aki vagy foglalkoztatott vagy legalább munkát keres. A gazdasági szerkezet a gazdaság vállalatnagysági csoportok, ágazatok, régiók stb. szerinti megoszlásainak közös megnevezése. A kifejezés használói sokszor jelzik is, hogy melyik szempont szerinti bontást tárgyalják (pl. ágazati szerkezetről beszélnek). Még vitatottabbak a jólét, illetve a béremelés összefüggései, kiemelten a béremeléshez szükséges tennivalók. Számos szakszervezet, leegyszerűsítve a kérdést, az emelést elrendelő vezetői döntést sürgeti, a munkaadók azonban versenyképességük növelését s olykor az ehhez szükséges beruházásokat tekintik az emelés előfeltételének. További megközelítések viszont inkább a nem-anyagi szempontoknak, azaz a magas életminőség követelményeire kiterjedő meggondolásoknak az érvényesítését ítélik szükségesnek stb. De közgazdász-körökben elterjedt nézet az is, hogy a jólét növeléséhez elsősorban az életszínvonal-növelés feltételeinek a megteremtése, így a gazdaság-szerkezeti átalakítást (valamely gazdasági arányok módosítását, pl. a tudás-igényes termelés arányainak növelése) lenne a legfontosabb. A közelmúltban pedig egyes (pl. pénzügyi) körökben az is main-stream nézet volt, hogy a társadalomnak elemi érdeke a gazdasági egyensúly őrzése, s egyensúly-hiány esetén ennek felszámolása is. Az EU pl. a közösség egészében érdekében az euró-zóna tagjai számára előírta az ún. maastrichti kritériumok teljesítését. A maastrichti kritériumok (melyek valójában az euró övezethez csatlakozás feltételei) az inflációt, a kamatlábat, az államháztartási hiány és az államadósság mértékét, valamint a valutaárfolyam stabilitását 18

vizsgálják. A nemzetközi gazdasági előrejelzések hasonló adatok révén jelzik előre az egyensúly várható alakulását. A célokkal kapcsolatos más típusú problémák forrása az, hogy a szakértők szerint a politika valós céljai nem okvetlen a társadalom érdekeivel kapcsolatosak. A főbb motivációkat - miként a már hivatkozott Parkinson (1964) mű is jelzi - egyaránt befolyásolhatják ugyanis egyéni, társadalmi és csoport- (lobbi-, vagy párt-) érdekek. N. Machiavelli pl. már a középkorban - a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának szempontjait ajánlotta a fejedelmek figyelmébe. E meggondolásokat, bár ritkán vallják be, a mai politikusok se mindig vetik el. - Egyes mai empirikus vizsgálatok pl. azt mutatták ki, hogy a politikusok döntéseit gyakran a személyük újraválasztásával kapcsolatos meggondolások is erősen motiválják (Rodrik, 2012 stb.). A M. Thatcher által is nagyra becsült Igenis, miniszter úr című ironikus TV sorozat (lásd Lynn Jay, 2008) pedig általában is fontosnak mutatta a befolyás-szerzésnek, illetve a presztízs védelmének a szerepét. Több közölt tanmeséje pl. arra világít rá, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozatal során akár az ezzel ellentétes deklarációk ellenére is - egyaránt érvényesülhetnek társadalmi célok, illetve az ezek megvalósulását gátló, esetenként lehetetlenné is tevő egyéni ambíciók. - Sokak, pl. M. Olson, J. Stiglitz Nobel-díjas professzorok szerint a politikusok gyakran érvényesítik döntéseikben egyes érdekcsoportok érdekeit. Napjainkban a legerősebb gazdasági szereplők alakítják a piaci szabályokat is. A jelzett érdekek olykor csak egy-egy járadék-vadász (pl. beton-, bálna- stb.) lobbi üzleti, vagy valamely párt belpolitikai érdekeit képviselhetik (North, (1994), máskor akár a világ vezető országainak hatalmi meggondolásai is lehetnek (Korten, 1995). De mindig vannak egyéni célokat érvényesítő pl. a gyors meggazdagodásra törekvő, Élj a mának (carpe diem) hedonista elvét követő döntéshozók, illetve megélhetési - politikusok is. Erről mondta Ezópus ógörög tanmese író: Mi felakasztjuk a kis tolvajokat, és kinevezzük a nagyokat politikai posztokra. Korunkban az állami célok kérdéskörét tovább bonyolítja a tulajdonos és az ügynök érdekütközése. Egy kérdés ugyanis az, hogy mire törekszik az állam felső vezetése, s egy egészen más téma az, hogy milyen meggondolások vezetik a közalkalmazottak tömegeit. VIGYÁZAT! Egyes most vázolt álláspontok konkrét példákra vonatkozó hangoztatása olykor valamely politikus(ok) nem-tetszését, dühét, sőt retorzióit is kiválthatja! Nyilvánvaló (az elmúlt évtizedek magyar választási tapasztalatai is jelzik), hogy a jelentős társadalmi elégedetlenség veszélyeztetheti az aktuális vezetés pozícióit. Ezért a távlatosan gondolkodó vezetés egyensúlyt alakít ki a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek érvényesítése terén; azaz mindig törekszik a társadalom által hangsúlyozottan igényeltek megteremtésére. Az elvnek egy, feltehetően Mária Teréziától származó cinikus megfogalmazása: A juhokat etetni is kell, ha nyírni akarjuk őket. Ugyanakkor a célok jelzett egyensúlyának kialakítását ezek ellentmondásos jellege is mindenkor megnehezíti. Ha a gazdaságpolitika pl. növekedésre törekszik, akkor ezzel harmonizáló cél lehet a foglalkoztatás növelése, de a kormányzatnak számolnia kell az infláció (a fogyasztói árak) növekedésével is, s ha a növekedés érdekében mondjuk beruházásokat indít, akkor azzal is, hogy erőfeszítéseivel mind a költségevési kiadásokat, mind az importot növeli, azaz egyaránt rontja a belső és külső egyensúlyt. Ha a külső egyensúly érdekében drágítja az importot, ezzel a beruházásokat is, s a lakossági fogyasztást is visszafogja. Ha nem fékezi a politikusok gazdagodási (így korrupciós) törekvéseit, ezzel megnyeri ugyan őket, de az egyéb célokra rendelkezésre álló forrásokat is mérsékli, s a lakosság bizalmát is elveszti stb. A gazdaságpolitika ezért céljai kijelölésénél mindenkor alkura kényszerül a különböző célok elérésében érdekeltekkel. Ez az ún. terv-alku. 3.2.2. A (társadalmi) célok számszerűsítése A társadalmi jólét mértéke ma legegyszerűbben az egy év alatt az adott társadalom területén előállított hozzáadott érték nagyságával jellemezhető, s e jövedelem legfontosabb mérőszáma a GDP /fő (Gross Domestic Product, bruttó hazai termék, Samuelson Nordhaus, 1993). A hozzáadott érték az árbevételnek a vásárolt áruk és szolgáltatások értékével csökkentett értéke. A GDP így nemzetgazdasági szemléletben a bruttó kibocsátásnak a termelő fogyasztással csökkentett értéke. Az elmondottak miatt számos szakértő azt ítéli kívánatosnak, hogy a gazdaságpolitika a GDP/fő növelését tekintse fő feladatának. A GDP mérése a statisztikai hivatalok feladata. A tennivalók módjára a nemzetközi egyeztetéssel kialakított nemzeti számlák (System of National Accounts, SNA), illetve az EU ajánlásait is tartalmazó European System of Accounts (ESA) nyújt irányelveket. 19

Magyarországon a GDP meghatározása során kettős becslés (ún. GDP mérleg) készül. Egyik oldalról összeadják (ágazati bontásban) a gazdasági szereplők, első sorban a vállalatok által megtermelt hozzáadott értéket. Másrészt kiszámolják a lakosság és a kormányzat által elfogyasztott, illetve beruházásokra fordított értéket. A mérleg e két összegének (az export-import különbségnek és a készlet-változásnak hozzáadott-érték tartalmával történő korrekció után) azonosnak kell lennie. A GDP ről mondottak világosan jelzik a mutató fontosságát. Hiszen a GDP kb. kétharmada lakossági fogyasztásként kerül felhasználásra, amiből az következik, hogy a GDP/a lakosság száma mutató az életszínvonal fontos jellemzője. Az a demagóg - nézet azonban téves, amely szerint az életszínvonal egyszerűen növelhető, ha a bérek emelésével módot adunk a fogyasztás bővítésére. A GDP (pontosabban: hozzáadott érték) kalkuláció kiindulópontja ugyanis a vállalati árbevétel, az pedig nyilvánvaló, hogy a cégeknek gyakran csak akkor van módjuk bért emelni a csőd kockáztatása nélkül, ha növelni tudják bevételeiket. Ugyanakkor a szakértők gyakran figyelmeztetnek a GDP számítás korlátjaira is. Rámutatnak pl. a következőkre: E mutató számításba veszi egyes felesleges, fekete, sőt törvénytelen tevékenységeknek (így a gödör-ásás, majd visszatemetés Széchenyi /1830, 102. oldal/ nyomán híressé lett látszat-munkájának, vagy a fekete pálinka-főzésnek, sőt, a drogok előállításának) eredményeit is. A GDP-t az ország pénznemében veszik számba, s ennek során a valutában felmerült tételeket hivatalos árfolyamon is, fogyasztói kosárral kalkulált árfolyamon (PPP) is kiszámolják - a másodiknak említett érték azonban pl. Ausztriában alacsonyabb, Magyarországon viszont sokkal magasabb, mint az első (3.1 táblázat). Azaz a teljesítmény GDP révén történő jellemzésének hibahatárai igen jelentősek. 3.1. táblázat. A GDP/fő kétféle módon számított értéke, 2011, 1000 USD LU NG AT DE CZ GR HU PL US Hivatalos árfolyamon 114 97 50 44 20 26 14 13 48 PPP árfolyamon 87 57 41 39 25 26 21 21 44 LU: Luxemburg, NG: Norvégia, AT: Ausztria, DE: Németország, CZ: Cseh Köztársaság, GR: Görögország, HU: Magyarország, PL: Lengyelország, US: USA. Forrás: IMD (2013), 312-313. oldal FIGYELEM! A GDP/fő (kiemelten: az összes előállított hozzáadott érték) növelésére irányuló cél nincs összhangban a vállalati profit-célokkal, hiszen a hozzáadott érték legnagyobb tétele a munkabér (a továbbiak a profit és az adó) már pedig a bér a vállalatnál a nyereséget csökkentő költségelem. A jelzett korlátok miatt általános nézet az is, hogy a nemzetgazdasági teljesítmények árnyaltabb jellemzésekor gyakran van szükség a GDP-adatokon túlmenő számításokra, pl. az alábbi mérőszámoknak a kimunkálására is: - GNI (bruttó nemzeti jövedelem) = GDP + az adott ország szereplőinek külföldi tényező jövedelmei külföldi szereplőknek az adott országban előállított tényező jövedelmei - GNDI (rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem) = GNI + külföldről kapott transzferek (segély, ajándék, tagdíj) külföldre fizetett transzferek - NDP (nettó hazai termék) = GDP amortizáció - NNI (nettó nemzeti jövedelem) = NDP +/- áramló tényező jövedelmek - NNDI (rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem) = NNI +/- transzferek. Egyes szerzők azt javasolják, hogy a magyar nemzetgazdaság teljesítményének az értékelésére ne a GDP-t, hanem pl. a GNI mutatóját használjuk. A lecke szerzője azonban (nem kétségbe vonva, hogy minden mutató figyelembe vétele árnyaltabbá teszi az elemzéseket) a GDP lecserélésével már nem ért egyet. Egyrészt azért nem, mert a jövedelmek valamennyi említett mérőszámának az értékei ugyanolyan mértékben különböznek a felhasznált árfolyam-típustól függően, mint a GDP mutatók, a különböző mutatók értékei közti különbségek pedig ehhez képest szerények (azaz: az utóbbi eltérések hibahatáron belüliek). Másrészt azért nem, mert a GDP alakulásáról az elmúlt időszakban nagy munkával - már igen gazdag adatbázisok készültek, s ezek hiányában a további mutatók távolról sem kínálnak hasonlóan gazdag elemzési lehetőségeket. További vélemények szerint a nemzetgazdasági teljesítményt (a vállalatiakéhoz hasonlóan) nem elég csak jövedelem adatokkal jellemezni. Egyesek az életszínvonal további mutatóinak (3.3.1. pont) a kiszámítását ajánlják. Mások a nemzeti vagyon mérését és időbeli változásainak értékelését is szorgalmazzák. A nemzeti vagyon az adott ország (az állam, a lakosság és a vállalatok) tulajdonában levő összes vagyontárgy értéke. A fejlett országokban a statisztika kimutatja a nemzeti vagyon (tulajdonos-csoportonkénti) értékét és ennek változásait; ilyen adatok azonban sajnos több közép-európai országban nincsenek, pl. Magyarországon sincsenek. A háború után ugyanis gazdaságunkban megszüntették a nemzeti vagyonnak a két háború közt 20

kialakított számbavételét, s máig nem rendelték el újra. Így talán nem véletlenül - még közelítő választ sem adhatunk olyan kérdésekre, hogy pl. miként hatottak a vagyon értékére (s az egyes tulajdonos-csoportok vagyonára) az államosítások, vagy a privatizáció, valójában mekkora vagyongyarapodást eredményeztek egyes nagyberuházások, melyek a forrásai egyes vagyonok keletkezésének stb. Gyakorló kérdések: A statisztikai szerint ki a munkanélküli? akinek nincs állása aki nem dolgozik aki az adott héten nem dolgozott - aki az adott héten nem dolgozott legalább 1 órát de keresett munkát aki az adott héten nem dolgozott legalább 20 órát de keresett munkát A gazdaságpolitika célja a társadalmi jólét érdekeinek szolgálata? okvetlenül olykor soha Mondjon példákat gazdaságpolitikai célokra! Melyek a maastricht-i kritériumok? Az alábbiak közül melyek a GDP mérleg tételei? költségvetési bevételek társadalombiztosítási kiadások - megtermelt hozzáadott érték tőkeimport lakossági fogyasztás banki hitelállomány Igaz-e, hogy a GDP-t fogyasztói kosárral számolt (PPP) árfolyamon kalkulálják? mindenkor esetenként soha A hivatalos árfolyamon számolt GDP/fő 2011-ben hány százaléka a PPP alapon számoltnak Ausztriában? 50, 67, 100, 122, 150. És Magyarországon? 50, 67, 100, 122, 150 2011-ben a hivatalos árfolyamon számolt osztrák GDP/fő hányszorosa a magyarnak? másfélszerese, duplája, két és félszerese, háromszorosa, három és félszerese, négyszerese, négy és félszerese, ötszöröse Hogyan számítjuk ki a GNI-t? Mi a nemzeti vagyon? Melyik KSH kiadványokban találhatók adatok a magyar nemzeti vagyon nagyságáról? az évkönyvekben a gyorsjelentésekben egyikben sem 3.3. A célok megvalósítása érdekében alkalmazható technikák. A tanulás feladatai: /1/ a monetáris, /2/ a fiskális, /3/ a szociális /4/ a külgazdasági politika és /5/ az intézményfejlesztés mibenlétének a megismerése és /6/ a témakör néhány fontos definíciójának a megtanulása. A gazdaságfejlesztési intézkedések két fő csoportja különböztethető meg. Éles nézet-ütközések forrása azonban, hogy mely típus eszköztárának az alkalmazása célszerű. A szakértők többsége úgy véli ugyanis, hogy napjainkban a kormányzat gazdasági befolyásolása elsősorban a verseny-semleges eszközök alkalmazása esetén lehet hatékony (azaz ha egyformán kezeli a versenyben résztvevők minden csoportját). Mások pl. az Új Széchenyi Terv egyes koncepciói - azonban sok célra a szelektív eszközök alkalmazását, azaz bizonyos ágazatok, vállalat-csoportok, térségek előnyben részesítését, s oéykor mások büntetését is kívánatosnak ítélik. 3.3.1. A verseny-semleges eszköztár A klasszikus (J.M. Keynes utáni) piacgazdasági elmélet szerint az állami gazdaságirányításnak mivel a szerzők államaiban a rendszer, azaz a jogrend és a közigazgatás már rég kialakult - első sorban a folyamatszabályozás négy tárgyköreiben: a monetáris, fiskális, szociális és külgazdasági politika terén vannak feladatai. Az eszköztár fő propagálója kezdettől az USA, majd a világháború elvesztése nyomán az amerikaiaknál szociálisan érzékenyebb, s ún. szociális piacgazdaságot építő németek. A pénzügyi, vagy monetáris politika a nemzeti bankok eszköze, mely főként a gazdaságban működő (forgalomban levő) pénz mennyiségét befolyásolja. A pénzmennyiségnek több mérőszáma van. A legszűkebb az ún. M0 (em nul), mely a forgalomban levő papír-pénz és érme mennyiségét (értékét!) plusz a monetáris intézmények jegybanki tartalékát méri, a legfontosabb talán az M1 (em egy), mely az összes likvid pénzeszköz értékét, azaz az előbbieken kívül a látra szóló betétek összegét is számba veszi, s a jegybankok még bővebb tartalmú mutatók alakulását is figyelemmel kísérik. A forgalomban levő pénzmennyiségre természetesen a bankóprés is hat; a hozzávetőleg egyensúlyban levő gazdaságokban azonban a fő eszközök a monetáris szabályozás fő technikái: az irányadó kamatláb meghatározás, a kötelező tartalékráta (a kereskedelmi banki betétekből készpénzben, illetve jegybanki betétben a banki trezorban tartandó hányad) módosítása, a központi bank ún. nyíltpiaci műveletei (állampapír-vásárlásai, illetve eladásai) és a jegybanki hitelkeret változtatása. Jelentős lehet továbbá a további politikák (pl. a költségvetési politika) hatása is. A költségvetési vagy fiskális politika (némi egyszerűsítéssel megfogalmazva) az ún. államháztartás bevételeit és kiadásait határozza meg. Az államháztartás az állam pénzügyi mérlege, melynek alrendszerei a kormányzati költségvetés, a társadalombiztosítási alapok, az önkormányzatok költségvetései és a speciális alapok. Fő bevételei az 21

adók és (pl. tb) járulékok, melyek közül ma Magyarországon a legnagyobb tétel az ÁFA, a legfontosabb kiadások viszont az államigazgatási (közigazgatási, oktatási, védelmi stb.) szervek költségei, illetve a különböző (köztük nyugdíj-) támogatások. A rendszer valamennyi elemének változásai közvetlenül is befolyásolják a gazdaság helyzetét, de közvetetten is hatnak (hiszen pl. a költségvetési adóbevételek csökkentik, a pénzbeli támogatások növelik a forgalomban levő pénzmennyiséget). Mindezen technikákra a 8.2.2. pontban még visszatérünk. Az ún. Läffer-görbe (3.1. ábra) az elvonások célszerű maximumát is meghatározza. Az ábra vízszintes tengelyén az elért jövedelemből elvont hányad, a függőlegesen a befizetett elvonások összege van feltüntetve. A befizetett összeg 0%-os, illetve 100%-os elvonás esetén nyilván nulla, e két elvonási mérték közt azonban pozitív szám, s gyakori, bár sokat vitatott vélemény, hogy a legnagyobb összegű elvonás általában a 30-40%-os kulcs esetén hajtható be. A szociálpolitika alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére hivatott. Kiadásai jelentősen növelhetik a forgalomban levő pénzmennyiséget s veszélyeztethetik a költségvetési egyensúlyt. A gyakorlatban igen különböző rendszerei alakultak ki. Az USA pl. az öngondoskodás elvét hirdeti, úgy véli, a társadalomnak csak szélsőséges esetekben (pl. az árvák esetén) kell anyagilag támogatnia a hátrányos helyzetűeket sokan még az állami egészségügyi ellátás kiterjesztését is ellenzik (pedig rászoruló ott is sok van). Svédországban viszont célul tűzték ki az ún. jóléti állam megteremtését, s törekedtek költségvetési forrásokból fedezni a lakosság mind több oktatási, egészségügyi terhét, továbbá a hátrányos helyzetű rétegek minél magasabb életszínvonalának költségeit; a törekvés azonban hamar beleütközött a költségvetési korlátokba (miközben a növekvő közterhek a gazdaság versenyképességét és a lakosság vállalkozási hajlandóságát is rontották). Adóbevétel, Ft 3.1. ábra. Läffer görbe Adókulcs, % 0% Maximális adó-bevétel 100% Forrás: szakirodalmi források alapján készült saját ábra Az életszínvonal a lakosság anyagi jólétét jellemző fogalom. Legáltalánosabban a GDP/fő-vel jellemezhető, de változásait gyakran a nominális jövedelmek és az infláció összevetésével is mérik. Az életminőség szélesebb tartalmú fogalom, a jólét olyan nem anyagi tényezőinek a számbavételét is megkísérli, mint pl. az egészség, a tiszta környezet, a kultúra, a szabadság, s gazdag mutatószámrendszerekkel, pl. az ENSZ Human Development Indexei (HDI) révén minősíthető. De se az életszínvonal, se az életminőség értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége se. Ez az ún. Lorenz-görbe segítségével jellemezhető, mely egy egység oldalú négyzetben a jövedelmi szintjeik nagysága szerint sorba rendezett lakossági csoportok kumulált (az aktuális csoportig összegzett) jövedelmét ábrázolja (3.2. ábra). A jól működő állam az egyenlőtlenségeket korlátozza. 22

Jövedelem kumulált %-a 3.2. ábra. Lorenz görbe Minél messzebb van a görbe az egyenestől, annál nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség 0 100% Jövedelemszint szerint rendezett csoportok hányada Forrás: szakirodalmi források alapján készített saját ábra A külgazdasági politika egyrészt a kontingensek és vámok meghatározása, másrészt a valutaárfolyamok befolyásolása révén hat. Részletesebben majd a 6. fejezetben kerül tárgyalásra. Miként ezt a további fejezetekben is kiemeljük még, a vázolt eszköztár minden elemének sokoldalú gazdasági hatásai vannak. Valamennyi befolyásolja a forgalomban levő pénz mennyiségét, ennek révén a gazdaság dinamizmusát (mert a pénzbőség költésre, pl. vásárlásra, beruházásra, a termelés bővítésére ösztönöz, így árfelhajtó, valamint a gazdasági dinamizmus növelő hatású, a pénzszűkének viszont ellenkező következményei vannak). További hatásai is jelentősek. Pl. mind az adók, mind a támogatások befolyásolják a gazdasági (államháztartási) egyensúlyt, eltérő ágazati, regionális súlyuk miatt változtathatják a gazdaság szerkezetét (arányait), növelhetik, vagy csökkenthetik az inflációt stb. A külgazdasági politika elsősorban az exportra és az importra hat (ha pl. valamely intézkedés hatására drágul a valuta, akkor az exportőrnek a belföldi bevételei nőnek s ez exportösztönző, ugyanakkor az import belföldi ára is nő, ami visszafogja az importot. E mellett az importárak növekedésének infláció-növelő hatása is jelentős lehet stb. Az elmúlt években az MNB által magasan tartott kamatokat is sokan bírálták pénzmennyiséget szűkítő, s ezzel a gazdasági dinamizmust visszafogó hatásai miatt. Az MNB akkori kamat-döntéseit a magas inflációval indokolta. Ma viszont az alacsony kamatszinttel kapcsolatos viták a gyakoriak. Amint erre a jelzett bonyolult kapcsolatok is utalnak, valójában kérdéses a felsorolt technikák verseny-semleges jellege is. A monetáris politikának a pénzmennyiséget növelő lépései pl. általában valóban hozzávetőleg verseny-semlegesek. Egyes költségvetési juttatások azonban ugyanolyan szelektívek lehetnek, mint pl. az erősen szelektíveknek vélt ágazati támogatások (hiszen mondjuk a lakás-vásárlás könnyítése döntően az építőiparra, a használt autók lecserélésének a támogatása az autóiparra van hatással). 3.3.2. További eszközök Egyes fejlődő államok kormányzatai már rég belátták, hogy gazdaságpolitikájuknak széles körben vannak a fenti klasszikus eszköztár alkalmazásainál fontosabb tennivalói is, mivel gazdaságukban a rendszer alakítása a jogrend és a közigazgatás fejlesztése, azaz az intézményfejlesztés - terén is vannak feladatok. A magyar nyelvben az intézmény kifejezés gyakran - szűken értelmezve - szervezetet jelent. A nemzetközi szóhasználatban azonban az intézmények (institutions) igen bő, a szervezetek mellett a törvényeket, hagyományokat, megszokott magatartás-mintákat, várakozásokat stb. is tartalmazó fogalom. Az alábbiakban, áttekintve az üzleti környezet néhány fontosabb elemének fejlesztését, mi is az utóbbi értelemben használjuk szavunkat. A gazdaságpolitikák történetéből sokféle intézmény olykor alapjaiban történő megváltoztatásának példái idézhetők. Egyesek pl. a bankrendszert és működését, mások a versenyszabályokat fejlesztették, továbbiak átalakították az adórendszert, illetve a közintézmények finanszírozását, van példa a korrupció visszaszorítására is stb. Majd korunkban az ún. intézményi közgazdaságtan elveire (lásd: Hodgson, 2003) alapozva - a fejlett országok, s egyes nemzetközi intézmények szintén az intézményfejlesztés híveivé váltak, így napjainkban kedvező eredményeket várnak a nemzetközi együttműködés fejlesztésétől is. Azt pedig olykor igen nehéz megítélni, hogy a tennivaló verseny-semleges, vagy szelektív jellegű-e. A legtöbb gazdaságban olykor a verseny-semleges szabályozás hatástalanságának ellensúlyozására - széles körű a szelektív költségvetési eszközök alkalmazása is. Import-kvótákkal, vámokkal védenek ágazatotokat, támogatják valamely hadi-ipari cégek, vagy éppen a kisvállalatok fejlődését stb. Friss példaként a multikat terhelő magyar unortodox adókra, s ezek uniós vitáira, majd másutt megkísérelt honosításaira hivatkozhatunk, s a témára az 5.2. pontban, majd a 10. fejezetben is visszatérünk.. 23

3.3.3. Egy más nézőpontú eszköz-felosztás Elterjedt az eszköztárnak ún. kereslet-, illetve kínálat-orientált politikák szerinti felosztása is. A kereslet-orientált eszközöket alkalmazó politika elsősorban a pénzmennyiség, s ennek révén a vásárlóerő szabályozására törekszik, elvileg verseny-semleges, a kínálat-orientált politika viszont széles körben alkalmaz szelektív beruházási támogatásokat. Mindkét csoportban lehetnek azonban mind verseny-semleges, mind szelektív akciók, így az elsőben kereslet-élénkítési célú monopólium-ellenes intézkedés, a másodikban a kínálat alakítását célzó privatizáció, munkaerő-piaci dereguláció, személyi jövedelemadó csökkentés stb. Gyakorló kérdések: A klasszikusok szerint melyek a gazdaságpolitika főfeladatai (részei)? Válassza ki a felsoroltak közül az M1-nek a gazdaságpolitikában szokásos definícióját! a Budapest-Bécs autópálya a Budapest-Hegyeshalom autópálya - a forgalomban levő papír-pénz és érme állománya - a forgalomban levő papír-pénz, érme és a jegybanki tartalékok állománya a hitelek állománya - Miskolc első városfejlesztési terve Mondjon két példát a monetáris szabályozás eszközeire! Az alábbiak közül melyek az államháztartás részei? a megtermelt hozzáadott érték a háztartások fogyasztása a kormányzati költségvetés az innovációk költségei - a társadalombiztosítási alapok az önkormányzatok költségvetései az export bevételek az import költségei a speciális alapok az uniós támogatások Miből van a legtöbb bevétele a magyar központi költségvetésnek? az uniós támogatásokból a közúti bírságokból az ÁFA-ból az SZJA-ból a vagyonadóból a bank-adóból Milyen változók vannak a Läffer görbe ábrájának két tengelyén? Hogyan hatnak a költségvetési kiadások a forgalomban levő pénz mennyiségére? sehogy növelik csökkentik Mondjon két példát az intézményi közgazdaságtan által vizsgált intézményekre! Okvetlen ellentétes-e a törvényhozás szabadságának az elvével, ha a gazdaságpolitika ajánlásokat fogalmaz meg egyes törvények módosítására? igen nem 3.4. A gazdaságpolitika kidolgozása. A cél szentesíti az eszközt? A tanulás feladata e pontnál: fő vonalaiban megismerni a gazdaságpolitika kidolgozásának menetét. Az adott esetben célszerű gazdaságpolitika meghatározása komplex feladat. A munka eredményeit rögzítő dokumentum a már bemutatott vezetés-elméleti ajánlások értelmében /1/ vázlatos áttekintést ad a gazdaság helyzetéről, /2/ célokat tűz ki (korlátozott számban, mivel sok cél kitűzésekor nagy a veszélye a hibák elkövetésének az ütköző célok összehangolásakor), s /3/ a legnagyobb terjedelemben a megvalósítás tennivalóit részletezi (ez utóbbiak határidőit és felelőseit is megjelölve). A gazdasági helyzet és perspektívák felvázolásának kiemelkedően fontos eleme annak a felmérése, hogy milyen várakozásai, törekvései vannak a gazdaságpolitika (fontos) érdekeltjeinek. Ily módon állapítható meg ugyanis, hogy a társadalom mely célok megvalósításával értene egyet, hol kell a siker-esélyeket akár kompromisszumok révén növelni, s mely törekvéseink megvalósításánál ütköznénk erős ellenállásba; illetve e vizsgálattal tárhatók fel a potenciális szövetségesek, illetve az ellenérdekeltek is. A gazdaságpolitika érdekeltjei a kormány- és pártszervek, kiemelten ezek szakértői, illetve a vállalatok és a lakosság, az ez utóbbiak érdekeit védő szervezetek (így a gyáriparosok szövetsége, a szakszervezetek valamint a fiatalok szempontjait leginkább ismerő tanárok). A konkrét gazdaságpolitikai feladatok kijelölése valójában a lehetséges cselekvési variánsok közti döntés. E döntésnél a variánsok megvalósításától várható hozamokat és a szükségessé váló ráfordításokat kell összevetni. Nehéz kérdés azonban, hogy ezen összevetés során milyen meggondolások kerülnek figyelembe vételre. Mivel az adott variánsok gyakran pl. társadalmi változásokat eredményeznek, az elkészítendő kalkulációnak igen kényes eleme a hozamok, illetve ráfordítások értékének a megállapítása. Kiegészíti a nehézségeket, hogy az értékelésnél az externális hatásoknak (pl. egy ipartelepítésnél a valószínű környezeti károk semlegesítéséhez szükséges ráfordításoknak) az értékét is figyelembe kell venni. A tényleges döntés az érdekeltek közti érdekegyeztetés (más szóval: alku) keretében alakítható ki. Arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban a vázolt társadalmi érdekek milyen (alku-) mechanizmusok keretében érvényesülnek, illetve keverednek a csoport- és magánérdekek meggondolásaival, a fent már említett Igenis, miniszter úr című TV sorozat adott - a hatalmi harcok olykor célszerű, olykor kényszerű, máskor elvtelen kompromisszum-keresését bemutatva - gunyoros, de vitathatatlanul reális képet. A Szerzők fiktív de gyakorlati tapasztalatokra, olykor pl. M. Thatcer miniszterelnök iránymutatásaira alapozott példákon mutatják be, miként befolyásolják, döntik el az apparátusi 24

munkahelyek védelmének, a karrier-építésnek, a mundér becsület védelmének (az elkövetett hibák eltussolásának) a szempontjai az intézmény-fejlesztési, állami beruházási, nemzetközi kapcsolat-tartási stb. döntéseket. Itt is emlékeztetünk rá, hogy H. Fayol a megvalósítás tennivalóiként a szervezést, rendelkezést, koordinációt - és az ellenőrzést nevezte meg; e feladat lista ugyanis a gazdaságpolitika kimunkálása során sem feledhető. Ha a politika dönt egy akcióról, akkor rendelkezni kell a megvalósítók személyéről, s a megvalósításhoz szükséges munkaszervezési tennivalókról is; fel kell mérni, miként célszerű összehangolni a megvalósítók munkáját; Meg kell jelölni a tennivalók kommunikálásának célszerű formáit, s pontosan rögzíteni kell a végrehajtás ellenőrzésének a módszereit is. Ouchi (1980) a kormányzati koordináció (összhang-teremtés) 3 típusát is megkülönbözteti. Nézete szerint a gazdaságban a hierarchikus (alá-fölérendeltségi viszonyból fakadó) koordináción túlmenően kialakítható piaci mechanizmusokra épített koordináció is, de létrehozható a csoport-érdekeket követő, társadalmilag káros ún. klán-koordináció is. Felhívjuk továbbá a figyelmet a gazdaságpolitikai eszköztár megválasztásának sajátos etikai problémájára, arra a kérdésre, hogy a cél szentesíti-e az eszközt. E kérdésre ugyanis nincs egységesen elfogadott válasz, így az általában elítélendő technikák alkalmazásáról csak a konkrét helyzet elemzésével, az elérhető előnyök és a jelentkező hátrányok összevetésével hozható helyes döntés. Végül jelezzük, hogy a gazdaságpolitikai kommunikáció lényege nem az ígérgetés, hanem a perspektívákkal, a célokkal és eszközökkel kapcsolatos korrekt tájékoztatás. Gyakorló kérdések: Melyek a gazdaságpolitikai dokumentumok fő részei? A gazdaságpolitikai döntések mely eljárás során alakulnak ki az alábbiak közül? matematikai optimum számítás társadalmi hozamok és költségek egybevetése érdek-egyeztetés adóbevétel maximalizálás bírósági döntés Az alábbiak közül kik a magyar gazdaságpolitika érdekeltjei? a hazai lakosság - az EU - a kormányszervek - a pártok - a jövő generáció 3.5. Közgazdasági alapelvekkel ütköző gazdaságpolitikai döntések A tanulás feladata: annak megértése, hogy a gazdaságpolitika esetleges hibás érdek-egyeztetés után - olykor a társadalom érdekeitől eltérő, sőt, esetenként ezekkel szöges ellentétben álló megoldásokat is elfogad. A témáról egyes elméleti művekben figyelemre méltó megjegyzéseket olvashatunk. Lynn Jay (2008) már említett ironikus TV sorozata, Acemoglu - Robinson éles (2012) bírálata világhírűek. Néhány tipikus hiba a következő: - A megvalósítani kívánt feladatot leegyszerűsítő tervezés, célkitűzés. Az 1960-as évek elején Ny. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista pártjának első titkára, a Minisztertanács elnöke hibás helyzet-értékelésre, a nemzetgazdaság összefüggésrendszerét erősen leegyszerűsítő matematikai modellezés torz eredményeire alapozva jelentette ki például, hogy a szovjet gazdasági teljesítmény 1980-ra eléri az USA-ét (de ekkorra valójában az ország már az ún. brezsnyevi pangás állapotába került, szétesőben volt). Hasonló megalapozottsággal emelte a 2000-es évtized elején a korabeli bírálatok ellenére is - Medgyessy Péter magyar miniszterelnök kormánya 50%-kal a pedagógusok és az egészségügyiek bérét (amit azután csak hatalmas nemzetközi hitelekből tudott kifizettetni). - A vezetés által preferált, de a társadalom által kedvezőtlenül fogadott (ún. voluntarista) célok kitűzése. 1950-ben a magyar kormányzat célul tűzte ki, hogy Magyarország legyen a vas és acél országa. A megvalósítás erőltetése azonban jelentős életszínvonal és a növekvő terror miatti élet-minőség - csökkenést eredményezett, s mert a korrekció a nyilvánvalóvá vált kudarc ellenére késlekedett, sokban az 1956-os forradalom kitörésének okává vált. - A célok megvalósítására alkalmatlan eszköztár kijelölése. Napjainkban gyorsan bővül pl. azoknak a közgazdászoknak a köre, akik - a radikalizálódó Dél-Amerika, s ennél is inkább Dél-Európa tapasztalatai alapján - úgy vélik, hogy a 2007-ben megjelent világgazdasági válság ellenszeréül ajánlott (s egyes pénzügyi szférák érdekében álló) megszorító gazdaságpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat. - Korrupt döntés. A legjobb példák a fejlődő országokból idézhetők. A Transparency International (TI) egyik éves jelentése olykor (afrikai) esetet is említ, ahol egy vízi erőmű megépítésére adott nemzetközi fejlesztési források felhasználásra kerültek, bár az erőmű nem épült meg (és az ország sem fejlődött). 25

- Hibás kommunikáció. Gyakori. Szintén N. Hruscsovtól származó példa, aki azt mondta ugyanis: A politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy hidat ott is, ahol nincs folyó. (http://www.tudatossag.com/?q=content/politika). Kár, hogy a következményre, a politikusok iránti bizalom eltűnésére már nem utalt. A gazdaságpolitikák hivatalos dokumentumai csak ritkán (s többnyire kényszerítő körülmények hatására) emlékeznek meg azonban a hibák lehetőségéről azaz az ezekkel kapcsolatos kockázatokról. A tervezők ezen hagyományos, ún. kincstári optimizmusának okai feltáratlanok. Ugyanakkor e témakörben se lenne helyes azt sugallnunk, hogy ismerjük a jelzett hibák megelőzésére, illetve elhárítására alkalmas módszereket. A szakirodalom legtöbbször a 9.3.9 pontban tárgyalásra kerülő átláthatóság, nyilvánosság, elszámoltathatóság hármas követelményének érvényesítését ajánlja (aminek megvalósítására újabban Szingapúr mutatott jó példát) de a tapasztalatok szerint ez az eljárás is csak akkor hatékony, ha a legfelső vezetés egyetért az ez irányú törekvéssel.. Gyakorló kérdés: Mondjon példát a megvalósítani kívánt gazdaságpolitikai feladatot leegyszerűsítő célkitűzésre! Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a témára vonatkozó makro fejezetei, Acemoglu-Robinson (2012), Lynn Jay (2008), Tököli (2005) Ellenőrző kérdések Milyen nézeteket ismer az állam gazdasági beavatkozásainak indokairól (típusairól)? A statisztika hogyan határozza meg a foglalkoztatott, illetve a munkanélküli fogalmát? Mely, a gazdaságpolitika elvi és tényleges céljainak mibenlétével kapcsolatos koncepciókat ismer? Hogyan (milyen adatok alapján, s miként bontva) számítja ki a KSH a GDP-t? Milyen eszközöket vethet be a kormányzat gazdaságpolitikai céljainak a megvalósítása érdekében? Milyen mutatókkal mérik a pénzmennyiséget? Miként szabályozzák ezt a nemzeti bankok? Mi a Laffer-görbe? Ábrát és magyarázatot kérek! Mi az életszínvonal, illetve az életminőség fogalma? Rajzolja le és magyarázza a Lorenz-görbét! A szakirodalmi ajánlások szerint milyen lépéseket kell tenni a gazdaságpolitikai dokumentumok kidolgozása során? Véleménye szerint hogyan értékelhető a 2007-ben megjelent világgazdasági válság ellenszeréül ajánlott megszorító gazdaságpolitika hatékonysága? Feladat a diagnózis és a terápia-kijelölés gyakorlására: Ismertesen a politikusok céljait bemutató példákat a Lynn Jay (2008) műből! 26

4. Gazdasági fejlődés és gazdaságfejlesztés 4.1. Növekedés és (fenntartható) fejlődés. 4.1.1. A növekedés és a fejlődés fogalmai és mérésük módja. A tanulás feladatai e pontnál: /1/ a növekedés és a fejlődés fogalmai közti különbségnek, valamint /2/ a két fogalom mérésére használatos mutatószámoknak a megismerése, /3/a növekedés forrásainak, és /4/ a versenyképesség fogalmának átismétlése, továbbá /5/ a komparatív előnyök fogalmának és /6/ ezek fő forrásainak a megértése,. A modern közgazdaságtan alapvető fogalma, a (gazdasági) növekedés az adott térségben előállított nemzeti jövedelem (GDP) reálértékének változása mely negatív is lehet (azaz a folyamat elnevezése visszaesés esetén is növekedés!). A (gazdasági) fejlődés (haladás) komplexebb fogalom, értelmezése a GDP/fő mennyiségi szemléletű szempontjai mellett a továbblépés minőségi meggondolásait így az életfenntartás, az önbecsülés és a szabadság lehetőségeit, valamint a hosszabb időtávon megőrizhető ütemű (fenntartható) előrehaladás biztosítékait - is figyelembe veszi. A gazdaságpolitikai dokumentumok kidolgozói deklaráltan - többnyire abból az alapfeltevésből indulnak ki, hogy a társadalom jóléte elsősorban a gazdasági növekedés, fejlődés előmozdításával támogatható. A gazdasági növekedés mérési módjára a fenti definíció is utal. A jelzett módon értelmezett gazdasági fejlődés mértékének számszerűsítése viszont még nem teljesen megoldott. Az UNDP (az ENSZ Fejlesztési Programja) pl. immár több mint egy évtizede közöl évente ún. Human Development Report-okat, valamint ezekben HDI indexeket, s ez utóbbiakban a vásárlóértéken számolt GDP/fő ( az életszínvonal ) mellett a születéskor várható élettartamot, az oktatásban résztvevők hányadát és a felnőtt lakosság írni-olvasni tudását stb. is értékeli. Az adatgyűjtemény így a gazdasági haladás lényegesen árnyaltabb elemzésére ad módot, mint az egyszerű növekedési statisztika. E jelzőszám rendszer is csak közelítőleg képes számszerűsíteni azonban egyes fontosnak ítélt fejlődés-kritériumoknak például az önbecsülés, a szabadság, stb. szintjének a változásait. 4.1. táblázat. A vizsgált országoknak a Human development index szerinti helyezései LU NG AT DE CZ GR HU PL US Helyezés 24 1 18 8 26 28 33 34 4 Az ország-jelek jelentését lásd a 3.1. táblánál. Forrás: IMD (2012), 461. oldal A fejlődés definíció további gondja az előrehaladás fenntartható voltának kérdése. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságának a definíciója szerint a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. E követelményt napjainkban olykor csak a környezetvédelemre szűkítetten értelmezik, máskor pl. a szegénység elleni küzdelem szempontjaira is kiterjesztik. Még bonyolultabbá teszi a terminológiát a fejlett, illetve fejlődő országok közismert megkülönböztetése, mely nem (csak) a most rögzített fejlődés-értelmezésen alapul. Gyakori szóhasználat ugyanis, hogy a fejlettek gazdagok, s északiak, a legszegényebbek pedig a fejletlenek közt délen találhatók. Bár e csoportosítás is a GDP/fő mutatóból indul ki, számos további (olykor szubjektív, pl. kulturális) meggondolást is figyelembe vesz. A világgazdaság észak-déli pólusainak a megkülönböztetését különösen fontossá teszi, hogy az adott országcsoportok jövője vitatott. A demográfiai előrejelzések az északi népek elöregedését, s a déli népesség gyors gyarapodását ígérik. Az északiak minden erővel, de sokszor így is sikertelenül korlátozzák a déliek (illegális) bevándorlását. A növekvő életszínvonal-különbségek kezelésének valóban célszerű módjáról azonban nincsenek világos elképzelések. 4.1.2. A gazdasági dinamizmus sebességét meghatározó fő tényezők. A növekedés/fejlődés forrásai, tényezői a nemzetek gazdag, vagy szegény voltának fő magyarázatai - azok a ható-okok, amelyek a gazdasági előrehaladás irányait, ütemét, egyéb sajátosságait érdemben alakítják. E mozgatórugók mibenlétéről szintén igen sokféle szakirodalmi álláspont idézhető. A közgazdaságtan korai klasszikusa, Adam Smith pl. a gazdagsági fejlődés fő motorjainak a munka és a föld (tőke) mennyiségének növekedését, valamint a munkamegosztás bővülését tekintette, s a haladást vezérlő fontos tényezőnek ítélt egy láthatatlan (nem mérhető) tényezőt, a szabad vállalkozásnak és a versenynek szabályozó, így teljesítménynövelő hatását is. A XX. század elején J. Schumpeter az előző listát kiegészítve az innovációkban jelölte meg a fejlődés fő előmozdítóit, majd M. Weber az etika fontosságára mutatott rá stb. 27

Adam Smith a munkamegosztásnak a technológia fejlesztésére gyakorolt hatását a tű-gyártás példáján szemléltette. Rámutatott, hogy ha valaki csak saját célra készít tűt, ez (a drótvágás, hegyezés, a cérna rögzítését szolgáló lyuk kifúrása) akár egy egész napi munka; ha viszont tű gyártására szakosodik, egy tű munkaidő igénye begyakorlás és néhány egyszerű cél-szerszám elkészítése révén néhány percre is leszorítható. M. Ridley a munkamegosztásnak inkább az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását, a specializáció révén előállított javak cseréjét lehetővé tevő kereskedelemnek komplex (köztük: az innovációk nagy távolságra történő terjedését segítő) hatásait emelte ki. Utalt arra, hogy a régészeti leletek tanúsága szerint a kereskedelem már a kőkorszakban, Kr. e. 20.000 körül eljuttatta a Földközi tengerhez az északi tengeri borostyánt, a Kr. e. 3. évezredben a sumérok élénken kereskedtek az Indus völgyi városokkal, napjainkban pedig egy új ötlet (kínálat) híre az internet révén percek alatt eljut az egész Földön mindenhova, ahol a téma iránt fizetőképes kereslet van. S jelezte, hogy nézete szerint az ily módon kialakuló munkamegosztás képezte, s képezi ma is a gazdasági haladás fő forrását. A magyar közéletben a fejlődési forrásokat illetően máig a vulgár-materialista (kizárólag anyagi tényezőket, elsősorban a munka és a tőke hatásait elismerő) szemlélet a leginkább elterjedt. A korszerű elméletek, pl. az ún. intézményi közgazdaságtan hívei azonban, bár egyetértenek a klasszikusok által felsorolt fenti tényezők fontosságával, egyes intézményi tényezőknek a fejlődést mindennél hatékonyabban elősegítő hatásait is hangsúlyozzák. A mai fejlődés-gazdaságtan (Széchenyi Istvánnak a tudományos emberfők mennyiségére vonatkozó közismert állásfoglalásával összecsengően) a tudásnak, kiemelten a tudás áramlásának, s az innovációknak tulajdonít jelentős szerepet. Amint már jeleztük, Acemoglu Robinson (2012) a politikai hibák fontos szerepére is figyelmeztetnek. Vizsgálataik szerint elsősorban a befogadó (minden potenciális versenyzőnek lehetőséget nyitó) - gazdaságpolitika vezet sikerre, a kirekesztő politika viszont a kudarc esélyeit növeli. 4.1.3. A források alternatív megközelítése: a versenyképesség Az elmúlt évtized kutatásai a gazdaságok fejlődése, illetve a verseny, illetve versenyképesség közti szoros összefüggésekre is rámutattak. A korábbi elméletek szerint a piaci verseny egy-egy ágazat (branch) termelői között zajlik. M. Porter arra figyelmeztet azonban, hogy a potenciális versenytársak közt az ágazat termelőin túlmenően - nem felejthetők a szállítók és a vevők, illetve az ágazatba esetlegesen újonnan belépők, s a helyettesítő termékek se. E mellett napjainkban a korszerű kkv-szférában a verseny szereplői sokszor nem cégek, hanem az egy-egy termék előállításában és értékesítésében együttműködő kkv hálózatok, ún. értékláncok. A versenyképességnek még nincs általánosan elfogadott definíciója, abban azonban egyetértés van, hogy e fogalmat eltérően kell értelmezni a vállalatok, illetve a nagyobb földrajzi egységek (régiók, nemzetgazdaságok) esetén. A térségek, nemzetgazdaságok versenyképességét (szintén pl. M. Porter szerint) elsősorban a magas GDP/fő, kiemelten ennek legfontosabb eleme, a lakosság jóléte tanúsíthatja. A jelzett egységek versenyképességére ható tényezők körét igen szemléletesen fogalmazza meg az ún. Porter-féle gyémánt, mely a következők esetenkénti kulcs-szerepét hangsúlyozza: /1/ a vállalati stratégiák, struktúra, vetélkedés (rivalry), /2/ a kereslet, /3/ a tényező-feltételek (azaz az erőforrás-ellátottság), /4/ a kapcsolódó iparágak, /5/ a kormány és /6/ a véletlen. A vállalatok körében viszont a versenyképesség legáltalánosabb mérőszámai a magas piaci részarány és a kedvező jövedelmezőség (illetve a jelentős vállalat-érték). A versenyképesség javítás fő eszköze pedig a marketing elmélet szerint a 4 P (termék, ár, értékesítési csatorna, eladás-fokozás product, prix, place, promotion) javítása. A sikeres vállalatok körében végzett empirikus vizsgálatok (pl. Papanek, 2010) azt valószínűsítik továbbá, hogy a siker legfontosabb előfeltétele a jó vezető. A nemzetgazdaságok versenyképességének számszerűsítése céljából a 2000-es évtizedben egyes intézmények, így a svájci IMD, valamint a Világbank gazdag mutatószám-rendszereket is összeállítottak. Az IMD rendszere 4 csoportba osztott 329 mutatót vesz figyelembe. Az 59 országot értékelő 2012-es rangsor fő elemei a következők. 4.2 táblázat. A vizsgált országoknak az IMD rangsorolás szerinti helyezési számai, 2012 Mutatószám-csoportok LU NG AT DE CZ GR HU PL US Gazdasági erő 6 16 21 5 29 58 35 30 1 Kormány hatékonyság 16 6 33 19 30 58 51 36 22 Üzleti hatékonyság 12 8 20 17 41 56 49 39 11 Infrastruktúra 23 9 16 7 30 34 35 36 1 Összesen 12 8 15 9 33 58 45 34 2 Forrás: IMD (2013), 50-51. oldal 28

A vázolt versenyképességi jellemzőket Dunning (1998) a multinacionális vállalatok területi súlyával is kiegészítette. Észre kell vennünk, hogy a 4.2. táblázat adatai szerint egyes országokban, így a magyar gazdaságban is a kormányzati hatékonyság a legnagyobb gond. A bajokat Közép-Európában a gyenge üzleti hatékonyság (a részletesebb adatok szerint: elsősorban a sokszor gyenge vállalatvezetés) is tovább súlyosbítja. 4.1.4. Egy sajátos forrás: a komparatív előny Régi közgazdasági felismerés, hogy a kereskedelemben (pontosabban a munkamegosztásban) mindkét félnél ún. komparatív előnyök keletkeznek s ezek révén a gazdasági teljesítmények növelhetők. A szerzők az elmúlt évszázadokban a jelzett előnyök forrásainak több típusát tárták fel: A. Smith szerint a természeti adottságok különbségei, így az adott térségben, országban nem található vagy nem előállított anyagok, termékek (korábban pl. az északi tengeri borostyán, a kínai selyem, ma az olaj) beszerzése (és az eladónál jelentkező piacbővülés) is cserére ösztönöznek. D. Ricardo az adott előnyök létét a munkamegosztás hatékonyságot növelő szerepével indokolta. Ilyen okból adott el Anglia textilt Portugáliának borért cserébe mivel ezzel mindkét ország olyan terméket kapott, amelyet csak a másiknál drágábban tudott előállítani, a cserébe adott árukat viszont viszonylag olcsón termelte. E. Heckscher és B. Ohlin (H-O) arra mutattak rá, hogy logikus, ha a fejlődő országok munka-igényes termékeket ajánlanak a fejlett országok tőke-igényes gyártmányaiért. W. Leontief paradoxonja (paradoxon /latin/: ellentmondás) azt bizonyította azonban, hogy a fejlődők exportjában a fenti H-O elvvel ellentétben - általában nagy súlya van a tőke-igényes bányászati, nehézipari áruknak, importjukban viszont sok a munkaigényes gyártmány. A paradoxont az a magyarázat oldja fel, hogy a fejlettek árui többnyire munka- (kiemelten: tudás-) igényes high-tech termékek, az ezekért cserébe adott bányászati, kohászati gyártmányok viszont a fejletleneknél is igen tőkeigényes technológiákkal kerülnek előállításra. A fejlett országok közti kereskedelemben azonban az azonos termékcsoporton belüli áruk cseréjének van a legnagyobb súlya, amit az országoknak a munkamegosztás révén lehetővé váló specializálódása és az így elérhető nagyobb sorozatnagyságok magyaráznak. Általában is igaz, hogy a komparatív előnyök illetve az ezek nyomán kívánatossá váló munkamegosztás hozamai a termékeiket elcserélő mindkét fél számára jelentős előnyök forrásai (mivel mindketten kevesebb ráfordítással jutnak hozzá a kapott termékekhez, mint ha maguk állították volna elő azokat). Az pedig nyilvánvaló, hogy a termelők nagyobb teljesítménye nagyobb GDP-t is jelent. Gyakorló kérdések: Milyen mutatószám ad egyszerű számszerű jellemzést a gazdasági növekedés üteméről? Mondjon két példát azokra a mutatókra, amelyekkel az ENSZ számszerűsíti a gazdasági fejlődést! Melyek a növekedés fő forrásai a klasszikusok szerint? M. Porter szerint melyek a piaci verseny (tényleges és potenciális) szereplői? Mondjon két példát a versenyképesség porteri gyémántját meghatározó tényezőkre! Az IMD mely tényezők (mutatószám-csoportok) révén értékeli az országok versenyképességét? Mondjon 3 példát a komparatív előnyök forrásaira! Bizonyítsa számokkal a komparatív előnyt abban az esetben, ha a bibliai Ádám 3 óra alatt farag ki egy horgot, s ezzel 4 óra alatt fog egy halat, szomszédja, Óz viszont ezt kettő plusz egy óra alatt elvégzi, majd cserélnek (és egy horog egy hallal azonos csereértékű)! 4.2. A gazdasági haladás trendjei A tanulás feladatai e pontnál: /1/ a gazdasági haladás fő trendjének és /2/ tipikus ciklusainak a megismerése, valamint /3/ a ciklus-szabályozás Keynes féle technikáinak megértése. 4.2.1. A gazdasági haladás fő trendje A mai szerzők a gazdaságok fejlődését pontosabban: helyzetét és perspektíváit - legtöbbször rövid időhorizonton szokták minősíteni (miként ezt a 4.4. pontban látni fogjuk, napjainkban elterjedt pl. az éves GDPnek és gazdasági egyensúlynak a vizsgálata). Napjainkban igen divatosak a katasztrofális jövőképek az emberiségnek a Föld pusztulásáról aszteroidával való ütközése, felmelegedés stb. miatt is; ezen, a gazdasági meggondolásoktól távol álló nézetek megítélésére azonban nem vállalkozunk. A hosszabb távú elemzés ritka, s a 29

világgazdaság fejlődési trendjeiről olykor ezekben is egymással szöges ellentétben álló nézetek jelennek meg. 1 A következőkben azonban a lehetséges jövőképek feltárási módszereinek a szemléltetésére egy kevésbé szélsőséges elemzést idézünk, bemutatjuk ugyanis M. Ridley véleményét, aki az elmúlt évezredekben tendenciájában növekvő, s az utolsó évszázadokban nagyságrendileg javuló életszínvonalra (pl. GDP/főre) hivatkozva némi optimizmussal ítéli meg az emberiség jövőjét is. M. Ridley világhírű gazdaságtörténész (2012) könyvében hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt évtizedekben több igen pesszimista forgatókönyv vált közismertté a világgazdaság jövőjéről előbb pl. a nukleáris fegyverekkel vívott háborúra, majd a fosszilis energia (kiemelten a nyersolaj) források kimerülésére hivatkozva, a megjósolt katasztrófák - napjainkig elmaradtak. Ez annak a valószínűségét növeli, hogy az emberiség a jelenlegi katasztrófa-variánsokban jelzett bajok esetén is megtalálja ezek elhárításának, vagy az elháríthatatlan problémákhoz igazodó túlélésnek a lehetőségét. Ugyanakkor az idézett Szerző véleményét kiegészíthetjük azzal, hogy a hasonló igazodások a Földtörténet korábbi időszakaiban olykor drámai eseményekkel, akár a létező fajok nagy hányadának a kipusztulásával jártak, s a hasonló események bekövetkezése a jövőben se kizárható. A katasztrófa-variánsok témakörében egyébként talán az észak-dél ellentétnek politológusok széles körei által vitatott perspektívái vetik fel a legsúlyosabb közgazdasági kérdéseket. A 2050-re 10 milliárd főre gyarapodó népesség, s ennek növekvő életszínvonal-különbségei ugyanis, miként említettük, reális gondok, de az ezekből származó problémák kezelésének célszerű módjáról még világos elképzelések sincsenek. 4.2.2. A gazdaság ciklusai A statisztikák szerint a gazdasági teljesítmények (így a GDP) időbeli változásaiban különböző időtávú ciklusok (ingadozások, hullámzások; időnként fellendülések, máskor gazdasági stagnálás, olykor válságok) mutathatók ki. Az ezek hatására kialakuló összetett - hullámzás ismerete és előrejelzése gyakran fontos a gazdaságpolitika számára is. A kutatások időtávjuk (hullámhosszuk) alapján (történelmi,) hosszú, közép- és rövidtávú ingadozásokat különböztetnek meg. A földrajz-tudósok, történészek stb. igen hosszú időtávú (pl. időjárási, a birodalmak felemelkedésével majd bukásával kirajzolódó) ciklusokról is értekeznek. Ezeknek azonban még a létezése is vitatott. A statisztikák által bizonyítottan létező hosszú távú hullámok a mintegy 40 éves ún. Kondratyev ciklusok. Ezen ciklusok okairól is csak bizonytalan feltételezések ismertek. Az egyik szerint a magyarázat a generációk váltása terén keresendő: vannak korosztályok, amelyek gazdasági válság idején fiatalok, ezek hozzászoknak a nehézségekhez és az elhárításukra végzett erőfeszítésekhez, így amikor ezen korosztályok adják a munkaerőt, a gazdaság fellendül. Gyermekeik azonban ahhoz szoknak hozzá, hogy a szülők mindent elintéznek, ők erőfeszítések nélkül is mindent elérnek, így, amikor már az ő teljesítményüktől függ a gazdaság, válság alakul ki. Mások inkább a technológiák változásában (pl. a gőzgépről az elektromos motorokra átállás termelékenység-növelő hatásában) keresik a fellendülés okait, s ezek hiányában látják a visszaesések magyarázatát. A legismertebb ciklusok a 6-8-10 éves időtávon kimutatható üzleti ciklusok. Az ezek során kialakuló válságok olykor hatalmas károkat (csőd-hullámot, munkanélküliséget) okoznak, esetenként forradalmat is kiváltanak. Okaikról számos elmélet született. Fontos magyarázat a (pl. felújítási) beruházások ciklikussága is; a beruházások ugyanis (a közgazdaságtanból ismert multiplikátor- és akcelerátor hatás következtében) lökésszerű kereslet-növekedéseket okoznak, befejezésük viszont gyors kereslet-csökkenéssel jár. De sokak szerint a válságok kétségtelen oka lehet a fizetőképes kereslet szűkülése, s ennek oka, azaz egyesek szerint a kizsákmányolás hullámzó intenzitása, kiemelten a lakosság elszegényedése, az e miatti kereslet-szűkülés, mások, pl. a M. Friedmann elveit elfogadó monetaristák szerint az állam túlköltekezése is stb. A beruházások multiplikátor hatása az, hogy volumenünknél lényegesen nagyobb mértékben növelik a nemzetgazdaság teljesítményét (a GDP-t). A beruházás értéke ugyanis szintén GDP, a beruházó azonban a kapott pénz jelentős hányadát bérekre költi, azaz a fogyasztási cikkek keresletét növeli, s az ily módon értékesített fogyasztási cikkek előállítása további GDP. A fogyasztásra termelők pedig ugyancsak jelentős hányadban bérekre költik bevételeiket stb. 1 A vázolt nézetkülönbségeknek is nagy hagyományai vannak. Már igen sok szerző és igen sokféle módon készített ugyanis értékálló elemzéseket a haladás kívánatos irányairól. A példák felsorolása talán Platón Álllam című művét említve kezdhető meg, néhány szépirodalmi műre, így Morus Utópia című könyvére, Swift Gulliverére, Huxley Szép új világára, Orwell 1980 című rémálmára hivatkozva folytatható, s az ENSZ, az EU vagy a Világbank legújabb jelentéseit idézve zárható. 30

Az üzleti ciklusok a mai világgazdaságban is kimutathatók. Közép-Európában pl. az 1990-es évek elején a rendszerváltás, a szovjet birodalom és a KGST szétesése okozott nagy, az 1929-esnél is nagyobb, Magyarországon mintegy 20%-os teljesítmény visszaesést. Majd alapvetően a világgazdasági folyamatok hatására az ezredfordulón fellendülés, 2008-ot követően viszont erős (a magyar teljesítmény kb. 10%-os visszaesését eredményező) világválság alakult ki. Egyes kutatások szerint korunkban a gazdasági folyamatok ciklikus jellegét okozzák a 4-5 évente sora kerülő parlamenti választások is. Brender Drazen (2003) szerint pl. sok fejlődő gazdaságban eredményez ilyen hullámzást, hogy a kormányzat a választások előtt újraválasztása érdekében népszerű költségvetési intézkedéseket hoz, majd a választás után az elhatározottak megvalósításának finanszírozása érdekében szigorít. A jelenséget olykor politikai konjunktúra-ciklusnak is nevezik. Egyes gazdasági folyamatok (pl. a tőzsdei árfolyamok) akár óráról-órára, napról-napra is jelentősen változnak. Legtöbbjük váratlan egyszeri hatásoknak (pl. politikai nyilatkozatoknak, váratlan gazdasági jelenségeknek, akár egy természeti katasztrófának stb.) az eredménye lehet - így előre látásuk lehetősége igen korlátozott. Gyakorló kérdések: Milyen távlat jövőképet rajzolt fel M. Ridley (2012) az emberiség számára? teljes pusztulás egy nukleáris fegyverekkel vívott háborúban drasztikus elszegényedés a fosszilis energia (kiemelten a nyersolaj) források kimerülése miatt a Föld növekvő számú lakossága kb. a jelenlegivel azonos életszínvonalon él majd a növekvő lakosság egyre gazdagabb lesz Milyen gazdasági ciklusokat ismer? Milyen időtávú (hullámhosszú) a Kondratyev ciklus? 1-2, 6-10, 30 40, kb. 100, 200, 500 év Magyarázhatja-e a felújítási beruházások ciklikussága a Kondratyev ciklusokat? igen - nem Mekkora az üzleti ciklusok szokásos hossza? 1-2, 6-10, 30 40, kb. 100, 200, 500 év Sorolja fel az üzleti ciklusoknak a szakirodalom szerint lehetséges két magyarázatát! 4.3. A nemzetgazdasági folyamatok elemzési és előrejelzési technikái A tanulás feladatai e pontnál: /1/ a jövő bizonytalanságából fakadó elemzési nehézségeknek a megismerése, /2/ a prognózisok fő típusainak, és a /3/ a jövőre vonatkozó várakozások empirikus módszereinek áttekintése, /4/ a forgatókönyv, valamint /5/ a legyező ábra készítés módszereinek a megtanulása. 4.3.1. A gazdasági helyzet elemzésének technikái. A makro-gazdaságok helyzetéről sok hasznos numerikus információt szolgáltat a (pl. a foglalkoztatási, az inflációs) statisztika, illetve az ún. nemzetgazdasági könyvvitel, így a nemzetgazdasági mérlegek (a GDP-mérleg, s a továbbiakban ismertetésre kerülő költségvetési, nemzetközi fizetési mérleg, ágazati kapcsolatok mérlege stb.). A nehezen számszerűsíthető összefüggésekről pedig dokumentum-elemzés, interjúk, esettanulmányok, felmérések, nemzetközi összehasonlítások - és benchmarking (segéd-változók révén számszerű jellemzést adó technika) 2 - segítségével tájékozódhatunk. Az összegyűjtött információk közti kapcsolatok olykor egyszerű szerkezeti elemzésekkel is, máskor pedig matematikai statisztikai módszerekkel például korreláció-számítás és faktoranalízis révén tárhatók fel. 4.3.2. A (nemzetgazdasági) előrejelzések szükségessége és típusai Mivel a döntések a jövőt alakítják, (várható) hatásaikról, hatékonyságukról is csak a jövő elemzése alapján vonható le következtetés. A jövőről azonban nem lehetnek ismereteink, ezért ezen elemzésekhez mindenkor, így a (nemzet-) gazdasági jövőkép összeállítása esetén is előrejelzésekre (prognózisokra) van szükség. E célra sok technika került kidolgozásra. A gazdasági előrejelzések körében is hosszabb távúakat, éveseket és rövid távúakat különböztetünk meg. Egyes ágazatokban, így a bányászatban, kohászatban, energetikában a döntéshozók nem nélkülözhetik az akár 5-10 év folyamatait vizsgáló prognózisokat sem. A legtöbb makrogazdasági előrejelzés a folyamatban levő, vagy ezt követő év főbb mutatóinak alakulását prognosztizálja. Ezen ún. konjunktúra előrejelzések elsősorban a gazdaság teljesítményének (a GDP-nek), illetve a gazdasági egyensúlynak az alakulását tárják fel.. A GDP előrejelzés (a statisztikával egyezően) a GDP mérleg összeállításával készül. Az előrejelzők becslést adnak egyrészt arra, hogy az egyes ágazatok mennyi hozzáadott értéket fognak előállítani 2 Lásd pl.: Camp, R.C. (1998): Üzleti folyamat benchmarking. Műszaki. 31

( megtermelni ), másrészt arra, hogy a lakossági fogyasztás és a beruházások mennyi hozzáadott értéket használnak fel, majd (a szükséges korrekciós tételek figyelembevétele után) a két becslés-csoportot azonos összegűre csiszolják. A gazdasági egyensúly jövőképe általában az infláció, valamint a későbbiekben tárgyalásra kerülő államháztartási és fizetési mérlegek egyes mutatóinak előrejelzésével kerül jellemzésre. A (nagyobb) cégek gyakran kérnek rövid távú - néhány hetes vagy hónapos - makrogazdasági előrejelzést is pl. a lakossági és közösségi fogyasztás, az ipari termelés vagy az export trendjeiről, az infláció és a kamatlábak alakulásáról stb. 4.3.3. Előrejelzési technikák. A széleskörű kutatási tapasztalatok szerint a várható gazdasági növekedés, fejlődés előrejelzésének, tervezésének egyik módja sem igazán megbízható. Olykor elfogadható az ún. buta prognózis is (azaz annak a feltételezése, hogy a jövő ugyanolyan lesz, mint az elmúlt időszak volt). Azon gazdasági folyamatok esetén, amelyek numerikus idősorokkal jellemezhetőek, vagy amelyeknek a tendenciáiról benchmarking segítségével közelítő adatsorok adhatók, jól használható - pl. a rövidebb időtávú, pl. egy éves gazdasági prognosztika céljaira - a matematikai trend-extrapoláció is (Jánossy, 1975). Soha nem lehetünk azonban biztosak abban, hogy a következő időszakokban az előző időszakok trendjei folytatódnak. Ezért mindenkor törekednünk kell a jövőre vonatkozó információhiány csökkentésére. E célra többféle módszert is használhatunk. A brainstorming (ötletroham) csoportos vélemény-kérő módszer, ahol a megkérdezni kívántakat összehívják egy ülésre, a kérdezőbiztos kérdéseket tesz fel nekik a hiányzó információkról, s a kapott válaszokat - utólag - kiértékelik. A Delphi módszer iteratív eljárás, ahol a felkért szakértőknek írásban teszik fel a kérdéseket, a válaszokat is írásban kérik, az utóbbiak kiértékelését visszaküldik a megkérdezetteknek és módot adnak nekik álláspontjuk kiegészítésére, módosítására, majd a vélemények kiértékelését és a visszaküldését addig folytatják, amíg az álláspontok stabilakká válnak. Sokszor a (kérdőíves) vállalati várakozás-vizsgálatok is hatékonyan hasznosíthatók. Ezek reprezentatív felmérések, amelyek a vállalatvezetők jövőbeli eseményekre, tendenciákra vonatkozó információiról (pl. a megrendelés-állományra vonatkozó adatairól) és feltételezéseiről, valamint a cég terveiről, törekvéseiről tájékozódnak. De az előrejelzők olykor saját becsléseiket is felhasználják, törekszenek pl. az állami magatartás várható változásainak a hivatalos nyilatkozatokban közreadottakon alapuló - felvázolására. Mindezeken túlmenően egy sajátos matematikai eljárás, a szimuláció is az előrejelzők rendelkezésére áll; ennek inputjai a jövőt befolyásoló tényezők lehetséges állapotainak a jellemzői és bekövetkezési valószínűségei, s a számítógépes algoritmus ezekből jövőképeket vázol és az utóbbiak megvalósulásának a valószínűségeit adja meg. Az ún. legyező-ábra felhasználásával szemléletes módon mutatjuk be a jövő vázolt módokon feltárt bizonytalanságának jellegét- Az ábrázolni kívánt mutató értéke 4.1. ábra: Az ún. legyező-ábra Forrás: szakirodalmi források alapján készített saját ábra idő 32

Sok esetben, pl. az egy évnél hosszabb távú makrogazdasági előrejelzések többségénél viszont nincs esély arra, hogy több-kevesebb megbízhatósággal eltaláljuk a gazdaságra jellemző mutatók számszerű értékeit. 3 Ez esetekben elsősorban az ún. forgatókönyvek (szcenáriók) kimunkálásával szerezhetünk használható jövőképeket. A forgatókönyvek készítésénél az EU ajánlásokat követve elsőként az adott kérdésben a jövőt alakító fő hatóerőket (driving forces) kell feltárni és az utóbbiak lehetséges változásainak mértékét (axes) áttekinteni. Majd a hatótényezők alakulásának különböző kombinációi (az egyes szcenáriók) esetén várható folyamatokra kell becsléseket kialakítani. Pl. a GDP előrejelzése során a ledolgozott munkaórák várható számának hatótényezőiként a várható demográfiai folyamatok, illetve a kormányzati lépések vehetők számba. Ekkor a négy, lehetséges szcenárió a javuló demográfiai helyzet hatékony foglalkoztatási politikával, a javuló demográfiai helyzet hatástalan foglalkoztatási politikával, a romló demográfiai helyzet hatékony foglalkoztatáspolitikával, végül a romló demográfiai helyzet hatástalan foglalkoztatáspolitikával. Az előrejelzők fő feladata pedig az, hogy prognózist adjanak a négy jelzett szcenárió esetén várható munkaóra-számra. Gyakorló kérdések: Melyek a gazdasági előrejelzések fő típusai? Az alábbiak közül melyik jellemzés igaz a Delphi módszerre? trendszámítási technika - reprezentatív vállalati felmérés - iteratív módszerű szakértői megkérdezés ötletroham Nevezze meg a következő évi GDP változás, illetve a várható infláció lehetséges nagyságai esetén várható jövőképek tanulmányozására alkalmas forgatókönyveket! Rajzoljon legyező-ábrát (pl. az infláció várható alakulásáról)! 4.4. Az előrejelzés helyességének ellenőrzése A tanulás feladatai e pontnál: /1/ az ún. hokibot-effektusnak és /2/ a különböző típusú éves előrejelzések megbízhatóságának megismerése, valamint /3/ a hosszú távú előrejelzések megbízhatósági problémáinak megértése. Mivel a gazdasági életben fontos az elkerülhető kockázatok köztük a jövő bizonytalansága miatti kockázatok - kerülése, a közgazdászok több generációja küzdött, s küzd (változó eredménnyel) a megbízható előrejelzési technikák kidolgozásáért. Ugyanakkor, bár világszerte számos szervezet készít rendszeresen makrogazdasági prognózisokat, hibahatáraik figyelembe vétele ritka. Pedig a néhány hónál hosszabb távú előrejelzések a tervezők minden erőfeszítése ellenére gyakran bizonyulnak hibásaknak. Az előrejelzési hibák közismert oka gyakran az ún. hokibot-effektus. A nemzetgazdasági prognózisok készítésénél is gyakori ugyanis, hogy a tervezők olykor az ezzel kapcsolatos politikai stb. érdekek miatt - a közeli jövőt illetően még számításba veszik a gazdálkodást adott időpontban nehezítő problémákat, de minden alap nélkül a gondok gyors megoldásával számolnak. A magyar makro-előrejelzések ellenőrzését célzó kivételes Papanek Petz (2014) elemzés azt vizsgálta meg, hogy a gazdaság jövőbeli helyzetére adott legfontosabb számszerű prognózisok mennyiben bizonyulnak helyeseknek az előre jelzett időszak bekövetkezése után készült statisztikák fényében. Bemutatja az előre jelzett, illetve a későbbiekben a statisztikákban közölt mutatók időbeli alakulását, számba veszi különbségeiket (az ún. becslési hibákat ) és ezek szórásait, valamint az előrejelzések, illetve a statisztikák korrelációit. Főbb megállapításai összhangban vannak a nemzetközi tapasztalatokkal. 4 Nevezetesen: A megfelelő módon összeállított rövid távú (néhány hónapos) prognózisok többnyire viszonylag jól írják le a (közeli) jövőt (4.2 ábra). Az éves GDP előrejelzés hibája kicsi, az év során többnyire gyorsan 1 százalékponton belülivé válik (4.3. ábra) de elkerülhetetlen, hogy mind a termelés, mind a felhasználás szerkezetének a prognózisában ennél nagyobb hiba maradjon. Az egyensúly mutatói közül az infláció kiemelkedő pontossággal (jóval egy százalékponton belüli hibával) előre jelezhető. 3 Pl. az 1990-es évtized első évei során a közép-kelet-európai országokban készített viszonylag bonyolult (a nemzetgazdaság nagyszámú összefüggését figyelembe vevő) prognózisok is teljességgel téves jövőképeket adtak (Kolodko [2001]). 4 Egy korai német vizsgálatot ismertet pl. Dobias, P. (1980): Wirtschaftspolitik. Schöningh. Paderborn. Magyarul: Gazdaságpolitika. KJK. 1988. 33

4.2. ábra 3 havi iparvállalati várakozások és a statisztika pont százalék Forrás: GKI 17 4.3. ábra. A GDP DINAMIKA ELŐREJELZÉSEI ÉS A STATISZTIKÁK (ELŐZŐ ÉV = 100) Százalék 106 104 102 100 98 96 94 92 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Előző év III. előrejelzés Előző év IV. előrejelzés Adott év I. előrejelzés Adott év II. előrejelzés Adott év III. előrejelzés Adott év IV. előrejelzés tény Forrás: Papanek Petz (2014) A külgazdasági perspektívák előrejelzése viszont igen nehéznek bizonyul, az állami döntések nehéz előrelátása miatt ugyancsak gyakran pontatlan államháztartási prognózisok pedig nem is tudják kielégíteni a gyakorlat (pl. a túlzott deficit eljárás) megbízhatósági igényeit (4.4 4.5. ábrák). 34