Közszolgálati Nemzetközi Képzési Központ Nemzetközi Közszolgálati Továbbképzési Program Kiemelt uniós szakpolitikák: környezetvédelem, klíma Dr. Gellérthegyi István egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Postacím: 1581 Budapest, Pf.: 15. Cím: 1101 Bp., Hungária krt. 9-11., Telefon: +36(1)432-9000 Web: www.uni-nke.hu 1
A közösségi környezetpolitika fejlődése Az EU kezdetben nem rendelkezett saját környezetpolitikával. A fokozódó környezetszennyezés kihívásaira a tagállamok önállóan, egymástól függetlenül reagáltak. Az eltérő tagállami környezetpolitikai intézkedések kereskedelmi korlátokként jelentkeztek, ellentétben álltak az EU céljával, a szabad áruforgalommal. 2
Határozat született a közös környezetpolitika elengedhetetlen szükségességéről Egységes Európai Okmány 1987. évi hatálybalépése e témára vonatkozó címmel bővítette az Európai Közösséget létrehozó szerződést 3
A környezetpolitika kezdetben főleg a környezeti elemek védelmére, illetve a közös piac hatékony működéséhez elengedhetetlen termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó környezetvédelmi előírásokra koncentrált. 4
A kilencvenes évek elején a hangsúly áttevődött a környezetkárosítás megelőzésére, egyben a természeti erőforrások minél kisebb terheléssel járó felhasználására. A környezetpolitika akkor vált egyenrangúvá a többi közösségi politikával amikor elfogadták a fenntartható fejlődés alapelveit és koncepcióját, majd 2001-ben jóváhagyták az erre vonatkozó közösségi stratégiát. 5
A környezetvédelem az 1992-es Maastrichti Szerződéstől kezdődően egyértelműen jellemző hárompilléres felépítés keretében az első pillér szerves és mind jobban bővülő része lett. Az 1997-es Amszterdami Szerződés pedig már világosan megfogalmazta a környezetvédelmi szempontok érintett közösségi politikába való integrálásának követelményét. Közösségi környezetpolitika jogalapját korábban az EK-Szerződés 174 176. cikke (ezt megelőzően 130r 130t. cikk) tartalmazta 6
Jelenleg hatályos alapvető rendelkezéseket az Európai Unió Működéséről szóló szerződés II. és XX. címe (Környezet) tartalmazza a 11. illetve 191-193. cikkekben. 7
191. cikk (1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez: a környezet minőségének megőrzése,védelme és javítsa; az emberi egészség védelme; a természeti erőforrások körültekintő és ész szerű hasznosítása; a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten 8
(2) A Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a szennyező fizet -elven alapul. 9
(3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi: a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat; az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit; a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit; az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését 10
(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. 11
192. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében. 12
A Tanács a különleges jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el: a) az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket; b) azokat az intézkedéseket, amelyek érintik: a területrendezést; a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodást, illetve amelyek az e készletek rendelkezésre állását akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolják; a földhasználatot, kivéve a hulladékgazdálkodást c) a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket. 13
Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés II. fejezet 11. cikke kifejezetten kimondja a környezetvédelem valamennyi közösségi ágazati politikába történő integrációjának szükségességét. 14
11. cikk A környezetvédelmi követelményeket különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel be kell illeszteni a uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába. 15
A környezeti problémákat az Unióban szakterületenként kezelik, az alábbi csoportosítás szerint: horizontális, valamennyi szakterületet érintő környezetvédelmi jogszabály levegőtisztaság-védelem hulladékgazdálkodás 16
vízminőség-védelem természetvédelem ipariszennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek zaj és rezgések elleni védelem klímavédelem, környezetpolitika, nemzetközi egyezmények nukleáris biztonság és sugárzás elleni védelem polgári védelem és katasztrófa-elhárítás. 17
Környezetvédelmi akcióprogramok A mai napig 6 akcióprogramot fogadott el a Közösség, melyek mindegyike a korábbi program folytatása, biztosítva a közösségi célok és prioritások kontinuitását. Az akcióprogramok a Közösség normativitást nélkülöző dokumentumai Meghatározzák a közösségi környezetpolitika céljait és prioritásait, általánosságban rögzítik az adott időszakra tervezett intézkedéseket, kijelölik a fejlődés új irányait. 18
Az Akcióprogramok általában 4-5 éves periódusokra szólnak, gyakran szólítják fel a Bizottságot a szükségesnek tartott jogszabályok tervezeteinek elkészítésére. Az Akcióprogramokban foglaltak végrehajtása a Közösség intézményei által kibocsátott jogszabályokkal történik. 19
Az első akcióprogram (1973-1977) két fő részből áll: az első része a célokat és alapelveket, továbbá a közösségi szintű tevékenység általános területeit határozza meg a második rész a konkrét közösségi tevékenységeket részletezi 20
Az első akcióprogram kiemelt céljai: szennyezés és környezeti ártalmak megelőzése, csökkentése, megszüntetése kielégítő ökológiai egyensúly fenntartása a fejlődés minőségi követelményinek megfelelő irányítása 21
A második akcióprogram (1977-1982) az első program nyomán megindult projektek folyamatosságát kívánja biztosítani. 22
Céljai: elsőbbség biztosítása a víz- a levegő- és a zajvédelem számára terület, a környezet és a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása 23
A harmadik akcióprogram (1982-1986) tartalma az eddigiekhez képest általánosabb. gazdaság és környezetvédelem összekapcsolása a környezetvédelem önmagáért való megoldásainak kiépítése megelőzés környezeti politika gazdasági-társadalmi szerepére hívja fel a hangsúlyt Közösség nemzetközi szervezetekben való szerepvállalása fejlődő országokkal való környezetvédelmi együttműködés 24
A negyedik akcióprogram (1987-1992) a környezetvédelmet, mint alapvető elemet szükséges figyelembe venni a gazdasági döntések meghozatalában kiemeli a költség-haszon elemzés, a szennyező fizet alapelve, az állami támogatások és a felelősség kérdéseit 25
Az ötödik akcióprogram (1992-2000) A program új szemléletet képvisel: azokra az anyagokra és tevékenységekre összpontosít, amelyek pusztítják a természeti erőforrásokat, vagy egyébként károsítják a környezetet a környezetre hátrányos jelenlegi trendekben változást kezdeményez a társadalom magatartásában változást sürget 26
A hatodik akcióprogram (2001-2012): Alapelvek és célok: magas szintű védelem biztosítása a környezetre nehezedő terhek és a gazdasági fejlődés különválasztásának megvalósítása hangsúlyozni az éghajlatváltozást védeni, megőrizni és helyreállítani a természetes helyek és a vadon élő állat- és növényvilág funkcionális működését hozzájárulni az állampolgárok magas szintű életminőségéhez és szociális jólétéhez 27
A program 4 prioritást élvező környezetvédelmi területet emel ki: éghajlatváltozás természetvédelem és biodiverzitás környezetvédelem egészségügyi vonatkozásait természeti erőforrásosokkal és a hulladékkal való fenntartható gazdálkodás 28
Hetedik környezetvédelmi akcióprogram A 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról Jólét bolygónk felélése nélkül 29
Az Európai Unió: 2020-ig intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési pályára állítja a gazdaságot, alacsony szén-dioxid-kibocsátás és az erőforrás - hatékonyság irányába 30
Az Unió vállalta, hogy 2020-ig legalább 20%-kal csökkenti az üvegházhatású gázkibocsátást (illetve 30%-kal, ha más fejlett országok is hasonló mértékű kibocsátás csökkentésre vállalnak kötelezettséget) 31
2020-ra az elfogyasztott energia 20%-a megújuló energiaforrásokból származzon 2020-ra megállítja a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását, azokat a lehetőségeken belül helyreállítja 32
2015-re biztosítja minden európai víztest jó ökológiai állapotát Olyan szintű levegőminőséget ér el, amely az emberi egészségre és a környezetre nézve nem jelent számottevő ártalmat és kockázatot 33
A vegyi anyagok tekintetében 2020-ig úgy alakítja a felhasználás, illetve az előállítás módját, hogy minimálisra csökkenjenek az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatások 34
Az Európai Unió arra törekszik, hogy teljes mértékben függetlenítse egymástól a gazdasági növekedést és a környezetkárosítást. Az Uniós környezetpolitika mindenekelőtt a szennyező fizet elvén, az elővigyázatosság elvén és a megelőzésen, valamint azon az elven alapul, hogy a szennyezést a forrásánál kell megszüntetni. 35
A környezeti problémák és hatások továbbra is számottevő kockázatot jelentenek az emberi egészségre és a jólétre A környezettel kapcsolatos uniós joganyag teljes körű és egységes végrehajtása a környezet és az egészség, illetve a gazdaság szempontjából megalapozott befektetés. 36
Az Európai Unió az alábbi célok teljesítése érdekében hajtja végre a programot: a) az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése; b) erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes uniós gazdaság kialakítása; c) az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól; d) az uniós környezetpolitika hasznának maximalizálása; 37
e) a környezetpolitika tudományos eredményekkel való szilárdabb alátámasztása; f) a környezet- és éghajlat-politikai beruházások megvalósulásához szükséges feltételek megteremtése és megfelelő árképzés garantálása; g) a környezeti megfontolások fokozottabb érvényre juttatása és a politikai koherencia növelése; h) az uniós városok fenntarthatóságának növelése; i) a regionális és globális környezeti kihívások eredményesebb uniós kezelése 38
Alapelvek 39
Megelőzés elve Elővigyázatosság elve Helyreállítás elve Fenntartható fejlődés elve Szennyező fizet elve Környezetvédelem integrálása a különböző döntéshozatalokba Társadalmi részvétel elve 40
LIFE+ program A LIFE+ program az 1992-ben indított LIFE program utódja. Elődjéhez hasonlóan a LIFE+ környezetvédelmi projekteket társfinanszíroz az Európai Unióban (EU), és egyes harmadik országokban (az Európai Unió tagjelölt országaiban, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tagországaiban, a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országokban). A program keretében közjogi és/vagy magánjogi szereplők, szervek és intézmények projektjei finanszírozhatók. 41
A program három tematikus eleme: LIFE+ Természet és biodiverzitás LIFE+ Környezetvédelmi politika és irányítás és LIFE+ Információ és kommunikáció 42
Időtartam és költségvetési erőforrások A LIFE+ pénzügyi kerete a 2007. január 1-jétől 2013. december 31-ig terjedő időszakra 2 143,409 millió EUR. 43
A projektek kiválasztása A Bizottság minden évben pályázati felhívást tesz közzé, figyelembe véve a többéves stratégiai programot és a Bizottsághoz benyújtott esetleges nemzeti prioritásokat. A Bizottság dönt arról, hogy a hozzá benyújtott projektek közül melyek részesülhetnek a LIFE+ pénzügyi támogatásában, és rendszeresen közli a támogatott projektek listáját. 44
A támogatásra való jogosultság kritériumai és formái legyenek közösségi érdekeltségűek, hozzájárulva a környezetvédelmi közösségi politika és jogszabályok fejlesztéséhez, megvalósításához és napra késszé tételéhez; legyenek technikai és pénzügyi szempontból koherensek, megvalósíthatóak és biztosítsák a ráfordítások megtérülését; az alábbi kritériumok közül legalább egynek meg kell felelniük: foglalkozzanak a vadon élő madarak vagy az élőhelyek védelmének legjobb gyakorlatával vagy bemutatásával; legyenek a közösségi környezetvédelmi politikai célkitűzésekhez kapcsolódó innovatív vagy demonstrációs projektek; 45
tartalmazzanak környezettudatosság erősítését szolgáló kampányokat vagy az erdőtüzek megelőzésére irányuló képzéseket; vonatkozzanak az erdők és a környezeti kölcsönhatások széles körű, összehangolt, átfogó és hosszú távú monitoringjára. 46
A támogatás formái: Pénzügyi támogatások (partnerségi keretmegállapodások, pénzügyi mechanizmusokban vagy alapokban történő részvétel, működési társfinanszírozás vagy projekttámogatás); közbeszerzési szerződések (szolgáltatások és áruk beszerzése). 47
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről Nemzeti átfogó célkitűzések a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára: 48
A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2005. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya (S2005) Belgium 2,2 % 13 % Bulgária 9,4 % 16 % Cseh Köztársaság 6,1 % 13 % Dánia 17,0 % 30 % Németország 5,8 % 18 % Észtország 18,0 % 25 % Írország 3,1 % 16 % Görögország 6,9 % 18 % Célkitűzés a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára (S2020) Spanyolország 8,7 % 20 % 49
Franciaország 10,3 % 23 % Olaszország 5,2 % 17 % Ciprus 2,9 % 13 % Lettország 32,6 % 40 % Litvánia 15,0 % 23 % Luxembourg 0,9 % 11 % Magyarország 4,3 % 13 % Málta 0,0 % 10 % Hollandia 2,4 % 14 % Ausztria 23,3 % 34 % Lengyelország 7,2 % 15 % Portugália 20,5 % 31 % 50
Románia 17,8 % 24 % Szlovénia 16,0 % 25 % Szlovák Köztársaság 6,7 % 14 % Finnország 28,5 % 38 % Svédország 39,8 % 49 % Egyesült Királyság 1,3 % 15 % 51
Éghajlatváltozás és a környezet 52
Egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy e felmelegedés nagyrészt az emberi tevékenységek során kibocsátott üvegházhatású gázoknak és aeroszoloknak tudható be. A legfontosabb kérdés az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának jelentős növekedése. 53
Ezek a gázok csapdába ejtik a földfelszínről sugárzó hőt, és globális felmelegedést idéznek elő. Az éghajlatváltozásban szerepet játszó emberi tevékenységek közé tartozik különösen az erdőirtás és a fosszilis tüzelőanyagok (pl. szén, olaj és földgáz) és egyéb tüzelőanyagok elégetése. 54
Üvegházhatású gázok: a szén-dioxid (CO2), a metán, a dinitrogén-oxid, a fluorozott szénhidrogének, a perfluorkarbonok és a kén-hexafluorid. 55
Az éghajlatváltozás hatásai A globális felmelegedés legfontosabb következményei: szélsőségesebb időjárási események, mint például árvizek, aszályok, nagy esőzések, hőhullámok, erdőtüzek; a víz rendelkezésre állásával kapcsolatos problémák; a gleccserek eltűnése és kevesebb hóesés; növények és állatok alkalmazkodása és néha elterjedésük eltolódása, sőt, akár kipusztulásuk; bizonyos növényi betegségek és kártevők elterjedése; emelkedő tengerszint; egészségügyi problémákat okozó intenzívebb szmog. 56
A fellépés költsége szemben a fellépés hiányának költségével Az éghajlatváltozás közgazdaságtanáról szóló Stern-jelentésben az szerepel, hogy a globális felmelegedés kezelése és ezzel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése évente a világ GDP-jének +/- 1%-ába kerülne, míg a tétlenség minden évben a GDP legalább 5%-ába, de a legrosszabb forgatókönyv szerint akár 20%-ába is kerülhet a gazdaságnak. 57
Az EU-nak az uniós szintű politikák és intézkedések, valamint a nemzeti kezdeményezések révén sikerült az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását különválasztania a gazdasági növekedéstől. A 15 tagú EU (EU-15) 2004-re együttesen 0,9%-kal csökkentette kibocsátását 58
A Kiotói Jegyzőkönyv Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez (UNFCCC) tartozó, 1997-ben aláírt Kiotói Jegyzőkönyv keretében a szerződő felek vállalták, hogy csökkentik az éghajlatváltozásért felelős hat üvegházhatást okozó gáz kibocsátását. Az Európai Közösség vállalta, hogy a 2008 2012 közötti időszakban az 1990-es szintekhez képest összesen 8%-kal csökkenti a CO2-kibocsátást. A jegyzőkönyv 2005 februárjában lépett hatályba, miután 55 szerződő fél ratifikálta, akik 1990-ben a teljes CO2-kibocsátás 55%-áért feleltek. 59
Nemzetközi klíma tárgyalások 2009 Koppenhága: az EU részéről komoly várakozás egy jogilag kötelező nemzetközi megállapodás tető alá hozása iránt -> kudarc 2010 Cancun: a nemzetközi klímatárgyalások folyamatának megmentése 2011 Durban: döntés arról, hogy a jogilag kötelező nemzetközi megállapodást 2015-ig kell megkötni, majd 2020-tól lép életbe 60
2012 Doha: döntés a Kiótói Jeyzőkönyv meghosszabbításáról 2020-ig 2013 Varsó 2014 Dél-Amerika 2015 Párizs: cél az új globális megállapodás megkötése 61
Erőfeszítések az EU-n belül 1. Európai éghajlat-változási program (ECCP) 2000 júniusában hozták létre két közlemény alapján azoknak a leginkább környezetbarát és költséghatékony uniós intézkedéseknek az azonosítása céljából, amelyek lehetővé teszik az EU számára a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti céljainak elérését 62
2. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kereskedelme Az EU ETS az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere azáltal törekszik az általános kibocsátáscsökkentés biztosítására a legalacsonyabb kibocsátáscsökkentési költségek mellett, hogy piaci értéket rendel a kibocsátás csökkentéshez 3. Energiahatékonyság és megújuló energia 4. Szén-dioxid-megkötés és - tárolás (CCS) 63
Köszönöm a figyelmet! 64