Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012 HELYZETKÉP - MAGYARORSZÁG 2. Modulrendszerű, kompetencia alapú képzés
Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium A kiadvány az INTER-STUDIUM - Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel című, TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012 számú projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program társfinanszírozásával valósul meg Szerkesztette: Kiss Gábor Közreműködött: Mihálka Nóra Baráti Tibor Hadházi László - 2010 -
Helyzetkép Magyarország Milyen jogszabályi keretei vannak a szakmai képzés folytatásának? Magyarországon a szakmai folytatásának előírásait a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény rögzíti. A törvény rugalmas és differenciált, a gazdaság dinamikus fejlődését segítő szakképzési rendszer működtetésének, a foglalkoztatáshoz szükséges szakképesítések megszerzésének, a tanuláshoz való jog érvényesülésének kereteit határozza meg. E törvény hatálya kiterjed a szakképzést megalapozó szakmai alapképzésre, az állam által elismert szakképesítés megszerzésére, a felsőoktatási intézményben szervezett felsőfokú szakképesítés megszerzésére, a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok számára szervezett képzésre, a megváltozott munkaképességűeket érintő rehabilitációs képzésre, továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre. A jogszabály meghatározza a szakképzés intézményi kereteit, az állam által elismert szakképesítéseket, a szakképzés irányítási rendszerét, a szakképzés tartalmi követelményeinek általános elveit, a szakmai vizsgáztatás általános szabályait. Külön részben szabályozza az iskolai rendszerű szakmai képzést, gyakorlati oktatást, a gazdálkodó szervezetek és a képzésben résztvevők között megkötendő tanulószerződést. A törvény szabályozza a szakmai képzés finanszírozásának alapelveit. Hogyan kerül meghatározásra a szakmai képzések köre, amelyekben államilag elismert képzettség szerezhető? A szakképzésről szóló törvény rögzíti, hogy az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza. Az OKJ-ben kell meghatározni a szakképesítés 15 számjegyből álló azonosítószámát, amely fontos információkat is tartalmaz a képzésről (szintje, alap/rész/elágazás/ráépülés), a szakképesítés megnevezését, a szakképesítések körét és szakmacsoportját, a jegyzékbe kerülés évét, a kizárólag iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítéseket,
a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés képzésszervezési formától függő maximális időtartamát (szakképzési évfolyamok számát, az óraszámot), a FEOR számot (A FOGLALKOZÁSI OSZTÁLYOZÁS NÉGYSZÁMJEGYES RENDSZERES JEGYZÉKE), amely meghatározza a betölthető munkaköröket, a szakmai és vizsgakövetelmény meghatározására feljogosított minisztert A jegyzékbe való bekerülés, módosítás, törlés részletes szabályait miniszteri rendelet szabályozza 1. Változott-e az elmúlt időszakmai a szakmai képzések száma, listája (jegyzéke), és ha igen, akkor mi indokolta a változást? Az első OKJ 1993-ban került kiadásra és 954 szakmai képesítést tartalmazott. A kiadást követően minden évben bekövetkeztek kisebb változások, de ez az alapelveket nem érintette. Az OKJ alapvető átalakítására 2006-ban került sor, amikor a szakmai képzés modulrendszerűvé vált. Az egyszerű szakmai képzés mellett megjelentek a részszakképesítések, leágazások, ráépülések. Meghatározásra kerültek a szakképesítések szintjei a fizikai munkát igénylő munkakör betöltésére jogosító alapszintű szakképesítéstől a felsőfokú iskolai végzettségre épülő szakképesítésekig. Az OKJ táblázata alapján megállapítható, hogy a képzés melyik szakmacsoportba tartozik. A jelenleg érvényes jegyzékben kevesebb szakma található, de ha beleszámítjuk a részszakképesítéseket, leágazásokat, ráépüléseket akkor több lett a megszerezhető képesítések száma. Mi szabályozza a szakmai képzések belső tartalmát, illetve a szakmai vizsga követelményeket? A magyar szakképzési rendszer alapvetően kimenet szabályozású. A szakmai vizsga követelményeit jogszabályban megjelenő szakmai és vizsgakövetelmény (SZVK) határozza meg. Az SZVK szakmai tartalmának meghatározása a szakképesítésért felelős miniszter hatásköre. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2004-ben együttműködési megállapodást kötött az Oktatási Minisztériummal 16 szakmára kiterjedően a szakmai és vizsgakövetelmények korszerűsítésére, illetve a gyakorlati szintvizsga rendszerének kidolgozására. E döntés értelmében magyar szakképzés történetében első alkalommal kapott lehetőséget a gazdaság igényeit megjelenítő szervezet, hogy kidolgozza 16 szakma szakmai- és vizsgakövetelményeit. A 1 1/2006. (II. 17.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről
magyarországi iskolarendszerű szakképzésben a 16 szakma jelenleg a szakiskolai tanulók közel 40 %-át reprezentálja, amely közel 25 ezer főt érint. A szakmai vizsga követelmények meghatározzák többek között a szakképesítés azonosító számát és megnevezését, a képzés maximális időtartamát, a képzés megkezdésének szükséges feltételeit (iskolai előképzettség, pályaalkalmassági feltételek, stb.), elmélet/gyakorlat arányát, a szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkaköröket, foglalkozásokat, a szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírását, a szakmai képzést lezáró vizsga követelménymoduljait, a szakmai vizsgára bocsátás feltételeit, és a szakmai vizsga részeit, tevékenységeit. A szakmai képzések belső tartalmának meghatározását megelőzte-e valamilyen vizsgálat (pl. munkakör-elemzés), amely megalapozta a szükséges ismereteket, kompetenciákat? A Magyarországon megvalósuló Nemzeti Fejlesztési Terv egyik kiemelt humánerőforrás fejlesztési projektjének keretében (HEFOP 2 3.2.1.) a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet koordinálta "A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése: Új szakképzési szerkezet" című program megvalósítását. A szakképzések megújítása a szakképesítések és a foglalkozási csoportok elemzése alapján történt. Ez az elemzés az alábbi területekre terjedt ki: Foglalkozás/munkakörelemzés Validálás (a szűkebb szakmai körben létrehozott munkakörelemzések ellenőrzése az adott szakterületen dolgozó vállalkozások, szervezetek körében) Feladatelemzés és kompetenciaprofil-készítés Foglalkozások/munkakörök kompetenciaprofiljainak összehasonlítása A foglalkozási/munkaköri csoportok jellemzőinek és a szakmai követelmények összehasonlító elemzése Foglalkozás/munkakörelemzések 480 foglalkozásra készült el, foglalkozásonként 5 fős csoportokban (1 fő facilitátor, 1 fő írnok, 3 fő munkaszakértő, akik közül 1-1 fő kis-, közepes és nagyvállalkozás képviselője). Az elemzések eredménye foglalkozásonként: 2 Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program
szervezeti ábra, foglalkozás/munkakör-elemzési táblázat és lista, foglalkozás tartalmi leírása. A szakmai képzések során mennyire lehet figyelembe venni az előző tanulmányok során már tanult elemeket, mennyire tekinthető modulrendszerűnek a képzési struktúra? A szakmai képzés fejlesztésének egyik legfontosabb eleme a modulrendszer kialakítása volt. A modulrendszer lényege, hogy a képzések olyan tananyag egységekből épülnek föl, amelyeket más szakmai képzések is tartalmazhatnak. Így az előzetes tanulmányok során elsajátított ismeretek elismerhetők a szakmai képzés során. Ez két formában jelenhet meg: A résztvevő kérheti felmentést a már tanult tananyagegységekből a képzés során A képzést lezáró szakmai vizsga is követelménymodulokból áll, így a már eredményesen teljesített követelménymodulokból a jelölnek nem kell vizsgáznia Egyes szakmacsoportokban a kialakított modulszerkezet sajnos nem kellően átgondolt. Például a 80%-ban azonos ismereteket igénylő autószerelő és autóelektronikai műszerész szakmai moduljai szinte tejesen eltérőek. Az országos, központi programok milyen mértékben szabályozzák a képzés programját, mekkora az iskolák szabadsága ezen a téren? Az egyes szakmai képzések központi programját a képesítésért felelős miniszter közleményben adja ki. Az iskolai rendszerben csak akkor kezdhető meg képzés, ha a központi program megjelenik. A program azonban nem kötelező, ajánlásként értelmezhető a helyi program kialakításához. Egyetlen kötelező elme van az elmélet és gyakorlat aránya, amelytől 0,5 %-ban lehet eltérni. (Ezt a szakmai és vizsgakövetelmény is rögzíti, amelynek előírásai viszont minden képző intézményre kötelezőek.) A központi program felépítése: A képzés szabályozásának jogi háttere A szakképesítések, elágazások Országos Képzési Jegyzékben szereplő és egyéb adatai A képzés szervezésének feltételei (személyi és tárgyi feltételek) A tanulók felvételének feltételei A szakképesítés, elágazások munkaterülete A képzés célja A szakképesítés, elágazások követelménymoduljai A képzés szerkezete (szakképesítés időterve évfolyamonként) A szakképesítés/elágazások vizsgáztatási követelményei
A központi program az egyes tananyagegységekre (modulokra) részleten meghatározza: feladatkompetenciákat, vagyis, azokat a tevékenységeket, amelyeket a szakma gyakorlása során a szakembernek végeznie kell, szakmai ismeretalkalmazásokat, szakmai készségeket, módszerkompetenciákat, személyes kompetenciákat, társas kompetenciákat, tanulói tevékenységformákat, a képzési helyszín jellegét, a képzési időt, a tananyagelem tartalmának tömör meghatározását. A különböző szakmacsoportokban és képzésben az elkészült anyagok minősége nem egyenszilárdságú, van amelyik reális, szakmailag megalapozott, teljesíthető és kellően részletes. Több központi program nem igazán megfelelő minőségű. A tipikus problémák: Az adott szakmánál nem életszerű tevékenységeket is tartalmaz (pl. informatikai műszerészeknél televízió készülék javítása). Nem kellően részletezve a tananyagelem tartalmának tömör meghatározása (a közlekedési szakmacsoportban sok helyen egyáltalán nincs meghatározva). Milyen jogszabályok, előírások szabályozzák a szakmai képzést lezáró vizsgát? A szakmai képzést lezáró vizsgákkal kapcsolatos általános követelményeket a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény rögzíti. A vizsgák lebonyolítását részleteiben a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét miniszteri rendelet 3 szabályozza. Ez a rendelet meghatározza többek között: A szakmai vizsga előkészítését, lebonyolítását A szakmai vizsga ellenőrzését A vizsgabizottságot A vizsgabizottság működése Az írásbeli, interaktív, gyakorlati szóbeli vizsgatevékenységet A vizsgázó teljesítményének értékelése A szakmai vizsga iratait 3 20/2007. (V. 21.) SZMM rendelet
A vizsgák lebonyolítását részleteiben szabályozó jogszabályt kiegészítik további miniszteri rendeletek, többek között a vizsgáztatási díjairól és a vizsgáztatásra feljogosított intézményekről. Mennyire alkalmas a szakmai vizsga az egyes munkakörben szükséges ismeretek, kompetenciák mérésére a gyakorlatban? A szakmai vizsgák az SZVK-ban meghatározott ismereteket, szakmai készségeket, kompetenciákat méri. Ez alapján elmondható, hogy azokban a szakmacsoportokban, ahol a szakmai és vizsgakövetelmények az adott munkakörökben valóban elvárható ismereteket, szakmai készségeket, kompetenciákat határozták meg ott a vizsga is alkalmas a leendő szakember alkalmasságának megítélésére. A szakmai vizsgatevékenységek lehetnek: Írásbeli (országosan egységes) Interaktív (országosan egységes) Szóbeli (országosan egységes) Gyakorlati (a vizsgaszervező által összeállított feladatsor) Ebből is kitűnik, hogy a feladatok nagyobb része országosan egységes központi feladat. A vizsgák objektivitását a nagyobbrészt külső szakemberekből álló bizottság garantálja. A vizsgabizottság tagja az elnök (külső szakember), az érdekképviseleti szerv képviselője (külső szakember) és a vizsgaszervező intézmény képviselője. A szakmai vizsgakövetelmények sok esetben irreálisak, tartalmukban életszerűek. Például az autószerelő képzésben a szakmai vizsga 26 tevékenységből áll, amelynek előírt időtartama egy vizsgázó esetében 22 óra. Az adott szakmacsoportban a legmagasabb szintű autótechnikus képzést lezáró vizsga alig több mint 3 óra és (csak) 6 részből áll. Az elmúlt időszakban kiemelten fontos, hogy a Magyarországon szerzett szakképzettséget a lehető legegyszerűbben el lehessen ismertetni a külföldi munkavállalás során. Ennek érdekében a szakképesítést szerzők kérhetik az úgynevezett Europass bizonyítvány-kiegészítő kiadását. Ez a dokumentum (Europass Certificate Supplement, rövidítve ECS) egy európai uniós bizonyítvány. A munkáltatók - és más képző intézmények - felvételiztetéskor ebből a dokumentumból tájékozódhatnak, hogy a szakképesítéssel rendelkezőnek pontosan milyen szaktudása van. Tartalma: Az adott képzésbe való belépési követelmények Megszerzett készségek és kompetenciák Az adott ország osztályzási skálája Továbbtanulás lehetséges következő szintje Az Europass bizonyítvány-kiegészítő nem helyettesíti az eredeti bizonyítványt és nem jelenti a végzettség automatikus elismerését.
Egyéb a szempontrendszeren kívüli - információk a témával kapcsolatban: Az adott témára vonatkozó SWOT analízis ERŐSSÉGEK A törvényalkotók jogszabályban rögzítették a szakképzés folytatásával kapcsolatos követelményeket. A törvényalkotók jogszabályban rögzítették a szakmai képzést lezáró vizsgákkal kapcsolatos követelményeket. Országosan egységes vizsgáztatás. Korszerűsített, egységes szakmajegyzék (OKJ). Már több országos projekt indult a szakmai képzés fejlesztésének támogatására. Modulrendszerű a képzés, amely jobban igazodik az egész életen át tartó tanulás követelményeihez. LEHETŐSÉGEK Újabb országos projektek megvalósítása a szakmai képzés fejlesztésének támogatására. Még jobban harmonizálni a képzési rendszert az Európai Unióban, a szakmai képzettségek még egyszerűbb elfogadtatása érdekében. A kamarák további bevonása a szakmai képzés fejlesztésébe. Szemléletformálás, az érintett szakemberek továbbképzése. GYENGESÉGEK A különböző szakmacsoportokban és képzésben az elkészült szakmai vizsga követelmények és központi programok minősége nem egyenszilárdságú. Egyes szakmacsoportokban a kialakított modulszerkezet, nem kellően átgondolt. Egyes esetekben a rokon szakképesítések szakmai moduljai erősen eltérőek. A szakmai vizsgakövetelmények egyes esetben nem életszerűek. VESZÉLYEK Általános veszély, hogy a gazdaság versenyképességét is veszélyeztetheti a nem áll rendelkezésre a szükséges szakember gárda, ha nem megfelelő szerkezetű és tartalmú szakképzési rendszer. Rendszerbeli veszély, hogy a képzésben és vizsgáztatásban érintett szervezetek nem értik meg, vagy nem tudnak átállni az új rendszerre. Egyes esetekben nehezen szervezhető vizsgák (hosszú időtartam, nehéz lesz a bizottságok biztosítása). Az új rendszer általánossá válásának időpontjáig a vizsgaszervezők nem lesz kellően felkészültek a vizsgák lebonyolítására.