A csuka (Esox lucius L.) intenzív nevelése

1

PANNON EGYETEM Georgikon Mezıgzdság-tudományi Kr, Keszthely Állttudományi és Állttenyésztéstni Tnszék DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Állttenyésztési Tudományok Doktori Iskol Iskolvezetı: Dr. Szbó Ferenc DSc. A csuk (Esox lucius L.) intenzív nevelése Készítette: Kucsk Blázs Keszthely 2007 2

A CSUKA (Esox lucius L.) INTENZÍV NEVELÉSE Értekezés doktori (PhD) fokozt elnyerése érdekében Írt: KUCSKA BALÁZS Készült Pnnon Egyetem Állttenyésztési Tudományok Doktori Iskol keretében Témvezetı: Dr. Bercsényi Miklós egyetemi docens, PhD Elfogdásr jvslom (igen / nem) A jelölt doktori szigorlton. % -ot ért el Keszthely, 2007. Szigorlti Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogdásr jvslom: Bíráló neve: igen / nem Bíráló neve: igen / nem A jelölt z értekezés nyilvános vitáján.. % -ot ért el Keszthely 2007. A doktori (PhD) oklevél minısítése Bíráló Bizottság elnöke Az EDT elnöke 3

Trtlomjegyzék KIVONAT...8 ABSTRACT...9 AUSZUG...10 1. BEVEZETÉS...12 1.1 A tém jelentısége, ktulitás...12 1.2 Elızmények...13 1.3 Célkitőzések...13 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS...14 2.1 A csuk bemuttás...14 2.1.1 Rendszertni besorolás...14 2.1.2 Morfológii leírás...14 2.1.3 Elterjedés...15 2.1.4 Élıhely...15 2.1.5 Szporodás, egyedfejlıdés...15 2.1.6 A csukfélék hibridizációj...16 2.2 A csuk szporítás és z ikr keltetés...17 2.2.1 Természetes ívtás...17 2.2.2 Az ivrtermékek mesterséges kinyerése...17 2.2.3 Mesterséges termékenyítés...18 2.2.4 Ikrinkubáció és keltetés...18 2.3 A csuk hgyományos nevelése...19 2.3.1 Ivdéknevelés...19 2.3.2 Hlstvi nevelés...20 2.4 A csuk növekedése...20 2.5 A csuk táplálkozás...21 2.5.1 Az ivdék táplálék...21 2.5.2 A rgdozásr áttért csuk táplálék...22 4

2.6 Knniblizmus...23 2.6.1 Az állománysőrőség htás knniblizmus kilkulásár...23 2.6.2 A táplálék htás knniblizmus kilkulásár...24 2.6.3 A hımérséklet htás knniblizmus kilkulásár...24 2.6.4 Búvóhelyek, htás knniblizmus kilkulásár...24 2.6.6 A knniblizmus kilkulás intenzív nevelés során...25 2.7 A csuk növekedését befolyásoló tényezık...25 2.7.1 A hımérséklet htás növekedésre...25 2.7.2 Klimtikus tényezık htás növekedésre...26 2.7.3 A fény htás növekedésre...26 2.7.4 Az oldott oxigéntrtlom htás növekedésre...27 2.8 Intenzív nevelés...27 2.8.1 Az intenzív nevelésre lklms fjok kritériumi...27 2.8.2 A hzánkbn ıshonos rgdozó hlk intenzív nevelés szempontjából...28 2.8.3 Az ngoln (Anguill nguill) intenzív nevelése...28 2.8.4 A pisztrángfélék (Slmonide) intenzív nevelése...28 2.8.5 A hrcs (Silurus glnis) intenzív nevelése...29 2.8.6 A sügérfélék (Percide) intenzív nevelése...29 2.9 A csukfélék (Esocide) intenzív nevelése...30 2.9.1 Ameriki kuttások...30 2.9.2 Európi kuttások...33 3. ANYAG ÉS MÓDSZER...37 3.1 A kísérleti állomány...37 3.1.1 A kísérleti hlk eredete...37 3.1.2 A csukák szporítás...37 3.1.3 A csukák tápr szokttás...37 3.2 Trtási körülmények...39 3.2.1 kvárium rendszer...39 3.2.2 mőnyg káds hlnevelı rendszer...40 3.3. A kísérletek beállítás...41 3.3.1 A mesterséges tkrmány és természetes táplálék htásánk vizsgált...41 3.3.1.1 Nevelési periódus... 41 3.3.1.2 Zsírtrtlom és zsírsvprofil vizsgált... 41 5

3.3.2 A különbözı npi tkrmánydgok htásánk vizsgált...42 3.3.3 Az etetési gykoriság htásánk vizsgált...42 3.3.4 A különbözı indulási tömeg htásánk vizsgált...43 3.3.4.1 Szokttási periódus... 43 3.3.4.2 A kísérleti periódus... 43 3.4 A kísérleti tkrmányok...44 3.5 Az dtok felvétele és értékelése...46 4. EREDMÉNYEK...48 4.1 A mesterséges tkrmány és természetes táplálék htásánk vizsgált...48 4.1.1 Növekedés, tkrmányértékesítés...48 4.1.2 A testösszetétel változás...49 4.1.3 Zsírsvösszetétel változás...52 4.1.4 Az eredmények értékelése...53 4.2 A különbözı npi tkrmánydgok htásánk vizsgált...56 4.2.1 Növekedés...56 4.2.2 Tkrmányértékesítés...59 4.2.3 Megmrdás, knniblizmus...60 4.2.4 Az eredmények értékelése...60 4.3 Az etetési gykoriság htásánk vizsgált...62 4.3.1 Növekedés...62 4.3.2 Tkrmányfelvétel, tkrmányértékesítés...66 4.3.3 Megmrdás, knniblizmus...68 4.3.4 Az eredmények értékelése...68 4.4 A különbözı kezdıtömegek htásánk vizsgált...69 4.4.1 Növekedés...69 4.4.2 Tkrmányértékesítés...72 4.4.3 Megmrdás, knniblizmus...72 4.4.3. Az eredmények értékelése...73 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK...74 5. 1. A kísérleti eredményekbıl levonhtó következetések...74 5.2 Jvsltok...74 6

5.3. A kísérleti munk során győjtött tpsztltok...74 6. ÖSSZEFOGLALÁS...77 6.1 A kísérletek beállítás...77 6.2 Az eredmények összefogllás...79 6.2.1 A mesterséges tkrmány és természetes táplálék htásánk vizsgált...79 6.2.2 A különbözı npi tkrmánydgok htás...79 6.2.3 Az eltérı etetési gykoriság htás...80 6.2.4 A különbözı kezdıtömegek htás...80 7. TÉZISPONTOK...81 8. THESIS POINTS...82 9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS...83 10. IRODALOMJEGYZÉK...84 11. MELLÉKLET...96 7

Kivont A szerzı elsıként dptált intenzív körülmények közti, szárz tápr lpozott nevelési technológiát csuk (Esox lucius) számár. A dolgozt bemuttj természetes táplálék (hl) és mesterséges tkrmány (szárz táp) növekedésre, testösszetételre és zsírsvprofilr gykorolt htását. A szerzı megvizsgált zt is, hogy különbözı npi tkrmánydgok, z etetési gykoriság és különbözı kezdıtömegek hogyn befolyásolják növekedést, tkrmányértékesítést, megmrdást és knniblizmus kilkulását. Azt tpsztlt, hogy 3 hónpos kísérleti periódus során hlll etetett csukák jelentısen ngyobb (ANOVA P<0,05) tömeget értek el, mint táppl etetett fjtársik. A tápetetés csukák elzsírosodását okozt, mi filé zsírtrtlmánk növekedésében és hsőri zsír képzıdésében muttkozott meg. Az zonos elıélettel rendelkezı, de késıbbiek során különbözıen tkrmányozott csukák zsírsvprofiljábn különbség muttkozott z egyes zsírsvk közül: C14:0, C18:0, C18:1n-7, C20:1n-9, C20:4n-6, C18:3n-3, vlmint z összes egyszeresen telítetlen (MUFA), z összes többszörösen telítetlen (PUFA) (ezen belül z összes n6-os) zsírsv rányábn. Ez lpján szerzı kijelenti, hogy csuk nevelése fjspecifikus táp hiányábn is megoldhtó, de késıbbiek során célszerő tápoptimlizációt végrehjtni. A különbözı npi tkrmánydgok ( testtömeg 1,0; 1,5; 2,0 százlékábn meghtározott tápdgok) közül 2,0%-os npi tkrmánydgot kpó csukák növekedtek legjobbn. A legkedvezıtlenebb tkrmányértékesítés legkisebb tkrmánydgot kpó csukáknál jelentkezett. Knniblizmus egyik kezelésben sem fordult elı. A folymtosn etetett (npi 24 órán keresztül) csukák 4 hetes kísérleti periódus ltt ngyobb végtömeget értek el, mint npi kétszer etetett fjtársik, zonbn kísérlet 2-4. hétig trtó szkszábn z SGR (specifikus növekedési rát) értékek már nem különböztek jelentısen egymástól. Ebbıl rr lehet következtetni, hogy körülbelül egy hétig trtó tnulási szksz után csuk képes hozzászokni ritkább etetési gykorisághoz, egyszeri tkrmányfelvétele megnı, és hsonló növekedést mutt, mint gykrbbn etetett társi. A ngy kezdıtömegő csukák 4 hetes kísérletben ngyobb tömeget értek el, mint kis kezdıtömegő társik de növekedés ütemét és z SGR értékeket megvizsgálv ( kis kezdıtömegő csukák mgsbb SGR értékekkel rendelkeztek) rr lehet következtetni, hogy testtömegbeli különbségek inkább környezeti htásokr, mint genetiki tényezıkre vezethetıek vissz. 8

Abstrct The uthor ws the first who hs dpted dry feed in intensively stocked pike (Esox lucius) feeding. The present thesis contins how the nturl food (live fish) nd rtificil diet (dry feed) ffects growth, body composition nd ftty cid profile. The uthor hs exmined how the feed portion, feeding frequency, initil body weights influence growth, feed conversion, survivl, nd cnniblism. The pike in the tretment fed by fish reched significntly higher (ANOVA P<0,05) finl body weight in 3-month period. The feeding of the dry feed resulted in n increse of the ft content of fillet nd the formtion of bdominl ft depots. There ws difference in ftty cid profile of pike first fed with similr then different feed: in the rte of C14:0, C18:0, C18:1n-7, C20:1n-9, C20:4n-6, C18:3n-3, nd the totl monounsturted ftty cid (MUFA) the totl polyunsturted ftty cid (PUFA) (totl n-6 ftty cids). On the bsis of these results, the uthor sttes tht culturing pike without species-specific feed is still solvble but it is required to optimlize the feed lter on. Among ech dily mount of feed portions (fish fed with 1.0; 1.5; 2.0% of the totl body weight) pike fed with 2% of portions hd the best growth rte. Pike fed with the smllest mount of feed chieved the most unfvourble food conversion rte. Cnniblism ws not observed in either of the tretments. During four week long experiment the pikes fed continuously (during 24h) reched higher finl body weights thn the other tretment fed twice dily. Although when considering the dt of weeks 2-4, there were no differences between the SGR (specific growth rte) vlues of tretment groups. Bsed on the results of our experiment one cn conclude tht fter one week long studying period, the pike is ble to grow ccustom to more rre feeding frequency, its feed intke increses nd shows similr growth rte thn other pikes fed more frequently. In the 4-week experimentl period the group with lrge initil body weight reched higher weight thn the group with smller initil weight. However, the higher SGR of the smll group indictes tht the differences in body weights were probbly due to environmentl cuses, rther thn to genetic fctors. 9

Auszug Der Autor wr der erste, der Trockenfutter in die Aufzuchttechnologie intensiv gehltene Hechte (Esox lucius) dptierte. Der Aufstz schildert, welche Wirkung die normle Nhrung (lebender Fisch) und ds künstliche Futter (Trockenfutter) uf die Grösse, die Körperzusmmensetzung, und ds Fettsäureprofil usübt. Der Autor untersuchte uch, wie die unterschiedliche tägliche Futterportionen, die Häufigkeit der Fütterung und die verschiedene Körpergewichte die Grösse, die Futterumsetzung, ds Überleben und den Knniblismus beeinflussen. Die Hechte, die mit Fisch ernährt wurden, erreichten im Lufe der 3 montigen Experimentsperiode einen bedeutend grösseren Gewicht (ANOVA P<0,05), ls die künstlich gefütterten. Die künstliche Fütterung ergb die Erhöhung der Fettinhlt der Filets und die Entstehung von Buchfett. Es gb ein signifiknter Unterschied im Fettsäureprofil der Hechten, die zuerst ein gleiches Vorleben htten, dnch ber unterschiedlich gefüttert wurden: im Fettsäureverhältnis C14:0, C18:0, C18:1n-7, C20:1n-9, C20:4n-6, C18:3n-3, bzw. lle einfch ungesettigte (MUFA) und lle mehrfch ungesettigte Fettsäuren (PUFA) (und in ll die n-6 Fettsäuren). Der Autor legt ufgrund dieser Resultte fest, dss die Züchtung des Hechts uch ohne rtspezifischem Futtermittel lösbr ist, jedoch ist es später erwünscht, die Fütterung zu optimlisieren. Zwischen den verschiedenen täglichen Futterportionen (die Fische wurden gefüttert mit 1; 1,5; 2% der Gesmtkörpergewicht), htten die Fische mit 2% Futterportionen die beste Wchstumsrte erreicht. Die mit den niedrigsten Portionen gefütterten Hechte erzielten die ungünstigsten Futterumsetzungsrte. Knniblismus wurde keiner der beiden Verfhren beobchtet. Die Hechte, die in dieser vierwöchigen Experimentsperiode ununterbrochen (24 Stunden lng m Tg) gefüttert wurden, erreichten höhere Endkörpergewicht, ls die nderen, die nur zweiml m Tg Futtermittel bekmen. In der Experimentwoche 2-4. wren jedoch keine grösseren Differenzen zwischen der SGR (spezifische Wchstumsrte) Werte der beiden Verfhrensgruppen. Aufgrund der Ergebnisse des Experiments, knn mn die Schlussfolgerung ziehen, dss nch einer Woche Lernprozess der Hecht im Stnde ist sich n die seltener Fütterungshäufigkeit nzupssen, sein einmlige Futterufnhme erhöht sich, und zeigt eine ähnliche Wchstumsrte, ls die ndere, häfiger gefütterten Fische. In der vier wöchigen Experiment hben die Fische mit grösserem Anfngsgewicht eine grössere Msse erreicht, ls die mit kleineren Anfngsgewicht. Allerdings wenn mn die Wchstumsrte und die SGR Werte untersucht (die Fische mit 10

kleineren Anfngsgewicht htten höhere SGR Werte) knn mn drus schliessen, dss die Unterschiede im Körpergewicht sind mehr umweltbedingt und weniger genetischen Ursprungs. 11

1. Bevezetés 1.1 A tém jelentısége, ktulitás A csuk z egyik legfontosbb rgdozó hlunk, melynek szporítás és tógzdsági körülmények közt történı nevelése ngy múltr tekint vissz. Európábn és Észk- Amerikábn z egyik legkedveltebb horgászhlként trtják számon. A természetes vizekben békéshlk állományánk szbályozásávl hozzájárul z ökológii egyensúly fenntrtásához. A csuk megítélése z elmúlt évtizedekben egyre kedvezıbb irányb változott. A múlt százd elején tógzdságokbn nemkívántos hl volt (Répássy 1914). A késıbbiek során szinte csk megtőrt volt és szinte kizárólg vdhlll erısen fertızött vizek népesítésére jvsolták (Hnkó 1928, Fekete 1955). A htvns évektıl egyre inkább felismerték jelentıségét (Tölg 1963), mjd csukát, mint termésérték fokozó tényezıt trtották számon (Tölg 1993). Npjinkbn tógzdsági körülmények közt legngyobb mennyiségben elıállított ponty iránti pici kereslet csökken. A csuk iránti kereslet sporthorgászt fejlıdésének köszönhetıen egyre inkább növekszik. A jelenleg lklmzott polikultúrás technológiávl hozmok lig több, mint egy százlékábn lehet egynyrs, illetve pici mérető csukát elıállítni. A termelés növelésének és nem utolsó sorbn nnk ütemezhetısége és biztonságossá tételében ngy elırelépést jelentene z intenzív nevelés kidolgozás. A csuk mesterséges szporítás és élı táplálékon történı elınevelése kidolgozottnk tekinthetı, tenyésztık széles körben lklmzzák. Elınevelése intenzív tvi és élı táplálékr lpozott, átfolyóvizes rendszerekben megoldhtó, de csupán 3-4 cm méretig lklmzhtó. Ebben méretben plnkton már nem elégíti ki csuk tápnygigényét, áttér rgdozó életmódr. A megfelelı tkrmányszervezet hiányábn és z ilyenkor megjelenı knniblizmus mitt, z elınevelést be kell fejezni. A hlkt kihelyezve (100-500 elınevelt/h) nevelés csk extenzív körülmények közt folytthtó tovább. Az extenzív körülmények közt elıállíthtó csukák mennyiségét leginkább természetes táplálék, illetve nnk hiány szbj meg. Mivel természetes táplálék mennyisége nehezen és csk ngy bizonytlnsággl fokozhtó, ezért erre problémár véleményem szerint csk mesterséges tkrmányon történı intenzív nevelés jelenthet megoldást. 12

1.2 Elızmények A csuk és közeli rokonink nemzetközi irodlm elég széleskörő köszönhetıen jelentıs gzdsági és ökológii szerepüknek. Világszerte számos kuttó fogllkozott csuk élettni, etológii sjátosságivl és ökológi szerepével. Mesterséges tkrmányon történı intenzív nevelése kevésbé kuttott terület, gykorlti megvlósítás is még várt mgár. Elsı tápetetési kísérletrıl Grff és Sorenson (1970) számoltk be. Munkájuk során Észk- Amerikábn elıforduló fjok (Esox lucius, E. msquinongy, E. niger, E. reicherti) tápos nevelésének lehetıségét vizsgálták kváriumi körülmények közt. Ez módszer mégsem terjedt el széles körben. Ennek ok részben megfelelı minıségő táp és technológi hiányábn keresendı. Hzánkbn csuk intenzív nevelésének lehetıségével Hncz et l. (1998) fogllkoztk. Munkájuk során természetes táplálékkl etetett csukák népesítési és tkrmányozási vontkozásit vizsgálták, lbortóriumi körülmények között. 1.3 Célkitőzések A disszertáció tárgyát képzı kuttás célj, csuk mesterséges tkrmányon történı intenzív nevelésének vizsgált. A munkám során következı kérdések megválszolásár helyezem hngsúlyt: Mennyire lklms kereskedelmi forglombn kphtó pisztrángtáp csuk nevelésére? Hogyn befolyásolj növekedést, testösszetételt és zsírsvprofilt szárz táp természetes táplálékhoz (élı hl) viszonyítv? Milyen htás vn különbözı npi tkrmánydgoknk csuk növekedésére, tkrmányhsznosításár és megmrdásár? Miként befolyásolj különbözı tápetetési gykoriság tápfelvételt, növekedést, tkrmányhsznosítását és megmrdását? A homogén csoportok kilkítás során kis kezdıtömegő egyedek lklmsk-e tápos nevelésre? Hogyn befolyásolj kiindulási tömeg növekedést, tkrmányértékesítést, megmrdást és knniblizmus kilkulását? 13

2. Szkirodlmi áttekintés 2.1 A csuk bemuttás 2.1.1 Rendszertni besorolás A csuk (Esox lucius) vlódi csontoshlk (Teleostei) divíziójáb, lzclktúk (Slmoniformes) rendjébe, zon belül z Esocoidei lrendbe trtozik. Ennek z lrendnek két csládj ıshonos hzánkbn, pócfélék (Umbride) és csukfélék (Esocide). (Györe 1995). A csukfélék csládjánk ht fj ismert. Az Esox lnembe trtozik z észki félteke minden kontinensén megtlálhtó E. lucius (1. kép) z Észk Amerikábn ıshonos E. msquinongy, vlmint z ázsii E. reicherti. A Kenoz lnembe trtoznk z Észk Amerikábn ıshonos E. niger, E. mericnus, E. vermicultus fjok (Crossmn 1978). 1. kép: csuk (Esox lucius) 2.1.2 Morfológii leírás Teste erısen megnyúlt, hengerded, oldlról csk gyengén összelpított. Feje ngy, testhosszánk mjdnem egyhrmd. Szeme ngy, száj igen ngy, z lsó állkpocs hosszbb, mint felsı. A kopony szem elıtti része hát-hsi iránybn erısen összelpított, ezért száj kcscsırhöz hsonló. A dentlen és z intermxillren egy sorbn, vomeren és pltinumon több sorbn elhelyezett erıs rgdozófogk vnnk. A dentle fogi elölrıl hátrfelé hldv ngyobbodnk. A mxillre fogtln. A hátúszó elég rövid, de mgs, széle lekerekített. A frokúszó erısen kimetszett. A froknyél rövid, hengerded. A test z nális úszó után hirtelen elkeskenyedik. A pikkelyek kicsinyek. Az oldlvonl teljes, jól láthtó. 14

Színezete példányonként igen változó. Hát világos- vgy sötétszürke, gykrn hossznti irányú brn, szbálytln lkú csíkozássl, oldli szürkésbrn vgy világosszürke foltokkl, vgy függıleges irányú világos és szürkésbrn csíkok váltkoznk egymássl. A hs- és hátúszóján, vlmint z nális és frokúszóján vgy világos lpszínő brn foltok, vgy piros lpszínő fekete foltok tlálhtók (Berinkey 1966). 2.1.3 Elterjedés A csuk z észki féltekén áltlánosn elterjedt hlfj (észki szélesség 70-36 o ). Észk- Amerikábn, Alszkábn és Kndábn is megtlálhtó. Elterjedésének keleti htár Sziklás hegység, nyugton z Applch. Déli elterjedésének htár Missouri és Nebrsk állm. Eurázsiábn ıshonos Pireneusi félszigettıl szibérii Csucsk félszigetig. Elıfordul z Arl és Bjkál tó vízgyőjtı területén is. Hiányzik zonbn Knd, Szibéri és Skndinávi rktikus területeirıl. Elterjedésének észki htár megegyezik z erdıségek elterjedésének észki htárávl. A telepítéseknek köszönhetıen 14. százdtól Írországbn mjd késıbbiek során Spnyolországbn, Portugáliábn, Mrokkóbn, Mdgszkáron is meghonosodott (Hochleithner 2004). 2.1.4 Élıhely A csuk tipikus állóvízi hlfj, gyors sodrású vizeket kerüli. Különösen kedveli kisebb, növényzettel benıtt tvkt. A ngyobb tvk prti zónájábn tlálhtó. Folyóvizekben sekély szélvizek lkój. Igen jelentıs csukállomány lkul ki frissen elársztott víztározókbn. Néhány év után kitermelés módjától függetlenül már csökkenı tendenciát mutt víztározók csukállomány. Az igényeinek megfelelı vízterületeken hzánkbn áltlánosn megtlálhtó (Pintér 1980). 2.1.5 Szporodás, egyedfejlıdés Áltlábn egész évben kitrt megszokott élıhelyén. Egyedül tvsszl figyelhetı meg vándorlás, melynek során felkeresi megszokott ívóhelyeit. Az ívási idıszk nálunk február második felére és márciusr esik. A kisebb csukák egészen sekély gykrn rsznyi vízben ívnk, ngyobb példányok 1-2 méteres mélységben. Az ívási ljzt minden esetben növényzet: vízinövényzet, elársztott rét, nádtorzsák. Mivel z ívás áltlábn sekély vízben történik, vízszint ingdozások mindenekelıtt víztározók esetében z egész szporultot tönkretehetik. Az ikrások három, tejesek kétéves korukbn ivrérettek. A ngyobb példányok párosn ívnk, kisebbek 2-3 tejesbıl és egy ikrásból álló csoportokbn. A nász 15

nppl rendszerint reggeli órákbn játszódik le és 2-5 npig húzódht el. A lerkott ikrák szám hlk méretétıl és vízterülettıl erısen változik (3000-200000 db) (Pintér 1989). Az ikrás dgokbn dj le z ikrát és viszonylg ngy területen szórj el, mit z ıt követı hím termékenyít meg. Az ikrák enyhén rgdósk és rátpdnk növényzetre. A kelés vízhımérséklettıl függıen, körülbelül 12-14 np múlv kezdıdik. A csuklárvák kelés után még npokig növényzeten függeszkednek. A sziknyg felszívódás 6-10 npig trt (Scott és Crossmn 1973). A csuk Észk-Amerikábn természetes körülmények közt összeívht z ottni csukfjokkl, de ezeknek hibrideknél áltlábn csk nıstény lesz termékeny (Kendll 1978). 2.1.6 A csukfélék hibridizációj A földrjzilg zonos helyen elıforduló csukfjok közt természetes körülmények közt is kilkulhtnk hibridek. Ezek fjhibridek csk ritkán fordulnk elı, minek ok z egyes fjok eltérı ívási feltételiben (z eltérı ívási hely, idı és z íváskori mgtrtás) keresendıek. (Buss et l. 1978). A mesterségesen elıállíthtó csuk hibridek z 1. tábláztbn láthtók. 1. táblázt A csukfélék keresztezésének eredményei (Buss et l. 1978) E. lucius E. msquinongy E. reicherti E. niger E. mericnus E.vermiculris E. lucius XX F XX S XX F - - X? E. msquinongy XX S XX F XX? X S X S XX * E. reicherti XX? XX? XX F - - - E. niger X S X S X? XX F XX F XX F E. mericnus X S X * 0? XX F XX F XX F E.vermiculris XX S XX? X? XX F XX F XX F A hibridizáció eredménye F1 generáció XX: mgs kelési százlék és jó lárv megmrdás S: terméketlen X: néhány életképes lárv, de gyenge termékenyülés F: termékeny vgy lárv megmrdás?: fertilitás ismeretlen -: sikertelen keresztezés 0: nem végeztek keresztezést *: lárv kikelt, de elpusztult 16

2.2 A csuk szporítás és z ikr keltetés 2.2.1 Természetes ívtás A természetes környezetben történı ívtás z egyik lterntív módszere szporításnk. Kerr és Lsenby (2001) ngyobb, vízinövényzettel sőrőn benıtt mocsrs területek ivdék utánpótlásár jvsolják ezt módszert. Jvsltuk szerint 20 kg ikrást kell kihelyezni egy hektárr. Az ivrrányt úgy kell beállítni, hogy egy ikrás mellé 2-3 tejes kerüljön. Az állndó vízszint biztosítás nélkülözhetetlen sikeres ívtáshoz. Az ivdék elıállítás sikeressége ngyrészt függ környezeti tényezıktıl. A veszteségek ok lehet knniblizmus és egyéb rgdozók, vízszint ingdozások, nem megfelelı vízhımérséklet, z oxigén- és táplálékhiány. Hochleithner (2004) szerint z ívtásr leginkább z 1000 m 2 -nél kisebb, növényzettel erısen benıtt tvk lklmsk, hov lehetıleg még jég elolvdás elıtt egy ikrást és kéthárom tejest kell kihelyezni. Az ívás után z nyákt célszerő eltávolítni, z ivdékokt késıbb elıneveltként szöktetik le. A módszer elınye z egyszerőségében rejlik. Kisebb befektetéssel, olcsóbbn lehet így elınevelt ivdékot elıállítni, mint lárv kihelyezéssel (Bry és Souchon 1982). 2.2.2 Az ivrtermékek mesterséges kinyerése Mgyrországon leggykrbbn lklmzott szporítási módszerek lpját z ikr mesterséges termékenyítése képzi, melyrıl hzánkbn Woynárovich 1963-bn számolt be elıször. Az ehhez szükséges ivrtermékek kinyerésének gykorltbn két fjtáj terjedt el. Az egyik módszer z ívóhelyen történı ivrtermék győjtés, ívásbn lévı szülıhlktól. Az ívó szülıhlkt szélvizeken áltlábn vrsávl fogják. Mivel z ovociták termékenyülı képessége petefészken belül, z ovuláció megkezdését követı 48 órán belül számottevıen nem csökken (De Montlembert et l. 1978), elegendı vrsák kétnponkénti felnézése. Az ivrtermékeket fejéssel nyerik z ovulált, illetve tejet folytó hlktól. A termékenyítés mesterségesen történik (helyben, vgy keltetıházb szállítást követıen), z ikrérlelést és lárvtrtást keltetıházbn végzik. A másik módszer hormonnl indukált szporítás. A teleltetı tvkbn tárolt csuknyákt kor tvsszl keltetıházb szállítják. Az ovulációt és spermiációt pontyhipofízis injekcióvl indukálják. A szporítás minden egyes lépését hormonkezelés, ivrtermékek lefejése, mesterséges termékenyítés, ikrinkubáció, lárvtrtás keltetıházbn végzik. Az ikrások hormonkezelését követı beéréséhez vízhımérséklettıl függıen 3-6 npr vn 17

szükség (Szbó 1997). Antlfi (1969) áltl leírt módszer szerint hipofizált tejes csukák kioperált heréjébıl nyerik spermát, mely eljárás htékonybb, mint fejéssel történı spermgyőjtés. A hipofizált csukától lefejt ikr gykrn csk gyengén termékenyül. Szbó (1997b) szerint ez egyedre jellemzı prméter, mi z ovociták kezeléskori érési stádiumávl vn összefüggésben. Míg melegvízben ívó hlknál z ovociták végsı érése és z ovuláció szinte robbnásszerően, szinkronizáltn játszódik le, ddig hidegvízben ívó hlknál ezek folymtok elhúzódó jellegőek. A hidegvízben ívó hlk szporodásbiológii sjátosságink megfelelıen csukánál hipofizálást követıen gondotrop hormon (GtH) vérplzm koncentrációj ugrásszerően megnı. Az ívásr kevésbé felkészült hlk esetén ez megbonthtj végsı ovocit érés és z ovuláció természetes menetét, mely gyenge szporítási eredményeket okozht. Szbó (2001) kísérletei lpján nyújtott htónyg ledást biztosító vivınygokkl jobb termékenyülési eredményeket lehet elérni. Az Ovprim készítmény, melynek htónyg lzc GnRH nlóg és domperidon lklmzás esetén rosszbb termékenyülési értékekre lehet számítni pontyhipofizishez képest (Szbó 2003). 2.2.3 Mesterséges termékenyítés A szárz csukikr termékenyítése ráfejt tejjel vgy kioperált és szitszöveten átpréselt herébıl nyert tejjel, esetleg kettı kombinációjávl történik. Az ikr és tej szárzon történı összekeverése csk ngyon óvtosn végezhetı, mert ngy (2,5-3 mm átmérıjő) ikr igen sérülékeny. A tiszt vízzel történı termékenyítés után z ikrát néhányszor átöblítik, mjd pár perces duzzsztás után üvegbe helyezik (Lévi és Horváth 1980). Benedek (1965) szerint víz helyett hsználhtunk termékenyítı oldtot is, mely 0,7 %-os NCl és 0,15 %-os krbmid oldt. A termékenyítı oldt elınye, hogy ebben spermiumok hosszbbn megırzik termékenyítı képességüket, vlmint csökkenti z ikr kezdeti rgdósságát. 2.2.4 Ikrinkubáció és keltetés Szbó (1999) szerint csuk ikráj pontyhoz viszonyítv kevésbé rgdós, ezért termékenyítés után néhány perccel Zuger üvegekbe tölthetı. Ebben z esetben z üveg ljár süllyedt ikrszemek összetömörülnek, kis mértékben összetpdnk. Az ilyen összetpdt ikrák oxigénellátottság nem egyenletes, mi z ikrák egyenlıtlen fejlıdését eredményezi. Az összetpdt ikrán vízipenész (Sprolegni spp) rendkívül gyorsn elszporodik. Az 18

inkubáció htékonyság jvíthtó, h z ikrát nem rögtön, hnem 90 perces duzzsztás után öntjük Zuger üvegbe. A duzzdt ikr nem tömörül össze, mivel z ikrszemek kis felületen érintkeznek egymássl, oxigénellátottságuk egyenletes és vízipenész elszporodás is kisebb mértékő. Steffens (1979) szerint z ikrérlelés elsı idıszkábn z ikr fokozottn érzékeny mechniki htásokkl szemben, ugynkkor fejlıdı embrió oxigénigénye ilyenkor még elég csekély. Ekkor óvkodni kell túlzott forgtástól. Két np (35 npfok) után erısebbre állítjuk vízátfolyást (3-5 liter/perc), ez egyrészt megkdályozz z ikrszemek összergdását, másrészt fejlıdı ikr fokozódó oxigénigényét is kielégíti. A megvilágítás nem károsítj z ikrákt. A gombfertızések (Sprolegni, Achyl) elkerülése végett Mlchit-zöld oldtos (0,5 vgy 5,0 ppm 50 illetve 5 percig) kezelés jvsolt második nptól kezdve 1-3 nponkénti gykorisággl szempontos állpot kilkulásáig (Hochleithner 2004). A kelés megindulás idején vízátfolyást úgy kell beállítni, hogy z ikrtömeg éppen csk hullámozzon. Az elsı kikelt lárvák megjelenése után (kb. 1-1,5 ór múlv) z összes ikrát lpos ngy mérető mőnyg tálb kell átszívtni. Optimális esetben z összes lárv 10-15 perc ltt kikel (Lévi és Horváth 1980). 2.3 A csuk hgyományos nevelése 2.3.1 Ivdéknevelés A csuk ivdék nevelésének két módszere terjedt el hzánkbn. Az egyik módszer vályús, másik speciálisn elıkészített tvkbn történı elınevelés. Az ivdéknevelés plnkton-etetéses, vályús módszerét nálunk H. Tmás G. (1975) fejlesztette ki. A módszer lényege, hogy levegıt vett hlkt győjtött zooplnktonon, késıbb vágott tubifexen nevelik 3-4 cm-es méret eléréséig. Mivel csuk hmr megéhezik, gondoskodni kell bıséges táplálékról. Nppl két-, éjszk három óránként kell etetni hlkt, ezáltl csökkenthetı knniblizmus kilkulásánk veszélye. A vályús nevelés egyik elınye, hogy lklmzásávl z idıjárástól függetlenül kori ivdékot lehet elıállítni. Az intenzív tvi elınevelés tpsztltiról hzánkbn Grádi (1978) számolt be elıször. A kismérető trágyázott, plnktonr elıkészített elınevelı tvkt kihelyezés elıtt két héttel kell elársztni, így kihelyezés idejére kismérető zooplnkton tömeges megjelenésére lehet számítni. Az ivdékokt légvételig z erre célr felállított trtóhálókb helyezik. A légvétel 19

után már táplálkozó ivdékot 12-24 ór elteltével lehet kiengedni. Az elınevelés htékonyságát növeli, h z elınevelı tvkt kihelyezéssel egy idıben ngyobb zooplnkton fjokkl oltják be, illetve késıbbiek során plnktonállományt pótolják. Mesterséges búvóhelyek létesítésével csökkenthetı knniblizmus. A lehlászás lecspoló mőtárgyb helyezett cspdávl végezhetı el. A 3-5 hetes elınevelés után 20%-os átlgos megmrdásr lehet számítni. Egy hrmdik, kevéssé lklmzott eljárás szerint táplálkozó csuklárvát nem nevelik védett környezetben, hnem ritk népesítésben idısebb ponty korosztályok közé helyezik (H. Tmás és Horváth 1997). Ebben z esetben hlkt ısszel egynyrsként hlásszák le. Vn még egy, nálunk nem lklmzott módszer, melyik fényforrás segítségével történı plnkton győjtésen lpul (Hochleithner 2004). E szerint természetes vizekben csukákt megvilágított hálóketrecbe helyezik ki. A zooplnkton pozitív fototxisát kihsználv érhetı el táplálékszervezetek ketrecen belüli feldúsulás. A tó plnkton ellátottságától függıen egy ketrecbe 3-6 ezer ivdékot lehet kihelyezni köbméterenként. A módszer költséghtékonyság kisebb energifelhsználásbn és trágyázás és etetés mellızésében rejlik. Hátrány, hogy z elınevelést viszonylg hmr (2-3 cm-es méret elérésekor) be kell fejezni knniblizmus mitt. 2.3.2 Hlstvi nevelés H. Tmás és Horváth (1997) szerint csuk leginkább lklms rr, hogy idısebb ponty korosztály között nevelve írts káros gyomhlkt. Ngy növekedési erélyének köszönhetıen szélesebb hátú ezüstkárász sem tud kinıni szájából, ugynkkor idısebb szeméthlk ritkításár is lklms. Jól tolerálj pontyos tvkbn urlkodó környezetet. A csuk túlélési esélye ngymértékben függ búvóhelyek számától. Abbn z esetben, h tóbn ngy mennyiségben fordulnk elı egyéb rgdozók (sügér, törpehrcs), úgy 2-300 grmmos egynyrs csuk népesítése jvsolt. A pontyos polikultúrábn elıállíthtó csuk mennyisége átlgosn 30-50 kg hektáronként. Nem hgyhtó figyelmen kívül z sem, hogy ponty számár igen fontos fehérjetermelést is segíti zzl, hogy csökkenti plnkton fogysztók táplálék konkurenciáját. 2.4 A csuk növekedése Hrk (1981) szerint tiszi csukák növekedése meglehetısen egyenetlen. Az zonos 20

korosztályú példányok testhosszibn muttkozó különbségek kilkulásábn természetes szétnövésen túl z is szerepet játszik, hogy jelentısebb vízszintváltozás esetén összekeveredik meder (élı Tisz) és kedvezıbb feltételeket biztosító tározótér (Tisz tó) állomány. A csuk növekedésének dtit 2. tábláztbn fogllom össze. 2. táblázt csuk növekedése A vízterület megnevezése Kor (év) Tisz dél-nglii tvk 2 dél-nglii folyók 3 Vistul (Tiszfüred) 1 (Lenyelország) 4 Teljes testhossz (mm) mindkét ivr ikrás tejes ikrás tejes mindkét ivr 1 259 175 234 250 250 210 2 376 363 398 420 433 310 3 475 521 512 540 520 410 4 558 609 574 620 580 500 5 628 654 608 700 630 600 6 687 712 641 760 670 700 7 734 761 671 790 700 790 1 Hrk (1981) 2 Bergzzi nd Kennedy (1980) 3 Mnn (1976) 4 Bckiel (1971) 2.5 A csuk táplálkozás 2.5.1 Az ivdék táplálék H. Tmás (1970) szerint táplálkozást megkezdı csuk elsı táplálékánk megfelel vízibolh (Dphni mgn) legkisebb mérete is. A tisztán vízibolhávl etetett csukivdék növekedése kismértékben elmrdt vegyes táplálkozású (Chidorus sp., Cyclops sp., Dphni mgn, Bosmin sp.) fjtársikhoz képest, mi vízibolh ngy kitintrtlmár vezethetı vissz. A vegyes táplálékon trtott ivdék kezdeti táplálékát z evezılábú rákok (Cyclops sp.) és kisebb ágscsápú rákok (Cldocer sp.) lkotják. Pyk (1995) szerint csuk elınyben részesíti ngyobb mérető és gyorsbbn mozgó plnktonikus rákokt. Pyk (1995) zt tpsztlt, hogy csukivdék táplálkozás megkezdésekor, illetve késıbbiek során sem fogyszt kerekesférget (Rottori.), evezılábú 21

rákok (Copepod) nuplius lárváját és kismérető ágscsápú rákokt (mint Bosmin longistris). Ugynkkor elınybe részesíti z evezılábú rákokhoz trtozó Eucyclops serrultus és Eudiptomus sp. fjok kifejlett lkjit, és ngyobb mérető ágscsápú rákokt (Ceriodphni sp.). A 100 mg-nál (23-24 mm) ngyobb ivdékok már fogysztnk árvszúnyog (Chiromide) lárvát, de z 500 mg-os testtömeg eléréséig továbbr is z evezılábú rákok dják táplálékuk ngy részét. Ezzel ellentétes Mmcrz et l. (1998) megállpítás, mely szerint lárv táplálkozás elsı szkszábn fıleg kerekesférget és evezılábú rákok nuplius lárváját fogysztott. A második héttıl kezdıdıen kisebb ágscsápú rákokok (Bosmin sp.) és Cyclpos és Mesocyclpos fjok kifejlett példányi lkották csukivdék táplálékánk ngy részét. Kipling és Forst (1970), Ivnov és Loptko (1983) szerint 25 mm-nél ngyobb csukánk szüksége vn zooplnktonnál ngyobb táplálékr trtós fejlıdéshez. Ezt erısíti meg Hncz et l. (1998) megfigyelése is, mely szerint 40-100 mm-es csukák zooplnkton fogysztás már elhnygolhtó mértékő. Giles et l. (1986) és Wright és Giles (1987) állítás szerint tóbn nevelt 30 mm-nél kisebb csukák táplálékát gerinctelen élılények (Dphni sp, Cyclpos sp, Chironomide) lkották, míg 30 100 mm közöttiek gerincteleneken kívül hlivdékokt (pontyfélék és sját fjtársik) fogysztottk. 2.5.2 A rgdozásr áttért csuk táplálék Guti et l. (1991) z ócsi láp cstornáibn és tvibn élı csukák táplálkozását vizsgált 1984 és 1986 között. Hzánkbn egyedüliként számoltk be rgdozásr áttérı csukák táplálkozásáról. A csukák átlgos életkor egy év volt, testhosszuk 65-165 mm közt változott. Nyár elején csukák gyomortrtlm ngy számbn trtlmzott rovrokt 56% (Coengrion puell, Enllgm cythigerum, Lestes sponos) mindössze 40%-bn hlt (Scrdinius erythrophtlmus, Lepomis gibbosus, Crssius Crssius, Ichtlurus nebulosus) és további 4%-bn egyéb gerincteleneket (Asellus quticus, Gyrulus sp.). A rovrevés összefüggött z élıhely növényzettel vló borítottságávl, náddl erısen benıtt területeken táplálék 82%-át rovr képezte. Az ugusztus végén fogott csukák gyomortrtlmánk ngyobb hánydát hl képezte (97%) és mindössze 3%-bn trtlmzott gerincteleneket. A csukák viszonylg rövid ideig fogysztották vörösszárnyú keszeget (Scrdinius erythrophtlmus), mjd áttértek lssbbn növı nphl (Lepomis gibbosus) fogysztásár. Az ısszel fogott csukák táplálék 31%-bn hl, 31%-bn rovr és meglehetısen ngy számbn (38%) felemáslábú rákokt (Asellus quticus) trtlmzott. Bregzzi és Kennedy 22

(1980) dél-nglii tvk csukáink táplálkozását tnulmányozt. Vizsgáltik szerint csukák leginkább nyári és z ıszi hónpokbn táplálkoztk, legkevésbé téli hónpokbn és z ívási szezon ltt. A táplálékuk ngy részét hl képezte (61% Rutilus rutilus, 34% Perc fluvitilis, 4% Anguill nguill) és csupán 1%-át dták gerinctelenek (Choborus spp). Din (1996) szerint mximális táplálék méret csuk méretével együtt nı, de ngyobb csukák is elfogysztják kisebb hlkt, korreláció csuk és táplálékánk mérete közt gyengének mondhtó. Skurdl és Qvendil (1982) szerint csukák mérete és táplálékuk közt szignifikáns kpcsolt, 60 cm-nél ngyobb csukák fogysztották legngyobb hlkt. Allen (1939) megfigyelése szerint 38 cm-nél ngyobb csukák átlgos préd mérete 8,68 cm, míg 30 cm-nél kisebbeké 6,02 cm volt. 2.6 Knniblizmus A knniblizmus csuk esetén igen erıteljes lehet. Ez jelenség természetes körülmények közt szbályozz populáció ngyságát, zonbn jelentıs veszteségeket okozht tógzdsági termelés során. Mills és Mnn (1985) szerint z zonos élıhelyen elıforduló csuk korosztályok szám kisebb, mint mi pontyféléknél megfigyelhetı. Ennek ok leginkább knniblizmusbn keresendı. Ez megegyezik több szerzı állításávl (Kipling és Forst 1970, Grimm 1981, Mnn 1982, Tresurer et l. 1992), mely szerint csuk korosztályok között és zon belül knniblizmus lehet legjelentısebb szbályozó tényezı. A knniblizmust befolyásoló tényezı lehet z állománysőrőség (Giles et l. 1986, Wright és Gillet 1987, Gres et l. 1996, Kuchrczyk et l 1998) rendelkezésre álló táplálék mennyisége (Westers és Stickney 1993, Bry és Souchon 1982), hımérséklet (H. Tmás 1970, Górny 1992, Din 1996), búvóhelyek hiány (Grádi 1978, Skov et l. 2003 Lehtniemi 2005), és szétnövés (Bry és Gillet 1980). 2.6.1 Az állománysőrőség htás knniblizmus kilkulásár Giles et l. (1986) kváriumi körülmények közt vizsgálták csuk lárvkori knniblizmusát különbözı telepítési sőrőség mellett. A kísérlet elsı szkszábn telepítési sőrőségtıl függetlenül kevés elhullást tpsztltk. Az elsı knnibál egyedet 4. héten figyelték meg, z 5. hét végére knniblizmus minden telepítési sőrőség mellet elıfordult. A knniblizmus megjelenésétıl megmrdás fordított ránybn állt telepítési sőrőséggel. A knnibál egyedek gyors növekedést mutttk, ddig plnktonnl táplálkozó társiknál növekedés üteme 22 mm felett lelssult. Hsonló eredményekrıl számolt be Gres et l. (1996), kik 23

ngyobb telepítési sőrőség (20000 lárv/m 3 ) esetén tpsztlták ngyobb mértékő knniblizmust. Kuchrczyk et l. (1998) knniblizmus mitt bekövetkezı veszteségek számánk növekedését szintén ngyobb telepítési sőrőséggel hozták kpcsoltb. Wright és Giles (1987) tvi körülmények közt vizsgálták csuk növekedését és megmrdását. Az elsı knnibál egyedet lárvák kihelyezése utáni 3. héten figyelték meg. A megmrdás knniblizmus megjelenésétıl összefüggést muttott telepítési sőrőséggel, mi megegyezett Giles et l (1986) áltl végzett kváriumi kísérletekkel. Bry et l. (1982) szerint telepítési sőrőségnek htás volt mind knniblizmus megjelenésére, mind z rányár. A táplálkozás megkezdésétıl számított 21. npon jelentkezett z elsı knniblizmus és ngyobb telepítési sőrőségnél volt legngyobb rányú. Ezek z eredmények megegyeznek természetes vizek csukállományink megfigyelése során tpsztltkkl, mely szerint csuklárv ngy egyedsőrősége knniblizmus növekedéséhez vezethet (Hunnt és Crbine 1951, Forney 1968). 2.6.2 A táplálék htás knniblizmus kilkulásár Wester és Stickney (1993) szerint knniblizmus lehet legngyobb kdály csuk sikeres tvi nevelésnek, mely megelızhetı megfelelı mennyiségő táplálékhl kihelyezésével. A csuk tkrmányértékesítése kváriumi körülmények közt vizsgálv 2-2,3 g/g (Molnár et l 1999), mi zt jelenti, hogy 1 kg csuk elıállításához kevesebb, mint 3 kg táplálékhlr lenne szükség. Wester és Stickney (1993) szerint zonbn csuk mellé tízszeres mennyiségő prédhlt kell kihelyezni, mert ellenkezı esetben knniblizmus jelentısen megnövekszik. 2.6.3 A hımérséklet htás knniblizmus kilkulásár H. Tmás (1970) csukivdék medencés nevelése során korán jelentkezı knniblizmust mgs hımérsékletre (16-19 o C) és helyszőkére, zz ngy egyedsőrőségre vezette vissz. Górny (1992) különbözı hımérsékleten (12-27 o C) vizsgált csuk lárv megmrdását, zt tpsztlt, hogy mgsbb hımérséklet esetén veszteség leginkább knniblizmus mitt következett be. Din (1996) szerint hımérséklet csökkenés jobbn befolyásolj z étvágy csökkenését, mint növekedés mértékét, így hsznos eszköze lehet knniblizmus mérséklésének intenzív rendszerek esetén. 2.6.4 Búvóhelyek, htás knniblizmus kilkulásár Grádi (1978) szerint fjtestvérek pusztítás zokbn z elınevelı tvkbn volt 24

legngyobb, melyben gyér volt növényzet, mgs volt népesítés és kevés volt táplálék. Az ilyen tvkbn mesterséges búvóhelyek létesítésével -mellyel megnövelték kisebb egyedek menekülési esélyeit- és fokozott etetéssel sikeresen csökkenthetı volt knniblizmus mértéke. Skov és Koed (2004) szerint búvóhelyekkel ellátott vízbe kihelyezett egynyrs csukák megmrdás jobb, mivel ilyenkor knniblizmus mitt bekövetkezı veszteség kisebb. 2.6.5 A szétnövés htás knniblizmus kilkulás Bry et. l. (1982) szerint erıs pozitív korreláció volt megfigyelhetı knnibál egyed és préd mérete közt. Az átlgos préd ngyság 62%- volt knnibál egyednek, míg száj szélességének mi leginkább meghtározt z elejthetı préd ngyságát 87,6%- volt lenyelt préd fejszélessége. Bry és Giles (1980) szerint, h csukák ívás nem egyszerre történik, megnöveli z ivdékok közti méretbeli különbség kilkulásánk esélyét, mi megnövelheti knniblizmus mértékét. 2.6.6 A knniblizmus kilkulás intenzív nevelés során Az intenzív tápos nevelés során is elıfordulht knniblizmus, de megfelelı szintő tkrmányozássl és már knnibállá vált egyedek eltávolításávl könnyen kézben trthtó (Wester és Stickney 1993). Smith és Rey (1991) szerint knniblizmusr hjlmos fjoknál rendszeres válogtássl csoportokon belüli méretkülönbségek csökkentésével egyszerően megelızhetı knniblizmus kilkulás. Piper et. l. (1989) szerint knniblizmus elkerülése végett z intenzíven nevelt állományt háromhetente kell válogtni. 2.7 A csuk növekedését befolyásoló tényezık 2.7.1 A hımérséklet htás növekedésre A hlk változó testhımérséklető álltok, emésztésük sebessége ngymértékben függ környezet hımérsékletétıl. A csukát hidegvízi vgy hővösvízi hlkhoz sorolják. Csselmn (1978) szerint növekedésének optimum 18-21 o C között vn, 29 o C feletti hımérséklet már letális lehet számár. Bevelhimer et l. (1985) zt tpsztlt, hogy csuk növekedésének mximum 24 o C-on vn és növekedésük csk e felett csökken számottevıen. Az ellentmondás ok két tnulmány között vlószínőleg z lehet, hogy vizsgált tárgyául szolgáló csukák különbözı földrjzi helyrıl szármztk. Csselmn 25

kísérleteihez észki területrıl szármzó csukákt hsznált, míg Bevelhimer délebbrıl szármzó csukái jobbn lklmzkodtk nyáron urlkodó mgsbb hımérséklethez (Din 1987). Bevelhimer et l. (1985) szerint csukához viszonyítv muskellunge (E. msquinongy) jobbn nı mgsbb hımérsékleten (24-30 o C) ennél lcsonybb hımérsékleten viszont már lssbbn. Chipps et l. (2000) szerint két fj keresztezésével létrehozott hibrid (tiger muskellunge) növekedési optimum muskellungéhoz hsonlón mgsbb hımérsékleten (26 o C-on) vn. Górny (1992) plnktonon nevelt, Wolnicki és Górny (1997) szárz tápon és plnktonon nevelt csuk lárvák növekedését vizsgált különbözı hımérsékleten. Mindkét kísérletben 27 o C-on volt legngyobb növekedés, ugynkkor ezen hımérsékleten volt legngyobb veszteség is, mely elhullás és knniblizmus növekedése mitt következett be. Ezért feltételezhetı, hogy lárvnevelést ennél lcsonybb, (24 o C ltti) hımérsékleten célszerő végezni. 2.7.2 Klimtikus tényezık htás növekedésre Din (1983) zt tpsztlt, hogy csuk növekedésének ütemét, és z ivrérésnek idejét nem vgy csk kis mértékben befolyásolják z elterjedési területén belüli különbözı földrjzi szélességek mitt kilkuló klimtikus különbségek. Din és Mky (1979) megfigyelése szerint z észki Albert Állmbn csuk növekedése és ivrszerveinek fejlıdése (különös tekintettel petefészekre) téli hónpok ltt is jelentıs, szinte zonos nyári növekedés mértékével. Mrgenu et l. (1998) megfigyelése, mely szerint délebbre fekvı Wisconsin állmbn nyáron prti övben gykrn mgs hımérséklet, limitálj növekedést. Ugynezt tpsztlt Nebrsk állmbn Pukert és Willis (2003), kik szerint csuk növekedése csökken, h vízhımérséklet júliusbn eléri 20-25 o C közötti értéket. 2.7.3 A fény htás növekedésre Csselmn (1978) szerint hosszú npplok (16 ór nppl 8 ór éjszk), stimulálják csuk növekedését, zonbn folymtos megvilágítás negtív htássl vn rá. A folymtos megvilágításnál extrém módon nıtt csukák ktivitás, kisebb zvró tényezıkre is hiperktívn regáltk. Dobler (1977) lbortóriumi kísérletei szerint gyengébb megvilágítás mellett nı csuk táplálkozási ktivitás ( táplálékhlk 50-70%-át 1 lux-nál kisebb megvilágítás mellett fogysztották el). A szerzı szerint ilyenkor csuk kihsználj, hogy prédhlk gyengébb megvilágítás során rosszbbul tájékozódnk, ezért könnyebb ıket zsákmányul ejteni. 26

2.7.4 Az oldott oxigéntrtlom htás növekedésre A csuk jól tolerálj szélsıséges oxigénviszonyokt is, képes elviselni 0,3 mg/l -os oxigénszintet téli idıszk ltt, de inktívvá válik, h z oxigénszint 0,7 mg/l lá csökken. Ugynkkor megpróbálj elkerülni jég ltt kilkuló oxigénhiányos területek (Csselmnn 1978). H z oldott oxigéntrtlom csökken növekedés üteme lelssul. Ez zzl mgyrázhtó, hogy 3-4 mg/l es oxigénszint mellett csökken tkrmányfelvétel és tkrmány hsznosítási rát (Adelmn és Smith 1970). 2.8 Intenzív nevelés 2.8.1 Az intenzív nevelésre lklms fjok kritériumi Sheperd nd Bromge. (1992) szerint több mint 20000 ismert hlfj közül jelenleg kevesebb, mint százt nevelnek intenzív körülmények közt. Ennek ok, hogy z intenzív körülmények közt sikeresen nevelhetı hlfjnk számos biológii és ökonómii kritériumnk kell megfelelnie: 1. Megfelelı ár és kereslet z dott hl iránt. Az értékesítés áránk mgsbbnk kell lennie, mint termelés költségeinek és ezt z árt ngyobb mennyiségő pici megjelenés sem csökkentheti jelentısen. A hltermelınek z ár meghtározáskor figyelembe kell venni más termelık és természetes vízi fogások áltli konkurenciát is. 2. A hlnk megfelelı növekedési eréllyel és tkrmányhsznosítási képességgel kell bírni, mihez fontos ismerni z dott fj tápnygigényét. Ez utóbbi lehetıvé teszi mesterséges tkrmányok kifejlesztését, mivel gyors növekedés és kedvezı tkrmányértékesítés érhetı el. Sok termelı trágyázássl történı plnkton és más orgnizmusok áltli táplálékforrások hsznosításávl neveli hlt, de z igzán intenzív nevelés szárz tápok lklmzásávl oldhtó meg. 3. Az dott hlfjnk jól kell tőrnie ngy telepítési sőrőséget. Ami nem vezethet gresszív mgtrtás, knniblizmus, illetve betegségek kilkulásához. 4. A ngy mérető táplálkozó lárv és z egyszerő fejlıdésmenet lehetıvé teszi htékony nevelést. 5. Megoldott legyen mesterséges szporítás, ugynis természetes vízi lárvbefogás ngymértékben növeli z intenzív nevelés kockáztát. 27

2.8.2 A hzánkbn ıshonos rgdozó hlk intenzív nevelés szempontjából 3. táblázt: hzánkbn ıshonos rgdozó hlk intenzív nevelésének lehetıségei Hlfj Indukált Tápos nevelés szporítás Lárv Elınevelt Pici Szerzı Angoln (Anguill nguill)?? Pedersen, ( 2003) Gönczy és Thy (1985), Müller (2005) Piszrtáng (Slmo trutt) Hoitsy (2002) Csuk (Esox lucius)? Hrcs (Silurus glnis) Woynárovich (1963) Grff és Sorenson (1970) Horváth et l. (1984) Bekcn et l. (2006) Blin (Aspius spius)??? Lévi, (1976) Sügér (Perc fluvitilis) Süllı (Snder lucioperc) Kısüllı (Snder volgense)? Megoldtln, nincs ról dt:? Bevezetés ltt áll (jelenleg kuttás tárgyát képezi): Megoldott: Kuchrzcyk(1998) Melrd et l. (1996) Zkes és Szczepkowski (2004); Szbó (2006) Bercsényi et l. (2001) Müller et l. (2005) 2.8.3 Az ngoln (Anguill nguill) intenzív nevelése Az ngoln tenyésztésérıl szó szőkebb értelmében nem beszélhetünk, mert senkinek sem sikerült eredményes termékenyítés után (Pedersen, 2004) felnevelni egyetlen lárvát sem. Az ngoln telepeken természetes úton befogott üvegngoln továbbnevelése folyik, melynek pici méretig történı intenzív nevelése széles körben elterjedt (Gönczy és Thy, 1985). 2.8.4 A pisztrángfélék (Slmonide) intenzív nevelése A pisztrángfélék z intenzív nevelés szempontjából z egyik legkuttottbb csládnk tekinthetıek. Mesterséges szporításukt már ponty ngyüzemi szporításánk kidolgozás elıtt is lklmzták. A pisztrángfélék lklmsk rr, hogy lárv kortól kizárólg táppl neveljék ıket. Az elınevelés 4-5 cm-es (1g-os) ngyság eléréséig trt, mihez nevelési prméterektıl függıen 40-120 npr vn szükség. Az utónevelés ltt érik el 250-300g-os 28

pici méretet, mi nevelési technológiától és fjtól függıen 160-270 npig trt. Megfelelı beltrtlmú tápok esetén 9-10 C-os vízben tkrmányértékesítési rát 1,2-1,6 (g/g)-os érték körül lkulht (Hoitsy 2002). 2.8.5 A hrcs (Silurus glnis) intenzív nevelése A hrcs keltetıházi szporítás régót megoldott, mesterséges tkrmányr lpozott intenzív nevelése zonbn csk z utóbbi idıben kezd elterjedni. A hrcs táprszokttás ivdékkorbn kezdıdik. Ekkor vgy közvetlenül táppl, vgy néhány npon keresztül sórákkl (Artemi sp.) etetik. A pici méretet intenzív körülmények közt egy év ltt éri el (Hochleitner 2005). 2.8.6 A sügérfélék (Percide) intenzív nevelése Ezek hlfjok rendszertnilg távol állnk csukától, zonbn z intenzív nevelésük több ponton is hsonlóságot mutt. Több sügérfélének tápos nevelése csk közelmúltbn kezdıdött és jelenleg is kuttás tárgyát képezi. Melrd et l. (1996) sügér (Perc fluvitilis) növekedésére htó tényezıket vizsgált intenzív körülmények között. A legngyobb növekedési ütemet 23 o C-on tpsztlták z 1g-os mérettıl 300g-os méretig nevelt sügerek növekedési rátáj 0,06-1,80g/hl/np értéket muttott. A 11 o C-on nevelt hlk növekedése erısen lelssult mindössze 29%- volt 23 o C- on tpsztlt értéknek. A tkrmányértékesítési rát (FCR) 1,1 és 2,0 g/g volt hlk életkorától függıen. A legintenzívebb telepítési sőrőség (átfolyó vizes rendszerben) 124 kg/ m 3, legngyobb növekedési érték 2,6 kg/m 3 /np volt. Az intenzív körülmények közt nevelt sügér 130-150g-os pici méretet 1 év ltt érte el ez 3 hónppl rövidebb idı, mint mit tvi neveléssel lehet elérni. Az süllı (Snder lucioperc) és észk-meriki rokonánk wlleyenk (Snder vitreum) tápos nevelésével számos tnulmány fogllkozik. Ezeknél fjoknál z intenzív nevelésnek kétféle módszere terjedt el. Az egyik, mikor lárvkortól kizárólg táppl, illetve élı táplálék és táp felhsználásávl nevelik hlkt (Summerfelt 1996). A másik módszer szerint tóbn extenzív körülmények közt elınevelt süllıt, illetve wlleye-t szokttnk át tápr és nevelik tovább intenzív körülmények közt. (Mlison és Held 1996; Zkes 1997, Flowers 1996; Bódis és Mkkosné 2003) Summerfelt (1996) szerint wlleye lárv tápos nevelésénél, z úszóhólyg rendellenes fejlıdése, lárv erıteljes fényforrás irányáb történı mozgás, gyenge tápfelvétel, és knniblizmus jelenti legngyobb gondot. A lárv intenzív nevelése során gykrn 29

tpsztlhtó úszóhólyg rendellenességet kkor lkul ki, mikor levegıvétel során süllılárv vízfelszínen hártyszerően kilkuló bktériumrétegbıl lenyel egy drbot. Moore et l (1994) szerint ez káros jelenség megelızhetı vízfelszín folymtos permetezésével, kilkuló oljfilm megtörésével Summerfelt (1996) szerint tápr szokttás htékonyság fokozhtó, h lárvákt zvros vízben trtják, ekkor lárvák nem világos felületek mentén helyezkednek el, hnem egyenletesen nevelı medencében. A tápfelvételt segíti megfelelı mérető és színő strtertáp hsznált. A másik módszer szerint tóbn, plnktonon elınevelt hlkt szokttnk át tápr. A tápr szokttás htékonyság növelhetı, h táp mellett eleinte élı táplálékot is dunk süllınek, így fokoztos átmenettel kíméletesebben szoktthtó át (Bódis et l 2005). Míg Bristow (1996) wlleye z átment nélküli tápr szokttásról számol be. Ugynkkor kiemeli, hogy z átszokttás htékonyság érdekében fontos törésmentes jó kondícióbn lévı induló állomány. A pisztrángsügér (Micropoterus slmoides) intenzív körülmények közötti nevelésérı hzánkbn Molnár et l. (1999b) számolt be. Kísérletükben kétféle tkrmány (drált hlhús és lebegı ngolntáp), vlmint telepítési sőrőség htását vizsgálták z intenzíven nevelt pisztrángsügér esetén. A 14% szárznyg trtlomr eglizált tkrmányfogysztásbn nem volt különbség tkrmány-fogysztásbn. A drált hlon nevelt pisztrángsügerek ngyobb növekedési ütemet produkáltk. A kísérlet során beállított telepítési sőrőségeknek (20 és 40 hl/kvárium) nem volt szignifikáns htás egyik muttór sem. 2.9 A csukfélék (Esocide) intenzív nevelése 2.9.1 Ameriki kuttások Ezen területen z elsı áttörésrıl Grff és Sorenson (1970) számolt be. Kísérletükben megvizsgálták csuk élettelen táplálékon (drált mrhmáj, drált hl, szárz táp) történı nevelésének lehetıségét. A drált hlon és mrhmájon történı elınevelés sikertelennek bizonyult. Ezzel szemben pisztrángtáp és vízibolh (Dphni sp.) keverékével etetett csoport jó megmrdási eredményt produkált. A vízibolh fokoztos (3 np ltt) megvonás után sikerült csukákt kizárólg tápon továbbnevelni. A késıbbiek során sikeresen szoktttk át élı táplálékon (hlivdékon) elınevelt ngyobb mérető (3 cm feletti) csukákt is. Az élettelen táplálékr történı átállás zökkenımentesen történt, veszteségek fıként késıbbiek során ngyrányú knniblizmus mitt következtek be. A szerzık beszámoltk többi Észk-Amerikábn elıforduló csukféle tápos nevelésének kezdeti eredményeirıl is. A 30