HARIS DZSOHARI CSAKRÁK REJTETT ENERGIAKÖZPONTOK
TARTALOM ELŐSZÓ 5 A TANTRA ELVEI 7 1. A tompultság állapota (ksipta) 11 2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha) 11 3. A nyugtalanság állapota (vjágra) 11 4. Az egyhegyűség állapota (ékágra) 11 5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha) 11 1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája 12 2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája 12 3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája 12 4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája 13 5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája 13 TANTRA JÓGA 13 A CSAKRÁK 14 KUNDALINÍ 16 A NADÍK 19 1. Szusumná 20 2. Idá 24 3. Pingalá 25 4. Gándhárí 25 5. Hasztadzsihviká 26 6. Jasaszviní 26 7. Púsá 26 8. Alambuszá 26 9. Kuhú 26 10. Sankhiní 27 11. Szaraszvatí-nadí 27 12. Pajaszviní nadí 27 13. Váruní nadí 27 14. Visvódara 28 A CSOMÓK 29 HOGYAN LEHET FELÉBRESZTENI A KUNDALINÍT? 32 A TEST KITISZTÍTÁSA 32 1. Dhautí, a torok kitisztítása 33 2. Vaszti, a bélrendszer alsó szakaszának tisztítása 33 3. Nétí, az orrjáratok és az orrüregek tisztítása 34 4. Trátaka, a szem tisztítási gyakorlata 34 5. Naulí, a has izmainak mozgatása 34 6. Kapálabhátí, fújtató légzés 34 AZ ELME KITISZTÍTÁSA 35 I. Jama 35 2. Nijama 35 3. Ászana 35 4. Pránájáma 36 5. Pratjáhára 36 6. Dháraná 37 7. Dhjána 37 8. Szamádhi 37 A BANDHÁK 38 1. Múla bandha 38 2. Uddíjana bandha 39 3. Dzsalandhára bandha 39 2
A JÓGAMUDRÁK 40 1. Szambhávi mudrá 40 2. Khécsarí mudrá 40 A CSAKRÁK LÉNYEGE 42 MÚLÁDHÁRA CSAKRA 42 SZVÁDHISTHÁNA CSAKRA 48 MANIPÚRA CSAKRA 53 ANAHÁTA CSAKRA 57 VISUDDHA CSAKRA 63 ÁDNYÁ CSAKRA 69 SZÓMA CSAKRA 73 SZAHASZRÁRA CSAKRA 77 CSAKRÁK, ÚJRASZÜLETÉS ÉS SPIRITUALITÁS 85 RÉSZLETEK A JÓGA KÜLÖNBÖZŐ FOKOZATAIRA VONATKOZÓ HINDU ÍRÁSOKBÓL 89 JÓGA 89 ÁSZANA 90 PRÁNÁJÁMA 91 PRATJÁHÁRA 93 DHÁRANÁ 95 DHJÁNA 96 SZAMÁDHI 97 SZANSZKRIT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK JELENTÉSE 99 3
4
ELŐSZÓ A CSAKRÁK ÉRZÉKSZERVEINKKEL ÉRZÉKELHETETLEN ENERGIAKÖZPONTOK az emberi testben. Állandóan működnek, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Az energia áthalad a csakrákon, és különböző pszichés állapotokat vált ki. A modern biológia ezt a belső elválasztású mirigyek által létrehozott kémiai változásokkal magyarázza. E ki vezetőcsatorna nélküli mirigyek váladékai közvetlenül és azonnal belekeverednek a test véráramába. A régi keleti bölcsek kapcsolatba hozták ezeket a kémiai változásokat az öt tattvával vagy elemmel a földdel, a vízzel, a tűzzel, a levegővel és az ákásával (éterrel). Ezek az elemek állandó, ritmikus, körkörös mozgásokat végeznek. Az ősi hindu jógatudomány nagy súlyt helyezett ezen elemek megismerésére és harmonikus működtetésére, mert a csakrákat ezek alapjának tekintette. Az ősi szvara jóga (a hang jógája) különböző módszereket ír elő a jelen lévő tattva azonosítására, és a jógik ezen technikák elsajátításával nagy teljesítményekre képesek sarkallni magukat úgy, hogy közben a lehető legkevesebb energiát használják fel. A sat csakra bhédana (vizualizáció) és a mantra dzsapa (mantraszöveg ismételgetése) állandó gyakorlásával át tudják változtatni érzékfelettivé a tattvákat, amelyek a test öt alapcsakráját uralják vagyis az első öt csakrát, és ezáltal elérik a polaritás nélküli tudatállapotot, amely megszabadítja őket a majd illuzórikus világától. A csakrák ismerete az önmegismerés értékes kulcsa lehet. Megfigyelhetjük önmagunkat, és láthatjuk az energia mozgását a különböző energiaközpontokon keresztül. Vallásos gyakorlatok, mint például a böjt, a jótékonyság, az önzetlen szolgálat, elősegítik az energia felfelé áramlását a magasabb csak rákba; a múládhára ( gyökér, alapʺ) csakrában összetekeredve szunnyadó energia aktívvá válik és emelkedni kezd. Miután az áramlás elérte a magasabb erőközpontokat, a gyakorló teljes magatartása megváltozik: olyan érzése lesz, mintha újjászületett volna. Ha ez az energiaáramlás tartós, az ilyen személy rendkívüli képességek birtokosává válik. A vizualizációnak és a mantra szövegek ismételgetésének állandó együttes gyakorlása segíti a keresőt, hogy fenntartsa az energia áramlását a magasabb csakrákban és így felülemelkedhessen az elemek korlátain. A vizualizáció a csakrák jelképiségének helyes felismerését kívánja meg. Ehhez segítségként a csakrák szimbolikus ábrázolásait, a jantrákat használják, amelyeket a múltban a látnoki képességekkel megáldott művészek rajzoltak. Az ilyen eszközök azonban használati utasítások nélkül semmit sem érnek, és a használati utasítások sem visznek igazán előre megfelelő eszközök nélkül. E könyv illusztrációi segítik az elmét, hogy hosszabb ideig meg tudja őrizni a csakrák képeit. A rajzok színeinek lépésről lépésre történő felidézése hatásosabbá teheti a vizualizációt. így ismételhetjük magunkban azt a sorrendet, amelyben a művész a színeket felvitte a képre, és képzeletben rekonstruálhatjuk a teljes rajzot. Mindez megváltoztatja az agyhullámok működését és a pszichológiai magatartás mintáit. A megfelelő színek felidézéséhez a színes illusztrációk adnak segítséget. A következő sorrendet használtuk a színezésben: 1. A csakra levelei vagy szirmai 2. A csakra jantrája 3. Az állat, amely a bídzsát (magot) hordozza 4. A bídzsa hangja 5. A csakra Saktija 6. A csakra istensége. 5
Ugyanezt a sorrendet kell használni a vizualizációban, vagyis a csakrák teljes rajzának belső látással történő rekonstrukciójában, amely fejlesztheti az elvont képalkotás gyakorlásának képességét, s ez idővel mélymeditációhoz vezet. A rajzokat azért kell kiszínezni, hogy tevékenységre bírják a jobb agyféltekét; a magyarázó szövegek tanulmányozása pedig azért szükséges, hogy fejlesszék a bal agyfélteke intellektuális aktivitását. Ez egyensúlyt teremt a ʺgondolkodó agyʺ és a ʺművészi agyʺ között. A maghangok (bídzsa mantrák) ismételgetése és a dharma (törvény, rend) segíti a gyakorlót a magasabb tudatállapotok elérésében. Szeretnék köszönetet mondani Mary Conorsnak, amiért elkészítette a rajzokat e könyv számára a csakra festmények alapján, amelyeket korábban készítettem. Nagyon hálás vagyok tanítómnak, Sri C. Balnak, aki irányította Iszandíp Dzsoharit, hogy megfesthesse a színes illusztrációkat, és Heidi Rauhutnak, amiért elkészítette a jelen kiadás javított szövegének első kópiáját. Köszönetet mondok Elaine Mintónak is a kézirat legépeléséért és néhány fejezet megszerkesztéséért. Nagyon köszönöm H. H. Srípadzsi, Ganés Baba és Ácsárja Csandrasékhar Sásztrí segítségét, akik magyarázataikkal egyes témákat érthetőbbé tettek, gazdagították ismereteimet tanításaikkal, áldásukkal és jelenlétükkel. Ezáltal ösztönöztek e munka elvégzésére. A könyvben található tanítások apámtól származnak, aki a sat csakra bhédanát (vizualizációt) gyakorolta. Sok segítséget kaptam a tantrikus iratokból, szentek írásaiból és különféle kéziratokból, amelyek más más módokon ábrázolták a csakrákat. Az ősi koncepciók megértésének elősegítésére sok rajzot és táblázatot mutatok be abban a reményben, hogy ezekkel gazdagíthatom az emberek tudását, és segíthetem őket a tantra ősi indiai hagyományának megértésében és modern megvilágításában. Végül köszönetet mondok barátaimnak és tanítványaimnak, akik értékes javaslataikkal segítettek elkészíteni ezt a könyvet. Remélem, hogy ez viszonzásul a csakrák hasznos útmutatójává válik. Azoknak, akik többet akarnak tudni a különböző csakrákkal kapcsolatban említett szintekről, ajánlom Lílá* című könyvemet, amely a tudás játszmájánʺ alapszik. A csak rák további aspektusait a Tools for Tantra** (Eszközök a tantra számára) című könyvemben fejtettem ki. Haris Dzsohari, 1987. Szeptember 363 Punjabpura Bareilly, U.P. India *Lílá (London: Routledge & Kegan Paul, 1980). **Tools for Tantra (Rochester, Vermont: Destiny Books, 1986). 6
Első fejezet A TANTRA ELVEI Minden létező test közül, amely magatartásán keresztül fejeződik ki, az ember teste a legfejlettebb. Képes az önkifejezésre és az Igazság felismerésére az érzékszervekkel felfogható jelenségek birodalmán túl is. Az emberi szervezet az emlékezet, a képzelet és az intuíció segítségével megértheti és befogadhatja a rá vonatkozó természeti törvényeket, és kedvező célokra, fejlődésre és növekedésre használhatja azokat az erőket, amelyek titokzatosnak látszanak (materiális szempontból tekintve). Szervezetünk a belső és külső ritmus tökéletes szinkronba hozásával a legkisebb ellenállás útját követi, ezért szabadon evezhet a jelenségek világának óceánján anélkül, hogy elsüllyedne. Pontosabban fogalmazva: az emberi test a legtökéletesebb eszköz a tudat kifejezésére. A tudat a végső, megoszthatatlan valóság, amelyen kívül és amelynek ereje által működik az elme és az anyag. A megnyilvánult valóság mint elme és anyag csupán az egésznek, vagyis az örök valóságnak a része. Az elme korlátozza a tudatot, mert az elmének (a tudathoz tartozó egységnek) a tapasztalatai behatároltak. De az ásványoktól az emberig terjedő széles spektrumban különböző szintek vannak, amelyek mindegyikében létezik tudat. A nevek és a formák világában (szanszkritul: náma = rúpa) semmi sem abszolút tudatos vagy abszolút tudattalan. Tudat és tudattalanság harmonikusan összeolvad a jelenségek világában. Az emberben a tudat öntudatként jelentkezik. Ez megkülönbözteti a létező tudat minden más formájától. 7
Az emberi lényben a tudat fő központjait a gerincoszlop mentén és a koponyában találjuk. A gerincoszlop és az agy fejlődik ki a legkorábban a fogamzás után. Ebből anyagiasodik a teljes testi forma. Ez a rendszer az energia nagy generátora, és fantasztikus idegi hálózattal rendelkezik, amely a szervezeten belüli kapcsolatteremtést szolgálja. Az agy állandóan energiát termel. Ez az energia a finom ideghálózaton keresztül folyamatosan ellátja a szervezetet, és növeli az életerőt. A koponya hátsó és alsó részét mechanikus agynak, a tudatalatti elme szervének tartják. Ez alsó agyként, kobraagyként vagy hüllőagyként is ismert. Az agy felső része viszonylag később fejlődik ki, mint az alsó rész, és nyitottabb a változásokra. Az emberi test minden működését az agyban és a gerincoszlopban végighaladó központi idegrendszer szabályozza. A pszichét befolyásoló, láthatatlan központok ebben a rendszerben helyezkednek el. Ezeket az ismereteket évszázadokkal ezelőtt hagyta az utókorra a hindu tantrikus tradíció, amely csakráknak nevezte el e központokat. Azt tartják, ha a csakrák egyensúlyban működnek, megfelelő harmónia alakul ki az agy felső és alsó része (a tudatos és a tudatalatti elme székhelye) között. Az agy felső és alsó része közötti különbség modern kutatásainak eredményei rámutatnak e kettő belső konfliktusára, és ezzel kapcsolatban azokra a magatartási mintákra, amelyeket ez befolyásol és érint. Ezek a tanulmányok hangsúlyozzák az alapvető kettősséget az emberi természetben. Ezt a kettősséget alátámasztja a két agyfélteke különbözősége. Mi, emberi lények, benne élünk ebben a kettősségben, és örökösen gondok és komplexusok áldozatává válunk. A gyakorlatban látszik e probléma legelfogadhatóbb megoldásának, ha megpróbálunk egységet létesíteni agyunk felső és alsó része között, valamint a jobb és a bal agyfélteke között. Kiegyensúlyozott egység akkor érhető el, ha állandóan munkálkodunk mind a négy komponensen. Ehhez alapvető igény az emberi természet szisztematikus tanulmányozása vagyis az emberi szervezet tevékenységeinek és működéseinek megfigyelése működés közben. Számos tudományos vizsgálatot végeznek holttesteken vagy beteg emberek testi működésein, ezekből azonban élő vagy egészséges szervezetre érvényes adatok nem nyerhetők. A tantra és a jóga ősi tudománya teljességében tanulmányozza az emberi szervezetet. Az egészséges szervezetek működésének megfigyeléséből nyert eredményeiket még nem egyeztették eléggé átfogóan a nyugati orvostudomány tapasztalataival és felfedezéseivel. Napjainkban már egyre inkább elfogadják és széles körben alkalmazzák a jógagyakorlatokat és a légzésszabályozást a műtétek utáni utókezelésnél vagy a betegségek megelőzésében. Ezek közvetlenül a tantra és a jógahagyományokból vehetők át, és sikerrel használhatók a modern ember számára is. De ha teljesen meg akarjuk érteni jelentőségüket, nemcsak a fizikai dimenzióban kell őket vizsgálnunk, hanem a pszichológiaiban is. Valószínűleg a jóga az a rendszer, amelyen keresztül első ízben sikerrel kutatták a transzcendentális egységet. A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből ered, amely annyit jelent, hogy egyesülniʺ, csatlakozni valamihezʺ, hozzáadni valamihez valamitʺ. Ha a durva fizikai szinten nézzük, akkor ez az egyesülés az egyéni tudat és a kozmikus tudat között történik (vagyis az egyéni lélek egyesülése Istennel). A jóga gyakorlati módszert ad, olyan rendszert, amely egységet teremt két tényező az elmeműködés és a tudat között. A jógával különleges önfegyelmezésen és gyakorlatok végzésén keresztül bárki elérheti ezt az egységet, ha a jóga által előírt rendszerhez igazodik. E rendszer szerint az egyéni tudat része a kozmikus tudatnak, az isteni valóságnak, a forrásnak, a megnyilvánult univerzum alapanyagának. Lényegében a kozmikus tudat és az egyéni tudat egy és ugyanaz. De szubjektív érzékelésünk elkülöníti a kettőt egymástól. Ha azonban 8
túljutunk a szubjektív érzékelésen, az egyéni tudat feloldódik, és megtörténik az eggyé válás. Az ember isteni természetének megvalósítása felszabadítja őt állati természetének csapdájából, amely a szubjektivitást és a korlátozott érzékelést okozza. A jóga ezt az elme csapdájánakʺ nevezi. A modern pszichológiában elmeʺ alatt egészen mást értenek; ott ez az agy működését jelenti, amely felelős a gondolkodásért, az akaratért és az érzésekért. Az agy anyagi valóság és az elme megnyilvánulási eszköze, de az elme maga nem anyagi valóság. A modern tudósok kutatják a nem anyagi valóságot az agy fizikai anyagában és ennek két féltekéjében. Keresik a pszichét. Az ősi bölcseletek sok mindenre fényt derítenek e tárgykörben, és a kétféle szemlélet egyeztetése hasznos lehet ezen a téren. A modern pszichológia és a modern orvostudomány birodalmában lassan megértik az igazságot. Kutatják az ősi ismereteket, és vannak olyan tudósok, akik úttörő tevékenységet folytatnak, hogy egyeztessék ezt az igazságot a saját kutatási eredményeikkel. Mostanában szorgalmasan törekszünk a harmóniára az emberi psziché racionális és emocionális megközelítése között. A két rendszer a modern és az ősi által alkalmazott módszerek alapvetően különböznek egymástól. A jóga a pszichológiai magatartások okát az elmében és a tudatban keresi. A másik részről a pszichológusok a viselkedés tanulmányozásán keresztül próbálják a pszichét meghatározni. Az eredeti jógaformula szerint nekünk magunknak kell felfedezni önmagunkat; a mai tudósok viszont másokat figyelnek meg, nem önmagukat, nem az önvalót, amely pedig mindnyájunkban létezik. A pszichológusok és a többi tudósok belemerülnek az egyéni és a csoporttudat tanulmányozásába, hogy meghatározzák az elme különböző dimenzióit. A jóga nemcsak leírja az elme összes állapotát, aspektusát és dimenzióját, hanem gyakorlati segítséget nyújt működésének szabályozásához, hogy elérjük a tökéletes belső békét, és megszabaduljunk a 9
nyomorúságoktól és szenvedésektől, amelyeket a mentális hullámzások és változások okoznak. A jógához hozzátartoznak azok a gyakorlati útmutatások, amelyeken keresztül az elme normális működése fölé kerülhetünk. A jógafilozófiának spirituális jelentőségén kívül van morális értéke is, és ez nagyon hasznos a mindennapi életben. A jóga elveiben találjuk meg a jobb emberi kapcsolatok és a világbéke alapkövét. A jóga alapkoncepcióját a következő elvek képviselik: Szarvé bhavantu szukhinah, Szarvé szantu nirmájá. Legyen mindenki boldog, éljen mindenki békében. A jógafilozófia elvei egyetemesek, és az elme összes képességének minden fokára kiterjednek. Lehetővé teszik a jógával foglalkozó útkereső számára, hogy akarattal állítsa meg elméje összes változását. Az önfegyelem állandó gyakorlása segíti a keresőt, hogy koncentrálttá és nyugodttá váljon. A belső párbeszédeket is különösebb erőfeszítés nélkül csendesíti le. A jógaszádhaná (gyakorlat) gyümölcse a felemelkedés szenvedéseink fölé, valamint az átlépés a megismerő képességek és az érzékelhető világ határán túlra. Ha ide eljutunk, nem függünk többé a fizikai test és a fizikai érzékszervek korlátaitól. A jóga gyakorlása az elmét élessé, koncentrálttá, egyhegyűvéʺ teszi. Összpontosított figyelemhez, állandó belső békéhez, a magatartási minták megváltozásához és végül megvilágosodáshoz vezet. A figyelem összpontosítása különösen hasznos felgyorsult, technikailag magasan fejlett korunkban. A szétszórtság és zavarosság nélküli nyugalom bennünk és körülöttünk lényeges az önkifejezéshez. Egyénileg is szükségünk van arra, hogy megértsük lappangó lehetőségeinket. Szükségünk van a belső kutatásra, hogy megismerjük önmagunkat. Meg kell értenünk önmagunkat, saját mikrokozmoszunkat, és meg kell értenünk kapcsolatunkat a makrokozmosszal. Az összes fizikai jellegű tudomány sok részre osztja az embert, míg a spirituális tudományok egységet érzékelnek a sokféleségben. Bár valóban szükség van arra, hogy tanulmányozzuk a részleteket, az is fontos, hogy egészet teremtsünk a részekből, és felismerjük minden ember helyét a másokkal való kapcsolatában, akik hozzá hasonlóan a nagy egész részei. A túlzott individualizmus, szubjektivitás és saját érdekeink fontossága elhomályosít és bezárja nyitott elménk ablakait. Saját egyéniségünk túlhangsúlyozása magányérzethez és borúlátáshoz vezet. A jóga rendszere az elmének ötféle állapotát különbözteti meg: A tompultság állapota Az anyagi világhoz kötöttség állapota A nyugtalanság állapota Az egyhegyűség állapota Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota 10
1. A tompultság állapota (ksipta) Ebben az állapotban az embernek nincs türelme az érzékfeletti jelenségek megfigyelésére. De szellemi képességei sem elegendők hozzá. Ezért nem tud ilyesmiről gondolkodni, és képtelen megérteni a nem kézzel fogható elveket. Nagyfokú irigység vagy rosszindulat időnként a koncentráltság állapotába hozhatja az elméjét, de ez nem azonos a jógakoncentrációval. 2. Az anyagi világhoz kötöttség állapota (múdha) A elmének ebben az állapotában az ember makacsul kötődik az érzékszervekkel felfogható világhoz, és ez alkalmatlanná teszi arra, hogy a nem kézzelfogható elveken gondolkodjék. Példa erre az a személy, akinek elméjét teljesen uralják a pénzügyek vagy a családi gondok, és már szinte belebolondul ezekbe. 3. A nyugtalanság állapota (vjágra) Ez az állapot nem azonos a ksipta állapotával. A legtöbb spirituális tanítványnak alapvetően ilyen az elmeállapota ez az elme néha nyugodt, máskor zaklatott. Amikor egy nyugtalan elme időnként nyugodt, képes megérteni a nem kézzelfogható elvek valódi természetét, ha hall ezekről, és elmélkedhet rajtuk valamennyi ideig. De bár lehetséges a figyelem összpontosítása nyugtalan elmével is, ez nem tart sokáig. Nem biztos, hogy elérhető a felszabadulás csupán a koncentráción keresztül, ha az elme általában nyugtalan, mert amikor megszűnik a koncentráltság, ismét feltör a szétszórtság. Mindaddig, amíg az elme meg nem szabadul a szétszórtságtól, és nem fejlődik ki a tartós egyhegyűségʺ állapota, az üdvösséget lehetetlen elérni. 4. Az egyhegyűség állapota (ékágra) A Jóga Szutrákban Patandzsáli úgy határozta meg ezt a tudatállapotot, mint amelyben egy eltűnő gondolatot egy, az előzőhöz szorosan kapcsolódó gondolat követ; amikor az ilyen állapotok folyamatosan követik egymást, az elmét egyhegyűnekʺ nevezik. Az elme számára lassan megszokottá válik az éber tudatállapot, és még az álom állapotában is tudatos marad. Amikor a jógi az egyhegyűség állapotát elsajátította, eléri a szampradnyáta szamádhit A szamádhi (tökéletes boldogság) az igazi jógaszamádhi, és elvezet az üdvösséghez. 5. Az elmeműködés feletti teljes uralom állapota (niruddha) Ez az állapot mentes az eszmefuttatástól és a töprengéstől. Az ember a ilyenfajta gondolkodás megszüntetésének állandó gyakorlása által képes igazán megérteni a nevek és a formák világát mint az elme termékét. Amikor az elme megszűnik létezni gyakorlati értelemben, minden más szétoldódik. 11
Az elme normális esetben három különböző tudatállapoton keresztül működik: Éber tudat Álom tudat Mély alvás Az éber tudat állapotában az ember összhangban működik az agy felső és alsó részével, valamint mindkét agyféltekével. Az álom állapotában az embert inkább a tudatalatti elme uralja, amelynek székhelye az agy alsó részében van; így az álmok az elnyomott vágyak teljesülésének eszközévé válnak. Csak azok képesek fenntartani az egyhegyűségetʺ az álom állapotában is, akik ennek művészetét elsajátították. A megszokottá váló egyhegyűség állapota az állandó jógagyakorlásnak és az önfegyelmezésnek a gyümölcse. Amikor a kereső eléri ezt az állapotot, túljut az ösztönök birodalmán (a tudatalatti elmén), és elmerül a teljesség állapotában, a szampradnyáta szamádhiban, egy megváltozott tudatállapotban, amelyben megszűnnek az elme hullámzásai és váltakozásai; ez a mély alvás alatti tudat. Van még egy negyedik állapot is, a negyedik dimenzió állapota. A jóga ezt túrijának nevezi. Ez a tudattalan tudat állapota. A közelmúltban a pszichológia modern képviselői érdeklődni kezdtek ez iránt az állapot iránt, amelyben a tudatos elme elfojtott, de mégis létezik tökéletes tudat. Ezt az állapotot is megváltozott tudatállapotkéntʺ ismerik. A jóga a nyugodt és állandóan összpontosított atmoszféra kifejlesztését szolgálja. Ez egységhez vezet a gondolkodásban és a cselekvésben, elmetisztítási gyakorlatokat ír elő; tudatosságot ad; megállítja a belső párbeszédeket; és belső csendet teremt. Lehetővé teszi, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan semmihez; jobb fizikai és mentális egészséget biztosít; útmutatásokat ad a keresőnek ahhoz a speciális táplálkozáshoz, amely az önfegyelem gyakorlásához szükséges; és kitágítja a tudatot. A jóga tudományának vannak különböző fajtái, éppúgy mint ahogyan az emberi temperamentum is sokféle. 1. Rádzsa jóga, a meditáció jógája Az ember a gondolkodás elvének felfüggesztése által akarattal képes elérni az eggyé válást. 2. Dnyána jóga, az igazi tudás jógája Az ember azáltal érheti el az eggyé válást az igaz tudáson keresztül, hogy folyamatosan felismeri a különbséget a valóság és a nem valóság között. 3. Karma jóga, az önzetlen cselekvés jógája Ez cselekvés vagy kötelességvállalás magáért a kötelességvállalásért, nem az élvezetért vagy az ösztönök kielégítéséért. A karma jóga képessé teszi az embert, hogy elérje az eggyé válást a szolgálaton keresztül. 12
4. Bhakti jóga, a spirituális odaadás jógája Az ember az odaadáson, a szereteten és a lemondáson keresztül keresi az eggyé válást. 5. Hatha jóga, a testi önfegyelmezés jógája Az ember testi és szellemi gyakorlatok által megváltoztatott tudatállapotokon keresztül keresi az eggyé válást. A hatha jóga azoknak az útkeresőknek való, akik a fizikai edzést igénylik, hogy rendkívüli erőnlétre tegyenek szert, és így hárítsák el a meditáció útjában álló akadályokat. Mindezek a jógafajták a maguk módján ugyanazt a célt közelítik meg; a gondolkodás és a cselekvés egységét; a belső és a külső egységet. TANTRA JÓGA A tantra jóga az összes fentebb említett jógafajta kombinációja, a jógának gyakorlati típusa, amelyben a fizikai testet és az elmét egységnek, vagyis a testet az elme hordozóeszközének tekintik. E szerint a rendszer szerint az elme elvont tényező, a test viszont konkrét; ahhoz, hogy az elvont elmével dolgozzunk, használni kell a konkrét anyagi eszközt, amelyet testnek neveznek. A test az, amelyben az érzékfeletti központok tartózkodnak. Az elme hozza működésbe az agyat és az idegrendszert. Az összes reagálás székhelye a gerincoszlop. A tantra alapelve a sakti (női energia), amely mint anyag és elme nyilvánul meg, a felsőbbrendű tudatnak azonban nincs szüksége elmére, ezért anélkül létezik. Amikor nincs elme, nincs korlátozás, és az ember maga a tiszta tudat. 13
Ahhoz, hogy az elmén túljussunk, meg kell állítanunk ennek hordozóeszközét úgy, hogy felfüggesztjük a tevékenységeit. A prána (légzés) az elme hordozóeszköze. Az apána az a prána, amelyik a köldök és a végbélnyílás között lakozik, és felelős a medence környékén elhelyezkedő szervek tevékenységéért, beleértve az ejakulációt, a vizelést és a székletürítést. Ha azt a pránát, amelyik negatív ionokat hordoz magával, együttműködésre bírjuk az apánával, és arra kényszerítjük, hogy belépjen a központi csatornán kérészül a gerincoszlopba, létrejön az egyesülés a prána negatív ionjai és az apána pozitív ionjai között. Ez nagy energiát fejleszt, amely viszonzásul segít felkelteni az alvó energiát, amely a gerincoszlop alján pihen a kundalinít. Ennek az energiának a fejlesztése előtt az útkeresőnek már fel kell készülnie testének kitisztításával, ászának (jógatesthelyzetek) gyakorlásával, mudrákkal (kéztartásokkal) pránájámával (jógalégzés gyakorlatokkal). A kundaliní gyakorlási rendszer alapvetően tantrikus eredetű. Ez a psziché és az anyag egyesülésén, valamint az elme és a fizikai test egyesülésén keresztül működik. Elvileg a test nagy szerepet játszik a különböző kedélyállapotok létrehozásában, beleértve a legmagasabb kedélyállapotot, a szamádhit, az abszolút boldogság állapotát. Ezt az állapotot úgy érhetjük el, hogy az energiát felvezetjük a központi idegrendszeren és a gerincoszlopon keresztül. Az energia egy keskeny folyosón halad felfelé a gerincoszlopban, és átmegy a hat pszichikus központon, mielőtt eléri végső helyét, a hetedik központot. A hetedik központ a fejtető közelében helyezkedik el, a két agyfélteke közötti üregben, ahol létrejön az eggyé válás, és ahol az elme tevékenységei tökéletesen megszűnnek. Mindkét agyfélteke elcsendesedik, leáll a belső párbeszéd, megszűnik az idő és a tér érzékelése, és nincsenek többé azonosulások és hamis képzetek a jelenségek világáról. A CSAKRÁK A csakrák érzékszerveinkkel felfoghatatlan energiaközpontok, amelyeknek mibenléte materiális vagy fiziológiai fogalmakkal nem határozható meg. Ahogyan a festmény lényegét sem lehet leírni a vonalak, a formák vagy a színek különböző árnyalatainak közlésével bár mondhatjuk, hogy ezek alkotják a festmény alapszerkezetét, hasonlóképpen a csakrák sem mutathatók be a pszichológia, a fiziológia vagy bármely más konkrét tudomány szakkifejezéseivel. A csakrák az érzékszervekkel felfoghatatlan szúksma prána (transzcendens életerő) tevékenységének központjai; együttműködnek a paraszimpatikus, a szimpatikus és az autonóm idegrendszerrel, és így kapcsolódik velük a fizikai test. A csakra szanszkrit szó, amely kört és mozgást jelent. Mivel az emberi testben minden állandóan mozog és körkörös formában fejlődik, ezeknek a belső mozgásoknak a központjait nevezzük csakráknak. A csakra szó kereket is jelent. A csakrákat az elme kerekeinek is tarthatjuk, amelyek a vágyak erdejében lakoznak. Minden egyes csakra a vágyak színpada. Az élet folyamán az ember a vágyak erdejében lakik, és annak a csakrának a szempontjából gondolja át és érti meg az élethelyzeteket, amelyben általában a legkényelmesebben érzi magát. Amikor a csakrákat tárgyaljuk, beszélnünk kell ezeknek a központoknak szövevényes aspektusairól. Az idegrendszer csupán szállítóeszköz, de az általa hordott üzenet érzékfeletti, és nem mentes a tudattól vagy az öntudattól. Az emberi szervezetben a kapcsolat az anyagi és a szellemi között a közvetítő vezetékeken keresztül történik, amelyek az érzékszervekkel és a munkaszervekkel kapcsolódnak. A jóga mindkét szervtípust edzi. Fejleszti és támogatja a testet, 14
hogy igazán értékessé váljon. A jóga az útkeresőt a saját teste, érzékszervei és munkaszervei legjobb barátjává teszi, és összhangot teremt a test jobb és bal oldala között, amelyek általában nincsenek összhangban, hanem nagyon eltérnek egymástól. Annak a jógaágazatnak, amely elsősorban a csakrákra és a szunnyadó kundaliní energiára helyezi a fő hangsúlyt, többféle elnevezése ismeretes, mint például kundaliní jóga, laja jóga, kríjá jóga és saktipátamahá jóga. Ez a könyv a tantra jógáról szól. A bemutatott ábrák illusztrált tantrikus szövegek hasonmásai. Minden csakra jelképes ábrázolását ismertető leírás követi. Ezek az ábrák sajátos nyelvet képviselnek, és azzal segítik a keresőt, hogy emlékeztetik a csakrákra. Értékes eszközök annak, aki megpróbálja elképzelni a csakrákat meditáció közben. Félrevezető, ha a fizikai szervekre és azok helyére koncentrálunk a testben, ahogyan ezt sok spirituális mester előírja, mert a csakrák nem anyagi természetűek. Az igazi kereső jobban teszi, ha figyelmét a láthatatlan, transzcendens központokra irányítja, és a hozzájuk tartozó tudatállapotot hozza létre. Ezek a központok végső soron összefüggnek a fizikai testtel és ennek érzékelhető működéseivel. A csakrák ábrázolásai képessé teszik a kundaliní jóga gyarlóját a meditációra azáltal, hogy képzeletében kiszínezi a rajzokat, és közben mormolja a bídzsa (mag ) és egyéb hangokat, amelyek jelen vannak a csakrák lótuszszirmaiban. Az emberi agy egyik féltekéje vizuális, a másik verbális. A vizuális agyfélteke a csakrák vizuális képeivel dolgozik, amelyeket bemutatunk a sajátosan színezett illusztrációkban. Ugyanakkor a verbális agyfélteke hangokkal és maghangokkal foglalkozik. A hallás és a látás képességének együttes használata a tantra egyik jellemzője. Aki ezt elsajátítja, meditatív állapotba kerül, és közben nem tétlenkedik. Inspirációt kap a formáktól és a színektől. Ez a könyv bevezető a csakrák klasszikus értelmezéséhez, amelynek gyökerei az ősi gyakorlatokból származnak, és még ma is működőképesek. 15
Második fejezet KUNDALINÍ Már korábban említettem, a csakrák nem konkrét jelenségek és nem határozhatók meg pusztán materiális vagy pszichológiai szempontból. Ezért ezeknek az idegekkel, sejtekkel s szövetekkel együttműködő, transzcendens központoknak érzékfeletti aspektusairól kell beszélnünk. Összefüggnek a fizikai szervezettel, az érzékszervekkel és a munkaszervekkel. Fontos, hogy megmagyarázzuk, különösen azoknak, akik fel akarják ébreszteni a kundalinít, hogy ez minden működés szilárd támasza a testben, és a tudathoz hasonlóin, ennek sincs külön szerve. A kundaliní tartja életben a világ összes lényét a belégzés és a kilégzés eszközével. A kundaliní az életerő. A kundaliní szó a szanszkrit kundala szóból ered, amely összetekeredéstʺ jelent. Egy összetekeredett helyzetben szunnyadó kígyóhoz hasonlítják. A kígyó és a kundaliní kősóraʹ hasonlóság ez utóbbi természetéből adódik, mivel spirál alakú és kígyószerű. A kundaliní az örökké létező, felsőbbrendű tudat aspektusa. E tudatnak lehetnek jellemző sajátosságai, de létezik azok nélkül is. A jellemző sajátosság nélküli (nirguna) aspektusban a kozmikus tudat lakozik, és ez a tiszta tudat. A jellemző sajátosságokkal rendelkezőben (szaguna) a energia gyakran kundaliníként válik személyes jellegűvé, ez a Nagy Istennő aspektusa. Elsődleges energiának vagy saktinak is nevezik, mivel Saktiként (istennőként) személyesítik meg. Minden teremtményt a kundaliní energiája hoz működésbe. Az emberi testben ugyanez az energia szunnyad statikus központként, amely megtalálható a lét minden formájában. A jelenségek világában mindig van energia, minden megnyilvánulás mögött ez a statikus háttér. A hatha jóga és a tantrikus írások szerint a kundaliní energia egyaránt létezik statikus és mozgó formában, és jelen van minden élőlényben és megnyilvánult jelenségben. A mozgó energiát használják fel az élőlények az életben maradás biztosítására, míg a statikus energia szunnyadó állapotban marad az átlagos tudatműködés közben. Mihelyt valaki öntudatossá válik, és felismeri, hogy van az életnek magasabb célja is, hogy van egy másik tudatállapot is a megszokott ébrenlét, alvás vagy álom állapoton túl, amikor az ember érzéki jellegű vágyai kielégültek, amikor nem vonzódik többé a jelenségek világához, akkor tapasztalja meg a nem kötődés állapotát, a befelé tekintést. A visszahúzódás a földi élvezetektől kaput nyit a belső világ felé, és az ember megtapasztalja a fényt, amely az eggyé váláshoz vezeti, az anyag és az elme kettősségének eggyé válásához. Ez a teljes változás akkor történik, amikor a szunnyadó statikus energia mozgásba jön, és fittyet hányva a gravitáció törvényének, felfelé tör a gerincoszlopban, a transzcendens központokon keresztül. Az erő, amely átlöki az energiát a központi csatornán, a prána negatív ionjainak egyesüléséből származik az apána pozitív ionjaival. Az apána székhelye a köldök alatti területen van, a medence táján. Ezért az az energia, amelyik a gerincoszlop alján szunnyad, statikus. Ez pontosan ott helyezkedik el, ahol a farkcsigolyák (coccyx) felső része és a keresztcsont (sacrum) alsó része kapcsolódik egy gyökérszálaknak látszó idegcsomóban. A hagyomány ezt múládhára csakra néven említi, vagy úgy, hogy bázikus idegfonat. A hatha jóga gyakorlásával, a laja karma (vagyis a mudrák vagy kéztartások) végzésével és az ászanákkal, vagyis a testhelyzetekkel, amelyeket meditáció, mantra éneklés és vizualizációs technikák kísérnek, mozgásra késztethetjük ezt a szunnyadó energiát, amely az autonóm idegrendszerrel és a paraszimpatikus idegrendszerrel 16