Élőhelyvédelem Gyepek védelme
A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban legszárazabb gyeptársulások üde gyeptársulások természetes gyepek antropogén eredetű gyepek legnedvesebb gyeptársulások
Az őserdők átalakításának folyamata
A magyarországi füves élőhelyek rendszere Nedves rétek Láprétek Mocsárrétek Üde és nedves magaskórósok Üde rétek Sovány gyepek Száraz gyepek Löszgyepek Homoki gyepek Lejtőgyepek (lejtősztyeppek, pusztafüves lejtők) Sziklagyepek Sziki növényzet Félszáraz gyepek
Év A művelési ágak arányának alakulása az összes területből Szántó Gyümölcsös, kert, szőlő 1000 hektár Gyepek védelme Rét, legelő 1910 12 525 650 6135 1930 5 587 321 1669 1950 5 518 383 1475 1970 5 046 548 1281 1990 4 713 575 1186 Év Százalék 1910 44,4 2,3 21,7 1930 60,1 3,5 17,9 1950 59,3 4,1 15,9 1970 54,2 5,9 13,8 1990 50,7 6,2 12,7 2011 48,4 3 16,4
A gyepek tradicionális hasznosítása Extenzív legeltetés
A gyepek tradicionális hasznosítása Extenzív kaszálás
Gyepek veszélyeztető tényezői A gyepeket általánosan veszélyeztető tényezők természetes veszélyforrások antropogén veszélyforrások cserjésedés, erdősülés (szukcesszió) intenzív gyepgazdálkodás gyepek feltörése gyepek beerdősítése
Gyepek veszélyeztető tényezői természetes veszélyforrások cserjésedés, erdősülés (szukcesszió) Okok: A korábbi művelési módok megváltozása, megszűnése, illetve háttérbe szorulása. Értékelés természetvédelmi szempontból: A folyamat megítélése mindig egyedi elbírálást követel!
Cél: Minél nagyobb hozam elérése Gyepek védelme Gyepek veszélyeztető tényezői antropogén veszélyforrások intenzív gyepgazdálkodás Módszerek: felülvetés, fokozott trágyázás, gyakori kaszálás, a talaj mechanikai bolygatásával járó módszerek (pl. gyepek felújítása), intenzív legeltetés. Értékelés természetvédelmi szempontból: A gyepek fajkészletének elszegényedése, gyomosodás, ritka és érzékeny fajok visszaszorulása, eltűnése.
Gyepek veszélyeztető tényezői Antropogén veszélyforrások Gyepek feltörése Cél: A gyep művelésiágból szántó művelésiágba történő átállás. Módszerek: a gyepek feltörése Értékelés természetvédelmi szempontból: A gyepi életközösségek teljes megsemmisülése.
Gyepek veszélyeztető tényezői Antropogén veszélyforrások Gyepek beerdősítése Cél: A gyep művelésiágból erdő művelésiágba történő átállás. Módszerek: a terület valamilyen módszerrel történő talajelőkészítését követően erdősítés. Értékelés természetvédelmi szempontból: A gyepi életközösségek teljes vagy részleges megsemmisülése.
Egyes gyeptípusok speciális veszélyeztető tényezői Szikla- és lejtőgyepek Honvédelmi hasznosítás (gyakorló- és lőterek) Hatásuk: A terület degradációja a túlzott mechanikai igénybevétel miatt Értékelés természetvédelmi szempontból: A katonai tevékenységek megítélése kettős! Sok természetvédelmi szempontból értékes terület a fennmaradását a katonai hasznosításnak köszönheti! (Homokgyepeket is érinti!)
Egyes gyeptípusok speciális veszélyeztető tényezői Szikla- és lejtőgyepek Siklóernyőzés Hatásuk: A kiindulási pontként szolgáló magaslat degradálódása.
Egyes gyeptípusok speciális veszélyeztető tényezői Homoki- és sziki gyepek Intenzív libalegeltetés Hatásuk: A gyepterületek drasztikus degradációja. A libák a növényzetet tövig rágják, a trágyájuk szinte mindent kiéget.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) Hazánk területének 16,4%-a gyep. Ezek többségének fenntartásához az aktív természetvédelmi kezelés részeként végzett hagyományos gazdálkodás folytatására van szükség, modern módszerekkel. Régi paraszti gazdálkodás sajátosságai: A kaszálás az emberi, ill. az állati munkaerőn alapult Lassú, lépésről lépésre haladó kaszálás Mozaikosság
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A természetvédelmi szempontú kaszálás napjainkban: A gyepek természetközeli hasznosítása ma már nem képzelhető el munkagépek nélkül. Ennek megfelelően a természetvédelmi szempont érvényesítése a kaszálás idejének helyes megválasztásával, a megfelelő munkagépek kiválasztásával valósítható meg. Ha nem természetvédelmi vagyonkezelés alatt álló területről van szó, akkor az ökonómiai szempontok figyelembevételétől sem lehet eltekinteni.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) Kaszálás idejének helyes megválasztása: A fűben fészkelő madárfajok fiókáinak kirepülési ideje (időjárástól és tájegységtől erősen befolyásolt!) Ebből a szempontból június vége-július a legoptimálisabb. Egyéb állatfajok jelenlétének figyelembevétele. Védett és ritka növényfajok virágzásának és magszórásának figyelembevétele.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A túl késői kaszálás az ökonómiai hátrányok mellett természetvédelmi szempontból sem ajánlott, mivel a júliusi-augusztusi szárazságban a fű már nem tud úgy sarjadni őszig, hogy az őszi-téli búvóhelyet, illetve avas állománya tavaszi fészkelő helyet jelentsen a következő évben itt költő fajoknak.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A megfelelő munkagép megválasztása: Rotációs kaszák (a kaszálást forgó kések végzik) Dobkasza, korongos vagy tárcsás kasza,
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A megfelelő munkagép megválasztása: Vágókéses kaszák (a kaszálást alternáló kések végzik) Duplakéses kasza
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A kaszák összehasonlító értékelése: Természetvédelmi szempontból a duplakéses kasza a kedvezőbb, mivel ebben az esetben a fű csak egyszer találkozik a késekkel, míg a rotációs technológiánál a kaszák forgó mozgása örvényeket kelt, melynek hatására a levágott fű egy része visszahullik a kaszára, ezzel megnő az állatok sérülésének esélye is. Duplakéses Dobkasza Korongkasza
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) MIKRODOMBORZATRA ÉS AZ ÉLŐVILÁGRA GYAKOROLT HATÁS Duplakéses: A két legmagasabb ponton feltámaszkodik, áthidal. A tarlót kisebb súlya és a technológia miatt nem lapítja szét, azon csúszik. Korong kasza: A két legmagasabb ponton feltámaszkodik, áthidal, nem lapítja szét a tarlót annyira, mint a dobkasza. Dobkasza: Forogva csúszik, nehéz, emiatt szétlapító hatással van a tarlóra, földre és élőlényre egyaránt Duplakéses Dobkasza Korongkasza
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A megfelelő munkamenet megválasztása: Kiszorító kaszálási mód: Ezt a módszert leginkább a madarak, kétéltűek és az apróvad védelmére dolgozták ki. A kiszorító kaszálásnak az a lényege, hogy a traktorok középről kifelé történő haladásának folytán az állatok végig lábon álló növényzetben rejtőzködve tudnak kaszálatlan részek felé haladni, így folyamatosan van lehetőségük menekülni a lekaszált részek közötti pár méteres sávon.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (kaszálás) A megfelelő munkamenet megválasztása: Kiszorító kaszálási mód Gyepek védelme
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása A különböző fajták legelési szokásai és az élőhelyre gyakorolt hatásai jelentősen eltérhetnek egymástól. Ebből kifolyólag egy adott gyepterület legeltetésére mindig a legmegfelelőbb fajt, ill. fajtát kell kiválasztani.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (juh) A juhok a talajhoz közel rágnak, és a rövid, lágyfüvű legelőket kedvelik. A magasabb fűvel borított területeket lehetőség szerint elkerülik, így mozaikos legelő alakul ki. Fásszárú növényt csak minimális mennyiségben fogyasztanak, így azok esetenként elszaporodhatnak. Felhagyott legelők helyreállítására nem alkalmasak.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (juh) A patások közül a juhok fejtik ki a legkisebb taposási nyomást a talajra. A nedves gyepek legeltetésére nem alkalmasak a májmételyre való érzékenységük miatt.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (szarvasmarha) A szarvasmarha a magasabb, erősebb növényzetet is szívesen fogyasztja, a rövidfüvű élőhelyeket nem tudja hasznosítani. Legelés közben egyenletesen oszlik el a legelőn. Üdébb, nedvesebb gyepek legeltetésére is alkalmas, és képes a cserjés területek megnyitására is. Jelentős a taposása, így laza talajon könnyen eróziót okoz.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (bivaly) Nehezen kezelhető jószágok. Természetvédelmi szempontból elsősorban a nedves, vizes élőhelyek fenntartásában van jelentősége.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (ló) A lovak nagyon szelektíven legelnek. Hajlamosak egyes területek túllegelésére, míg más területek szinte érintetlenül hagyására. A lovak legeltetése jellemzően gyomosodást eredményez. Lovakkal csak nagy kiterjedésű, komplex élőhelyeket, ill. botanikai értékekben szegény gyepeket érdemes legeltetni. A cserjés területek felnyitására alkalmasak, így legelők helyreállításában hasznosak lehetnek.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (kecske) Igen agresszíven legelő, nehezen kezelhető állat. Jellemzően nem kívánatos a legelőkön a jelenléte, de fásszárú növények terjedésének megakadályozására, ill. cserjés területek megnyitására kitűnően alkalmas. A fűfélék bőséges jelenléte esetében is jelentős mennyiségű fásszárút fogyaszt.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása (liba) Az alacsonyfüvű legelőt kedveli, nagy tömegben a legelőt teljesen tönkreteheti. Természetvédelmi szempontból jellemzően nem kívánatos a legelőn.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (legeltetés) A legelő háziállatfajták helyes megválasztása Ha a legelő szerkezete, ill. az elérni kívánt cél megkívánja, akkor több fajból, ill. fajtából álló legelőközösség is kialakítható. A természetvédelmi kezelés céljából történő legeltetésre általában az ősi háziállatfajtákat alkalmazzák, mely egyben génmegőrző szerepet is jelent.
Tradicionális hasznosítás fenntartása, ill. utánzása (égetés) Alapvetően egy meglehetősen drasztikus beavatkozás, mely kontrollált körülmények között, kezelési módszerként is használható. Száraz gyepek esetében a ritkán előforduló, gyorsan átfutó avartüzek elősegítik a felhalmozódott szerves anyag eltávolítását. Elősegíti a kisebb, nyílt foltok fennmaradását, gátolja a szukcessziót. A túl gyakori égetés mindenképpen a terület leromlásához, gyomosodásához és az értékes fajok jelentős részének visszaszorulásához vezet. Égetni nagy területeket nem célszerű. Ha nagy területen szükséges ez a kezelés, akkor évekig elnyújtva, mozaikosan kell alkalmazni.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A magyarországi klimatikus és termőhelyi adottságok mellett a füves élőhelyek döntő többsége az emberi használat nélkül jelentős változásnak indul, rajta a szukcessziós folyamatok az adott termőhelyen jellemző zárótársulás (általában erdő) felé mutatnak. Azokon a gyepterületeken, melyeken ez a folyamat megkezdődött, és a cél a gyep megőrzése, ott aktív beavatkozásra, cserjeirtásos élőhelyrekonstrukció elvégzésre van szükség.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A cserjeirtásos élőhely-rekonstrukció megkezdése előtt mindenképpen szükséges néhány fontos kérdés tisztázása: Érdemes-e egyáltalán elkezdeni a beavatkozásokat? Mely állapotot szeretnénk elérni a helyreállítással? Milyen beavatkozások szükségesek? Lesz-e lehetősége a gyepi fajok természetes visszatelepülésére vagy mesterségesen kell megoldani? Lesz-e lehetőség az időről időre szükségessé váló beavatkozások elvégzésére?
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Érdemes-e egyáltalán elkezdeni a beavatkozásokat? Abban az esetben, ha a szóban forgó területen a cserjésedési folyamat előrehaladott, a cserjés záródott, a gyepi fajok a cserjés alól már kiszorultak, továbbá a cserjés közvetlen környezetében sem fordul elő olyan gyep ahonnan megfelelő mennyiségű és minőségű propagulum juthatna a rekonstruálandó területre, akkor a cserje irtásnak nem érdemes nekikezdeni. Ezekben az esetekben jellemzően már egy viszonylag vastag talajréteg kialakult, a gyepi vegetáció már csak nyomokban lelhető fel, így a cserjés kiirtását követően jelentős gyomosodással kéne számolni. Az ilyen élőhelyeken csak nagy energiákkal és a területre mesterségesen kijuttatott szaporítóanyaggal lehet belátható időn belül sikeres a beavatkozás.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Érdemes-e egyáltalán elkezdeni a beavatkozásokat? Érdemes mérlegelni, hogy megéri-e egyáltalán belekezdeni. Lehet, hogy jobb hagyni a természetes folyamatok érvényesülését, hiszen így is létrejöhet értékes élőhely!!!
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Mely állapot az amelyet el szeretnénk érni a helyreállítással? Tisztában kell lenni azzal, hogy mely állapotot szeretnénk visszaállítani az adott területen, ill. azzal, hogy lehetséges-e ez egyáltalán. Ennek eldöntésére elengedhetetlen a terület tájtörténeténk ismerete. A legfontosabb információ, hogy a területeket hogyan hasznosították!
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Milyen beavatkozások szükségesek? A tájtörténeti ismeretek jellemzően irányadók a szükséges kezelések meghatározásához. Annak ismeretében, hogy egykor milyen módon hasznosították a gyepet meg lehet határozni azt az aktív beavatkozási módot, mellyel a kívánt állapot elérhető, vagy legalább megközelíthető. Nem csak az egykori gazdálkodási mód a fontos, hanem annak időbeli alakulása és a korábbi egyéb igénybevételek is. Természetesen az ideális az egykori hasznosítás visszaállítása lenne, de erre csak ritkán nyílik lehetőség, így leggyakrabban csak a régi hasznosítás hatását van lehetőség utánozni.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Lesz-e lehetősége a gyepi fajok természetes visszatelepülésére vagy mesterségesen kell megoldani? Alapvető kérdés, hogy a regenerálódó gyep kap-e természetes úton propagulumot, vagy azoknak a területre jutását mesterségesen kell megoldani. Valójában azt kell vizsgálni, hogy a rekonstruálni kívánt területen hogyan alakulnak a szomszédossági viszonyok. Ha a propagulumot mesterségesen kell a területre juttatni, akkor egyrészt annak beszerzéséről is gondoskodni kell (lehetőleg környékbeli gyepekből), másrészt figyelembe kell venni a fajok magszórását és egyéb szaporodásbiológiai sajátosságaikat.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) Lesz-e lehetőség az időről időre szükségessé váló beavatkozások elvégzésére? Abban az esetben ha csak élőhely-rekonstrukcióról van szó és az ideális területhasználat újbóli elkezdésére nincs lehetőség, akkor számolni kell azzal is, hogy a területen továbbra is dolgozik a szukcesszió, így időről időre élőhely-fenntartási beavatkozásokra lesz szükség. (Pl.: tisztító kaszálás stb.)
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A cserjeirtásos élőhely-rekonstrukció megvalósításának technikai lehetőségei. A területet borító cserjék fajának, korának és a terület méretének függvénye (az anyagi lehetőségeken túl). Nagyobb területek cserjementesítése elsősorban szárzúzók alkalmazásával valósítható meg. A szárzúzó a cserjék, esetleg kisebb fák vastagabb törzsének zúzására csak korlátozottan alkalmas.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A cserjeirtásos élőhely-rekonstrukció megvalósításának technikai lehetőségei. Kisebb területeken, vastagabb törzsek esetében motorfűrészes cserjeirtás is sikerrel alkalmazható. Az elvégzett cserjeirtást követően gyakran évekig vissza kell járni a területre leverni a tuskó- és gyökérsarjakat. Ez történhet kéziszerszámokkal vagy motoros kaszával (a megfelelő vágófejjel!!) A sarjak képződése a tuskók vegyszeres kezelésével csökkenthető. Vegyszer alkalmazása esetén körültekintően kell eljárni, általában a vágásfelület ecsettel történő kenése megfelelő eljárás.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A cserjeirtásos élőhely-rekonstrukció megvalósításának technikai lehetőségei. A cserjeirtás sarkalatos kérdése, hogy mi történik a kitermelt cserjékkel. Általában az alábbi lehetőségek közül lehet választani: A levágott cserjék helyszínen történő összegyűjtése A levágott cserjék elégetése A levágott cserjék aprítékolása A levágott cserjék elszállítása
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A levágott cserjék helyszínen történő összegyűjtése Jellemzően nem szerencsés, mivel egy meglehetősen nagy alapterületű halom keletkezik, mely alatt a gyep kipusztul.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A levágott cserjék elégetése A nagymennyiségű faanyag egy helyben történő égetése az égetés helyszínén a növényzet, ill. a talajfauna teljes pusztulását okozhatja. Csak akkor érdemes az égetést alkalmazni ha van a közelben olyan roncs terület melyen nem okoz jelentős kárt!
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A levágott cserjék aprítékolása Csak akkor jó megoldás, ha az apríték nem a gyepbe kerül, mivel ez olyan tápanyag többletet jelentene, mely a gyep kedvezőtlen irányú átalakulását eredményezné.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A levágott cserjék elszállítása Meglehetősen költséges megoldás, viszont ez kíméli legjobban a területet.
Füves élőhelyek helyreállítása (cserjeirtásos gyeprekonstrukció) A cserjeirtásos élőhely-rekonstrukció megvalósításának technikai lehetőségei. A munkagépekkel végzett munka-fázisokat mindig csak megfelelő talajviszonyok mellett szabad végezni. Ez száraz gyepek esetében nyári szárazság vagy téli fagy lehet, míg nedves gyepek esetében általában csak a téli fagyok jöhetnek számításba.
Füves élőhelyek helyreállítása (visszagyepesítéses gyeprekonstrukció) Az eljárás lényege, hogy korábban szántóként használt területeken a művelés felhagyását követően újból a területre jellemző gyepet hoznak létre. Ebben az esetben a propagulumok területre juttatása csak mesterséges módon képzelhető el. Optimális esetben a szaporítóanyag a környékbeli gyepekből, aratással nyerhető. A visszagyepesítendő területeken talajelőkészítés szükséges, majd a magok elvetése (pl. műtrágya szóróval). A szükséges vetőmagkeverék arányai a termőhelyi adottságok függvénye.
Füves élőhelyek helyreállítása (visszagyepesítéses gyeprekonstrukció) A vetést az adott gyeptípus esetében megállapított ideális időben kell elvégezni. (Csapadék és hőmérsékletviszonyok figyelembevételével stb.) A vetést követően jelentős gyomosodásra lehet számítani, mely ellen a gyomok virágzásakor elvégzett tisztítókaszálás hatékony megoldás.
Füves élőhelyek helyreállítása (fásított, erdősített területeken végzett gyeprekonstrukció) Elsősorban a kopárfásítás és a homoki gyepek helyén létrehozott faállományok esetében. Jellemző, hogy ezek az állományok szélsőséges, erózióra hajlamos termőhelyeken állnak. Ebből kifolyólag, gyakran csak a fokozatos, egyszerre kis területen zajló rekonstrukció képzelhető el. Ezekben a szélsőséges termőhelyeken álló állományokban gyakran megfigyelhető a faállomány kiritkulása, kisebb-nagyobb csoportokban a fák pusztulása. Ezekben a foltokban gyakran megjelennek a gyepi fajok is. Ezek a foltok a rekonstrukció kiindulópontjai lehetnek, melyek fokozatos tágításával elérhető a gyepterület növelése.
Füves élőhelyek helyreállítása (fásított, erdősített területeken végzett gyeprekonstrukció) A szélsőséges termőhelyi adottságok fokozott óvatosságra intenek! A meredek oldalakon a gépekkel való mozgás csak korlátozottan lehetséges. Középhegységi körülmények között, az egykori kopárfásított területeken nem lehet cél a nagyterületű gyepek kialakítása, mivel így a termőréteg újbóli lepusztulásának veszélye fennáll. Ilyen termőhelyeken a cél egy mozaikos élőhely kialakítása. (bokorerdők, lejtőgyepek)
Ajánlott irodalom Gyepek védelme
Ajánlott irodalom Gyepek védelme
Ajánlott irodalom Gyepek védelme