A Szeged-vidéki homokterületek erdősítéséről.

előbb megoldja feladatát, magának a törvénynek csak javára vált, mert az első javaslat ujabb és ujabb tárgyalásokon menvén keresztül, mire törvénynyé vált oly tökéletes szerkezetet nyert, hogy a magyar törvényhozásnak ma is egyik legjobb alkotását képezi. A Szeged-vidéki homokterületek erdősítéséről. Irta: Kiss Perencz m. kir. főerdész. II. Közleményem első részében a megengedhető s másrészt szükséges részletességgel igyekeztem hü képet nyújtani a Szeged-vidéki homokterületekről. Leírtam a homok általános tulajdonságait összefüggésben az előforduló terepviszonyok tárgyalásával; majd a homoki, természetesen megtelepedett vagy mesterséges ültetésből maradt fák s egyéb növények felsorolása közben megkíséreltem felderíteni azt az összefüggést, ami a különféle terepviszonyok keletkezése s az ott jellegzetesen előforduló növényzet tenyészete között kétségtelenül meg van. A talajbecslésről és illetőleg az ültetésre való fanemeknek megválasztásáról, valamint az erdősítésre szánt terület talajának előzetes megmunkálásáról is elmondtam a szükségeseket, ugy, hogy most már áttérhetek a tulajdonképeni erdősítési munkálatok tárgyalására. Az erdősítés. Az ültetést leginkább őszszel végezzük, mert ilyenkor legtöbb idő van rá, másrészt, mert az ősz folyamán esetleg be nem végzett erdősítés a következő tavaszon még befejezhető a nélkül, hogy egy tenyész évadot elveszítenénk. Az őszi ültetés azért előnyösebb,

mert itt a tél rendes körülmények között nedves szokott lenni, s az olvadó hó vize azokat e hézagokat, melyek ültetéskor a csemeték gyökerei körül maradtak, lassankint egészen beiszapolja. A csemeték kiszedése. Magától értetődik, hogy ha nagyobb terület beerdősitéséhez fogunk, jó előre gondoskodnunk kell, hogy annak idején a megtelepíteni szándékolt fanemek csemetéi kellő menyiségben rendelkezésre álljanak s hogy azok erdősitési tervünkhöz képest az ültetés idejében épen olyan korbeliek legyenek, a mely korban az illető fanem a kiültetésre a legalkalmasabb. Midőn aztán a talaj-becslés alapján már meg van állapitva, hogy a beültetendő területekre összesen és fanemenként hány darab csemetére van szükségünk, hozzá fogunk a csemeték kiszedéséhez. - A csemeték kiszedésénél arra kell ügyelni, hogy a gyökérzet lehetőleg megsértetlenül maradjon s különösen óvakodni kell a csemetéknél mindig meglevő szivgyökér megsértésétől vagy oly helyen való elvágásától, a hol az még elég vastag, továbbá az elsőrendű oldalgyökereknek a szivgyökérről való lehasitásától, a gyökerek felbőrének különösen a végeken való lehúzásától, a mely utóbbi nagyon gyakran fordul elő oly esetekben, midőn a gyökerek nincsenek kellőleg kiszabadítva vagy elvágva; ilyenkor a végük felé elszakadnak a gyökerek, felbőrük pedig 15 20 cm hosszúságban is a földben marad. A szivgyökéren azok magasan történt elvágása és az oldalgyökereknek lehasitása által, oly nagy sebek eshetnek, hogy azokat a kis csemete,, mely gyökérzetének kisebb-nagyobb részét a kiszedésnél elveszítvén átültetés után rendes életműködését azonnal teljes erővel megkezdeni nem lehet képes, vagy egyáltalában nem vagy csak hosszabb időn át birja beforrni. A.

nyilt sebeket a gombák megtámadják s sokszor a csemete elpusztulását vagy legalább hosszú tengődését idézik elő; mert, még ha talán idővel a seb beforr is, a forradás alatt befészkelődött gombák nem pusztulnak el, hanem tovább roncsolják a fatestet, s noha megölni nem is tudják a fát, azonban táplálkozását egész életére megzavarják. Hogy elültetendő csemete anyagunk lehető legjobb állapotban legyen kiszedve, e munkánál nem szabad sajnálnunk a kellő munkaerőt. A kiszedést ugy foganatosítjuk, hogy a csemetetábla egyik oldalán beállítunk egy férfi munkást ásóval, ki a csemete sor mellett mintegy 5 8 cm távolságban függélyes oldalú árkot ás végig; ugyan ebbe az árokba állítjuk azután a másik férfi munkást és ennek háta mögé a harmadikat, kik a függélyes árkot egymásután mélyebbre ássák, ugy, hogy a három napszámos mintegy 60 65 cm mély árkot készit; egy negyedik férfi napszámos az árok készen levő felén, de a csemete sor másik oldalán ásóját a csemetéktől 5 8 cw-nyire előre hátra mozgatva függélyesen leszúrja, a mily mélyen csak tudja s ezzel a gyökerek oldalágait elvágja; most az ásónak egy erősebb előre vagy hátra nyomásával a csemetéket a rajtok levő meglazított földdel együtt a kiásott árokba dönti s a kifordított csemetéket aztán a napszámos asszonyok felszedik. Ügyelni kell arra nagyon, hogy ha a csemetét a földből könnyen kihúzni nem lehetne, soha sem szabad azt rángatni, mert az elmetszetlenül maradt oldalgyökér hamar lerepedhet a szivgyökérről; hanem a gyökeret, a mely a csemetét még a földbe tartja, a közel dolgozó napszámos által ásóval el kell vágatni. A kiszedett csemetéket jól megválogatjuk s csak az erősebbeket s jobb gyökérzetüeket visszük az erdőre, ezeknek azonban felbőrüktől megfosztott gyökér ágait gondosan

levágjuk. A kiültetésre legalkalmasabbak az egy és két éves erőteljes ákácz-csemeték, ha ezek már 60 120 cm magasok és tövükön 7 12 mm vastagságot elértek. A platán, szil, kocsányos tölgy, magról kelt fehér és kanadai nyár, éger, nyir 2 3 éves korukban ültetendők ki. A fekete fenyőt legkésőbb 2 éves koráig hagyjuk a csemetekertben, mert e korban gyökérzete, mely még nem fejleszthetett hosszú ágakat, gondos munka mellett majdnem minden sérülés nélkül kivehető, másfelől ebben a korban a gyökérzet túlsúlyban van még a törzsecske felett, a gyökérágak egy részének elvesztése után tehát a törzsecske és a gyökérzet közötti összhangzat megmarad. A fenyő csemetéket legfeljebbb egy pár nappal az ültetés előtt szedjük csak ki. Öt éves erdei fenyő csemetéket ültettem el magam a legnagyobb gonddal s nekik legjobban megfelelő helyre, s 300 db közül a következő tavaszt csak kettő érte meg élve, a többiek legnagyobb részt már május hóban elszáradtak s közülök csak néhány élt június hó végéig. A csemetéket kiszedés után lehetőleg vékony rétegben gyökereikkel egy hamarjában erre a czélra készitett árokba rakjuk s gondosan beföldeljük s a mellett száraz időben, kivált, ha a csemeték pár napnál tovább maradnak levermelve, igen kivánatos, hogy a már eleve is lehetőleg nyirkos földdel betakart gyökereket beföldelós után legalább egyszer vizzel jól meglocsoljuk, mert a bevermelt csemete sokkal kevésbé türi el kár nélkül a szárazságot, mint a földből még ki nem szedett. Ültető gödrök kijelölése. Mikor a beerdősitendő talaj az ültetésre már készen áll, vagyis fel van szántva, megkezdjük az ültető gödröknek kijelölését. Homokon legczélszerübbnek mutatkozik a négyzetes hálózat 15 méter

sor ds csemetetávolság mellett, a mely esetben holdankint 2558 drb csemetére van szükség. (^) Jóllehet e talajnak mielőbbi beárnyékolása kívánatossá tenné a sürübb ültetést, az ezzel járó előnyök azonban elenyésző csekélyek a hátrányokkal szemben. Ugyanis négyzetes hálózat s 1 méternyi sortáv mellett kat. holdanként 5755 db csemetét kellene ültetnünk, a gyenge homoktalaj azonban ily sok csemetét talán csak az első pár évben volna képes táplálni, az első öt év leteltével tehát már az elültetett csemeték nagy részét ki kellene vágni, hogy a megmaradottak egészségesen tovább fejlődhessenek, a kivágott anyag pedig, levonva belőle a kivágás költségeit, igen csekély értéket képvisel, holott egy kat. holdnak beültetése 1 méteres négyzetes hálózatban épen kétannyiba kerülne, mint 1*5 méter négyzetes hálózat alkalmazása mellett. Az ültető gödrök kijelöléséhez ültető-zsinórt vagy ültető-lánczot használnak. Az ültető zsinór 10 12 mm vastag és 38 méter hosszú erős madzagból van, mely másfél m-es szakaszokra van beosztva. ($) A beosztás ugy történik, hogy az uj madzagot -először nagy erővel, jól megrángatva kinyújtjuk, azután sik földön kifeszítjük s végétől 25 cm-rel beljebb kezdve az 1*5 m távolságot ráméregetjük s mindegyik szakasz végét szines irónnal vagy szénnel megjelöljük. A két végénél maradó 25 25 cm hosszú darabot az ültetőzsinór-rudakra való megkötésre tartjuk fenn. A beosztás után a kimért szakaszokat az által, hogy a zsinórba minden jelnél 8-12 cm hosszú keskeny, erős, szines ruhaszalagot húzunk bele, állandóan megjelöljük ; e ő 1. ábra.

jelek, ha a zsinórt magát a homok talán betakarná is, mindig könnyen észrevehetők. A zsinór hosszúsága azonban változik a szerint, a mint nedves vagy száraz napos idő van, s már harmatos reggel is rövidebb az ültető-zsinór, mint délben, száraz, napos időben. Emiatt az ültető-zsinórral mindig pontosan dolgozni nem lehet, az elkövetett hibák kiigazitgatására pedig nem igen jut idő. En tehát a zsinór helyett egy ültető-lánczot (1. ábra) szerkesztettem, a 2. ábra. mely 7 mm vastag puha vasdrótból készített 50 cm hosszú szemekből áll; minden harmadik szem egy-egy karikával van összekötve a következő lánczszemmel, a karikák tehát 1*5 méterre vannak egymástól, s azokat a helyeket jelölik ki, hová majd az ültető gödröket ásni kell. A láncz két végén egy-egy nagyobb karika van, ezekbe, mintáz a mérőlánczoknál szokás, 5 6 cm vastag lánczrudat lehet beledugni. A két utolsó ültető gödör helyét a földbe szúrt rudak után maradó lyukak mutatják.

A láncz hossza épen ugy, mint az ültető zsinórnak mérésre használt részéé, 37-5 méter. Ezen hosszúság mellett a lánczczal kijelölhető négyzet területe épen egy negyed holdat foglal magában s igy a kiásott ültető gödrök összeolvasásánál tulajdonképen csak a négyzeteket kell megolvasni s ebből már könnyen kiszámíthatjuk, hogy az illető munkáscsoport hány gödröt ásott ki. Yalamely erdőterületnek pl. az ABCD négyszög oldalain belül eső része volna beültetendő (2. ábra). A gödrök jelölése ugy történik legegyszerüben, a mit a munkások egyszeri magyarázat után magok is végezhetnek, hogy az ültető lánczot CB irányban C ponttól kezdve kihúzzuk, s a lánczrudaknak földbe szúrása által a talajon kifeszítjük; erre azok a napszámosok, kik ketten a lánczot kezelik, kik azonban épugy, mint a láncz végétől befelé 9 9 m-nyire álló másik két munkás, kapával is el vannak látva, legelőször a rudaknál egy-egy dombocskát csinálnak, melyek az ültető lánczczal egyszerre kijelölhető négyzet két sarkát jelölik. Ha ezek a dombocskák elkészültek, a négy munkás a láncz ugyanazon oldalán annak közepe felé halad és mindegyik karikánál egy kapavágást tesz. A CB vonalon végig haladva B pontnál a lánczot BA irányban visszük tovább, majd A pontból D irányában haladunk a jelöléssel addig, mígnem az ezen oldalon kijelölt vonal a szembe eső BC vonallal egyenlő hosszú lesz, végül D-től C-felé. Ha a jelek mind a négy oldalon ki vannak vágva, a b a vonalon jelöljük ki e gödröket s ha AC vonalra érünk, azonnal hozzáfoghatunk az aabb területre eső gödrök kijelöléséhez. E czélból a munkások a lánczot AD irányban feszitik ki s jelről-jelre menve B felé a két lánczrudat az oldalvonalokon előbb vágott minden

jelbe leszúrják s a jelölést a láncz mellett ugy végzik, mint rendesen történni szokott. Az b a, b 1 a l stb. vonalak kijelölése mindig a BC vonalon kezdendő, azért, hogy a nem teljes négyzetek mind az AD oldal felől essenek. Ha tehát az aabb területtel végeztünk, BC vonaltól indulva a b 1 a t vonal kijelöléséhez fogunk s azután AD vonaltól kezdjük meg a x abb, területnek jelekkel való ellátását és igy tovább. Ültető gödrök ásása. Ha egynéhány négyzetben valamennyi gödör ki van jelölve, azonnal meg kell kezdeni a gödörásást, mert a kapával vágott jelet több napon át kisebb szél is képes szántott földön homokkal behordani. Egy láncz mellett négy napszámos 28 átalányos munkás számára képes elég területet jelölni, ha azonban a gödröket napszámban ásatjuk, akkor négy jelölő meggyőz 46 napszámost. A gödrök egyenoldalu háromszög alakúak, oldalaik hossza 45 cm, mélységük 60 65 cm. A gödörből kiásott föld külön rakandó a szerint, amint a felső vagy az alsó rétegből való, mert az ültetésnél majd a felső réteg termékenyebb homokját a gyökerekhez kell juttatni, hogy az alsó rétegből való terméketlen homok fölülre kerüljön. A gödrök kissé nagyoknak látszanak ugyan, de a csemeték dus és hosszú gyökérzete csak ily tágas téren helyezhető el megfelelően, másrészt a gyökerek igy életük első éveire több termékeny földdel láthatók el. Az átalányos munkások jóval gyorsabban dolgoznak s többet végeznek azért is, mert holdvilágos vagy csillagos éjszakákon át az éjjel egy részét is munkával töltik. A hol a napszámos erő elég, ott czélszerübb a göd-

röket napszámosokkal ásatni, mert kevesebbe jön; a hol azonban egyszerre nagyobb területek jönnek erdősités alá s a munkaerő kevés, előnyösebb az átalányos munka, mert az erő jobban használtatik ki, a munka azonban drágább. Az átalányos munkások által ásott gödröket, mielőtt a csemetéket beléjük ültetnők, kell átvenni, hogy megvizsgálható legyen, vájjon azok kellő méretüek-e. Az átalányos munkások 1000 darab gödörért 2 frtot kapnak. A csemeték elültetése. Mihelyt annyi gödör van kiásva, hogy az ültetést a gödörásókhoz arányosított számú ültetőkkel fennakadás nélkül végezni lehet, az ültetést azonnal megkezdjük, mert szeles, száraz időben a gödröket pár nap alatt is annyira behordja homokkal a szél, hogy újból kell kiásatni, a mi az erdősitést megdrágítja, másod sorban pedig a gödör és a kihányt homok hosszabb idő múlva egészen kiszárad, ugy, hogy ha aztán a csemetét ilyen száraz gödörbe ültetnők s száraz homokkal fednők be, ennek káros következménye lehetne. Az Erdészeti Lapok" 1891. évi IY. füzetében közölt erdősítési módot épen nem ajánlhatom, mert a tavaszszal beültetendő gödröket csak ott előnyös őszszel kiásatni, a hol kötött talajjal van dolgunk. A homok a gödörásás folytán úgyis eléggé meglazittatik, úgyannyira, hogy a kifagyásra már nincs szüksége; a gödröknek télen át való betemetődése miatt szükségessé váló ujabb gödörtisztitási költségek tehát majdnem egészen haszontalanul lennének kiadva. A beültetéshez szükséges csemetéket becsomagolás nélkül egyszerűen csak kocsikra rakjuk, oly formán azonban, hogy gyökérzetük befelé és ágazatuk kifelé legyen fordítva, hogy csak az ágakat érje a nap heve; a kocsi tetején lévő csemetéket czélszerü szalmával vagy gyékénynyel letakar-

tatni. Megérkezvén a beültetendő területre, a csemetéket az ott már előre kijelölt helyeken azonnal bevermeljük. A csemetéket a gödrökbe külön munkások rakják, kik lehetőleg közvetlenül az erdőtisztnek, vagy legalább a szükséges utasításokkal ellátott erdőőrnek felügyelete alatt dolgoznak. A munkavezető aztán arra figyel, hogy a csemetéknek fanemek szerint való elosztása ugy történjék, a miként az a foganatosított talajbecslések alkalmával az illető területrészekre nézve meg lett állapítva. A csemeték elrakásánál továbbá ügyelni kell arra is, hogy a buczkás, heves, sovány helyekre a csemeték javát rakják be, mert ezek erőteljesebb hajtásokat hozván, hamarább árnyékolják be a talajt. Szabályul állítandó fel különben, hogy rosszabb talajra mindig a legerőteljesebb csemetéket ültessük. A gödrökbe rakott csemetéket kapával ültetjük el; ha a gödör túlságos mély volna, akkor annyi homokot dobunk a gödörbe, mig a csemete gyökerének vége a gödör fenekét éri, a csemete gyökfeje pedig a talaj szintjébe esik; ezután a munkás egyik kezével a csemetét lehetőleg a gödör közepén függélyesen tartja, a másik kezében levő kapával először a jobb talajt, azután pedig a gödör fenekéről kihányt homokot húzza gyökérre. Ha a gödör már félig van földdel, jól megtiprandó, nem különben akkor is, ha egészen megtellett, a földet lábbal jól le kell taposni, hogy a gyökerek és a homok között lehetőleg semmi hézag se maradjon; mert különben a tél folyamán a gyökérzet megpenészesedhetne, pedig télen, midőn az életműködés szünetel, a csemeték e megtámadtatás ellen semmi ellenállást sem tanúsíthatnak. A kiszedésnél ejtett sebek, minthogy felettük behegedési szövet nem képződhetik, egész tél folyama alatt nyíltak maradnak, a gombák tehát akadálytalanul behatoltatnak azokon s

tavaszig a sebet annyira elmérgesithetik, hogy ekkor már behegedés nem is lehetséges, s a csemete ki nem épülhet. Az ültetésnél még arra is kell ügyelni, hogy a csemete csak oly mélyre kerüljön a földbe, mint a mily mélyen a csemetekertben volt; különösen oly fanemnél kell erre figyelni, mely dugványokról vagy kevéssé, vagy épen nem nevelhető s tuskó sarjakat nem hoz. Ilyenek a tűlevelűek és a fehér nyár. Ezen fanemek a homoktakarást épen nem tűrik el, különösen a tűlevelűek; e miatt aztán a fekete és erdei fenyőt nem is lehet kellő sikerrel megtelepiteni felszántott talajon, mert itt az első években mindig ki van téve a behívásnak, a mi legtöbbnyire vesztét okozza a csemetének. A fekete fenyőt, mely a mi homok talajunkra az erdei fenyőnél alkalmasabb, felszántatlan talajra ültetjük, ahol az eddigi kevés tapasztalat szerint igen szépen diszlik, ellenben a többi fanem meg nem müveit talajba ültetve csak tengődik. A fekete fenyőt ezen tulajdonságánál fogva igen jól lehet felhasználni a természetes uton sarjadzás által felújított vűgásterületek pótlására, ültetésénél azonban nagyobb gonddal kell eljárni. A fekete fenyőt rendesen a lapályosabb helyekre ültetjük; a csemeték két, vagy homokon nevelve legfeljebb három évesek legyenek ; az ily kis csemetéknek aztán sokkal kisebb gödröt is ásathatunk, mint a többi fanemeknek^ az elültetést azonban a legügyesebb munkásokra kell bizni. A gödörásásnál, minthogy az ültetés szántatlan talajon történik, a növények gyökérzete által összetartott hantokat szélyel kell verni. Az ültető kötőjében csemetét, egy karos kosárban pedig homokkal kevert, összemorzsolt marha vagy birka trágyát visz magával, s mielőtt a csemetét a gödörbe tenné, egy telemarék trágya keveréket dob a

gödörbe, azután a csemetét beállítja, gyökerére homokot hány kezével, midőn a gödröcske félig megtelt, ismét egy marok trágyát vett bele, s azután egészen betölti földdel, ügyelve arra, hogy a csemete törzse be ne fedessék. Ezt a munkát, mivel eszköz nélkül, csak kézzel végezik, csakis jó időben lehet folytatni, mert különben a munkásnak nemcsak a keze fázik meg, hanem térdelve dolgozván, hideg időben könnyen köszvényt kaphat. Legczélszerübb a fenyőt tavaszszal ültetni, mikor már a vegetatió megindul, ekkor az idő is kedvező az ültetéshez, másrészt a csemete is könnyebben fogamzik. Egyébiránt sokan állítják azt is, hogy az ákácz rügy fakadás után kiültetve sokkal jobban ered meg, mintha rügyfakadás előtt ültetik ki. Ez a tulajdonsága azonban az ákácz csemetének csak ott használható fel előnynyel, a hol kevesebb mennyiségben ültettetik ki, a hol nem kell attól tartani, hogy az erdősités bevégeztéig egészen kilevelesednek a csemeték. Hogy a fenyő mennyire nem türi a befuvást, magamnak is volt alkalmam tapasztalni. A felső csorvai erdőben egy homokbuczkára nagy gonddal ültettem el egy pár száz erdei fenyőt próbaképen, nagy részük azonban elszáradt. Kutatva az okát az elpusztulásnak, azt vettem észre, hogy az élő példányok vagy ki vannak kevéssé fújva vagy pedig ugy maradtak, a mint ki lettek ültetve; az elszáradt példányok legnagyobb része pedig be volt fújva. Csemeték tőre vágása. Az őszszel elültetett csemetéket a következő tavaszon egészen lent, a föld szinén, tőre vágjuk ; a mély vágásnak az az előnye, bogy a csemete csak egy vagy két hajtást fog hozni, s ezek ugyanoly gyökérzet mellett sokkal jobban nőnek, fejlődnek, mint a nagyobbra hagyott törzsecske által hozott 5 6 hajtás. A csemeték tőre vágását azonban csak akkor

[ kell eszközölni, a midőn a sorok már burgonyával vagy más kapás növénynyel be vannak vetve, mert ha előbb vágjuk le, az ültetők a sorokat nem látván, a fácskákat már a kapás növények elvetése vagy rakása alkalmával megsérthetik. A tőre vágást a tűlevelűeken kivül csak a fehér nyárfa nem türi; e fanemnek csak oldalágai és csúcshajtása vágandók le. A csemeték kapálása. Az ültetés után a beerdősitett területnek kapálgatása igen kívánatos; ezért a vállalkozókat, kik a beerdősitett területet kőzteshasználatra kibérelik, szerződéssel kell szorítani arra, hogy a csemetéket legalább két éven át kapálgassák, s gyengébb minőségű talajoknál ingyenes mezőgazdasági használat mellett még bizonyos bér is ajánlható fel a kapálásért; sőt e czélból a tulsovány hevesebb talajú buczkákon, ha másként nem lehetne, a napszámos erőt sem szabad sajnálni; mert ha, kivált ilyen helyeken, a csemete kapálatlanul marad, csak tengődik s alig képes megküzdeni a szárazsággal s a szárazságot jobban tűrő növényzettel; arra azonban ügyelni kell, hogy a beültetés után semmiféle sarjról eredt hajtást kivágni nem szabad, mert a földben maradt fehér nyárfa- és ákáczfagyökerekről igen szép sarjak szoktak fejlődni. A veteménynek első kapálása csak akkor engedhető meg, midőn már a csemeték kihajtottak, s a sorok jól láthatók, akkor is folytonos felügyelet alatt. A második kapálást június hó végéig okvetlenül be kell végezni, mert később a gyom már annyira elhatalmasodnék, hogy a gyenge csemetéket elnyomná, másrészt mert a gyom között a csemete nehezebben vehető észre, a gyomok kikapálásakor a megsérülésnek inkább ki volna téve. Továbbá akkorra már a gyomok magva is megérnék, s kihullva, a ERDÉSZETI LAPOK 30

talajt még ugyanazon vagy a következő évben újból ellepné. Könnyebb elenőrizés végett igen czélszerű a nagyobbított vágás-térképen minden egyes kat. holdnyi parczellába az illető vállalkozó nevét felírni. Ott, a hol az erdőtisztnek évente 150 200 vállalkozóval van dolga, csakis ilyen térképről ismerheti ki magát. A természetes uton, sarjakról történő felujitás homokon igen előnyösen alkalmazható ákácz és fehér nyár állabokban. E czélból az ákáczot vagy a fehér nyárfákat tuskóstól szedjük ki, szigorúan ügyelve arra, hogy különösen az ákácz fának a felső talajrétegben messzeterjedő vastagabb gyökerei a földben maradjanak. E gyökereket igen könnyen ki lehet szedni s emiatt azokat a részes munkások, a kik a fának földben levő részét munkadíj fejében maguk számára kikötik, nem szívesen hagyják ott. Ha a termelt fatömeg a vágásból ki van hordva, a nagyobb gödröket mintegy három negyedrészben betemettetjük. A gödrök betemetése miatt ugyan 10 14 nappal később bújnak ki a sarjak, de ez hátránynak alig tekinthető, ellenben a járást az erdőben jelentékenyen megkönynyitjük; a gödörnek ki nem töltött egynegyedrészét a lehulló lomb s illetőleg ennek korhadéka, mely mindig a mélyedésekben, zugokban szokott lerakódni, csakhamar kitölti. A fehér nyárfa kiásásakor keletkező gödröket, melyek e fanemnek erősebb gyökerei miatt az előbbieknél sokkal nagyobbak szoktak lenni, egészen be kell temetnünk, mert különben azok az erdőben való közlekedést egészen megakasztanák. Ezekből nem verődik fel olyan nagy számú sarj, mint az ákácz gödreiből, de annyi fakad, a mennyi okvetlenül

szükséges. Ha a tuskók ki nem vétetnek, a fehér nyárfa kevesebb és satnyább sarjakat hoz a gyökereiről is, a tüskéről pedig legtöbb esetben semmilyent sem. Az ákácz és fehér nyár sarjak között mutatkozó hézagok pótlása legczélszerübben és legolcsóbban a süritő árkok húzásával eszközölhető. Ezen árkokat egymással párhuzamosan, a meglevő sorok folytatásában vagy azok között zsinór mellett ásóval készitik egy ásónyomnyi szélességben és 30 35 cm mélyre. Az ákácz és fehér nyárfa ugyanis főleg a talaj felső rétegéből táplálkozván, 10 15 méter hosszú gyökereivel a talajt keresztül-kasul szeli; a süritő árkok húzása által e gyökerek részben megsérülve, részben pedig napvilágosságra jutva sarjhajtás eresztésére ingereltetnek. A süritő árkot egész hosszában benövik a sarjak s ugy látszik, mintha ott soros magvetés lett volna alkalmazva. A felverődött sarjakat természetesen ápolni kell, a második évben pedig már ritkítani is, mert különben egyikük a mási- 'kat növekvésében akadályozná, s közülök sok elsatnyulna. A ritkításra és tisztogatásra fordított költség megtérül a jövedelemben, a mi az ekkor már termelhető, s az alföldön igen keresett rőzse után befoly. A süritő árkokat a lehulló levél pár év alatt betölti. A süritő árkokat ott, a hol a fatermelést részes munkások végzik, legczélszerübb ezekkel ásatni, illetőleg a vállalkozót kötelezni arra, hogy az általa kihasználásra elvállalt területen a neki jutó hányadért az erdőtiszt által meghatározandó helyeken s utasítása szerint a süritő árkokat is megássa. Az ákácz állaboknak ortolás utján való felújítása az egyszerű tarvágásnál sokkal előnyösebb, mert a tuskóról keletkezett sarjak közül a szél és marhák igen sokat letör- 30*

nek, ellenben a gyökérről eredő sarjak ilyen megkárosításnak kevésbé vannak kitéve. Az első helyen emiitett felújítási mód sokkal nagyobb terület beerdősitését biztosítja minden egyes törzs után; mert a tuskón legfeljebb csak két sarj nevelhető fel fává, ellenben a kiásott törzs gyökerének sarjaiból, melyek a betemetett gödör szélén egymástól kisebbnagyobb távolságban verődnek fel, fává felnevelni 4 6 darabot is lehet. E mellett a gyökér-sarjból nevelt ákáczfa tuskójával együtt nagyobb fatömeget nyújt, s másfelől használhatósága is több oldalú lesz. A gyökeres ákáczfa távírda és kerítés oszlopnak igen keresett haszonfa. A mesterségesen felújítandó vágásterületek közé ékelve sokszor fordulnak elő olyan sovány talajú részletek, melyek fehér nyárfa csoportokkal s ezek között sarjról eredt, vagy ha tavaszszal vizenyősebb szokott lenni a talaj, magról kelt, törpe fehér nyárfákkal vannak benőve. E részleteknek természetes uton való felújítása nem ajánlható eléggé; sovány talajuknál fogva ugyanis más fanemmel való beerdősitésük aligha sikerülne, ba pedig ismét csak fehér nyárfával kell beerdősitenünk e területeket, czélszerübb a. sarjakat választani, mert ezek a magról kelt csemetéknél gyorsabban nőnek; az ültetett fehér nyárfák közül a rossz időjárás és pajodok sokat elpusztíthatnak; másrészt a mesterséges ültetés sok költségbe kerül, mig a természetes felujitás majdnem semmi költséget sem kivan. A süritő árkokra nézve meg kell jegyeznem, hogy azok csak ott vezetnek czélhoz, a hol az anyafákat levágtuk, a gyökerek pedig már elég erőteljesek. Fenálló ákácz erdőben süritő árkokkal nem érnők el a várt eredményt, mert belőlük kevés sarj verődnék fel és ezek is satnyák lennének. A vágásterületeknek ortolás utján való kihasználása-

tói némelyeket talán vissza ijeszt az a gondolat, hogy a nagyobbrészt homokbuczkákon lévő ákácz állabok talaját a szél, különösen a fellazitott gödröknél, kikezdheti és elhordhatja; ez azonban alaptalan félelem, mert a földet a lomb, ágtöredék, fa- és gyökérforgács annyira betakarják, hogy e miatt a szél benne kárt nem tehet, egy pár hónap múlva pedig, május vége felé, a buján növő sarjak teljes védelmet nyújtanak a legnagyobb szél ellen is. Ily módon természetes uton sarjakról a kezelésem alatt lévő Pillich és Bilisich erdőben a vágásterületek igen szép sikerrel vannak felujitva. A kártékony állatok és rovarokról. A kiültetett csemetéknek nemcsak a mostoha talajviszonyokkal kell megküzdeniök, hanem élő ellenségeikkel is. Ezekhez tartoznak első sorban a tigris cserebogár (Melolontha fulló) pajodjai, a melyek az alföldön a homokon meglehetős nagy számban fordulnak elő. A pajodok a csemete gyökerét rágják el, s ez által nagyon károsak, különösen azokra a fanemekre, melyeknek kifejlett szivgyökerük van, mint például a tölgynek; a kanadai nyár dugványoknak nem annyira a gyökerét, mint inkább földben lévő törzs részét rágják körül. Egyáltalában inkább a szivgyökeret támadjék meg, mint az oldalgyökereket, kivételt csak a nyírfánál látunk ; ennek gyökereit a pajodok legjobban szeretik, s nemcsak az egy két éves csemetéket, hanem 10 15 éves fát is képesek elpusztítani. Őrgróf Pallavicini Sándor ő excjának kezelésem alatt levő pusztaszeri erdejében mult nyáron tartott hivatalos szemléim alkalmával észleltem, hogy a 14 15 éves szépen fejlődött fehér nyirfa csoportokban egyes fák, melyek nem voltak kellő zárlatban, kileveleztek ugyan, de utóbb elfonynyadtak, vagy már száradó félben voltak. A mint az elszá-

radt 4 5 m magas, 8 10 cm vastag nyárfákat megingatni próbáltam, nagy meglepetésemre azt tapasztaltam,, hogy valamennyit puszta kézzel, minden eszköz nélkül könynyen ki lehetett dönteni. A 1*5 3 cm vastag gyökerek, melyek legnagyobb részt csekély mélységben voltak, majdnem mind meg voltak rágva, némelyik majdnem közepéig, s mivel igy a finomabb gyökérzet által felvett tápanyagot tovább vezetni nem tudták, a fa kiszáradásának be kellett következnie. Oly fehér nyirfák között ellenben, melyek jó zárlatban voltak, egyetlen egyet sem találtam elszáradva, miből az következik, hogy pajodok ellen a nyírfát, ha már felneveltük, jó zárlattal megvédhetjük. A szerint, hogy a pajod a különféle fanemek iránt nagyobb vagy kisebb előszeretettel viseltetik, s bennök több vagy kevesebb kárt okoz, homokra való fanemeink a következő rendbe szedhetők: nyir, vadgesztenye, tölgy, platán, kanadai nyár, ákácz, glédics, szil, fehér nyár. Nagy károkat tesznek a kiültetett csemetékben még a nyulak is, részben a törzs körül gyürüzése, részben a csucsrügyek leharapása által. Hosszabb teleken, midőn a földet vastag hólepel borítja, a nyulak a sik területen a széna-, luczerna- és lóher-boglyákat kivéve semmi táplálékot nem találván, messze földről az erdőbe húzódnak, s ott egyéb táplálék, hiányában a fiatal fáknak sima kérgével, a fekete és erdei fenyő ágaival és rügyeivel tengetik életüket. Hogy tájékozást nyújtsak a kárról, mit a nyul az erdőben okozhat, elég lesz megemlítenem, hogy a kezelésem alatt lévő szegedi erdőkben f. év tavaszán az 1, 2 és 3 éves ültetésekben összesen mintegy 250.000 drb olyan csemetét találtam, mely egészen le, vagy körül volt a nyulak által rágva. E fácskákat mind egészen tőre kellett vágni. Ha számba vesszük most már ezen csemeték növedék vesztes-

ségét és a tőre vágás költségeit, a kár nagysága világos lesz előttünk. A csucsrügyüktől megfosztott fenyők legtöbbnyire elcsenevészednek s ha egyik vagy másik esetben valamelyik oldalág átveszi is a csúcshajtás szerepét, a fácska 4 5 év alatt sem heveri ki teljesen a bajt. A nyulaknak ez a kártékonysága méltán ejt gondolkozóba minden, homokterületek erdősítésével foglalkozó, erdészt az iránt, hogy vájjon a fekete és erdei fenyőnek megtelepítése itt egyáltalában lehetséges-e. A nyul ellen védekezni alig lehetséges, mert száraz takarmánynyal való etetéssel, amit némelyek igen ajánlanak, nem védjük fáinkat. A száraz takarmány után a vad még jobban kivánja a lében dus fahéj csemegét. A fentebb már emiitett pusztaszeri erdőben, mintegy 10.000 kat. holdon a nyulak számára egész télen át naponként 80 métermázsa luczernát szórtak ki, ennek daczára a csemeték és fiatalabb fák legnagyobb része tönkre ment. Legjobban kedvelik a glédicset, szilt, tölgyfát, az erdei és fekete fenyő csucsrügyeit, füzeket, kivéve a caspi-füzet, ákáczot, platánt, jegenye és fekete nyárt, hanga-, eper- és fehér nyárfát. Nagyon természetes, hogy ez a sorrend csak ott áll meg, ahol az emiitett fanemek egymástól nem nagy távolságban fordulnak elő, mert egyik vagy másik fához való könnyebb hozzáférés változtathat a sorrenden. A kenderke bogár, mely az alföldön minden tavaszszal nagy mennyiségben szokott megjelenni, a csemeték és fiatalabb fácskák rügyeinek lerágása által jelentékeny kárt okoz. E rovar sokadalma összeesik a rügyfakadás idejével. A fa törzsecskéjén felhatolva, minden bogár egy-egy rügy mellé húzódik s a fakadó rügyet lerágja, azután megy tovább másik rügy után. Leginkább kedveli a tölgy, szil és az ákáczfa rügyet. A csoportokban meglepett fácskákon az oko-

zott kár nyomait leginkább lehet észlelni a rügyfakadás után mintegy két hétre, ekkor a meg nem támadott fák már zöld színben pompáznak, mig a megtámadottak egészen csupaszok. A rovar sikerrel pusztítható oly formán, ha nagyobb szelek alkalmával az erdőbe pulykákat hajtunk; ezek a szél által megmozgatott fákról lehulló kenderke bogarakat igen jó étvágygyal és mohón költik el. * Tájékozásul arra nézve, hogy egy kat. hold területnek beerdősitése mennyibe kerül mesterséges uton, a következő költségelőirányzatot mutatom be, megjegyezvén, hogy abban az ültetéshez szükséges csemete mennyiség ára nincs feltüntetve.

Költségelőirányzat a felső ásotthalmi erdőben 1892. év őszén eszközlendő erdősítésekről. k. hold Holdankint -7. W - fl frt kr. Holdankinti összes költség frt kr. frt i kr A felső' ásotthalmi erdőben 1892. év őszén 37-5 kat. holdnyi felszántott vágás-területnek ákácz, kocsányos tölgy, szil, platán, fehér és kmadai nyár, caspi fűz, nyár és fekete fenyő csemetékkel 1*5 méter négyzetes hálózatban leenclő beerdősitése terveztetik. A szükséges összes csemete mennviség 95925 db ".. Csemeték termelésénél, kiválogatásánál és olvasásánál í 1000 db). 1 napszámra A csemeték elszállítása kocsin (1000 drba 0'2 fuvar napszám).... Ültető gödrök jelölése*) (1000 db. 0-8 napszám). Egyenoldalu háromszög alakú gödrök ásása (45 cm-es oldalakkal; 1000 darab i 2 frt) Ültetési költség (1 napszámos után egy napra 300 gödröt számítva 1000 db. 3 3 napszám).... Csemeték tőre vágásáért. 35-7 drb 2558 2-56 205 S-4 0-51. 60 60 50 53-6 02-0 23.0 11-6 182 20.0 50.0 54 36 43 149' 94 17 85 Összesen 357 13 60-2 485! 58 *) A gödör jelöléshez szükséges iütetőlánez Mravinácz János kovácsmesternél (lakik Szegeden, Eómai körút 2. sz. alatt) 7 írtért rendelhető meg.