*) Megfelelő magyar szót, mely a fogalmat teljesen kifejezné, találnom

Átírás

1 835 Lapszemle. Az állabápolásról tűlevelű erdőkben. (Folytatás és vége.) A tisztító vágás alkalmával az erdei és vörös fenyő egyes példányait kivágjuk s mind a két fanemből csak a nagyobb csoportokat tűrjük meg. Oly vidékeken, a hol a faárak magasak, a gyomfák kihasználásával nem sietünk, hanem várunk addig, mig az értékesítés czéljából megkívánt méreteket elérik; eddig is azonban ritkitás és felnyesés által megakadályozzuk, hogy a nemesebb fanemek ártalmára legyenek. A milyen könnyű a tisztító vágás foganatosítása a maga idejében, ép olyan sok nehézséggel jár az, ha későn fogunk hozzá; ilyenkor nem ritkán csaknem czélszerübb a gyomfákat hagyni meg föállabnak s az elnyomott nemesebb fanemeket feláldozni értük. Az elhanyagolt állapotban lévő lucz és jegenye fenyő fiatalosokban, különösen pedig ez utóbbiakban, a nyárral és nyírrel megküzdeni nem valami nehéz dolog; de annál nagyobb feladat az esetleg nagy mennyiségben felülkerekedett erdei fenyő nyomásától megszabadítani a fiatal egyedeket; ugy hogy leggyakrabban meg kell elégednünk csupán egyes lucz- és jegenyefenyő csoportok megmentésével az erdei fenyő példányok felnyesése, avagy kivágása, esetleg körülgyürüzése által. Magasabb lucz fenyő fiatalosnál, ha azt nem nagyon sürü zárlatu nyár vagy nyir fenyegeti elnyomással, ezen gyomfáknak egyszerre való kivágása nem jár hátránnyal; jegenyefenyő fiatalosnál ellenben, s ha zárlatuk nagyon sürü, a lucz fiatalosoknál is, czélszerübb a tisztítást két izben foganatosítani. Önként értetik, hogy a nyir- és nyárfák kivágásának nem szabad tavaszszal, a legélénkebb nedvkeringés idején történni. Nagy kiterjedésű fiatalosoknál a gyomfa kiszállításának megkönnyítése czéljából czélszerü az egész területen keresztül, egymással derékszöget képező, mintegy 1'5 m. széles nyiladékokat vágatni, melyek a terület bejárásánál s vadászatok alkalmával, később is jó szolgálatot tehetnek. Ha negyven éves vagy ennél korosabb állabok tisztitásáról van szó, mielőtt munkához fognánk, jól meg kell fontolnunk, vájjon nem késtünk-e egészen el a tisztítással, nevezetesen vájjon

2 836 a felszabadítandó egyedek képesek-e még magukhoz jönni és záródni, illetve vájjon az azokat lul szárnyalt értéktelenebb fanemek kibirják-e a fordaidöt. Ha nagyobb csoportokat képező nyir, nyár vagy égerrel van dolgunk, tekintettel, arra, hogy ezek a fanemek a fordaidöt amúgy sem bírják ki, holott 40 éves korukban talán már értékesíthetők, legczélszerübb e csoportokat kivágni, mely esetben jó sarjadzási képességüknél fogva újra kihajtanak s a forda végén ismét használható fát adnak. Ha erdei fenyő a gyomfa, ennek nagyobb csoportjai szintén meghagyandók, ha azonban csak egyes példányokban avagy kis csoportokban fordul elő, csak a legkarcsubb, legegyenesebb növésű egyedek türendők meg továbbra is. Zárt fiatalosokban egy idejüleg az állabalkotó föfanemekböl is kivágandók mindazon egyedek, legyenenek bár uralkogók is, a melyek görbe növésüknél, beteges voltuknál avagy egyéb hibájuknál fogva előre láthatólag amúgy sem lesznek majd müfára alkalmasak. A tisztító vágás helyes foganatosításánál sok megfontolásra, szorgalomra s bizonyos tapasztalatra van szükség; mert itt nyílik legfőbb alkalma a kezelőnek az elegyarány szabályozására s a majdan kihasználás alá kerülő föállab fatömegének és értékének fokozására. Csupán a tisztító vágás, habár az állabápolásnak csak egyik részét képezi, gyakran fontosabb mivelet magánál az állabalapitásnál. * * A harmadik közleményben egy a mi viszonyaink között sajátságosnak tetsző erdömivelési eljárást, a fenyő fiaatalosokn a k m e 11 é k á 11 a b k é p z é s s e 1 kapcsolatos első gyérítését irja le Rosenberger erdőmester, melyet ö Durchreiseiung"-nak*) nevez. Sajátságosnak mondom ezen eljárást azért r mert a fiatalosnak az általa leirt módon való gondozása már közel áll a kertészkedéshez. De ha közelebbről megfigyeljük ezt az nem sikerült. *) Megfelelő magyar szót, mely a fogalmat teljesen kifejezné, találnom Közlő.

3 8:-! 7 eljárást s az általa elérhető előnyöket, talán könnyebben megbarátkozunk idegenszerűségével s az első kísérletek megtétele után talán érdemesnek fogjuk tartani arra, hogy minálunk is. legalább fejlettebb erdőgazdaságoknál, alkalmazást találjon. Ezen gyéritési eljárás lényege az, hogy a föállab alkotására hivatott egyedek növekvését gyérítés által elősegítjük s egyúttal a talaj későbbibeárnyékolása czéljából mellékállabot létesítünk, vagyis a meglévő fiatalost mintegy mesterségesen fő- és mellé kállabra különítjük el. Egyenlő kom, illetve egyenlő magas egyedekből álló fiatalosoknál ez a mivelet a felesleges egyedeknek kivágásából, felnyeléséböl s számos egyed lenyakazásából, vegyes korú, illetve kisebb különböző magasságú egyedekből álló fiatalosoknál pedig abból áll, hogy a magasabb egyedeket kellően megritkítjuk a nélkül, hogy a leendő mellékállabot képező fiatalabb, illetve kisebb egyedeket is bántanók. Ezen állab nevelési müvelet is, ép ugy, minta tisztító vágás, rendkívül nagy fontossággal bir az állab jövőjére nézve, s ezért foganatosítását rendezett erdőgazdaságnál soha sem volna szabad pénzügyi szempontok avagy elhárítható egyéb ok miatt elmulasztani. Ugy a természetes uton keletkezett, mint a vetés utján telepitett fiatatosok eleinte többé-kevésbé mindig szenvednek a tulsürü állás miatt; tehát minél előbb ritkítjuk meg s nyitunk ezzel elegendő tért a koronáknak és gyökereknek a szétterjeszkedéshez. annál hamarább fogják megközelíteni fatömegükre nézve az ültetésből származó, velük egyenlő korú állabokat, s mindamellett ezekkel szemben még mindig birni fognak azzal az előnynyel, hogy egyedeik ágtiszták, elegyarányuk kedvezőbb lesz, az előhasználatok által nagyobb jövedelmet nyújtanak, s e mellett még á talaj közvetlen beárnyékolására mellékállabb is lesz alattuk. A természetes uton keletkezett fiatalosoknál mindig találunk az egyes fácskák magasságában lényegesebb különbségeket, mivel a különböző egyedek különböző évek magterméséböl származtak, s ezen kivül a sürübb avagy szabadabb állás s az anyafák beárnyékolásának különböző mértéke szerént különböző gyorsasággal nőttek. Ez a körülmény nagyban megkönnyíti feladatunkat. Az eljárás a következő. Először is kiválasztjuk, magasságuk szerént 1 2 ni. távolságban egymástól azokat a szebb és erőteljesebb növekvéssel

4 838 biró fácskákat. melyekből föállabot akarunk nevelni, s a közöttük lévő egyedek közöl csak a legkisebbeket hagyjuk meg, a többit kitépjük vagy kivágjuk. Ezek a kisebb egyedek fogják képezni a mellékállabot, mely magasságra nézve a főállabnak jóval mögötte marad. Ha a fiatalosnál jelentékenyebb magasságbeli különbségek vannak, czélszerü egymástól mintegy 4 m-nyi távolságban, vagyis a vágható állabok törzsei egymástól való távolságának megfelelően, egyes kiválóbb példányokat a többiekkel szemben különös előnyben részesíteni. A természetes uton keletkezett fiatalosok egyenlő magasságú egyedekből álló csoportjainál, valamint általában a mesterségesen létesített fiatalosoknál, melyeknél nagyobb magasságbeli eltérések különben sem igen szoktak mutatkozni, a mellékállabot ugy szólván mesterségesen létesítjük, a föállab alkotására kiszemelt példányok között levő egyedekből, ezeknek lenyakazása által. A lenyakazásnak különösen a jegenyefenyönél meglehetős mélyen kell történnie, mivel ellenkező esetben a lenyakazott egyedek felső oldalhajtásai kosáralakban nőnek felfelé s a föállabot alkotó példányoknak még inkább hátrányára lehetnek. Egyidejűleg a mellékállabhoz tartozó egyedeket meg is ritkítjuk, s ez által oldalágaik terjeszkedését elősegítjük abból a czélból, hogy a főegyedeket minél előbb alsó ágaik levetésére kényszerítsék, s egyszersmind hogy a talajt minél elébb teljesen elfedjék. A talaj beárnyékolásának mielőbbi elérése egyik föczélunkat kell, hogy képezze, mivel tapasztalat szerént a magassági növekvés csak akkor válik igazán élénkké, midőn a mellékállab egyedeinek legalsó ágai már össze érnek. Afentebb leirt gyéritésieljárásnakmégegy másik fontos czéljais van; a meglevő fanemek közti elegyarány szabályozása. A mellékállab képzésére, ha csak lehetséges, mindig árnytüröfanemeket válaszszunk, egyrészt mert ezek a talajt jobban beárnyékolják s ezáltal, valamint gazdagabb lombhullatásukkal javítják, másrészt azért, mert a föállab alatt jobban nőnek s annak idején nagyobb elöhasználati fatömeget adnak. Igen előnyös azonban, ha az árnytürö fanemek a föállabban is képviselve vannak, már csak azért is, mert a jövő forda számára majdan megfelelő fiatalost létesítenek. Ha az árnytürö fanem bükk, ez sohasem egyes példányokban, hanem mindig legalább 8 m. átmérőjű csoportokban hagyandó

5 839 meg a főállabban, mert különben a fenyő által később teljesen elnyomatnék. Tiszta bükkösök nevelése ma már nem igen képezheti az erdész feladatát. Az elegyetlen bükk állabok felújításának legmegfelelőbb módja az, ha vetövágást alkalmazunk, s vetövágás után az állab alá csoportonként tűlevelűeket telepitünk. Ily módon az állab letárolása után a fiatalosban a tisztán bükkből álló csoportok, fenyővel vegyes csoportokkal fognak váltakozni. A szóban forgó gyéritési eljárást ezen fiatalosban akkép fogjuk alkalmazni, hogya vegyes csoportokban a föállabb alkotására hivatott fenyőt megritkítjuk s közte a bükköt érintetlenül hagyjuk a tiszta bükkös csoportokat pedig, hol a föállabot is bükk fogja képezni, egyelőre mérsékelten meggyéritjük. A bükkös csoportok meggyéritését csak akkor szabad eszközölni, mikor a bükk suhángok már legalább egy m. magasok s oly sürün állanak, hogy a kivágott egyedek kisarjadzását megakadályozni képesek. Sőt e munkánál az időszak megválasztására is gondot kell fordítani; legczélszerübb késő ősszel végezni, mert ez által a bükk sarjadzási képessége megbénittatik. A ki ezen gyéritési eljárással első izben tesz kísérletet, rendesen túlságos óvatosságból, nem végzi munkáját elég gyökeresen s e miatt ismételnie kell azt. Szükségessé teszi egyébb iránt az ismétlést a legtöbb esetben az a körülmény is, hogy a mellékállab a föállabot növekvésében utoléri, vagy legalább annyira megközelíti, hogy ennek akadályára szolgál. Ebben az esetben a mellékállab egyedeinek lenyakazása ugy szólván az egyedüli eszköz, a melylyel a két állab magasságának egymáshoz való viszonyát ismét megfelelően szabályozhatjuk. A gyérítésnek és a mellékállab elkülönítésének kedvező eredménye csak két-három év múlva kezd mutatkozni; ennyi időre van szükségük a sürü zárlatból egyszerre szabadabb állásba jutott fiatal fácskáknak, hogy a nagyobb világossághoz hozzá szokjanak, s oldalágaikat kifejleszszék. Hanem aztán az ilyen fiatalos oly rohamosan kezd emelkedni, kogy aligha akadna erdész a ki látva az erőtől duzzadó, kimagasló fákat, melyeket növekvésükben csak ugy kerget felfelé az alattuk levő mellékállab, nem lelkesülne s ne szánná reá magát a jó példa követésére.

6 840 A munkánál eszközül szolgálhat egy erös kés, a Ditmarféle olló, vagy a mi legmegfelelőbb, egy sarló alakú eszköz, mely végén visszafelé görbül abból a czélból, hogy a levágandó fa csúcsokat a munkás könnyebben magához húzhassa. Maguk az erdöörök is rendkívül sok és hasznos munkát végezhetnek üres idejükben, kerületük bejárása alkalmával, s e czélból más eszközre nincs szükségük, csak egy kampós botra és egy jó erős késre. Végül azt a kérést intézi czikkiró szaktársaihoz, hogy ha még meg nem próbálták volna, próbálják meg ezt az eljárást; meg van róla győződve, a hol csak megkísérlik, mindenütt szélesebb körben fog majd alkalmazást találni. Ámbár a magam részéről sem kétlem, hogy ez a kertészkedés minálunk is sok helyen kifizetné magát, mindazonáltal kívánatos lett volna, ha czikkiró egyúttal a költségekre nézve tapasztalati adatokat közölt volna, mert épen a költségekre való tekintetből fognak a legtöbben tartózkodni a példa követésétől. (Közli: Muzsnay O.) Vidéki levél. (A zempléiiváriiiegyei közös csemetekertekről.) Tekintetes szerkesztőség! Az Erdészeti Lapok évfolyamának 752. s következő lapjain Pech Kálmán rn. kir. központi föerdésztöl, az évi évf. VI. füzetében Arató Gyula m. kir. központi föerdésztöl, végül az évfolyam IX. füzetében ezen sorok írójától közlemények jelentek meg, a melyek az állami kezelésbe átvett erdők csemeteszükségletének fedezésére s általában véve a kisebb erdöbirtokok szükségletének kielégítésére alakítandó csemetekertek létesítésének módozatait tárgyalják.