vitéz Szekeres Károly a MEVME utolsó elnökének élete.

vitéz Szekeres Károly a MEVME utolsó elnökének élete. MEVME : Magyar Erdészeti és Vadászat Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete./1926-1945/. Született 1896.december.8.-án - a Magyar Honfoglalás 1000 éves Milleniumi évében - Temesvár mellet Margitfalván /Giroda./ 10 gyermekes családban. Három testvére kiskorukban meghalt. Egy bátyja az első világháborúban hősi halált halt...! 1912-ben, 16 éves korától a Temesvár melletti szakiskola, a Vadászerdő Bisztrói védkerület erdőőr gyakornoka, mikor is beiratkozik a szakiskolába. Az első világháború megszakítja tanulmányait. 1914.augusztus.16.-án, 17 és féléves korában bevonul katonának az Osztrák-Magyar Monarchia Császári és Királyi 61.honvédgyalogezredhez Temesvárra. Két hónap múlva, októberben már az orosz fronton van! 1915 februárjában - alig múlt 18 éves - megsebesül. Három hónap lábadozás után Versecen - a későbbi jó ismerős Herczeg Ferenc író szülővárosában - a 7.honvéd gyalogezrednél, géppuska kezelői kiképzést kap, - ami az első világháborúban ELIT katonának számított - ez a későbbi időkben különös jelentőséggel bír. A Papp dandár kötelékében újra az orosz frontra kerül,a Debreceni 3.honvéd gyalogezredhez, amely a 20.Honvéd Hadosztály része, ahol Kratochvil Károly /a későbbi Székely Hadosztály parancsnoka/ is szolgál mint a 20. Honvéd Hadosztály alezredese. Alig gyógyulva az orosz fronton részt vesz - a téli hadjáratban- majd a gorlicei áttörésnél /1915.május./,mely az egyik legfontosabb esemény az első világháborúban. 1916 június elején még mindig az orosz fronton van, mikor is megkezdődik a világtörténelem legnagyobb emberáldozatot követelő összecsapása, az orosz erők, és a központi hatalmak /Osztrák-Magyar Monarchia, Német Birodalom,Oszmán Birodalom,Bulgária -,ezen belül is az Osztrák Magyar Monarchia és a német erők - / között, melyet a történelem Bruszilov - offenzíva néven tart nyilván. Megindul a Bruszilov féle orosz gőzhenger! A veszteségek mindkét oldalon megközelítik,ill. meghaladják az egy- másfél milliót! De az időközben bekapcsolódó német hadsereg vesztesége is a fentieken felül - több mint 340 ezer katona. Szekeres, az előkészületek során, a kisebb-nagyobb harcokban kitüntetést kap az egyik leghatékonyabb fegyver, a géppuskának, és leleményességének köszönhetően. Még 1915-ben terjesztette elő javaslatát Kratochvil Károly alezredes a hadvezetés elé az úgynevezett hírszerző különítmények felállítására/jagdkommando/ Melyek könnyen mozgó kis egységek voltak. Így egy ilyennek lehetett tagja Szekeres Károly és osztaga is. 1916. március 13.-án - elsőre - egyből megkapja a Másodosztályú Ezüst Vitézségi Érmet /kisezüst /! 1916 nyarán, mikor teljes gőzzel zajlanak az összecsapások, a szokásostól eltérően olyan haditettet hajtanak végre, egy tucatnyian, melyet a hadvezetés a ritkán használatos VIRIBUS UNITIS fejléccel ellátott oklevéllel - a legmagasabb elismeréssel /BELOBENDE ANERKENNUNG / jutalmaz, / 1916.július.29./! Erre különösen büszke volt, mivel későbbi élete folyamán egyetlen volt katonaviselttel sem találkozott aki megkapta volna ezt a magas kitüntetést. Az alábbi szöveggel : A cs.és k.7.hadsereg nevében kinyilvánítom Szekeres Károly tizedesnek, a Magyar Királyi 7.szárazföldi hadsereg rohamosztag/népfelkelő/ katonájának, aki az ellenséggel szemben a legkifogástalanabb vitézi magatartást tanúsította, a legfelsőbb vezetés nevében a legdicséretesebb elismerésben részesítem. /Aláírások a legfelsőbb hadsereg parancsnoksága nevében. / Az esemény a következő volt.

Egy gerincen futkosva, géppuska sorozatokkal,és karabély lövöldözéssel, egy magát beásni készülő orosz századot megtévesztenek, kb. 250-300 újonc - és megadásra kényszerítenek vérontás nélkül! /Néhány perc alatt a géppuskával mindenkit lekaszabolhattak volna!/ A további harcokban 1916.augusztus.17.-én megkapja a Bronz Vitézségi érmet is. A románok, óriási túlerővel, Erdélybe történő betörését követően/1916.aug.27/, a nyár végén, a román frontra helyezik egységét /Erdélybe/. Ahol Maderspach Viktor már megkezdte partizán tevékenységét az oláhokkal szemben, akik már, a nyár vége felé egyre gyanúsabban mozgolódtak. Ezután, részt vesz a Tölgyesi - szorosnál lezajlott, románokkal szembeni igen veszélyes és kemény harcokban, melyet a történelemírás külön kiemel a többi mellett. 1917 nyarán Kratochvil károly parancsnoksága alatt /20. hadosztály/ aki az orosz fronton is felettese volt, az olasz frontra kerül.. Végig harcolja a 10-11-12. isonzói csatákat, ahol 240.000 fő az olasz,és 230.000 fő az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vesztesége. 1917.novemberi-decemberi /CAPORETTOI áttörés,-- -I.PIÁVÉ-i csata/,vagy másként a XII. Isonzói csatában a Monarchia seregei, MEGSEMMISÍTIK az olasz erőket!!! /Ervin Rommel, a német csapatoknál/ A monarchia 100 000./százezer/ vagon ember és hadianyagot irányít a térségbe! Az Antant erőknél vesz részt ekkor, mint hadi tudósító ERNEST Hammingway, aki az átélt élmények hatására írja meg világhírű, megfilmesített regényét : BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL! 1918 júniusában, a 3. honvéd gyalogezred kötelékében, az olasz fronton Odersónál újra megsebesül. Egy hónap betegápolás után kerül vissza az olasz arcvonalra, és a fiatal temesi legény ismét két marokkal szorítja a géppuskát. /2012.dec.9.-én volt szerencsém a soproni határőr laktanyában egy ilyen,első világháborús géppuskát élőben látni és fogni, aminek érdekessége, hogy 2001-ben a Mária-Valéria hídnál hibátlan állapotban került elő az építkezés során, persze rozsdásan /. 1918 júniusában a rekkenő hőségben felhőszakadás 6 napon 6 éjszakán át, amely megindítja a hegyek olvadékát. Jeges folyamként zúdul le a jéghideg latyak. Percről percre emelkedik a Piave vízszintje. Megkezdődik a II. PIAVÉI csata. Most már az egész Antant az ellenfél! Az olaszokat felváltják az angol, a francia, az amerikai stb. hadseregek!!! Az egész világ ellenünk! A támadási parancs kiadva! A 20. hadosztály kötelékében - mint elit egység - az elsők között ereszkednek a mindent elsöprő folyóba. Nyakig a jeges árban, a géppuskás csapat a túloldalra sodródik. Neki az ellenségnek! A Doberdó fennsíkján őrült tüzérségi párbaj. Srapnel tűz! Egy nagydarab bosnyák kapja a kibiztosított kézigránátokat és vágja át az ellenség közé. A géppuska csöve fehéren izzik! Kifogy a hűtővíz! Papp főhadnagy, csőre töltött pisztollyal kényszeríti a legénységet, hogy belevizeljenek a hűtőtartályba, más különben a fegyver besül a folyamatos tüzelés miatt! Ekkor a főhadnagy súlyos lövést kap! A szerencsétlen viszonyok miatt, a vereség elkerülhetetlen a többszörös túlerővel szemben. Szekeres, a súlyosan sebesült főhadnagy parancsnokát - mint jó hegymászó és úszó - a hátára veszi, és bajtársai fedezetével, életének kockáztatásával elkezdi a tűzvonalból, a sebesen rohanó árban, a Piávén át menteni. Szerencsésen megmenekülnek! Parancsnoka, előléptetés mellett Arany Vitézségi Érmet, Szekeres az Első Osztályú Ezüst Vitézségi Érmet/ nagy ezüst/ tudja a mellére tűzve 1918. július 21.-én/ egy jó megfázással megspékelve/.!! 1918.okt.31.- a III. PIAVEI csatában a front összeomlik. Az Osztrák-Magyar Monarchia erői kifulladnak.

1918.november.25.-vel a befejeződő háborúból hazafelé tart. Elejétől a végéig az első fronton - a tűzvonalban szolgált, amiért megkapja még 1918.szeptember.3.-án a Károly Csapatkeresztet, mint a Debreceni népfelkelő honvéd gyalogezred katonája!!! A háborúban, több mint 800.000 katona esik el,a közvetlen körülötte zajló csatákban!!! Szinte, egymagában több kitüntetést kap, mint az 1922-es évben megismert egész község, a Leghűségesebb Falu címet elnyerő Szentpéterfa, ahol a későbbi időkben /1922/ szolgált! Későbbi lakhelyén a Tata melletti Bajon- a második világháborúig, EGYEDÜLI tulajdonosa a vitézi címnek, melyet a fentiekért kapott meg! / 2013 junius.4.-én Baj történetét feldolgozó könyv jelent meg,mely mások mellett, külön is foglalkozik Szekeres Károllyal, aki az uradalom birtokosát -gróf Esterházy- képviselte mint a község elöljáróságainak tagja /. 1918. decemberében, még egyszer hazajut Temesvárra, és a szüleihez, Girodára. Temesváron az első cukrászdában - ellátmányából - kikéri az egész tál frissensült krémest -36 darabot! 10 perc múlva, kissé ugyan feszes övvel, távozik szüleihez, kiket ezt követően sosem láthat többé! Hétvégén ünnepnapokon nálunk /Tatán/ mindig krémes volt a befejező menü! Csak sok évtizeddel később jöttem rá, miért?! Jelentkezik a Temesvár melletti Vadászerdői iskolánál, de hiába. Az iskola pakol! Visszamegy Szegedre ahol az Antant által még biztonság van. 1919.március. 14.-én megkapja az Elbocsájtó Parancsot a Leszerelő Különítmény Parancsnokság-tól /Szeged/! Teljes vagyona az ellátmánya, 362 korona és az elnyűtt egyenruhája. A fenti papírra ceruzával ajánlókén t - ezt írta fel parancsnoka : kiszolgált őrmester, ügyes fiú /tehát minden tekintetben megbízható /! Erdély menekül! Vele a Vadászerdő-Hidasligeti Szakiskola is, amely Tatára 1919 novemberére érkezik, Gróf Esterházy Miklos jóvoltából! /Az iskola Tata után/1924/ Esztergomba, majd 1950-ben Sopronba költözik. Ma a Nyme a Róth Gyula Erdészeti és Faipari gyakorló szakiskola/ Szekeres, az elbocsájtást követően, helyét és hazáját nem találva, az éppen szerveződő Nemzeti Hadseregbe belépve/szeged /, végigmegy a legálisan az Antant által is engedélyezett - működő Károlyi kormány honvédelmi miniszterével Horthy Miklóssal, annak útján. Ahogy egykori katonatársa Doktor Mihály szkv. 1919-ben írta az őt ábrázoló képeslap hátoldalára :, A Szegeden eltöltött boldog, és válságos napok visszaemlékezésére, egyik jó barátomnak, Szekeresnek. Szeged. 919. IV. 8. Doktor Mihály! Hóna alatt kis táskájával, benne a fiatalságát, erejét, bátorságát és életrevalóságát igazoló, kitüntetéseihez tartozó igazolványokkal, és apró,de annál fontosabb személyes tárgyaival köztük az ágyú hüvelyből fabrikált hamutartóval, s a géppuskás elengedhetetlen két fényű /piros és zöld fényű/ elemlámpájával -- melyet a Ny-Magyarországi ügyeknél is magánál tart később - az én és fiam, gyerekkori,legizgalmasabb játékszerével, - és a legfontosabbal, melyet bevonulása óta, a harcokban is magánál tartott. Egy fénykép, az egyetlen emlék az édesanyjáról, amint az kezében tartja a kis féléves Károlyt. A fénykép hátoldalára ezt írta fel, már felnőtt fejjel : /Megboldogult, felejthetetlen jó Édesanyámmal 6 hónapos koromban 1897.május.7.-én Károly. / Szekeres 1919. őszén, a szakiskolát - Tatán- fellelvén, 1921.junius.10.-én kitűnő eredménnyel végez! Ekkor,még nincs 25 éves, 4 év frontszolgálattal, - kétszer sebesült!!

De, zubbonyának bal oldala, a szíve felett, végig kitüntetéssel volt tele! Ez a férfi ember,- aki volt 17 és féléves /bevonult/, volt 22 éves /leszerelt/, volt 25 éves /Nyugat- Magyarország/, volt 31 éves,/vitézzé avatják/, volt 44 éves /a MEVME elnöke/, volt 49 éves,/megmenti családját, rokonait, és a falubélieket/, volt 60 éves /mikor is korábbi családját már nem láthatja/, nyugdíjasként,részt vesz a magyarországi országfásításban, járnak hozzá a Magyar Tudományos a Akadémia tagjai, miközben méhészkedik, közben elismerést szerez az erdész társadalomtól, az egyszerű polgári lakosság köréből, mint hívő,lelkiismeretes segítője a katolikus egyháznak, és a mai napig tisztelettel beszélnek róla második hazájában a Tata melletti Bajon és Tardoson,- SZERENCSÉS volt! Csak a legfontosabb kitüntetésben nem részesült : édesapja, és a MINDEN -t jelentő édesanyja elismerésében.. Ez a generáció így élte le életét! Úgy kellett csinálnia, hogy minden a legnagyobb rendben van! Még ez évben megismerkedik Tata-Vértestolnán egy 16 éves fruskával, Fodermayer Etelkával, akivel dédnagyanyám szerint, többé nem lehetett bírni. Néhány hónap múlva Szekeres eltűnik. 1921 őszétől semmi hír felőle. Valakinek a hívására Nyugat-Magyarország felé veszi az irányt! / Kiszolgált őrmester, ügyes fiú./ Az első időkben Sopronban és környékén tevékenykedik /Mekszikopuszta /. A soproni népszavazás után feleslegessé vált a katonai jelenlét. Vélhetően ez időből való az ijesztgetés, amivel gyermekkoromban sokat játszott : ha baj van,ott áll mögötted az Arkangyal! Akkor, és később nem tudtam, hogy Mekszikó-puszta hogy lehet Magyarországon, mikor Amerikában van Mexikó?! / A név különböző írása,így helyes / Gróf Erdődy Ferenc,/ kinek unokatestvére Erdődy Tamás /Monyorókerék/a Nyugat-Magyarországi felkelés csendőr parancsnoka,/ 29 év múlva - 195o-ben - igazolja, hogy 1922.január.1.-től, 1922.május 31.-ig, az Erdődyek Vépi uradalmához tartozó Szentpéterfai Erdőgondnokságnál, mint védkerületvezető erdész teljesített szolgálatot?! Az igazolás alján tanúként annak a Szalay Gyula erdésznek/vép, Szentpéterfa/ a neve látható, aki Szekeressel együtt lép be a MEVME-be és a megalakulástól kezdve számtalan cikket ír az AZ ERDŐ - című újságba/1926-/. Ekkor már az osztrákok kezén volt a fél Pinka völgye! /1921. november végén, december elején az osztrák csendőrség elfoglalta Szentpéterfa községet, mely közvetlenül a határon fekszik. Az osztrákok folyamatosan a falu körül ólálkodtak/. Mindent meg kellet próbálni az osztrákok visszaszorítására!/ Kiszolgált őrmester,ügyes fiú!/. De,az előző félévben merre járt? Ekkoriban - 1921 őszén - éppen a Sopron és környékén Ágfalvánál történtek bizonyos dolgok. Itt ismét lejátszódott a géppuskás trükk, az itt egy sorozat, ott egy sorozattal. Az eredmény ismert. Ugyan ekkor a selmeci diák Boros György később vasdiplomás erdőmérnök, a volt belügyminiszter édesapja /1993/ is ott tevékenykedik a népszavazás lebonyolításánál, vagy Gicoth Zoltán Somlószöllős illetőségű egyén/ahol a 90-es években vettünk szöllőst présházzal, és ahol többen szüreteltek velünk azokban az években/. Kisgyerek koromban az alábbi történetet sokszor mesélte nagyapám. Ez volt a BUMM!! PÁN CSISZÁR. Az egyik török /Bosnyák/ társuk, elesett a harcokban. Mivel tilos volt lőni a sötétben- az ellenség a közelben volt - a díszsortüzet azzal helyettesítették, hogy nem túl hangosan kiáltották : BUMM!! PÁN CSISZÁR!! Valami olyant jelent, Bumm!! /a lövés helyett/, őrmester úr. Mint ismert, Sopronban azok a katonák tisztek, altisztek irányították a harcokat, akik 1915-ben az orosz fronton, 1916-ban a román fronton, 1917-1918-ban az olasz

fronton szolgáltak. Egy bosnyák halt hősi halált, a többiek között. Sopron megkapja a Leghűségesebb város címet, Szentpéterfa a Leghűségesebb falu címet/1923/ Kiszolgált őrmester,ügyes fiú! Erről az időszakról nem beszélt. Kostyál János nevű erdész kollégája - akivel a MEVME hatására tanulták ki, és művelték a méhészkedést,és aki számtalan méhészeti cikket írt az AZ ERDŐ című újságban- csendőrként vett részt ugyanott. Halálos fenyegetés miatt, még 1945-ben elhagyta az országot.! 1922.junius.1.-vel Gróf Esterházy Miklósa tatai hitbizományi uradalomba kinevezi a baji pagony erdészévé. Mátkája Vértestolnán a konyha ajtó üvegéhez nyomva orrát zokog az Ő Szekije után/ persze szerelmes/. Kint őrületes nyári vihar. Szakad az eső. Villámok cikáznak a Gerecse fölött. Háta mögött édesapja Fodermayer Vilmos uradalmi főerdész, kuncogva kezdi énekelni : Aki a babáját igazán szereti, szereti, akármilyen jégeső esik, mégis felkeresi! Erre kitört a bőgés, ekkor kivágódik az ajtó, a viharos eső bevág, és ott áll egy erdész dalia bőrigázva, Szekeres! 1923 áprilisában összeházasodnak. Közben, 1921-ben hontalanná válik, - mert nem esküszik fel a román rezsimnek -, melyet a furcsa Sors hónapra pontosan 2011. szeptemberében kárpótol. Unokahúga és családja személyében/ Temesvár-ról/, akik Magyarországon, Kiszomborban megkapják a Magyar Állampolgárságot. Pontosan 90 évre rá!! Szekeres és családja Bajon élnek, uradalmi szolgálati házukban. Az uradalom MINDENT megad alkalmazottainak!! 1926.juni.2o.-án Baj hivatalosan befogadja, mely eseményről írás maradt fenn, Pöltl bíró aláírásával. / Vancouver?/ 1926.július.21.-vel visszahonosítják /családjával együtt?!/, Aug.23.-án leteszi az Állampolgári Esküt. 1924-ben megszületik első lánya Elvira/Babuka/. 1925-ben Sarolta /Sári/. 1926-ban alapító tagja, sok tataival együtt a MEVME-erdészeti /előbb MEASZ/ egyesületnek, melynek jelentése /Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete/ 1926-1945/. - Az időközben fellelt jegyzőkönyvek, és AZ ERDŐ című,a MEVME által kiadott lapokban megjelenő cikkek alapján látható, hogy az egyesületnek a kezdetektől fokozatosan agilis és következetes tisztségviselő tagja volt. Így jutott el később az elnöki posztig. Jellemző stílusára,- kiszolgált őrmester, ügyes fiú - hogy az egyik gyűlésenahogy a cikkíró fogalmazott- soha még oly szűnni nem akaró tapsvihar nem volt MEVME ülésen, mint v.szekeres Károly beszéde után. 1927 decemberi közgyűlésen többekkel együtt javasolják, hogy Lord Rothermer részére hálairatot küldjenek Magyarország mellett való kiállásáért, a Trianoni döntés ellen, sok más mindenki mellett. Többek között, a hasonló hálairatoknak köszönhető, hogy a lord leszármazottja 1989-ben megvásárolja a Kisalföld nevű napilapot /Győr/. Ezt az új tulajdonos külön is megemlítette előadásában 2012.november.15.-én,- Sopronban- a Gyermek és Ifjúsági Központban /GYIK/ rendezett előadáson /a volt SOTEX/. Közben 1927.junius.26.-án vitézzé avatják a Hazáért tett szolgálataiért. Később - Szekeres javaslatára-, a MEVME zászlaját az Ó-Budai JÓ PÁSZTOR NŐVÉREK rendje készíti el, az 1938- as Eucharisztikus ünnepségek részeként, melyet 1938. május o8.-án szentelnek fel a Szent István bazilikában és a Kálvin téri református templomban./ Ennek jelentőségét érzékelteti Schubert Éva Kossuth-díjas művésznő 2013.májusi nyilatkozata, mely szerint életének legfontosabb, és legérdekesebb momentuma az 1938-as Eucharisztikus ünnepség sorozat volt/. A zászló ötlete Szy /később Szij/ Ferenctől származik/szijj F. Püspökladány/, akivel együtt- többek között - meghatározó egyéniségei voltak a MEVME-nek. Az ünnepségen, a nagy nyilvánosság előtt, vitéz Szekeres Károly mondja el köszöntő beszédét a Zászlóanyának, Brandt Vilmos országos elnök,nyugalmazott főispán, országgyűlési képviselő feleségének, Brandt Vilmosnénak. A zászlón lévő felirat pedig nagy valószínűséggel a tatai kapucinusoktól származik, kiknek rendfőnöke páter Veremund,/ Schweighardt

István/, vagy később Bögözy Vilmos,/ páter Vilmos /, aki a 30-as évek második felétől volt a házfőnök és a Szekeres család bizalmas jó barátja / érthető, mivel Ő is Edélyben Ozsdolán- született /. Bögözy Vilmos /páter Vilmos/ állíttatta, és szentelte fel, a marosvásárhelyi székely fafaragók által készíttetett Székely Kaput,a híres kegyhelyen Máriabesnyőn /Gödöllő/ 1943-ban, mely ma is áll. / A MEVME zászlója az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában van elhelyezve/. 1941-ben Szekeres Károly javasolja az egyesületi gyűlésen, hogy állítsanak Országzászlót a visszatért Görgényszentimrén ahol szintén működött- és ma/románia/ is működik- a Vadászerdői Szakiskolához hasonló erdészképző iskola. /2013-ban nagy összegű EU támogatást kapott a román állam az iskola felújítására /. 1941.szeptember.14.-én beiktatják az ereklyés országzászlót a Budapesten a Szabadságtéren. Mindehhez a MEVME tagsága közadakozásból adja össze a pénzt! A zászlót - nagy ünnepség kíséretében- 1942-ben avatják fel a MEVME képviselői vitéz Szekeres Károly, Cservenka Ferenc, Dr. Almády Károly - és mások jelenlétében, Erdélyben a Görgényi havasok tövében! A zászlórudat megtalálták 2013 április végén a görgényszentimrei református templom tornyában!! Lehozni csak a templomtorony lebontása árán lehetne / Vármezőről Lokodi Imre erdész úr szerint/, hogy került fel, 71 évvel ezelőtt?? A költségekhez hozzájárul Tatabánya község is!! Eközben megkezdődött a végzetes Sztalingradi csata! Sikrai Ferenc,és az Ő javaslatára fizet elsőre 50 pengőt közadakozásként- az egyesület, hogy felépítsék Selmecbányán a Selmeci Magyar Házat. MINDEZEKET, -SAJÁT PÉNZÜKBŐL -, ÉS SEMMI MÁSBÓL! A MEVME nyilvántartása szerint : az első világháborúban nagy számmal részt vett kartársai közül, kiváló hőstetteik elismeréséül 32-en!! lettek vitézzé avatva,/ a majd 2000 MEVME tagból,/! Közben támogatja a szintén Erdélyből menekült, 6 évvel fiatalabb öccsét, Szekeres Imrét, akit Vácon szentelnek fel katolikus pappá. Később, mint az egyik legfiatalabb katolikus pap /30 évesen/ pápai megbízással éveket tölt Kínában mint hittérítő. Kunszentmiklóson van eltemetve. Szekeres nagyvonalúan - mármint egy uradalmi erdész ezt teheti - támogatja a hazai és külhoniak kultúráját is. Az ERDÉLYI HELIKON-tól /Erdélyi Szépmíves Céh/ Emlékkönyvet és elismerő oklevelet kap 1935-ben, Marosvécsről, Kós Károly,Karácsony Benő, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Nyírő József, Tamási Áron stb. aláírásával. Műveik, és a többiek könyvei a jellegzetes világos kötésben,ma is megvannak. Haza, azóta sem mehetett! Itthon is segítve az irodalmat- sorra veszi a magyar írók könyvsorozatait, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Bánffy György, Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Magyar Földrajzi Társaság, stb! Természetesen nem hiányozhatnak a polcról a katonatárs, vitéz Somogyvári Gyula művei, többek között a két legfontosabb : Virágzik a mandula és a Ne sárgulj fűzfa című könyvek. Melyek mintha Szekeresről vették volna a főszereplők történetét. Így ismerkedik meg, és kerül barátságba a későbbi paraszti íróval és honvédelmi miniszterrel, Veres Péterrel..! 1934.októberében a Piros Fehér Zöld szalaggal díszített Háborús Emlékéremmel tüntetik ki. 1936.máj.19.-én pedig az Osztrák Hadiéremmel /Wien/ a hazáért tett szolgálatai fejében. 1937.ápr.1.-vel a Gróf Eszterházy uradalom vidékerdészévé nevezik ki. 1941.szeptember.30.-án megkapja az 1940.dec.11.-én alapított, NEMZETVÉDELMI KERESZTET melyet olyan személyeknek adományoztak, akik 1919-ben a tanácsköztársaság idején, majd a Magyarországtól elszakított, illetve 1938-1941 között hazatért területeken az idegen megszállás alatt önfeláldozó magatartást tanúsítottak, és érdemeket szereztek a magyar nemzet gyengítésére, elpusztítására törekvő erőkkel szemben,

úgy mint a szélső ballal, és úgy mint a szélső jobbal szemben / BJ.2011.242.117/ - /1919 Szeged, -1921-22,- Nyugat -Magyarország-,, 1938-1940 Felvidék,Kárpátalja,Erdély./ harcoltak!! Akkoriban kapják meg a Nemzetvédelmi Keresztet sok más mellett, a fent említett p.bögözy Vilmos /a család bizalmasa/, akinek mellén többek között ott díszlik a rendkívül ritka és megbecsült, Székely Hadosztály/ pajzson nap és félhold/kitüntetése is, Noll Jenő, Tata-Tóváros, és Dr.Machatsek Aladár/1897/ - Gyula /1899-1921/ bátyja - tiszti orvos Sopron!! /A kitüntetés súlyát jól érzékelteti, hogy 2012. szeptemberében a Nyugat-magyarországi egyetem/ Nyme./ évnyitóján,a 2011-ben rubint diplomát kapott Kostein Ferenc /1917/erdőmérnök úr /1935-41/ aki mint Díszvendég mondott beszédet -ruháján, csak egy kitüntetés volt látható, melyet az előtte lévő zászló megcsókolásakor kezével büszkén a magasba mutatott. A NEMZETVÉDELMI KERESZTET! Az esemény története,amiért ezt kapta,röviden az alábbi : a Dzseki bácsi által csak Harcétáknak nevezett lelkes fiatalok egy csoportja az egyetemről önként jelentkezett az elveszett országrészek visszaszerzésért indított küzdelemhez. Létszámukat az egyetem 60 főben maximálta. Szabadcsapatoknak minősültek, így rájuk a genfi egyezmény nem vonatkozott. A magyaróvári főiskolásokkal együtt akartak Pozsony felé betörni. Az édesanyák levelet intéztek az akkori honvédelmi miniszternek, ne hogy sortűznek tegyék ki a jövő erdőmérnök generációját. Ruhájukra overált, fejükre svejci sapkát kaptak. 3-4-en megkapták a Nagyezüst kitüntetést is akik ruszin parasztnak öltözve nagyobb harci cselekményeket hajtottak végre. Ők voltak a Rongyos Gárda második nemzedéke. Eközben a régi erdész-vadász família a Fodermayerek rokonságában és a kollégái között is - teljes körű és elismert tagja az uradalomnak, úgy mint erdész, és úgy mint vadász. Számtalan fotó őrzi az uradalom vendégeivel lövetett trófeákat és prominens vendégeit, akik - Fürstenberg herceg, akinek kertjében ered a DUNA /Fekete erdő/ és, Skoda báró, Stahlenberg herceg, német és svájci gyárosok, katonatisztek, földbirtokosok, Gróf Széchenyi Károly, aki az 1938-as zászlószentelésre is odaállt a Nemzeti Múzeum lépcsőjére jellegzetes félrecsapott kalapjában, Gróf Sigray Antal, a Nyugat-Magyarországi kormánybiztos /1921/, Maderspach Viktor a híres vadász és katona, a Rongyos Gárda tagja, az ágfalvi csata egyik parancsnoka /kinek unokája Lacsny Péter mérnök úr számos történeti adattal és bíztató szavaival nagyban segítette ezen munkámat/, és sok más legitimista vagy karlista stb. / akiktől sok ajándékot kap ahogy az még ma is szokás - melyek nagy része még ma is megvan / - keresték meg a tatai Esterházy uradalmat. Ők nem csak a vadászat és vendéglátás miatt jártak ott, de valószínű Szekeressel is volt miről beszélgetni az előző 10-20 év eseményeiről. Szekeres híres apróvad lövő a szeme még mindig kitűnő -, de nagyvadra is bőven jut. A vadorzók messze elkerülték a baji pagonyt. Szekeres nem viccelt, tudta, melyik az eleje és melyik a vége a dolgoknak! Hogy milyen respektje volt azt jól szemlélteti amit 2013.junius.4.-én Bajon rendezett ünnepségen mesélték a helyiek.a történet az alábbi : az uradalom erdeiben vadászott az egyik uradalmi alkalmazott valakivel /rabsickodtak/. Szekeres számon kérte az illetőket, milyen alapon teszik ezt,mire az illető handabandázni kezdett,hogy ő ez és ez. Szekeres erre ellentmondást nem tűrő hangon mondta : én pedig vitéz Szekeres Károly vagyok az Esterházy uradalom vidékerdésze,ennek a területnek a felelős gondozója! /A kezében nem fűzfa vessző volt ekkor már/. Az illetők rögvest elsomfordáltak /. Ekkoriban kerül rokoni kapcsolatba Huttinger László - Ludovikát végzett- huszárszázadossal,- aki megjárta az orosz frontot/1944/. Később, a magyar lótenyésztés egyik, híres és elismert szakembere lesz a 60-70-os években, több szakmai könyv írója. Szekeres alapító tagja a MEVME-nek rokonságával, C servenka Ferenc titkár/ a MEVME keresztapja,és aki később lemondatja Nádaskay Richárdot az elnöki posztról/, apósa Fodermayer Vilmos pagonyerdész. Béldy Ferenc, Béldy György,Ferenc Károly,Czuha János, Rausch Gyula, Ferenc János a gróf úr személyi inasa /mindenese /, aki a tűzvonalból hozta ki vállán a súlyosan sebesült 2 m-es grófot, Szekereshez hasonlóan, vitéz Ballabás János, Daróczy Márton, Ruppert József, Szopkó Péter, Kostyál János, Rakonczay János Szy Ferenc, Köveskuti Imre, id.bukri József, - késöbb ifj Bukri József, Sárvári János, Sziklai Gyula,/Sziklai Oszkár Sop.Division

Kanada édesapja/, Vancsura István/a soproni egyetem - Vancsura Rudolf professzor úr bátyja/,és sokan mások. De a tagdíj fizetők között található a horpási /Sopronhorpács/ gróf Széchenyi uradalom is. Szekeres elnök különösen ügyelt arra, hogy a tagság folyamatosan gyarapodjon, ill. a tagok minden körülmények között érezzék az egyesület gondoskodását. Erre jó példa ifj.bukri József esete/aki később Bedő Albert díjat kapott/, amikor is 1943- ban katonai szolgálatot teljesítve kapja meg az AZ ERDŐ című lap XVII.évf 1943.juliusi 7.számát az alábbi címzéssel : Tek.ifj.Bukri Józsf úrnak LOSONC. 23/I.zlj.2.század. A mai erdésztársadalom tekintélyes részének felmenője tudtával vagy tudtán kívül tagja volt az akkori MEVMEnek. Jó példa erre a Fodermayer familia,ahol is a férfiak erdőmérnökök, de felmenőjük és rokonságuk erdész, MEVME tag volt. A Rupperek a Gerecse környékéről, vagy a börzsönyi Bukri család, Reitingerek,Oswaldok,vagy a drégelypalánki Sárvári-ak, hogy csak a Mária-Valéria híd környékieket soroljam. Mert akkor még állt a híd! 194o. május 12.-én ÖNKÉNT újra felölti a mundért, és a Hadrakelt Sereggel, Öregbakaként - 5 hónapra bevonul, a visszatért Észak-Erdélybe, a Radnai havasokba, /Vöröstorony gerince, Nagy-Bocsko, Rónaszék, a Viso partja, és Nagy-Pietrosz-/később Horty csúcs ahol, 1944-ben 16 salgótarjáni acélgyári leventéből 15-öt temetett maga alá a hólavina, a hegy tövében lévő Borsa falu és Salgótarján 2013-ban testvérvárosi szerződést kötött,mivel 2003 óta minden évben salgótarjániak koszorút helyeznek el az elhunytak emlékére, /. Amely vidéken, alig fél évszázada /1916-ban/- egyszer már - véres harcokban volt része /Tölgyesi szoros/! Ugyanekkor, és ugyan ezen - a számára végzetes úton- halad a szintén önkéntes idősebb huszárszázados, a mérnök és híres vadász, Maderspach Viktor. Akinek számtalan cikke jelenik meg azokban az években a különböző Vadász újságokban, és aki végzetes balesetet szenved útközben. De, Szekeres most sem jut haza! Édesapja korábban/1924/, édesanyja, 194o-ben /már majdnem hazaért // hal meg. Ezt követően, Búcsúparancsban köszöni meg a Magyar Királyi Szent István 3.honvéd gyalogezred parancsnoksága /TATA/, Erdély és Kelet Magyarország felszabadításában való részvételét. 1941.okt.1.-vel Csapatparancsnoki Elismerést kap szintén Tatán. 1941.juni.18.-án Erdélyi Emlékéremmel tüntetik ki, ismét Tatán! Ekkor már Ő MEVME elnöke! Daróczy Mártontól - akinek elévülhetetlen érdemei voltak az esztergomi szakiskolából kikerült erdészek szakmai, kulturális,és erkölcsi tartásában, fegyelmezettségében a tisztességes munkához való viszonyukban, valamint a MEVME működtetésében - 1940- ben vette át az egyesület vezetését. Ezektől évtől kezdve számos tagot szerveznek be főleg az elnök,szekeres szorgalmazására - a visszatért területekről / Kárpátalja-Bustyaháza,Marosvásárhely és környéke, Görgényszentimre, a Csíki medencéből, Gyergyó vidéke stb. Találkozókat és szakmai diskurzusokat szerveznek egymás között. Közben a féléves önkéntes katonai szolgálat miatt az egyesület élén nem tudja kellő képen ellátni elnöki teendőit. A háborús helyzet miatt egyre kevésbé tartható fenn a szervezet. Ez lapjuk, AZ ERDŐ méreteinek csökkenésén is szemmel látható. / Már korábban is,de 1943.május.16.-val segélykéréssel fordulnak az Országos Erdészeti Egyesülethez, hogy vegye őket szárnyai alá, azaz csatlakozhassanak az OEE.-hez, amit az akkor nem fogad szívesen. Az OEE csak 68 évvel később fogadja be lelkeiket - 2013.december.08-i határozatával, és 70 évre rá emlékezik meg róluk nyilvánosan 2013. július.12.-én, Dr. Kocsis Mihály vezérigazgató úr és a Vértesi Erdő Zrt. hathatós segítségével!!/ 1941 tavaszán- lelkiismereti okok miatt - benyújtja lemondását. A tagság nem járul hozzá! Nem sokkal később az egész vezetőséggel együtt újra beadja lemondását. Érdemeire,népszerűségére és határozott kiállására

való tekintettel a tagság ismét felkéri, hogy maradjon Ő az elnök! Erről a posztról azóta senki nem váltotta le, vagy mentette fel! Az egyesület elhamvadt, beolvadt. Beszélni sem volt ildomos róla. Tagjait megfélemlítették. 1945 után egyik sógorának fiát Cservenka Tibor/Bélát / 1927 Tata -1965 Vancouver/ Recskre internálták. 1953-as szabadulása után azonnal elhagyta az országot. Szüleit sohasem látta többé. Kanadában egy medve vadászaton legjobb barátja, véletlenül lelőtte,/ 1965.okt 1o. hunyt el, Okt.16.-án Fort Laws-ban temetik el/elhagyta a kijelölt helyet/.. Lánya még él. Fodermayer Ferencet az 50-es években 1956? félholtra verték /,miután megvadásztatta Kis Dezső miniszter-helyettest/ -, és Dunaszentmiklóson a bikaistállóba a bikák közé bedobták! Előtte néhány hónap alatt több mint 25-ször lakoltatják ki,őt és a családját a helyi hatalom képviselői. 196o-as években, agydaganatban elhunyt. Itt meg kell említenem a korábban kötelező ifjúsági regényt. Tatay Sándor : PUSKÁK ÉS GALAMBOK, regényét melyet megjelenését/1960/ követően azonnal Keleti Márton vitt filmre az akkor ismert valamennyi színész hírességgel. Ennek a regénynek valós alapja volt, és az egyik főszereplője a fent említett Fodermayer Ferenc /alias Szunty/ volt /aki 1909.o9.09.-én 9 óra 9 perckor született/. A regénybeli neve OPÁL BERCI volt, és valós volt a Cseke tó melletti múzeum igazgató nagybátyja is. Gyerekei a föld túlsó oldalán élnek. Szekeres Esztergomban 1943.ápr.21.-én leteszi az Alerdészi Szakvizsgát. Közben meghal első lánya /Babuka/ orvosi műhiba következtében 18 évesen. A MEVME újságjában 1942.decemberi 12.számában, Sz.I. aláírással egy kollégája emlékszik meg Babáról. A vers címe : BABA halálára. Vőlegénye Bevelaqua Vilmos magyar királyi huszárfőhadnagy mindig elsőként vitt virágot ősszel a baji sírra. A második világháború rohamosan terebélyesedik. A front Tata közelébe ér. Dusanek/Duschanek/ János főmérnök,- távollétében- megbízza Szekerest az uradalom ideiglenes vezetésével 1944.okt.26.-án /Respekt/. Ekkor már komolyan veszi mindenki a front közeledtét. Szekeres, elássa a tatai uradalom prominenseinek értékeit Bajon a méhese mögött, és erről közösen térképet készítenek. /Leopold, Noll Pubi, stb/. A háború után mindenki maradéktalanul visszakapja tulajdonát!! Egyedül Szekeres 8 db fegyvere nem kerül elő, mivel az előző este egy jó szándékú polgár kileste. A fiatal Esterházy gróf egy lovas kocsi vagyonnal a fenti, Fodermayer Ferenc /későbbi MEVME tag /segítségével - Kinek édesapja /Fodermayer Vilmos Pagonyerdész,MEVME Tag /aki a gróf nevelő apja volt - 1948-ban hagyja el az országot /Ausztrália kb. + 2008 /. Szekeres nem sokkal ezután meglövi élete utolsó páros 10-es bikáját Kecskehegyen, 1944.november.7.-én!! Vadászfegyvert többé nem vesz a kezébe, mert 1945 után engedélyt sem kap. Soha többé nem játszik kedvenc hangszerén a cimbalmon,/nem citera/, mellyel jókedvében, még a cigány zenekarokat is zavarba hozta a baji és tatai Anna - bálokon. 1945. koratavaszán a front elől a kollégák, a fél ország, a rokonság menekül nyugatra. Bősárkányba érve Sári lánya megszüli első gyermekét, egyben Szekeres első unokáját /1945 febr.23/. A háborús állapotok ellenére,a nagy ünnepség keretében megtartott keresztelő után a keresztanya /, a ma 90 éves Biczó Éva néni/ aki iskola - padtársa volt Sárinak és családja megjárja a poklok Poklát!, a szovjet bevonulást követően! Közben a férj nyomtalanul eltűnik a vérzivatarban, miután 1945 március.1o-e körül bevonul a szovjet hadsereg Bősárkányba. A család és rokonság 1-2-4 éves gyerekekkel együtt menekül sok ezer más emberrel. A hideg, fagyos tavaszi menekülésben a lovas kocsi oldalán a pelenka nem szárad! A kislegény néhány hetes korában vérhast kap. Melk környékén temetik el. / 1971-benSopronban az egyetemen véletlenül firmám lesz a berber oroszlán Yala Hocine, aki évre napra pontosan akkor született mint a kis Bánk, aki oly méltatlanul rövid ideig élt. Anyám fiaként szerette Hocint/. Az Enns folyónál kilométeres sorok állnak. Már csak 3 lovas kocsi van előttük. A töltés tetején az amerikai katonák léptetik be, a

menekülőket. Amikor őrült motorbőgéssel, orosz oldalkocsis motorokon a front utoléri őket. Orosz, amerikai összeborul. Vége a háborúnak!! A nőket, gyerekeket és öregeket, kocsin, a férfiakat gyalog, kozák lovasok kísérik vissza. Sopronon át jönnek. A kisbaba sírját az asszonyok nem találják. Egy szőnyegbombázás mindent felborított, eltüntetett! Szekerest és társait az Orsolyákon keresztül a kozák lovas katonák hajtják kb. 5-6oo-ad magával. Miközben a fal mellett haladnak,hirtelen kinyílik egy ajtó, és egy apáca kettejüket berántja az épületbe! Később a Gerecse körül újra elfogják. A faluban megtudja egy korábbi tót cseléd- Ancsurka - hogy fent a táborban van Szekeres Károly pagonyerdész úr!!! Azonnal az orosz parancsnokhoz mennek, vagy tízen. Addig kárálnak,míg Szekerest hívatják és elengedik. De Ő nem megy egyedül! Engedjék el a többi odavalósit is! A tót asszonyok kiengedik mind a hét sárkányfejüket! A parancsnok nem bírja tovább, Kb.200-250 ember köszönheti az életét ennek, a foglyok nagy részét elengedték! 1945.juni. 4.-én szolgálatra jelentkezik Dusanek János főmérnöknél. Ekkoriban, a körülmények konszolidálódása után, Pluhár István az első,leghíresebb, rádió sportriporter, - aki egy maga is képes volt egyegy-futballmérkőzést megnyerni /bármilyen ellenféllel szemben/ - nagy tömeg előtt méltatja Szekeres Károly magatartását, Bajon, amit a front átvonulásakor a polgári lakósság főleg nők védelmében tett, életének, tudatos kockáztatásával.! /Véletlen, de néhány hét különbséggel egy másik erdélyi származású - de sokkal híresebb személyiség- báró Apor Vilmos püspök, ugyan ekkor/1945.ápr.2./, szintén a saját fegyverével a Kereszttel - védi meg a rábízatott asszonyokat a részeg erőszakoskodó garázdáktól. / Ő az életével fizet ezért. / Ez idő tájt is nagy szerencséje van, mert a baji házába sokadiknak, beszállásolja magát a szovjet parancsnokság, míg a németek újra vissza nem verik őket. Sári leánya, aki fiúsítva volt, - nemrég vesztette el újszülött gyermekét - lovagolt, vadászott, a kapszliban gyutacsot cserélt, állatokat zsigerelt, saját puskái voltak / 16-os sörétes,flobert /, többszörös Úszó bajnok a tatai Kristály fürdőben, Öveges professzor úr kedvence, és aki később 70 éves korában fejeseket ugrált a tatai Fényes fürdőben az unokái kedvéért stb. - vonat vagonok tetején az akkor 2 évvel fiatalabb, 18 éves Béldy Ferenccel a későbbi soproni professzorral az Alföldről /Kunszentmiklós és környéke/ rendszeresen krumplit és egyéb beszerezhető élelmiszert zsákmányolt./1945/ Szekeres 1945.juli.18.-án a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatóságánál /MÁLLERD/ igazolja magát. 1947.febr.28,-val, Dr. Tildy Zoltán kinevezi a MÁLLERD-hez. 1947.juniusától a Magyar Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének tagja. Sorszáma : 83.277. 1947.juli.4.-től,egyben vezetőségi tag lesz. 1947.juli.-tól Tatáról Süttőre helyezik. 1947.nov,3.-án Gróf Eszterházy Miklós írásban megköszöni, a baji pagony készleteinek megőrzését! /Az uradalom már régen megszűnt,-respekt!?/. 1947-ben tagja a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének. 1947-ben lánya /Sári/ Kunszentmiklóson pap nagybátyánál /Szekeres Imre/ megismerkedik egy fiatalemberrel. Újra férjhez megy. Így kerül rokoni viszonyba a két, első világháborút megjárt katona /nagyapáim/ -Szekeres- és a néhány évvel idősebb szabadszállási, ill. kunszentmiklósi, de szerb felmenőkkel bíró volt Jász-Kun huszár, Benics Sándor. Aki a híres 13.JÁSZKUN- kecskeméti- huszárezred katonája, így a LIMANOWA i csatában - a soproni 9.huszárezreddel - élükön Muhr Ottmár ezredessel,- és a 10.Fehérvéri huszárezreddel párhuzamosan,szintén részt vett az oroszok elleni ütközetekben/1914.dec./.

Kun származású felesége- Tóth Irénke családja, ill.felmenői, részt vettek a Jászok és Kunok redemptiojában / mikoris 1745.május.6.-val,pénzzel megváltották magukat/. Erre emlékszik a családban a századokon át fennmaradt rigmus, amely a lista ide vonatkozó részét ma is illik tudni a család tagjainak, ez az alábbiakat tartalmazza :.. említtetik még egy-két Tóth,de nem afféle drótos tót! Szekerest 1949.juni.17.-én Pusztamarótra vezénylik. 3 nap múlva Pusztavámra helyezik. Közben se lakás se ellátás. A család az 1948-ban született kis unokával szédeleg albérletből albérletbe. 1949.juni.25.-vel az 5 éves Terv érdekében Linczer Ferenc igazgató elvtársnak írt levélben, kollégái visszakérik Süttőre, a Dolgozó Parasztok és Földművesek Országos Szövetsége nevében. 1949.juli.1.-vel az előbbi szövetség tagja lesz. Juli.8 és juli.28. között Süttő és Pusztamarót között rendelgetik oda-vissza. Végül Pusztamaróton marad, ahol is Ybi /Iby/ Gábor erdőmérnök urat - /később Pankotai Gábor, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzora/ - váltja, aki pontosan akkor született amikor Szekeres bevonult katonának/1914 augusztus/, az első világháború kezdetén! Iby Gábor nem sokkal a háborús harcok /1945/befejezése után került a kis gerecsei sváb településre Pusztamarótra ahol a háborús ínség miatt napirenden voltak az életre-halálra szóló fegyveres összetűzések a vadorzókkal. Szekeressel Pusztamaróton találkozik Márkosi Lajos erdőmérnök úr, akit 1944-ben a soproni egyetem padjaiból SAS behívóval szólít el a második világháború. Hihetetlen kalandos úton a németországi Kempten-ben a varsói főpolgármester fiával - a föld alatt - közös munkapadon /és még vagy 8-10 ezren/, a Messerschmitt vadászrepülőgépek összeszerelésében dolgoztatják. Később így, ezek után lesznek munkatársak, Szekeres Károly /a Budapest Hegyvidéki Nemzeti Vállalat Pusztamaróti Erdőhivatal vezetője / és a kezdő gyakornok, aki később a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főmérnöke lesz! Egyikük a Retyezát tövében, a másik a Maros mentén született/. Mindkettejük tanulmányait a világháborúk szakítják félbe. Márkosi Lajos erdőmérnök úr/ sok generációs erdész/erdőmérnök família sarja/ma is nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezik vissza Szekeres Károlyra, akkori kartására mint szakemberre és legfőképpen mint EMBERRE. De jó kapcsolata van a verseci születésű Árkosi Gyula erdőmérnökkel is. Mellette gyakornokoskodik még, a későbbi soproni egyetemi adjunktus, Szappanos András is, vagy Dobay Pál erdőmérnök úr, aki ma is lelkes kutatója a 20. század erdészeti történetének,esztergom-komárom megyében, és jelen munkámnál is sokat segített bíztató szavaival. A Vezér Károly és Vezér László/apa-fia/ kartársak szintén jó kapcsolatban vannak vele. Mindnyájan jó emlékeket őrizve Szekeres Károlyról. Az esztergomi szakiskola diákjai,már a háború előtt is többször megkeresték szakmai megbeszélésekre /közben első világháborús történetekkel izgatta a fiatalokat, ez utóbbi különösen érdekelte őket/. 1950.aug.12.-vel nyugdíjazzák. 1951.márc.1.-juli.3l.-ig az Erdei Termék Vállalatnál -EMÉRT- dolgozik. 1951.aug.l.-1953.juni.30.-ig a Székesfehérvári Útfenntartó Vállalat Nadapi Kőbányában dolgozik. Havonta csak egy-két alkalommal jut haza a világhírűen főző feleségéhez. Szalonnán, hagymán és az ottani jó minőségű kenyéren / igen szerényen/ él, hét közben. Mindig nevetve mesélte ezt, mert Neki, a sáros,fagyos,latyakos, lövészárok után ez semmit sem jelentett! Ellentétben velünk, az unokákkal,akik a Madárlátta Katonánál amit ilyenkor, innen-onnan hazahozott - semmit sem becsültünk többre. Pusztamaróton maradt családját máj.7.-én ki akarják lakoltatni. 1952-ben megszületik második unokája. 1953.juli.1.-től a Pilisi Állami Erdőgazdaság süttöi erdészetéhez kerül. 1953.okt.13.-val a Vértesi Állami

Erdőgazdaságnál Országfásítási előadó. 1959.oktober.12.-ig főerdész /mely címet Neki kreálták, ui. abban az időben ilyen beosztás nem volt, -Márkosi Lajos mérnök úrtól-/. Tardosbányára kerül /1953/. Tarzan nevű kiszuperált huszárlovával - melyet vadsága miatt alig néhányan tudtak megülni éveken át jellegzetes alakja a Gerecsének. Közben 1954-ben harmadik unokája is megszületik. 1956 októberében megkéri az útlevelet Romániába, hogy 60. születésnapjára végre haza jusson. / Ha az ember arra gondol, 1918-tól, miközben Gagarin már az űrben volt /1957/, és Ő még mindig nem mehetett haza!/ Okt.20.-án megkapja a román vízumot. Okt.23.-án beütik a bélyegzőt. Budapesten kitör a forradalom! A sors most sem adja meg a lehetőséget. Csak később- közel a 7o-hez - a 6o-as évek végén jut ki idősebb unokájával Temesvárra. Ekkor már csak két testvére él! Utoljára látja a szeretett Retyezát távoli csúcsait és a hömpölygő Begát. Miután Tardoson tervezett építkezését teljesen ellehetetlenítették, az állandó zaklatásokkal - mely épületnek a tervrajza ma is megvan - méhészkedésből összegyűjtött pénzéből Tatán 1959-ben házat vásárol, a Bercsényi utca 3-at. Ahol, Magyari Zoltán a híres közigazgatási szakember született. Ő szervezte meg Tata és Tóváros összevonását. Szekeres az 195o-es években már tagja az OSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET-nek. A Vértesi Állami Erdőgazdaság tatai erdészeténél, havi 500Ft-ért továbbra is az országfásítási csoportnál segédkezik, unokáival és azok kis barátaival. 100-500-as kötegekben csemeték százezreit szállítják-vermelik el. Amely munkájáért az Országos Erdészeti Főigazgatóság 1961.március.15.-i dátummal - Tatabányán a Vértesi Állami Erdőgazdaságnál - az Eredményes Országfásításért kitüntetéssel, és később, Mint szakképzett vadász a BRONZ VADÁSZJELVÉNNYEL tüntetik ki /29/16.sz/. Fegyvert azonban még ezek után sem birtokolhat! Szintén Tatabányán,a Vértesi Állami Erdőgazdaságnál 1962.november.7.-én A BRONZ TÖZSGÁRDAJELVÉNY -nyel jutalmazzák több évtizedes hűséges munkáját. Melyben hallgatólagosan - beleértetnek a korábban tatai Esterházy uradalomnál mint jogelődnél eltöltött évtizedek is! Ekkor Aposztl Miklós a vezérigazgató. De jól ismeri a Mátrában,Sirokon szolgált erdészt és MEVME tagot,- a későbbi vezérigazgatót Végvári Jenőt, aki mint a második világháborút megjárt katona, tisztelettel viseltetett az első világháborús, többszörösen kitüntetett volt katona és MEVME elnöke irányában. 1962.junius.1.-vel ismét nyugdíjba vonul. Kb. 74 éves koráig a MERT /Minőség Ellenőrzési Részvénytársaság/ megbízásai alapján ad fel tűzifa,papírfa és rönk vagon szállítmányokat - Észak-Dunántúlon,- többnyire exportra. Sokszor megy Bősárkányba vagonírozni. 40 évvel később Sopronban- véletlenül - Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató az ágfalvi csata egyik mártírja - lakását vettem meg egy barátom segítségével/alias Kisfül/. Akkor még nem tudva a fenti összefüggéseket. Lehet, hogy találkoztak, hiszen Szekeres csak 3 évvel volt idősebb. Szekeres Károly Magyarország területét - a fentiek után - soha el nem hagyta, és soha semmilyen pártnak nem volt tagja!! A MEVME egyesületbe olyanok léphettek be, akik erkölcsileg fedhetetlenek, hazájukért vérüket adó, megbízhatóak, esküjükhöz hűek voltak! 1945 után, ezért is,sokan üldözöttek és megbélyegzettek lettek. Ezen generációval szembe mindig is fenntartással volt a hatalom. Életük végéig jelmondatuk szerint éltek és dolgoztak, mely mondat tartalmazza mindazt amit a napjainkban újra példaértékűnek mondhatunk,/ Európa viszont éppen el akar hagyni/ : ISTENFÉLELEM/a vallásosság/, SZERETET, és a MUNKA becsülete! Szekeres Károly háza, otthona, felesége által is, mindig mentsvára volt az 1945-1956-ban kimenekült, de később

visszamerészkedetteknek, vagy a rokonságnak,akik önhibájukból vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek. A tatai házban sohasem maradt éhesen senki!! 197o nyarán Sopronban felvételiztem az egyetemre. Felvételiző társaimmal - más lehetőség nem lévén - a Deák étteremben ebédeltünk néha, az egy hét felvételi idő alatt.. Az egyik nap, az étteremhez érve látom nagyapámat, a Deák-téren álló, a vendéglővel szembeni, első világháborús emlékművel szemben /17.464 hősi halott emlékére/, mélyen elgondolkodva. Odalépve meglepetten kérdezem, mit csinálsz itt nagypapa? Mindig mosolygott rám, hiszen kiskoromtól éveken át,élete végéig, sokat voltam vele együtt,mint afféle középső gyerek. Főleg Tardoson, erdőn mezőn, és persze a félelmetes Tarzan nevű lovával. Most kivételesen nem volt jó kedve. Csak annyit mondott, dolgom van itt, és szomorúan megsimogatta a fejemet. Abban az időben nem volt sima ügy a városba bejutni. Ekkor már 74 éves volt, de egészséges. Szó nélkül elindult az Erzsébet utca felé. Vitéz Szekeres Károly 1975 kora tavaszán hunyt el Tatán. Baj temetőjében nyugszik családjával együtt. Nemrégiben, kedves erdész kolleginától,és Vezér László erdész úrtól tudtam meg, hogy fiatalabb erdésztársai vetélkedtek, kik vegyék vállukra a koporsóját utolsó útjára?! A Véletlen - vagy a SORS- talán neki és generációjának is némi elégtételt szolgáltatott azzal amit Schweighardt Ottó erdőmérnök kolléga több mint 10-éves fáradságos munkával ismeretlenül - elért. Miszerint : az ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET /O.E.E./ 2011.december 8.-i ülésén elfogadott határozata : a MEVME és annak jelmondata, szellemisége, útmutató és példás elődje az erdésztársadalom mai hivatalos képviseletének! Örök hálám ezért Schweighardt Ottónak. Ez, Vitéz Szekeres Károly születésének, napra pontosan a 115. évfordulóján történt! /véletlenül! / Két mondattal jellemezném nagyapámat: az egyik a MEVME jelmondata, Istenfélelem, szeretet, munka, erre tanít bennünket az erdő örök bölcselete, a másik a görög Szimonidésztől való,melyet a perzsák elleni győztes csatából Athénba rohanó KATONA vitt hírül /Marathónnál/. Megcselekedte mit megkövetelt a Haza!! 2o12. 2013. Inokai Balázs erdőmérnök