XIII. évfolyam, 2. szám 2009. tavasz A Magyar Hemofília Egyesület Lapja Alapítva: 1997 Vérzékenyek L apja
ISSN 1786-6243 E g yesületi 9 771786 624001 N yári Tábor jelentkezési felhívás Már lehet jelentkezni a Magyar Hemofília Egyesület idei Hemofíliás Rehabilitációs Nyári Gyerektáborába. Programunk 1992 óta nagy sikerrel működik, eddig több mint 600 gyermek nyaralt a Balatonon. A nyári rehabilitációs tábor a közösségteremtő erején túl kitűnő lehetőséget nyújt az öninjekciózás elsajátítására, az otthoni és a profilaktikus kezelés megtanulására, valamint a rehabilitációs gyógytornára. A táborban szakemberek biztosítják az orvosi ellátást és a felügyeletet (orvos, nővér, gyógytornász). A kéthetes tábort a hagyományoknak megfelelően idén is Balatonfűzfőn rendezzük meg július 12-től július 25-ig. A Magyar Hemofília Egyesület Hemofíliás Rehabilitációs Nyári Gyerektáborába elsősorban 10 és 18 év közötti vérzékeny gyerekek jelentkezését várjuk. A tábor ingyenes, a jelentkezések elbírálása során a korábban jelentkezők, az egyesület munkájában aktív szerepet vállalók, illetve az éves tagdíjat (500 Ft/év) befizetők előnyt élveznek. A sportszálló sajnos csak korlátozott számú jelentkező részvételét teszi lehetővé, ezért érdemes minél korábban jelentkezni. A jelentkezési határidő: 2009. július 1. A jelentkezési lapon fel kell tüntetni a jelentkező nevét, születési idejét, pontos címét, a testsúlyát, a pontos diagnózist, a hiányzó faktor számát és százalékát, az esetleges inhibitort és a jelenleg használt készítményt. A jelentkezési lapot a honlapunkról is letöltheted: http://www.mhe.hu/jelentkezesi_lap_tabor.doc Az alábbi módon jelentkezhetsz a táborba: Levélben: Magyar Hemofília Egyesület, 1538 Budapest, Pf. 529 E-mailben: Futács Adrienn vagy Tóth Attila ifjúsági vezetőknél: mhe@mhe.hu címen Faxon: (06-1) 422-1756 Jelentkezz, Téged is szeretettel várunk!
Tartalom Köszöntő Dr. Medgyessy Ildikó 1 Tízéves a kontrollált otthoni kezelés Radnóti Balázs 2 Az otthoni kezelésről Virág Cecilia 3 Szabadság? Szeretem! Somlai Mátyásné 4 A Román Hemofília Szövetség bemutatkozása Daniel Andrei, Kiss László 6 A Haemophilia Világszövetség közleménye Fordította: Dr. Varga Gábor 8 A nők és a véralvadási betegségek Fordította: Radnóti Balázs 9 A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága Roberto Musso és munkatársai 13 Új HCV-ellenes készítmény a láthatáron: Boceprevir Fordította: Dr. Varga Gábor 18 Ritka Betegségek Világnapja Radnóti Balázs 20 RIROSZ-beszámoló Futács Adrienn 22 A Ritka Betegségek Világnapján mit kérnek a vérzékeny betegek 23 Beszélgetés Dr. Kalász Lászlóval Riporter: Futács Adrienn 24 Bemutatkozik a Magyar Hemofília Egyesület új vezetősége és ellenőrző bizottsága 27 A Magyar Hemofília Egyesület közgyűlési jegyzőkönyve 2009. március 21-én megtartott közgyűléséről 29
Magyar Hemifília Egyesület Alapítva: 1990. december 18. Közhasznú: 1998. január 1-től A Haemophilia Világszövetség (WFH) és az Európai Haemophilia Konzorcium (EHC) hivatalos magyarországi tagszervezete az EURORDIS és a RIROSZ tagja AZ ÚJSÁG FŐTÁMOGATÓJA Az egyesület vezetősége Dr. Varga Gábor elnök Dr. Bodó Imre orvos-alelnök Futács Adrienn ifjúsági vezető Tóth Attila ifjúsági vezető Dr. Vörös Katalin vezetőségi tag Vérzékenyek lapja szerkesztősége Dr. Varga Gábor LL.M. főszerkesztő gabor.varga@mhe.hu AZ EGYESÜLET PROGRAMJAINAK FŐTÁMOGATÓI Szerkesztőbizottság: Futács Adrienn Radnóti Balázs Dr. habil. Bodó Imre főorvos Dr. Schlammadinger Ágota Ph.D. Dr. habil. Vezendi Klára egyetemi docens Az egyesület és a szerkesztőség címe 1538 Budapest, Pf. 529 Tel.: 06-30-570-4804 Honlap: www.mhe.hu E-mail: mhe@mhe.hu Adószám: 19654171-1-42 Bankszámlaszám: OTP 11707024-20272630-00000000 ISSN 1786-6243 Az újságot terjeszti és a felelős kiadó a Magyar Hemofília Egyesület A nyomdai munkákat az Arrabona Print & Partner Zrt. végzi Címlapfotó Dr. Korzenszky Richárd OSB Az újságban megjelenő írások, képek és adatok ki zárólag a szerkesztőség előzetes írásbeli hozzájárulá sával közölhetők. Az újságban megjelenő cikkek alapján végzett orvosi kezelésekért és beavatkozá sokért sem az új ság szerkesztősége, sem az egyesület nem felelős. Az újságban meg jelenő információk nem tekinthe tők orvosi tanácsnak, szükség esetén, kérjük, kon zultáljon a kezelőorvosá val. Az itt megjelenő írások a szerzők véleményét tükrözik, melyek nem feltétlenül esnek egybe a szerkesztőség álláspontjával. A Magyar Hemofília Egyesület munkájában és az újság szerkesztésében mindenki önkéntesként, társadalmi munkában vesz részt. Az újság ingyenes, zárt terjesztésű és újrahasznosított környezetbarát papíron jelenik meg 1400 példányban egy évben három alkalommal. A következő szám megjelenése 2009 őszén várható.
Dr. Medgyessy Ildikó Köszöntő Kedves Olvasó! Jeles évfordulókat idéző év kezdődött számunkra 2009 beköszöntével. 60 évvel ezelőtt, 1949-ben indult Magyarországon a szervezett véradás, mely a Magyar Vöröskereszt feladataként jelölte meg a véradásra jelentkezők toborzását. Megalakult az Országos Vérellátó Szolgálat központi intézete, hogy az egészségügyi intézményekben gyógykezelt betegek számára is elérhető legyen az életmentő tartalékvér, konzervvér. A kezdeti években a donorok a véradásért kalória-pénzt kaptak. Rövidesen világossá vált, hogy a biztonságos vérkészítményeket a véradók önzetlen, ellenszolgáltatás nélküli, emberbaráti segítségnyújtásából származó véradásaiból lehet biztosítani. 50 évvel ezelőtt, 1959-ben Hajdú-Bihar megyéből indult el a térítésmentes véradó mozgalom, mely néhány éven belül országos mozgalommá vált. Azok az országok, amelyekben a további évtizedekben is térítés ellenében fogadták a véradásokat, nagy árat fizettek ezért akkor, amikor a 80-as évek elején a HIV-vírus és az általa okozott AIDS-betegség igen nagyszámú áldozatot követelt a fertőzött vérkészítmények alkalmazása miatt. Ennek oka akkor az volt, hogy a vírusszűrő vizsgálatok még nem voltak elérhetőek a rutinellenőrzések során. A szakmai előírások a biztonságos vérkészítmény-előállítás alapfeltételét a térítésmentes véradásban jelölik meg. A 2009-es év a veleszületett vérzékeny betegek számára is jelentős változások évfordulóit hordozza: - 1994-től éppen 15 éve valamennyi regisztrált, biztosított vérzékeny beteg vírusinaktivált biztonságos alvadási faktorpótlásban részesül a lakóhelyéhez közeli ellátóhelyen, - kedvező nemzetközi tapasztalatok alapján több éves próbálkozások után születhetett meg az az egészségügyi miniszteri rendelet, mely lehetővé tette a Kontrollált Otthoni Kezelés (KOK) bevezetését 10 évvel ezelőtt, 1999-ben. Azokat a betegeket, akik a kezelőhelyeken ezt kérték és a KOK-ra alkalmasnak bizonyultak, önkezelésre képezték ki. Otthonukban tárolva az alvadási faktor készítményeket, biztonságérzetük, életminőségük jelentősen javult. Az ország anyagi lehetősége szerint az egyre növekvő mennyiségű különkeretes gyógyszerbeszerzés alapján az utóbbi néhány évben a veleszületett vérzékeny betegek európai színvonalú ellátási feltételeit teremtette meg az egészségügyi kormányzat. 2009. január elsejével jelentős változásokat vezettek be. Megszűntek a korábbi regionális koordináló központok, megváltozott a készítmények rendelési rendszere, megyei, városi és új kezelő helyekkel kötött működési szerződéseket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A betegek és a kezelőorvosok reményei szerint mindezen változtatás a rászorulók érdekében történt, a választ a jövő fogja megadni. Az eredményes gyógyításhoz, gondozáshoz a korszerű szakmai tudás mellett a betegeket tisztelő és segítő szakemberek együttműködése azonban továbbra is nélkülözhetetlen marad. Dr. Medgyessy Ildikó főorvos 1
Radnóti Balázs Tízéves a kontrollált otthoni kezelés Tízéves a kontrollált otthoni kezelés Radnóti Balázs S zinte észre sem vettük, hogy eltelt egy évtized, annyira természetessé vált hazánkban is a hemofíliások kontrollált otthoni kezelése (KOK), illetve önkezelése. A betegek és a korszerű kezelés iránt elkötelezett kezelőorvosok részéről hosszú harc, az illetékes hatóságok és az orvosok egy kisebb csoportja részéről ellenállás és hosszú huzavona előzte meg az eljárás 1999. január 1-jén történt hivatalos bevezetését. Magyarországon az 1970-es, 80-as években bukkantak fel az első külföldi faktorkoncentrátumok. Ezek csak néhány kezelőközpontban (így az Országos Haematológiai Intézetben) és igen kis mennyiségben álltak rendelkezésre, súlyos vérzések kezeléséhez. Ugyanebben az időben néhány hematológus és az a kevés magyar hemofíliás, aki Nyugatra tudott utazni, a külföldi kórházakban találkozhatott először az akkor használatos vérkészítményeknél (krioprecipitátum) jóval hatásosabb, ugyanakkor sokszorosan drágább koncentrátumokkal. Megtudták, hogy ezek jóval egyszerűbben használhatók, közönséges hűtőszekrényben tárolhatók, sőt otthon is tarthatók, és ami a legfontosabb: a betegek megtanulhatják önmagukat kezelni! Az viszont akkor még nem volt közismert, hogy ezek a még nem kellőképpen tisztított plazmakészítmények (nem stabilak és stabil koncentrátumok egyaránt) súlyos betegségek vírusait tartalmazhatják. Még évek teltek el, amíg 1992 őszén végre döntés született Magyarországon: be kell vezetni a faktorkoncentrátumok használatát az addigi kevésbé hatásos és nem elég tiszta, ún. nem stabil vérkészítmények helyett. Az állami döntés meghozatalában nagy szerepe volt István Lajos professzornak, akkori vérellátási kormánybiztosnak. (Akkoriban zajlott a franciaországi hemofíliások AIDS-fertőzésének botránya. Az egészségügyi kormányzat nem vállalta a felelősséget egy hasonló járványnak a magyar vérzékenyek közötti kitöréséért.) Ez a többéves késlekedés lett a magyar hemofíliások szerencséje: elkerülhettük a HIV-járvány kialakulását a vérzékenyek között. (Összesen 32 magyar hemofíliás beteg fertőződött meg HIV-vel), azonban a C típusú hepatitisz vírusát csaknem mindenki megkapta Magyarországon is. Időközben, 1990-ben létrejött a Magyar Hemofília Egyesület, amelynek egyik fő célkitűzése éppen a mindenkori legbiztonságosabb faktorkészítmények elterjesztése és az otthoni kezelés általánossá tétele volt. Az azóta eltelt csaknem húsz év alatt a hazai faktorkezelés óriási fejlődésen ment keresztül. 1995-ben a hazai faktorgyártás is megindult, ez azonban ma is csak mintegy 20%-át képes kielégíteni az itthoni felhasználásnak. 2009-ben pedig a fokozódó gazdasági nehézségek dacára akkora mennyiséget, 73 millió egység VIII-as faktort vásárolt az OEP, amellyel megközelítjük a németországi színvonalat! Évek alatt ugyan, de általános lett a gyerekek és a fiatalok profilaktikus kezelése, aminek eredményeként ők iskolába járhatnak, felsőfokú végzettséget is szerezhetnek, állást vállalhatnak, utazhatnak, sportolhatnak, vagyis csaknem normális életet élhetnek. Azoknak az idősebb betegeknek az élete pedig, akik szintén megelőző kezelést kapnak, biztonságosabbá vált. A Magyar Hemofília Egyesület a maga szerény eszközeivel (párbeszéd az egészségügyi döntéshozókkal, orvos-beteg fórumok, ismeretterjesztő kiadványok, gyerekek kiképzése az önkezelésre a nyári táborban stb.), diplomatikus, de szívós munkájával maga is tevékenyen hozzájárult a KOK bevezetéséhez és fejlesztéséhez. (Meg kell jegyeznünk, hogy egy türelmetlenebb, radikális betegcsoport elégtelennek vélte az MHE eredményeit és stílusát, ami az ellenzéki egyesület megalakításához vezetett. Az utóbbi társaság stílusát, eszközeit ismerjük, de nem fogadhatjuk el.) Csak remélhetjük, hogy a magyar hemofíliások ellátási színvonala nem fog romlani a kialakuló gazdasági válság közepette. Cím- és telefonváltozás! A Magyar Hemofília Egyesület új levelezési címe: 1538 Budapest, Pf. 529 új telefonszáma: 06-30-570-4804 2
Virág Cecília Az otthoni kezelésről Az otthoni kezelésről Virág Cecília C saládunkban már nem volt ismeretlen betegség a haemophilia, mivel édesanyám két leánygyermeke után egy fiút szült, akiről hamar kiderült, hogy vérzékeny, bár erről a betegségről abban az időben még nem sokat tudtak a szüleink. Az eltelt negyven évben szerencsére óriásit fejlődött ezen a téren is az orvostudomány, és merem állítani, hogy gyermekem, bár súlyos fokú A haemophiliás, már egy egészen más, minőségi életet élhet, mert a profilaxisnak és az otthoni kezelésnek köszönhetően betegsége nem akadályozza szinte semmiben. Benjámint születése után már a kórházban kivizsgálták, így mi már úgy vittük haza, hogy tudtuk, ő is örökölte a betegséget. Elhatároztuk, hogy természetesen a szükséges óvintézkedéseket megtéve mindent megteszünk azért, hogy teljesen normális életet élhessen. Kiságyát körbepárnáztuk, mikor első lépéseit tette, a homlokára kendőtkötöttünk, amely felfogta az ütéseket. A módszer bevált, nem is volt különösebben nagyobb bevérzése. Próbáltuk arra is ráhangolni, hogy amikor őt megszúrják, arra neki feltétlenül szüksége van, tehát ne sumákolja el, ha valami elkezd fájni, jobb, ha minél előbb megkapja a szurit, mert utána csak nagyobb lesz a baj. Eleinte ugyanis csak bevérzéskor kapta a készítményt. A Heim Pál Kórházba jártunk Benjáminnal a kezelésekre. A kórházban felajánlották, hogy megtanítják nekem, hogyan kell beadni a gyógyszert. Örültünk a lehetőségnek, és ezután a kórházban szigorú orvosi felügyelet mellett már én adhattam neki a vénás injekciót. Benjámin ötéves volt, mikor a Velencei tóhoz mentünk nyaralni. Pár nap után valamilyen ízületi bevérzés miatt fel kellett jönni Budapestre a kórházba. Mivel úgy tűnt, hogy másnap is szükséges lesz szurit kapnia és hogy ne kelljen újból felutaznunk, orvosi engedél - lyel, de nagy titokban elhozhattunk pár adagot. Ez volt az első alkalom, amikor otthonra kaptunk injekciót, és amikor egyedül adtam be neki a készítményt. Az a lehetőség, hogy otthon tarthattuk a készítményt, nagyon megkönnyítette az életünket. Külföldre is tudtunk menni hosszabb időre, nem kellett azon aggódnunk, hogy esetleg félbe kell szakítanunk a nyaralásunkat. Benjámin eljuthatott az iskolája által szervezett balatoni táborba is. Ekkor már profilaxist kapott, én kétnaponta meglátogattam és beadtam neki az injekciót. Következő óriási állomás az volt, mikor már Benjámint is megtanították a kórházban, hogy saját magának biztonságosan be tudja adni a készítményt. Új fejezet nyílt az életünkben, mert már teljesen önellátó lett a betegsége tekintetében. 13-14 éves kora óta már profilaxist kap. Kétnaponta reggel körülbelül tíz perc alatt beadja magának a készítményt. A profilaxissal és az otthoni kezeléssel Benjámin ugyanazt az életet tudja élni, mint a barátai: focizik, kosárlabdázik, sízik, vitorlázik. Az otthoni kezelés egyrészről biztonságot ad, mert bármikor azonnal kéznél van a készítmény, másfelől óriási szabadságot is nyújt, hiszen ezáltal kitárul a világ a vérzékeny beteg előtt, éppen ugyanúgy, mint bármely más egészséges ember számára. 3
Somlai Mátyásné Szabadság? Szeretem! S zabadság? Szeretem! A hemofíliások kontrollált otthoni kezelésével (KOK) szerzett asszisztensi tapasztalatok az OVSZ Szombathelyi Vérellátóban Somlai Mátyásné hematológiai szakasszisztens,ovsz Szombathely A hemofília kezelésének alapja a hiányzó alvadási faktorok pótlása (szubsztitúció), amely megállítja a vérzést és így átmenetileg korrigálja a hemofíliás alvadászavarát. A véralvadási faktorok labilis fehérjék, amelyek csak intravénásan juttathatók be a szervezetbe. 1992 előtt a vérzések kezelése kizárólag kórházban, fekvőbetegként vagy ambulánsan történt: a VIII. faktor pótlása kryoprecipitátummal, a IX. faktor pótlása AHP-vel (antihemofíliás plazma). A jelenleg forgalomban lévő faktorkoncentrátumok vírusneutralizáltak, a ma leginkább rettegett AIDS vírus, a hepatitis B és C vírus okozta fertőzések gyakorlatilag elháríthatók. A faktorkoncentrátumok az allergiás reakciót okozó fehérjét alacsony szennyező mennyiségben tartalmazzák, ezért az anafilaxiás reakciók száma is csökkent. Mindezek együttesen hozhatták a hemofíliások részéről felmerülő igényt, hogy kisebb bevérzések okozta panaszaikat otthonukban, a gondozó intézet által kontrollálva, a szükséges faktorpótlással csökkentsék. Tudjuk, mit jelent a hemofíliásoknak, hogy a bevérzések nem programozhatók úgy, 4 hogy rövid időn belül megfelelő ellátásban, szubsztitúcióban részesülhessenek. Panaszaik, az ún. jósló tünetek nemegyszer este, hétvégeken jelentkeznek, időben és térben távol a kórháztól. A KOK lényege: versenyfutás az idővel. Ma tudom, hogy be fog következni. Éles fájdalmat érzek a könyököm meghatározott pontján. Még ha nem dagad is meg, tudom, hogy ez ízületi vérzés. (részlet egy hemofíliás kisfiú önkezelési naplójából.) A hemofíliásokat ellátó orvosok és a Magyar Hemofília Egyesület 1993 óta szorgalmazta ezt a kezelési gyakorlatot, amelyet gondos előkészítő munkák alapján a 24/1998 számú egészségügyi miniszteri rendelet tett lehetővé. Hemofíliásaink a jelentkezési lapok beérkezése után szóban is megerősítették szándékukat, hogy részt kívánnak venni az otthoni kezelésben és az azt megelőző oktatásban. Nagyon fontos ugyanis, hogy jól megértsék a betegséget, a kezelését, a szubsztitúció kivitelezését, képesek legyenek felismerni és kezelni a lehetséges reakciókat. Meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, mielőtt felhatalmaznánk őket egy ilyen terápia folytatására. A KOK technikai elsajátítása természetesen a gondozó központban történt. Intézetünkben az otthoni kezelésre húszan jelezték szándékukat, azóta számuk évről évre nő. A jelentkezőket 2-3 fős kiscsoportokban, személyre szabottan oktattuk, a felmerülő kérdésekre közösen kerestük a megoldásokat, adtuk meg a válaszokat. Melyek voltak ezek a kérdések? Mikor van szükségem faktorpótlásra? Mennyit adjak? Milyen körülményeket kell biztosítanom? Ki legyen a kezelés közben mellettem? Milyen gyógyszerekre lehet szükségem? Mit kell tennem a kezelésem során keletkezett veszélyes hulladékkal? Hogyan számolok el az általam beadott készítményekkel a Gondozó Intézet felé? Az elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretekről a gondozó intézet főorvosa és asszisztensei jelenlétében adtak számot, illetve írásbeli nyilatkozatot tettek, hogy tudomásul veszik a rájuk vonatkozó előírásokat, amelyek be nem tartása a KOK-ból történő kizárásukat vonhatja maga után. 17 beteget, illetve családját találtunk alkalmasnak a KOK-ban való részvételre, írásban igazolással láttuk el őket.
Somlai Mátyásné Szabadság? Szeretem! Az eltelt időszak tapasztalatai, visszajelzései hemofíliásaink részéről nagyon pozitívak voltak. Betegeink ízületi- és izomközti nagy bevérzéseinek száma jelentősen csökkent, mivel az első fenyegető jel, a jósló tünetek észlelésekor azonnal faktorpótláshoz jutottak, sem idő, sem távolság nem korlátozta ellátásukat. Az otthoni önkezelés nagyobb szabadságot biztosított, javította az életminőséget otthon, iskolában, munkahelyen kevesebb lett a tanulásból, munkából való kiesés, bátrabban utazhattak, akár nagyobb távolságra is, a faktorkészítmény mindig kéznél volt, a szubsztitúcióhoz nem volt szükség intézeti ellátásra. A gyerekek társaikkal egyenrangúként érezhetik magukat, aktívan részt vehetnek a közös játékokban, kiegyensúlyozottabbá válnak. Felnőtt korú hemofíliásunk elmondása szerint: kitárult előttem a világ, sokat utazik távolabbra is, amelyről azelőtt csak álmodhatott. Lehetőségei a munkavállalás terén is kiszélesedtek, egyenrangú munkatársként kezelik. Panaszmentes időszakban sem szünetel a hemofíliásainkkal kialakult személyes, jó kapcsolatunk, tanácsokkal látjuk el őket: faktorpótlás, életvitel, továbbtanulás terén. A faktorkoncentrátum ellátást biztosítjuk, a felhasznált ampullák leadásával, a Gondozási Napló ellenőrzésével, időszakos ellenőrző vizsgálatokkal állandóan figyelemmel kísérjük gondozottainkat. A KOK-ban résztvevők pozitív életvitelét tapasztalva a korábban az önkezelést a félelemből, kudarctól tartva visszautasító hemofíliásaink közül újabbak kezdik megtanulni az otthoni szubsztitúció alkalmazását. A címünkre viszszautalva a hemofíliás kisfiút idézve kívánom, hogy minél többen, bátran vállalják a szabadságot jelentő otthoni kezelést. Betegségemet apránként megtanulom ellenőrizni, kézben tartani. Nem akarok mozgássérültté válni, amilyennek annyi idősebb hemofíliás társamat láttam már. Nem akarom, hogy minden alkalommal kórházba kelljen rohanni, ha megütöm magam vagy elesem. A mindennapi életet szeretném élni. Tudom mit akarok, ezért tanulom a szabadságom! A nyugat-dunántúli régióban, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megyékben bár átfedések vannak a megyék és az intézetek között a kezelést, a kontrollt és a faktorkiadást illetően, a kontrollált otthoni kezelésben részesülők aránya: A hemofíliában 87%, a B hemofíliában 25%. radnóti Balázs MHE véradások 2008-ban Szerény eredménnyel zárult a tavalyi év: 3 önálló és 2 olyan véradásra került sor, amelybe propaganda-anyagokal kapcsolódott be az Egyesület. Januárban elég gyengén sikerült a pesthidegkúti Ökumenikus Iskolában megtartott esemény, 25 jelentkezővel. Csökkenő eredményt hozott a két hagyományos véradónap a budapesti V. kerületi Önkormányzattal és a Szent István Bazilika Caritas szervezetével közös szervezésben: áprilisban 54-en, októberben csupán 39-en jelentkeztek. Sokkal jobban sikerültek az újpesti chinoin Gyógyszergyár szintén hagyományos véradásai: áprilisban 76-an, októberben 80-an jelentkeztek. Összesen 234 egység vér gyűlt össze. Idén a pesthidegkúti iskolából Nagykovácsiba került át a véradási helyszín. Itt január 20-án 34-en jelentkeztek. Ugyanitt április 7-ére is terveznek véradást. Ezenkívül április 17-én a chinoin gyár szokásos alkalmára kerül sor. Április 20-án pedig már hagyományos Caritas-véradónap következik az V. kerületi Polgármesteri Hivatal épületében, immár 28-adszor! a 5
Daniel Andrei Kiss László A Román Hemofília Szövetség bemutatkozása A Román Hemofília Szövetség Daniel Andrei, a Román Hemofília Egyesület alelnöke Kiss László, a Kovásznai Hemofília Egyesület titkára A többi betegséghez hasonlóan a hemofília esetében is az orvosok, a páciensek és azok családtagjainak közös erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy a betegek életminősége jobb legyen. A Román Hemofília Szövetség már 1992-ben megkezdte tevékenységét, kezdetben mint regionális szervezet, majd az egyre több páciens, orvos és szülő aktív hozzáállásának köszönhetően 1995-ben a szövetséget az Egészségügyi Minisztérium is elismerte, mint olyan szervezetet, amely a hemofíliában szenvedő összes romániai beteget képviseli. Egyesületünk 1994-óta tagja a Hemofília Világszövetségnek és az Európai Hemofília Konzorciumnak. A kezdetek szervezés, nemzeti program beindítása és fenntartása mind Prof. univ. Dr. Margit Şerban, egyesületünk tiszteletbeli elnökének nevéhez fűződnek. A Professzor Asszony szakmai és betegek iránti elkötelezettségének köszönhetően 2000-ben sikerült megszerveznünk az EHC Nemzetközi Konferenciáját Romániában. Szövetségünk rendszeresen szervez kampányokat, kinetoterápiás képzéseket, hemofíliához kapcsolódó szemináriumokat, konferenciákat; pácienseket tájékoztató könyveket ad ki és Factor címmel folyóiratot jelentet meg, amely az egyik legfontosabb eszköze a hemofíliás betegek és a szervezet közötti kapcsolattartásnak. Szervezetünk körülbelül 500 tagot számlál. A többi hemofília egyesülethez hasonlóan szövetségünk is a gyógyszercégektől kapja az programjainkhoz szükséges pénzek oroszlánrészét, a maradékot pedig különféle cégek és magánszemélyek adják össze. Központi székhelyünk a Louis 6 Ţurcanu Kórházban található Temesváron. Egyesületünk vezetősége egy elnökből, alelnökből és egy tiszteletbeli elnökből áll. Jelenlegi elnökünk Prof. univ. Dr. Lighezan Daniel, aki maga is hemofíliás. Ezen kívül van egy tudományos tanácsunk és egy vezetőtanácsunk, amely az öt területi szervezet képviselőjéből, az egyesület titkárából és pénztárosából áll. A nemzeti program keretében biztosított faktorellátás sajnos nagyon alacsony szintű, a teljes lakossághoz viszonyítva 0,5 egység/fő 2008-ban! Valamelyest szemmel látható növekedés az utóbbi években volt, de már biztos, hogy a 2009-es évben szó sem lehet a hemofíliának nyújtott alap növeléséről. Ennek tükrében a román vérzékeny betegellátás jellemzői a következőek: a.) nem létezik sem elsődleges, sem másodlagos profilaxis; b.) nincs kontrollált otthoni kezelés; c.) az ún. on demand (vérzés esetén történő) kezelés sem minőségileg, sem men nyiségileg nem megfelelő. A gyenge faktorellátás miatt a vérzékenység kezelésére sok helyen még mindig plazmát, cryoprecipitátumot és más, nem vírusinaktivált készítményeket alkalmaznak; d.) az elégtelen ellátás miatt nagyon sok vérzékeny beteg krónikus bevérzésben szenved, deformálódik valamilyen végtagja, nyomorékká válik; e.) a betegség és a kórházakban eltöltött idő miatt sokan abbahagyják az iskolát, nem tudnak munkába járni. Habár nagyon sok nehézséggel küszködünk,
Daniel Andrei Kiss László A Román Hemofília Szövetség bemutatkozása mégis létezik remény a változásra: a buziásfürdői Cristian Şerban Gyermek és Ifjúsági Rehabilitációs Klinika (www.ccserban.ro) egyedülálló hely egész Romániában. A vérzékeny betegek itt ideális körülményeket találnak. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a profilaxisra, a hemofíliás betegek egészségügyi komplikációinak feltárására, tanácsadásra, a pszichológiai és fizikai felépülésre. A kikapcsolódásra is sokat áldoznak. A gyerekeknek könyvtáruk, játszószobájuk, játszóterük, sportpályájuk, fedett- és nyílttéri úszómedencéjük van. A páciensek általában háromhetes turnusokban jönnek kezelésre. A Román Hemofília Egyesület tevékenysége a Buziásfürdőn tartott nyári táborokhoz, a Hemofília Világnapjának megünnepléséhez, a hemofíliához kapcsolódó szemináriumok, konferenciák és kampányok szervezéséhez kapcsolódik. Ugyancsak ismeretterjesztésre, a hemofíliában szenvedő társaink tájékoztatására használjuk a Factor című folyóiratunkat, de jelen vagyunk az interneten is a www.hemofilic.ro címen. Arra számítunk, hogy a közeljövő elhozza szervezetünk megerősödését, amely egyre inkább jelen lesz a tagok életében, és a Magyar Hemofília Egyesülethez hasonlóan egyre határozottabban fogja befolyásolni a hivatalos testületek döntéseit a hemofíliában szenvedőket érintő kérdésekben. Nagyon reméljük, hogy a 2008 márciusában Sepsiszentgyörgyön szervezett magyar-román közös szimpóziumunk egy gyümölcsöző együttműködés kezdete, és azt a sok gyakorlati tapasztalatot, melyeket Önöktől tanultunk, majd mi is alkalmazni tudjuk a romániai hemofíliások javára. Hiszünk abban, hogy a Román Hemofília Szövetség által kezdeményezett, és az Egészségügyi Minisztérium által elfogadott Nemzeti Hemofília Program hamarosan lehetővé teszi majd az egész országra kiterjedő, az Önökéhez és a többi EU-s országéhoz hasonló korszerű hemofília-ellátás megteremtését. Ing yenes hirdetési lehetőség Az MHE új vezetőségének döntése értelmében felajánljuk, hogy a jövőben ingyenesen, de bizonyos korlátok között közzétesszük egyesületünk vérzékeny tagjai és hozzátartozói vállalkozásainak rövid hirdetéseit a Vérzékenyek Lapjában, hogy ezzel is hozzájáruljunk betegtársaink üzleti sikereihez. Újságunk 1400 példányban jelenik meg, s azt nemcsak a betegeknek, de minden fontosabb hivatalnak és médiumnak is postázzuk. Kérjük, a hirdetésre vonatkozó igényüket a mhe@mhe.hu e-mail címen szíveskedjenek jelezni. Kapu Júlia (Zsüllen), Munkácsy NÍVÓ díjas festőművész Készítői áron vásárolhatók meg zsűrizett olajfestményeim, és kézi gyöngy ékszereim. Mint arcképfető szívesen veszek részt minden rendezvényen, 20 éves garancia. Tel: 06/20 578-6182 2191 Bag, Állomás utca 12. Budapest, I. ker., Batthyány u. 14..www.toldikonyhaja.hu 7
A Haemophilia Világszövetség közleménye A Haemophilia Világszövetség közleménye a hemofíliást érintő variáns Creutzfeldt-Jakob fertőzés esetéről, 2009. február 16. Fordította: Dr. Varga Gábor A z Egyesület Királyság egészségügyi hatóságai bejelentették, hogy egy hemofíliás férfi post mortem vizsgálata során bizonyítást nyert, hogy az elhunyt variáns Creutzfeldt-Jakob (vcj) kórt okozó prionnal volt fertőzött. A férfi nem vcj-betegségben halt meg, és sosem mutatta a vcj-kór tüneteit. A még jelenleg is folyamatban lévő vizsgálat szerint a beteg lépéből halála után vett mintában kimutathatóak voltak a betegséget okozó rendellenes prionfehérjék. Ez volt az első eset, hogy vérzékeny betegnél bizonyítékot találtak a vcj-kór fertőzésre. A kezelőorvosoknak elküldött dokumentumban az Egyesület Királyság egészségügyi hatósága kiemelte, hogy ezen új információ miatt nincs szükség a vérzési rendellenességekben szenvedő betegek kezelésének megváltoztatására. Bár ez az eset azt jelzi, hogy azok a betegek, akik a múltban fertőzött készítményt kaptak, ki lehetnek téve a vcj-kór kockázatának, ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy a jelenleg forgalomban lévő plazmaeredetű készítmények is hasonló veszélyeket hordoznának. A súlyos hemofíliások között még mindig a vérzés a vezető halálok, de nagyon fontos látni az egyéb veszélyeket is. A Haemophilia Világszövetség (WFH) úgy látja, hogy a plazmaeredetű faktorkészítmények a globális vérzékeny közösség számára továbbra is fontos választási lehetőséget jelentenek. Jelenleg semmilyen faktorkoncentrátumot nem állítanak elő az Egyesület Királyságból származó plazmából, továbbá azok a donorok, akik bizonyos időt töltöttek az Egyesült Királyságban, a saját országukban is ki vannak zárva a véradásból. A WFH változatlanul éberen őrködik afelett, hogy az egészségügyi hatóságok és az egyéb érintettek mindent elkövessenek a készítmények biztonsága érdekében. Az eset háttere A súlyos fokú A-hemofíliában szenvedő, hetvenes éveiben elhunyt beteg 11 évvel ezelőtt olyan véralvadási faktorkoncentrátumot kapott, melyről később bebizonyosodott, olyan véradó véréből állították elő, akinél később vcj-kór fejlődött ki. 2004ben az Egyesült Királyságban élő minden vérzékeny beteget értesítették a szigetországban 1980 és 2000 között gyártott és beadott készítmények lehetséges veszélyéről, illetve arról, hogy az általános populációhoz képest nagyobb a vcj-kór kockázata. A rendellenes prionfehérjék kimutatása a vérzékeny beteg lépében hasonló az Egyesült Királyságban az utóbbi 8 években észlelt, vértranszfúzióval történt szennyezett prionátvitel eseteihez. A beteg húsfogyasztó volt, és műtéten is keresztül esett, melynek során vörösvérsejt-transzfúziót kapott közismert, hogy mindezekkel szintén átvihető a vcj-kór. Mindezek ellenére ez idő szerint a kutatók úgy vélik, a vcj-kór átvitelének legvalószínűbb oka a fertőzött angliai plazmából előállított véralvadási faktorkoncentrátum volt. Nélkülözhetetlen a beteg teljes kórtörténetét feltárni, mert csak így lehet értékelni a kockázati tényezőket; a kutatók jelenleg is dolgoznak ezen. Egyelőre csak feltételezés és nem eldöntött tény, hogy a prionfertőzést a faktorkoncentrátum okozta, a Haemophilia Világszövetség mindenesetre szorosan követi a fejleményeket, s amint további információ napvilágra kerül, közzéteszi azt. 1980 és 1989 között számos országba exportáltak olyan véralvadási faktorkoncentrátumokat, melyeket az Egyesület Királyságban olyan véradók véréből állítottak elő, akiknél később vcj-kór alakult ki. Az érintett országok: Brazília, Törökország, Brunei, Egyesült Arab Emirátusok, India, Jordánia, Omán és Szingapúr. Az angliai egészségügyi hatóságok 2004ben értesítették ezeket az országokat. Még nagyobb azon országok száma, melyekbe olyan koncentrátumokat exportáltak, melyeket olyan angliai donorok plazmájából állítottak elő, akik nem mutatták semmi jelét a vcj-kórnak. Ezek a készítmények nagyon alacsony kockázatot hordoznak, de a veszély ezekben az esetekben sem zéró. Jelenleg úgy tűnik, a plazmából gyártott faktorkoncentrátumokkal átvihető a vcj-kór. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy az elhunyt vérzékeny betegnél nem fejlődött ki a betegség, és nem azzal összefüggő ok miatt halt meg. Azt is fontos figyelembe vennünk, hogy az Egyesült Királyságban több ezer vérzékeny beteg kapott olyan faktorkoncentrátumot, melyet olyan donorok véréből állítottak elő, akiknél később kifejlődött a vcj-kór, ennek ellenére egyetlen hemofíliásnál sem alakult ki a vcj-kór.
A nők és a véralvadási betegségek A nők és a véralvadási betegségek Forrás: Hémophilie et maladie de Willebrand (a Francia Hemofília Egyesület folyóirata, 2006. december) Fordította: Radnóti Balázs A nők éppúgy szenvedhetnek Willebrand-betegségben mint a férfiak. A hemofília szintén érinthet nőket, akik vagy a vérzékenység hordozói, vagy ritka esetben akár maguk is hemofíliások lehetnek. E betegségekben a nők gondozása nem teljesen azonos a férfiakéval, ezért fontosnak tartottuk, hogy ennek a témának szenteljük az alábbi három cikket: I. rész: A hemofília génjét hordozó nők Szerzők: Dr. Valérie Gay (a chambéryi hemofíliaközpont szakorvosa) és dr. Sandra Fert Ferrer (a chambéryi kórházi központ genetikusa) Egy hemofíliás családból származó nőnél nagyon fontos, hogy ismerjük hordozói státuszát és ennek az állapotnak a mindennapi életre gyakorolt hatásait, azért, hogy az esetleges műtétek és terhességek a lehető legkevesebb problémát okozzák. Hogyan tudható meg, hogy valaki hordozó? Ha a genetikai tanácsadás során rajzolt családfából az állapítható meg, hogy a nő rokonságban áll egy hemofíliás beteggel, akkor meghatározható, hogy fennáll-e a hemofíliát okozó hibás gén hordozásának lehetősége. Annak érdekében, hogy ebben biztosak legyünk, kedvező körülmények között meg kell határozni (a családban előforduló hemofília típusa A vagy B szerint) a VIII-as vagy a IX-es faktor szintjét. Kerülni kell a szintmeghatározást például influenza idején vagy stresszes időszak során. Az A-hemofíliát hordozó nőknél a VIII-as faktor szintje általában 54% körül van (22 és 116% között változhat), az egészséges nőknél viszont 96% körül. Az Ahemofíliát hordozó nők csupán 2%-ának alacsonyabb a faktorszintje 30%-nál. A VIII-as faktor szint 50% körüli értékének magyarázata az, hogy a vérzékenységben csak egyetlen X kromoszóma érintett, miközben a másik X kromoszóma normális, ami kiegyenlíti a sérült X kromoszóma hiányosságát: a hordozó nők VIII-as faktor szintje tehát legtöbbször a normális érték (100%) fele körül van. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a Bhemofíliát hordozó nőknél is. Hogyan történik a diagnosztizálás? A diagnosztizálás először fenotípusos szintmeghatározással, a VIII-as, a IX-es és a Willebrand faktor szintjének megállapításával, illetve ezek arányának becslésével történik. A VIII-as és a IX-es faktorszint folyamatosan változik, ezért ezek a számítások nem túl pontosak. A diagnózis csak a génmutáció kimutatásával vagy genotípusos elemzéssel állítható fel biztosan. [Mivel a IX-es faktor génje kisebb, mint a VIII-asé, kön nyebb azonosítani a B típusú hemofíliát, mint az A-t. Viszont az A-hemofíliásoknál az esetek 50%-ában a 22-es intron mutációja mutatható ki, melyet könnyű megtalálni. A többi A-hemofíliás esetében azonban a kutatás hosszabb, mert a VIII. faktor génje igen nagy méretű.] Ha lehet, a diagnózis megerősítése céljából minden esetben határozzuk meg a hemofíliás betegnél is a génmutációt. Ez lehetővé teszi a lehetséges hordozók közvetlen vizsgálatát, így ezeknek a nőknek, ha kívánják, prenatális (születés előtti) diagnosztizálást javasolhatunk, amikor várandósak lesznek. Kinél végezhető génmutáció-kutatás? Franciaországban a 2000. június 23-i törvény szerint génmutáció-vizsgálatot csak nagykorú betegeknél és csak írásos belegyezéssel lehet végezni, vagy olyanoknál, akiknek közvetlen előnyük származik a rendellenesség megismeréséből. Ez a korlátozás a kiskorú lányoknál jelent problémát, esetükben azt tanácsoljuk, hogy a genetikai vizsgálatok elvégzése előtt figyeljék, hogy vannak-e vérzéses tünetei a kislánynak, fennállhat-e a fokozott vérzés veszélye például sebészi beavatkozás esetén, és mindenekelőtt határozzák meg a beteg VIII-as vagy IX-es faktor szintjét. Mivel a génmutáció-vizsgálatból elméletileg a kislánynak közvetlen előnye nem származik, meg kell várni a nagykorúság elérését, hogy elvégezhessék a génmutáció-meghatározást. Milyen kihatásai lehetnek a hordozói állapotnak a mindennapi életre? Az esetek többségében a hordozó nők VIII-as vagy IX-es faktorszintje 30%-nál magasabb, ezért nekik semmilyen klinikai tünetük sincs, őket tünetmenteseknek (aszimptomatikusaknak) hívjuk. Ha a szint 30%-nál alacsonyabb, véraláfutásokban vagy menstruáció idején, illetve műtétek során erősebb vérzések formájában megnyilvánuló klinikai tünetek jelentkezhetnek, ezért őket tüneteseknek (szimptomatikusaknak) nevezzük. A mindennapi életben a küzdősportok és gyulladásgátlók szedése jelenthetnek kockázatot. Sebészeti beavatkozás esetén főleg 9
A nők és a véralvadási betegségek foghúzás vagy gégészeti beavatkozás előtt ajánlatos véralvadás-vizsgálatot végezni. A beteg első havi vérzései bőségesek lehetnek, ami véralvadás-vizsgálatot tesz indokolttá, de a VIIIas vagy IX-es faktorszint legtöbbször mint a Willebrand-betegségben is a ciklus második felében, éppen a havi vérzés előtt emelkedni szokott. Milyen kezelés szükséges? Bőséges havi vérzés vagy az első menstruáció idején történő túlzott vérzés esetén a diagnózist véralvadás-vizsgálat alapján nőgyógyász állítja fel. Fogamzásgátlóval (ösztroprogesztatívum) vagy alvadékerősítő szerrel (antifibrinolitikum) való kezelés javasolható. Dezmopresszin (Minirin IV vagy Octostim spray) is emelheti a VIII-as faktor szintjét, ezért megelőzésképpen alkalmazható foghúzás, bőséges havi vérzés vagy egyéb vérzéses tünet esetén. A dezmopresszin használata esetén a hatásosság felmérése érdekében előzetes tesztet kell elvégezni a hemofília-központban. Hogyan zajlik le a terhesség és a szülés? A természet jól gondoskodik rólunk: az alvadási faktorok szintjei a terhesség alatt általában jelentősen emelkednek. A VIII-as faktor esetében ez a növekedés a 29. és 35. hét között éri el a maximumot. Az emelkedés a IX-es és a XI-es faktornál kisebb mértékű. A hemofíliát hordozó nőknél a terhesség harmadik harmadában, azaz a 32-34. hét táján ajánlatos megmérni a VIII-as vagy IX-es faktor szintjét. Az 50%-os faktorszint elegendő a normális alvadáshoz és lehetővé teszi a terhesség és a szülés zavartalan lebonyolítását. A terhesség orvosi felügyelete során a 32. és 34. hét közötti faktorszint-eredmények alapján a szüléshez a következő ajánlásokat adhatjuk: A hemofíliát hordozó nő szülését olyan kórházban ajánlatos levezetni, ahol hematológus, gyermekosztály és vérellátó központ is van. Kíméletes szüléslevezetés tanácsos. Vákuum és fogó használata ellenjavallt, és kerülni kell a magzat hajas fejbőréből való vérvételt. Ha az alvadási faktorok szintje 50%-nál magasabb, epidurális (gerincvelői) érzéstelenítés végezhető. A szülés utáni (posztpartum) időszakban a hordozó nőknél megnő a vérzés veszélye. Náluk a negyedik vagy ötödik napig tanácsos ügyelni arra, hogy ne legyen vérzéses probléma. A szülés közbeni vérzés esetén dezmopresszin alkalmazható éppen a császármetszés előtt vagy a köldökzsinór elszorítása után. Szoptatás alatt a dezmopresszin nem ellenjavallt. Ami a lehetséges hemofíliás újszülöttet illeti, a 10 születés után vért kell venni, és kerülni az izomba adandó (intramuszkuláris) injekciókat. A hemofíliát hordozó nő gyermekét akár hemofíliás, akár nem jobban el tudják ellátni olyan kórházi központban, ahol nagyobb gyakorlattal rendelkeznek. Összefoglalás A hemofíliát hordozó nők tünettana kevéssé ismert. A komplikációk elkerülése érdekében azt tanácsoljuk a betegeknek: tájékozódjanak, tudják meg, hogy a tünetes vagy a tünetmentes csoportba tartoznak, és ismerjék meg a faktorszintjüket a mindennapi életben és a terhességük alatt. A betegség öröklésmenete A hemofília örökletes betegség, mely elméletileg csak fiúkat sújt. A betegséget a vérzékeny férfiak és a hordozóknak (karriereknek) nevezett nők adják át nemzedékről nemzedékre. [Megjegyzés: Az esetek kb. egyharmadában a hemofília spontán, minden családi kórelőzmény nélkül jelenik meg.] A hemofília az X kromoszómán található VIII-as vagy IX-es alvadási faktor génen levő rendellenességből származik. Egy fiú az anyjától egy X kromoszómát, az apjától pedig egy Y kromoszómát kap. Mivel a férfiaknak csak egy X kromoszómája van, ha a kapott X kromoszóma hordozza a rendellenes gént, a fiú beteg lesz. Egy leány két X kromoszómát kap: az egyiket anyjától, a másikat apjától. Ha az egyik kapott X kromoszóma hordozza a rendellenességet, a másik normális X kromoszóma részben ki tudja egyenlíteni a hiányosságot, ezért a hordozó nőknél ritkán tapasztalhatók klinikai tünetek, viszont hordozzák és továbbadhatják a betegséget. Hordozók lehetnek: egy hemofíliás férfi valamennyi leánya; ekkor biztos hordozókról beszélünk egy vérzékeny fiú nővérének vagy egy hordozó nő leányának 50%-os esélye van, hogy maga is hordozó; egy hemofíliás fiú anyja nagy valószínűséggel hordozó, különösen, ha két hemofíliás fia is van; egy hemofíliás férfi oldalági rokonai (anyai ágon az összes nő, még a távoli rokonok is).
A nők és a véralvadási betegségek II. rész: Léteznek hemofíliás nők is! Szerző: Olivia Romero-Lux Feltétlenül beszélnünk kell a hemofíliában szenvedő nőkről is (tehát nem a hordozókról vagy a Willebrand-betegekről). Az ilyen betegek ugyan rendkívül ritkák, de léteznek! Erre emlékeztet egy hemofíliás kislány mamája: Mindenki tudja, hogy a hemofília olyan betegség, amelyet az anya visz át a fiúgyermekre. De hogyan lehetséges az a néhány nagyon ritka eset, amikor a leányok is hemofíliások lesznek? A kockázat tagadhatatlanul nagyon csekély. Ám ellentétben azzal, amit még egyes orvosok mondanak a leendő hordozó anyáknak, a lányoknál sem nulla a kockázat. A bizonyíték a mi kislányunk, aki súlyos A-hemofíliásnak született. Amikor férjem és én a családunk betegségéről beszélünk, leginkább meglepetést és megdöbbenést, vagy ami még rosszabb: hitetlenkedést és megvetést keltünk egyes orvosokban. Mit tegyünk sürgős esetben, amikor az ügyeletes hematológus, aki látja, hogy kislányunkkal együtt érkezünk, vitatja a diagnózist, melyet a kislányt egyébként rendszeresen ellátó tapasztalt orvoscsapat már régen felállított? Ön tréfál! Hemofíliás kislány? Biztosan összetéveszti valamivel Ez a fajta gondolkodás nem mindennapos, de mi már nem egyszer hallottuk... Ismeretünk szerint Franciaországban a nőnemű hemofíliásokat egy kezünkön megszámlálhatjuk. Bármi is az a genetikai ok, amely egy vérzékeny kislány születését magyarázza (hemofíliás apa és hordozó anya, az X kromoszóma inaktiválódása stb.), illik tudni, hogy ilyenek léteznek, nagyon ritkák, de igenis jelen vannak a hemofília világában. Bizonyos, hogy a profilaxist lányoknál is, fiúknál is hasonló ismérvek alapján alkalmazzák, és a vérzéses esetek is ugyanolyan természetűek. Mégis újak azok a kérdések, melyeket ennek a néhány esetnek a létezése felvet. Ezek mindenekelőtt a serdülőkorba való belépésre vonatkoznak: Hogyan kezeljük ezt a fiatal lány életében döntő szakaszt? Milyen orvosi eljárást kövessünk? Melyek azok az óvintézkedések, amelyeket terhesség esetén és a szülés alatt meg kell tenni? A kérdések megválaszolásában a hemofília egyesület és az orvosok által nyújtott segítségnek kiemelkedő szerepe van. III. rész: Nők és a Willebrand betegség A hemofíliával ellentétben a Willebrand-betegség ugyanúgy érinti a nőket, mint a férfiakat. Melyek a nőgyógyászati kihatásai ennek a betegségnek? Milyen óvintézkedéseket kell tenni? Dr. Annie Bo- rel-derlon hematológus, egyetemi előadó, az AlsóNormandiai Regionális Hemofília Központ munkatársa (Caeni Egyetemi Kórházi Központ) válaszol kérdéseinkre: A Willebrand-betegség milyen sajátos problémákat okoz a nőknél? Mivel a Willebrand-faktor (vwf) nagyon fontos az elsődleges véralvadás folyamatában, hiánya főleg nyálkahártyavérzésekben, többek között bőséges menstruációkban (hipermenorrhagia) nyilvánul meg. Orvosi felügyelet vagy megfelelő kezelés hiányában vérzéses szövődmények alakulhatnak ki a szülésnél vagy a szülést követő első hetekben, különösen a gyermekágyi időszak után. A hemofíliát hordozó és a Willebrand-betegségben szenvedő nőknek ugyanolyan tüneteik vannak? A vérzéses tünetek hasonlóak lehetnek: sérülés utáni és műtét utáni vérzések, bőséges havi vérzés. De a Willebrand-betegség 2-es és 3-as típusát hordozó nőknél a vérzésveszély különösen a terhesség alatt és a szüléskor súlyosabb lehet, mint az A-hemofíliát hordozóknál. Hogyan zajlanak le a havi vérzések a Willebrandbetegségben szenvedő nőknél? A normálisnál hosszabbak és bőségesebbek lehetnek: hipermenorrhagiáról van szó, mely néha vérszegénységet okozhat, ha a vas szintje nem elegendő a normális vörösvértest-képzéshez. A havi vérzéseken kívül méhvérzések és nőgyógyászati vérzések is megfigyelhetők. A vérzések kontrollálása érdekében előnyben kell részesíteni a tablettás fogamzásgátlást. Ellenjavallat esetén a méhvérzések orron át ható Octostim sprayvel kezelhetők az 1-es típusú Willebrand-betegségben szenvedő azon pácienseknél, akik jól reagálnak a dezmopresszinre. A Willebrand-betegség tehát külön odafigyelést igényel a nőgyógyász részéről, melyet a hemofíliával és más vérzéses betegségekkel foglalkozó központtal együttműködésben kell végezni. A bőséges havi vérzések és a méhvérzések a Willebrand-betegség minden típusában jellemzőek? Ezek a Willebrand-faktor hiányának súlyosságától függenek. A vérzések a súlyos 1-es, 2-es és 3-as típusokban erősebbek. Milyen kezelések használatosak a havi vérzéseken kívüli vérzéses eseteknél? Dezmopresszin a Willebrand-betegség 1-es típusában (Octostim IV vagy orron át ható spray), ha terápiás teszt is alátámasztja a gyógyszer hatásosságát. Az intravénás Willebrand-faktor tartalmú in11
A nők és a véralvadási betegségek jekciókkal történő faktorpótló kezelés. Exacyl nem súlyos nyálkahártyavérzések esetén vagy más terápiás szerrel társítva. Melyik fogamzásgátlás ajánlott? Továbbra is leginkább a tablettás fogamzásgátlás ajánlható, de mechanikus fogamzásgátló eszköz beültetésére is volt már példa. A legfontosabb, hogy olyan fogamzásgátlási módszert alkalmazzunk, mely hatékony, és nem okoz erős vérzést. Milyen orvosi ellenőrzés indokolt a terhességnél és a szülésnél? Az 1-es típusú Willebrand-betegségben ellenőrizni kell a terhességet és a szülést, de azok sokszor probléma nélkül zajlanak le, ugyanis a VIII-as és a Willebrand-faktor szintje az érintett nők többségénél a terhesség kilenc hónapja alatt emelkedik. A 2-es és a 3-as típusnál azonban a terhesség nagyon szigorú ellenőrzést igényel. Bizonyos esetekben faktorpótló kezelés szükséges, de ez sem az anyára, sem a babára nézve nem veszélyes. Egyszerű profilaxisról van szó, mellyel megelőzhetők a vérzéses szövődmények (mint például méhlepény mögötti bevérzés), melynek különösen a terhesség harmadik harmada során áll fenn a kockázata. Nemrég sikerrel kísértem végig egy 3-as típusú Willebrand-betegségben szenvedő anya terhességét, aki a terhessége harmadik harmada alatt profilaxist kapott. A szülés faktorpótló kezelés alatt történik. Egy 3-as típusú Willebrand-betegségben szenvedő anya szülését a műtéthez hasonló terápiás előírások szerint vezetjük le. Szülés után a VIII-as és a Willebrand-faktor szintje csökken és a betegség mindhárom típusában gyorsan visszatér az alapértékekhez, ami a gyermekágyas időszak alatti fokozott vérzésveszéllyel jár. Az epidurális érzéstelenítés ellenjavallt-e? Az 1-es típusú betegségnél a VIII-as és a Willebrand-faktor szintjének normalizálása esetén nincs ellenjavallat, feltéve, hogy a szülést megelőző hónapban meggyőződünk a faktorok normális szintjéről. A 2-es és a 3-as típusnál a gerincvelői érzéstelenítés ellenjavallt. A Willebrand-betegség különböző típusai A Willebrand-betegség öröklődő vérzéses betegség, mely a Willebrand-faktor és a VIII-as faktor (az A-hemofíliában hiányzó faktor) együttes hiányával függ össze. A Willebrand-faktor (vwf) egy olyan plazmafehérje, mely többek között a VIII-as faktor (FVIII) szállítására és stabilizálására szolgál. Nélkülözhetetlen a véralvadás mindkét fontos szakaszában: az elsődleges vérzéscsillapításnál és a plazma megalvadásánál is. A VIII-as faktor hiánya a vwf-hiányhoz 12 képest másodlagos és változó súlyosságú. A Willebrand-betegség három fő típusát különböztetjük meg a vwf-hiány típusától (minőségi vagy mennyiségi hiányától) függően. Fontos megjegyezni, hogy a betegség súlyos formái nagyon ritkák, még ha a betegség minden formáját együttvéve az általános népesség 1%-át érinti is. 1-es típus: a leggyakoribb Willebrand-betegség (az esetek kb. 80%-a). A Willebrand-faktor ritkán súlyos mennyiségi hiányáról van szó. A tünetek: kék foltok (ekhimózisok), ínyvérzések (gingivorrágiák) vagy orrvérzések (episztaxisok) stb. A betegség sokáig tünetmentes vagy rejtett is maradhat. Gyakori, hogy a betegséget sebészeti beavatkozás alkalmával, műtét előtti vérvizsgálat vagy fogorvosi kezelés során, vagy a fiatal leány első, különösen bőséges havi vérzése okának vizsgálatakor veszik csak észre. 2-es típus: a Willebrand-faktor működési és/ vagy szerkezeti rendellenességének következménye. Számos altípus létezik: 2A, 2B, 2M, 2N stb. Ezeknek az altípusoknak a vérzéses megnyilvánulásai változók és lényegében a vwf rendellenességének súlyosságától függenek. A 2B típus néha vérlemezke-hiánnyal (trombopénia) jár együtt, a 2N típust pedig a vwf-hiánynál súlyosabb VIII-as faktor hiány jellemzi. 3-as típus: a Willebrand-faktor súlyos vagy teljes hiánya. 500 000-ből 1 embert érint. A vérzéses esetek gyakoriak (vérömlenyek, ízületi bevérzések) és esetleg súlyosak. Autoszómás, általában domináns az átöröklés: egy érintett szülő minden második esetben átadja gyermekének (fiának vagy leányának) a betegséget. A Willebrand-faktor a 12-es kromoszómán helyezkedik el. Nincs betegség: a 12-es kromoszómapár nem érintett. 1-es és 2-es típusú Willebrand-betegség (autoszómás domináns átöröklés): a két kromoszóma egyike érintett (heterozigóta pár). 3-as típusú Willebrand-betegség: általában mind a két kromoszóma érintett (homozigóta vagy kettős heterozigóta pár).
Roberto Musso és társai A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága1 Roberto Musso és munkatársai Összefoglalás Bevezetés szacharózzal készülő teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor (rfviii-fs; Kogenate FS) legfeljebb 24 hónapon át tartó alkalmazásának biztonságosságát értékelték egy európai post-marketing megfigyeléses vizsgálatban. A hosszú távú biztonságosságra és hatékonyságra vonatkozó adatokat 212 hemofília A-s beteg bevonásával gyűjtötték, akik közül 13 beteg korábban nem részesült semmilyen kezelésben, 12 betegnél pedig az expozíciós napok száma 1 és 19 között volt. Az akkumulált rfviii-fs expozíciós napok átlagos száma (± SD) 187 (121) volt; a betegek az átlagosan 710 (136) napos megfigyelés során összesen 39 627 infúziót kaptak, elsősorban profilaktikus céllal, másodsorban a 4 283 spontán vagy traumával összefüggő vérzés kezelésére. A hemofília A VIII. faktor (FVIII) pótló kezelése régebben kizárólag emberi plazma eredetű faktorkoncentrátummal történt. A rekombináns DNStechnológiával készülő FVIII megjelenése mérföldkő volt a hemofília kezelésében, mert ezáltal lényegesen lecsökkent a vérrel terjedő fertőzések átvitelének lehetősége. A rekombináns FVIIIFS (rfviii-fs, Kogenate) egy teljes hosszúságú rfviii termék, ami humán albumin helyett stabilizátorként szacharózt tartalmaz. Az rfviii-fs előállításának tervezésekor az volt a cél, hogy a végső, beadásra kerülő gyógyszer és a tisztítási (purifikációs) lépések ne tartalmazzanak humán eredetű fehérjéket, és így a kórokozók átvitelének valószínűsége még kisebb legyen. Az rfviii-fssel készült, eddig publikált klinikai vizsgálatok során egyetlen alkalommal sem számoltak be kórokozók átviteléről. A A vérzések 85,4%-a egy vagy két rfviiifs-infúzióval sikeresen kezelhető volt. A haemostasist 46 kisebb vagy nagyobb műtét során is értékelték; az infúzióra adott válasz minden esetben kiváló vagy jó volt. FVIII-ellenes inhibitorok kialakulását hat betegben figyelték meg (két esetben de novo, négy esetben pedig perzisztáló vagy visszatérő volt). A de novo esetek a vizsgálatba való belépés előtt kevéssé kezelt betegek (0 19 expozíciós nap) 8,0%-át (25-ből 2) tették ki. A megfigyeléses vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy az rfviii-fs hatékony és biztonságos a súlyos hemofília A betegek kezelésére a mindennapi klinikai gyakorlatban. 1. Megjelent: Thromb Haemost 2008; 99: 52 58 Megjegyzés: Terjedelmi okokból a cikk rövidített változatát közöljük. A lektorálást és rövidítést Dr. Vezendi Klára és Dr. Bodó Imre végezte, a kislexikon összeállítása Vezendi doktornő munkája. Amennyiben szüksége van a teljes cikkre akár angol, akár magyar nyelven, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Vérzékenyek Lapja szerkesztőségével. Az rfviii-fs biztonságossági és hatékonysági profilja több klinikai vizsgálat alapján pozitívnak bizonyult. Korábban már kezelt (n=71) ill. korábban még nem vagy csak minimálisan kezelt (n=61) betegekkel Észak-Amerikában és Európában végzett klinikai vizsgálatokban a vérzések egy vagy két rfviii-fs-infúzióval sikeresen kezelhetőek voltak az esetek 80,5% ill. 89%-ában. Az FVIII-ellenes antitestek (inhibitorok) kialakulása a hemofília A kezelésének egyik potenciálisan súlyos szövődménye. Inhibitorok a korábban nem kezelt betegek körülbelül 2030%-ában, más rekombináns FVIII-termékkel korábban már kezelt betegeknél 1-3%-ban alakulnak ki. Az rfviii-fs-sel végzett III. fázisú klinikai vizsgálatok korábban kezelt betegeknél nem írtak le de novo inihibitor-képződést, viszont a korábban nem vagy minimálisan kezelt betegek 15%-ában alakultak ki antitestek. Jelen cikkben egy post-marketing megfigyeléses vizsgálat eredményeit közöljük, amelyet a hétköznapi klinikai gyakorlatban használt rfviiifs biztonságosságának és hatékonyságának felmérésére terveztek legfeljebb 24 hónapos alkalmazás során nagy (> 200), nem szelektált hemofília A betegpopulációban. 13
Roberto Musso és társai A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága A betegek kiválasztása A vizsgálatba bármilyen életkorú, súlyos (<2% FVIII aktivitású) hemofília A-s férfi betegek kerülhettek be. Társuló betegségek vagy krónikus fertőzések nem jelentettek kizáró tényezőt, kivéve, ha a betegnél a Kogenate FS ellenjavallata állt fenn, vagyis ismert intolerancia, allergia, egér vagy hörcsögfehérjékkel, illetve a készítmény más összetevőivel szembeni túlérzékenység. A vizsgálat menete A vizsgálat prospektív, nyílt, multinacionális (egész Európát magába foglaló), post-marketing megfigyeléses vizsgálat volt, amelynek során 24 hónapon át a súlyos hemofília A kezelésében klinikai környezetben vagy otthoni terápia során alkalmazott rfviii-fs biztonságosságára és hatékonyságára vonatkozó adatokat gyűjtöttek. A megfigyelés alatt a betegek profilaktikus céllal, ill. spontán vagy traumás vérzések kezelésére, műtét miatt vagy immuntolerancia-indukció céljából kizárólag rfviii-fs-t kaptak. A rendszeres profilaxis definíciója a vizsgálatban a heti 2 profilaktikus infúzió volt a megfigyelés időtartamának 80%-ában. A dózist és az alkalmazási rezsimet a kezelőorvos határozta meg. Az adatokat adatlapokon (CRF) rögzítették; ezek részben a betegek kezelési naplóiból származtak. Betegek A vizsgálatba összesen 231 férfi beteg került be 54 hemofília-centrumból tíz európai országból 2002. december 3. és 2005. december 31. között; közülük azonban 11 beteg vagy nem kapott infúziót (n=6), vagy elveszett az utánkövetés során (n=5). Így összesen 220 beteg (átlagéletkor 23,6 év; tartomány: <0,1 71 év) került be az elemzésbe. Az FVIII-aktivitás <1% volt 197 (89,5%) betegnél, 1-2% 22 betegnél (10,0%), és >2% 1 betegnél (0,5%). Célízületet 84 betegnél (38,2%) találtak, leggyakrabban a térdízület volt érintett (n=27). 212 beteg (96,4%) esetében volt elérhető az infúziókat tartalmazó betegnapló; 210 beteg (95,5%) naplója az összes infúziót részletezte. Korábbi FVIII-ellenes inhibitor-képződésről 33 beteg (15,0%) számolt be. Az 1. táblázat a vizsgálati populáció kiindulási jellemzőit és demográfiai adatait foglalja össze. 14 1. táblázat: A betegek kiindulási jellemzői és demográfiai adatai (N=220) A betegek adatai Teljes populáció N 220 % 100 14 54 24 128 6,4 24,5 10,9 58,2 180 3 2 8 27 81,8 1,4 0,9 3,6 12,3 197 22 1 89,5 10 0,4 129 57 34 58,6 25,9 15,5 13 5,9 12 14 181 5,5 6,4 82,3 33 15,0 20 11 2 9.1 5,0 0,9 Kor, év <2 2 <12 12 <18 18 Etnikum Fehér Fekete Ázsiai Egyéb Nem közölték FVIII aktivitás <1% 1%-2% >2% Hemofília háttere Familiaris (öröklött) Új mutáció Nem ismert Expozíciós napok a vizsgálat előtt Korábban nem kezelt betegek 1 19 20 100 >100 Inhibitorképződés az anamnézisben Pozitív anamnézis (összesen) 5 BE <5 BE A titer nem elérhető Szeropozitivitás HIV 43 19,5 HepatitisA 112 50,9 Hepatitis B 179 81,4 Hepatitis C 116 52,7 Célízület van 84 38,2 BE: Bethesda egység; HIV: humán immundeficiencia vírus
Roberto Musso és társai A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága Az infúziók és a gyógyszerfogyasztás összefoglalása A betegeket átlagosan (±SD) 710 (±136) napig figyelték meg; ezalatt az idő alatt átlagosan 187 (±121) expozíciós napjuk gyűlt össze. A megfigyelés időtartama 214 betegnél (97,3%) elérte vagy meghaladta az egy évet. 212 beteg (akiknél elérhetők voltak az infúziókra vonatkozó adatok) összesen 39 627 infúziót kapott; ez átlagosan 188 (±121) infúzió betegenként. A betegek profilaktikus céllal, ill. spontán vagy traumatikus vérzések kezelésére, immuntolerancia-indukció céljából, műtét miatt vagy más okból kaptak rfviii-fs-infúziót. Az összesített adatok alapján az infúziók átlagos dózisa 31,4 (±14,9) NE/kg volt, kivéve azokat a betegeket, akiknél immuntolerancia-indukciót végeztek. Műtéten átesett (52,2 [±28,6] NE/kg) vagy immuntolerancia-indukcióban részesített (90,5 [±21] NE/kg) betegeknél az átlagos dózis magasabb volt. A profilaktikus infúzió átlagos adagja 29,5 (±14,5) NE/kg volt, ami valamivel alacsonyabb, mint a traumatikus vérzés (33,9 [±15,8] NE/kg) vagy spontán vérzés (33,3 [±15,6] NE/ kg) kezelésére adott dózis. Átlagosan minden beteg évi 147 000 (±122 000) NE rfviii-t kapott (középérték: 118 000 NE, tartomány: 2 000-744 000 NE). Azoknál a betegeknél, akiknél minden adat elérhető volt, a gyógyszerfogyasztás középértéke 4 400 NE/kg/év volt a profilaxis céljából infundáltak csoportjában, és 1600 NE/kg/év a nem profilaktikusan kezeltek csoportjában. Az immuntolerancia-indukcióban részesült betegek (n=8) esetében a faktorfelhasználás magasabb volt (634 000 [±1 106 000] NE/beteg/év). Ha ezt a csoportot nem vesszük bele a számításba, a legalább 50 hétnyi elérhető adattal rendelkező betegeknél az átlagos gyógyszerfogyasztás 4600 (±2 100) NE/kg/év volt a profilaxis-csoportban (n=68), és 2000 (±1 500) NE/kg/év a nem profilaxis céljából kezeltek csoportjában (n=130). Vérzések A vizsgálat során összesen 4283 vérzéssel járó eseményt dokumentáltak azon betegek között, akiknél az infúzióra vonatkozó adatok is elérhetők voltak (n=210). Közülük 138 beteg számolt be 2487 spontán vérzésről, ill. 156 betegnél 1 796 traumával összefüggő vérzés fordult elő. A vérzés leggyakrabban az ízületekbe (71,9%) történt; elő- fordult még izomba (15,2%), fejbe (6,3%), belső szervekbe (1,1%) és más helyekre (5,9%) történő vérzés. Összesen 33 beteg (15,7%) nem jelzett egyáltalán vérzést a vizsgálat során; közülük hatan a rendszeres profilaktikus kezelésben részesülő 70 beteg csoportjába tartoztak (8,6%). Azoknál a betegeknél, akiknél a vizsgálat során a megfigyelés időtartama elérte vagy meghaladta a 350 napot (n=204), összesítve átlagosan 10,4 (±13,6) vérzés fordult elő. A havonkénti és betegenkénti vérzések átlagos száma 0,9 (±1,1) (tartomány: 0-6,2) volt azok között a betegek között, akiknél az infúziókra vonatkozó részletes adatok elérhetők voltak. A rendszeres profilaktikus kezelésben részesülő betegek csoportjában 294 spontán és 362 traumával összefüggő vérzést észleltek. Azoknál a rendszeres profilaxisban részesülő betegeknél, akiknél a megfigyelés időtartama elérte vagy meghaladta a 350 napot (n=68), átlagosan 4,8 (±5,0)/év vérzés fordult elő. Ezzel szemben a többi nem immuntolerancia-indukcióban és nem profilaxisban részesülő beteg (n=132) átlagosan havi 1,16 (±1,29) vérzésről számolt be, ami a megfigyelés időszakában átlagosan évi 13,9 vérzésnek felel meg. Az utóbbi csoportba tartoznak az igény szerinti kezelésben és a nem rendszeres profilaxisban részesülő betegek. A legtöbb vérzés (n=3 658; 85,4%) egy vagy két rfviii-fs-infúzióval sikeresen kezelhető volt. Összességében az rfviii-fs-kezelésre adott választ a kezelőorvosok nagyon jó -nak vagy jó -nak értékelték a vizsgálat során rfviii-fskezelésben részesülő 220 betegből 217 esetében (98,6%). Sebészeti beavatkozások A vizsgálat során 37 betegnél végeztek 46 kisebb vagy nagyobb sebészeti beavatkozást: 17 térdprotézis-beültetést vagy synovectomiát, 9 foghúzást vagy fogbeültetést, 6 ortopédiai műtétet a csípőn, a csuklón, a könyökön, a gerincen vagy az Achilles-ínon, 6 érbiztosító eszköz cseréje, beültetése vagy eltávolítása történt, végeztek 4 bőrbiopsziát, cisztaablációt, 2 hasi műtétet, eltávolítottak egy atheromát a szemről, és végeztek egy cholecystectomiát. A műtétek miatt adták be a vizsgálat időtartama alatt adott összes infúzió 1,2%-át, átlagosan 52,2 (± 28,6) NE/kg/infúzió/beteg dózisban. A vizsgálatvezetők értékelése szerint a haemostasis 15
Roberto Musso és társai A szacharózzal stabilizált teljes hosszúságú rekombináns VIII. faktor biztonságossága és hatékonysága 28 esetben kiváló, 16 esetben pedig jó volt. A műtéten átesett betegek közül egyiknél sem alakultak ki inhibitorok. A biztonságosság értékelése Mind a 220 beteg adatai bekerültek a biztonságossági elemzésbe. 70 beteg (31,8%) összesen 130 nemkívánatos eseményről, 45 (20,5%) beteg 72 súlyos nemkívánatos eseményről számolt be. Ezek közül csak 5 beteg (2,3%) 11 nemkívánatos eseményét értékelték úgy a kezelőorvosok, hogy azok lehetséges kapcsolatban állnak a vizsgált készítménnyel vagy annak alkalmazásával (vagyis mellékhatások); a 11 esemény közül 4 beteg 8 eseménye volt súlyos mellékhatásnak tekinthető, ezek közül négy az inhibitor-képződéssel állt összefüggésben. A vizsgálat során négy haláleset fordult elő. A halál oka non-hodgkin lymphoma (n=2) és koponyaűri vérzés (n=2) volt; egyik esetet sem tartották a vizsgált készítménnyel összefüggőnek. A teljes vizsgálati populációra nézve a kezelőorvosok szerint az rfviii-fs biztonságossága nagyon jó vagy jó a kezelt esetek 99,1%-ában. 9 (4,1%) betegnél hepatitis A vagy B oltást követően szerokonverzió következett be a vizsgálat időtartama alatt. Hepatitis C szerokonverziót nem észleltek a vizsgálat alatt. Inhibitor-képződés A megfigyelés alatt 175 betegnél (79,5%) történt FVIII-inhibitor meghatározás. Minden betegnél 1-20 meghatározást végeztek. Hat betegnél (korcsoport: 1-18 év) észleltek inihibitort, közülük háromnál a vizsgálat elején is pozitív titert találtak, egy betegnek pedig az anamnézisében szerepelt inhibitor-pozitivitás, de a megfigyelés időszakának elején nem dokumentálták az inhibitorok jelenlétét. Az inhibitor-pozitív hat esetből kettőnél az expozíciós napok száma a vizsgálat előtt meghaladta a 100-at, egynél 20-100, kettőnél 1-19 nap volt, egy beteg pedig korábban nem kapott kezelést. A vizsgálat során előforduló hat inhibitor-pozitivitás közül két esetben újonnan képződött az inhibitor. A de novo inhibitor-képződés incidenciája 1/13 (7,7%, magas titer) volt a korábban nem kezelt betegek között, és 1/12 (8,3%, alacsony titer) az 1-19 korábbi expozíciós nappal rendelkező betegek között. De novo inhibitor-képződést nem észleltek azoknál a betegeknél, akiknél legalább 20 16 előző FVIII-kezelés történt, (n=195). A de novo inhibitor-képződést mutató két beteg közül a magas titerrel rendelkező beteg teljesen megszakította a rfviii-fs-kezelést, az alacsony titerrel rendelkező betegnél pedig sikeres immuntolerancia-indukciót végeztek. Emellett az utóbbi beteg az első epizód rendeződése után hat hónappal ismételt inhibitorképződésről (1 BE) számolt be. A vizsgálat során műtéten átesett, intenzíven kezelt betegek közül négy betegnél szerepelt az anamnézisben inhibitor-képződés. Közülük egyiknél sem alakultak ki inhibitorok a műtét során. Megbeszélés A szacharózzal készített rekombináns FVIII (rfviii-fs) 2000 óta alkalmazható a hemofília A kezelésében. Ennek a 24 hónapig tartó multinacionális, post-marketing megfigyeléses vizsgálatnak az volt a célja, hogy a klinikai környezetben, vagy otthoni terápia során alkalmazott rfviii-fs biztonságosságát és hatékonyságát értékeljék. A vizsgálat eredményei összhangban vannak az engedélyezés előtti klinikai vizsgálatok eredményeivel, és azt jelzik, hogy a rfviii-fs jól tolerálható és hatékony szer a vérzések kezelésében és megelőzésében. Kórokozók átviteléről nem számoltak be a vizsgálat alatt. A kezelőorvosok összefoglaló értékelése szerint az rfviii-fs hatékonysága nagyon jó vagy jó a kezelt esetek 98,7%-ában. A szer jelen vizsgálatban észlelt hatékonysága megfelel az engedélyezés előtti klinikai vizsgálatokban leírtaknak a profilaxisban részesülő betegek átlagos vérzésszám/beteg/hó értéke tekintetében (jelen vizsgálat: 0,4; korábban kezelt betegekkel végzett nemzetközi vizsgálat: 0,64), és az egy-két infúzióval sikeresen kezelt vérzések tekintetében (jelen vizsgálat: 85,4%; korábban kezelt betegekkel végzett nemzetközi vizsgálat: 93,5%; korábban nem vagy minimálisan kezelt betegekkel végzett vizsgálat: 89,0%). Egy közelmúltban publikált, BDD rekombináns FVIII-termékkel végzett post-marketing vizsgálatban 217 enyhe súlyos hemofília A esetében a hatékonyság a kezelt esetek 77,0%-ában volt nagyon jó vagy jó. A hemofília A FVIII-pótló kezelése során az inhibitor-képződés az egyik legjelentősebb probléma. Az ezt befolyásoló rizikófaktorokként felmerült egyes FVIII génmutációk, bizonyos genetikai sajátosságok, az etnikai hovatartozás, a családi anamnézis, a korlátozott korábbi FVIII-expozíció, illetve a FVIII-termékek előállításában lévő különbségek